Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Kikötő és környéke •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Kikötő és környéke VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 14, 2020 7:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Jael & Belphegor


J
ael, Jael, Jael... Sehogy sem áll össze a kép, de milyen mogorva kis angyalka a hölgyemény. Na ne már... Miért kell ennyire az utálat? Ingatom a fejem és pimasz vigyor kerül szám sarkába.
-No hát, ha valaki ilyen kedves... Mondd hogyan fordítsam feléd az orcámat? Fejbe vernél... Na de kérlek.-pimaszkodom tovább vele és vigyorom szélesedik ahogy rákérdez a nevemre.
-Nem kötelező megvetni, imádhatsz is. Amúgy Belphegor, szolgálatodra.-pukkedlizek színpadiasan, le nem törölhető vigyorommal továbbra is. Érzem az élt a hangjában, de így csak pimaszságom növeli tovább. Feltartom mutató ujjam és megingatom.
-Na, na! Alkut kötni jó dolog, valahol mi is segítünk ám az embereknek, az pedig tudtommal jó dolog. Megkapják amit akarnak, csekény honorárium ellenében.-vonok vállat, majd galádul hozzá teszem.
-Tudod, nagyon fincsi lelkek vannak idefenn. Mi több, még élni is hagyjuk őket egy kicsit. Aztán gyarapodik a család.-tárom szét kezeimet, mintha amúgy nem is tehetnék semmiről. Nem sokkal később pedig, már a deszkákról figyelem Őt, nincs kedvem most elvonulni, de hamarosan a Vöri is rájön.
-De ha már itt tartunk... Borzalmas tettek... Csak nem neked is volt?-érdeklődöm vidáman, majd körmömmel kocogtatva a fát pillantok fel rá.
-Ó! Kérlek, legalább foglalj helyet. Ha már dumálunk, tegyük azt kultúráltan. Nem eszlek meg, megígérem.-mutatok magam elé, ha már itt megzavartam a magányát és neheztel érte, had szívjam kicsit a vérét. Minden egyes szavából érzem, hogy szeretné ha megpattannék tőle, de nyilván nem fogok, ha már ide evett a fene ezen a kései órán.
-Na figyi, mutatok egy trükköt, hátha elnyeri a tetszésedet.-kezem a víz fölé húzom és energiáimat kieresztve szakítok ki a felszínből egy adag vizet, hamar gömbbé formálom, majd egy intéssel Jael felé hajítom. Nyilván azzal a céllal, hogy beterítsem nedvességgel, nem támadó jelleggel, így ha ügyes, akár ki is térhet előle, ám ez esetben a vízgolyó egy halászbárkának csapódik, olyan erővel, hogy behorpasztja az oldalát.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 06, 2020 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Belphegor & Jael

Nem akartam senkivel sem találkozni, ezért is jöttem ilyen kieső helyre. Egy démonnal főleg nem, egyetlen pokolbéli lényt akartam csak látni, de azt is csak a magyarázata miatt. Szükségem volt rá, mert tudtam, semmi jó nem származhat abból, ha tartozol egy démonnak, én ráadásul egyenesen az életemmel tartoztam. Nem akartam emiatt zűrt, minél előbb szerettem volna letudni ezt a dolgot, de erre nem volt esélyem, amíg nem kerítettem elő az illetőt. Nehéz dolgom volt, mert csak annyit tudtam, hogyan néz ki. Ez tényleg nem volt sok. Ugyanakkor elkerülni is szerettem volna, nem a közelébe kerülni, csak előbb tudni akartam mindent. Nem volt olyan nagy kérés, viszont lehetetlen annál inkább.
A léptek zajára azonnal felugrottam, mintegy védekező állást véve fel, s nem is volt alaptalan a félelmem. Nem Zarall volt, még csak nem is a démon... jobban mondva nem az a démon. A jelenlegi hangulatomat tekintve kedvem lett volna rámorogni az illetőre és már menni is tovább, pedig akkor még az arcát sem láttam. Ahogy közelebb sétált, a gyomrom apróra zsugorodott, idegesség járta át az egész testemet. Még ismerem is...
- Bár szívesen bevetettem volna a fejbeverős taktikát, de ha nem segít... a nevem Jael. - feleltem igencsak agresszív, elutasító hangnemben. Nem voltam én alapjáraton ennyire ellenséges, még egy ilyen lényt is képes voltam finoman megkérni, hogy kopjon le, persze ha nem értett a szóból, jöhettek a keményebb eszközök. De akkor és ott nem volt se türelmem, se kedvem szépen kérni. - Na és te? Kit vethetek meg benned? - kérdeztem összefont karokkal, szemeimet forgatva.
- Alkut kötni másokkal nem "genya húzás"? - Ujjaimmal idézőjeleket rajzoltam a levegőbe, majd újra egymásba fontam a karjaimat. Nem szívesen álltam le vele beszélgetni, de talán egy részem valahol mélyen direkt provokálni akarta. Hogy miért? Magam sem tudom. - Csak a dolgomat végeztem, ahogyan... azt hiszem te is, a magad módján. Ne firtassuk a dolgot, kinek miféle borzalmas tettei voltak. - Sóhajtottam, már most fogyott a türelmem.
- Amint láthatod, nem vagyok magányos. Sajnos tettél róla. - mosolyodtam el nem túl kedvesen, s már az sem tetszett, ahogy én viselkedem, nem ám ő... Zarall tett róla, hogy jó időre elrontsa a kedvemet, s ezzel együtt talán engem is. - Ó, igen. Nem követtem el semmiféle bűnt, ha engem kérdezel. Rossz emberekbe vetem a bizalmamat néha, mindössze ennyi. Nyugi, te nem tartozol majd közéjük. - újabb édes mosoly, ami nagyon nem passzolt a szarkasztikus hangomhoz, de épp ez volt a lényeg. Hogy érezze, hiába ücsörög velem szemben halálosan nyugodtan, talán épp arra várva mikor csinálok valami nem túl angyalit, nem valódi a mosolygás meg a nem túl jól leplezett kedvesség.

