Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Az orosz határ közelében •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Az orosz határ közelében VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Nem vagyok legyőzhetetlen és azt sem látom előre, mit tartogat számomra a jövő, de biztosan tudom, hogy nem itt, egy orosz határszélen és nem így fosztanak meg majd a rangomtól és küldenek a halálba. Nem tudnám megmondani, honnan ez az érzés, de eléggé nagy meggyőződéssel hiszek ebben. Ha nem így lenne se fogna el a félelem, Beleth nem jelent rám veszélyt. Ereje messze nem ér fel az enyémhez, és ha harcra is kelnék vele, egész könnyedén fölé kerekednék. Az évmilliós rutinom az, ami rövidre zárná a dolgot. Mégsem szándékozom megküzdeni vele. Harmadik kísérletét megelőzve Beleth nyakába állítom saját fegyverét, nem kis meglepetést okozva neki ezzel. Döfhetném a mellkasába is, hogy halálát okozzam, de ez a feladat nem rám vár. A démonnő dönt, nem hagyja életben őt, ezért magához ragadja a tőrt és egy határozott mozdulattal szúrja a férfi szívébe. Párszor meg is forgatja benne az égi fémet. A volt lovas teste pillanatok alatt elenyészik, nem marad több utána, mint néhány csont. Belphegor szeretné eltemetni őt, megadni neki a végtisztességet, ahogy a halandók közt szokás. Nem látom okát, hogy megtagadjam tőle a kérést.
Bizalmasom levert kedvvel, szomorkás, könnyáztatta arccal kel fel ültéből és sétál vissza a fához, hogy a talajból kiálló gyökerek mellé guggolva apró ujjaival a földet kapargassa. Míg ő gödröt ás, Beleth csontjaival a kezemben ismét kicsit a gondolataimba merülök. Mi értelme volt ennek? Tudta, hogy nem győzhet! Tudnia kellett! A hatalom iránti vágy és a harag teljesen magával ragadta. Feladta a józanságát és a halálba "futott". Csendesen figyelem bizalmasomat, megtörte ez a dolog, nagy áldozatot hozott. Biztos vagyok benne, idő kell neki majd, hogy elrendezze magában mindazt, ami ma itt történt. Hiába motyogja halkan, hogy jól van. Nem hiszek neki. Láttam már ilyennek a Tunrida pincéjében töltött gyötrelmes napok után. Akkor nem tudta feldolgozni, így kinevezése visszavonását kérte. Eltűnődöm rajta, hogy ezúttal is így lesz? Mikor megfelelő mélységű a sírhely, a csontokat belehelyezem, ő pedig gondosan földdel fedi el. Egy darabig még a kupac előtt térdel, majd lassan talpra áll és elém lép.
-Rendben vagyok. - felelem ügyet sem vetve a vállamon ejtett sebekre. Karjai a derekam köré kulcsolódnak, fejét a mellkasomba fúrja, szorosan hozzám bújik így keresve megnyugvást.
-Valóban...de már vége. - válaszolom magamhoz ölelve őt hosszú percekig.
-Menjünk végre haza. - sóhajtom halkan és ha egyetért, úgy lassan eleresztem karjaim közül, kezét viszont nem engedem el. Elnyújtott léptekkel, mégis ráérősen folytatjuk utunkat, majd csakhamar elérjük a találkozási pontot, ahol már várnak ránk. Késésünket nem firtatják, ránk pillantva megválaszolásra kerül minden fontosabb kérdés. Sebeink árulkodnak róla, nem volt idefelé könnyű a menet. Az idézőkörbe lépünk és rövidesen magunk mögött hagyjuk az orosz vidéket.

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot! ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 9:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Belphegor


Szörnyű érzés még a gondolat is, hogy nekem végeznem kell a bátyámmal, mégis azt gondolom, hogy nincs más lehetőségem. Beleth túlságosan is kifordult önmagából. Miután olyan durván elintéz Kedvesem felé veszi az irányt, hogy Őt is bevonja a játékba, hiszen nem feledkezett meg róla, pusztán a zavaró tényezőt -engem- kellett eltakarítania az útból. Sosem engedném Belial közelébe megtébolyodott fivéremet. Lordom túl régóta túl fontos számomra, most pedig.... Mióta hazaértünk Ciprusról, még inkább azzá vált. Míg a szóváltás folyik addig a fába vert fejem jelentős mértékben hat az érzékeimre, már csak azt látom meg mikor fivérem Belial vállába állítja angyalpengéjét, kiáltásomat messzire viszi a szél, a riadalom nem tűnik el pofimról, még akkor sem mikor Kedvesem megállítja a bátyámat. Egyetlen dolog pattog a fejemben, hogy ne Belial adja meg a végső döfést neki. Azt nekem kell megtenni.Nehéz talpra állnom, kicsit szédülök is, de muszáj odamennem hozzájuk. Beleth torkából saját tőre áll ki, durván rántom ki onnan és pillanatokon belül földre viszem térdelő, fájdalomtól üvöltő bátyámat. Még pár szót intézek is felé, hangosan is kimondva döntésemet. Ikrem nem élhet tovább! Belial szavai hátam mögül csengenek, aprót biccentek csupán, talán igaza van, talán Beleth valóban átok alatt állhat. Megcsavarom szívében az égi fémet, utolsó erejét arra használja, hogy megérintse arcomat és köszönetet mondjon, mielőtt más soha többé nem szólalhat meg. Démonhoz képest mélyen megrendít az eset, a tudat, hogy az én kezem által halt meg ikrem... Letaglóz és azt sem igazán értem ami eztán történik velem. Egész testem bizseregni kezd, Beleth emberi kinézete pedig szabályosan elsorvad, elporlik. Csak a csontok maradnak utána. Meglepettségemben a földre ülök, de szívemet szomorúság fonja át. Egy apró kérdés bukik ki belőlem, van-e időnk eltemetni a csontokat? Szerencsére Belial nem akar megakadályozni ebben. Nehezen, de felkelek a földről átnyújtom az égi fémet Belialnak és afelé a fa felé indulok, ahol nemrég még én feküdtem. Borzadok saját tettemtől, pedig nem ez volt az első, hogy valaki meghalt általa, de a bátyám.... Sosem gondoltam volna, hogy nekem kell majd megölni... Hogy egyszer arra adja a fejét, hogy halálunkat kívánja. Ha azt választottam volna, hogy vele tartok... Akkor mi lett volna a végkimenetel? Csak egy villanásnyi időre fut át a fejemen a gondolat, zsigereim az első pillanattól tudták, hogy meg kell öljem. Mióta... azon az első napon eltaláltam a Belial felé száguldó nyilat... Azóta visszavonhatatlanul megpecsételődött a sorsom, összekötöttem az övével az életemet mikor vérszövetségünk megszületett... A kiálló gyökerek közé rogyva, ujjaimat a földbe mártva kezdem el kezeimmel kiásni a sírhelyet, nem akarok mágiához folyamodni, nem tudnék... Ennyivel tartozom Belethnek és magamnak is. Az emberek erre azt mondanák végig járom a kálváriámat... Könnyeim hangtalanul hullnak a földre, gondolataim elnyelnek a világ elől és már csak akkor hallom meg Belial lépteit, mikor egészen közel ér hozzám.
-Jól vagyok...-motyogom hátra pillantva, de tekintetem szinte azonnal megállapodik a csontokon. Ha lehet, még több szín veszik ki arcomból és inkább visszafordulok, hogy kezeim munkáját figyeljem.
-Köszönöm.-suttogom magam elé, nem is tudom hogy én erre képes volnék-e... Mert ötletnek oké volt, hogy megadom a végtisztességet, de nem hiszem, hogy lett volna energiám hozzá érni a csontokhoz. Már egészen mélyre ér a kezem ásás közben, a hátamon ejtett sebnél befúj a hideg szél. Talán így már jó lesz. Mélyet sóhajtva próbálok ismét Kedvesemre nézni, remélve hogy a kikapart helyre lesz olyan kedves és bele teszi a csontokat. Ha megtörténik úgy lassan vissza temetem a gödröt, majd egy közeli hókupacban "mosom meg" a kezeimet. Egy darabig még ott térdelek a friss hant felett, majd végül felállok és Belial elé lépek.
