Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 25, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A zene egyszerre csak elhallgatott, hirtelen csak az eső kopogását hallottam, a köveken, a leveleken... mindenen... és perdülve ért véget vele a táncom is, miként szembefordulva álltam meg a muzsikussal... aki, most láttam csak meg: engem nézett épp. Szemei az enyémeket bűvölték, bámult... nem szólt semmit, csak állt, kezében a hegedűvel, és nézett... Egy pillanatra azt hittem, tán igézet szállta meg... de mielőtt megszólíthattam volna, megmozdult. Egyszerűen... némán... Lelépett a földre, és rólam tekintetét nem véve le, újra a húrokra helyezte a vonót, és új zene csendült... Az új, búsan nyikorgó, de heves muzsika felém közeledtében kelt szárnyra... s mintha csak körbeölelt volna... kézen fogott, s magával rántott...
Elmosolyodtam, ajkamba haraptam, és mintegy fejet hajtva neki, lépdelni kezdtem, tettem egyik lábam a másik után, és körbetáncoltam a férfit, aki szüntelen játszott nekem. Állt... és játszott...
Sebesen kapkodtam lábaimat, ahogy a zene gyors üteme játszott velem, s lelassultam, amikor ő is lassított. Ahányszor csak váltott, én nevetve ugrottam át, egyik tempóból a másikba, akár mintha kergetett volna, pedig... ő meg sem moccant. Mégis űzött... űzött, és csalogatott szüntelen.
Rövidesen már mind a kettőnket eláztatott a zivatar egészen, de... azt hiszem ez egyikünket sem igazán zavarta. Ő játszott, míg csak volt mit, és én táncoltam neki, amíg csak volt mire. Csak körbe és körbe, körülötte, mint egy körhintán. Elfeledtem ki vagyok, ki ő, hol vagyunk, és mikor. Elfeledtem, nem törődtem semmi mással, csak... csak ezzel... a muzsikával, a lépésekkel, csak... hagytam, hogy a muzsika vigyen, amerre csak szeretne. A zene elragadott, és én engedtem neki, nem akartam, talán nem is tudtam volna ellenállni. De ugyan, miért is tettem volna? Semmi okom sem volt rá. Akartam ezt! Táncolni akartam neki, és a dallamoknak, csak ezt akartam, és semmi mást! Ez éltetett, ezért éltem... ha nem teszem, nem is én lettem volna már az, hanem... hanem valaki egészen más. De én ez voltam. Nekem táncolnom kellett! Jobban kellett, mint a levegő!
De a darab végül... a végére ért, a hegedűből kiszálltak az utolsó, gyönyörű hangok, és hirtelen véget ért, lezárult... és én megálltam. Megálltam, épp a férfival szemben. Talán ha egy lépésnyi távolság, ami volt közöttünk. Ő csak állt ott, és játszott, míg én körültáncoltam őt, és most... most, ahogy a szemébe néztem, én csak... csak... úgy éreztem, én vagyok a virág, ám nála vannak a szirmaim...
Legalább egy percen át biztosan némán bámultam őt... az is lehet, hogy még csak nem is pislogtam... de azt sem tudnám megmondani, ő vajon megtette-e, mert... csak a csillogást láttam a szemeiben... utóbb egyedül azt tudtam volna felidézni.
Végül elnevettem magam, hirtelen kézen fogtam, és futni kezdtem, húzva magam után... ha engedte, be a fa alá, mely alól kijött a kedvemért...
- A végén még tüdőgyulladást kapsz miattam! - szóltam aggodalmasan, ahogy ráébredtem, hogy csurom vizes. A végén még megbetegszik, és kezdhetem elölről a keresést! Igen, persze, az is szomorú, ha az ember beteg lesz, de mi lesz a darabommal, ha ő beteg lesz?! Szükségem van rá!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 12:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Uriel & Mark
Vivaldi Nyári Vihara ZENE  • Credit:

Egyik lábamat a másik után helyezem a fémrúdon, melyen komótosan járok, akár egy akrobata a kötélen. Most pusztán a zene létezik számomra, ahogy a kövér, nyári esőcseppek egyre intenzívebben kezdenek záporozni. A fa dús lombja, minek védelmében játszok, nem sok esőt ereszt át ágai között. Egyik csepp a másik után koppan homlokomon és a hegedű hasán, majd hosszú ujjaimon, végül a fémen. Szimfóniává varázsolva játékomat. Az ég kellemes dörgése és az eső hangja tökéletesen illik a melódiához, mit éppen játszok. Ez a pillanat tökéletes! Valóban az...minden egyes mozzanatát kiélvezem. Felpezsdít és éltet. Mikor egyszeriben arra leszek figyelmes...mire is? Kezem játéka lassul, midőn kinyitom a szemem, hogy a hang forrását keressem. A különös hang, mint eső áztatta vitorla, mibe bele-bele kap a szél. És ekkor meglátom őt s rám tör a felismerés. Megállok, szemközt fordulva az éteri jelenéssel: Uriel táncol mezítláb a friss füvön, hosszú ruháját már nehézre áztatta a zápor és ahogy pördül-fordul, a súlyosabbá vált anyagba bele-bele kap a nyári vihar szele. Azt hittem nem láthatok szebbet, mint mikor őt először megpillantottam a macskaköveken táncikálni. De azt hiszem, tévedtem. Lenyűgöző, törékeny alakja az üde nyári esőben...lélegzetelállító! Le szökkennek hát a rúdról, amivel fogalmam sincs, miért szegélyezték az itteniek ezt a fát és megindulok lassan, ugyan csak mezítláb felé. Közben Brahms-ot játszok neki, az 5. magyar táncokat (link a játékcím mellett, ahogy a továbbiakban is). Amint kiérek a terebélyes lombozat alól, nyakon önt a langyos, vidító nyári zuhatag. Mire oda érek, az út túlsó oldalára a lányhoz, már bőrig is áztam. De érdekel ez bárkit is? Ő is csurom vizes, porcelánbaba arcán patakokban folyik a víz, ahogy angyali kis fürtjein is megülnek a gyöngyszerű cseppek. Önfeledten rója táncát, bele feledkezve a zenémbe s ennél mi volna szebb? Nedves bőre csillog, ruhája rá tapadna, ha nem járnának tünemény lábai szüntelen. A felső immáron az én mellkasomhoz is hozzá tapadt, csavarni lehetne belőle a vizet, de annyi bajunk legyen! A fű és apró kövek kellemesen cirógatják talpamat amíg oda érek hozzá. Pár méterre állok csak meg, hogy a táncában meg ne zavarjam. De immáron nem csukott szemmel játszom, arra képtelen volnék, ha ő itt van! Urielt kell néznem, ezt a vörös hajú, végtelenül bájos szépséget! Széles mosollyal hegedülök neki, oda se pillantva a hangszerre, mintha csak azzal a kezembe születtem volna s ez nem is áll olyan távol a valóságtól. Fekete hajam a víztől kissé csapzottan lóg arcomba és vállamra, fátyolán át nézem szívem választottját.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 23, 2018 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Ilyen lehet az, amikor az embereknek jó napjuk van. Szeretem ezeket a napokat. Mikor egyszerű, mindennapi... személyre szabott gondokat oldhatok meg, s meg is tudom őket oldani. Egyszerűen. Én magam. Mint egy ember.
Puszta véletlenségből, megtaláltam, rögtön elsőre, a legtökéletesebb párt a darabhoz! Tökéletes a kora, a kinézete, és bár kissé biztosan kezdő, mert az önbizalom még hiányzik belőle, viszont a tehetsége tagadhatatlan volt, és... és hát azt is el kellett ismernem, hogy csodálatosan... beleélte magát a szerepbe. Az a pillantás, mellyel rám nézett... Atyám, ilyet kevesen tudnak produkálni a színpadon! Csodálatos volt! Egészen felvillanyozott! Nagyon örültem, hogy ráleltem, vagy... hogy ő rálelt a színházunkra, mert eddig még sosem láttam errefelé, de... de ez mindenképpen pompás! Hogy épp most...
