Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 17, 2016 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


Abbadon & Cassael
Every angel is terrifying
A démon elégedetlenkedéstől roskadó szavai nyomán enyhén összeszűkítem szemhéjaimat, ám bárhogy méregetem alávaló voltát, valamiképpen nem fér össze kijelentése a valóság látványával.
- Nem gondoltam, kisgyereknek hiszed magad - jegyzem meg reszelős hangon, azonban indíttatását már későn veszem észre, megemelkedő kezét nem tudom egyéb cselekvésre bírni, éppúgy a tudatát sem befolyásolhatom ily’ távolságból kíméletlen tette eltérítésének érdekében. Egy kérészéltű momentum erejéig behunyom szemeimet, hallva a szerencsétlen halandó testének tompa puffanását a fagyott, kemény földön. Attól tartok, a többiek sem jártak nagyobb sikerrel, s csupán hibáztatni tudom magamat azért, hagytam egy pillanatnyi időt is a szörnyetegnek. Révén, megmenteni itt már nem tudok semmit és senkit, nem sürgetem a támadást, persze feledni sem feledem.
- Még mindig kegyesebb véget értek, mintha végigjátsszák az ízléstelen vízióidat - szűröm ki fogaim között, ugyanis érlelődő dühöm nem óhajt csillapodni, hiába tűnik logikusnak meglátásom, attól még nem lesz egyszerűbb feldolgozni az ártatlanok halálát. Újabb értelmetlen gyilkosságok a Pokol szökevényeinek az utóbbi időben egyre jelentősebbé váló térhódítása által, s alig akadunk csupán, kik tulajdonítanánk bármi relevanciát a hirtelen kélt előbukkanásuknak. Ennyi elpazarolt év, s testvéreim továbbra sem látnak tovább az egymás ellen dúló háborúnál, pedig nem lenne szabad szemellenzővel járnunk a világban. Ettől függetlenül, ha csupán egyedül is vagyok meglátásaimmal, én nem fogok ölbe tett kézzel várni s némán szemlélni unaloműzésből fogant tetteiket.
- Ha valami miatt megfájdulhat a fejem, az te vagy, démon - vetem oda neki, kiélezett figyelemmel kísérve közeledését, amely bőséges magabiztosságáról kíván tanúbizonyságul szolgálni. Mind egyformák, ám gyakorta ez válik előnyömre az erősebb példányokkal szemben, tehát nem is pazarlom az időt további szócsépléssel, kezem ügyébe engedem angyalpengém ezüstösen fénylő voltát, majd egy szemforgatással konstatálva jelentéktelen megjegyzését, támadásba lendülök.
Várható volt, könnyedén hárítja próbálkozásomat, csodaszámba is ment volna, ha együltében végezhetnék egy, az emberekre effajta erős behatással bíró példánnyal. Nyilvánvaló, hogy nem egy átlagos démon, kivel összesodort a sors, azonban harci kedvemet eme aprócska tényező cseppet sem szegi.
- Cassael. A nevem Cassael - okítom ki újabb szemforgatás közepette, megelégelve idétlen beceneveit, melyeket nem átallott rám ragasztani. Ennél többet viszont nem fecsegek, felkészülvén jó előre beharangozott támadására, védekező pozícióba helyezem testemet, de mielőtt még komoly közelségbe érhetne, bevetem kedvelt praktikáim egyikét. Ostoba nem vagyok, puszta fizikai erőmmel szegüljek ellen egy effajta démonnak, inkább az eszemet hasznosítom, s tudományomat a valóság elferdítésére. Többnyire a közlekedés lerövidítéséhez, és apró jótéteményekhez szokásom latba vetni, ám jelen esetben is jó szolgálatot tesz, miként fizikai valómat egy szempillantás alatt elkendőzöm ellenfelem előtt. Persze, lendületét csillapítandó nem szeretnék egy helyben ácsorogni, oldalvást kitérve, és néhány pillanatnyi előnyömet kihasználva a háta mögé kerülök, hogy egy hosszanti vágással ékesíthessem lapockáinak közét, amennyiben eljutok idáig a tervemben, s nem lep meg egyébbel. Alávaló annyira nem vagyok, hátba döfésével nyerjem meg magamnak a csatát, s magamat sem rejtőztetem sokáig, révén, mentális energiámból tartalékolnom kell még a továbbiakhoz.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2016 9:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7








Welcome to
the new age!



