Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


A tisztaság angyalának is meglehet a saját véleménye. Legalábbis azt hiszem. De ha mégsem, hát... nekem akkor is van. Méghozzá az, hogy ez az egész egyáltalán nem arra megy, amerre gondoltam, hogy menni fog. De tényleg. Sőt, totálisan az ellentettje annak, aminek valószínűleg lennie kellene. Legalábbis abból kiindulva, hogy normális esetben milyennek is kellene lennie egy bulinak. Ha tudtam volna, hogy ilyen is lesz, akkor lehet, kétszer meggondolom a dolgot. Vagy még többször. De minimum kétszer biztos. Viszont már nincs visszaút, nem tudok eltűnni, legalábbis észrevétlenül biztosan nem. Hát... így jártam, akkor már csak meg kell oldani valahogy.
Ahogy látom az előttünk haladó fiatal nő, azt hiszem, Cara, és a párja ugyanezzel próbálkozik... csak ők a színpad mögé akarnak eljutni. Hát... fene se tudja, lehet, nekik lesz szerencséjük, bár ott azért elég veszélyes a terep az áldozat miatt. Az áldozat miatt, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki sajnálatra méltó lenne... sőt.
- Figyeljetek! Nem tudom, mi a fene folyik itt, de egy biztos: egyedül nem tudjuk sem legyőzni, sem túlélni. Márpedig azt hiszem, mindenki túl akarja élni ezt a kalandot. Jól gondolom? Szóval maradjunk együtt, az a biztos. Menjünk utánuk, vagy van valakinek jobb ötlete?
Nézek először Sabraelre, majd a távozó Caráék után, végül pedig a csapatunk többi tagjára. Tényleg nem tudom, mi lesz ebből , de igyekszem megtartani nyugalmamat. Vagy csak nem mutatni azt, és kizárni a tudatomból a tömegből és a színpadról jövő zajt és segélykiáltásokat. Csúnya dolgok vannak itt, én pedig nem igazán szeretnék belefolyni az ilyesmibe. Ha valamit tehetek, az az, hogy egyben tartok annyi embert, amennyit csak lehetséges, és igyekszem segíteni azoknak, akiknek tudok. Akár egyedül, akár Sabraellel. Azért remélem, valakinek lesz valami épkézláb ötlete is.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elhagyatott étterem - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Édes Pokol hova kerültem! Szorongatom whiskeys poharam a bárpult közelségében, miközben fél szemmel a színpadon parádézó tollast és a székhez kötözött zsákos fejű démonpajtást, fél szemmel pedig a kis vonattá alakuló bulizókat figyelem, akik lassú léptekkel masíroznak hátra, a budi irányában. Mielőtt libasorba szerveződnek a közelemben állók - még pont elkapom a pillanatot, ahogy a táska-bizniszes nő (Cara) táskájából egy egyértelműen női bugyogónak látszó tárgy kerül elő, ami a mellette álló férfi (Leo) kezében köt ki. Magasra ível a szemöldököm a meglepettségtől, de mielőtt észrevennék, hogy felfigyeltem rájuk, kortyolok egyet italomból és pillantásom más irányba terelem. Meglátszik, hogy ritkán járok el szórakozni - mármint emberi értelembe vett bulikba ritkán fordulok meg, valószínűleg ezért ér meglepetésként, hogy táskába csempészett alsónemű biznisz is folyik ilyen alkalmakkor. Nehéz lépést tartani a világ változásaival. Régebben kábító bogyók cseréltek gazdát, ma már elég egy jól szabott női tanga is. Vajon ugyanolyan lehet az élmény?
A színpadi történések gyorsan magára vonják figyelmemet. A démoncimbi beáldozása isten visszatéréséért c. műsorban drámai fordulat következik. Az eddig jól szervezett angyali monológot egy démoni impro zavarja meg. A zsákos fejű elszabadul és leharapja az angyal fülét. Mi több, le is nyeli. A tollas felordít. A fáklyatartó tollastársaknak nehezen esik le, hogy megváltozott kicsit a forgatókönyv, mintha nem ezt beszélték volna meg. A káosz elszabadul odafent, ami hamar eluralkodik az előtte álló nézőközönség sorai között is. Mikor az áldozatnak szánt démon a prédikátortollas szemüregébe nyúl, kitépi a látószervet és a szájába véve ízlelgetni kezdi, rohadtul ismerős érzés kerít hatalmába. Szinte biztosra veszem...sőt, meg mernék rá esküdni, hogy az a pokolfajzat, aki vérben úszó színházzá varázsolta a színpadot, a Főfalánk személyesen. B*szki, ide a rozsdás bökőt, hogy ez Beelzebub. Démonian vigyorgok poharam mögül, miközben magamhoz veszek egy újabb kortyot. Váratlanul egy ismerős, éles sikoly üti meg a fülem. Figyelmemet a nyüszítő hang irányába fordítom. Megindul az embertömeg és kölcsön testem szívszerelme egy k*rvanagyot csattan a padlón, mikor a tízenvalahánycentis tűsarkújának sarka bemondja az unalmast és leválik a helyéről. A női boka hangosan, reccsenve fordul ki a helyéről, emiatt a szőke elveszti egyensúlyát és óriásit zúg arccal a parkettán. Szemeiből kibuggyan a könny, ahogy vérző, betört orral, elől hiányos fogsorral felnéz a padlódeszkáról. Elhúzom a számat, na ez fájhatott. Nos, ez már önmagában elég kellemetlen és kínos, de a következő pillanatok mondhatni sokkolóak lehetnek egy halandó számára. A bulizótömeg egy része hirtelen, a kijárat felé tódul. Egy megvadult antilopcsorda nem halad ilyen irammal. Eltaposnak mindent és mindenkit, beleértve egymást is a kijutás reményében. Ez alól a kis drága sem kivétel. Hamar a talpak alá keveredik, bár nem nehéz, ha már eleve a földön fekszik. Minden lábat, ami keresztültapos a testén fájdalmas sikolyszerű nyögéssel kísér. Néha kicsúszik egy-két "nee", "kérem neee" hangfoszlány is, de alig hallható. Ezt felváltja egy hangosodó "auuuucs", majd egy még hangosabb "istenem, a szemem". Egy körömcipő sarka mélyed a jobb szemüregébe, elég ocsmány látvány. Hisztérikus sírással kúszik a földön, miközben szeméből ömlik a vér és közben azt hajtogatja "Derek, segíts!" A vánszorgó széttaposott némbert lesem és hát kell pár pillanat, mire leesik, hogy én vagyok Derek, és ez a mondat konkrétan nekem szól. Mondanék valami megnyugtatót, de nem jut eszembe semmi hirtelen. Kedvesem nagy kínlódva elvonszolja magát a színpadig, ahol a démonpajtás lábszárába kapaszkodva próbál két lábra állni. Az ostoba liba, pont a legrosszabb fogódzkodót választotta magának. Ha ez valóban Beelzebub, biztos nem hagyja ki az alkalmat, hogy a nőt kicsit megcsócsálja.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 4:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Amikor végtelenül csöndes, és hihetetlenül abszurd lesz a helyzet, mindenkiben megáll az ütő, és hirtelen senki sem tudja, hogy mi lenne a helyes, lépni, vagy sem.
