Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Brooklyn Bridge - Dover Street •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 20, 2018 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 431 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Viccelt? Jaj nekem. Lassan átveszi a tanárok mentalitását? Jaj nekem. Okés, persze, tudom, hogy nem erről van szó, de ez… akkor is. Csak engem idegesít, hogy folyamatosan olyanokra tanítják a népet, aminek amúgy hasznát sem veszik idekint?
- Ez mind szép és jó, de miként alkalmazod a közelharcot, ha az elméleti háttértudásod nem megfelelő? De se baj. Én harcba nem vagyok jártas. Én gondolkozok, te harcolsz - vonom meg a vállam.
Tény és való, hogy a közelharcom hagy kivetni valót maga után. Azonban a lőfegyverekkel jól bánok. Nem az íjakkal, azok hamar az idegeimre mennek. Mert nem arra megy, amerre én akarom. Mert nem egyszerűen csak lőni kell vele, hanem ki kell számolni a szél fújásának sebességét, az ívet és minden anyám kínját. Kösz, nem. Egy pisztoly ennél egyszerűbb. Ott elég gyors a golyó. Legfeljebb kezdek a töltényekből kifogyni. De majd készítek, ha egyszer megtanulom, hogy miként kell.
Nincs már időm, hogy reagáljak rá, ugyanis új barátot szereztünk.
Ameddig vissza nem tér a hökkentségből régi barátom, addig tartom helyette is a frontot. Ezért is van mellettem. Ilyen szempontból tapasztaltabb vagyok. Több mindent átéltem már, amit nem kellett volna. Állíthatnám, hogy nincs már semmi, ami meglepetéseket tudna nekem okozni, de az a szomorú igazság, hogy biztos, hogy van.
Ezt mégsem engedem kiülni viselkedésemre.
- Minden az alapoknál kezdődik. Gondolj bele, szakma csúcsa - magyarázom neki türelmesen, hisz megértem csalódottságát. - Az impek démonokat szolgálnak. Ha a gazdája a városban van, könnyedén figyelmeztethené, hogy mi járőrözünk. Mennyire jó lenne, ha eljutna hozzá ez a hír? - vonom fel a szemöldököm, pimasz mosolyom közepette. - Na látod! Apróságnak tűnik, de hidd el, hogy az amit picinek, vagy jelentéktelennek látsz, annak van a legnagyobb értéke - kacsintok rá. Jó, ezzel az utolsó mondattal talán túloztam, de a többivel nem. Ez is a dolgunk.
- Ki… - vigyorgok rá, mint aki ezt teljes mértékben és határozottan komolyan gondolja.
Ezért is tépem ki belőle a nyilat.
- Naaaaa, nem szép úgy beszélni azzal, aki ma estére a társad lesz - tekintek a kis szörnyikére úgy, hogy lelkiismeret furdalást keltsek benne. Persze valószínű, hogy ennek sincs lelke, de sebaj… - Szóval - állok fel könnyedén. - Kinek is vagy az impje? Melyik démonnak? - tartom azért magamtól messzebb, mert semmi szükségem, hogy újra megkarmoljon. Visszatekintek társamra, majd a halom szemétre, ahonnan előjött.
- Megnéznéd nincs-e ott valami pulcsi vagy sál? Amiből rögtönzött zsákot lehet csinálni? Nem akarom egész este kitartva grabancánál fogni - magyarázom kérésem okát. Valamiért kezdem úgy érezni, hogy Alex most bánta meg, hogy ma eljött velem ide.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 11:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 392 • Zene; The Hunter »

Míg Nat figyelmesen hallgatta a beszédemet, addig az én ábrázatomra mély értetlenkedés telepedik a kioktatása végett. Nem azért, mert egyébként nem lennék hozzászokva a tudásához, meg ahhoz, hogy jó pár évvel idősebbként némileg tapasztaltabb, mint én, de… Nagyot nyelek, mielőtt kinyögném az igazságot.
- Mármint… komolyan? Én csak vicceltem, meg próbáltam logikusan gondolkodni - legyintek. - Az én oktatóm inkább a közelharci ismereteket akarta belém verni az elméletek helyett - mosolyodok el kínosan, noha továbbra is tartanám, a nephilimeken kívül nem tudok intelligens lényről, ami macskaméretűre tudna zsugorodni, hogy visszakézből rúgni kelljen. Ám ez megint egy olyan vita/ingatag terep, amelyre eszem ágában sincs lépni.
Aztán jön a pátyolgató hátba veregetés, mintha még mindig egy zöldfülű tizenéves lennék… Újabb nagy nyelés. Nem kell tudnia róla, hogy Dommal az utóbbi egy-két évben magánvadászatokra jártunk, sőt, voltaképpen ki sem kotyoghatnám. A legutóbbi, közel végzetes alkalommal anya elég világossá tette a számomra, hogy a nevem csend, ha nem akarok szégyent hozni magamra és a családra. Kivételesen egyetértettem vele.