434 szó ● *q*
●●
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 02, 2020 8:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Jael & Belphegor


S
osem gondoltam volna, hogy én egyszer maj visszatérek San Francisco környékére... Most mégis erre visznek lábaim, a rengeteg megtett úttal a hátam mögött. Egyre kevesebbszer vagyok távol Belialtól, bár ez a feladat Jezabel-el, nem tűnik könnyűnek, megkeresni egy démont aki isten tudja hol lehet? Talán már halott is... Kedvesemnek dolga akadt másutt, én pedig a folyamatos kutatást szeretném kicsit kigőzölni a fejemből. Ahogy szürkül az idő megbeszélem a kapitánynővel, hogy később találkozunk, de most nyugodt magányos sétára van szükségem. Egyszerű farmer, bakancs, bokám mellett a kedvenc tőröm, felül pedig egy fekete póló látható rajtam. Hajamat lófarokba fogom és elindulok aktuális szálláshelyünkről, hogy órákon keresztül sétálgassak, míg a kikötő felé nem sodornak lépteim. Tekintetem a vízen állapodik meg, körbetekintve szinte senkit sem látok, akár még gyakorolhatok is egy keveset, nem is lenne rossz ötlet, legalább nem vész kárba az idő, amit egyedül töltök. Minden egyes lépéssel közelebb érek a vízhez, egy lezárt dokkot pillantok meg a kikötő egyik pontján, elvigyorodom és arra veszem az irányt, a láncokat átlépem és határozottan indulok meg a deszkákon, míg egy felpattanó alakon meg nem akad a szemem. Nem hiszem el, hogy másnak is pont most van kedve magányos farkast játsszani. Mégsem állok meg, célirányosan haladok a dokk végéig, ahol a nő áll. Öt lépéssel állok meg előtte csupán, vonásai hamar szöget ütnek a fejemben, sunyi mosolyra húzódik a szám is egy pillanatra.
-No lám, kit látnak szemeim...-vezetem végig rajta pillantásomat, vöröslő hajkoronájától kezdve egészen a lábbelijéig.
-Az angyalka a múltból... Ne haragudj, frissítsd már fel az emlékezetem, hogy is hívnak?-teszem csípőre egyik kezem és másikkal az állam kocogtatom.
-Jajj de bánom, hogy nem kötöttünk bizalmasabb viszonyt.-cukkolom kicsit és lemondón a fejemet ingatom. Elveszem államtól az ujjaimat, majd csettintek párat.
-Esküszöm, ha fejbe vernek sem ugrik be a neved. Pedig ezt a vörös hajzuhatagot tudom, hogy beleégetted az elmémbe. Hogy is volt? Ja igen, éppen alkut kötöttem volna és voltál oly kedves, hogy belerondíts. Genya egy húzás volt.-vonok vállat, majd egyszerűen törökülésbe ülök a stégen. Nem akarom rögtön elverni, nézzük meg, hogy Ő emlékszik-e rám??? Mondjuk én nem vagyok egy könnyen elfelejthető démon, szóval biztosra veszem, hogy legalább annyira emlékszik rám, mint én ő rá.
-Mi járatban erre magányosan? Megvannak még a tollaid?-döntöm oldalra a buksim miközben tekintetét keresem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 2:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Belphegor & Jael

