Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Könyvtár •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 25, 2019 6:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Hogy mit is keresek pontosan itt?
Tényleg ez érdekelne téged?
Oh, persze, igen... majd elfelejtettem, miként ez Gabi bácsi fővárosa és itt annyi angyal repked, mint égen a csillag. Nem is értem... lehet eltévesztettem a menetirányt, avagy valaki szándékosan félrevezetett. Esetleg rosszul mutatta a tábla, hogy merre is van New Orleans. Mert ez itt... ez itt a mennyei dicsfény, amelyben a drága kis mimóza oly' nagy hévvel fürdik. Ah, hogy oda-vissza ne rohanjak e hírtől! Máris lázba hozott a dolog, miszerint mennyi új barátra tehetek szert. Jó, oké, az már egy másik kérdés, miszerint az újdonsült haverjaimnak nem lesz éppen feje. De hát... rá se rántson senki! Minek az nekik? Úgy lehet a legjobban cseverészni ám velük, ha már élettelennek -, s nem jár feleslegesen az égi pofájuk.
Szóval jah... simán játszik a pakliban, hogy csak öldösni jöttem és megtisztítom az Istenke ódivatú hadi teremtményeit. Rájuk férne egy-két számmal kevesebb! Mégis mit számít, ha több ezren élnek, vagy halnak? Ugyan már! Jobb nekik holtan, mintsem élve, nem de bár?
Enyhén megrázom a fejemet, ahogy egy mélyebbet sóhajtok, pont mint, aki hirtelen arra jött rá, miszerint rossz ötlet volt szóba állnia bárkivel - jelen helyzetben pedig; vele. Ennél már csak az lehetne még kellemesebb tevékenység, ha egymással szemben ülve teázgatnánk és cseverésznénk az élet nagyságos dolgairól. Mint például a Sötétségről, aki valamiféle teketóriát űz a Mindenhatóval. De akár sakkozhatnánk is; elütve ezt a feleslegesen unalmas időt. Hiszen az ilyen barátságokra, sőt kapcsolati értékekre; mindig kifejezetten hangsúlyt kell fektetni, ugye? Nem mindennapi élményekről beszélek ám, főként, ha angyalokról van szó. Ők a legeslegjobb cimboráim..
Aztán az már egy másik tény, miként még mindig egyet fúj, mint a pereces, amíg el nem adja a portékáját. Mintha nem tudná felfogni a 'nem' szó valódi értelmét. Esetleg kér egy kis ízelítőt?
- Bocsáss meg... - Viszonozom a kedves kis mosolyát. - ...nem ismerem a szabályokat. - Gúnnyal telt hangon ejtem ki a szavakat, fittyet hányva arra, hogy kinek a mijének a mije. Felőlem a volt pápának is jelenthet, az sem igazán hat meg, tehát... - Esetleg értelmezési gondjaid vannak? - Vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd annyiban hagyva ezt az egészet, elengedem.
- De roppantul igazad van.. - Szólalok meg másodpercekkel később. - ..azért vagyok itt, hogy lássalak. Már úgy hiányoltalak, főleg a múltkori után, tehát... kutattam utánad és lám, lám, icike-picike angyalkám, végre megvagy. - Némi izgatottság fedezhető fel a beszédemben, mintha tényleg érdekelne a jelenléte, vagy az, hogy mi is van vele. - Nem fejeztük be és azt hittem most... - Elakadnak a szavaim, így csak némán bámulok rá, némi módon töprengve. Hm, ami azt illeti a múltkor még arról papolt, hogy ő mennyire semleges, sőt jelentéktelen. Most meg egyből Gabriel és ez a viselkedése.. Attól, hogy megjátszom magam és látszólagosan nem érdekelnek egyes részletek, még igen is megragadnak.
- Igazán? Az remek! - Bólogatok nagyszerűen előadott lelkesedéssel. - Legközelebb küldjetek VIP-meghívót, hogy le ne maradjak eme nagyszabású eseményről.. - Egyféle beleéléssel magyarázom, ekként hitetve el azt, mennyire is foglalkoztat engem, sőt... ezenfelül más érdekelődési köröm nincsen. Csak ez az egy, de komolyan! Látni, ahogy a haverkáim csatába vonulnak... valakinek támogatni kell őket lelkiekben, nem? Persze csak átvitt értelemben - sem.
- Hogyne, a fejeden is ott van.. - Bökök a homloka irányába. - ..nem láttad? - Teszek úgy, mint, aki épp' leolvassa róla, aztán persze nevetek egy jót. Hisz' még miket nem képzel! Bár akár elvihetné ő is ennyi erővel... ha meg nem teszi, akkor így jártam. Annyira úgy se érdekes a tartalma, avagy tán mégis?
Aztán...
Angyalok...
Csak a szemeimet forgatom a kis monológja kapcsán, melynek keretein belül próbál nekem beolvasni. Mily' szép eme kivitel!
Már majdnem elhittem, hogy...
- Tudod, nem sokat kell csiszolni a stíluson és menni fog az... csak nem nálam, Tollpihe. - Veszem viccesre a figurát. - Szóval tízből adok neked... - Elmélkedem el. - ...öt pontot a nekifutásért. - Fel is mutatom a kezemen a számot, megerősítve a szavaimat. - Aztán... - Pillantok körbe. - ...eléggé romhalmaz ez a Paradicsom. Igazán letűnt, kietlen néhol, s levert.. De se baj! Mert ez az új... - Kérdőn nézek rá. - ...hogy is mondtad? Öhm, várj... földi... földi mennyország! Szóval engedelmeddel gyorsan vetnék is egy keresztet. - Azon nyomban végre is hajtom színpadiasan, elmormogva az 'atya-fiú-szentlélek-ámen't. - Hálát adok az Úrnak e szent.... helyért és bla-bla-bla.. - Hadarom el, minden komolyságot mellőzve ezzel.
Ne már...
A fejemet fogom, miként körbeírja a szavaim árnyalatát.
Komolyan?!
Ennyire ostoba...
A lehető legnagyobb nyugalommal hallgatom végig, s majdan válaszolok a számára;
- Ennek az egésznek... - Lépek vissza hozzá lassan. - ...pont annyi értelme van, mint Neked. - Tekintek rá szánalmasan. - Egy; én nem mondtam, hogy van városom, míg Te igen és azt sem mondtam, hogy az enyém a Föld, ezért emeltem ki az embereket. - Pontosítom benne ezt, mert a felfogóképessége, láthatólag nem az erőssége. - Kettő; nem hallottál még a dolgok kiszínezéséről, a metaforákról és hasonlókról? Tudod, az emberek előszeretettel használták és használják.. - Lépek mellé hanyag mozdulattal. - Három; ha mindent szó szerint veszel, akkor ki is az ostoba? - Figyelni kezdem az íriszeit egészen közelről. - Négy; nem, nem fenyegetlek, csak tanácsoltam valamit és amúgy is, kislány... te próbálkoztál vele. Upsz... - Végül finoman érintem meg a derekát, ekként szorosan magamhoz vonva őt. - S hogy én mire számítok? - Szinte suttogok. - Az csak tőled függ.. - Rendíthetetlenül fogva tartom a pillantását, s ha szabadulni próbálna, akkor sem engedem, ugyanis nem félek erőszakot sem alkalmazni annak érdekében, miként megtartsuk a fennálló pozíciót.
Ezáltal pedig mi lesz, Szárnyacska?