-Nem esett bajod?-pillantok fel rá és karjaimat átkulcsolom dereka körül, arcomat kabátjába fúrom és magamba szívom ismerős illatát. Meghaltam volna, ha Belethnek sikerül nagyobb kárt tennie benne.
-Nagyon féltettelek! Beleth teljesen megőrült...-dünnyögöm mellkasába és félig felpillantva kényelmemből, egyik kezem válla irányába indul meg, ahol bátyám volt kedves megsebezni... Kétszer is.

Zene: Northern Wayfarer
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 12:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Beleth a végsőkig kitart és nem hagy fel szándékaival, bár több ízben kap esélyt arra, hogy meggondolja magát. Belphegor beszéddel próbál hatni eszét vesztett bátyjára, de szavai mind hasztalannak bizonyulnak. Kár. A mágiatrükkök, a pofonok, de még a súlyosabb sérülések sem bírják jobb belátásra. Szeme világát és fél alkarját is elveszti, mégis tántoríthatatlan marad. Már az elejétől van egy sejtésem, mi állhat ennek hátterébe. Míg Belphegorral vérre menő harcot vív, többször végig gondolom és mind alkalommal ugyanoda jutok. Egy átok. Láttam már ilyet.
"Ne csináld!" kiáltja hangosan bizalmasom testvére felé, miközben idegesen barna tincsei közé kap. Könyörgése mégsem gátolja meg a démont, hogy a nő ellen forduljon. Miután alaposan helyben hagyja a fa tövében, Beleth megindul felém az angyalpengét szorongatva, hiszen rólam sem feledkezett meg. Aztán egy meglehetősen érdekes kérdést tesz fel nekem, amire elméleti síkon adok végül feleletet, bár a kérdés apropóját nem igen értem. Miért akarnám, hogy Belphegor halott legyen?
-Nincs panaszom rá, nem kívánom a halálát. - jelentem ki pillantásomat a fa árnyékában fekvő démonnőre vetve, miközben a bátyja azt tudakolja, hogyan fogyasztanám bizalmasom szívét? Fura tekintetem mindent elárul, ahogy felé fordítom a fejem. Ez a kölyök bolond.
-Szerinted mit tettem vele? - kérdezek vissza válasz helyett. Különös véletlen, hogy Belphegor azon a napon pont a palotám elé keveredett és kíváncsiságtól hajtva robbant be dolgozóm ajtaján. Bizalmasommá tettem, majd szövetségesemmé, cinkosommá a halandók között, most pedig....Talán ezért is olyan nagy felém a férfi haragja. A démonnőt kiemeltem a rangtalanságból, fivére mellől. Könnyedén csúszik ki a számon, hogy nem sajnálom Belphegort. Nem látom okát, miért is sajnálkoznék? Válaszom újra felszítja Beleth haragját, azzal vádol, hogy...
-...megbabonáztam? - emelkedik a szemöldököm. Na még ilyen rágalom sem ért.
-Kérlek, ne nevettess. - ingatom a fejem és nem tudom elrajtani sunyi vigyorom. Egy  pillanat múlva pengéjét a vállamba érzem. Láttam, mégsem tértem ki a fegyver útjából. Fájó érzés nyilal belém, de egy szisszenésnél több nem hagyja el számat. Elfojtom magamban a vállamban lüktető kellemetlen érzetet. Beleth elégedett önmagával, talán el is hiszi, hogy most végre fordult a kocka, most megszerzi amiért jött. De gyorsan visszarántom a valóságba, mikor újból, talán végsőnek szánt támadását kezemmel hárítom. Erősen rámarkolok az égi fémre, éle durván felszabdalja tenyerem.
-Te egy őrült vagy! - szól hozzám döbbentem a volt lovas, a pengén végig csorgó szurokszínű véremet figyelve. Kihasználom tétova bámészkodását, kifordítom ujjai közül. Egy pillanat alatt fegyverzem le és támadok vissza. Saját fegyverét döföm mélyen a nyakán keresztül.
-Tee....te....teeee. - nyöszörög a földre rogyva, épp a torkába ékelődött eszközt igyekszik kihúzni magából. Szótlanul állok előtte és felszegett fejjel figyelem őt, miközben bizalmasom kérlelő hangja elér hozzám. "Belial! Kérlek, hagyd" Nem áll szándékomban tovább rontani a volt halállovas amúgy is nyomorúságos helyzetén. Ha ennél többet érdemel, azt majd tanácsadóm megadja a számára. A démonnő felkászálódik a kitüremkedő méretes gyökerek közül. Imbolygó, bizonytalan léptekkel indul meg felénk, majd sebesült fivére mellé érve szabadítja meg a torkából kiálló tőrt. Belphegor semmit sem ért, én is csak feltételezek. Mégis azt gondolja, Beleth-et nem hagyhatjuk életben. A gondolattól szemei könnybe lábadnak.
-Nos, azt hiszem fivéred aggasztó viselkedése mögött Gressil hagyatéka állhat. - osztom meg feltételezésemet, mialatt a démonnő véremtől mocskos fémet testvére szívébe állítja és párszor meg is forgatja benne azt.
-Úgy vélem, elődje a ládán keresztül átkozta el. - fűzöm hozzá, ahogy Beleth-ből szépen lassan elszáll az élet. A végén, utolsó szavával még hálát rebeg, mintha húga tette megváltás lenne a számára. Talán így is van. Halála előtti hátralévő másodpercekben újra önmaga. Aztán történik valami szokatlan, mire a nő szemei csodálkozásra nyílnak. A démon teste egy pillanat alatt elsorvad és csak a csontok maradnak utána.
Kedvesem nehezen találja a szavakat de úgy érzi, mindaz ami bátyából maradt, nem maradhat itt így parlagon. El kell temetni őt.
-Van rá időnk. - felelem és felém nyújtott angyali tőrt kabátom belső zsebébe csúsztatom. Lassan tudatosul benne, hogy mit is tett és a tudat, szinte megbénítja őt. Teljesen lefehéredve vonszolja magát vissza a fa törzséig, ahol ásni kezd. Ujjaival vájni ki egy sírgödröt? Elég időigényes. Akár mágiáját is használhatná, egy szempillantás alatt megoldhatná. De talán...ezt maga akarja megtenni, így észrevételemet megtartom magamnak. Ehelyett összeszedem Beleth csontjait a fához sétálok.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 08, 2020 7:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Belphegor


Nem hiszem el! Nem hiszem el! Miért? Miért pont Beleth? Megannyi kérdés villog a fejemben míg bátyámmal folytatott harcom egész durva végkimenetelt ígér. A levágott kar csupán egy apróságnak tűnik az egészhez képest. Vérfagyasztó fájdalommal üvölt a testvérem az égifém okozta sérüléstől én pedig szomorúan konstatálom, hogy a lépésem akkor is helyén való, meg kell őt állítanom. Aztán amint összeszedi magát támadásba lendül, kénytelen vagyok ismét megsebezni, saját pengéje arcát hasítja végig, de már tudja mit tegyen, nem sok idő kell, míg összeszedi magát és talpa keményen ütődik gyomromnak. Meggörnyedve kapom oda kezeimet és tántorodok meg miközben Beleth tovább szitkozódik.
-Ne csináld!-emelem rá pillantásomat, de ujjai azonnal tincseim közé fúródnak, megrángat és a földtől is elemel míg közlendője akad felém, végül elereszt és bemos egyet, az ütés ereje jókora, még a szám is felreped tőle. Már bennem van a mozdulat, hogy ezt kamatostól vissza adom de nem érkezem megmozdulni, testvérem ismét démonságát fitoktatva erejét veti be ellenem, durván nekicsapódók az egyik öles fának, a fejem óriásit koppan a törzsön, bele is szédülök és a látásom is elég homályos lesz. Beleth mellém guggolva fordítja ki ujjaim közül a tőrét, majd közli, hogy ideje Belialt is bevonnia a buliba. Elhaló nyögés szalad ki a számon, de bátyám ekkor már öles léptekkel indul meg Kedvesem felé.