Sok minden történt az utóbbi időben, talán túl sok minden is. Képtelen voltam túltenni magam Zarall viselkedésén, pedig hetek teltek el azóta. A démon pedig... nem fért a fejembe, miért mentett meg épp egy hozzá hasonló. Nem vetettem meg őket soha, mert abból indultam ki, Lucifert is atyánk teremtette, így ha közvetve is, de a démonok is az ő teremtményei. Ráadásul minden élőlényt tisztelnünk kell, bár ők nem tartoztak ebbe a kategóriába. Így inkább szerettem megtartani a tisztes távolságot tőlük, mert az köztudott volt, mennyire szeretik a bajt, a feszültséget, s minden olyan érzelmet, ami negatív. Mi a tökéletes ellentétei voltunk nekik, az érme másik oldala. A legtöbbjük ráadásul nem kedvelt minket kifejezetten, ami még enyhe kifejezés is.
Össze voltam zavarodva, s hiába próbáltam a jó dolgokra koncentrálni, annyira elveszett voltam, mint a halandók többsége. A hitemben sem voltam már biztos, pedig ez egészen más volt... én nem csak találgattam Isten létezését, nem egy sosem látott isten tanait követtem vakon. Általa teremtődtem, tudtam, hogy létezik, láttam is nem egyszer, de ez másfajta hit volt. Hinnem kellett volna abban, hogy a szándékai jók, majd minden jóra fordul a végén, s van értelme ennek az egész katyvasznak, de már nem így volt. Semmiben sem voltam biztos, ami kiszolgáltatottá és gyengévé tett, ráadásul ez az első fok volt azon a lépcsőn, aminek Zarall a tetején állt. Nem akartam olyanná válni, mint ő, nem akartam ártani az embereknek csak azért, mert mások, mint mi. Követni akartam anyánk tanait, azt az utat, amit kijelölt nekünk még a kezdetekkor, ám ez egyre nehezebb volt, szinte lehetetlen.
A vízhez fordultam megnyugvásért, mert azt már észrevettem, hogy mindegy, tengerről, óceánról, vagy csak egy folyóról van szó, már a látványa megnyugtat. Ehhez csatlakozott a hullámok zöreje, a szél suttogása, s kifejezetten kedveltem a fények ringatózó táncát a vízfelszínen. Varázslatos volt, semmi máshoz nem hasonlítható, ahogyan az érzés sem, ami nézelődés közben elfogott. Ezúttal a kikötőbe vezetett az utam, ahol az egyik lezárt dokk láncai alatt bújtam át, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a lágyan fodrozódó hullámokat, s rajta a fényeket, melyek a tompa utcai lámpák fényének voltak köszönhetőek. Hajót nemigen látott erre senki, néhány halász hajózott ki csak olykor, a legtöbb hajó csak rozsdásodott a vízen, vagy otthonául szolgált egy-két embernek. A kikötő csendes volt, nyugodt, pont erre volt szükségem. Magányra, nyugalomra, és rengeteg időre. Abban sem voltam biztos, valaha feldolgozom a néhány héttel ezelőtt történteket.
Ahogy lépéseket hallottam, ijedtemben ugrottam egyet, majd a lehető leggyorsabban feltápászkodtam a deszkákról, hogy körülnézhessek, illetve felkészülhessek egy esetleges támadásra. Amióta a fivérem megtámadott, minden apró zajra készenlétben álltam, torkomban dobogó szívvel, izzadt tenyérrel, akár egy ember. Talán egy dologban igaza volt; gyenge voltam.

438 szó ● *q*
●●
reveal your secrets

Hell or Heaven


Kikötő és környéke VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 1:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Rose in a Glass
────────────── ──────────────
@Zarall - szószám: 498 - Megjegyzésem: -

