Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Asztalok •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Asztalok VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 03, 2020 12:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 02, 2020 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Ivannal való beszélgetésünk tankönyv szerint haladt előre. Minden egyes kijelentésemmel egyetértett, vagy legalábbis nem kérdőjelezte meg őket érdemlegesen. Számomra ez azt jelenti, hogy vagy nagyon beakar nálam vágódni, hogy biztosan övé legyen a munka, vagy tényleg hasonló világnézeteket vall, mint jómagam. Mind két eset pozitív, szóval tényleg semmi nem szól az ellen, hogy adjak neki egy esélyt. Az külön plusz pont, hogy ő is felismerte, hogy milyen árura van, most igazán szükséglet.
– Pontosan. – bólogattam serényen, hiszen a kávé tényleg kincs. Még nekem sem sikerül minden reggel azzal indítani a napot, pedig az ellenértéke bőven megvan. Viszont az a fránya logisztika… Nem egyszer fordult már elő, hogy Phil elkártyázta a kávémat… Csak az arany szívem miatt nem vontam le neki a fizetéséből kétszer. Csak egyszer… Viszont mélyen reméltem, hogy Ivannal nem lesznek ilyen gondok elvégre, ő egész más területen fog mozogni, ha minden jól megy, így tökéletes magabiztossággal osztottam meg vele a próbanapjára vonatkozó információt.
– Találkozzunk délután ötkor ennek a bárnak a bejáratában. Innen majd együtt megyünk akkor oda. Mondhatni éjszakai műszak lesz. – egy széles mosolyt villantottam rá, mintha teljesen természetes lenne, hogy igen mi bizony este is dolgozunk. Vagy legalábbis én biztosan megindulok, ha jelentős profitra számíthatok. Már pedig, ha minden jól megy akkor holnap jelentős mennyiség ütheti a markomat. Nagy kár, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb dolog megy simán. Legalább Ivan bizonyíthat. Mindenben van valami jó, csak a lényeg, hogy éljem túl és keressek rajta sokat. A testvéreinek megtalálása is bőséges jutalommal kecsegtet, hiszen, ha eredeti az ékszer, akkor busás jutalékra számíthatok, és ezért bőven megéri kutakodni egy kicsit. A kérdés már csak az, hogy ez elég lesz-e.
– Értem. Nos minden erőmmel azon leszek, hogy megtaláljam őket. – kissé elkomorodtam, de ha üzletről van szó, akkor hajlamos vagyok rá. Márpedig ez a kijelentés volt a jelképes kézfogás, amivel gyakorlatilag megpecsételtük az üzletet. Legalábbis nekem ez volt a szándékom. Még pontot tettünk a munkával kapcsolatos megbeszélésünkre is így tulajdonképpen minden lényeges részt átvettünk.
– Nos kezdetnek ez bíztató. A többi pedig holnap kiderül. – igazából én akartam a legjobban, hogy ez a dolog működjön, mert egyre nehezebb megbízható embert találni. Az igazán jóknak már van munkájuk, és hiába ajánlok nekik többet, mint a jelenlegi megbízójuk, ők hivatkoznak egy olyan ósdi fogalomra, mint a ’hűség’. Tény, hogy hangzatos, de csak akkor tudom értékelni, ha engem tisztelnek meg vele. Így marad az állandóan nyitva tartott szem az olyan tehetségek iránt, mint amilyen Nieven is. Azt hiszem nagy szerencsém volt, amikor rá találtam. Vajon Ivan lesz a következő? Nos ez nagyban függ attól, hogy tényleg eredeti-e az ékszer, amit nekem kínált.
– Természetesen. A diszkréció az egyik legfontosabb elvem. – sőt talán az egyetlen… na jó, azért az emberi élet tisztelete is egy fontos eszme, csak ott vannak bizonyos határok. Például a saját tyúkszaros életemet egy kicsit azért többre értékelem… De az vesse rám az első követ, aki ebben az elbaszott világban nem ugyanígy vélekedik. Ivan végül szintén megérezte, hogy ma már semmi fontosat nem tudunk megbeszélni, így javaslatot is tett, hogy távozzunk.
– Köszönöm nem kérek más semmit. Azt hiszem mindent megbeszéltünk, és akkor holnap találkozunk.   – végül, mint egy igazi úriember felsegítette a kabátomat, és bár abszolút nincs igényem az efféle ’kényeztetésre’, de egy mosollyal, azért honoráltam a dolgot. Majd később rájön, hogy időnként akkora bunkó vagyok, hogy kár rám áldozni a jómodorát. Öhm… vagyis nem, bűbáj vagyok mindig ez nem is vitás… Könnyes búcsúra végül nem került sor, de mihelyst kiértünk a bár elé azért tisztességesen elköszöntem.
– Legyen további szép estéd. – azzal a lendülettel sarkon is fordultam, és el is indultam haza felé. Azt hiszem otthon, elfogok még egy ’lassú halált’ pöfékelni, hogy tökéletes legyen a lezárás.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Business time
A kicsike ösztönösen elhajol közelségem elől. Nocsak, nocsak. Tán ellenérzéseket váltottam volna ki belőle? Minden esetre nem sokáig időzöm az intim szférájában, de talán ez a kis rossz benyomás még nem teszi lapátra az üzletet, elvégre senki sem tökéletes, egy teremtett lélek sem. Úgy döntök, kicsit elveszem a beszélgetés élét. Halvány fingom sincs arról, mit tartanak manapság hiánycikknek a halandók, mert nem tartom számon. Én az elmúlt három évben úgymond mindent hiánycikként éltem meg, még a napfényt is. De úgy vettem észre, hogy minden olyasmi hiánycikknek bizonyul, ami a halandók létfenntartásához szükséges és elengedhetetlen.
- Nos igen. A kávé is aranyárban mozog, minden cseppje értékes kincs, szóval értem, miről beszélsz. - felelem két pöfékelés között. Ja, értékesebb lett, mint a Benjamin Franklin képével díszelgő zöldhasú. A múltkori betörő, aki merő "véletlenségből" az ablakon át távozott az ajtó helyett sem a dollárfecnikért jött felderíteni, hanem mindjárt a zacskós kávét csórta volna el a kotyogóssal együtt. Mondjuk úgy, nem járt sikerrel, aszfaltmatrica vált belőle, úgy kaparták össze, hogy talán már csak dísznövényként vegetálhat élete végéig egy sarokban. Visszatérve az üzletre, a kicsike végül rám bólintott próba cseresznye alapon és úgy dönt, holnap már be is dob a mélyvízbe. Széles mosolyra húzódik a képem, ínyemre van az előrelépés.
- Nekem tökéletesen. Hány órára és hova menjek? - érdeklődöm meg tőle. Olyan pontos leszek, mint egy zsebóra. Mindig az vagyok, ha munkáról van szó, nem veszem félvállról, még akkor is, ha ez csak amolyan fedőmeló. De kellenek a kapcsolatok meg az infók, mert ismerem Viszályt, hamarosan bizonyosan megbíz valami feladattal. Addig pedig jó lenne, ha meglennének démonasszonyaim. Na meg az sem ártana, ha végre berozsdásodott izmaimat is hasznosítani tudnám. A kicsike megjegyzésére bőszen bólogatok, pedig nem értek vele egyet. Rohadtul nem. Igenis megvan az ára mindennek és mindenkinek, amit és akit a tollasfő teremtett. Bizony még neki is. Ha valaki elhúzná előtte a mézes madzagot, hót ziher, hogy utána kapna. De nincs időm megdönteni a teóriáját, hisz nem ezért vagyok most itt. Hanem az említett két pokoli nőszemély miatt.
- Nem volt, de az nem jelenti azt, hogy el is jutottak volna az általam felsorolt helyekre, hisz mostanság nem egyszerű utazgatni, ráadásul két védtelen nőnek egyenesen veszélyes. Bár nem lehetetlen és Polina rettentően elszánt tud lenni. Szóval akár külföldre is eljuthattak. Akár. - felelem elgondolkodva, miközben kifújom az utolsó pokoli füstadagot és elnyomom a csikket a hamutartóban. Ha nekem is nehézkes az utazgatás, akkor nekik sem lehet könnyebb. Bár ők három évnyi előnnyel indultak. Hélnek rohadt kiterjedt a kapcsolati listája, én meg teljesen el voltam zárva a külvilágtól és a démonjaim nagy részét felmorzsolták Nahanton. Gáz vagy nem gáz, nem tudok több vállalható infóval szolgálni Miss Aszimmetriának, mivel nem lenne szerencsés rázúdítani az igazságot. A hallottak alapján nincs jó véleménnyel a fajtámról, de ugyan melyik szentatya általi agymosott ember lenne jó véleménnyel rólunk? Nyilván nem ismeri a mi szemszögünket. Akkor talán átértékelné magában az életét. Fő az optimizmus, küzdjetek csak a túlélésért! Istenpista adott nektek életet, miatta vész is majd el...