Mikor valamivel őutána én magam is hazafelé indultam, bár épp akkor eredt el az eső, amikor kiléptem a főbejáraton, ez cseppet sem vett el a jókedvemből. Sőt! Kedvem lett volna táncra perdülni...!
Illetve... hiszen miért is fognám vissza magam?! - fogott el a gondolat, s kilépve az esőre, perdülve-fordulva szökdécseltem el a parkig, az épületet megkerülve, majd be a fák közé.
A kavicsos ösvény kövei hamar sikamlósak lettek a rájuk hullott esőcseppektől, de nekem ez sem volt akadály, egyébként is szüntelen mozgásban voltam, nem okozott hát hátrányt ez sem, nem estem el. Azaz, csak majdnem... ám ez nem a kövek vagy az eső hibája volt, hanem... azé, hogy meghallottam valamit. Egy különös, bús hangot, mely ismerős volt... és igéző... csalogató... rabul ejtő.
Egy hegedűt.
Hirtelen álltam meg, és szemöldökömet ráncolva néztem körbe, merről is jön a zene... Eddig sosem volt még ilyen... És különben is, kinek jutna eszébe az esőben hegedülni?
Nem tudtam megállni, követnem kellett a zenét... az édes, bús hangot, a fájdalmas, csodálatos nyöszörgést, mely mágikus és letaglózó volt... Ez a hangszer mindig is lenyűgözött. A hangja... egyszerűen... mintha a zenész egyenesen a lelkéből beszélne nekem... mintha sírnának a húrok, de... mégis ez olyasmi volt, mely egyszerre lehetett boldog és bánatos sírás... Nehéz volt szavakba önteni, mert aki még sosem érezte, hogyan remeg meg a szíve a hallatán... az nem érthette meg ezt...
Kiléptem egy fa mögül, és ekkor megláttam, nem messze a park határától, egy bús öreg fa alatt... az őt körülvevő elválasztó tetején...
- Mark...? - suttogtam meglepődötten, amikor felismertem... Vizes volt, ázott haja arcára tapadt, szemét lehunyta, és a kerítésen sétált mezítláb... miközben játszott. Elnéztem őt, vagy egy bő percen át mozdulatlanul. Apró mosoly kezdett játszani ajkamon, ahogy néztem azt a... a földöntúli békét, mely arcára kiült játék közben. Nyoma sem volt feszültségnek, izgalomnak, csak... csak ő volt és a zene... ami mindent elmondott helyette, ahogy az esőben szárnyra bocsájtotta a dallamokat...
Éreztem, hogy nem tudom megállni. Táskám vékony pántját levettem a vállamról, és a fűbe ejtettem a holmit, mely hangtalanul érkezett meg. Kibújtam vékony topánkámból, és ott is hagytam, ahol kiléptem belőle, a táska mellett. Lábujjhegyre emelkedtem, felemeltem kezeimet, és becsuktam a szemeimet. Majd csak... csendesen táncra perdültem a vizes fűben, a fa... és muzsikusa körül. Követtem a dallamot, követtem a lépéseit... csak hangtalan szárnyalva a zenére, könnyű, finom lépésekkel, szökkenésekkel, minden félelem nélkül. Épp csak annyira siettem, mint a dallamok... mint az esőcseppek... Ázott ruhám a bőrömre tapadt, hajam is rövidesen csuromvizes lett, a lábam vizes volt, és kissé sáros, de engem nem zavart... nem is éreztem... Nem is létezett más számomra, csak a zene... nem éreztem mást, csak azt, amiként kézen fog, és eltáncolja velem az eső táncát... Nem létezett más, csak a Földanya és én... és a bús hegedű... mely egy lélekről mesélt nekem... Egy olyan lélekről, aki... úgy szerette őt, hogy kiállt vele az esőbe, hogy kicsalhassa meseszép hangjait, és együtt éljék át a földnek életet adó áldást...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 23, 2018 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Uriel & Mark
Vivaldi Nyári Vihara ZENE  • Credit:

Madarat lehetne fogatni velem! Ahogy kijövök a színházból, az épület melletti parkban találom magam. Minden zöldell, fák, formára nyírt bokrok, amilyeneket még sosem láttam, na és csodaszép virágágyások. Apró mosolyommal nézek végig mindezen a szépségen, amivel korábban származásom révén nem találkozhattam. Madarak dalát hallom, minden oly békés! Máris otthon érzem magam! Pontosabban sokkal jobban, mint "otthon". A hazám a nagyvilág volt, de ez most megváltozik. Végre megtelepszem és élhetem azt az életet, amit mindig is szerettem volna. Egy nyugodt, esztétikában tobzódó, művészi életet! És még egy szirén szépségű és hangú fiatal lánnyal is össze hozott a sors, Uriellel! Pár perce váltunk el egymástól, miután megkaptam a férfi főszerepet abban a darabban, amiben ő játssza a női címszerepet. Korábban eszembe nem jutott volna, hogy megpróbáljak színészkedni...bár a folyékony hazudozás, amire a táborban megtanítottak nem színészkedés? De, azt hiszem valójában az. Ami azt jelenti, hogy a szakadárok a legpazarabb színészek? Úgy látszik. Minden esetre nagyon örülök, hogy új tehetségemre fény derült, mivel így biztosítottam helyemet a széphölgy közelében! Micsoda mázli! Szerencsés fickó vagyok, az már biztos. Hátamon az utazótáskámmal, vállamon a hegedűtokkal sétálok a színház hátsó lépcsőjén lefelé, ahonnan az út egyenesen a parkba vezet. Apró, színes kavicsokkal övezett ösvény és minden olyan gyönyörű! Művi ugyan, de szemet kápráztató! Ahogy kertészek gondosan elhelyezték az egyik palántát a másik mellé, művészi, nem vitás! A formák, a színek! És ezek az apró bigyók...mint a kerítés, de nagyon kicsik és az utat szegélyezik meg a virágágyásokat. Fogalmam sincsen, hogy hogy hívják ezeket, de nagyon aranyosak és takarosak. Nem jár még későre, délután van csupán, de még is sötétedik. Az égre pillantok, hatalmas, összefüggő gomolyfelhőzetet pillantva meg. Esni fog, jó kis kiadós nyári zápor lesz! Príma, szeretem! Kedvet is kapok egy kis zenéléshez, szóval átlépem ezeket a törpe-kerítéseket-nincs jobb szavam rájuk-, és oda sétálok egy termetes, kövér lombozatú, ősöreg fához. A fa maga is el van kerítve, hasonlóan pirinyó "kerítéssel", bár ez már valamivel magasabb, majdnem lábszárközépig ér és fémből van. Leteszem hát mellé a friss, buja fűbe a nagy hátizsákot és óvatosan lefektetem a tokot. Dús, ében hajamba túrok, hogy ne lógjon a szemembe ennyire. Végig simítok szakállas államon, majd rutinos mozdulattal emelem ki tokjából a kissé viharvert hangszert. Vissza is csukom, ha esetleg eleredne az eső. Kilépek a cipőmből és egy lépéssel felállok a fémrúdra, mi alacsonyan övezi a koros fát. Bohókásan kezdem meg sétámat rajta, már pár évesen veszélyesebb egyensúly-gyakorlatokat tanul egy szakadár kisgyermek, szóval ez nálam most merőben hétköznapi szórakozás csupán. Feltűröm könyékig az egyszerű,könnyű fekete pamut felsőm ujját és a vállamra helyezem a hangszert. Sötét bordó hosszú nadrágot viselek ezen kívül. Nyár van, de nincs eszeveszett hőség, hanem pont kellemes. És ha már már jön is a vihar, egyértelmű, hogy Vivaldi Négy évszakának Nyár tételéből a Vihart kezdem el játszani. Amúgy is az egyik kedvencem. Dinamikus, szenvedélyes, egyszerűen tökéletes! Ahogy valóban zenébe foglalja a nyári viharokat. Csukott szemmel, lassú léptekkel haladva a fa körül játszom felszabadultam ezt a csodálatos dallamot! Nincs itt senki, csak a természet lágy, de ember által formált, civilizáltra cizellált öle és jómagam. Lassacskán pedig a várva várt, enyhülést hozó, kellemesen langyos nyári eső is megérkezik és én tárt karokkal várnám, ha éppen nem a hegedűn játszanék, amit a Tatától kaptam. Régi darab és a szélébe bele van vésve az ő monogramja, még is nekem adta. A lehanyatlott világban ki tudja hány hangszer úszta meg a tombolást? De ez az egy biztos, így hát nekem adta, amiért sosem lehetek elég hálás. Szenvedélyesen szaladnak ujjaim a húrokon, a másik kezemben pedig a vonó egy balerina kecsességével táncol rajtuk. Szép az élet!


