Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• New York-i edzés; Dex és Asa •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 3:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


C
sendben hallgatom Szeráfom válaszát. Gondoltam, hogy ezt az egy dolgot tudni akarják majd. De azt is tudom, hogy Adexael sosem árult el nekik... Én voltam az aki miatt végül lebuktunk.
-Nem érezted meg? Annál kicsit keményebbek a Mennyekben is.-pillantok rá nagy szemekkel. Nem hinném, hogy hang nélkül tűrte a dolgot.
-Adexael! Mindenkinek lehetnek titkai... Nekem is vannak! Előtted is.-halkulok el egészen és beharapom ajkaimat. Nem, valóban nem vagyok mérges a férfire.
-Nem vagy gyenge!-jelentem ki határozottan miközben mély levegőt veszek. Még a fejem is megingatom. Annyira buta kijelentés ez. Na meg akkor mit mondjak én? Végül döntök, az edzést egy teljesen más irányba terelem, remélve, hogy valamit segíthetek majd Dexnek vele.
-Ha te is szeretnéd, az már fél siker.-mosolygok rá és elmondom az ötletem. A cél első körben, hogy csak tenyereink érjenek össze. Ő viszont azt kéri, hogy tegyem meg én az első lépést. Kicsit hosszabban hezitálok magam is, mint kellene, de végül bőrünk összeér egy rövid időre. Ahogy elhúzom a kezem Dex-ből megkönnyebbült sóhaj tör elő. Ez kissé szíven üt, de igyekszem nem mutatni kifelé. A következő feladat számára adja meg a kezdeményezés jogát ahogy felé tartom a tenyerem. Figyelem ahogy töpreng, sétál egyet a szőnyeg körül, majd megáll előttem és előre nyújtja a kezét ám szinte azonnal vissza is húzza. Bátorítóan mosolygok rá de nem sürgetem, annyi időt adok neki amennyit csak szeretne.
-Nincs semmi baj! Ráérünk.-figyelem ahogy ismét megtesz egy kört a szőnyeg szélén, frusztrálttá válik és még egy enyhe káromkodás szerű is kicsúszik a száján mielőtt visszasétálna elém újfent. Kérésére tágra nyílnak szemeim és nagyokat pislogok közben.
-Hogy tessék?-kérdezek vissza szinte azonnal és elém villan a kép amikor Alastor kért meg rá, hogy törjem el a lábát ismét. Megrázom a fejem. Biztosan nem ütöm meg Dexet! Az utasító hangnemet hallva még kezeimet is rátapasztom a füleimre. Hallani sem akarom!
-Nem kérhetsz ilyenre!-csattanok fel végül és egy lépéssel közelebb lépek a Szeráfhoz.
-Sosem bántanálak csak úgy. Felejtsd el!-suttogom ahogy kezem megemelem és óvatosan ráfogok a kézfejére ha nem húzza el. Egészen arcomig emelem kezünket, majd tenyerét pofimra simítom és elengedem a kezét, majd ha meg tudja tartani ezt a pontot, az én kezem az ő arcára simul. Hüvelykujjammal finoman megcirógatom, aztán elhúzom a kezem és ellépek tőle.
-Látod? Nem nehéz. De majd talán egy következő alkalommal folytassuk ha úgy érzed, hogy nem megy. Állok rendelkezésedre.-pillantok szemeibe és még mindig hátrálok. Talán öt hat lépés is kerül közénk mire megállok.
-Milyen érzés volt?-kérdezek rá csendesen, sűrűn pislogva, hogy elrejtsem könnyes szemeimet. A várt ölelésre még nem áll készen! Talán már sosem lesz olyan, mint volt... Talán soha nem érint meg többé, de akkor el kell ezt is fogadnom.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 4:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
585 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Az első néhány nap, talán hét történésein kívül semmire sem emlékszem. Nehéz behatárolni azt az időszakot, hiszen odafent nincsenek sem nappalok, sem éjszakák, a cellákba nem ér el a sötét és a világosság, és bár egy darabig az érzékeimre hagyatkozva nyomon tudtam követni az órák múlását, hamar elvesztettem az időérzékemet.