-Azt gondolom nagyobb rutinod van, meg úgy hiszem, kíváncsi lennék arra, te mit tennél a húgommal?-feleli vigyorogva egy oldal pillantást vetve földön heverő alakomra. Mikor meghallja az elméletet hangosan hümmög egy ideig.
-Valóban igazad van... Jól átsütve, vagy angolosan kéred majd?-vonja fel egyik szemöldökét érdeklődést mímelve. Következő kérdésére a válasz teljesen felmérgeli, valahol mélyen a testvér bosszankodik benne.
-Nem sajnálod? Neked csak egy báb a húgom? Egy rohadt ágyba valót csináltál belőle!!! Megbabonáztad.... Nem tudja hol a helye. Te egy utolsó rohadék vagy!-sziszegi, majd felém fordul és újabb kérdés meg mondanivaló bukik ki a száján. "Szerinted eltalálom innen? Becélzom a hugicám szívét. Talán akkor már nem lesz ilyen bolond." Épp ekkor nyílik fel a szemem pár perces öntudatlanságomból, már csak azt látom ahogy testvérem karja Viszály felé lendül és vállát célozva belé mártja a pengéjét, sikoly robban ki belőlem, tehetetlen dühvel töltve, hiába akarok, testem nem engedelmeskedik, képtelen vagyok lábra állni és odamenni. Beleth élvezi a fájdalmam és a következő szúrásra készül. Iszonyú innen a fától figyelni, dühömben a földbe öklözök, ami ennek hatására megremeg és egy repedés indul meg a kettes felé, felpillantva száguldó művemből, azzal szembesülök, hogy Kedvesem keményem ráfog az égi fémre, utálom amikor ezt csinálja, Beleth meg is lepődik rajta, végül Belial ezt kihasználva tekeri ki a pengét a kezéből és torkába állítja a pillanat töredéke alatt. Kezem a szám elé kapom mielőtt egy újabb sikoly szaladna ki rajta. Testvérem a földre rogy sötét vére újult erővel bugyog elő belőle. Össze kell szednem magam, míg Beleth a torkából kiálló pengét igyekszik eltávolítani, addig én felállni próbálkozom, bár az első két próbálkozás nem jár sikerrel, harmadjára mégis fogást találok a fa törzsén és felhúzom magam. Kell pár másodperc mire teljesen kitisztul a látásom, meg is rázom a fejemet, majd lassan eltolom magam a fa törzsétől.
-Belial! Kérlek, hagyd!-pillantok Lordomra, bár tudom, hogy nem fogja megölni Beleth-et, pusztán védekezett és megmutatta, hogy kivel is kezdett ki a fivérem. Kissé még imbolygó léptekkel, de végül én is oda érek hozzájuk. Lenézően pillantok végig bátyámon, majd leguggolva hozzá kitépem torkából a fémet!
-Nem értem ezt a megbolondulásodat...-kiabálom túl az üvöltését és jobbommal hajába túrva markolok rá fejére, hogy szilárdan tartsam!
-De állítom neked, hogy jobb lesz holtan, mint élve.-hajolok egészen közel hozzá, és attól amit tenni készülök hirtelen könny futja el a szememet.
-Ég veled Bátyám!-nyelek egyet, ahogy a fém perdül a kezemben, a következő pillanatban lendül a karom és saját testsúlyomat viszem az egész mozdulatba, így Beleth hanyatt dől, angyalpengéje a mellkasába vág, sötét vér spriccel fel belőle ahogy elérem a szívét, csavarok a pengén egyszer, még egyszer, míg utolsó erejével arcomra nem tapasztja kezeit. Mintha békére lelt volna.
-Köszönöm...-suttogja ahogy szemeit lehunyva elhagyja az élet, egy kósza könnycsepp gördül ki szememből. Eleresztem a haját és gyengéden végig simítok arcán, ujjaimban furcsa bizsergést érzek, ami pillanatokon belül kezemen, alkaromon fut felfelé, hogy aztán tetőtől talpig mindenhol érezzem. Apró kis áramütés szerű impulzusok pattognak a testemben, képtelen vagyok feldolgozni, hogy mi lehet ez, kinyitva a szemem arra leszek figyelmes, hogy Beleth bőre ahol tenyerem érinti, mintha sötétebbé válna a kelleténél és mintha valami rajta keresztül belém áramlana. El akarom rántani a kezem, de egyszerűen képtelen vagyok rá, mintha oda tapadtam volna testvérem arcához.
-Mi ez?!-egy kissé meg is rémülök, miért nem tudok elszakadni Beleth-től? Nem sokáig tart pedig, percek kérdése az egész, testvérem emberi hüvelye olyan mintha már nem tartaná össze semmi. Egyszerűen elporlad a bőre, és csak a csontok maradnak. Meglepettségemben a földre ülök, nem láttam még ilyet soha. Kérdő tekintettel pillantok fel Belialra, könnyáztatta arcom árulkodó jel csupán, hogy mennyire megvisel ez az egész. Mégis, jobban érdekel, hogy mi lett a bátyám testével. Kezemben az angyalpengével állok fel mégis és megrázom a fejem. Biztosan csak képzelődök. De nem, csak a csontok néznek vissza ránk.
-El kéne.... el kellene temetni... Van, van annyi időnk?-pillantok Belialra miközben fordítok a pengén és markolattal nyújtom felé. Csináljon vele amit akar.
-Megöltem a bátyámat.... Megöltem...-suttogom elfehéredve. Muszáj mozgásra bírnom a testem, valamit tennem kell... Vánszorogva sétálok ahhoz a helyhez, a fához, ahol nem rég még feküdtem, ott rogyok térdre, hogy ujjaimat a földbe merítve egy sírhelyet készíthessek a földi maradványoknak. Ennyivel tartozom Belethnek.

Zene: Northern Wayfarer
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Talán gyors győzelmet remélt. Ha egyszer már lenyomott egy lovast, megteszi ismét könnyedén. Jön és megy, közte pedig megöl és elveszi az erőmet. Ez nem tűnik valami átgondolt tervnek. Velem rendesen eltájolta magát, annak ellenére is, hogy most nem velem méri össze az erejét. Belphegor megvillantja mágiáját, ironikus, hogy pont fivére ellen kell használnia, de nem nagyon van más választása, hiszen a szép beszéd nem hatott, nem térítette el bátyját gyilkos szándékaitól. A szeme világa után Belethnek a fél alkarja is oda. Üvölt a fájdalomtól és gyötrelmeit csak fokozza, hogy egy égben kovácsolt fegyver okozta a csonkolást. Hosszú percek gyötri a kín és másra sem tud gondolni, mint levágott kezére. Aztán még eltökéltebben kívánja húga vesztét. Jobb híján egy nagyobb követ választ, azzal akarja agyon ütni. A férfi dacosan fújtat testvére szavaira, mire újra kisebb szócsata bontakozik ki közöttük. Mély levegőt veszek, majd aprót körzök vállammal, azt amelyikben az angyalpenge landolt. Átszakasztott kabátomon kívül egy halvány seb utal még arra, hogy nem is olyan rég, ledöftek. Beleth egy újabb sebet szerez, ezúttal arcán keletkezik egy hosszanti vágás, de nem marad sokáig adós miatta. Egy jól irányzott rúgással tapos bele Belphegor hasába. Olyan erőt visz bele, hogy bizalmasom szabályoson megtántorodik tőle.
-Ez jár neked te áruló r*banc. - morogja közben nehezményezve, hogy nem mellette állt ki. "A testvéred vagyok! A tulajdon bátyád!" emlékezteti húgát, mintha csak elfelejtette volna, hogyan is teremtette őket Lucifer.