- Ja, gondolom - vonom meg a vállaimat, azelőtt, hogy ránk szakadna a mini-pokol egy barátságtalan imp képében. Igazából ha nem döbbentene meg Natalie taktikája, meg úgy a tény, hogy ezek képesek visszakarattyolni, még érdekelne is, mit tudnak valójában ezek a szörnyszülöttek, azonban lássuk be, a lélekjelenlétem kis időre cserben hagy. De csak míg nincs szükség igazán a vadász tudományomra a gyök kettes-politika helyett, egyelőre amúgy is elég volt belőle a frisckói delegációnak hála.
A nyilam célt ér, az imp lepotyog, és még csak el sem iszkol, sikertörténet a javából.
- Hurrá - „lelkendezek” közel faképpel. - Sikerült leszedni egy beszélő denevért, a szakma csúcsa - jegyzem meg szarkasztikusan, mielőtt elvigyorodnék, és hagynám, hogy átvegye a gyeplőt Nat. Figyelmesen hallgatom a szavait, s figyelem, amint a kis ráncos képű apróra zsugorodik a nő előtt. Meg tudom érteni.
- Ki akarod hallgatni? - bukik elő belőlem egy hitetlen nevetés, mármint… Képzeljük el a szituációt, ülünk a bázis kihallgató szobájában, az asztal felett jobbra-balra ingázik a gyér fényt nyújtó lámpa. Komoly arccal ülünk le egymás mellé, míg szemközt ez a kis csupasz, magában morgolódó bőregér. Fenomenális.
A rövid intermezzoból az imp visítása ráz fel, miként Naty kirántja belőle a nyilat.
- Te megátalkodocc boszorka… - mormogja az orra alatt, szipogva kettőt. Igen, nem vicc, elpityeredett. - Értettem… - puffog tovább, és elgondolkodtat, vajon a teste vagy az önbecsülése sérült nagyobbat?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 431 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Figyelmesen hallgatom az ifjú tanonc tökéletesen bemagolt mondatait. Igen, valami rémlik agyam valamelyik hátsó rejtekében, hogy bizony ezekről én is tanultam. Pont így, pont ezekkel a szavakkal. Meg kellett tanulni, nem volt mese, nem volt kérdés.
- Ühüm… - hallatszik először is a megfontolt válaszom, hümmentés formájában. - Az igen, végülis lassan tizenöt év telt el mióta én tanultam, de van, ami nem változik. És még véletlenül sem lehet, mondjuk… egy bukott, vagy - hajtom oldalra a fejemet, nem rá vagyok én mérges, igazából mérges sem vagyok, csak kicsit irónikus. - Mivel a menny úgy döntött, hogy bezár, ezért, de csak ezért talán olyan angyal, akinek fogalma sincs, hogy miként kell viselkedni idelent - pillogok rá hosszú szempilláimmal, aljas mosollyal az ajkam alatt. Aztán újra meglapogatom a hátát. - Rá se ránts, majd rájössz, hogy lényegében mindent el fogsz felejteni, amit tanultál. A terep és a tananyag ellentétes irányokat képviselnek - vonom meg a vállamat. Ezen mindenki átesik.
Legfeljebb csak engem bosszant, hogy nem bírnak ettől megszabadulni.
Hisz itt az élő példa. Amíg én kihasználom a helyzetünk előnyünket, szegény párám, csak döbbenten pislog rám. Holott nem ez az első alkalom, hogy hasonló helyzetbe lát. Igaz eddig részeges, iszákos alakokkal volt dolgom, de a lényegen nem változtat. Tökéletesen meg tudom magam értetni az ostobákkal, és!!! ki tudom őket használni.
De végre kezd magához térni, mégis… Nincs ideje végigmondania, amit szeretne, nekem sincs időm végighallgatni, amit szeretne.
- Rohadék, hogy… - törlöm le kezem hátával arcomról a vért. Legszívesebben a kis mitugrász után vetődnék, mégsem teszem. Inkább felöltöm jéghideg mosolyomat és röpke parancsokat osztogatok.
- Szóval a lényege az… - pislogok rá, hiszen nem fejezi be, én meg rohadtul a karmaim közé akarom kaparintani azt a férget.
Oh, hogy ezért nem mondott semmit. Így már azért… Értem.
Halk oh is kicsúszik a számon, miközben az aláhulló férgesét figyelem. Mintha a mikulást lőtte volna le, vagy nem is tudom.
- Az első fegyveres bevetésed, velem sikeres volt - vigyorgok rá. Büszke lehet magára. Én az vagyok. Nem akartam volna fegyver hangjára felriasztani az itt lakókat.
- Na akkor - indulok neki, karomon felhúzva a kabátomat. Nyakamat kiropogtatom mind balra, mind jobbra, még a jobb vállamat is megforgatom, mint aki épp készül egy nagyot behúzni valakinek. Leguggolok a lény mellé és a grabancánál fogva emelem fel.
