Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Vadászbázis, NY, 2012 •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 8:53 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 647 • Credit:

Felhorkantok Natalie említésére, mert lássuk be, ő gyerekként is ilyen volt. Nehezen lehetett követni az izgágaságát, de ha valakiért kiállt, azt teljes vállszélességgel tette mindig is. Valahogy azonban most az ő emléke is megkeseredik az elmémben, miként eszembe jut a nemrég tudomásomra jutott információ; alig egy éve kivégezték a vőlegényét azért, mert kiderült róla, hogy félvér és nem mellékesen megölt valakit. Elnézve a háború borzalmait, jogosnak találom az ítéletet, de ettől neki még nem lesz könnyebb a helyzete.
- Ez eléggé rá vall – mosolyodok el gyengéden, még mielőtt egy nála sokkalta kellemetlenebb gyűjtőfogalom reppenne fel kettőnk között. Na igen, a Tanács. Lesz még velük bajod, Wallenberg, ebben biztos vagyok.
- És hogyan boldogulsz velük? Gondolom nem repesnek, amiért a sok éves kiskirálykodásukat megtörted – pillantok fel rá kíváncsian a tálamból, amiben ugyan már nem gőzölög az étel, de még kellően meleg ahhoz, hogy az ember felsóhajtson elégedettségében. Érdekel, miként látja ő a viszonyát az alapítókkal, mennyire bízik meg bennük vagy egyáltalán tud-e róla, mire készül az egyik kiemelkedő tagjuk.
Az elfogyását illető témakörre csupán egy hümmentéssel felelek, mert ez sem olyasmi, ami különösebben meglepne vagy vitába tudnék vele szállni. A megválasztását övező gratulációt inkább helyezem előtérbe, noha képtelen vagyok nem észrevenni, mennyire nem lelkesedik a sokakat váratlanul érő fejleményekért. Egy pillanatra szinte bűnösnek érzem magamat, amiért újabb árkot fogok húzni a hivatástudatába. Méghozzá egy igen mélyet.
- Feljebb lépni a ranglétrán mindig átok és áldás egyszerre, ha engem kérdezel. Sokkal több mindent tudsz elérni, viszont a felelősség is gyarapodik. A Tanács is szétosztotta maga között terhet, ha mást nem is, ezt a példát szerintem te is kövesd - tanácsolom neki két falat között, és bár túl sokat nem értek a vezetés csínjához-bínjához, ellenben San Franciscoban volt időm alaposan megfigyelni a bevett szokásokat, majd párhuzamba vonni őket a New York-iakkal. Szívesen megosztanék vele minden más észrevételemet is, de egyrészt még bennem sem állt össze az ottani tapasztalásáradat, másrészt ennek még nincsen itt az ideje.
Igaz, a szüleim halálának felemlegetésekor megbánom, hogy nem eresztettem bővebb lére a kéretlen javaslataimat.
- Önzőség volt nem szólni, tudom… - vetem oldalra a tekintetemet egy mély sóhajt követően. - De nem tudtam volna elviselni ott mást… Szembesülni az ítélkezésükkel, amiért hagytam mindezt megtörténni, amiért cserben hagytam őket, miközben ők sosem tettek mást, csak megmentettek mindenkit, akit tudtak... Tudom, hülyeség – csóválom meg a fejemet, mert tisztában vagyok vele, hogy a bűntudatom beszél belőlem és az hozta meg a döntéseimet a temetéssel kapcsolatban is, ettől azonban még nem leszek sem okosabb, sem belátóbb. Drake felcsattanása viszont bennem is újabb szikrát lobbant, így határozottan bólintok a kijelentésére. - Ebben biztos lehetsz… - szűröm a fogaim között. Nem tartom magamat egy megzabolázhatatlan, indulatos embernek, de ha a számomra fontosakról vagy az igazságosságról van szó, nem ismerek kegyelmet. Meg fognak lakolni, ehhez kétségem sem fér.
Mindennek dacára azért örülök, hogy a hullámvasutat meghazudtoló érzelmi lejtőkön túllépve kicsit elterelődik a témánk.
- Helyes döntés. Nem is várnék tőlük kevesebbet, hogy őszinte legyek. Nagy érvágás volt ez nekik, na meg sértés – horkantok fel, ugyanis ekkora pofont kapni nem lehet kellemes. - Bár azt elfelejtik, hogy az ő polgáraik hurrogták le őket – csóválom meg a fejemet ismét, visszatérve az evéshez, persze egy-két falatnál többet ezúttal sem sikerül magamba gyűrnöm. Drake-nek kifinomult érzéke van a kellemetlen témák feldobásához.
- Nem megyek vissza - jelentem ki határozottan. - Talán akkor is meghalnak a szüleim, hogyha itt vagyok, de nem hagyom többé cserben a várost. Végülis eleget tanultam az ottaniaktól – vonom meg a vállaimat, noha a nemtörődömségem csupán látszat, hiszen rögvest eszembe jut Eveline… Megígértem neki, hogy visszatérek hozzá, hogy vele leszek. Rettentően hiányzik, de azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha egyszerűen azt hiszi, hogy meghaltam. Az előző vőlegénye elhagyta egy másik városért, nem tehetem meg vele ugyanezt. - Bár egy kicsit azért hiányozni fog. Néha olyanok ott az emberek, mintha egy mesében élnének – mosolyodok el melankólikusan, mert ki másra gondolnék, ha nem ismét Rá.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
21
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:14 am
Következő oldal