"You know what my plan is? I don't have one. I'm just gonna keep on smashing Daddy's already broken toys and make you watch."

Sosem szíveltem túlzottan azokat a démonokkal, akik ellenem szövetkeztek, azokat meg pláne, akik alattam szolgáltak. Nem szerettem, sőt, nem tűrtem el azt, hogy kihallgassanak. Szerettem a saját dolgaimat fű alatt intézni, úgy, hogy nem kell beszámolnom senkinek sem, valószínűleg ezért is tervezem azt, amit. Visszatérve a démonokra, nem szeretem sokáig húzni az ilyesmit. Jobb előbb elintézni nem igaz?
Néha még most is meglepődök egyesek tudatlanságán. Mintha egyszerű emberek lennének, akik azt remélik, hogy van esélyük ellenem. Küzdenek az életben maradásért s reménykednek, hogy megélik a másnapot, ami persze sosem jön el. Az ilyen hozzáállást nevezem együgyű, hozzá nem értőnek mivel annyi eszük nincs, hogy próbáljanak valamiféle hihető magyarázatot kitalálni, azt pedig tálalni előttem – nem mintha többet érnének el vele. Megrázom a fejem és rosszallón összehúzom a szemöldököm.
- Nem lesz ez így jó, nagyon nem… - dörmögöm saját magamban miközben éppen egy letört faágat lépek át s kezemmel elhúzom az arcom előtt ágaskodót. Érzékszerveimet kiélesítve követem az áldozatom, aki az egészből mit sem sejtve, kicsit megkönnyebbülten meséli el a történteket a társainak. Összedörzsölöm gondolatban a kezem s kezdem értékelni a sors jelen esetben kedvező húzását. – Jó kis móka lesz! – Jelentem ki s a következő pillanatban már ki is léptem a játszótérre, hogy én se maradjak ki a szórakozásból…
Elmondani nem tudom, mikor volt részem utoljára egy ilyen óriási mókában. Valószínűleg nem túl régen, de most ez a kis színjáték legalább kiszellőzteti majd a fejem valamennyire. Annyira fárasztó tud lenni, hogy napról napra egyre több információt kell megjegyeznem s annyira kimerítő, mikor a sok agyatlan tőlem várja az okosságot… Egyszerűen meglepnek néha az alattvalóim a sok hülye kérdéseikkel. Mindent a szájukba kell rágnom, amihez már egyre kevesebb türelmem van… De inkább koncentráljunk a jelenre!
- Na, ezt már szeretem! – mondtam miközben figyeltem, ahogy engedelmeskednek nekem ezek a halandók.
Tekintetem el-elkalandozott egy rövid ideig s az járt az agyamban, hogy mégis mit láthatott bennük Isten és mit látnak bennük az angyalok. Az emberek semmire nem jók, háziállatnak is túl gyengék. Porszemek a gépezetben és az összes közülük nem ér annyit, mint egy erősebb démon. Ha jobban belegondolok nem is igen érdekel erre a kérdésemre a válasz, amolyan érdekesség az egész, semmi több…
Egy kicsit később a semmiből feltűnő alak vonja magára a figyelmem, aki az ujjait a hunyó játékosom halántékára helyezve próbálja kitörölni az emlékeit. Nem tetszésemnek hangot is adok.
- Nem szép dolog elvenni a kisgyerekek játékát tőlük, nem tudtad? – Megrázom a fejem és mímelt rosszkedvvel csettintek ujjammal. Nem tudom, miért kedvelem ezt a mozdulatot annyira, de szeretem. Csettintésem után mintegy parancsszóra a távolodó emberi alak elcsuklik és holtan rogyik össze. Nem kell ellenőriznem, hogy tudjam, ugyanerre a sorsra jutott a többi házi kedvencem is. – Látod mit tettél? Belerondítottál a játékba…
Súlypontomat bal lábamra helyezve ingatom a fejemet s karba font kezeimmel figyelem az angyal mozdulatait. Mondanom sem kell, nem igen lopta be magát a szívembe ez az angyal sem. Semmi fantáziája nincs s csakúgy, mint a többi hozzá hasonló, ő is próbál a szerencsétlen emberiségen segíteni. Lefogadom, az angyali rádión értesült az én kis játékomról, aminek pár pillanat véget is vetett.
- Az a fránya rádió… csodálom, hogy nem fájdul meg tőlük a fejed, angyalka – érzem, hogy tekintetével engem bámul, szemmel tart. Mintha fel akarná mérni az ellenfelét. Közelebb lépek hozzá ezzel is kifejezve, nem félek tőle. Tudom, hogy mik a korlátaim és mik a hozzá hasonlók gyenge pontjai, s ha kell ki is használom.
- Nocsak, az angyalkának játékszere is van! – Tekintetemmel az angyalpengére pillantok éppen annyii időre, hogy gyorsan kitérhessek az első támadás elől és jobb kezemmel meglökjem az angyal bal vállát. – Igazán hatásos belépő volt drágaságom! – Elnevetem magam. – De most én jövök! – Mondom és érzékelem, ahogy a szemem elönti a feketeség. Hagyom, hogy az erőm szétáradjon tagjaimban és elrugaszkodok. Lehet, nincsenek szárnyaim, de azért egy-két trükk az én tarsolyomban is lapul…



