Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• The Payment... (1256) Mephisto & Ishtar •
reveal your secrets

Hell or Heaven


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 26, 2021 9:53 pm
Következő oldal


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 7:30 am
Következő oldal


• Dal: [You must be registered and logged in to see this link.] • Szószám; 580 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mephisto & Ishtar


Ismerem én e hangokat jól, ha hallom, tudom, hogy te jössz,
Sűrű árnyak fátyolában, lassú léptekkel, létemre törsz...

Minden szava kegyetlen igazság, ha valamit meg akart tenni, hát meg fogja, és én foggal körömmel ellenkezhetek, de akkor is véghez viszi. Csak egy gyenge nő vagyok, esetlen, aki egyedül képtelen megvédeni magát. Hát tehet egy szívességet, és visszamehet oda ahonnan szalajtották. Egy hódító vándor férfi sem fogja megmondani nekem mit lehet vagy mit nem! Az apámnak sem hagyom…
A kocka olyan hirtelen fordul át, hogy az eseményeknek inkább csak átélője vagyok, mint sem irányítója. Marka szorít, béklyóként, ólmos súlyként nehezedik rám, miközben ő maga fölém tornyosul. A közel most már túl közel van. El kellett volna futnom amíg megtehettem. Szégyen a futás, de dögöljön meg aki kerget.
Alig kapok levegőt ahogy a fülembe suttog, én már semmiben sem vagyok biztos. Fejem aprót nemlegesen ingatom, és minden igyekezetemmel azon vagyok hogy szemérmesnek tűnhessek, de olyan nehéz mikor érzem mögöttem. Nekem feszül és olyan vágyak ébrednek bennem, amit képtelen lennék megmagyarázni. Tovább magyarázkodom és vergődöm, de csak saját magam ellenségévé válok.
Félek megkérdezni mégis honnét veszi hogy az ördög létezik, így csak egy újabb nemleges fejingatás a válaszom, mire lazul a fogás. Most lenne az alkalom, csak hátra kellene lépnem, most hogy maga felé ordít, vagy a fájó pontján térdelni, de megbénít érintése. Amennyire csak képes vagyok hátra húzódom, így is túl sok részünk ér össze. Mellkasomban szívem riadt kismadárként vergődik, pihegve kapkodom a levegőt. A következő pillanat egy örökkévalóságnyi szenvedéssel ér fel. A szívem ijedtében megáll, a lélegzetem kihagy. El akarok ájulni, meghalni, nyeljen el a föld, égjek hamuvá… ez lehetetlen. A szemei feketébe fordulnak. Látom, nem az árnyak játéka, nem az éjszaka megtréfáló meséje ez.
-Az nem lehet… istenem... - suttogom magam elé. Nem merek hangosabban szólni, hangom így is remeg. Ő az ördög… tényleg ő! Akárhogy próbálom beszívni a levegőt, olyan kevés haszna van. Érzem hogy ezernyi hangya mászkál testemen, miközben a félelem jeges karmait hátamba vájja és ránt lefele. Ha nem tartana már a földre rogyva kuporognék előtte.
Válaszutat kínál, egy alkut, egy egyezséget. A vágyamat a lelkemért. Ez buta ötlet, ha az övé a lelkem már most elvesztem. A másik lehetőség hogy itt most véget vet életemnek. Kezem ereszti és hogy súlyt adjon szavainak, gyengéden simít végig nyakamon, de egy szempillantással később már ujjai fonják körbe. Ez nem választás! Ebben nincs választás… ha élni akarok még akkor neki kell adnom a lelkem.
Nem hagy időt gondolkodni, én pedig még csak a szemeim se bírtam arcáról levenni. Mért velem történik ez? Nem kellett volna eljönnöm ide… de nem tudtam, én nem tudtam hogy ez lesz… Ki fogja törni a nyakam? Talán már szorít is, vagy csak képzelem?
-Neked adom… - zihálom elfúló hangon végig sem gondolva mi mást tehetnék még, már ha lenne itt egyáltalán bármi amit még felsorakoztathatnék. A csapdájába estem, vagy talán tudatlanul én hívtam? Az irigységem, a szabadság utáni vágyam… az egész az én hibám? – Neked adom… a lelkem… - ismétlem meg a döntést. Rettegek a haláltól, most hogy az árnya rám vetül. Megbánom minden egyes korábbi szavam, hogy tiszteletlen voltam vele, hogy csupán egy férfinek néztem, hogy harcba próbáltam vele szállni. – Könyörgöm hagyd meg az életem… - mozdulni sem merek, nem hogy bármi komolyabb erőfeszítést tenni hogy eleresszen. Csak haza akarok menni, elfelejteni ezt az egészet, csak elaludtam a tűz mellett, ez nem a valóság.
És most mi lesz? Meg fog csókolni? Én még sosem… és nem, nem az ördöggel akarom elkezdeni. Vagy véremmel a nevem bele kell írnom a könyvébe? Igaza volt, megszerzi amit akar és én nem állíthatom meg. Istenem segíts...