Miután áttárgyaltuk a kamuhúgaim ügyét, rátérünk a feladataimra is. Persze nem mond konkrétat, miért is mondana, hiába kellett felsorolnom, miben vagyok jó, biztos úgy van vele, hogy majd holnap elvégeztet velem minden szart, amit csak tud, annak ellenére, amit mond. Ismerem én már a fajtáját. Aztán majd dönt, melyik területen van nagyobb szükség. Hogy mihez is lenne kedvem? Biztos nem az irodában tespedéshez. De az informátor nem lenne szar meló, mert így nekem is csurranna-cseppenne egy kis infó. A vigyorom nem lesz kevésbé széles a mondandóját hallgatva. Közben a tekintetével pofátlanul feltérképezi szimmetrikus testem. Majdnem megkérdezem, hogy fel is álljak? Esetleg körbeforduljak, hogy mindent alaposabban szemügyre tudjon venni? Az elmúlt három esztendő kissé megviselte a fizikumom, ez tény, de amiken keresztül mentem, azokhoz bizony kellett erőnlét. És gyomor is.
- A haditengerészetnél szolgálni sem volt piskóta, szóval  úgy gondolom ez is menni fog. Nem fogom hagyni, hogy bárki egy ujjal is hozzád érjen, ebben biztos lehetsz. - hervad le a mosoly a képemről és költözik rá a komolyság. Ha én valamit megígérek, azt be is tartom, de csak akkor, ha az érdekeim úgy kívánják. És most bizony úgy kívánják. Mellettem nem esik bántódása, ameddig nem egy szövetségesemmel kell szembeálljak miatta. De nem hinném, hogy ez pont holnap történne meg, Közli velem, hogy akár magammal is vihetem az ékszert a munkába. Egyik szemöldököm felemelkedik. Biztos jó ötlet egy Romanov királyi nyakékkel rohangálni New York utcáin? Igaz, a belső zsebem közelébe sem engedek mindenkit, szóval rövid tanakodás után rábólintok a dologra.
- Rendben. De remélem csak te és én tudunk arról, hogy ez a kincs itt fog pihenni a szívem fölött. - mutatok rá a mellkasomra. Az Ana mellett eltöltött 100 év alatt mennyi nyálasság ragadt át rám baszki...Viszont ezek nélkül nagy szarban lettem volna a tollasrabságban is, szóval néha megéri úgy tenni, mintha lélektelenként nem konganék az ürességtől ott, ahová mutogattam. Úgy érzem, minden fontosat áttárgyaltunk. Felhörpintem a maradék italomat.
- Remélem, minden fontos dolgot megbeszéltünk, így nem is tartanálak fel téged, biztos szeretnél még pihenni, az elhangzottak alapján hosszú lesz a holnapi nap. Szeretnél még inni valamit vagy fizethetek? - kérdem tőle és amennyiben igennel felel, várok még. Ezen már ne múljon, ha az est további részében is az én pofámat akarja bámulni, akkor itt van, nézheti bátran. Amennyiben viszont nemmel felel, úriemberhez méltóan kihúzom a széket alóla, felsegítem még a kabátját is. Ha ezt valamelyik démonom látná, menten menne a szobagaz tövébe rókázni. Annushka szemei meg vérben forognának, talán a kicsikét még szimmetriába is igazítaná. Eléggé féltékeny és irigy tud lenni, de nekem ez csak még jobban kedvez. A gondolat mosolyt csal az arcomra. Megindulok hát a bárpult felé és kifizetem a fogyasztásunkat, majd ki is kísérem a bár elé és elbúcsúzva tőle hazaindulok. Kíváncsivá tesz, mit tartogat számunkra a holnap. Remélem, sok sok izgalmat.
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 14, 2020 11:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Ivannal kapcsolatban egyre több kérdőjel halmozódott fel a fejemben, de valamiért ez nem annyira zavart. Különös. Pontosan azt kaptam tőle, amit elvártam, ezért egyre szimpatikusabbá vált számomra, noha nem szoktam elhamarkodottan pozitív véleményt alkotni senkiről. Igazából eleve ritkán részesítek másokat kedvező megítélésben, ezért is volt annyira furcsa, hogy Ivan esetében ezt még viszonylag gyorsan is tettem meg. Mikor erre ráébredtem, el is kapott az ’ez túl szép, hogy igaz legyen’ gondolat, de pusztán csak egy pillanatra, mert amikor közelebb húzódott hozzám, hogy jobban halljam a mondandóját, ösztönösen húzódtam hátrébb egy kicsit. Szimpátia ide vagy oda, mégis zavart, hogy a személyi szférám határát súrolja. Nocsak. Hogy jön össze ez a két ellentétes érzés? Előbb vagy utóbb ezt meg kell fejtenem.
– Oh, hát tapasztalataim szerint pontosan ez történt. A szakadék szegény és gazdag között még mélyebb, mint valaha. Viszont az igények teljesen megváltoztak, és még most is módosulnak, ahogy egyre több termékből keletkezik hiány. Na persze új lehetőségek is adódtak, és igyekszem ezeket figyelemmel követni. – illetve azt is értékelem, ha az embereim maguk is képesek nyitott szemmel járni, de ezt már nem mondtam ki hangosan. Majd rájön magától, hogy mi az előrejutás kulcsa, nem fogom a szájába rágni. Ha ügyes, akkor amúgy is fel fog figyelni olyan részletekre, amik hasznosak lehetnek mindkettőnk számára, és ha ezt megosztja velem, akkor méltó módon fogom érte honorálni. Egyébként is sok múlik az első napján, és egyelőre már azzal is elégedett leszek, ha azt végig csinálja, és nem rohan haza sírva, hogy a ’főnök néni gonosz volt velem’.
– Remek. Akkor akár holnap meg is tarthatjuk a próba napodat, ha megfelel. – egy kedves mosollyal is megjutalmaztam, viszont azt eszemben sem volt az orrára kötni, hogy ezt a képet jól jegyezze meg magának, mert holnap nem leszek ilyen jómodorú. Illetve tőle is függ, mert telibe bunkó csak azokkal vagyok, akik rászolgálnak. Amennyiben ő tökéletes munkaerőnek bizonyul, úgy biztosan könnyebb lesz megőriznem a jó hangulatomat. Az mindenesetre határozottan bíztató, hogy démon fronton egyetértés van közöttünk.
– Ez igen bölcs döntés. Nincs az a földi öröm, ami megérne az örökké valóságig tartó kárhozatot. – bár kijelentésem rendkívül határozott volt, azért be kell valljam, hogy jó magam elgondolkoztam már azon, hogy lenne-e az-az ár, amiért bevállalnám a kárhozatot. A válasz természetesen egy szikla szilárd, nem hiszem, de tény, hogy amikor démonok közelébe kerültem megfordult a fejemben, hogy ez is egy járható út lenne. Azonban, ha már eddig is kénytelen voltam a saját ösvényemet kitaposni, akkor ezután sem lenne érdemes ’csalnom’. Egyszerűen túl kevés a bevétel a kiadáshoz képest. Azt persze nem tudhatom, hogy mondjuk ötven vagy hatvan év múlva is ezen a véleményen leszek-e. Azonban azt a kort megkéne élni ugye, annak ellenére is, hogy ez nem egyszerű a mai világban. Na, de ezért is vagyok én annak a híve, hogy az életet addig kell élvezni, amíg tart. Egyedül az utazgatás, ami kimarad a móka táramból, de az adott körülmények között azt hiszem ez érthető. Ivan húgocskainak viszont a hallottak alapján nem okozott gondot a földrajzi hely váltás, így az idegességem továbbra sem csillapodott. Ezt persze nem akartam kifelé kommunikálni, így inkább azt próbáltam éreztetni, hogy piszok módon pörgetem a fogaskerekeimet.
– Hmm, tehát az amerikai kontinens, nem volt a listájukon. Ez sajnálatos, és némileg tovább árnyalja ezt az amúgy is bonyolult történetet, de legalább van kiindulási alapunk. – mondjuk elég szerencsétlen alap, de nem ijedtem azért meg. Pusztán az egészséges pesszimizmusom éledt fel, de ez nem elég, hogy eltántorítson attól, hogy megpróbálkozzak az egyelőre lehetetlennek tűnő küldetéssel. Amúgy sem hiszem, hogy létezik olyan, hogy ’lehetetlen’. Maximum nem vagyunk elég kitartóak. És egyébként sem beszéltünk határidőről, szóval legalább ez nem fog feszélyezni.
– Rendben, nem probléma, akkor azzal dolgozom, amink van, és más vonalon indulok el. – nyilván azokat az embereket fogom először felkeresni, akik nem csak a mi földrészünkön, de egyéb helyeken is rendelkeznek kapcsolatokkal. Nincsenek sokan, így nem biztos, hogy éppen ez fog eredményt hozni, de valahogy muszáj elindulni. Illetve most már én is könnyebben mozgok a helyszínek között hála az arkangyal tollamnak, így akár személyesen is felkereshetek pár helyet. Ez természetesen csak vészhelyzet esetén jöhet szóba, mert nem szívesen kockáztatnám a saját életemet egy szimpla ékszer miatt, bármilyen értékes is az említett csecsebecse. Az én karosszériám biztosan sokkal többet ér. Hamarosan viszont visszatértünk az Ivanra váró munka témájára, és ez némileg már enyhíteni tudta a feszültségem, hiszen ez egy olyan kérdés, amire korrekt választ tudtam adni.