- Elméletben ezek a szörnyikék démonokat szolgálnak. Fogalmam sincs, hogy miként, de… Szolgálnak. Vagyis tudnak bizonyos démonokról, bizonyos dolgokat. Amik viszont hasznosak lehetnek nekünk - pillantok fel a férfira. Majd, hogy lássa kivel is van dolgom, kihúzom a nyílvesszőt a szárnyából. - Ha újra támadsz, a következő a szívedet találja el - búgom neki, mosollyal az arcomon. - Ha jó fiú maradsz, életben hagylak - nem mondhatja, hogy nem vagyok előzékeny.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 12:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 450 • Zene; The Hunter »

Nők… Sosem tudom követni őket. Az előbb még mindent megtett volna annak érdekében, hogy beadjam a derekamat, most pedig félvállról csapná le a kezemről a palacsinta lehetőségét, passzív-agresszívan éreztetve velem, hogy… talán hálásabbnak kéne lennem? Nati nem ilyen, szóval adott a kérdés, hogy meh? Mindenesetre megtartom magamnak az értetlenségemet, körültekintő és alapos megfigyelésen alapuló tapasztalataim végett jól tudom, hogy ezen a ponton nem szabad belemenni a játszmába. Onnét férfi csak még nagyobb kérdőjellel a fejében, és esetleg fél karral kevesebbel jöhet ki. Nem mintha a vadászleckék átnyálazása biztosabb terep lenne, de legyen.
- Sok mindent, például az angyalok kiélezett érzékeiről, akik ennek tudatában nem biztos, hogy egy kuka mögé bújnának. A démonok más kérdés, főleg, ha macskaméretűre zsugorodtak - tolmácsolom halálosan komoly ábrázattal, habár a végén megtörik az álcám, és apró mosolyra rándulnak az ajkaim a fejemben elképzelt képpel párhuzamosan.
A vidámság azonban nem tart ki sokáig. Vagyis a fene tudja, a kialakult, abszurd helyzeten egyszerre lenne kedvem röhögni és sírva fakadni, a tudatalattim valahogy mégis a köztes utat választja ledöbbenés formájában. Nem tudom eldönteni, hogy Natalie komolyan meg akarja-e főzni ragulevesnek az impet, vagy más tervei volnának egy gyök kettes IQ-val rendelkező lénnyel.
- A lábát? Annyit még én is tudok, hogy ezek a lé- - bennem akad a szó, ugyanis mielőtt megoszthatnám a társammal, az impek egyébként röpképesek, már a saját bőrén, pontosabban arcán tapasztalhatja a kellemetlen képességüket. Együtt érző fintorral szisszenek fel, de nem ácsorgok csak úgy ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Leemelem a vállamról az íjamat, a hátamon pihenő tegezből pedig egy nyilat húzok elő. A kettő varázslatos kombinációját aztán az ereszen lődörgő szerzetre emelem, aki látva, hogy mire készülök, gyorsan maga alá húzza a lábait. Annyira nem is ostobák, legalábbis a hallottakat összeteszik fejben, azt már kevésbé, hogy van jobb ötletem is a virgácsinak kilövése helyett.
- Kötve hiszem. Ez egy egyszerű nyíl, nem angyalpengéből lett készítve. Bár lehet, hogy azzal sem ölnénk meg, ha csak valamelyik végtagját tennénk használhatatlanná. Például… - egyik szememet összeszorítva, míg másikkal hunyorítva mérem be az imp háta mögött lengedező szárnyát, amit ostoba módon nem lapított le a letelepedését követően. Fel vagyok készülve rá, hogy a fenyegetettség hatására pillanatokon belül el fog rugaszkodni a tetőről, és bizony így is lesz. Mire kilövöm a nyilamat, már mozdul is felfelé egy erőteljes szárnycsapással, ám hiába az igyekezete, a támadásom célt ér. Nagyokat jajgatva hullik a földre denevér barátunk, sűrűn átkozva minket és az egész világot a kínjaiért. Széles, elégedett vigyorral fordulok Naty felé.
- Tiéd a terep. De most komolyan, mit akarsz kezdeni vele? - billentem oldalra a fejemet, tekintetemet a macskaköveken hánykolódó lényre süllyesztve, akiben ha lenne kurázsi, könnyedén felszökkenhetne és elrohanhatna, azonban úgy fest, a fájdalom kivesz belőle minden erőt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 484 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Most, hogy megkaptam tőle azt, amire vártam, már nem is érdekel. Vállaimat könnyedén vonom meg, akárha az eddig elejtett beszélgetés egy percig sem számított volna. Mintha nem a csillagokat könyörögtem volna le az égről, hogy térjen jobb belátásra.
- De ha nem kell, megeszem én - vonogatom meg újra és újra a vállamat. Vele ellentétben egy percig sem zavar, hogy mit is mondd rólunk a külvilág. Hamar megtanultam, hogy soha nem fogunk tudni mindenkinek megfelelni.