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 8:33 pm
Következő oldal


Isten hozott, ördög visz el
A kicsike kissé el van tájolva. Kezd a türelmem fogyni vele szemben, mert nem csinál mást, csak reszket és szövegel, ami az elején még talán még okés is lett volna, ha az irigysége nem fordult volna át rettegésbe, de így kezd unalmassá válni. Nem szeretem a tétlenkedést. Ha nincs semmi izgalom, teszek én róla, hogy legyen. Ha az irigysége nem táplál tovább, majd találok mást, amiben élvezetemet lelhetem.
- Jobb, ha valamit már az elején megtanulsz. Hidegen hagy, hogy mit hiszel, mit nem. Ha a testedet akarom megbámulni, meg fogom, ha mást akarok, akkor megteszem. És nem állíthatsz meg. - teszem szóvá, csakhogy elkezdjem ráébreszteni, hol a helye. Szerencsére ez kellő löketet ad neki, és mindjárt spuriba vágja magát. Ilyen gyorsan még nem láttam nőt magára rántani ennyi göncöt. Csak a fejemet csóválom, miközben az égő husángot himbálja felém. Ideje a tettek mezejére lépni, rohadtul nem szeretem, ha a szavamba vágnak…
Miután lefegyvereztem, ami szinte egy pillanatba telt csak a csuklójánál megragadva, megfordítom, hogy háttal legyen nekem. Már nem a hideg miatt reszket a karjaim között, sokkal inkább a félelemtől. Minden pólusát átjárja. De úgy érzem, van ott más is, nem csak rettegés, főleg, miután a füléhez hajolva súgom a fülébe a megoldás kulcsát. Hogy él e vele vagy sem, az ő döntése, ezen az éjjelen vagy mindketten nyerünk valamit, vagy csak én nyerek, ő pedig veszít, nem is kicsit. Beleremeg az érintésembe. No fene! Ha ő tagadja is, a teste beszél helyette is. Egy részének tetszik ez az egész helyzet. Ördögi vigyorom nem lankad, miközben megfogalmazódik a fejemben, hogyan is teszteljem a türelmét. Vajon meddig tart a felszínes álszenteskedés, meddig bírja ki anélkül, hogy ne kezdjen el könyörögni nekem többért és többért?
- Biztos vagy te benne? - szinte lehelem a fülébe a kérdést és szorosan hozzá préselem magam. Hangosan tanakodik, szórakoztató a kétségbeesése, de az még jobban mulattat, hogy elbizonytalanítottam. Elég könnyen ment. Az ilyen naiv kis libákat a legkönnyebb lóvá tenni. Próbál kiszabadulni az ölelő béklyóból, de próbálkozása hasztalan, ezt ő is belátja és csak a nyögései árulják el fájdalmát. Fog ez neked még jobban is fájni…
- Ebből a csapdából már nincs kiút kislány, ne fáraszd magad, szükséged lesz még az erődre. Tudod, a szentfazék nagyot tévedett. Az ördög igenis létezik. És hogy honnan tudom? - lazítok a szorításomon, de csak azért, hogy magammal szembe fordítsam. Nem veszem el a kezemet a csuklójáról, de a másik kezem ujjai végigvándorolnak az oldalán, majd szorosan a csípőjére fonódnak. Közelebb húzom magamhoz. Szemeim pillanatok alatt feketednek el, a szemfehérjével együtt, nem evilági tekintetem az övébe fúrom.  
- Onnan, hogy én vagyok az ördög. - infernális vigyorom ennél szélesebb már nem is lehetne, ahogy a kicsike reakcióját figyelem. Nem az egyetlen ördög, de ez részletkérdés. Később úgyis rájön majd, amint lebukott a Pokolba.
- Megadom a választás lehetőségét, mert látok benned potenciált. De semmi sincs ingyen. Adott két kapu, választhatsz, melyiken lépsz be. Vagy alkut kötsz velem a lelkedért cserébe és életed végéig úgy élhetsz, mint irigységed tárgya. Vagy rövidke életed fonala itt szakad meg ebben az erdőben, a kezeim által és mindennek vége. - hirtelen eresztem el a csuklóját és simítok végig a nyakán, hogy aztán ujjaimmal átfogjam a kecses fejtartót. Még nem szorítom meg, de sejtheti, hogy nem tökölnék, megtenném, ha kell, nem esne nehezemre megfojtani vagy kitörni pillanatok leforgása alatt.
- Hogyan döntesz? Javaslom, ne gondolkozz túl sokáig, mert az idő véges, tikk-takk, tikk-takk.
reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 9:03 pm
Következő oldal


• Dal: [You must be registered and logged in to see this link.] • Szószám; 522 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mephisto & Ishtar


Ismerem én e hangokat jól, ha hallom, tudom, hogy te jössz,
Sűrű árnyak fátyolában, lassú léptekkel, létemre törsz...