Először az ráz fel, hogy Cara amolyan pánikba esik, utána meg hirtelen történnek a dolgok, megindul a tömeg, majdnem elsodorva kettőnket egymástól, de szerencse, hogy Cara erős kis karjai körém fonódtak. Aztán amikor azt hiszem, hogy ez már nem lehet furább, még is az lesz. Milyen buli az, ahol nem vonatoznak a bulizók... persze fura is lenne, de az még furább, ami most történik.
Kezembe nyomja a bugyit, ami még bolondabbá teszi ezt az egész helyzetet, és próbálok rá is meg a körülöttünk történtekre figyelni.
Ráncolom a szemöldököm, majd ingatom a fejem, de még mielőtt reagálni tudnék bármit, ismét mozdul mindenki.
Egy szektás buliban, éppen valakinek a haláltusája közben, vonatozásba kezdeni, úgy, hogy nincs zene. Nagyon... basszus már nincs is rá jó szó, komolyan abszurd, fura, beteg, ostoba és még sorolhatnám, és talán ettől illünk bele igazán ebbe a szarfos helyzetbe, szóval... még a furábbnál is furább.
Cara maga elé fordít, és én leszek ennek az abszurd agyament vonatnak vezetője, komolyan már ott van a nyelvem hegyén a susuuu hangokcskák, hogy kiengedjem, mert miért is ne, nem kizárt, hogy ma mind megdöglünk, de mindössze csak ennyire futja végül. - A meghívóban nem szerepelt, hogy kismozdonyt kell játszani.
Ha nem érdekelne az, hogy magamra vonom mások figyelmét, ami elég nagy marhaság tekintetbe véve a helyzetet, akkor most homlokon csapnám magam. E helyett, mint valami agyament, elfogadom a rám ruházott furcsaságot, és menetelek elöl... bár először azt sem tudtam, hogy merre kellene mennem, de hátulról toszogatva szépen a wc felé irányultunk.
Cara olyan iramban ront be az ajtón, hogy még engem is félre sodor, de talán így jobb is, legalább most már elválasztja egy ajtó ezektől az eszementektől, persze csak pár pillanatig, mert szinte egyből jön is vissza, és keres a tekintetével. A falhoz
Mögötte állok így megérintem a vállát. - Itt vagyok. - Mellettem két ismeretlen tanakodik, hogy miként kerülhetnénk ki ebből a szarból, így már biztosan tudom, hogy ők normálisnak mondhatóak.
- Hé! - Szólok oda nekik (Sabrael&Sidriel) - Talán próbáljuk meg a függöny mögötti helyet... ahonnan ezek kijöttek. - Intek a színpad felé. -Biztos vezet valahova. -És bár bizonyára rohadtul necces lesz odáig eljutni, még is talán ez tűnik a legésszerűbb megoldásnak.
Közben persze mindenki megőrül, mert a démon magához tér, és rá is támad az angyalra, aki eddig az erejét, fitogtatta... egy pillanat csupán, hogy társai tétlenkednek, és ez bőven elegendő a démon számára, hogy azt tegyen amit csak akar. A hangok még így is eljutnak fülemig, hogy nem állunk a színpad közelébe... talán mindenki hallotta, ahogy az angyal szeme kiszakad a fejéből. A hányinger kerülget... láttam már kattant démonokat, de ez valami más, ez a démon sokkal démonibb, mint akikekkel eddig találkoztam.
Úgy helyezkedek, hogy némileg takarva legyek, és ha Cara a közelemben van, próbálom őt a saját testemmel kitakarni... a szavaiból ítélve ő már találkozott ezzel a démonnal, és nem lenne jó, ha most kiszúrná őt.
Az ajtónálló angyalok most végre észhez térnek, s egy részük talán két-három egyed megindul a démon felé, így akadhat némi kis időnk, hogy eltűnjünk, az emberi tömegek megindulnak az ajtó felé elsodorva egymást, nem is olyan messze tőlünk a nő (a porhüvely nője), aki előbb még élvezte a műsort most elveszti egyensúlyát és az őrjöngő tömeg lábai alá kerül, ha nem menti meg valaki.
A tömeg a kijárat körül hemzseg, de a létszámuk nem csökken, mintha nem tudnának kijutni az ajtón, s talán most ettől még nagyobb a pánik, mint eddig volt. Angyalszárnyak suhognak, ahogy utat törnek maguknak a színpad irányába, nem látom a démont, hogy merre van, de az eddigiek alapján nem sok jót remélek.
- Cara, tudom, hogy hallani sem akarsz róla, de a színpad mögé kell mennünk, ott a függönyök mögött, szerintem van egy ajtó. - Kilesek a fal mögül, hogy lássam mi zajlik a porondon, pont akkor lép fel egy nagydarab angyal, magabiztos tartással iramodik meg a démon felé. - Most menjünk!- Kézen ragadom Carat, és magam után vonszolom, remélve, hogy nem fog ellenállni, és, hogy a függöny mögött egy ajtó rejlik... mondjuk a konyhába, ahol vannak éles tárgyak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 10, 2020 7:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Sidriel @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 852 • Credit:

 

A félelem régi ismerősöm, akit boldogan fogadok keblemre, mert éppen attól hívatott megvédeni engem, hogy valami meggondolatlanságot csináljak. Amíg csak a szorongás járja át a testemet, addig az elmém érintetlen marad és képes vagyok tisztán gondolkodni, ezáltal pedig kikerülni a veszélyes szituációkból. A pánik azonban már egy teljesen másik ügy. Az a mocsok nem csak, hogy a testem fölött veszi át az uralmat, hanem az utolsó fegyveremet az eszemet is elveszi tőlem. Lehet tippelni, hogy amikor megláttam azt a démont az ’áldozati’ szerepben, akkor melyik ösztön uralkodott el rajtam. Hiába ragadt meg Leonard és biccentett diszkréten, amikor ránéztem, nem igazán jutottunk előrébb a meneküléssel. Mert én tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy az este tényleg drámai fordulatot vegyen. Ha pedig a démon észrevesz, akkor már a főszereplői is meglesznek a színjátéknak. A kezem remegni kezdett, és a lélegzetem is egyre szaporábbá vált.
