Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Brooklyn Bridge - Dover Street •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Part 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Zene; Counting Stars »
Mondandóm végére érek, és az agytekervények pedig csak úgy pörögnek. Aztán a vélhető megvilágosodás szikrájának fénye gyúl az íriszekben. Minek szót is ad, hogy megbizonyosodhasson véleményének helyességéről. Némán hallgatom, s végül egészen apró mosoly kúszik ajkam bal szegletébe mikor magam is válaszolok. - Elméleted részben helyes, de itt ott azért akadnak hibák benne. Az emberiségnek túl kell élni, másként előbb vagy utóbb mi is elpusztulunk. - Szögezem le, talán így már világos, majd folytatom, parányi vállmozdítással. - Ha szereted a hímek ilyen aktiv társaságát, nos ezt rád bízom. Személy szerint a tudásod és talpraesettséged végett döntöttem melletted. Képes vagy kézben tartani a dolgokat, összeszervezni. Vezetőkre lesz szükség ha elül köd. Ez lenne a feladatod. No persze tőlem aztán azzal fekszel le akivel csak szeretnél. - Tárom szét parányit karom, láthatóan elhumorizálva a dolgot. A többi pedig tényszerű, és logikus. Ha a világ romjaiba dől, akkor kellenek majd akik egyben tartják és újjáépítik azt, darabkáról darabkára. - Ez jó kérdés, hány éli majd túl? Ezt talán Drake Wallenbergtől kérdezd meg. Az emberek dolga gondoskodni efelől. Tanácsolom keresd fel őt, tartsatok össze. Amara pedig. Nos, ha igaz amit mondanak, akkor a távoli múltban az Arkok ereje kellett, hogy bebörtönözzék őt. Már pedig valóban börtönben volt, valaki bebörtönözte... tehát ő sem sebezhetetlen. Személy szerint azon vagyok, hogy minél nagyobb erőket vonjak össze, egy erő ellen csak egy nálánál hatalmasabb ellenerő győzhet. - Zárom rövidre, maly még folytatom ennyivel, nem árt ha tud róla. - Hogy újra erőre kapjunk, fel kell tárnunk a Poklot, csak úgy mint az angyaloknak a Mennyet. Akkor újra erőnk teljében lehetünk és akkor lesz esélyünk, hogy a Sötét Szukát visszaküldjük oda ahonnan jött. Személy szerint az elpusztítása mellett teszem le a voksom, mivel még csak esélyét sem akarom adni, hogy esetleg néhány millió év múlva újra előkerüljön valami elfedett helyről. - Dióhéjban ez volna a terv. A kíváncsiság, a mindent tudni akarás, újabb kérdést tesz fel, mire gondolkodnom sem kell a válaszon, hiszen én magam már az elején megmondtam mit akarok. - Az én célom, hogy visszatérjen a régi kerekvágás. Angyalok odafent, Démonok odalent, Halandók pedig középen. Ahogy az elrendeltetett. Azt akarom, hogy újra meglegyen az egyensúly és menjen minden tovább ahogy volt. Ennek érdekében pedig bármit megteszek. Igen, akár azt is, hogy ellenszolgáltatás nélkül kínáljak fel egy magadfajta halandónak ilyesmiket. Távolabb kell látnom. Egy pálca és védelem számodra, viszont a világ jövője múlhat rajta. Nekem megéri ez a befektetés. - Tekintek rá továbbra is, acélszín szemeimet az övébe fúrva. - Nos, mindennek tudatában, hogy döntesz, Cara Pierce? - A döntés továbbra is a kezében van, az elmondottak alapján nincs veszíteni valója. De az Ő dolga, némán várok immár, eszem ágában sincs befolyásolni, az Ő döntése kell legyen. A tényeket elmondtam, a sor ezúttal rajta van, tik tak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 513 • Credit:

 

Egyre zavarosabb volt az elém tárt történet, és bármennyire is törtem a fejemet, sehogy sem akart összeállni a kép. A fogaskerekek őrült tempóban forogtak a fejemben, de nem igazán sikerült előrébb mozdítani a gépezetet. A problémám az volt, hogy hallottam egy mesét, viszont nem tudtam, hogy miért akar a démon a jó tündér lenni, amikor a fajtája inkább a gonosz farkas szerepre szokott jelentkezni. Engem olyan pokoli lényekkel hozott eddig össze a sors, akik leginkább táplákékként tekintettek az emberekre, Beelzebub esetében ezt szó szerint is értem. Abaddon viszont sokkal ’békésebbnek’ tűnt. Mintha nem is kéne neki a lelkem. Teljesen szokatlan. Viszont amint, részletesebben kifejtette a ’céljait’ bevillant valami. Talán. ismétlem, talán megértettem az igazi motivációját. Hát persze, hogy nem ő a jó tündér, még ha varázspálcát is akar adni. Ő is farkas, mint a többiek, csak nem éri be egyetlen báránykával, hanem az egész nyáj kell neki…Azonban, hogy az elméletem helyességéről megbizonyosodjak, kénytelen voltam nyíltan rákérdezni.
– Rendben, akkor lássuk jól értem-e. Mint minden démon, te is a lelkekre utazol, azonban nem egy darab - jelen esetben az enyém – érdekel, hanem nagyobb mennyiségre szeretnél szert tenni. Amihez elengedhetetlen, hogy az emberiség fennmaradjon. Viszont mivel ez az Amara nem válogat az eszközökben, könnyen meglehet, hogy sokan áldozatul fognak neki esni. Tehát azt kéred tőlem, hogy én éljem túl a támadását és tartsam fenn a fajunkat mikor eloszlik a köd? – szörnyen abszurdnak tűnt ez az egész, de ez volt az egyetlen motiváció, amit eltudtam képzelni egy démonnak. Tehát én azt szűrtem le, hogy tenyész kocát akar belőlem csinálni. Bármilyen sértőnek is tűnik elsőre ez a gondolat, igazából csak ennek látom értelmét. Ha nyílt lapokkal játszik és bevallja nekem, hogy a ’nagylelkű’ szándéka mögött igazából sokkal nagyra törőbb tervek lapulnak, akkor van rá némi esély, hogy megbízzak benne, tekintve, hogy egyeznek az érdekeink. Legalábbis a túlélés tekintetében. A koca részt azért még újra tárgyalnám, ha tényleg ez a helyzet. Viszont, ha elkezd engem valami tündérmesével etetni, és a valóságot szebbnek beállítani, amilyen, akkor egyértelmű lesz számomra, hogy nem bízhatok meg benne, és el kell kezdenem azon törni a fejem, hogy miként fogok tőle megszabadulni. Bárhogy is alakul kissé feszült testtartás kíséretében várom a válaszát. Már nem is törődtem azzal, hogy a gúnyos, unikornisos megjegyzésemre hasonlóképpen replikázott vissza. Csak arra koncentráltam, hogy megértsem végre a valódi indokait. Tehát, hogy elolvassam az apró betűt, abban a bizonyos szerződésben…
– Na és pontosan hogyan képzeled el ennek az Amarának az elpusztítását? Mégis hány emberi túlélővel lehet számolni? – mélyen reméltem, hogy nem valami Ádám és Éva szintű tenyész programban gondolkodik, mert akkor nagyon csúnyán mellé lőtt velem. Nekem eleve nem való ez a családalapítás dolog. Én egy afféle menedzser vagyok, aki képes tökéletesen elosztani az erőforrásokat, semmi több.
– Arra vonatkozóan is vannak ötleteid, hogy mi fog történni azután, hogy legyőztétek Amarát? – nem kerteltem végül, hanem rákérdeztem erre is. Megfontolt döntést kell hoznom, és ahhoz elengedhetetlen, hogy elégséges mennyiségű információt kapjak. Más dolog, hogy még mindig nagyon nehéz eldönteni, hogy mit hihetek el, és mit nem, de ezen ráérek akkor tanakodni, ha megkaptam azokat a bizonyos válaszokat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Part 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Zene; Counting Stars »
Zűrzavar és káosz, vélhetően most valami hasonló mivel definiálható a másik aktuális állapota, vagy legalább is a jelenleg fejében lezajló események valami hasonló szavakkal fogalmazhatóak meg. Persze ha így van, abszolút érthető, túl sok történés és információ ily rövid idő alatt. A halandó elme másként működik, mint oly sok más. De láthatóan a reakcióidejével nincsen gond, ez is jele az ösztönös túlélőnek mi számomra csak újabb tanúbizonyságot tesz, hogy jó helyre tettem le voksom. Felvetése azonnal mosolyt csal orcámra. - A lélek, ne legyetek ily szűklátőkörűek. - Jegyzem meg ha már cinizmus hát én sem vagyok rest kissé elbagatelizálni a figurát. - Bár tény, számunkra ez az éltető erő, ezt alá kell írnom. De nem, nem szándékozom a lelked kérni cserébe. Viszont jól sejted, egyáltalán nincs ingyen. De az árat nem Te, és nem is most fizeted meg. - Fúrom tekintetem az övébe immár komolyabbra fordítva a szót, pár pillanatnyi csend csupán, majd folytatom. - Amit adok, befektetés. Túlélőként a világot segítheted majd újjáépíteni, vezetőként, vagy amiként szeretnéd. S idővel majd újra virágzásnak indul minden. A természetben pedig ott lapul a vágy, mindig jön valaki aki erősebb, gyorsabb, aki többet akar a másiknál, aki irigy. Az ember egymás, és Önmaga pusztítója. Gondolj csak a történelemre, hány birodalom virágzott s bukott meg? Én ott voltam, mindél. Ez a világ rendje. Engem ezért teremtettek. Felépül, majd elpusztul, s kezdődik minden újra, az örök körforgás. A végtelen folyamatot biztosítom be a neked szánt dolgokkal. De mindez bizonyosan nem a Te életedben lesz már, tán évszázadok vagy ezredek telnek, így az árat majd nem Te fizeted meg, mint említettem. Rád esett a választásom, mert láttam, hogy képes vagy küzdeni ha kell s nem adod fel. Ez pedig a túlélők ismérve, nemde? - Választ nem várva folytatom mondatom. - A döntés csak a Tiéd, Cara Pierce, hogy kiélvezed e a helyzetet és élsz e a lehetőséggel. Vagy pedig nem, úgy döntésed elfogadom, kisétálok az ajtón, s engem többé nem látsz. - Állok meg közben, hisz a pálcát elfogadta, a kérdés csupán, hogy a jelképet is akarja e amivel az elméjét is védheti ezentúl. - De van, csupán ahhoz szűz vér is kell, és nem hiszem, hogy épp akad a közelbe. - Reagálom le hihetetlen humorosan az unikornisos felvetést, majd pár szóban még hozzá teszem, ismét komolyra fordítva a szót, felfedve egyik fontos lapom előtte, de ugye mint mondottam, mikor belefogtam "A célt szentesíti az eszközt" s bíz a bizalomnak ára, majd megifzetem ha úgy alakul. - A Halandó lét nélkül mi idővel elpusztulunk, ahogy az angyalok valódi célja is semmissé válik. A Halandó mi számunkra az életet jelenti, lelkek nélkül elpusztulunk előbb vagy utóbb. Ez az ok miért segítem az emberiséget, mint mondottam, tetszik vagy sem, de mind egymásra vagyunk utalva. S jól tudom, ezt igen kevesen, tán a világon csupán maroknyian fogják fel. Vissza kell állítsuk a régi rendet, az agyalok odafent, mi odalent, s az örök küzdelem, miben ők a fény felé húzzák mi pedig a csötétségbe próbáljuk lelketek. Ez így volt, mindenki a maga helyén, végezve a maga feladatát. Ez a célom, s jelenleg Amara, a Sötétség ezt akarja teljesen megsemmisíteni, amit részemről nem fogok hagyni. Ez a mi világunk, nem adjuk neki s nincs rá szükségünk. - Tán többet is mondtam a kelleténél, de nyílt lapokkal játszom, nem rejtegetek előtte semmit, ezt ebből is láthatja. Amarának vesznie kell, nekik pedig túlélni, másként mi sem éljük túl. Nevezhetjük úgy, hogy szerencsés helyzetben vannak, hiszen most még a Gonosz is az Ő oldalukon van. Mit nem ér, ha közös az ellenség.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 09, 2021 8:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 655 • Credit:

 

Tény, hogy a mai világban semmi sincs ingyen. Minél nagyobb profitra akarsz szert tenni, annál nagyobb kockázatot kell vállalnod. Természetesen ez a rizikó faktor csökkenthető a megfelelő biztonsági intézkedésekkel, de egy bizonyos pont után már csak a szerencsében bízhatunk. Azonban egyre erősödött bennem a gyanú, hogy a mázlim nem csak, hogy elhagyott, de búcsúként még bele is pottyantott életem levesébe. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy egy démon járt a fejemben, mert idézem: „Így volt a leggyorsabb”. Egy gúnyos horkantással feleltem, annak ellenére, hogy ez biztosan nem volt túl bölcs reakció, viszont tekintve, hogy korábban egy kis ólommal is megkínáltam, talán nem gond, hogy a modorom, nem az igazi. A bennem örvénylő érzelmeket egyébként is egyre nehezebb volt megfékezni, csak annyit tudtam tenni, hogy cinizmus mögé rejtem őket.
– Kitalálom. Kérhetek bármit, cserébe csak a lelkemet kell piacra dobni. – igyekeztem rezzenéstelen arccal közölni a mondandómat, de a tomboló harag és a félelem keveréke biztosan rányomta a bélyegét az ábrázatomra. A hangom legalább nem remegett, és ezért piszkosul büszke voltam magamra. A sötét gondolataim viszont továbbra sem hagytak nekem nyugtot. Miért nem ölt még meg? Mi lehet a célja velem? Egyáltalán mi haszna lehet egy démonnak, egy egyszerű halandóból a lelkén kívül? A kérdések csak gyűltek, és hiába adott választ pár dologra, nem éreztem magam sokkal okosabbnak.
– Túlélés? Ha kérhetem, legyél egy kicsit precízebb. Milyen faji minőségben kéne túlélnem és pontosan mit? – egész konkrétan attól tartottam, hogy ezt a bizonyos hosszú életet a pokolban kell tölteni, démoni alakban. Nem sokat tudok a fajtájáról, de annyit igen, hogy egy részük olyan halandóak voltak, akik eladták a lelküket. Bár egyrészről csábító az ’örök’ élet gondolata, de eszemben sincs azt a szurokszeműekkel tölteni. Ezen kívül egyéb lehetőségek is eszembe jutottak, amiben hát… hogy is mondjam… a női bájaimra támaszkodva kéne előrébb jutni, de természetesen ez sem volt vonzóbb ajánlat. Ha arra a pályára ’készültem’ volna, akkor már sokkal hamarabb ’karrier építésbe’ kezdtem volna. De akkor ezeken kívül mégis milyen túlélésre célozhat? Sehogy nem állt össze a kép. Aztán hamarosan előkerült egy általa pálcának hívott, valójában csak fa gallynak nevezhető eszköz, és még inkább eltorzult a kép, aminek a kirakását igazából már be kellett volna fejeznem. Hiába nyújtotta oda nekem nem nyúltam érte azonnal, hanem tetőtől talpig végig mértem ismét a démont, hátha ki tudok olvasni belőle valamit a szándékairól. Jelzem nem sikerült. Most már nem csak, hogy képpel lefelé kellett kiraknom a puzzle-t hanem jelképesen lekapcsolták a villanyt is, hogy azt se lássam, hol vannak a darabok. Azonban, ha nem teszek semmit, akkor tényleg esélyem nincs megoldani ezt a feladványt, így végül rendkívül óvatosan, de elvettem a pálcát Abaddon kezéből. Közelebbről megnézve pontosan olyan volt, mint távolról. Egy egyszerű gally. A jövőm záloga… Mint valami beteg vicc.
– Esetleg nincs olyan pálcád, amivel unikornisokat lehet elővarázsolni? Az sokkal menőbb lenne. – már nem is próbáltam leplezni a gúnyt. Hamarosan úgyis meg fogok dögleni… Egyszerűen nincs más logikus magyarázat. Ez a démon meg akar ölni, csak még előtte eljátszadozik a bolond halandóval. Kicsit feltúrja a hangyabojt, mielőtt a felönti vízzel az egészet… De továbbra sem tudtam, hogy ez miért is jó neki. Ennyire unatkozna?
– Rendben, tehát akkor tisztázzuk. Felajánlod, hogy megvédsz, ha bajba kerülök, és hogy nem engeded, hogy más démonok beférkőzzenek az elmémbe. Cserébe, pedig csak olyasmit kell tennem, ami egyébként is a hosszú távú stratégiám része, nevezetesen, hogy nem halok meg. Nem vagyok tudós, de még így is tudom, hogy nem stimmel a matek. Miért is éri meg neked tulajdonképpen ingyen segíteni nekem? – tettem fel végül nyíltan azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatott, és ami talán segíthet, hogy a képnek legalább a szélét kirakjam. Talán azonnali választ várt tőlem, de amíg nincs több információm, addig eszemben sincs életre szóló döntéseket hozni. Ha van eszed, akkor pókerben sem mondasz addig all-in-t, amíg nem láttad minimum a saját lapjaidat. Már pedig nekem van sütnivalóm. A kérdés csak az, hogy ez most itt elég lesz-e…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 12:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Part 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Zene; Counting Stars »

