[You must be registered and logged in to see this image.]A szorításnak meglett az eredménye, eljutottunk hát a második körbe. Érdekes fordulat, szabad vásár lesz, 3 an is az arénában. Határozottan tetszik a dolog, elismerésem ki is fejezem. Aztán jöhet a számunkra unalmas felkonf, persze ez is része a műsornak, de minket kevésbé érdekel. Végigfuttatom szemeim sorstársaimon. Az egyik idegen számorma, szőke hajú férfi, maszív, szívós fajta, jó lesz rá figyelni. A másik, Ő más ismerős. Tudom ki Ő, a szőkeség után kutató másik. Hát most legalább lesz lehetőség kissé közelebbről is megismerkedni, hiszen alegutóbb úgy váltunk el, nem tudhatom, hogy ki is lesz Ő valójában. Nem is lesz lelkifurkám miatta. Még egy végső pillantás mindkettőre, néhány kósza mozdulat amolyan bemelegítés gyanánt. - Elismerésem. - Jegyzem meg nekik hiszen mindannyian eljutottunk eddig. - De innen csak 1 megy ki. - Mondom ki a nyilvánvalót, csak a miheztartás végett. Orcámon persze a mosoly mit sem változtot, sérülésem már gyógyult csak úgy mint vélhetően az ővék is, így hát mind egyenlő esélyekkel futunk neki. Apropó futás. Jön a gong és én meg is indulok. Hirtelen, a semmiből lódulok meg, hogy amilyen gyorsan csak tudom lerövidítsem a távot köztem és... Ramiél közt. A kezem lendül de az ütés nem következik be. Ugyanis teljesen más a tervem. Mikor kellő közelségbe érek a súlypont csökken és becsúszúni készülök, igen pont mint a fociban. A cél, hogy két lábam az övé közé csússzon és egy gyors és erős ollózással ketté rántsam a lábait ezzel kényszerítve spárgázós seggreülésre, vagy legalább is a földre esésre. Jó esetben nem erre számít az ember fia. Talán sikerül meglepnem, addig a nagydarab fickó hadd elmélkedjen. Na meglátjuk mi lesz.
[You must be registered and logged in to see this image.]Magát a porondmestert is meglepi, hogy milyen sikereket ért el a Bajnokság. Már az első fordulóban. Nem győzi a közönség számára kommentálni, hogy mi is történik a ringbe. Az első páros, még annak ellenére, hogy egy nő és egy férfi csap össze, eléggé intenzív. Záporoznak az ütések, a hárítások. Vér fröccsen a homokra, hol a nőé, hol a férfié. Szinte megmondhatatlan, hogy mégis ki fog nyerni, amíg… A közönség egyönetűen hördül fel a Phanuel kegyetlen bánásmódja miatt. Ezt pedig már a nő sem bírja sokáig. Egy igazán tüzes mozdulattal mutatja meg, hogy mit is gondol az angyalról valójában, majd megadja magát a sötétségnek. A közönség pedig füttyög, fújol. Valaki még egy rothadt paradicsomot is a győzteshez vág. Hát igen, így jár az, aki annak ellenére, hogy betartja a szabályokat, így elbánik egy nővel. - Habár, miért is vívták ki a nők az egyenjogúságot? - próbálja menteni a menthetőt a porondmester, mire ő is kap a nyakába pár káposztát, tökmaradványt. Maradt volna inkább csendben. Két erőben lévő férfi felkapja a nő ájult testét és egy közeli sátorhoz viszik, ahol fel is fektetik egy előre elkészített ágyra. Páran vizsgálják, hogy nagyobb sérülése nincs-e és mivel emberként kezelik, fájdalomcsillapítót is kap. Sebeit bekötözik, ellátják sérüléseit. Phaneul pedig nyugodtan elvonulhat pihenni, amíg a másik két páros meg nem küzd. Van ideje feltöltődnie.