A következő kérdésére nehezebb őszintén válaszolnom, mint gondoltam volna. Mindketten tudjuk, hogy működik a rendszer, hogy hogyan kezelik azokat, akiket árulóként bélyegeznek meg. Megcsóválom a fejem, majd vállat vonok.
Tudni akarták, hogy hol hagytalak titeket. – Kapásból ezer titkos búvóhely jut eszembe, mind a térképen kívül és angyalok számára ismeretlen környéken; mind ötezer év csaták közötti terepfelderítés és kóborlás eredménye. Feltették a kérdéseiket és nem kaptak válaszokat, így hát máshogy kérdezték őket újra. – Ismersz. Tudhatnád, hogy meg sem éreztem. – Nem árultam el őket, ezért logikusnak látszik kizárni a vallatást, mint a problémám forrását.
Azt várom, hogy szembesítsen a gyengeségem felfedésének következményeivel, de semmi nem történik; Asaliah még csak a hangját sem emelte fel és nem úgy tűnik, mintha várható lenne tőle egy ennél drasztikusabb reakció. Tényleg ennyi volt az egész.
Mert titkolóztam? Mert gyenge vagyok? – sorolom, miért lenne oka csalódottnak vagy mérgesnek lenni – bizonyára ismeri ezeket az érzéseket, mert engem is elértek néhányszor az elmúlt száz évben. Adtam rá okot, mikor magammal rántottam, és most sem tudom azt a teljesítményt nyújtani, amit megérdemelne.
Felállok. Nem értem, mivel érdemeltem ki, hogy megmaradjon a hűsége mindazok ellenére, ami velünk történt, de nem akarom tovább kísérteni a sorsot és egyébként sem ez az, amiért idejöttünk. Amint felkészülök rá – már amennyire erre felkészülni lehetséges –, felé nyújtom az egyik tenyeremet.
Én is szeretném – vallom be őszintén. De nehéz. Nehéz bíznom benne úgy, hogy nem bízhatok saját magamban és nehéz megmagyaráznom neki valami olyat, amit én magam sem értek. Újra együtt vagyunk, de egyikünk sem az, aki régen volt, és erről egyedül én tehetek.
Azt kérdezi, készen állok-e, és én bólintok. A tenyere egészen közel mozdul az enyémhez, aztán megáll még egy pillanatra a levegőben, a hezitálása miatt pedig majdnem sikerül meggondolnom magam – talán ha még egy kicsit tovább húzza a felkészülési időmet, tényleg kihátrálok és ellépek előle, de aztán összeszorítom a fogaimat és ő végre megteszi, mielőtt túl sokat gondolkozhatnék rajta.
A fásli nem véd túl sokat, de Asa óvatos, és én tudom, hogy mi fog következni, így viszonylag könnyen képes vagyok ellenállni a kísértésnek, hogy arrébb húzzam az övétől a karomat – pár másodperc alatt vége az egésznek, aztán megkönnyebbült sóhaj szökik ki a számon.
Nem is olyan vészes.
Az Asa által kiosztott következő gyakorlat azonban sokkal komplikáltabbnak hangzik az előzőnél; nem csak, hogy el kellene viselnem az érintését, de a kezdeményezés is az én feladatommá válik és fogalmam sincs, hogy meg tudom-e csinálni. Ha harcról van szó és a pillanat törtrésze alatt kell cselekednem, talán igen, de most nem érzek semmi mást mellette, ami lefoglalhatna: nem kell védekeznem és nincs ott a fájdalom, hogy elterelje a figyelmemet.
Ismét felemelem a karomat. Menni fog. Felé nyúlok vele, de aztán azonnal vissza is húzom, mert szükségem van még egy kis időre. Idegességemben teszek egy kört a szőnyeg szélén, alig néhány lépést megyek, aztán visszaállok arra a helyre, ahol előtte voltam. Hátha most sikerül. Ha eléggé koncentrálok és összeszedem minden akaraterőmet…
Nem tudom megcsinálni – csóválom a fejem kétségbeesetten. Fogalmam sincs, mivel tudnám rávenni magam, elviselni ugyanis sokkal könnyebbnek érződik, mint önszántamból cselekedni – A fenébe! – Teszek még egy kört, de semmi eredménye, mert nem visz közelebb a megoldáshoz.
