Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Tribeca Green Luxury Apartments •
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

"Érdeklődve fordultam mindig..." Érdeklődve, fogja meg elmém a szó. Halovány mosoly kúszik arcomra. - Irigykedve, talán jobb szó. - Tekintek el a távolba úgy folytatom. - Tagadhatjuk, de valahol mind irigykedünk rájuk. A halandóságukra, a szabad akaratra, hogy dönthetnek úgy, nem törődnek az körülöttük lévő világgal, vagy, hogy harcolnak, vagy takaró alá bújva meghúzódnak. - Tekintetem lassan úszik körbe a köröttünk lévőkön, önfeledt nevetés, tettetett öröm vagy alkoholmámor. Kinél mi figyelhető meg éppen a kompániából. - Valóban az lenne? Vagy csak mi tesszük azzá magunknak? Nekem annyira nem bonyolult, én tudom mit akarok. - Továbbra sem nézek rá, csak miután a gyermek megjelent mi pedig eltűntünk s immár a vízesésnél járunk. - Időnk akad bőven, nemde? - Vigyorgok rá az évmilliós evolúcióval kapcsolatban. - Pontosan így van, sokáig tart, senki sem mondta, hogy egyetlen éjszaka megváltoztatja a világot, bár akár még ez is lehetséges, sosem tudhatjuk, pont ez a szép benne. - Helyeslek neki végül egyben a magam igazát is erősítve. "Az idő véges, ne fecséreld" Juthat most eszünkbe egy kóbor mondat mely nem is oly rég hangzott el, mosolyom haloványan játszik ajkam szegletében ahogy figyelem. Aztán előbb majd jómagam is a vízben végezzük, persze jó kedéllyel. Ráérősen úszom irányába, nyelvnyújtása bohókás s végül felém fordulva ad választ kérésemre, Ő köröz, ajkam szegletében pedig az apró kaján kis mosoly ott pihen. Nem veszem le róla tekintetem úgy érek közelebb, ha csak nem szökik el akkor egészen közel, nem érintem de orcán az övéhez igen közel állapodik meg, egy pillantás nedves ajkára. - Tévedsz. - Kezdek bele immár testközelben. - Ha azt akartam volna, arra akadnak jobb megoldások is. - Leheletem szinte bőrén érezheti a közelségtől amint választ adok rá miszerint száját akartam volna befogni. Acél szín íriszeim az övébe fúrom végül, majd mosolyom mélyül kissé. Lassan körözöm én is körötte, de a közelséget megtartom, jó esetben Ő is forgásra adja magát így követi tekintetem. - A szabad akarat, hogy olykor csak azt tesszük ami épp megfogan fejünkben, nincs mögötte logika, csak megtesszük mert épp azt tatjuk jónak. - Beszélek úgy, hogy tán csak Ő hallja, közel, egészen közel hozzá mint cápa a vízbe úszó körül, szemeim egy pillanatra sem veszem le róla, megszűnik a világ eltűnik minden. Fürkészem őt, mintha nem volna a világon más, a víz lassan fodrozódik ahogy haladok körbe jó esetben vele egyetemben. - Csak a pillanat, melyből nincs két egyforma, ez, itt és most, sosem lesz már ilyen. Figyelj. - Mondom s ha elcsendesül hallhatja: a fák lombjának mozgását melyet a szellő hív táncra, a magasból alá hulló víz zubogó, ütemes hangját ahogy alábukva ostromolja tavunkat. A vizet, mely bőrünket simítja. Az élet eleven mivolta, lélegzik, él.  - Nem a logika miatt döntött úgy a víz, hogy minket simít, nem a logika miatt döntött úgy a szél, hogy táncra hívja a lombokat. Az eső, a természet legőszintébb megnyilvánulása. Nem korrupt, nem számít, csupán alá hull, mert úgy alakul. Nincs oka jobbra avagy balra hullni, csupán hullik. Áztat, aztán felszárad s máshol csap le újra. Élj, és légy szabad, a döntés a Tiéd. -
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Kérdésére nem olyan egyszerű a válasz, mint ahogy azt sokan hiszik, talán ő is. Más lenni? A zöldellő fűtől sem kérdezik meg, hogy nem lenne-e inkább cseresznyefa, melynek vigázásának szépsége akaratlan békeséggel árasztja el a világot. A cinegét sem kérdik, hogy nem lenne e sas, ragadozó, ki a hegyek között szárnyalva éli szabad világát. Nem kérdezik, mert nem azok.
- Inkább csak… érdeklődve fordultam mindig az emberek világa felé. Sose akartam olyan lenni mint ők, csak kíváncsi voltam a halandó létükre - felelem végül szemeimet kissé összeszűkítve. Elmerengve tekintek el a válla fölött a végtelen óceán irányába.
- Ez ennél bonyolultabb és ezt te is tudod - mégsincs kedvem most megvitatni lényeink értelmét, mely a Földön jár. Eddig egy zsarnok miatt két fő helyre voltunk kárhoztatva. Amíg egy másik entitás pedig ide száműzött minket. Jobb lenne ez, mint a másik? Egy szóval sem állítom. Az állóvizet felzavarta, és egyelőre senki sem tesz semmit, csak próbál a felszínen maradni.
Hasonlatom kifordítsára csak szemeimet forgatom meg és nevetek egyet. Nevetve legyintek felé, hogy lényegében értelmetlen is, amiről beszélünk. Viszont a sörényem… Akaratlanul is megérintem a vizes tincseimet, mely lassan szárad az aranyló nap segítségével.
- Gyökeresen még a természet és az evulóció sem tudja megváltoztatni a lényeket. Ha igen, az több millió évbe telik neki - hajtom oldalra a fejemet. Igen, ez sajnos így van, ezzel neki is szembe kell néznie.