▲ music: Me Too▲ ▲Words: 921▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 24, 2019 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Pimaszssága mit sem változott azóta, hogy találkoztunk. Ugyanolyan nagyképű, mint ott, San Francisoba. Fejemet csak egy leheletnyit döntöm oldalra, úgy mérem végig a démont, ki azt hiszi mindenkinél okosabb. Hát persze, hogy az, hiszen egyedül neki sikerült elrabolnia egy arkot és éveken keresztül rabságba tartani. Mindjárt megsajnálom szegény Raguelt. Függetlenül, hogy nem érdemelte meg, a testvérei nem nagyon keresték. Így nézve pedig… Tökéletesen megérdemelte a sorsot, amit kapott. Ma már képtelen vagyok a sajnálatára, de már a szánalmára is. Valóban úgy történt a legjobban, hogy Amara megölte. Földi-, égi-, de még pokolbéli szenvedései is véget nök
Ezért kérdezem hát. Mi értelme a világnak ha minden jóságot igyekeznek kiirtani? Ha a végén nem marad már senkiben könyörület avagy alázat?
Az angyalok kifordultak magukból a démonok pedig… Egy kivételével…
- Édes, hogy azt hiszed, hogy nem rám tartozik. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Hivatásomnál fogva, mindenről tudnom kell - hangsúlyozom ki az utolsó szót, enyhén megnyomva azt. Természetesen tudom, hogy sok minden változott, mióta a földön vagyok, de erről talán nem is kell neki tudnia. Nem. Neki sok mindenről nem kell tudnia. Ahogy akkor sem mondtam el neki sok mindent, most sem, sőt… Ajkamra galád mosoly fut, szegletében ott vibrál egyfajta pimaszság, mely régen egyálalán nem volt jellemző az angyalokra. - Tekintve, hogy Gabriel területén vagy, nagyon is joga van tudnia minden angyalának, hogy mit keres itt egy démon - mosolygok rá kedvességbe burkolt álnoksággal.
- Nem hallottad? - teszem számra a kezemet, ijedten. A hír úgy suhant végig a városon, hogy öröm volt hallgatni. Végre tesz is valamit az ark, nem csak a szája jár, ahogy az elmúlt években végig. - Épp most tartott tisztogatást. Sokan nem élték túl - húzom el számat kelletlenül. Előtte nem játszom meg magam, miért is tenném? Senkinek semmi köze ahhoz, hogy miért gondolom úgy, hogy a világnak lassan… Talán hasznomra tudnám fordítani hiúságát?
Tekintetem a dobozra simul egy leheletnyi pillanat erejéig. Szemöldököm ívesen vonom fel.
- Postásnak tűnök talán? - kérdezem némi döbbenettel nem csak hangomban, de ábrázatomba is. Pár értetlen pislogást is társítok hozzá, csak hogy teljes legyen az összkép.
Egy valami azonban nem változott. Nem tartok most sem tőle, ahogy közelebb jön hozzám. Ehelyett inkább büszkén húzom ki magamat, úgy figyelem mozdulatait, arcainak rezzenését. Soha nem fogom tudni megmondani az emberekről - démonokról, hogy mikor hazudnak. Egyszerűen elég lesz senkinek sem hinnem… Miért van akkor az, hogy az Ő szavaira mégis adok? Fejemet enyhén rázom meg, kitörölve a jégkék tekintetetek az emlékeimből.
- Tényleg - csettintek egyet nyelvemmel, ajkam jobb szélét felhúzva, tekintek végig körbe a helyen. Na igen, most már nem olyan, mint egykor volt… - Te nem is éltél még, amikor Ádám és Éva a Földi Paradicsomba éltek. Mit gondoltál, hogy mindenki annyira ostoba mint te? - vonom fel kérdőn újra csak a szemöldököm. - Hogy az angyalok úgy választanak területet, hogy annak nincs jelentősége? - igen, többet tudok mint ő. És soha, de soha nem fogok elmulasztani egy alkalmat sem, hogy az orra alá dörgöljem ezt.
- Viszály, ez itt a Paradicsom, ha tetszik, ha nem. Ez lesz a földi mennyország, de ahhoz démonűzést kell itt tartani - mosolygok rá ezúttal fenyegetően.
Mozdulatait szemmel követem, hirtelen fordulására mégis fejemmel kissé hátra hőkölök. Hipokratikus monológjára kénytelen vagyok felnevetni mégis, egyet lépek csak hátra, majd kettőt. Szórakozottan tekintek fel rá, ezernyi fogammal nevetve rajta.
- Tudod, mindazzal amit mondtál, csak két baj van, egy: te sem igazán a föld teremtménye vagy, sőt mi több, ha belegondolsz, mint démon jóval az angyalok alatt állsz, hiszen… Tudod nem árulok el sokat, de Lucifer is egy angyal - kapom ajkam elé a kezemet. Lassan engedem el a kezemet és fogom meg mutatóujjam bütykét is. - Másodjára, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Az angyalok tolla nem fehér, fekete, mint a lelketlen lényed. De mint mondtam ez már csak apró tévedés a tengernyiek közül, melyeket vétesz - vonom meg a vállamat könnyedén. Igen, az angyalok is könyörtelenek. Tekintve, hogy nincs lelkünk, tekintve, hogy egy semleges nem áll egyik oldalon sem…
- Szóval ha jól értem. Idejössz a városomba, fenyegetsz, neked állj feljebb. Megkérdezhetném, hogy mégis mire számítasz?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 21, 2019 7:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Komolyan?! Miért pont Ő..? Ennél már az is jobb volna, ha Gabriela egyik szárnyas kis bábja lejtene itt hastáncot.. De hát nem, mert fene módon olyan jó szerencsém van, miként...
Ez a nap már szinte ennél nem is lehetne tökéletesebb, hiszen a nem régiben szerzett tollas barátom van csak itt.. A drága Ophilus... bár lehetne lazán Oktopus is.
Egészen mélyen szívom magamba a szükségtelen oxigént, ahogy szemet forgatva díjazom a rövid kis meglepettségemet követően a jelenlétét, mely' számomra inkább átok, mintsem áldás. S ha ennek tetejében nem lenne elég, akkor még úgy tesz, mint, aki.. mily' fenségesen is gonosz. Ugyan már! Bár ennek az egésznek azt hiszem, van egy remek oldala, ugyanis a múltkor nem sikerült szárnyacskákat vágnom. Most pedig... tádám! Itt van előttem; a selymes tollacskáival, amiket szépen lenyisszanthatok, aztán pedig volt angyalka, s ezt követően nincs...
- Oh... - Döntöm oldalra félig a fejemet, miközben méregetni kezdem silány alakját. - ...az ittlétem érdekel? - Mutatok körbe a mutatóujjammal a levegőben. - Igazán sajnálom, aranyom, de ez nem rád tartozik, viszont nyugi... nekem is hiányoztál! - Villantok meg egy bájos mosolyt, ami aztán könnyedén vált át ironikusra. - Tudod, tisztában vagyok azzal, hogy milyen jól forgatják itt a szappanoperát; Gabriela-val a főszerepben. - Szórakozottan nevetek, felé sétálva némileg. - S mint oly' nagy rajongója; szerettem volna testközelből is megcsodálni Őt, sőt, kérlek, mint láthatod.... - Bökök a kezemmel a lerakott doboz irányába, amelynek a fedelén egy tál kukoricamag hever. - ...hoztam egy kis csemegét is. Mivel nem árt az önfeledt szórakozáshoz egy kis popcorn, nem igaz? - Lazán teszek még egy lépést, ekként hagyva köztünk néhány méternyi apró távolságot.
Hazugság, hazugság, hazugság...
Minden kiejtett szó, mondat, s értelem...
Valaha vajon mondtam én igazat?
- De, ha már a helyzet így hozta... - Tárom szét a karjaimat, mint, aki arra vár, miként átölelhesse a lányt. - ...befejezhetnénk a múltkorit! - Utalgatok a szárnyacskáira mutogatva; meg arra a kis ábrázatára, amellyel azt mondatja...
Tényleg megváltozott? A szavak, a tettek... mintha csak kicserélve lenne az angyalka, vagy, netán kifordult volna önmagából..
- Eme Szent Helyen? - Nyomatékosítva kérdezek vissza, ahogy egy jót röhögök. - Meg ez lenne maga a Paradicsom? - Komolyodom el, enyhén ingatva a kobakom. - Ha te mondod... - Teszek egy fura jelenetsort (lásd a gifet), majd pontosan elé kerülök, igencsak közel hozzá. Semmi fenyegetés, semmi ráijesztés, semmi támadás... csak egyetlen lépés, amely által a szemeibe nézhetek; ennyire közvetlenül. - Hahó, Tollaska! - Suttogom egy kissé őrült volumennel. - Ez itt a Föld! Ami az emberekké és nem a Ti kis parazita lényetekké... Tehát mondd; miért nem reppentek bele a világ legnagyobb óceánjának a mélyére? Legalább nem kéne bámulnom a képeteket, meg azt a szánalmas hófehér szárnytollatok.. - Lökök rajta egy árnyalatnyit a vállától fogva, párat hátrálva egy nagyobb sóhaj keretei közt.
Nem is értem...
Komolyan nem..
Miért kell nekem velük, s főként; vele egy légtérben lennem?!
Az Isten áldása ez a mitugrász...
Ennél nevetségesebbre meg sem teremthette volna..
S legközelebb hol találkozunk?
A New Orleans-i kávézóban?
Mert, ami azt illeti, szívesen meghívnám egy lecsapolt angyalvér koktélra..

