Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Goðafoss, Izland •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Goðafoss, Izland VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 2:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 04, 2021 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?


Az orkán melyet a démonnő létrehozott felkap mindent, bőrömbe hasítanak az apró kavicsok, a por szememet irritálja, még sem hunyom le, mégsem fordulok el, őt figyelem, s állom rendíthetetlenül lábaimat megvetve, lassú léptekkel haladva, felé nyújtva a kezemet. Felkínálom vele a lehetőséget a megváltásra, oda tudom juttatni, ahova ő jutatta a testvérét, hogy együtt legyenek, újra egyek legyenek, ahol nem érzi majd ezt a szükséges vétket fájdalmasnak. A része pusztult vele, saját maga vájta ki magából, értelemszerű, hogy fájnia kell, én felkínálhatom az újra egyesülést. Csak fogadd el Belphegor, el kellene fogadnod, amit ajánlok, megszabadíthatlak mindentől, hogy a semmibe lépve ölelő karjaim kíséretében elnyugodhass, megpihenhess, és újra láthasd az ő arcát is. Nem menny lesz, nem is pokol, de egy pillanatra érezni fogod őt, hallani és látni. Aztán vége lenne, eltűnne a mázsás súly a mellkasodból, melyet feleslegesen cipelsz, hiszen a démonok nem engedhetik meg a gyász luxusát. Elutasító, hideg szavakkal, s bár a kezem nem hanyatlik le, én magam megállok egy pillanatra. A te döntésed, ha a nehezebb utat választod, a keserveset, a rögöset, a kálváriát. Ezért keseredett meg az ízes, halványult, szinte alig érezni most belőle bármit, ami úgy vonzott hajdanán. Ha a múltkori találkozásunk alkalmával nem is voltál gyenge, most az vagy, egy szegett szárnyú kismadár, aki tenyerembe fogva egyszerűen összeroppanthatnék, de te még repülni vágysz, vagy inkább zuhanni, esni és bukdácsolni a földön. Elül a szél, s te újra a perzsához fordulsz, állítson meg? Aligha tudna megállítani, ha valóban éhezném húsodra, ha prédámnak tekintenélek, ha az enyémnek tartanálak nem lenne a világon senki, aki megállíthatna, hogy elevenen megegyelek, hogy én legyek, aki elbúcsúztat a létből a nem létbe. Sért kissé, de sértettségem néma, hiszen te tushatnád Astwihad, tán te tudod is, hogy csak lassíthatnál a folyamaton, de meg nem gátolhatnád.  Nem felelek a szavakra, a pokolban? Hiszen a pokol kapujai zárva vannak, nem várnak ránk tárt ajtókra, egyikünkre sem. Elmész Belphegor, s azt kéred hagyjalak elmenni, mégha nem is tőlem kéred, hanem Astwihadtól, de engem is kérsz, nem igaz? Egyszer még én is lehetek nagyvonalú, egyszer még nekem is hagynom kell elillanni valakit az éhes fogaim elől, a feneketlen gyomrom mélységétől. Miért ne lehetnél te az első, hiszen most úgysincs kedvemre a húsod, talán egyszer majd nem lesz legközelebb, addig lehetsz a második, akiről önként mondtam le. Figyelem, ahogy elnyeli alakját a zuhatag, futása bár élesztgette a ragadozó ösztönt, hogy minden izmom megfeszüljön, mégis csak megfordulok, melyet a perzsa tán a préda utáni indulásnak is értelmezhet. Értelmezhetne, ha nem állnék meg a szavaira, hogy rá tekintsek. – Maradtak lezáratlan ügyeink Astwihad? – kérdezek vissza, hangom morog. Valóban meg akarsz állútani? Megtennéd? Meg, hiszen köt egy eskü, melyért megkaptad a jutalmadat, te, te első.
Feketébe dorsuló rekinteted figyelem, szóval vannak lezáratlan ügyeink, mely zavar, bár az én emlékeim néhol homályos, ahol az ösztön kerekedik felül, de nem emlékszem semmire, amit ne zártunk volna le. Kérdőn, felre billentett fejjel figyellek. – Majd máskor, most dolgom van...- indulnék tovább, hisz ennem kell, ennem újra, de lépteimet újra megakasztod szavaiddal. Nem üres kézzel? A szél megcirógat, orromba legyez egy vonzó illatot, édeset, amit mindenkinél jobban ismerek, érzem, ahogy a tüdömet megtölti, kitölti az illat, az aroma. Vér. Négy helyről kísért az aroma. Figyelem elterelés, vagy ajándék?
- Nem így? Ma elég sok dolog nem úgy történt, ahogy annak történnie, vagy lennie kellett volna Astwihad, vagy szólítsalak Őhalálságának? – alig villan a szem, s mennyi kérdés akadna még róla is. Mégis az illat...csalogatva vonz, hát elindulok az egyik irányába, hogy megnézzem mivel készültél számomra, ott leülök, hisz éppen erre volt szükségem, hogy egyek, hogy harapjak, hogy rágjak és nyeljek. Lakomám közben várom a magyarázatot, hogy beszélj, mert a fülem immár újra megint csak téged hall, a szemem pedig csak téged lát, ahogy mindig, ha bárhol megjelensz, a mennyivel jobb ízes is volna, mint bárkinek. Hát az ajándékod fogyasztom, de tekintetem téged dal tágra zárt szemekkel, ízlelek, de téged érezlek, nyelvem téged cirógat.


reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 01, 2021 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
A harcukat figyelem csendben, itt még nem kell közbeszólnom, hiszen az ők alkujuk, számomra csak a csend és a kérdések soksasága marad, a várakozás, amikor legalább egy választ kapok… miért vagyok itt, és hogyan teljesíthetem Belphegor kérését. Amikor újra hozzámszól viszont valami egészen más hagyja el az ajkait… a testvére halott. Kár érte, veszteség volt, olyan, amit én is megértek, bár nem olyan mélyről, ahogyan felőle érzem. Még mindig nem értem teljesen mi lehet a fejében, csak azt érzem, hogy különös és más, változás, a mai estére különösen igaz ez…
Érdeklődve figyelem az alakját, a vihar erősödni látszik, mint kavargó érzelmek a levegőben, úgy tombol körülötte. Alig láthatóan, de elhúzom a számat, sosem értettem ezt az oldalát, benne sem és más démonban sem, mégis, most mintha valamivel több lenne egyszerű kirohanásnál.
Megölte őt. Újabb részlet, de a darabkák kínzó lassúsággal állnak össze, s minden kiejtett szó mintha csak több kérdést szülne, mint ahányat válaszolna… talán igazak voltak a szóbeszédek, talán valóban nagyon is megviselte a hatalom elvesztése? Bár nem sok ideje volt, hogy hozzánőjön a szerep, úgy tűnik, mégis megtörtént. Bár ő volt a harag, már hosszú ideje, onnan pedig csak egy lépés az őrület, az ami talán végül a vesztét okozta… Belphegor által. Máris izgalmasabb részlet, hogy ő volt az, aki elvette az ikre életét… vagy visszalopta azt, ami teremtéssükkor egy volt? Kár, kimondhatatlanul nagy kár, hogy nem volt alkalom éltükben válaszokat találni… de még nincs minden veszve. Vagy nem lenne, ha a démonnő szavai nem hangzanának olyan vészjóslóan.
Ne, egyetlen kis szó, de tapasztalatból tudom, hogy Tawrichnak a szavak gyakran kevesek, a szélvihar, az talán egy pillanatnál tovább visszafogja majd… ugyanakkor a mozdulat engem is szólít, közéjük lépek, a tekintetem még mindig Belphegoron, olyan éllel, mintha képes lennék átlátni rajta, pedig… összezavart. Állítsam meg? Biccentek egy aprót, a kinyújtott kezére pillantva átveszem az erszényt. A kérésére újabb biccentést kap, ezt könnyű teljesíteni, ez az elemünkben van, szinte képtelenek lennénk másképp tenni… mégis összeszűkül a tekintetem a búcsúszó szavak hallatán – hát ennyi lett volna? Hová megy addig? Mire készül? Mikor látjuk egymás újra? Démonként az idő viszonylagos, bár a pokol most zárva, akár holnap is kinyílhat, még ha az a holnap évtizedekbe is átnyúlik majd, egy nap, egy év, tíz év… a szavai alapján még nincs vége, még ha búcsúnak is tűnt… még ha ennyire különös búcsúnak is tűnt. – A pokolban majd találkozunk. – Elsőre mintha csak ismételném a szavait, pedig sokkal több van emögött, ígéret is, hogy így lesz, ha nem jönne ő, keresni fogom, mert itt nincs vége, még ha változott is, még ha érthetetlen is, nem zárhat így örökre… a teste a mélybe hull, de nincs időm figyelni ahogyan elnyelik a hullámok a vízesés lábánál, hiszen dolgom van, a tekintetem gyorsan Tawrichra talál… újra kettesben. A legutóbb… azt nem kellene most megismételnünk. – Azt hiszem, újra maradtak lezáratlan ügyeink. – Belphegor távozott, a szavam köt, hogy fenntartsam Tawrichot… ugyanakkor nem is annyira feltartás ez hiszen vagy most, vagy egy másik alkalommal, de… beszélnünk kell. Talán ő még nem is sejti mennyire.
A tekintetem sötétre vált, de nem fenyeget, csak a démoni képével figyeli, ahogyan figyelni szokta minden részletét. Reméltem, hogy nem kell fizikailag visszatartanom őt, de ha rákényszerít… először csak kitérnék, eltáncolnék előle, talán annyira már nem éhezik az ígért húsra, hogy Belphegor után vesse magát… különben is, a távolból viszonylag friss vér illatát hozza felénk az esti szél, vajon érzi már? Ő különösen érzékeny erre. – Nem érkeztem üres kézzel… bár nem így akartam átadni. – Négy pontról fog minket körbe az illat, a sziklák mélyéről előrepül amit elrejtettem, az ő ajándéka. A gondos csomagolás már megrepedt, hogy elterelje a figyelmét a zuhanó démonnőről, hogy rám figyeljen és arra amit hoztam neki, amíg Belphegor eltűnik az estében, bárhová is menjen most, vagy bárhová is készüljön…
Ha elragadná előlem hagyom, különben mellénk reptetem a válogatott részeket, egyik sem sokkal régebbi egy órásnál, indulásig frissen tartottam őket, neki. Én választottam, és én is szereztem, hiszen tudom mi tehet a kedvére, figyeltem már, szinte régebb óta, mint amire vissza lehetne emlékezni… mégis emlékszem mindenre. Remélem elég lesz számára ez a felajánlás, azért cserébe, hogy ne induljon most Belphegor után, és azért, hogy ne az én hússommal helyettesítse…

// Köszönöm k76k  luvu  luvu  Cupidó   //
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 31, 2021 6:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Asto, Beelzebub& Belphegor


