Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1127
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 4:05 pm
Következő oldal


Firenzei látogatás
Anael & Belial
zSNV8NX.gif
A rémült nő ködös, zavaros beszéde, mintha mindannak előjele lenne, hogy az elme lassan kezdi felmondani a szolgálatot. Nem csoda hát, hogy az előtte álló angyal értetlenül szemléli az asszonyság viselkedését. Nem ismeretlen jelenség az ilyen, temérdek halandó lélek tébolyult meg az idők során démoni beavatkozás nélkül is. A múló életűek ki is találtak erre egy intézményt, ahol őrizhetik társadalmuk bolondjait távol tartva őket az épeszű többségtől. Könnyen hihetné bárki a zaklatot nőre pillantva, hogy rövidesen egy lesz az elmekezeltek közül. Pedig nem bolond Ő, legalábbis nem abban az értelemben, hogy őrültek otthonába zárják. Igaz, volt egy őrült pillanata - talán számtalanszor meg is bánta már - amikor azt gondolta démonnak adni a lelkét valami vágyott dologért jó üzlet és bár tudta jól - hiszen nem hallgattam el, hogy az alvilági szívességnek bizony nagy ára van, azt is elárultam pontosan mit kérek cserébe - mégis belement. Oly távolinak tűnt az a tíz év, hogy talán azt hitte, ez a nap sohasem jön el. Pedig az idő minden, csak épp nem kegyes a földi életűekkel. Most az ijedtség és a kétségbeesés hatalmasodik el rajta, mikor karnyújtásnyira válik számára az elmúlás...
A szárnyaszegett felajánlja, hogy elkíséri őt Isten házába, annak reményében, hogy ott majd újra megtalálja a lelki békéjét. Az imaházba lépve az asszony azonnal az oltár felé siet és az első padsorok között kezd hangos fohászba. "Uram, segíts, vétkeztem" vall azonnal szint, miközben könnyáztatta tekintetét a feszületre emeli. A bukott lány rendesen elhűl, mikor a botor nőszemély démont emleget, majd úgy áradnak szavai ajkai közül beismerve bűneit, akár a vízfolyás. "Az a démon mindenképpen el jön magáért" szólal meg a bukott, mire a félelem jelei újra megmutatkoznak a vétkes asszony vonásaiban. Fejét rázza tiltakozásként, holott szíve mélyén jól tudja, igazat szól a lány. Démoni alkuból nincs menekvés, sem kibúvó. Kivéve, ha maga a démon hátrál ki az egyességből. Erre viszont aligha lett volna mindmáig precedens. Még hogy egy démon kegyelmet tanúsítson és eleresszen egy lelket? Hamarabb fagyna be a kénköves Alvilág. Az angyal szavai lassan tudatosulnak a nőben, miként az mellé telepedik. A makacs ellenkezés is alább hagy, és helyét a reményvesztett zokogás veszi át. A fiatal nő felveti a búcsú gondolatát - családtól, barátoktól, fontos ismerőktől, mindazoktól akik számítanak.
-A gyermekeim távoli vidékeken élnek. Nincs másom, csak ők. - dünnyögi könnyeivel küzdve. Válasza magában hordozza, hogy nem él a közelében senki, akitől hátramarad pillanatiban még elköszönhetne.
-De talán...egy levelet még írhatok. - merül fel benne a gondolat, hogy ilyen formában hagyjon nyomot maga után. Imára font kezeit leejti teste mellé. Minek ide a könyörgés és bűnbánás? Nem segít rajta senki. Mégis újra elszorul a torka, szemei ismét könnyel telnek meg. Retteg a végtől. Fél, hogy fájdalmas halált hal és fél, mi vár rá a halál után.
-Nem...még nem állok készen... mondd miért, miért nem segít rajtam a jó Isten?! - szegezi a kérdést a lánynak, mintha csak tőle várná a magyarázatot. Közben a bukott segítségével elindulnak kifelé a templomból, ám ahogy elhaladnak mellettem és üzlettársam pillantása megállapodik alakomon, soha nem látott halálfélelem bénítja meg. Térdei megremegnek, majd összerogy kísérője karjaiba. Holttá vált arccal, remegő ajkakkal bámul felém és csak annyit képes kinyögni, hogy "démon".  
-Sajnálatos, de az Úr ma házon kívül van... - fordulok lassan feléjük és egy kézintéssel csapom be az imaház ajtaját. Olyan erővel záródik a bejárat, hogy belereng az egész épület. A főbejáratot a mellékhelyiségek ajtajai követnek. Ha futásra iramodna a lábuk, ne maradjon menekülőút. A templombelső hirtelen borul sötétségbe, csak a mécsesek és gyertyák fényei csalnak halvány derengést közénk.
-Csalódott vagyok. Azt hittem megegyeztünk.. - fújom el a gyufát, amivel a mécsest gyújtottam.
-Én álltam a szavam. Ideje, hogy te is ezt tedd. - lépek feléjük néhány lépést kikerülve az oszlop takarásából.
-Ő az... - súgja szinte némán a lánynak, miközben rettegve csimpaszkodik annak karjába. - Könyörgöm ments meg tőle. Segíts!


