Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sabrael


Templom Tumblr_os7dxcZm7O1sgyfodo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
╰► Erény angyal: mértékletesség
☩ Play by :
╰► Timur Simakov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 2:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh lord won't you teach me how to see?
────────────── ──────────────
@Ayelet - ∞ szószám -  luvu
Az egymásba vetett bizalom. Ez volt az amit olyan nagyon, de nagyon régen tapasztaltam meg ismeretlen ismerősök körében. Valójában nagyon vágytam a testvéreim társaságára, az Atyánk hangjára, a biztató és lelkes jóságra ami körülvett, a Beelzebub-bal vívott lassító és agyafúrt vitáinkra, annál kevésbé. Ha visszamehetnék az időben, biztosan mindent másképpen tennék, nem hagynám őt úgy elkanászosodni és valószínűleg kellő mértékletességet erőltetnék rá, valahogyan. Amire akkor se tudtam a megoldást, ha nagyon kerestem, most meg már egyáltalán nem akarok megoldást keresni arra a problémára. Mert hagyom őt is, élni… Már ha az ő életstílusát tényleg lehet életnek nevezni. De most nem ő volt a legnagyobb gondom, hanem ez az orgona. Eltökélt szándékom megszólaltatni kerül amibe kerül. Ha fals hangot ad ki, hát istenem, addig nyomkodom azokat a billentyűket amíg valami értelmes ki nem hallatszik belőlük.
Szeretem a zenét, hallgatni; táncolni rá annál kevésbé, mert nem az a lényeg, hogy én ugrándozzak rajta önfeledten, hanem a lényem teljes egésze megnyugodjon tőle, szeresse azt ami éppen szól úgymond. Nem akartam semmi rosszat, tényleg. Csak megnyugtatni, hogy minden rendben van legalábbis itt ebben a pillanatban, körülöttünk, hogy a világon valójában milyen káosz uralkodik, az most nem volt fontos, mert be akartam bizonyítani neki és magamnak is, hogy a nyugalom ott van, ahol mi, önmagunkban kell elsősorban keresnünk.
Segíthetek neki, tudom, hogy ezt kell tennem, hogy ehhez értek, hogy ezért lettem teremtve, hogy igazából van élet a látszólagos megsemmisülés után is, mert a világ haldoklik és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy mi is itt vagyunk, olyanok között akikről nehéz eldönteni, hogy a barátaink vagy az ellenségeink. Senki sem fekete vagy fehér, rengeteg szürke alak van rengeteg álszent vesz mindenkit körül, és ez talán bántó lehet, de ez az igazság.
– Ne haragudj amiért udvariatlan vagyok és tudatlan, de mi a neved? – csak azért kérdezem, hogy majd szólni tudjak hozzá, nem csak kimondott szavakkal, hanem a belső hanggal is, amit csak mi angyalok érthetünk, hallgatunk meg és rajtunk kívül nem sokan.
Amikor rám bízta magát, úgy éreztem magam, mint egy nagy testvér, aki vigyáz a kisebbre, de valószínűleg ő idősebb lehetett nálam vagy ki tudja. Az angyalok között már nem szoktam keresni az okot, hogy ki az idősebb és miért, mert egyformák voltak mind, még a hozzám hasonló kisebb nagyobb vétkesek is.
– Rendben, lássunk csak neki. – nem kellett hozzá kotta, ami kísérhetne, ami a segítségemre lehetne ha elakadnék, ami menedéket nyújthatna. Amíg ő az orgona többi részét próbálta kitapogatni, esetleg elképzelni, hogy milyen lehetett, addig én helyet foglalok, talpam alatt lévő billentyűkre pillantok, remélhetőleg működnek, majd a billentyűzetre. Le is nyomok egyet hosszasan, ahogy az a választott műben is benne van s, ha működik, akkor folytatom tovább. Nem húzom vissza a szárnyaimat, pedig talán ez lenne a leghelyesebb, most mégsem féltem őket annyira.
– Ha szeretnél leülhetsz mellém vagy megkapaszkodhatsz a szárnyaimban. – javasolom, bár nem tudom mennyire fog ez segíteni, ha elfogja őt az öröm az orgonaszó hallatán. Na nem baj, én megpróbáltam.   
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ayelet


Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Dove Cameron
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 22, 2020 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dance in Dark

Zene: - • Komment: Smile luvu • szószám: 307
──────────── ────────────
Az orgona említésére majd kiugrok a bőrömből, nem kéne, elég, hogy a szemem világát elvesztettem, s csupán mérhetetlen űr kavarog helyén. Fogalmam sincs, milyen színű szemem lenne, ha látnék. Nem néztem még előtte tükörbe, hogy úgy mondjam. Az űrben egészen máshogy „láttam” mindent, saját külsőségem nem volt olyan fontos, mint az, hogy Atyámmal közösen ténykedtünk, alkotott, én néztem őt, és boldog voltam.
Kegyetlenül hiányzott Isten, semmi sem pótolhatta itt azt a mardosó hiányt, amit maga mögött hagyott. Vágytam a közelségére, arra, hogy megint együtt járjuk a végtelent, hogy vigyázhassam kint a rendet, mert ebből még bajok lehetnek, hogy odakint senki nem figyeli a körforgást, nem lenne jó, ha összeomlana az egész, amit ő felépített. Szerettem csodálni, ahogy alkotott.
- Szép lehetett – ábrándoztam, a magam módján, elképzeltem a hangokat, hogy tölthette be szép lassan a teret. Hallottam már angyaltársaimat így énekelni, az is egy felbecsülhetetlen emlék.
Ahogy Sabrael keze az enyémhez ért, magabiztosabb lettem, már nagy baj nem érheti még véletlenül se általam, tudta, merre lehet nagyjából.
Odavinne! Ó, megszólaltatjuk! Már nagyon vártam, fellelkesedtem a gondolatára.
- Rendben – rábíztam magam, hisz testvérem, hagytam, hogy karjába vegyen. Tudom, manapság a bizalom luxusnak számít még testvéreim között is, ám én nem akartam ebben a gyűlölködésben részt venni. Én minden testvéremet szeretem, és szeretni is fogom, nem teszek különbéget közöttük, s az is bánt, hogy Gabriel nem látja, hogy mennyire téves úton jár.
Látás. Érdekes, hogy mennyire természetesnek vesszük, amíg van, aztán meg… mindig meglepődnek rajta, hogy miért nem látok. Az okát én magam sem tudnám megnevezni, de nyílván ez is olyasmi, amiből tanulunk majd, ha odaérünk.
Látni nem csak szemmel lehet. Lélekkel is, ami ugye nekünk nincs, de Atyánk tanait miért dobják el társaim, minden teketória nélkül, mintha meghalt volna? Ez fájt.
- Próbáld meg! – bátorítottam fivéremet, amint odaértünk a hangszerhez. Végigsimítottam egy darabon a billentyűkön, majd vélhetően az oldalán.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sabrael


Templom Tumblr_os7dxcZm7O1sgyfodo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
╰► Erény angyal: mértékletesség
☩ Play by :
╰► Timur Simakov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh lord won't you teach me how to see?
────────────── ──────────────
@Ayelet - ∞ szószám -  luvu
Amint sikerült biztonságban tudni magamat, megnyugodtam. Nem tartottam attól, hogy elkaphatnak és kérdőre vonhatnak, hogy mégis mit keresek itt, most pont most. Amikor meg arról is megbizonyosodtam, hogy a mellettem lévő angyal valamilyen oknál fogva nem lát, egyre biztosabb lettem benne, hogy ő nem fog beárulni, mert még teljes leírást sem tud adni rólam. Persze sajnáltam, hogy szegény így él valamiért. Elhúztam a számat. Nem tudtam mit mondjak. Meg akartam kérdezni tőle, hogy vajon mi történhetett, de minden bizonnyal olyan sebet téptem volna fel vele, amiből nem lett volna köszönete és amit nem szívesen osztana meg velem. Amúgy is egy idegen lehetek a számára. Mindenki biztosan ugyanezt kérdezi tőle, faggatja őt és szánakozik rajta. Nem akarom, hogy ezt érezze. Ezért se sóhajtok fel sajnálkozva, ezért sem akarom megérinteni a szeme fényének helyét. Vajon milyen színű szeme lenne, ha épp nem ez a feketeség lett volna ott? Nem faggatom, hagyom, hogy elmondja magától majd ha szeretné, amikor elérkezettnek érzi az idejét. Talán jobb lesz ez így, kényelmesebben fogja érezni magát mellettem. Talán.
– Igen. Van orgona. Biztosan nagyon sokat játszottak annak idején rajta a Mi Urunkat dicsőítve. – amit biztosan szívesen hallgathatott az Atyánk, mert hozzá intézték, neki szólt, őérte volt. Ez most persze más.
Figyelem ahogy a kezével kutat utánam, nem nevetem el magam, nem játszom vele, inkább segítek neki, megfogom a kezét. Hadd legyek én egy biztos pont most neki. Nem akarom, hogy aggódjon. Hogy féljen.
– Odaviszlek. Gyere! – felpattanok a padról és óvatosan kivezetem őt is innen. Megvárom amíg ő is feláll és kilép a padoktól. Talán nehezére esik. Talán félni fog, hogy elhagyja a biztonságot nyújtó padokat. De itt vagyok mellette.
– Ne aggódj. Itt vagyok. – megértem, hogy fél, hogy azt hiszi pofán csaphat, de tudok vigyázni magamra. Nekem szerencsénkre még megvannak a szemeim, kikerülhetem a lehetséges öklösét, bármit.
Mivel itt teljesen biztonságos kiengedem a szárnyaimat, hogy felvehessem őt a karjaimba, ha sikerül kijönnie a padból. Tudom, hogy el kellene mondanom neki, hogy most mit fogok tenni. Hogy ne ijedjen meg. De szeretek a meglepetés erejével élni. Valószínűleg nem fog annyira megijedni.
– Kiderítjük, hogy tudok-e játszani rajta valamit, vagy sem. Gyere bátrán, felveszlek és odaviszlek. – jó muszáj volt elmondanom, nem akartam, hogy tényleg megijedjen és elkezdjen kapálózni ha esetleg azt érzi, hogy felkapom és felszállok vele az orgonához. Tehát ha mindketten felkészültünk, ha ő nem fél már annyira, hogy megüt vagy ilyesmi, akkor felveszem és az orgonához repülök vele. Nem akarok odabotorkázni, ennyi az egész.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ayelet


Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Dove Cameron
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 8:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dance in Dark

Zene: - • Komment: Smile luvu • szószám: 302
──────────── ────────────
Nem igen értettem testvérem zavarát a közelemben. Csak hallottam hangjában, hogy valami nincs egészen rendben.
- Hát itt olyat nem fogsz látni – köpenyem csuklyáját leeresztettem, s irányába próbáltam fordulni még jobban, amennyire ezen keskeny pad engedte, amelyen ültünk.
Láthatta, amiről oly sokan beszámoltak, hogy mi volt a szemem helyén. Üres feketeség, mintha nem lett volna ott soha semmi előtte. Mintha az űr maga kavargott volna benne, de csillagok nélkül.
- Orgona… zene. A zenét szeretem! Van itt ilyen? – lelkesedtem fel, bár láthatnám. Ez számomra nem opcionális. – Vezess oda, kérlek!
Mielőtt még elefánt lennék abban a bizonyos porcelánboltban, és a szárnyaimmal szétvernék magam körül mindent.
Shanniel drága, ha tapasztalhatnád, hogy mennyire boldogabb vagyok, hogy kint lehetek, hogy mozdulhatok, hogy másokat is hallok magunkon kívül, többé nem akarnál állandóan magad mellett tartani…
Attól, hogy a szemem nem működik, még lehet telje életet élni. Sőt. Így most olyasmit is észreveszek, amit egyébként szemem használva lehet, nem tennék.
- Játszanál rajta, ha megkérlek? – nyaggattam fivéremet. – Bocsáss meg, kissé elragadtattam magam.
Észbe kaptam, hisz most mondta, nem biztos benne, hogy a hangszer működik. Ó! Ajkam már görbült is lefelé, némi csalódottság futott végig rajtam.
- Merre vagy? – óvatosan nyújtottam kezem, hogy véletlenül se vágjam képen vagy gyomorszájon, ez nem tréfadolog, származott már ebből komoly baleset meg félreértés, elég nehéz volt kimagyaráznom magam belőle.
Másik kezemmel a pad hűvös támlájának támaszkodtam. Oly kedvesek a testvéreim, és úgy bánom, hogy nem tölthettem több időt közöttük a feladatom okán, hisz nekem a körforgásra kellett figyelnem, arra, hogy ott kinn az űrben minden a legnagyobb rendben menjen, ám most kihívások egész sorozata zúdult a nyakamba, látásom elvesztésével, s azzal, hogy a Földre kerültem, Amara ténykedése után.
- Bocsáss meg, csak nem akarom, hogy véletlenül megüsselek vagy ilyesmi – fordítottam el oldalra fejem zavaromban.
Nem könnyű, hogy megértessem, én angyal létemre nem látok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sabrael


Templom Tumblr_os7dxcZm7O1sgyfodo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
╰► Erény angyal: mértékletesség
☩ Play by :
╰► Timur Simakov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh lord won't you teach me how to see?
────────────── ──────────────
@Ayelet - ∞ szószám -  luvu
Miért éreztem azt, hogy ide kell jönnöm? Kell ok arra, hogy templomba jöjjek? Nem. Persze, hogy nem. Angyal vagyok. Azon lepődnék meg, ha nem keresném fel ezeket a helyeket. Ha elfordulnék teljesen a világtól. De vajon mikor van a világnak szüksége rám, ha nem most, ezekben a helyzetekben? Csak egyetlen egy jelet akartam. Hogy legyen mire rá fogni a visszatérést a társaim közé. Mert eddig milyen életet éltem, ha nem a bujdosókét és némákét? Amíg azt gondoltam, hogy mindenki ezt érdemli, hogy jobb ez így, nagyon céltalan voltam. Igen, céltalan és csak úgy voltam. Talán bátorságra volt szükségem, még több hittre és persze reményre ebben a hatalmas reménytelenségben, amiből úgy látszik nincs kiút egykönnyen. Hiányzik az otthonom, noha rengeteg emlék köt az emberek világához, mindig éreztem, hogy nem illek ide. Talán ezért is menekültem a kötelességek elől, a hívások elől, a barátaim, az ellenségeim elől, még a saját fiam elől is, csak mert egy érzéketlen tuskó voltam, olyan tüskékkel tele, amit nehéz kipiszkálni ha egyszer a bőrbe férkőzik. Régen nem volt semmi sem ennyire komplikált, tisztábban láttam a megoldásokat és mindig zsigerből tudtam, hogy mit kell tennem. Talán azért, mert nem gondolkodtam ennyit rajta. Nem érdekelt, hogy kit sértek meg azzal amit teszek, mert tudtam, hogy csak a feladatomat végzem. Azt amiért születtem.
De most valamiért mégis itt vagyok és ha válaszokra nem is, csak egy kis megnyugvásra vágyok, hogy amiket tettem azt helyesen tettem, még akkor is ha olyan következményei lettek, amiket nem vállalok fel vagy nem nézek szembe velük.
Itt sétálni olyan volt, mintha a tűzzel játszanék, hogy esetleg olyannal találkozom itt akinek már nagyon zavarom a csőrét és épp adódik az alkalom, törleszteni.
– Üdv, bocsáss meg csak… – semmi kifogás, olyan sok mindennel folytathatnám, de nem fogom. Inkább leültem. De amikor hellyel kínált maga mellett, felálltam a helyemről és úgy döntöttem mellé ülök.
– Köszönöm. Nem zavarni akarlak vagy ilyesmi, csupán ez az egyetlen hely ami már nem hemzseg annyira a kíváncsi szemektől. – ahol nem néznek annyira kémnek, vagy barátnak, az csak ezen a helyen lehet, ebben a templomban. Ha esetleg egy épület tetején ücsörögnék az már más lenne, de így…
– Kíváncsi vagyok, hogy vajon az orgona még működik-e. Olyan időtállónak tűnik. Porosnak, de kíváncsi vagyok hogyan szólhat még ennyi idő után is. – nem reménykedtem abban, hogy az a zene felhallatszana a Mennybe, de annyi biztos, hogyha nem fogna vissza a csendben maradási kényszer, akkor minden bizonnyal felrepülnék és tönkre tenném a csendet.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ayelet


Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Dove Cameron
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dance in Dark

Zene: - • Komment: Smile • szószám: 260
──────────── ────────────
Nyugalom, békeség áradt szét bennem, ahogy a néma, csendes templomfalak közt ültem, ezért mindenképp megérte eljönni. Sokáig csak tulajdon, egyenletes légzésem hangját hallhattam, ebbe az idilli harmóniába csöppenhetett az idegen, lépteinek komótos, lassú zajával. Szinte alig hallhatóak, emberi fül biztos nem észlelné.
Meg is szólított, hangja ismeretlen, ám energiájából érzékelem, hogy hozzám hasonló. Angyal ő is.
- S… Salve – szólaltam meg latinul. Váratlanul csúszott ki számon ez a holt nyelvi köszöntés, annyira el voltam merülve saját gondolataimba. – Üdvözöllek. Ne haragudj, kissé kizökkentettél.
Szóval Sabrael. Ajkam szelíd mosolyra húzódott, éreztem, ahogy bőröm azon a tájékon felfelé mozdult, még emlékeztem rá, hogy kell. Felé fordultam, de nem néztem rá, helyette köpenyem a szemembe húztam.
- Gyere, ülj le, testvérem, egyáltalán nem zavarsz – igyekeztem nyugalmat sugározni hangommal, miért ártanék neki? Ő sem ártott nekem, igazán nincsen rá okom, hogy bajba keverjem.
Nem tudom, hallhatott-e már rólam valahonnan, elvégre eléggé ismeretlen vagyok magam is az angyali körökben, hisz időm javarészt az űrben töltöttem, vigyázva a körforgás rendjére. Nagyjából most is ezt tenném, ha látnék, de jelenleg ez nem opció, így csak arra támaszkodhatok, amit mások elmondanak a külvilágról.
Hideg a pad, ahogy kezemmel megtámaszkodom annak támláján. Tapogatózva arrébb húzódom, hogy testvérem, Sabrael leülhessen mellém, ha úgy szeretné.
Vajon hogy nézhet ki? Milyen magas lehet? Milyen színű a haja, a szeme? Színek. De régen láttam bármi mát is a sűrű feketeségen kívül. Majd három évtizede. Lassan fél évszázada.
Okát még mindig nem derítettem ki, fel nem adom, hajszolom tovább, keresem a választ a miértekre, ám minél inkább elmerülök ebben, annál több kérdés merül csak fel.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sabrael