Leonard próbált megnyugtatni, de hát a pánik nem az a fajta, akit csak olyan egyszerűen el lehet űzni. A gyengéd simítás a karomon és a nyugtatónak szánt csittegés csak még jobban fokozta, az amúgy is felfokozott állapotomat. Igazából ordítani akartam. Figyelmeztetni mindenkit, hogy fusson amerre lát, még mielőtt elszabadul a pokol. Az eszemnek persze azt kellett volna mondania, hogy ne tegyem, hanem csendben bújjak el valahova, és meneküljek, amikor alkalmam adódik rá. De az agyam ugye éppen le volt foglalva a rémképekkel, amiket a démon jelenléte idézett fel bennem. Ezért már éppen nyitottam az ajkaimat, hogy egy sikoly és az a bizonyos figyelmeztetés kijöhessen végre, de aztán mégis sikerült valahogy Leonardnak kizökkentenie, mert a fülembe suttogta, hogy adjam oda a kacsát. Végül csak egy sóhaj hagyta el az ajkaimat, annyira megfagyott a rendszerem. Nem is tudtam rögtön válaszolni, de ösztönösen nyúltam a táskámhoz és még mindig remegő kezekkel próbáltam előhalászni az említett gumi állatot. Persze nem az jutott először a kezembe, így kutakodnom kellett, mint valami idiótának. Viszont legalább elterelte egy kicsit a figyelmemet, és így tudtam egy pár pillanatig gondolkodni. Eszembe jutott, hogy mi lesz a szeretett kis üzletemmel, ha velem történik valami. Illetve, ha engem kicsinálna a démon, akkor nem hagyhatom, hogy simán megússza. Valakinek bosszút kell állnia. Még akkor is, ha én azt már nem fogom látni. A gondolatmenet közben végre ráfogtam a kacsára, ezért kihúztam és Leonard kezébe adtam. Utána viszont rögtön vissza is tértem a táskámhoz, és egy másik dolgot akartam előkeresni. Üzennem kell valahogy az otthoni fiúknak. De olyan üzenet kell, amiről tudni fogják, hogy biztosan én küldtem. Tehát valami őrült megoldás kell. A táskámban kutatva a kezembe akadt a váltás fehérneműm. Tökéletes. Elő is vettem és Leonard kezébe nyomtam azt is.
– Ha történne velem valami, kérlek ezt juttasd el New Yorkba Phil Smithnek, azzal az üzenettel, hogy trombitáljon össze mindenkit, jöjjenek ide bosszút állni értem és… - már nem tudtam befejezni, mert hirtelen valaki a vállamra tette a kezét, és rögtön összerezzentem. Ösztönösen húzódtam közelebb Leonardhoz és átöleltem, mintha az bármin is segítene, de aztán egy hang is megszólalt a hátam mögött és arra buzdított, hogy induljak meg előre. Nem mertem hátranézni, mert akkor a tekintetem úgyis elkalandozott volna a színpad felé, azt pedig semmiképp sem akartam. Még csak azt hiányzik, hogy a pánik teljesen maga alá gyűrjön. Ugyanakkor még mindig csak fél üzemen működött az agyam, így nem tudtam, hogy mi is lenne a helyes lépés. Induljak el egy vadidegen szavára? Így esetleg diszkréten oda juthatnánk a mosdó felé, ahol a menekülési útvonalat reméltem. Ugyanakkor, meg lehet, hogy éppen ezzel hívnám fel magamra a figyelmet. Plusz Leonardot is elkéne ahhoz engedjem, ami valamiért nagyon nem akaródzott. Végül viszont a menekülési ösztönöm kerekedett felül, és annak ellenére, hogy nagyon kockázatosnak ígérkezett, szándékomban állt tényleg megindulni előre. Valaki a hátam mögött még énekelni is elkezdett. Továbbra sem voltam hajlandó hátranézni, de a hangok alapján nagyon úgy tűnt, hogy a nép elkezdett mögöttem vonatozni. Már csak nekem kellett volna megindulni. Illetve Leonardot kellett volna még valahogy magam mellett tudni. A kezemet Leonard csípőjére csúsztattam, és megpróbáltam a két kezem ellentétes irányú mozdításával megfordítani őt. Ha sikerül, akkor a vállára teszem a kezem, és remélhetőleg megindul előre, ha viszont nem, akkor kénytelen vagyok elengedni őt és jómagam megindulni. Meg kell tudni, hogy van-e a mosdóban egy ablak, ami használható lenne vészkijáratként. A színpad felől ismét felharsant az angyal hangja, de én továbbra sem voltam hajlandó odanézni, csak mentem előre, mintha az életem múlna rajta. Nos, nagyjából ez így is volt.
Az őrült menet robogott előre, és már ott voltunk a mosdó ajtajának a közelében, amikor hangos kiálltást hallottam, majd egy nagy robajlást, ahogy összetört valami. Hát ennyi volt. Kiszakítottam magam a menetből, és rohanva tettem meg az utolsó pár lépést a mosdóig, feltépve annak ajtaját. A szemközti falon meg is láttam azt a bizonyos ablakot, angyalok pedig sehol. Csak a probléma az volt, hogy nem éppen az a méret volt, amit vészkijáratnak lehetne használni. Mondhatni, ez a fajta csak arra jó, hogy egy kis szellőzést biztosítson a helyiségnek.
– A kurva életbe. - mormoltam szinte csak magamnak, majd vissza csuktam az ajtót, és tekintetemmel Leonardot kerestem. Az én tervem csúnyán megbukott. Reméltem, hogy neki van valami használható a tarsolyában. Különben tényleg baszhatom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 09, 2020 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


Türelemre intem magam, bár a káosz muzsikál, s mocorogni támad kedvem , de mozdulatlanul tűrök, hiszen a pirkadat csak a szóbeszédben kergeti vissza az ördögöt a pokolba, s bár úgy lenne, akkor várnám a hajnal első sugarait. De a világ nem így működik, még éppen csak elkezdődött a buli, s ha már ilyen becses dísz vendégnek hívtak meg, igazán kár lenne kihagyni az étlapon szereplő kulináris élvezeteket nyújtó, helyi specialitásokat.  Valaki elkiáltja magát, hogy vonatozzanak. Szempilláim sűrűjéből kedvem támad kikukucskálni, hogy tényleg ennyire bevadult a parti, hála a véráldozatnak, mert nevezhetjük akárminek, ez akkor is csak egy pogány rítus, melyet egy beteg elme talált ki. Azért tetszik, kétségtelenül vonzóbbak az angyalok, ha megborítja őket az őrület. Van valami ínycsiklandozó a bemocskolódott tollasokban, mert csak az egészséges elme képes megőrizni az egészséges testet, s azt az esszenciális valamit, ami őket alkotja, bár nem léleknek nevezik.
Fülelve hallgatódzom, hogy vonul a  tömeg, egyre több láb léptei csatlakoznak a menethez, valaki még énekelni is elkezd. Vigadjatok, nem sokára úgy sem lesz más ebből, mint egy szívemnek kedves kis mészárszék. Valami sercen, füst kúszik az orrromba, az izzadt testek vonzó illata helyett, s lobogó lángok alig hallható tánca kúszik a fülembe, de a forróság az, ami túlságosan közel van, hogy ínyemre legyen. Tűzzel? Dehát ebből születtem, nem túl színpadias ez? Valaki igazán szereti a látványos és hatásos effekteket. Igazán hízelgő is lehetne.  Már épp kinyitnám a szemem, hogy cselekedjek, amikor a tébolyult angyal még közel hajol egy szóra, hát megvárom míg elsuttogja azokat. Kár, hogy senki nem hallja rajtam kívül, híres utolsó mondás is lehetne belőle, de valószínűleg én nem ezt fogom megőrizni az utókornak, ha már ilyen szépen közel hajolt, igazán nem mondhatok nemet. Mozdulok, sebesen fogaim a fülére találnak, melyet leharapok, s nyelek, de megszívom számat a vérrel, s ordítása közepette, melyre mindenki kicsit elveszett utasítások híján, az arcába köpöm, melyet bőszülten törölget, erre a fáklyákat tartók is feleszmélnek mi is történik. Kicsit későn. A szék hatalmamtól csapódik a legközelebbi  falnak, hogy reccsenve törjön el, s a fájdalomtól kicsit tétován lépjek előre. A kezem még fogva tartják a láncok, hát körbe pörgetem a fejem felett a levegőben, hogy aztán lecsapva a vezető nyakára magamhoz rántsam.
