Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• One-legged Squirrel Bar •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Beelzebub kérdésén csak elmosolyodom, ami azt sugallja, hogy dehogy butuskám! Nem kedvencem nekem az öcsém, de nem én akarok az utolsó leviatán lenni, akire lecsap Isten keze, gyakorlatilag ő született meg a legkésőbb, így ő az utolsó. Ám, ha én megölöm, akkor az én leszek. Szeretem a próféciákat és sokat gondolkodtam rajtuk, sokféleként lehet értelmezni.
- Neked van kedvenced, akit még nem ettél meg? Kérdezem a szemöldököm megemelve kicsit még ki is nevetem, mert hát a mindenkibe ő is beletartozik. Ha nem a válasza, akkor viszont ebből tudhatja, hogy valami más miatt hagynám őt életben, amit nem fogok megosztani vele. Nem szeretem felfedni a titkaim és nem is érdemes nyaggatni értük, mert csúnya vége lesz és nem cicózok senkivel.
- Mégis, mintha pár napja lett volna. Nekem visszatekintve a sötétségen kívüli életre tényleg csak ennyi visszagondolva. Szegény ember el sem tudja képzelni, mi is száz év, nem hogy annak a többszöröse. A kezemen lévő seb gyorsan begyógyul és onnantól már nem is kell álcáznom a sebet ép bőrnek. Szeretem, hogy a külsőm meg tudom változtatni mások szemében, illúzió az egész, ők valósnak látják és érzik, nincs is ettől jobb. Persze az alap testem is vonzó ezeknek a halandó gyermekeknek, akik nem tudják, hogy a halálukba rohannak, ha engem akarnak elcsábítani. Ugyan mit nyújthatnának nekem ők? Már a próbálkozásuk is szánalmas, de hagyom őket reménykedni, hogy azután szép lassan megfojtsam őket és összeroppantsam, mintha csak hangyák lennének a sakktáblámon, akiket bármikor összenyomhatok, hiszen jönnek majd újak úgy is. A démonok legalább hasznosak, főleg most, hogy valahonnan erőt kell nyernem. Ám attól még neheztelek Beelzebubra, amiért ennyire közvetlen velem. A fejemmel a  kezének döntöm a fejem és elszívok tőle még egy kis mágiát. Mindennek van ára, most meg is fizette, szóval nyugodtan átkarolhat, remélem tényleg közel lakik. A kérdésemre meg meg sem szólal, úgy bámul emberi énje, legszívesebben kitépném a szemeit és a szájába téve megetetném vele.
- Nahát elvitte a cica a bátorságod? Nevetem el magam a dadogós válaszra, mert ez nagyon gyenge. Inkább beszélgetek a zsákmánnyal az út hátralévő részében.
A házhoz érve belépek a lakásba és hát túl átlagos. Na de majd ha a vér beterít pár dolgot, máris otthonosabb lesz! A férfihoz lépek és mikor kitörném a  nyakát, akkor látom, hogy játszadozni akar a démon, hát legyen. Amíg ő leülteti a pasast én a lába közé térdepelek óvatosan, hisz ettől mind eldobja az agyát, bár tudnám miért.
- Nagyon jól fogunk játszani együtt! Közlöm vele élvezettel, csak hát nem tudja, hogy számomra mi is az a szórakozás. Szépen a székhez kötözi Beelzebub és ő is megerősíti, hogy élvezni fogja, szinte látom ahogy fantáziál és dagad a nadrágja.
- Parancsolsz? Nézek rá kígyó szemeimmel és a szemfogak is jól látszódnak, nem fedem el, az a szerencsétlen nem lát semmit, a porhüvely meg annyira nem érdekel, majd megfegyelmezi a megszállója. Körbejárom a széket és az ujjammal a vállán rajzolok egy vonalat, ahogy haladok. A fejét megpróbálja hozzám dörgölni, de nem jön össze, mert én nem akarom és hát inkább kínzom ezzel az érzéssel. Mikor megjön az én falánk démonom, akkor odalépek hozzá elég közel és elveszem a whiskeyt.
- Vetkőztesd le és nyalogasd helyettem kicsit, mindjárt jövök. Súgom oda, ha játékot akart, hát én is beszállok valamivel az is biztos. Kisétálok a konyhába és körülnézek. Magamhoz veszek egy kést, egy villát, egy répahámozót és egy reszelőt, miközben az üveg italból húzok egy adagot, nem szórakozom pohárral. Visszamegyek az eszközeimmel és lepakolom őket. Engem mindig a férfiasság érdekel, de csak maximális méretben, mert úgy a legérzékenyebb és hát, a répareszelővel vágnék magamnak egy darabot belőle. Lehet nem ártana még a száját is eltorlaszolni valamivel. Ha még Beelzebub nem tett volna semmit ezzel a tényezővel, hát keresek valami elhagyott zoknit, hogy beletömjem.
- Mivel kezdjünk? 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 24, 2019 9:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Összeráncolom a szemöldökömet, mert minden csak akarat kérdése, ha nagyon akarta volna, szövetkezik, aztán elárulja őket, de csak megrántom a vállam, az öccse említésénél viszont elgondolkodva forgatom a szemeimet. – Mindenkinek van kedvence, hm? – azonban ez éppen olyan gyengeség, mert valamiféle érthetetlen kötődésen alapszik. Valahol agyam hátsó szeglete meg is jegyzi ezen információt, mert hát ostoba, aki az apró elejtett morzsákat nem csipegeti fel, hiszen ki tudja, később még jól jöhet. A kérdés annyi, hogy mennyire kedveli azt az öccsét?
- Régen voltunk együtt. – hangzik a replika, szájam sarka felfelé kunkorodik, mert bóknak valóban bók. Nem vagyok vak, de annyira ostoba sem, hogy önként kínáljam magam oda a kígyónak, aki körbe tekeregve szorít egy halálos ölelésben, ez a balga halandó férfiak veszte, az enyém valószínűleg más lesz. Mert Myna hamar elunja az aktuális partnerét és akkor elhajítja jó messzire, én sosem vártam meg ezt a bizonyos pontot, mindig csak addig maradtam, amíg még szórakoztattuk egymást, és mindig akkor érkeztem, amikor unta magát. Valószínűleg a mostani találkozónk sem nyúlna túlságosan hosszúra, ha nem akarna tőlem valamit. Bolond lennék, ha nem venném észre a jeleket, de nem aggódom túlságosan, valószínűleg a világuralmi sakktábláján, nem én leszek a legfényesebb paraszt.
Kicsit irigylem Seymourt, aki boldog tudatlanságban adja át magát a női bájnak, a kecses mozdulatoknak, melyek gyönyörűek, lekötik a szemet és az elmét, hipnotikus bűvöletbe vonják az agyat. Mulattató, hogy fel sem merül egy halandóban, mennyi veszélyt is tartogathat Myna, s bár érzi a veszélyt, a titkokat, melyeket a kígyónő rejteget, ez sem rémiszti, sőt kifejezetten vonzza őket, ahogy a másik halandót is. Mjad jön az a rettegés, a félelem, amikor megismerik Myna valódi arcát, ám akkor az idegen férfinak késő lesz, Seymour pedig, nos Seymournak már akkor késő volt, amikor szépen elfoglaltam benne helyemet, mint egy kényelmes fotelben, amiből én döntöm, el mikor támad kedvem kiszállni.
Myna intelme a fülemben cseng, ne szokjak hozzá. Mily sajnálatos, hát csalódottan szusszantom bőrére a levegőt, mert ezért a nektárért, ezért az ízért megérné elkárhozni, ostoba bábnak lenni, hajolni, ahogy akarja, csak adjon még egy kicsit, még többet, még, még, még. Seymour teste megremeg, nem érti mi ez a gyönyör, ez amit én érzék és ő is érzi együtt velem, átéli velem a kéjt, mint a drogos, aki ritka jó minőségű anyaghoz jutott és nem érdekli, honnan származik, vagy mi az ára, csak kell, mert szüksége van rá, nélküle üres és sivár az élete. Közös lesz hát a vágy, a remegés, a sóhaj, a gyomor esdeklése, a nyelv kérlelése, hogy megenyhüljön, megessen Myna szíve rajtunk, hát olyan éhesek vagyunk mind a ketten. Aztán nekem eszembe ötlik, hogy Myna bár rendelkezik szívvel, azt jégből faragták, kegyetlenséggel szőtték, mások kínjától dobban hevesen. Én ezért is kedvelem annyira, hát nem kellene, hogy ennyire kelljen az íze, mily kegyetlen a sors, vagy maga a teremtő, hogy ily ízletesek a leviatánok, míg a szívük belülről rothadt és fekete. Nem mintha én amúgy különb lennék, de tőlem ez elvárás kérem. Azonban nekem az íz a minden, az étkezés minden, mert falánk vagyok, torkos, hát persze, hogy én vagyok az első a kis listáján, mert minimális erőbefektetése könnyebben megtérül. Mégis hagyom, nem azért mert nem látom benne az összefüggéseket, nem azért mert nem tudom követni a logikáját, hanem egyszerűen csak finom és vagyok annyira nagyképű, hogy azt gondoljam magamról jobb vagyok, mint Seymour, vagy a másik halandó, mert én tudok a kígyónőnek nemet mondani, már ha akarok. De most nem akarok. Viszonozom a sejtelmest mosolyt, míg nyelvem az ujjain siklik, míg fogaim játékosan karcolják a bőrt, kecsegtetve csak a harapással, aminek nem most van az ideje.