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
75
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 9:11 pm
Következő oldal


A bajról azt kell tudni, hogy sohasem lehet előre megjósolni.
@Belial && Anael
Devil's Trill Sonata • szószám: 680 • Credit:


Hiába száműzettek a Mennyek Égei Országából, úgy véltem a Teremtó maga táplálta belém – s még sok hozzám hasonlóba –, hogy ezt követően is felülemelkedjünk Önös érdekeinken és segítséget, valamint oltalmat nyújtsunk a bajba jutott halandók számára, hiszen eredendően ez volt a feladatunk, így – szinte – gondolkozás nélkül keltem az idősödő, ugyanakkor végtelenül kétségbeesett donna segítségére, aki belém kapaszkodva könyörgött, hogy védjem meg, így hát felajánlottam, hogy elkísérem az imaházba, ahol némiképpen békére lelhet lelke. Mi szállhatta meg? Vetődött fel bennem azonnal a kérdés, amelyre mindeddig nem kaptam érthető magyarázatot, hiszen elmondása szerint valaki követte – jómagam azonban közel és távol a rosszalló tekintetek kereszttüzében nem észleltem semmi különöset vagy említésre méltót. Noha zavarodottnak hatott a tekintete az mégis tiszta volt, így kizárhattam többféle kórt – többek között bármilyen ópiátot vagy az elmebajt. Tán csak a képzelete játszott vele, s ördögöt látott ott is ahol nem kellett volna? Merült fel bennem a kérdés. Feltételeztem, hogy túlontúl sokat időzhetett a tikkasztó fényben – meglehet, hogy gutaütést kapott volna? Noha most még nem volt, olyan forróság az elmúlt napok egészen felforrósították a macskaköveket és az épületek hűvöse sem nyújtott ez alól menekvést. Ez az eshetőség hatott tán a legvalószínűbbnek minden felmerülő közül.

Minél közelebb értünk a templomhoz, szinte már látótávolságon belül volt úgy szaporította meg lépteit, azonban még ennek ellenére is úgy lelt békére eddig meggyötrött vonása, így a nehéz faajtón belépve, szinte azonnal megnyugodott. Mintha szikla szakadt volna le a lelkéről. Miként az lenni szokás, úgy belépésünkkor azonnal keresztet vetettünk, s némán kísértem a legelső padhoz, amelyben helyet foglalva görcsösen szorította össze ujjait és reménnyel telt tekintettel nézett fel az oltáron lévő férfira. Ismertem már ezt a nézést. Minden reményért fohászkodó ezzel nézett fel Rá és bizalmát vetette abba, hogy megszánja majd. Valójában, ez keveseknek adatott meg. Néma támasz volt, akihez mégis akkor fordultak a legtöbben, ha valami olyasfajta problémával álltak szemben, amely elhatalmasodott felettük és végül túl is nőtt rajtuk. Bajba jutott ártatlanok. Ők várták a segítséget. Ők fohászkodtak megváltásért. Ők esküdöztek mindörökké.