-Ez jár neked, dögölj meg! - veszi markába a nő haját és loboncánál fogva durván ránt rajta néhányat mielőtt néhány centire megemelné a földtől. Néhány szót még intéz felé, majd elereszti. Bizalmasom lába épp csak a talajt érinti, oldalirányból bekap egy durva maflást. Még a szája is felszakad. Messziről is látni, ahogy hirtelen elönti a düh, mégsem marad ideje cselekedni. Beleth erejével egy vastag törzsű fának repíti, a lány feje hatalmasat koppan és a elterül a fa tövében. Kábán néz fel, mikor bátyja mellé lép és visszaveszi elkölcsönzött tőrét. Mielőtt magára hagyná még tudtára adja, hogy engem sem szándékozik kihagyni a buliból. Halvány mosollyal veszem szavait. Már kezdtem megijedni, hogy mégis elfelejtett. Engem jobban utál, mint bárkit a világon, mégis majd húsz percen át húgát csépelte.
-Azt gondolod lovasnak kell lenni, hogy erre választ találj? - döntöm oldalra a fejem nem kevés értetlenséggel. Megáll előttem és két lehetőséget dob fel, döntsek. Belphegor fejét vágja, vagy szívét vágja ki a helyéről?
-Pusztán elméleti alapon...a szív jobb döntés volna. - adok végül választ a kérdésére. A fejről már hallottam sztorikat, hogy lefejezés után visszavarrták a testre és az illető túlélte. Fogalmam sincs mennyire igaz, de szívkitépésről még nem hallottam hasonlókat. Egyébként meg fogalmam sincs, miért akarná velem megetetni a húga szívét. Nem eszem ilyesmit és kannibál sem vagyok. Édes Pokol, valami nagyon elgurult neki odabent.
"Egyáltalán te sajnálod most őt?" vigyorogva fordul felém újabb kérdésével.
-Nem. Mi okom lenne rá? - kérdezek vissza. - Elég "szépen" elbánt veled. - fűzöm hozzá. A nyelvem hegyén van és szívesen odavetném, ugyan Beleth, nézz magadra...de ugye erre már nem igazán van módja. Kedvesem gondoskodott róla. Szavaival húgát célozza, szándékában áll tőrével sebezni, keze mégis irányomba fordul és égi pengéjét a vállamba mélyeszti. Ismét. Pontosan ugyanoda, ahol elsőként is tette. Ezúttal nem csak szúr, de meg is forgatja párszor bennem a fémet. Összeszorítom a fogam a kellemetlen érzetre, majd szisszenek egyet a férfi felé rosszallóan. Persze könnyen kivédhettem volna, de nem akarok Beleth ellen küzdeni. Ez nem az én harcom. A démon láthatóan élvezi a riadalmat, amit húga szemeiben lát. Az aggódó sikolyát, ami bezengi a környéket. Élveteg fejjel nyalint végig a száján, majd fordul ismét felém, hogy mellkasomat célozva egy újabb szúrást ejtsen rajtam, ám ezúttal nem hagyom, hogy a penge húsomba mélyedjen.
-Azt hiszem ideje ennek véget vetni. - bal kezemmel erősen ráfogok a pengére és megszorítom a fegyvert, mielőtt a tőr hegye ruhámhoz érne. Az él mélyen tenyerembe váj, szurokszínű vérem végigfolyik az angyali fémen. Rettentően fáj, mégis...évezredek alatt annyiszor ért a tollasok fegyverétől sérülés, hogy már nem érzem olyan kínzónak. Beleth szemei kikerekednek, meglepettségét kihasználva pedig megmaradt kezét tekerem, majd kikapom ujjai közül a pengét és ugyanezzel a lendülettel vágom bele a torkába. Ez még alapvetően nem halálos egy démon számára, de kellően gyötrő az eszköz származását tekintve, hogy elvergődjön vele egy darabig. A démon a földre rogy, ömlik belőle a vér, remegő kézzel próbálja kihúzni a nyakába állt tőrt, de amint megmozdítja hangos, torzult üvöltés tör elő belőle. Szája mozgásán látom, ahogy szitokszavakat formál, villámló szemei pedig azt üzenik, megdöglötök mindketten.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 9:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Belphegor


Sosem hittem volna, hogy mágiámat először a bátyám ellen kell majd java részt használnom. Az odáig rendben van, hogy fejlődtem, foglalkozom vele és Belial közelségének hála annyit nem is vesz ki belőlem, mint normális esetben kellene. Mégis nagyon rosszul érint, hogy ezt kell tennem. Nem fűlik a fogam hozzá, de tudom, hogy meg kell tennem. A hátamból még mindig érzem ahogy folydogál sötét vérem, az angyalpenge hiába épp csak érintett, mégis kínokat okoz. De fogamat összeszorítva tűnök elő ismét a föld alól ahová egy pillanatra elmenekítettem magam Beleth haragja elől. Fejemből sem tűnik a kép ahogy tisztul az arca és közli, hogy nem bír vele. Ám kérdésemre nem kaptam választ, így tanácstalanul állok a dolog előtt. Mivel fivérem ismét nekem ugrik, kénytelen vagyok elorozott pengéjével durván megsebezni, alkar középtől nyesem meg és hullik alá a karja, sötét vére megállíthatatlanul ömlik a csonkból miközben artikulálatlanul üvölt. Majd ahogy ruhájából jókora csíkot tép, hogy kissé elszorítsa a vérzést, úgy hangoznak felém ismét mondatai ahogy felkapja a követ amiben nem is olyan régen elbotlott. Jókora, markába illő kőről van szó. Szemeim villámokat szórnak, hogy ennyire semmibe vesz.
-Egy kővel ütnél agyon? Kérlek... Ez még hozzád is méltatlan!-csettintek nyelvemmel egyet és hangomban bosszúság csendül amint bátyám megindul felém.
-Úgysem értékeltél soha! Nem mindegy hogy mitől lesz véged?-köpi felém a szavakat ahogy ráfogok a kezére, hogy megállítsam az ütésben.
-Elment az eszed! Hagyd ezt abba!!!-kiabálok rá és körmeimet mélyesztem húsába, nem akarok vele harcolni, nem akarom ezt! Balomban ismét perdül a tőr és széles ívben arca felé vágok, nem sikerül kitérnie előle, mert karját szilárdan tartom, a vágás széltében éri arcát és Beleth ismét felordít. Arcán újabb, friss vércsíkok indulnak meg lefelé.
-A testvéred vagyok! A tulajdon bátyád!-rikoltja a képembe, majd minden erejét összeszedve rántja ki karját markom fogságából, lendül a lába és durván hasba rúg. Megtántorodok miközben ikrem az arcához kapja kezét, hogy a vér csíkokat eltörölje, bár nem sokat ér el vele, mert újabbak jelennek meg rajta. Felnyögök ahogy meggörnyedek, Beleth csizmája durván bele fúródott a gyomromba, karjaimat is oda kapom, de nem érkezem felegyenesedni sem, mert már ismét előttem van, ujjaival hajamba mar és szemmagasságba emel magához, bár szemgolyói helyett csak a fekete szemgödrök néznek vissza rám.
-Nézd meg, nézd meg mit műveltél velem!-fröcsögi képembe miközben megráz, mint egy rongyot. Mély levegő szökik be ajkaimon keresztül, fogaim között sípolva szalad keresztül.
-A te hibád! Minek jöttél ide? Miért akarsz minket bántani?-kérdezek vissza és felnyúlok markához, hogy kifejtsem hajam az ujjai közül. De nem kell sokáig próbálkoznom, Beleth elenged és keze visszakézből csattan az arcomon, ütése még így is kellően erős, össze harapom a számat tőle, vért köpök a földre miközben szemeim ismét elfeketednek. Ám nem tudok már semmi mást tenni, a következő pillanatban testvérem az erejét használva rajtam emel fel a földről és durván neki csap az egyik közeli fának. A fejem keményen koppan a törzsön, teljesen beszédülök tőle, észre sem veszem, hogy közben testvérem hozzám lép és kifordítja ujjaim közül a pengéjét.