▲ music: Damned If She Do▲ ▲Words: 508▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 20, 2019 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Kényelmesen sétálok be az egykori fenséges könyvtár épületébe. A por még mindig oly unottan szállingózik itt, mint egykor. A nap aranyló fénye a törött ablakokon keresztül világítja meg őket egy-egy fénysugárba. Kísérteties, mégis lenyűgöző látványt ad így a helynek. Mintha nem is egy, a modern korban felépült épület lenne, hanem egy ősrégi romhalmaz, melyet az emberek tettek tönkre. Hiszen ezt teszik, nem igaz? Újra és újra tönkre teszik azt, amit egykor felépítettek. Építenek, hogy aztán pusztíthassanak. Valahogy így fogalmazta meg Abaddon is saját létének értelmét. Felépíti a fellegvárat, hogy aztán darabjaira rombolhassa.
Üvegszilánk sikoltó hangot ad ki, mikor óvatosan húzzák végig az egykori csempén. Segítségért kiált, valakiért, hogy mentse meg. Fejemet felkapom, abba az irányba emelem, melyről a hangot hallom. Az angyalok képessége kihasználatlan. Sokkal többet látunk, hallunk de érzékelünk is, mint bárki más. Elfecseréljük ezt, a látásunkra hagyatkozunk tovább. Akaratlan a mozdulat, mellyel a levegőbe szagolok. De különösebben nem érzek semmit.
Lassú léptekkel indulok meg a hang irányába, fejemet lehajtom. Halk puffanás, lapok pergése, mikor a gyenge szellő végigsimít kinyitott lapjain. Szemöldököm vonom fel úgy tekintek fel a…
Ajkamra galád mosoly ül ki, közel sem olyan, mint legutóbb. Nem szelíd, nem bizakodó, de korán sem jóságos.
- Nézzük csak - sétálok hozzá közelebb, majd a csarnoktér előtt állok meg. Egyik kezemet a csípőmre teszem, a másikkal egy polc szélén támaszkodom meg, ezáltal némileg oldalra is döntöm testemet. - Én angyal vagyok, ez egy angyalok által irányított város. Te, ellenben démon vagy és nem is hinném, hogy Gabriel csatlósa lennél, oh korán sem - düllesztem ki egy pillanatra a szemem, s halkan nevetve rázom meg a fejemet. - Én lennék az első, ki beadná neki a felmondását, ha azzá tenne, viszont neki meg szüksége van rám - ciccenek egyet figyelme a döbbent ábrázatát. Nem is olyan rég volt, hogy meglátogatott, majd elutaztunk kéz a kézbe Szentpétervárra. Elég sok mindent mondtam neki, de vélhetőleg semmit sem fogott fel abból. Az én szerencsémre.
Természetesen minden szavam merő hazugság, neki ezt mégsem kell tudnia. Az én ittlétemnek ugyanis csak egy oka van. Gabriel és Bartholomew idegeire menni. Azt hiszik, hogy a város járhatatlan anélkül, hogy ők ne vennék észre. Na nesztek, itt egy démon és nem is akármilyen.
- Szóval a kérdés inkább neked szól. Te? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, ajkam szegletébe mégis az a fajta pimasz mosoly bújkál, amit Don is sűrűn használ velem szembe. S amitől én teljes mértékben meg tudok őrülni. - Mit keresel eme Szent Helyen? A Paradicsom nem éppen egy démonnak való - ütögetem körmöm a polc fa burkolatához. Helyzetemből mégsem mozdulok, mindaddig, amíg ő sem tesz semmi fenyegetőt. Már nem az vagyok, kit egykor megismert, már nem fog tudni oly könnyen csapdába csalni.
Táncra fel, démon.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 19, 2019 10:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Ophilia
I don't see a fairytale ending for you...