Némán hallgattam a nőt.
Úgy kezdte, mint sokan mások Ő előtte. Vétkezett. Azonban a lélegzetem is elállt egy pillanat erejéig, amikor meghallottam a démon szót; tekintetem éberebbé, ugyanakkor a korábbinál is aggódóbbá, hiszen jómagam tudtam… Talán még a legbolondabbja is tudatában volt abban, hogy a Velük történő szövetkezés nem jelentett mást, mint a jelenlegi és addigi életedet feláldozni valami jobbért és múlóért, ami nem tart örökké mindössze ideig-óráig.
Ám mégis megértettem a nőt, hiszen sejteni véltem, hogy miféle ajánlatot tehetett neki azaz alak, akivel megkötötte az árat – ám mindennek ára volt, amit most az illető jött behajtani. Ez alól nem volt sem kibúvás, sem menekvés. Egy olyan pecsét volt a lelken, amelyet még a halál maga sem tudott kiváltani. Hiába a sírás, a bánat.
Szántam, ám Ő keverte bajba magát.
– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az a démon mindenképpen el jön magáért függetlenül attól, hogy milyen távol vagy biztonságos helyre akar elmenekülni. – Amennyiben egy halandó lelkéről volt szó kifejezetten ügyeltek arra, hogy eleget tegyenek az általuk ígérteknek, hogy aztán elmarják. Sokakat láttam ekképpen bűnbe esni, s megértettem annak csábítását – tán, ha halandóként születtem volna én sem lettem volna rest ezzel élni a jobb élet reményében. – Sokat nem tehetek. – Foglaltam helyet a nő mellett, akinek testét immáron, olyan erős zokogás rázta, hogy szinte még a pad is megbillent. Elkeseredett. Elveszett. Ilyen volt Ő. – Van családja, akitől… Elbúcsúzna?Talán volt még annyi idő. Talán tisztességesen búcsút inthet azoknak, akiket szeretett. Kétségbeesetten bólogatott, miközben a fejét rázta és maga előtt dünnyögte, hogy de ő még nem áll készen és miért nem segít rajta a jó Isten?!
Valahol, megéltem a fájdalmát.
Én is csak arra vágytam, hogy bár megadatott volna még néhány pillanat mielőtt elszakítottak volna Raiden-től, hogy elmondhassam Neki mennyire szeretem és hálás vagyok mindenért. Nekem nem volt lehetőségem.
– Kérem… Jöjjön, tegye ezt meg értük! – Óvatosan felálltam, majd a kezemet nyújtva próbáltam felsegíteni.
Remegett, mint a nyárfalevél – mégis bizonytalan léptekkel, zokogás közepette, de sikerült elindulnunk. A hisztérikus zokogása abba maradt, ugyanakkor amikor felnézett arra a férfira, aki éppen a gyertyák állványánál álldogált azon nyomban holtsápadt lett. Remegve esett össze karomba mélyesztve körmeit jéghideg ujjait.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1127
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 11:47 am
Következő oldal


