Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott falu •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott falu VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 11, 2020 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 06, 2020 3:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime

Csak egy hajszálnyival, de néha az a hajszál sokkal jelentőségteljesebb, mint amennyire elismerik neki, ezért is forgatom a szemeim töretlen jókedvvel. Tény, hogy jobban is teljesíthettem volna, de a napkezdésemhez képest ez már javítás volt, bár ahhoz hasonlítva szinte bármi annak számítana. Ez nem éles helyzet volt, nem az életem volt a tét és tulajdonképpen ez a lényeg. Kikapcsolódni jöttem ide, mert azért valljuk be, annyira sok lehetőség nem maradt ilyesmikre. Szóval jól fogom magam érezni, még ha erősszakkal kell is az arcomon tartanom a vigyoromat. Talán ezért is, Alessya mosolya figyelése helyett elléptem mellette, már kutatva is a tömeget egy lehetséges úticél iránt… és találtam is valamit, vagyis éppen valakit, akiben láttam annyi fantáziát, hogy kövessem, és követtessem Alessyával is, miután beleegyezett.
Beleveszünk az emberek sűrűjébe, egyszer majdnem szem elől tévesztem az alakot, de a végén csak elvezet minket a sátráig, akarva vagy akaratlan, de még pont kiszúrom, hogy merre tűnt el. Alessya habozott még, én viszont otthonos magabiztossággal és legalább ennyi reménnyel töltve léptem be előre, mintegy biztatásul, ha már ő elbizonytalanodott. Eltűnve a vászon mögött azért megálltam és visszapillantottam, várva, hogy kell-e bíztatás a lánynak, de szerencsére jött magától is, én pedig a beköszönés után már neki is estem a nézelődésnek és tapogatásnak, mert ilyen látvány előtt a mindent a szemnek elveket gondolkodás nélkül dobtam a kukába.
Alessya reakciójára csak szélesebben vigyorgok, mikor már egy könyvet is tartok a kezemben. – Tetszik? – Fel sem nézek rá, helyette elveszek a sorok közt, de azért annyira figyelek, hogy válaszolni tudjak, ha megszólal… vagy esetleg megérkezne az alak akit követtem idáig. De egyelőre látszólag nyoma sem volt. Ez persze nem akadályozott meg, hogy rávessem magam a tulajdonára, végül is, ő volt az aki őrizetlenül hagyta. Nyilván nem ezek a legértékesebb könyvei meg kacatjai úgy általában, amit én olvastam éppen is inkább az olyan megszállottaknak volt érdekes, mint én.
– Oh. – Ekkor ért el hozzám a felismerés, hogy Alessya nem tudja mit mutatok éppen neki. – Ezek viszonylag régi feljegyzések még a boszorkányüldözések korából. – Úgy vonom meg a vállam, mintha semmiség lenne, pedig engem érdekel, erről ordít az a vigyor is ami letörölhetetlenül feszült az arcomon. Nyilván tele van kamu dolgokkal is, de sokszor pont az ilyen szövegekben rejtettek el értékesebb leírásokat is, mert az emberek könnyen elvesznek a hamis sorok közt, s nem szúrják ki a szépen álcázott lényeget. – Persze, ezeknek az átkoknak egy része csak babona, de néha komolyabb dolgokat is elrejtenek a sorok közt, és pont ezért élték túl az időt, mert egy csomó kamuszöveg közé jegyezték fel őket. – Közben figyelem, hogy mennyire untatja a téma amit hatalmas lelkesedéssel fejtek ki neki, valahol örülnék, ha kicsit is érdekelné, legalább kapnánk egy közös pontot. Mondjuk lehet soha az életben nem futunk össze újra, de a pillanatban ez nem számít, az viszont sokkal inkább, ha találnék valakit aki kicsit is osztoz az érdeklődéseimen. És mondjuk korban is közelebb áll hozzám, mint mondjuk Oma vagy az ő ismeretségi köre…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lev & Alessya
A tojásgurító verseny sztárjai
A verseny után levezetésként vagy inkább a gyereksereg lerázásaként beülünk egy étkezdéhez, ahol különlegességeket kóstolgatunk. Amint végzünk végre csend vesz körül, legalábbis a vékony kis hangok nem visítoznak minden lépésünknél, ami megnyugtató. Elhagyjuk hát ezt a különleges helyet, hol falatozunk kicsit, hogy ismét egy kis versengésben vegyünk részt, nem nagy tétje van, nem kapunk jó kis titulust vagy pihéket, amiket elég jó dolgokra be lehetne váltani, már ha összegyűlik elegendő. Valahogy ez mindig is érdekelt, de nem könnyű ezekhez hozzájutni, de én jó ideje már halmozom őket.
Célba lövésnek jobban örültem volna, de hát nem árt némi esélyt adni Levnek, mert a végén a földbe döngölöm még a szerencséjét és ez rá sem lesz jó hatással, senki sem szeret folyton veszíteni. Az első próbálkozásaim, bármennyire is bénák, tőle jobban sikerülnek így is, majd a felénél megtörik a jég és a végére elég jól felhozza magát, képes volt nyerni, amit nem bánok, mert fogalmam sincs, merre mehetnénk tovább, így legalább rá hárul a feladat, hogy kitalálja azt.
- Csak egy hajszálnyit, de a végeredmény a lényeg, most te nyertél. - Szépen kivillantva a fogaim mosolygok rá, mintha csak hagytam volna nyerni, de természetesen nem így volt. Nekem ez nem az erősségem, a lőfegyvereket szeretem, ha már dobó fegyver, akkor inkább dobócsillag, ami elég szabályos és nem olyan, mint a tőr, hogy a pengét és a markolat között meg kell találni az egyensúlyt. Régen még úgy dobáltam, hogy a penge a közelébe sem került a táblának, ahhoz képest eléggé mellém pártolt a szerencse, mert nem égettem be magam vele.
- Oké. - Nem tudom merre indult meg ennyire, de követem és tartom a tempót is. Én nem látom, hogy ő most vaktán megy vagy követne-e valakit, de gyakran pillog hátra, hogy megvagyok e még. Talán, ha fogná a kezemet, akkor nem kellene folyton ellenőrizgetnie ezt. Amíg odaérünk, csak egyszer fordult meg a fejemben, hogy valaki mögé elbújjak és ráijesszek, hogy leléptem csak úgy. Viszont kétlem, hogy érdekelte volna a dolog, elvégre jót szórakoztunk itt, részt vettünk a gyermekded játékokban, miért is kéne együtt lógnunk utána is. Azonban az a különös sátor, így a többi mellett, a szélén elég gyanúsnak tűnt és még felirat sem volt rajta, érdekes. Egy pillanatra megállok előtte, hogy megnézzem, majd magam mögé pillantok, mintha csak keresnék valakit, furcsa érzésem van ezzel kapcsolatban, de végül én is belépek Lev után.