- Meglepi! – kiálltom el, a vonatozó láncból sokan kiválnak, hogy menekülőre fogják, de egyelőre a szárnyassal van egy kis dolgom. Ujjaim befurakszanak a tébolyult tollas szemüregébe, hogy ki kaparjam a helyükről, melyet egyből a számba teszek, s szopogatom, majd rágás nélkül lenyelek, nem értem miért ordít, hiszen igazán szépet látott velük utoljára. Némely angyal menekülőre fogja, hiszen arról nem szólt a fáma, hogy a démon kiszabadul, némelyik próbál körbe keríteni, de hozzájuk vágom a vezetőjüket, aki eddig is elvakult volt, most meg aztán igazán vak. Nézzük mi finommal készültek még? Mintha egy ismerős női  domborulatokat vélnék felfedezni a fergetegben, hát fél szemmel vizslatom a tömeget, melyet jó lenne ketté választani, ahogy Mózes tette a Vörös-tengerrel, hogy megnézhessem közelebbről. Bár lehet máshogy kellene ketté választani őket, ám odajutni a vélt ismerőshöz a tömegen keresztül, a fanatikus angyalokkal a hátamban szinte lehetetlen. Kicsit lehet túl vállaltam magam, majd elválik, mennyi tollas választja a harcot a menekülés helyett, ám az sem lenne jó, ha elszalasztanám miattuk a vacsorám nagy részét.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 09, 2020 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


Egyre kevésbé értem, hogy miért is jöttem el ebbe a buliba. Nem, kezdem azt hinni, meg érezni, hogy egyáltalán nem vagyok normális. Mármint oké, a normálisságom mértéke, meg egyáltalán a létezésének ténye már eleve megkérdőjelezhető, de most na... eddig legalább én biztos voltam benne, hogy nekem van olyanom. Vagy legalábbis hogy tudom, mit is jelent a normálisság. De igazából már azt sem igazán értem, hogy miért is foglalkozom azzal, hogy mi is az a normálisság... végtére is nem a Normálisság, vagy az Értelem, hanem a Tisztaság angyala vagyok... azzal foglalkozzak, mindenki jobban jár. A közvetlen környezetem biztosan... a többiek meg tudjanak rá, ha esetleg valami nem úgy sül el, ahogy eredetileg terveztem. Minden tervbe belecsúszhat egy-két hiba, nem igaz? Ez főleg akkor igaz, ha semmilyen terv nincs a tarsolyban, és úgy kell rögtönözni, hogy ne essen csorba az illető becsületén. Mint ahogy jelen esetben velem is történik. De semmi vész, szerencsére nem egyedül kell szembenéznem a következményekkel, mert Sabrael is itt van mellettem. Aki most adta tudtomra, hogy neki márpedig van egy terve. Én pedig felvont szemöldökkel hallgatom a hangját a fejemben, közben pedig a színpadi történéseket figyelem... már amennyire Sabraeltől tudom.
- Igazán? És mégis mi lenne az? Nem tudom, miben mesterkedsz, Sabrael, csak azt tudom, hogy ebből valószínűleg semmi jó nem fog kisülni. Úgyhogy ha csak egy egészen kicsi esély is van rá, hogy győztesként jöjjünk ki ebből a csatából, akkor hallgatlak. Egyébként pedig én sem a holtakat szeretném megmenteni, csak nem szeretném, hogy a muszájnál több áldozattal hagyjuk itt a helyet. Szóval rendben... bízom benned, tegyük, amit tennünk kell! Mi a terv?
Kíváncsiskodom, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy működőképes lenne a terv. Úgy meg főleg, hogy azt sem tudom, mi az... vagyis mostanáig nem tudtam. Aztán mikor Sabrael ráteszi a kezét egy számomra ismeretlen nő vállára, és elkiáltja magát, hogy vonatozzunk, akkor hirtelen nem tudom, hogy most sírjak, vagy nevessek. Teljesen megbolondult? Most komolyan... és még azt kéri, hogy bízzak meg benne... mi a fene? Viszont... mi van, ha pontosan ez a terv? Hjaj... csak a baj van vele, de megígértem neki, hogy bízom benne, úgyhogy egy szó nélkül teszem a kezeim a vállára, és követem őt az őrületbe. Jobban mondva a vonatozásba. Már csak azt remélem, hogy nem valami idiótaságra készül, hanem tényleg van valami terve.
Volt... már ha az volt a terve, hogy a mellékhelyiségben kötünk ki, amit azért elég erősen kétlek. De semmi gond... hátha kimászunk ebből is.
- Persze, hogy van. Mindenre van megoldás! Ha más nem, akkor majd kivonatozzuk magunkat innen!
Adom társam alá a lovat nagy komolyan, közben persze alig bírom visszatartani a kitörni készülő nevetést. Remélem, nem sértődik meg, mert akkor még az ő lelkét is pátyolgathatom... már persze ha épségben kijutunk innen. Ami jelenleg elég kétségesnek tűnik... de sosem adom fel a reményt, biztos vagyok benne, hogy úgyis találunk valami megoldást Sabraellel. Csak egyelőre még fogalmam sincs, hogy mi is az tulajdonképpen.

//A dőlt, színes részt csak Sabrael hallja //

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elhagyatott étterem - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 11:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Alkalmi porhüvelyem oldalbordája is előkerül, és szinte azonnal nyaggatni kezd, táncoljak vele. Magamban azt kívánom, bár nyelte volna el a klotyó, de láthatóan nincs ekkora szerencsém. Viszont úgy tűnik a táncot mégis megúszom, mert a zene hirtelen elhalkul és kivilágosodik a színpadrész, ahol egy röpke pillanaton belül egy tollas tűnik fel és szónoklásba kezd. Szívmelengető az eltökéltsége, amivel magához akarja csalogatni Istent, aki már 29 éve kalap, kabát fogta magát és egy k*rva szó nélkül lelépett, hátrahagyva mindent és mindenkit. Na de. Komolyan azt gondolja, bedarál egy démont nagyobb közönség előtt, és majd Apuci hazatér? Az öreg arra se mozdult, mikor egyik szeretett arkját, Raguelt küldték a süllyesztőbe. A helyükbe ehhez az akcióhoz nem fűznék túl nagy reményeket...