A helyzet nem javul, az idegen nem tágít, nekem pedig nincs hova mennem, és amíg nem szerzem vissza a ruháim addig miben sincs.
-Én nem hisze… - elhallgatok, mert talán nem olyan jó öltelt elárulni hogy a mennyei atyában nem igazán hiszek, hogy nyugtalanító fájdalmaim vannak a templom közelében és hogy nem merek belenyúlni a vizes tálba mert abba mindig forró vizet raknak. – nem hiszem hogy az én testemet kellene magának bámulnia! – tényleg olyan sok női testet látott már? De hogyan? Miért? Miféle alak mászkál egyedül éjnek évadján az erdőben, aki mezítlen nőket nézeget. Talán csak mások is hasonló sorson voltak és útja során látta őket?
Pont úgy beszél mint egy pap… én nem akarok semmilyen bűn melegágyát megvetni. Újabb lépést tesz felém és a helyzet már az amúgy is kellemetlenből, még rosszabb lesz. Ideje cselekednem, és nem állhatok tovább ott hogy a férfi halálán gondolkodjam.
Gyors vagyok, nem pillantok fel, nem pazarolok időt feleslegesen. Felkapom a ruhát és a husángot legyezem előtte, ügyelve hogy az ne aludjon ki. A figyelmeztetése megzavar, és egy pillanatra a rögtönzött fáklyán felejtem pillantásomat. Aztán már csak a ragadozó vigyorát látom megvillanni, ami egyszerre vonz és taszít is. Nem tudom eldönteni mit akarok igazán, elfutni, vagy odamenni hozzá.
Felém lép újra, és ezúttal nem csak egyet. A vöröslő fény úgy huny ki a közelében mintha soha nem lett volna ott. Keze elkapja a csuklóm és már csak a fájdalom hasít végig karomon. Ösztönösen eresztem az ágat és nyüsszögve hajtom ívbe hátam, hogy megpróbáljam a fájdalmat enyhíteni. Fenekem szemérmetlenül feszül a combjának, fejem a mellkasát támassza. Azt hiszem megfulladok, a szívem ki akar robbanni a mellkasomból, képtelen vagyok a rémült nyüszítésen kívül kiadni más hangot.
Szemtelenségnek vette hogy el akartam menekülni és ahogy kimondja hogy kislány megremeg a testem. Nem fázom, a teste meleg, még… azt hiszem… lehet… nem tudom… de… jól esik hozzá bújni, és ez meg is rémít. Az érintése egyszerre fagyos, mintha jéggel simogatnának, és forró is mint a tűz. Annyira ésszerűtlen az egész.
-Az ördöggel? De ő istenfélő nő… - egyre kevésbé vagyok biztos a saját szavaimba – az örgöd nem létezik… a tisztelendő úr szerint az csak a félelmeink szüleménye… és a gyengeségünké… a vakmerőségünké és a kapzsiságunké… - hebegem a tanokat amiket atyám súlykol állandóan. A hangja olyan helyekre is befészkeli magát a testembe amit még más sosem érintett. – Honnét tudja hogy alkut kötött? Az ördög ölte meg O’Danellt? – ahogy kimondom a gondolat szöget üt a fejembe, talán én is köthetnék alkut vele… lehetnék a magam ura? – Én nem tudom hogy ez miképp megy… - ajkaimra harapok, nehogy feltegyem a kérdést, nehogy segítséget kérjek, mi van ha rossz ember, ha kihasznál, ha beárul és bajba kever?
Mozdulok, szabadulni próbálnék, de a karom megfeszül és csak halk jajgatás hagyja el torkom. Innen csak akkor menekülök meg ha elenged, rá kell vennem hogy megtegye.
-Kérem eresszen… nem futok el… nagyon fáj a karom…


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 7:07 pm
Következő oldal


Isten hozott, ördög visz el
Amilyen szórakoztató volt még az elején a kis céda, kezd a türelmem egyre végesebb lenni vele szemben. Viszont örülnék még egy kis irigységnek, ha már így akaratlanul is feltölt vele, de ha továbbra is csak untatni próbál, kénytelen leszek magam gondoskodni a további szórakozásomról az ő kárára. Karba tett kézzel állok előtte és várom, hogy végre megmozduljon.  
- Meddig kéreted még magad előttem? Láttam már elég lemeztelenített női testet a megélt éveim alatt, nincs a pőreségben semmi szégyellni való, főleg, ha van is mit mutass a külvilág felé. Ha a drágalátos mennyei Urad előtt nem szégyelled magad, előttem miért teszed? - teszem fel neki a kérdést, amire valóban kíváncsi vagyok. Rég jártam már ezen a világon, de hiába teltek el évszázadok, az emberek gondolkodása nemhogy kiszélesedett volna, még jobban beszűkült. Hol van a dicső hellenizmus? Mivé lett a szabad szellem, akarat? Hédoné szellemét vajon hová űzték ebből a veszettül szentséges pöcegödörből?
- De hazudj csak nekem, hazudj csak magadnak, vesd meg a bűn melegágyát, bár teszem hozzá, az sem véd meg a fagyhaláltól. - vonok vállat és közben elkezdek visszaszámolni. Fogy az idő…
- Hogy mit is akarok? Ugyan mit is akarhat egy magamfajta férfiember ebben az unalmas és egyhangú világban? Egy kis szórakozást. Te pedig mindezidáig igencsak szórakoztatónak tűntél, viszont tartok tőle, hogy kezdesz unalmassá válni azóta, hogy rádöbbentél, nem csak a gülü szemű huhogók lehetnek szemtanúi felszabadultságod pillanatainak. De adok még egy esélyt, hogy bebizonyítsd, különbözöl a sok szenteskedő, szürke kis senkiházitól, akik honfitársaidnak nevezik magukat. Már el is kezdheted. - bökök a fejemmel a hacukája felé. Még egy határozott lépéssel demonstrálom, hogy nem a levegőbe beszélek. Közben megered a kicsike nyelve.
- Valóban nagyon pazar élete lehet az asszonynak. Irigylésre méltó. Csak meg kellett ölnie a férjét hozzá. Mert ne mond nekem, hogy siralmasan egyhangú, természetes halált halt az ember. - még tovább is fűzném a mondandóm, ha nem kapna végre az alkalmon és gazellát megszégyenítő módon a még pislákoló tűz mellé szökdécselve magára nem rántaná a hacukáját. A mutatványa elég érdekesen hat, de rohadt mód szórakoztató is egyben. A biztonság kedvéért még egy husángot is felkap, azt hiszi, az majd megvédi tőlem. Naiv fehérnép…
- Vigyázz, a végén még megégeted vele magad. - jegyzem meg kiszélesedő cápavigyorral, számomra kezd ismét szórakoztatóvá válni a helyzet. Viszont szavaival ellentétesen cselekszik, mert nem indul meg, marad, kíváncsi, meg akarja ismerni, ízlelni az ismeretlent, csak magának sem meri bevallani. De a tekintete mindent elárul. Fittyet hányva a tüzeskedésére egyre szélesedő, ördögi vigyorral indulok meg felé. Lassan, de biztosan. Amint kellő közelségbe érek, a tűz kialszik a husángból. Elkapom a karját, amivel tartja, majd nemes egyszerűséggel kicsavarom a kezéből a fadarabot. Megfordítom, hogy a háta a mellkasomnak feszüljön.
- Hogy ti milyen türelmetlenek vagytok…Még be se fejeztem a mondandómat és te máris itt hagynál. Ez rohadtul nincs ínyemre kislány…- kiseprem a haját a nyakából, majd közelebb hajolok hozzá.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy O’Danell özvegye alkut kötött az ördöggel? Ezért van most ilyen fene jó dolga. - mormolom a fülébe kellemes hangon. Ugyan nem tudom, hogy valóban így történt e, de mit számít az? Megvezetés vagy sem, jó ürügy, hogy megfogjam ezt a kicsikét. Ha másra nem is lesz jó odalent, arra biztos, hogy elszórakoztasson magányos óráimon…
reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 7:11 am
Következő oldal