– Hogy pontosan milyen pozíciót kapsz az majd attól függ, hogy miben bizonyulsz erősnek, és persze, hogy mihez van neked is kedved. Mondjuk per pillanat egy informátorra lenne a legnagyobb szükségem, de ha te jól boldogulsz a fegyverekkel, akkor lehet, hogy inkább valami olyasmi ágazatba kéne csatlakoznod, ami ennek megfelelő. Viszont holnap, csak egy egyszerű kísérőre van szükségem, aki elég fenyegetően néz ki ahhoz, hogy ne jusson senkinek se eszébe kellemetlenkedni. – szemérmetlenül végig mértem Ivant, miközben kifújtam az utolsó adag füstöt a tüdőmből, és elnyomtam a csikket a szomszédos asztalon lévő hamutálban. Mi tagadás, ha csak a fizikumot nézzük, akkor nem ő a legijesztőbb fazon, akivel találkoztam, de a szemében volt valami ismeretlen sötétség, ami miatt biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem lesznek fenntartásaim. Ezért is éreztem fontosnak, hogy biztosítsam arról is, hogy az ékszer értékbecslését sem felejtettem még el.
– Akár holnap magaddal hozhatnád az ékszert is, mert nem biztos ugyan, hogy jut rá idő, de elképzelhető, hogy betudunk ugrani a szakértőmhöz. Természetesen nem tudom megígérni csak azt, hogy a napokban mindenképp sort kerítünk rá. – hátra dőltem a székben és elegánsan keresztbe fontam a lábaimat, hátha van még további kérdése. Én viszont már fejben a következő napon jártam, és gyorsan átpörgettem a program tervet. Nem túl sűrű nap és alap esetben egy másik alkalmat választanék a próbára, de ha Ivan ennyire bizonyítani akar… Hát én nem fogok az útjába állni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 11, 2020 4:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Business time
Három tetves évnyi kihagyás nem maradt észrevétlen. Rengeteg dologról lemaradtam. Igazából még mindig nem vagyok egészen képben mindennel, folyamatosan új hírek jutnak a fülembe. A nő, bár az ízlése megkérdőjelezhető, nem szenved intelligenciahiányban. Rafkós kis halandónak tűnik. Az ilyenek kedvemre valók, szívesen alkut kötnék és gyarapítanám vele a démoni szövetségeseim táborát, de ez most nem egy olyan helyzet. Más alku dívik. És egyet kell értsek vele abban, hogy nem áll minden sarkon egy műgyűjtő. Csak egy örömlány. Jobban mondva kettő, mert párosával járnak, így nagyobb a biztonság érzetük. Bár nem tudom, ebben a tetves városban mitől félnek, a rézfaszú baglyot városon kívül kell keresniük. Kicsit közelebb hajolok, hogy csak a kicsike hallja a mondandómat.
- Ennyire nem megy itt a fekete piac? Azt hittem, a világvége eljöttével a gazdagabb még gazdagabbá vált, a szegényebb meg még szegényebbé. - húzódom vissza, majd a pohár fenekére nézek. Én úgy gondolom, hogy a pénzeseknek van elég felhalmozott élvezeti cikke, klotyópapír, pia, dohány, hogy ne kelljen azon gondolkodnia, mikor fogy el. Még osztogatja is szerintem a megfelelő árért cserébe. És megkéri az árát. Ilyen az ember. Pénzben, értékekben gondolkodnak már egy jó ideje, minden és mindenki megvásárolható, csak be kell lőni a megfelelő árat. Még a szenteskedők is, hiába hangoztatják, hogy ők nem megvehetőek semmi pénzért. Dehogyisnem, van a pénz, tárgy, ami jól jöhet egyes helyzetekben. Mert nem hiszem, hogy mindenki szenvedni akar, főleg, hogy most érdekes módon ki se tudnak rendesen purcanni a halandók. Feltámad és nyomorultabbul, de folytathatja ugyanott, ahol abbahagyta, mindig ugyanabban a cseszett mókuskerékben kell rohangálnia. Ördögi kör ez. A kicsike közben úgy dönt, hogy megszán egy lehetőséggel. Milyen nagylelkű!
- Rendben, elfogadom, miért ne fogadnám el? - kérdezem tőle összevont szemöldökkel. Nem gondolom, hogy ne lennék jó befektetés a számára, de ha mégsem élne szerény démoni személyemmel, akkor keresek mást, aki értékeli a munkámat. Vagy hagyom az egészet a francba és meglátogatok egy harcosok klubját, ha létezik még ilyen egyáltalán. Minden esetre nem esem kétségbe az elutasítása miatt. De azért annak örülnék, ha félig-meddig legális keretek között kavarhatnám a szart, mert ez a város és a nyomorult vadászai elég rendesen elnyomják a természetfelettit. Bár a hangja határozottnak tűnik, aki nem fogad el semmilyen ellenvetést, a testbeszéde mégis másról tanúskodik. Miért érzi magát idegesnek? Pedig a legjobb formámat hozom, esküszöm...Émelyítően halandó formát.
- Pont ezért kértem más segítségét, mert nagyon jól tudom, hogy ez nem egy egyszerű menet és sajnos én még akkora kapcsolati hálóval se rendelkezem, mint mondjuk te. De azért nem ejtettek a fejem lágyára, nem vártam és várok el 100 %-os garanciát. Eladni meg nem fogom a lelkem egy pokolfajzatnak sem a biztosabb garancia érdekében. - kamulom a szemébe, mint a vízfolyás. Démon vagyok, nincs lelkem, de azért szórakoztató eljátszani a becsületes kamuhalandót, aki félti a lelkét a pokoli szerzetektől. Az viszont tény, hogy ebben a városban a démoni kapcsolati hálóm nélkül szart se tudok kezdeni, és az információim démonaimról meglehetősen csekélyek. Az meg megint más kérdés, hogy elég nehézkes lenne csak úgy ki-be járkálni a városba feltűnésmentesen. Eszem, nem eszem, itt kell dekkolnom egy darabig. Addig sem fogok tétlenkedni. Ahhoz, hogy a légiómat újraszervezzem, szükségem lesz Hélre is. Ana meg csak kell, nélküle nincs meg az egész balansz, a tartozékom, magam mellett akarom tudni. Miután rágyújtok egy cigire és a tarháló is kap egy szálat, megérdeklődöm, milyen infókra lenne még szüksége. Megköszöni az ingyen dohányt és szabadkozni kezd, nem mintha érdekelne. Aztán kiejti azt a mondatot a száján, amire csak egy széles vigyorral tudok válaszolni, semmi mással. Majd meghálálja...Na azt megnézem kicsikém! Majd hiszem, ha látom. Utána megemlíti, hogy kihagytam a földrajzi helyeket, azt feltételezve, hogy a világ bármely pontján lehetnek. És tényleg...ha Hélen múlik, akkor nem ezt a nyomorék földrészt választják lakhelyül. Ha viszont Anán...
- Lehet megpróbáltak visszatérni a gyökerekhez. Szentpétervárra, Oroszországba. Viszont Lina a melegebb éghajlatú helyeket kedveli, el akart jutni Rómába, Görögországba vagy valami trópusi szigetre. - válaszolom, mert tudom, hogy Hél gyakran visszatért a gyökereihez, viszont elkerüli Truvát, amit meg is értek, nem jó emlékek fűzik őt ahhoz a térséghez, aminek a pusztulásában részt vett. A romok között már amúgy se találna menedéket, így Törökországot meg sem említem a kicsikének. Amikor viszont rátér démonaim kapcsolataira, felsóhajtok. Ennyire bizalmasan be kell avatni őt mindenbe? Halandó nevekkel nem fogok tudni neki szolgálni, Ana meg csak az enyém, én voltam neki az első és én leszek az utolsó is. Hélnél nem tartom számon, kikkel fekszik össze meg kerül közelebbi kapcsolatba, mindez engem teljesen hidegen hagy. Mit kamuljak, hogy ne legyen gyanús a dolog?
- Mint azt már említettem, a szüleim eléggé zárkózott emberek. Ráparáztak erre a világvégére, ezért hét lakat alatt őriztek bennünket, mind otthon tanultunk. Később persze már nem tudtak visszatartani, hogy kimozduljunk, de Mila nem járkálhatott még ki, neki biztos nem volt semmi kapcsolata, fiatal volt még a férfiakhoz is. Most 20 éves. Lina meg 25...De nézd, én férfi vagyok, a húgom nem dicsekedett el, hogy milyen kapcsolatai voltak és kikkel. Nem is akartam tudni róluk. A barátnőit pedig sosem hozta haza meg szóba se, miután az egyikkel közelebbi kapcsolatba kerültem, szóval nem tudok több információval szolgálni ilyen téren. Bárcsak tudnék. De Lina lelépett, mert már elege volt a családi fészek visszatartó erejéből és beetette Milát is. Eltűntek és azóta semmi hír róluk. - sóhajtok fel megjátszottan bús arckifejezéssel a mondandóm végén. Egész szép kamusztorit hoztam össze. És nagyon remélem, hogy bárhol is vannak, tartják magukat a megbeszéltekhez. Hél tudja, mi a dolga, remélem Anát is beavatta. Megvan a kamu családi háttér, nekik is ezzel kell ügyeskedniük, ha azt akarják, hogy meg is találjam őket. Kérdésére kifújom a füstöt, mely gomolyogva vesz bennünket körbe. Lennie kellene? Ha felteszi biztos. Akkor kérdezd is meg Mephisto, légy jó halandó.
- Igen, ezt a kérdést már fel akartam tenni, de a sok információcsere között elmaradt. Pontosan milyen munkád lenne a számomra? Nieven annyit mondott, hogy elég sok mindennel foglalkozol, de nem fejtette ki bővebben. Gondoltam bármi is legyen az, testőrre, kidobóra, éjjeli őrre, verőlegényre, esetleg futárra talán szükséged lehet. De ha más pozíciót szánsz nekem, hallgatom. - adom át a szót neki. Remélem, nem valami idióta melót próbál rám tukmálni, mert azért egy szint alá már én sem megyek lejjebb.