Elvesztem a kontrollt ahogy elhangzik, hogy Asto a Halál, a koncentrációm megcsappan és csupán félig figyelek a Mohóra. Miért kellett ezt most elárulni? De teljesen stílusos akkor az egész, még fel is nevetnék ha Beelzebub nem csapna a földhöz a lábamnál fogva. Nem védem ki, nem tompítok az érkezésemen, az agyam pörög és nem tudom hová tenni a dolgot. De mikor a fogakat megérzem, amint húsomra fog a démon valami kapcsol bennem, valami harcolni akar! Megmérgez és nem értem. Ajkam elnyílik, rosszallás tör elő belőlem. Naná hogy nem erről volt szó! Ő meg vigyorog és visszakérdez. Hihetetlen! Kell pár pillanat míg összeszedem magam, míg rájövök hogyan nem fáj amit elvett elsőre, a testsúlyom helyezgetem mielőtt újra neki indulok, de lassú vagyok, túl lassú, mert lendülő csuklóm után kap, a tőr épp csak bele kap, nem érem el rendesen, de a csuklóm roppan a markában. Veszedelmesen fáj de most nem kiáltok fel, épp csak felszisszenek de arcomon a kínom jól látszik még a fém is kifordul ujjaim közül, ám mielőtt földet érne utána kapok a másik kezemmel, az utolsó pillanatban sikerül elérjem hogy onnan üssem fel könyököm de Beel már szinte várja a becsapódást követően állkapcsa átfog egy pillanat alatt. Nem így lesz vége! Szavaim utat törnek belőlem s elenged, hátra táncolok de magam sem tudom hogy miért. Elárulom, hogy ikrem halott és szavaim eljutnak Astohoz, a válasza pedig elér hozzám is. Az érzelmeim megsemmisítően törnek utat maguknak s feketébe váltó szemem után elhatalmasodik rajtam démoni energiám is, nem tudom kontroll alatt tartani. Érzem ahogy felemészt. Tűz helyett szél kerekedik és vadul köröz körülöttem, pillantásom átvezetem a Sokkarúra. Utoljára látnak engem és még csak nem is sejtik. A szavak... Most a szavaknak erejük van én pedig érdeklődve pislogok régi ismerősömre.
-Még élek...-épp csak a szám mozog, nem is figyelem hogy hang szökik-e ki rajta. Szemem sarkából látom a Torkosságot mozdulni de még nem nézek rá. Még nem, mert Asto ismét megszólal és ez most fontos pillanat.
-Megöltem őt.-vonom meg vállaimat replikázva. Nem túléltem... Megöltem és bennem él tovább. Elvarrtam életem első fontos szálát, mert a fontosabbat fenyegette. A fontosabbat aminek szintén véget vetettem. Zsebembe nyúlok miután tőrömet visszacsúsztatom bokám mellé. Beelzebub felém nyúl s szemem villan.
-Ne!-fagyosan érkezik az a két betű, komolyan és remélem hogy megállítom vele, ha nem, úgy majd a körülöttem forgó orkán az útját állja. Még nem jött el az idő. Zsebemből előhúzva a kezem egy kis erszényt villantok meg, a fizetséget amit Astonak szánok a kétezer tollpihe amivel tartozom! Itt a lehetőség, hogy cselekedjen s ha közelebb lép a szél csendesedni látszik. Fél szemmel pedig a Mohót vizslatom.
-Állítsd meg!-szavaim még a Sokkarúnak szólnak ahogy átnyújtom az erszényt a pihékkel, de barnuló íriszeim már Beelzebubra terelődnek.
-Utoljára láttatok. Emlékeztessétek a világot, hogy a démonok mindig itt lesznek. A Pokolban majd találkozunk.-apró mosoly s talán ígéret, hogy a búcsú nem örökre szól. Az új Lovasi rang nem arra való, hogy egy volt bizalmast eltegyen láb alól. Astonak kötelezettségei vannak. A kérést eszerint módosítottam, a Mohó pedig, aki kontroll nélkül, bárkire ráveti magát... Már nincs többé dolga velem. Innen mindhárman emelt fővel megyünk tovább, de tudom, tudom hogy nem enged el csak úgy, nem mehetnék, de fogok. Testemben megfeszülnek az izmok, készen arra, hogy kitörjek, ellépjek a harapás elől. S ha mozdul, úgy én is talán még egy búcsú ütés belefér mielőtt hátat fordítok neki s hagyom, hogy Asto lefoglalja Beelzebubot, a sziklaszirt peremén pedig a jeges vízesésbe vetem magam, ott hagyva a kérdéseket válaszok nélkül. Ott hagyva őket az ígérettel, hogy egy megfelelő pillanatban még találkozunk. Mert egybeforrt a múltunk, a jelenünk, azért hogy majd jövőnk lehessen! Zuhanás közben feldereng előttem Belial arca, az út amit végig jártunk és a pillanat amikor elhagytam. Könnyeimen keresztül figyelem ahogy közeledik a víz, majd elnyel az éjjel az északi fények alatt.