Megkocsonyásodott, rogyadozó térdekkel indulok, átfonva Myna csábos testét, ami nincs ínyére, s nyilván később fejemre olvassa, hogy a színjáték miatt kihasználtam a helyzetet, de hát ennyit azért el kell viselni, leginkább Seymour miatt, aki ezektől a mozdulatoktól sokkal kézségesebb. Neki kell a hitegetés, nem nekem, mert ha a férfit nézem éhes szemekkel, aki zavartan fordítja el a tekintetét, belül berzenkedve duzzog. Csak, hogy én átlátok Seymouron, lelke nyitott könyv előttem, ahogyan vágyai is, egyáltalán nem talál kivetni valót az izmos férfi testben, csak azért mondja ezt, mert valamikor, valaki ráerőszakolta, hogy a férfiak csak nőkkel játszadozhatnak. Biztos a bibliai maszlag a nőről és a férfiról, meg az oldalbordáról. Hát ezért nézi inkább kocsonyán logó szemekkel Myna melleit, amit én nem tennék az ő helyében, de hát ki vagyok én, hogy figyelmeztessem? Majd megtudja mi jár annak, aki így bámulja a kígyónőt, bár nem adhatok neki olyat Seymourból, amire szükségem van, amíg a testét uralom, de vannak fölösleges részek. Például a kis lábujját nem használja úgy sem semmire. Nagyon csendes vagy. Csak elgondolkodtam Seymour. Nem válaszolsz? Mi volt  a kérdés? Hogy van-e otthon pia… Akkor miért nem válaszolsz?
- V..va.. van. – szégyenlősen dadogja a választ jelenlegi emberfelem.
Megérkezve kitárom az ajtót Myna előtt, hagyva hadd menjen felmérni aterepet, Seymour nem gazdag, csak átlagos lakása van, mert ő maga is átlagos. Azt is mondhatnám, hogy előttem roppant unalmas személy volt. Igazán megköszönhetné, de persze nem várom el. Figyelem, ahogy Myna a másik férfival cicázik. Ne, ne! Pillantásom rátapad és aprót mozdul a fejem. Játszunk kicsit az étellel, mielőtt neki kezdenénk a lakomának. Széket hozok, a vállainál fogva ültetem bele, lassan hozzá kötözve. A kiszolgáltatottságot imádják, bár ha tudnák, hogy ez nem jó nekik, biztos szóvá tennék, de így csak idióta vigyorral és heherészéssel hagyja, hogy ügyes, fürge kezekkel hozzá kötözzem. Egy földön talált nyakkendővel kötöm be a szemét, ez már nincs ínyére, hiszen nincs kedve megfosztani magát Myna látványától. – Nyugi, élvezni fogod! – és ez az ígéret elég neki, hogy végül bekötözött szemmel, a székhez kötözve ücsörögjön izgatottan. – Hozok egy italt. Ne kezd el nélkülem…- súgom a kígyónak, amíg a konyhába megyek. Egy üveg whiskeyvel és egy késsel térek vissza.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 8:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

- Szerinted mennyi esélyem lett volna egyedül egyesével mind a hetükkel eggyé válni? Bár csak hatukkal tenném meg, az öcsémet bírom, olyan különc. Sejtelmesen elmosolyodom, mert gondoltam rá, sőt még gondolok is, de a legkönnyebb, ha külön utakon vagyunk és egyszer csak eltűnik az egyikünk. Persze egyből tudni fogják ki volt az, aki kiontotta a testvére vérét, szóval egy nagyon ütős csapatot kell összeverbuválnom, hogy a tervem összejöjjön. Megfizetik, hogy lenézték a fiatalabbakat az már biztos, bár a születésnapunk egy ugyanazon a napon van, de a sorrend örökre meghatározó lett sajnos.
- Régen kaptam már ennyire szép bókot! Persze csak az igazságot közölte egy szép lepelbe burkolva, nem az a démon, aki udvarolni akarna nekem, hiszen könnyen megégetheti magát mellettem. Nem csak a halandók, de sok természet feletti lény sem nyűgöz le, vagy ha igen, csak egy ideig, ki tudja, napok vagy órák? Nem sokan ismernek engem teljesen, Beelzebub is csak az egyik oldalam ismerte, azt, amikor közösen élveztük a férfiak vágyódását felém és azt, hogy mi mindenre rávehetőek voltak. A kannibalizmus és kegyetlenség, szinte elkárhoztattam őket és tápláltam a poklot a lelkükkel. Mi vagyunk az élő példája, hogy a gyermekek milyen hálátlanok tudnak lenni, már megöltük az apánkat a fogantatásunkkor, majd megettük édesanyánkat, aki azt hitte, elbír majd velünk, hát nagyot tévedett. Az micsoda lakoma volt, biztos tetszett volna a démon társamnak, talán egyszer megosztom vele az emléket, csak hogy kínozzam egy kicsit, ha valami ostobaságra készülne. Attól finomabbat alig ha ehetett, ha már az én vérem is elég hatásos lesz remélem.
Az embere meglepődik és nem fél, inkább tetszik neki, hogy szórakozok vele, ó mily ostoba! Remélem ezen a megszállója is jól szórakozik, mert én biztosan. Az érintésem azt váltja ki, ami a legjobban elveszi az eszét, nem nehéz a démonnak felé kerekednie, de hát abban mi az élvezet? A lelkét is szépen lassan kell falatozni, meg úgy élvezetes.
- Látom. Hunyorítok kicsit rá és körbejárom kicsit, mielőtt odaadnám a kezem, hogy kóstoljon belém. A megjegyzést, hogy a férfiak végzete a nő csak elengedem a fülem mellett, mert nem mond újat és én mindig is tudtam, hogy a nők a legkegyetlenebbek.
- Ne szokj hozzá, hogy elkényeztetlek. Jegyzem meg, mert nem lesz ez mindig így, találni fogok másokat is, akiknek az erejét elszívhatom majd és kevesebb munka visszaadni, amit elveszek. Muszáj egy kis adok-kapok játékot űzni eleinte, de ez nem lesz mindig így, csak jussak megfelelő tudáshoz és persze hatalomhoz. Szeretek mindent felépíteni szépen lassan, de sajnos türelmetlen lettem a ládában töltött idő után. Minél hamarabb véget akarok annak vetni, szabad akarok lenni, aki soha többé nem zárnak vissza.
Amint végez Beelzebub, akkor a kezéből kirántom a kezem, nehezen akar elengedni, szóval tudom, hogy a vérem és a húsom is egy ambrózia számára, amire úgy éhezik majd, hogy még hülyeségekre is képes lesz. Már alig várom, hogy ha megpróbálkozik, még nagyobb éhséget adjak neki cserébe büntetésül. amikor az ujjam a fogai közé veszi, csak elmosolyodom sejtelmesen és hát abban semmi jó nincs, próbálja csak meg leharapni később.
- Most már itt leszünk mi neked. Válaszolok emberünknek, akit senki sem hiányolna. Persze mi csak a gyomrunkból hiányoljuk a finom falatokat, amit a teste biztosít majd, de hát neki ezt nem kell tudni.