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 07, 2020 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Kicsit meglepődtem, hogy Ivan bocsánatot kért tőlem, amiért kinyilvánította a véleményét az ékszer értékéről. Az ügyfelek nem szoktak ilyen könnyen beletörődni, abba, ha letöröm a szarvukat. Foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő portékájuk bizony a legértékesebb a világon, és bárki, aki mást mond az biztos sarlatán, de minimum hülye. Valahol érthető, mert én sem szívesen adok tovább semmin áron alul, de van, amikor engedményeket kell tenni. Talán Ivan is ezen a véleményen volt, de akkor is felettébb érdekesnek találtam ezt a helyzetet.
– Valóban sok minden változott, de itt nem az értékére gondolok. Vannak olyan termékek, amik tartják az elméleti értéküket, még ezekben az időkben is. A probléma ott kezdődik, hogy találni kell valakit, aki hajlandó is kifizetni a megfelelő árat az áruért. Ezért végzi sok műremek porosodva egy pincében, mert manapság már nem áll minden sarkon egy műgyűjtő. – és ha van is, aki hajlandó áldozni még a művészetre, könnyen meglehet, hogy egy gyengébb pillanatában tovább ad az értékein, némi élvezeti cikkért. Cseréltem már értékes festményt, piára és kubai szivarra. Szóval nem lehetetlen, csak meg kell találni a megfelelő személyeket. De éppen ez az én munkám, tehát neki emiatt nem kell aggódnia, ha az áru valóban az, aminek mondja. Más kérdés, hogy az alkalmazásomba is szeretett volna kerülni, és ugyan még mindig nem voltam teljesen biztos az indokaiban, de kezdett az-az érzésem lenni, hogy muszáj adnom neki egy esélyt, ha megakarom tudni, hogy mire képes, függetlenül attól, hogy az ékszer üzlet végül hogyan alakul. Ha kiderül, hogy kamu cuccot próbál elpasszolni nekem még mindig kirúghatom. Pusztán annyi dolgom van, hogy amíg nem bizonyosodom meg a megbízhatóságáról, addig lényeges információkat nem adok neki ki. Illetve egészen biztos, hogy az első néhány megmozdulását személyesen kell majd felügyeljem. Oh, bassza meg az áldott jó szívem…
– Igen, azt hiszem, akkor ebben hasonlítunk. Jó magam is a túlélést preferálom. Mindenesetre egy próbát tehetünk. De ha végül nemet mondok azt el kell fogadnod. A megállapodásunk csak az emberek megtalálására és az ékszerre vonatkozik, így az esetleges munka csak egy extra, ami, ha jól alakul mindkettőnk számára jövedelmező lehet. – hangon rendkívül határozott volt, és csak a mondandóm kifejtése után kortyoltam bele egyet az italomba. Most valamiért nem esett olyan jól, mint szokott. Igazából egy kicsit ideges voltam. Nem szeretem a váratlan helyzeteket, és bizony az Ivannal való találkozó határozottan nem úgy alakult, mint ahogy számoltam. Persze ez nem feltétlenül rossz, de azért mindenesetre felvet néhány kérdést. Nievennek legalábbis mindenképp fel kell hoznom néhány témát, mielőtt bármit is véglegesítek. Eleve tisztáznom kell vele azt, hogy pontosan mit is mondott Ivannak, mert meglepően kedvező véleménye volt rólam, még így látatlanban is. Pedig eddig semmit nem csináltam ugye. Nieven most már biztosan fizetésemelésre hajt.
– Nos az tényleg igaz, hogy nálam jobbat nem valószínű, hogy találsz. Ha más esetleg garanciát is vállalna, hogy megtalálja őket, az csak szimplán hazudna egy nagyot. Én éppen azért mondom el neked az igazat, hogy tudd, ez nem lesz egyszerű menet, és bárki, aki mást állít, az szimplán félre akar vezetni. – persze próbálkozhat másnál is. Én nem bánom. Pusztán minden üzleti kapcsolatot szakítanék meg vele, és biztos nem venném be a sorainkba. De mindezt harag nélkül. Ha elakadok, majd én magam fogok segítséget kérni azoktól, akiknek szintén van affinitása az emberek megtalálására. Képes vagyok elismerni a korlátjaimat és segítséget kérni, ha úgy hozza a szükség. Ennek kifejtését, persze nem fogom Ivanra zúdítani. Szabad ember, aki arra bízza a melóját, akire akarja. Csak nehogy a végén mellé nyúljon. Na, de hogy lássa, hogy tényleg rajta vagyok az ügyön, mindent, amit mondott lejegyzeteltem, a papírosra, amit korábban adott, és további kérdéseket tettem fel.
– Földrajzi helyeket végül nem említettél. Városok, ahol korábban megfordultak, ahova szívesen utaztak, vagy éppen olyan helyek, ahova mindig is vágytak, de sosem jutottak el. Tényleg minden hasznos lehet.   – még nem is hagytam igazán szóhoz jutni, már mondtam is a következő dolgot, ami eszembe jutott. Jobb, ha egyszerre rázúdítok mindent, mintha sokáig húzzuk az időt.
– Oh, esetleg korábbi kapcsolatok? Ismerősök, akiket gyakran látogattak? Részletekre természetesen nem vagyok kíváncsi bőven elég, ha annyit mondasz, hogy szoros volt-e azokkal a személyekkel a kapcsolatuk vagy nem. - tehát eszébe se jusson, nekem hosszas szerelmi szálakat ecsetelni, mert tuti kijön belőlem az a pár korty ital. Nyilván ezt így nem lehet megfogalmazni, ezért is a finomkodás. Mindenesetre kezdtem egyre idegesebb lenni, mert ugyan a szabadidejükre vonatkozó kérdést bőven kifejtette, de nem éreztem, hogy azonnal előrébb kerültünk volna. Az mondjuk pozitív, hogy az egyikük, szereti a testét használni… Az ilyen típusnak biztos sok… öhm… találkozója volt már korábban. Nem sokkal később szinte mentsvárként érkezett azon mondata, hogy dohányozna, és azonnal kaptam az alkalmon és lejmoltam egyet, elvégre a stresszt oldani kell valahogy, és nem szégyen időnként segédeszközöket használni ehhez. Nem is voltam rest, és mihelyt megkaptam, amit szerettem volna és tüzet is hozzá hátra dőltem a székben és élveztem, hogy szépen lassan elfüstölgöm az idegességem.
– Köszönöm szépen. Nem dohányzom egyébként, de néha jól esik, és ez most pont egy olyan alkalom. Majd egyszer meghálálom. – na azért nem olyan bőkezűen, elvégre csak egy nyamvadt szál cigit kaptam. De ha esetleg beválik a jövőben, gondolni fogok rá, amikor valami jobb minőségű dohányáruhoz jutok. Azért manapság már nem olyan bő a választék, így a minőséget bizony értékelni kell. Nekem mondjuk mindegy, ha stresszes vagyok annyi az igényem, hogy füstöljön vagy folyjon  és már jól is vagyok.
– Neked egyébként van kérdésed azzal kapcsolatban, hogy milyen munkát végzünk?   – kérdeztem, miután egy hatalmas slukkot eresztettem a tüdőmbe, és azonnal jól eső szédülés kerített hatalmába. Basszus, lehet, hogy gyakrabban kéne dohányozzak. Vagy csak szimplán nem kéne annyit stresszelni… Aham, marad a dohány meg a pia inkább.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 06, 2020 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Business time
A megjegyzésemre a kicsikéből előtör a nagybetűs üzletasszony. Luciferre mondom, ebből a nőből jó démon válna! Nem mintha érdekelne a véleménye, pontosan tudom, mi mennyit ér, ami a birtokomban van. Jóllehet, manapság némileg változtak az értékrendek, igények, de az ékszerek, csecsebecsék akkor is értékesek maradnak, ha már nem pénzben mérik az értékét, hanem fűszerben, selyemben, vagy épp klotyópapírban, ami mostanában fogyó termék. Gyűjtők, fanatikusok, nagyravágyók mindig voltak és lesznek is. Mert ahogy 10-15 ezer évvel ezelőtt is, úgy manapság is megvan mindennek a maga értéke infláció ide vagy oda. De egy királyi nyakék minél régebbi, annál értékesebb, ezen egy kis apokalipszis nem változtathat. Maximum Amara, ha mindenkit eltöröl a földről. Akkor meg már tök mindegy, kinek mije volt. Ez az én véleményem, őt meg meghagyom abban, amit kinyilvánított. De hogy lássa, milyen tökéletes úriember vagyok, megteszem azt a lépést, amit soha  büdös életben meg nem tennék, ha nem szorulnék rá.