Zene: The World Is Yours


[center]// Nagyon szépen köszönöm a játékot luvu  //
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 29, 2021 3:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
Különös volt, hogy hárman egy helyen, különös volt, hogy a múltjaink ismeretlen módokon fonódtak össze, ha el is képzeltem, hogy egy nap hárman egy helyen állhatunk, az nem így történt. Kérésektől és ígéretektől nehéz a levegő, s mindezek középpontjában a démonnő áll, ő tehet arról, hogy ma így összegyűltünk, a válaszok egy része az ő kezében, de úgy tűnik, a megosztásukat még korainak érzi… én viszont azt érzem, hogy az idő fogy, valamiért túl gyorsan, ezért is ejtem ki a szavakat. Mellékesen, hiszen most az is, nem ezért vagyunk itt, s mellékesen, hiszen már megtörtént, s a jelenlévők közül talán egyik sem gyászolná a váltást. Különben sem fűznek hozzá ennél erősebb érzések, egy szükséges változás volt, számomra biztosan.
Tawrichon tovább időzik a tekintetem, érdekel, hogy mit jelentenek számára ezek a szavak, jelentenek-e bármit is… bár a lényegen aligha változhat, azon már semmi sem, adósom és adósa vagyok az utolsó lélegzetig… legyen az bárkié is; olyan csapda ez, amiből már csak a halál ragadhat ki. Itt már nem számít a rang vagy név, ez még minden előtt született, s mint olyan, felülírja a változásokat. Talán van ami mégis örök… egy kicsit. De a tekintete már Belphegort keresi, így az enyém is követi, hiszen kérdez is közben. Apró biccentés a válasz a kérdésére. Igen, jól hallotta. De nem részletezem, nem azért, mert titkolnám előlük, hanem mert nincs idő rá, testek feszülnek, az indulatok szakadnak, s pillanatok kérdése csak, hogy egymásnak essenek. A veszélyes játékukat figyelem, gyorsan változik a hangulat, bár a feszültség már az első pillanattól a levegőben volt, most kezd csak kiteljesedni igazán. Talán részben miattam is, talán nem, talán csak az éhség az, ami a torkosságot előre hajtsa az alku árnyékában.
A démonnő újra felém néz, már vártam rá, a jelére vagy bármire, hogy beválthassam a szavam amivel tartozok; de helyette mást mond. Beleth halott… nem meglepő, a meglepő az volt, hogy nem halt meg azonnal, csak rejtésen módon eltűnt. Csak sejtettem, hogy halott az ikre, de megerősítést csak most kaptam rá… Az együttérzés hiányzik belőlem, mégis elhúzom a számat kissé a kijelentésre, mintegy csalódottan. Halott… holtan már nem sok haszna van, igazi pazarlás volt, és kellemetlen, igencsak kellemetlen, hiszen… ha tudtam volna, hogy így végződik… bár egyszer mindenkihez elér a halál. Viszont nem sok időm akad ezen rágódni, Belphegor ereje elszabadulni látszik, vagy legalább is lázadozni, ahogyan az elemek keverednek, elsőre úgy tűnik, nem szándékosan, még ha alkalmazkodni is próbál. – Belphegor… - A hangom lassan érkezik, kíváncsian érdeklődve, szinte kérdezve… mire készülsz, Belphegor? Az ujjaim szorosabban fonódnak a kés köré, egyre kevésbé értem, hogy mi lehet a démonnő fejében… de ez most egy olyan kíváncsiság, amit nem fejthetek tovább, hiszen az adósa vagyok. De nem értem, nem értem mire gondolhat most, mi az, ami… aggasztaná? Aggasztaná valami? Nem kellene… de valamiért mégis idehívott, pont most, pont minket… Beleth, közel állt hozzá, mindig azt hitte, hogy ő az erősebb, hogy ő az, akinek nem érhet a nyomába... ez zavarná? Hogy ez a kép összetört? Nem hitt nekem, akkor sem, s talán most sem tenné... - De te élsz. - Csak ennyit fűzök hozzá, mondtam, mondtam, hogy ő sem semmi, amitől nem látja, bár bosszantó volt, hiszen én láttam, azért követtem, azért adtam a szavam az alkuhoz, mert láttam olyat amit ő nem, amit más nem, gyakran látok olyat amit más nem, hiszen a szépség viszonylagos, s gyakran mélyen rejlő, titokzatosan szégyenlős teremtmény, ha nem tudjuk, merre keressük, néha észre sem vesszük, hogy ott lapul. Még mindig nem látná? Pedig végül ő lett az, aki túlélte a bátyját. - Túlélted őt. - Bár sajnálatos valahol, együtt egyediek voltak, félben... felek? De különös fél még így is, bár vak, valami elvakítja...
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 28, 2021 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?
Mennyi kérdést vonnak maguk után kijelentéseitek? S mily kevés választ vagyok kiszűrni az elhangzó párbeszédből. Neked is feladatod van itt Astwihad, s ugyan miféle, miért cserébe adtad el magad a démonnőnek. S vajon te Belphegor mit vársz a csendes, veszélyes perzsától, aki élvezettel turkál könyék8g másban. Vajon benned is oly élvezettel turkálna, mint... Mint kiben? Mint mindenkiben? A csalódott sóhajt elfojtom, hogy egy ideig lélegzetet sem veszek, hogy már szinte hiányozzon a tüdőmből és riadtan kapjak utána, de megakasztja újfent a perzsa kijelentése. Megölte... hát ezért vagy mást Astwihad, most már nem csupán a perzsa halálként fognak emlegetni, hanem az elmúlásként, akitől mindenki retteg, mert aki megszületett, teremtetett, annak a nyomaiban jársz majd, követed, amíg aztán magaddal nem viszed őket. Milyen könnyeden hoztad ezt tudtunkra  minta semmiség lenne, csekélység, de pillantásom már Belphegort fürkészi, arcáról próbálom leolvasni az érzéseket. Mit jelent ez neki? Mert nem véletlen, hogy titkod velünk osztod meg először, de az én szemszögemből nem változik semmi  te mindig az én legkedvesebb prédám leszel, akire ácsingózok, s én pedig a tied. Az alkunk még él, amíg élünk élni is fog, vagy eldobnád a játékunkat, hogy nagyobb hatalmi játszmákat játssz? Nélkülem? Lehunyom a szemem egy pillanatara. Talán számodra minden megváltozik? Összecsikordulnak a fogaim, így éppen jókor érkezik Belphegor kihívása, melyre felelni akarok, hát megfelelek is, s bár ő is zavartnak tűnik, nem táncolok el az ütés elől. Kell, hogy szítsad még a haragom Belphegor, kell, hogy te legyél a célpontja, különben...különben a perzsa talán nem tudja betartani a neked szánt ígéretét, mert azt a törékeny nyakát most addig szorítanám, amíg mozog, amíg van még benne élet. Mert újra kétségek között hagy, hagyja, hadd emésszem saját magam, de a mi alkunk, hogy téged emészthetlek. Hát elkapom a lábad, földhöz csaplak, szinte nem is védekezel, s harapok, harapok belőled is. Szavaidra csupán elmosolyodom, hiszen átkozott vagyok, s ez tőled amúgy is bók. Felém rúgsz, hogy kitérjek eresztelek, de úgyis elkaplak még... – Nem? – dehogynem, a húsodat ajánlottad a szolgálataimért cserébe, azt nem kötötted ki, hogy közben nem vehetem el magam a jussomat. Nézem az újabb támadást, de ez sokkal lassabb mint az előző, hát elkapom a csuklód, melyben a tőrt szeretnéd belém vájni, bár megsebesítesz, de a csuklód roppan, szilánkosra törik, morzsolódik a kezemben, hogy tán a tőrt sem fogja tudni megtartani, s most én lépek egyet hátra, hogy saját verem vörösében gyönyörködjem egy pillanatra, aztán újra utánad vetem magam, kezem markol, könyököd arcomba talál, de egyből harapok is utána belé, összezáródnak a fogak, innen nagyon fájdalmas lesz leráznod, de magam engedlek, a harapás után a szavaid miatt. Hátra pillantok, hiszen a felsorolásban megemlít téged Astwihad. Érzem a dühöngő energiákat hát megvetem a lábam, hogy felkészüljek az elemi támadásra. Nem nekem szánja a szavait, hát figyelmen kívül hagyom, hagyom eljutni a perzsához. Szél kerekedik, orkán, miért nem tűz Belphegor? De hiába süvít a szél, mégis teszek feléd egy lépést, majd még egyet. Kinyúlt kezem feléd nyúl, hagyd, hogy elvegyem a fájdalmad, gyors leszek, bár ezt nem én fogom megtenni, hiszen itt van a halál is. Érted jöttünk mind a ketten, hiszen ezt akartad. De még mindig ezt akarod?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 26, 2021 8:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Asto, Beelzebub& Belphegor