Firenzei látogatás
Anael & Belial
zSNV8NX.gif
Fut az asszonyság. Hagyj fusson csak! Csak az idejét késlelteti, a sorsát nem kerülheti el. Hiába szedi lábait oly kapkodva és rohan, akár egy űzött vad Firenze macskaköves utcáin, nincs hová menekülnie. Néhány értetlen tekintet követi igyekvő lépteit. Mégis mi lelte ezt a nőt? Olvasható le az arcokról. Majdnem el is botlik, ahogy hátraveti pillantását, vajon a sarkában vagyok? Bizonyára fejében a "nem akarok meghalni", "jó uram, kérlek, ments meg!" vagy valami hasonló mondat kavaroghat, és remélheti, hogy ez az egész csak egy nagyon rossz álom. De ahogy az utca végéhez közelít, egyre kevésbé hiszi, és ahogy realizálódik benne a valóság, úgy lesz egyre jobban úrrá rajta a kétségbeesés. Érzi frusztráló jelenlétem. A hídon egy fiatal nőhöz rohan, segítségét kéri. Zaklatott, mintha valami halálos veszedelem loholna a nyomába és az élete egy hajszálon függene, de az utca nyugodt, semmi jel nem utal arra, hogy bármi veszély fenyegetné őt.
-De ott volt...követett, a halálomat akarja! - bizonygatja és a háta mögé mutogat, majd ijedten csimpaszkodik bele a lány ruhájába arra kérlelve, higgyen neki. De nehéz értelmet találni ott, ahol csak légüres tér van.  
-Könyörgöm, segítsen! Nem akarok...még nem...nem kaphat el! - sírja el magát, miközben a bukott lány tenyere a kattant nő homlokára simul és testi jeleit vizslatja. Rájöhet, hogy a halálra rémült asszony nem áll alkohol és egyéb szer hatása alatt, és nagy eséllyel betegség miatti lázálom sem gyötörheti. Talán csak bolond vagy hasadt elméjű, és képzelete űz vele rossz tréfát. Az asszonyság nem meri megvallani, mi elől menekül, ki hinné el neki, hogy egy démon üldözi? A nő arcát tenyerébe temeti és úgy kezd hangos zokogásba. Bánja már azt a napot, mikor üzletet kötött egy démonnal. Bár ne hallgatott volna az ismerősére, aki azt tanácsolta neki, idézzen meg egy alvilági lényt és élete jobbá válik. Bár tudta, hogy az ördögi szívességnek ára van, beleesett abba a hibába, amibe oly sokan. Nem gondolta, hogy ilyen hamar elérkezik a törlesztés ideje. Az angyalnő felajánlja, hogy elkíséri őt a közeli templomba, talán ott majd biztonságban érzi magát és megnyugszik egy kicsit.
-A templomba? - emeli a lányra könnyes szemeit, majd ruhája ujjával törli meg arcát. Kicsit hezitálni kezd, majd rövid mérlegelés után összeszedi magát és döntésre jut.
-A templom....a templom az jó lehet...ott biztonságban leszek. - bólint reményteljesen és talán kicsit meg is nyugszik annak gondolatára, hogy Isten háza menedékként szolgál majd a számára.
A hídon álló lányban egy régi ismerőst fedezek fel. Ha feltűnnék előtte, fogalma se lenne ki vagyok, nem ismeri arcomat, de én pontosan tudom, hogy ő kicsoda. Milyen kicsi a világ, mindig eltűnődöm ilyen alkalmakkor. A nőt pártfogásába fogadja, és elindulnak az imaház felé. Nem mutatkozom meg, egyelőre. Észrevétlenül követem őket az Istennek emelt kőhalomhoz, majd figyelem, hogy hatalmas faajtaja mögött eltűnnek. A hűvös, szűrt fényű térbe lépve mélyen sóhajt az asszony, előbbi zaklatottságának nyoma sincs. A hely szinte teljesen üres, csak egy gyászába fordult, sötét ruhás asszony üldögél a hátsó sorokban, gondolataiba mélyedve észre sem veszi az érkezőket. A nő lassú léptekkel indul el az oltár felé, majd helyet foglal az első padok között és ujjait imádságra fontja.
-Uram, segíts, vétkeztem... - egy újabb sóhajtást követően kezd bele vallomásába.
-Letértem a helyes útról....démonnal szövetkeztem, és most eljött értem, hogy megfizessem a szolgálatát. A lelkemet akarja..... - emeli könnyes szemeit a kereszten feszülő Jézus szobor felé. Szavai olyan tisztán és érhetően csengenek, hogy a padsor hátsó részében is jól érteni mindent. Egy másodpercre  hátrapillant és a lányra néz, aki őt idáig kísérte. Már nem érdekli, mit gondolhat róla bűnbánatát hallva.
-...mondd Uram, hogyan kerülhetném el a Poklot? Kérlek, segíts rajtam, mentsd meg a lelkemet... - fordulnak szavai könyörgésbe, miközben megerednek könnyei. Hangtalanul lépek be Isten házába, árnyékként, talán észre sem vesznek. Megállok oldalt, ahol gyertyát szokás gyújtani és magam is gyufát ragadok, hogy lángra lobbantsak egy mécsest. Hátat fordítva hallgatom az asszony kérlelését, és arcomon kárörvendő vigyor szélesedik.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
75
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 10:53 pm
Következő oldal