- Elnézést, te biztos jobban értesz hozzá. Én csak azt mondom, amit tudok erről az ékszerről. Évekkel ezelőtt már felbecsültették az értékét a szüleim, még az apokalipszis előtt. De azóta nyilván sok minden változott. - rohadtul nehezen jönnek a számra ezek a szavak, szinte felfordul a gyomrom, hogy egy nyamvadt halandótól egyáltalán elnézést kérek. Mit is kéne elnéznie? Inkább töltök magamnak egy újabb adag vodkát, bár jelen helyzetben jobban örülnék Lusta löttyeinek, egy körhintának vagy egy kamionnak. Ha majd ráfekszem az alkímiára, lehet saját kotyvalékot keverek, a vodka lesz a bázisa. Csak jussak el odáig. Minél több lábbal áll a démon a földön, annál jobban tud érvényesülni ebben az új és kényelmetlen helyzetben, világban. De ehhez kapcsolatok is kellenek. Mint mindenki másnak, nekem is megvan a magam érdeke. A kicsike által a városban is kibővíthetem ezt a hálót, mert neki legalább van. Persze szigorúan az orosz halandó álarca mögött megbújva. A válasza egy bizonyos szinten meglep, de azért kiszélesedő vigyorral közelebb hajolok hozzá. Mi vagy te kislány? New York alvilágának nagyasszonya? Erkölcsi mérce? Nemhogy mércém, még erkölcsöm sincs. Maximális lojalitás? Na ne röhögtess! Én csak egy valakinek tartozom ezzel, és az a Viszály lovasa. De jól elő tudom adni, hogy a lojalitásom megkérdőjelezhetetlen felé, míg az érdekeim úgy kívánják. Nem tudja, kivel akadt dolga szerencsére, ha tudná, a kérdés el se hangzott volna. Egy démonkapitánnyal, aki nem mellesleg egy főbűnt is képvisel. Gáz, hogy le kell alacsonyodjak egy ember szintjéhez, de jelenleg nem elérhető az otthonom, a valódi munkám, így be kell érnem ezzel a szabályosságot mellőző, a nagy alma alvilágának királynője címére pályázó nőszeméllyel, aki azt hiszi majd hűséges embere leszek. Vagy kutyája? Egyre megy.
- Nyilván sejtettem, hogy mindez benne van a pakliban. Ha nem így lenne, nem hozzád fordultam volna Cara. Úgy hiszem, ebben a mostani világban már nem sokat számít az apokalipszis előtt felállított erkölcsi mérce. Manapság semmire sem megy az ember fia, lánya a megjátszott szenteskedéssel, főleg, hogy tudjuk, mire képesek az angyalok. Ők is ugyanúgy tudnak pusztítani, mint a démonok vagy mi magunk. Mindenki a saját erkölcsi mércéjét követi vagy azét, aki kenyeret ad a szájába és fedelet a feje fölé, és úgy próbál meg boldogulni az életben, ahogy tud. Nem tartom magam szentnek, de rossz ember sem vagyok. Csak túlélő. Gondolom ez rád is ugyanúgy igaz. Szóval igen, továbbra is érdekel a dolog. - mondandóm végeztével hátra dőlök a székemben. Ó, ha tudnád, hogy számomra a ti életetek mit sem számít? Csak a bűnötök, igen, az a lényeg. Egy pillanatra sem fog a kezemben megremegni a fegyverem, ha valakin keresztül kell döfjem vagy meg kell húzzam a ravaszt. De kapitány lévén megvan a magam önkontrollja. Nem vagyok őrült, csak lélektelen démon. A kettő azért nem jár kéz a kézben. Miután elolvassa az elé tálalt információt, közli, hogy semmit sem tud garantálni. Na ettől meg én nem vagyok elragadtatva. Ezért másztam el idáig és adom az irritáló, nyálas úriembert? Na ne már! Nem azt mondta Nieven, hogy a nő mindenben is utazik és szerteágazó a kapcsolati hálója? Eléggé félre van informálódva a kicsike ezek szerint. Vagy csak a marketing része ez az egész megvezetés. Mélyet sóhajtok, le kell csillapodnom. Legszívesebben felállnék az asztaltól és otthagynám a picsába, de az a szerencséje, hogy tovább kérdezősködik. Még nincs minden veszve ezek szerint. Mindegy, valamit csinálnom kell azalatt az idő alatt, míg itt kell senyvedjek és "regenerálódjak". Kapcsolati háló meg kell és jó lenne már egy kicsit levezetni valakin a fölös felgyülemlett feszkómat. Az ő keze alatt ezt féligmeddig legálisan is megtehetem, és ha gebasz lenne, lenne kire fognom. Persze én mindig tökéletes munkát végzek. Szóval maradok a démoni seggemen ülve és előveszem a csalódott arckifejezésemet.
- Rendben, amúgy sincs más választásom. Rólad meg csak jót hallottam. Meglehet, hogy Nieven túlzott, de jelenleg te vagy az egyetlen, aki tud segíteni ebben az ügyben. - dől belőlem továbbra is a sok faszság, hagy érezze, hogy ő a valaki, ő a fontos. Kell a halandók önérzetének a simogatás, máskülönben elkezdenek leereszteni, mint a majálisban megvásárolt olcsó léggömb.
- Azt nem tudom, milyen társaságot preferálnak mostanában, de Mila szeret olvasni, erdőket járni, meg a kettőt kombinálni és imádja a dö...az állatokat, különösen a kutyákért van megveszve. Lehet azóta már nyitott egy kutyafarmot vagy menhelyet, kit tudja. - vállat vonok. - Lina meg szereti az...élvezeteket. Vagyis szeret élni. Úgy értem, gyakori vendége különböző bároknak, az ilyen sztiptíz kluboknak is. Lehet egy ilyen klubban dolgozik, mint táncosnő, belőle kinézem. Szereti kihasználni a testi adottságait, a szépségét. - avagy egy mocskos nagy prosti, gondolná a kicsike. Ám ez nem igaz, mert megválogatja, kikkel bújik ágyba, nem szajha ő, csak démon, aki szereti érvényesíteni a külsejét és az ujjai köré csavarni a hímeket. Nekem meg általában ez kapóra jön, szóval ez a munkája része is, fogalmazhatunk úgy.
- Ennyi elég? Vagy kellenek még infók? - kérdezem és épp rágyújtanék, mikor megjegyzi, hogy neki is jól esne egy szál és kuncsorogni kezd. Kislány, kislány,  sokba kerülsz te ma éjjel nekem, remélem megéred a pénzed. Felé fordítom a cigaretta tartót, majd miután meggyújtottam a cigimet, megszánom a gyújtóval is, feltételezem az sincs nála. Ajánlom neki, hogy ezek után felvegyen és legalább valami hozzávetőleges infóval szolgáljon a későbbiekben...
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 02, 2020 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Érdekes férfi ez a Ivan. Határozottan más, mint azok, akikkel általában üzletet kötök. Persze meg lehet, hogy csak a származása miatt tekintek rá másképp, de mégis éreztem valahol mélyen, hogy nem egy hétköznapi pasas. Megmagyarázni természetesen nem tudtam volna, hogy pontosan hogyan is jutottam erre a következtetésre, inkább volt ez egy apró sugallat, mintsem meggyőződés. Azonban Nieven sem egy átlagos nő benyomását keltette, és lám, abszolút kifizetődő volt számomra, hogy bizalmat szavaztam neki. Végül is Ivannak is illene egy esélyt adnom nem? Áh, nem tudom. Sokkal több információra lenne szükségem. És persze mielőtt döntést hozok, azt sem ártana tisztázni, hogy tényleg egy eredeti történelmi ereklyét akar-e nekem eladni, vagy csak valami kacatot próbál rám sózni. Nem szeretem, ha bolondnak néznek, még akkor sem, ha vannak olyan napok, amikor bőven adok alapot a meggyőződésüknek. Továbbá azt sem szeretem, amikor úgy jönnek oda hozzám, hogy teljesen bizonyosak abban, hogy az ő portékájuk bizony felbecsülhetetlen értékkel bír. Majd én eldöntöm, hogy pontosan mi mennyit is ér.
– Minden tárgy, pontosan annyit ér, mint amennyit hajlandóak érte kifizetni. Manapság már nem lehet semmit sem előre beárazni. Pusztán előzetes becsléseket lehet tenni. De szerencséje van, mert van valaki a városban, aki hajlandó sokat áldozni az ehhez hasonló műremekekért. – pillantásomat Ivanra emeltem, de fejben egészen máshol jártam. Már abszolút nem aggódtam az ékszer értéke miatt, mert szöget ütött a fejemben azon mondata, hogy nem biztos, hogy a közelben kell kutakodni. Ez bizony rossz hír. Nagyon rossz. A városban igen nagy magabiztossággal vállalnék garanciát arra, hogy megtalálok valakit, na de azon kívül… Tulajdonképpen csak a nagybetűs Szerencsében bízhatok, már pedig az utóbbi időben nem voltunk kifejezetten haveri viszonyban. Bezzeg velem ellentétben jó páran vannak, akik a szerencsének, na meg néha a testi adottságaiknak köszönhetik, hogy tökéletesen boldogulnak az életben. Nem mintha irigy lennék rájuk, elvégre én úgy sem bírnám ki, hogy otthon öljek a formás fenekemen, de azért időnként bosszant az, hogy nekik nincs miért aggódniuk. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy mit csinálnának az ilyenek, ha mondjuk lázadás törne ki és az emberek elkezdenének fosztogatni. Nekem van egy kis csapatom, akik meg védenek, ha baj van, de nekik milyük van? Eszük biztosan nincs, ha képesek elfogadni azt, hogy tulajdonképpen védtelenek.
– Ezt őszinte örömmel hallom. – egy apró biccentéssel jeleztem, hogy tényleg kedvemre való, amit hallok. Kínos lenne már most rögtön elküldeni, mielőtt a kezemben van az ékszer… öhm… akarom mondani, mielőtt esélyt adok neki. Legalábbis egyre inkább az volt az érzésem, hogy ha ennyire eltökélt, akkor tényleg lehet, hogy jó helye lenne nálam. Szeretem a motivált embereket. Kérdés, hogy mennyire passzolunk össze? Mert hosszú távon csak olyanokat tudok alkalmazni, akikkel egyeznek a prioritásaink.
