Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Smuggler's Cove •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Smuggler's Cove VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 12:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Tettetett felháborodással meredek a mobilom üres képernyőjére, mikor egy pöccintéssel törli a nagy nehezen begépelt üzenetet. Hát ezért dolgoztam ennyit? Nem szólok semmit, belefojtom magam az italba és jól meghúzom a poharam tartalmát. Úgy teszek, mint aki lófingot sem ért abból, amit itt magyaráz. Igen, többet is lát, pontosan azt, amit a nővérem látni enged neki. Tudom én. De szerintem ő is tudja, különben nem öntené szavakba a kétségét, mert teljesen biztos vagyok benne hogy saját magát győzködi az üresen csengő szavakkal. Valaki más szavaival. Tehát az irattárosom ellenáll, no nem teljesen, de van valami ütköző erő benne, úgyhogy nincs elveszve..még. Most már csak valakinek ki kellene rángatnia onnan, de vajon ki lehet erre képes rajtam kívül? Megint elkalandoztam, arra kapom fel a fejemet, hogy egy csókot lehel az arcomra és hátat fordít nekem.
- Megteszi azt más!
Jelentem ki vigyorogva a hátát bámulva. Nem. Nem fogom vissza tartani, nem fogok közbe avatkozni. Talán ha már semmi más kiút nincs, de jelenleg ott tartunk hogy rengeteg lehetőségük van fellépni a Sötétség ellen, és mivel ismerem őt, tudom hogy le tudják győzni.
- Vigyázz magadra, Tündérbogyó!
Elköszönök tőle, aztán egyet gondolva letelepedek az előbb látott, de már hót részeg fazon mellé. Fiatal még az este.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Smuggler's Cove Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 8:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre


Kérdésére akaratlanul is felvonom az egyik szemöldökömet. S csodálkoznak az emberek, hogy miért hagyta el őket az Istenük? Csodálkozunk mi is ezen, amikor képtelenek a fától látni az erdőt. Természetes, hogy nem látják a háborút és a véget. Végül is teljes véletlenül irtották ki az emberiség döntő hányadát. S teljes véletlenségben képtelenség is meghalni. Ezen dolgokból mindig csak jó dolgok következnek. De hát…
Nyilván az emberek máshogy látják a dolgokat, mint a természetfelettiek. Esendőek és gyarlók. Sok esetben szűk látókörűek. Habár azt hittem, hogy Tom ezalól kivétel lesz majd. Vagy csak nem akarja elhinni? Avagy elviccelni próbálja?
Ezért is lehet, hogy a szemöldököm felvonása után rögtön össze is ráncolom azt. Végül az épp veszekedő párokra réved tekintetem.
- Amíg él az emberiség, addig nem sosem lesz béke a Földön - felelem sokatmondóan. Végül is… szavaimban van igazság, még ha oly sok háborút épp a démonok sustorgására is indítottak. Könnyen bűnbe esnek, könnyen csábulnak el a rossz oldal irányába. Hiszen sokkal egyszerűbb a könnyebb utat választani, mint megküzdeni, vért, verejtéket izzasztani. A tökéletlenség akaratlanul lett beléjük kódolva. Manapság már megértem, hogy mi miért nem kaptunk szabad akaratot.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években épp úgy viselkedünk, mint akik kaptak, mint akik tudnak is érezni. Ez nem igaz. Ez csak egy csalóka látszat, semmi több.
- Többet is látok - felelem neki, rosszat sejtően, de tovább inkább nem pedzegetem a témát. Fejemet enyhén félrehajtva figyelem miként nyomkodja a telefonját. A magam részéről csak kényelmesen simítom kezemet az eddig ülő bárszékem hátlapjára. Arcomon mosoly cikázik át, valamiért mégsem tudok rá haragudni. Annyira szórakoztató. Talán csak most értem meg igazán Gabriel indítékát és tudok vele teljes mértékben azonosulni.
Nem, ez nem igaz. Inkább Stamiellel.
Az irományt elolvasva hangosan nevetek fel, jóízűen, kedvtelve.
Ujjam könnyed pöccintéssel tüntetem el az üzenetét.
- Nem kell. Tényleg jól vagyok, Tom - nevetem, boldogan. - Most érzem magam igazán jól magamat, miért akarnál hát visszakárhoztatni abba, mi voltam? - mosolygom rá, szemeimet enyhén szűkítve . Az elkövetkező hónapokban már úgy is mindegy lesz. Mindennek vége szakad.
