Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Alastor


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
71
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 14, 2021 11:53 pm
Következő oldal


Leviatánok titkos kertje II.
Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
A kertben, a különféle növények között az idő teljesen más értelmet nyer. A természet békéjében mintha elveszne az időérzék, a másodpercekből percek, a percekből órák lesznek. Elnyúlik az idő. Húga ismerősen csengő kellemes hangja zökkenti ki gondolataiból és eszmél arra, hogy eljárt felette a délelőtt. Félrelökve a kerti szerszámokat lesöpri magáról a földet, majd kerti kabátját felakasztva üdvözli Asterint és az őt kísérő, Theodore néven bemutatkozó lányt.
-Én is hidd el, de ki gondolta volna, hogy a terület földrengte hely? - tárja szét karjait, miközben növényekkel teli nappalijába vezeti vendégeit. Nagyon igaz a helyzetre az a halandó szófordulat: Késő bánat. A függőkert említésére egy pillanatnyi halvány mosoly fut végig arcán, ahogy felderengenek előtte  az ott töltött évtizedek. Valóban kár érte.
-Érezzétek magatok otthon. - vezeti be őket a térbe, és hagyja, hogy a két nő kedvére szemlélődjön az üvegházra emlékeztető növényszobában. Lényegében bármihez hozzáérhetnek, megszagolhatnak, megkóstolhatnak ha úgy érzik, ebben a helyiségben nem tart semmit, ami halálos méreg lehetne számukra.
-Ezt a kertet földrengés egészen biztos nem pusztíthatja el. - jegyzi meg, miközben a pult mögé lép és teakészítésbe fog. Ezúttal körültekintőbb volt a helyválasztás terén.
-Még nincs igazából neve...de ötféle gombából készül. Többek között az általad is igen jól ismert északi varázsgombából...vagyis annak egy nemesített válfajából, ami ízvilágában aromásabb.... - magyarázza és már maga a varázsgomba említése is előrevetíti, hogy itt valami bódító dolog van készülőben. És ha azóta nem változott drága kishúga ízlése, akkor bizony Asterin szereti azokat a dolgokat, amik kábulatba hozzák. Míg lassan felaprózza a gombafejeket, a szőke előveszi a szekrényből a teáskészletet és közben megosztja, hogy istennővé avanzsálódott és gyülekezetet nyitott az araboknál.
-Gondolom az álluk is leesett. - mosolyogja meg húga történetét. Őt ismerve, szinte látja is maga előtt a jelenetet. Theodore megemlíti, hogy Asterin felcsapott bábának, de kígyóhúga semmiségnek állítja be a dolgot.
-Ne szerénykedj húgom, szép dolog ez. - jegyzi meg, miközben keze alatt jár a kés szorgosan.
-Jó néhány évtizede nem láttam egyikőjüket sem. - feleli, mikor Asterin testvéreikről kérdez. Talán a szőröst látta párszor beugrani néhány dologért, de nem volt több mint néhány perces villámlátogatás. Szóra sem érdemes.
-A boszorkányaim jól vannak. Újabban kísérletezem velük... - kezd bele, miközben egy nagy fémedényt húz elő a pult alól, amibe bele is sepri az összeaprózott pecsétviasz gombát. Az egészet láng alá teszi és nagyjából egy két decis korsó vízben forralni kezdi. Míg a főzet felfő, addig apróra vágja a mandulagombát is.
-...a boszorkányaim életciklusának meghosszabbításán dolgozom. - árulja el, újabban mivel foglalatoskodik megszokott dolgai mellett.
-Nem kifejezetten a halhatatlanság a cél, de ha már száz évekkel többet lehetnek közöttünk, azzal már elégedett lennék. - folytatja, és közben az első adag gombás levet átszűri, majd egy agyagkancsóba önti. Ezután forráspontig forralja a mandulagombás vizet is. Asterin az üvegcséket szaglássza, miközben tovább mesél sokasodó gyülekezetéről.
-A végén még iskolát is nyitsz. - mosolyodik el ismét, és egyáltalán nem gondolja, hogy az efféle ténykedés olyan távol állna a szőkeségtől.
-Legfeljebb 10 perc és kész leszek. Foglaljatok helyet és kóstoljátok meg inkább Inessa boszorkányom süteménykülönlegességét. - mutat a heverő előtti és fotelek közötti faasztalra, pontosabban a tetején egy kockás ruha fedte tálra. Ha leveszik róla az anyagdarabot illatozó, parányi szeletekre vágott kakaós édességre lelnek.
-A szülőhazájából hozta, burgund vidékről, valami titkos családi recept alapján készül. Burgundi Mária szelet vagy valami ilyesmi a neve... - fűzi hozzá még mellékesen.
-De csak óvatosan vele. Elég "édes". És ahogy Inessa mondaná: "eteti magát, könnyű elcsapni vele a hasat" - idézi boszorkánya szavait. Nem mond többet, de ha Aste beleharap egészen biztos megérzi szokatlan, mégis ismerős ízvilágát. Talán felfedezi benne a titkos összetevőt, Theodore már nem feltétlen biztos.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 13, 2021 8:47 am
Következő oldal