– Hmm. Akár ez is szóba jöhet. Viszont azt tudnod kell, hogy nekem önmagában a harci kiképzés kevés. Maximális lojalitást várok el az embereimtől, még akkor is, ha esetleg olyasmire kérem őket, ami az erkölcsi mércéjüket esetleg már kiakasztja. Illetve természetesen nálam is van egy határ, így az embereim azt sosem léphetik át. Még így is érdekel a dolog? – mélyen a szemébe néztem, és próbáltam a testbeszédéből is olvasni. Azonban nem volt könnyű dolgom. Kaptam egy tökéletes úriember, de az még kérdéses volt, hogy ez a valóság, vagy csak egy jól felépített ’álca’, ami elfedi a valódi énjét. Mi tagadás jó magam is tökélyre fejlesztettem az üzleti ’maszkomat’, így az nem feltétlen baj, ha Ivan is hasonló technikával dolgozik. A kérdés, hogy milyen esemény szükséges ahhoz, hogy lehulljon a lepel. Ha fegyvert kell fognia egy védtelen emberre vajon habozni fog? Ha azt kérem, hogy üssön meg valakit, vajon elborul az agya és őrjöngésbe kezd?  És legfőképp, ha én hozom ki a sodrából, akkor veszélyt fog rám jelenteni? Az erős kollégák ugyanis kétélő fegyver. Eddig nem volt problémám, mert még időben sikerült kiszúrnom az elégedetlenkedőket, de vajon ez mindig így lesz? Könnyen meglehet, hogy végül nem találom meg azokat, akiket keres. Akkor mit fog tenni? Talán jobb is, ha felkészítem ennek a lehetőségére, mert bizony New Yorkon kívüli helyszín esetén bőven benne van a pakliban, hogy nem járok sikerrel.
– Ez esetben viszont nem tudok semmit sem garantálni. Pusztán annyiban állapodhatunk meg, hogy ráérsz az ékszert akkor átadni, amikor sikerült információt szereznem. Sajnos véges a kapcsolati hálóm által lefedett területek listája. De természetesen minden szálat meg fogok mozgatni. Meg felel így? – a kezeimet az asztallapra helyeztem, és összekulcsoltam őket. Na nem imádkozásra adtam a fejem, pusztán kezdenem kellett valamit a praclijaimmal, mert kezdtem egy picit ideges lenni, de nem akartam, hogy ez láthatóvá váljék. Nekem a magabiztosságom a védjegyem, a garancia, amiből mindenki tudja, hogy ha én azt mondom, hogy elintézve, akkor tényleg el is könyvelhetik megoldottnak a problémát. Jelen esetben viszont nem tudtam volna jó szívvel arra bíztatni, hogy nyugodjon meg, megtalálom az embereit. Átnyújtott nekem egy papírt, és mielőtt tovább folytattam volna alaposan végig olvastam. Számos információ szerepelt rajta, és kezdésnek jónak is tűnt, azonban még mindig nem voltam teljesen nyugodt. Ha eltűnt személy megtalálásáról van szó, akkor a hírek olyanok, mint a csoki. Minél több van belőle, annál jobb.
– Ez minden, amit tudsz? Esetleg valami személyes információ? Például hogyan szeretik elütni a szabadidejüket, milyen emberek társaságát keresik. Ne talán valami földrajzi hely, ahova mindig is vágytak? Elsőre érdektelennek tűnhetnek ezek, de tapasztalatom szerint az apró személyes információk néha előrébb vezetnek, mint a szimpla adatok. – nem akartam neki példákat felhozni, de tényleg szent meggyőződésem volt, hogy a lényegtelennek tűnő információk gyakran célravezetőbbek. Teszem azt, ha valamelyik személy imád táncolni, akkor feltételezhető, hogy a szabadidejében olyan helyeket keres fel, ahol hódolhat a szenvedélyének. Sosem lehet tudni. Vagy csak simán rástresszeltem most erre a kérdésre? Öhm, meg lehet. De ha már garanciát nem tudok vállalni, legalább keltsem egy olyan profi benyomását, aki minden eshetőségre gondol.
– Csak nyugodtan. Ami azt illeti nekem is jól esne most egy. Kérhetek én is? – huh, na most egy cigaretta pont jó lesz a háborgó idegeimre. Feltéve, ha ad nekem. Bár nem kifejezetten üzletasszonyhoz méltó cigit tarhálni az ügyféltől, de ő elvileg nekem akar dolgozni, tehát talán bölcs is szépen lassan adagolni neki a valódi személyiségemet. Hiszen az ügyfelek a jómodor álarca alá bújtatott Carát kapják, de az embereim… Nos, hát nekik picit többet kell kibírni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 02, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Business time
A kicsike szabadkozása hidegen hagy, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a halandó lények mennyire szeretik a fogukhoz verni a garast és kihasználni mások felajánlását. Viszont nem értem, mire fel ez a körítés, a mellékelt színjáték, amit hozzá társítanak. Mindig jobb színben akarnak feltűnni mások előtt, ezt már észrevettem egy párszor. De ha ez kell ahhoz, hogy minél jobban érvényesüljek közöttük, hát megkapják. Ahogy ma este ez a nő is.
- Nem tesz semmit. - adom elő a totális úriembert. Néha fárasztó ez az egész halandó mizéria, de kénytelen vagyok elviselni még egy darabig. Amikor rátérek az időpont kiválasztására, a nő elég tág időintervallumot ad meg. A napokban...És mégis mikor a napokban? Nem tetszik a válasza, de nem akarok türelmetlennek se tűnni, elvégre minek is sietne egy magamfajta orosz közember? Mert jelenleg nem vagyok több egy pondró halandónál, ezt nem kellene elfelejtenem. Van az a mondás, ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak. Ezért inkább csak bólintok. Remélem minél hamarabb sort kerítünk erre a hitelességi vizsgálatra, már eleget vártam türelemmel. Mielőtt azonban rátérnénk a részletek kivesézésére, a számhoz emelem a vodkáspoharat és felhörpintem a maradék szeszt.
- Az az ékszer elég sokat ér, fedezni fogja a keresést és az ahhoz szükséges felszerelések költségét is, amennyiben nem a közelben kellene kutakodni. De majd maga is meglátja a napokban. - a megnyerő mosoly szinte már az arcomra ragad, levakarhatatlan még annak ellenére is, hogy ha egy kicsit lejebb tekintek, a látóidegeimet triggereli a ruha szabálytalansága. De nem azért jöttem, hogy melltájékon lessem. Valamiben legalább őszintén egyet tudok érteni vele.
- Ez így igaz. Bár azért valljuk be, a kivételek erősítik ezt a szabályt. Természetesen én nem tartozom ezek közé. - gondolok itt például a kitartottakra, kirakatfeleségekre, akiknek bizony a két szép szemük és más testrészük miatt bocsátják a rendelkezésükre azt, amire szükségük van. Néha elég könnyű megszédíteni egy halandó férfit egy halandó nőnek, elég, ha a mérettáblázata stimmel, kidobja a melleit és odapucsít a tagnak egy miniszoknyában, már nyert ügye is van. Vagy ott van egy kidolgozott domborzatú hím, aki életében nem végzett fizikai munkát az ágytornán kívül, de a kivénhedt pénzes asszonyoknak, vénlányoknak jól jönnek ezek karbantartásra. És dől a lóvé pár kósza kufirc, átizzadt éjszaka után. A kicsike kihoz eme magasröptű gondolatmenetből a tegeződés témájával.
- Természetesen nincs ellenemre, elvégre jómagam is jobban preferálom a tegeződést. De hogy ne fecséreljem fölöslegesen a szót, előre megjegyzem, hogy nincsenek referenciáim. Viszont van fegyvertartási engedélyem és bízom a saját képességeimben, amit jobban szeretek élesben, a gyakorlatban megmutatni. Mit szólnál egy próba naphoz? Ha beválok, beválok, ha nem, az gondolom ki fog derülni. - ajánlom fel ezt az opciót a számára. Manapság nem hiszem, hogy sokat számítana egy fecni papír, az nem védi be a segged se az angyalpenge, se más fegyver ellen. Engem, mint parancsnokot sem a szavak, sokkal inkább a tettek győztek meg mindig is, gondolom nála se lehet ez sokkal másképp.
- Biztos vagyok benne, hogy nem New Yorkban vannak. Ha itt lennének, már megtaláltam volna őket. - kezdek bele a kérdések megválaszolásába, majd előkapom a tollam, a jegyzetfüzetem és lefirkantom a számára szükséges információkat, mert nem hiszem, hogy mindent fejben tart majd. Miután ezzel megvagyok, elé tolom a papírost. Vannak olyan információk, melyeket viszont balladai homályban kell hagyjak, ilyen a legutóbbi tartózkodási helyük. Utoljára a Pokolban láttam őket. De ugye ott biztos nincsenek, mivel az üres, a földön lébecol minden ördög.