Érzem, hogy emiatt megkönnyebbülök, úgy, hogy tudom miért, mi vár ránk, furcsa nyugalom árad szét testembe.
- Családnak. Sok sikert a velük való harchoz, engem ők már… nem érdekelnek - ez az első alkalom, hogy tényleg kimondom ezt. És őszintén is gondolom. Nem érdekel már egyikük sorsa sem. Maguknak keresték a bajt, oldják is meg egymaguk… Kegyetlenség, de…
- Mennem kell Tom. Gondolom hiába mondom, hogy ne hajszold túl magad igaz? - nevetem el magamat újra, élcelődve rajta. Újra közel hajolva hozzá egy újabb csókot nyomok orcájára, hogy aztán tényleg elfordulva tőle induljak el a kijárat felé.
Kezemet egy pillanatra még felemelem, integetve számára, de ennyi volt csupán. Még van egy dolgom.
Még van egy dolgom, mit meg kell tennem, s több már nem lészen.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 31, 2018 2:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Nyomkodom a mobilom gombjait, és bár valójában hallom, tudom miről beszél, mint ahogy azt is hogy csalódottságának a tárgya Hadriel és a testvérei, kifelé inkább a lökött pasas látszik csupán, ki a telefonjával babrál és úgymond tojik a nője gondjaira. Persze Ophilia nem az nekem, de aki ránk tekint most idebent, az nagyjából ennyit láthat belőlünk. Ez meg egy amolyan megszokott, már már idilli kép. Dühít hogy Öregnek nevez és hogy ezzel úgy véli, kiérdemeltem. Az illúzió keltette, színházi világban egy nevető pasas horkan fel, hangosan.
- Hát...öregnek öreg, az biztos!
Megint nyomkodom a gombot, aztán a kérdésére kapom fel a fejemet. Béke. Körbenézek.
- Miért? Látsz itt valakit háborúzni?
Valahol a pult sarkában egy nő most vág pofon egy részeg férfit, az meg lebucskázik a székéről, de egyébként mindenki békében iszogat idebent.
- Őket..ne..ne számoljuk bele!
A nő megigazítja a melleit, majd kivonul, a pasas meg nehézkesen, de visszaül a helyére és rendel még egy kanyart.
- Látod?
Mutatok feléjük, szerintem most már béke van. Még néhány gomb nyomkodás, mire befejezem az irományomat Mr. Winkley-nek és közben Ophilia-val eljutunk az emlékeim törléséhez. Felmutatom neki a telefonomat, amin ez áll: "Kedves Mr. Winkley! Holnapra szabadnap kell, megbetegedtem. Üdv: Tom" Hagyom, hadd olvassa el Ophilia, aztán értetlenkedve tekintek rá.
- Megmondom őszintén halvány fogalmam sincs, miről beszélsz..deeee...ezt akkor most elküldjem vagy ne?
Komoly dilemma, ezért is nézek úgy rá, mint borjú az új kapura.
- Mit is mondtál, hogy hívják?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Smuggler's Cove Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre


Kérdésére akaratlanul is hangosan nevetek fel. Fejemet enyhén hátrahajtva szemlélem meg a bár plafonjának minden szegletét. Fel sem tűnik, hogy itt egykor tényleg földrengésközeli állapotokat rendezett két démon. Mintha… Semmi sem történt volna. De ez csak természetes, amikor az angyalok mindent képesek újraépíteni.
- Igen, őt - nevetem tovább, kezemet immár szám elé emelve. Csillogó szemekkel szórakozom az emberen. Persze, mindig képes vagyok elfelejteni, hogy ők valójában miként is gondolkoznak róla, ha egyáltalán megteszik. Manapság ritka lenne tőlük, de úgy tűnik, hogy mégsem.