Makacskodva toltam el magam elől a tányért, hiába próbál Zebulon legalább néhány falatot belém erőltetni, nem volt gusztusom hozzá. Rám szólt, hogyha így folytatom, akkor azonnal kórházba fogak vinni, de nem érdekelt. Ők nem látták azt, ami én. Ők nem érthették, mi történt. Persze, hisz azóta meg se szólaltam. Nem voltam hajlandó előjönni elmém rejtett kis zugából.
Mit tettem? Pontosabban mit nem tettem? Életet menthettem volna, ha csak egy hajszállal is ügyesebb vagyok. Ha rá tudom venni, hogy húzzon el, ne akarjon segíteni, még mindig életben lenne a nyomorult.
A sült hús látványától bőgni tudnék, de nem megy ez sem. Megkukultam. Nem bírom lenyomni a torkomon, bárhogy erőlködöm. Hiába is fenyegetőzik, könyörög, és még kismillió módon próbál rábeszélni Zeb, meg most már Zachriel is.
Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Tudom, nem is akarom, hogy értsék. Nem bizonyultam valami együttműködőnek.
- Na, jó, ezt nem bírom tovább nézni és hallgatni – nézett fel Forthan a hirdetésekből, melyekből a tökéletes állandó lakásunkat próbáltuk megtalálni. Nem néztem fel a férfira. Fémcsörömpölést hallottam, ahogy a kanál a tálhoz ért. – Nagy á, a "kicsi" lány pedig enni fog, ha fejünkre szakad az ég is!
Nem hittem el. Fogta magát és megtömött, rizzsel, ami a sült halhoz járt.
Majdnem félrenyeltem az ügyetlen mozdulattól.
- Csak tudnám, mi a fene történhetett vele ott – ingatta fejét Zach, miközben elém tol egy pohár vizet. Azt viszont minden makacskodás, hiszti nélkül nyakaltam be.
- Legalább inni ivott - sóhajtott fel Zebulon. Majd faggattak, hogy melyik meghirdetett lakás tetszene. Melyiket tudnám elképzelni közös otthonunknak? Furcsa ez az elgondolás, annyira összeszoktunk, a nézetkülönbségeink ellenére, hogy már a két másik se tudott rám kiirtani való szörnyetegként tekinteni.
Végül rámutattam egy okénak tűnő házra. Igen, én az okéval is megelégszem, mert ha a tökéleteset keresném, valószínűleg hajléktalan maradnék. Elég első nekifutásra az oké, és aztán azt még mindig lehet feljebb szuszakolni, hogy megfeleljen az elképzeléseinknek.
Ez a fehérre mázolt, nagy ház kerttel az udvaron, hátul egy hatalmas platánfával pont nekünk lett kitalálva. Volt benne annyi szoba, hogy bőven elférjünk, sőt, akár még egy háziállat is szóba jöhetett, hogy egészen emberies legyen.
Hajlandó vagy beszélni végre? Hallottam Zachriel hangját elmémben. A fejem ingattam. Képtelen lettem volna rá, és továbbra is dühös tekintettel méregettem Forthant, aki megtömött, mint egy gyereket. Pedig emberi szemmel már jócskán felnőttnek számítottam, aztán meg ismét a jó öreg lelkiismeretem szólalt meg, hogy micsoda hálátlan dög vagyok, amiért ők foglalkoznak velem, aggódnak értem, én meg így köszönöm meg.
A körítésből kezdtem el apró falatokat enni, de a halhoz még mindig nem voltam hajlandó hozzányúlni.
Öt falat után azonban ezt is megelégeltem.
- Sophie, muszáj enned!
- De nem akarok! – törtem ki magamból először, ingerülten.
Ki lenne képes mégis egy gyilkosság után vígan lakomázni? Pláne a tudattal, hogy tehettem volna ellene valamit talán. Persze, vétkes volt, de megbűnhődött már érte, hogy lennék képes túllépni a halálán, mintha mi se történt volna?
- Ha beszélnél, könnyebb lenne.
- Attól még nem fog feltámadni – beéljük fojtottam a szót. – Ez a lakás legyen.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Kikötő és környéke VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Abaddon


Kikötő és környéke Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 01, 2019 5:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


ANGELS AND DEMONS
Uriel & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Mephisto's Lullaby »
« "Get to your limits, and then...
step forward,
and again, and again...!" »
Az elme, érdekes dolog. Vaskos falakkal zárja önmagát börtönbe, a biztonság ingatag illúzióját építgetve. A gondolat, mint méreg terjeszkedik az elmében és kebelezi be az erődöt melyet önmaga biztonsága miatt épített. Szavak, elhullajtott mondatok képesek egészen mélyre férkőzni, hogy a semmiből iszonytató rémeket gyúrva ontsanak vért s fertőzzék a lelket. Az elme, érdekes dolog...