Ez se már az a bizonyos fényűző könyvtár, mintsem egykor volt -, gondolok erre, miközben lazán besétálok a tárva nyitott ajtón. S hogy mit is keresek egy angyalokkal telt terepen? Áh, ez egy remek kérdés, nem igaz?
A látvány egészen rendhagyó, sőt kissé rémisztő volna egy ember számára. Egy-két polc erre-arra kidőlve, a könyveket már csak a szentlélek tartja egyben, míg eközben egy-egy szekrénysor vígan fekszik a padlón. Töménytelen mocsok, piszok, s kosz.. Szinte az egész helyiséget belepi az a fajta volumen, miszerint pusztítás. Kósza üvegmaradványokon lépdelek keresztül, melyek még szilánkosabbra törnek a cipőm talpa alatt. A vér... az a fajta kellemesen kellemetlen 'vas' illat -, tehát ezek alapján itt nem régiben vérontás volt. Ha pedig minden igaz, akkor... Még beljebb lépdelek, szinte suhanok, miként megcsap a dögvész szaga. Kezdem azt hinni, miszerint itt eléggé gyakran hullanak elfelé, ami olyan morbid, de most nem? Ez egy könyvtár és nem pedig egy pellengér. Persze, a díszítés tökéletes, a tájkép is csodás.. de...
Lucifer biztos eget rengető módon dühös lehet rám; a tekintete vöröslővé válása nyomán. Elképzelem, ahogy ott áll... egymaga valahol és csupán... prédikál rólam. Ha annyira fondorlatos lenne, akkor megtalálna, sőt, ha oly' vétkes volnék, akkor már rögvest megbüntetett volna, s nem húzódna el ilyen szinten a dolog. De persze, az időnk végtelen, s mielőtt visszatérnék; még rengeteg elintéznivalóm van...
Még félbemaradt az én Bora Borás nyaralásom, amely eszményien csodálatos parti. Tudtad, hogy ez a sziget egyike a Francia Polinéziában a Társaság-szigetek csoportjának? S azzal tisztában vagy-e, miszerint a nevének jelentése tahitiül „elsőszülött”? Pont, mint én... s ekként tökéletesen passzolunk is ám. Mintha pusztán nekem találták volna ki; nem hiába itt sütkérezek a napon. Félmeztelenül, egy szál fürdőgatyában, a napernyő alatt...
Oh, igen, igen...
Tehát Luciusznak hiányzom -, mert ez a kijelentésem teljesen egyértelmű. Elmélkedjünk is el rajta... Gyerünk! Nyilván nincsen, aki szórakoztassa őt, mert hát.. én egyedüli alkat vagyok és megismételhetetlen. Aztán annyi katonáját küldi már utánam és állítja rám, miként... szinte érzem a törődését; igazán a szívén viseli a sorsomat. Mily' megható! Egyáltalán van neki? Azt hiszem, ez most mellékes. De tudom... tudom, miszerint sír utánam; minden apró vágya én vagyok. S a nem létező lelkében vigyázza a féltve őrzött emlékeket rólunk; a kapcsolatunkról... Mármint nem, nem arról beszélek, hanem a bensőségesebb baráti viszonyról. Olyanok vagyunk egymásnak, mintsem a lelki társak - természetesen lélek nélkül. Igaz, hogy ő eközben megőrül mellettem, de én... én élvezem, szóval Luci' belső idegállapota nem is olyan fontos, sőt eltörpül a sok jó mellett, amit fejfájásként okozok neki. Hm, jut eszembe... kellene firkantanom a számára egy üdvözlőlapot, amelyben megírom, miként mennyire csodás a sziget.
Végül leteszem az én dobozkámat valamerre, amelyet ezidáig kitartóan fogtam. Hogy mi van benne? Az már meglepi..
Vajon Gabriela mit csinálhat? Újabb szappanopera részt forgathat a stábtagokkal?
S miért ennyire kihalt itt minden?
Beljebb megyek, ekként ott hagyva a dobozt; a tetején pedig a kukoricamagvakat. Igen, igen, majd kipattogtatom a tűzmágia segítségével. De most jobban érdekelnek a szedett - vetett kis könyvecskék. Azonnal fel is kapok egyet buzgón, amelyen a következő cím olvasható; 'A bűnös vágyak'.. Oh, pokol... azért elsőre ezt kifogni! Mondhatni nem semmi! Lehetne ebből még hasznos jelenség is, viszont... egy angyalokkal telt báb városban vagyok. Akkor mégis mit akarok?
Sóhajtva dobom félre a kötetet, ahogy tovább kutatok az édes papírok között, míg nem...
Kopogás..
Léptek hangja...
S épp' ahogy megfordulok, csak ennyit ejtek ki az ajkaimon;
- Te?!