A második párosra a közönség le is nyugszik és nem is. Az előbbi viadal láttán, vért kívánnak látni. S ki mástól ne várnák ezt el, mint két izmos, korán sem bizalomgerjesztő képű férfitól? Az egyik bohóckodik, a másik próbálja komolyan venni a harcot. Az ütések itt is záporoznak, a vér kifröccsen szájukon, szemhéjuk mellett a bőr felreped. A meccs végkimenetelét itt sem lehet igazán eldönteni, egészen a végéig. A közönség egyöntetűen szurkol mindkettőjüknek. Két pártra szakadnak, ennek megfelelően pedig a ring bal és jobb oldalán helyezkednek el. A megadott neveiket skandálják. Fogadások tétetnek. S nyilván az a csapat fog a leghangosabban ujjongani, amelyik megnyeri ezt. A bohóc marad talpon, még ha a bordáit kissé meg is rugdalták. Az ájult férfit ezúttal is két marcona alak viszi ki a ringből, ám számukra nem olyan egyszerű ez, mint ahogy a nőnél volt. Elviszik mellé a sátorba, őt is hasonlóan látják el, lévén, azt hiszik, hogy ember. Talán jobb is ha egyenlőre el is hitetik magukkal. Ugyanis a közönség soraiba mintha enyhe feszültség keletkezne. Az első pofon után a vadászok egy tábora lép közbe, hogy féken tartsa a város embereit. Ellepik ők is a bajnokság színhelyéül szolgáló kis teret. Abaddon is elvonulhat regenerálódni, mindaddig, amíg az utolsó mérkőzés véget nem ér.
És végül, de nem utolsó sorban, jön az utolsó párbaj. A felpaprikázott közönség egy pillanat alatt nyugszik le és… válik értetlenné. Valljuk be elég furcsán indul az egész és… Még inkább furcsán ér véget. Az egyik bohóckodik a kabátjával a másik meg… érdekes mozdulatokat kíván megmutatni. Mindaddig, amíg Coen a közönség soraiban észre sem vesz valakit, vagy inkább valamit? Bármi is az, arca sápadtá válik, majd ahogy beszambázott a ring közepére olyan gyorsasággal hagyja is azt el. Mindenki értetlenül pislog utána. Mély csend támad a téren. Egy emberként bámulnak utána, a nézők és, de maga Ramiél is döbbenten állhat, hogy… Mégis mi történhetett? Ezt csak a fiatal vadász tudhatja senki más…
Viszont megvan a három mérkőzés győztese. Mindenkinek volt ideje pihenni, van aki ki sem fáradt. Talán neki előnye lesz? Nem tudhatjuk, majd meglátjuk. Mindazonáltal a porondmester felkonferálja a három versenyzőt. - Igen, igen, mindhárman kérem lépjenek be a ringbe. Mivel a jelentekezők habár párosan jöttek, mégis páratlanul jött ki, így azt a megoldást találtam, hogy mérközzenek meg hárman. Mint az ókori római birodalom cirkuszaiba. Ne hozzanak ránk szégyent, kenyért és cirkuszt a népnek! - az utolsó mondatot már kiabálva teszi meg, a közönség felé fordulva, akik újra csak felpaprikázva érzik magukat. Rájuk hatással volt a porondmester szövege. A közönség már ismeri a versenyzőket. Phanuel néhányan még mindig fújolják, Abaddon jelenléte szinte hergeli a közönséget - nem, kizárt dolog, hogy aurájának ehhez lenne köze - Ramiélhez egyelőre még közömbösen állnak. Tőle még nem sok mindent láthattak. A gong pedig megszólal, a párbaj pedig elkezdődhet.