- Mindenkit úgy hívnak, ahogy azt megérdemlik - mosolyodok el szélesen. Nincs ebben semmi különleges, vagy furcsa a magam részéről. Ha meg abba belegondolunk, hogy igazából a világ kezdete óta jelen van… Valóban egy kissé öreg. - Miért mit tesz, ha a szádra veszed? - húzom fel enyhén egyik vállamat. - Előbb utóbb meghalsz, bár jelenleg képtelen vagy erre, de ezen nem fogunk összeveszni. Nem hinném, hogy valaha még visszatérne közénk. Eddig is számos alkalommal a szátokra vettétek már emberek, és nem mindig foglalkozott ezzel - vonom meg ezúttal vállam egyszerűen. Ezen sincs semmi vitatható. Végig néztem, ahogy az ő nevébe gyilkoltak le ártatlanokat a „lovagok”, kik a Szentföldért harcoltak. Gyermekeket toboroztak, hogy azokkal harcoljanak. Ha azokat…
De ez már mind lényegtelen.
- Békesség? - nevetek fel értetlenül. Mint aki a világ legjobb viccét hallotta, habár… - Hol van itt béke? - nézek körbe, fejemet rázva. Bárhova is tekint az ember, az egész Földön háború dúl. A természet végre visszavette, mi egykoron az övé volt. Az emberek maradéka két városba tömörült, és ha épp nem egymással, akkor az angyalokkal vagy épp a démonokkal harcolnak. Béke… Olcsó fantázia szüleménye ez már csak. Béke soha nem volt a Földön és soha nem is lesz. Az emberiség története óta, mindössze ötven év uralkodott a világba, amikor Sehol sem folytak harcok. Ötven év. S ők Atyánk „legtökéletesebb” teremtményei. Kész röhej, de komolyan.
S miként tudtam én is irigykedni rájuk? Esendő, gyenge lényekre. Nevetséges vagyok magam is, ezt be kell látnom.
- Amaranak köszönhetően, ha meg is halsz, feltámadsz - mosolygok rá. - Ezt addig használd ki, amíg ő jelen van, míg el ne pusztít mindent - mindent, mit az ember képes csak felfogni. Amit képesek vagyunk megérteni és tudni. Értem, a Világ csak fogalom, de ha a fogalom is megszűnik létezni Őáltala…
Amikor pedig már készülnék el, akkor…
Hangja tart vissza. Szemöldökeimet enyhén összeráncolva fordulok vissza felé. Érzem, hogy a légzésem megduplázódik, hisz minden amit mondd igaz. Haragszom. Dühös vagyok. Legszívesebben világgá ordítanám, de senki sem hallaná meg. Senkit sem érdekelne valójában, ahogy eddig sem tették. Majd akkor pont most?
Nem azért teszek mindent, hogy figyelmemet magamra vonjam, ó nem. Ez a Föld, minden élőlényével együtt - magamat is beleértve - pusztulásra van ítélve. Vesznie kell, hisz senki sem érdemleges már az életre. Minden nép kifordult magából. Ez történik, ha Ő elmegy. Ha nem tér vissza.
- Valóban érdekel? - fordulok vissza, kezemet a bár pultjára simítva. - Igazad van. Dühös vagyok, csalódott. Napról, napra megváltozok, de minden pillanatát élvezem - egy pillanatra elmosolyodom, felfelé tekintek, hogy aztán fejem megrázva, alsó ajkamba harapva tekintsek rá vissza. - Nem állítom, hogy minden bajom forrása az Öreg, mert azzal hazudnék. Azonban a Sötétség megmutatta ama igazságot, melyet ő mindig is titkolt előlünk. Ő a testvére, a húga, kit mégis évmilliókra bezárt, megfosztva az univerzumot a legfontosabb törvényétől. Az egyensúlytól. Amara mindent el fog pusztítani, és ebben már ő sem gátolhatja meg. Ereje már felülmúlja az Övét - furcsa, hogy szavaim bármilyen vészjóslóak, ajkaimon mégis elégedett mosoly pihen. - Miért kellene bármit is megmenteni, ha ő sem akarja? Először csak azt gondoltam, hogy Gabriel és Mihály harcába nem folyik bele, ketten elintézik egymás között, de itt már nem csak egy gyerekes testvéri harcról van szó - továbbra sem hiszem, hogy akár egy percig is érdekelné, hogy elpusztul minden, mit alkotott. Ha mégis…
- Megtehetném, hogy most minden emlékedet erről a beszélgetésről törlöm, de… Abban már mi a mulatság? A vég közeleg - mosolyodom, és ha nem akarna visszatartani, akkor ezúttal tényleg hátat fordítva neki indulok el a kijárat felé.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 17, 2018 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Épp az előbb öntöttem ki neki a bánatomat, ő meg erre azt hajtogatja, hogy ő csak egy katona. Aztán folytatódik a lelki szemetes szerepe, és hűen hozzá, csendben hallgatom.