A börtön s a helyzet, az elejtett szavak végül célt érnek. A Fény őrzője megnyilatkozik hát. A sós tenger illata járja be a hatalmas csarnokot míg Ő a maradványok előtt áll elszörnyedve. Én magam komótosan érkezem. Sötét kabátom éppen idális az aktuális, kissé szeles idő ellen. No nem mintha ránk bármi hatása volna a hőmérsékletnek. Tekintetem magam is a maradványra vezetem egy rövid időre, enyhén vonom meg vállam. - Miatta ne fájjon a fejed. Részolgált. Többszörös gyilkos volt, életeket vett el. No persze ki az ki ártatlan manapság, nemde?. - Zárom rövidre se melem szemeim ismét az ővéibe. Nem is fontos, nem holtakat siratni vagyok itt, több időt nem is pazarlok erre. - Nem kérem, hogy bízz bennem. De a világ jelenlegi helyzete új szabályokat alkotott. Tetszik vagy sem, egymásra vagyunk utalva. Amara ki akar írtani mindent. Eltöröni minket mintha nem is léteztünk volna soha. Nos, ez nekem nem igazán van ínyemre. Ahogy gondolom másoknak sem, csupán a legtöbben képtelenek vagy épp nem akarnak, cselekedni. Én viszont megteszem. Én vagyok a Háború és ez a háború most a Sötétség ellen irányul. - Jelentem ki s adok magyarázatot, de természetesen a kérdése jogos, számítottam is hasznlóra, orcámra kiül a jól ismert parányi kis mosoly. - Hogy mi előnyöm származik belőle? Nos, a világ nekem úgy volt jó ahogy volt. A hanaldók képtelenek a békére, mindig is volt valaki aki többet akart, aki a másét akarta, háború volt van és mindig is lesz. De ha Amara kiírt mindent, nos akkor semmi sem lesz. Az pedig nekem semmiképp sem jó. A célom, hogy visszaálljon a régi menetrend. Angyalok odafent próbálják a jóúton tartani a halandó lelkeket, démonok pedig odalent próbálják a mélybe taszítani őket. Az örök körforgás s az örök Harc fény és sötét között. Ez a célom, visszaállítani mindent ahogy volt, mert az úgy jó volt, nekem megfelelt. Ezért még angyalokkal is hajlandó vagyok egyeszségre lépni akár a halandók védelmében. Sok fajtámbeli nem fogja fel, hogy belőlük táplálkozunk, ha nincs lélek mi is elenyészünk. Persze ezt kevesen értik meg. - Így talán már kerek a történet, őszinteség, emlékeztek? Mikor nekiláttam szent (pontosabban szentségtelen) küldetésemnek, ez volt az egyik eszköz, hiszen ugyan ki hinne egy démonnak, még akkor is mikor az igazat mondja? A meglepetés ereje. S lám Ő is kételkedik a szóban, tehát a taktika tökéletesen működik. Persze most nem ez a cél... S volt ki hitt a szónak, aranyszín tincsei ringatóznak... - A bizalomnak mindig nagy ára van Uriel. A döntés a Tiéd. Mint mondtam, szabadon elmehetsz. Részemről ez nem hit kérdése. Addig küzdök míg bele nem pusztulok, nem érdekel mi az ára. Fényedbe én magam is elpusztulhattam volna. Kockáztatnom kellett, hogy megtudjam képes vagy E visszahozni társaidat. Csupán egy elmélet... - Vonom meg vállam, majd folytatom. - Lévén elméjüket a sötétség fertőzte, talán a Te fényed, ahogy kíűzött engem a porhüvelyből, úgy kiűzheti belőlük is a sötétet. Egy esély, egy lehetőség, de ez most az az idő amikor mindennel élni kell. - Magyarázom el az elméletem mi lehet tényleg meddő ötlet, de próbát kell tennem / tennünk. Persze a döntés rajta áll. - Cassaelt már kiszabadítottuk Phanuel és a vadászok vezérének, a Wallenbergnek a segítségével. Ha nekem nem hiszel, hát kérdezz tőle. De ne késlekedj, Ophilia tudhatja, hogyan győzhetjük le a Sötétséget, ezért van rá nagy szükség. Ha minden igaz akkor Cassael is azon dolgozik, hogy visszatérítse őket, de nem tehettem mindent egy lapra, ezért kerestelek fel téged is. Az össz információ amit megtudtam csupán annyi, hogy hajdanán az Arkok és a Lovasok együttes erővel győzték le. Tehát le lehet győzni. Van rá mód, hiszen egyszer már megtették, a kérdés már csupán az, hogyan. Szükség van rád is Uriel. - Sirályok rikkantanak a hátam mögött ahogy az öböl felett vitorláznak. Íriszeit fürkészem, acélos kékjeim az övébe fúrom s úgy figyelem, várom miként regál, bár tudom ez így egyszerre bizonyosan sok lehet.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 29, 2019 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Angels and deamons
────────────── ──────────────
@Abbadon -  :3
Agyam akár egy börtön, vastag, nehéz fém rácsokkal vesz körbe, hogy el se menekülhessek. Én zártam be magamat, vagy ő szülte a félelmemet? Mitől rettegek? Mi az, amit féltek? Egy halandó sok mindent veszíthet, de én?
Már pedig hangja akár egy varjú karma, belekap bőrömbe, húzza le a húst, hogy a csontom veleje látsszon, mindaz, ami valójában vagyok. Olyan könnyedén irányít, akár egy marionettbábut, akit megrángat egyik szálon, de mielőtt még elindulhatnék, máris meggondolja magát... Mindez, egy tökéletesen felépített tánc mozdulatai, és nem kapok időben észbe, hogy ő vezet. Már pedig ő irányít céltudatosan.
❝Ismersz...
Mégis honnét? Ki vagy?
❝Hiszen már találkoztunk.
Mikor és hol?

