Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Vadászbázis, NY, 2012 •
reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 18, 2021 6:59 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 558 • Credit:

A halottak utcáról való eltüntetése, azonosítása, temetése, a sérültek biztonságba helyezése és ellátó pontra juttatása, továbbá a törmelékek elkotrása mellett alig jut bárkinek ideje aprólékosan és részletesen visszaemlékezni a történtekre, szóval valahol nem lep meg, hogy a jelentések nem hordoznak magukban elegendő információt. Persze az sem kizárt, olyan profin lett ez megszervezve az orrunk előtt, hogy mindazok, akik tudtak róla, már halottak vagy messze járnak a város lezárása ellenére. Bármiként is esett, a nyakamat teszem rá, hogy piszkosul nehéz dolgunk lesz az ügy felgöngyölítésével, és ehhez sajnos az sem elég, ha valaki a felsőbb körökben mozog.
Apró sóhajjal vonom össze a szemöldökeimet, tanakodva tapasztva a tekintetemet az iroda ajtajára.
- Az alapján, amit a félvérekről tudunk, vagy kordában tudják tartani ideig-óráig az erejüket, vagy teljesen bomlott elmével bírnak, és emiatt időben ki tudjuk őket szűrni. A lényeg, hogy időzített bombák, akik kötve hiszem, hogy egymást támogatva jutottak egy ekkora csapás megszervezéséhez – osztom meg vele a nyilvánvalót, visszafordítva rá a szemeimet. - Valakinek vagy a város gyengítése, vagy az alapítócsaládok letaszítása volt a célja, legyen az démon, vagy ember, aki alkut kötött a terveinek érdekében. Bár a franc sem tudja, ha valaki olyan jól viseli magát, mint páran azok közül, akik elárultak minket, még akár a félvérek közül is lehetett felbujtó – sóhajtok fel ismét, ezúttal sokkal gondterheltebben. - Talán Natalie jegyesének kivégzése háborította fel őket, igazából temérdek indoka lehet annak, ami történt. Vannak valószínűbbek, de  nem vetném el egyiket sem egyelőre – jutok konklúzióra, ami tudom, annyit segített, mint trágyának a pofon, azonban őszintén hiszem, hogy ezen a ponton még egyetlen opciót sem söpörhetünk félre.
Rengeteg dolog vár felderítésre és megoldásra, éppen ezért legyintek egyet a pihenés szükségességére.
- Ha a vezetésed elején szeretnéd az újoncokkal is megutáltatni magadat, szabad az út – mosolyodok el egy momentumra az edzésterv szigorításának humoros felvetésén, viszont túlzottan sokáig nem tart ki az ábrázatomon a jó kedv, hiszen komoly titok nyomja a mellkasomat, amely akkor sem válik könnyebbé, hogy végre kimondásra kerül kettőnk között.
Lassacskán benne is leülepszik a kijelentésem valósága, és látszik rajta, hogy éppen annyira ledöbbenti, mint aznap este engem, mikor előhozakodott a gyümölcsöző lehetőséggel a társam. Hasonló kérdések keringtek az én fejemben is; biztosan Marissa Payne? Biztosan ezt akarja, nem értette félre? Nem lehet, hogy ez a vadász szimplán be akarja mocskolni a nő nevét? Azonban a részleteket hallva apránként minden kétségem elillant.
- Biztos vagyok benne – bólintok határozott meggyőződéssel, mielőtt újfent az ajtót fixírozva a szemeimmel, belekezdenék az eset taglalásába. - Kettő vagy három nappal ezelőtt Mark és én egy csapatba lettünk osztva az éjjeli őrjáratra. Valószínűleg azt hitte, hogy miután sokáig San Franciscoban éltem, nem fogok egyetérteni a szigorú nézeteiddel a természetfelettit illetően. Hozzáteszem nem tudott a szüleim haláláról – magyarázom csöndesen, elvégre a falnak is lehet füle. - Szóval szép lassan elkezdett puhatolózni, és mivel elég gyanúsak voltak a kérdései, adtam alá a lovat. Így jutottunk el odáig, hogy egy vérbeli New York-i örökre hűséges marad az alapítókhoz és ha Marissa Payne Drake Wallenberg halálát kívánja, akkor nincsenek kérdések – ezen a ponton visszanézek rá, előre leintve, amennyiben közbe akarna szólni. - Tudom, én is rákérdeztem, hogy ezt csak hallotta, vagy konkrétan meg lett rá bízva? De amilyen részletesen leírta a felkérés körülményeit, kétségem sincs afelől, hogy ténylegesen ki lett neki adva a munka – egyelőre nem haladok tovább a történetben és az információk megosztásában, helyt adva ezúttal az esetlegesen felmerülő kérdéseinek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 17, 2021 4:37 am
Következő oldal