Így van ez a város lakóival is. Ha nem vagyunk ott egy démon megszállásnál az a baj. Ha ott vagyunk és a legjobb tudásunk szerint járunk el, akkor az a baj. Az is baj, ha lődörgünk az utcán, az is ha elbújunk - szerintük - a bázisunkba. Mi is csak emberek vagyunk. Én pedig egy percig sem akarok úgy tenni, mintha nem így lenne.
Emberek, esendőségekkel és jósággal. Komolysággal és gyermetegséggel.
Fejemet ezúttal is felé fordítom, kidüllesztett szemekkel. Szinte nem is értem, amit mondd. Pedig itt mondja. Takaros kis ajkával. Az egyik olyan vadásznövendék, kiből még nagy is vállhatna.
- Mesélj légyszíves, hogy mit tanítanak akkor - pislogok rá őszintén. Az a baj, hogy azokból a sarlatánokból kinézem ezt. És akkor csodálkozom, hogy a terepre küldött újoncok miért teljesítenek átlagon alul.
Fejemet megrázva vezetem inkább tekintetem vissza a kis denevérfülű pokolfajzatra. Ez most nagyobb gond, vagyis… Annyira nem. Amennyit láttam ezekből, ostoba jószágok. Könnyen elkaphatóak, már csak azt kellene kideríteni, hogy az ízük is finom el. Ajkaimat megnyalva magyarázom újdonsült társamnak, régi barátomnak, hogy mit is kellene tennünk.
Persze ő nem ezt várta tőlem.
- Pontosan, hanem egy nagyon, de nagyon praktikus alvilági baromfi, aki sok színvonalas adatot hordoz - magyarázom neki kissé talán túlságosan is magasztosan. Viszont ez csak arra biztosíték, hogy ne tudja a kis dög, hogy miért is akarom elfogni. Dehogy is a kaja miatt. Tudni akarom, hogy mennyien lehetnek. Eddig az összes impnek sikerült elmenekülnie.
Legalább egyet fogjunk már meg.
- A lábát - vonom meg a vállamat, ha ennyire lövöldözni akar. Azonban a közeledésem nem úgy végződött, ahogy én akartam. Nem is tudom, hogy miként képzeltem, de tuti, hogy nem így.
Ugyanis a rohadék az arcomba ugrott, én pedig tépem is le magamról. Csakhogy ő is ugrik. Képtelen vagyok elkapni, de arcomat azért végigkarcolja.
- Mi vagy te Dobby manó? - vetem neki oda, majd a Kis Hercegre nézek - Vajon ha az egyik lábát lelövöd megdöglik teljesen? - intek fejemmel előbb a nyilai majd a kis jószág felé.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 12:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 454 • Zene; The Hunter »

Megadóan emelem magam elé a mancsaimat.
- Oké, oké… Csupán arra akartam célozni, hogy nem fogok kicsattanni a lelkesedéstől. Mármint, amíg meg nem kóstolom, mert ha nem mérgezett, utána egy szavam sem lesz - öltöm ki rá a nyelvemet gyermetegen, de hamar rendbe szedem a vonásaimat és önmagamat, mielőtt az út másik oldalán lődörgők egy komplett idiótának néznének, a vadászok megbecsültsége meg újabb mélységeit szántaná az elszenvedett trauma okán.
Azután mondjuk nem nehéz komolyságot idézni az arcomra, hogy ismét egy látomásban van részem. Szegény Naty meg azt hiszi, hogy Kait miatt aggódom rongyosra magamat. Ó, igaz, azok után, hogy szó nélkül felszívódott a tervek és útvonalak átadását követően, ő is egy újabb indulóvá vált a „mitől bukjak ki végérvényesen” verseny rajt vonalán.
Apró sóhajjal, tekintetemet a sáros-vizes macskakövekre süllyesztve bólintok egyet, meghagyva őt a gondolatban, jelenleg ez a legnagyobb problémám. Pedig a továbbiakon felüli legújabb, ölünkbe hulló eset kétség kívül a csúcsra tör ideiglenesen, elterelve a figyelmemet a megannyi gondról és megmagyarázhatatlan történésről.
- Voltaképpen még nem - elhúzott szájjal és megemelt szemöldökökkel rázom meg a fejemet, ami mellé még a vállaimat is lazán megvonom. Folytathatnám igazából, hogy azt sem mondták még, hogy az angyalok vagy a démonok kisállat méreteket tudnak ölteni, de egyrészt nem tervezném tovább cincálni Nat idegeit, másrészt igen csak megdöbbentő szócsatába keveredik a denevérképű barátunkkal. Látszik a fején, hogy kezdi meghaladni a képességeit a vadásztársam logikájának és nyelvezetének követése - nincs ezzel egyedül -, így a következő körre már nem mond semmit, mindössze morog ránk és az orra alatt motyorászik.