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Golden Gate Park - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




T


Asariel & Amber


-Nos nem hiába történik mind ez velünk. Nem igaz?-Mosolyodom el halványan. Valami, amiben egyetértünk. Már ez is haladás. Bár gondolom többé nem igazán fogok vele találkozni. Csak egy ember a sok közül ebben a városban. A gondolataimból az ő szavai zökkentenek ki ismét.
Elköszön, de mg megkérdezi, hogy haza kísérjen e. Milyen lovagias. Ritka az ilyen manapság, sőőt ha jól emlékszem naaagyon régen kihaltak az ilyen gesztusok.
-Köszönöm, de nem fogadnám el ezt az ajánlatot. Szeretnék egyedül lenni kicsit.-Nem hiába indultam el egyedül. No de ezt már nem teszem hozzá. Inkább én is elköszönök tőle, majd elindulok hazafelé.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -

Jó kis séta volt az biztos, de ez nem tántorít el attól, hogy ismét kijöjjek egyik este. Ez vagyok én… Egyszerűen képtelen vagyok a fenekemen ülni nyugodtan, de hát Faye is ilyen. Csak neki több a felelőssége.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 26, 2018 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'm your guardien, I'm your angel.

Amber & Asariel
zene• Credit:

 


Hallgatom a leány reakcióját. Hát igen, mostanra az emberek tényleg ezt hiszik, mondhatni jogosan. Istent a legkevésbé sem fogadják el uruknak, mivel nincs jelen. Talán sok angyal is kezdi elveszteni a hitét az Atyában.
Mikor azt mondja, hogy engem nem az Úristen teremtett halványan elmosolyodtam, de ez a mosoly nem látszódhatott ki a éjszaka sötét leple alól. Fogalma sincs róla, hogy miyen idős vagyok és, hogy engem ténylegesen az Úr teremtett. Ténylegesen, a biológia is szerepet játszik az új emberkék létrejöttében, de mégis az Úr tette ezt lehetővé. Mindannyiunk a világmindenség Urának a keze munkája vagyunk, főleg mi angyalok. Olyan elveszett vagyok most, úgy érzem néha, hogy kezdek én is elfordulni Istentől, ám ő is elfordult tőlünk.
A következő pár szavát megint csak csodálattal hallgatom. Nagyot sóhajtok, amint a végére ér mondandójának.
– Nos, nem vagy túl jó véleménnyel az emberekről, jogosan, tényleg romlottak vagyunk – fejeztem ki egyetértésem.
Hamarosan észrevettem, hogy elindult vissza az otthona felé. Mély lélegzetet vettem, s megszólaltam.
– Öröm volt megismerni téged, Amber. Szeretnéd esetleg, hogy haza kísérjelek? - kérdezem meg tőle, bár sejtem a választ. Kívánsága szerint cselekedek, ha azt kéri, hogy kísérjem, aminek a legkisebb esélyét se látom, akkor mellette lépkedek a hazafelé vezető úton.
Amennyiben úgy akarja, ahogyan én azt gondoltam, akkor az ellenkező irányba indulva eltűnök, majd magamat elrejtem szeme elől, és kísérem hazáig, vigyázva épségére.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 17, 2018 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