A bajról azt kell tudni, hogy sohasem lehet előre megjósolni.
@Belial && Anael
Devil's Trill Sonata • szószám: 617 • Credit:


Amikor minden elcsöndesedett és mindössze a szerelmesek lopakodását lehetett hallani az ablak előtt érkezett meg a kísértés bizonytalanság formájában, amely olyan erőteljes éket vert reménykedő gondolataim közé, hogy hiába próbáltam meg azokat könnyelműen elhessegetni mégsem merültek feledésbe és időről időre felbukkantak, mert nem volt mibe kapaszkodnom, s így könnyedén gyűrt maga alá. Fel és alá járkáltam az aprócska padlás szobájában; lépteim alatt nyikorgott a padló. Szüntelen azon törtem a fejemet, hogy miképpen adhattam volna életjelet magamról, hogy tudja hol keressen – mindent végig olvastam, amire lehetőségem nyílt és amit a halandók tudtak; lázasan kutattam emlékeim között… Hiába. A hajnal keserve meghozta az áttörést: ha látni szeretett volna, megtalált volna.
Magam sem akartam beismerni, tán nem is álltam készen, de már réges régen tudtam, hogy elengedett.
S mindennek ellenére is a mai napig bizakvó voltam.
Rendületlenül hittem benne, hogy egy ehhez hasonló forró, tikkadt napon – talán a nem is olyan távoli jövőben – újra találkozhatunk és lelkeink újra egymásra találhatnak; hiszen… Nem tudhattam, hogy mi végre nem jött! Elképzelhetőnek tartom, hogy nem sokkal utánam Ő is lebukott, így meglehet, hogy a világ másik felére taszajtották, hogy korántse legyen, olyan egyszerű az egyedülés. Azonban, ebben nem lehettem biztos! Lehet, hogy az én Raidenem egy egészen másféle büntetést kapott, s most teste-lelke szenved, hiszen az angyalok a maguk módján rendkívül kegyetlenek tudnak lenni; tapasztaltam – kiváltképpen azokkal, akik bűnt követnek el és ez esetben nem számított, hogy közülük való volt-e vagy sem.

Olykor éberen figyeltem a város ébredező nyüzsgését; nem véletlenül volt ez a napjaim legkedveltebb időszaka még a keserűség ellenére is, hiszen ilyenkor nyílott lehetőségem a szűk utcák között megbújva elővennem lapjaimat, hogy jómagam is alkothassam; nem tekintettem magamra kivételes tehetségként, azonban előszeretettel vázoltam szénnel a papírra, amelyet szoknyáim berakásában rejtettem el. Úgy véltem, otthon érzem magamat – még a bukásom ellenére is – hittem, hogy Isten valamilyen formában mégis csak szerencsés kegyben részesített, hogy olyan helyre száműzött, ahol a művészetek dicső fénykorukat élték és nem szenvedtünk híját a felvilágosult gondolkódknak sem. Kíváncsian tekintettem be pincék ablakain, hogy megleshessem a vászonra feszített festményeket vagy éppen figyelhessem, miképpen gyakorolták a szobrásztanoncok a tehetségüket. Virágzott a város, alighanem fénykorát élte köszönhetően a Medici-család sarjainak, akiknek szolgálatában álltam Énmagam is. Ám ezúttal csak alkotni vágytam.