Üss meg – pillantok rá aztán komolyan. Nincs jobb ötletem. – Üss meg erősen, Asa – utasítom határozottan.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 03, 2020 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


M
eglepő fordulat ver közénk tanyát, taktikát váltva inkább vissza adom Dexnek a kötést. Nem kínzom azzal, hogy a másikat is megszerezzem, így viszont, mondhatni hamarabb célt érek vele, mint az üldözésével. Amint az anyagot visszatekeri karjára, úgy ül le mellém és kezd bele a történetbe, aminek hatására még több kérdés merül fel bennem. Olthatatlan tudásszomjjal teszem fel kérdéseimet, nagyon szeretném Őt megérteni.
-Hiszek neked Adexael. Csak fáj így látni Téged.-pillantok rá fél szemmel és mélyet sóhajtok. Mi történhetett vele ami ennyire megtörte Őt? Csendben hallgatom további szavait és rá kell jöjjek, hogy valami nagyon elfuserált rendszerben éltünk odafenn. Miért kell egy angyalt így tönkre tenni?!
-Kínoztak téged?-teszem fel a nyilvánvaló kérdést, nem hiszem hogy átkot kapott volna a Főnököm, itt valamiért sokkal többről van szó! Végül egy őrült ötlet jut eszembe, amit megosztok a Szeráffal. Gyakoroljon rajtam, hogy mennyit bír! Idő közben Ő is feláll és figyelem amint kezét nadrágjába törölgeti.
-Az az értelme, hogy újra bízz bennem. Be tartom a szavam! Én nem fogok hozzád nyúlni!-csettintek nyelvemmel.
-Hogy érted ezt? Mi volt ennyi?-pillantok rá értetlenül, majd megrázom a fejem, ezt most mégis mire érti?
-Már miért kellene, hogy mérges legyek? A Szeráfom vagy! Szárnyakkal és anélkül is!-biztosítom ismét a hűségemről, ha ez kell, akkor még ezerszer el fogom neki mondani. Nagy sokára Adexael ráveszi magát, hogy legalább tenyerét felém fordítsa, így én is megfeszülök. Most vagy soha Dex! Nagyon félek attól, hogy vissza táncol, még szemeimet is lehunyom, hogy ne lássam, csupán érezzem amit tenni fog. Talán, ha nem égeti pillantásom, akkor meg fogja tudni tenni. Mégis, tettek helyett ismét szavai érnek el hozzám, így lassan kinyílnak szemeim.
-De csak ha felkészültél! Nem akarok neked rosszat. Csupán.... Csupán csak... Dex, mi olyan közvetlenek voltunk mindig egymással. Szeretném... szeretném ha ismét... legalább a töredéke meglehetne.-magyarázom halkan, de még mindig nem mozdulok felé. Tenyerét figyelem és valami jel után kutatok, hogy hozzá érjek-e, vagy még várjak egy kicsit.
-Akkor mehet? Először csak a tenyered, rendben?-pillantok szemeibe, majd ha jelét adja, hogy felkészült, úgy én is felé nyújtom tenyeremet, lassan és kimérten, egészen közel tartom az övéhez, majd még egy pillanatot kap tőlem.
-Bízz bennem kérlek!-suttogom és a következő pillanatban épp csak neki nyomom tenyerem az övének. Egyes helyeken össze sem ér a kezünk, nem tart tovább pár másodpercnél, miközben fürkésző tekintettel vizslatom arcát és a jeleket olvasom róla, hogy mennyire érinti rosszul, aztán visszahúzom a kezem.