- Hű-ha... - füttyentek egyet halkabban, ahogy a tengelyem körül forgok és nézelődök, a lábam szinte magától indul meg egy-két lépést megtéve befelé. Felcsillannak a szemeim a félhomályos, boszorkányos belsőtől, a könyvek, tekercsek és üvegcsék nagyon érdekesek, az ujjam a könyv címén végighúzom, ahogy megállok azokat nézegetni, úgy levennék egyet megnézni, de ez itt valaki tulajdona, talán hamarosan megjelenik és nem szeretném, hogy a kezemre csapjon, nem szeretnék bajt. Levre hagyatkozva úgy gondolom, tudja hol vagyunk és kinél, így követem és mikor ő elkezd fellapozgatni könyveket magam előtt tördelni kezdem az ujjaimat.
- Én nem tudok olyan nyelven, mi  van odaírva? - Érdeklődöm miközben keresek valami könyvet, amit én is megnézhetnék, ami van az én nyelvemen is. Bár tanítottak volna más nyelveket is nekem, de csak spanyolul tudok meg angolul ugyebár, mindkettő az anyanyelvem lett, ahogy felnőttem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 13, 2020 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime

Az undorító megnevezésre vigyorogva biccentettem, tényleg az volt, undorító, de legalább jól megkülönböztethető az összes többitől. Másodszorra úgy tűnik már összeszedte magát, vagy talált valamilyen magyarázatot magában, bármelyik is, de már nem hozta zavarba a téma, a pillanatnyi kilengésének már nyoma sem volt és újra a korábbi határozottságával ült velem szemben. Ugyanezzel a határozottsággal győzött le a korábbi versenyen is… de csak akad itt valami amiben én is jó lehetek, még ha nem is az én napomnak indult a mai. Nem verseny, és nem feltétlenül akarom legyőzni valamiben, de azért jobban esne az egomnak ha megmutathatnám, hogy valamiben jó is tudok lenni, és ne csak úgy válljunk majd el, hogy az egyetlen dolog ami megragad számára az az, hogy széttörtem szinte mindent amit szét lehetett egy tojásgurító verseny során, és egyszer sem voltam képes célba érni vele... bár történetnek legalább viccesek, ha túllépünk a kellemetlen érzésen amit okozott.
Másodjára majdnem a célbalövős standnál kötöttünk, de szerencsére a közelben akadt egy dobós is… bár az, hogy mennyire szerencsés is a dolog, csak később derül ki. Mégis látszólag nagyobb magabiztossággal álltam meg a stand előtt, bár a korábbi szerencsesorozatom árnyai még kísértettek, az megnyugtatott, hogy ebben legalább jobb vagyok, ez legalább valami amit mondjuk még gyakoroltam is… és pont itt érkezett a gondolat, hogy ebben még zavarna is, ha veszítenék ellene. – Rendben. – Nem nagy tét amit javasolt, de legalább valami.
Talán enyhe hátsó szándék volt a látszólagos illem mögé rejtve amivel olyan készségesen engedtem előre, de meg akartam figyelni. Bár az első dobása nem volt a legjobb, én sikeresen alulmúltam őt, sőt, másodjára sem sikerült javítani a statisztikán. Mindkétszer a kis hülye dobócuccok a tábla lehető legszélét találták el, ha oda céloztam volna akkor tökéletes dobások lettek volna… csakhogy a tábla közepe még a közelükben sem volt. Alessyának sem volt egyszerű a kezdése, de legalább közelebb volt a célhoz… A harmadik körben már valamivel feszültebben kezdtem, nem lehet, hogy most is tartson a balszerencse sorozatom… hülyeség az egész, ha folyton ráfigyelek persze, hogy elrontom a dobásaimat is… próbáltam nem erre gondolni, de ez elméletben könnyebb volt, mint gyakorlatban… de a harmadik dobás legalább már nem a szélébe ment, sőt, Alessyáénál már egy kicsivel pontosabb volt. Legszívesebben szélesen vigyorogtam volta, de visszatartva csak egy szelídebb mosolyt engedtem meg magamnak, végül is még csak a feénél jártunk… de a következő dobásoknál már egyre jobban ráéreztem, míg az utolsó végül elérte a céltábla közepét is. A kezdet nagyon rossz volt, de legalább a végére már elég szépen felhúztam a számokat. Ami mondjuk Alessyára is igaz volt, de mégis, a legvégén egy hajszálon csak, de én nyertem. A vigyorom ekkor teljesedett ki végre, nem kárörvendően , egyszerűen csak jó volt a tudat, hogy itt is nem buktam el színvonalon aluli tehetséggel. – Azért közel volt. – Megjegyzem még mielőtt az arcomba kenhetné az igazságot, tudom én is, de azért a korábbi verseny után jó volt ez a kis nyereség is, hiszen legutóbb még sajnálat díjat is kaptam… Bár annyira azért nem panaszkodom, mert az én díjam valahol királyabb volt.
Még ha közeli is volt a nyerés, és nem is ez volt a legjobb sorozatom, arra pont elég volt, hogy sejtesse, a rámkerült rontás csak szűnni kezd, s lassan talán még a szerencse is mellém társul? Vagy csak ezt szeretné elhitetni velem, de túl kezdtem felpörögni ahhoz, hogy a dolog negatív oldalára koncentráljak, ezért is indultam el olyan lelkesen, ha már én dönthetek ismét arról, hogy merre tovább. Úgy indultam el, mint aki pontosan tudja a célt, pedig a darabkákat még menet közben tettem össze, míg a tekintetem újra kutatta a környéket, valami kis részlet után amit korábban nem vettem észre, vagy bármi ötlet, hogy merre tovább. – Erre. – A tekintetem mintha felragyogott volna, amint kiszúrtam valamit a tömegben, vagy valakit talán, követni kezdtem gyorsuló léptekkel, abban a reményben, hogy Alessya is kapcsol és tartja a tempót. Csak párszor pillantok hátra, ellenőrizve, hogy a nyomomban van-e még, vagy kezd elveszni a tömeg sűrűjében amibe belevetettem magunkat.  Ha kérdezte is, hogy merre a rohanás, válaszul csak egy mosolyt kapott, talán valahol én sem voltam benne biztos, csak egy megérzés volt, hogy követni kellene az alakot, át a tömegen majd kicsit távolabb, szinte az egész rendezvény szélén állt egy sátor, aminek a bejárata akkor mozzant meg, mikor mi befordultunk az egyik stand mellett. Az alak akivel szemeztem már sehol sem volt, talán pont ott tűnt el, ezért miután Alessyára pillantottam, még egyszer ellenőrizve, hogy megvan még, elindultam a kopott, szakadtas sátor irányába, ami különös módon külsőre alig sejtette, hogy mi van benne, a többivel ellentétben nem volt rajta felirat és senki sem állt a közelben.