• Dal: [You must be registered and logged in to see this link.] • Szószám; 522 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mephisto & Ishtar


Ismerem én e hangokat jól, ha hallom, tudom, hogy te jössz,
Sűrű árnyak fátyolában, lassú léptekkel, létemre törsz...

A taktikám nem vált be, sem az eréjes fenyegetőzés, sem a kérlelés, de még az alku sem kellett neki. Nincs szüksége semmire tőlem, nem egy tolvaj, sem koldus. A helyzet egyre inkább elhatalmasodik felettem, én meg csak reszketek a fa tövében és remélem a legjobbakat. Bolondság. Remélem hogy rám un és tovább áll. Latolgatom az esélyeimet, de ez nem egy farkas, nem egy medve ami a zsebemben lévő szárított húsra ácsingózik.
Jól hangzik, hogy fogom magma és csak úgy odasétálok a ruháimért, de eszem legtávolabbi ágában sincs közelebb menni hozzá. Ismerem az ilyen dolgokat. Láttam a legényeket, hogy csalják tőrbe a leányokat, jaj csak mutatok valamit, aztán közelebb mennek és már csuklójukon a bilincsként záródó ujjak. Én ugyan oda nem megyek, hiába tárja ki karjait. Egyre jobban fázom, és a tűzre is kellene rakni ha nem akarom hogy kialudjon.
Tessék sürget, én meg úgy kezdek el fázni mintha tél lenne. Badarság az egész, én nem fázom!
-Nem fázom! – hazudok, de az ostoba is látja hogy majd megvesz az isten hidege. –Akkor mit akarsz, miért vagy itt? Mért nem mész a dolgodra? – igazán tovább állhatna, és nekem is jobb lenne ha fognék egy nagyobb fahasábot és hazaindulnék.
Eddig azt hittem az az ijesztő hogy mosolyog, de most abbahagyta, nem is ez a jó szó rá, mintha egy pillanat alatt eltűnt volna a mosolya, egyszerűen letörölte, elhalt, soha nem is volt. Komor és hideg és … rémisztő ahogy rám néz.
Nincs köze az apámhoz. Eddig megnyugtatott volna, de ha nem szab egy férfinek semmi korlátot, akkor tényleg bármit megtehet. A törvény neki ad igazat… bármiben, és mindenben. Ha ellentéteset állítunk, még ha van is ember ki látta volna, inkább hazudik, csak hogy ne kerüljön bajba. Még rá sütnék hogy asszonnyal való dolgokat tett velem, és azért fogja pártom.
Továbbra sem távozik, és tényleg úgy gondolja azt teszi amit akar, én meg egyre kevésbé hiszem hogy csak gondolja. Újra kérdez, hát felelek, addig is az időt húzva, míg kitalálom mit kellene cselekednem.
-A férje halott… övé minden vagyon és senki nem kötelezi semmire. Maga dönt a sorsa felett! – pont nekem kell elmagyarázni egy férfinek mit jelent szabadnak lenni? –Egyedül van, nem ugráltatják… - morgom magam elé, miközben a fa törzsében kapaszkodom. Az a lépés amit az előbb felém tett, kicsit elbátortalanít, úgyhogy elkezdek azon agyalni hogy ha elzavarni nem tudom, talán nekem lenne ildomos most már távoznom.
A fát megkerülve, szökkelve a tűznél hagyott ruháim fel lépek, és felkapom azokat, hogy ugyan bénán de takarhassam magam. Jobbommal egy lángoló husángot kapok ki a tűzből és forró felét a férfi felé tartom.
-Lehet hogy maga élvezi a társaságot, de én jobb szeretek egyedül lenni! – fenyegetően lóbálom meg előtte. – Ha maga nem hajlandó távozni, akkor megyek én! – lépek hátra lassan. Nem igazán akaródzik mennem. Fenekem már majdnem lefagyott, didergek és inkább a tűz mellett kuporognék, de nem érzem magam biztonságban ennek az idegennek a közelében, még akkor sem, ha az agyam valami megmagyarázhatatlan módon vonzódni kezdett hozzá. Hiszen nem tett még semmit, csak olyan arrogáns amilyen egy férfi lenni szokott. De velem ne szórakozzon, én nem vagyok semmi rokona, hogy egyengesse utam, vagy hogy időmet pazaroljam rá.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 23, 2021 6:06 pm
Következő oldal