Az ágy kellemes ölelő ébresztése után nem sokáig élvezheti a kisasszony a kényelmet, hiszen már érkezik is a hideg zuhany. Kobakjában mozognak a kerekek, kétség kél benne - nagyon hasznos fegyver jegyzem meg, de nem most, nem ide, csupán mellékfonál mely eltűnik az éterbe - s valódi fegyverért indul. Nehéz eldönteni melyik a veszélyesebb a nyuszis pizsama avagy az acélból formát lófegyver maga. Szavak szárnyalnak, s az ösztön küzd a józan ésszel, de végül mindig az ösztön nyer. Ezúttal sincs másként. Eldördül a lövés. Újabb döbbenettel kevert riadalom, félelem és még több kérdés férkőzik az elmébe. Én csupán várok, pár szusszanásnyi időt, hogy hagyjam feldogozni a látottakat, hiszen amit ez után készülök mondani, újabb nagy adag feldolgozást igényel majd. Kérdésére rövid bólintás a válasz miszerint az elméjében jártam e, igen, ott. - Így volt a leggyorsabb. - Jegyzem meg röviden, ezzel is nyomatékosítva vele, hogy bizony azok a binyos perceink megvannak számlálva, a gond pedig, hogy én magam sem tudok a pontos számot, ezt csupán egy valaki tudja, Amara maga. Halovány mosoly kúszik orcámra amint az anyagi részre tér s tudatosul benne, hogy tán az egész üzlet csak káprázat volt, mindig csak az üzlet kedves Cara. - Az anyagi jussod nem marad, e felől biztosíthatlak. De olajnál nagyobbat szánok adni. Feltéve ha elfogadod azt. - Aztán elregélem mondandóm, tudni kell mi készül, mire számítson. Tudom, az emberi elme másként működik, tán fel sem fogta mit is mondtam, idő kell míg megérti, s felfogja a különbséget, hiszen nem halálról beszélek. Ez több annál, ez a telkes eltűnés de még a történelemből is, sőt, történelem sem lesz ahogy az egész világegyetem sem. Ezt nehéz halandó elmével felfogni, de majd idővel. Újabb apró mosoly mikor humorral próbálja leplezni a vélhetően jelenleg káoszt a fejben. - Bizonyosan arra is akadnak majd megfelelő emberek. - Jegyzem meg röviden a kőművesekre, én is kissé elhumorizálva, tudom, nehéz megemészteni mi most elhangzott, sok és sok is lesz, ez van, de megértem. Pár légvételt hagyok míg alakját fürkészem, tekintetében keresem amint összerakja magának a kirakóst, ülepíti a hallottakat. Majd újfent megszólalok. - A feladatod csupán az, hogy életben maradj, s ha elül a por - mint mondtam - légy jelen, hogy újrakezd azokkal kik szintén maradnak. A túlélés a feladatod. Ennyit kérek. Cserébe pedig mint mondtam többet adok mint olajos hordók. - Parányi mosoly csupán egészen apró, ajkam bal szegletében, de arcom komolyra vált, komolyan beszélek. Figyelme ekkorra vélhetően 100% ban ide fókuszál már, hallva az ajánlat felvetését s kíváncsian várhatja a folytatást. Csupán pár pillanatig húzom az időt, hogy elméjét furdalja a kíváncsiság. Végül jobbommal, bal belső zsebembe nyúlok, kimértem, nem sietve, mielőtt még újabb lyukat üt immár amúgy is tocsogó ingemen. Egy rövid, nagyjából 10 centiméteres vékony pálcát húzok ki. Ránézésre egy egyszerű fáról lehulott gallyacska, nem több. Tenyerembe tartom meg ahogy felé nyújtom. - Ez a pálca, a jövőd záloga. Tarts magadnál mindig, s ha úgy érzed bajban vagy, csupán elkell törnöd. S én tudni fogok róla, s azt is, hogy hol vagy. - Nyújtom felé a vékony kis eszközt, valóban teljesen egyszerű gallyacskának tűnik, semmi többnek. S éppen ez a célja. Megvárom elfogadja e, amint elveszi, vélhetően meg is vizsgálgatja, apró erezetében láthat közelről néhány alakzatnak tűnőt, de lehet csupán a természet alkotta figurák nem többek. Ismét várok pár pillanatnyi, hogy legyen ideje szemlélni, már ha magához vette ugye. - Ez még nem minden. Az elmédbe való bejutás nem volt ínyedre. S én magam sem szeretném, hogy bárki a továbbiakban kénye-kedve szerint hatoljon be s vegyen irányítása alá, az több szempontból sem volna előnyös. Ez volna a másik, az elméd teljes védelmét kínálom. Egy pecsét, mely megakadályoz bárki nem halandót, hogy elmédben vájkáljon. Erre két út is van. Az első, gyors, de részlegesen hatásos, egy nyaklánc, egy karkötő, melyet hordanod kell, de amint elhagyod - avagy elveszik tőled - úgy a védelem is oda vele együtt. A másik, kissé rögösebb út, de a hatása 100% os, a pecsétet a testedbe helyezem, így azt senki sem képes onnan eltávolítani vagy elvenni tőled, ilyen esetben, vérrel keverve a hatása még erősebb. A választás a Tiéd, Cara Pierce. - Ha ért a lány a mágikhoz akkor tudhatja miről beszélek, s azt is, hogy ha és amennyiben igaz mit mondottam kilétemmel kapcsolatban, akkor a hatásfoka egy ilyen erős démontól bizony valóban oly magas, hogy a megszálláshoz az Arch démonok erejével egyenértékű démon kell, hogy azt feltörje. Persze ha nem ért hozzá akkor mindez lényegtelen számára, a választás az övé, néma csendben várom miként dönt a nő.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 10:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 957 • Credit:

 