- Azt meghiszem! Nevetek fel és hát elég szúrósan nézek rá, mert utálom, ha valaki a ruhám rángatja és visszaél a kis színjátékkal. Ha rajtam múlik, akkor nem is kerül le rólam a ruha. A démonom embere szemei szinte kiesnek a helyéről úgy bámulják a melleim azon részét, amit nem takar a ruha. A másik irányba tekintve a másik ember is ugyanezt teszi, csak ő magasabbról szemléli. Azt hiszem meg van, mitől fosztom meg első körben majd, elvégre egy kis lédús falattal jobb kezdeni mindent.
- Van valami jó pia nálad kedvesem? Érdeklődöm a házigazdától, akihez lassan odaérünk és alig várom, hogy belépjünk az ajtón. Persze elsőként csakis én mehetek be és szét is nézek alaposan, mégis hová kerültem. Jobb szeretem a fényűző puccos helyeket, de még nem tartok ott sajnos. A kajánkhoz sétálok és megsimogatom az arcát, Beelzebub tudja, hogy ez után ki szoktam törni  a nyakát, szóval ha játszadozni akar, akkor jobb lesz szólnia, mert én néha megfeledkezem róla, hogy az étellel játszadozni is lehet. Jobb szeretem, ha nem nyúl hozzám és nem kell szerepet játszanom.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 9xx -  fgbhjfk

Gyomrunk összeszűkülve keres, kutat elemészthető falat után, de nem lel odabent semmit, pedig a beindult nyáltermelődés a téves képzelgéstől arról muzsikál, hogy jönni fog az ízletes falat, de csak saját nyálam nyeltem, amitől csak még kínzóbb az üresség, hogy saját gyomromat marja a bő emésztő nedv.
- Ha legközelebb bezárnának, emlékezz a bölcs szavaimra, a testvéreket annyira szeretni kell, hogy egyé kell tenned magaddal őket, s ha éhezel, nincs ízletesebb falat azoknál, akikkel egy véren osztozol. – mert én bizony Myna helyében egyesével ettem volna meg a testvéreimet, és a részeim lettek volna, egyek velem. Bár Myna nem éhezhetett, legalábbis az ő éhségét nem tudták volna tulajdon testvérei kielégíteni, mert ugyanazon osztoztak, de az éhség az éhség, legyen bármi is, amiért annyira sóvárgunk.
- Drágám, nálad senki nem üti meg a mércét, aki nem elég jó, aki nem rendeli egészen alá magát neked. Férfibb vagy a férfiaknál, ezt pedig kihívásnak veszik, megkísérted őket, magadhoz csábítod, mint a gyertyaláng a molylepkéket, akik körbe táncolják a vonzó lángot, aztán porig égnek, ha túl közel merészkednek. – veheti bóknak is, bár igazából egyszerű tények hangzanak el a számból, hiszen ezt tettük azokban a régi szép időkben is, kecsegtettük azzal őket, hogy lehetnek elég jók, de Myna számára nincs halandó férfi, aki felérne hozzá érdemben, mert ő több, sokkal több, mint azt gondolnák, és tán élvezi a rajongásukat, egy idő után ez is éppen annyira fárasztó, mint bármi más. A halandók jelentéktelenek, feláldozhatók, ostoba bábok, akikkel el lehet játszani, ha akad hozzá kedvünk, de egy idő után unalmassá válnak, szükségtelenné. Mint, ahogy Seymour is, akik elől ezeket a gondolatokat gondosan elzártam, mert korai még, hogy tudja, valójában semmibe veszem, valójában kihasználom, s ha nem úgy táncolna, ha én fütyülök, teljesen elnyomnám, de szórakoztat, sőt mulattat a benne végbemenő változás.
Szórakoztat Seymour reakciója a sárga szempár villanására, ahogy ijedten, rázza meg a fejét, mégis elbűvölten mered a kígyó szemekbe megbabonázottan, mintha a kígyó bűvölné az embert és sosem fordítva. De mindenki tudja, hogy sosem fordítva, már akinek akad egy csepp esze. És a teste reakciója, a szép test keltette izgalom, az ölben feszülő merevség, mely nem jellemző rám, mint az övé, ezt Myna is tudja, hisz ismer már. Oh kétségtelen páratlan szépség, magam is ellegeltetem rajta a szemem, de  nem kívánkozom a karjaiba minden áron, mert a kígyók szorosan ölelnek át, és a végén csak azt veszed észre, hogy nyakad köré hurkolta a testét és megfojt. Izgató, kétségtelenül ebben is van valami borzongató, de ő is tudja, hogy a testgyönyöre nekem egészen mást jelent. Nem vagyunk egymás számára biztonságosak, sosem voltunk. Az egyértelmű testi reakció azonban nem maradhat sokáig rejtve, igy ártatlanul emelem meg a kezem, mert ez nem az én kívánásom.
- Szorgosan dolgozom. – Seymour kérdően vonja fel a szemöldökét, de ajkaim csak sejtelmesen mosolyognak. Meg fog törni, mindenki megtörik, ez az ami elkerülhetetlen számára, s talán tudja ő is, hogy nem menekülhet, de nem veszi, dehogy veszi észre, hogy már lassan úgy formálódik értő kezeim alatt, ahogy én azt akarom.
- Nos, az állandóság mulandó, de a férfi akkor is csak férfi, mindig gyengéje lesz a gyönyörű nő. – mert ősi ösztönök űzik a vadászatra, a préda leterítésére.
- Elkényeztetsz. – jegyzem meg, mert valóban kegy ez tőle, bár talán eléggé rá szolgáltam erre a kivételezettségre a múltban. Nem hiába, nagyon szórakoztató személyiség vagyok. És nagyon éhes is.
Seymour teste gyarlóan emberi, alig ér hozzá a bársonyos bőrbe csomagolt ujj és már feszül, mocorog és szíve ritmikus szózatot dobol, egy egész himnuszt a női kegyért. Rám nem a női praktika hat, ohh nem a puha hús érintése, fogakkal fel karistolása, ami megigéz, a mámorító vér édes ambrózia íze borzongat és a gondolat, hogy csak össze kell zárnom az emberi állkapcsot oly szorosra, hogy még mélyebbre harapjon és kitéphetem azt a buja hús darabot, amit elém kínált. Reszketegen sóhajtok a vért nyeldekelve, orr-cimpám izgatottan remeg a vér édes és fémeskés illatárjától, ahogy bódultság telepszik az agyra, mert Myna vére melasz, lidércfényű ingovány, ami elevenen nyeli el a balgákat, de mégis oly jó benne elsüllyedni, olyan jó, hogy kell még, hogy még több is kell, és ezért az ízért egyesek a lelküket is eladnák. Talán egy harapásért most én is eladnám, amíg Seymour sokkal szánalmasabb élvezeteket él meg, a fülében duruzsoló hangtól, a puha ajkaktól. Most mégis hálás vagyok neki, hát engedem, bár csak ajkam távolodik el tőle elsőre, mégis csalódott szusszanással korholom magam, mégis borulnék a sebre, hát nyelvem fürgén végig szalad még egyszer a harapott seben, szinte búcsúzva, bánkódva. De ujjaim görcsösen szorítják a törékenynek tűnő csuklót, mert oly nehéz elengedni. Éhes vagyok! Ám ez azt az éhséget hiába elégítjük ki hússal, mert az új ízre vágyom, Myna húsát szaggatnám, de megteszi a pótlék is végső soron, mert Myna bosszúálló típus. Talán megérné kockáztatni a haragját, de nem itt és nem most. Lehunyt szemem kinyitom, vajon mikor hunytam le?
Engedelmesen tisztogatom ujjait, a saját számat a beleegyezésére, játékosan utána kapok a kezének, hogy finoman ujjai köré zárjam a fogaimat és megszívjam, aztán engedem csak. Seymour ebben flörtöt lát, valami érthetetlen fura előjátékot, de téved. Ez egy vacsora nyitánya.
Színjáték az egész, ahogy távozóban átölelem Myna vállát, nem túl birtoklóan, hagyva helyet a másik férfinak is, mégis a tarkójához hajolok, odanyalok, mint egy előre vetítve mennyi minden fog is velünk történni hármasban. A férfi bólint a kérdésre, ami jó, legalább nem sokaknak fog hiányozni, bár ha lenne, aki keresné, engem az sem érdekelne túlzottan, néha rám pillant. Biztos egy homofóbnak álcázott látens meleg. És ez gond Seymour? Én nem vagyok… Most akkor ki is a homofób? Ne, mondd, hogy te… Nem mondtam, de  kissé mintha kiborult volna, amíg én végig pillantottam a férfin, ő pedig zavartan pillantott inkább Myna melleire. Nos, azon legalább volt, mit nézni. – Alig várom, hogy levegyük ezt rólad. – húzogatom meg Myna ruháját, elkalandozva a mély kivágáson, illetlenül érintve a bőrét, de hát legyünk hitelesek, amíg még vannak szemtanúk.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak elmosolyodom, hogy ő sincs túl pompásan, elvégre az emlékek nála is nyomot hagytak, milyen bőség volt, most meg erre a világra ez nem mondható el. Mindenki megél, de nincs az a nagy pazarlás már, mint régen.