A kis drága rövid méltatlankodása után a porondon állókat figyeli, majd a mellette lévő nőt (Cara) zaklatja kérdéseivel. A dráma szó hallatán szinte felcsillannak a szemei és öröme jeleként kezével halk tapsolásba kezd, s közben szökken is párat. Te jó élet! Fáradtan sóhajtok whiskeys poharam felett. Hogy lehet valakiben ennyire kevés életösztön? Most komolyan elhiszi, hogy ez színi előadás? Még a vak is láthatja, hogy ez élesbe megy. Tűnődöm, miközben a székhez kötözött zsákos fejűt figyelem. Természetesen feltűnik, hogy többen kényelmetlenül mozgolódnak körülöttem. Sunyi, futó pillantást vetnek a kijárat felé, szinte az arcukra van írva, hogy menekülőutat keresnek. Magam is körbepásztázom a termet, hiszen a tekintélyes angyaljelenlét, nincs éppen ínyemre. Nézem, hol lehetne kilógni, de minden kijáratnál egy-két angyalpajtás strázsál. Ha el akarom hagyni a buli helyszínét, alternatív útvonalat kell keresnem. Bár megvallom némi érdeklődés van bennem, a pokolpajtás sorsát illetően, ami kicsit maradásra késztet. Feláldozzák, mint egy csirkét vagy démoni szerencse révén mégis sikerül majd neki kimászni ebből a kényelmetlen szituból? Szívesen megnézném a végkifejletet. Az angyali dráma egy pillanatig sem akad meg, csak a levegővételnyi szünetek szakítják meg a tollas lelkesítő beszédét. A fogoly fejéről hirtelen lekerül a zsák. Ájultnak tűnik. Feje hátravetve, nem sokat látok belőle, hogy meg tudjam ítélni, ismerős-e a tag vagy sem. Ami viszont szembetűnőbb, hogy a közelünkben álló táskabizniszes nő (Cara) kisebb pánikot kap, amint megpillantja az áldozati báránynak szánt démont. Valószínűleg már volt "szerencséje" hozzá.
-Vonatozzunk! - szólal meg hirtelen valaki (Sabrael), mire kölcsöntestem kedvese örvendezve kapaszkodik be a sorba az egyik lány mögé (Sidriel), fél kézzel ez előtte álló vállát fogja, másikban italos poharát lengeti.
-Gyerünk emberek! Induljon a partivonat! - mondja kicsit már pityókás állapotban. Nem zavarja, hogy nincs zene, mert elintézi, hogy legyen. Énekelni kezd.
-"A vonat nem vár, a sorompó áll..." - közben lelkesen int a bulizók felé, hogy csatlakozzanak. Jó páran be is sorolnak mögé. Egy hosszabb pillanatig figyelem a vonatozókat, majd figyelmem újra a színpad irányában fordítom, mikor a szónokangyal a préda mögé lép, majd fáklyáit fellobbantja. Az egyik mellettem álló bulihoz elhalóan sikkant fel, amikor felgyullad a tűz, talán még a szívéhez is kap meglepettségében.
"Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!" - zeng az angyal hangja.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Kíváncsi voltam, hogy mégis mi folyik itt, de egyre bizonytalanabb és bizonytalanabb lett a helyzet. Nem szeretem az ilyen ingyen „cirkuszt” és már teljesen megértem önmagamat azzal kapcsolatban, hogy annak idején miért intettem mindenkit akit lehetett egy kis megálljra. Nem tudom megmondani, hogy mi ütött a mániákus szektás angyalokba, de az bizonyos volt: velük nem akarok cimboráskodni. Talán Gabriel híve lehettek, talán a saját útjukat járták és a porondmester szerepét magára öltve az az angyal lehet aki szerintem kétségbeesésében már nem tudja mihez kezdjen és ilyen műsort rendez. Kiábrándító? Nem. Inkább cselekvésre buzdít. Hogy ne legyek már ennyire csökevényes. Ne ölbe tett kézzel álljak és nézzem a műsört, mert abból semmi jó nem lesz. Ki kell találnom valamit, elő kell kotornom azt a fene nagy furfangom, amit hagytam elrozsdásodni az idők során.
Ő beszél. A színpadon lévő valami meg magához se tért szerintem rendesen, amikor Sidriel hangja is elér hozzám. Tipikus villamosdilemma, amivel most szembe kell néznünk és bár nem kenyerem beleszólni a világ történéseibe olyan hű de nagyon, most mégis lépnem kéne.
– Van egy tervem. Szükségem van rád is, csak azt kérem, hogy bízz bennem újra. – annak idején szerettem vele együtt működni, borsot törni a démonok és emberek orra alá is, akik valamelyik démon bábjaként végezték. Kár lenne tagadni, hogy nem imádtam át húzni a számításaikat, valamivel. Akkor lehet, hogy elég volt a szó, a jelenlétem, de most több kell ehhez, mert most… már a fajtársaimmal is szembe kell néznem.
Nem vagyok áruló, csak nagyon ellenzem ezt az egészet. Minek ez a nagy parádé? Komolyan? Egész jó és nyugodt kis akármicsoda volt ez, amíg úgy nem döntöttek, hogy behevítenek. De mindig léteztek ünneprontók, nem igaz? Mindig felszólalt valaki és lehurrogta a többieket, hogy mekkora sületlenség már az egész. Kétlem, hogy nekem kellene annak lennem. Nem akarok feltűnést sem.
– Nem a holtakat akarom megmenteni, hanem az élőket. – valószínűleg a színpadon lévővel nem fogok tudni foglalkozni sokat, ezért körbe nézek, hátha van valamiféle megoldás, amit a szervezők nem vettek még észre.
Elhúzom a szám, amikor az egyetlen menekülési lehetőség nem a normális kijárat felé vezet, hanem egy teljesen más irányba. Mindegy. Egyedül nem hiszem, hogy sikerül majd lelépni és valószínűleg az erőm sem a régi, de egy próbát megér. Egy próbát mindig minden megér, főleg ha nem csak a saját létezésemről van szó, hanem rajtam kívül másokéról is.
Sidriel elé állok, hogy még véletlenül se csodálhassa tovább a műsört, mert ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Túl sok időt töltöttem az emberek között, hogy ne sajnáljam meg őket, hogy ne lássam azt mennyire szeretnek kapaszkodni az életükbe. A meglepetés erejével kell élnünk, valami olyannal, amivel még az angyal társaink sem számoltak. Nem szeretek a mitológiák béli tréfamester szerepébe kerülni, de jelek szerint mégis erre kényszerülők. Ez fájni fog. Szíveket fog összetörni, üres reményeket kelt majd a társaim szívében, de ők azok akik parádéznak nem én.
– Ki kell valahogy innen jutnunk. Csak csináld azt amit én, ha valami rossz sülne ki belőle van egy másik tervem is. – vagy legalábbis azt hiszem, hogy van, hogy esetleg beválhat.
– Vonatozzunk! – zene nélkül, tudom, hogy lehetetlen, de hülyének kell tetetnem magam, mert el akarok jutni addig a helyiségig amit észre vettem. Csak úgy hirtelen ezért teszem rá a két kezem egy nő (Cara) vállára, közben persze azt remélem, hogy Sidriel veszi a lapot és ő megfogja majd a vállamat.