Sosem éreztem még ekkora űrt magamban, mint most. Okkal kerestem fel a két démont. Az ok pedig annyi, hogy felejteni akarok! Arra viszont nem számítottam, hogy időm egyszerűen annyira véges, mint eddig soha sem! Tisztában vagyok azzal, hogy mire vállalkoztam, így egyszerűen csak azt akarom, hogy megtörténjen. A múltamat együtt látva viszont felüti a fejét a vészjelző koponyám mögött. Őrült iramban szirénázik és segítségért kiált. Szemeim a két démon között járnak, olyan dolgokat keresve amit nem is értek igazán. Mégis tudni akarom, tudni, hogy mit fogok magam mögött hagyni. A szavak hamar értelmüket vesztik, ám ahogy Asto kinyilvánítja, hogy megölte Halált még a testem is megremeg. Valóban ilyen gyorsan cserélődnek a Lovasok? Hitetlenkedve meredek rá, de érzékeim már Beelzebubra hangolódtak, nem tudok kettőre koncentrálni, pláne nem így.
-Hogyan?-kérdezek mégis vissza, de nem tudom magam sem, hogy a tett maga érdekel, vagy csak megerősítésre várok, hogy szavai komolyak. Megrázom a fejem, nem tudok ezzel foglalkozni, most más dolgom van, mégis elmém ezer felé cikázik, még akkor is amikor kilövök a Mohó felé. A Sokkarú megölte fivérem utódját... Akkor, ezek szerint... Ő lenne a következő? Egy új Lord aki talán beváltja a reményeket? De miért most? Miért most árulja ezt el? Zavarodottan emelem öklöm csapásra, hogy Beelzebub gyomrát találjam el és még meg is lepődök, hogy sikerül. A démon hátra tántorodik, de már érkezik a következő csapásom, az viszont mellékvágányba fut ahogy elkapja a bokám. Asto tudja mit ígért... Meg kell tennie! Villan át a fejemen és felkiáltok ahogy a földnek csapódok először, majd még párszor. Nem próbálok tompítani a becsapódáson, de mikor megérzem Beel fogait elfutja a méreg az agyamat!
-Átkozott!-sziszegem és megtámaszkodom szabad kezemen, hogy másik lábamat felé lendítve térdkalácson rúgjam s ha elérem úgy nehézkesen húzódom hátrébb tőle.
-Nem erről volt szó!-villognak haragosan a szemeim ahogy talpra kecmergek, megint a vádlim... Esküszöm deja vú érzésem van tőle. Megrázom a fejem és idegesen túrok a hajamba. Úgy próbálok helyezkedni, hogy még ép lábamon legyen a testsúlyom, nagyot nyelek és már most erősen zihálok, a körülöttünk lévő fehérséget, ott ahol állok, sötét vérem szennyezi, tisztában vagyok azzal, hogy nem fogok tudni kellően közel kerülni hozzá, de nem állítom, hogy nem próbálom meg. Legalább egy olyan sebet hagynék számára, amiben megőrizheti az emlékemet. Ismét neki lendülök, de gyorsaságom most cserben hagy a fájdalom felkúszik a gerincemig s ha közben Beelzebub is megindul, az Ő lendületét használom saját maga ellen, villan a tőr a kezemben és bal karja felé hasítok, mereven tartva a fémet ami ruhát és bőrt is egyaránt felszaggathat, bízom a pontosságomban, az nem hagyott cserben csak a mágiám.
-Beleth, Terazod, most pedig Asto...-suttogom magam elé fásultan és megejtem azt a hibát, hogy rá pillantsak régi ismerősömre, holott veszélyesen közel, túl közel vagyok a Torkosság démonához. Kifordulok előle és könyökömmel álla felé vágok, hogy időt nyerjek, muszáj távolabbra kerüljek tőle.
-Beleth is halott!-hangomat talán elviszi a következő fuvallat a Sokkarúig, bár nem tudom miért is mondtam ezt ki, a fájdalom még mindig él bennem, testem felforrósodik és körülöttem megolvad a jég. Szemeim hirtelen váltanak feketébe és kezembe összpontosítom a démoni energiáimat. Azt várnám, hogy egy tűzgömb keletkezzen markomban, de ehelyett a szél kezd örvényleni körülöttem. Az érzések úgy támadnak, hogy már nincs szükségem Beelzebubra sem, hogy elemi fájdalmat érezzek. Ikerbátyámat megöltem és elhagytam Belialt, mert nem éreztem méltónak magam, hogy tovább mellette legyek. A szél egyre erősödik és tincseim csak úgy röpködnek körülöttem. Ádáz pillantással lesem Mohót és kezemmel intek, hogy kész vagyok a következő körre, feltéve, ha képes elérni a szélörvényem mögött.