- Azért megnéztelek volna, hogy bírod ki azt az időt, amit én is távol voltam a családommal. Annyi évig éhezni nem túl jó dolog, bár ilyet nem éreztem, de hát egy falánkság démonnak ez még a pokolnál is rosszabb lett volna le merem fogadni. Mintha elküldenénk egy hosszú diétára olyan emlékekkel, amik csak nagyobb űrt hagynak maguk után és nem telíti már a gyomrot.
- Ő csak azért rohan a vesztébe, mert olyan nőt akar, akinél nem üti meg a mércét. Ha belegondol Beezebub, akkor régen is így szerzett mindig Mynától finom falatokat, hogy az ő kegyeiért küzdöttek meg, majd végül a győztes talán elszórakozhatott vele egy napig, utána várták a kötelességei a férfiakat. Egy pillanatig megvillantom a sárga kígyó szemeim a démon porhüvelye felé, aki még új lehet, mert az érzelmei mást árulnak el, mint ahogy régi barátom ismerem. Ez a barát szó mondjuk kicsit erős, talán szövetséges, de ez sem illik igazán rá. Amikor kell, lehetett rá számítani, bár mindig akkor hívtam, ha szórakozni akartam és egy kis kannibalizmust is megnéztem volna. Engem végtelenül szórakoztatnak az ilyen halálos kimenetelű harcok.
- Remélem szorgosan dolgozol ezen, mert nem jó, ha koplalnak az emberek, ahogy a sovány állatokat sem szívesen eszik meg egyesek, mert alig találnak a a csonton húst. Még emlékszem, milyen finomakat ettünk régen, mennyire hiányzik az a világ, de nem élhetek a múltban, a jövőre kell koncentrálnom és arra, hogy amit elterveztem véghez tudjam vinni.
- Igen, úgy látszik, van ami nem változik! Bájosan mosolygok a férfi felé, aki visszatért a helyére és integetek is neki, majd visszafordulok a köhécselős démonhoz és komolyabbá válik a tekintetem.
- Látod, mindent megteszek, hogy a kedvedben járjak. Emelem meg megadóan a kezeim, rajtam nem fog múlni, hogy szerelemtől hevesen verő szívet tálaljak elé. a háborús részt inkább csak elengedem a fülem mellett, nem szeretném hallani, mennyi minden kín és szenvedés kerülte el a figyelmem, amíg egy ládában raboskodtam. Ahogy végighúzom a kezemet a porhüvelyen, érzem minden kis rezdülését, lehetek bármilyen veszélyes és kegyetlen, őt is elbájoltam és ez ellen nagyon nem tud tenni Beezebub sem, csak megpróbálhatja elnyomni az érzést. Ilyenkor szinte látom lelki szemem előtt, hogy mennyire rosszul az az emberektől, de hát ő választotta ezt a testet, szóval tűrnie kell. A vérem azonban még lehet őt is mámorba kergeti, szinte érzem a remegő ajkait, amivel egy darabot akar kiharapni belőlem, de biztosan érzi, hogy nem lenne jó ötlet. A sebet könnyedén elfedem a külvilág elől, de akkor sem szeretnék egy darabot sem odaadni magamból neki. Amikor a kezemre rámarkol, akkor a füléhez hajolok és a számmal megérintve suttogok neki.
- Lassan elég lesz kedvesem. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire ízletes lesz számára a vérem, de most már biztos lehetek benne. Ezért fog segíteni nekem a tervemben, mert többet is kaphat, csak nem belőlem, hanem egyik testvéremből mondjuk. Levadásszuk és megesszük. Érdekel, hogy erősebb leszek-e tőle és hogy ő erősebb lehet-e tőle. Persze nem ölném meg az összes testvérem, beérem annyival ha erősebb leszek. Az apán belehalt a nemzésünkbe, az anyánkat megettük és megkaptuk az erejét, mi lenne, ha én önző mód, megenném az egyik testvéremet? Nos erre keresek majd többek között választ. Csak ki kell választanom, kit utál mindenki a legjobban és kinek a hiánya nem lesz olyan gyászos, hogy ellenem forduljanak.
- Rendben, menjünk hozzád. Az ujjammal a szája széléhez nyúlok és ami mellé ment apró csepp, a szájára kenem. Szeretek gonosz lenni és sose fogom vissza magam. Jót kuncogok magamban, amikor meglátom, hogy indul meg a férfitársa felé, hogy meghívja a társaságunkba. Hamar csatlakozik is és én belé karolok, így középen haladok arra, amerre Beezebub vezet a vállam átkarolva.
- Nehéz ellenállni a jó férfiaknak, főleg ha olyan hősiesek. Fordulok a védelmemre kelő felé, aki kicsit zavarba jön, de hát már lila köd van a fejében az biztos, csak mert ennyire közel vagyok hozzá. Érzem a pulzusát, hogy milyen heves és látom az arcán, hogy izzad is az izgatottságtól. Átpillantok démon felé is, hogy ő hogyan bírja, elvégre kettőnk közül ő az éhesebb, az az egy már biztos.
- Remélem te is olyan magányos farkas típus vagy. Nem akarom, hogy keressék, mert az gond és nem árt kiiktatni a dolgokat. Ha tudom, hogy van valaki, akkor mondjuk az alakját is magamra ölthetem egy ideig, csak ahhoz meg kell ismernem jobban, bár a személyes iratai is elegek lesznek hozzá. Amnézia színlelésben mindig is jó voltam. Kiderül, hogy igazából ő csak egy átlagos ember, akinek nincs senkije. Tökéletes, legalább megszerezhetem a lakását magamnak.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 13, 2019 4:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

A megidézett emlék képek egyszerre édesek és keserűek, izgatóak és kínzóak, hát kissé vádlón villan a szem csalódottságomban, mert verbálisan idézte ide a nő azt az elégedettséget, csak hogy most gyötrődjem a hiányától. Az éhség belülről mardos, ez szüntelen állapot, de mintha még üresebbnek érezném magam most és ez valahol az álnok kígyónő hibája.
- Ohh sajnálom, hogy nem túlzottan érdekel milyen kedvesben vagy jelenleg, bár sikerült elintézned, hogy én se legyek túl pompásan. - ilyenek a nők, ha nekik szar napjuk van, legyen neked is az, mert hát nehogy már neked jobb legyen. Azonban a rossz kedve még előnyös is lehet, ahogyan az enyém is, hiszen az mindkettőnket kíméletlenségre sarkal, és olyankor vigasztalásul elszórakoztatjuk magunkat, aminek persze mások isszák meg a levét, legalábbis nagyon ajánlom, hogy ne legyek én is egy azok közül, aki túl sokáig ragad ebben a kínzó állapotban. Nehéz velem, ha nem vagyok kielégült. Bár ez a legtöbb férfira igaz.
- Kevesebbért is haltak már meg. - rántom meg a vállam, bár másoknak talán csekély oknak tűnne, hogy csupán ezért kell valakinek elvesztenie az életét, nos nekem nincsenek aggályaim és fenntartásaim. Azért elnézem a kegyetlen játékot, amit Myna űz a halandó férfival, míg Seymour ettől visszataszítónak látja, benne van férfitársával együttérzés, de ezen később dolgozunk még. Amúgy sem tart sokáig ez az érzés benne, ahhoz Myna túlságosan is szép és kígyó természetű, csábító, tekergő.
- Ne is mondd, egyszerűen nem tudom megérteni ezt, ahogy azt sem, hogy egyesek koplalnak és válogatnak. Az önsanyargatás manapság világbetegség, de nincs mit tenni... - rántom meg a vállaim. Végtére is Seymour sem tudott mit tenni, amikor leerőszakoltam a torkán a finomabb falatokat, amitől úgy öklendezett, mintha legalábbis megmérgezni akartam volna. Nos, lehet azt is akarom, bár inkább az elméjét szeretném felzabálni, ahogy a gátlásos gondolatait is feloldanám, a végére már nem lesz vegetáriánus, míg nem lesznek aggályai neki sem, mert eltörlöm őket, és én festek rá, mintha csak egy művész volna. Rosszat sejtve kérdezgette bensőmben, hogy mire gondolok. Nem kell mindenről tudnod. Ám ez nem nyugtatta meg, sőt kétségbe ejtette a rengeteg titok, mert az emberi ösztönök satnya balsejtelme azért vészvillogókkal intette, hogy baj van. De fölöslegesen ezen elmélkednie, hiszen meggátolni úgy sem tudja.