Balomban egy almát szorongatva botladoztam a macskakővel lerakott úton; korábban úgy megbotlottam, hogy még a bokámat is sikerült megrántanom, noha az orvos azt mondta, hogy mostanra jobban lesz, a helyzet nem javult, így kissé bicegő, féloldalas járásom ennek volt köszönhető.
Később jobb lesz! Nyugtattam magamat, miközben gondolataimban elmélázva tartottam a már megszokott helyemre, ahová már csaknem oda értem, amikor egy nő rohant velem szembe és csaknem belém nem rohanva esedezett a segítségemért.
Hirtelenjében összezavarodtam, s nem értettem mi végre kérte az én segítségemet, mint ahogyan azt sem, hogy miről hadovált jobbra, s balra.
– Miféle bajban van? – Tudakoltam kedvesen, megnyugtatóan a nőre mosolyogva, aki még mindig zavarodottan és páni félelmében remegve próbálta újra elhadarni, hogy valaki követi, azonban ahogy eltekintettem felette nem láttam mást csak a saját maguk dolgával törődő dolgos embereket, s rosszalló tekinteteket. – Asszonyom, nem jött Ön után senki sem! – Ám volt egy rossz érzésem, így ahelyett hogy visszafelé tereltem volna csak a tömegből kiválva csaltam valamivel távolabb, azonban a látó szemek elől el nem tűnve… Közben próbáltam megfejteni, hogy mi lelhette; hűvös tenyeremet a homlokára simítottam, s bár homloka ki volt melegedve és izzadságtól gyöngyözött nem gyanakodtam lázálomra, amelytől megijedve szaladt volna világgá továbbá nem szaglott a szája alkoholtól sem, mint ahogy szeme feketéje sem tágult ki ópiáttól.
Mi lelhette hát szerencsétlen nőt?
– Elkísérem egy templomba, ott biztonságban érezné magát? – A hölgy tétován bólintott, mintha maga se tudta volna eldönteni, hogy jó lenne-e ott neki. Tekintetemmel a tömeget fürkésztem remélve, hogy meglátok valakit, aki a frászt hozta erre a fehérnépre.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1127
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 5:13 pm
Következő oldal