❝Tudni akarom ki vagy.
De én nem akarom. Hisz már tudod...
❝Könnyedén kijuthatsz innen...
Valóban? Engednéd?
❝Csupán mutasd meg magad.
Hangja visszhangzik, egész belsőmben végig zeng, ahogy porcikáim is beleremegnek. Mégis miért? Mit akarsz? Mire fel? Miért nem látom? Elfelejtettem látni, miközben néztem? Olyan óvatlanná és esendővé váltam volna? Hisz tudtam, hogy az emberi valóság egyre jobban megtapad rajtam, folyamatosan alakított. Csak míg másoknak ez gyengeség volt, addig én erőt éreztem benne. Nem véletlenül teremtette Atyám őket ilyenre, ahogy minket pedig olyanra...
A félelem mire képes...
Szinte elszörnyedek, ahogy az elpusztított holttest maradványát nézem, ami nem lesz más mint por. Porból lettünk, porrá leszünk...
Nem érdemelte meg.
Mit tettem?
Mégis mit tettem?
Nem, ő nem ember volt. És bár meg kellett volna, hogy nyugtasson ez a gondolat, mégsem leltem békét. Hogyan is lelhetnék, ha én nem a pusztításra lettem teremtve? Én nem éreztem boldogságot a káoszban, mint mások. Hatalom? Lehetőségek? Egyikre sem volt szükségem, mert ez mind csak mulandó lehetőség... Lucifer csalfa módon teremtette meg a gonoszt. Egyszerre tette őket emberivé és túlvilágivá, erre még Atyám sem volt hajlandó. De nem azért van a gyermek, hogy túllépjen a szülőjén?
De mielőtt még a rettenet megülhetne a szívemben éles hang töri meg a beálló csöndet. Cipőkopogás, léptek zaja.
Megnyugtató fehér zaj, mely után fordulok.
Látóterembe egy.... nem is erre vártam. A fehér-fekete kombináció különös összhangot eredményez, melyről nem tudom eldönteni, hogy okkal vagy nem okkal vette fel. Szálkás alkatáról lassan arcára siklott a tekintetem, hogy szemrevételezzem. Markáns arc, végtelenül fekete tekintet, mellyel könnyen megkülönböztethető egy ember a démontól, bármilyen rafináltak is, van, amit nem is tagadhatnak le. De mit akar tőlem egy démon?
Rég éreztem magam ilyen védtelennek, mégis ez a pőreség volt az én mentsváram.
Kétkedő fürkészésem azonban nem a szándékait akarja vizsgálni, hanem ő magát, mintha veséjéig láthatnák és megfogalmazhatnám személyiségének gyökerét.
Nevének hallatta ismerős húrokat pendít meg bennem és máris tisztában vagyok vele, hogy kivel is állok szemben.
Rég volt már...
Milyen rég.
A háború kirobbanása elszigetelt, vagy inkább a testvéreim védelme, amit élvezhettem, így nem kellett kontaktba lépnem a valósággal annyira...
Mit tudsz te? Mi az, ami nem téged szolgál?
Nem akarok hinni, mégis egy részem ácsingózik szavai után. Tudom, hogy csapdába csalhat és tönkretehet. Megteheti...
Hinnék neki, de egy démonnak hogy lehet?
Ennyire még engem sem ejtettek a fejem lágyára. Remélhetőleg.
Testvérem nevének említésére éles grimasz kúszik végig az arcomon, mert könnyedén beleszúrt a gyengepontba, hogy aztán a pengét még meg is forgassa. Ramiél megmentése...
Ez lenne az esélyem?  Elég ez Amara ellen?
Oh, Ramiél! Mondd, miért nem vagyok olyan erős, mint te? Miét nem engem fertőztek meg? Ezerszer elviselném, minthogy téged lássalak. És Ophilia!
Olyan gyenge lennék, hogy számításba sem kerülök?
Mi előnyöd származna mindebből? Lovasok és Arkok együtt?
Volt valami alapja, ami tetszetősen hatott, de nem eléggé ahhoz, hogy megvakítson. Miért lenne jó ez neki? – Egy démon nem szokott ilyennel előhozakodni – vallottam őszintén, hogy a kérése, vagy kijelentése furcsa volt még túlvilági keretek között.
De ha máshoz nem,ahhoz értett Abaddon, hogy dilemmát okozzon. Nem véletlenül volt a Pusztítás, most pedig a Háború megtestesítője.
Ramiél... Tényleg lehetséges?
Azonban nem akartam könyörögve ránézni.
Ő nem volt más, mint egy démon. Soha nem is lesz más.
Azonban, még egy démon is tudhatja, hogy Amara a jól felépített egyensúlyt rombadöntötte. Ennyire érdekelné? Vagy mi a szándéka? Phanuel, miért nem vagy itt, hogy utat mutass az ismeretlenbe. Nem voltam az ilyen játszmák mestere, bár testvéreim között lavíroztam, de egy démonnal... Minden más lenne.  
Megkerestél... hogy segítsek? – szálltam be a játékba. – Valóban hiszel ebben?
reveal your secrets