Igen kellemetlen tud lenni, amikor a saját elméd akar becsapni, és ehhez semmi köze nincs az alkohol fogyasztásnak. Mert az rendben van, hogyha legurul egy-két tütüke akkor vannak homályos foltok, na de hogy néhány korty miatt egy ekkora szakadék keletkezzen, az nagyon nem stimmelt. Ráadásul azok az emlékeim is hibásak voltak, amik még meg maradtak. Tisztán emlékszem arra, amikor Jake vállát eltalálták, és a haragra is, amit éreztem amiért kilyuggatták azt a fasza dzsekit… akarom mondani Jake-et. Ennek ellenére, amikor a vállához értem, semmi jelét nem mutatta annak, hogy korábban sérülés érte.
– Volt már rosszabb is.   – válaszoltam neki, mintha csak csevegnénk, és próbáltam elrejteni a belülről kitörni készülő gúnyos modoromat. Hiszen semmi sem történt. Tökre nem most jöttem rá, hogy csúnyán átvertek. Oh, ugyan még mindig csak kába vagyok semmi több, és boldog vagyok, hogy Jake itt van. Tényleg csak egy köntösért indultam el, nem is a kis pityumért…
Amint megtaláltam a szekrénybe, amit valójában kerestem, marokra fogtam a fegyverem, és egy ici-picit már magabiztosabbnak éreztem magamat, de épphogy csak néhány pillanat erejéig, hiszen a várt hatás elmaradt. Ahelyett, hogy pánik szökött volna a szemébe és hosszas magyarázatba kezdett volna, hogy pontosan milyen esemény láncolat vezetett az ágyamig csak egy apró mosolyt és egy fejcsóválást kaptam. Majd annak ellenére, hogy határozott utasítást adtam, hogy maradjon ülve, mégis felállt.
– Meghallgatlak, éppen arra várok, hogy valami magyarázatot adj, de tényleg üljél vissza, mert esküszöm, hogy durrantani fogok.   – egy picit magasabbra emeltem a kezemet, amivel a fegyvert tartottam jelezvén, hogy tényleg nem viccelek. Ő azonban meg sem rezzent, és továbbra is ugyan lassan, de menetelt felém. Azonnal tüzelnem kellett volna, de mi tagadás arra számítottam, hogy a fenyegetés elég lesz, arra nem gondoltam, hogy tényleg használnom kell a fegyvert. Elvégre Jake megmentette az életemet… Vagy nem? Ki tudja már, hogy mi a valóság és mi nem. A saját életemet nem kockáztathatom egy idegen miatt nem igaz? Még akkor sem, ha van rá némi esély, hogy tényleg békések a szándékai. Plusz nem csinálhatok segget a szájamból, mert hova lesz akkor a tekintélyem?
– Baszd meg Jake…   – egy másodpercig még haboztam hátha mégis visszafordul, de nem tette. – Én szóltam…   – hangos dörrenéssel sült el a fegyver a kezemben. A fülem csengeni kezdett, és a látásom is mintha egy pillanatra elhomályosult volna. Hát tényleg meg tettem. Lepuffantottam egy embert… Meg öltem valakit, hogy saját magamat védjem. Illetve még sem? Automatikusan eresztetem lejjebb a fegyvert, amikor ráeszméltem, hogy Jakenek semmi baja azon kívül, hogy némi olajos folyadékot ereszt. Ja, meg hogy a kibaszott szemei feketék…
– A kurva életbe…   – szökött ki belőlem a felismerés, hogy egy démonnal van dolgom. Hát ennél csodásabb már nem is lehetne a nap. Az ösztönöm az súgta, hogy meneküljek, de mégis mi értelme lett volna, amikor a mellkas lövés sem segít? Így végül ott maradtam, ahol voltam, és csak a fegyveremet vettem át a bal kezembe. Már úgy sem lesz rá szükség… Ha eddig még nem lett volna egyértelmű, hogy Jake nem emberi lény, akkor az a tény már abszolút megerősítette az teóriát, hogy ’bemutatkozott’, és röviden kifejtette mi is történt.
– Szóval az elmémben jártál… Hát ez csodás… Kibaszottul csodás… – abba nem is mentem bele azonnal, hogy mégis milyen beteg próba volt ez, és hogy mi volt az értelme. Az sokkal jobban zavart, hogy egy démon járt a fejemben. Az sem mellékes információ, hogy itt van a szobámban, és én semmit nem tudok tenni ez ellen. Ha legalább tudnám, hogy pontosan mikor voltam óvatlan, és minek köszönhetem azt, hogy így alakult akkor legalább szidhatnám magam, hogy mennyire hülye voltam, de abszolút nem rémlett olyan esemény, amiben a legkisebb jele is volt annak, hogy egy démon van a dologban. Csak a megbeszélés… De akkor az sem a valóság volt?
– Tehát a puskapor és az egész körítés, csak egy próba volt? – és ekkor jöttem rá, hogy a pucér pénzfürdő is ugrott. Mondjuk ez most kevésbé zavart. Azt hiszem én is kezdek felnőni. Arról nem is beszélve, hogy ez a Sötétség dolog tényleg elég baljósan hangzott.
– Eltörölni az univerzumot? Oh, hát persze miért is ne. Már hiányzott, hogy valakinek ilyen nagyra törő tervei legyenek. – szavaim úgy hangozhattak, mintha cinizmussal próbálnám leplezni a hitetlenségemet, de valójában, a kitörni készülő pánikot akartam valahogyan a mélybe tuszkolni. Túl sok információ volt ez így hirtelen, és erős késztetést éreztem, hogy sikítozva kezdjek fel és alá rohangálni a saját szobámban, kiáltozva, hogy „MIND MEGHALUNK”. De nem. Türtőztettem magam, és csak egy zavart mosolyt hagytam meg az arcomon. Az egyetlen stratégia, ami a túlélésemet elősegítheti a kivárás, és hogy nem adok okot a démonnak, hogy végezzen velem. Először ezt éljem túl, majd utána ráérek aggódni a Sötétség miatt. Mondjuk így utólag bele gondolva, nem volt túl bölcs, hogy lepuffantottam… Ideje lenne némi jó modorral megközelítenem a démont, de a gúnyos énem boldogan bukkan elő, amikor be vagyok szarva.
– Kőművesnek nézel, vagy mégis hogyan képzeled el ezt az újjáépítés dolgot? – újabb információ, amivel nem tudok mit kezdeni, hát inkább hárítok. A fegyvert szorosabban kezdtem el fogni, de már nem emeltem újra Jake-re. Vagyis Abaddonra. A kurva életbe már mégis miért kerültem én ebbe a helyzetbe?
– Csak szólok, ha te tényleg rám vagy utalva, akkor igen nagy szarban vagy. – már majdnem kezdtem megsajnálni, de a saját életem egy kicsit jobban foglalkoztatott. El akartam innen szabadulni, futni olyan messzire amennyire csak lehet… De az égvilágon semmi értelme nem lett volna. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy kivárom, hogy mi sül ki ebből. Talán mégis van egy kis esélye, hogy túlélem és tényleg nem azért jött, hogy engem eltegyen láb alól. Esetleg van valami ebben az egymásra vagyunk utalva dologban. Nekem pusztán megkéne őriznem a hidegvéremet, amíg lefolytatjuk ezt a tárgyalást. Simán menni fog ugye?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 22, 2020 3:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Part 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Zene; Counting Stars »