A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW  


A hetvenhetedik jelentés gondos átböngészése után már nem haragot éreztem, hanem inkább ólmos fáradtságot. Ki tudja, ha Alan nem jön, idővel talán elszundítottam volna a székemben ülve. Érkezése kiránt az egyhangúságból, ráadásul nincs olyan férfi, akinek arcára ne csalna mosolyt a sör látványa. Az Alannal érkező furcsa illatokra a gyomrom is hangosan kordul, ezzel teljesen fixálva éber állapotom.
- Én a nap elején ettem valamit, de már nem emlékszem mit. Natalie nem hagyott addig békén, amíg be nem lapátoltam pár kanállal. Rémes az a nőszemély! - a szemeim megforgatom ugyan, ajkaim szélére mégis vigyor fészkeli be magát. Kimondhatatlanul örülök, hogy Natalie végre szóba áll velem, s megint jónak mondható a kapcsolatunk. Hiányzott az életemből az az idegesítő, szemtelen nőszemély!
- Megvan a Főnök szónak a maga varázsa, de inkább a Tanács tagjaitól szeretem hallgatni, mint egy régi baráttól - magam elé húzva bontogatom a kapott ételt. - Sokáig tartana az az elfogyás, mert bár néha elfelejtek enni, aztán a triplájával pótlom - nagyon sokat tudok enni, ha van rá lehetőség, ez talán részben az árvaháznak is köszönhető. New York élelmiszerellátottsága nem a legjobb, és én már megtanultam, hogy akkor kell enni, amikor van mit.
- Köszönöm, ámbár még magam sem döntöttem el, hogy áldás, vagy átok a kinevezés - nem éreztem boldogságot az új rangtól, mégis büszkévé tett. És újabb adag munka szakadt a nyakamba, még minden eddiginél is több. Elfogadtam, mert nem akarom, hogy a Tanács hataloméhségében tönkre tegye ezt a várost, az emberek utolsó menedékét. Azért koccintok Alannal, de mosolyt nem sikerül varázsolnom vonásaimra.
- Ó… miért nem szóltál? Én is leróttam volna a kegyeletemet rajta - a szülei megérdemeltek volna annyit, hogy ott legyek a temetésükön. Sokat kaptam tőlük, ahogy az árvaház minden tagja. Ha tudok róla, semmilyen ügy sem tarthatott volna az iroda négy fala között. - Ez rájuk vall… nagyon jó emberek voltak - néma bólintással adózom önfeláldozásuknak. Tudom, hogy nem kéne erőltetnem a témát, hiszen még friss a seb, mégis, a magam nem túl érzelmes módján igyekszem támogatni. - Megbűnhődnek még ezért a démonfajzatok! - szinte csikorognak a fogaim, a visszafojtott dühtől, pedig - újra - kedvem lenne tombolni.
- Igen, szükségem van néhány megbízható emberre, aki ért ahhoz, amit csinál - az üveget babrálom, ahogy tovább fűzöm a gondolatot: - nem fogom hagyni, hogy a Tanács minden mozdulatomat árgus szemekkel lesse, arra várva, mikor botlom meg - más se okozna nekik nagyobb örömöt, minthogy lássák, amint maga alá tehemet az a hatalmas felelősség, amit magamra vállaltam. - Neked mik a terveid? Visszamész San Franciscoba? - pillantok rá egy hosszú korty után.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 5:54 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 437 • Credit:

Sokkal rosszabb hangulatra számítottam Drake részéről, ehhez képest egészen jól tartja magát, noha azt is meg tudom érteni, hogy a sör bárki arcára képes derűt idézni. Hasonló mosollyal engedem át neki a kartont, majd amíg ő felnyit magunknak kettőt a szép-csendben eltulajdonított csomagból, helyet foglalok az asztala mellett.
- Kösz – bököm ki, átvéve tőle a nekem szánt üveget, és hozzá hasonlóan én sem késlekedek mélyen meghúzni az italt. Egy elégedett sóhajt követően szólalok csak meg újra. - Huh… Kicsit azért aggódtam, öregítene a főnök megnevezés – jegyzem meg szórakozottan, és félretéve a sörömet, elkezdem kibogozni a szatyorból a gondosan elcsomagolt ételt. Két dobozt halászok elő, illetve ütött-kopott evőeszközöket. Az egyik adagot Wallenberg elé tolom, a másikat pedig magamhoz húzom közelebb. Végül, de nem utolsó sorban elegánsan ledobom magunk mellé a földre a zacskót.
- Nagyon remélem, ma még nem jutottam el odáig, hogy egyek bármit is – vallom meg őszintén, bár ezen semmi megütközni való nincsen; mindenki éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy a városunk ismét élhető és biztonságos legyen. Kíváncsian nyitom fel a doboz tetejét mindeközben, és biztos, ami biztos bele is szimatolok a tartalmába, de nem tűnik vészesnek, szóval követve Drake példáját én is nekiveselkedek a késői reggelinek, ebédnek és vacsorának. - Nem tesz semmit. Gondolom te sem ettél még ma, az meg elég kellemetlen volna, ha elfogyna New York legújabb vezetője – próbálok humorizálni, ám az egész napos éhezést követően összeszoruló gyomrom és a látogatásomat beárnyékoló igazság jócskán tompítja a hangulatomat vagy a vicceim minőségét.
Meg is akadok a rágásban, ahogy belekérdez a dolgok közepébe Drake. Mélyet sóhajtok, mielőtt lenyelném a falatot, és az ajtót fixírozva a tekintetemmel eldönteném, hogyan is kezdjek neki ennek az egésznek.
- És inni egyet a város vezetőjére. Még nem is gratuláltam – vezetem rá vissza a szemeimet egy gyengébb mosoly kíséretében, és szabad kezemmel koccintásra emelem az üvegemet. Egy kicsit még várhatnak a problémák, nem lenne értelme elvenni az étvágyunkat most, hogy végre megálltunk egy pillanatra a mókuskerékben. Igaz, lássuk be, nem mintha ez olyan egyszerű lenne, manapság kevés téma akad, ami ne érne fel egy késdöféssel a mellkasunkba… Például a szüleim halála.
- Köszönöm. Két napja végre sikerült kiszabadítani őket a romok alól, tegnap volt a temetés – közlöm vele tárgyilagos hangon, igyekezve elhatárolni az érzelmeimet a történésektől. Nem hívtam meg senkit oda a sírásókon kívül. - Azt mondták, akik látták az esetet, hogy még éppen sikerült néhány kölyköt kimenteniük, mielőtt… Nem az ő stílusuk lett volna álmukban meghalni – elmosolyodnék, ha éreznék magamban erőt, de egyelőre még nem érzek. Ellenben megint nagyot sóhajtok.
- Beszéljünk inkább a megválasztásodról. Úgy hallom, valami speciális vadász csoportot akarsz szervezni? - kíváncsikodok, kortyolva egyet a sörömből.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
21
☩ Rang :
New York vezetője
☩ Play by :
Jensen Ackles
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 4:40 am
Következő oldal