Tessék! Úgy jön megmentésére a férfi, mintha muszáj volna, pavlovi reflexszel tér meg a kígyónőhöz, aki csak játszik vele, annyira nevetséges, hogy mohó kortyolásom közepette félre nyelve köhögcsélek. Olyan visszataszító ez a rajongás, bár kétségtelenül érthető, hiszen Myna gyönyörű, szinte bálvány, amit imádni kell, térdelni előtte és csodálni, énekeket kántálni, költeménybe foglalni a szépségét. Csakhogy amennyire gyönyörű és csalogató a külső, a benső éppen annyira rothadt és én azt kedvelem benne, mint a látványt.
Ahogy elűzi a férfit, de az mégis reménykedve, sőt az ígérettel együtt tér vissza a várakozáshoz nem bírom felröhögök. - Ezt teljesen elbájoltad. Nincs ízletesebb, mint egy rajongó férfi szíve. - csettintem az élvezeteket el a nyelvem hegyéről. - Kár, mert a háború jó móka, sok a halott, a sebesült, az árva. - mind finom csemege egy éhező démonnak. Az érintésre megint Seymour reagál gyorsabban, szinte beleborzong, megremeg az érintéstől, és válla mozdul, mintha a cirógató kézhez törleszkedne, mint egy jól idomított állat. Ez rohadt kínos! Megjegyzésemre nem reagál, hiszen a nő közelsége vörös ködbe burkolja az agyát, az érzékeire fátyolt húz, pedig veszélyt kellene éreznie, de nem gond, majd én tartózkodóan fogadom ezt a hirtelen közeledést. Legalábbis addig tart a tartózkodásom, amíg csuklóját nem emeli ajkaim közelébe. Mámorító az illata, hogy muszáj lehunyni a szemet, s ha kínálja nagy botorság lenne visszautasítani a felajánlást. Nem vagyok én bárdolatlan tuskó. Hát finoman vonom közelebb, lélegzetem sóhajtva cirógatja a bársonyos bőrt, míg pilláim alól megbabonázva figyelem. Puhán ér hozzá ajkam, szinte szelíden, hagyva időt, hátha meggondolja magát, de amikor nincs tiltakozás, akkor harapok. A metszők mohón mélyednek a húsba, és tompán bele kell nyögni a szakadt sebbe, mikor a vér a számba áramlik. Annyira ízletes, hogy szinte bűn nem összezárni a fogakat és kiharapni egy darabot. Oly nehéz megállni, hát megremeg az állkapcsom, bár biztos megintene, ha többre vetemednék. Sajnálatosan a hely sem tökéletes, hogy többet akarjak, hiába kordul a gyomor, hogy még, hiába a szapora nyeldekelés, ha a torkom egyre szárazabbnak érzem. Most én borzongok, ujjaim vaspántokként tartják a csuklót és egyáltalán nem kívánják elereszteni, de engedni kell, mert sokan figyelnek, bár látni aligha látják, hogy mi is zajlik valójában, tán furcsa előjátéknak gondolják a megkívánt aktus előtt. Szadista némber! Átkozom gondolatban, amiért ily ízt csepegtet ízlelőbimbóimra, mi maga az ambrózia, édes nektár és még sem kaphatok belőle eleget. Engedem, de oly csalódott szusszanással, ami hangosan híreszteli elégedettségem. Még. Még. Méééég!
Felállok és szembe fordulok vele, oly közelről bámulok a szemeibe tág pupillákkal, hogy egyértelmű legyen, nem kívántam abba hagyni. - A közelben lakom, de jobb, ha nálam kezdjük el a lakomát. - hiába a mámorító vére megrészegít, hogy ingatag léptekkel, rogyadozó térddel indulok az idegen férfihez, aki annyira nagyon vágyik a kígyónőre. Sorstársam, bár az én vágyakozásom iránta egészen más fajta. - Szóval benne vagy egy hármasban? - gyanakodva néz rám, hát felkuncogok. - Nyugi, nekem nem vagy az esetem. - hát így nyugodtabban bólint és feláll, míg én menet közben átkarolom a Myna törékenynek tűnő vállait. - Bírd még ki, amíg felérünk hozzám! - a másik férfi ettől sokkal izgatottabb lesz, bár az intelem nem csak a nőnek szól, sőt sokkal inkább magamnak. Bírd ki Beezebub!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 10, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak nézem mosolyra húzva a számat, ahogy a régi emlék gondolatától is még jobban megéhezik Beelzebub. Szinte érzi a finom falatokat a szájában, csak hát sajnos nincs ott, így csak a nagy adag képződött nyálat nyelheti le, ami kész kínzás számára. Csalódott, hol vannak már azok a szép napok... Hát igen, sajnos minden megváltozott és közel sincs olyan világ mint régen.
- Ahogyan az enyém sem és nem vagyok túl jó kedvemben sem. Persze ez nem látszik rajtam, mert belül forrongok csak, megtanultam az érzelmeim elzárva tartani magamban a testvéreimmel összezárva. Szörnyű volt és az időérzékem azóta is elég pocsék. Az egész nem tudom mennyi keserves nap volt, feladtam a számolgatást elég hamar, csak az évszámot hallva tudatosult, hogy mégis mennyi időt töltöttem ott a ládában. Erősebbé kell válnom és elpusztítani a ládát.
- Csak csatlakozni akart hozzám és ahogy látom még mindig nem mondott le rólam, hát lehet az ízelítő, hogy megtudja kit akar ennyire. Megvonom a vállam és csábosan pillantok a pasas felé, aki szinte elolvad és kacsint is felém, azt hiszi, hogy valami vakrandin vagyok, ahol segíthet lekoptatni a szerencsétlent biztos. Hát majd rájön, hogy itt ő a legnagyobb vesztes, hiszen nincs már sok hátra az életéből.
- Vegetáriánus? Micsoda hülyeség, ki lakik jól zöldségekkel? Kérdezem elfintorodva, nem értem miért egy ilyen szerencsétlent használ porhüvelynek a démon, de nem az én dolgom. Muszáj lesz megszoknia ezt és hát én nem fogok sajnálkozni az s biztos.
Mikor felállok és az asztalra csapok, ő csak a nevetését próbálja visszafogni, ám a neki szánt emberférfi úgy érzi, hogy oda kell jönnie hozzánk, hogy megvédjen.
- Valami baj van hölgyem? Lép oda, pont, ahogy elhangzik, hogy hős lovagok sietnek a megmentésemre. A kezeim ökölbe szorítom és megpróbálok kedvesen mosolyogni, szerencsére az álcázás jól megy, így nem látja, hogy a szemeim úgy villannak valójában, hogy már az asztalra nyársalhattam volna, hogy megegyük. Kicsit zavartan néz, hogy miféle világháborúról van szó ránk, felemelem a kezem.
- Ne haragudj, de mi éppen beszélgetünk, nincs semmi baj, ülj vissza a helyedre, majd később csatlakozunk hozzád. Szerencsére zavartan bólint és el is megy, mint valami kiskutya, ami behúzta fülét farkát, mert megijedt. Leülök és az asztalon dobolok az ujjaimmal. Nem hiszem el, hogy ennyire kétségbeesettnek néznek.
- Szeretnék új sereget félvérekből és emberekből, de nem háborúzni szeretnék most, teljesen más célom van. Felállok és Beelzebub mögé sétálok a vállán végighúzva a kezem, majd hátulról megölelve tartom a szájához a csuklómat, hogy beleharaphasson.
- Essünk túl az előételen és ugorjunk lassan a főételre, nem vagyok túl türelmes. Súgom a fülébe közben. A lövöldözés nem az ő világa és nem is az enyém, de mindent meg akarok tanulni, mivel úgy lehet a legjobban védekezni ellene, ha már ismerem, mi hogyan működik. A tervemet nem itt fogom megbeszélni vele, ezt ő is jól tudja, elvisszük lakásra azt a szerencsétlent és majd evés közben beszélek a démonnal. Jól lakottan minden sokkal jobban hangzik majd és persze finom fogásokkal kecsegtetném az alkuban is.