Ahogy a gyorsan átsuhanó érzéssel, mely a tér meghajlítása eredményez. Nem fogok nem keresni logikát semmibe, mert van aki azt hiszi, hogy lényegtelen. Változunk és alkalmazkodnunk kell. A logika a világunk része, minden egyes sejt, minden egyes atom, mindent átköt a logika. Minden kapcsolódik mindenhez. Sokan nem látjátk ezt, de nem akarok az lenni, aki ezt Elfelejti. Ezt a luxust még ebben a formámba sem engedhetem meg magamnak. Ez végzetes lehet.
Kezét lassan engedem el, minek a következménye… egy galád lökés. Mégsem tudok emiatt haragudni. Tudnék, erre már rájöttem. Ismerem a haragot, ez mégis messze kerül, a víz alatt is, de mikor a felszínre bukok akkor is. Nevetésem mégsem szakad meg, látva milyen bravúros mutatvánnyal vetődik a vízbe nem messze a démon.
Fejemet félre fordítom a felém fröcskölő víztől. Természetfelettiek vagyunk, mindketten könnyedén kivédhettük volna az esést, mégsem tettük meg.
Ő is nevet, hasonlóan, mint én. Az ég felé emelem az arcomat, hátat fordítva neki nyelvnyújtásomat követően.
- Azért löktél a vízbe, hogy befogd a számat - fordulok felé, kezeimmel irányítva magamat. Lábaimmal nyújtózkodva, lábujjam hegyeivel érem csak el a sziklás talajt, melyre ráült a moha és az alga. Kissé csúszik, de sikerül megtartani az egyensúlyom.
Sosem tanultam meg úszni, fogalmam sincs, hogy miként kell. Mégis az emberektől annyit láttam, hogy… már lényem része lenne ez is? - Nem tudsz olyat kérdezni, aminek nem lenne meg a logikája. A pusztításnak a háborúnak, a békének, a harmóniának… Mindennek van logikája, ezzel csak egyszerűbb, ha együtt élsz - felelem, miközben óvatosan úszom körbe a közeledő férfit.
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

Orcáját fürkészem, szemeinek ívét, ajkának nyílását, reakcióit. Érdekes tanulmány mire miként reagál, mint nagy tudású csecsemő kinek elméje végtelen tudást rejt de még is, mint ki első lépéseit teszi egy idegen vidéken. - S sosem vágytál más lenni? - Teszem fel a kérdést mely majd ismét gondolatok magját ülteti benne, persze sejtem, reflexből jön majd a nemleges válasz, de a magvak akkor is ott motoszkálnak majd aranyszín kobakja rejtekében. - Én másként látom. Ha csupán az övék lett volna, nem lett volna lehetőségünk sem nekünk sem nektek járni rajta. Még is megtettük, a kezdetektől megtehettük. - Emelem meg parányit szemöldököm azzal a már ismert, "nemde?" tekintettel. A nap kellemesen melengeti bőrünk, olykor egy kósza, még is langy szellő simít meg mindenkit, a tenger pedig tompán nyaldossa hullámaival a partot. Kellemes, ez tán a legalkalmasabb szó. Jót mosolygok szavain az oroszlánnal. - A választás mindig a Tiéd. Ehetsz húst, vagy zöldséget, ahogy tetszik. Ez volna a lényeg. De Te igen messze vagy az oroszlántól. - Állok meg előtte keresztbe font karral, majd hunyorogva veszem jobban szemügyre. - Bár a sörényed éppen megvan. - Viccelődöm el egyértelmű mosolyommal. - Mellesleg az élet egyik igen jó csodája, az alkalmazkodás. Mindig utat talál magának, így vagy úgy, de megleli a megoldást, ezt éppen neked kéne a legjobban tudnod. - Jegyzem meg, hiszen láthatta hogyan változtak a szokások az évezredek, évmilliók folyamán. Alkalmazkodás, a lét legnagyobb találmánya. Az ember is alkalmazkodik minden körülményhez, fejlődik, tovább lép. Evolúció, nevezhetnénk így is. Az örök körforgás, amit én olyannyira kedvelek, és ami úgy jó ahogy van. Élet fakad, virágzik, majd elpusztul. És újra, meg újra. A rögtönzött színjáték nem tart soká az ifjú gyermekkel. A következő pillanatban pedig már egészen máshol járunk s sikerül majdnem arccal előre zuhanni a mélybe. De végül a szőkeség segítő kezet nyújt, így megmenekülök a csobbanástól. Egyelőre. Csupán egy hümmentés a válaszom a térhajlítással kapcsolatban, hát már ezt is tudom. - Figyelemre méltó. - Jöjjön hát az okfejtésnek álcázott galád akció. Mi sikerrel jár, belé fojtom a szót, csupán egy sikkantásra futja és már zuhan is a mélybe, hogy becsapódva vízoszlopot engedjen a magasba. Képemen vigyorral várom amint felbukkan. S Ő sem rest nevetéssel válaszolni. Meg persze némi magán akcióval. Nagy vigyorom hirtelen fordul át "Mi a fas..?!" omba amint lábam alatt a talaj hirtelen ingoványos lesz. Határozott késztetést érzek, hogy belevágódjak az alattam elterülő kicsiny tóba. Hát, nem épp műugrókat megszégyenítő 10 pontos szaltós fejes, hanem inkább olyan 0,1 pontos perdülés kalimpálós arccal a vízbe csapódós mutatvány következik. Mellkasom meg pofázmányom csípő érzése jelzi érkezésem nem éppen dizájnos végeredményét. De hát ez van, jó magam is röhögve s köpködve bukok a felszínre. Nyelvnyújtása csak még tovább fokozza a jó kedvem. Mondtam én, mint egy szárnyait bontogató gyerek. Komótos tempóban indulok felé úszva. - Ó valóban, s még is mi volna az? - Kíváncsi vagyok ezt majd hogyan magyarázza, a teljes káoszt és randomitást részemről.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 11:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Kissé elnyíló ajkakkal hallgatom, hogy mit is kellene csinálnom. Fejemet enyhén oldalra hajtom. Ezernyi emlék kép cikázik át elmémen. Amiket tudok, amiket azért tudok, mert odafent voltam. Amik… a lényem része, melyek.