- Vá..várj! Öreg alatt Istent értjük?
Szerintem most joggal gondolja azt rólam hogy lassú a felfogásom, mert egy párszor már elhangzott ez a szó a kérdésem előtt, de még nekem is új keletű a hangzása az ő szájából. Aztán megint tovább megyünk.
- Tudod, nekem eszembe se jutna Öregnek hívni Istent.
Még mindig itt tartok és szívből felnevetek rajta.
- Félek tőle, de tényleg. Tudod, Istent a szádra ne vedd! Ó, ezt mennyit hallottam a szüleimtől! Meg a másik...hogy Isten nem bottal ver!
Megint felröhögök, számomra abszurd megvilágítás annak tudatában hogy az emberek az utódaikat sokáig így nevelték és még most is akadnak ilyen példás szülők, de hamar eljut a tudatomig, hogy gyakorlatilag ez bunkósság. Még a végén azt hiszi rajta, vagy Istenen nevetek. Gyorsan befejezem és csak halkan motyogom magam elé.
- Inkább ne verjen meg semmivel se! Jobb a békesség!
Most tényleg befogom, eljutunk a végéig.
- Aha. Szóval prófécia...
Kérdőn tekintek rá és meghúzom utána a poharam.
- Ezzel most nem mondtál új dolgot nekem. Ha szerencsém van, talán túlélem a holnapot és nem lőnek agyon. Minden nap ezzel a tudattal fekszem le, mert veszélyes a munkám.
Halk koppanással helyezem az asztalra, rátekintek Ophiliára és csupa ellentmondásba ütközök.
- Te tényleg drága vagy. Azt hangoztatod hogy nem szeretsz senkit és nem érdekel semmi, mert nincs kiért harcolnod, közben meg azt hallom ki a szavaidból hogy nagyon, de nagyon felhúztak és okolsz mindenkit. Kiérezni a dühöt, a csalódottságot a hangodból. Árulj el nekem valamit, mert esküszöm nem értem! Kit győzködsz ezzel? Engem vagy magadat? Szólnom kellene valakinek hogy haragszol rá és azonnal kérjen bocsánatot tőled? Ezt akartad közölni? Mert akkor legyen, felhívom Mr. Winkley-t és holnapra szabit kérek, aztán elmegyek közlöm az illetővel! Tudtam én hogy pasi gondod van ám!
Valójában tudom én hogy mi van vele, de tekintve hogy hadakozik ellene és beszél hetet havat, talán még menthető. Megpróbálom kizökkenteni, lássuk mi lesz. Amint találkozik a tekintetünk és értetlenkedve, vagy éppen bosszankodva pislogna rám, gyorsan hozzá teszem, közben a mobilt nyomkodom.
- Miért? Ti nők mindig ezt csináljátok. Amikor azt mondod igen, valójában nem. Amikor azt mondod fehér, valójában fekete. Szóval pasi van a dologban. És ki az? És miért kell rébuszokban beszélni erről?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Smuggler's Cove Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 17, 2018 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre


Mosolyogva fogadom a férfi szavait. Fejemet enyhén félrehajtom. Oh, hát mit is tudhat ő valójában erről az egészről? A világról? Az emberekről? Hogy az angyalok valódi feladata is mi is lenne. Hogy kikért is harcolunk valójában? Nem hinném, hogy sokat. Ő is csak beleszületett egy elpusztulni készülő világba.
Gabriel írtja fajtársait - s kezdem belátni, hogy teljes jogossággal. De itt mégsem lehet megállni. Itt már nem. Az embereken kívül semmi sem maradhat itt életben.
- Már ha van, ki közel áll hozzád. Nekünk angyaloknak nincs ilyen. Tudod… Egykor az Öreg úgy teremtett meg minket, hogy ne legyenek érzelmeink, egyszerű… katonák legyünk, kik minden megkérdőjelezést mellőzve hajtjuk végre feladatát - vonom meg egyszerűen a vállamat. Nem állítom, hogy meghatna ez. Igazából… ez a jó része az egésznek. Nem érzek bűntudatot semmiért sem. Nincs miért. Ő hagyott el minket. Akkor lehet, hogy jogosan, de most? Angyalai, démonjai, de még emberei is hullnak, hála Amaranak. Ő mégsem tesz ez ellen semmit, hagyja, hogy nővére egyre nagyobb és nagyobb erőre tegyen szert.