-Azé aki megtalálta...-nevet fel gonoszul és lendül a keze, hogy lesújtson vele, de valamilyen úton módon mégsem sebez meg.
-Ó! Viszály, hát nehogy már kimaradj a buliból.-fordul meg ahogy feláll és csak homályosan látom amint megindul Kedvesem felé.
-Ne!-hangom erőtlen, alig hallatszik, a fejemet ért ütés túl soknak bizonyul, mert nem érkezem megmozdulni. Testvérem rendíthetetlenül közelít Belial felé én pedig tehetetlen vagyok. Belial erős... Nekem össze kell szednem magam! Sulykolom magamba, de egy röpke pillanatra így is lecsukódnak szemeim. Francba! Szisszenek fel.... Beleth ekkor ér Lordom elé.
-Mondd csak.... Ha már olyan régóta vagy lovas vagy... Hogy a legegyszerűbb megölni valakit? Vágjam le Belphegor fejét? Metszem ki az emberi érzelmekkel töltött kis szívét és etessem meg veled? Egyáltalán te sajnálod most őt?-nyílik a volt halál szája és sunyi mosollyal tekint az Első Lovas arcába.
-Szerinted eltalálom innen? Becélzom hugicám szívét. Talán akkor már nem lesz ilyen bolond.-Beleth hangja tűnődővé válik ahogy egy fél pillanatra felém tekint. Szemeim lassan nyílnak ki és míg aljas sunyi módon engem vizslat, keze megindul Kedvesem felé és egy határozott mozdulattal állítja a pengét Belial vállába és ha esélye nyílik rá, meg is forgatja benne.
-NE CSINÁÁÁÁLD!-sikoltok fel ezzel egy időben és kifut arcomból a szín, tekintetem a jelenetet figyeli és Beleth sötét mosolyán állapodik meg.
-Ó! Így sokkal érdekesebb, hogy a kisasszony tudatánál van.-nyal végig ajkain a bátyám önelégülten, majd elrántja a tőrt és visszafordulva Belial felé újra vágni készül, karja ezúttal mellkas tájékon indul meg azzal a szándékkal, hogy felnyársalja Páromat. Hitetlenkedve rázom a fejem, de erőm még mindig nincs felkászálódni a földről. Dühösen öklözök bele a talajba, idegességemben nem is figyelve, hogy erőmet újra használom, a föld hirtelen megremeg és repedés indul meg Beleth felé.

Zene: Northern Wayfarer
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Beleth arckifejezése mindent elárul. A teljes többenet mutatkozik vonásaiban. Belphegor és a mágiahasználat. Nem hibáztatom, amiért szinte sokként éri a felismerés, hiszen a démonnő már akkor sem mutatott nagy hajlandóságot démoni varázsereje használata iránt, mikor szolgálatomba állt. És teszem fel, életük első két évezredében sem, mikor még fivére volt mellette. Ám az idők változnak, szerencsére. Kedvesem is belátta, hiba volna parlagon hagyni a Lucifertől kapott hatalmat. Ez is épp úgy démoni lényük része, mint bármi más, amit magunkénak vallhatunk. Kellemetlen helyzet, hogy pont fivére ellen kell használnia tudományát, de talán most már ő is belátja, a gyakorlással töltött órák nem voltak hiábavalók. Egy Lord bizalmasa nem lehet gyenge, erejét nem veheti félvállról. Ahogy a jégsugár kinyúlik a vízfüggöny mögül és Belethet lábairól a perc egy töredéke alatt ledönti, abban a pillanatban kimondottan büszke vagyok rá. Ügyes csel.
A küzdelmük a földön folytatódik, előkerül egy tőr is. Beleth húga fölé kerekedik. Épp a nő fejére sújtana, mikor váratlanul ledermed mozdulatában. Valami történik. Mintha néhány tiszta pillanatra visszatérne az a démon, aki ereje elvesztése előtt volt. Nehezen hallom a távolból szavait, leginkább motyogásnak tűnik, de bizalmasom minden szót tisztán ért. Hosszú másodpercek telnek el tétovázással, majd a pillanat elillan és visszatér a düh és a harag. A férfi keze újra ártó szándékkal emelkedik. Kedvesem felém kiállt, mintha arra kérne forduljak el, de eszemben sincs levenni róluk a tekintetem. Kérését hamar fájdalmas sikoltás követi, a pengétől sebet szerez. Belphegor nem ad esélyt fivérének egy újabb támadásra, tenyerét a talajra tapasztva nyitja meg maga alatt a földet és bátyja karját magával húzva zárja össze maga felett. A volt lovas ordítva fejezi ki elégedetlenségét, hangjától hangos újra a környék. Nincs ínyére ez a játék. "Gyere elő te rohadt kis ribanc! Add vissza a fegyverem..." üvölt teli torokból és lábával durván arra a helyre tapos, ahol húga eltűnt a földben. Aztán arrébb sétál, idegesen kémlel körbe, attól tartva, hogy Belphegor valahol máshol tűnik majd fel. Mintha nem először látná ezt a trükköt. Feszült figyelme közben szinte hisztérikusan követeli vissza angyali pengéjét. A démonnő szinte észrevételenül hagyja el búvóhelyét és pontosan azon a helyen bukkan elő, ahol egy perce nyoma veszett. A démon elbotlik egy kőben. Édes Pokol. Ingatom meg a fejem a kínos mozzanatot látva. Egy újabb tétova pillanatot követően Beleth ismét haraggal tör ki a világba kiáltva Belphegor iránti gyűlöletét. Ökölbe szorul a keze és elrugaszkodva a földtől visz be egyet bizalmasomnak. Még távolról is hallani a reccsenést, ahogy a nő alsó állkapcsa kimozdul a helyéről. Széles mosolyra húzna a férfi szája, de káröröme nem tart sokáig. Bizalmasom ujjai között megpördül az eltolvajlott égi penge és durván hasít végig a volt lovas karján, levágva alkarja felét. Vérfagyasztó üvöltés tör elő a sebzett démonból. Percekig másra sem képes, mint alkarcsonkját szorítva artikulálatlan hangon ordítson. Egy végtag elvesztése kellően fájó, hát ha még angyalok kovácsolta fegyver nyesi le azt. Számtalan sérülést szereztem már az efféle fegyverektől, nem egy döfte már át testem különböző pontjait - oldalam, combom, vállam. Jól ismerem azt a gyötrő kínt, amit most Beleth átél. Térdre rogy, miközben megállíthatatlanül fröcsög szurokszínű vére.
-Rohadt k*rva! - formálja első érthető szavait a hőbörgés után, miközben koromszínű szemekkel bámul ellenfelére. Beleth egy méretes darabot szakít ruhája aljából, és tekeri esetlenül csonkjára, majd fogaival rásegítve csomózza. Nem ér sokat, az pamut hamar átvérzik.
-Megöllek...ezért rohadtul de kifingatlak. - fenyegetőzik, de inkább már csak a kétségbeesés érződik rajta, mint valódi eltökéltség. Jobb híján azt a követ veszi magához, amiben az előbb elbotlott, hogy fegyverként használva ezzel üsse agyon a démonnőt.