Alastor Asterin
Hetekkel azelőtt üzentem fivéremnek pont, mint mindig. Dimitrit már többször elhoztam magammal, de Theot még egyszer sem. Igaz ő nem is olyan régóta volt a gyülekezetünk tagja. Izgatottnak tűnt főleg mióta elmondtam neki, hogy az egyik testvéremet megyünk meglátogatni. Valami olyasmiről motyogott, hogy nem gondolta ilyen hamar bemutatom őt a családomnak. Én csak összeszűkült szemekkel néztem és ráhagytam a dolgot. Megérkezve nagyon meglepődtem, hisz ezelőtt fivérem mindig a lakásában várta az érkezésem, de ezúttal hiába kopogtattam nem nyitott ajtót. Itthon volt éreztem a jelenlétét. Megkerülve a lakást a kert felé vettük az irányt.  Csodálkozva bámészkodtam, mióta ideköltöztettük a kertet nem igazán jártam benne. Kellemes hely volt, igazán megnyugtató a hangulat. Lassan sétáltunk le a kert szívébe, miközben az ujjaimat finoman végig húztam a növényeket. Alastort az ágyás közepén találtam meg, szedegetett az egyik növényből, mikor leszólítottam.
- Ő lenne Alastor? – hökkent meg suttogva és mögém lépve az angyal fiú. – De hát nem is hasonítotok egy kicsit sem.
- Riesszen kívül egy testvéremre sem hasonlítok – zártam le a kíváncsiságát hangosan, mire csittegni kezdett. Theo megilletődött a fivérem bemutatkozásán, majd izgatottan kezet nyújtott.
- Theodore vagyok, vagyis ezt a nevet kaptam Asterin úrnőtől, örülök, hogy megismerhetem – mondta és félszegen rám pillantott.  
- Alastor előtt sem kell így hívnod – sóhajtottam majd bátyámhoz fordultam – ő az én új… kedvencem – magyaráztam fivéremnek. – Szépen gondját viseled a kertnek. Sajnálom, hogy a függőkert elpusztult annak idején, de az új is vetekedik lassan vele – mosolyodtam el - Miféle teát készítesz? – érdeklődtem a kosarába nyúlva kíváncsian. – Tudod jól, hogy mindig értékelem az újításaidat. Ez micsoda? – nézegettem a gomba fejet, majd visszatettem a kosárba. Beinvitált minket a lakásba minek láttán elmosolyodva néztem körül, a gyógynövények erőteljes illata terjengett, amit megérezve Theodore hirtelen el is trüsszentette magát. Tátott szájjal bámészkodott. A kézfejét elkapva húztam magam után a konyhába.
- Segítsek valamit? – érdeklődtem és már nyúltam is a konyhaszekrénybe a csészékért. – Hát gyülekezetünk megnyitotta kapuit az arab félszigeten is. Az ott élő halandók meglepően fejlettek a tudományok terén. Tanulni mentem oda eredetileg, de nem volt egyszerű egy magam fajta nőnek arra, a szőke hajammal nagy különlegességnek számítottam, el is akartak vinni háremhölgynek – ingattam a fejem bosszúsan – de tartottam egy kis bemutatót nekik kivel is húztak újat, ne félj azután istennőként kezeltek – húzódott egy kaján mosoly az arcomra.
- Tud róla Alastor úr, hogy húga a nyomdokaiba lépett? Miért nem mesélsz arról, hogy segédkeztél Henriett szülésében? – kíváncsiskodott Theo.
- Nem léptem a nyomdokaiba, továbbra sem értek az orvosláshoz meghagyom benne a dicsőséget neki – veregettem meg fivérem vállát, mintha milyen nagylelkű lennék ezzel a tettel - Az nem volt akkora dolog. Legalábbis nem voltam olyan nagy segítség, meg nem is csak az övében segédkeztem mostanság. Mesélj te is, veled mi a helyzet? Olyan régen láttalak, biztos van miről beszélned. A boszorkányaid, hogy vannak? – érdeklődtem, miközben az egyik üvegcsének levettem a tetejét és bele szagoltam. – A többiekről tudsz valamit, merre járnak mostanság? - tettem le majd megismételtem ezt egy másikkal, végül a harmadikkal. - Megkeresném őket, de túlságosan lefoglal a gyülekezet az utóbbi időkben. Nagy iramban kezdtünk el sokasodni. Nem csak újtagjaink vannak, de rengeteg gyermek is született köreinkben. Nem gondoltam volna, hogy feltalálom magam az apróságokkal, de nagyon élvezem, hogy tanítgathatom őket – mosolyodtam el rájuk gondolva. Belegondolva valahol mindig is volt bennem ilyesmire hajlam, mert, ha nem így lett volna biztos nem visel meg annyira, hogy én magam képtelen vagyok utódokat a világra hozni. Tiszteltem ezért a halandó nőket és igyekeztem mindenben támogatást nyújtani nekik, amiben csak tudtam.
- Biztos ne segítsek valamit? – rángatom ki magam lelkesen a gondolataimból mielőtt letargiába esek. Nem azért jöttem, hogy Alastor a búvalbélelt képemet nézze.

credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Alastor


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
71
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 9:38 pm
Következő oldal


Leviatánok titkos kertje II.
Asterin & Alastor
zSNV8NX.gif
Mindig is foglalkoztaták Alastort a gyógygazok és azok a testre gyakorolt hatásai, legalább annyira, mint ártalmasabb társai. Hosszú időn át halandókkal üzletelt, hogy beszerezze mindazt, ami kísérleteihez kellettek. Noha a háza melletti ugaron is nőtt néhány valamire való vadvirág. Néhány problémásabb árucsere után határozta el, saját kertet alakít ki és ebbe kedvenc testvéreit is be akarta vonni. Ki is nézte a telket ténykedésükhöz, de az sajnálatosan egy Nabú-kudurri-uszur (második a sorban) névre hallgató babiloni király tulajdonában volt, akinek nem állt szándékában kölcsönbe adni a kiszemelt területet. De miután az uralkodót egyik éjjel az egyiptomi rémtörténetekből és görög krónikások írásaiból ismert fehér nyúl meglátogatta, gyorsan átgondolta a "bérbe adást", így a vitás kérdés hamar elrendeződött. Időben még krisztus előtti hatodik században járunk. Évtizedes tervezést és építkezést követően Asterin, Ahriman és Ries segítségével elkészült a leviatán kert, amit a világ csak Szemiramisz függőkertjeként tartott számon. Évszázadokon át tündöklött a növényes, a világ minden tájáról a csodájára jártak, a leviatánok pedig élvezték a hasznát, ám i.u. az első század vége felé egy pusztító földrengés rázta meg a vidéket, Szemirámisz függőkertje pedig darabjaira hullott. A földmozgás után a négy testvér mentette, ami menthető. Eurázsia határába vitték a megmaradt növényritkaságokat és egy kevésbé monumentális kertet hoztak létre.