Akkor hagyja. De ne csodálkozzon ha visszatér, akkor már semmit sem fog itt találni.
- Nem szeretek senkit - jelentem ki hűvösen, mégis mosollyal az arcomon. - Így már nincs senki, kiért harcolhatnék - vonom meg újra a vállamat. Hiszen ez tényleg így van. Mindenki ki közel állt hozzám, elárult, kihasznált. Ártott nekem. Mégis miért segítsek nekik, ha folyamatosan, újra és újra a démonok közé vetnek? Vagy épp saját kardjuk élére hánynak?
Nem fogok sajnálkozni amiatt, mi történt velem. Tanultam hibáimból. Kevesen maradtak csak kik, kegyelmet érdemelnének. Azokért pedig az egész univerzumot fenntartani? Ugyan, kérlek, felesleges.
Fejemet enyhén félrehajtva hallgatom optimista szavait. Meglehet, hogy figyelmeztetnem kellene mindenről. Talán ő az egyetlen, ki megérdemelné.
Egyelőre mégsem válaszolok neki, inkább leadok még egy ital rendelést. Aggódó kérdésére azonban elmosolyodva hajtom le fejemet, halk, szelíd nevetést hallatva. Kezemet óvatosan simítom az övére.
- Drága vagyok, úgy rémlik, ezt így kell mondanom. Hogy kik tették ezt velem? A családom. És azon kívül mindenki. Démonok, emberek, válogathatsz, ahogy neked tetszik. Eddig vakságban éltem. Az Öreg szemellenzőt tett a szememre, teremtésem idején, de úgy vélem, hogy mindenkiére. Nem más ez, csak az ő játszótere, babáit pedig megunta - vonom meg a vállamat, s amikor megkapom végre az italt, akkor óvatosan iszok bele. Ez már jobb egy fokkal, de még mindig nem az igazi. Talán nem kellene kísérleteznem vele.
- Ha adhatok egy jó tanácsot… Élvezd ki addig az életed, amíg tart - csúszok le lassan a bárszékről, s mellé sétálva hintek kósza csókot arcára. - Hamarosan minden véget ér, ha szerencsétek lesz, ti ebből semmit sem fogtok érezni. Minden, mit ismertek megszűnik létezni, minden egyes atomig - suttogom a fülébe, nem akarom, hogy ezt más is hallja. Neki sem kellene, ő mégis segített nekem. Ezt nem felejthetem el. - Már csak napok, hetek, vagy hónapok kérdése - egyenesedek fel mellőle. A pulthoz fordulva emelem el a poharat annak lapjáról, s kezembe fogva, csípőmet enyhén ringatva fordulok el tőle.
- És ha valamiben jó voltam, azok a próféciák voltak - kacsintok rá, mosolyogva, mintha magam nem is bánnám ezt az egészet. Ami azt illeti. Ez így is van.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 16, 2018 11:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Figyelem a mozdulatait, a tekintetét és egyre inkább az az érzésem hogy hadakozik valaki ellen, vagy éppen mellette. Hú, ezt nehéz megítélni, de az irattárosom nem az, aki volt. És miért nem? Keserű szavai elszomorítanak, hát semmit sem tanult míg idelent volt?
- Igen. Akkor olyasmiben hittél, ami nincs. Mi emberek nem azért cselekszünk hogy jobb legyen a világnak, mert a világnak senkire sincs szüksége, a világ nem létezik, az csak egy fogalom.
Kicsit elcsendesülök és közben nagyot húzok a Martinimből, amit tőle kaptam.
- Ha valakiért érdemes cselekedni, akkor azokért, akik közel állnak hozzád, vagy kedvesek a szívednek, de bennük nem hiszel...őket szereted...