Kellemes szövetanyag, békésem simogat. Puhán húz magába az ágy kellemes mivolta, hogy ott ragasszon, marasztaljon, mint kellemes szombat reggelén mikor nincs munka, nincs dolog mi kirángasson. De valami még sem stimmel, szöget üt a leány okos kis fejében. Dolgoznak azok a tekervények, próbálják összerakni a kirakóst. Első mondatára rövid gondolkodás után válaszolok. - Nem, valóban nem, nem hoztam ágyba a reggelit. - Jegyzem meg hihetetlen humorosan, gondolatai vélhetően ezer felé cikáznak, ez csupán rátesz egy újabb lapáttal. Felesleges is volna még rázúdítani a tényeket s az okot miért és ahogyan ide jutottunk. Még nem, tiszta elme kell, ránézésre pedig vélhetően az még odébb van. Órámra tekintek mikor az idő felől kérdez. - Nemrég múlt 9. - Válaszolom röviden, majd még mielőtt visszafordulnék rá hozzá teszem: - Nem mintha túl sokat számítana, igazán jó alvókád van. - Tekintetemmel követem alakját ahogy felém közelít, keze vállamra simul, mi csupán parányi mosoly úszik orcámra ahogy feltekintek rá. - Keménynek kemény volt, az tény. De a Tiédnél bizonyosan nem volt keményebb... - A várt szisszenés nem érkezik, még csupán orcámnak torzulását sem vélheti felfedezni mivel bármi jelét kapná, hogy oda bizony lövedék csapódott nem is oly rég, vagy tán még is régen történt? Mert hát az, hogy melyik nap, vagy éppen év van, még nem derült ki...
Az elme, veszélyes eszköz, önmagát kérdőjelezi meg, olykor még azt is amit látni vél, vagy akár érezni. Könynen elvész aprónak tűnő ámbár pillanatok alatt a mélybe ránót bugyraiba.
Rövid bólintással konstatálom elvonulását, én nem tartom fel, Ő van otthon - vagy mégsem?
Míg Ő a szekrényében matat én magam továbbra is kényelmesen ülök a fotelben s gondolataimba révedek. Nem is kell sok idő mire hangsznínének változását vélem felfedezni, ingerlékeny követelőző magatartást, a válasz vágya az ismeretlenre. Reflexszerű reakció. Tekintetem emelem rá, enyhe terpesz, kézben pisztoly, s mellé a pizsama, bájos látvány mely akaratlan kurtít egészen apró mosoly tekintetem. Parányit csóválom meg így a fejem s dobolok közben néhányat a fotel karfáját ujjammal. - Édes darab, ámbár felesleges. - S, hogy itt a pisztolyra vagy épp a pizsamára gondolok, jó kérdés, döntse el maga. Pillanatnyi csönd csupán, majd szóra nyílnak ajkaim. - Ebben nem kételkedem, de azért mielőtt lelőnél - feleslegesen - előbb hallgass meg. Nos ... - Kezdek bele s azzal a lendüllettel, nem hirtelen, kényelmes, abszolúte nem fenyegőt tempóban de felegyenesedek. Ezzel párhuzamosan számítok is rá, hogy meghúzza a ravaszt, benne van a pakliban, hogy megteszi. Hatása, a dörrenést leszámítva illetve, hogy az ingem megadja neki magát, nem sok lesz. Ha ez bekövetkezik akkor rosszallóan tekintek a lyukas ingemre melyből ezúttal nem titkolt olajos vérem csordogál, ezzel megfestve a fehér szövetet. Feltekintve rá pillanatra láthatja amint szemeim hasonló olajos állagot öltenek, enyhén fordítom el fejem jelezvén elismerésem. - Akkor ha ezen a körön túl vagyok úgy rátérhetünk a lényegre. Igen, az vagyok. Benned jártam, az elmédben. Mit láttál, próba volt. Valósnak hatott, tán az is volt. Biztosra kellett mennem, s az ember valódi mivolta éles helyzetben ismerszik meg igazán. - Fogom rövidra majd pillanatnyi szünet után folytatom. - Sok néven illetek az idők folyamán, A Pusztíás, A kapuk őre. De ez már a múlt, immár a Háború vagyok, egyszerűen csak Abaddon, e nevet aggatták rám leggyakrabban a történelemben. - Tudom le a bemutatkozást, csak hogy képben legyen ki is áll éppen lakásának padlóján és, hogy kibe engedett (ha engedett) egy lövedéket néhány pillanattal ezelőtt. - Bizonyosan azon járatod okos kobakod, hogy miért? Mi ez az egész? és hasonló elmés kérdések peregnek odabent. - Kezdek bele, természetesen választ nem is várva folytatom. - A világ elpusztul Cara Pierce, de nem az én kezem által. Én voltam hivatott a halandó világot pusztítani, rombolni, várni míg újra és kezdeni minden előről. De a Sötétségnek más terve van. A Sötétség nem rombolni akar, el akar minket törölni, az univerzumot s mindent mi hozzá tartozik, mintha soha nem is lett volna. Az álom mit láttál, az én élményem eggyike. Majdnem végzettt velem, akkor mutatta meg mire is készül, ezért vagyok ellene minden erőmmel. - Rövid szünet míg emészti a szavakat, majd érkezik a folytatás. - Ellentétben másokkal én gondolok a jövőre. Amarának vesznie kell, ennek nagy ára lesz. De mikor majd elül a por, a romokból kellenek kik újraépítik a világot, túlélők, akikben ott az ösztön és nem adják fel. Ezért kerestelek fel, Cara Pierce. Az ösztöneidre van szükség, a túlélési vágyra ami ott ég benned éppen most is mikor a fegyvert nekem szegezed. - Újabb kis szünet, mert van mit átfuttasson fejében. - Sokaknak még nem tűnt fel, de Démon, Angyal, Halandó, immár egyre megy, a Sötétség nem válogat, mind pusztulunk ha Ő úgy dönt. A határok már elmosódtak, ezt csak nagyon kevesen értik meg. Tetszik vagy sem, egymásra vagyunk utalva. - Érek végül monológom végére, sok ez így, tudom, főként egy halandónak, de ne feledjétek miként fogtam neki mindennek: nyílt lapokkal, hiszen ugyen ki számítana rá, hogy egy démon nyíltan szól? A tökéletes stratégia... Tekintetét fürkészem, acél szín szemeim az övébe fúrom, várom míg megemészti, míg felfogja a hallottakat s várom miként reagál...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 14, 2020 5:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 736 • Credit:

 

Mindig is tudtam, hogy elképesztő színészi képességekkel vagyok megáldva, de valójában még én is meglepődtem, hogy sikerült tényleg hitelesen hozni a kétségbeesett hölgy figuráját. Jake valamiért nem tűnt túl lelkesnek az alakításom láttán, de biztosan csak féltékeny volt, hogy milyen jól megy nekem. Ő lövöldözni tud, én meg sírni. Nem olyan bonyolult a felállás. Mondjuk tekintve, hogy az életem veszélyben forgott, simán elcseréltem volna a színészi képességeimet egy két túlélési technikáért cserébe. Vágyakozva gondoltam a revolveremre, ami minden bizonnyal most is épp a gardrób szekrényem mélyén várta, hogy majd egyszer szolgálatba állítsam. Persze nem vagyok a célba lövés mestere, de azért közelről még én is képes lennék ledurrantani valakit, ha úgy hozná a szükség. Eddig nem kerültem ilyen helyzetbe, mert az embereim többnyire mellettem voltak, amikor veszélyesebb vizekre eveztem, de tekintve ezt az estét, érdemes lesz elgondolkodnom azon, hogy szigorítsak a biztonsági intézkedéseimen és jómagam is elsajátítsak pár önvédelmi technikát.
A taktikám amúgy kezdetben elég jól működött. Viszonylag hamar megjelent az első delikvens és Jake a pillanat törtrésze alatt meg is kínálta egy kis ólommal. Sajnos még így is eldörrent a fegyvere, viszont az isteni gondviselésnek hála nem talált el. Azért gyorsan végig tapogattam magam a biztonság kedvéért a főbb helyeken, de nem szivárgott vér sehonnan sem.  Ez viszont hatalmas hibának bizonyult, hiszen értékes másodperceket veszítettem vele. Ezáltal későn vettem észre, hogy az egyik paraszt alánk gurított egy gránátot. Még egy utolsó gondolattól vezérelve megpróbáltam egy tigris bukfenccel, odébb vetődni, de mint hiába volt. A világom teljesen elsötétült.
***
Egy álmot láttam. Azt hiszem. Nem tűnt valóságosnak. A sötétség mindent beborított. Csak éles fájdalmat éreztem. Szét áradt a testemben. Sikítani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon. A fájdalom nagyon is valóságos volt, de az előttem feltáruló jelenet nem. Egy nőt is láttam. A mellkasom pedig egyre jobban lüktetett a fájdalomtól. Aztán hirtelen minden szertefoszlott. Mintha megszűntem volna létezni. Tehát ilyen a vég.
***
Hirtelen újra éreztem a testemet, és a szememet is képes voltam kinyitni. De nem a hajón voltam, hanem otthon a saját ágyamban. Nyújtóztam egyet, és meglepődve tapasztaltam, hogy egyik testrészem sem küldött fájdalom vissza jelzést az agyamnak. Már majdnem megnyugodtam, hogy akkor mégsem ért véget a király életem, de észrevettem, hogy illetéktelen behatoló van a szobámban. Jake ült a szobámba, és meg is szólított. Felültem az ágyban.
– Ez így nem stimmel. – hoztam fel eme lényegre törő tényt. Szemeim vékony vonallá szűkültek össze. Mi az isten történhetett? Talán csak elveszítettem az eszméletemet és Jake haza hozott a kikötőből? És mindezt úgy, hogy sérült volt a válla? Ez így nagyon nem állt össze. Több információra volt szükségem. Válaszokra. De biztonságos lett volna, ha Jake-et kérdezem meg mi történt? Bízhattam benne? Ha megmentette az életemet akkor biztosan. De tényleg ez történt? Vagy valami egészen más van a háttérben? Ki kellett derítenem.
– Mennyi az idő? – kérdeztem, de csak azért, hogy kicsit eltereljem a figyelmét. Felkeltem az ágyból és közelebb mentem hozzá. Már nem az a bőrdzseki volt rajta, amiben utoljára láttam. Semmi gond. Így is kideríthetem, hogy sérült-e a válla. Egészen közel mentem hozzá, és jobb kezemet a vállára tettem, ami találatot kapott. Finoman megszorítottam, de rögtön meg is szólaltam, hogy ne legyen annyira feltűnő.
– Biztosan kemény éjszakád lehetett. - ha nem szisszen fel a fájdalomtól, akkor sanszos, hogy valami nem stimmel. Mindenesetre eszembe jutott, hogy talán jobb lenne elébe menni a dolgoknak. Inkább utólag bocsánatot kérek érte, ha az túlzott óvatosság miatt modortalan lennék, minthogy megint bele szaladjak egy életveszélyes szituációba.
– Gyorsan felkapok valamit. Nem kell kimenned., csak a köntösöm kell. – elindultam a gardrób szekrényem felé, de valójában nem a köntösömet kerestem. Nem bizony. A szekrény alján lévő díszes dobozkát nyitottam ki, amiben a revolverem volt. Már korábban is nálam kellett volna, hogy legyen. Na de majd most. Nem leszek megint védtelen. Még Jake-el szemben sem. Ha mégis én vagyok a paraszt, és ő a sztori hőse, majd utólag bocsánatot kérek. Ügyelve, hogy mindig takarásban legyen a valódi szerzeményem, ki vettem a pisztolyt. Majd kibiztosítottam, és azzal a lendülettel fordultam is hátra és Jake-re fogtam a pisztoly.
– Akkor most gyorsan elmondod nekem, hogy mi franc történt. És ha felállsz meghúzom a ravaszt. – kis terpeszbe álltam, hogy ha tényleg meg kell húznom a ravaszt, nem billentsen ki a visszarúgás az egyensúlyomból. Mert bizony nem haboztam volna elsütni a fegyvert, ha Jake nem az én szabályaim szerint játszik a továbbiakban. Szóval kurva jó mesével kell előrukkolnia.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 06, 2020 7:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Episode 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Szószám; - • Zene; Fire »