Belépve is hasonló látvány fogadott, a félhomályban előbb polcok tűntek fel, majd hányódó üvegcsék, könyvek és tekercsek gondosan rendezve, amik ismerős megnyugvással töltöttek el. Elsőre úgy tűnt senki sincs itt, de úgy éreztem, mintha figyelnének, hiszen mielőtt megérkeztünk, mintha bejött volna még valaki… de egyelőre nyoma sem volt. – Hello? – Inkább kérdés, mint kijelentés, de válasz nem érkezik. Nem zavartatva magam viszont bennebb megyek, végül is, azt sem mondták nem lehet, ezért elkezdek körbenézni a régi könyvek közt, sorra emelve le őket és belelapozva, minden oldallal egyre izgatottabban figyelve, hiszen a különös ábrák egy része még ismerős is volt, ezért is mutattam fel az egyik oldalt olyan lelkesen Alessyának, mint aki most fedezett fel valami újat. – Ezt nézd!! – Latinnal vegyes szöveg, talán érti, talán nem, ilyen részletekbe nem gondoltam bele, túl fellelkesített a részletes leírás egy elfeledettnek hitt rituáléról. Talán összerakhatott már pár gondolatot ő is, hogy mi lehet ez a barátságtalannak tűnő hely, amit kerültek az emberek. Persze, lehet, hogy ez a boszorkányságnak kiáltott világ csak engem lelkessít ennyire, de annyira boldog voltam, mint egy gyerek a cukorkaboltban, mert tulajdonképpen egy gyerek voltam a cukorkaboltban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 10, 2020 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lev & Alessya
A tojásgurító verseny sztárjai
Csal elvigyorodom, hogy szerintem az volt-e a kedvence, valami tudat alatti dolog lehet, hogy a férfiak a nőket, a nők meg a férfiakat szeretik vagy  tudja a fene. Nem válaszolok, mert ez egy költői kérdés, amit kifejt később, hogy csak azért az, mert különleges volt és nem hétköznapi. Na persze, majd el is hiszem neki, biztos enne még belőle, csak hasonlóan lehet, mint én a négyessel.
- Igen, én azt jegyezném meg közölük leginkább, az a nyálkás nagyon undorító volt. - Kiráz tőle a hideg még mindig, minél előbb el akarom felejteni és mondjuk ez lehet az oka annak is, hogy annyira tetszett a következő fogás kostoló. Lehet annyira nem is volt jó, csak én éreztem úgy, jobb lesz nem gondolkozni ezen, mert a végén csak hosszú percekig merednék magam elé, hogy most mégis melyik? Igyekszem fent tartani a mosolygós minden rendben van arcom, mert általában mindenkinek ezt mutatom, a belső gondolataim és bizonytalanságom nem szoktam kivetíteni, mert ezt magamban kell lemeccselnem és mások véleményére nem adok, ha nem fontosan számomra általában, elég önfejű vagyok. Most sikerül visszafognom a pirulást is, mert ott az ellenérv, hogy biztos csak az előző után volt annyira kellemes íze és nem azért, mert az a malac férfiassága volt.
- Hmm, hát jó. - Nem vagyok annyira jó célba dobásból, de miért is ne, legalább nem kell visszafogni magamat, mert lőfegyverrel esélye sem lenne az első lövés után, mert amint megvolt az első lövés, tudom merre kell ellensúlyozni meg ilyenek a fegyvert, hogy célba érjen a lőszer. Ez meg más, gyakoroltam, de nem vagyok olyan profi és nehezebben is érzek rá az ízére a dolognak. Odasétálunk és mintha némi elszántságot látnék rajta, hogy majd most megmutatja és kivételesen legyőz, hát meglátjuk. Átveszem a fegyvereket és nem nagyon tudom, hogy kellene megnézni ezeknek az egyensúlyozását, hozzászoktam a saját tökéletes kis tőrjeimhez, vagyis dobócsillagjaimhoz.
- Legyen, egyet én, egyet te és a végén kiderül ki nyer, a nyertes dönt, merre tovább. - Csak hogy legyen valami tétje is. Elhajítom az első tőrt, ami a céltábla szélébe áll bele, pedig a közepét vettem célba. Hát, nem a legjobb dobás, de mindegy. Másodikra a tábla másik szélét találom el, nem sikerül belőni mennyire odébb célozzak a nekem a közepéhez képest. A harmadig kicsit bentebb megy, eléri a harmadik csík közepét, a negyedik a második csíkot, az ötödik meg a középpont melletti területen landol egymás után kétszer is. Majdnem a közepe, de mégsem, ennyire nem sikerül ráéreznem erre, de nem is baj, mert ez szép befejezés azért, belelendültem a közepe után, talán ha többet dobnék, még a közepébe is dobálnám ezeket a vackokat sorra. Minden kör után figyelem Levnek hogyan sikerül és ha az én köröm jobb, le sem lehet vakarni a vigyort a képemről, ellenben ha nem, akkor csak tapsikolok és mosolygok, tudni kell veszíteni is, nem fogok hisztizni miatta, de azért jobb a káröröm, hogy én jobb vagyok még ebben is, bár úgy lenne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 09, 2020 12:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime


Érdekes élmény volt, bár nem az a fajta, amire feltétlenül vissza is emlékeznél évek múlva, talán ezért is ment el tőle olyan gyorsan a kedvem, vagy talán egyszerűen azért, mert az egyhelyben maradást nem nekem találták ki, főleg egy ilyen, emberektől nyüzsgő helyen. Még mindig nem kedvelem őket úgy általánosan, de az élet amit a tömeg áraszt magából feldob, hív magához, mintha csak arra várna, hogy én is elvesszek köztük, hozzájárulva ehhez a különös ünnepléshez amit megengedünk magunknak. A környéket óvják, így egy ideig még biztonságos is lehet, de őszintén, az sem zavarna ha valaki mégis megpróbálna tenni valamit ez ellen, azzal is csak fokozná a hangulatot. – Szerinted? – Vigyorogva kérdeztem vissza, de az újult boldogság inkább az elképzelt képeknek volt köszönhető, mintsem a témának. – Igen. Nem azért mert ízlett, de az volt a legkevésbé hétköznapi. – Zselés volt, de furán vizenyős, és talán még az íze is hozzá tett a különlegességéhez… túlzás, hogy kifejezetten tetszett volna az íze, de az állagával megvett magának. Kirázott tőle a hideg, és még most is beleborzongok egy kicsit a gondolatába. – Az volt az amit kábé meg is jegyeznék közülük. – Jó, talán az utolsó előtti is említésre méltó lenne, de az egy másik kategória. – Neked gondolom a négyes. – Féloldalas mosollyal nézek rá, kivételesen gúny nélkül, ha tetszett neki hát tetszett, igazából jelen esetben erre a kérdésre aligha van jó válasz, mindben volt valami bizarr valahol, de hát ezért is kezdtünk bele, nem? Titokban lestem a vonásait, kíváncsi voltam, hogy még mindig belepirulna a gondolatba, vagy már megbarátkozott vele annyira, hogy szégyenérzet nélkül felvállalja? Végül is, én is kimondtam a méhes dolgot.