– Oda kell jutnunk. Előre. Nem tudom hová vezet, de ki kell derítenünk. Ne ijedjen meg. Csak induljon el arra. – akárhová is vezet, biztos, hogy jobb lesz mint itt. Valószínűleg azt fogják hinni, hogy az égetésnek örülök ennyire, de nem. Nem emiatt pörögtem ennyire be, hanem azért mert nem kívánok ebben az egészben részt venni és kell valami menekülő út. De ez csak a b terv volt, az a tervet csak akkor fogom, kell bevetnem ha a megzakkant angyal testvéreim megállítanának. Akkor ugyanis kénytelen leszek kockáztatni, és használni a képességemet felettük. Melyiket? Az általuk hitt valóságot egy kicsit megfűszerezve, hogy ne rám, ránk kerüljön a figyelmük, hanem arra a valamire amire vártak. Nem Luciferre természetesen. Hanem figyelemre. Mind azt akarjuk, hogy Ő észre vegyen és meghallgasson végre minket. De ez nem fog egyhamar bekövetkezni és én ezt nagyon jól sejtem, ahogyan a tűzáldozat se fog ezen sokat segíteni.
– Nem erre számítottam. – szólalok meg, ha a nő valóban abba az irányba megy amerre kértem és meg is érkezünk oda.
– Semmi baj, van megoldás. Mindig van megoldás mindenre, csak… – csak fel kell mérni a lehetőségeket. Azért nem gondoltam volna, hogy egy klotyóba vezetem a társaságot.

//dőlt színes részt Sidriel hallja csak //
 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 02, 2020 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Cara mellettem feszülté vállt, amit eszembe sincs felhánytorgatni neki, mert én magam sem vagyok most a megtestesült nyugalom. Most kedvel lenne úgy igazán beolvasni annak a lénynek, bármi is legyen az, aki a sorsokat irányítja... ha létezik ilyen egyáltalán... mert nálam túl nagy adag lószart kevertek bele, mintha megborult volna a keze annak az illetőnek. Kedvem lenne elé állni, és elküldeni a bús picsába, mert még egy olyan szerencsétlen fazon biztos nincs a világon, mint én akit ennyiszer csapdos a sors szorgos kis keze. Vagy azt is el tudom képzelni, hogy van egy ellentétem, és olyan rohadt mákos tészta, hogy olyat még nem szült a világ.
Tenyerem először Cara hátára vándorolnak, muszáj valahogy a közelembe tudni... miért, hát a franc sem tudja, bár még csak ma ismertem meg, még is megkedveltem, és valamiért védeni akarom... én marha.
Kattognak az illuminált fogaskerekek az agyamba, és most rohadtul nem örülök neki, hogy alkoholt ittam, nem is keveset.
Ha a gondolataim hangosabbak lennének, és más is kihallaná a fejemből őket, akkor tuti itt is bebakiznék, a képzeletbeli nyelvem össze akadna és csak a marhaságok özöne jönne ki.
Az fix, hogy innen csak úgy nem fogunk kijutni, nincs menekvés.
Ahogy körbenézek megannyi új szárnyat látok kinyílni... bennem van egyfajta kényszer, hogy én is megtegyen... hátha be tudok olvadni... és meg tudom őket annyira vezetni, hogy ne én legyek az első akit kivesznek a társaságból.
A szárnyak tulajdonosai feszes testtartással és merev tekintettel néznek a színpadon parádézó társukra.
Ha ma Lucifer nem tér be, már akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat... de gondolom nincs az a szerencse, hogy ez kimaradjon.
Amikor elhagyja az "Urunk" szó az angyal száját, minden szárnya rezegtetni kezdi a tollait... olyan mint valami defektes párzási rituálé. A tollak amik egyébként halkan surrannak, most hangosak, mert nem csak egy lénytől érkeznek, hanem tíz-tizenöttől egyszerre. A surrogást csapkodás váltja fel, érezni a levegőn, ahogy behergelik egymást, Cara haja is ide oda lengedezik a levegő kavarásától.
- Szerintem esélytelen, hogy eljussunk innen bármilyen ablakig... - Nem akarom lehangolni Carat, de innen nem lesz egyszerű a kimenetel.
Feltárul az ismeretlen alélt arca, és a teremben síri csend honol, a szárnyak csapkodása abba marad, a csöndet szinte vágni lehet, és így bárki hangja kihallatszik a tömegből. Oldalra nézek Carara, mondandójának a vége egyezett a csönd beálltával.
Eltakarja az arcát plusz a szavai is ráébresztenek arra, hogy ő tisztában van azzal, hogy ki lesz az áldozat. Rémületet látok rajta, a pánik mintha eluralkodott volna a tettein, mert átállt a menekülő fázisra.
Egy szó nélkül fogom meg a két vállánál fogva, megvárom, hogy rám nézzen, és enyhén, hogy ne legyen feltűnő bólintok neki. Valamerre lépnünk kell, én is érzem a feszültséget, és azt, hogy ez rosszabb lesz, mint amire itt mindenki számít.
Magam elé vonom Carat, halkan a fülébe csittegek, magamhoz vonom, és próbálok nyugtatólag simítani végig karjain. Nem szabad magunkra vonni a figyelmet. Füléhez hajolok, és amilyen halkan csak tudok bele suttogok. - Megvan még a kacsa, ha igen, add ide.- Mit akarok a kacsával? Halvány lila dunsztom sincs, majd kitalálom, ha már nálam lesz, de addig is lefoglalja Carát, ha keresni kezdi.
A színpad felől ismét felcsendül az angyal hangja.
- Itt az idő... itt az idő Testvéreim... küldjük meg az üzenetet Atyánknak. "Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!" - A mondat végére int az ájult háta mögé, akik elővesznek két fáklyát, begyújtják és lángra kap.
Az alélt feje fölé tartják....
Az angyal az ájulthoz hajol, valamit mond neki, amit mi többiek nem hallunk, talán egy utolsó átkot szór a fejére, nem lehet tudni. Vannak akik feszülten, vannak akik izgatottan, és vannak akik ámulva, megigézve nézik azt ami lassan be fog következni.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 01, 2020 7:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Sidriel @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 888 • Credit:

 

Nem szép dolog a bosszú, és többnyire értelmetlen is, de ha adódik rá lehetőség, akkor nagyon nehéz nemet mondani a lehetőségre. Az én esetemben már csak azért is lett volna hiábavaló a táska tolvajon kiélni az elfojtott agressziómat, mert a helyzet igazából megoldódott. Visszakaptam a tulajdonomat, és a ’diszkrét’ készpénz relokalizáció után be is biztosítottam, hogy többet ne kerülhessek ilyen kellemetlen helyzetbe. Na de akkor ennek ellenére miért éreztem őrjítő kényszert, hogy a közelharci képességeimet ezen a férfi fejlesszem? Büszkeség? Vagy csak rajta akartam levezetni minden problémámat? Végül is mindegy volt. Valószínűleg Leonardban is hasonló gondolatok támadhattak, mert elkapta a férfit, mielőtt nekem bármilyen konkrét terv megfogalmazódott volna a fejemben. Tudom, hogy nem volt túl sportszerű a részemről, de kárörvendő mosollyal néztem a férfira. Mondjuk akkor lettem volna igazán elégedett, ha a bocsánatomért esdekelt volna, és felajánlotta volna, hogy egy hétig a rabszolgám lesz, de sajnos nem így történt. Valaki csúnyán félbeszakította az igazság pillanatát. A zene elhallgatott, a fények egy színpadszerű építmény felé mutattak, majd egy szárnyas férfi jelent meg ott. Nahát egy angyal. Mondjuk kicsit fura, hogy ilyen nyíltan tette közszemlére a tollait, de hát New Orleans nem olyan, mint New York. Gondoltam itt lehet ilyet is.