Alan B. Davis Kedvelte a hozzászólásod



A Félvér Háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW  


- Az a gyanúm, hogy rengeteg mindent kell megtanulnom. Még éppen csak belemerültem ebbe a zavargó óceánba - kezemmel lazán intek végig az irodán, de igazából egész New Yorkot beleértem a megjegyzésbe. - Na igen… de a régi harcos társak mindig előnyt élveznek - halvány mosolyra húzom a számat. Elvégre attól várod a legkevésbé, hogy elárul, akinek számtalanszor megmentetted az életét, és viszont. Akik a hős mellett látják benned az embert is, aki nem sebezhetetlen, s ugyanúgy hibázhat, mint bárki más. Viszont a hibáit orvosolni, nem pedig kihasználni akarják.
- El se tudod képzelni, mennyire bosszant az egész… - dobolok az asztalon az ujjaimmal. - Ilyenkor érzem magam csak igazán tehetetlennek - fűzöm méghozzá, mintegy megmagyarázva az idegességem. - Hiába lettem New York vezetője, egyszerűen képtelen vagyok elegendő információt szerezni a történtekről. Naponta nyálazom át jelentések tucatjait, hogy ki, hol, mikor, és mit látott, de semmi. Még azt se vagyok képes összerakni, pontosan honnan indult - azt várnám, hogy még ezek a csekélyke nyomok is visszavezetnek ha másnem néhány főkolomposhoz. Mondjuk a holttesteik megmagyaráznák, miért nem derült ki igazából semmi. De sehol sincs egy-két vezető, igazából olyan, mintha az összes csupán katona lett volna. - Mit gondolsz, lehet, hogy a démonok műve? - teszem fel a kérdést, amely mindent összevetve a legvalószínűbbnek tűnik a számomra.
- Jól van, jól van - emelem kettőnk közé a kezem, csitítóan. A megfogalmazás valóban nem volt a legjobb, sőt, dehát nem is én vagyok a szavak embere. - Értsd inkább úgy, hogy fontos ugyan, de pihenned is kell - az persze más kérdés, hogy tud-e. Nekem nem mindig sikerül sajnálatos módon, az elmém még mindig nem teljesen dolgozta fel a vérontást, és ennek örömére változatos rémálmokkal szórakoztat.
- Szóval azt mondod még keményebb edzéstervet kellene kiötlenem? - vigyorodom el. Valószínűleg átkoznának rendesen a fiataljaink, ha még a mostaninál is jobban meg akarnám dolgoztatni őket. New Yorkban nem móka és kacagás a vadászélet, ebből kifolyólag a kiváló kondíció nem valami kellemes külcsín, hanem életbevágó kérdés. Ehhez igazodik a vadászok edzésterve is.
A látszólag kényelmetlen témát félig igyekszem viccel elütni. Mindig is szálka voltam a tanács szemében, csak annyi változott, hogy szépen lassan gerendává nőttem ki magam. Valamivel mindig próbáltak keresztbe tenni nekem, engedelmességre kényszeríteni, hogy én is úgy ugráljak, ahogy ők fütyülnek. Próbálkozásaik eredménytelenek voltak, nem lettem a kezes bárányuk. Mégis, hiába a rengeteg hátráltatás, sosem lobbant bennem bosszúvágy az irányukban. Leszámítva persze Natalie jegyesének megölését, de az most nem ide tartozik. Szóval számomra az embereim élete és hogyléte volt a legfontosabb, szóval csak miattuk lázadoztam, de akkor sem direkt, és ‘csak azért is’, hanem mert valami jobbnak, hasznosabbnak, biztonságosabbnak tűnt másképpen csinálva.
- Tessék? - meredek rá értetlenül, döbbenten. Egy kérészéletű momentum erejéig felmerül bennem, hogy viccel, majd pedig, hogy rosszul hallottam, de a ahogy a csend kezd egyre jobban elnyúlni köztünk kénytelen vagyok tudatosítani magamban, hogy az igazat hallottam, tisztán. - Ez… - alig jutok szóhoz a döbbenettől. Nem mondom, én is gyakran mondogattam olyat, hogy mennyire utálom, és ennek különböző válfajai, de az, hogy megöljem, fel sem merült bennem sose, még akkor sem, amikor a zokogó Natalie könyörgött nekem. Nyilvánvalóan letaglóz a hír, de ez nem is meglepő, lényegében szembe megy mindennel, amiben hiszek. Marissa Payne pontosan jól tudja, hogy ember vagyok - különben már halott lennék -, így ellenem irányuló törekvése semmilyen módon nem volt megmagyarázható. Elfogadható magyarázattal legalábbis, mert nem kellett mégcsak gondolkoznom se, hogy mi vezethette erre az aljas ötletre.
- Biztos vagy benne, hogy Marissa Payne-nek köze van ehhez? - kérdem óvatosan tapogatózva. Nem vonom kétségbe Alan hozzáértését, de az adott helyzetben jobb átmenni mindenen lehetséges buktatón, minthogy élből megvádoljunk valakit, főleg ha az az illető ilyen magas rangon, van. - Azt hiszem jobb lenne, ha a történet elején kezdenéd - dőlök hátra, várva, hogy részletesen is beavasson, ne csak félszavakban. Az első sokkon már úgyis túl vagyok, itt az ideje kielemezni a helyzetet.

reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 03, 2021 11:04 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 507 • Credit:

Egyetértően bólogatok Wallenberg kijelentésére, hiszen ezzel nehéz vitába szállnom és a San Francisco-i kutatómunkám dacára nem is kívánok. Keveset dolgoztam együtt az angyalokkal, de még ha úgy is lett volna, egy ilyen felkelés után meg kell húznunk a határainkat és el kell döntenünk, melyik oldalra állunk. Semmi sem fekete vagy fehér, azonban a kérdéses esetek bizonytalanságot szülnek, amire egyáltalán nincsen most szüksége a városunknak. Pedig biztosra veszem, hogy sokakban ott van, kezdve Natalieval. Meglepődnék, ha valaha túltenné magát a történteken, a helyében képtelen lennék elfogadni, hogy az egyik gyerekkori barátom végezte ki a jegyesemet, aki látszólag ártalmatlan volt. De meg merne esküdni rá bárki, hogy a párja nem állt volna most a félvérek oldalára? Valószínűleg ő is tudja, hogy minden látszat ellenére az esély ott lett volna, pontosan úgy, mint a minket hátba döfő társainknál.
- Nos, meg kell tanulnod szemmel tartani az embereket, mert egyedül nem fogod tudni ezt az egészet elcipelni a válladon. Kötve hiszem, hogy a Tanács minden egyes támogatójukban és emberükben feltétel nélkül megbízott volna – vonom meg a vállaimat, mert a valóságot nem ismerem, az alapító családok habitusát viszont nagyon is jól. Elgondolkodva nyúlok az üveg sörömért, hogy leöblítsem egy korttyal Marissa Payne bosszantó gondolatát.
- Azt meghiszem. Kezdve azzal, hogyan történhetett mindez az orrunk előtt? Ez az egész túl jól meg volt szervezve… - csóválom meg a fejemet összevont szemöldökökkel, mert számtalan kérdés foglalkoztat engem is a háborúval kapcsolatban, de a feltevésükre mindeddig nem volt időnk. Folyamatosan, megállás nélkül foldozzuk a városon esett csorbát, éppen ezért kissé meglep, hogy Drake holmi szabadnapokról beszél.
- Azért csúszik a San Francisco-i jelentésem, mert egyrészt hatalmas tudásanyagot kell értelmes formába öntenem, másrészt van jobb dolgunk is jelenleg. Ne akarj pihenőre küldeni – a fejem újabb ingatásával jelzem, hogy még ha kényszerítene, akkor sem vonulnék vissza a lakásomra és tespednék a gyászban ahelyett, hogy tennék valamit New Yorkért. Egyrészt le kell küzdenem a bűntudatomat, másrészt el kell terelnem a gondolataimat azokról a problémákról és érzésekről, amelyekkel képtelen vagyok bármit is kezdeni.
- Na igen, a védelmüket én is irigylem – értek egyet, mielőtt felhorkantanék. - Nem mondanám, hogy mindegyiket, de ők az emberekhez és az emberi bűnökhöz vannak szokva kizárólag. Szóval nagy eséllyel – húzom a számat játékos vigyorra, csakhogy a felszabadult hangulatom nem tart ki sokáig, főleg, mert egy elég komoly teher nehezedik a vállaimon.
Látom rajta, hogy tudja, valami olyan kibökésére készülök, ami egyikünknek sem fog a kedvében járni, mindenesetre hálás vagyok, amiért nem noszogat és siettet a vallomásommal. Bár egészen más reakciót vált ki belőle, mint amire számítottam. A székemben hátradőlve, a mellkasom előtt egymásba font karokkal hallgatom a tippelgetését, csendben, összevont szemöldökökkel várva, hogy végezzen.
- Egyiket sem. Nem fogok kertelni – sóhajtok fel sokadjára. - Meg akarnak öletni. Pontosabban fogalmazva Marissa Payne akar megöletni – tudatom vele szigorú éllel a hangomban, hogy tudja, közel sem a sötét humoromat rángattam elő. - Ez az említett vadász társat keresett maga mellé, hogy biztosra mehessen, szóval felajánlotta a lehetőséget. Mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nekem, az illető közeli ismerősöm, sőt, barátom – osztom meg vele a nem éppen lélek vidító információkat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 02, 2021 3:53 am
Következő oldal