- Mondd merre laksz most? Ott jobb lenne átbeszélni a dolgokat a főfogás falatozása közben. A kezem lassan el is veszem a szájától, mert hát nem akarom, hogy túl sokat akarjon, sőt ha harapna, akkor nekiállok szívni az erejéből is, hogy tudja, ilyesmit nem szabad. Megölni nem tudom, de legyengíteni eléggé le tudom, ami nem jó neki sem. Egy szóval amit adok, azt el is tudom venni.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 3:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk

Szám sarkában mosoly bujkál, ahogy felidézi a régi szép emlékeket, ohh azok a szép idők, a letűnt korok. Szinte összefut a nyál a számban, hogy jól láthatóan nyelek, mozdul az ádámcsutka vágyakozóan és mohón, mintha még mindig érezném az ízeket, mintha most téphetnék húst a fogaimmal. Csalódottan villan a szem, mert az nem most van, csak emlék a jóízű falat, a telítettség érzése. A mai világban az emberek nem éheztek eleget ahhoz, hogy tudják mi értéke van a finom falatnak. Ahogy Seymour sem érti, de nem is kell értenie.
- Igaz, ám a bizalom még mindig nem lett az erősségem. - azért követem a pillantását. A férfi engem méreget, mert kétségtelenül úgy tartja, hogy sokkal jobb parti én nálam. Megfeszül a visszatartott kuncogástól az állam, valóban jól néz ki, gusztusosan. - Nem látok benne kivetni valót, bár érdekelne, hogy mi a vétke, hogy szinte koncként veted elém. Udvariatlan volt? - tippelek, a mai világ férfiai nem igazán becsülik többre a nőket, mint egy szép trófeát, amit ágyba kell vinni, aztán, ha az megvolt, már el is vesztette a hívogató csillogását. Myna azonban nem afféle nőcske, aki ezt értékeli. Seymour reménye is szerte foszlott, vágyakozása alább hagyott, bár annak oka lehet, hogy inkább az, ahogy szinte felajánlották nekem embertársát vacsorára. Hiába, Myna nem egyszerűen nő, hanem a NŐ ráadásul nem ember, ami csak értékesebbé teszi az én szememben, de egy halandó szemében szörnyeteggé. Ejnye Seymour, mégis csak egy hölgyről gondolsz ilyen csúnya dolgokat, bele sem merek mit gondolsz rólam... Hallgatás a válasz, konok némaság. Igazán bosszantó.
- Jó lett volna, Seymour lehet vegetáriánus nehezére esik kielégíteni az igényimet. - bár választása nem igen volt és nem is igen van, vagy lesz.
A heves reakcióit figyelem, ahogy feláll, és az asztalra csap. Valahol székek nyikordulnak meg, hiszen ha egy hölgy így reagál, akkor nyilván bajban és olyasmit halott, ami nem való, vagy illendő ily csodás fülekhez. A kezembe temetem az arcom, de csak, hogy elfojtsam a kitörni készülő nevetést. - Kérlek, ne légy ilyen dühös, még a hős lovagok a megmentésedre sietnek. - nem mintha szükség volna rájuk, nem igaz Myna? - Igen, egy világháborút. - ismétlem meg. Valahol tényleg sajnálatos, hogy kihagyott egy ekkora bulit, bár a magam részéről nem találtam annyira izgalmasnak, bár az emberi kegyetlenség akkor bámulatos mértékeket öltött, ahogy a halálozási is. Dúskáltunk ám a lelkekben dögivel, az elkárhozottakban, most meg, itt élünk az ő kis világukban, ami sokkal izgalmasabb hely is lehetne, ha legalább normálisan meghalnának a halandók, hiszen azért halandók. A dobolás zavar, de csak jelzés értékűen pillantok azokra a szép ujjakra. A szívritmusra emlékeztet, ahogy a taktust veri ily ütemesen. Szerencsére nem ingerel vele sokáig, helyette ő is a táplálkozás élvezetének él, mert nevezhetjük ezt akárminek mégis csak étkezés és vétkes a torkosság bűnében, hogy nem elégszik meg azzal, ami van, hanem több kell, belőlem kell, csak nem rág, nem habzsol, nem nyel, egyszerűen kiszipolyoz. Éhség ez is. Csakhogy ennek ára van.
- Megtiszteltetésnek veszem, ám ettől még elkérem az engem illető fizetséget. - érdeklődve villan a szemem, csuklóján kirajzolódó finom kékes érhálózatra tapad a pillantásom. - Ez jól hangzik. - Seymour pedig reagál is rá, mert hiába van szó vérről, ez egy ígéret és valami perverz örömet lel benne. Túl sokat fantáziálsz, később jó lenne, ha kielégítenéd a gyarló tested, ha ennyire nem bírsz másra gondolni. A korholásra fúj, mint egy dühös macska. Kétségtelen azonban, hogy az ajánlat engem is izgat, hiszen, ahol vér fakad, ott harapás is van és ahol harapás...
Seymour csalódása jól érezhető, amin kuncogni támad kedvem. Nem úgy volt, hogy egy szörnyeteg? Persze egy csinos végzetasszonyának még azt is el lehet nézni, ha nem éppen ember. Értem én. - Eléggé sokkoltad most. Nos, nem sok esélyük volt a királynőjük nélkül. - rántok vállat.
- Nem látom értelmét a lövöldözésnek, de ha ennyire érdekel, nos biztosan akad valakinél, akitől könnyedén megszerezheted a megfelelő munícióval együtt. - hiába ez a téma untat, jobb szeretek vágni, nyesni, darabolni, fűrészelni bármi, de a lövés. Unalmas, semmi személyes, hideg és gyors.
- Ez elég izgalmasan hangzik, de részletek nélkül nem alkuszom, hiszen az ördög is ott bújik meg. - ismerem én az alkukat, megfelelő háttértudás nélkül nem érdemes sem igent, sem nemet mondani. - Szóval, mégis hol szerepelek ezekben a tervekben? Legyek önkéntes donorod? - a gyomrom jól hallhatóan megkordul, én pedig szemérmes mosollyal szabadkozom. - Elnézést lehet hogy előbb meg kellene ejtenünk azt az előételt mielőtt mélyen és részletesen bevezetsz a dolgokba. - miért van az, hogy Seymour ezt is félre érti? Bezzeg az ellen berzenkedik, hogy megegyük a finom izmokkal megáldott, megfelelő test-zsíraránnyal rendelkező férfit. Nem lehet, hogy te tényleg buzi...? Nehogy levágjam és megtaláljam enni a férfiasságodat, hátha akkor nagyobb eséllyel indulsz a kígyónő kegyeiért... Milyen csend lett.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

- Régen is jó falatokat kaptál, izmos igazi férfiakat és nőket ehettél kedvedre, bízz bennem kicsit jobban. Mosolyodom el szélesen és oldalra pillantok a férfira, aki az előbb nagyon be akart nálam vágódni. Kicsit értetlenül nézi, hogy miféle alakkal találkoztam mégis. Hát igazából ez engem is meglepett, egy bélpoklosabbat képzeltem volna el, akibe több minden elfér, de hát a démonok már csak ilyenek. Megtetszett neki valami és ezt a testet választotta.
- Akkor legyen ő az előételed és nézünk főfogást és desszertet is, nem gond. Ha tudtam volna, hogy ilyen éhes vagy, nem üres kézzel jöttem volna San Franciscoból. Sóhajtok fel, mert igazi pazarlásnak érzem azt a két testet, amikből még én is ettem egy keveset. Nem tehetek róla, de hiányzott már az evés. Az alvással és pihenéssel nem volt gondom, most kicsit élnék inkább.
- Egy világháború? Az asztalra csapok és felállok. Dühös vagyok, hiszen én mindennél jobban szeretem az ilyen dolgokat és pont én maradok le róla. Fújtatok dühösen kettőt majd leülök és dobolni kezdek az ujjaimmal az asztalon, majd mikor végre megkínál, akkor megfogom a kezét és elszívok a mágiájából egy jó kis adagot. Az evéssel hamar visszatölti, én viszont sajnos nem olyan könnyen. A megjegyzésén felnevetek, mert hát tényleg ő volt a főfogásom, milyen vicces, hogy pont a falánkság démonjának az erejével laktam jól mondhatni. 