- A nevük Lyudmila Romana Putin és Polina Ivana Putin. A húgaim. Minden információt, amit tudok róluk, leírtam a papírra. A legutóbbi tartózkodási helyüket nem ismerem, utoljára a családi fészekben találkoztam velük három évvel ezelőtt. De mintha a föld nyelte volna el őket...- felsóhajtok. Na igen, nem működött a démonidézés, valami nagyon megborult a Pokol kapujának beragadása után. Nem tetszik nekem ez az új rendszer, cseszettül nem. Előveszem a cigarettát a kölcsön zakóm belső zsebéből, mert úgy érzem, ideje lesz egy kicsit nosztalgiázni a pokoli füstöt beszippantva.
- Remélem nem bánod...- kérdezem adva a halandók által felállított illemszabályokra, melyek csak gúzsba kötik őket. Mindig keresik a kiskapukat, hogyan is szeghetnék meg a saját társadalmuk által előírt bárgyú szabályrendszert. De ez van, ilyennek teremtette őket a főtollas. Amennyiben nem bánja, úgy rágyújtok egy szálra, ha bánja, akkor is, csak nem előtte közvetlenül.
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 12:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Az este már rögtön kínosba is átfordulhatott volna, ha az ital választás során fellépnek nézetbéli különbségek. Tény, hogy a lovagok korában megszokott férfi magatartás már nyomokban sem fedezhető fel a mai hímekben, de mégiscsak szeretik a mai nők, ha azt éreztetik velük a törődést. Az más kérdés, hogy engem nem emiatt érdekelt ez a téma, tökéletesen jól el vagyok magamban, még a cipőmet is egyedül szoktam bekötni esküszöm. Mégis természetes mosoly költözött az arcomra, mikor kiderült, hogy nem kell aggódnom a fizetés miatt.
– Oh, ugyan. Erre semmi szükség. De azért köszönöm. – de igenis van rá szükség. Ezzel bizonyítod, hogy nem vagy bunkó. Mondjuk én meg azzal igazolhatnám, hogy jó a modorom, hogy visszautasítom ezt az ajánlatot, és állom a cechet, de túlságosan fukar vagyok ahhoz, hogy elutasítsak egy ilyen lehetőséget. Inkább úgy őrizzen meg az emlékezetemben, mint egy nőt, aki elvárja a férfitól, hogy fizessen, mint hogy rájöjjön a sokkal zavarba ejtőbb valóságra. Igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért lettem én ilyen. Az anyám abszolút nem izgult a költekezése miatt, nekem mégis fizikai fájdalmat okoz, ha pénzt kell kiadnom a kezeim közül. Biztos valami gyerekkori trauma van a dologban. Nem volt pénz nyalókára vagy valami. A bizalmatlanságomnak az áru hiteleségét illetően viszont semmi köze nincs a fiatal éveimhez. Jó pár alkalommal próbáltak már átverni, sajnos néhány esetben sikerült is. Így az évek múlásával egyre óvatosabb vagyok, még akkor is, ha ez akár azt is eredményezheti, hogy elbukok egy üzletet.
– Pazar. Akkor a napokban sort is kerítünk rá. Addig természetesen megbeszélhetjük a további részleteket. – lényegében arra céloztam, hogy a két személy megtalálásán, és az esetleges munka ajánlaton kívül van-e még más igénye az ékszerért. Mert számomra egyértelmű volt, hogyha az ékszer tényleg eredeti és nem egy olcsó hamisítvány, akkor sokkal többet ér annál, hogy néhány emberről információt szerezzek. Persze, ha ő ezzel nincs tisztában, akkor eszemben sincs tájékoztatni őt. Amit kér, azt teljesítem az áruért, de nem fogok tiltakozni, hogy ’légyszi hadd fizessek már neked még többet…’. Ha nem lennék smucig, még akkor is ostobaság lenne.
Nem sokkal később a borom végül megérkezett. Azonnal a kezembe vettem a poharat, és egy aprót kortyoltam belőle. Jól eső savanyú íz melengette meg az ízlelő bimbóimat, és bár kellemes lett volna további folyadékmennyiséggel megöntözni a torkomat, de végül letettem a poharat az asztalra. Eszemben sem volt annyit inni, hogy gyengüljön az ítélő képességem. Például, ha elhúzódik a beszélgetés a következő italom biztosan valami alkohol mentes lesz. Már csak azért is észnél kell lennem, mert úgy néz ki, hogy tényleg komolyan gondolta, hogy nekem akar dolgozni. Vajon mit mesélhetett neki Nieven? Mert ha a valóságot, akkor nem is értem, miért akarna hozzánk csatlakozni. A pénz az jó, de egyébként nem igazán tudok ideális munkakörülményeket teremteni az embereimnek. Esetleg Nie kicsit finomított a történeteken? Vagy Ivan mazochista? Egyik sem túl jó gondolat. Az viszont szimpatikus volt, amit a tétlenséggel kapcsolatban mondott, így elégedett félmosoly jelent meg az arcomon a szavai hallatán.
– Nahát. Ez mindenképp becsülendő legalábbis az én szememben. Jómagam sem szeretek tétlenül várakozni arra, hogy a sült galamb a számba repüljön. Ha az ember akar valamit, azért tenni is kell, mert senki nem fogja a két szép szemünkért a rendelkezésünkre bocsátani azt, amire szükségünk van. – fejeztem ki az elismerésemet, még akkor is, ha ez nem feltétlenül volt egyértelmű. Nem vagyok a dicsérgetés fajta, így jobb, ha már most rájön, hogy ennél többet nálam nem fog kapni, még akkor sem, ha komolyan vágyik az elismerő szavakra. Van egy emberem, akinek minden alkalommal el kell mondani, mint egy kutyának, hogy ’jól van drágám, ügyes voltál’, de ő az egyetlen, akinél hajlandó vagyok erre. Nála is kissé feljebb kúszik a gyomorsavam, de meg kell tenni, mert máshogy képtelen dolgozni. Ha szidom, akkor mindent elront, így nekem is az érdekemben áll, hogy ’jól tartsam’ őt. Ivan először elégedjen meg azzal, hogy felveszem, és még ahhoz is bizonyítania kell.
– Egyébként mi lenne, ha inkább tegeződésre váltanánk? Bár tényleg még hátra van az a rész, hogy meggyőzőn arról, hogy miért lenne alkalmas arra a munkakörre, amit megjelölt, de talán ez a feladat könnyebb lesz, ha közvetlenebb hangnemre váltunk. – egy kicsit mindig bajban voltam azzal, hogy kinek illik először felajánlani a tegeződés lehetőségét, de ebben az esetben inkább elengedtem ezt a kérdést, és arra koncentráltam, amit elakartam érni. Meg akartam puhítani Ivant, hogy még csak véletlenül se merüljön fel benne, hogy az ékszerért sokkal többet is kérhetne. Na meg az sem árt, ha érzi, hogy ebben a városban igen is számítok valakinek. Arról nem kell tudnia, hogy igencsak szúk körben van hírnevem, bőven elég az, ha tudja, hogy vannak személyek, akik besorakoznak mögém, ha úgy hozza a szükség. Olyan ez, mint egy pici maffia család, kivéve az illegális részét. Ebből következik, hogy sok mindent el tudok intézni, akár egy személy megtalálását is, csak ideális információkra van szükség.
– Legelső körben a nevükre, külső leírásra és a legutóbbi tartózkodási helyre lesz szükségem. Amennyiben nem New Yorkban vannak, úgy természetesen további kérdéseim is lesznek még. – meg egy esetleges sajnálom, de ebben nem segíthetek válasz a részemről is lehetséges. Sajnos bármennyire is fáj beismerni, de nekem is vannak határaim. Mondjuk azt még nem tudom, hogy ezt hogyan is kéne úgy közölni, hogy ne bukjam el az üzletet…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 11, 2020 5:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Business time
Mindeddig egészen jól sikerül lepleznem az undorom, amit a nő ruhaválasztása okozott bennem. De igyekszem túllendülni az émelyítő szabálytalanságon és az üzletre fókuszálni, elvégre jelenleg fontosabb dolgom is van annál, minthogy helyretegyem egy halandó ruhatárát. Igen, Nieven, a nagy szemekkel megáldott barnácska. Hatalmas segítség volt a kicsike. Egyszer tán majd meghálálom a fáradozásait. Talán hozzásegítem a vágyott céljához, hogy ő legyen eme aszimmetrikus nőszemély szemében a legkiemelkedőbb dolgozó. Talán. Mielőtt azonban megejtenénk az üzletet, leintem a csaposlányt, aki az asztalunkhoz siet. Miss Aszimmetria kapva is kap az alkalmon és egy pohár bort rendel. Már a pillantásából leveszem, hogy majd állhatom én a fogyasztását, mint jól tetsző, tetszelgő úriember, de a cél szentesíti az eszközt. Ha ahhoz, hogy előrébb jussak és megtaláljam démonaim az kell, hogy leitassak egy halandó asszonyt, akkor megteszem, azon ne múljon. Rosszabban nem sülhet el az éjszaka, mint a szárnyas csibe esetében. El is kezdődhet a lekenyerezős színjáték.
- Ma este az én vendégem Miss Pierce. - halvány mosoly kúszik az arcomra. De nem az émelyítően mézes-mázas. Még véletlenül se akarom, hogy azt higgye, puncsolni akarok neki. Miután a felszolgáló odébb libben, azonnal a tárgyra térek, és megmutatom neki a Romanov nyakéket. Nem foglalatoskodom a rizsázással. Az nem profira vall. És mivel ő sem a kezdő fajta lehet, szinte éreztem, hogy nem hisz feltétlenül se a szemének, se az iratnak, így válaszára csak bólintok. Türelmes vagyok én. Az elmúlt három évben volt időm tökélyre fejleszteni ezt a csodás tulajdonságomat is.