Zene: The World Is Yours
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 22, 2021 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
Úgy beszélnek, mint akiknek múltjuk van, de az még mindig nem derült ki, hogy ez mennyire mélyre ásódik, régebbre visszanyúló, mint az én ismertségem velük? Lehet annál is régebbi? Még sem teszem fel a kérdést túl konkrétan, pedig egyre jobban feszít tőle a levegő, magamban tartom, mintha jelentőségtelen lenne… hiszen… miért is olyan fontos?
Feladatom? Érdekesen hangzik, de még mindig csak találgatni tudok, hogy mire céloz, és egy pillanatra háttérbe is szorul, amikor megerősít, hogy mindkettőnket régről ismer… biccentek egy aprót, de a jelentősége ennél sokkal nagyobb.
Sok furcsaságot sejtet az este, talán ezért is gondolom meg magam ilyen gyorsan, és újabb kitérő válasz helyett tovább komolyodott vonásokkal pillantok Belphegorra, majd a mondat felénél Tawrichra is. – Megöltem a Halált. – Csak ennyit mondok, a többit sejthetik, pontosan tudják, mivel jár nálunk egy ilyen tett, és mennyi minden változott ettől az egyetlen jól megtervezett lépéstől. Bár a pillanat biztosan nem kedvező, az éj sem sok jót sejtet, az elhintett jelek kiélezik az érzékeimet, ahogyan a párosukat figyelem. A veszély illatát hozza a szél, fenyeget mindent és mindenkit, újabb ígéreteket és rémképeket kavar fel a hóval, ahogyan eltűnik a sötétben. És ekkor hangzik el Belphegor újabb kérdése, amire lefagyok egy pillanatra… a kérése… a kérése, hogyan is felejthettem volna el? A tekintetem sötétre vált, ahogyan az övét keresi. – Emlékszem. – Mintha csak most történt volna, egy ilyen kérdést nem könnyű feledni, főleg ha tőle érkezik. - …most… -  Elmotyogom a szavakat, talán hallják, talán nem, ez most kevésbé fontos… most? Valóban most kell megtörténnie? Csak a tekintetem kérdi a démonnőt. Bárhogyan is legyen, most sem gyengülnek el a vonásaim, csak egy pillanatra rezdülnek, utána ismét a szokásos nyugalom marad csak, változatlan űr, de mégis, valahol szokatlanul csendes… de nem akarom, hogy azt higgye, nem tenném meg. Megtenném. A szavamat adtam érte, és most is betartom, mint mindig… még akkor is, ha az állkapcsom makacsabbul szorul össze. Mintha mondani akarnék valamit, de nem vagyok a búcsúzkodós fajta. De annyira ismerhet, hogy tudja, nem ezt kívántam neki, főleg nem így, főleg nem most… de számíthat arra, hogy megteszem. Biccentek egy aprót, talán neki, talán magamnak, talán mindkettőnknek… ma este valóban itt hagyunk egy darabot magunkból…
A halálos táncukat figyelem, miközben észrevétlenül csúszik egy ismerős kés a kezembe, tisztára mosott penge, de még szinte friss lehetne rajta a legutóbb ontott vér… és ma úgy tűnik ismét megmártózhat. Nem így akartam, de itt már nem számít, hogy mit szeretnék, csak az, hogy mire adtam a szavam. Csak a jelére várok, a sorsa az ő kezében, amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje, közéjük keveredek majd én is, beváltva az ígéretem, amit még a pokolban adtam neki.
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 21, 2021 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?
Tarkómon bizsereg még az érzés, ahogy a nyál lassan kihűl a metsző hidegben, odafagy, s én mégis forrónak érzem, égetőnek, mint egy rám sütött billogot. Valami változott rajtad Astwihad, még sem figyelhetlek elég ideig most, hagyom elcsalni a figyelmem a démonnőre, mert ma éjjel miatta vagyok itt, amit nem is rest hangoztatni.
- Valóban? – kétkedő a kérdés, ki sem hallani belőle a számtalan faggatózó fals szólamot, mégis milyen régről, mégis mennyire, mégis annyi kérdés lenne, de inkább néma maradok, hiszen most nincs jelentősége, legalábbis nem kellene, hogy legyen, hiszen... különös ez az éj. S az idő vészesen fogy, a szavak jelentőségüket vesztik, tompa zajjá válik csupán, míg más érzékeim kiélesedve, árgus szemekkel figyelik a párost, még úgyis, hogy vadként ide-oda fordulok. Az ösztön vizslatja őket, élesedő, s egyre növekvő figyelme marcangolja őket, mert az éhség itt volt mindvégig, s esze ágában sincs túl hosszúra nyújtani a beszélgetést, hosszabbra, mint amennyire szükséges. Láthatatlanul feszülnek testemben, bőröm rejtekén az izmok, mar régen várakoznak, s készen állnak. Hiszen azt ígértem Belphegornak legközelebb nem fogom vissza magam, még annyira sem, mint akkor, amikor az alkunkat kötöttük. Ha nem kötne a vér eskü sem lenne másként.
Bólintok  aprót, hiszen valóban eljött az idő, már el is múlt lassan felettünk, hogy vicsorogva ádáz arccal, torz vigyorral, mely látni engedi a fogakat villogni, a rózsaszín ínnyel keretezve. Belphegor mégis kap a perzsa szavain, mintha a köd sejtelmes szavak mögötti fátyol mögött ő is sejtene valamit. Tán köze van a változásodhoz Astwihad? Hogy miért tűnsz ínycsiklandozóbbnak? Hiszen te mindig az vagy számomra. A levegőbe szimatolok a halál vészjósló illatát hozza magával a szél, az is lehet, hogy azt én hoztam ide, hiszen én és a halál gyakorta járunk kéz a kézben, egymás mellett. Mégis... különös ez az éj. Villan a szemem, milyen ígéretet tettél a pokol nőstényoroszlánjának? Nekem nem kell tudnom, hiszen akad ott annyi, hogy egyikünket kiszögelje és ártalmatlanítsa vele, de az oldalak még mindig nem tiszták, ám nem is lényeges, hiszen Belphegor lépett a játszmánkban, s én megválaszolok rá, hiszen jól ismert tánc ez, s ha felkér én sosem mondok nemet. Fegyver kerül elő, a penge szépen villan a különös fények játékától, de engem nem késztet arra, hogy viszonozzam a gesztust. Kevesen akadnak, akik ellen valóban pengét rántanék, így én nem is hoztam ma éjjel, mert az esetek nagy többségében nincs szükségem rá, hiszen...én vagyok Beelzebub, a Torkosság, a mértéktelen mohóság démona, a Legyek Ura, akik démonokból, s hallandókból lakmározik. Én magam vagyok a fegyver. Elrugaszkodik, s én is, hogy összecsapjunk, ökle gyomorszájon talál, de eszembe sem volt kitérni, hátrébb tántorodok, a sajgó fájdalom a gyomromban, csak növeli az éhségem. Éhezem rád Belphegor, s megnyalom ajkaimat, villan a szemem, ahogy mozdul a  lába, testem megfeszül, ellentart a rúgásbak, de csak, hogy elkaphassam a bokáját, s azzal a lendülettel kihúzzam, majd a sziklás földhöz csapjam. Aztán emelem, hogy újra megtegyem, és újra és .... a kezemben lévő lábra téved a tekintetem. Vajon már ideje enni? Az én fogalmaim szerint ideje volna, hát beleharapok az izmos vadliba, szaggatva az anyagot, tépve addig, amíg végre húsba nem mélyed, s ki nem harapok egy darabot. Hiszen megígértem Belphegor, nem fogom vissza magam, s nem hagyom, hogy elpuhulj, akkor inkább magamba olvasztalak, egyé válsz velem, hogy erős maradhass bennem, s az emlékeimben.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 20, 2021 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Asto, Beelzebub& Belphegor