* Cassael & Abbadon * The House of The Rising Sun * A *



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
278
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2016 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


Abbadon & Cassael
Every angel is terrifying
- Te sem találod a helyed a világban, jól mondom? Ötleted sincs, merre lehet a gazdád, vagy, hogy visszatér-e valaha… - szólalok meg csöndesen, s bár tekintetemmel az éjszakai égbolt csillámló bársonyruhába öltözött voltát kémlelem, ujjaimmal addig a mellém telepedő, nagyobb testű kutya bundájába túrok, szimpátiáját azonnal elnyervén a legelső, ártalmatlan s neki bizonyára jól eső simítással. Szemem sarkából még ekképpen is kitűnően érzékelem, figyelmét töretlenül nekem szenteli, s máskülönben az arcomnak csapódó, a környezet hűvösével erős kontrasztot képező, meleg lehelete sem engedne más következtetésre jutni.
Ritkák az ilyen nyugodt, csendes esték, elmémet szinte féktelenül szokásuk ostromozni a múlt, a jelen s a jövő problémáinak, azonban ma minden elnémult. Tudtam, hogy jó ideig nem lesz ehhez fogható lehetőségem, tehát nem késlekedtem megkeresni a helyet, hol régebben gyakorta megpihentem egy-egy éjszakára. A város területén kívül eső erdőségek, a falak mögött rejtező emberek képzeletével ellentétben békések, gyámoltalanok, hiszen ki egy adott territóriumban nem lel eleségre, az tovább áll. Érvényes ez minden, az ösztöne által vezérelt humanoid lényre, amelyeket olyannyira félik az egyszerű halandók, persze kétségtelen, számukra odabent a biztonságosabb. Egy egészen kicsi részem örvend is, hogy egyedüli társaságomul pusztán ez a szelíd, négylábú szegődött, nem más.
- Talán így a legjobb. Magad döntheted, merre vigyen az utad, hogyan alakítsd létezésed. De te is inkább a halandód társaságát szívlelnéd, nem igaz? - eresztem le pillantásomat az aranyozott bundájú ebre, aki változatlan örömmel és érdeklődéssel hallgatja szavaimat. Egészen addig, míg az éjszaka békés csendjébe kíméletlen ékként nem fúródik egy nő velőtrázó sikolya. Négylábú barátom mozdulatait leképezendő, felkapom a fejemet, s ösztönösen fordítom a hang feltételezett irányába, azonban az előbbi kiáltás csupán előfutára volt a többi, ha még a középkort élnénk, úgy tippelném, vérre menő csatából származó ordításának. Mindezzel egyetemben érzékeim szinte egyszerre terhelődnek le a megannyi ima és könyörgés okán, amelyeket nem közvetlen nekem címeznek, azonban szabadon szárnyalnak, öntudatlan kutatva valaki iránt, akinél megértésre lelhetnek.
Nem késlekedek hát talpra állni, szárnyaimat kitárandó a magasba emelkedni, de az imák egyszeriben elhallgatnak, az erdőt háborgató, korábbi zajok pedig szépen meglapulnak kitűnő érzékeim elől, amely arra enged következtetni, a segítséggel már el is késtem. Mégsem tudom le ennyivel a furcsa tapasztalást, ha valamiféle lény az embereket tizedeli a város körött, arról tudnom szükséges, máskülönben hogyan akadályozzam meg a további tragédiákat?