- Ez a természetünk ellen való… - mondom végül csendesen. Letűnt kor maradványa, egy régi beidegződésnek szavai ezek, semmi másnak. Mégis valahol mélyen pontosan tudom, hogy ezt még akkor sem gondolnám így, ha a régi önmagam lennék. Ha az a naiv angyal lennék, ki képes volt azt hinni, hogy az Öreg majd bármit is megold. A fenéket.
De még ebben a formában is tudom… Az, hogy a Földön legyünk, az nem helyes. Akkor sem lesz az, ha majd új világ hajnala virul fel a távoli horizonton. - A Föld az embereké… - teszem még hozzá szétnézve a rögtönzött tűzrakóhely körül. - Volt… - teszem még hozzá. Ebben még vitatkozni sem lehetne. Ez a hely nem a miénk. A Paradicsom nem az angyalokat, méginkább nem a démonokat illeti meg. Csak és kizárólag az embereket. Akaratlan szorul ökölbe az egyik kezem.
Féltékenység? Nem tudom, de zavar, hogy ez csak nekik járt ki. Nem nekünk. Mi csak lelketlen bábok vagyunk. Eddig ez sose zavart, azonban most… Elnézve a boldog arcokat, a gondtalannak tetsző beszélgetőket. Tehetünk úgy, mintha egyek lennénk közülük, de Ő is és Én is pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz. Olcsó színjáték…
Az egész világ.
- Olyat kérni tőlem, hogy ne keressek valamibe logikát olyan lenne, mintha az oroszlánt kérnéd arra, hogy hús helyett inkább zöldségeket egyen - fordítom hátra a fejemet egy pillanatra. Államat a vállamra hajtom, pimasz mosoly, most az én ajkaimon terül el.
Az események felgyorsulnak és mire a sokat látott démon feleszmél már egy vízesés tetején vagyunk. Mosolyom helyét átvette egyfajta… büszke nézés, amolyan, na látod, hogy van még neked is mit tapasztalnod.
- Ezt hívják térhajlításnak. Az angyalok képessége túlontúl sok és túlontúl kihasználatlan - vonom meg a vállamat. Fajunk bűne ez. Ülünk, holott… Mennyi mindent is csinálhatnánk. Segítek megtartani egyensúlyába. Kezét erősebben szorítom, némileg hátra is húzom. Ha esik, akkor a mögöttünk csordogáló patakba essen.
- Pontosan - bólintok és már mondanám is tovább, ha…
Egy apró sikkantás, ennyi tud csak kicsúszni a számon. A hátam a víznek verődik, érzem, ahogy csípi a bőrömet. Elmerülök a vízbe, pár pillanatig ott maradok, majd nagy levegőt véve bukok a felszínre. Roszzálló nézés helyett hangos nevetés tör fel a torkomból. Dacolva a nap tüzével tekintek fel a szikla tetején álló démonra. Kérdésére halkan hümmentek, majd egy kósza gondolattól vezérelve egy láthatatlan kéz ragadja meg bokáját és löki ugyancsak a mederbe.
Nevetésem visszhangzik az apró kis oázis kellős közepén, akkor is ha sikerül a trükköm, de akkor is ha nem. Innentől kezdve már eszem ágába sincs kimenni innen.
- Ennek is megvolt a logikája - nyújtom ki rá gyerekesen a nyelvemet, csak azért is megszólalásom közepette.
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

A távoli keleten egy időben igen nagy népszerűségnek örvendtek a rajzfilmek. Anime-k ahogy nevezték őket, mangák és egyebek. Jó magam nem értek hozzájuk, de a halandók közt töltött idő során sok mindent láttam. Nos azokban volt az a jelenet mikor az egyik figura besötétült arca mellett, felett egy hatalmas csepp jelent meg és kúszott le lassan. Szavait hallgatva nagyjából ez a jelenet játszódhatna le rajtam is, már ha ez egy rajzfilm volna. A racionalitás, az esésekre való utalás és a Fred Astairere való hihetetlen poénos utalásom is megy a levesbe. Mint humor nélküli, robot ember. Akad még egy ide illő jelenet azokból a mesékből - mese létükre mennyire jól visszaadják a valóságot be kell lássam - még pedig az amikor derékszögben meggrönyed a figura, kezeit lelógatja s hatalmasat fújtat maga elé. Azt sugallva, "feladom". Valami ilyesmi. Igen, nagyjából ezek a figurák jelenhetnének meg itt is reakcióit hallva. - Több időt kell a földön töltened... - Bukik ki csak belőlem, és már érzem a vesztem, bizonyosan erre is érkezik majd valami okfejtő kijelentése, de nem, nem nem. Inkább iszok. Az Ő poharának zuhanása közben, szinte horrorfilmes lassításban látom amint komótosan hull a mélybe az üvegpohár s benne a nedű, melynek hatása nem sok, de most valahogy még is falat kenyérként gondolok rá, tán még egy apró könnycsepp is legördülhetne szemem sarkából, ha ez egy mese volna. Csilingelve csattan a homokba végül. De azért a változás szele is megcsapja, tán van remény az alagút végén. Orcámra mosoly ül végül mikor duplázza a nem első alkalmakat. Látom tekintetében a kihívást, állom is sőt még rá is teszek egy lapáttal lévén pimasz mosolyom mit sem fakul.