- Hát ez lehengerlő - nyögöm ki elvigyorodva, amíg Natalie a száját tátja a következő megnyikkanása előtt, amelyben alaposan beavat az impek befogását övező elfogási technikákban. A mosolyom lassan leolvad az arcomról, míg a szemöldökeim egymáshoz kezdenek közelíteni az értetlenség oltárán. Valahogy nem tudom elképzelni például Wallenberget, hogy útszéli szócsatát vív egy pokolbéli lénnyel annak érdekében, valamelyik társa gyorsan zsákot húzzon a fejére. Habár… elég mókás látvány lenne.
- Ó, hagyj már, ez nem egy cuki szőrgombóc - forgatom meg a szemeimet a diszkrét célzását hallva, ám egyelőre megfogadom a tanácsát, és nem rántom elő a tőrömet. - Most nem mondod komolyan, hogy be akarunk fogni pusztakézzel egy beszélő denevért… - arcomra fintor ül ki, mert igazából a gyilkolás rémségein már egy ideje túltettem magamat, de hogy ezzel az izével vívjak közelharcot? - Nem lőhetnénk le…? - próbálkozom meg újra, amíg Nati vészjóslóan a förmedvényhez közelít. Amaz kiélezett figyelemmel követi a vadász mozdulatait, mígnem aztán kitárja a szárnyát, és teljes erőbedobással Nat arcába repül, hogy onnét meg elrugaszkodva az egyik közeli és alacsonyan húzódó eresz tetejére költözhessen.
- Mockosz alja népekk, nem félünk má titeket! Nem parancolhat nekünk szenki! Nem tarthat fogszágban minket szenki! - károgja el magát baljóslatú hangon.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 484 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Szememet könnyedén forgatom meg. Még szerencse, hogy a szürkületbe, talán nem látja meg ezt a fiú. Persze nincs oda, ezért ilyen vékony. Igaz nekem sem kell aggódnom az alakom miatt, csak épp kevesebb édességet tudok enni. Hogy fene a pofáját ennek.
- Nem szeretés kérdése. Énséges időkben szükség van az energiára és a táplálékra és nem más adja ezt meg, mint egy jó cukorbomba. Épp a múlthéten lógtam be a régi M&M’s gyárba, ott olvasgattam a történetüket. Nem tudtam aludni, tudtad, hogy még az egyik háború idején kezdték el gyártani, a katonák számára? Hogy a fronton bírják energiával? - marad tátva a szám.
Kajakra, ez még egykor engem is meglepett, de ha belegondolok még van benne ráció is. Egy kis plusz információ mindkettőnk részére az est, de tán rövidnyi életünk hátralévő részére.
Fejemet könnyedén csóválom meg a töprengeni valói hallatán.
- Ne aggódj a nővéred miatt, tudja, hogy ostobaság lenne kiszöknie a városból - lapogatom meg újra a vállát. Ugyanis úgy vélem, hogy ez jár a fejébe. Ismerem annyira, hogy ez elég nagy gondot tud szegény lelkének okozni.
Túl sokak terhét cipeli ő egyedül. Nem szabadna ennek így lennie.
- Tutti-frutti, hogy azért nem! - nevetek fel hangosan, mikor is beüt a crach.
És persze, hogy engem vesz elő Alex! Újra csak számat tátom és tátom és tátom és hápogok. Akár egy kacsa.
- Nem mondták még neked, hogy a kukák mögött is egy démon, vagy angyal is rejtőzhet? - vonom fel a szemöldököm.
Nem old meg semmit, de! Ebben a városban lassan tényleg csak az erőszak old meg mindent .Hihetetlen ez a népség. Kezemet csípőre teszem, a lelkemet mégis fúrja a bűbánat. Hisze szegény állat…
Jah, hogy ez nem az.
A furdalás máris kezd alábbhagyni.
Könnyed beszélgetést vágunk le ezzel az...izével. Ő beszól én vissza. Alex csórim meg csak kapkodja a fejét kettőnk között és semmit sem ért.
- Néztem hát, csáje! Páromnak való sincs eme nagy városban, é! - vigyorodok el magabiztosan. Jaj aranyom, ilyenekkel engem nem fogsz megfogni. De mindjárt ki fog neki járni még egy rúgás úgy érzem. - Naná, hogy nem, te ostoba teee, épp ezt mondtam - vonom fel kérdőm az egyik szemöldökömet.
Eddig még nem sokkal álltam össze, és… Még gondolnám tovább is, ha ifjú társam hangja nem csapná meg a fülemet.
- Az és hogy miért!? - számat újra eltátom, de már csak a dramaturgia végett. - Ezek is olyanok, mint bármelyik gettószökevény. Így le tudod őket kötni és elég ideje van a másiknak, hogy mondjuk zsákba húzza a fejét - tekintek rá szinte nagy szemekkel. El kell valahogy terelni eme ördögi fiókáknak a figyelmét.
- Khm, erőszak… - köhögöm a kezemet a szám elé téve. Remélhetőleg, hogy a korábbi megjegyzésére adott burkolt figyelmeztetést meghallja, akinek ezt címzem.