- Vedd megtiszteltetésnek. Ihatsz a véremből. Ilyet még sose engedtem meg senkinek, de nem is tudtam eddig, hogy a démonokra ez milyen hatással van. Állítólag bódító és kellemes, de hogy mennyire igaz, az majd kiderül, hiszen visszautasítani nem fogja a fekete vérem. Bár tudom, hogy pont Beelzebub az, akinél van némi rizikó faktor ilyesmit felajánlani, de elég erős vagyok, hogy megvédjem magam tőle és még a maradék mágiáját is elszívhatom, ha nagyon rám cuppanna, mint egy pióca.
- Ah, nem mondtad neki, hogy a nőket jobban szeretem? Az amazonjaimból nem maradt semmi jól sejtem? Érdeklődöm, mert hát a nagy hódításra indultunk, amikor engem elragadtak tőlük, így nem tudom, hogy végződött a dolog, de még ha győztek volna is, van egy olyan érzésem, hogy férfiellenes vezető híján beolvadtak a társadalomba.
- Nekem nem kell mondanod, hogy mindent lehet fegyverként használni, de az a lövöldözős érdekel, az új. Kerüljön bármibe, én megszerzem úgy is, csak egy kis megfigyelés kell és álcázva magam valami fontos személynek, bárhová bejutok és ha már ott vagyok, nos csak egy nagyobb pocsolya kell és meg is lépek jó sok holmival, de még ha kijönnék velük sem vonhatnának felelősségre.
- Egyelőre tudni szeretném, hogy a szárnyasok hányadán állnak és az emberek hogyan tervezik felvenni velük a harcot. Mennyit tudnak rólunk, már ha tudnak. Erős harcosokat akarok az oldalamon tudni, mert most kivételesen van egy nagyon jó elképzelésem, hogyan lehetnék erősebb és ha segítesz, akkor még te is jól fogsz lakni és talán erősebb lehetsz te is, de erre később visszatérünk. Nem fogom beavatni egyből mindenbe, mert nem tudom mennyire bízhatok meg benne, jó sok idő kimaradt és ki tudja mennyire változott meg. Nincs sok kedvem más démonokat keresgélni, akik elég idősek ahhoz, hogy néha elszívhassak elegendő erőt magamnak tőlük.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 08, 2019 10:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - nem figyeltem -  fgbhjfk
Míg az üveg az ajkaimhoz ér, hogy a szeszes italt nyelve felmarja torkomat, szemem őt vizslatja a sűrű pillák fátylán keresztül. Hiába is jól esik ránézni, annyira, hogy a nyál is összefut bármelyik férfi szájában, bár igaz, ami igaz az én éhségemmel kacérkodni merész játék. Mohó nyeldekeléseim hangjai azonban nem nyomják el a nekem szánt szavakat, hát befejezve az udvariatlan és mértéktelen vedelést felé nyújtom az üveget, míg tekintetem körbe pillant. - Ohh igazán? Imádom a desszertet, bár erősen kétlem, hogy egyezik az ízlésünk a kulináris élvezetek terén. - pillantásom lecsúszik a kecses nyakon, milyen lenne fogakat belemélyesztve, feltépni a puha húst, míg a vért nyeldekelném és tépném, marcangolnám. Sikítanál? Az emberek sikítanak. Jól esően borzongok meg, de azért a kíváncsiság mégis győz. - És melyik a desszert? - Seymour felnyikkan a háttérben, ahogy éhes pillantásom keresi a desszertet. - De tudod előétel is kell, nem beszélve a főfogásról. - érintem meg nyelvemmel elgondolkodva a számat, szinte ízeket érzek, édeset és sósat, fémeset, hogy az ízlelő bimbóimat a szájpadlásomhoz dörzsöljem. Seymour nincs oda az elképzeléseimért és még jól emlékszik, milyen egy halandó íze, hát gyomra összeugrik. Viselkedj! Gondolattal fegyelmezem, még az kellene, hogy rosszul legyen itt nekem, amikor a velünk szemben ülő nő látványa ennyire gusztusos, bár az ő elképzeléseit egészen másként mozgatja meg. Myna azonban nincs egy súlycsoportban egyetlen halandó férfival sem, így fölösleges mezítelenül elénk képzelnie, ennek ellenére megteszi, bár az én fantáziámat még mindig másként mozgatja meg a bársonyosan selymes puha bőr, a feszes hús. Beteg vagy! Ezt én is mondhatnám rád, beleélvezni valamibe, amit aztán megennénk. Pfúúúúúúúúj!!
- Ohh aranyom, semmi érdekesről nem maradtál le, vagyis a második világháborút kihagyni igazán nagy kár, de amúgy nem történt semmi említésre méltó. - rántom meg a vállam. Fölösleges úgy aggódni azon milyen a világ, mert a változás állandó, mindig minden változik és csak ritkán jó irányba, bár az utóbbi megtörtént események miatt nem igazán panaszkodhatom. Nézem, ahogy mozdul, szemem rátapadnak a kecses ujjakra, figyelik a finom mozdulatot, amik még sem az üveg hideg felületet érintik, hanem a kezünk forró bőrét. Seymour szíve izgatottan félre vert egy taktust, csak, hogy szaporábbra váltson, mint aki kilométereket futott, teste reagál egy csábos nő érintésére, ha jól ismerné inkább sikítva menekülne, de én nem fogom Myna minden titkát felfedni előtte. Az izgatottság olyan emberi, ahogy a legapróbb érintéstől is meglódul a vad fantázia, hogy összeugorjon az alhas, hogy feszüljenek az izmok. Ez most komoly? Dorgálásom, azonban szólhatna a nőnek is, ahogy összeszűkült pupillával méregetem, mert érzem, amit tesz, még sem rántom ki a kezemet az érintéséből. Remélem nem felejti el megfizetni az árát, mert semmilyen szívesség nincs ingyen. - Nem tudtam, hogy én leszek a főfogásod, ha tudtam volna kiöltözöm.- az elégedett sóhajára inkább kortyolok egyet, mert ezt ismerem, igencsak jóllakott a hangzása. Én is éhes vagyok, ám! Ő sokkal jobban van, én pedig nem. - És mit kapok szolgálataimért cserébe? - mert hát illendő lenne viszonozni a szívességet. És megteszi a két szép szeme, de csak ha kivájhatjuk a helyéről, hogy elcsemegézzük, mint édes kis szőlő szemeket.
- A porhüvelyemnek is nagyon tetszel és azt hiszem Francis, bár én csak a vezetéknevét használom. - valahol a halandó ezen sértve érezte magát, hogy még a keresztnevét sem tudom, de hát nincs jelentősége, most ő a testem, de bármikor visszatérhetek a sajátomba és akkor oly lényegtelen lesz, hogy volt-e neve egyáltalán.
Megütközve mozdul a szemöldököm felfelé. Fegyver? Magam előtt hessegetem el Seymour kérdését, mint egy tébolyult, aki láthatatlan pókhálót sepreget maga előtt. - Drágám, bármiből lehet fegyver. - jelentem ki, bár én egy jó késre, vagy egy hentes bárdra szavazok, de végtére is egy krumpli hámozó is megteszi, ha nincs más, szépen lehet vele nyúzni. - Vagy olyanra gondolsz, amivel lőni szoktak? Nincs sok értelme olyat szerezni, híján vannak a tölténynek, ha jól tudom, bár gondolom a rendfenntartóknál akad az is. - megdörzsölöm az állam. - Azt attól függ mit szeretnél tudni és, hogy mit szeretnél elérni? - bár erre voltak ötleteim. A világban mindenki hatalmat akar. Csak tudnám miért azt, amikor a hatalom nem lakat jól? Ki érti ezt?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 6:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Találkozó egy régi ismerőssel
Myna & Beelzebub   • Credit:

Csak ülök és várok, a tekintetem az embereken legeltetem, micsoda fertő. Régen nem érintkeztek így nyilvánosan egymással, most meg jó, hogy nem a szemem előtt fognak közösülni. ~Hova fajult a világ~  Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Én is ennek köszönhettem, hogy sikerült pár érdekes teremtmény erejét elszívni egy discoban és el tudtam jönni ide. Azt hiszem ez a hely nem olyan zsúfolt és fogunk tudni szórakozni is. Elég sok az új információ és a lehető leggyorsabban igyekszem alkalmazkodni ehhez a világhoz, de fogalmam sincs, hogy hol vehetnék fegyvert és most kikhez kellene csapódnom, ahol minden számomra fontos információt megszerezhetnék.