Isten hozott, ördög visz el
Mikor feljöttem a halandó pondrók világába, nem számítottam arra, hogy a kelleténél is jobban fogok szórakozni, és mulatságom tárgya egy rituális táncot járó pucér fehércseléd lesz, aki mit sem sejtve merészen körözget a tűz körül, miközben előlépek az árnyak közül. Várom, mikor esik le neki, hogy nincs egyedül, de úgy tűnik eléggé belefeledkezett a kis sámántáncba, ezért megszólítom. Hamar ki is zökken a ritmusból, szinte vet egy hátraszaltót. Ez csak még szórakoztatóbb. Oly esetlenek a mennyei vén szaros teremtményei, oly könnyű őket megtörni, szinte nincs is bennük semmi kihívás. Az eddigi szabadossága egy szempillantás alatt eltűnik, ahogy beveti magát egy fa mögé. Komolyan? Mire jó ez a színlelt erkölcsösség? Arcátlan vigyorom nem tűnik el a képemről, de cittegve megcsóválom a fejem.
- Ugyan, előttem aztán nem kell szemérmeskedj. Szerintem nem áll jól neked. - jegyzem meg, miközben le sem veszem róla a tekintetem. Ugyan nem ismerem, de úgy vélem, egy épeszű erkölcsös csitri se vetné be magát az erdőbe alkonyat után, csak azok, akik kimondottan vágynak arra, hogy valami izgalmas is történjen velük azon kívül, hogy éjjelente, zárt ajtók mögött, a szomszéd daliára gondolva vágytól nedvesen magukhoz nyúlnak. Visszakérdezésére ha lehet, még szélesebb cápavigyor terül szét a képemen.
- Férfi vagyok. Azt teszek, amit jónak látok. Nem az én szüzies jóhírem forog kockán egy ilyen helyzetben, úgy gondolom. De ahogy elnézlek, téged sem különösebben izgat a dolog. - direkt nem magázódom, elvégre démon vagyok, a Pokolban pedig nem szokás a tisztelet megadása, ráadásul nem sokáig tervezek színlelni. Ugyan minek is magázzak alantas lélekkel rendelkezőket? Nem tartom őket egy szinten a fajtámmal, csak alapanyagnak jók, pokoltölteléknek, ha úgy vesszük. A kicsike kéréseit meghallva nem tudom megállni, hogy ne röhögjem el magam jóízűen. Felettébb szórakoztató kezd lenni ez az éjjel, és még csak most kezdődött el. A tekintetemet a mellettem hanyagul levetett göncökre vetem.
- Kellene mi? Gyere ide és vedd el magad, nem vagyok az inasod! - tárom szét a két karom, mintha nehezemre esne felvenni a hacukáit. Nem fogok egy halandó embernek ugrálni, ha nem akar megfagyni, közelebb kell merészkednie hozzám. Én aztán tudok várni, vele ellentétben rám az időjárás viszontagságai nincsenek hatással. Elkezdi nekem elregélni unalmas kis életének még unalmasabb problémáit, de az én hibám, én kérdeztem. Ha tudnék ásítani, bizonyára már megtettem volna.
- Ketyeg az idő. Ha nem akarsz megfagyni, ideje lenne megmozdulnod. - teszem még hozzá csak úgy mellékesen. Nem akarom mindjárt elrontani a mókát, de ha nem erőlteti meg magát, kénytelen leszek én kirángatni a fa takarásából. Általában türelmes démon vagyok, ha egyezségről van szó. De ez most egy egészen más szituáció. Mikor O’Danell özvegyét említi, az irigység energiái kezdenek ismét tanyát verni a pórusaiban. Szóval ő lesz a ludas! Vegyük csak fel a vezérfonalat, sose árt, ha egy kicsit játszunk még az "étellel” nem igaz?
- Ne aggódj, eszemben sincs téged odacitálni Collinsék küszöbére. Nem szokásom belefolyni mások dolgaiba. - hantázok neki szemrebbenés nélkül, hisz most is azt teszem lényegében, bekavarok a szárnyasok urának állatkertjébe. Maguktól nem buknak le a lelkek se a Pokolba. A kicsike megemeli a hangját, az egyik szemöldököm mindjárt követni kezdi a példáját. Ez most elküldött a picsába? Az igen…Vagy tényleg annyira ostoba, hogy nem tudja felmérni a helyzetet, vagy rafinált és azt akarja, hogy valaki jól elpicsázza. A mosolyom lehervad az arcomról. Ideje, hogy ráébredjen, velem ő nem szórakozhat. Ha még mindig nem lépett közelebb hozzám, akkor teszek egy lépést felé.
- Nem hinném, hogy olyan helyzetben vagy, hogy feltételeket szabj nekem, épp ellenkezőleg. Itt én vagyok az, aki kérdez, te pedig válaszolsz, ilyen egyszerű a képlet. És nem az a lényeg, hogy ki vagyok, de azt elárulom, semmi közöm az apádhoz, azt se tudom, ki is az a nyomorult. A csecsebecséid pedig hidegen hagynak, mindenem megvan, ami csak kell, nem szorulok rá a függődre. - válaszolom neki ellentmondást nem tűrő hangnemben és remélem, veszi az adást. Ha nem, demonstrálhatom is neki, hogy hol a helye.
- Úgy döntöttem, még maradok. Jó társaságnak ígérkezel. Azt mondtad, szabad akarsz lenni, mint O’Danell özvegye. De mit is értesz a szabadsága alatt? Mennyivel szabadabb ő, mint te? - kérdem tőle, mert szeretném még kiélvezni, magamba szívni a belőle nyerhető irigy esszenciát, mielőtt el nem vinné a fagyhalál vagy az őrületbe nem kergetném. Utóbbi ötlete igencsak tetszetős azok után, hogy felvágták a nyelvét. Nem fogom hagyni, hogy a fagy végezzen vele, biztos nem...
reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 4:27 pm
Következő oldal


• Dal: [You must be registered and logged in to see this link.] • Szószám; 476 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mephisto & Ishtar


Ismerem én e hangokat jól, ha hallom, tudom, hogy te jössz,
Sűrű árnyak fátyolában, lassú léptekkel, létemre törsz...