- Szerintem vigyük el Abigailnek. Lássuk mit tud belőle főzni - vigyorgok a fiúra, hogy aztán vészjóslóan induljak meg a csöpnyi lény irányába. Vajon rájuk hatnak a démoncsapdák? - Te jobbról én balról cserkészem be - intek a fejemmel az ellenkező irányba… Innen ez a dög nem megy sehova.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 464 • Zene; The Hunter »

- Az remélem megvan, hogy nem vagyok oda az édességekért - vigyorodok el, tovább cukkolva őt, mert nyilván nem fogok válogatni, amikor kifejezett nélkülözés jellemző az utóbbi időkben a városra, de azért hátra szaltót sem fogok lejteni a hír hallatán. Pár óra múlva valószínűleg ez már közel sem lesz így, amikor lelkesen fognak fakopáncs hasonmás versenyt játszani a szemgolyóim az éhségtől...
Ami viszont ezután hagyja el a száját, teljesen kiesik a mostanság egyre gyakoribbá váló látomásaim egyikének hála. Őszintén szólva kiráz tőlük a hideg. Korábban meg mertem volna esküdni, hogy az a démoni kavics volt a ludas, és valami átkos varázslatnak köszönhetően voltam én az egyedüli szerencsés, aki az érintésekor rálátással bírhatott a Pokolra, de azóta… Már közel sem csak a kődarab kapcsán tapasztalok furcsaságokat.
- Túl sok a töprengenivaló - rántom meg a vállaimat az érdektelenség látszatát keltve, miközben irányba fordulva, és az innivalót visszapasszolva Natinak, folytatom a ráérős sétát. Nem is értem, hova szaporázza ennyire a lépteit a „főnökasszony”.
- Remek ötlet, mert a klasszikus értelemben vett vadászaink is biztos a bénaságuk miatt nem szereznek semmit - csóválom meg a fejemet a bölcs tanácsra. Mióta pokolkutyák, és még ki tudja, milyen lények környékezik a várost, megcsappant a vadállomány, ami azért eddig sem volt hatalmas. Na de ez egy másik téma, és most határozottan nincsen kedvem New York gazdaságában elmélyedni.
Nem mintha lenne rá lehetőségünk az elénk vetődő állatnak hála, aki egy pillanatra azt is elfeledteti velem, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
- Nem mondták még neked, hogy az agresszió nem old meg semmit? - viccelődök, persze csupán addig van vigyor a képemen, amíg meg nem látom, mi lapul a sötétben, és amíg az a valami meg nem mukkan. A részemről kellően le vagyok blokkolva ahhoz, hogy vitába szálljak vele, ellenben Natival, aki előadja az „engem az utca nevelt” páratlan színdarabot, vitára kelve egy… imppel?
Szemöldökeimet összevonva pislogok felváltva a vadásztársamra és a lényre, amiről sokat hallottam, olvastam, de úgy igazából még nem találkoztam eggyel sem. Hallottam a szóbeszédeket, hogy este lelkesen túrják fel a városi szemetet és ijesztgetik az embereket, csakhogy hallani más, mint megtapasztalni.
- Mééég, hogy hídd képű, néztél te márr magadra? - vág vissza a szörnyike, mielőtt a bamba fejével láthatóan eltűnődne. - Hácc… Nem isz vagy olyan cúnyácka - állapítja meg, és nem, még most sem tudom eldönteni, hogyan kellene erre az abszurd helyzetre reagálnom. Natalie konyha tippjei rántanak fel a megsemmisülés-közeli állapotomból.
- Na jó, álljunk meg egy pillanatra. Ez egy imp? Ha igen, miért vitatkozol ezzel? - ráncolom a homlokomat teljesen értetlenül.
- Mittt ezzz, megmondtam te e- - kezdene bele megint a háborgásba a pokolból szalajtott ocsmányság, de egy jól célzottan felé rúgott kővel benne rekesztem a továbbiakat.
- Szóval mit kezdünk vele? Megöljük? - fordulok vissza néhány másodperces farkasszemezést követően Natyhoz, várva a tapasztaltabb útmutatását.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 5:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 412 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
- Drága barátom, az övembe fűzve lapul a világ legfinomabb palacsintája! A legédesebb, leggyönyörködtetőbb, legek legjava. Finom, házi bodzalekvárral! Tudod milyen nehéz bodzalekvárt csinálni? Már-már lehetetlen lehetne, ha nem én fejlesztettem volna ki. Szóval ne a zsírban tocsogó hamburgerre fájjon a fogad, vagy ha igen, akkor segíts nekik - adok egy kis tanácsot kedvenc barátomnak.
És végre új társamnak. El sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat is. Azt hittem, hogy Ed mellett sírva fakadok. Az utolsó esténken a fejemet a dudának ütögettem és azon gondolkoztam, hogy miként tekerjem ki a nyakát. Szörnyű volt. Akkor álltam a főgóré elé, hogy vagy most, vagy tőlem búcsút inthetnek. Kellek én nekik.