▲ music: High▲ ▲Words: 562▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Könyvtár   - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 19, 2017 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mihr & Seraphiel

•••••••••••••••••••••••••••••••••••
"...gyűlöletembe mindig fájdalmas vágy elegyedett: miért nem tudom úgy gyűlölni, hogy ne szeressem, miért nem tudom megtagadni a bocsánatot; és hogy a szeretetembe is vágy elegyült: miért nem tudom úgy szeretni, hogy ne gyűlöljem?"
•••••••••••••••••••••••••••••••••••


Egy-két órája lehettem a könyvtárban, a földi létem alatt is megmaradt az a rossz szokásom, hogy szeretek elvonulni mindentől és mindenkitől, nyugalomra és magányra vágyok. Ez kissé paradoxon, mivel kerubként mindig is az volt a feladatom, hogy emberek közelében legyek és szerelmeket hozzak létre. Így mint a legtöbb kerub testvérem nekem is a középpontban kellene lennem, mint pl. Anael. De engem nem erre teremtett Atyánk. Minden angyalnak megvan a maga feladata és hiszek benne, hogy nem véletlen tűnt el Isten, ez is a tervének a része. Az én részem a kirakósban pedig az, hogy Gabriel és a serege mellett legyen, nehogy kihunyjon belőlük a maradék fény is, hiszen angyalok volnánk nem de bár? A poros könyvek között sétálgattam, pár polc előtt megálltam, végig húztam kezem a gerinceken és találomra választottam egyet. Fellapoztam az épségben maradt oldalaikat és elvesztem a világukban. Ilyenkor mindig elcsodálkozok, hogy milyen nagyszerű az emberi elme, hatalmas képzelő erővel rendelkezik. A sok rossz ellenére, amit elkövettek van pár apró dolog, amit jól csináltak. Ilyen a legtöbb könyv. A megsárgult lapokat óvatosan lapozom, majd kiolvasva vissza teszem a helyére, sőt a földön heverő megtaposott könyveket is szépen a polcokra helyezem. Nem tudom mi történhetett itt két találkozásom között, de jobb bele sem gondolnom. Lehetséges, hogy valamelyik testvérem talált itt egy nem kívánt látogatót. A testvéreimről jut eszembe lassan vissza kellene térnem a főhadiszállásra, nem akarom, hogy bárki a keresésemre induljon. Ez az én kis titkos helyen, amiről nem akarom, hogy tudomást szerezzenek. Nagyon elmerenghettem gondolataimban, hogy nem vettem észre, többé nem vagyok egyedül és a titkos helyemnek is annyi. Az előttem álló angyal kihúzza magát és a tőle telhető leggonoszabb mosollyal jutalmaz meg. Mihr meg az olvasás? Ugyan, már! Ennél jobban kellene hazudnia, mert ezt a mesét nem veszem be. Ő és az olvasás nagyon messze állnak egymástól. A jelenléte is haraggal tölt el, nehogy a viselkedése, már éppen a szemére vetném, hogy angyal létére hazudok. De egyetlen szó sem jön ki a számon, mivel folytatja a mondandóját, amire köpni-nyelni sem tudok. Apró utalgatásának köszönhetően vörössé válik az arcom, amit még tetőz az, hogy egy kacsintást követően közelebb lép hozzám. Arcunk majdnem összeér, érzem forró bőrömön a lélegzetét. Ilyen közel soha senkit nem engedtem magamhoz és nem is állt szándékomban, kivéve egyetlen angyalt. Hogy van képe ilyet tenni az engedélyem nélkül?
Angyal létedre hazudsz is már? Nem gondolod, hogy apránként el fogsz bukni, ha így folytatod? Atyánk nem hiszem, hogy jó szemmel nézi az ilyet - sziszegem a fogaim közül, próbálok határozott lenne, de belül remegek.
Hallottam róla, hogy mikre képes és eszem ágában sincs tapasztalni, mozdulnom kellene, de lábaim gyökeret vertek.
- De ha már szóba került a jobb időtöltés, persze minden vágyam veled eltölteni Mihr - kezemet az arcára csúsztatom és végig simítok rajta egy apró mosollyal. Hangom mézédes, nevét vágytól elhalkulva ejtem ki, mintha elakarnám csábítani, egy fél lépéssel közelebb lépek hozzá, hogy egy hajszálnyi levegő maradjon közöttünk. Mindeközben levegőt sem veszek, kivárom a megfelelő pillanatot a színjáték után a folytatáshoz.
- Mit szólnál ahhoz, ha te szépen bemennél olvasni, hátha versz a fejedbe egy kis értelmet, én pedig kilépek azon az ajtón - hangom tocsog a gúnytól, majd az ajtó felé biccentek a fejemmel. Közben kezemet a testem mellé ejtem, tekintetemmel hol őt kémlelem haraggal telve, hol az ajtót vágyakozóan. Fogalmam sincs miért vált ki belőlem ilyen érzéseket, hiszen a testvérem. Lehetséges, hogy ezt meg kellene vele beszélnem? Nem, nem és nem! Seraphiel, neked teljesen elment az eszed?!?