-Most próbáld meg te!-kérem halkan ahogy tartom előtte a kezem.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
588 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Ez az első alkalom, hogy hangosan is kimondom a szavakat, és ahogy sejtettem, iszonyúan szánalmasan hangzanak egymás után. Senki szájából nem tartanám őket szebbek, de érzem, hogy így, hogy az enyémből származnak, még annál is sokkal nevetségesebbé válnak, mint amilyenek a gondolataim közt voltak. Harcos vagyok, aki képtelen harcolni; szeráf, aki nem tud többé vezetni.
Asaliah meglepő módon még mindig ugyanott ül mellettem. Csak a szemem sarkából látom az alakját, s addig, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy nem most fog kinevetni vagy elsétálni, nem is fordítom felé a fejemet. Gyenge vagyok, innentől kezdve ő is tudja – mindezek ellenére úgy látszik, maradni akar.
Felém nyújtja a kezét, de aztán meggondolja magát és mégsem viszi végig a mozdulatot. Talán így próbál letesztelni? Ha muszáj lenne, ha ez lenne az ára, megpróbálnám elviselni a kedvéért, de aztán mégsincs rá szükség, és én cserébe nem hagyom, hogy kiüljön az arcomra a megkönnyebbülés.
Elmondanám, ha tudnám – válaszolok őszintén. – Esküszöm, hogy elmondanám. – Mi értelme lenne eltitkolnom a maradékot? Az ébrenléttel töltött éjszakák bizonyítékként szolgálnak arra, hogy valami történt, de egyszerűen fogalmam sincs, mit jelent a kép, ami vissza-visszatalál hozzám álmaimban, és ami után másnap csillapíthatatlan mértékeket ölt az az idegesítő reszketés.
Gondterhelten sóhajtok, mialatt gondolkozom.
Valamit csináltak velem. Lehet, hogy egy átok vagy rontás, vagy… – Vagy elképzelésem sincs, milyen alternatíva maradt még. Nos, talán lehetséges, hogy eddig nem fektettem túl sok energiát válaszok keresésébe, de azt hittem, hogy a múló évtizedek maguktól is segítenek majd a problémán. És abban is bíztam, hogy a fásli tökéletes ideiglenes megoldás lesz – és az is, nagyjából öt percig, ha azalatt nem sikerül rólam egy az egyben leszednie azt az ellenfélnek.
Nem emlékszem mindenre, ami odafent történt – vallom be halkan, mielőtt Asa felállna, hogy sétálgatásba kezdjen mellettem a szőnyegen. Vigyázva, de az egyik kötéssel borított karomra csúsztatom az ellentétes oldali tenyeremet. Talán most már rendben leszek, vagy legalábbis a bőröm nem érződik olyan érzékenynek alatta, hogy még a saját végtagjaimat is óvnom kelljen egymástól, és ez jó jel. A körülményekhez mérten egyelőre elég.
Asa nagyszerű ötlete hallatán a magasba szöknek a szemöldökeim, de aztán némi kételkedő homlokráncolás és mérlegelés után nincs más választásom, minthogy a példáját követve én is felálljak a földről. Mikor engedhettük meg magunknak, hogy lent maradjunk? Nagyobb szégyen elfogadni a vereséget, mint elszenvedni, s most egyébként sincs időm önsajnálatra.
Mi értelme van egy olyan edzésnek, ahol nem érsz hozzám? – törlöm a nadrágomba a kezeimre tapadt port és törmeléket, és már szembe is fordulok vele. Legszívesebben elengedném a mai napot, mert tudom, hogy a korábbi megpróbáltatások után nem kell majd sok, hogy ismét heves tiltakozásba kezdjen minden egyes idegvégződésem, de nem akarom Asát cserbenhagyni.
Mélyre szívom a levegőt, aztán lassan kifújom, s végezetül lerázom a karjaimat.