Szerencsére támpontom akad, néhány méternyi repülés után a közelben egy tábortűz erőteljesen vibráló valója vonzza magához tekintetemet, de nem vagyok oly’ balga, hogy rögvest ott szálljak le. Tisztes távolban ejtem meg a manővert, a hátramaradó métereket gyalogosan téve, s egészen addig meg nem állok, míg füleimet meg nem csapja egy férfi hangja. Pontosabban, míg alakja a bokrok takarásából elém nem tárul, akkor, azon szent momentumban megtorpanok, összevont szemöldökökkel vizslatva a démont, akiből szinte sugárzik a kegyetlenkedésből fogant örömmámor. Szavai ráadásképp arra engednek következtetni, szórakozása a korábbi áldozatoknál még nem hagyott alább, a túlélőkkel is végezni óhajt a maga kifacsart módján. Ezt nyilvánvalóan nem hagyhatom, mégsem a Pokol alávaló szülöttjét veszem kezelés alá, hanem az általa kitüntetett hunyót - bármi is legyen az -, hiszen egyértelműen rajta, s azon a kérészéltű öt percen múlik a többiek biztonsága. Szárnyaimat újfent latba vetve, közvetlen mellé repülök, s míg a démonról pillantásomat le sem veszem, addig két ujjamat a kitüntetett áldozat halántékához érintve, megkísérlem memóriájának befolyásolását.
- A mai este meg sem történt, neked nincs okod vadászni. Most pedig fuss, kerüld a többieket - adom ki az utasítást, azonban nem tudom szem elől téveszteni, miféle koncentráció és energia szükségeltetik tudatának megmásításához. Kis híján kimerít, mégsem hagyhatom félbe a folyamatot, tartva attól, mindhiába lett volna igyekezetem, s talán még benne is kárt okoznék. Így viszont sikeredik érvényt szereznem óhajomnak, egy kurta bólintást követően rohamvás útnak ered, figyelmem telje tehát a szokatlan erővel megáldott démoné lehet.
- Kegyelemre ne számíts, alávaló szörnyeteg - szólalok meg ismét, a korábbinál fenyegetőbb, mélyebb hangon, miközben engedem tenyerembe csúszni az angyali pengét, ami eddig kivétel nélkül jó szolgálatot tett a Pokol szökevényei ellen. Ezúttal sem ódzkodok harcba elegyedni, további beszédre sem tervezem fecsérelni időmet, netalántán megvárni ezáltal, a démon kellőképpen összeszedje magát ellenem. Nem, a földtől elrugaszkodván, és szárnyaim tolóerejét hívva segítségül, szemtől szembe kívánok konfrontálódni vele, pengémet rögvest valamely élethez nélkülözhetetlen pontjára irányítva vélhetően kölcsönzött testének.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 11, 2016 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7








Welcome to
the new age!



"You know what my plan is? I don't have one. I'm just gonna keep on smashing Daddy's already broken toys and make you watch."