Abaddon


Kikötő és környéke Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


ANGELS AND DEMONS
Uriel & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Mephisto's Lullaby »
« "Get to your limits, and then...
step forward,
and again, and again...!" »
Kóbor csepp indul útjának, a nemrég elmúlt eső hátrahagyott kis katonája. A raktár fém gerendájáról zuhan a mélybe, hogy az alant elterülő tócsa közepébe vesse magát tompa hagjával járva be a kietlen termet. A fülbe suttogott magvak kikelnek s veszélyes útra csábítják a leányt. Félelem, érdekes érzés, hiszen megfogalmazni nem tudjuk igazán mi is az, nem igaz? Határozott cseppekként terjed szét testünkben s veszi át felettünk az uralmat. S magában a sötétségben mi a legfélelmetesebb? Ugyanaz mint az óceán végtelen mélységében: nem tudjuk mit rejt. Bármi lehet ott, és akár semmisem. A kétség, a kétség szüli a félelmet, az ismeretlen, hogy nem tudjuk mi vár ránk.

Az angyali aura körbelengi őt, vakító fénye, apró pettyként hatol be a sötétségbe. Az utca fénye még beszivárog, biztonsággal kecsegtetve. Hiú ábránd, melyet a hirtelen bevágódó kapuk foszlatnak szerte. S a koromszín óvón öleli körbe a fényességet. Hangom hol közelebb hol távolabb, hol egyik, hol másik oldalról bombázza a lányt. - Ismersz... - Hallatszik halkan a távolból. - Hiszen már találkoztunk. - Szól immár közelebbről. - Tudni akarom ki vagy. - Suhan el a lány mellett újfent. - Könnyedén kijuthatsz innen... - Kecsegtető távolodó hangfoszlány. Majd hirtelen mintha a fülébe súgnának szól ismét a hang. - Csupán mutasd meg magad. -

Félelem. Reflexszerű reakció mely irányítható s olykor hasznunkra fordítható. Gondosan megválogatott szavak s megfelelő környezet, a recept adott, a kondér pedig már a tűzön.
Düh, harag, agresszió, a második reakció a félelemre, a tehetetlenség után. Hagyd abba! Zengi hagján, mire a sötétség üvölt rá vissza a semmiből, a koromszín végtelen robog keresztül az épületet is megrázva. - Akkor Mutasd Magad! -

Szavak, gondosan válogatott szavak. Melyek végül célt érnek.
Vakító fényár borítja be a hatalmas csarnokot robbanásszerűen. Minden kis zugba behatolva, esélyt sem adva árnyéknak, hogy meghúzza magát. Nincs menekvés ahogy a kitörés a pillanat tört része alatt száguld végig.
A végsőkig el kell menni, s még tovább ha igazán akarunk valamit. Nem az első eset hogy tulajdon létem teszem kockára, hogy elérjem amit szükséges... Az Ark erejének kitörése eltalálja az alakot. A fizikális test ellenáll, egy ideig, de a sötét árny lángokba borulva szakad ki belőle. Állja egy ideig, de végül felemészti az angyali fény és a füstfoszlány semmivé lesz ahogy az ablakok, kapuk kivágódva kisöprik maradványom. A test a földre hull. Egy halandó alakja porhüvely melyet kölcsön vettem.

Kockáztatnom kellett. Ha a létembe kerül is...

Nem is oly messze újabb csepp hull a tócsába. Odakint sirályok sikoltanak fel a tenger felett vitorlázva. Az ablakok s kapuk feltárulva ismét fénnyel látjátok el a hatalmas raktárat. Rozsda edte fémgerendák, kopott téglafalak.