Ember tervez, Isten meg... kapja meg, ugye mint az már elhangzott párszor. Peregnek az események, a békésnek induló nap hajókázós lőszernézésből hirtelen váltott át lövöldözésbe mely lássuk be nincs jó hatással az egészségre, főleg ha az ember történetesen egy olyan hajón pihenget vállában golyóval mely masszívan meg van rakva puskaporral. Persze a teória miszerint liszt van a hordókban, ládbákban még mindig kecsegtetőbb volna jelen esetben, de megbizonyosodni nem sikerült róla...

No de, koncentráljunk a helyzetre, összegezzük mink is van: Tehát van egy rozoga hajónk, némi fedezékünk, egy 9 mm eres golyónk Jake Jobb vállába, ezzel együtt egy immáron lyukas bőrdzsekink egy pár magassarkúnk illetve egy kés és egy pisztoly. Nem olyan rossz arány...
A vállövés nem olyan vészes ahogy Jake is szemügyre veszi s hamar megegegyzünk, hogy nem itt helyben tartunk műtétet. Bár igazán kedves a felajánlás azt meg kell jegyezzük! Egy bólintársa még futja miután meghallgattuk a tervek miszerint ide lesznek csalva. Az elmélet megvan, lássuk hát a gyakorlatban. S kezdetét is veszi a drámai műsor. Sokmindenre számíthattunk, Nos, ez bizonyosan nem volt köztük! Eleinte még Jake fiú is fejét parányit oldalra fordítva szemléli a színészi tehetségekkel megáldott leányt. Gondolhatnánk a vállövés okozta sokk, de nem biztos ez. Még talán szeme is rezzen parányit amolyan "Biztos?" jelleggel. De úgy tűnik ige, hát hamar kapcsol is a fiú s játsza a hű hullát. Vagy is hát megpróbálja ami tőle telik, neki nincsenek ilyen nagyszerű színészi képességei. Parányit még karját is széttárná, hogy "mi van??!" de eddig nem jut el, mert már meg is jelenik a hangra az egyik barátunk, immár jól láthatóan egy lepukkant punk ról van szó, vigyorából hiányzik egy nyári szünet ahogy a párosra tekint s ahogy Jake kiszúrja már emeli is karját és dörren egy lövés. Majd még egy, csak a biztonság kedvéért. Ugye ahogy tanítják a katonáknak 2 lövés: szív, majd fej. Hogy biztosra menjünk. Jelen esetben ez inkább mellkas, meg valahol arc környéke. De a lényegen nem válzotat. Puskáját reflecből húzza is meg amiből a sörétek nagy dörrenéssel szabadulnak ki, hasítják a levegőt, fémet, húst mi útjukba ér, nincs kizárva, hogy Cara is kap belőle úgy kar magasságban. A raktárépület csak úgy vízhangzik a dörrenésre s a becsapódó söréteknek hála. A fickó nem sokat vernyákul azonnal kiterül. De sok idő nincs a romantikus összenézésre mert már hallani is társát. - Kurva anyátok, rohadékok!!! - Kinyírtuk a haverják, tök jogos reakció... Tompa puffanás hallatszik mellettünk. Majd egy újabb követi, és végül komótos gurulás ahogy felénk halad egy nagyjából ököl méretű gömböcske. Jake tekintete követi a mozgást mit a gránát diktál, majd miután realizálja miben létét, Cara felé fordul, acélos szemei nemsok jót mondanak. Nagyjából annyit: - Bassza meg. -...

Sirályok vitorláznak a szélben az öböl felett. A raktárnegyedre csend úszik, békésen nyaldossák a parányi hullámok a partszakaszt. Az öreg épület külsejét már megkezdte mind a nap mind pedig a tengeri, sós levegő. Aztán hirtelen iszonyatos robbanás rázza fel az idillt ahogy az épületből hirtelen izzó csóva csap fel a magasba arcon találva a felette repdesó gondtalan sirályok csapatát. Törmelék száll mindenfelé s vaskos fekete füstgomolyag lódul a magasba...

...Sötétség, fekete füstfelleg kavarog, lebegés a végtelen űrben. Égető fájdalom árad szét a nő testében, ereiben a sötét füsttömeg száguld keresztül, küzd, harcol, hasztalan. Pár apró villanás: napfény, idegen szavak, (végezzetek vele, latin nyelven) majd égető fájdalom a mellkasba, mintha csak lándzsát döftek volna keresztül a testén. Egy élmény, egy gondolat. Mit egy másik követ: Egy sötét hajú Nő, a Sötétség maga. Egy pillanat csupán s az ismert világ semmivé fiszlik, mintha soha nem is lett volna, a létezés szűnik meg, a tudat és minden gondolat. Míg végül...