egyéb: Nagyon tetszett, egyáltalán nem gyér... luvu


•••••••••••••••••••••••••••••••••••

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 17, 2017 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next





 

Never look back
into the past...


A pusztítás 25 évvel ezelőtt kezdődött el, amikor az angyalok megjelentek a földön, hogy véget vessenek az emberek uralmának. Elkezdődött a tisztogatás – én csupán így hívom, és a városok lakói kénytelenek voltak elmenekülni Las Vegas utcáiról. Ahogy végigsétálok az utcákon, a romos épületek látványa egyfajta büszkeséggel tölt el, mert tudom, hogy a betondzsungel egy része, amit azok a hálátlan halandók felépítettek s tönkre tették vele a környezetet, elpusztult és mindezt mi okoztuk. Hahh… még hogy kedves angyalkák vagyunk, akik felhőkön ülve hárfát pengetnek és békésen énekelnek? Kizárt!?!
Szerény véleményem szerint az, hogy megjelentünk a földön csupán felvilágosodást vont maga után: lehullt a lepel sok-sok téves hiedelemről, az emberek elkezdtek félni a tőlük sokkal erősebbektől és tudják, hogy nem csak ők léteznek kerek e világon. Még hogy mi vagyunk az ellenség? Ők nem becsülték meg, amit Isten adott nekik! Elhagyták őt, ahogy Isten minket és még csak arra sem képesek, hogy meghúzzák magukat a sarokban. Nekik mindig a hatalomra fáj a foguk, ha megszerezték, akkor pedig hamar meg is unják…
Mély levegőt veszek, hogy kitisztítsam elmémet. Sajnos, néha túlságosan is elkalandoznak gondolataim olyasmik körül, amik teljesen lényegtelenek, és amikkel nem igazán szeretnék foglalkozni, pláne akkor, amikor épp a könyvtár felé igyekszem. Elnevetem magam, mert tudom, hogy Seraphiel is ott lesz – talán direkt megyek oda, hogy kiélvezzem közös perceink szépségét? Naná! Ki nem hagynám azokat a pillanatokat, amikor kicsit feltüzelhetem a kicsikét!
A bejárat előtt állok, és már lépnék is be az épületbe, amikor hirtelen valaki nekem jön. Anélkül, hogy hátrapillantanék, már tudom is ki áll mögöttem. Mikor megfordulok, Seraphiel szikrákat szór rám, s ha ember lennék, egészen biztosan vissza is fognám magam, de mivel nem vagyok – ami eléggé nyilvánvaló -, így kihúzom magam és gonoszkás mosolyommal nézek vissza rá.
- Olvasni jöttem – hazudom minden nehézség nélkül. – De ha meg akarod nekem tiltani, csak szólj nyugodtan és kitalálhatunk közösen valami jobb időtöltést – kacsintok rá és a kelleténél közelebb lépek. Arcunk majdnem összeér és érzem leheletét arcomon.



egyéb: remélem elnyeri tetszésed, attól függetlenül, hogy kissé gyér lett :S - credit


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 16, 2017 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Mihr & Seraphiel

•••••••••••••••••••••••••••••••••••
"A szerelem, a gyűlölet, a vágy - végső soron nem ugyanaz-e? Egység a hármasságban.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••