A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW  


- Hát őőő… nagyjából - nem véletlen az enyhe megingás, úgy tűnik, Natalie csak mostanra jutott el odáig, hogy elengedje a történteket. Bár talán nekem kellett volna nyitnom felé, de nem vagyok a szavak embere, az összetört szíveké meg még kevésbé. Egy baráti vállveregetésen kívül aligha tudtam volna egyéb támogatást nyújtani neki. Helyette minden bizonnyal csak az egyébként is mélyre szaladt késen forgattam volna egyet, akaratlanul. Így jobb híján hagytam, hogy eltávolodjunk, ami feltehetőleg szintén nem volt okos döntés. Vagy pont ez kellett neki? A női elmékbe még kevésbé látok bele, mint a férfiakéba, márpedig az utóbbiakéba se nagyon. Mindenesetre ez így történt, változtatni már nem lehet rajta. - Igen. A félvéreknek legalább annyira semmi keresnivalójuk itt, mint azoknak, akikben semmi emberi nincs! - elvégre egyáltalán nem biztos, hogy a félvérekben van, bármennyire is ezt próbálják meg mutatni felénk. A vér nem válik vízzé, tartja a mondás, egytől egyig örökölték a démonok utálatos káoszkeltési hajlamát. Jó visszakanyarodni efelé a téma felé, sokkal otthonosabb a terep.
- De attól, hogy ők bíznak bennem, én nem tudom bízhatok-e bennük. Ez a háború is ezt bizonyítja - New York-i támadt városlakóra, elvégre előtte ha nem is teljes elfogadással, de jelen lehettek a félvérek. Mégis hátbadöftek minket, és a nyomorult fajtájuk számtalan embert lemészárolt. Ráadásul az egésznek nem volt semmi értelme, esztelen öldöklés volt csupán. Vagy egy felkelés? Se vezér, se példakép, se senki, aki látszólag összefogta volna ezt az egészet. Nem kaptuk volna el? - Még mindig számtalan kérdés foglalkoztat a történtekkel kapcsolatban - osztom meg vele is. Persze könnyen megeshet, hogy “túl képzelem”, és semmi emberi ésszel felfogható terv nem volt benne, tényleg csupán a pusztítás és a gyilkolás volt a cél. De az meg hogyan mozgat meg ekkora látszólag összefüggéstelen tömeget? - Mindenesetre igyekszem bővíteni a lehetőségeimet - csak nehezen bízok meg másokban, ráadásul minél feljebb kerülök, annál több ‘értéktelen’ ember keresi a kegyeimet. Nekem pedig kötelességem mindenre a legjobb embert kiválasztani, nem óhajok-sóhajok nyomán dönteni. - Valóban. De teszek róla, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő! - ha rajtam múlik, soha egyetlen nem emberi lény se keveredhet a város falain belülre, csak és kizárólag darabokban, vagy annyi vassal a testén, hogy attól még lélegezni is alig tudjon. Erről eszembe is jut valaki, aki kedvelné a társaságukat, de ez még ráér később.
- Most mondanám, hogy csak nyugodtan, de igazából minden perc számít - ezért is dolgozok éjt-nappallá téve. - De a történteket tekintve kaphatsz még néhány szabadnapot - ez nem sikerült a lehető legkedvesebbre, igaz nem is volt a terveim között semmi ilyesmi. Még mindig nem lettem holmi nyálas talpnyaló féreg, mégha egy régi barátról van szó, akkor sem. Szeretnék neki időt hagyni a gyászra, de azt biztosan nem fogom hagyni, hogy elsüllyedve dagonyázzon benne, inkább kirángatom, ha kell, akkor a hajánál fogva. Na jó, erre azért azt hiszem nem lesz szükség, úgy tűnik boldogul maga is, de sosem árt az elővigyázatosság. - Én is ilyen jól védett várost akarok létrehozni - csúszik ki a számon a legnagyobb vágyam. Ezért pedig minden követ megmozgatok. A szavakat talán jobb lett volna magamban tartani, noha egyértelmű, hogy ezért küzdök, mégis… szinte elérhetetlen vágyálomnak tűnik, egy kisfiú ábrándozásának. - Ezekszerint a vadászaink laposra vernék a rendfenntartóikat? - ajkaim apró vigyorra görbülnek. A legkevésbé se erény, mégis némi elégedettséggel tölt el a gondolat, hogy az emberi tényezőben mi jobbak vagyunk. Nem kellene ugyan ennek versenynek lennie, mégis az valahol. Verseny és állandó harc az életben maradásért.
Az utolsó falatoknál azonban valami megváltozik. A testtartása, a mozdulatai mind mind elfojtott idegességet mutatnak. Ha terepen lennék bizonyosan már rég keresném szemeimmel a veszélyforrást, az irodában azonban nehezen lelném meg. Összehúzom a szemöldököm, de még gondolkodom rajta, hogy rákérdezzek, vagy várjam meg, amíg maga rukkol elő vele, bármiről legyen is szó. Idegesen dőlök előrébb, ahogy figyelmesen hallgatom a szavait.
- Te jó ég, mit találtak ki már megint? Nem is harcoltam a háborúban? Valójából félvér vagyok? Átmostam az emberek agyát? Igazából szimpatizálok a természetfelettivel? - el sem tudom képzelni, ezúttal mit találhattak ki a lejáratásomra. Próbálkoztak már annyi mindennel olyan sok formában. Mi lehet a következő? Olyan ingyen reklámot csinálnak nekem ezekkel, lehet meg kellene köszönnöm. Várakozóan, enyhén ellazított tagokkal - azt hittem valami komolyabb, nem mindennaposnak számító dologról lesz szó - tekintek Alanra, hogy megmondja, a felsoroltakból melyikre esett drága jó Tanácsunk választása.

reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 26, 2021 11:41 am
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 540 • Credit:

- Nem szívesen jelentek ki ilyet, de az itt történtek téged és a Tanács döntését igazolták. Bizonyára ezt ő is belátta – magyarázom csöndesen, hiszen a téma rendkívül kényes, én pedig mindössze sokad-kézből tudok róla. Nem tisztem megítélni a történteket vagy felülbírálni bárkinek a döntését, érzéseit, viszont ez a háború sok mindenkinek megmutatta, hogy még a saját bajtársainkban sem bízhatunk meg, azokban, akiknek a tenyerébe előtte az életünket mertük volna helyezni. Vajon Natalie vőlegénye más lett volna?
Ezt már sosem fogjuk megtudni, és a mi lett volna ha kérdések helyett egyébként is célszerűbb a jelen problémáira koncentrálni.
- Majd lesz kivel osztoznod – pillantok fel rá a tálamból. - Sokan hisznek és bíznak benned, Drake, és minél többen vesznek körbe, annál nehezebb lesz elérnie hozzád a Tanácsnak – osztom meg vele a véleményemet, míg az elit csapat elképzelésére egyetértően bólintok. Meglehet, hogy az alapító családok tagjai könnyedén tudják megvenni a támogatóikat a pénzükön, azonban úgy gondolom, hogy a feltétlen bizalom és hit sokkalta erőteljesebb mozgatórugó tud lenni a puszta jólét, kényelem ígéreténél. - Egyelőre elég emlékeztetni az embereket arra, hogy kinek köszönhetően sikerült ennyi áldozatot szedniük a félvéreknek – húzom el a számat, ugyanis sokan vagyunk érintettek az „aprócska” hibájukban. Sokan temettünk el szeretteket, rokonokat, barátokat pusztán azért, mert óvatlanok és önhittek voltak. Mély sóhajjal dőlök hátra a székemben.
- Ebben valószínűleg igazad van – mosolyodok el keserűen. - Sosem adták volna fel és húzódtak volna menedékbe, ha tudják, hogy mások még segítségre szorulnak – tekintek magam elé elrévedve a gondolataimban. Tényleg nem lett volna rájuk jellemző a „gyávaság”, de ettől még nem fáj kevésbé az elveszítésük. Vajon lesz bárki, aki újjáépíti az árvaházat és továbbörökíti a szellemüket?
- Ne is becsüld alá őket – térek vissza a Tanács helyzetének taglalására. Nem generál bennem kevésbé heves érzéseket, ám még mindig szívesebben évődök rajtuk, mint a szüleim megváltoztathatatlan tragédiáján. - Talán eljátszották az esélyüket most, de még mindig itt vannak, közel a hatalomhoz. És az emberek előbb-utóbb elfelejtik, milyen volt ez a vérontás… - csóválom meg a fejemet, visszaegyenesedve ültömben, hogy folytathassam a vacsorám maradékát.
Ezúttal San Franciscon a sor, hogy megvitassuk, habár jól tudom, mindez nem több mint az elkerülhetetlen halogatása a részemről.
- Idővel mindent meg is fogsz tudni. Még össze kell szednem a gondolataimat, főleg azután, ami itt történt, de sok minden akad a tarsolyomban, amit megoszthatok veletek – mosolyodok el, ez alkalommal a sörömből kortyolva egyet. - Miattuk is. Rendkívül jól védett a város, de emiatt túlzottan el vannak szeparálódva a külvilágtól, a valóságtól. Ha ott egy rendfenntartó kerülne szembe egy démonnal, vége lenne – horkantok fel, jól emlékezve a rendőrőrsön történt kisebb felfordulásra. Az átlagos emberek ott nincsenek felkészülve a legrosszabbra, hisznek az angyalok védelmében és feltétlen támogatásában. Különös kontrasztban állnak New Yorkkal, viszont ma nem azért kerestem fel Wallenberget, hogy San Francisco idilli városáról számoljak be neki, és úgy érzem, ideje lenne felhagynom a forró kása kerülgetésével.
Szóval miután befejezem az evést, egy mély sóhajjal megint csak hátradőlök a székemben, és egyik kezemmel az asztalon dobolva próbálom megtalálni a legkíméletesebb módját a közlendőmnek.
- Visszatérve a Tanácsra, tényleg komolyan oda kell figyelned rájuk – kezdek bele kisvártatva, a szemeimet szigorúan a koncertet lejtő ujjaimon tartva. - Akadnak, akiket még mindig jobban csábít a pénz. Néhány napja éppen egy ilyen vadásszal járőröztem, és aggasztó dolgokat adott a tudtomra – emelem fel a pillantásomat a város újdonsült vezetőjére, hagyva benne leülepedni a tényt; már most elkezdtek szervezkedni ellene.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 11:02 pm
Következő oldal