Végül vállam vonom ahogy elindulok. - Én szóltam, hogy ne keress logikát... - Lépek el mellette közben míg a fiúcska megérkezik. Haladok előre mikor két dolog történik, nagyjából egyszerre s csupán az elsőre van időm reagálni. A gyermek hangja, melyre reflexből fordulok, s rögvest követi egy érintés, vékony újai az enyémekre fonódnak, majd hirtelen a világ kifordul magából és már nem a parton vagyok. Hangos vízcsobogás s a hirtelen helyzet váltás miatt igyekszem megtartani egyensúlyom, hogy ne rögvest a mélybe zuhanyjak, persze mindezt kéz a kézben így a kalimpálás vélhetően rá is kihat. - Mi a..?! - bukik is ki belőlem, de végül egyensúlyom megtartom egy igen bugyuta, előregörnyedő pózban. - Hát ez... érdekes volt. Tele vagy meglepetéssel. - Csóválom meg végül fejem de azért vigyorom ismét visszakúszik. - Szóval a racionalitásnál tartottunk, hogy mindennek értelme, és oka van. - Térek vissza a gondolathoz, szándékosan, megvárom míg belekezd a droidat megszégyenítő monológjába és okfejtésbe és mielőtt az első szót befejezhetné lökök rajta egy határozott mozdulattal, hogy egyenest a mélybe zuhanjon pont a kristályos vizű tóba mely éppen alattunk terül el, így fojtva belé a szót. Amennyiben sikerült, megvárom a csobbanást s, hogy a felszínre érjen. - Ez is olyan racionális dolog volt ám, nem? - érdeklődöm persze vigyorgok de azért van tanító célzata is a dolognak. Természetesen tudom, hogy szélmalomharcot vívok, de hát én vagyok a Pusztítás s a Háború, a küzdelem a lételemem...
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Fejemet könnyedén megrázom tiltakozásom jeleként.
- Ebben nincs igazad. A világ tökéletesen logikus. Mindennek megvan az értelmbe, mindenben ott van a ráció. Csak amíg az emberek, és részben a démonok is az érzelmeikre hagyatkoznak, képtelenek elsajátítani ezt a képességet - rázom továbbra is a fejemet. Életemet ennek a rációnak szenteltem.
S valahol még most is. Mert lássuk be. Van abban nem is kis logika, amit Amara véghez akar vinni. Csak mint mindig, most is azok állnak vele szemben, kik az érzelmeikre alapoznak. A legszomorúbb az egészben, hogy még a családomat is megkörnyékezte ez a gondolat. Szánalmas.
- Miért akarnál akrobatikus mutatványokat bemutatni velem, amikor épp most mondtam… - nem, totálisan nem értem, hogy miről is beszél. Eddig azt hittem, hogy a kettőnk leendő táncáról lesz szó…
De ezek szerint nem. Általánosságban beszél, ami furcsa is. Főként, hogy egy olyan személlyel jön, aki…
- Fred Astaire éveket szentelt annak, hogy gyakorolja a tánclépéseit. Miért akarná bárki röpke percek alatt ezt elsajátítani? - nem, ennek sincs semmi értelme. Avagy, megint leragadtam valahol?
Lázasan kattognak a fogaskerekeim és nem és nem jutok előrébb a témában. Nem és nem értem. De persze, ha az emberekből indulunk ki, akkor…
Elismerésére félrehajtott fejjel bólintok felé. Ez igen, ez már haladás. Van, akire hatnak a logikai érvek. Be kell vallanom, hogy manapság kevés hozzá hasonlóval találkoztam.
Még ha kevesekkel is beszélek. Be kell magamnak vallanom, hogy kezd elegem lenni abból, hogy én vagyok az, ki a saját igazát szajkózza… A többiek reakciója meg… Semmi. Nem tesznek semmit, keresik a kifogásokat és még engem állítanak be rossznak…
Újabb szóforgását, újra csak nem értem. Kell egy pillanat, amíg leesik, hogy újra a szerepekben élünk.
- Nem ez lenne az első alkalom - vonom meg hetykén vállamat, kacér mosolyom kíséretébe. A pohár pedig csattan, romjait elnyeli a homok. Az italt, pedig mohón issza be, mintha soha nem kapott volna még folyadékot…
Pillanatok alatt eltűnik lábunk alatt.
- Ebből sem az első alkalom lenne - vallom be őszintén, igaz egykor nem ő cipelt. És én sem részeg voltam… Szemöldökeim mégis kihívóan emelkednek a magasba, amolyan… Majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok.
- De azért felrángattál egy hajóra, hogy össze legyünk velük zárva. Teljesen logikus vagy, Édesem - becézem rögtönzött férjemet. De persze szavaim nem komolyak, hasonló pimasz mosoly bujkál ajkam szegletébe, ahogy az övébe is. Ezt talán épp tőle tanultam.
Amikor viszont elindulnánk… A gyerek tekint rám hatalmas szemeivel. Egy pillanatig hökkenten állok, amíg Don el nem sétál mellettem. Fülembe suttogó szavai ötletet adnak. A homloka közepére fricskázok, két ujjammal. Elültetve gondolataiba, hogy mily szörnyűséget is látott a homokba nemrég. Mily szörnyeteget rejt a sziget. Aljas mosoly húzódik kedves arcomon. Majd sétálok tovább.
Már nem foglalkozok a riadt kiabálással mely felszakad a torkából.