Végül a később evés mellett dönt, talán tényleg meggondolta magát, talán észrevette, hogy én már mocorgok és máris más elfoglaltság után néznék… de ha már kimondta, úgy kaptam az alkalmon és amint mozdult már én is felálltam. Tényleg vártam volna, ha szerette volna, de ez a kimenetel azért kedvezőbb. Vele ellentétben nekem nem kell semmi készülődés az induláshoz agy marad időm még egyszer körbepillantani – de a gyereksereg még mindig sehol. Nehéz eldönteni, hogy csalódás vagy öröm amit érzek a hiányuktól, de abban azért nem kételkedtem, hogy találunk valami más szórakoztató dolgot is. Vagy majd megoldom.
Volt mit nézni, mert az emberek közt mintha minden sarokban történt volna valami, de az már más kérdés, hogy mi mennyire érte volna meg az időnket. Voltak itt sima karneváli játékok is, de ahhoz nem foghatók, amikhez “szoktam”. Már ha lehet szokásnak nevezni azt a pár órát, amit Omának köszönhetően azon a különös helyen töltöttem. Itt aligha lesznek ahhoz fogható dolgok, de ennek tudatában érkeztem ide… ezt a helyet nem lengi körbe valami megmagyarázhatatlan misztikum, szenvedés és fájdalom, kimondatlan történetek, rejtélyek amikről okosabb lenne nem is tudni. Itt az egyetlen megmagyarázhatatlan hang a távoli nevetés, a mosolyok amiket az emberek magukra festenek, úgy téve, mintha semmi sem változott volna az elmúlt évtizedek során és nem csak arra várnánk, hogy mikor jöhet a következő csapás. De van valami különösen izgalmas ebben a várakozásban is, ha miden percedre szinte utolsóként tekintesz, átértékeled a döntéseid, hirtelen már nem is kell kétszer meggondolnod, hogy megteszed-e amire vágysz, hiszen a holnap nem olyan biztos dolog, mint valamikor volt.
Bár az egyszerű karneváli játékok elsőre nem tűntek túl izgalmasnak, főleg az éles dolgokhoz képest, kiindulásnak jók voltak. Úgy tűnt Alessya is hasonlókban gondolkodott, hiszen már elő is állt egy javaslattal. – Mit szólnál ahhoz? – A célbalövős stand helyett egy célbadobós irányába bökök, elsőre nem nagy különbségnek tűnik, de nekem sokat jelent. A lőfegyvereket valamiért sosem kedveltem, bár tudom őket használni, nem vagyok a legpontosabb. Talán egyszerűen azért, mert nincs türelmem megvárni a célzást, vagy úgy egyáltalán, a szükségesnél többet gyakorolni velük… De mentségemre, a csapatban nem is ez szokott lenni az elsődleges feladatom, az ilyenekre ott van mondjuk Dan is. A kések viszont, az már egy más kategória. Egy jól megmunkált darab sokkal természetesebben simul az ember kezéhez, a mozdulat amivel eldobod sokkal természetesebbnek hat, egy idő után szinte olyan, mintha a tested része lenne, egy veszélyesen gyönyörű kiegészítő. Természetfeletti lények ellen kockázatos tud lenni, de a közelükben semmi sem jelent teljes éltebiztosítást, főleg ha kiderül, hogy egy erősebb lény áll előtted nem pedig egy tapasztalatlan. Ellenük egy sima töltény is csak ideiglenesen hat, ráadásul fajtól függően több trükkjük is akadhat az elkerülésére. És pontosan ezért jut számomra is helye a csapatban, egy erősebb lény ellen nem szaladsz puszta erővel. Ezt már csak Dannal kellene megértetni...
Ha Alessya belement, úgy megújult jókedvvel haladtam a mutatott irányba, ami csak fokozódott, amikor megkaptam a dobóeszközöket. Nem pont a megszokott kések amiket használni szoktam, de akkor is jobban tetszik, mint a fegyveres alternatíva. – Hölgyek előre? – Kérdés közben felé nyújtok egy adagot az éles kis tüskékből. Vajon még mindig tart a szerencse meg balszerencse sorozatunk? Ez alapján lehet mégis a másikat kellett volna választanom, ott kevésbé vágott volna mellbe a veszítés, de a késdobás még mindig természetesebben jön, mint egy fegyver elsütése, még ha most csak játékokról is van szó. Miközben a válaszára várok, az ujjaim megérintik az egyik kis dobóeszköz élét. Nem pengeéles, de azért lehetne ártani vele… bár az emberek egészen törékenyek tudnak lenni, szóval nem nehéz ártani nekik. Főleg ha tudod, hogyan kell. Mindezek ellenére amikor felpillantok Alessyára a mosolyom egészen angyali, hiszen tényleg vártam a kezdést, amit hajlandó voltam átadni neki. Nem feltétlen udvariasságból, inkább kíváncsi voltam a technikájára. Vajon csinált már ilyet?
Ha elsőre nem tetszett volna neki a váltás, még mindig volt pár mentőérvem, például, hogy a szerencsefaktorom mellett választhatnék én másodiknak, úgyis esélyesen elver, ha ez egy ilyen nap nekem. Viszont ha annyira ragaszkodott volna a lövöldözéshez, belementem abba is - ez viszont eggyel több okod adott arra, hogy valamivel visszavágjak neki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 08, 2020 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lev & Alessya
A tojásgurító verseny sztárjai
Igazi kuriózumokat kóstolunk meg, amire én nem is gondoltam volna, pedig logikus lett volna, mert a disznók minden részét feldolgozzák, csak ezeket nem, amiket most megkóstolhattunk szépen sorjában. Levnek minden érdekes volt, legalábbis ezt mondta mindennél. Talán a harmadik volt az, amit hamarabb lenyelt, mint én, nem is volt jó, olyan taknyos volt és azt soha többé nem akarok enni, az már biztos. Utána játszunk egy kis tippelgetőset, hogy melyik lehet a malac farka majd, természetesen nem találta el, lehet tényleg van rajta valami rontás, kár, hogy nekem nincs hozzá semmi közöm, mert nem tudok ilyen boszorkányságot véghezvinni. Ó, milyen jó lenne pedig, szerencsétlenséggel sújtani másokat. Kicsit mosolygok a tényen, hogy a száját húzza a tényre, hogy nem talált és persze, hogy mit is ettünk, gondolom, férfiként más érzés lehet azt megenni.
- Hát, most már elmondhatjuk, hogy ettünk különlegességeket, még ha nem is volt mindegyik kellemes. - Nem ízlett a középső, a többi az semmis volt, kivéve a negyediket, az elég finom volt, de biztos nem fogok többet kérni belőle, elég kínos helyzetet teremtenék magamnak, amit inkább kihagyok.
- Szerintem jó volt ez így. - Már a sorrend, hogy nem valami olyannal kezdtünk, hogy inkább a többit meg sem akarom kóstolni és nem volt a vége sem rossz, így, hogy valami ehetőbb falattal zártunk.
- Az összes különleges volt a maga módján. - Csak nem fogom hagyni, hogy azzal szívja majd a vérem, de nem ám, megtartom magamnak jó mélyre ásva, hogy az a része is finom a malacnak és ennyi.