[You must be registered and logged in to see this image.] A támadásom túlságosan egyértelmű és kézenfekvő volt, így egyből észleli a mozdulatsort. Ahogy oldalra fordulok abba marad a hirtelen szenvedése és megmozdul a keze, hogy kiküszöbölje a támadásom. Megragadja a felé irányuló testrészemet, és kapok egy öklöst a bordáimba. Felnyögök a mozdulatra, önkéntelen húzódok össze, így is hatalmas fájdalmaim vannak, ez az ütés nagyon rossz helyre ment. Mielőtt reagálhatnék az előző ütésre, máris újra a földre kerülök, ahogy kirúgja a lábaimat. Ahogy a hátam a padlón koccan, hallom, amint egy csigolyám megreccsen. Már csak reménykedni tudok, hogy ez a vég és nincs tovább vagy ha minden jól alakul gyorsan átadom magam a semmitevő sötétségnek és nyugalomnak anélkül, hogy eltört volna a gerincem. Időm sincs gondolkodni, a sarkával az arcomat célozza meg, egyenesen az orromat veszi célba, mire abból önmeli kezd a vér. Talán nem tört el, ahogy a többi testrészem. Ugyanakkor ez már túl soknak bizonyul, elértem a határaimat, képtelen vagyok felkelni. Utolsó elkeseredett mozdulattal ökölbe szorítom az ujjaimat, a középsőt direkt kihagyva, majd felmutatom a tollas felé a kezemet. - Menj a pokolba! – köhögök párat, majd leejtem magam mellé a kezemet. Szemeim előtt kisebb fekete karikák jelennek meg, amik fokozatosan töltik ki a látóteremet. Nagyon álmosnak érzem magam hirtelen, lassan lecsukódnak a szemhéjaim és vége.
Észlelem azt, mire a nő készül. A szenvedés állapotából ki is jövök menten, amint a nő oldalra fordul. Szinte megérzés szerűen mozdul a kezem, hogy felfogjam az ütést és megragadjam a karját, aztán öklömmel belevágjak az oldalába, pontosan a bordái alá. Ha sikerült az ütés, a lábammal kirúgom a lábait, hogy a földön koppanjon. Amint ez megtörténik, a sarkammal – akárcsak egy baltával – Az arcára sújtok. A rúgás pontosan az orra felé ment, tudom jól, hogyha betalál hatalmas sérülést tud okozni. Ha nem sikerül kirántanom a lábait, akkor megragadom a haját, elengedem a könyökét, és a háta mögé csúszok. Ott kezdem el a haját úgy húzni, hogy felnézzen rám, s amint tekintetünk találkozik, másik könyökömmel az orrára vágok, ezt követően ugyan azzal a kézzel megnyomom a szemeit, és ezeket követően megrúgom, hogy távolabb kerüljön tőlem, vagy hogy lerogyhasson a földre. Ilyen ütések után nem lenne csoda, ha ezt cselekedné. Küzdök vele, hiszen valódi ellenfelem úgy, hogy nem használok semmilyen különleges pusztakezes harcművészetet, annak ellenére, hogy ismerek párat.
[You must be registered and logged in to see this image.] A taktikázásom sikeresnek bizonyult, hiszen a mozgásom következtében megrendül a figyelme. Így könnyedén beviszem az első támadást, hogy aztán folytassam megállás nélkül. Ki kell ütnöm őt, nem szabad támadási felületet hagynom neki. A továbbiakban is így kell játszanom, mocskosan és okosan. A torkára mért ütésem is éppen olyan erősre sikerült, igaz nem törtem csontot. Mégis a vártnál többet értem el, fulladozik az angyal, mire apró mosolyra húzódik a szám sarka. Ugyanakkor nem bízom el magam nagyon, hiszen messze van még a vége. Idegességében felém lendíti a fejét, az utolsó utáni pillanatban dőlök hátra 90 fokos szögben, a homloka éppen érinti az enyémet. A belőle áradó lendület kissé megtántorít, de időben kapcsolok és egy félfordulat segítségével mellette is termek, hogy kiegyenesedve a nyakára mérjek egy ütést a könyökömmel. Erre a mozdulatra rá segítek még egy öklössel, amit a fejére mérek. Ha a mozdulatsorom nem talált, akkor gyorsan visszavonulót fújok és hátrébb sasszézok, ahol nem tud elérni, a lehetséges támadásait próbálom kivédeni. Viszont, ha sikeresen bevittem az ütést és a földre küldtem az angyalt, akkor nem lazsálok. Ha az angyal dobott egy hasat, abban az esetben egyik lábammal a gerincébe mélyesztem a cipőm tűhegyes sarkát, míg a másikat a nyakába fúrom olyan mértékben, hogy kibuggyanjon a vére. Abban az esetben, ha a hátára érkezik, akkor előbb bordán rúgja a fekvőt, hogy aztán az egyik lábával a tenyerére lépjen, míg a másikat a torkába. A legfőbb cél az, hogy kiüssem mielőtt elhagyna minden erőm.