T


Asariel & Amber


Úgy tűnik egy nagyon is hívő emberrel hozott össze a sors, bár mondjuk az előbbi kis produkciójából nem erre következtettem volna. Én nem azt mondom, hogy nem hiszek a dologban, hisz látom mi folyik itt, de nem fogok fejet hajtani valaki olyan előtt, aki ezt ölbetett kézzel végig tudja nézni.
-Engem nem ő teremtett, hanem a szüleim. Elvileg ő Évát és Ádámot teremtette nem? Utána meg tudod... Biológia... Nem az ő keze által lettem én...De te sem.-Azért csak nem kell elmagyarázni neki, hogy nem a gólyák hozzák a babákat.
-Nem lehet, hanem biztos... Az emberek gonoszak, önzőek... Vagyis a legtöbbjük és aki elég őrült, vagy okos az hatalmat is szerez magának és beeteti a néppel az, hogy minden jó nekik, amit ő mondd... Nem is értem miért nem végzett az emberekkel már korábban. Nem kellett volna kapnunk még egy esélyt...-És igen ezt magamról is elmondom. Magamat is beleértem ilyenkor.
Nem mondok neki semmit, csak megrántom a vállam. Nekem aztán mindegy, hogy miről beszélgetünk. Nem mondok neki más témát, mert egyrészt nincs ötletem, másrészt meg ő csatlakozott hozzám. Nem kértem, hogy társalogjon velem.
Így csendben sétálok tovább. Az irányt már hazafelé vettem, nincs már túl sok kedvem sétálgatni. Hozzá vagyok szokva az egyedülléthez. Így nem igen tudok mit kezdeni az idegennel. De bevallom azt is furcsállom, hogy még mindig itt sétálgat mellettem. Miért? Nincs jobb dolga?


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 11:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'm your guardien, I'm your angel.

Amber & Asariel
zene• Credit:

 


Amber válaszától kikerekedtek a szemeim. Nem neki céloztam a kérdést, de válaszolt, ráadásul olyat, hogy majdnem orra buktam. Valóban, ha tudnánk mi a baj, nem itt tartanánk. Láttam, amikor Michael párti angyalok estek neki egykori bajtársaiknak, vagy egy-két megőrült ember kezdett ámokfutásba.
Valóban, kicsit meredek volt számomra, mikor azt mondta, hogy Isten nem tökéletes. Magyarázza meg valaki egy angyalnak, hogy Isten – a világmindenség egyedüli ura, az alfa és ómega, kezdet és vég, ki rendelkezik az egész világ felett – nem tökéletes. Szégyenpír kúszott az arcomra, hogy ezt pont egy én felügyeletem alatt lévő ember mondta.
– Amber… Lehet, hogy nem tökéletes az Atya – félve mondtam neki ez. Talán magam se akartam elhinni, hogy makulátlan az Úr. Nagyot sóhajtok, és feltekintek az égre.
– Ám mégis, ő teremtette ezt a világot, és benne téged is – néztem a szemébe. – Mind hálával tartozunk neki, lehet, hogy azért ment el, mert az emberek gonoszak lettek – mondtam, miközben a szelídség energiáját árasztottam magamból. Miért tettem ezt? Hogy a lehető legkevésbé idegesítsem fel a lányt. – Na, de ez a téma már lerágott csont – legyintettem-, már lassacskán három évtizede ezen gondolkodik ember, angyal és még démon is. Biztosan van más, amiről szívesebben beszélnél – mosolyogtam rá.
Próbáltam jó beszélgetőpartner lenni, ami nehéz volt, hisz nem igazán tudtam, hogy a lány mit is forgat a fejében. Könnyű dolgom lett volna, csak belelesni az elméjébe, de a nélkül voltam kíváncsi rá.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 7:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




T


Asariel & Amber


Nem érzem túl őszintének a szavait, de nem foglalkozom vele. Nem érdekel, hogy mit gondol rólam. Én nem vagyok egy kalitkába való madár. Én nem vagyok képes a seggemen ülni és egésznap a szobámban, a lakásban lenni. Nem várom el senkitől sem, hogy megértse. Pont nem érdekel… A veszély meg… Ahogy mondtam bárhol elérhet.
A hirtelen feltett kérdésére felé pillantok. Egy ideig őt figyelem, hogy rájöjjek nekem szólt e a dolog, vagy csak hangosan gondolkodik. Mivel nem néz rám, így úgy vélem csak hangosan gondolkodik, így nem válaszolok neki. Vagy legalább is így tervezem, de végül nem bírom ki.
-Ha már tudnánk, akkor szerintem nem tartanánk itt. Egyrészt ők sem tökéletesek, ahogyan ebben a világban senki és semmi sem az. Még maga az Isten sem az!-De valóban jó lenne megtudni, hogy mi folyik itt a Földön… Viszont nem hiszem azt, hogy ezt mi halandó emberek fogjuk tudni kideríteni. Ez már nagyon is meghaladja a mi képességünket. Viszont az sem kizárt, hogy Michaelnek és a bandájának sikerülni fog. Ahogy mondtam ők sem tökéletesek, nem biztos, hogy megbirkóznak ekkora hatalommal. Talán ezért kellene összefognunk… bár ki tudja mi lenne a legjobb. Lehet, hogy már rég meg van pecsételődve a sorsunk és hiába igyekszünk, akkor is elbukunk.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 7:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I'm your guardien, I'm your angel.