A félvér háború áldozatai

@Alan B. Davis &    & DW


Sosem voltam nagyra törő ember, ezzel senki se vádolhat meg. Fiatalabb koromban még forrófejű voltam, makacs, akaratos. Ez nem változott az évek folyamán. Azonban a megzabolázhatatlan tűz lassacskán elaludt, s a helyén biztos parázs adta a meleget tovább. Megkomolyodtam, s egyben meg is komorodtam. Sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Rengeteg társamat veszítettem el. Ezek pedig átformálták a jellemem. Mindig is volt némi hőskomplexusom, gyerekként is szemrebbenés nélkül szálltam szembe a nálam erősebbekkel egy gyengébbet védelmezve. Az se nagyon zavart, ha nem volt esélyem, vagy éppen jól ellátták a bajom, az is csak erősebbé tett, s a megvédelmezett hálás tekintete elég gyógyír volt fájó lilafoltjaimra.
Csak harcoltam és harcoltam, a városért, ahol éltem, s azokért, akik valamilyen szinten közel álltak hozzám. Nem kenyerem a panaszkodás, ráadásul született vezető voltam, így egyre több és több vadász dolgozott a kezem alá. Hidegen hagyott a dolog, én csak tettem, amit kellett. Védelmeztem a gyengéket, az ártatlanokat, az embereket. Most pedig itt ülök, és én vezetem New Yorkot.
Még mindig hihetetlennek találtam ezt az egészet. Váratlannak. De jó érzés volt. A város, amiért egész eddigi életemben küzdöttem elismerte a munkámat és megválasztatott vezetőnek. Létezik ennél nagyobb dicsőség? Az elismerés mellé azonban eszméletlen mennyiségű papírmunka is társult, s ezutóbbit már kevésbé értékeltem. A kötelességtudatom azonban a helyén volt, szorgalmasan fogyasztottam hát az iratkupacokat. Munkámat a kopogás, majd az ajtó azonnali nyílása zavarja meg. Kíváncsian pillantok fel, ki tört be irodám csendjébe. Ajkaimra halovány mosoly ül az érkezettet látva.
- Király vagy Alan - felállok, s hozzá lépve megszerzem a sört. Mi mást? A tulajdon késemet előkapva fosztom meg a csomagolásától, majd pedig némi matatás után egy fiókból előhalászok egy sörnyitót. Kérdés nélkül nyitok meg neki is egyet, majd felé nyújtom, vagy leteszem az asztalomra, hozzá közel. Nagyot kortyolok a sajátomból, s elégedetten dőlök hátra a székemben. Hogyan tartass szünetet Drake Wallenberggel, felső fok. Még egy apró vigyor is kúszik az arcomra. - Foglalj helyet - mutatok egy másik székre. - És kérlek, hívj csak Drake-nek - elvégre ismerjük egymást elég régóta, akár barátoknak is mondanám magunkat. A Félvérháború óta meg pláne. - Kínai kaja? Biztos ehető - nyújtom azért is kezem, hamár elhozta. - Köszönöm, egyébként - jut eszembe, hogy talán egy fokkal jó lenne hálásabbnak látszani szóban is, nemcsak tettekben. - Az is csak étel - rántom meg a vállam. - De elhiheted, én se értem, minek őrizgetnek ilyesmiket - azért elég jó étvággyal falatozom, szóval annyira mégse nagy gond az a dugikészlet…
- Beszélgetni szeretnél? - tolom élből félre az egész stócot. Ugyan nem vagyunk holmi pletyis asszonyok, az elmúlt hetek bőségesen tartalmaztak olyan eseményeket, amelyek mindkettőnk számára eléggé felkavarók voltak, hogy beszélni akarjunk róluk. - Részvétem a szüleid miatt - teszem hozzá halkan. Gondolom nem véletlenül hozott egy kartonnyi sört, noha ennek nem volt túlzottan magas az alkoholtartalma. A mély beszélgetés még várat magára, de legalább nem fogjuk egymást támogatva, röhögve körbehugyozni a vadászbázist azt képzelve, hogy éppen virágot locsolunk.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 12:46 pm
Következő oldal