- Mondjuk ha már ilyen remek vadász vagy, akkor lőj nekik egy kis vadat, hogy abból csináljanak, uh! Vagy forgassuk le ott a Sweeney Todd-ot - húzogatom a szemöldökömet egyre feljebb. Régi musical, mely még mindig szívemet karistolja. Sajnálom, hogy fénykorába nem láthattam a világban.
Mikor átadom neki a poharat, úgy dönt, hogy pördül egyet. Szemem forgatom csak meg. Néha elgondolkodom, hogy tényleg férfi, vagy csak egy férfi testbe kényszerített nő. Itt szökken, mint egy balerina.
És persze most pedig nem figyel. Látom rajta, a szeme üveges. Sóhajtva sétálok mellette. Nem baj! Nézzük a jó oldalát! Végre értelmes társat kaptam! Legfeljebb próbára teszi barátságunkat, de ezen is túllendülünk majd.
- Mostanában egyre többször kalandozol el, Balerina - intek fejemmel előre, hogy haladjunk. Nem mintha azzal nagyon tudnánk az időt siettetni, hogy mi sietünk. - Szóval a lényeg, hogy akkor vadássz nekik egy állatot…
Összegzem azokat, amiket eddig magyaráztam neki. Az üdítőm visszakerül a kezembe, haladhatunk tovább. Az élet szép és az élet jó.
Nincs semmi, ami megzavarhatna minket… Csak egy rühes macska.
Ijedten kapom arcomhoz a kezemet, szinte már kétségbeesetten tekintek az engem cukkolóra. Szabad kezemet rögtön ökölbe szorítom és így boxolok bele a vállába.
- De, megijesztett! - teszek egy kósza lépést én is közelebb hozzá, amikor is… Belőlem nem bukik ki a kérdés, csak inkább a nevetés, ahogy meglátom ezt a manót. Vagy mit.
És ha ez nem lenne elég, még meg is szólal.
- Mit vakerálsz itt? Teee, te Brooklyn híd képű, mit képzelsz, kivel beszélsz te, He!? - lököm a sódert, előbb a mellemre ütögetve, majd felé lökve ki karomat. Ha közben esetleg, netalántán Alex meglepődve tekintene rám, csak düllesztett szemekkel vonok vállat. - Az utcán nőttem fel - és ez sok mindenre ad magyarázatot. Figyelmem visszafordítom a manóra.
- Tegyük rá a paradicsomot és a fokhagymát, pár percig főzzük, hogy engedjen levet a paradicsom - az előbbi beszélgetésünk margójára. Ez tökéletes alapanyag lehetne.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
349
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 11:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 439 • Zene; The Hunter »

Szipogva hallgatom a mellettem turbékoló postagalambot, mialatt a nyakamba húzott bőrdzseki óvása ellenére, cidrizve pillantok körbe a szürkületbe borult város képén. Az itt-ott már felkapcsolódó, erőtlen lámpák fénye megcsillan a nap közben lehullott esőtől nedves téglafalakon, az öblös pocsolyákon és az út menti gaz felélénkülő zöldjén, egészen varázslatos hellyé kovácsolva New York utcáinak látványát. Ilyenkor már nincsen nagy nyüzsgés idekint, szóval kifejezetten jól eső a csend. Vagyis lenne…
Mélyet sóhajtva fordítom tekintetemet Natalie-re, aki csak nem akar túllendülni ezen az evés témán.
- És mindez miért van? Mert hetek óta nincsenek alapanyagok egy valamirevaló hamburgerhez - csóválom meg a fejemet rosszallóan, elviccelve a dolgot, miközben a felém nyújtott pohárért kapok.
S egy momentummal később már Abigailék régies konyhájában találom magamat. Ó csak most ne… Nagyot nyelve, sűrűket pislogva fordulok körbe a tengelyem körül, míg ki nem szúrom a pultnál ácsorogó idős asszonyt. Valamit serényen kavargat a főzőlap felett, és a levegőben terjengő, émelyítően édes eperillat mellett nem nehéz kitalálni, hogy mit. Éppen megszólítani tervezném őt, ám ahogy kinyitom a számat, szertefoszlik a látomás, és újfent a hideg, közel sem barátságos utcán találom magamat. Újabb adagnyi szemhéjcsukogatásra- és nyitogatásra van szükségem ahhoz, összetegyem fejben, mi is zajlott le az imént. Megint. Nat méltatlankodására és a vállamnak csapódó kezére eszmélek fel igazán.
- Öhm… Mit is mondtál? Elkalandoztam, azt hiszem. Bocs - teszem hozzá, azzal a lendülettel vissza is nyújtva neki a zsírtól ragacsos poharat, a részemről „érintetlenül”. Azt hiszem, egyelőre nem vagyok elég szomjas Abby bizarr-üdítőjéhez. Nem mintha vele lenne a probléma. - A lényeg, hogy egy emberes hamburgerre lenne már szükségem - vonom le a konklúziót az előzmények nem kimondott tudatában, Natyhoz hasonlóan a nadrágomba törölve mindeközben a tenyeremet.