...Puha ágy, ismerős illat, ismerős paplan. Cara, otthon van. A saját ágy ölelése. A nap kellemesen cirógat. A találkozás reggele van, újra. Az otthon biztonsága, mit valami még is megtörni látszik. Cara úgy érzi nincs egyedül. Ha felébred úgy az ágy végében egy alak ül. Jake volna? Hasonlít. Kényelmesen foglalok helyet az odahelyezett fotalban. Lábam kényelesem a másikra vetve, míg két kezem magam előtt amolyan háromszögben. - Jó reggelt, Csipkerózsika. - Köszöntöm orcámon egészen halovány kis mosolygödröcskével ha magához tért, acélszín szemeim az övébe fúrom, majd várok egy cseppet. Bizonyára ez most sok lehetett. Szükségszerű volt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 28, 2020 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 727 • Credit:

 

Egy apró kis levéllel kezdődött Philtől, és egy igazi adrenalin hullámvasútba torkollott ez az este. Én komolyan azt hittem, hogy a mai nap legnehezebb része az volt, amikor beengedtem egyszerre három idegen férfit a lakásomba. Micsoda tévedés. Most azt kívántam inkább játszanánk vetkőző pókert négyesben a lakásom melegében, mint hogy ezen a hajón kelljen tovább dekkolnom. Komolyan inkább nézegettem volna Victor bácsi löttyedt végtagjait, mint hogy egy éles lőfegyverrel nézzek farkasszemet egy rozoga és egyben robbanásveszélyes ladikon. Már nyoma sem volt a potenciális profit okozta örömömnek, egyedül a túlélés ősi ösztöne uralta az elmém. Jake mondata - ami arra utalt, hogy megtörténhet az is, hogy a hajó is olyan szép léket kap, mint ő - pedig csak tovább emelte az addigra már amúgy is kiugró adrenalin szintet a véremben.
– Egyszerre csak egy probléma, egyszerre csak egy. – suttogtam szinte csak magamnak, bár biztosan Jake is meghallhatta. Hamarosan kaptam egy kést Jaketől, így az első probléma meg is oldódott. Már nem voltam fegyvertelen. Sovány vigasz amikor ezek pisztollyal lőnek ránk, de muszáj volt lépésenként előre haladni, ha nem akartam elveszíteni a józan eszemet. Elvégre az volt az én igazi fegyverem és nem a bökő. De persze azért mégis csak jó volt, hogy a kezemben is volt valami.
– Ne aggódj, nem csak hogy kiszedem később a golyót, de még egy öl táncra is befizetlek. Előbb viszont le kell számolnunk ezekkel a balfaszokkal. – mindig is jó voltam a motivációs beszédekben, ezért reméltem, hogy Jakenél is beválik, ha felsejtetek előtte egy fényesebb jövőképet. Ha nem ajánl fel engem cserébe a meneküléséért, hanem tényleg lepuffantja ezeket a gazfickókat, akkor elkönyvelhetem, hogy tényleg tudok lelkesítő és motiváló lenni, ha úgy hozza a szükség.
– Sajnos kénytelen leszek a te céllövő képességedre bízni magamat. Nincs jobb ötletem ennél. Viszont neked is meg kell bíznod bennem, mert most ide fogom csalni őket. Neked csak seggbe és/vagy egyéb testrészen kell őket durrantanod, amikor megérkeznek. – próbáltam egy bizalomgerjesztő mosolyt erőltetni az arcomra, de azonnal alább hagyott az optimizmusom, amikor egy sokkal hangosabb durranást hallottam. Ezek szerint nem hagyták abba a lövöldözést, sőt az is gyanús, hogy nagyobb kaliberre váltottak. Mondhatom csodás. Így már egyből nem tűnt olyan zseniálisnak a tervem, de más késő volt ahhoz, hogy kitaláljak valami újat. De legalább az ész nélküli lövöldözésből arra lehetett következtetni, hogy még sem a testem megszerzése a céljuk néhány ’móka’ körre, hanem inkább csak simán le akarnak engem is puffantani. Ha választani lehet, akkor inkább végezzem be gyorsan, mint hogy előbb magukévá tegyenek és utána durrantsanak le. Szóval végül is ez jó hír valahol. Hah. És még azt hittem, hogy az optimizmusom magamra hagyott. Na mindegy részletkérdés haladni kell előre, és egyszere egy problémával foglalkozni. Következő lépés: paraszt vadászat. Közelebb hajoltam Jakehez, és halkan a fülébe súgtam a tervem utolsó részletét, mielőtt ’akcióba’ lendültem.
– Viszont mielőtt ideérnek, még valamit meg kéne tenned. Tudom, hogy ez nem fog túl bíztatóan hangzani, de szeretnélek megkérni, hogy halj meg egy kis időre. - visszább húzódtam, és megpróbáltam ismét bíztatóan mosolyogni.  Bár kétlem, hogy sikerült. Nem volt időm viszont tovább ezen agyalni, muszáj volt cselekedni. Megragadtam Jake kabátjának alsó részét ügyelve, hogy a sérült vállához még csak véletlen se érjek hozzá, majd hangosan ordítani kezdtem.
– Jake neee… kérlek…. ébredj fel… nem hagyhatsz itt… nem halhatsz meg… Jake mozdulj meg kérlek… – úgy ítéltem meg, hogy nem volt elég hisztérikus és kétségbeesett a hangom, ezért adtam rá még egy lapáttal. Sikoltottam egyet, majd tovább folytattam a műsort, egy sokkal magasabb fokozaton.
– Jake ébredj fel… megígérted, hogy elhajózunk együtt…Jake ne halj meg… Jake neeeee…. – hangosan elkezdtem sírást imitálni. Olyan jól sikerült, hogy még pár könnycseppet is sikerült kisajtolnom magamból. A kabátját továbbra sem engedtem el és bár nagy volt a kísértés, hogy meg is rángassam kicsit, mintha tényleg egy valódi emberi testet próbálnék meg hozni az életbe, de a válla miatt muszáj volt óvatosnak lennem. Már csak azért is mert a kés is ott volt a jobb kezemben, és a nagy rángatásban a végén még tényleg a másvilágra küldeném Jake-et egy heves rázás-bökés kombináció következményeként. Mondanom se kell, hogy ez igen sajnálatos lenne több szempontból is. A sírás hangerejét kicsit lejjebb vettem, hogy hallhassuk, ha közelebb érnek a támadóink, de nem hagytam abba. Inkább a csendesebb, már-már beletörődött szipogás hangját hallattam. Azért bevallom, magamban egy gyors és lényegre törő imát is elmormoltam. Biztos, ami biztos alapon.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
344
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Episode 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Szószám; - • Zene; The River »

- Nos az valóban igen kellemetlen lenne! - Jegyzem meg én is figyorogve felvetésére a lisztel teli ládákkal kapcsolatban. Az az okos kis kobak nagyon taktikusan forgatja a fogaskerekeket. Figyelmem nem kerüli el vonásait amint igazi farkasként szegezi szemeit a célra, esze ágában sincs levenni onnan, ragadozó tekintet, mondják. Orcámról a mosoly csak a fekete barátunk meglepetésszerű érkeztekor tűnik le egy pillanatra. Hogy aztán a megnyugvás után a hatalmas dörrenés kavarja fel újra az éppen lecsitulni látszó kedéjeket. Mikor azt hinnéd, hogy minden oké, ugye... Hát... mégse. A kisasszonynak se kell több a megjegyzésre rögvest reflektál miközben már a fedezékben vagyunk, én a vállam tartva tekinte fel rá, parányit elismerőn, hogy végül is van benne valami. Legalább addig sem a fájdalomra koncetrálok. Fájdalmas nevetéskezdemény, miből inkább fájdalmas szisszenés lesz megjegyzésére, hogy eresztek. - Ja, addig jó míg nem a hajó ereszt... - Sem robbanni, semm süllyedni nem voltna valami szép halál lássuk be. Kérdésére, miszerint akad e nálam kés, nos, lábam húzom fel kissé, balommal pedig le is nyúlok, jobbomat nem erőltetném benne a golyóval. A bokához erősített nadrágszár alatti kis tokban ott lapul egy kés, egyszerű, fekete amolyan tipikus katonai darab. Semmi extra. - Remélem nem itt akarod kiműteni a folyót... - Jegyzem meg miközben felé nyújtom, próbálkozva némi poénkodással, kevés sikerrel. Felvetésére pillanatra lehunyom szemem s bólintok. - Nyugi, csak egy vállüvés, szar, éget mint a dög, de bele nem halok... Mondjuk azt sem ígérem, hogy a lövéseim pontosak lesznek. - Nézek oda a vállamra. - Pont jobb váll, kellemetlen... Mit tervezel?- Fordulok végül vissza hozzá s készítem elő a pisztolyt, s ha már, akkor a kakast is felhúzom, lássa szándékaim komolyságát.
Nos Miss Cara Pierce, lássuk hát mi lesz a következő lépésed, mintha csak távoli szemlélő figyelné minden lépését, aki tán nem is oly távoli.
De csak, hogy a nyugalom ne tartson túl sokáig, úkabb dörrenés rázza fel a kedélyeket. Ez bizony egy sörétes puskából leadott lövés volt s nem is messze, a parton lévő ládák irányából jött. Megtolva némi idióta röhögéssel is, mint valami girhes csivava, olyan hangot hallatt a fickó ahogy nevet, tuti valami beszívott punk lehet...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 1030 • Credit:

 

Jake szerencsére nem habozott sokáig, és hamarosan el is indult a hajó fedélzetére, én pedig szorosan a nyomában voltam. A hajó szerencsére még egy reccsenést sem hallatott, ahogy megérezte a súlyunkat, bármilyen meglepő is. Csak egy nagyon apró ringatózás jelezte, hogy azért mégis csak történt valami, de tényleg annyira csekély volt a hajó mozzanata, hogy ha nem stresszezek rá előtte, akkor valószínűleg meg sem éreztem volna. A lépteim persze nem voltak túl magabiztosak, és szigorúan a lábam elé néztem minden megtett méter előtt, de végül probléma nélkül eljutottunk a fedélzet tetejére, ahol már láthattam is mekkora Victor papa készlete.
Automatikusan számolni kezdtem, ahogy megláttam a hajó rakterének egy szeletét. Hát igen, ilyen ez szakma. Nem elég, hogy látod a tortát, rögtön tudnod kell, hogy pontosan hány szelet van és abból mennyi a tiéd. Mondjuk, ha már a tortáról beszélünk azt sem ért tudni, hogy pontosan milyen ízű. Ezért Jake felé fordultam.
– Jól néz ki a dolog, majd ideküldöm valamikor az egyik emberemet, hogy mérje le pontosan hány kiló. Viszont nem akarok bizalmatlannak tűnni, de szívesen belenéznék az egyik ládába. Kellemetlen lenne, ha valójában mondjuk, csak liszt lenne a hordókban. – egy kedves mosollyal próbáltam elvenni a szavaim élét, mert tényleg kicsit kellemetlenül éreztem magam a kérésem miatt, de hát sok mindent láttam már, basztak is már át a palánkon párszor, így egyre óvatosabbnak kellett lennem. Igyekeztem mindig tanulni a hibáimból, ezért is talán nem érződött annyira a hangomon, de mondhatni ragaszkodtam hozzá, hogy lássam, mi van a ládákban. Na persze nem akartam szarrágó lenni és mindent kinyitni, egy hordó vagy láda nekem tökéletesen megfelelt. Azonban egy váratlan esemény hirtelen megzavarta a békés tárgyalást.
Kis híján tényleg nedves lett a fehérneműm, és ehhez sajnos semmi köze nem volt a hajónak. Ilyen következményekkel jár, ha elmerülök valamiben, és egy hirtelen zaj ver ki a révületből. Amikor viszont megláttam, hogy csak egy apró fekete cica okozta a rémületet, kicsit elszégyelltem magam. Azonban ez sem tartott túl sokáig, mert egy immáron sokkal nagyobb robaj rázta meg az épületet, és az alattunk elterülő hajót. Ugyan nincs sok harctéri tapasztalatom, de még számomra is egyértelművé vált, hogy egy fegyver dördült el. Azonnal Jakere néztem, aki épp a kezét bámulta, amit akkor sűrű folyadék festett színesre. Nem tudom meddig bámészkodtam volna tehetetlenül, ha Jake nem ránt le a földre és keres fedezéket egy doboz mögött. Újabb lövés dörrent, nekem pedig hirtelen bevillant, hogy hol is vagyunk. Egy puskaporral teli hajón. Ugyan igen hiányosak a kémiai alapismereteim, de annyit még én is tudtam, hogy kifejezetten egészségtelen lenne, ha egy kósza golyó a szállítmányba fúródna. Esküszöm abban a pillanatban azt kívántam, hogy tényleg inkább csak liszt lenne a hajón, és nem egy potenciális robbanást okozó anyag. Szeretem a profitot, de az életemet azért egy kicsit jobban. A pánik szerencsére elkerült, inkább a harag hatalmasodott el rajtam. Különösen, amikor nem túl szép jövőt mutató terveiket velem kapcsolatban szóvá tették az idegen támadók. Tisztában voltam bele, hogy kussban kéne maradni, de nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak nekik. Egyszerűen elöntötte a szar az agyamat.
– Mekkora balfasznak kell lenni ahhoz, hogy ki akard lyuggatni a karosszériát, amivel még köröket akarsz megtenni te seggfej? – rátudtam volna még kontrázni a dologra, hiszen mondandóm lett volna még bőven, de annyiban hagytam a dolgot. Persze minden önuralmamra szükségem volt ehhez. Hallottam, hogy még leribancozott, viszont legalább nem lőttek többet. Ezek szerint csak megértették a sértésem lényegi üzenetét. Persze, könnyen meglehet, hogy épp csak tárat cseréltek, és azért maradt abba a lövöldözés. Viszont így volt időm venni egy mély levegőt, és mintha a haragom egy kis szeletét is kifújtam volna a széndioxiddal együtt. Így maradt egy kis kapacitásom arra, hogy elkezdjek gondolkodni azon, hogyan fogunk kimászni ebből a slamasztikából.
– Meg vagyok igen, egyelőre csak az önbecsülésem sérült. Te viszont eresztesz egy kicsit. – kezemmel a válla felé mutattam egy gyors mozdulattal. Mély sajnálatot éreztem, amikor tudatosult bennem, hogy kilyuggatták azt a csinos bőrdzsekit. Micsoda pazarlás. A finom bőrárunak még mindig jó értéke van a piacon. Na jó, azért gondolom Jake sem érezte úgy magát, mintha egy masszázs szalonban lenne és várna a happy endingre, de miatta egy kicsit kevésbé aggódtam. Egy váll lövésbe nem szokás belehalni, ha időben ellátja valaki. Plusz nagy szerencséje, hogy én éppen értek is az egészségügyi gyors segítséghez. Csak hát nem akartam azonnal neki látni bibit tutujgatni, amíg a fegyveres parasztok kérdése nincs lerendezve. Igen kellemetlen lenne, ha seggbe durrantanának, minket miközben vállat kötözök.
– Van nálad kés? Talán nem kellett volna járatni a számat fegyvertelenül. Nem ártana valami a kezembe. – azt nem tettem hozzá, hogy akkor is hasznát fogom venni az éles szerszámnak, ha majd ruhát kell szabdalni a sebkötözés elvégzésére. Nem akartam túlságosan felhívni a figyelmét a sebesülésére, elvégre még láthatóan pörgött benne az adrenalin. Szar lett volna, ha elájul a sokk miatt, inkább tartsa csak éberen őt az adrenalin. Ami azt illeti engem is egész jól helyre rakott. Már réges rég pánikba kellett volna esnem, elvégre az életem és valószínűleg a női bájaim is veszélyben voltak, de köszönhetően valami mágikus kémiai reakciónak az agyamban, ’viszonylag’ higgadt tudtam maradni. Persze az még kérdéses, hogy ez az állapot meddig tart ki. Mindenesetre, az volt a cél, hogy gyorsan pontot tegyünk az ügy végére, mert azért már nem volt túl sok ideje Jakenek a ’komoly vérveszteség- ájulás- tragikus és hősies halál’ esemény sor előtt. Ugyan az üzleti megbeszélés előtti alapos előkészületeknél cserben hagyott a józan eszem, de legalább itt a doboz mögött kucorogva elkezdtek forogni a fogaskerekek, és kirajzolódott egy terv féle a fejemben.
– Ha közelebb jönnének, le tudnád puffantani őket? Van egy ötletem. Ne válaszolj hangosan, csak bólints, hogy igen vagy nem. – suttogtam Jakenek. Bár szeretem akkor is hangoztatni, hogy van egy ötletem, amikor valójában teljesen üres a kobakom, de most tényleg volt egy tervem. Kockázatos, és teljes mértékben Jake képességeire hagyatkozik, de hát nem igazán lehettem válogatós. Alapból eszembe se jutott volna, hogy egy idegen kezébe adjam az életem, de hát a szükség törvényt bont, és per pillanat a lövöldoző pöcshuszárok jelentettek fenyegetést számomra és nem Jake. Bele se akartam gondolni, hogy mit fognak ezek velem csinálni, ha nem jön be a tervem. Viszont nagyon erős volt a gyanúm, hogy nem lakberendezési tanácsot akarnak kérni.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7