- Neked az tetszett a legjobban? - A tetszett itt mondjuk nem pont az az értelmezés, hogy odáig volt érte, hanem az tűnt a legérdekesebb falatnak a kuriózumok közt számára, én meg azt felejteném el a leginkább. Úgy fest teljesen egymás ellentétei vagyunk, nem csak a szerencse terén, ami nem baj persze. Látom, hogy jár a lába asztal alatt és körülnéz, mintha ideges lenne és menekülési tervet keresne, mégis a válasza másra utal, megvárna, ha ennék itt még valamit, de ő nem kér semmit.
- Majd veszek később valahol valami harapnivalót, mehetünk innen. - Felállok, megigazítom a ruhám, a hajam is végigsimítom és indulhatunk is kifelé innen. Örülök, hogy a gyermeksereg eltűnt és nincsenek már láb alatt. Előre megyek és kinyitom a kis kaput, kilépek és indulok is tovább, még elég sok látnivaló és tennivaló lehet itt, amire nem volt időm, a tojáskeresés sokat elvett, majd utána egyből az első versenyre jelentkeztem, amit találtam, de nem ez az egyetlen szórakozási lehetőség itt. Vannak kis célba dobó és lövő helyek puskával, egy pajta körül nagyobb tömeg van, ott birkaterelő verseny fut a felirat szerint, azt is lehet nézhetnénk, mindig is érdekelt, hogy ezek a juhászkutyák hogy végzik el a munkát és miként terelik a kis aranyos bárányokat. A tojásfestős pult fel is elnézek, de nem, nem szeretném magam összekenni semmivel, nem is tartom magam túl nagy művésznek ilyen téren.
- Van kedved célba lőni? - fordulok felé mosolyogva, mert én nagyon jó vagyok a távolsági fegyverekkel, lehet ott is legyőzném őt, csak hogy még mélyebbre süllyedjen. Na jó, ez egy elég gonosz gondolat, talán majd hibázok véletlen, nem akarom aláásni az önbecsülését még jobban és nem is vagyok én olyan gonosz és barátságtalan.
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 22, 2020 2:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime


Így, hogy nemmel felelt, én sem ragaszkodtam a kitaláláshoz. Egyedül nem sok értelme lett volna, ezért csak egy vállrándítással kezdtem figyelni az első falatot, mielőtt még megkóstoltam volna nemsokkal Alessya után. Így, hogy előttem voltak a darabkák már annyira nem zavart az egész kóstoló téma, végül is elég hasonlóan nézett ki minden, a felismerhetetlenségig formálva, maximum az állaga adhatott tippet arra, hogy éppen melyik részével lehet dolgunk. Miután lenyeltem már úgyis mindegy, akármi volt… vagyis ezt mondogattam a gyomromnak. Ivarmirigy, disznófarok… nem tudom mire számítottam, de valami izgalmasabbat reméltem. Tény, hogy csak úgy a semmiből nem kóstoltam volna meg őket, de azért ez nem egy olyan emlék lesz amit pár év múlva is felidézhetek. A nyálkás, folyékony cucc volt a legérdekesebb, de beleborzongtam az érzésbe ahogyan lecsúszott a torkomon. Lehet tovább kellett volna rágni és akkor kevésbé lett volna idegen, de nem tudtam tovább a számban tartani, helyette ösztönből lenyeltem, hogy ne kelljen tovább elviselnem az érzést. Nem biztos, hogy jobb döntés volt, de legalább túlestem rajta. – Ez… érdekes volt. – Nem az íze, az állaga. Nem mondanám, hogy tetszett, de ez volt a legszokatlanabb eddig, és talán az összes közül? Az eddigiek közül erre voltam a legkíváncsibb, hogy mi volt pontosan. Ehhez képest a korábbiak szinte átlagosak voltak, ha nem tudtuk volna, hogy valamilyen szokatlan részből készültek. – Érdekes. – Ez volt a reakcióm amikor megtudtam mit is ettünk nemrég, de az arcom már többet mesélt, ugyan kinek jutott eszébe először megkóstolni? De az undor jelei eddigre már eltűntek, inkább kíváncsi lettem, talán lesz még valami fura a következők közt is.
- Ötödik. – Tippelek csak a szerencsére támaszkodva, és, őszintén már meg sem lep, hogy tévedtem. Úgy tűnik a szerencse sorozatomnak még nem múlt el teljesen a hatása. Alessya pirulós és késleltetett pillantásából már sejtettem, hogy mi lehetett amit kóstoltunk éppen. Én csak elhúztam a számat a tényre, hát, most már ez is egy dolog amit elmondhatok, hogy kipróbáltam…
Az ötödikhez is elérünk végre, és őszintén ezen a ponton már csak túl akarok lenni az egészen, ezért még Alessya előtt nyelem le az előzőeknél már szilárdabb falatot. - Ja, az fura volt. – Utalok a korábbi nyúlós masszára, aminek a gondolatától kissé végigfut a hideg a hátamon. Nem volt kellemes érzés lenyelni az biztos, szinte még érzem ahogyan végigcsúszott a torkomon… de titokban akkor is az volt a kedvencem. A kialakult szokás szerint Alessyára hagytam, hogy közölje mi volt az utolsó remekmű amit kipróbálhattunk. – Ja, a végére maradt a legnormálisabb. – Már amennyire szokványos. Ki nézett úgy a malac orrárra, hogy jó lenne megenni? Hacsak nem koplalt már napok óta. Mondjuk az előbbiekhez képest tényleg a malacorr dilemma a legjelentéktelenebb. – Pont a különlegesség után. – Ami mellesleg úgy tűnt, hogy a kedvence is volt. Újra elmosolyodtam, de ez már inkább csak a mélyebbre zuhant hangulatom felemelése céljából született, nem pedig azért, mert ténylegesen ennyire szórakoztatott a gondolat. De tény, hogy a sorrendben volt valamiféle logika, és nem a legkiszámíthatóbb, hiszen a furcsaságok nem növekvő vagy csökkenő sorrendben lettek elénk tárva. Mondjuk pont ez része a meglepetés faktornak. – De a taknyos legalább fura volt. – Ami nálam tulajdonképpen jót jelent, szeretem a nem hétköznapi dolgokat… még ha ki is rázott tőle a hideg, erre legalább emlékezni fogok később is.