-Beeelpheeegoooor! - kiáltja a nő nevét és a kődarabot a levegőbe emelve lendül támadásba.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Belphegor


Fivérem azt hiszi azzal le is szerelt, hogy bezár a vízfal közé. Akkor sem esem kétségbe, amikor marka szorítása nyomán a hely rohamosan zsugorodni kezd. Csupán a megfelelő pontot keresem ahol meg tudom törni a falat saját mágiámmal. Meg is találom, így pillanatokon belül bátyám egy nagyobb adag jeges vízsugarat kap ami ledönti lábáról. Hitetlenkedve tekint rám miközben irányításom alá vonom az általa felolvasztott havat. A víz mögöttem tekeredik miközben Beleth felé sétálok. Kérdései egymást érik, én pedig csak játékosan mosolygok, mióta nem látott azóta kicsit változtattam a hozzá állásomon, amit nagyban elősegített Kedvesem támogatása is. Neki is és magamnak is meg akartam felelni, így ha alkalmam nyílt rá, gyakoroltam, legtöbbször úgy, ha mellettem volt, hiszen az én energiám Tőle származik. Még ugyan nem tökéletes, de napról napra kicsit bátrabban merek Viszály megosztott energiájához nyúlni. Szavaimat Belial is megerősíti, Ő nem használ most mágiát, ikrem mégsem hisz nekem. Kedvesem büszke hangja felemelően jól esik és ha nem épp Belethet tartanám a földön a talpam alatt, bizonyára hálásan pislognék rá, de rá ér később is megköszönni a dicséretet. Pillanatok alatt nyel el minket a víz és folytatom amit nem rég abba hagytam, testvérem rengeteg ütést kap és mikor már nem honorálja olyan jó szívvel, hogy kb szarrá verem, úgy vissza támad, a földre kerülök Beleth pedig fölém s rántja elő másik tőrét, amivel nem szívesen kezdenék ki, szúrásra lendül a karja és fel sem fogom a történteket, karom késve lendül a pengét elhárítani, már épp üvölteném, hogy Szeretlek Belial!, mikor testvérem mozdulatlanná fagy egy másodperc alatt. A penge nem sokon múlik, hogy hozzá érjen az orromhoz. Bátyám keze megremeg én pedig nem tudom mit tehetnék, nem értem ezt a viselkedést. Majd mintha csak megnyugodott volna halkan suttogni kezd nekem.
-Beleth! Nem kell ezt csinálnunk.-nyúlok arca felé és egy zilált tincset odébb tűrök.
-Mivel nem bírsz?-kérdezek rá kétségbeesetten, ám választ már nem kapok rá. Ismét változik az arca én pedig nem tudom mi lenne a helyes. Mégis csak a bátyám!
-Milyen emberi fenyegetés! Egészen mást vártam tőled Beleth. Hová lett a démon?-kérdezek vissza önelégült vigyorral mire aljas mosolya egy pillanatra eltűnik amíg mély lélegzetet vesz.
-Itt a vége, húgom!-közli ahogy ismét magasba lendül a keze angyalpengéjével együtt.
-Oké, a bordák közé légyszíves, úgy nem látszik annyira.-közlöm vele elszántan, kénytelen leszek hagyni, hogy belém mélyessze, különben nem fogom tudni elvenni tőle.
-Belial, fordíts hátat!-fordítom fejem Kedvesem felé, de Beleth is mozdul ezzel egy időben, szerencsére mozdul annyit a testem, hogy a hirtelen lendülettől épp csak hátamnál ér a fém, de érzem amint végig szántja a hátam. Fájdalmas sikoly szakad fel belőlem azonnal, de ahelyett, hogy hátamra tapasztanám a kezem, felfelé lendülve fejelem le ismét bátyámat, miközben kezemmel fogom le a karját, hogy több sérülést ne okozzon. Zihálva kapok levegőért ahogy szabad kezemmel a földnek támaszkodom, épp csak megnyílik alattam a talaj, Beleth karját fogva záródik is be felettem, testvérem igyekszik a föld alatt is megsebezni, de két kezem közé fogva csuklóját, roppantom el a csontot, ordítását magam fellett hallom a penge pedig szó szerint az ölembe hullik.
-Gyere elő te rohadt kis ribanc! Add vissza a fegyverem, állj ki a sajátoddal! Nézzük meg, hogy a te kis ócskaságod a jobb, vagy az én angyalpengém?!-körbe forog tengelye körül, arra számít, hogy én máshol fogok ismét előbukkanni. Jól is sejti, régen imádtam ezt a trükköt, ha vesztésre álltam gyorsan fordítottam az álláson, de nagyon ritkán használtam. Most viszont...
-Azt hiszem a penge azé, aki megtalálta. Képzeld ez a csoda darab az ölembe pottyant! De... Hát nem érdekes?-nyílik meg a föld pontosan ugyanott ahol eltűntem az imént és a tőrt szemeim elé emelem.
-Még véres. Biztosan használták előttem. Ó! Várj egy percet...-szórakozom vele tovább és megpördül ujjaim közt a penge, a súlyát mérem fel, a legjobb fogást keresem a markolaton, ám valamiért nem illik a kezembe, ez kissé zavar, de sejtem hogyan fogom áthidalni egyszerűen a dolgot. Nem várok tovább, egy ugrással termek Beleth előtt és vágok felé saját pengéjével, nehezen tér ki előle, csuklója miatt jobb keze csak lóg a semmibe.
-Gyűlöllek!-sziszegi ahogy hátrál előlem, majd kiálló kődarab miatt veszíti el egyensúlyát és esik hanyatt. Megállok és szánakozva nézek végig tulajdon bátyámon.
-Nézd meg mi lett belőled!-rázom a fejem és hátrálni kezdek, be kellene fejeznem, tudom jól, de mégsem visz rá sötét szívem. Mi volt az előbb az a tiszta pillanat? Mit nem bír legyűrni a bátyám? A bátyám akire mindig felnéztem!
-Gyere vissza hozzám!-suttogom megremegő ajkakkal, nem érhet így véget! Kilencezer éves, pont mint én... Annyi minden jutna neki is!
-Dögölj meg Belphi, az összes emberi érzéseddel együtt!-nyomja fel magát a földről és egy jól irányzott jobb horoggal ugrasztja ki állkapcsomat a helyéről, villan a szemem és emelem a tőrt, hogy egy határozott mozdulattal balját alkar középtől eltávolítsam. Az égi penge úgy vág át húsán és csontján, mint kés a vajon. Beleth őrjöngve kapja vissza keze maradékát, dől belőle sötét, fekete vére, körülöttünk a fekete föld talán még sötétebb lesz.
-Sajnálom!-könny futja el szemeimet és hátrálni kezdek tőle, miközben szabad kezemmel kiugrott állkapcsom pattintom vissza a helyére.

Zene: Northern Wayfarer
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Érdekes, hogy pont én jutottam eszébe, mikor kitalálta, egy lovast foszt meg az erejétől. Lefogadom, ha valaha is találkozott volna Mammonnal vagy Abadonnal, akkor is rám esett volna a választása. Már kezdett egy elfogadható viszony kialakulni közöttünk, talán valahol bele nyugodott húga döntésébe, pedig jól tudom, egyáltalán nem szívlelt. Kezdetben nem tudtam mire vélni ezt a különösen intenzív haragot, amit irányomba tanúsított. Sokan neheztelhetnek rám, ebben nincs semmi meglepetés, de neki még a kutyáját sem keltettem fel soha. Aztán napvilágra került a kis problémája. Nehezen törődött bele, hogy Belphegor Észak Lordjának szolgálatába állt, Viszály bizalmasa lett és ezzel húga kilépve a rangtalanságból fölé emelkedett. Fájt neki, hogy testvére többre vitte. Kedvesemre neheztelt, engem pedig szívből gyűlölt ezért. Irántunk érzett nyers utálata főbűn rangig juttatta, onnan valami bravúros ravaszággal a Lordok közé lépett elő, mikor legyűrte Halál öcsémet. Az a bulis este és Gressil ajándéka pedig romba döntötte szép reményeit...
Most pedig szemben áll a két testvér és élet-halál harcot vív egymással. Halvány mosollyal kísérem küzdelmüket, a küzdőtértől valamivel távolabb. Beleth szeme világát vesztve, húga szavaitól tajtékozva veti ki magát a gödör fogságából és lendül újra támadásba. Megöllek! üvölti eltökélten. Ezúttal jó irányzott mozdulatai bizalmasomat terítik földre, majd a volt lovas mágiáját használva a megolvasztott hóléből emel víz falú börtönt kedvesem köré, aki csapdába esik. Én nem villantok olyan elvetemült vigyort, amit Beleth arcán látok, mikor rám pillant és közli, tanácsadóm után az én soromat is rendezi.