– Oh remek. A tűzszentelésről meg is feledkeztem. Mondjuk még mindig jobb mintha a bibliából olvasnának fel részleteket. - mondtam kissé bosszúsan. Leonard viszont valamiért nem érezte a helyzet ironikus oldalát és elengedte a férfit majd magához rántott. Kissé felszaladt a szemöldököm, de nem tettem szóvá, mert amit mondott az még jobban meglepett.
– Öhm, persze… ha gondolod… menjünk? – a hangon totális bizonytalanságot sugározhatott, mert nem egészen értettem, hogy mi is történt hirtelen. Megpróbáltam Leonard arcáról leolvasni valamit, de ő a termet pásztázta. Körbe néztem én is, és még több szárnyas alakot láttam hirtelen feltűnni. A kijárat irányában feltűnően sokan voltak. Igen hiányosak voltak az ismereteim az angyalok társas viselkedése témakörben, de annyi még nekem is világos volt, hogy ez így nem stimmelt. A gondolkodásból egy nő hangja rázott ki.
– Én inkább drámát szimatolok a levegőben, de remélem csak az egészséges pesszimizmusom miatt. – szóltam a nőhöz, és szememet a színpadra emeltem, hogy ténylegesen megbizonyosodjak róla, hogy milyen program lesz a terítéken. Nos a kábult és kikötözött alak alapján tényleg inkább a drámát éreztem helytállónak. Viszont, ha ez nem is lett volna eléggé meggyőző látvány, a színpadon lévő szárnyas alak tovább folytatta a monológját, és bár szeretem mindenkiről a jót feltételezni elsőre, a hallottak alapján tényleg szó szerinti tűzszentelés volt a következő napirendi pont. Mondjuk egy démont készültek feláldozni, és tény, hogy nem voltam éppen kebelbaráti viszonyban a pokol szolgáival, na de azért egy élve elégetést végig nézni még nekem is erős lenne. Úgy tűnt, hogy Leonardnak is hasonló elvei voltak, mert a fülembe súgta, hogy tényleg elkéne hagynunk most már a helyszínt. Arra viszont nem tért ki, hogy miként tervezett átjutni a bejáratnál feltódult szárnyas csapaton.
– Meg kéne néznünk, hogy nincs-e esetleg egy ablak a mosdóban, ott kimászhatnánk. Csak elkéne jutni oda valahogy feltűnés nélkül. – nem volt kifejezetten erős terv, de kiindulásnak talán jó lehet. Mielőtt ténylegesen elindultam volna visszanéztem a színpad felé, hogy hol járnak a beharangozott események. Éppen akkor emeltem oda a tekintetemet, amikor lekerült a zsák a fogoly fejéről. Nagyon ismerősnek tűnt, de ebből a távolságból nem ismertem fel. Összeszűkítettem a szemeimet, mintha attól kitisztulna a látásom, de még így sem tudtam pontosan beazonosítani a férfit. Egy picit közelebb kellett kerüljek. Így mielőtt megindultam volna a mosdó felé, amit javasoltam Leonardnak, más mozzanatba kezdtem.
– Várj egy percet kérlek. – már éppen közelebb akartam lépni egy picit a színpadhoz, amikor az angyal hátra rántotta a férfi fejét. A gyomrom összeszűkült, amikor felismertem őt. A démon a sztriptízbárból, akinek kishíján az ’étlapjára’ kerültem. Semmi kétség.
– A kurva életbe… Ezt én nem… őt nem… a-a… nem és nem. – hátat fordítottam a színpadnak, miközben a szívem a torkomban dobogott. Elmémbe visszaköszöntek a rémképek, amit ennek a démonnak köszönhetek. Kezemmel eltakartam az arcomat, mintha az bármit is segítene. Az emlékek sajnos már vissza is köszöntek. Ebből kifolyólag pedig sejteni véltem, hogy ha éppen ez a démon került az áldozat szerepébe, akkor nem fog minden az angyalok terve alapján működni. Persze így már egész más színezetet kapott az égessük el a fajtáját sztori, és örömmel néztem volna végig, ahogy sikolyok közepette válik a lángok martalékává a teste, de azt már megtanultam, hogy ilyen boldog befejezések csak a mesékben vannak. Fogalmazzunk úgy, hogy nem egy tipikus tündérmese hős a fazon. Szóval muszáj lesz olajra lépni, mielőtt elszabadul a pokol.
– Most azonnal ki kell mennünk. Nem ismerhet fel, amikor felébred. – szóltam a pániktól eltorzult hangon és a fejemmel a mosdó irányába biccentettem, és csak remélni tudtam, hogy Leonard nem fog habozni és megindulhatunk együtt, de tényleg kurva gyorsan. Talán elkellett volna magyaráznom neki, hogy nem elég, hogy nyakig érő szarban vagyunk, de hamarosan meg is fogják azt lötyöggetni.  Azt is meg kellett volna említenem, hogy hamarosan a szektás angyalok lesznek a legkisebb probléma, és az életünk már most veszélyben forog. Továbbá azt is méltányos lett volna szóba hoznom, hogy ha Leonard jót akar magának, akkor most úgy kéne tennie, mintha nem is ismerne, és le kéne lépnie egyedül. De most ezt így, hogy kéne megmondani egy olyan embernek, akit még egy napja sem ismersz? Az ilyen beszélgetésekre nem volt előre megírt forgató könyvem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


A tébolyt könnyű felismerni, ragacsos melaszként tapad az ártatlan lélekre a megszállottság. A legtöbb nem evilági lény képtelen hozzászokni a változáshoz, ezért beleragad ebbe, mint a kövér légy a pókhálóba. Éreztem rajtuk, s kíváncsivá tettek, nem mellesleg a lassan romló, rothadó elme, elveti az eddig szentségesnek hitt eszméket, fekete nektárként terjed szét a testükben, mint a méreg. Hagytam magam elkapni, mert a tollas rémségek most nem szelíd galambok, hanem húsra éhező varjak voltak, én pedig az ő húsukra kívántam rá, arra, mely az őrület pácol különleges ízűre. Nem tűnt fel nekik, hogy alig ellenkezem, s úgy vittek, mintha diadalt ülnének, üdvrivalgással, zsoltárokat zengve. Belesajdult a fülem is, mert kissé hamisak voltak.