Templom Tumblr_os7dxcZm7O1sgyfodo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
20
☩ Rang :
╰► Erény angyal: mértékletesség
☩ Play by :
╰► Timur Simakov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 11:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oh lord won't you teach me how to see?
────────────── ──────────────
@Ayelet - ∞ szószám -  luvu
El kellett rejtőznöm. Sosem lehet tudni, hogy mikor néznek lehetséges céltáblának és állítanak meg, mert egy jó ideje nem láttak. Tudom, hogy képesek lennének a kifaggatásra és ártó kémnek gondolva magyarázkodhatnék, de igazából úgysem lenne kinek. Elhallgattatnának még mielőtt kimondhatnám a nevem és a céltalan szándékaimat. Erény angyal vagyok, nem harcos. Sose a harcról voltam híres, ha szólítottak is inkább hagytam, hogy még többször és többször tegyék ezt meg, míg végül bele nem untak, hogy nincs válasz. Persze, hogy nincs válasz. Ha valamit csak kívülálló szemlélőként próbálsz megvizsgálni és úgy látod mindenkinek meg van a nyomos oka a saját igaza mellett állni és mindegyiket jónak látod… Na akkor vannak bajok. Próbáltam és mai napig próbálok pártatlan lenni. Hogy ez bajt jelentene? Persze, hogy azt. A hallgatás is valaminek a beleegyezését jelenti, csak még senki sem jött rá, hogy vajon mibe. Már nem áltatom magam reményekkel, pedig lehet, hogyha azt tenném nem jutna idő a felemésztő önsanyargatásra. Csak túl kellene lépnem azon, hogy ez van és kész, az élet megy tovább csak nem úgy ahogyan azt mi is szeretnénk. Mert ugye nem így szeretnénk élni az életünket? Örökké tartó haragban lenni a „testvéreinkkel” és közben reménytelenül hinni, hogy nem mi voltunk a hibásak, hanem a másik? Hogy bizony ez vagy az tehet arról, amiért ebben a helyzetben vagyunk, ezért vesznie kell? Ugye, nem akarunk továbbra is így élni?
Hiányzik az összes barátom és a régi önmagam, akinek nem voltak érzései, aki nem tanulta meg mit jelent együttérezni, aki nem sajnált senkit, aki tisztában volt azzal, hogy mit kell tennie, aki időt adott az ellenségeinket, hogy még több oka legyen fellépni ellenük. Most már nem köpök bele annyira a levesébe, nem rontom el az evési szokásait se, nem hozok savanyú örömöt az arcára. Komolyan hiányozni kezdett, hogy manapság egyre ritkábban és ritkábban figyelek Rá. Csak, hagyni próbálom, hogy „éljen”, növekedjen az éhsége… Valójában Tőle is szabadulni akartam. Túlságosan beférkőzött a gondolataimba… A régi szép idők, egymás kioktatása és ugyanazoknak a hibáknak az elkövetése, amiből semmit sem tanultam, mert hittem valamilyen oknál fogva, hogy egyszer elmúlik az éhsége. De nem fog. Ha a kisujjad nyújtod neki, ő biztosan elveszi az egész karod.
Amíg Atyánk velünk volt, mindig meg tudtam bocsátani neki és magamnak is, amiért a lehetetlenben reménykedtem. Most nem megy. Nincs aki hátba veregessen és azt mondja, hogy én megpróbáltam, mert most teljesen magamra vagyok utalva. Talán egy kis nyugalomért merészkedtem be ide, ahol egy kicsivel kerülhetek közelebb az otthon édes nyugalmával, még akkor is ha ez maga volt a földi pokol.
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, kizárva ezzel a rossz gondolataimat és kerültem beljebb az épület belsejébe vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Eddig figyelmen kívül hagytam mindent és mindenkit, ebben elég nagy tehetségem van az elmúlt időben. Most már nem volt menekvés. Nem fordulhattam vissza, nem is akartam visszafordulni, előre tartottam. Ha észreveszik, hogy itt vagyok, az sem baj. De vajon… tényleg, ki vagyok? Határozott léptekkel közelítek felé, de a háta mögötti padnál megállok és nem megyek tovább, inkább ott foglalók helyet. Könnyebb így, nem akarom megzavarni a fohászkodásában.
– Sabrael vagyok, nem ellenség. – nem ellenség, de valójában nem is barát ha azt vesszük mennyire más az a hely ahonnan jövök.
– Kérlek ne sikítsd el magad segítségért, nem akarom, hogy tudják itt vagyok. Nem szeretek magyarázkodni. – savanyúan elhúzom a számat, amit ő szerencsére nem láthat, mert háttal ül nekem.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ayelet


Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Dove Cameron
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 14, 2020 7:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dance in Dark

Zene: - • Komment: Smile • szószám: ide
──────────── ────────────
Nem hagyom magam. Nem. Akárhányszor figyelmeztetnek, én kimozdulok, és akkor is feltalálom magam. Az, hogy nincs szemem, nem jelenti azt, hogy tehetetlenül lennék, s most épp egy kis mennyei érzetre vágytam. A templomban mindig úgy éreztem, hogy közelebb vagyok régi otthonomhoz. Hiányzott az az űrbéli csönd, itt minden túl zajos, mindenhonnan annyi zaj ért, ami odakint nem jutott el hozzám. Talán túl sokat hagytam volna ki az életemből?
- Atyám, visszajössz vajon valaha is hozzánk? – mondtam ki hangosan is, ami kérdés bennem motoszkált egy ideje. Hiányzott Ő is, rettenetesen. Nem érzékeltem senkit a közelben, emiatt bátrabban meg mertem nyílni. A fejem lehajtottam, hogy azt, aki belépne, s a közelemben ülne le, ne rémisszem halálra a szemem hiányának látványával. Annak helyén fekete sötétség kavargott elmondások szerint, éppoly sötétség, mint a teremét előtt, mielőtt engem teremtettek volna.
Hisz én a teremtett világ születésekor „ébredtem”, akkor teremtet meg az Úr engem, hogy vigyázzam a világa rendjét. Minden egyes pillanatát élveztem, most itt minden olyan idege mégis, pedig betéve ismertem ennek a bolygónak a tulajdonságai. Jártam is itt egyszer személyesen, hát miért szomorkodnék mégis?
Mert tudom, hogy én itt idegen vagyok. Nem tartozom ide. Nem találom helyem az angyalok közt, megrémülnek tőlem.
- Fogok még látni valaha? – faggatom a néma ürességet. Nem szól hozzánk. Három évtizede nem mutatja jelét, hogy itt lenne köztünk. Hogy egyáltalán van. Csupán idegen léptek kopogása hallatszik a templom kőpadlóján, valaki közeleg. Hogy ki, nem ismerem, alig néhány táram ismerem csak fel, akikkel korábban dolgoztam már a Földön, ilyen-olyan okokból. Megsúgom, egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen alkalomra került sor.
- Ki vagy? – kérdem, felé sem fordulva. Ahhoz kényelmetlenek a padok, hogy megtegyem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Templom VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
899
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám:440 • Credit:

Szőke angyalomat hallgatva kifejezetten bájosnak találom, ahogy Raguelről vélekedik. Nem felételez róla semmi rosszat. Mi ez ha nem naívság? Hogy egy angyal nem változhat? Akkor miért buknak el ennyien? Vagy csak arknál esélytelen, hogy mást irányt vegyen az élete? Tűnödöm magamban. Jaj. Kicsit elkalandoztam. Ophilia elképzelhetetlennek tartja hogy úgy viselkedett volna, ahogy. Még a fejét is megrázza, csakhogy minden zavaró gondolatot elhessegessen. Egy percig sem hagyja, hogy szavaim megingassák és befeketítsék az emlékeiben élő képet tollas barátocskájáról. De nem is akarom meggyőzni, az ő szavai viszont engem lepnek meg. Hát ilyen könnyen képes lett volna túllépni egy negyed évszázados rabságon a maga minden gyötrelmével és kínjával? Erős kétségeim vannak effelől. Ha ezt adta elő tőlem visszatérve, bizonyára nem mondott igazat, de már mindegy is, Harmónia halott és ezen semmi sem változtat.
-Persze. - bólintok. - Tudod....a démonok mindig ügyködnek valamin. - legyintek szavaim mellé és azt már mondanom sem kell, hogy semmi jóban. Bár minden csak nézőpont kérdése.
-Erről én semmit nem tudok.... - vallom be töredelmesen, mikor az Amara előtt hajlongó arkokat, köztük Főncit is megemlíti. Egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy Lucifer is, nagy csalódás az utóbbi időben az öreg. Amikor a szőke a szemöldökét magasba emelve azt kérdezi, hogy ki akarom-e nyitni a bezárt kapukat, aljas vigyor fut végig arcomon.
-Volt efféle szándékom. - bólintok igenlően. Persze rajtam kívül mások is hazavágynak és fontolgatnak hasonlókat. Vannak akik tesznek is érte, kutatnak lehetőségek után, de a legtöbben megmaradnak elméleti kapunyitogatók szintjén.
-Kell valami új elfoglaltság, ami leköt. Nem mellesleg ebben azért van kihívás is... - teszem hozzá, és előre dőlve könyöklök fel a pad támlájára, majd sóhajtok egy nagyot. Ez a fogócska, a bújkálás, rém unalmas már.
-Érdekes...- támasztom meg a fejem, miközben hallgatom válaszát. Feldereng előttem első találkozásunk, még az otthonában. Végigfut rajta a tekintetem. Mennyire más volt akkor, mint most. Legutóbb még azt mondta, hogy az irattárosnak szüksége van az irattárára és, hogy anélkül oly keveset tud segíteni. Emlékszem szavaira, melyekből némi kötődést véltem felfedezni papírhalmai iránt, most meg azt állítja, hogy nem fontosak? Nincs rá szüksége?
-...azt hittem pedig...bizonyára tévedtem. - fűzöm hozzá, bár valójában nem gondolom úgy, hogy ebben tévednék. De érthető a ködösítés. Miért is vallana be ilyesmit, főleg egy démon előtt?
-Megváltoztál. - mondom ki ezt a szót úgy, hogy még valami elismerésféle is kihallik belőle.
-De...túl negatív vagy...lehangolsz. - húzom el a számat kissé. Hát miféle beszéd ez egy angyaltól? Rápillantok az órámra, elszaladt az idő. Ideje távoznom, mielőtt a tollas őrszolgálat erre tévedne és felfedezné itt létem. Bár izgalmas lenne megnézni, hogy velem együtt kedvenc szőkeségem is bajba kerül-e, de most nincs hangulatom újabb tollcsomókhoz, így az ajtóhoz lépek és búcsút intek angyalkámnak beígérve, hogy hamarosan újra találkozunk, majd távozom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
- Miért tette volna? - kérdezem enyhén felvonva a vállaimat. Fejem megrázom hozzá, ajkaimat lebiggyesztem egy pillanatra. - Raguel nem az a fajta ark volt, aki másokra mutogatott volna, önmagában hamarabb kereste a hibát, mint másba. Belátta a rabsága alatt, hogy te ilyen vagy, bármit tenne nem változtatna rajtad semmit - vonom meg újra a vállaimat. Ő egy teljesen más angyal volt, mint bárki más. Halálát sajnálni fogom, még ha tudom, hogy Amara is tette meg. Nem volt más választása.
- Lélek nélkül elég ezt elérni - bólintok, ahogy ismételgeti a szót. Lelkiismeret. Nem gyúl lelkembe semmi kapcsán. Sem a múltban, sem most. Nincs miért, de hát, erre fizikailag képtelen is lennék. Lássuk be, hogy ez nehéz, ha egy lénynek nem adatott ez meg. Várom azt, hogy ő is elkezdjen erről vitatkozni velem.
- Ki tudja? - ütöm vissza felé a labdát. Ki tudja, hogy mit befolyásolna és mit nem. Az is lehet, hogy senkit sem érdekelne, hogy itt van - nem hibáztatnék ezért senkit. Az is lehet, hogy jobban érdekelné őket, mint bármi más. Gabriel feni rá a fogát, ahogy említettem már. Aztán ki tudja, hiszen még azzal sincs elfoglalva, amivel kellene.
- Oh, foglalkoznak? - döbbennek meg egy pillanatra, őszintén. Valódi, őszinteséggel. Erre a fordulatra valóban nem számítítottam. - Az illetékesek? Mh - bólogatok aprókat. - Az az ark, amelyik épp Amaranak hajt fejet? Köztük Lucifer is? Mh… - húzom el a számat. Foglalkoznak, persze, pont annyira, mint bárki más. Semennyit. Az ő segítségéből sem kérnek. Milyen szánalmas egy bagázs. Mindenki a másikra vár, miért is? Miben is? Senki sem tesz semmit, magától, mert… tartanak?
Jaj dehogy, hanem mert nem tudják hol elkezdeni. Szánalmasak. A templom közepén megállok, amikor feláll. Nem tartok tőle, ahogy legutóbb, úgy most sem. Arcomon mégsincs már ott a kedves, szelíd mosoly. Ellenben gúnyos annál inkább. Szemöldököm a magasba szökken hallva, hogy szüksége van a változatosságra. Nocsak.
Mikor meghallom, szinte már őszinte tisztelet jelenik meg arcomon.
- Ki akarsz nyitni egy olyat, amit egy felsőbb entitás zárt el? - vonom fel a szemöldököm. - Még ha sikerülne is, korán sem lenne már olyan, mint régen - Amara onnan nyeri az erejét. Amíg mindenki másé fogy, addig az enyém, az övé növekszik. Az övé jobban.
Hiányérzetre, csak hangosan nevetek fel. Szélesere húzom ajkam, vidáman tekintek fel.
- Oh, Belial. A mennybe már akkor sem mehettem fel, amikor Amara még nem zárta el a kapukat. Hogy hiányzik-e? Nem kötődöm tárgyakhoz, helyekhez - még ha ez nem is igaz, jelen pillanatban ez nem tudatosul bennem. - Minden, amire szükségem van, az megvan bennem - minden tudás az elmémbe van, egyszerűen csak ki kell nyitnom a fiókját. Tény, hogy jóval nehezebb, mintha a mennybe kellene ezt megtennem a leírt emlékek között.
- De, hogy feleljek a kérdésedre, elmondom. Nem, nem hiányzik. Sem a menny, de nem hiányzik majd a Föld sem, ha nem lesz már - felelem neki röviden. Nekem nincsenek illúzióim, hogy fog elveszni a világ. Ahogy arról sincs, hogy senki sem fog tenni ellene, érte annál inkább. Köztük én is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 12, 2020 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 520 • Credit:

A szőkeség szemtelen szavaiból kiérzem az iróniát. Bevallom tetszik az angyali szemtelensége. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy van benne valami különleges. Na persze azért eszemben sincs nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint az indokolt, hiszen mégis csak egy égi szárnyas. De kétségtelenül az összes még élő angyal közül, őt kedvelem leginkább.
-Várj...azt állítod, hogy nem hibáztatott? - kérdezek vissza némi kétkedéssel hangomban. Ez most valóban meglepett.
-Hogy mik vannak... - elégedett vigyor nyúlik el az arcomon.
-Tudtam én, hogy élvezte a társaságom. - nevetek fel jókedvűen. Pedig ha nem is minden, de a legtöbb együtt töltött pillanatunkban próbálta bebizonyítani az ellenkezőjét.
-Hm..lelkiismeret...- tűnődöm el kicsit. Egy újabb dolog, amivel nem rendelkezem, ám jelentésével tökéletesen tisztában vagyok. Látva azt milyen lelki gyötrelmeket okoz olykor a halandóknál, nem bánom, hogy ez nálunk kimaradt. Amikor Istent és a kockázatvállalást egy mondatban említi, szívesen felröhögnék, de inkább csak mosolygok.
-Oh, én nem hinném, hogy jelen állapotom - gondolok arra, hogy épp egy rozzant épület padján üldögélek Angyalfalván - bármit is befolyásolna. - szállok kicsit vitába vele, hacsak nem tud valami olyat, amit én nem. Az elmúlt években elég sokat rohangásztam a nagyvilágban, és emiatt több mindenről lemaradtam. Ha egy dologra nagyon összpontosítasz, könnyen megesik, hogy más fontos dolgok kikerülnek a látóteredből, ezért néha nem árt kis időt szánni a nyugodt szemlélődésre. Ezt teszem most, bár kétségtelen, hogy a helyszín választásom igen rendhagyó.
-Azért ezt így nem mondanám...- javítom ki az tollaskát. Kétségtelen, hogy a hozzáállásom sajátosnak mondható. Nem vagyok az az aggodalmas fajta és azzal sem vádolhat senki, hogy túl komolyan vennék bármit is. Ám amit kell, azt kellő komolysággal kezelek. Olyan vagyok, amilyennek Lucifer teremtett. Minden erényemmel és bűnömmel együtt. Főleg bűnömmel.
-...fogalmazzunk úgy, hogy az illetékesek foglalkoznak az aktuális problémákkal. Eddig nem kérték a segítségem, így nem töröm magam. - vonom meg hanyagul vállaimat. Mindenesetre elérnek, ha szükségük lesz rám. És akkor én megyek, de addig...
-Rengeteg időm van a saját ügyeimmel foglalatoskodni. - teszem hozzá, miközben felkelek a padról és karjaimat megnyújtóztatom. Azt hiszem, kicsit elültem magam.
-Nos kérlek szépen, új célokat keresek. - árulom el széles vigyorral Ophilia kérdésére válaszolva.
-A régiek már untatnak...többnyire.... - persze az alkukötésekről és a lélekgyűjtésről eszemben sincs lemondani, még a jelenlegi cudar helyzet ellenére sem. - ....úgy érzem, kell a változatosság. - nehéz a dolga a magam fajta démonnak. Hamar elunom magam és kedvemet vesztem, kell valami ami éberen tartja érdeklődésem és hosszú távon leköt.
-Újabban például a kapuk helyzete foglalkoztat. - mondom ki nyíltan, bár fogalmazhattam volna úgy is, hogy a kapunyitás lehetőségei. Mert hát jól tudom, hogy magától nem fognak kivágódni azok az ajtók és annál több kell, hogy a bejárathoz sétálva elordítsam magam: Szezán tárulj! A hazajutásért bizony tenni kell. Viszont bőven vannak, akik már dolgoznak az ügyön.
-Biztos a honvágy teszi. - sóhajtok fel, nem szégyellem bevallani, hogy igenis kötődöm ahhoz a tüzes, kénes szagú gödörhöz, amit Pokolnak neveznek. Visszavágyódom még ha ez nálam nem is jelent valami hosszú időt. Ismert rólam, hogy kevés ideig maradok meg egy helyen. Másfelől a lelkeimet a mélyben kell tudnom ahhoz, hogy hatalmamat növelhessem. Még egy ok, amiért nyitva szeretném látni.
-Mondd csak, neked nem hiányzik a Mennyország? A szeretett irattárad? A besárgult lapú könyveid? - érdeklődöm némi kíváncsisággal.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 11, 2020 10:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Raguel volt az egyetlen, aki képes volt megérteni, ki bölcsességével ellátni ezen nehéz időkben is. Az egyetlen ki nem foglalt állást, aki képes volt összefüggésében látni az eseményeket. Egészen a végéig szerette testvéreit, megbocsájtott nekik. Talán ez volt a veszte, az utolsó hiba, mit elkövetett. Szenvedésének mi volt az ára? Halála. Halkan fújtatok csak a gondolatra, hogy mivé vesztegette el magát annyi éven keresztül.
- Oh, valóban? – emelem rá zöldes-szürke pillantásom, bal szemöldököm lágyan vonom fel. – Sose gondoltam volna – mondom elhalóan, szemtelenül. Volt részem bemutatkozásában, sok örömet magam sem leltem benne. Noha vallom, hogy ma már nem engednék neki ily könnyen. Ennyire nem.
- Mondhatsz bármit, ismertem az arkot. Szabadulása után is inkább saját hibájának tudta be a helyzetet, minthogy téged hibáztasson. Ajkait soha nem hagyták volna el ehhez hasonló szitokszavak – a démonok közismert hazudozóak, nekem pedig eszem ágába sincs hinni neki egy pillanat erejéig sem. Mégis mi értelme volna? Az igazság messze elkerüli őket. Vagyis…
Lelki szemeim előtt megjelenik az a fagyos kék szempár, pimasz mosollyal karöltve. Fejem enyhén megrázom, hogy kiűzzem emlékeimből.
Meglepettsége mégis jólesőnek hat lelketlen porhüvelyemre. Beleegyezése pedig üde és friss. Nem hittem volna, hogy lesz még egy lovas, akivel nem kell vitatkoznom ezen.
- A démonok mégis léteznek a lélek egy… eltorzított formájával. Legalább is azok, akik egykor emberek voltak – javítom ki magam, mert hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy a saját testükkel rendelkezők mégis miként állnak ehhez hozzá. – De nekünk angyaloknak nem adatott meg. Isten soha nem kockáztatta volna, hogy lelkiismeretünk felébredjen egy-egy parancsa kapcsán – az túl… veszélyes lett volna. Nem hajtottuk volna végre őket, nem lehet. Annyi kegyetlenséget képviseltek olykor az angyalok is, hogyha lenne lelkünk, a legtöbbjük belerokkant volna. Képtelen lett volna azt a fényt képviselni, amit az öreg kívánt volna.
- És persze, azzal, hogy itt ülsz, alszol, csak előrehozza ezt a várt eseményt – mosolygok rá negédesen. Hát persze, hogy várja, hogy a sültgalamb belerepüljön a szájába. Nekem eszem ágába sincs kinyitattni sem a mennyet sem a poklot. Áldásos, hogy a természetfeletti képes meghalni a démonok pedig képtelenek visszatérni a pokolba.
A végső csata előkészítője ez.
- Mh, szóval ebben az időben is, inkább teszel mindarra, ami történik a világba és a saját munkásságod folytatod – ez viszont már a pestishez hasonlatos. Hangomba nincs megvetés, egyszerű érdeklődés, hiszen ez számomra egy áldásos fordulat. Minél kevesebben mozgolódnak Amara ellen, nekem ez annál jobb.
- Akkor mégis miként érzed? – teszem fel a költői kérdést, mert ez azonban valóban érdekel. Vajon mégis miként gondolja az életét, ha nem komolytalannak? Játéknak, szórakozásnak. Itt ül az egyik lovas, ki lehetne a nyitja az Amara elleni harcba. Mégsem tesz semmit, csak itt bohóckodik…
S a világ nem érett meg a pusztulásra?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 24, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 523 • Credit:

Nehéz szavakba önteni azt, amit Raguel eltávozása okozott. Egyesekből bánatot és szomorúságot, másokból haragot váltott ki, de sokan voltak, akik egyszerűen csak sajnálatot éreztek a halála kapcsán. Nekem leginkább egy hosszúra nyúlt móka végét jelentette. Sem előtte, sem utána nem volt még egy olyan szárnyas, akire ennyi időt pazaroltam volna. Huszonöt év még démonmércével is sok idő egyetlen angyalra vesztegetni. Talán ezen okból nehezményezem Raguel hálátlanságát. Azonban a szőkeség rávilágít, hogy nagy eséllyel az invitálásom módjában lehet a hiba, illetve az első benyomás fontosságát is kihangsúlyozza. Érdekes...
-Igazad lehet. Ezt már mások is mondták... - gondolkodom el egy percre. Még maga Raguel is utalt valami hasonlóra korábban, de nem igen foglalkoztam az észrevételeivel.
-...van még mit csiszolni a modoromon. - ismerem el. Bár határozott meggyőződésem, ha egy szépen megfogalmazott, díszes meghívót küldtem volna a személyére szabott privát démoni találkáról sem valószínű, hogy kedélyes mosollyal az arcán, önszántából velem tartott volna. Nem mentegetem magam, de tény, hogy be voltak határolva a lehetőségeim. Így nem maradt más út, minthogy elraboljam. Mindeközben Ophelia őszinte hitetlenkedő pillantásai megmosolyogtatnak. "...sosem vallott rá." Felmerül a kérdés, mennyire ismerhetünk jól bárkit is? Amikor még gyakorta önmagunknak is képesek vagyunk meglepetéseket okozni, pedig aztán magunkat ismerjük a leginkább.
-Mit mondhatnék erre? Extrém helyzet, extrém reakciók, extrém helyszín...biztos ez is a személyes varázsomnak tudható be. - rántom meg vállaimat ismét. Bár fogalmazhatnék akár úgy is, hogy a rossz hatásom miatt volt. Persze azt gondol a tollaska, amit csak akar. Nem kívánom meggyőzni őt semmiről.
Amikor a fivéreimet említi némi meglepettség látszik az arcomon, noha nem amiatt, amit a démontesókról állít. A makacsságuk egyáltalán nem újdonság. Az efféle jellemvonás minden démonban megvan, bennem is. Azt viszont meg sem gondoltam, hogy a lovasok körében futtat eszmecserét "lelki kérdésekben".
-Én mindig mondom...ezt a bizniszt nem lehet lélekkel űzni. - legyintek nevetve.
-Az olyan luxus, mint a lélek...azt nem a magunkfajta isteni-ördögi teremtményeknek találták ki. - fűzöm hozzá gondolataimhoz. Lélekvadász szándékom hallatán újra megemelkedik a szöszi szemöldöke.
-Nos...- köszörülöm meg kicsit a torkom. - ...már vártam ezt a kérdést. - vigyorodom el. -...tudod...van ez a bosszantó kis kényelmetlenség. - célzok a Pokol és a Mennyek zárt kapuira egyaránt.
-...reményeim szerint idővel elmúlik. - és nem a naivitás szól belőlem. Azok a kapuk előbb vagy utóbb újra nyitva lesznek és minden lélek oda kerül, ahová való.
-Csak mert kicsit beragadt a pokolajtó, miért is függeszteném fel démoni munkásságom? - kérdezem kíváncsian. Azért mert Amara közreműködésével egy kis homokszem került a gépezetbe, még majdnem tökéletesen el tudom látni a feladataimat, amire teremtettek...beleértve a lélekbizniszt is, amiben minden szerénységet mellőzve büszkén kijelenthetem, hogy rohadt jó vagyok. Alkukat most is köthetek, maximum a behajtás ideje tolódik kissé, de ez engem nem igen zavar. Ám ha véletlenül mégis tévednék ezzel kapcsolatban és idő előtt minden - beleértve bennünket - is menthetetlenül bepusztulna, a hátralévő időre még akkor is rendkívül szórakoztató elfoglaltság ez számomra. 
-Nem is tudom... - tűnődöm el kicsit az angyal kérdésén. Igaza lenne? Meglehet...
-Félvállról venném? Én nem így érzem, bár vitathatatlan, hogy kevés dolgot veszek komolyan. - felelem.
-De talán ellensúlyozok... - tippelgetek. Hiszen nem kevesen vannak, akik túlon túl komolyan veszik az életet és önmagukat is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 23, 2019 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Na igen, egy arkról. Valamiért sajnálatot vélek érezni halála miatt. Valamiért azt gondolom, hogy nem érdemelte meg. Ha valaki nem érdemelt halált az nem más volt, mint Raguel. A legnagyobb gyötrődése közepette is hűséges maradt, hű maradt magához. Nem várta el, hogy rajta segítsenek, inkább azokon, akiken ő nem tudott. S még ezután is, ezt kívánta tenni.
Elhúzom ajkaimat. A drága arkok annyira képtelenek békében élni, egyetértésben, hogy hagyták, hogy legjobb testvérüket elragadja Amara.
A kérdésem inkább csak az, ezek után, hogy mi értelme van a világnak tovább folynia? Amikor már az angyalok is végtelenül önzőek?
És akkor engem vádolnak meg ezzel. Halkan horkanok fel, saját gondolatmenetemre, de az elhangzott kijelentés után.
- Biztos az invitálás nem tetszett neki. Tudod, az első benyomás mindig sokat számít egy új kapcsolatnál – vonom fel a vállamat. Raguel meghalt, létezése elmúlt. A múlton nem tudunk változtatni bármennyire is szeretnénk. Bosszút állni érte? Sose értettem a bosszú hatalmát, lényegében semmi eredménye nincsen. Békére nem lel a háborgó lélek ezután. A múlton nem tud mit változtatni és csak a saját kicsinységét jelenti az, hogy képtelen túllépni a dolgokon.
- A hasonló viselkedés sosem vallott rá – vonom fel a szemöldököm. Nem tud beetetni azzal, hogy miként viselkedhetett. Ismertem Raguelt – minden más angyalt is – pontosan tudom, hogy hasonló helyzetben ki, miként viselkedik. Ebben nincs semmi újdonság.
Ásítását nem veszem semmire sem. Nincs okom mögé többet gondolni, mint ami. Egy ásítás, semmi több. Szavai mégis meglepnek, ezen a tényen pedig magam is meglepődök.
- Érdekes, a testvéreidet valahogy nehezebb volt erről meggyőznöm – ejtem ki könnyedén a szavaimat. Ebben pedig semmi hazugság sincs. Sem a Háború, sem a Pestis nem adta magát könnyen a témában. Sőt, sehogy sem. Makacsságuk bosszantott, ahogy egy tanárt bosszantja, amikor a diákja képtelen megérteni a tananyagot azzal pedig csak folyamatosan vitatkozik. Mintha a fizika törvényein lehetne változtatni csak azzal, ha makacsul vitatkozol vele.
- És a pokol nélkül, mégis mit kezdenél velük? – vonom fel szemöldököm. Amara ott ütött, ahol a legjobban fájt. Értelmetlenné tette a démonok és angyalok létezését. Az emberek képtelenek meghalni. Mi? Annál inkább. A világ teljesen a feje tetejére állt.
Nevetése mégis megakasztja lépteimet. Kissé mögé kerültem, a cipőm alatt a törmelék karcolja a templom márvány padlóját. Szemöldököm a magasba szökken, ahogy rátekintek.
- A kettő sokszor kéz a kézbe jár. Még ha nem is vallja be magának a démon – vonom meg végül a vállamat. Egyik kezem a padsor szélére simul, arra támaszkodom meg. Jobb lábam felemelem, és cipőm talpából halászom ki azon üvegszilánkokat, amik belefúródtak.
- Ühm – felelek csak ennyit szavaira. Bár a lényegi kérdést még mindig nem sikerült megválaszolnia. Miért van itt. Oh, nem hiszem, hogy csak véletlen. Tudom, hogy akar valamit innen. De mégis mit?
- Miért veszed ennyire félvállról az életet? - tekintek rá, hangomból pedig őszinte érdeklődés tükröződik a külvilág számára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 21, 2019 1:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 642 • Credit:

Tagadni sem merném, mennyire elégedett vagyok az arkangyalrablásos húzásommal és a káosszal, amit ezzel okoztam, de be kell látnom, ez már igen régen volt. Ideje, hogy egy újabb nagyszabású gaztettet hajtsak végre. És itt jön képbe a százmillió dolláros kérdés: mivel is forgathatnám fel újból a nagyvilágot? Erre még nincs konkrét ötletem, de ami késik nem múlik...
Az biztos...kell valami új, valami eredeti, valami eszelős. Ütősebb, mint az előző akcióm volt. Legutóbb elég magasra tettem a lécet, azt a szintet minimum hoznom kell, vagy ha lehet, akár emelhetném is a tétet. Hm. Mindenesetre nem hagyhatom, hogy itt újra elburjánzon harmónia. Pfúj. Már a gondolatától is megborzongok. A harmónia káosz az én kaotikus harmóniámban. Míg kitalálom, mivel zaklassam fel újfent a kedélyeket, addig ellógásomat a felelősségvonás elől világjárásomat arra használom, hogy ötleteket gyűjtsek a következő világrengető pofátlanságomhoz. Ki tudja, még az is meglehet, hogy pont ezen a "csirkefarmon" kap el az ihlet...
Mégis mit vártam? Hangzik egy fogós kérdés az angyalka felől. Jajveszékelést? Könyörgést? Hm...voltak egyáltalán elvárásaim? Elvárhatok én bármit is egy angyaltól? Tűnődöm egy cseppet.
-Azért azt nem, mégis csak egy arkról beszélünk... - felelem némi komolyságot erőltetve a képemre. Egy sima mezei tollkupacból talán még klnéznék ilyesmit, de egy arktól...azért az ördög fia kicsit többet vár. Mi több...azt hiszem mélységes csalódást okozott volna a kisdrága, ha könnybe lábadt szemekkel, remegő ajkakkal az életéért könyörög. Szánalomébresztő lett volna és igen méltatlan hozzá. Az ilyen gyalázatos viselkedés inkább az emberekre vall. Jobb is, hogy nem vetemedett ilyesmire.
-De értékelhette volna jobban kéretlen vendégszeretetemet és kivételes társaságomat. - jegyzem meg, majd kérdésére csak határozottan bólogatok, igazolva, hogy igen, bizony, Raguelről, a Harmónia angyaláról beszélek és, hogy nincs itt semmiféle tévedés vagy beképzelgés. Hacsak, nem ismer egy másik Raguel nevű szárnyast, aki szintén a békében utazik.
-Persze ne úgy képzeld, hogy alacsonyan szálltak a bazdmegek...és a nemlétező anyám sarki munkásságát méltatta rosszalló jelleggel... - bár így utólag belegondolva mókás lett volna, ha így tesz. Ellenkezőleg, Raguel megmaradt az angyali keretei között. A rá jellemző finom nőiességgel, virágnyelven formálta gondolatait és közölte velem azon az édesen csilingelő angyali hangocskáján. Persze enélkül is tudtam, hogy vendégmarasztalásom módszerei nem éppen kedvére valók, elég volt csak az arcocskájára tekintenem. A sértés egyébként akkor is sértés, ha kedves szavak köntösébe burkolják. De én nem abból a családból jövök, aki magára veszi az ilyesmit. Kedélyesen, többnyire fülig érő zsivány mosollyal hallgattam minden felém intézett szavát, amik úgy peregtek le rólam, mint esőcseppek az esőkabátról heves zivatar idején.
A következő monológjára nagyot ásítok, amit vagy a tiszteletlenség jeleként értelmez, vagy betudja annak, hogy nem rég egy kemény fadeszkán...aludtam? Mintha szükségem lenne bármelyikünknek is alvásra.
-Ó angyalom, eszemben sincs olyan aljassággal vádolni téged, hogy lelked lenne....Neked...nekem...vagy bármelyikünknek. - vonom meg könnyedén a vállaim. De ha már a lelkeknél tartunk...Az emberi lelkeket említve csak teljes egyetértéssel tudok reagálni.
-Számítanak ám, de még mennyire. Jut is eszembe...nem is ártana pár kóbor lelket behúznom magamhoz. - vigyorodom el amint arra gondolok, milyen régen is alkudoztam már halandók lelkeiért. Kellemes emlékeket ébreszt bennem, ha visszagondolok a behajtás pillanataira, amikor ott álltak a nyomorultak lélekben "letolt gatyával" és próbálták felfogni, hogy az életüknek vége. Az arc amit vágtak megfizethetetlen.
Ophilia szavait hallva nem tudok nem nevetni. Bár igyekszem démoni kacajomat visszábbfogni, ne zengjen tőlem ez a romos oltalomház. Még a végén felfigyelnek rám az angyalpajtik.  
-Tévedés. - emelem fel a mutatóujjam.
-Én a figyelmére vágyom, nem elismerésére. Lényegi különbség. - pontosítok, majd azonnal démoni vigyor telepedik az arcomra. Persze ha a figyelemmel elismerés is párosul, üsse kavics...azt se bánom. A szőkeség azt mondja, amíg nem teszek ellene semmit, addig nincs oka feladni engem.
-Ez elég korrektnek hangzik... - ismerem el ültemben kissé felé fordulva. Hirtelen erős késztetést érzek, hogy feszegessem a határt. A szöszi szárnyaira pillantok, majd mélyet sóhajtok. Szívem szerint megcincálnám kicsit, de nem vagyok önmagam ellensége. Azt hiszem ezt a mókát egy másik alkalomra hagyom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 20, 2019 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
Végülis démon, miként "érezze" magát, ha nem megtisztelve azért, mert sikerült egy arkangyalt elrabolni. De hát ez az ő valódi formája, nem igaz? A káosz és viszály keltése, bármi áron, bárhogyan. Csak fejem csóválom meg, ahogy elhangazanak szavai, szemeim is kissé megforgatom, ajkamon ott vibrál az a régről ismert, mégis megfakult mosoly.
Bár tudná, hogy célja nem sikerült. Még ha Amara meg is ölte, miután kiszabadult a harmónia visszatért közénk, Gabriel elkezdett gondolkodni azon, hogy talán abba kellene hagynia az öldöklést. Aztán Raguel eltűnt és jött Amara és az ő személyében én Gabriel nyakára, hogy segítsek neki végrehajtani, amit eredetileg is szeretett volna.
- Mégis mit vártál tőle, hogy majd jajveszékelni és könyörögni fog? – vonom fel a szemöldököm. Ennyire félreismerte volna az egykori arkangyalt. Vagy éppen ennyire nem nézett utána annak, hogy ki is volt ő valójában, mielőtt elrabolta volna? Azzal tisztában volt, hogy ő volt a harmónia, ebben biztos vagyok. Minden másban már nem annyira.
- Raguel? Sértett téged? – hangom hitetlenkedő, és joggal. – Raguel? – kérdezek vissza, halkan kinevetve, még a gondolatát is annak, hogy ilyen megtörténhetett volna. – Szerintem ezt már csak a képzeleted mondatja veled. Ő lett volna az utolsó, ki hasonlóra vetemedett volna – hogy megvédeném személyét? Nem igazán. Egyszerűen csak elmondom, hogy milyen is volt valójában. S pont nem olyan, aki bárkit a szájára venne, csak azért mert neki rossz. Ennél ő több és jobb volt. Legalább is annak hitte magát.
Na meg ezt mesélte el nekem.
- Az utóbbi meg is valósult – emlékszem hogy Ramiél is őt kereste. Nem tudtam neki segíteni a mennybe, nem tekintettem le, nem láttam, hogy hova vitte el. Talán hamarabb sikerülhetett volna szabadulnia, ám ez már a múlt marad. Ezen nem tudunk változtatni és nem is kívánok.
- Tudod, ha már az embereket nem tudja megölni, mert képtelen rá, a folyton visszapattanó lelkeik miatt – forgatom meg a szemem, eme kellemetlenség miatt. Egyszerűbb lehetne Amara terve is, ha még nyitva lenne a pokol. – Akkor majd azt kezdi el öldökölni, akiket meg is tud. Na már most az angyalokkal mintha békét próbálna kötni, szóval maradnak újra a démonok, akiket elővehet, bármiért szinte – vonom meg a vállamat.
Kérdésére enyhén összevonom a szemöldököm, ajkam szegletébe ott bújkál a mosoly, ám ez most nem vidám, de nem is álnok. Valahol szomorú.
- Az igazság. Istennek az emberek számítottak a legjobban. A démonokat létre hozatta Luciferrel, hogy bebizonyítsa nem tudja megkísérteni őket. Az angyalok csak azért léteznek, hogy titeket eltegyünk láb alól, az emberek közeléből. De ha belegondolsz se az angyalok, se a démonok halála nem hordoz semmi jelentőséget. Lelkünk nekünk, angyaloknak nincs és kérlek ne kezdj el ezen vitatkozni, mert roppantul unom, hogy bizonygatnom kell olyanok előtt a tudásom, akik nem tudnak – fárasztó újra és újra azt mondani, hogy de, nincs lelkünk. Mondj bármit, tégy bármit, nem marad lelkünk, nem lesz, soha nem is volt és nem is lehet. Ez egy ilyen egyszerű dolog.
- A mi létünk nem számít a menny és a pokol egyensúlyába, csak az emberek lelkei – vonom meg végül a vállamat, befejezve az eredeti eszmefuttatásomat. Istennek meg végképp csak sakkfigurák vagyunk, semmi többek. Ez a szomorú igaszgá.
Elégedett mosoly kerekedik ajkam szegletébe, hogy sikerült meglepnem. Szemem sarkából tekintek csak rá.
Mégis jóízűen nevetek fel szavai hallatán, a falakról is visszhangoznak.
- Elismerést? Szerinted nekem ez számít – rázom meg a fejemet. – Ó, Belial, én nem vagyok ennyire gyarló, hogy apuci, Gabika megbecsülésére játszak, mint te, Lucifernél – nevetem ki. Igen, most kinevetem. De hogy mi jár a fejembe? Azt jobb, ha nem is tudja. Nem kell tudnia.
- Amíg nem teszel ellenem semmit, nincs okom elmondani, hogy itt vagy. Ha valamit is érnek még fivéreim, akkor hamarosan rájönnek, hogy itt vagy. Ha nem, akkor roppantul eltunyultak és talán meg is érdemlik az ittléted – vonom meg a vállam nemtörődöm módon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 556 • Credit:

Ophilia megosztja velem, hogy a szárnyastársak a mai napig neheztelnek az arkangyalos-elrablós dolog miatt. Míg az embereknél Raguel lassan, biztosan kikopik a köztudatból és vele együtt mindaz, amit képviselt, a tollcsomók háza táján nem felejtenek.
-Ha így vélekednek rólam, akkor megtisztelve érzem magam. - vigyorodom el kicsit sem szégyellve mindazt, amit tettem. Bár ha igazán őszinte akarnék lenni, nem volt célom az angyalok ilyen szintű ellenszenvét kivívni. Persze számítottam rá, hogyha elrabolok és bezárok egyet közülük azzal alaposan felkavarom az állóvizet. Mégis...elsősorban önös érdekeim vezettek, mégpedig hogy legyűrjek egy bosszantó akadályt a Harmónia személyében. Másodsorban a Főnök bosszantása, ami szintén nem elhanyagolható tényező a motivációmban. Az, hogy gaztettem még a tollasoknál is így betalált, bónusznak és egyéni sikernek tekintem.
-Nos, bevallom Raguel eleinte meglehetősen szófukar egy teremtés volt. Nála még egy szobanövény is kellemesebb társaság lett volna...- sóhajtok fel visszagondolva arra a kínos csendre, ami celláját belengte.
-Néha meglehetősen untatott a szótlansága... - ingatom meg a fejem, pedig én igazán vendégszerető voltam. A lány szemei szikrát szórtak, amint meglátott, ebben ki is merült a velem való társalgása. Nem meglepő tehát, hogy kénytelen voltam kommunikációnkat új szintre emelni. A kínzására vetemedtem remélve, hogy előcsalogathatok némi hangot angyali torkocskájából. A kislány gyötrése amúgy is tervben volt, a dacossága csak előrébb hozta az elkerülhetetlent. Még ma is a füleimben csengenek az angyal sikolyai, amik olykor hisztérikus nevetésbe csaptak át.
-Ha pedig elkapta a beszélhetnék leginkább személyemre szabott válogatott sértéseket hallgathattam tőle. - nosztalgiázom tovább szélesedő vigyorral a képemen. Le sem tagadhatnám, hogy veszettül élveztem. Meg is lepett a kicsike, angyal létére milyen változatosan tudott elküldeni a halálba.
-...na meg, hogy majd a testvérei kimentik őt. - teszem hozzá, de ezt már csak gondolatban. Egy percre sem hagyta el őt a remény, és mély sajnálatomra igaza is lett. Bár 25 évbe telt, a tesókák nem siették el a mentőakciót, kellően le is rongyolódott mire rátaláltak.
Hogy tartok-e Gabesz bosszújától?
-Nem különösebben...- vonom meg a vállam nemtörődően, annak ellenére, hogy tudom, lenne oka neheztelésre, elvégre negyed évszázadra elragadtam mellőle szeretett kishúgát. Nem beszélve a járulékos felfordulásról, amit ez a világban okozott.
-De...biztos van fontosabb dolga annál, minthogy egy múltbéli kis baki miatt vesztegesse a drága idejét. - teszem hozzá kicsit komolytalanul. Bár erős túlzás egy ark elrablását és megkínzását apró bakinak titulálni, de mégis csak elhanyagolhatóbb tett, mint kinyírni. És Raguel halála köztudottan nem az én saram.
Mosolyogva hallgatom Ophilia angyalokról szóló gondolatait.
-Ez önkritika volna? - kérdezek vissza, miközben elgondolkodom, mennyire tűnne fel démonkörökbe, ha nekem veszne nyomom.
-Sokak észrevennék, de hogy mit kezdenének ezzel a ténnyel, az már más kérdés... - ismerve magunkat biztosan lenne pár pokoli nyavalyás, aki észlelve a kínálkozó lehetőséget azonnal a helyemre pályázna. A szőkeség közben közli velem, hogy tévedek, mire ösztönösen emelkedik szemöldököm, miközben tekintetemmel követem útvonalát.
-Ohhh...- adok hangot pillanatnyi meglepődésemnek szavai hallatán. Na ilyen válaszra nem számítottam. Mióta kell egy angyalnak ok arra, hogy egy démont bemószeroljon?
-Ez igen jó kérdés. - állapítom meg.
-Hm....ki tudja, mi jár abban a csinos kis szőke fejedben... - legalább akkora rejtély kitalálni mi motivál egy szárnyast, mint egy démont...a közhelyeken felül. Kérdésén egy hosszabb lélegzetvételnyi ideig eltűnődöm. Mit is nyerne azon, ha feladna?
-Esetleg kapnál egy alapos vállveregetést....az elismerés jeleként...- ötletelek, hiszen fogalmam sincs angyaléknál ezen a téren mi a szokás.
-...bár te nem tűnsz olyannak, mint aki "léleksimogatásra" vágyna. - jegyzem meg sunyi mosollyal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templom Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
754
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 7:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Belial
A templom falai visszaverik a hangját, újra és újra körbehordozza, mígnem valami ijesztő hanggá nem változna mielőtt oly nyomtalanul tűnne el, ahogy meg is jelent. Szemöldökeim lágyan vonom össze nevetése közepette, apró ráncok jelennek meg orrnyergem felett. Fejem enyhén félrehajtva szemlélem a démont.
- Valóban - hagyom meg ennyiben. Nem tudom, hogy válaszolnának-e hívó szavamra, bár ha elmondanám nekik, hogy az van itt, aki Raguelt tartotta fogva, biztos vagyok abban, hogy iparkodnának. Ebben az esetben biztos.
- Kevesen vannak, akiket ennyire megvetnek. Jó munkát végeztél - ismerem el, ha ez lett volna a célja ezzel. Vagy ha hát nem… Belegondolni sem tudok, hogy… Persze a pánikkeltés. Sokan számítottak egykor Raguelre, akikhez nem tudott menni. Rengetegen imádkoztak hozzá. Hallotta őket, mégis tehetetlen volt. Rengeteg angyalba veszett el a hit, mert nem válaszolt a hívásra. Káoszba taszította őket.
Naná, hogy sokan pikkelnek rá.
- Gondolom nem beszélgetéssel telt el az a huszonöt év - mosolygok rá, elgondolkozva. Nem mintha Raguel ezzel tisztában lett volna. Vállaim végül csak hetykén vonom meg, nemtörődöm módon. - Csak nem tartasz a bosszújától? - somolygok rá még mindig az oltár túloldalán állva, fejem enyhén félrehajtve, újra csak. Ha nem vár viszonzást. - Nem hinném, hogy oly sok démonnak feltűnne a hiányod - és ami azt illeti…
Ha igazam van. Ha tényleg igazam volt egykor, akkor a lovasoknak szerepük van Amara elleni harcban. Vagyis minél többet kivonunk a forgalomból, annál kevesebb esély marad arra, hogy Amarát meg tudják ölni.
- Az angyalok mindig is nyomtalanul tűntek el a Föld felszínéről. Ez most sincs másképp, soha nem is lesz. Jelentéktelenek vagyunk a világunk körforgásába, még ha sokan nem is hiszik el, vagy többnek hiszik magukat, mint amik - de ez csak egy vélemény és csak tőlem.
Lépteim lassan vezetem körbe a templomon, tekintetem az egykori ablakok helyére vezetem. Nem a romot látom, hanem egykori állatpotát, ahogy a nap a színes ablaküvegen keresztül világította meg a teret.
- Tévedsz - fordulok felé. - Nincs okom feladni téged - állapodik meg rajta pillantásom, ahogy elsétálok a pad mellett, ahol ül. Szemöldököm mégis a magasba szalad, ahogy mezítlábas lábaira simul tekintetem.
- Mi előnyöm származna belőle? - indulok tovább. Ez itt már csak a kérdés. Nekem mi előnyöm származik abból, ha feladom?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Templom YluN3Za
☩ Történetem :
A fehér lovas
Templom WEoDcGa
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
510
☩ Rang :
Az első lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 08, 2019 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Látogatás Las Vegasba
Ophilia & Belial
Zene: nincs • szószám: 352 • Credit:

A fütty voltaképpen az itt portyázó angyalkák létszámának szólt volna, nem pedig a szőkeség számoló tudásának, de ha szeretné tőlem magának érezheti a dicséretet.
Kérdésére jókedvűen nevetek fel, kicsit talán még visszhangzik is a hangom a jobb napokat is megélt templomrom falai között. Ha a biztonsági észlelésükből indulok ki, akkor nem számítok nagy rohanásra, de Ophilia hívó szavára biztosan iparkodnának.
-Gondolom, ha szólnál nekik, nem telne nekik sok időbe ideérniük. - fészkelődöm a padon, lábamat a másik mellé helyezem és rendesen felülök, majd lerúgom a másik pár cipőmet is.
-...hízelgő, hogy ittlétem híre gyorsaságra késztetné őket. - gúnyolódom kicsit, miközben a szöszi elárulja, hogy Raguel Gabriel kedvenc húga volt. Milyen bájos ez a testvéri kötődés.
-Oh, valóban? Erről nem volt tudomásom.... - akkor ezek szerint Gabikát mélyen érintette a húgica elvesztése. Nem tudom mit mesélt a tollaska, de ami a vendéglátását illeti Raguelnek angyalokhoz méltó démoni fogadtatásban volt része. Szigorúan ügyeltem rá, hogy egy másodpercig ne unatkozzon minálunk és minden ott töltött pillanat örök élmény maradjon a számára. Úgy hiszem, ezt sikerült kiviteleznem.
-Ugyan, nem várok azért viszonzást. -  felelem, bár úgy sejtem ez nem tántorítaná el Gabeszt, hogy revansot vegyen, ha alkalma nyílna rá.
-Hát ezt sajnálattal hallom... - sóhajtok fel lemondóan, amikor elmondja, hogy a múmiagyűjteményben kizárólag emberi tetemek vannak, amiben számomra semmi szórakoztató nincs.
-Pedig megérdemelnétek, hogy önmagatoknak is méltó emléket állítsatok. Pár kitömött angyalka remek darab lenne a kollekcióba... - magyarázom mintha csak valami kiállításszakértő lennék.
Tekintetem hosszabb ideig elidőzik Ophilián anélkül, hogy egyetlen szót is mondanék neki. Nem igazán tudnám megmondani hol járnak a gondolataim, de minél tovább tartom szemmel őt, úgy telepedik egyre szélesedő sunyi vigyor a képemre.
-Tudom, hogy legszívesebben rohannál árulkodni. És tűnődöm mi tart vissza...- könyöklök fel két kézzel a pad támlájára. Mindketten tudjuk, hogy igen hosszú időre itt tarthatna, jóval tovább, mint amennyi időt szándékomban áll itt lenni. Nagy eséllyel megtapasztalhatnám a már említett híres angyali vendégszeretet is, amire úgy alapjáraton nem igazán vágyom.
-Félreértés ne essék, nem mintha bánnám... - teszem gyors hozzá, mielőtt azt gondolná nem élvezném kizárólagos társaságát. Más angyalok jelenléte csak elrontanák ezt a meghitt "baráti" hangulatot.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7