A démon újra nyeregben érzi magát, bár még nem abban, amire valóban vágyik. De ez a kis sikerélmény elég neki, hogy ismét nagyképűsködjön, ami úgy látszik nem tart sokáig, mert elég nagy meglepetés éri. Briliánsnak gondolt terve kicsit besül.
-Ez meg mi?? Ez hogy??? - esik le az álla, amikor Belphegor kelepcéjét fegyverré alakítja és az érintése nyomán jéggé vált vízsugár előrobban a víztömegből elsodorva a büszke démont. Beleth ábrázatára értetlenség költözik, igyekszik közben újra lábra állni, de láthatóan kisebb sokként érte az előbbi jelenet. A férfi még abban a tudatban él, hogy testvére rühelli a mágiát és nem él vele, illetőleg kerüli annak használatának minden formáját. Nos, azóta sok minden változott, maga a démonnő is. Megmosolygom a gondolatot és eszembe jut Cipruson töltött nyaralásunk, mennyire ágált a gyakorlás ellen, még egyezkednem is kellett vele, aztán ahogy rákapott az ízére, már maga kereste a lehetőséget a varázslásra.
-Nincs közöm hozzá...- pillantok kedvesem felé - ...ez a kitartó gyakorlás gyümölcse. - jegyzem meg hangomban némi büszkeséggel Beleth hitetlenkedésére. A démonnő nem hagyja fivérét felkelni a földről, cipője talpával tapos a mellkasára és szegezi a talajnak, majd egy pillanattal később arrébb helyezve a testsúlyát a lába a torkára csusszan. A volt lovas még szorult helyzetében is tagad, nem akarja elhinni, hogy bizalmasom ennyit fejlődött utolsó találkozásuk óta. Most már tisztán láthatja, hogy mást is csinál Belphegor, minthogy ráüljön a farkamra. Kedvesem újra belelendül a pofonosztásba, egyik öklös a másik után landol a férfi arcán. A sorozás nincs Beleth ínyére, így megpróbálná menekülőre fogni, de a felolvasztott hó falként veszi őket körbe, elzárva a lehetőséget a menekülésre. Szorul a hurok a magabiztos Beleth nyaka körül, de a feladás gondolata még csak fel sem merül benne. Legalább annyi eltökéltség van benne, mint ikerhúgába, ez igazán dicséretre méltó. Akad még néhány aljas trükk a tarsolyában, amit nem fél bevetni testvére ellen sem. Előkerül egy tőr a nagy dulakodásban. A démon nem teketóriázik sokat, szúrásra emeli a fegyverét és lesújt, de mozdulatában hirtelen megáll, egy centire a lány orra előtt. Kezei megremegnek és benne a tőr is. Zavartan ráncolja homlokát, mire én is meglepetten fordítom oda tekintetemet. Mi történt?
-Én...én.....sajnálom....én nem...nem akarom ezt.... - motyogja húgának alig hallgatóan. Szavai őszintének tűnnek és hangja is egészen más színben fest. Mintha egy pillanatra elvonult volna a tébolya.
-Nem tudok...nem bírok vele....túl erős. - préseli ki a magából a szavakat, miközben újra eluralkodik rajta a sötét érzés. Hiába a tiszta félpillanat, a rajta uralkodó őrület-átok erősebbnek bizonyul, újra hatalmába keríti a démont.
-Meg foglak ölni, aztán a Lordoddal is végzek. Kibelezem és felkötöm az első fára a beleinél fogva. - hangjában elszántság érződik, miközben egy aljas mosoly szélesedik az arcán levakarhatatlanul, mintha már maga előtt látná a jelentet. Mérhetetlen örömet érez a puszta gondolattól is, hogy ilyen módon lásson egy ágról csüngve.
-Itt a vége, húgom! - pengét tartó keze ismté a magasba emelkedik.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Belphegor


Ikrem továbbra is dühösen fújtat, Kedvesem szavai pedig tovább szítják azt a bizonyos tüzet. Alig várom, hogy ez a szó cséplés véget érjen, haladjunk már tovább, történetesen itt már rétestészta lesz a szavakból, pláne ha Beleth rá kontráz, mert sértegetik az önérzetét. De szerencsére hidegen hagyja a dolog, egyszerű váll rándítással fejezi be a Belialal való kommunikációt. Szó esik még a ládáról, aminek testvérem már csak a hűlt helyét találta, viszont sajnálatos módon azt sem tudja, hogy Nieven merre lehet. Ezért mindenáron véghez vinné tervét, hogy Viszályt fossza meg erejétől. Csupán azzal nem szembesítette önmagát, hogy az Első Lovas mellett elég hosszú ideje ott van bizalmasi pozícióban a saját húga, aki nem mellesleg gyengéd érzelmeket táplál Lordja iránt, akivel egy ideje már -emberi szemmel mérve is-; egy párt alkotnak. Fivérem rossz lóra tett és szó szerint. Az elején még szavakkal próbálom őt jobb belátásra bírni, aztán mikor belém mártja pengéjét onnantól elpukkan az agyam és én is neki megyek. A vérünkkel fűszerezett harc nem is olyan kellemes, más esetben nem lenne semmi bajom, de most a bátyám ellen kell mennem, ez valahol akkor is zavar, két felé szakítja tudatomat, mégis az a rész lesz az erősebb amelyik Páromat védené! Nem válogatok az eszközökben, az ösztöneimet hagyom kibontakozni, a földverem után fivérem szeme világát veszíti el, hogy aztán hajamba marva próbáljon ismét a földre gyűrni, de megtépázott hajhagymáimnál többet nem tud kicsikarni belőlem. Ismét a hátára kényszerítem és arcát kezdem ütlegelni míg vér nem borítja teljesen a fejét. Végül elkapja a karom és hanyatt lök a hóba, hogy vissza adhassa amit kapok, csak hogy én látom amit ő nem, akár még a fejemet is elránthatnám ütései elől, de védem inkább őket, így csak hamar pengém a húsába váj aminek hatására Ikrem újfent felüvölt.
-Ó ne félj! Az következik Beleth! A vége!-nevetek fel és magam is felállok, testvérem mozdulatai túl ismerősek, szinte látom magam előtt ami történni fog. Mikor szemei felnyílnak ismét sötétség ül benne, démoni mágiára készül én pedig már várom, amint megrendül a föld megfeszül a testem, a hó pillanatokon belül olvad meg körülöttünk, majd mind a nyakamba zúdul. Egy pillanatra elfog a pánik ahogy körül ölel a víztömeg, próbálok simán átnyúlni a falon, de egyszerűen lepattan a vízről a kezem. Önelégült vigyorát látva csupán fejemet ingatom. Nem vagyok már kislány! Semmit nem tud rólam, nem ismer már! Amint öklét szorosabbra fogja, úgy zsugorodik jelenlegi börtönöm is, vele együtt a levegő.
-Nehogy meglepődj Beleth.-kuncogok jó ízűen ahogy körbe fordulok kétszer azon a kicsike helyen, csupán egy pillantást vetek Kedvesemre, majd újra bátyám felé fordulok.
-Én készen állok, ha te is.-nézek vele farkasszemet, már az enyém is sötétbe váltott, ujjaimmal a vízoszlopot érintem, majd egy rövid de annál határozottabb lökéssel hajtom erőm alá az elemet, hogy az oszlopból jeges vízsugár törjön elő mely ledönti lábáról a bátyámat, amint koncentrációja megszűnik, a börtönöm sincs többé, nem tudja megtartani az alakzatot, viszont így akaratom alá hajtom, ha már ilyen szépen megolvasztotta nekem a havat.
-Hogy csináltad? Te utálsz mágiához folyamodni.-próbál felkászálódni a földről, miközben felé lépdelek az engem kígyóként követő vízoszloppal.
