Arcom nem rezzen még a könnyekre semmi, hiszen tudom, hogy nincs lelke ahogyan nekem se. Egy démon nem tör meg engem. Ő már nem az a nő, kibe bele szerettem, s nem is lesz. - Én is ezt mondathattam volna, mielőtt eladtad magad. - Mondom. - Nem látok tisztán veled kapcsolatban. - Jegyzem meg, s pillantok oldalra. - Nem érdekel. - Hangom erős, nem remeg meg s tekintettem mi már vissza kúszott rá, rideg s tüzet okád, mint egy emberi mitológiai lány, mit sárkánynak neveznek. Elindul, s én nem akadályozom meg, nem is akarom menjen csak.
||Köszönöm a játékot! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.][You must be registered and logged in to see this link.]||
Lucifer gyáva, ostoba lépését egy szemöldök ráncolással jutalmazom. Számára a harc ezek szerint nem jelent semmit. Ha már a démonjait sem tekinti gyermekeinek, s nője lába között találja meg a boldogságot, a Prada cipőkkel együtt nem lehet mit tenni. Gyenge Lucifer lett belőle az már biztos, már nem méltp az ördög névre, csak egy siránkozó fiucska, ki fél a harctól, s össze gyűrődik az ingje, fejvesztve rohan el. Még mindig fittyet hányva egyességünkre, nem érdeklik az emberek kikért alkut kötöttünk. Nem érdekli, hogy támogatásáról biztosított minket. Most hol van ez?
Mosolyt csal az arcomra a démon. - Kardélemre hányok egy kutyát ne aggódj barátom. - Mondom, majd elindulok egyik irányába s bele mártom azt. Talán porrá válik, talán nem. Szemem sarkából látom, ahogyan pár angyalom megszegi a parancsot. Félnek, vagy csak rémültek? De nekik ezeket le kell győzniük, ha nem megy magam állok a kiképzésüknek neki. Sofiel, Raiden nélkül nem végez elég jó munkát? - Gyávák, mit cselekszetek!!?? - Kiáltok, hangom feszült. Harcosaim figyelmét megzavarta a kutyák megkettőzése. Lények számomra is okoznak még meglepetéseket, de arcom komoly marad, és néhány angyalnak, kik félnek az emberek mentését javaslom. Én még nem állok le. Egyik harcosom a furcsa ismerős arc felé jut, s készül át döfni a szívét. Talán, ha megöljük őket azzal megszűnnek a kutyák is? Szárnycsapásaimmal haladok én is az egyed mellé, s ha kivédi szíven szúrás én hátulról igyekszem, majd őt ledöfni. Hirtelen egy mennydörgés zavarja meg kaszabolásom. #Michaeljatekvege
──────────── [You must be registered and logged in to see this link.] ────────────
[You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.][You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]Idegesen reagálok szavaira. Nem temetünk földbe senkit. Nem vagyok ennek a híve. Soha nem temetkeztem nem tudom, hogyan megy ez. - Nem! - Vágom neki. Majd hirtelen haragra gerjed, amit megtudok érteni, de tettét már nem. Elkapom a kezét, és megszorítom, még emberien, majd elengedem. Ismét a fejemhez vág mindent. Arcom rideg nem mutat semmit, majd mikor ütlegelni kezd pattan el bennem olyan, mint még soha. Talán a gyász, talán valami más az oka? Hagyom, hogy tegye egyenlőre, majd telekinézéssel nyitom ki az ajtót, s repítem ki rajta őt és a kutyát. Ajtó bezárul, és engem már nem érdekel, ha itt marad az ajtónál. Többet nem foglalkozom ezzel a lánnyal. Mit képzel? Engem bánt, aki megmentette őt és a szüleit?
köszönöm a játékot! Pmben jelezd kérlek írsz e még, ha nem zárom a játékot.[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]Félelmetes, ami itt történik. A világ még nem hullt szét eléggé, még jobban kell. Félek, hogy még mi lesz itt. Megérint, én meg csak pislogok rá. - Várlak testvérem. - Suttogom, hiszen félek, hogy nem lesz alkalma, amire készül. ... Leveti magát, s végig mérem, ahogyan szárnyai fel s le mozogva csapkodnak, s hagynak itt engem.
Pillantásában olyat látok, ami érdekes. Talán ez a vágyódás, ez a bujaság, amitől óvták az emberiséget? Pillai alól pillant rám, s a hasamban, mint ha pillangók repkednének. Mennyei érzés, sose éreztem még ilyet, miért nem érezhettem ilyet? Miért tiltották ezt nekünk annyira?