Cassael Kedvelte a hozzászólásod



A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW  


- Na igen… és örülök, hogy már nem úgy tekint rám, mint egy éve - furcsa kettőség kerít hatalmába, valahányszor visszagondolok a történtekre. Bármilyen más esetben simán meghúztam volna a ravaszt, még akkor is, ha egy gyermek térdel előttem. Félvér, egy szörnyeteg, pusztulnia kell. Natalie mégis azon kevesek közé tartozott, aki miatt hajlandó lettem volna életben hagyni azt a… lényt. Onnantól kezdve ugyan minimum négyen figyelték volna éjjel-nappal, de megmaradhatott volna, minden ellenérzésemet sutba vetve. Persze, bízni sosem bíztam volna benne, bármit is mond az a megátalkodott nőszemély, de nem ragaszkodtam volna olyan mereven a kivégzéséhez. Attól pedig elég hevesen fűtött a harag, ki döntötte el, hogy nekem kell végrehajtani az ítéletet. A Payne kurva megbűnhődik még azért, amit Natalie ellen elkövetett! Borzalmas, lélekbehasító élmény volt látni, ahogy az a bolond, vadóc lány könyörög nekem, hogy ne tegyem meg, ne bántsam azt a férfit, akit szeret. Sosem fogom elfelejteni.
- Még abba is belekötnek, amit kérdezek - húzom el a számat. - De nem számít, a végén úgyis az lesz, amit én akarok - sajnos ez ebben a formában marhára nem igaz, mert kellően meg tudják nehezíteni a dolgom, viszont rendszerint beléjük tudom fojtani a tiltakozást azzal, hogy én a város polgárainak akaratát képviselem, s ők nekem szavaztak bizalmat, nem pedig nekik. De gyakran van az az érzésem, hogy egy éhes kutyafalkát próbálok vezetni, akik nem tisztelnek, mint alfájukat, és marhára, de nem akarnak együttműködni, gyakran még egymással sem. Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, sokszor leszarva a város érdekeit, azonban ha velem kell ellenkezni, akkor hirtelen példás együttműködés támad közöttük. Még nem tanultam meg, hogyan is kezeljem őket pontosan, de lehet, hogy úgy kellene, ahogy a hisztis kölyköket: pont az ellentétjét mondani annak, amit el akarok érni, és hagyni, hogy addig tiltakozzanak ellene, amíg éppen azt hizzák ki belőle, amit valójából akartam.
- Jó is lenne, de nekem nincs kivel osztoznom. Legalábbis még. A Tanács tagjaiban nem igazán bízom, biztosra veszem, hogy a hátam mögött is tevékenykednek - és akkor még szerencsém van, ha csak a saját zsebükre gondolnak, nem pedig a hatalmuk visszaszerzésére. Nem egyszerű elbánni velem, hála a kiképzésnek, valamint a terepen töltött éveknek, de minden csak szerencse és megszervezés kérdése. A sok nyomoronc természetfelettivel ellentében én nem vagyok halhatatlan, noha ezt nem igazán bánom. - De az elit csapattal valami ilyesmi a tervem - az már más kérdés, pontosan honnan is szerzek bele tagokat, mert sajnos nem tobzódok azokban az emberekben, akik hűségében teljesen biztos vagyok. A legtöbb embernek ugyan megalapozom a bizalmamat, hogy “csak nem támadna hátba”, de a mostani, bizonytalan világban nemcsak magára gondol az ember, hanem a családjára is… Nem tudnám elítélni azt, aki mondjuk anyagi haszonért keresné a társaságomat, mégha jót sem állnék magamért.
- Nem te tehetsz róla… - kezdenék bele, de úgy látszik, hogy ő is tudja. - Hát… - hosszú pillanatokig gondolkodom, mit is mondhatnék neki. - Ha akkor oda is érsz, még időben, akkor is, szerintem egy másik épület ugyanúgy rájuk dőlt volna. Nem álltak volna meg ennyinél, minél többeken segíteni akartak volna - kicsit furcsán hangozhat, a mondandóm. Sosem hittem az eleve elrendelésben, sőt, most sem hiszek. Azonban szeretnék holmi csekély vigaszt nyújtani a számára. Hiszen a múltat úgysem változtathatjuk meg. - És szerintem nagyon büszkék lennének rád - nem, továbbra sem erősségem a vigasztalás, vagy bármi ilyesmi, maradok hát a sablondumáknál, elvégre a szándék a fontos.
- Megtarthatták volna a posztjukat, ha nem hanyagolják el a feladataikat, és élnek inkább a harácsolásnak. Az emberek se nem hülyék, se nem vakok - van bennem némi káröröm, hogy végül a saját mesterkedéseik ütöttek vissza ilyen módon, de sokkal jobb lett volna, ha inkább el lettek volna köteleződve a város felé, mégha ez azt is jelentette volna, hogy nem leszek New York vezetője. - De mostmár én sem fogom megkönnyíteni a dolgukat, rajtuk tartom a szemem - bár inkább úgy érzem magam, mintha egy új ellenség lennék, legalábbis a szemükben. Kérdéses, hogyan fogunk együtt dolgozni, elvégre nem kenyerem a hízelgés, ők viszont szívesen hallgatnák.
- Na, a mai nap első jó híre! - dőlök előre hirtelen feltámadó éberséggel. - Őszinte leszek, minden érdekel, amit ott tanultál, és segíthet itt - na jó, azért remélem tollmentes lesz az “élménybeszámoló”, a történtek után az angyalok se kerültek közelebb a szívemhez, hiába is állnak megítélés szempontjából a démonok. - Az angyalok miatt? - kérdem kicsit zavartan, mert nem erős oldalam a mesés képzelőerő. Itt sajnos nincs lehetőségem sokat képzelegni.

reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 8:53 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 647 • Credit:

Felhorkantok Natalie említésére, mert lássuk be, ő gyerekként is ilyen volt. Nehezen lehetett követni az izgágaságát, de ha valakiért kiállt, azt teljes vállszélességgel tette mindig is. Valahogy azonban most az ő emléke is megkeseredik az elmémben, miként eszembe jut a nemrég tudomásomra jutott információ; alig egy éve kivégezték a vőlegényét azért, mert kiderült róla, hogy félvér és nem mellékesen megölt valakit. Elnézve a háború borzalmait, jogosnak találom az ítéletet, de ettől neki még nem lesz könnyebb a helyzete.
- Ez eléggé rá vall – mosolyodok el gyengéden, még mielőtt egy nála sokkalta kellemetlenebb gyűjtőfogalom reppenne fel kettőnk között. Na igen, a Tanács. Lesz még velük bajod, Wallenberg, ebben biztos vagyok.
- És hogyan boldogulsz velük? Gondolom nem repesnek, amiért a sok éves kiskirálykodásukat megtörted – pillantok fel rá kíváncsian a tálamból, amiben ugyan már nem gőzölög az étel, de még kellően meleg ahhoz, hogy az ember felsóhajtson elégedettségében. Érdekel, miként látja ő a viszonyát az alapítókkal, mennyire bízik meg bennük vagy egyáltalán tud-e róla, mire készül az egyik kiemelkedő tagjuk.
Az elfogyását illető témakörre csupán egy hümmentéssel felelek, mert ez sem olyasmi, ami különösebben meglepne vagy vitába tudnék vele szállni. A megválasztását övező gratulációt inkább helyezem előtérbe, noha képtelen vagyok nem észrevenni, mennyire nem lelkesedik a sokakat váratlanul érő fejleményekért. Egy pillanatra szinte bűnösnek érzem magamat, amiért újabb árkot fogok húzni a hivatástudatába. Méghozzá egy igen mélyet.
- Feljebb lépni a ranglétrán mindig átok és áldás egyszerre, ha engem kérdezel. Sokkal több mindent tudsz elérni, viszont a felelősség is gyarapodik. A Tanács is szétosztotta maga között terhet, ha mást nem is, ezt a példát szerintem te is kövesd - tanácsolom neki két falat között, és bár túl sokat nem értek a vezetés csínjához-bínjához, ellenben San Franciscoban volt időm alaposan megfigyelni a bevett szokásokat, majd párhuzamba vonni őket a New York-iakkal. Szívesen megosztanék vele minden más észrevételemet is, de egyrészt még bennem sem állt össze az ottani tapasztalásáradat, másrészt ennek még nincsen itt az ideje.
Igaz, a szüleim halálának felemlegetésekor megbánom, hogy nem eresztettem bővebb lére a kéretlen javaslataimat.
- Önzőség volt nem szólni, tudom… - vetem oldalra a tekintetemet egy mély sóhajt követően. - De nem tudtam volna elviselni ott mást… Szembesülni az ítélkezésükkel, amiért hagytam mindezt megtörténni, amiért cserben hagytam őket, miközben ők sosem tettek mást, csak megmentettek mindenkit, akit tudtak... Tudom, hülyeség – csóválom meg a fejemet, mert tisztában vagyok vele, hogy a bűntudatom beszél belőlem és az hozta meg a döntéseimet a temetéssel kapcsolatban is, ettől azonban még nem leszek sem okosabb, sem belátóbb. Drake felcsattanása viszont bennem is újabb szikrát lobbant, így határozottan bólintok a kijelentésére. - Ebben biztos lehetsz… - szűröm a fogaim között. Nem tartom magamat egy megzabolázhatatlan, indulatos embernek, de ha a számomra fontosakról vagy az igazságosságról van szó, nem ismerek kegyelmet. Meg fognak lakolni, ehhez kétségem sem fér.
Mindennek dacára azért örülök, hogy a hullámvasutat meghazudtoló érzelmi lejtőkön túllépve kicsit elterelődik a témánk.
- Helyes döntés. Nem is várnék tőlük kevesebbet, hogy őszinte legyek. Nagy érvágás volt ez nekik, na meg sértés – horkantok fel, ugyanis ekkora pofont kapni nem lehet kellemes. - Bár azt elfelejtik, hogy az ő polgáraik hurrogták le őket – csóválom meg a fejemet ismét, visszatérve az evéshez, persze egy-két falatnál többet ezúttal sem sikerül magamba gyűrnöm. Drake-nek kifinomult érzéke van a kellemetlen témák feldobásához.
- Nem megyek vissza - jelentem ki határozottan. - Talán akkor is meghalnak a szüleim, hogyha itt vagyok, de nem hagyom többé cserben a várost. Végülis eleget tanultam az ottaniaktól – vonom meg a vállaimat, noha a nemtörődömségem csupán látszat, hiszen rögvest eszembe jut Eveline… Megígértem neki, hogy visszatérek hozzá, hogy vele leszek. Rettentően hiányzik, de azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha egyszerűen azt hiszi, hogy meghaltam. Az előző vőlegénye elhagyta egy másik városért, nem tehetem meg vele ugyanezt. - Bár egy kicsit azért hiányozni fog. Néha olyanok ott az emberek, mintha egy mesében élnének – mosolyodok el melankólikusan, mert ki másra gondolnék, ha nem ismét Rá.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:14 am
Következő oldal