Uril mögül léptek zaja hallatszik, kívülről érkezik, s felé közelít egy alak ha megfordul immár láthatja is. Fehér ing, felette hosszú kabát begombolatlanul pihen. Sötét nadrág s bőrcipőt a lábon. Így lépdelek felé orcámon parányi mosoly kezdemény. Jobbom a zsebemben, rajta a gyűrű izzik még narancsfényben, majd hamarost alább hagy, hogy visszaálljon eredetijében. Csak úgy mint szemeim olajos feketéje. Ahogy közelebb érek fokozatosan felveszi kellemesebb verzióját s acélszín szempár fürkészi az arkangyal íriszeit.
- Valóban nem fakult meg. - Jegyzem meg hihetetlen humorosan, szemem végigfuttatom rajta. - A társaid bajban vannak. Azt hiszem segíthetsz rajtuk. - Térek rögtön a tárgyra, nem pazarlom az időt, aki ismer tudja. - A nevem Abaddon, egykor én voltam a Pusztító, immár a Háború lovasa. - Fogom rövidre, így már vélhetően be tud azonosítani, fejem is enyhén meghajtom. - Az időnk véges, biztosra kellett mennem, hogy a Fényt még mindig hordozod magadban. S azt hiszem ez a fény lehet a kulcs, hogy visszatérítsd társaidat. Néhányukat a Sötétség keltette hatalmába. Ha engem képes voltál kiűzni egy lélekből, talán a társaid elméjéből is kiűzheted a Sötétség fertőjét. Ophilia s Ramiél, legalább is akikről tudok. Amara oldalára álltak, megfertőzte az elméjüket. Már pedig ahhoz, hogy legyőzzük szükség van minden Ark s minden lovas erejére. Ezért vagyok itt. Immár mindkét felmerült kérdésre választ kaptál, tudod a nevem s azt is mit akarok. A kérdés most az, cselekszel vagy bujdosol tovább mint a többiek? - Tekintetem az övébe fúrom úgy fürkészem az arkot, tudnom kell ki hányadán áll a dologgal, mert nem vesztegethetem az időmet feleslegesen.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 12, 2019 3:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Angels and deamons
────────────── ──────────────
@Abbadon -  remélem, de belejövök
A hívás felborzolta idegeimet, befúródott agyam közepébe, mutatta az utat, hova is kellett mennem, és bár józan eszem megállítana, én mégis csak megyek előre.
Egy raktár.
Sötét és kietlen, egy lélek sem fordul meg erre. Bár nem félek a sötétben, mégis egy izzóba életet leheltem, hogy meg tudjam nézni a környezetemet, és a fényáron túl egy ismeretlen alak körvonalai jelentek meg, míg én a fényben, ő a sötétben ácsorgott.
Nyeltem egyet, mintha kiszáradt volna a torkom, ahogy megszólalt, hátamon borzongás futott végig, ujjaim aprón rándultak meg. Félelem? Vagy ő maga? Mi ez, ami úgy nyúl utánam és el akar kapni, magával akar rántani? Szinte éreztem az érintő ujjakat, melyek körvonalaimat cirógatták.
Ha te tudod az én nevem, úgy illő, hogy én is tudjam a tiédet.
Ahogy ő tett előre lépést, én hátrafelé, mintha mértani pontossággal keringőznénk a köztük lévő láthatatlan tengely szerint, sosem közeledve vagy távolodva egymáshoz.
Mit akarsz? – nyögtem ki a kérdést, feszegetve a hangja által rezonáló levegőt, melytől lehet, lassan megsüketülnék.
Összerezzentem. Az izzó szilánkjaira tört össze, akár valaki álma, a fény azonnal megszűnt.
Újra csak aprót léptem valamerre, ahogy a hatalmas ajtók bevágódtak. Bezáródtak.
Itt maradtam. Egyedül. Vele.
A pánik zsigereimbe mart. Miért is jöttem ide Phanuel nélkül? Én nem tudok harcolni...
Kezem ökölbe szorult, kényszerítettem magamat, hogy legalább mély levegőt vegyek, és a szentimentális gondolatoknak a végét vegyem. Pásztáztam a sötétet, tapogatóztam benne, hogy észrevegyem az ismeretlent, egy pillanatra elkapjam, és kövessem.
De ki vadászik kire? Én lennék az egér?
Mi? –megakad bennem a levegő, ahogy zöngéi egészen közelről jönnek, mintha csak mellettem állna. Ha láttam volna bármit a sötéten és a falakon kívül… talán hozzáértem volna, és hagytam volna, hogy a hőtágulás robbantson minket szét.
Kapkodtam a fejem hangja után, fordultam jobbra, fordultam balra, léptem, amerre érzékeltem, de olyan voltam, mint egy madzagon rángatott baba. Nyúltam utána, de sikamlósan mindig kicsúszott az ujjaim közül a szörnyeteg.    
Mit akarsz? – ismételtem meg rezignáltan, mert nem értettem meg, hogy mire fel az illúzióhatás, ha kárt akart volna tenni bennem, már rég megtehette volna, de ő... játszott. Veszélyes játékot játszott. – Nem fakult meg! – Csak remélni tudtam, hogy én még ugyanaz voltam, akit elhagyott Atyám.
Hagyd abba!
Húsomba vájt a félelem karma és talán le is nyúzta volna rólam, azonban, ha semmi sem állított meg benne:
„Világítsd meg a sötétség titkait,
És derítsd föl a szívek szándékait!”
Mintha felkapcsoltak volna egy lámpát, a homályt felhasította az éles fehér fény, mely robbanásszerűen tört fel, hogy utána gyenge izzásként oszlassam el magam körül a sötétséget.
Én vagyok a fény.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2