Firenzei látogatás
Anael & Belial
zSNV8NX.gif
Európa mindig is a kedvenc játszóterem volt. Számtalanszor okoztam felfordulást, bolygattam meg az istenfélő halandók békés kis életét, azt az érzést keltve bennük, hogy szerető Atyjuk újabb próba elé állítja őket. Végül is mondhatjuk így is. Ha úgy vesszük, mi démonok is közvetve Isten szolgálatában állunk. Csak mi a tollas népséggel szemben azt a munkát végezzük, ami a "Teremtő kezének" már mocskos lenne. A szükséges rossz, ha fogalmazhatunk így, a vén szaros megrendelésére. Hiszen ő bízta meg Lucifert azzal a feladattal, hogy népesítse be a Pokolt és teremtse meg a démonokat. Okkal létezünk, Isten terveinek részei vagyunk, jelentsen ez bármit...
Viszályt hozok, számtalanszor érintette talpam ezt a kontinenst és legalább annyiszor kísérte látogatásomat a pusztulás. Nyomomban testvéreim folytatták vagy fejezték be megkezdett munkám és utánunk nem maradt más, mint könny, vér és felfordulás. Mindeközben ezer és egy ima szállt az ég felé, bízva a Teremtő irgalmában. Ám megváltó segítség ritkán érkezett, legfeljebb romeltakarítani. Kétségtelen élvezem és nagy örömöm lelem mindebben, illetve az angyalok bosszantásában, mégis van valami, amit különösen élvezek. A kiválasztottak és védelmezőik piszkálása. A legjobb alkalmak a káoszteremtésre. Isten féltett kedvencei, halandók, akik valami nagy feladatot hivatottak véghez vinni, általában rövidre nyúló földi életük során. És angyalok, akik valamilyen szent küldetéssel járnak el a Földön Atyjuk nevében. Nem célom az üdvöskék halálát okozni, a mártírvéget Isten biztosítja számukra...és valójában a melléjük csapódott tollasokét sem, abban nem lenne semmi szórakoztató. Gyilkosuk helyett "láthatatlan gátjuk" vagyok. Az, aki különféle nehézségekkel igyekszik hátráltatni őket, újabb és újabb akadályokat gördítve eléjük...eléjük és isteni pártfogójuk elé, bízva abban, hogy szorgos ténykedésem védenc és védelmező együttes bukását okozza, ami az Úr szemében pedig csalódottságot.
Nincs ez másként azzal az angyalnővel sem, aki néhány évszázada azt a nemes feladatot kapta, hogy a Mindenható fiát vigyázza, Jézus születését és életútját őrangyalként kísérje végig. Mindent megtettem, hogy nehezítsem küldetésében. Láthatatlanul, mivel sosem mutatkoztam előtte, bár úgy hiszem sejthette, hogy életüket a háttérből egy alvilági nehezíti. Jézus keresztre feszítése után is szemmel tartottam őt, ahogy mindazokat a tollas hátúakat, akiket hasonló tisztes feladattal bízott meg az út. Így egyáltalán nem meglepő hogy évszázadokkal később gyorsan tudomást szereztem szárnyszegéséről. Egy apró hiba és Isten gyorsan hátat fordít a kedvenceinek is.
Firenzébe hozott a kötelesség, egy lelket jöttem begyűjteni. Napra pontosan a mai napon jár le az egyezségünkben szereplő tíz év. Elégedetten szemrevételezem, hogy ez a múló életű nem vesztegette az időt, sőt minden pillanatát kihasználta, hogy előbbre vigye és szert tegyen az áhított gazdagságra. Éveken keresztül jólét övezte, de most eljött az idő, hogy megfizesse gondtalansága árát. A nő egyedül van, egy könyvet lapozgat karosszékében ülve otthona teraszán, mikor a semmiből feltűnök előtte. Nem ismer fel, ami nem lep meg, de gyorsan emlékeztetem rá kit tisztelhet bennem. Kézfején felizzik szövetségünk jele, ami varázsütésre juttatja eszébe tíz évvel ezelőtti megállapodásunkat. Azonnal rémület fut végig az arcán, erőtlenül hullik ki a könyv ujjai közül és remegve emeli szája elé a kezét félelmében. Már megint kezdődik. Emelem tekintetem az ég felé egy mély sóhaj kíséretében, de egyáltalán nem azért, mintha fentről várnék bármiféle választ. Mindig ugyanaz a műsor. Az alkuba belemennek, élvezik a jót, de amikor fizetni kell érte jön a könyörgés és a sírás. A nő felpattan a székéből és két kézzel szoknyájába markolva veszi igyekvőre lépteit. Elmenekül. Nyomorult halandó lélek, mintha lenne hová futnia.
Az ébredező város utcáin fut, félve tekint hátra újra és újra, maga mögött érez, jelenlétem véli árnyékában pedig jóval előtte járok. A macskaköves utcán végig fut és ahogy a hídhoz ér egy fiatal nő kerül útjába, aki egy érett piros almát szorongat gondolataiba mélyedbe.
-Hölgyem, könyörgöm segítsen...engem követ egy...egy.... - próbálná zaklatottságát kicsit sem titkolva a lány segítségét kérni és a szája szélén van a szó, "démon", mégsem képes kimondani. Talán attól fél, hogy bolondnak nézik emiatt és magára marad a rá leselkedő veszéllyel.
-...bajban vagyok, kérem segítsen. - könyörög, miközben félve pillantva a háta mögé, de pár ténykedő áruson kívül más, gyanús elemet nem látni.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
75
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 17, 2020 1:24 am
Következő oldal