A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW  


A hetvenhetedik jelentés gondos átböngészése után már nem haragot éreztem, hanem inkább ólmos fáradtságot. Ki tudja, ha Alan nem jön, idővel talán elszundítottam volna a székemben ülve. Érkezése kiránt az egyhangúságból, ráadásul nincs olyan férfi, akinek arcára ne csalna mosolyt a sör látványa. Az Alannal érkező furcsa illatokra a gyomrom is hangosan kordul, ezzel teljesen fixálva éber állapotom.
- Én a nap elején ettem valamit, de már nem emlékszem mit. Natalie nem hagyott addig békén, amíg be nem lapátoltam pár kanállal. Rémes az a nőszemély! - a szemeim megforgatom ugyan, ajkaim szélére mégis vigyor fészkeli be magát. Kimondhatatlanul örülök, hogy Natalie végre szóba áll velem, s megint jónak mondható a kapcsolatunk. Hiányzott az életemből az az idegesítő, szemtelen nőszemély!
- Megvan a Főnök szónak a maga varázsa, de inkább a Tanács tagjaitól szeretem hallgatni, mint egy régi baráttól - magam elé húzva bontogatom a kapott ételt. - Sokáig tartana az az elfogyás, mert bár néha elfelejtek enni, aztán a triplájával pótlom - nagyon sokat tudok enni, ha van rá lehetőség, ez talán részben az árvaháznak is köszönhető. New York élelmiszerellátottsága nem a legjobb, és én már megtanultam, hogy akkor kell enni, amikor van mit.
- Köszönöm, ámbár még magam sem döntöttem el, hogy áldás, vagy átok a kinevezés - nem éreztem boldogságot az új rangtól, mégis büszkévé tett. És újabb adag munka szakadt a nyakamba, még minden eddiginél is több. Elfogadtam, mert nem akarom, hogy a Tanács hataloméhségében tönkre tegye ezt a várost, az emberek utolsó menedékét. Azért koccintok Alannal, de mosolyt nem sikerül varázsolnom vonásaimra.
- Ó… miért nem szóltál? Én is leróttam volna a kegyeletemet rajta - a szülei megérdemeltek volna annyit, hogy ott legyek a temetésükön. Sokat kaptam tőlük, ahogy az árvaház minden tagja. Ha tudok róla, semmilyen ügy sem tarthatott volna az iroda négy fala között. - Ez rájuk vall… nagyon jó emberek voltak - néma bólintással adózom önfeláldozásuknak. Tudom, hogy nem kéne erőltetnem a témát, hiszen még friss a seb, mégis, a magam nem túl érzelmes módján igyekszem támogatni. - Megbűnhődnek még ezért a démonfajzatok! - szinte csikorognak a fogaim, a visszafojtott dühtől, pedig - újra - kedvem lenne tombolni.
- Igen, szükségem van néhány megbízható emberre, aki ért ahhoz, amit csinál - az üveget babrálom, ahogy tovább fűzöm a gondolatot: - nem fogom hagyni, hogy a Tanács minden mozdulatomat árgus szemekkel lesse, arra várva, mikor botlom meg - más se okozna nekik nagyobb örömöt, minthogy lássák, amint maga alá tehemet az a hatalmas felelősség, amit magamra vállaltam. - Neked mik a terveid? Visszamész San Franciscoba? - pillantok rá egy hosszú korty után.

reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 5:54 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 437 • Credit:

Sokkal rosszabb hangulatra számítottam Drake részéről, ehhez képest egészen jól tartja magát, noha azt is meg tudom érteni, hogy a sör bárki arcára képes derűt idézni. Hasonló mosollyal engedem át neki a kartont, majd amíg ő felnyit magunknak kettőt a szép-csendben eltulajdonított csomagból, helyet foglalok az asztala mellett.
- Kösz – bököm ki, átvéve tőle a nekem szánt üveget, és hozzá hasonlóan én sem késlekedek mélyen meghúzni az italt. Egy elégedett sóhajt követően szólalok csak meg újra. - Huh… Kicsit azért aggódtam, öregítene a főnök megnevezés – jegyzem meg szórakozottan, és félretéve a sörömet, elkezdem kibogozni a szatyorból a gondosan elcsomagolt ételt. Két dobozt halászok elő, illetve ütött-kopott evőeszközöket. Az egyik adagot Wallenberg elé tolom, a másikat pedig magamhoz húzom közelebb. Végül, de nem utolsó sorban elegánsan ledobom magunk mellé a földre a zacskót.
- Nagyon remélem, ma még nem jutottam el odáig, hogy egyek bármit is – vallom meg őszintén, bár ezen semmi megütközni való nincsen; mindenki éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy a városunk ismét élhető és biztonságos legyen. Kíváncsian nyitom fel a doboz tetejét mindeközben, és biztos, ami biztos bele is szimatolok a tartalmába, de nem tűnik vészesnek, szóval követve Drake példáját én is nekiveselkedek a késői reggelinek, ebédnek és vacsorának. - Nem tesz semmit. Gondolom te sem ettél még ma, az meg elég kellemetlen volna, ha elfogyna New York legújabb vezetője – próbálok humorizálni, ám az egész napos éhezést követően összeszoruló gyomrom és a látogatásomat beárnyékoló igazság jócskán tompítja a hangulatomat vagy a vicceim minőségét.
Meg is akadok a rágásban, ahogy belekérdez a dolgok közepébe Drake. Mélyet sóhajtok, mielőtt lenyelném a falatot, és az ajtót fixírozva a tekintetemmel eldönteném, hogyan is kezdjek neki ennek az egésznek.
- És inni egyet a város vezetőjére. Még nem is gratuláltam – vezetem rá vissza a szemeimet egy gyengébb mosoly kíséretében, és szabad kezemmel koccintásra emelem az üvegemet. Egy kicsit még várhatnak a problémák, nem lenne értelme elvenni az étvágyunkat most, hogy végre megálltunk egy pillanatra a mókuskerékben. Igaz, lássuk be, nem mintha ez olyan egyszerű lenne, manapság kevés téma akad, ami ne érne fel egy késdöféssel a mellkasunkba… Például a szüleim halála.
- Köszönöm. Két napja végre sikerült kiszabadítani őket a romok alól, tegnap volt a temetés – közlöm vele tárgyilagos hangon, igyekezve elhatárolni az érzelmeimet a történésektől. Nem hívtam meg senkit oda a sírásókon kívül. - Azt mondták, akik látták az esetet, hogy még éppen sikerült néhány kölyköt kimenteniük, mielőtt… Nem az ő stílusuk lett volna álmukban meghalni – elmosolyodnék, ha éreznék magamban erőt, de egyelőre még nem érzek. Ellenben megint nagyot sóhajtok.
- Beszéljünk inkább a megválasztásodról. Úgy hallom, valami speciális vadász csoportot akarsz szervezni? - kíváncsikodok, kortyolva egyet a sörömből.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 4:40 am
Következő oldal