A düh és a bosszúvágy sokszor jár kéz a kézben s nálam szinte szétválaszthatatlan a kettő. Olykor gyilkolással párosulva tör utat magának magamon – ilyenkor rendszerint érzem minden egyes porcikámban, ahogy végigfut rajtam a vérszomj. Agyamat elborítja az a vörös köd, amely mellé kiélesedett érzékeim is párosulnak, s nem igen tudok összpontosítani, csak cselekszem, aminek néha később bizony megérzem a kárát, de nem most. Ez nem az a nap, mikor szégyenkeznem kellene (jobban mondva magyarázkodnom, miért is kergetőzök az egyik démonommal).
- Tudod, hogy előlem nem menekülhetsz, ugye, drága Andras! – Hangom túlságosan is nyugodt volt, nem mutattam, mennyire kihúzta a gyufát nálam a démonkám. – Megtalállak és neked annyi!
A bosszú úgy áramlott az ereimben, mintha csak adrenalin lenne: elnyomott minden más érzést bennem és arra ösztökélt, hogy ne adjam fel, nem mintha szokásom lenne feladni bármit is. Kitartóan kerülgettem az elém kerülő fákat és bosszankodtam, mikor egy ág a nadrágomba mart s kilyukasztotta azt.
- Most nézd meg mit tettél, Andras! Kiszakadt miattad a nadrágom nem is egy helyen! – adtam hangot nemtetszésemnek. Mivel már kezdett elegem lenni a játszadozásból, egyszerűen levadásztam az előlem menekülő démont, ráugrottam és a földre terítettem. Külső szemlélőknek úgy tűnhetett, mintha éppen szeretkezni akartunk volna. – Látod?! Könnyű préda vagy! – Mondtam és nem törődve környezetemmel egyszerűen a nyakára tettem a kezem. – Ez jár annak, aki utánam szimatol!
A következő másodpercben már a démon sehol nem volt. Kiűztem az emberi testből és elküldtem egy olyan helyre, ahonnan már nem jön vissza többet. Nem engedhettem, hogy bárki tudjon a terveimről azt meg pláne, hogy pontot találhassanak rajtam ellenségeim rajtam, ezt pedig a probléma azonnali kiiktatásával tudtam elintézni – sikeresen. Megnyaltam a szám szélét és megfordultam.
Egy rémült nő állt előttem egy zseblámpával a kezében, amivel egyenesen a szemembe világított. Gonosz mosolyra húzódott a szám és lassan közeledni kezdtem felé mire ő feleszmélt és menekülni kezdett. Hagytam, hogy azt higgye lerázott, holott egész végig követtem őt. Tudtam, hogy nincs egyedül és valószínűleg egy csapattal jött, így talán lesz valami, amitől jobb kedvre derülök. Kihasználtam az alkalmat és örömömben majdnem táncolni kezdtem, amikor el is vezetett egy kisebb kempingező csoporthoz, ahol ha jól számoltam, összesen 15-en vertek sátrat.
- Nocsak, nocsak… ilyen későn az erdőkben tanyáztok? – Kérdeztem, miközben az előlem elfutó fiatal nőt néztem. Egyenesen a szemébe nézve folytattam. – Hiányoztam, édes? – Karba font kezekkel nekidőltem a legközelebbi fának s figyeltem a rémületet azokban a barna szemekben.
- Ki maga? – alig tudta kinyögni a kérdést. Egész biztos voltam benne, hogy a többieknek el is újságolta, hogy mit csináltam, mert a kezükben a leglehetetlenebb fegyverekkel sorakoztak fel.
- A legrosszabb rémálmod! – Mondtam és elnevettem magam a rossz viccen. Ellöktem magam a fától és egyenesen a kis csoport felé indultam mire ők feljebb emelték fegyvereiket, amik leginkább késekből és baseball ütőből állt. – Most vicceltek?! – Néztem végig unottan soraikon s egy mozdulattal kivertem a kezükből. – Na, akkor játszadozzunk egy kicsit!
Elgondolkodtam, milyen játékot játsszak velük. Annyi lehetőség volt, annyi kis lehetőség, hogy már fájt sorrendbe rakni őket…
- Tudjátok mit? – Összedörzsöltem kezeimet, mintha csak most esett volna le, mire készülök. – Úgy döntöttem, ketrecharc lesz! Igazán élvezetes lesz nézni, ahogy a kis emberkék összekapnak! – Nevetésem visszhangot vert mialatt a szemekben félelem tükröződött. -Kezdődjön a játék… mindenféle szabályok nélkül!
Csettintettem egyet s az emberek akaratuk ellenére egymásnak estek. Egymást ütötték-verték a legkülönfélébb eszközökkel. Voltak, akik bottal hadonásztak a másik előtt, volt, aki elrohant egy késért és úgy próbálta megvédeni magát. A játék vége felé, mikor négyen maradtak, leállítottam őket és figyeltem vértől mocskos ruháikban, ahogy a tábortűz mellett erőt gyűjtenek és próbálnak nekem ellenállni hasztalan.
- Akkor egy kicsit változtassunk a szabályokon! – Közelebb léptem hozzájuk s úgy folytattam. – Lesz egy hunyó, akinek meg kell találnia a többieket. Amolyan… - kerestem a szavakat. – Hajtóvadászat beütése lesz ennek most. Szóval ez a személy vár 5 percet majd megkeresi és levadássza a többieket. Ha viszont ő meghal… - fordítottam drámaiabbra a figurát. – Akkor átveszi a helyét az, aki megölte! A játék legvégén pedig a győztes, nos… Saját életének vet véget, hogy szépen fogalmazzak...
Körbepillantottam rajtuk majd értetlenkedve megjegyeztem: - Tik, tak… - mindenki rohanni kezdett.