Amber & Asariel
zene• Credit:

 


Csendben lépkedtem Amber mellett, de a lány egyszer csak megállt. Felém fordult, hirtelen megörültem, azt hittem, hogy bocsánatot fog kérni. Tévedtem, és elég naiv volt tőlem, hogy azt hittem, mikor kinyitotta a száját már éreztem a gúnyt az első hangján.
Ha tudná, hogy nap, mint nap vigyázok rá, mit reagálna, vajon egy fokkal tiszteletteljesebben beszélne velem? Biztosan csak dühös lenne. Lehet nem is rám, de Mihályra biztosan, Lady Cartelleről nem is beszélve.
Csak komoran néztem rá, ahogy megforgatta a szemeit. Nem szeretem, ha az emberek így grimaszolnak. Ez olyan furcsa tőlük. A „dicséret” mellett ez az arckifejezés olyan volt, mintha lehülyézett volna.
Nemsoká folytatta a mondandóját, amit én lélegzetvisszafojtva hallgattam, majd miután abbahagyta, megköszörültem a torkom.
– Nem, nem kéne bezárva lenned, igazad van – sóhajtom. – Teljesen igazad van… Nekem is veszélyes a városban ilyenkor, mint mindenkinek. – mondom kifejezéstelen arccal. Hozzá akartam tenni, hogy: „Még így is, hogy angyal vagyok”. De jó, ha azt hiszi, hogy ember vagyok.
– Mi okozhatja, hogy a nem e világba tartozó lények is megőrülnek? – teszem fel a költői kérdést. Nem a lánynak intézem, sokkal inkább magamnak, mi több, a világnak. Mi rendelkezhet ilyen hatalommal, ilyen pusztító erővel? Talán az Atya… De Isten nem tenné ezt, ugye? 


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 06, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




T


Asariel & Amber


-Nem titkolom… Csak nem értem miért lesz jobb ettől neked? Hisz ez csak egy név.-Nevezhetnek engem felelőtlennek, naivnak, de nem fogom másnak kiadni magam, mint aki vagyok. Tudom, hogy kockázatos lehet, felfedni magam, de aki akar az úgy is megtalál. Nah meg ha valaki megtámadna az csak még erősebbé tenné Fayet. De aztán mégis elárulom nevem. Nincs takargatni valóm.
Illem… Az illemet csak a gazdag emberek találták ki maguknak, hogy ezzel is azt mutassák meg, hogy ők többek, mint az átlagos „pornép”. Nagyon is tisztában vagyok az illemmel, megtanították nekem, csak őszintén… Nem foglalkozom vele. Ilyen például a magázódás. Ha egy hozzám hasonló korú emberrel futok össze nem fogom magázni. Így nem is reagálok a szavaira. Engem nem érdekel, hogy hogyan beszél velem. Nem foglalkozom ilyen apróságokkal.
Aztán természetesen elárulja, hogy tudja ki vagyok. Remek! Már csak ez hiányzott komolyan. Megállok, majd egy nagy sóhaj kíséretében felé fordulok.
-Gratulálok! Nagyon ügyes vagy. Felismertél…-Forgaton meg szemeimet.
-Akkor maradjak egész nap bezárva otthon, csak azért mert a nővérem a polgármester?... Szerintem semmi jogod nincs megmondani, hogy mit kellene csinálnom. Ennyi erővel neked is ugyanolyan veszélyes a városban sétálnod. Nem tudhatod, hogy mikor támad meg egy megbolondult angyal, vagy démon…-Azzal fogom magam és tovább folytatom a sétámat.


Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6