A lábam észrevétlenül rázkódni kezd az asztal alatt, miközben a tekintetem felméri a környezetünket. A gyerekvisongás már eltávolodott, úgy tűnt feladták a próbálkozást a bejutásra, hiszen nem engedték volna be csak így őket, vagy a szüleik jöttek végre rá, hogy elbóklásztak a kölykök, de a tömeg már sehol sem volt, csak pár gyerek elszórtan, akik talán nem is abból a bandából voltak. Annyira azért nem figyeltem meg őket, jobban lekötött Alessya, mint a kis kíséretünk. A körbenézésem oka elsősorban viszont nem a gyereksereg volt, valami mást kerestem, bármit, ami leköthetné a figyelmem… de amikor Alessya befejezte a kérdéseit, akkor ismét rajta állt meg a tekintetem. – Nem, de ha te szeretnél, megvárhatlak. – Már ha akarja folytatni ezt a körbenézésünket. Részemről az ételekből ennyi elég volt, inkább néznék valami más tennivaló után, már ha nyújthat még valami szórakoztatót ez a hely… és remélhetőleg igen, mert a tétlenségből kezdett elegem lenni. Ma szabad napom van, nem akarom ülve tölteni ami maradt belőle, enni tudok máskor is… mondjuk valószínűleg az itteni kaja jobb, de annyira nem vagyok ételimádó, hogy ez foglalkoztasson. Ha maradni szeretne megvárhatom, de különben én készen állok valami izgalmasabb teendő után nézni, ahol már nem csak ülni kell, legyen az vele vagy nélküle akár. Elég ha a munkám közben türelmesnek kell lennem, ilyenkor viszont felszabadulhatok kissé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lev & Alessya
A tojásgurító verseny sztárjai
Nem értem, hogy nem zavarja őt a sok kölyök, lehet ő is pont ilyen volt és megszokta még gyermekként ezt a hangszínt és ezért nem zavarja úgy, mint engem, aki mindig a legfiatalabb volt a családban, a távolabbi rokonokat nézve, mert amúgy azon kívül, hogy örökbe fogadtak, egyke vagyok. Ilyen ez, amikor nem adatik meg valahol a gyermekáldás és én meg ott termek a kapuba, hála annak az idegen alaknak, aki álmaimban olyan valóságosnak tűnik, hogy biztosra veszem, hogy létezik.
- Köszi, kell, hogy higgyek magamban, különben jobb, ha meg sem próbálom. - Megvonom a vállaimat, mert ez egy nagy igazság. Amúgy is, amit kitűzök magam elé célt, azt igyekszem is betartani, szóval van egy évem, hogy felkészüljek és megszerezzem a tojástörő címet úgy, hogy ne legyen túl egyértelmű, hogy arra hajazok. Kell némi színészkedés, hogy a fene egye meg, már megint eltört, pont a cél előtt, meg ilyenek. Meg azért nem lehet elsőre széttörni sem a tojásokat, mert gyanús lenne, szóval nem könnyű kihívás, de kell az a titulus, még lehet bemutatkozásnál is használnám és aki nem tudja honnan van, az bizony jobban teszi, ha felköti a nadrágját és vigyáz a golyóira.
Engem annyira nem érdekelnek a kölykök, hiába feladatom megvédeni őket minden rossztól, ez itt egy biztonságos környezet, biztosítja elég vadász, szóval én most szórakozom és nem hagyom, hogy bárki vagy bármi elrontsa azt. Az öt kis falatka étellel ülünk le egymással szemben és azt kell mondjam, nehéz rájönni mi lehet, amit kaptunk, mert kis falatokra van felvágva mindegyik és aszerint lehet megkóstolni. Én elég vizuális vagyok, szóval jobb, ha nem tudom mit kóstolok meg, így a kérdésére csak elmosolyodom.
- Én nem szeretném, inkább megkóstolom és eldöntöm ízlik-e vagy sem, utána megnézem mi volt az, szerintem így izgalmasabb, mert nem tagadhatod le, hogy mi ízlik és mi nem. - Beszéd közben vigyorgok és a kapott műanyag villára felszúrom az egyes kis kóstoló falatkákat, majd a számba teszem és elkezdem rágni. Elég érdekes íze van, nem is rossz, nem fintorodom el, de azért nem lesz a kedvencem sem.
- Hát ez elmegy, de nem lesz a kedvencem. - Jegyzem meg és felemelem a papírt, hogy lássam mit ettem, ez a malacnak az ivarmirigye volt, a szemöldököm kicsit megemelem és kiráz a hideg, fúj, mi lehet a többi.
- Te megtippeled mi lehet az egyes? - Érdeklődöm és ha szeretne tippelni hagyom, ha érdekli a válasz, akkor közlöm vele, hogy mi is volt az első és egy kis sóhajjal jöhet a második kóstoló. Kicsit rágósabb és úgy semmi íze nincs szerintem. A papírt felemelem és semmi reakciót nem mutatok, ahogy az előző körben is volt, ha érdekli elmondom, hogy ez disznófarok volt, de ha tippelni szeretne, akkor hagyom és utána említem meg mi is volt ez.
- Azt hiszem tudom, hogy az utolsó háromban egy mi lesz, de hogy melyik, eh... nem látszódik, mind ugyanúgy néz ki szinte. - A hajam a fülem mögé simítom és a harmadik falat következik, ami egyszerűen rémes, olyan nyálkás nekem vagy nem tudom, finnyásan nyelem le és az arcomon jól látható, hogy ez nem finom.
- Egek, mi a fene volt ez. - Egy pohár vízért nyúlok és inni kezdek, hogy elfelejtsem az emlékét is annak, amit ettem. Ez a malac méhe volt, fúj, undorító, hogy még ezt is képesek megetetni velünk, erre azért nem gondoltam volna, olyan állaga volt majdnem mint a gombának, ahogy ettem, azért sem rajongok annyira, de az legalább finom.
- Szerinted az ötödik vagy a negyedik lesz a disznó férfiassága? Tuti az egyik az lesz! - Remélem nem utoljára hagyták azt, én inkább sorba megyek, bár tudja a franc, hogy mi lesz. A következő egész ízletes kivételesen és még jóízűen hümmögök is mellé, lehet az utolsó lesz pont rémes.
- Ezt kellett volna utoljára hagynom. - Felemelem a cetlit és kicsit elpirulok, amikor elolvasom, hogy ez volt a malac azon szerve, amivel annyira viccelődtem és ont ez ízlik, ez valahol annyira tipikus, nem is én lennék. Kicsit megköszörülöm a torkom, amikor felolvasom, hogy ez melyik része volt, majd le is csapok az utolsó falatokra, ami kicsit ismerős ízű, ilyet már ettem szerintem.
- Ez sem rossz, legalább nem a végén volt az a taknyos rész. - Az orrom kicsit fintorogva húzom fel az emlékre is, majd a lapocskát nézve megkönnyebbülök, hogy ez már egy normálisabb része a disznónak.
- Malacorr az ötödik, az annyira nem is ritka szerintem, bár a többi részét jobban meg szokták venni. Kérsz valami normálisabb ebédet? Rendes húsból? Csülök vagy tarja? - Érdeklődöm, mert jó kis kóstolók voltak ezek, de inkább maradok a rendes fogásoknál és megszokott ételeknél.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime


Késő. Kimondatlan szó, ami csak a tekintetemből és a halványuló mosolyomból köszön vissza rá. Az elmúlt félóra egyetlen fénypontja, hogy megszereztem ezt a nemes címet, amire már ő is pályázna. Talán nem is volt annyira rossz dolog veszteni azon az ostoba versenyen, még ha a folytonos bénázásom és balszerencsém kellemetlen is volt. Lehet, hogy hallgatnom kellene az idős nő szavaira és megnézni, hogy tényleg nincs-e rajtam rontás. Nem elképzelhetetlen, hogy lenne valami hasonló az események hátterében, végül is hajlamosabb vagyok ellenségeket találni barátok helyett, vagy akár valamilyen más rituálé is elsülhetett rosszul. Sajnos Omának nem volt ideje minden jegyzetét személyesen bemutatni, a hátramaradtakból egyedül kell összeraknom a lényeget és saját kezűleg tapasztalni ki az előnyeit és hátrányait. De legalább a veszélyesebbnek gondoltakat külön tartotta… vagyis, szeretem elhinni, hogy legalább ilyen téren rendszerezett volt ennyire, különben még a fájdalmasabb módszerrel jövök rá, hogy nem kellett volna azonnal beleugrani a próbálgatásokba.