A következő pillanatokra beálló csöndből arra engedek következtetni, egy kis időre végre tényleg meghagy a gondolataimnak - leszámítva a háttérzajként remekül funkcionáló trappogását abban a… cipőben -, csakhogy mielőtt elkezdhetném élvezni a nyugalmat, valami megmoccan az oldalt nyugvó szemétkupacok takarásában. Ösztönösen nyúlok az oldalamon függő késemért - ilyen közeli célpontnál az íj csöppet túlzás lenne -, felkészülve a legrosszabbra, de igazából azt sem tudom kivenni, mi ugrik elénk hirtelen, ugyanis Nat azzal a lendülettel odébb is rúgja tőlünk.
Kénytelen vagyok felhorkantani a kapkodásán és az azt követő döbbenetén.
- Állatkínzó vagy, Natalie, egy szégyentelen állatkínzó - cukkolom elvigyorodva, mialatt közelebb sétálok szerencsétlen jószághoz, hátha komolyabban megsérült. Azonban a kapualjból nem egy cuki szőrmók pillog vissza rám, hanem egy… - Mi a fene ez? - bukik ki belőlem, undorodó arcot vágva.
- Mi az, hogy ezzz, mockosz kisz ember, te ez! Rugdosd a fajtádat, te másik ez!
A döbbenettől köpni-nyelni nem tudok, amikor még vissza is magyaráz nekünk a torz-szülött akármicsoda.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 526 • Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
- Abigail üzeni, hogy ha nem eszel rendesen, akkor egy idő után el fogsz fogyni, és hogy őszinte legyek, teljesen igaza van! - kapom be az utolsó falatot a házi palacsintából, amit még az öreg készített nekem. Mielőtt nekiindultam volna a mai alkonyatnak, azért betáraztam.
Nem, nem vagyok ennyire önző, nem csak magamnak, hoztam én a kis Hercegemnek is. Az övé, egy zacskóba lóg az övemen, a fenekemet csapdosva. Nem állítom, hogy nem kellemes ez az érzés, hiszen még meleg is, de egész este nem hordanám.
Egy utcai kuka mellett elhaladva dobom ki a zsíros szalvétát, de a másik kezembe fellelhető majd egy literes pohartól a világért sem szabadulnék meg.
Ugyanis! Házi eperszörp van benne! Igazi ambrózia ebben az időben. Szívószállal nagyot iszok belőle, majd a ma esti társam elé tartom, hátha kér belőle.
- És már csak azért is enned kell, mert engem megölnek, ha úgy történik veled valami, hogy előtte nem etettelek meg. Totálisan ki vannak borulva. Már csak azért is, mert hiányolnak - lapogatom meg a tőlem jóval magasabb férfi vállát. - Nem néztél be hozzájuk már több mint egy hete! - méltatlankodom helyettük is.
Annyi különbséggel, hogy az enyém totálisan megjátszott felháborodás, nem úgy a két öregé. Egy évig dolgoztam náluk, Alex akkor még gyerek volt, többször megfordult ott. Szinte odanőttünk ahhoz a helyhez. A mai napig visszajárok hozzájuk, és hát… olykor Alex is. Pontosan tudom, hogy mi történik vele, miért nem akar emberek közelébe menni, én megértem.
S megpróbálom megértetni Abigailékkel is. De nem könnyítik meg a dolgomat. Ha elveszi az italt, akkor kezemet a fekete vászonnadrágba törlöm meg. Legalább is a maradékot. Magassarkú bakancsom hangját a közeli házak falai visszhangozzák.
Persze, mondjátok csak, hogy milyen amatőr vagyok, hogy ilyenbe indulok neki az éjszakai portyázásnak, de…
Aki ismer, tudja, hogy ennél biztonságosabb cipőbe el sem jöhettem volna. Egy sima lapos cipőbe hatszor kitöröm a bokám, nyakam, na de ebbe?
Bőrkabátomat kissé összehúzom a kora őszi időbe. A pont erre az időre kötött pilótasapkám féloldalasan áll a buksimon. Hajamat pedig balga módon nem kötöttem fel.
Az elmúlt esték teljesen eseménytelenül teltek és…
Valami mocorog egy közeli szemetes közelébe, majd… hirtelen ugrik ki. Én pedig meg. Reflexszerűen - nem, nem vadászhoz méltón - rúgok abba az irányba. Érzem, hogy valami puhába ütköztem. - Ne, egy macska! - sopánkodok, megmarkolva Alex karját.
Mit tettem!?
Hatalmas szemekkel nézek abba az irányba, de ott csak… Egy undorító pofa, hatalmas fülek és apró, torz alak mocorog a kapualjba.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 5:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2