A démont alaposan meggyötörtem. Tudom, hogy erősen megropogtattam a csontjait. EZ is volt a célom, hiszen küzdj, vagy levernek. Minden támadásom sikeres volt, és bizony ez felbátorított. Győzni fogok, ráadásul egy magas rangú démont verek el, bár ez nekem nem újdonság. Eleve nagy rangú angyal vagyok, nekem a démon is méltó ellenfél. Ez így, erőink nélkül is látszódnak. A támadássorozat után félre ugrok, hogy várja ma támadását. Igen, próbálom a saját haragja által leverni. Ha egyszerűen nekem rohanna, szét tudnám verni az arcát, ám nem ez történik. Elkezd taktikázni, miután nehezen feltápászkodik a földbe döngölt állapotából. A folyamatos ugrálás hatására nehezen követem, egy pillanatra kiesik a látóteremből, amit nem tudna megtenni odakint, de a rúnák teljesen lebutítják az érzékeim. Ezen zavaró ugrálás oda vezetett, hogy a nő ismét fájdalmas pontot érint, majd szinte szenvedni sincs időm, következő ütés érkezik, azt követően még egy. A sorozás után a torkomat támadja. Próbálok kitérni, de a fájdalom erősen akadályoz ebben, tehát éppen annyit sikerül tennem, hogy ne törje el a gégém. Alig kapok levegőt, de mégis idegesen mozdulok egyet, hogy megfejeljem. Ha a fejelés sikerül, akkor egy erős ütést indítok meg az arca felé, és ha betalált az után gyomron rúgom. Mindent megteszek, elkezdem sorozni, dacolva önnön sérüléseimmel. Bizony, kaptam tőle fájó ütéseket, főleg arra a területre, ami nagyon érzékeny. Egyik ütésemet a nő melle felé indítom, majd azt követően amennyire csak a fájdalom engedi - márpedig a sok év gyakorlat és harc után a fájdalom keveset korlátoz – a térdemmel ismét hason próbálom rúgni, hogy azután a torkát fonjam át hatalmas mancsaimmal. Mindezt a lehető leggyorsabban kísérelem elvégezni. Ha már szorítom a torkát, akkor teljes erőmet bele adva szorítok rajta egyet, és megfejelem az orrát. Ezt követően elvárom tőle, hogy a porba hulljon, ha nem tennék, akkor taszítok rajta egyet hátra. A sokat támadott részt úgy próbálom védeni, hogy úgy helyezkedek, hogy a nő térdétől biztonságban legyen, ha kell még a testének is simulok hozzá.
Orromból vér buggyan ki ütése után, de nem adom fel, 2-3 térdest kapok tőle mely a bordáimat kényeztette elég durva módon. Hirtelen még a levegő is megszorult, de nincs megállás. Sikeresen átvettem a fölényt a földre vittem, és nagy erővel arcon vágom, egy pillanatra úgy érzem megnyertem soroztam őt ahogy illik. Hatalmas harcot vívunk Abaddonnal, és mintha úgy tűnne nem bírunk egymással, ám az emberi harc furcsa dolgokat tud hozni. Példának okán azt is, hogy egyik pillanatról a másikra elkapta a nyakam, és szorítani kezdte. Majd lábával átkulcsolta a derekamat. Egy párat vertem a szabadon hagyott bordájába, de ez már igen kevés volt. Éreztem ahogy a vérem mintha megállna, és nem kaptam levegőt. Próbáltam felállni úgy hogy ő ott csüng rajtam, de az emberlét miatt nem tudtam ellene mit tenni. Szépen lassan átadtam magam. Kemény ellenfél volt, és el kell ismernem, hogy ő nyert. Nem szégyenkezem emiatt, hiszen Don egy erős démon. Utolsó leheletemmel annyit nyögök a fülébe, hogy szép volt. Majd elterültem a földön. Átadva magam a hangzavarnak, és a föld kényelmének.