A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW


Sosem voltam nagyra törő ember, ezzel senki se vádolhat meg. Fiatalabb koromban még forrófejű voltam, makacs, akaratos. Ez nem változott az évek folyamán. Azonban a megzabolázhatatlan tűz lassacskán elaludt, s a helyén biztos parázs adta a meleget tovább. Megkomolyodtam, s egyben meg is komorodtam. Sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Rengeteg társamat veszítettem el. Ezek pedig átformálták a jellemem. Mindig is volt némi hőskomplexusom, gyerekként is szemrebbenés nélkül szálltam szembe a nálam erősebbekkel egy gyengébbet védelmezve. Az se nagyon zavart, ha nem volt esélyem, vagy éppen jól ellátták a bajom, az is csak erősebbé tett, s a megvédelmezett hálás tekintete elég gyógyír volt fájó lilafoltjaimra.
Csak harcoltam és harcoltam, a városért, ahol éltem, s azokért, akik valamilyen szinten közel álltak hozzám. Nem kenyerem a panaszkodás, ráadásul született vezető voltam, így egyre több és több vadász dolgozott a kezem alá. Hidegen hagyott a dolog, én csak tettem, amit kellett. Védelmeztem a gyengéket, az ártatlanokat, az embereket. Most pedig itt ülök, és én vezetem New Yorkot.
Még mindig hihetetlennek találtam ezt az egészet. Váratlannak. De jó érzés volt. A város, amiért egész eddigi életemben küzdöttem elismerte a munkámat és megválasztatott vezetőnek. Létezik ennél nagyobb dicsőség? Az elismerés mellé azonban eszméletlen mennyiségű papírmunka is társult, s ezutóbbit már kevésbé értékeltem. A kötelességtudatom azonban a helyén volt, szorgalmasan fogyasztottam hát az iratkupacokat. Munkámat a kopogás, majd az ajtó azonnali nyílása zavarja meg. Kíváncsian pillantok fel, ki tört be irodám csendjébe. Ajkaimra halovány mosoly ül az érkezettet látva.
- Király vagy Alan - felállok, s hozzá lépve megszerzem a sört. Mi mást? A tulajdon késemet előkapva fosztom meg a csomagolásától, majd pedig némi matatás után egy fiókból előhalászok egy sörnyitót. Kérdés nélkül nyitok meg neki is egyet, majd felé nyújtom, vagy leteszem az asztalomra, hozzá közel. Nagyot kortyolok a sajátomból, s elégedetten dőlök hátra a székemben. Hogyan tartass szünetet Drake Wallenberggel, felső fok. Még egy apró vigyor is kúszik az arcomra. - Foglalj helyet - mutatok egy másik székre. - És kérlek, hívj csak Drake-nek - elvégre ismerjük egymást elég régóta, akár barátoknak is mondanám magunkat. A Félvérháború óta meg pláne. - Kínai kaja? Biztos ehető - nyújtom azért is kezem, hamár elhozta. - Köszönöm, egyébként - jut eszembe, hogy talán egy fokkal jó lenne hálásabbnak látszani szóban is, nemcsak tettekben. - Az is csak étel - rántom meg a vállam. - De elhiheted, én se értem, minek őrizgetnek ilyesmiket - azért elég jó étvággyal falatozom, szóval annyira mégse nagy gond az a dugikészlet…
- Beszélgetni szeretnél? - tolom élből félre az egész stócot. Ugyan nem vagyunk holmi pletyis asszonyok, az elmúlt hetek bőségesen tartalmaztak olyan eseményeket, amelyek mindkettőnk számára eléggé felkavarók voltak, hogy beszélni akarjunk róluk. - Részvétem a szüleid miatt - teszem hozzá halkan. Gondolom nem véletlenül hozott egy kartonnyi sört, noha ennek nem volt túlzottan magas az alkoholtartalma. A mély beszélgetés még várat magára, de legalább nem fogjuk egymást támogatva, röhögve körbehugyozni a vadászbázist azt képzelve, hogy éppen virágot locsolunk.

reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 12:46 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 344 • Credit:

A kimerültség fogalmának korlátai meg sem közelítik azt az állapotot, amibe a félvér mizéria óta mindannyian tespedünk. Testileg, lelkileg és szellemileg is a mélypontját éli a város, az épületek sok helyen romokban állnak, és biztos vagyok benne, hogy két hét viszonylatában is akadnak még olyan részei New Yorknak, ahol eddig még felfedezetlen holttestek hevernek. Igyekszem nem gondolni a szüleimre, akik ha én nem vagyok, ugyanilyen sorsra jutottak volna az árvaház romjai alatt… Helyette zsibongó aggyal, egyik kezemben egy karton sörrel, a másikban egy szatyornyi kajával lépdelek fel a bázis ütött-kopott lépcsőin.
Temérdek problémánk van, a munkából ki sem látunk, nem hogy még megálljunk és végre gyászoljunk, feldolgozzunk, de az univerzumnak, vagy bármi is igazgassa a sorsunk fonalát, még ez sem elég. Nem, az összetartás helyett megint csak széthúzunk, mintha nem lett volna elég szembesülnünk a közénk épült, áruló társainkkal. Fogalmam sincs, hogyan adjam elő Wallenbergnek a legújabb információt, ami a tudomásomra jutott…
A folyosó kihalt és csöndes, a lámpák hol erőtlenül pislákolnak, hol teljesen elsötétülnek az ingatag áramellátásnak köszönhetően, de ennek dacára odatalálok a város legújabb vezetőjének irodájához. Még mindig különös arra gondolni, hogy egy olyan embert, mint őt választották New York élére; valakit, akinek köze sincs a tanácshoz, nem férje egyetlen alapító család lányának sem, vagy rokona nekik. Talán még mulattatna is a szituáció, ha nem jut az értésemre az, ami.
Bekopogok, ám a választ nem várom meg a benyitással.
- Helló, Wallenberg. Vagy hívjalak inkább főnöknek? - mosolyodok el enyhén, becsukva magam mögött az irodájának ajtaját. - Hoztam sört, meg valami kínai kaját, amit Abby kotyvasztott. Az egyik beomlott irodaház alagsorában egy komplett raktárra bukkantak ázsiai alapanyagokkal – horkantok fel a helyzet abszurditásán, lepakolva az asztalára az italt, illetve a gondosan becsomagolt ételt. Nem tudom, mennyi kedve van kikapcsolni vagy egyáltalán bárki társaságában lenni, de ez elől most nem bújhat el. Ahogyan én sem.
- Tedd félre a papírmunkát, már senki nem dolgozik szerintem rajtad kívül – teszem hozzá, miközben odahúzok egy széket magamnak, és egy fáradt sóhajjal leomlok rá. Az égvilágon mindenem sajog a számtalan kék-zöld lila foltnak, egyéb sérülésnek és sebesülésnek hála.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Online
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
29
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 9:44 am
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2