-…Nincsen fény, csak árnyék, betegség és közöny, mindaz, ami vár még... mi az mi vár még? – A táncom egyre hevesebb, élvezem, mintha testem pontosan tudná mit kell tenni, melyik lépés után mi következik, anélkül hogy a tűzbe zuhannék, vagy mellette terülnék el bokám szegve. A mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, a levegő szinte égeti a tüdőm ahogy teleszívom és újabb dúdolásba kezdek.
A hang olyan váratlanul ér, hogy a lépést elvétve riadtan botladozva esek majdnem hátra. Hirtelen nem hogy a jómodor, de a saját nevem sem jön a nyelvemre. Ahogy az erdő népe szokott a vadász elől menekülni, úgy bújok a legközelebbi fatörzs mellé, szinte belesimulva, hogy a lehető legtöbbet takarjon. Jobb lett volna ha a ruhám kapom magam elé, de épp az mellett áll az idegen, akit eddig fel sem mértem, de most tetőtől talpig szemrevételezem. Magas… és férfi… az arcán ijesztő mosoly terül szét. A haja sötét, ezt még a tűz fényében is tökéletesen látom, noha nálunk nem sok világos sörényű ember jár. Ruhája egyszerű, semmi hivalkodás, szóval kétlem hogy egy elöljáró lenne. Karjait összefonta maga előtt és újra megszólal.
-Magának sem tanították meg, hogy nem illő az erdőben ily kései órán ólálkodni? – tessék ez vagyok én, a szemérmetlen mezítlen teremtés, aki nem hogy magyarázkodni kezdené a helyzetet, rávilágítva ártatlanságára, még támadja azt aki rajta kapja bűnösségén. Az arca nem ismerős, biztosan nem a mi közösségünk tagja, akkor viszont bárki lehet, jó és rosszakaró is. Mért akarja tudni hogy miért vagyok itt?
-Megtenné hogy… ideadná… a… - nyökögök mint egy igásló. – a ruhám… - ez az Aeryn, máris megvan az első jó pont, rájöttél hogy mezítlen vagy. Kicsit már késő, mert a fazon mindent is látott, amit nem akartál megmutatni neki. –és… forduljon el.
Mondjuk lehet szebben kellene kérnem, de itt nem melegít a tűz, és egyre jobban fázom. A fa törzse sem mondható éppen a legmelegebb dolognak amihez simulhatnék.
-Atyám elzavart otthonról… - féligazság, az mindig több, mint a hazugság, de kevesebb a tényleges valónál, a tisztelendő úr szerint a féligazság is hazugság, de jobban már nem is lehetnék bűnös, mit számít hát ez a kis füllentés? –mert nem akarok hozzámenni Collins fiához… nem való nekem az az élet, én szabad akarok lenni, mint O’Danell özvegye. –aztán leesik hogy mi van ha atyám küldte utánam? – Nem vihet vissza, nem fogok szót fogadni, én nem leszek Adam asszonya! – egyre jobban fázom, és a szégyenérzetemnél a haragom kezd egyre nagyobb és nagyobb lenni. –Egyáltalán ki maga? Az atyám küldte? Nincs velem dolga, eriggyen innen!- szép próbálkozás, csak nem túl magasztos a helyzet, mintha a szirt tetejéről bottal hessegetném az éhes farkast, félig egy fa mögé bújva hadakozom egy ismeretlennel, aki első pillanatra is nem csak erősebbnek, de okosabbnak és gyorsabbnak is tűnik. Talán taktikát kellene váltanom. –Nézze… nincs dolgunk egymással, kérem… a ruháim között van egy függő… az anyámé volt… fogja, vigye… és távozzon… megegyeztünk?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 1:58 pm
Következő oldal