- Valójában nincs - pár lépéssel beérem a férfit, kezét megfogom - mely mozdulat teljesen önkéntkes, és így hajlítom meg a teret, hogy a következő lépésünknél mindketten egy vízesés tetején álljunk. Az ott maradottak viszont csak azt láthatják, miként sétálunk el kéz a kézben. Már aki odafigyel ránk a sikítozó gyerek miatt. /div>
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

Figyelem amint járnak a fogaskerek a szőke tincsek alatt, jópofa látvány ahogy próbál magyarázatot és értelmet keresni mindenben. - A világ túl logikus volna, már pedig nem a racionalitásáról híres. - Jegyzem meg féloldalast vigyorgva. Jót nevetek. - Nos, elég sok módon. Az egymás lábára taposás tánc közben csupán a belépő szint, a hatalmas esések mikor próbálkozik az ember akrobatikus mutatványokat bemutatni. Vagy mikor alkoholmámorban úgy gondolják, hogy ők a Fred Astaire-ek. Feletébb humoros tud lenni. - Mesélem nagy beleéléssel. Kifejtése a természetfelettiről rejthet némi igazságot, így csupán elismerően s elfogadóan hümmetve hajtom oldalra egy pillanatra fejem. - Végül is, ott a pont. - Nem tagadom, lehet benne valami. Figyelmét elterelve koccintom meg poharát, nem törődve a vadászok keltette zavarral. - Csirió! - Vigyorgok rá, majd kortyolok. - Az igen furán venné ki magát és igen nehéz lenne kimagyarázni. - Emelem meg szemöldököm amolyan "nemde?" jellegge, de persze csupán viccelődöm, eszemben sincs. Közben a pohár csattan is közöttünk, lévén nem nyúltam érte, szemeim követik a földön heverő poharat, haja simul, és kezem derekamra téve kezdek bele a monológba. - Isten őrizz, hogy becsiccsents itt nekem, aztán cipelhetnélek vissza a kabinba! Nem nem! - Dorgálom meg, persze viccesen élcelődve ahogy, még fejem is megrázom a színjáték kedvéért, persze nagyon jól látható, hogy csak viccelődök, a végén persze mosollyal arcomon tekintek rá vissza ismét. Csupán akkor húzódik még szélesebbre mikor választ ad kérdésemre. - No végre! Látod EZ már haladás! - Kacsintok rá elismerően majd fel is hajtom italomat és teszem vissza a rögtönzött fapultra a pincérnek megköszönve. Tenyerem összecsapva fordulok meg felé ismét. - Abszolúte megértelek drágám. Indulhatunk is, Te vezetsz! - Tárom szét karom s mutatok a fejével biccentett irányba előre engedve, hiszen nekem lövésem sincs merre is van az az ott. Az őt végigmérő vadász mikor rám veti tekintetét csupán egy kacsintást kap viszonzásul ahogy kaján mosollyal a szőkeség után indulok. Nem haladunk túl messze, s megtorpan, ennek oka pedig a fiúcska. - S most vajon mit látott? - súgom a fülébe hallhatóan ahogy ellépek mellette, a fiúra egy apró kis kacsintás majd megyek is tovább, ha akarja majd maximum magával hozza a kölyköt, nekem aztán édes mindegy, fütyörészve haladok előre a dzsungeles részre. - Remélem nincs túl messze - Szólok még hátra mielőtt elnyelné alakom a rengeteg.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
- Én ezt értem - kezdek bele, de ugyanebben a pillanatban csendben is maradok. Halkan hümmentve húzom el ajkaimat az egyik irányba, ráncokba borítva ama oldalt. Amíg a másikon arcom teljesen ki nem simul. Tekintetemmel pedig az ellenkező irányba figyelem a homokot minden figyelmemmel. Apró kis rák próbálja ellepni nyomait előlünk. - Viszont mennyivel előrébb járnának, ha ilyenek helyett, esetleg és csak nagyon talán, sokkal lényegesebb dolgokra fordították volna az idejüket.
Talán akkor az Öreg sem húzott volna el a fenébe, és még az is lehet, hogy még mindig mindenki hazugságba élne. Avagy Amara akkor is kiszabadult volna börtönéből? Ezek olyan dolgok, melyekre felesleges bármennyi időt is pazarolni. Választ úgysem fogunk rá találni.
A mi lett volna ha, a történelem legnagyobb félvezetése. A múltba ragasztja az angyalt. S közöttük engem is. S mire ideérek, könnyedén legyintek is felé. Ne is vegye komolyan a szavaimat, teljesen felesleges.
- Miként lehetett volna egy tánc rosszabb? - tekintek rá újra szemöldököm újra összevonva. Észre sem veszem, hogy ajkaimat enyhén szétnyitom, próbálom visszaforgatni az időt, amikor a híres bálokat figyeltem és hát…
Valóban volt néhány érdekes pillanata, ami már akkor is mosolyra fakasztott. Ezúttal pedig halk kuncogásra. Pöffeszkedő dámák, mikor a silány anyagból készült ruhájukra léptek és elszakadt. A fehérneműnek mondott fehér alsónadrág pedig kikandikált teljességgel.
- A gyermekek a legfogékonyabb egyébként a természetfelettire, valamint az állatok. De vannak olyan emberek, akiknek veleszületett képessége, hogy látásból megmondja kiben lakozik a gonosz és kiben nem. Démon vagy drágám, a gonoszság a lényed része - rázom meg a fejem, mosolyogva.
Meglehet a gyerek is csak ezt látta benne. Az is lehet, hogy ezt is teljesen túl gondolom. Így viszont, hogy ennyire közel vagyunk a vadászokhoz enyhén frusztráltnak érzem magam. Ez azonban abban a pillanatban múlik el, ahogy megpróbálom meginni azt a löttyöt amit adtak nekem.
Angyalként teljesen máshogy érzem az ízeket.
- Ugye tudod, hogy nekem ebből minimum egy gallonnyit kellene meginnom egyszerre, hogy bármilyen hatást elérjen nálam? - tologatom továbbra is át neki a saját italomat. Remélem, hogy megfogja, hiszen ha nem, akkor az hamar kettőnk között végzi.