-Most hagyjam, hogy tiéd legyen az utolsó szó? Az annyira nem én lennék, de rendben. Legyen gyerek nap Mohó!-vonom meg vállaimat és kissé talán szemöldököm is, ennyi engedményt mégis csak kaphat. Asto hamar megjelenik, így már teljes a létszám, meglepi Beelt, így halovány mosolyt kap az attrakció, aztán beszélgetésbe elegyedünk.
-Helyes, mert Astonak feladata van még és neked is!-sejtelmes vigyor kúszik a képemre, az elmémbe úgysem lát bele senki, így van ez jól.
-Mindkettőtöket régről ismerlek már.-pontosítok a két démonnak, de mintha ez az információ nem nagyon tetszene nekik. Nocsak! Hát velük meg mi a manó van? Nem érek rá ezen gondolkozni. Fontos dolog miatt vannak itt, mindketten!
-Nem siettetek én semmit, eljött az idő Beelzebub!-komolyodnak vonásaim, majd vissza tekintek a Sokkarúra.
-Mint például milyen részlet?-kérdezek rá nyíltan, érdekel, hogy mire gondol pontosan. De fél szemmel akkor is a Torkosságot lesem. Előbb utóbb egymásnak esünk. Bár valószínűleg előbb lesz az az utóbb. Szinte már a nyakamban érzem a leheletét. Itt az alkalom! Nem húzhatom tovább az időt. Nincs több időm!
-De fontos kérdés, ma az Asto! Emlékszel a kérésemre?-átható pillantás amivel felmérem, tudnom kell, hogy képes lesz rá! Képesnek kell lennie.
-Helyes Beel! Talán ma jól lakhatsz....-s nincs több beszéd, a démon helyezkedik. Én sem maradok tovább tétlen, egy pillanat alatt rántom elő becses fegyverem a bokám mellől. Gyere Mohó! Villan a szemem és mozdulok, lábam erőteljesen rúg el a földtől, hogy megkezdődjön... S ha nem is vagyok teljesen felkészült, talán az első ütést akkor is én vihetem be, hiszen nőké az elsőbbség. Ha gond nélkül Beelzebub elé kerülök ökölbe szorított apró kezem azonnal gyomor tájék felé üt, remélve, hogy el is találom Őt, ha kivédi, amire azért van esély, akkor lábam lendül, hogy mellkason rúghassam, kibillentsem egyensúlyából. Bár nekem már mindegy, minden mindegy. Innen sehová nem fogok a saját lábamon menni.

Zene: The World Is Yours
reveal your secrets

Asto Vidatu


☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
84
☩ Rang :
Lord/Lovas, Halál
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 15, 2021 11:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Beelzebub Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Beelzebub & Asto Vidatu
paranoia
You know what's coming for ya
A tekintetem elvesz a démonéban keres, ahogyan szokott, válaszokat, de most sem sokat kap, tőle ritkán kapok, túl ritkán… mégis megjegyzem, ahogyan ellép, s elfordítja a fejét, nem állva olyan hosszasan a kutató pillantásomat, mint máskor tenné. Miért nem teszi? Megzavartam…? De elenged, amint felismer elenged, látom az örömet az arcán, átszalad majd el is tűnik, mintha sosem járt volna arra… de ott volt, én láttam, még ha csak egy pillanat volt is. Engedem én is, ahogyan ellépek, növelve a távolságot, bár talán ez még mindig kevés nekünk.
Érzem magamon a tekintetét, később is, amikor már Belphegorhoz beszélek, de nem pillantok vissza rá, mint aki takargatni próbál valamit… és részben így is van, még titok, amit csak érezhet Tawrich, de nemsokára már nem csak az én titkom lesz; később pedig már titok sem lesz. Az ilyen hírek terjednek, még idefent is… és talán ideje lenne terjesztenem.
Úgy tűnt, a szavaim megragadtak valamit Tawrichban, egy pillanatra felé nézek, ahogyan elindul, ösztönösen tudnom kell, hogy merre van, mert csak pillanatok, ennyi dönti el, hogy ki a vad és ki a préda; néha a kettő közti határ keskenyebb lehet, mint szeretnénk. Mert néha még a szörnyek is egymásra vadásznak… mégis visszafordulok Belphegorhoz, bár a lényem egy része még mindig Tawrichot figyeli. - Érthető. – Érthető, hogy több dolga volt az elmúlt évezredekben, nem is szemrehányás volt a részemről, csak egyszerű ténymegállapítás. Nemsokára a többi kérdésemre is választ kapok, bár a részletek, a részletek, miértek, hogyanok és mikortólok sorozata még mindig nem elég tiszta… az arcom mégsem árul el, hűségesen változatlan a nyugalom, amivel biccentek. – Nem tudtam, hogy régről ismeritek egymást. – Nem akartam azonnal rákérdezni a részletekre, talán érkeznek majd maguktól is, legalább is ezt reméltem… bár az időnk véges, a szavak nem mindenkinek kedvesek, van, akinek valami más kedvesen ösztönszerű… és miatta talán sietnünk kell a köszöntésekkel. – Csak ne túl későre. – Ki is mondom, bár már a levegőben érlelődött a gondolat, attól a pillanattól kezdve, hogy Tawrich megmozdul, egyre nyilvánvalóbb, hogy fogy a türelme… és őt nem mindig jó vagy okos váratni.
Vannak-e új fogásaim… kissé oldalra döntöm a fejem, ahogyan hallgatom őt. – Azt hiszem… akad egy pár. – Még ha egy részük nem is pont az, vagy olyan, mint amire gondolna. – Amióta legutóbb találkoztunk, elég sok részlet változott. – A tekintetem Tawrichra is eltéved egy hosszabb pillanatra, hiszen ez a kijelentés most mindkettejük részére szól. Részben a helyzetről beszélek, részben róluk, részben pedig magamról.
- Érdekes szavak. – És érdekes választás volt ilyenre kérni pont minket, Tawrich és én, két teljesen különböző állat. Mindkettő veszélyes, de másképp, mindkettő a végzetedbe csal, de más úton. De ha próbálgatni szeretné az erejét velünk… az talán most még belefér. A bejelentésem pedig ráér majd a végén is, most még talán csak útban lenne. Egyikőjüknek legalábbis, attól tartok, más jellegű akadályt jelente…
- Ilyet nem illik kérdezni Belphegor… - Tudhatja. Tudhatja, hogy sok, elég sok, kettőnél biztosan több, hiszen sose tudni, hogy mikor kellenek, és bár tudok rögtönözni… az eszközeimben meglehetősen válogatós tudok lenni. A tekintetem ismét látványosan Tawrichra talál, aki túl jól ismer. Biccentek a szavaira; elég, talán valóban elég… de attól függ hányuk ellen és hogyan. De kezdetnek mindenképpen jó…
A játékuk kirajzolódni látszik, ahogyan Belphegor hívja, Tawrich felel, hiszen már így is elhúztuk a beszélgetést, talán tényleg ideje lenne a tettekre lépni… bármit is jelentsen ez most. Belphegor leveléből sejtettem, hogy nem egy egyszerű beszélgetésre csal ide, s bár Tawrich jelenlétét nem értettem teljesen, a kettő együtt elég ok volt arra, hogy ne jelenjek meg felkészületlenül; különösen most ne. Szerencsétlen lenne, ha pont most roncsolódna meg túlzottan a testem, de egyelőre még korai volt emiatt aggódni, hiszen még el sem kezdtük. Bármi is legyen, ami ma itt fog történni… Úgy tűnt, ők már készek egymásnak ugrani, csak én volt az, aki szinte változatlanul ált, fenyegetés vagy hívogatás nélkül, csak az alkalomra várva, hiszen bár hívtak, ez nem az én harcom, az ő alkujuk; de ha belekevernek, kénytelen leszek belefolyni én is. És Belphegor kérése, meg Tawrich dühösen morduló éhsége azt súgja, előbb vagy utóbb, de kénytelen leszek közbeszólni…? A kérdés talán inkább az, hogy hogyan…
reveal your secrets