Annyira nem akarom ebbe a témába beleásni magam, húzok még egy kortyot és fejben vissza pörgetem Ophilia múltját. Ahogy elnézem találkozott pár arkommal, néhány démonnal és angyallal, közülük is kiemelkedően sokat volt Abaddon-nal és Ramiél-al, no meg Cassael-el. Ajaj, voltak itt ármányok, tervek, szövetségek, ezeket megmosolygom, de a vége aggasztó. Semmit sem látok, csak sötétséget. Magam elé bámulok egy röpke ideig, aztán felhúzom a szemöldökömet és megint megemelem a poharat. Iszok egyet, aztán vissza fordulok Ophiliához. Valahol ott tartunk hogy megint a világot emlegeti, hogy szerinte sosem volt még ennyire rendben. De épp az előbb fejtettem ki neki, hogy nem létezik, mert csak egy fogalom, úgyhogy sosem lehet rendben. Most még is mi a fenét kezdjek vele? Teljesen világos a számomra hogy találkozott a nővéremmel, aki valamit csinált vele. Éppen most fejezi be a szövegelést, amin akaratlanul is felnevetek.
- Az élet azután is folytatódni fog, ha elpusztulna minden élőlény rajta. Az élet utat tör magának, új lehetőségeket keres és ha megtalálta, kivirágzik, mint mindig. Egyébként nekem minden rövidnek tűnik, szeretnék több pihenő napot és több ilyen estét, amikor összefutok valakivel egy bárban, italozunk és jól érezzük magunkat és másnap reggel nem kell dolgozni menni, nem kell korán kelni...érted. Azt akarom seggbe rúgni, aki kitalálta a munkát!
Kiiszom a maradék italomat, és mivel ide hívta a csapost, ideje még egy kört rendelni.
- Egy ugyan ilyet kérek!
Adom le a rendelést, majd Ophiliának folytatom.
- Oké. Amikor utoljára láttalak jól voltál, nem voltak pasi gondjaid és ha jól emlékszem valamiféle régészeti leletekről diskuráltunk az alagútban. Szóval. Áruld el nekem, ki és mit tett veled? Mert megyek és beverek neki egyet..akkor is..ha utána laposra ver, mert történetesen erősebb lenne nálam...szeretem az éjszakai kommandót, feldobja a napomat, azok után, hogy Mr. Winkley-t kellett kihúznom a tömegből, miután rálőttek és ő tizenöt percen keresztül káromkodott és csapkodott. Ez olyan megkoronázása a napnak, egy tömeg verekedés már meg se kottyan.
Idétlen vigyort engedek, de még hozzáteszem.
- Ettől érzem hogy igazán élek! Hm..lehet hogy neked is csapkodnod kellene...
Végig tekintek rajta, közben résnyire szűkítve a szemhéjamat.
- ...bár lehet hogy nem. Inkább a pasit kellene megpofoznod!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Smuggler's Cove Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 12:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre


Ajkam szegletébe pajkos mosoly bujkál, látva a régi ismerős közeledtét felém. A széles karimájú pohár pereme felett tekintek fel rá, hogy aztán fejemet végül félrehajtva tekintek ki az ablakon. Szabad kezem a pult lapjára simul. Minek aztán ő jött ide hozzám, nincs okom, hogy elhagyjam a kényelmes bárszéket. Félig felé fordulva, lábaimat illedelmesen fonom össze egymáson. Egyenes hátam még tükrözi az egykori jellemem vonását.
Zöld lélektükreim egy pillanatra elméláznak, ahogy a komor felhőket tekintem odakint. A köd lassan száll alá a városba, melyben ez annyira ismerős. Egyáltalán miért ide helyezte Gabriel a székhelyét? Nem talált, ennél… kényelmesebb várost? Kapásból egy tucatot fel tudnék sorolni.
- Lassan már este van - fordulok vissza felé, széles mosollyal az arcomon. Ám ebben már nincs semmi szelídség. Egyszerű, talán még álnok is, kinek elméjében rejtett hátsó szándékok nyugszanak.
- Valóban. Elég sokszor elkövettem ama hibát, hogy hittem, a világnak szüksége van rám - ezért is lehet az oka annak, hogy most már itt vagyok. Túl sok angyal dolgába ártottam bele magamat és nem titkolom, hogy egyszer sem lett jó vége a dolgoknak. Mintha teljesen megőrültünk volna, már nem tudnak különbséget tenni a valódi ellenség és a család között.
Már én sem tudok, ám az én szememet Amara nyitotta fel.