S ha így történik én csak hajamat a fülem mögé simítva tekintek le kettőnk közé.
Kérdésére kapom fel a fejemet. Ajkamon kacér mosoly cikázik. Noha ezt a szigetet nem kellene ismernem, mégis tudom, hogy miket rejt magába. Hiszen hallok nem is oly messziről egy vízesés kellemes csobogását.
- Gondoltam úszok az apró oázisba, amit a sziget belseje rejt - intek fejemmel magam mögé. Pontosan tudom, hogy nem erre ment ki a kérdése, viszont mint már ma párszor megbeszéltük: ma nem gondolunk semmi hasonlóra sem. - Hogy is mondjam, most nem tudom hosszútávon elviselni embertársaimat - vonom meg a vállamat.
Gondosan megválogatom szavaimat, hiszen épp az egyik vadász sétál el mögöttem. Nem látom, hogy miként mér végig. De nem is foglalkozom vele, csak megvonva a vállam fordulok el a démontól, hogy elinduljak arra a kihalt helyre. Amikor is az előbb gyerek állja az utamat, hatalmas barna szemeit rám meresztgetve.
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 22, 2018 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

Valóság, színjáték, illúzió. A világ kifordult magából s valóban, nehéz megállapítani mikor éppen melyik vesz körbe. Épp ezért választottam ezúttal az egyenes utat, hiszen senki sem hinné el hogy így van. Kétség mérge cseppen az elmébe és az bizony magától terjed, gondolatok, kalkulációk. S míg másik ezeken törik kobakjuk addig nem is veszik észre, hogy az igazság az orrok előtt volt mindvégig. De ennyi tán elég is az éterben leledző filózifáról tárjünk vissza a tengerre s a szigetre, meg persze a jelen lévőkre. Parányit csóválom meg fejem válaszán, de végül is van benne igazság. - Science fiction, az emberek szeretnek játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne ha? A Matrix egy jó példája ennek. - Való igaz, a szabály az szabály, s be kell tartsam mint a pokol démona, akívánságnak teljesülni kell. - A lábtaposás is egy fétis egyeseknél, szerencsére én magam nem tartozom közéjük, de azért, hidd el, volt már rosszabb is! - Jegyzem meg viccelődve, nem is kell túl messze menni, épp rajtam éktelenkednek a sebek az angyalpengéktől. Melyek ingem levetve - még ha gyógyulóban is vannak, de - azért láthatóak még. A vadászok közül néhányan fel is figyelnek rá ahogy közelebb érünk a társasághoz. Látom amint ketten összesúgnak, de mintha észre sem vettem volna csevegek tovább a szőkeséggel. Sajnos, mivel épp a fiúval foglalkozom kimarad számomra reakciója mikor az emlék tér vissza, pech. Nyelnyújtására fordulok vissza és egy elismerő biccentéssel és vigyorral nyugtázom. - Nocsak, de kinyílt a csipája a kisasszonynak. Szóval ilyen rémisztő lennék? - Kérdezek azért vissza, viccelődve s választ nem is várva igazán. Italunkat fogjuk közben a kezünkbe és kortyom után jót vigyorgok nem tetszésén. - Megszokás kérdése. De a célja mindig a hatás: felejtés, felszabadulás, ellazulás, ez mindenre orvosság! - Igen, nos valóban, ki mit akar elérni, mindig lehet okot találni az ivásra. Mesélem mindezt nagy átéléssel mintha csak az ambróziáról beszélnék neki. Ha bár tény, ránk ugyan semmi hatása, de ezt nyilván nem fogom itt hangoztatni a körülöttünk lévők előtt. Végül újabb korty kíséretében visszaemelem szemeim rá. - S merre tovább? Hova visz utad, rejtélyes lány? - Fúrom íriszeim az övébe s poharam tartva egészen parányi, szinte észrevétlen mosollyal s derült arccal figyelem a másikat.

reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Bal szemöldököm újra ívesen kúszik a magasba. Halk nevetéssel rázom meg végül fejemet, karjaimat bontom a keresztből, melyet mellkasom előtt formáztam meg. Hihetetlen számomra, hogy miként képes még most is, még itt is viccet csinálni mindenből. Még a saját vágyaiból is tán, de még életéből is? Vagy ez csak máz lenne, melyet az arcára festett?
Valamiért szívem lenne lemosni róla ezt a maszkot és meglátni a valódi arcát. Ki is ő és mit akar. Rejtély övezi a férfit, meglehet épp ezért vonz, mint egy mágnes. Mégis valahol, mélyen magamban, tudom, hogy őszinte. Még ha egy démontól nem is ezt várnánk el, nem igaz? Különös ez. Egykor feltétlen tudtam volna benne bízni, most meg?
Nem értem miért van itt, miért kísér, noha elmondta. Mégis hihetetlen számomra. Mióta a Földön vagyok szinte egy testvéremben sem bízhattam, erre ő?
Újabb magyarázatára ezúttal összevonom a szemöldököm, mint aki végképp nem érti, hogy miről is beszél. Végül is nem is értem.
- Ostoba emberek - sóhajtom el magamat halkan. - Hamarabb hittek abban, hogy gépek irányítják a világot, mint hogy egy feljebbvaló hatalom - nem, nem sóhajtom el magam újra, egyszerűen csak…
Na jó, azt mondta, hogy lazítsak? Akkor ilyesmikkel ilyenkor nem foglalkozunk igaz? Sem azzal, hogy a világnak mindjárt vége és mi még az utolsó pillanatokat is ki akarjuk élvezni.
Nem, valóban nem foglalkozunk ezzel. A habok közé merülve hamarosan a partra érünk, hogy ott végül egymás mellett heveredve süttessünk a hasunkat a napon. Szabályára csak halkan nevetem el magamat.