Közelít felém egy férfi, hogy helyet foglalhat-e mellettem. Összeszűkült szemekkel méregetem, nem érzek belőle semmi mágikusat, szóval elküldöm melegebb éghajlatra és inkább az italommal szemezek. Csak akkor pillantok fel, amikor a következő érkező megemlíti, hogy éhes. Érzem őt és annyira tipikus beköszönés ez, elmosolyodom.
- Ne aggódj, már kinéztem egy desszertet neked. Aki idejött hozzám, pont tökéletes alany lesz, aki biztosan bárhová félrejönne velem, de ha ő nem, biztos akad más, a férfiakat nem nehéz megvezetni.
- Szükségem van pár dologra és nagyon le vagyok maradva ebben a világban. Odanyúlok az üveg felé, de nem az ital érdekel, az van még a poharamban is. A csuklóját fogom meg és egy jó adag mágiát szívok magamba belőle. Nem nagyon érdekel, ha legyengül, mert én mindig fontosabb vagyok.
- Máris sokkal jobban vagyok. Sóhajtok fel és elengedem a kezét, majd hátradőlök a székben.
- Nagyon aranyos kis porhüvelyed van, hogy szólítsalak? Neki nincs szüksége ilyenekre szerencsére, hiszen van saját teste, csak mágiája nincs, de dolgozik azon, hogy legyen. Az új hadseregében nem csak embereket fog összegyűjteni, egész fertő a hely és rengeteg a félvér, akik nem tartoznak sehová, ki mások lennének a legjobb alanyok?
- Mondd, hol tudok fegyvert venni és hova kellene beilleszkednem, hogy mindenről tudjak? Melyik városokba érdemes beköltözni? Sok helyre, ahová visszament, nem talált már ott semmit, de feleslegesen nem akarja beutazni az egész bolygót. A szabadsága nem tudja meddig tart, de reméli már nem fog visszakerülni oda, abba a sötét feketeségbe.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


One-legged Squirrel Bar - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
240
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 2:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Myna - 760 -  fgbhjfk
Mindig ugyanazzal a reménnyel indult a zuhanyzóba, hogy majd a víz átmossa, megtisztítja tőlem, hogy felszabadítja tőlem. Balga emberi remények. Még is csendesen hagytam, hogy elvégezze ezt a rituálét, ami a vetkőzéssel kezdődött, úgy vetette le, mintha azzal engem is hátra hagyhatna, mintha azt a bőrt nyúzhatná le magáról, ami nem oda való, csak valahogy odatapadt és bele itta magát a szöveteibe. Belépve a vízsugár alá, lehunyt szemmel élvezte a tisztálkodást, mintha az bűneitől is megváltaná, melyeket az én befolyásom alatt cselekedett. Hiszen ő nem rossz, hiszen ő nem akarta, hiszen... Blablabla.
- Roppant unalmas vagy! - jegyeztem meg. kedvem lett volna, oly forróra állítani a vizet, hogy megfőljön tőle a húsa, hogy felhólyagosodjon és sikítva vinnyogjon a szenvedéstől. Milyen szép lenne és biztosan finom. Talán megérzett valamit a végig futó gondolatokból, mert hirtelen elzárta a vizet és kilépett a tálcából, hogy a mosdóra támaszkodjon. Kerülte a melegtől bepárásodott tükröt, mintha attól tartott volna, ha belepillant meglát engem benne. Egész hízelgő. Remegett a teste, a rosszullét sápasztotta, míg a szemei alatt hatalmas karikák árulkodtam az alvás nélküli éjszakákról és a rémálomba illő nappalokról. - Megviseltnek tűnsz. - erre ő is a tükörre pillantott, de annak párás fátylán nem látott keresztül. - Nem mondod?! - hisztérikus kifakadása mulattató volt, de csak egy pillanatig. Utána megkordult a gyomrunk. - Seymour, ideje lenne harapni valamit. - jegyzem meg. Szorosan hunyja le a szemeit, mint egy kisgyerek, megdörzsölöm a hosszúra nőtt, ápolatlan, elburjánzott arcszőrzetén keresztül az állát. - Ne.. - lehelte, bár nem egészen derült ki, hogy a cirógató babusgatás ellen tiltakozik, vagy a táplálkozás miatt. A hangban rezgő könyörgés nagy elégedettségemre volt, ugyanakkor hatni, nem igazán hatott. Az együttérzés nem erősségem. - Ugyan már, biztos akad, ami mindkettőnk ízlésének megfelel. - mert voltak már jelei, hogy elméje lassan enged, hogy egy része hasad, hogy valahol, valahol tán élvezi, amit teszünk. Mert az emberek imádják a hatalom érzését, éheznek rá és mi tesz hatalmasabbá, minthogy elvehetjük valaki életét, hogy dönthetünk, mintha mi volnánk maga a mindenség. Az emberek gyarlók, könnyedén csábulnak. Azért megrázta a fejét, mert ez nem helyes. Nos, a legtöbb szórakoztató dolog a világon nem helyes, ám attól, hogy ő ennyire kapaszkodik az erkölcseibe én nem lakom jól. De most hagyom, hogy befejezze a rituálét. Figyelem, ahogy remegő kézzel a borotváért nyúl, hogy megritkítsa a szőrzetet, de a tükörben még mindig nem látni semmit, hát szabad kezével nyúl, hogy letörölve ránk pillanthasson, ám mielőtt megtehetné szavak jelennek meg. Ijedten ugrik hátra. - Mi a fasz? - bukik ki belőle, vádlóan ráncolja szemöldökét, mintha én csinálnám. - Nem én vagyok, de az üzenet nekem szól. Remélem vacsora meghívás is, éhen halok. - meglepődve vizsgálgatja az üzenetet. - Neked vannak barátaid? - érthető a megrökönyödés, hát torz vigyorba rendezem az ajkunkat. - Nincsenek.- azzal a nyakához érintem a pengét, amitől megugrik, hát sikeresen megvágom magunkat. Nem az én hibám, mégis úgy duzzog, mintha az enyém lenne.

***

Hagytam, hogy ő vezessen a helyre, végtére is jobban ismeri a várost, mint én, de, amint átettük a lábunkat a küszöbön, hátra száműztem agyának egy zugába, ahol elgondolkodhatott, amin akart, bár még mindig léggé foglalkoztatta, hogy kivel is találkozom. Meg fogod enni? A kérdés nem zökkentett ki, amíg végig pásztáztam az asztalokon, én tudtam mit keresünk, ő nem. Aztaaa! A férfiak végtelenül egyszerűek, ahogy Seymour is, mutass neki egy mutatós női egyedet és máris sokkal készségesebb, amikor megállapodik rajta a tekintetünk.  Ilyen barát nekem is... Elég! Tényleg megeszed? Csalódott volt, nos én nem válogatok a nő testeken is találni finom falatokat, de ami azt illeti jobban szeretem a férfiakat. Buzi vagy? Rohadt mocskos a szád és csak a halandók tudnak egyből mindig a szexre gondolni, de mi a jelen esetben a táplálkozásról vezettünk gondolatot, ami nálam az első helyen van, persze a mértéktelen italozás is jó.  Hát mielőtt helyet foglalnék vele szemben, előbb a pult felé vezet utam, ahol kérek magamnak egy italt, igazából rámutatok az egyik szimpatikus vodkás üvegre és mikor a pultos tölteni akar megrázom a fejem, nem, nekem az egész üveg kell, amit nem akar adni, de szerencsére a halandók másik nyelve a papírra nyomtatott számok, meg furcsa jelek. A pénz? Megkaptuk az üveget, vagy nem?
Az üveg boldog tulajdonosaként, Seymour zsörtölődésével foglaltam végre helyet, mert hát neki nagyon fájt, amennyit költöttünk egy üvegért. Nos igen, a főbűnök gyakran kéz a kézben járnak, bár, hogy pont a kapzsisággal kell most osztoznom az elég visszataszító.
- Remélem harapunk is valamit, mert éhes vagyok. - bár ez nem lesz újdonság senkinek. És, ha lovagias, vagy úriember lennék valami kedves félhazugsággal kezdtem volna, hogy mennyire örülök, hogy látom, hogy megszabadult a fogságból, blabla. De az efféle fölösleges körök nem vezetnek sehova, hát lecsavarom az üveg kupakját és belekortyolok, majd felé tartom, mint egy kínálva. - Szóval, minek köszönhetem a meghívást?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7