- Ahogy óhajtja. Nem probléma. Csak beszéljük meg az időpontot, a helyszínt és én ott leszek az ékszerrel. - felelem, miközben azon gondolkodom, mennyi időbe fog ez telni? Nem akarok túl sok időt elvesztegetni, már három évem így is kukázva lett. Akarom őt, kell nekem...Magam mellett akarom tudni minél előbb. Vissza akarom kapni az életem, a tulajdonomat, ha már a Pokolba egyelőre nincs módon visszatérni. Bosszantó egy helyzet. Főleg a nő válasza. Bár érthető, hogy ebben a mai világban saját magán kívül senkiben sem bízhat meg. De mit vár tőlem? Érdemeljem ki, hogy a kis szektakörébe tartozhassak? Mégis hogyan kívánta ezt kivitelezni, ha nem ad esélyt sem? A megfontolásával kitörölhetem a seggem. Aztán végül mégiscsak remény gyúl a sötétségben. Felsóhajtok és közben bőszen járatom az agytekervényeim. El kell nyerjem a bizalmát. Méghozzá minél előbb. Bármit bevetek, ha kell. Közben a felszolgáló kihozza a pohár bort. Csak azután szólalok meg, hogy hallótávolságon kívülre került a kicsike.
- Megértem az álláspontját. Főleg ebben a mai világban. Nem árt, ha az ember a hátán is tart egy pár szemet. Ha érti, mire gondolok. Maga nagyon megfontolt és előrelátó nőnek tűnik, nem csodálom, hogy Nieven áradozott magáról. Igazából nem vagyok válogatós. Jól bánok a fegyverekkel, voltam testőr, éjjeli őr, kidobó egy éjszakai bárban, éppen ami jött. Nem szorultam volna rá, az az igazság, de nem szeretek tétlenül ülni és a megváltásra várni a világtól elzárva, mint ahogy a szüleim teszik. Élni szeretnék, ahogy mindenki más is, míg megtehetem. - kamulom két szép szemébe szemrebbenés nélkül, keserédes mosolyra váltok, majd sóhajtva a vodkás poharamért nyúlok, hogy kiszáradt torkomat leöblítsem az alkohol kesernyés ízével. Ez mind a színjáték része. Minél emberibbnek tűnni, minél több érzelmi momentumot belevinni a mimikámba, hogy a lelkére hassak. Mert neki bizony van, még akkor is, ha esetleg pokoli gondolatokkal és tettekkel mérgezi azt. A rövid hatásszünet után aztán folytatom.
- Kérdezzen csak bármit, megadok minden információt, amire csak szüksége lehet, hogy megtalálja nekem ezt a két fontos személyt! - válaszolom komolyra fordítva a szót, mert ez a része már színtiszta igazság. Minél hamarabb magam mellett akarom tudni Annushkát és Hélt.
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 09, 2020 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Ékszer adás-vétellel nem foglalkoznak túl sokan. Az emberek többsége beéri az egyszerű használati cikkek cseréjével, így a mai világban könnyedén megeshet, hogy egy kiló házi sütésű kenyeret cserél el valaki két guriga wc papírra. Azonban vannak, akiknek ezeknél nagyobbak az igényei és szereti magát luxuscikkekkel körbevenni, hogy a sivár életét feldobja egy kicsit. Félre értés ne essék abszolút nem ítélkezem, hiszen én pont az ilyen emberek miatt tartok itt, de tény, hogy ők vannak kissebségben. Emiatt a többi hozzám hasonló meg marad az alapvető cikkeknél, amit biztosan el tud passzolni. Azonban én merek kockáztatni és befektetek olyasmibe is, amire nem feltétlenül van azonnal kereslet. Ezért történhetett meg az is, hogy egy színarany műfogsor majdnem egy évig a birtokomban volt. Viszont amikor végre sikerült elpasszolnom, busás juss ütötte a markomat. Arról már nem én tehetek, hogy a férfit három nappal később megverték és szó szerint kiszedték a fogait. Az ékszer viszont egy másik eset, hiszen volt egy állandó vevőm, aki boldogan fizetett nekem bármilyen értékes darabért. Igazából ez volt az egyetlen oka annak, hogy személyesen jöttem el. Na jó talán Nieven keze is benne van a dologban egy kicsit. Mi tagadás megkedveltem azt a perszónát, pedig még mindig friss volt az ismeretség. A jól elvégzett munkával viszont könnyen le lehet engem venni a lábamról. A találkozóra tehát kicsíptem magam, ahogy kell és készen álltam belevetni magam a tárgyalásba. Az úr bemutatkozott, ahogy illik így örömmel konstatálhattam, hogy nem egy bunkóval kell vesződni. Sajnos igen gyakori, hogy balfaszokkal hoz össze a sors.
– Remek. Nieven leírása igen precíz volt, de jobb biztosra menni. – valójában csak szerencsés voltam, hogy nem ült itt más hozzá hasonló, de ebbe nem akartam belemenni. Amúgy is lenyűgöző vagyok, de szeretem még ennél is többnek mutatni magamat. Egy nőt nehezebben fogadnak el ezekben a körökben, így tökéletesen profi benyomást kell keltsek minden körülmények között… vagy legalábbis kéne. Sajnos meg esik, hogy időnként besül a dolog. A férfi viszont külön megemlítette, hogy milyen elragadó a megjelenésem. Automatikusan kúszott mosoly a számra, de vissza is fogtam magam valamennyire, hogy még csak véletlenül se mondjam ki hangosan, hogy „Tudom”.  Helyette inkább ismertettem az ital választásomat.
– Egy pohár bor jól esne. – válaszoltam először Ivanra majd a leintett pincérnőre nézve. Mélyen reméltem, hogy szándékában áll engem arra az italra meghívni, de természetesen nem akartam pitinek tűnni. Ha nem akkor kifizetem én, csak mégis el kell könyvelnem a nem túl jó modorúak társulatába. Már éppen készültem a lábaimat elegánsan keresztbe fonni, és belekezdeni a mondandómba, amikor Ivan végül egyből a tárgyra tért. Elkönyveltem magamban egy piros pontot, amiért nem húzza a drága időmet. Elém tolt egy dobozt és egy borítékot. Egy pár pillanatig vártam, mielőtt értük nyúltam volna, hiszen nem akartam túl kapzsi benyomást kelteni így elsőre. Persze már viszketett a tenyerem, de tűrtőztettem magamat. Végül mégis csak engedtem a kísértésnek és tüzetesen megvizsgáltam az árut, mintha értenék hozzá. Na jó, azért, hogy a nemesfém tartalom stimmel-e azt már egész jó aránnyal eltaláltam, de ha minden igaz ez valami történelmi darab volt, azon a téren pedig igen komoly hiányosságaim vannak. Nekem ugye semmit nem mondott az Anastasia Nagyhercegnő név. De biztos valami flancos bige lehetett, ha ilyen smukkal tolta.
– Így elsőre hitelesnek tűnik az áru, de mielőtt véglegesítjük a tranzakciót majd szeretném, ha az egyik szakértőm megvizsgálná. Remélem nem probléma. Természetesen az ön jelenlétére is számítok ezen az alkalmon.   – elővettem az eszköztáramból a kedves és lágy hangomat, valamint a szelíd mosolyomat, hogy a bizalmatlanságom élét elvegyem. Számomra természetes volt, hogy nem hiszek el mindent, amit hallok, de voltak már akik ezt nehezményezték. Ilyenkor kell bevetni azokat a módszereket, amik egy kellemes beszélgetés felé terelik a hangulatot, és elvonják a figyelmet arról, hogy óvatosan ugyan, de fejben megindult a matek. A gondolatmenetemet viszont megzavarta, hogy Ivan nem anyagi juttatást várt el cserébe, hanem valami egészen mást.
– Oh nekem előítéleteim nincsenek, csak bizalmi problémáim. Azonban ez független a nemzetiségtől, bőrszíntől, vagy nemi hova tartozástól. – a pincérnő közben megérkezett az italommal, így kellett egy pár pillanatnyi hatásszünetet tartanom mielőtt jó magam is a tárgyra tértem volna. Nagyot kortyoltam az italomba, majd folytattam. – Szóval alapvetően lehetséges, hogy inkább információt szeretne az ékszerért cserébe, de rengeteg részletre van szükségem ehhez. A másik kérését viszont alaposan meg kell, hogy fontoljam. Mi olyanok vagyunk, mint egy kis család, és ki kell érdemelni azt, hogy a köreinkbe fogadjunk valakit. – ami azt illeti veszekedések terén is igen hasonlatosak vagyunk egy családhoz, de ebbe szintén nem akartam belemenni. Ha valaki jól dolgozik, azzal bűbáj vagyok. Aki viszont nem azt teszi, amit kérek…
– Pontosan milyen könnyed munkára gondolt? – bár mindig vonakodtam új embert felvenni anélkül, hogy ismerném a referenciáit, de végül is Nieven is igen váratlan módon csatlakozott, így egy pár kérdést Ivan is meg ér. Csak remélhetőleg a kedvemre való lesz az, amit hallok, mert ellenkező esetben ki kell ábrándítsam. Uhh basszus, legyen valami nagyon menő hónap alkalmazottja alapanyag, mert az a nyakék nagyon csábító…
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2