- Akkor készülj fel rá, hogy vélhetőleg sebesre taposom a lábad -  nevetem továbbra is gondtalanul, mintha a világ súlya nem nyomná a vállamat. A vállunkat. Az enyémet Amara oldaláról az övét pedig…
Ki tudja még, hogy miért küzd? Mivel démon biztos valami önös érdekből teszi. Ez a helyén való a részéről.
Épp valami riposzttal válaszolnék neki, mely lényegében arról szól, hogy addig az teljesen rendben van, amíg csak az érdekli amit ő tesz, de… amikor is nem fagyasztja belém a szót.
Nem csak ő emlékszik vissza arra a bizonyos alkalomra. Mély levegőt véve lassan fújom azt ki. Ezalatt pedig a kölyök is amilyen gyorsan köztünk termett, oly gyorsan is inal el.
- Elég csak rád nézni - vonom fel a szemöldököm, majd játékosan öltöm ki a démonra a nyelvemet, ahogy azt az embereknél láttam, legfőképp az ilyen gyerekek viselkedésénél. Sem akkor, sem most nem értem mire jó ez. Tény, hogy jól esik, de ennél többet mit ér?
Félig felülve figyelem, ahogy partot ér a kis kompánia. Magam is látom, de a mellettem már álló démon is bizonyosságot vesz erről. Kérdésére mégis hezitálok. Hol a pakolókat, hol pedig a démont nézem. Igazából nincs szükségem étekre - mondom úgy, hogy a reggelt épp így kezdtem - de a látszatát is meg kívánom tartani annak, ami vagyok. Egy egyszerű halandó.
Végül mégis csak elfogadom a kezét, felhúzom magam, s a nyomába indulok el az érkezők felé. Ugyanazok, kik a hajón. Nem egy nagy fős társaság. A new yorki elit színe java.
Vajon mi történne velük, ha itt pusztulnának?
Szerencsémre egyik vadász sem volt ott a találkozón. Noha ha ez így lenne sem lenne okom aggódni, egyszerűen csak kitörölném az emlékeiket magamról.
- Elfogadom - nyújtom kezemet mosolyogva a démonra, mikor is elveszem az italt. Belekóstolva azonban… Akaratlan fintor kerekedik az arcomra. Az ízek túl intenzív. Több elem is alkotja ezt az italt és ettől ez annyira… Sok lesz. - Mégis miként tudják ezt meginni? - húzom össze a számat, az arcomat, fintorba, miközben Don kezébe próbálom nyomni a saját kókuszomat.
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

Halk nevetgélése azt jelzi számomra, hogy eredményesre sikerül a nap. Persze még messze a vége lássuk be. Elgondolkodva húzom ajkam félmosolyra. - Ugyan, ki tudja. - Vonom meg a vállam játszadozva. - De azért bevallom, rácsok közé zárva, nos az valóban nem tartozik rejtett, vagy kevésbé rejtett vágyaim közé. A szabad mozgást valahogy jobban szívlelem. - Zárom rövidre persze orcámról a félmosoly nem tűnik. A sérülések melyeket szereztem, nos ha már csak haloványan is, de még mindig ott éktelenkednek, ezt láthatja is hiszen egy hanyag mozdulattal megszabadulok az amúgy is vizes ingtől, a nap majd szárít minket. Normál esetben már régen eltűnt volna a sérülés, de ez bizony angyalpenge volt, ezért is tart tovább az ilyesmi. Mikor belekezd monológjába a Mátrixal kapcsolatban eleinte próbálok komoly arcot vágni, de nem tart soká, halkan elnevetgélem magam. - Nos látod éppen erről beszélek, lazíts! - Csóválom meg a fejem. - A Mátrix egy film. Annak lehetőségét taglalta, hogy a világ amiben élünk csupán egy gépek által generált virtuális valóság. De valójában mindenki mondhatni, alszik. - Mesélem nagy átéléssel felvázolva a helyzet hasonlóságának lehetőségét. Persze csak tréfálkoztam, de vélhetően ezt sem fogja érteni. Csak fejem aprót csóválva bámulom a szőkeséget. Végül elhangzik a kívánság részemről, válaszára megcsóválom fejem enyhe kis mosollyal. - A szabály az szabály, ez volt a kívánság, azt pedig mindig teljesíteni kell. - Bólintok rá kettőt, hogy megerősítsem amolyan "bizony ám" fejjel.