A bajról azt kell tudni, hogy sohasem lehet előre megjósolni.
@Belial && Anael
Devil's Trill Sonata • szószám: 399 • Credit:


A Campanile harangjának hangja ütemesen kongott végig a város szűk, kacskaringós utcáin egészen a Dómtól Santa Croce templomáig, s onnan még tovább, míg csak a szem ellátott a messze távolba.

Kora reggel volt még, szinte a nap is alig ébredt meg – éppen csak felragyogott a horizont végében, azonban halandó társaim – ismerősöktől az ismertekig – már serényen tettek-vettek és kezdték intézni a napi ügyes-bajos dolgaikat; többségük halászni indult a folyóhoz, hogy némi szerencsével mások előtt fogják ki a legínycsiklandóbb halakat vagy begyűjtsék a búzát, amelyből a legfinomabb kenyér készül – azonban az asszonyok zöme sem volt rest, hisz a piacra igyekeztek, hogy mihamarabb marjanak rá a lédús gyümölcsökre: szőlőre, almára – amit csak megkívánt a szemük, míg a némiképp előkelőbbek – akiknek már megadatott a sok jóság és kényelem – azok a messziről jött árusok körül sertepertéltek, hogy ritka csecsebecsére tehessenek szert.

Ahogy az öreg hídon keresztül haladtam immáron magamhoz véve egy gyönyörűszép piros almát, elmerengtem a nem is olyan távoli múltban, hiszen a bukásomat követő páradik évemet töltöttem a halandók között, azonban még mindig rá csodálkoztam számtalan számukra megszokott dologra – noha úgy véltem, hogy már egészen jól felvettem a szokásokat, azonban időről időre mégis idegennek éreztem magamat, s nemutolsó sorban magányosnak és sebezhetőnek.
Hiányzott a harcos angyalom, aki mindig vigyázott rám és nem engedte, hogy túlontúl nagy bajba keveredjek, hiszen minden erejével azon volt, hogy megvédjen, azonban sajnos mindent még Ő sem tudott megakadályozni, így a bukásomat sem. Egyedül maradtam széles-e nagyvilágban. Nem látogatott meg. Nem adta tudtomra, hogy lát. Nem küldtetett senkit sem. Azonban – mindezek ellenére – Én még mindig naivan hittem, hogy egy napon eljön; talán az elkövetkezendőkben, nem tudhatom. Hitem megrendíthetetlen volt és egészen bizonyos voltam abban, hogy amint lehetősége adódik, meglátogat, ha csak pár órát is tölthetünk együtt a szívem már repesni fog a boldogságtól.
Pedig most bánkódott…!
A kétely sötéten lengett körbe, s vasmarokkal szorította gondolataimat – és mindhiába próbáltam elhessegetni magamtól ezeket a rémes képeket, úgy űztek, mint az űzött vadat, akit nem vezérelt más, mint a kétségbeesettség és valamennyi vágy, hogy életben maradhasson.
Ahogy teltek a hónapok, olykor megkísértett – sőt! Egészen közel engedtem magamhoz a rémisztő érzést, szinte vígasztalóan simultam bele a puhaságba, hogy lassan elfogadom – mégha bármennyire is tiltja a lelkem – hogy talán nem jön többé.
Hónapok kellettek, amelyek lassan évekké formálódtak.
S mostanra kellőképpen bizonytalanná váltam, hogy egy napon újra láthatom-e még? Mindez, azonban mit sem számított, hiszen az okait firtattam annak, hogy… Miért nem jött még?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
75
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 17, 2020 1:23 am
Következő oldal


Kr. u. 1469, Firenze - Olaszország Florence-in-the-Golden-Age-1469-1498-6-1
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7