- Nagyszerű észrevétel. – A vigyorom hangsúlyozza a szavakat, jókedv mögé rejtem a valóságot, miszerint az én ízlésemhez is magas kissé az a visító gyerekkórus ami a nyomunkba szegődött, de újabb kis kellemetlenség, amit szinte megér elviselni ha közben Alessya lassan őrlődő idegein élősködhetek. Így, hogy távolodunk a verseny helyszínétől, a védelmi rúnák ereje gyengülni látszik, érzem ahogyan a képességem ereje visszaszivárog belém és Alessya lelke hangosodni kezd, ha eléggé figyelek rá. Így máris ígéretesebbnek tűnik a beszélgetésünk.
- Tetszik a határozottságod. – Újabb őszinte szavak, bár a magabiztosság amivel érkeznek felé arra utal, hogy azért nem feltétlenül gondolom úgy, hogy könnyű dolga lesz.
Egyszerre nyugtat meg és szomorít el a gondolat, hogy a gyerekek odakint ragadtak. Egyrészt végre nagyobb lesz a csend körülöttünk, mert a hangszínük minden volt csak kellemes nem, másrészről viszont, Alessya megnyugvó vonásait nézve szinte azonnal hiányozni is kezdenek.
A véleményére csak megvontam a vállam, hiszen nem miden fekete és fehér, amitől úgy tűnik jó bőrben van a legtöbbjük, nem feltétlenül jelenti azt, hogy semmi más nincs a mosolyuk mögött. Végül is gyerekek, amilyen gyengék néha, olyan erősek is lehetnek. Elvannak a saját kis világjukban, nem mindig tűnik fel számukra mi is történ körülöttük valójában. De tény, hogy amikor mégis, akkor kevesen képesek jókedv mögé elmaszkolni a valódi érzéseiket. Bármelyik is legyen, idegenek nekem, nem én kell cipeljem az ők sorsuk súlyát is, így a komolyságom is szertefoszlik amint eltávolodnunk a témától. – Legyen. – Az is lehet, hogy a fejemben megjelenő képek az ételről rosszabbak, mint a valóság… végül is volt már részem gyomorforgató élményekben, és a belsőségek látványa sem idegen már, talán pont ezért rándult a gyomrom előre. Az itteni emberek nagy része nem ahhoz van szokva amiben én felnőttem, talán amit elénk tesznek semmi lesz majd azokhoz képest. Akárhogyan is, ha Alessya hajlandó bevállalni – és minden határozottan arra utalt, hogy nem hátrálna ki a kóstolóból – úgy én is belemegyek. Kevés őrült ötlet van amiből kimaradnék, főleg amikor az életveszély is távoli közben.
A magabiztosságom még akkor sem látszik halványulni, miután már a kiválasztott falatokkal ültem vissza a helyünkre. -  Szeretnéd megtippelni, hogy mi mi lehet, mielőtt még elkezdenénk? – A tekintetem már az öt kóstolót méri fel, akárhogyan is válaszolt, én már kezdtem véleményeket formálni az elém táruló látvány alapján. Tény, hogy ennél is rosszabbra számítottam… de az elviselhető kinézet nem egyenlő a tűrhető ízvilággal. Vagy az illatokban lesz valami fura? Vagy kimerül az egész annyiban, hogy olyan részekből készítették amit úgy általában nem ennének meg az emberek?
És nem, véletlenül sem az időt húztam a feltett kérdéssel, vagy bármi hasonló. De abban legalább biztos voltam, hogy ha Alessya végigpróbálja őket akkor én sem fogok kimaradni az élményből.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lev & Alessya
A tojásgurító verseny sztárjai
- Ha tudtam volna, hogy ilyet is osztogatnak, akkor nem vigyáztam volna annyira a tojásokra. - Oldalra sandítok rá mosolyogva, a hangomban jól érezhető, hogy amennyire vicces a dolog a maga módján, én azért komolyan gondolom. Mondjuk azzal, hogy szerencsés vagyok nem tudok mit kezdeni, ez úgy néz ki az én szerencse órám volt, a napot erős lenne kijelenteni, elvégre még nincs vége.
- Te élvezed, ahogy a kismalacok sikongatnak - nézek felé kissé összehúzott szemekkel, direkt lépett közelebb hozzám, élvezi, hogy bántja a fülem a sok kis gyermek vékonyka hangja, amivel szopránokat megszégyenítő hangokat adnak ki izgalmukban. Lev határozottan élvezte a helyzetet, szóval engem akar bosszantani. Nahát, velem aztán lehet játszadozni, én is tudok mások idegszálaival játszadozni, nem kell sajnálni. Ahogy elégedetten mosolyog rám, úgy görbül az én ajkam széle is.
- Megoldom. - Biztosítom, hogy a tojástörő cím az enyém lesz, úgy kell lennie vagy ha nem, akkor szerencsével átkoztak el engem. Lehet nem árt utánanézni a kis boszis könyvemben, hogy szoktak rontásokat levenni. Jó tudom gyerekes az egész, de valamiért jó érzés azt hinni, hogy pár csirkeláb, csontok és állati vér elég ahhoz, hogy egy kis szertartás hatásos legyen. Tudom, hogy mindez csak színesíti a nagy semmit, mert nem lesz semmi mágikus abban, hogy más vérét használom, talán vadászként veszem csak hasznát, ha rúnát rajzolok, de nem ismerek én olyan sokat. Néha elgondolkozom, hogy ugye ezeknél ősi nyelven íródott jelek, betűk, rúnák ugye erővel bírnak és mi van az olyan kifejezésekkel, aminek nincs a mai világban megfelelője, így nem is próbálta ki senki. Jó lenne feltalálni egy ilyet, meg persze kockázatos is, mert van, ami olyan sok erőt igényel, hogy lehet bele is halnék a felfirkálásába. Szóval ezeket meghagyom magamnak, nem kell mindenkinek tudnia, hogy vér tapad a kezemhez, a legtöbb állati, de öltem már embert is, démont is és félvért is, ha kellett. Jó, csapatmunka volt, de én is a csapat része voltam, szóval vehetem magaménak az érdemet nem?
- Az is több, mint a semmi. - Megvonom a vállam és ő is arra a standra néz a kérdésnél, amivel én is szemezek éppenséggel.