Your secret is mine

Drake && Alan
zene • szószám: 344 • Credit:

A kimerültség fogalmának korlátai meg sem közelítik azt az állapotot, amibe a félvér mizéria óta mindannyian tespedünk. Testileg, lelkileg és szellemileg is a mélypontját éli a város, az épületek sok helyen romokban állnak, és biztos vagyok benne, hogy két hét viszonylatában is akadnak még olyan részei New Yorknak, ahol eddig még felfedezetlen holttestek hevernek. Igyekszem nem gondolni a szüleimre, akik ha én nem vagyok, ugyanilyen sorsra jutottak volna az árvaház romjai alatt… Helyette zsibongó aggyal, egyik kezemben egy karton sörrel, a másikban egy szatyornyi kajával lépdelek fel a bázis ütött-kopott lépcsőin.
Temérdek problémánk van, a munkából ki sem látunk, nem hogy még megálljunk és végre gyászoljunk, feldolgozzunk, de az univerzumnak, vagy bármi is igazgassa a sorsunk fonalát, még ez sem elég. Nem, az összetartás helyett megint csak széthúzunk, mintha nem lett volna elég szembesülnünk a közénk épült, áruló társainkkal. Fogalmam sincs, hogyan adjam elő Wallenbergnek a legújabb információt, ami a tudomásomra jutott…
A folyosó kihalt és csöndes, a lámpák hol erőtlenül pislákolnak, hol teljesen elsötétülnek az ingatag áramellátásnak köszönhetően, de ennek dacára odatalálok a város legújabb vezetőjének irodájához. Még mindig különös arra gondolni, hogy egy olyan embert, mint őt választották New York élére; valakit, akinek köze sincs a tanácshoz, nem férje egyetlen alapító család lányának sem, vagy rokona nekik. Talán még mulattatna is a szituáció, ha nem jut az értésemre az, ami.
Bekopogok, ám a választ nem várom meg a benyitással.
- Helló, Wallenberg. Vagy hívjalak inkább főnöknek? - mosolyodok el enyhén, becsukva magam mögött az irodájának ajtaját. - Hoztam sört, meg valami kínai kaját, amit Abby kotyvasztott. Az egyik beomlott irodaház alagsorában egy komplett raktárra bukkantak ázsiai alapanyagokkal – horkantok fel a helyzet abszurditásán, lepakolva az asztalára az italt, illetve a gondosan becsomagolt ételt. Nem tudom, mennyi kedve van kikapcsolni vagy egyáltalán bárki társaságában lenni, de ez elől most nem bújhat el. Ahogyan én sem.
- Tedd félre a papírmunkát, már senki nem dolgozik szerintem rajtad kívül – teszem hozzá, miközben odahúzok egy széket magamnak, és egy fáradt sóhajjal leomlok rá. Az égvilágon mindenem sajog a számtalan kék-zöld lila foltnak, egyéb sérülésnek és sebesülésnek hála.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alan B. Davis


Vadászbázis, NY, 2012 Tumblr_inline_ookseazXUn1txzk9w_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Vadászbázis, NY, 2012 GsSn0VA
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
Elit vadász
☩ Play by :
David Giuntoli
☩ Korom :
35
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 9:44 am
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



We fight through fire and pain, and always get up again. There’s nothing we can’t do, and we’re about to prove.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7