- Tényleg? - csillannak meg szemeim, miközben egy újabb apró kortyot nyelek le az italomból. Nem állítanám, hogy sokszor tettem már hasonlót. Sőt, ami azt illető, ez az egyik első ilyen alkalom. Érzem, ahogy az édes nedű végigmarja torkomat, fintorba kényszerítve arcomat, legfőképp az orrom és a szám feletti izmokat. Ha lenne időm - és kedvem - kielemezném, hogy mégis mit is tartalmaz valóban az ital. - Igazad lehet. Egész életem alatt nem éreztem magam, ennyire… - fejem enyhén félrehajtva keresem a megfelelő szót. A szavak embere vagyok, most mégis megesik velem, ami oly ritkán. Nem találom a megfelelőt. - könnyednek - vonom fel az egyik vállamat, boldogan nevetve el magamat. Ez az egyetlen őszinte cselekedetem, mióta felismertem.
Fejemet enyhén lehajtom, s kérdése hallatán emelem csak rá.
- Persze, minden a lehető legnagyobb rendben. Sőt, ennél rendben sose volt még a világ - vigyorodom el szélesen. Jah, hogy odakint a sötétség tombol? Ha tudnák még, hogy nincs egyedül. - Tudod, hogy a magamfajták nem éreznek ilyet - már nem zavar ha megtudják, hogy mi is vagyok valójában. Most már úgy érzem, hogy tudok ellenük harcolni.
Anutemnek igaza volt. Ott van az elmémbe minden tudás, csak alkalmaznom kell őket. Mégis halkan kuncogom el magam, látva, hogy ő őrizné titkomat.
S most először fog el a szánalom Azóta. Őt talán sajnálnám, ha elveszne a világgal, benne, mintha lenne… még jó. De csak egy ember, gyarló, mint a többi. Ha választása lenne ő is gond nélkül áldozna fel, saját érdekei oltárán. Ilyenek Atyánk legtökéletesebb teremtményei.
Kész röhej.
- Egészségedre. Nekem viszont nem - s ezzel fordulok vissza könnyedén a pult felé. Ujjaim egyszerű csettintésével hívom közelebb a pult mögött álló férfit. Rendelésemet újra leadom, s amíg várom az italt, visszafordulok. - Ne vedd stresszre az életet. Élvezd ki minden percét, amíg lehet. Nem tart már soká - az utolsó szavakat már csak halkan, szinte suttogva ejtem ki. Mintha magamat akarnám erre emlékeztetni újra és újra.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 07, 2018 11:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


to Ophilia
Mr. Winkley kellően kiidegelt a mai napra ahhoz, hogy fáradt csontjaim jólesően pihentessem meg eme fantasztikus helyen, és ha már itt vagyok, akkor kapok az alkalmon hogy az egyik teremtményemmel társalogjak. Ophilia itt léte nem rejtély a számomra, de amikor megpillantom, annál inkább meglepődök. Csak néhány méter távolság választ el minket, de az erkölcsi métely már most megkörnyékez, mely belőle árad. Némelyik angyalom sziporkázóbb lett, mint a démonjaim többsége, no de a levéltárosomról korántsem gondoltam volna, hogy megfertőzi ez a betegség. Látom mit művel a pultossal, majd amint odaérek nekem nyújtja át az előbb lopott italt. Felfelé emelkedik a szemöldököm, noha átveszem tőle és közben illedelmesen köszöntöm.
- Szép napot a hölgynek!
Egy kicsit még nyújtom a visszavágót, végigtekintek rajta és magamban szörnyülködöm mivé lett ez a jóra való gyermek, miként illegeti itt magát, ezalatt helyet foglalok a bárszéken.
- Tőlem? Én gyakran megfordulok hasonló helyeken. Ellenben te!
Kicsit bólogatok, kicsit hallgatok, nem mondanám hogy lehengerel a látványa, no nem azért, mert nem lenne szép, hanem mert én vagyok az Atyja, csak ő ezt nem tudja. Hm, mi változott? Miért lett egyszerre ilyen? Bár sok hónap eltelt mióta utoljára láttam, amikor megmentettem a Lombard Street-en. Pont annyi pénzt pakolok az asztalra, ami állja az én meg az ő italát, és bár a csapos nem érti miért raktam azt oda le, rávágom hogy borravaló. Nem akarom már behülyíteni még jobban.
- Kicsattanó egészségnek örvendesz és..és..fergetegesen eleven vagy!
Szélesen vigyorgok rá, a szemöldököm húzkodva.
- Minden rendben? Mondd, nem fázol? Hideg van kint.