[You must be registered and logged in to see this image.]Orra hihetetlen erejű csapást mér a jobb öklömre. Elterelésnek szántam, de így is jó. Elkapom hát és már rántom is bele a térdembe. 2-3 alkalommal sikerül is kényeztetni a bordáit, de végül átfordítja a helyzetet és átvetve magán végül én kerülök a földre. Nem húzza az időt, nagyon helyes, mármint az, hogy nem húzza, az kevésbé, hogy az orcámon csattan az ökle, de hát a küzdelem már csak ilyen, élvezem mint vélhetően a szemben álló is. A vér íze, a tomboló harag, ilyenkor vagyunk a legőszintébbek. De félre a filozofálást. Két kezem magam elé rántom úgy próbálok védekezni csapása elől, aztán egy jól elkapott pillanatban, mikor éppen csapása védekező karomon csattan - jó esetben - akkor ráfogok gyorsan és hirteln, nyakát ölelem körbe, így zárva ki karját, hogy fejem ütni ne tudja, lábam pedig testére kulcsol, bordáim szabadok maradnak, de én bizony folytani kezdem, minden izom megfeszül, teljese erőmből tapadok rá, szorítom nyakánál s lábaimmal is csimpaszkodom, lássuk ebből hogy jössz ki katona.
[You must be registered and logged in to see this image.]A rúgásom tökéletesen célba ért, fájdalmai vannak, amit sikeresen megspékelek a rúgásommal. Jobb lett volna, ha folytatom az akciósorozatot, de nem éreztem magamban annyi erőt hozzá, így csak hátráltam. De a rúgása engem is utolért, így a hátam újra a földet csapta. Megint felcserélődnek a szerepek, mintha ugyanazt a játékot űznénk fogásról-fogásra. Azzal a különbséggel, hogy én egyre jobban kifogyok az erőmből. Erősebb nálam, ezt az elejétől kezdve tudtam, de arra nem számítottam, hogy ilyen nehezen fárad ki. Fel is pattan, hogy a talpát a mellkasomon pihentesse, ezzel kiszorítva belőle a levegőt. Felszisszenek, miközben gyilkos pillantásokat lövellek felé. Reflexből mozdulnak a kezeim, de a rúnáknak köszönhetően semmi sem történik. Francba! A sarkát szegycsontomba mélyíti, majd egy rúgással teszi fájdalmasabbá az egész procedúrát. Amilyen hirtelen jött olyan gyorsan tűnik el a mellkasomról a súly, hatalmas levegőt veszek. A szemem sarkából látom, hogy odébb ugrott. Felülök, majd egyre nehezebben kecmergek álló pozícióba. Védekező pozícióba állt, kezei egymáshoz közel vannak, stabilan tartja magát. Minden nőiességet félre téve köpök egyet oldalra, a véres nyálam teszi színesebbé a küzdőteret. Figyeli minden egyes mozdulatom, a legszívesebben védekező állásba állnék, de tudom, hogy akkor nekem lőttek. Ha közel engedem magamhoz szintúgy, mégis meg kell kockáztatnom. Szlalomozva megindulok felé, ide-oda ugrálok, hogy szem elől tévesszen. Féloldalasan mozgok, mintha elvesztettem volna az egyensúlyomat. Egy váratlan pillanatban előtte termek, hogy ép térdemmel mogyorót törhessek, ha ez a mozdulat sikerrel jár, akkor megtoldom egy alulról érkező jobb horoggal. Ha esetleg kivédi a rúgásomat, akkor sem adom fel egy bal egyenessel tovább támadok. Mindkét esetben elkezdem sorozni az ökleimmel, esélyt sem adva a visszatámadásra. Amint kifogytam a szuflából egy utolsó elkeseredett lépésként az ádámcsutkáját célzom meg. Az alap biológiai tudásom szerint, ha azt benyomom, azzal halált is okozhatok az ellenfelemnek. Ha a végső támadásom nem sikerül, akkor az aréna másik végébe ugrok.