Minden 25 évvel ezelőtt kezdődött, legalábbis ezt állítják a halandók, akkor láttak először angyalokat. Az eszméjük a kedves, barátságos glóriás, hárfázó szárnyas lényekről az első mészárlás alkalmával teljesen össze omlott. Sokáig nem akartam oldalt választani, kerubként végeztem a csöppnyi munkámat. Aztán minden megváltozott, megpillantottam őt és olyan érzések kerítettek hatalmába, amit még sosem éreztem. Abban a pillanatban döntöttem, leszállok és Gabriel oldalára állok. Tisztában voltam a két csoport nézeteivel, Mihály szerint az emberek atyánk teremtményei, akiket védeni kell, míg Gabriel szerint atyánk miattuk hagyott el minket, így pusztulniuk kell. Az a sok háború, gyilkosság és mérhetetlen vér, ami elöntötte Isten fáradtságos kézzel megalkotott világát, mérhetetlen szomorúsággal töltött el. Éreztem a fájdalmukat, szerelmeiket és minden egyes érzést, amivel rendelkeztek. Ezért hiszem, hogy Gabrielnek van igaza, az ő korcsosulásuk miatt hagyott el minket. Las Vegas városa érdekesebb mint gondoltam, a romok mellett azért még megtalálható a könyvtár, ahol néha elbújok a világ elől. Testvéreimet mindennél jobban szeretem, mégis kilógok a sorból. Ők imádják a vér látványát, a kínokat, amit az emberek élnek át, csilingelő hang számukra az ő kínkeserves könyörgésük. A legtöbbjüket egy emberi pszichológus biztos pszichopatának mondaná. Ők harcosok, akikre nagy szükség van. De mégis mit ér a háború kellős közepén azaz angyal, aki sosem gyilkolt? Sosem ontottam vért a két kezem által. Az érzelmek befolyásolásával persze számtalan ember halálát okoztam közvetve, de sosem a kezeimmel. Sokszor emiatt feleslegesnek érzem magam, mégis tudom, hogy szükségük van rám. Közülük még én vagyok a legangyalibb. Ezen gondolkodtam, mikor neki ütköztem valakinek, kissé ijedten pillantottam fel, hiszen senkire sem számítottam. Ahogy a jeges szemeibe tekintettem fellángolt bennem a harag szikrája.
- Te meg mit keresel itt Mihr? - tettem fel a kérdésem köszönés nélkül. Kevés olyan angyal létezik, akit ennyire ki nem állhatok, mint őt. Valamiért taszít a személyisége, ő sosem ismerte azokat a fogalmakat, amit én még mindig őrzők a szívem mélyén.


•••••••••••••••••••••••••••••••••••

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 09, 2017 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 09, 2017 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Ophilia
Nothing is true, Everything is permitted.
We work in the dark, to serve the light.



Franciaország, Párizs, 1789
- A francia forradalom idején.


Hátam a hátát érinti, míg a mozgásunk tökéletesen tükrözi egymást. A kard éle védekezően nyúlik magunk elé, a felhőzet szinte belepi az égboltot, s végül egyetlen mennydörgést követően, szakadni kezd az eső. A cseppek finoman ékelődnek a ruházatunkra, ezzel rajzolva fel könnyhöz hasonló jelenséget, és minél inkább előre haladunk az időben, annál ázottabbá válik a rajtunk lévő szövet. Tisztán hallani az esőcseppek dobolását az utca kövezetén, amíg megannyi katona sorakozik fel a palló vonulatának menténél. Puskáikat előre szegezve, céltudatos tekintettel néznek felénk. Készek lőni, ha kell, sőt bátran meg is ölni minket. E gondolatra el ridegednek a vonásaim, s míg partnerem a jelre vár, én lezárt szemekkel követtem ugyanazt a mozdulatsort, amit az eddigiekben ismételtünk, mintha éppen csak egy táncot lejtenénk. Lehetne esőtánc... lehetne kiváltság. Az égbolt megdörren, a fegyverek kattannak, s az idő ezzel szemben megáll. Tétován mi is ugyanezt tesszük, a katonák hadával nézve farkasszemet, eközben a háttérben hátrébb kerülnek az emberek. Ki-ki elbújik, s csak félve less ki a sorokból, míg mások elől állva kíváncsian szemlélik az eseményeket. Tánc, halk dobogás, lüktető ütem..
- Közelíts! - Hallom a harsány parancsszót, és egyszerre indulnak meg, egyre feljebb és feljebb lépve.
- Most mi lesz? - Kérdi reszketeg hangon, ahogy szinte hozzám simul. - Túl sokan vannak... - Ám, a mondandóját nem fejezheti be, vagy legalább is, nos én nem hallom meg, ugyanis elrugaszkodom a pallóról, egyenesen a macskaköves útra.
- Tűz! - Hallatszik a háttérből az egyértelmű vezénylés.
- Feküdj! - Ordítom, ahogy egyetlen mozdulattal lehajolva, még épp időben sikerül kikerülnöm a golyókat. Végül felállok, elővéve a puskát, s néhányat lövök sorjában. Minden lőszer egy áldozat, azaz annál több hulla. Lépéseket teszek, és a karddal szúrom szíven a tőlem nem messze lévő embert, majdan kirántom belőle az eszközt. A vére bemossa a köveket, ám az eső szárazra törölheti utánunk a terepet. S míg én az egyik oldalt kaszabolom az oda nem illőeket, ő a másik végletben kezdi meg a tisztogatást. Ösztönzés a harcra, a nyerésre, a háborúra.. Csak akkor kezdj bele a csatába, ha készen állsz, ugyanis nem a fegyverek döntenek, s nem az erőfölény, hanem a gondolkozás... a taktikusság -, a hitelesség -, tehát maga az adott lépés!