Lassan háromszáz éve, hogy anyjuk halott, szívéből ettek, hogy osztozzanak mágiáján, erejük pedig gyarapodott. Most erősebbek, mint valaha, meg akarják hódítani a világot.
Andariel megölése óta ideje javát kutatásainak szentelte. Hol göröghonban, hol itt a két kontinens határán álló titkos leviatánkertben tölti idejét, többnyire boszorkányai társaságában. Egyik nap Misty - egy tizennégy év körüli kislány szalad fülig érő mosollyal, vidám, mezítlábasan, hosszú aranyszőke göndör fürtjei csak úgy lobognak utána. Egy gyűrött papírost szorongat apró ujjai között. Már messziről látni, hogy a levelet megbontották.
-Üzeneted érkezet, Mesterem. A húgod küldte. Bocsi, elolvastam. Már megint. De! De hamarosan meglátogat. - süti le a szemét, cipője orrhegyéve a földet piszkálja, de valódi bűnbánatnak halvány jele sem látszik. Alastorból egy mély fáradt sóhaj tör fel, miközben elveszi Asterin írta papírdarabot, és maga is szemrevételezi mindazt, ami feketén rajta áll... 
-Jól van húgi, gyere csak.

Elérkezik a húg látogatásának napja. Alastor kicsit elmélyed teendői között. Egy nagy üst elé lép, felemeli súlyos fedelét és egy hosszú fakanállal megkavarja a benne lévő löttyöt. Kék lótusz ázik fehér borban. Már negyedik hete tartja alkoholban a növényt egy ősi recept alapján, amit még Egyiptomból hozott magával. Hamarosan kiderül mennyivel intenzívebb, mintha pipában füstölné el a szárított virágot. Ezután a hátsó kertbe megy, egész kellemes hely, zöldes amerre a szem ellát, vékony kanyargós csapás vezet végig, a közepén egy nádassal körbe ölelt tóval. Ha valaki végigballag a keskeny földúton és figyelmét a domboldalra vezeti, szorgosan munkálkodó, idomított impeket láthat kezükben kapával. Ritka rusnya lények. A leviatán egyik démon ismerősétől kölcsönözte őket, két zacskó bódító levéltetű volt csupán az ára. Franc se tudja minek ilyesmi egy démonnak, de ha ezt kérte cserébe, hát ezt adta a pokolfajzatnak.
Egy fonott tállal a kezében guggol a gombásba. Pecsétviasz és mandulagombát szed. Ez a két adalék frissen kell a bódító teába. Ekkor ismerős női hang szólítja nevén, válla felett hátra sandít és húgát pillantja meg derűs mosollyal az arcán.
-Asterin. - mosolyodik el ő is, majd hóna alá kapva a gombákkal teli tálat egyenesedik fel, közben megpillantja a másik lányt is, aki kicsit lemaradva lép a növénykertbe.
-Látom nem egyedül érkeztél. Üdvözletem, Alastor vagyok. - mutatkozik be.
-Dehogy felejtettelek. - fordul vissza testvére felé.
-Gyere, készítek nektek egy különleges teát. Új fejlesztés, úgy hiszem értékelni fogod. - magyarázza befelé menet a faházba. Akárcsak a kert a ház belseje is növényekkel teli. Olyan hatást kelt, mintha az udvar beköltözött volna a lakba is. Alastor kígyóhúgát és kísérőjét hellyel kínálja, majd tűzhelyre tesz egy vízzel teli fémforralót.
-Mesélj valamit. Történt valami érdekes veled mostanság? - tudakolja, miközben három üvegcsét pakol le a polcról, amikben különféle szárított gomba van. A kosárból elővesz pár fej frissen szedettet is, először a pecsétviaszgombát aprózza fel. Keze ténykedik, de figyelme a húgé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 5:27 pm
Következő oldal