A bal egyenes betalál, de én nem állok meg nézelődni. A harcban több aranyszabály van, és én most épp azt követem, amelyik úgy szól: "addig üsd a vasat, amíg meleg". Nos, nem is cseverészni jöttem ide, az ellenfelemnek talán még arra lehet ideje hogy szembe nézzen velem, de nekem egyből lendül a jobb egyenesem a bal találatát követően. Jelenleg nincs taktika, kihasználom a helyzet adta előnyt, mármint hogy bevertem egyet a maszkosnak, akinek ugyan leesett a maszkja, de ez kit érdekel. Ha a jobb egyenes is betalál, egyből lendül ismét a bal és így tovább. Szóval ha a helyében lennék inkább védekeznék, és a kellő pillanatban védekezésből támadnék, mielőtt késő lesz. Valahol számítok is erre, de addig is ha még pár ütés betalál, akkor az nekem előny.
Érzem, ahogy a talpam mellkasába fúródik, és hátrébb tántorodik. Akrobatikus mozdulattal felálltam, és láttam ahogy levegőért kapkod, szinte könyörög. Két kezével térdén pihen meg egy pillanatra, majd egy kisebb nyálcsóvát töröl le szája széléről. A pihenés még várhat, mert megindult felém, viszont látszódik az arcán az emberi fájdalom, sőt lehet lassabb is lett. Felkészülök a támadásra, de sajnos ő volt a gyorsabb, egy bal egyenessel találtam szembe magam, mely hatására egy pár csepp vér távozik a számból. Szinte hallani ahogy a földre csapódik, majd megragadja a nyakamat, és térdeivel a mellkasomat kezdi el sorozni. Revansot akart venni a bordájáért, tisztán látszik az indulatából. Kezemmel próbálom hárítani a sorozatot, majd egy alkalmas pillanatban felemelem őt, és a földhöz vágom ismét. Majd fölé térdelek, és elkezdem az arcát püfölni. A terv megvan már csak abban bízhatom, hogy sikerül is. Amennyiben nem, akkor van egy sanda gyanúm, hogy veszíthetek.
[You must be registered and logged in to see this image.]Csak úgy eregnek az események, de hát ilyen egy igazi küzdelem nemde? Nem tedélutánra jöttünk végtére is! Sikerül felkapni és földhöz is csapni csak úgy szolidan a másikat, de a pezsgőbontás még messze van. Ő sem rest, lába lendül és célpontja a térdhajlatom, okos húzás, sikerül is, megrogyok s mivel épp azzal kell törődjek, hogy egyensúlyom megtartsam, így második, távolságtartó támadása is sikerrel jár. Mellkasomon érzem talpát s egy határozott mozdulattal késztet hátrálásra. Pillanatra megszorul a levegő is amint tompán reccsen valami. Pár lépés hátra míg megtartom magam aztán végre kapok is levegőt. Furcsa élmény halandónak lenni. Végig is nézek magamon míg Ő bukfencezget hátrafele s két kezem térdemen pihen meg. Megtörlöm a képem, ha vér még nem is buggyant ki ajkaim közül de némi nyálacska bizonyosan. Akkor térjünk egy kis közelharcra, hozom meg végül a döntés. Pár gyors lépéssel lerövidítem a köztünk lévő távot, na hogy már pihenhessen kicsit a másik, meg persze jómagam sem. Furcsa érzés az ilyen jellegű fájdalom mely mellkasomban mozgolódik, idegen. Bizonyosan kihatással van a mozgásomra, gyorsaságomra. De azért igyekszem. Amilyen gyorsan tudok kerülök közül, és lendül is bal karom, hogy egy egyenest vigyek be neki, nem számít sikerül e, csupán elterelés, pont mint az elején. A lényeg ez után következik: Ha sikerül elég közel jutnom akkor elkapom nyakán, ráfogok mindkét kezemmel s szorosan rántva magamhoz térdemmel viszonzom az előző kedvességet, de nem csupán eggyel, Ó nem ám. Húzom magamhoz és igyekszem nem engedni a szorításból így támadom hol jobb hol bal térddel a másik bordáit. Hivatalos nevén úgy hívják ezt clinch. Lássuk mi lesz belőle.