- Te leszel...- megszállottan suttogta, ajkai mosolyra húzódtak. – te leszel ami áldozatunk az Úrnak, hogy lássa gyermekei nem vesztették el hitüket benne, ahogy készek vagyunk, mindig is készen voltunk megküzdeni a gonosszal. – nagyot sóhajtottam, amíg láncokat tekertek testem köré. Ezeknek tényleg elmentek odahaza, ehhez  rozoga székhez kötöznek? Több tiszteletet érdemelnék, de ez így éppen jó. Kicsit mocorogtam, s a szék recsegve-ropogott a súlyom alatt, de mintha meg sem hallanák, úgy traktált tovább a szavaival. Kissé untatott, de hogy ráfigyeljek kaptam egy pofont.
- A mi Atyánk látni fogja akár hol is van, hogy emészt el a szentlélek magasztos tűze. Mindenki látni fogja. – szóval többen is lesznek, ez nagyon jó hír, de nem hagytam, hogy az érdeklődés, vagy az elégedettség kiüljön az arcomra. Az egyiket meg bátorításnak venne, hogy tovább beszélje  badarságokról, vagy újra énekeljenek itt. A másik meg legyen az én titkom.
- Még, hogy a boszorkány égetés és az inkvizíció nem trendi. – szúrtam közbe, azt hiszem fájó pontra tapinthattam, hiszen azok a fanatikusok az angyalok szégyenfoltjai és rengeteg ártatlan égett. Emlekeim szerint...
- EZ SZENTTŰZ! – ordította a képembe, nyála rám fröcsögött, szívesen letöröltem volna, hát közelebb hajoltam, s motyogtam, ő pedig balgán hajolt is. Arcom beletöröltem ruhájába. Elborzadva hőkölt hátra, majd kaptam fegyelmezőleg egy újabb ütést. Tulajdon vérem ízleltem tőle, kissé elfintorodtam. Örüljön, hogy nem haraptam, de még nem kell...még nem kell tudniuk kis is cibáltak maguk közé. Ha minden jól megy gyorsabban végzek mint róka a tyúkólban, ahol kivénhedt tojók vannak.
- Készítsétek, kezdünk. – nah végre, szeretem, ha az események gördülékenyen haladnak. Ő pedig hátat fordított nekem, és távozott. A fejemre zsákot tesznek, aztán megérzem a tompa ütést. Gondolom ettől kellene az eszméletemet vesztenem, hát úgy teszem, még az izgatott légzésem is visszább fogom. Hallom, ahogy kintről beszűrődik a fanatikus hang, ahogy kifelé tolnak, amikor megkapják a jelet. Hallom a tömeget, ami kissé értetlenül súg össze. Ohh ez egy igazi svédasztal. Igazán hálás vagyok, hogy meghívtak. A mondandó végén lekerül a zsák, a hunyt szemeim azt sejtetik, hogy valóban ájult vagyok, alélt. Valaki nagyon szereti a hangját, s még mindig szónokol, közelebb lépve fürtjeim közé mar, hogy megrántsa a fejem.
- Ő az első, de nem az utolsó, s  minden fajtád béli égni fog. – ezt már nekem szánja, nem is foglalkozva vele, hogy ájultan aligha hallhatom, félelm nélkül újra közelebb hajol. Észre sem veszi az átverést, annyire elvakult, elégedetten figyeli, ahogy engedve visszahanyatlik, csuklik a fejem. Kezd idegesíteni az inzultálása, kezd összefutni a nyál a számban a zsivajra. De várjunk még, várjunk hadd legyen a meglepetés igazán meglepetés, hadd ringassák még magukat abban a hitben, hogy minden úgy halad, ahogy azt eltervezték. Pedig haza fogom vágni a terveiket, de csak akkor, amikor a legerősebbnek érzik magukat, hogy utána még nagyobbat zuhanjanak a kétségbeesésbe, a pánikba, hogy semmit nem tartanak a kezeikbe, nem hogy az irányítás vezér fonalát. Addig meg, hadd élvezkedjen, amíg tud, amíg még megteheti... mert ez az idő vészesen fogy, ahogy az éhség bennem elhatalmasodik, s karmaival feszegeti halandó testem határainak belsejét.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 9:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


Mostanában egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy bizony-bizony, akaratomon kívül is, de nem tudok dönteni bizonyos szituációkban. Vagy ha mégis sikerül valamilyen csoda folytán, akkor viszont tényleg csak nagy nehezen. Fogalmam sincs, mi van velem... talán belefáradtam az egyedüllétbe? Hogy a testvéreimmel vagy nem találjuk egymást, vagy... akikkel mégis, azoknak meg csak egy részével értjük meg egymást. Ez azért így már egyáltalán nem tetszik, elvégre nekünk össze kellene dolgoznunk a sötétség erői ellen. De nem, sajnos egyesekkel még mindig nem találjuk a közös hangot. A fenébe is. Azért én még nem adom fel, és igyekszem jobb belátásra téríteni a testvéreimet. Is. Meg mindenki mást is, hiszen mégiscsak ez a feladatom. S általánosságban elmondható, hogy jól végzem a munkámat.
Most viszont még én sem tudtam mire vélni a helyzetet... egy erényangyal szinte biztosan ott terem, ha gond adódik valahol. Ha valaki bajba kerül. Persze, tudom, nem magamból kellene kiindulnom, de most mit tegyek? Én biztosan segítenék... minden más esetben. De nem a mostaniban. Most még én is érzem, a mellettem álló Sabrael figyelmeztetése előtt is éreztem, hogy a színpadi történések sokmindent hozhatnak magukkal, csak jót nem.
- Ne aggódj! Én sem aggódom, és nem szándékozom semmi hülyeséget vagy meggondolatlanságot cselekedni!
Nézek Sabraelre a szemem sarkából. Nem akarom elfordítani a fejemet, hiszen bármelyik pillanatban történhet valami, amire gyorsan, mondhatni azonnal kell reagálni. Akkor pedig minden másodperc számít. De tényleg nem akarok semmi meggondolatlanságot tenni. A meggondolatlanság alatt pedig az aggódást és a szárnyaim kiengedését értem. Eddig sem gyakran mutogattam őket illetékteleneknek, úgyhogy nem jelent nagy gondot az elrejtésük. Az már nehezebb ügy, hogy hogy menjek szembe a természetemmel, és hogy ne akarjam megmenteni a zsákolt fejűt a színpadon szájaló fekete szárnyúaktól. Szerencsére magam mellett tudhatom Sabraelt, aki majd segít, ha esetleg hülyeséget akarnék elkövetni. Azért egy aprócska kérdést mégiscsak megkockáztatok... elvégre én sem tudok kibújni a bőrömből:
- Nem... nem kellene segítenünk neki? Vagy nekik?
Nézek előbb meredten magam elé, a színpadra, azon belül is a zsákos fejű szerencsétlen áldozatra, majd a körülöttünk lévő bulizókra. Na igen... nem is én lennék, ha nem akarnék kapásból legalább egyvalakit megmenteni. Akkor is, ha esélyes, hogy nem lehet.

//A dőlt, színes részt csak Sabrael hallja //

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6