Isten hozott, ördög visz el
Ritkásan tűnök fel a mennyei főszárnyas teremtményeinek földjén, mert komoly feladatom van a Pokol tüzes bugyraiban, hisz én vagyok az Északi kapu védelmezőinek feje, de ha ritkásan is járok fent, olyankor általában mindig nagyot szakítok. Lelkeket légióm seregébe, melyet már hosszú évezredek óta vezetek. Megérte annak idején alkut kötni Viszály lovasával, az eskü azóta is hozzáköt és nem célom felrúgni, hisz mindkettőnk számára gyümölcsöző ez a szövetség. Megerősített és védelmet biztosított pozícióm megtartásához. Én itt vagyok, talpon maradtam évezredeken keresztül, a Félszemű pedig elbukott. Még mindig diadalmas vigyor terpeszkedik rá démoni pofámra, ha visszagondolok azokra az időkre. A képére, ahogy elérte a fordulat szele. De térjünk is vissza a jelenre. Nemrég úgy döntöttem, ideje lesz ismét személyes toborzásba fognom. Hél előzetesen már fel is térképezte nekem a vidékeket, honnan lehetne erős, strapabíró lelkeket beszerezni, akik hajlandóak lennének eladni magukat az ördögnek. Így esett a választásom a kelták leszármazottjaira. Ők még hittek a vér erejében, a sötétség hívó szavában. És vannak, akik még most is hisznek…
A mai nap eredményesen zárult, már gazdagabb is lettem pár viking és kelta lélekkel (mostanában máshogy nevezik már magukat, de a lényeg egyre megy), akik csak arra várnak, hogy megnyíljon alattuk a föld és elnyelje őket a Pokol. Hamarosan lejár az idejük, tikktakk, tikktakk, de kaptak még egy rövid időt kiélvezni a földi javakat. Úgy döntöttem, ha már úgy is földi képmásomban járok-kelek az égi főtollas játszóterén, és Hél tartja helyettem a frontot, míg vissza nem térek, feltérképezem magamnak a helyet, a korszakot, újításait. Betérek egy közeli faluba. Rövid kóválygás után észrevételezem magamban, hogy ez bizony rohadtul egy prűd és begyepesedett korszak. Unalmas, semmitmondó, szürke. Hová tűnt ezekből a tűz, a szenvedély? Az imaház előtt elhaladva kétszer is körbefordul a gyomrom tartalma, túl sok lett hirtelen a kereszt és a szenteskedés. Ennek hatására úgy döntök, hogy itt hagyok egy ördögi jelet, hátha ráharapnak a szentfazekak. Ahogy elhaladok a szentház mellett, úgy fordulnak meg sorban a keresztek a falakon. Remélem rettegve ördögöt kiáltanak! Erre pedig inni kell! A közeli csehóba veszem az irányt, majd egy kancsó sör társaságában hallgatom a mellettem lévő kótyagos asztaltársaság zagyvaságait, akik valami földesember eretneknek titulált leányáról tanácskoznak éppen. Mindegyiknek lenne megoldása arra hogyan is bírja engedelmességre a kis szukát. Ördögi vigyor terpeszkedik rá a képemre. Ezek is inkább lebuknak, semmint felemelkednek, ha így haladnak. Ilyen gondolatokkal megáldva hiába kopognának a Mennyek kapujánál, az rövid úton rájuk lenne baszva. Már a korsóm felénél járok, mikor megérzem az irigység keserédes esszenciáját. Hmm..csak értem kiált ez a nedű! Felhörpintem a maradék sörömet, majd fizetés nélkül távozok és követni kezdem az irigység forrását, természetesen kellő távolságból ahhoz, hogy ne legyen feltűnő a számára. A kis méregzsák beveti magát az erdő sűrűjébe. Érdekes…Nesztelenül surranok követve őt, sokkal jobb elfoglaltságnak ígérkezik ez, mint az ivóban hallgatni a szenteskedő nyomorultak elázott gondolatait. Úgy döntök, ma az ő féltékenysége fogja táplálni lényem lényegét. Nem rontok azonnal rá, kivárom a megfelelő pillanatot, közben szívom magamba a belőle áradó bűnt, gondolatainak féltékeny kinyilatkoztatását, a keserű ízt, a csalódottságot. Ízlelgetem, mint korhely a bort. Úgy tűnik, nem hazafelé igyekszik, egy tisztáson letelepedve tüzet rak és letelepszik mellé. Ez aztán a bátorság! Vagy inkább botorság? Inkább az utóbbi. A hideg ellenére a kicsike úgy dönt, hogy megszabadul a testét körbeölelő hacukától, miközben rázendül egy dalra. Na ez már érdekesebbnek ígérkezik. Rétegről rétegre hámozza le magáról a nehéz anyagot, míg végül már nem marad rajta más, csak csupasz bőre, amiben kivetette magából az anyja méhe. Nem hittem volna, hogy ez az este még szórakoztató is lehet a számomra ebben a tettetett szemérmeskedésben, amiben ez a hely megrekedt, de úgy látom, akadnak még üdítő kivételek. Sötétlelkű vigyorra húzódik a szám, amikor táncot járva körbe ugrálja a tüzet, mint valami pogány mágiát űző sámán. Nem tudom, mi célt szolgál a kis rítusa, de jót szórakozom a kicsikén, elkönyvelem magamban, hogy ezért már érdemes volt erre a vidékre látogatnom. A tűz fénye árnyékba vonja friss és hamvas idomait, szemrevételezve úgy vélem már a beérettek korszakába lépett. Megunva a bámészkodást, kilépek a sűrűn benőtt növényzet takarásából, majd közelebb sétálok a tűzhöz és összefont karokkal megállok várva, mikor esik le neki önkívületi állapotában, hogy társasága akadt.
- Úgy látom, neked sem tanították meg, hogy óvakodj az erdőtől és lakóitól ily kései órán. - zavarok bele a kántálásba mély hangomon, miközben sötét vigyor terül szét a képemen.
- Mondd, ki miatt jutottál ide? - teszem fel a következő kérdést. Mielőtt eldönteném, mit kezdjek vele azon kívül, hogy megölném, nem árt, ha még rátér kicsit irigysége tárgyára, hagy nyeljek még belőle, nagy kortyokban. Talán nem csak így válik hasznomra a kicsike.
reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 12:59 pm
Következő oldal


• Dal: [You must be registered and logged in to see this link.] • Szószám; 928 • [You must be registered and logged in to see this link.] »
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mephisto & Ishtar


Ismerem én e hangokat jól, ha hallom, tudom, hogy te jössz,
Sűrű árnyak fátyolában, lassú léptekkel, létemre törsz...
1256 - Valahol a Liffey folyó közelében.