-Ez valami rossz trükk, biztosan Belial segít neked!-nem tudok nem felnevetni a feltételezésén.
-Valóban, lehetne így is, de akkor én nem fejlődnék egy percet sem. Ezek a saját trükkjeim testvér!-biztosítom felőle ahogy fölé hajolok és nem hagyom felkelni, mellkasába lépek bakancsom talpával és amint újra vízszintesbe kerül, úgy feljebb csúsztatom lábam, egészen a torkáig s hagyom ránehezedni testsúlyomat.
-Nem hiszek.... nem hiszek neked... Soha nem voltál.... ilyen jó...-krákogja Beleth ahogy nem hagyom levegőhöz jutni.
-Naná, hogy nem és még van hová fejlődnöm.-vágom rá vidáman és elkalandozom a sötét tájon. Talán pont ezért érzem meg egy leheletnyi idővel később, hogy testvérem ráfog a bokámra.
-Ó, ne olyan sietősen! Még maradnék egy rövid ideig.-villan a szemem és a víz hirtelen körül ölel minket. Ekkor szállok le fivéremről, majd kapja a következő ütést gyomor tájékon, ruhájánál fogva rángatom fel a földről és ismét neki esek, mellkasát és arcát ütlegelem a körülöttünk tornyosuló vízoszlop pedig nem hagyja túl messzire menni, az egyik ütésem elől elhajol, majd megfordítja az állást. Mindketten elég szaporán vesszük már egy ideje a levegőt, de kettőnk közül Beleth néz ki rosszabbul.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy csak angyalpengével ölhetsz meg?!-kérdezi csendesen ahogy mindkét kezem elkapja, démoni tekintetünk egy pillanatra összefonódik, óvatos bólintás részemről a válasz, mégsem fogom tudni teljesíteni a kérését. Én nem hordok magamnál égi fémet.
-Megoldom máshogy.-tátogom hangtalanul ahogy leengedem a víz falat, majd kifordítom kezeimet szorításából és mögé fordulva lépek térdhajlatába, nem kell sok, hogy térdre ereszkedjen, s ez után ismét a földön kössön ki, úgy lököm, hogy háta érjen le, látni akarom az arcát amikor megteszem.
-Te is tudod, hogy nincs más út Belphi, ebben egyformák vagyunk, amit akarunk, azt bármi áron elérjük, emlékszel?!-förmed rám és szemem sarkából látom csupán mozdulni őt, csak hamar én is elterülök újra a földön, egyetlen kérdése felidézett bennem mindent, a legelső kétezer évünkről. Átfordul felettem és hirtelen egy tőrt ránt elő.
-Majd én megoldom máshogy!-dünnyögi végül démoni vigyor közepette, a pengét megismerem... Amikor találkoztunk... Tunrida pajtását tette hidegre velem. Ezt mindenképpen el kell kerüljem, hogy belém vágja. Beleth angyalpengéje... Még talán előző ellenfele vére is rajta szárad. Sosem tartotta tisztán a fegyvereit. Hanyag harcos.
-Talán hiányozni fogsz... Még nem döntöttem el.-emeli szúrásra a fémet miközben arcomat vizsgálja.

Zene: Northern Wayfarer
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Beleth halála
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Nem rejtem véka alá, amit Beleth-et látva gondolok. Egy ilyen őrült figura nem való a lovasok közé. Szavaim persze nem nyerik el a tetszését, fel is háborodik rajtuk. Nem érzi igaznak. Azt gondolja, neki ez jár, csak mert egy rövid időre magáénak tudhatta Gressil erejét. Ha nem vakítaná el az irigység és a harag, ő is belátná, ez nem így működik.
-Őszintén nem tudom miről beszélsz. - ráncolom homlokom gunyoros megjegyzését hallva.
-Nálad biztos több van. - vágom vissza. Ha olyan szar lennék ebbe, már évezredekkel ezelőtt elkaszáltak volna. Pedig a lovasok közül én vagyok az aki teremtése óta lovas és még eredeti testében van. Ez a tény pedig nem gyengén ellent mond a gondolatmenetének. Nem is értem, hogy és miért keveri ide Belphegor elfogását, de nem tud erről semmit, legfeljebb, amit Belphegortól vagy más forrásból hallhatott. Az pedig csak részigazság, de mindegy is. Rákérdezek a ládára és Nievenre, de mintha csak még tovább dühíteném. Gyorsan kiderül, hogy a ládika hollétéről ő sem tud. Így két lehetőség marad, vagy Nieven vitte magával, vagy ha nem ő, akkor valaki más akadt rá. Míg Beleth mondókáját hallgatjuk, gyorsan felmérem a terepet, de árulkodó jelek híján arra jutok, hogy volt lovas valóban egyedül érkezett elénk. Ez elég nagy baklövés a részéről tekintve, hogy vesztett erejéből és egy lovassal akar szemben menni, hogy erejét elbitorolja. Nem tűnik egy átgondolt tervnek, de elnézve elhatalmasodó tébolyát, nem is várok többet. Tisztán látni, hogy itt a szép szó és a győzködés hasztalan, kár ilyesmire pazarolná akár egyetlen másodpercet is. Bizalmasom bármennyire is igyekszik jobb belátásra bírni a testvérét, nem ér célt. Belphegor kezébe veszi az ügyet és fivére ellen megy, hogy megfékezze őrültségében, ha kell a végsőkig elmegy. Ha csak valami csoda nem történik, ennek itt ma csúnya vége lesz. Bár nem érdekli, de tudja jól, hogy erősebb vagyok nála trükközzön bárhogy, és jelenlétemben, szövetségünk miatt Belphegor is erősebb, energiáim egy részén osztozik. Csendesen figyelem harcukat, hosszú percek óta folyik az adok kapok játék, míg nem Beleth alatt hirtelen megnyílik a föld és csapdába esik. Belphegor még itt sem adja fel, hogy észhez térítse a démont, de újra csak csalódnia kell, mert Beleth eszelős és tántoríthatatlan céljától. Mindkettőnk vesztét akarja. Ez a rögeszmés gondolat kezd nevetségessé válni. A kelepcéből viszont hamar kikászálódik és folytatódik a küzdelem. Belphegor haját piszkálva hamar szeme világával fizet. Ordítása az egész környéket bezengi. A srác szénája rosszul áll. A földre kerül, kedvesem pedig arcára ökölcsapásokat mér, újra és újra. Beleth arca sötét vérben úszik, de még nem veszett ki belőle a harci szellem. A következő pillanatban a démonnő kerül a talajra és kihasználva a helyzetet húga életére tör. Belphegor viszont résen van és tőrét bátya öklébe vágja, mielőtt az megüthetné őt. Újabb fájdalmas sérülés, immáron sokadjára hangos tőle a határszél. Mégsem tűnik úgy, hogy be akarná dobni a törölközőt. Azt hiszem komolyan gondolta, hogy addig nem hátrál, míg mindkettőnket meg nem öl.
-Vessünk ennek véget kishúgom! - lép hátrább és egy pillanatra lehunyja a szemét. Mozdulatát egy mélyebb lélegzet követi és mikor újra a nőre emeli tekintetét szemei szurokszínbe váltanak. A föld talpa alatt hirtelen megremeg és vele együtt az egész környék. A hó hirtelen olvad meg és gyűlik össze, a következő pillanatban pedig mind Belphegorra zúdul. A vízoszlop, akár egy börtön, vastag falként zárja el bizalmasomat a külvilágtól. Bárhogy is üti a falat, képtelen áthatolni rajta. Beleth arcára aljas, önelégült vigyor költözik, majd öklét szorosabbra fogja, úgy szűkül húga számára a tér is.
-Összezúzlak. Ez lesz az ára, hogy elárultál. - köpködi felé a szavakat gyűlölettől fűtve, majd rám pillant és ádáz vigyora csak még szélesebbre nyúlik.
-Megengedem, hogy végignézd, aztán te jössz. - veti felém nagyvonalúan.  

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2