Csókom, amire készülök nem sikerült, hiszen ő támadott le szinte, s tapasztotta ajkait enyémre, oly lágyan és gyengéden. Térdem remeg, kezem a dereka érintését keresi. Lágyan helyezem a kezem derekára, s hallgatom szívverésének ütemes dobbanásait. Csókja édes, mint a méz, és forró. Gyengének érzem magam, sebezhetőnek, mint ha köd fátyol lenne előttem. Csak mosolygok, de hirtelen ellépő nő zavartságot teremt bennem. Kezeit elrántva, mosolyog. De nem volt az kellemes, s megnyugtató mosoly. Halkan préseli a számomra fájdalmas szavakat ajkai közül. Ajkai, melyen nem rég enyém pihent.
Zavarodott vagyok, most mit tettem? Bajt okoztam? Pillantásom egy gyermeké, és figyelem, majd bólintok most már komoly arccal. Elindul, s mintha most a szívemet vinné magával. Csak figyelem, ahogyan el sétál, érzem finom illatát, s lesütöm tekintettem mikor már elment. Rogyasztok, kinyitom szárnyaim, s felemelkedem...elmegyek.
Gúnyos mosoly jelenik meg arcán, ami kiborít. Hogy lehet ennyire makacs egy ember, apánk nem éppen jól teremtette őket, néha a modoruk kiborít. Égnek emelem a szemem, ezt még Fayetől tanultam, annak a jele, amikor nem akarsz vitatkozni, csak kimutatod ezzel a mozdulattal, vagy is azt hiszem ez így van. Magamtól soha nem tudok ilyeneket, mindent másolok. - Fizikailag is hatalmas erő lakozik benne! – Mondom, majd bele nézek szemeibe, amiben csak a fajdalom tükröződik vissza. Kutyás dologra már nem is reagálok, gyermeteg viselkedés nem tetszik nekem. Már már azt se tudom, hogy miért vagyok még itt. - Amber, kérlek, fejezd be! – mondom, hiszen a hisztije egyre hatalmasabb lesz, látom, hogy én itt beszélhetnék nap hosszat, de ő nem változna meg. - Ám legyen. – Mondom, majd elengedem, s pillanatig még nézem őt, majd hátrálok, kieresztem fekete szárnyaim, amik az égbe emelnek engem, megállok a feje felett. - Én megpróbáltam, de ha nem akarsz, gyűlölj engem, nem számít. Számomra fontos vagy, és a családom leszel, hiszen apád így kérte. – mondom, már nem várom meg a válaszát, mondjon akármit is, nekem mennem kell. Így csapok a szárnyaimmal, majd elsuhannók innen.
Comment: Köszönöm a játékot! Remélem még lesz szerencsém! #Michaeljatekvege
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán! 2016.09.07-én nyitottunk, és azóta is sok újítással, fajokkal bővültünk. Oldalunk apokaliptikus világban játszódik 2021-ben. A jelenlegi állapotokat az oldal hirdetőfalán (Generalitiesben) találod. Leírásainkat adminjaink alkották, de alapul vettek pár ismert sorozatot is, mint pl: Supernatural. Mielőtt regisztrálsz, kérünk tekintsd meg a Kanon illetve a Keresettjeink listáját. Kettő admin van jelen az oldalon, de kérünk, hogy főfiókra írd a hozzánk intézett kérdéseid. PM linket megtalálod a Generalitiesben. Sok szeretettel várunk ebben az őrült világban!
Lucifer gyáva, ostoba lépését egy szemöldök ráncolással jutalmazom. Számára a harc ezek szerint nem jelent semmit. Ha már a démonjait sem tekinti gyermekeinek, s nője lába között találja meg a boldogságot, a Prada cipőkkel együtt nem lehet mit tenni. Gyenge Lucifer lett belőle az már biztos, már nem méltp az ördög névre, csak egy siránkozó fiucska, ki fél a harctól, s össze gyűrődik az ingje, fejvesztve rohan el. 
Pillantásában olyat látok, ami érdekes. Talán ez a vágyódás, ez a bujaság, amitől óvták az emberiséget? Pillai alól pillant rám, s a hasamban, mint ha pillangók repkednének. Mennyei érzés, sose éreztem még ilyet, miért nem érezhettem ilyet? Miért tiltották ezt nekünk annyira? 
Gúnyos mosoly jelenik meg arcán, ami kiborít. Hogy lehet ennyire makacs egy ember, apánk nem éppen jól teremtette őket, néha a modoruk kiborít.