- Menjünk akkor oda. - Megindulok gyorsabb tempóban, gyorsan nyitom a kis faajtót, hogy betérjek az elkerített területre és helyet foglaljak ott, ahová már nem lehet úgy belátni a gyerekseregnek, elegem van belőlük, csalódottan sóhajtoznak sorra.
- Akkor nem lennének olyan jó húsban, akinek nincs hova mennie, az már halott az ő korukban, hidd el nekem, ha meg nem, az nem itt lesz, hogy a sarkunkban lelje örömét. - Fejtem ki a véleményemet, elég sokat láttam a kisebb falvakból és városokból, van aki feltalálja magát, de azokban eltörik valami és felnőttek lesznek gyermek testben, meg vannak az olyanok, mint magam is, akinek jó sora van és még fiatal felnőttként is gyermek maradt, mert megteheti. 
- Szóval mennyi meglepi falatot kóstoljunk meg? Öt-öt mondjuk? - Fordulok Lev felé, aki a kölykök felé pilláz még, remélem nem sajnálja őket, ezek mind jóltartott kis idegesítő malackák, ha éhesek lennének, akkor a malac elől felették volna a fűről a széttört tojást és nem engedik oda a kocát. Amúgy is, tartoznak valakihez, ha szüleik nincsenek, akkor árvaházhoz, biztosan. Egy nap vadászok lehetnek és csak őrültségből jönnek el ide részt venni a játékokon, mint én is.
- De ha nem szeretnél kísérletezni, rendelhetünk rendeset is, én azért megkóstolnám, mik a rejtélyes finomságok. - Odafordulok az árushoz, aki vigyorogva köszönt minket és alig várja, hogy mit adhat. Nekem már ki is választ öt különlegességet, azt, hogy mit eszek fejjel lefelé egy papírra írva helyezi el a kóstoló alatt. A kis adagommal ülök le ismét a táskámmal lefoglalt helyhez. Megvárom, hogy a tojástörő mennyire tökös és kipróbálja e ezeket a falatkákat velem együtt vagy csak magam szórakoztatom vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Elhagyatott falu 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
101
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 9:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




So buckle up because
you'll soon become my partner in crime


- Erre előbb kellett volna gondolni. -  Nem, hiába néz szépen, eljátszotta az esélyt, hogy ennyivel megpuhítson magának. Értem én a viccet, nő meg minden, de pasiként is van a címben elég irónia. Még több lenne, ha ismerne is, de ez ugye nem így van, szóval elhallgatom a piszkos kis részleteket egy hasonlóan ravasz mosollyal, mint amilyet ő küldött felém. A fantáziára bízom, hogy hogyan értelmezi majd mindezt, bárhogyan is, nem hittem, hogy fájna majd az egomnak. Főleg a korábbi pofonok után, már nehéz lenne ártani neki. Egy olyan fajta mélyponton láthatott, ahogyan talán senki más. Egy ideje legalábbis. A döntéseim miatt azért nem túl ritka, hogy különös helyzetekbe kerülök, egy részük pedig… különösen kellemetlen.
Elégedetten nevetek a megjegyzésén, valamiért még mindig nem sikerül sajnálnom őt ez a kellemetlenség miatt, amibe tulajdonképpen én is belekerültem, de ez részletkérdés volt.
Az étel javaslatára egy pillanatnyi csend volt a válasz, majd egy vállrántás. Nem akartam sokat finnyáskodni a kaját illetően, majd amikor odaérünk max választok valami mást, csak haladjunk is, mert a rajongótábor már engem is kezdett idegesíteni, főleg a magas kis visításukkal, amíg összesúgtunk. De az érzés jelentősen enyhült, ha akár egy cseppnyi plusz feszültséget is láttam a lányon – akkor ugyanis készen álltam fokozni a frissen született pletykákat és közelebb lépni hozzá. Egyetlen rövid pillanatra értünk össze, de ez elég volt, hogy egy újabb sikításhullámot váltsak ki. A gyerekek számára láthatatlan, de Alessya közelségéből jól látható elégedettséggel távolodtam el egy már idegenek számára elfogadhatóbban kényelmes távolságba, hogy egy gonoszkás pillantás után ismét úgy sétáljak tovább, mintha semmi sem történt volna. Bár az elégedett vigyor elrejtése nemsokára túl nagy kihívást jelentett.
A cím elorzás gondolatára végig mérem. – Biztos vagy benne, hogy menni fog? Nehezebb, mint amilyennek tűnik. – Egy szavamat sem kell komolyan venni, messziről látszik rajtam. Valahol eddig tartott a nagy sértettség. Végül is, elég őrület vett körül ahhoz, hogy gyorsan túllépjek az egészen. Ez mondjuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy vége a kellemetlenebb pillanatoknak, amiket a saját kárörömömre rögtönzök számára, miközben fokozatosan kitapogatom a tűrőképessége határait. Elűzni azért nem akartam, de egy ideig még a helyszínen kell maradnom, és valljuk be, azért a gyerekes programokra is rá lehet unni. Szóval ő volt a legjobb szórakozási lehetőségem. A leg szürreálisabb az egészben talán az volt, hogy pont egy hozzám hasonló korúhoz sodort a sors. Egy ilyen helyen. Ráadásul mindketten részt vettünk a programokban. Ez már bőven elég ok volt, hogy ne lépjek le azonnal mellőle.
- Hmm, talán. Egy időre. – Észreveszem, hogy elbambul egy pillanatra, így követem a tekintetét a kóstolós stand irányába. – Ahhoz mit szólsz? – Teszem fel a kérdést, ha már az ő figyelmét is felkeltette. Ami pedig engem illet, a meglepetésekben mindig benne vagyok.
- Az is lehet, hogy nincs hová menniük. – Aprót rántok a vállamon, mintha semmiség lenne, bár egy pillanatra mintha komolyabb lennék. Végül is, a jelenlegi körülmények közt nem meglepő, hogy sokan elárvultak. Vagy hasonló szomorú dolgok, amiket inkább nem gondoltam tovább.
-  Ja, jó lesz. – Igazából szinte bármi, csak a tojásoktól ment el a kedvem egy időre. Bár közelebb érve, jobban megfigyelve az ottani “különlegességeket” lassan kezdtem bővíteni a ki nem próbálandó falatok listáját. Mármint, szeretek bevállalni dolgokat, de… ezt most nem egy hányatós bulinak képzeltem el. Valószínűleg nem engednének be utánunk oda egy ekkora gyereksereget… de kérdéses, hogy a korábbi megjegyzésem alapján ez egy jó vagy rossz dolog lenne. Hiszen ki tudja mikor evett utoljára rendesen a gyerekek egy része. Lopva pillantottam Alessya felé, vajon zavarná ez a gondolat, vagy egyáltalán… eszébe jutott elvezetni idáig? Nem mintha sok mindent befolyásolna, csupán egyszerű kíváncsiság. Végül is, emberből van. Az emberek meg önzőek, főleg amikor ilyen őrült világ van.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5