Érintésére az elmém végleg megbomlik, és a szavak idegesítő egyvelegé változnak. Erősen ökölbe szorulnak az ujjaim, míg körmeim a tenyerembe vájnak. A vér beborítja a kezeimet, halk morgást hallatok, majd minden alább hagy. Nincsenek érzelmek, melyek korlátozzanak, avagy megállítsanak. Nincsen tér, mely elzárjon, vagy visszatartson. Csend, vér, ridegség, végtelenség..
- Nem vagyok az. - Sziszegem tünékeny alakja után, ahogy négykézlábra állok. Körmeimet csikorgó módon húzva végig a padlózaton. - Nem vagyok jó... nem vagyok angyal! - Üvöltöm őrülten, hangom kitölti az egész könyvtárat, de még azt is megkockáztatom, miszerint a külső területen, ugyancsak tisztán hallatszik. A szilánkok felsértik a bőröm felületét, amíg állóhelyzetbe kerülök. Szinte alig bírok koncentrálni a vérveszteség kapcsán.. mégis egyre dühösebbé válok.
Sorban döntöm le a polcokról a könyveket, végig taposva mindet, és ezernyi részre tépve szét. A telekinézis képességemet alkalmazom arra, hogy lehulljanak, majdan a falhoz dobálom őket. Ordítok, döntök, zúzok... tépek, taposok, kárt okozom.. - Még, hogy hisz bennem... - A megsárgult lapok cibálódnak, összegyűrődnek, s porba hullnak. - ...naiv, ostoba, angyal! - S a könyvtár most már romosabbnál is romosabb, mert, ha rajtam múlik, akkor még az épület falait is képes vagyok ledönteni..

▲ music: Ready to fight▲ ▲Words: 550▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 07, 2017 12:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Stamiel & Ophilia
They wanna break me and wash away my colors


Muszáj összeszednem minden erőmet, hogy a kivetített képet életbe tudjam tartani. Emlékszem Stamielre, minden lépésére. Az ő életét is, ahogy minden más angyalét is nyomon követtem az életben. Lehet, hogy ezt ő sem tudja, lehet, hogy eme információ felett ő is átsiklott, mint oly sokan mások…
De én emlékszem. Minden rezdülésére, szavára, tettére. Emlékszem, hogy nem volt olyan, mint most. Nem…
Mi történhetett vele? Hasamat fogva érzem, ahogy a vér szivárog át ujjaim között. Ahogy a fájdalom átjárja a testemet és az elmémet. Érzem, hogy nem gyógyulok, túl sok energiát használok fel. Mégsem szakítom meg a látképet. Nem. Mert hiszek benne, hiszem, hogyha meglátja az egykori önmagát józan esze visszatér. Az elmúlt huszonöt év nem tehet senkiben sem annyi kárt, hogy ne lehessen visszafordítani. Nem moshatja el az elmúlt évezredek emlékeit. Ez egyszerűen nem lehet. Nem lehet engedni.
És én nem fogom engedni.
Szabad kezemmel óvatosan húzom ki a karomba állt szilánkot, újabb szisszenést hallatok. Ujjaim közül kicsúszik a saját véremmel áztatott darab, hangos csilingelése visszhangzik a párizsi utca zajában. Emberek állnak körülöttünk, kik saját eszményeiket akarják kifejezni. Kik harcolnának magukért, kiknek elegük volt a kegyetlenségből, a kizsákmányolásból az igazságtalanságból. Ők nem látnak minket, nem hallanak minket. Ez mind csak emlék, semmi más.
Szavaimat újra nem hallja meg. Tétován pillantok fel, szememből könny hull alá, utat mosva magának a mocskos arcomon. Az nem lehet, hogy ne jártam volna sikerrel.
- Deho… -kezdek bele, de ekkor felránt, megszorítva karomon a sebemet. Szemeimet újra szorosra zárva szisszenek fel. Nem fogok kiabálni, nem fogok könyörögni neki. Testem megrázkódik, egy újabb könny gördül le arcomról, mely a fájdalom kényszerít ki belőlem. Remegő pilláim alól tekintek fel újra rá. – Az életed emlékeit én őrzöm – felelem neki szigorú határozottsággal, próbálva megtartani magamat. Nézem egyre távolodó alakját, ahogy térdre rogy. Amint térdei a padlón koppannak az emlék véget ér. Las Vegas napos könyvtára újra a meleget árasztja. Egy kósza rigó repül az egyik polc tetejére s halk csiripelésbe kezd. A szél gyengéden járja körbe a helyet, néhány homokbuckát meglátogat, hogy pár szem homokot felkapva odébb hordjon.
Halkan zihálok, testem minden porcikája remeg. Nincs erőm, nincs több erőm. Szinte alig maradt. Fáradtság járja át elmémet, érzem, ahogy szemeim egyre jobban csukódnak le.
Tétován lépek előre egyet, s még egyet, csoszogva a padlón. Egyik kezemmel még mindig a hasamat fogom, összegörnyedve hajolok le a könyvért, mely… mely csak itt található meg.
Még egy tétova lépés, erőm híján vagyok már. Megadva magam remegő idegeimnek halk nyögéssel zuhanok le mellé. Nem tudom, hogy a következő mozdulatot miért teszem, mi késztet rá, egyszerűen csak tudom, hogy meg kell tennem. Szelíd mosollyal az ajkaimon lágyan ölelem át, még mielőtt teljesen elveszne.
- Sose szűnök meg hinni benned Stamiel – suttogom halkan, remegő, meggyötört hanggal – Te jó angyal vagy, mindig is az voltál, mindig is az leszel. Bármi is történjen, bármit is csinálja, bármit is tégy… Mindig hinni fogok benned – fejezem be mosolyogva, elengedve őt.
Az utolsó csepp erőmet összeszedve, torzítom el a teret, hogy egy pillanat töredéke alatt eltűnjek mellőle a könyvvel a kezembe együtt, ha semmi sem akadályoz meg közbe.
Hogy hova? Egy san franciscoi kis lelakott lakásba jártam a minap. Ez volt az egyetlen olyan hely, egy olyan emlék, melybe tudtam most kapaszkodni, még utoljára… Ahol megadva magam az önkívületnek álomra hajthatom meggyötört testemet.



My Demons §§ szószám 542 §§
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5