Hallgatom okfejtését a felmerült környezettel kapcsolatban, parányit ráncolom szemöldököm ahogy elgondolkodom rajta. Végül vállat vonok. - Gondolj csak Dubai ra, egy egész pálma fa alakú szigetet építettek. Sőt, mellé egy világtérkép alakút is mely az űrből is tisztán látható. Én már ezen sem lepődnék meg. Mondjuk nem vagyok földrajz tanár. Az emberek meg, ugyan minek lennének? Áldott tudatlanság mondhatnák... Bánom is én, mindenki azt tesz amit akar, engem csak az érdekel én mit teszek, és most épp élvezem a napot. Mondtam már, az időnk véges, ne fecséreld. - Dőlök el kényelmesen arcomon elégedett vigyorral, visszaemlékezve az ominózus esetre, ugyan ezen mondat hangzott el ott és akkor. Hiszen lássuk be, halhatatlanok vagyunk ugyan, de még is, még számunkra is, bármelyik pillanat lehet az utolsó, bármi megtörténhet. Aztán érkezik a kölyök. Közelebb érve lelassít amint megszólítom és ráemelem szemem. Biztatóan mosolygok rá torpanása ellenére. Hezitál pár pillanatig majd végül sarkon fordul és visszarohan a többiekhez. - Pedig nem mondtam semmi rosszat. - Billentem el fejem, na sebaj. Feltápászkodom s kicsit leporolom magam, bár nem viszem túlzásba. - Ha jól látom partot értek, lássuk mi készülődik ott. - Tekintek oda érdeklődve amint a kis csónak is partra ér néhány matróz és utassal a fedélzetén. Kirakodnak a matrózok és rögtönzött kis asztalok, székek, tűzrakó hely kerül kialakításra. Étel ital, egy kis dinom-dánom. - Nocsak, nocsak, tán csatlakozzunk? - Nézek le rá immár állva s nyújtom felé kezem ha szükséges felsegítsem aztán annak függvényében elindulunk vissza a többiekhez. Nincsenek túl messze, épp arra elég az idő, hogy szemügyre vegyem az ottaniakat tüzetesebben. Egy fiatal pár, vélhetően az övék a fiú, ki sanda, de kíváncsi szemekkel tekintget felénk, egyet kacsintok felé mire elvigyorodik. Aztán egy idős házaspár, egy csapat mely 5 főből áll, újgazdag ficsúrok, 3 nő és 2 férfi. A vadászokat is felismerni, egy egy csoporthoz verődve épültek be, normál esetben nem szúrnák ki őket, de mi már kellően vén rókák vagyunk. összesen 4 van közülük. 1 nő, a többi férfi. 2 en házaspárnak álcázva magukat még gyermeket is maguk mellé vettek pesztrálni. A maradék kettő pedig egy kis társaság tagjaként érkezett az útra. - Egy italt? - kérdem a szőkeségtől mikor közelebb érünk a pincérekhez kik felénk is kínálják a kókuszba töltött nedűket. Vélhetően néhány szempár átsiklik rajtunk, érzékelem, de nem törődöm most vele. Legalább is egyelőre.

reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Már csak a szememet forgatom meg halkan felnevetve szavain. Ha tudnám, hogy miért van ennyire oda, azért, hogy megismerje az angyal a dolgokat… Bocsánat, megtapasztalja. A tudás sokkal több haszonnal bír, mint a tapasztalat. A tudás az, mely segítséget adhat tanulni a hibákból. A tapasztalattal pedig újra és újra beleesel ugyenazokba a hibákba. Hisz minek tapasztalj meg olyat, amiről tudod, hogy eleve hibát tartalmaz?
Isten minden teremtménye hibát hordoz. Az ő hibáját.
- Ki tudja, hogy milyen abberált vágyaid vannak valójában - nevetem el magamat, szélesre húzva ajkamat. Végeredményben nem más ő, mint egy démon. A pokol fia, ki az ottani lelkek kárhoztatására teremtődött.
Még az is lehet, hogy valójában egy tömlöcbe kívánja magát. Pillantásom lesiklik a hasfalára, melyet póloja takar el. Kérdezném, hogy miként van, de ha nem lenne elég jól, nem lenne ennyire virgonc. Feleslegesen nem járatnám a számat, noha…
Meglep, hogy egyáltalán érdekel. Hisz… ennek semmi értelme.
- A mátrix az egy komplex fogalom a világban, nem is fogalom, egy jelenség - rázom meg a fejemet. - Legfőképp a matematikában van haszna, ahogy téglalapban mennyiségeket rendeznek el - vonom össze szemöldökömet. De ez a komplex fogalom, miként is került beszélgetésünk látómezejébe? Hallom amit mond, de nem értem az összefüggését. Hisz az álmok és a mátrixok… nem függenek össze. Szemöldököm heveny ráncolását a víz mossa ki.
Minden hullám, minden érintése egyre jobban simítja bőrömet. Nem érdekel a sós víz viszkető érzete, melyet ezzel is egy újabb megtapasztalt dolgot élhetek át. Érdekes egy dolog ez is, mit ne mondjak.
A férfi mellett ülve, szemöldököm újra csak ráncolva hallgatom szavait.
- Ilyen nyakatekerten legfeljebb én szoktam kifejteni a dolgokat - térdeimet felhúzva, könyökeimet arra támasztva hajolok enyhén előre. Fejemet kissé fordítom csak hátra, hogy a félig könyöklő, félig ülő démon arcát vizslashassam. Tekintetemmel végigsimítok testén, pillantásom sebének hegén állapodik meg végül.
A nap végett összeszorult szemmel tekintek fel újra rá.
- Nem tudok táncolni - nevetem el magamat, majd visszaemlékszem a new yorki kalandunk során, azzal a fiúval mit össze nem szerencsétlenkedtünk. - Ha már kérni akarsz tőlem valamit, legalább olyat, amire képes is vagyok - nevetem jókedvűen, majd hirtelen ötlettől vezérelve dőlök hátra a homokba.
A vízcseppek magukba szívják, sárrá formázzák testemen. Mindeközben a fejünk felől a nap nyalja testünkről a sós cseppeket. Kezeimet széttárva egy hatalmas sóhajt hallatva élvezem a napsütést, ahogy ezernyi fénylő karika jelenik meg lezárt szemeim mögött.
- Mert ilyen fehér homokos tengerpart soha nem volt itt. Egyes helyekre csak olyan környezetet tudsz visszaadni, mi egykor jellemző volt rá. Las Vegas és környéke régen egy gyönyörű oázis volt… De ez… Nem természetes, és ember nem építhette ezt így ki - fejtem ki továbbra is lehunyt szemekkel.
Hallgatom a környezet hangját. Ahogy apró talpak fúródnak a fehér homokba.
- És az emberek is túl békések. Ez egyáltalán nem jellemző erre a városra. Egy gondterhes arc sem jelenik meg. Egyik vadász sem ideges, holott jóval kint vagyunk már a városból, számukra is ismeretlen terepeken - folytatom tovább, miközben odaköszön valakinek… Nem nyitom ki szemeimet így nem tudom, hogy ki lehet ez.
De ez csak a saját véleményem, meglehet, hogy ezt is én gondolom túl.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2