Ujjaim ökölbe szorítom, állok, s nem felelek kérdésére, hogy megértettem e a parancsát. Minden tavasszal eljátssza, minden ősszel figyelmeztet, minden teliholdkor könyörgöm hogy ne így legyen. Azt hiszem nincs tovább. Már nem tűri el a makacskodásom, nem hallgatja meg a könyörgéseim. Mióta múlt télen anyánk itt hagyott minket, atyámra maradt mind a hat gyermekének gondozása, és sorra vette a tőlünk való megszabadulásának módjait. Teher vagyunk számára, ehhez kétség sem fér, noha mind már az asszonyi korban járunk, továbbra is csak éhes szájat jelentünk neki. Roisin önként és dalolva omlott atyánk választottjának karjaiba, ő mindig is arra az életre vágyott, amit példaként élt meg. Kis ház, munka a földeken és szülni annyi gyereket amennyit csak az úr adni szándékozik. Faye apánk kedvence volt mindig is, jó lelkű, szerény, visszahúzódó lány, ha nem is tetszik neki Dalyék fia, sosem adna ennek hangot. Ami engem illet... a nevem Aeryn és sosem álltam be a sorba. Utáltam a templomot, utáltam a földet túrni, és sosem voltam az a fajta lány, aki kacérkodva leskelődik a fiúk után. Kis falu a miénk, amúgy sincs olyan nagy választék, hát miért kössem le magam az mellett aki nem tetszik?
Ordít torka szakadtából, fenyeget, hogy elzavar a háztól és éhen fogok halni, hogy koldus módjára visz el majd a téli hideg. Aztán már ott tart hogy egyedül a következő holdtöltét sem érném meg. A bátyáim bólogatnak, micsoda szentfazék népség. Vissza akarnék vágni neki, megmondani a magamért, a fejére olvasni hogy nem jobb azoknál akik egykoron rá mutogattak. Szerinte már kifutok az időből, hogy öreg vagyok, hogy örülnöm kellene, hogy az öreg Collins hajlandó a házasságba belemenni. No nem vele, hanem a félkegyelmű fiával, a nagyra becsült Adam... láttam amikor gyerekként macskákat kínzott, és ricinust etetett az ökrökkel, hogy a szántáskor minden lépéssel apját beterítse a förmedvény szagú trágya. Azt suttogják, már volt neki asszonya, de halálra verte a sok rothadt alma levének iszogatása után.
-Neeeem! - ordítok már én is, felkapom kendőm a lócáról és kiviharzok a házból. Még hallom ahogy atyám megtiltja hogy bárki a nyomomba eredjen, én meg csak szedem a lábam az erdő felé. Majd én megmutatom nekik, nem leszek senki cselédje. A saját életemet fogom élni, olyat amilyet én akarok, olyat mint O'Danell özvegye. Mázlista asszony, a férje két tél óta a föld alatt van, és fiú híján ő minden vagyonának birtokosa. Ilyen akarok lenni. Egyedül dönteni a sorsomról, nem akarom hogy mások megmondják mit tehetek és mit nem. Nem akarom a meglévő éveimet egy iszákos, asszonyverő árnyékában tölteni rettegve, hogy egy hajnalon nem kelek fel többet.
Tavasz van, a fák rügyeznek, a madarak éneke betölti az eget és én szinte fürdök a szabadság érzésében, noha tisztában vagyok vele, atyám meg fogja elégelni makacskodásom, és ha kell hát erőszakkal kényszerít, de akkor is az lesz amit ő akar. Nem hozhat szégyent a nevére egyetlen fehérnép sem.
Az idő olyan gyorsan telik, hogy mire észbe kapok messze csatangoltam és a nap utolsó sugarait legelteti a láthatáron. Körülöttem a rengeteg, és ha nem akarok a farkasok eledele lenni, valahogy tüzet kell raknom.
Az avar viszonylag száraz, két napja már hogy nem esett, így megpróbálom a felső rétegét összehúzni ujjaimmal és pár szárazabb gallyat rápakolni. Mintha versenyt futnék a sötétséggel... alig látok már, mikor az első szikra megjelenik, és a földön térdelve próbálom óvatosan fújni hogy lángra kapjon a megmaradt őszi levél. A kis parázsló vörös ágacska, a megváltást jelenti, és csak az után hogy erőre kap, kezdem érezni hogy a tél nem tűnt el nyomtalanul, fagyos karmaival vájt barázdákban még mindig áthúz a szél vágtató paripáján. Testemmel igyekszem védeni az apró lángot és az összes fellelhető ágacskát elébe hordani, hogy egymást támogatva túléljük a mindent elnyelő éjszakát.
A tűz csendesen ropog, néha hallok egy baglyot, vagy egy cickány motoszkálását, de látni csak a legközelebbi fák törzsét van szerencsém.
Oda kellett volna figyelnem a templomban, megtanulhattam volna az imákat, most tudnék egyet mondani, kérni az Istent, hogy vigyázzon rám. Vigyázzon... de miért is tenné? Hiszen minden léptemmel ellene cselekedtem, nem akarom a házasság szentségét, sem a gyermekáldását, nem vágyom minden nap az ő nevét suttogni, előbb vinne el az ördög maga. Vajon O'Danell-től is így szabadult meg az özvegye? Lepaktált az ördöggel? Eladta neki a lelkét? Számít valamit? Most gazdag, szabad, pont olyan amilyen lenni akarok, bárcsak tudnám hogy csinálta.
A félelem nem hagy aludni, tartok tőle ha elpilledek még kialszik a tűz és elnyel a sötétség. Halkan kezdek dúdolgatni, hátha távol tartja a vadakat is.
-Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek, a földi pokolban sosem ünnepelnek. Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék, betegség és közöny, mindaz, ami vár még... - mintha a tűz sokkal melegebb lenne, vagy csak a félelem okozta veríték miatt érzem, de nedves ruhában nem üldögélhetek, még elvisz a halál magával.
Előbb csak a szoknyámból bújok ki, hagyom hogy alsó öltözetem lengén tapadjon rám, de a szél megfútta, és hideg mint a vadászkutya lába, hát abból is kibújok.
-Mert a szeretetet nem pótolja semmi. Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni! Üres lenne szíved, meghalna a lelked, csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek. - na persze... a szeretet gazdaggá tenne... bolond dal.
Így sem a legjobb, talán ha mozognék, nem fáznék ennyire. Felkelve, először csak körbe járom a tüzet, újra és újra, hol egyik irányba hol a másikba. Aztán szökellni kezdek, végül már a saját testem körül pördülök meg és újra hangosan rákezdek a dalocskára.
-Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek, a földi pokolban sosem ünnepelnek. Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék, betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

reveal your secrets

Ishtar


The Payment... (1256)  Mephisto & Ishtar Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
783
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 10:33 am
Következő oldal


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2