Ejtem ki a sután hangzó szavakat annak a fényében hogy tudom mi is valójában, majd egyszerre észbe kapva a homlokomhoz emelem a tenyerem, mint akinek most esett le és bocsánatkérően tekintgetek ki az árnyéka alól. Aztán amikor elveszem, a másik kezemmel mutogatok, először nemlegesen intek, tekintve hogy elfeledkeztem róla hogy ő angyal, aztán meg a számhoz emelem a kezem, mintegy biztosítva ezzel arról hogy tőlem ezt senki sem tudja meg. Utána következhet az ital, jól meghúzom és ízlelem, bár nem feltétlen ezért jöttem ide, no meg hordó számra ihatnám, akkor sem rúgnék be ténylegesen tőle, de a látszatot egy idő után fent kell tartani ugyebár.
- Bevallom, ez már kellett.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Smuggler's Cove Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 02, 2018 7:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Tom & Ophilia
Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre


Amikor az angyal igazán keres valakit akkor döbben csak rá, hogy mennyire is haszontalan. Persze erőmet könnyedén bevethetném és azáltal vadászhatnám le az arkot, ahogy úrnőm azt megparancsolta, abban… Még sincs semmi izgalom. Látni akarom az arcát, amikor magamtól találom meg. Nem fogja látni a bennem szunnyadó sötétséget. Hogy mivé lettem miattuk.
Na jó, Ő talán nem hibás benne. Az egyetlen azok közül, akik nem véremet akarták. De a többiek? Azok miatt tartsak ki? Pf. Nevetséges.
Ujjammal könnyedén játszok a széles peremű pohár szélén. Ha kristályból lenne hangzatos koncertet is adhatnék. De eme ostoba emberek még erre sem képesek. Egyszerű sima pohár. Ez az, amit egy hozzám hasonló magasztos lénynek adnak. Felháborító.
Jah, hogy mit is keresek itt? Egyszerű. Még az angyaloknak is jár némi szórakozás. Egyiptomig nem is hittem volna, hogy az erő, melyet az öreg adott ily hatalommal bír valójában. Szinte megrészegít, mikor az emberek az én bábjaimmá válnak. Azt csinálnak, amit én akarok, s nem kell hozzá semmi több, csak egy kis agymosás. Csodálatos érzés.
Szóval most ezen haszontalan vágóállatokat használom arra, hogy megtalálják az arkok arkját. Ajkaim sejtelmesre mosolyra húzódnak, miközben az előttem meghúzódó tükörbe tekintek. Lassan kortyolgatom italomat. A nyálkás idő még mindig tart, ez mégsem tart attól vissza, hogy könnyed nyári ruhába jelenjek meg, eme bűntől övező helyen.
Az a hír járta, hogy ezt a bárt két őrült démon rombolta le. Semmi sem látszódik belőle. Most is olyan tökéletes, mint hajdanán, amikor épült. Valamelyik testvérem munkáját vélem felfedezni ebben. Persze segítsük az emberek, adjunk nekik mindet vissza, nem igaz?
Pedig miatta ment el az öreg. Pusztulni való férgek.
Az ajtó halkan nyílik, hideg, csípős szelet enged be. Lassan kortyolgatom a Martinit. A tükörben pedig…
Megpillantok egy régi ismerős ember arcát. Rögtön meg is fordulok, kezemmel a poharammal és keresem vele a szemkontaktust. Amint megtalálom, ajkamhoz emelve a poharat mosolygok rá negédesen, enyhén illegetve magamat.
Tom.
Gyorsan vissza is fordulok, ám csak annyi ideig, amíg a pultostól egy újabb italt kérek. S ekkor olyat mondd, melyet az utóbbi időben nem szeretek hallani: fizetnem kellene. Egy mocsadéknak.
Mosolyogva fogom meg a kezét. Emlékei máris nincsenek a rendelésről, csak egy lány vagyok a bárba, ki betért, s kit meghívtak egy-egy italra.
Jólesően mosolygok, fogva a másik poharat is könnyedén illegetem magam a régi ismerőshöz. Ő is csak ember, egy vágóállat, semmi több. De nem felejtem, hogy köszönettel tartozom neki, amikor még gyenge és erőtlen voltam.
- Nem gondoltam volna, hogy eme helyen futunk össze újra. Olyannyira… távol áll tőled - hajtom félre enyhén fejemet és készségesen nyújtom át neki a teli pohár italt. Neki szántam.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 26, 2017 2:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5