Alastor Asterin
- Szóval, hova is megyünk akkor pontosan – hangzott el a kérdés már vagy ötödjére.
- Még mindig az elfogyó készletünket feltölteni – válaszoltam nézelődve. Többször jártam már ebben az erdőben, de minden egyes alkalommal képes volt lenyűgözni, amikor itt jártam. Most valahogy nem tudtam feltöltődni a természet frissítő energiáival, mert Theodore folyamatosan kérdezgetett.
- És honnan is ismered ezt a férfit? Férfi egyáltalán? – érdeklődött élénken. Azt hiszem legközelebb Dimitrit hozom magammal ő legalább nem jártatja ennyit a száját.
- Egy azon démon hozott minket világra – válaszoltam őszintén, mire egy fél percre elhallgatott.
- Akkor ő testvéred? – hangzott a visszakérdés, mire elmosolyodva megráztam a fejem.
- Igen, a bátyám, de nem a közvetlen előttem lévő, hanem az ő előtte, az amelyik gyógyító – mondtam hátra tekintve. Az állát masszírozta gondolkodva. Mindig is érdekes fiúnak tartottam, nagyon kíváncsi természet volt. Mindent tudni akart rólam, ami igazából kedvemre való volt, de mindig is voltak olyan részei a múltamnak, amibe senkit nem szívesen avattam volna be. Egy kisangyalt meg főleg. Bocsánat egy elbukott kisangyalt. Büszke voltam rá annak ellenére, hogy be nem állt a szája. Ő volt az én trófeám a tőle ellopott angyal pengét mindig magamnál hordtam, akkor is, ha ő nem volt az oldalamon.
- Akkor ő Alastor, igaz? – kérdezte, mire csak hevesen bólogattam.  
- Igen, ő Alastor – sóhajtottam fáradtan. Megálltam egy pillanatra és figyeltem az épp fészket rakó madarakat. Theodore is megállt mellettem és figyelte őket.
- És mennyit kell még gyalogolnunk? – hangzott halkan az újabb kérdés.
- Végig sétálunk itt a csapáson és az erdőn túl ott lesz az otthona – mutattam az út irányába, majd tovább is indultam.
- Nem lett volna egyszerűbb a vízjárással közlekedni? – már nem volt kedvem több kérdésre válaszolni így inkább nem is figyeltem rá. Nem volt ostoba ő csak szörnyen kíváncsi, ami néha borzasztóan fárasztó volt. Az erdőben töltött idő további részét sikerült csendben eltöltenünk. Vityillója ott állt a tisztás közepén. Mint mindig ezúttal is előre üzentem neki, hogy érkezünk és készítsen elő nekünk mindent, amit vinni szeretnénk. Alastor már egy jó ideje készítette nekem és a gyülekezetem számára a bódító szereket. Már nem is emlékeztem mikor vált szokásunkká fogyasztani az újonnan feltalált szereit, de már egy jó ideje rendszeres fogyasztói voltunk. Csend volt a környéken csak a madarak csivitelését lehetett hallani. Kellemes helynek tűnt egy kis pihenésre, bár nem tudtam volna, hozzászokni a kőkastélyom után ehhez a szűk térhez. Talán egy szobám nagyobb volt, mint maga az egész ház. A bejárat előtt megállva kopogtam be és vártam, hogy fivérem ajtót nyisson, de nem történt semmi. Egy kis idő elteltével megismételtem a kopogást, de továbbra sem jött válasz, összehúzva a szemöldököm fordítottam hátat a lakásnak és kerültem meg azt, hátha megtalálom őt a ház körül.
- Nem szoltál neki, hogy érkezünk? – érdeklődött értetlenül Theodore.
- Dehogynem, talán elfelejtette – a ház háta mögött meglepődve néztem körül. Amerre a leviatán szeme ellátott veteményes terült el a domboldalon. Nem igazán voltam még Alastor kertjében azelőtt mindig a lakásában találkoztunk. Megilletődve kezdtem el lesétálni a kis földes úton egészen a kert szívében pihenő kis tavacskáig. Ismerős illatok terjengtek a nyári melegben, fivérem pedig ott matatott valamit a növények körül.
- Alastor! – szólítottam meg, majd mikor észrevett elmosolyodva köszöntöttem. – Rég láttalak, mit csinálsz itt? Nem kaptad meg az üzenetem? – kérdeztem miközben egy mellettem álló növény levelét meg dörgöltem.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asterin


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek UqNBvq1
☩ Történetem :
☩ Reagok :
25
☩ Rang :
Hatos
☩ Play by :
Jessica Rothe
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 2:19 pm
Következő oldal


Titkos leviatán kert Eurázsia határán 1300as évek Garden-15
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7