Beelzebub


Goðafoss, Izland Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 13, 2021 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Asto Vidatu Kedvelte a hozzászólásod



Belphegor & Asto Vidatu & Beelzebub


darkside
Do you want to meet all my monsters?
Aprót rándul az ajkam, hogy hiányzott-e a pokol nőstény oroszlánja? A válasz lehetne tömör és velős, de az íze....az hiányzott, érzem a bensőmben, ahogy az éhség kapar, érzem a zsigereimben, melyek megremegnek. Bár talán ő nem erre gondol, dehát Belphegornál sosem tudni pontosan mire is gondol a különös szavak mögött. A következő mondatra rándul a szám, mintha lehetne, mintha nem ehetnék bármennyit is, de belülről akkor is az üresség marcangol, haladékot adtam neki, se nem többet, se nem kevesebbet. Ezt tudja ő is, hiszen ismer, előbb-utóbb előbukik a felszín alól a rém. Már közeledik, hallani a sziklákon csikordulni a talpát, ahogy a fogaim koccannak össze játékosan, majd nyelvem dörzsölni kezdi a metszők között, hiszen egy kis húscafat ragadt oda.
- Ha nem adnám meg a tiszteletet Belphegor úgy érkezem képmutatóként, mint egy makulátlan, ma született ártatlan bárányka. A képmutatás nem az én vétkem. Ez vagyok. – mutatok magamon végig. Nem lenne sértőbb máshogy érkezni, fent tartva egy hamis látszatot, ami akkor is csak egy hazugság? Tisztelem, ezért nem tagadom meg előtte azt, aki és ami vagyok. A nyalintás után megragadom a tettest, s belebámulok kérdő tekintetbe Astwihad. Azt hiszed nem látom a mozdulataid, hogy elkerülte figyelmem, hogy amíg nem eresztettelek, s nem csukódott össze a száj, mely rád nyílt éhezve, hogy mozdultál közel, veszélyes közelségbe. De engedtelek, s távolodom, hogy leplezzem azt, amit kiváltottál belőlem az apró gesztussal, hiszen neked ez csak az, netán kísérlet, vagy...
- Nem rontanám el ilyen hamar. – szól a replika szemforgatva, de tekintetem visszatéved a perzsára. Van benne valami, én látom, hisz jobban ismerem mint bárki, még a saját tenyeremnél is jobban. Változtál. A legutóbbi találkozónk óta, mintha... de hol a másik Astwihad? Hol a másik részed? Összeszorul az állkapcsom, amig a közös múltról beszéltek, de a nyilvánvaló kihívásra elmosolyodom szélesen, szemem éhesen villan, sötét fénye méregeti a démonnőt. – Nem kell siettetned azt, ami elkerülhetetlen, vagy ennyire szeretnéd, hogy harapjak? Tényleg hiányoztam. – kungogok jó kedvűen.  A szórakozás szó azonban visszhangot vet az elmémben, csapongva röpköd, hogy mozduljak elinduljak, oda-vissza sétálgassak kicsit távolabb tőletek, mint egy ketrecbe zárt vad, ami két prédára les, csakhogy ti nem vagytok egyszerű prédák. Régen nem voltatok azok, s ráadásul ketten vagytok. Csak az a kérdés, hogy velem, vagy ellenem?
- Én éhes vagyok Belphegor, ez az egyetlen, amit tudni érdemes. – valóban, már érzem, hát ujjaimat ropogtatom, hogy elnyomjam a korgó morgást bensőmből. A kérdésre szélesedik arcomon a mosoly. Itt mindenki tudja, én vagyok, aki legelőször megunja a szavakat, aki már amikor megérkezett is csak a támadásra várt, csak néző közönségre nem számítottam.
- Biztosan akad nála elég. – hiszen az egyiket már majdnem meg is ismertette velem. – Biztosan játszani akarsz Belphegor? – a csontjaim ropognak, ahogy a szörny lassan előbukik, hiszen ilyen meghívásra hogyan mondhatna nemet? Miért tenném, hiszen azért vagyok itt, mert én sosem fogom vissza magam, nem is tudnám. A hátam begörnyed, ahogy előre helyezem a súlypontomat, hogy készen álljak a támadásra, s figyelmem a démonnőre tapad, csak szemem sarka tapad rád Astwihad, te mit fogsz tenni? Közbe avatkozol? Mit jelent ő neked, mit jelent a szórakozás. Érzem a dühöt, a harag azonban nem maradhat túl sokáig, morgásként szökik ki, mert az egyetlen, amit szüntelen érzek az a mohó éhség, s ha meg is kell dolgoznom a falatér mégis jobb ízű, ha magam szakítom ki Belphegor csinos kis testéből.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2