* Cassael & Abbadon * Too Old to Die * A *



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 13, 2016 2:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7





  Eaquorin && Heloise


Credit - Szószám: sok - komment: jaj neked!


Az éjszakai munka talán a legtöbb embernek kimerítő, és ha őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem nekem is. Nem könnyű a szervezetet átállítani más üzemmódra. Főleg mikor a reggel, úgy délután négy körül kezdődik. A mai napom is éppen így indul, ébredés mikor lassan már megy le a nap, majd a jól megszokott kávé, hogy túl tudjak élni megegy műszakot, néhány falat kenyér, majd a frissítő futás, amitől majd fitt leszek. Évek óta így indul a napom, már-már megszokottá vállt. Nem készülödöm túl sokáig a futásra, csak bevágom a kis oldaltáskámba a legszükségesebb dolgaimat, mint a víz, telefon, és egy-két életmentő játékszer, amit nem árt ha az ember magánál tart, amíg az erdőben tartózkodik. Talán a legtöbben hülyének tartanak amiért olyan helyen futok nap mint nap, ahol egy lélek sem fordul meg, vagy maximum nagyon ritkán. A szüleim sem rajonganak érte, hiszen mégiscsak féltik a kicsi lányukat. Soha nem fogják megérteni, hogy meg tudom magam védeni, nem hiába származom egy vadász családból. Nem úgy, mint a bátyám aki még a lelkét is eladta azért, hogy kikerüljön mindebből.
Visszatérve a futásra, nem igazán szeretek emberek között futkosni, hiszen mind csak bámul, mint egy idióta, hogy mégis mi a fenét csinálok. Valószínűleg nem sokan szeretik a sportot, vagy tudja fene mi bajuk van. Mindenesetre a mai futás kissé máshogyan alakult, mint amit elterveztem. Már néhány méterről láttam, hogy valami nincs rendben. Valami, vagy inkább valaki a földön fekszik, és nem úgy tűnik, hogy magától került oda. Természetesen nem kerülöm el messziről a fickót, bár lehet jobban tettem volna. Mikor lehajolok hozzá, hogy megnézzem a pulzusát, valaki megszólal mögöttem, amitől ugrok egyet ijedtemben és rögtön felé is fordulok. Hát nem igazán nyugtat meg a tény, hogy egy pisztoly bámul vissza rám. Nem vagyok benne biztos, hogy bármit is tennem kellene ellene, inkább csak várnom kell a megfelelő pillanatot. Ha most elkezdek kotorászni bármlyen fegyverért, valószínűleg előbb fog golyó landolni a homlokomban, minthogy megmozdulnék. Az ilyen helyzetekben mindig először el kell hitetni az ellenséggel, hogy cuki vagy meg ártatlan vele szemben, na meg csinálni amit mond, aztán mikor nem számít az ellentámadásra, tenni valami olyat ami annyira meglepi, hogy simán legyőzhetővé válik.
- Pihenni? Nem túlzottan vagyok fáradt, bár ha jól sejtem nem igazán van más választásom... - Húzom félre a szám szélét, igyekszem nem túl rémültnek mutatni magam, próbálom viccesre venni a helyzetet, hiszen az iyesmi segíthet. Bár nem mindig... Lepillantok újra a férfira, majd a kis vértócsára mellette. - Oké-oké! De remélem aztán minimum kifizeted a ruhámat, amiért bele kell feküdnöm ebbe... - Bökök a piros ragacsos izére. Mivel nem szeretném, ha ő fektetne le, mondjuk egy lövéssel a lábamba, veszek egy nagy levegőt és leülök a pali mellé. Elég idiótán érzem magam, ami miatt kissé zavaros tekintettel pillantok fel a nőre. - Megteszi? - Kérdezem értetlen arckifejezéssel, miközben próbálok nem túl mélyeket lélegezni, semmi kedvem rosszul lenni.




Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 13, 2016 1:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


Heloise & Eaquorin
so... you wanna die?
A hajnal lassan, de bizony véget ért, elérkezett a reggel, a Nap felkelt nyugovójából, hisz' a Nap szerelmes a Holdba, minden éjjel meghal, hogy szeretett személye fellélegezhessen. Szerelmük viszont tragikus, sosem lehetnek igazán együtt, mivel most Hold lécelt le a csillagokkal hetyegni, megcsalva a Napot. HAHA. Még az égitestek sem hűek.
Dudorászva néztem körbe az erdőben, hátha valaki erre jár, valaki, aki játszani akarna velem. Egy részeg hajléktalan féleséget, vagy csak bedrogozott idiótát már elkaptam, épp valószínűleg a tüdejét köhögi fel az avarban fetrengve. Micsoda filmbéli jelenet! Kellene mellé egy nő is, hogy romantikus lehessen. Egy elbaszott Rómeó és Júlia történet. HAHAHA.
- Nőci, nőci, nőci... - mondogattam magamnak, hiszen itt egyetlen árva lélek sincs, nemhogy a fejemben összerakott filmjelenethez tökéletes babaarcú nőnemű példányka. Hahi, lehet nekem kell lefeküdnöm oda. Majd az ő vérét magamra kenem, hogy meglegyen a hatás. Hiszen látod nem sajnálja, lelkesen ömleszti testéből kifele, itatja a növényeket, lassan kész a humusz. HAHAHA. Anyaföld a legfontosabb, huh?
- Nőciiii... - halkultam el gyorsan, amint megpillantottam a fák között egy futó NŐCIT! Itt van! Nekem küldték!
Hát utánaeredtem, persze a lombok, s bokrok közt, nehogy észrevegyen, még elfutna. De eleve fut, NEM MENEKÜLSZ.
Ám de persze, nagy futkorászása közben szép, hogy észrevette az én Rómeóm.  Oh, drágám, ha te tudnád, hogy perceken belül te leszel Júlia... HA!
- Héé, ne piszkáld, jól van - vigyorogva léptem elő, pisztolyommal a kezemben, közeledve a nőhöz. Nem akartam lelőni, MÉG nem. Ha jól viselkedik, pár késszúrással megússza. - Épp játszottunk, te is beszállsz! - nemet nem tűrő hangon mondtam, mégis látszólag kedvesen. A fegyverem az arcához emeltem, mozgatva vele a fejét, hogy arra forduljon, amerre én szeretném. - Csuda egy darab vagy, szimpi csajszi - vihogtam fel, de még mindig ott tartottam a kezemben lévő tárgyat az aurájában.
- Szeretnél pihenni ott? - mutattam le a földre, közvetlen a csávókánk mellé, aki oszlopos tagja a mai játéknak. - Szerintem szeretnél pihenni ott - mosolyogtam rá, utasítást érezhette a hangomban, hiszen rejtett ultimátumot adtam ki, magyarán; vagy lefekszel, vagy én fektetlek le.

let's have fuuun • gangsta • ©
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
CherryPie


Erdős terület       - Page 7 CznVQnFIf you close your eyes and you open your mind
The veil disappears and you'll see it all

☩ Történetem :
Once upon a time...
☩ Reagok :
112
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 04, 2016 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


***
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Erdős terület       - Page 7 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 04, 2016 1:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


*****
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6