Ennyi volt? – kérdezem ezután gyanakodva és pontosan úgy, mintha magától értetődő lenne, mire gondolok. Amellett, hogy valóban érdekel a válasza, magamnak is adok vele néhány másodperc felkészülési időt arra, amire készülök. – Nem vagy rám mérges? – A csalódott lenne a minimum. Semmiben sem vagyok többé jobb nála, sőt, az egyenértékűtől is távol állunk, hiszen meg sem közelítem a régi önmagamat. Amikor Asaliah úgy döntött, hogy velem marad, még nem tudta az igazságot. Nincs késő kilépnie. Nincs késő, de azt hiszem, legbelül pontosan tudom, hogy úgysem fog; érthetetlen módon soha többé nem hagyna magamra önszántából.
Kinyújtom a kezem, a tenyeremet pedig egyenesen felé fordítom. Még egy utolsó mélylevegő.
Gyerünk – biccentek lazán, bár sokkal szívesebben fogadnék el egy angyalpengét a kézfejembe állni, mint azt, amire ehelyett kérem – Neked kell… Nekem egyedül nem fog menni. – Magamtól nem lennék képes a bőréhez érinteni a sajátomat.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


F
ranc essen az egészbe! Annyira nyilvánvaló ez... Adexael menekülőre fogja, védekezést imitálva hátrál előlem ahogy közlöm, jöhet a következő fásli, amit szintén szándékomban áll lekapni róla, mindegy mi az ára. Törött borda? Mi az nekem... Majd meggyógyulok valamikor! Ez amit most művel egyáltalán nem vall rá! Nem így emlékszem a Szeráfra, aki felfigyelt rám és hajlandó volt a csapatába választani. Egyre dühösebb vagyok, hogy nem felel, mérges, sértett és bosszús! Haragszom Rá! Rúgásomtól összegörnyedve térdel le elém, elhúzom a számat, ez a mozdulat egyszer sem jött be ötezer év alatt ez a mozdulat, most pedig simán bekapja... Ezt bukottként is lazán ki kellett volna, hogy védje. Ismer engem! Tudja mi után mi következik... Most meg benyeli. Egyszerűen nem jutok szóhoz, nem is élvezem már ezt a harcot. Leguggolva elé ingatom a fejem. Válaszokat akarok. Szeretném megérteni, mi az istenért kell neki annyira az a nyavalyás gyolcs!? Mély levegőt véve tekerem le végül a kezemről. Legyen, vissza adom. Kezét kérem és nem kerüli el a figyelmem karjának remegése. Mitől fél annyira? Nem érek hozzá, az elmúlt pár perc, az első találkozásunk... Mintha fóbiája lenne attól, hogy ha megérintik. Elönt a szomorúság, vajon ez már örökké így lesz? Sosem leszünk olyan közvetlenek egymással, mint régen? Elfacsarodik a szívem ahogy kezem az övé alá vezetem, ám nem érek hozzá, centikkel alatta tartom saját tenyerem, majd arra kérem hunyja le a szemét. Zavart pislogása eléggé árulkodó. Egyáltalán nem bízik bennem, talán az is megfordul a fejében, hogy hozzá érek. Megnyugtatóan tekintek rá, remélve, hogy veszi az adást. Végül ráveszi magát, szemeit lehunyja és rám bízza magát. Nem élek vissza vele, pedig biztosan tudom, az ő fejében is ott motoszkál, hogy megtenném. A fásli anyagát érzi csupán a kezén, majd csuklóján és felfelé a karján. Nem érek hozzá, egyetlen ujjal sem, pusztán visszatekerem a kötést rá, mert azt mondta szüksége van rá! Csupán a művelet legvégén szólalok meg ismét, két ujjam közt tartva az anyagot, hogy neki kellene befejezni a dolgot és nem nekem. Ekkor nyitja ki szemeit és tekintetéből hálát olvasok ki. Apró, futó mosoly szalad végig íves ajkaimon, de nem marad ott ezúttal. Ahogy elveszi az anyagot hátrébb húzódok tőle, csendben figyelem ahogy betűri az anyag végét, majd a szőnyeg szélére ül, nem messze tőlem. Végre bele kezd a mesélésbe, nem szólok közbe, csupán feszült vonásait tanulmányozom, ez annyira nem Ő. Vállat vonva hagyják el a mondatok ajkát mire furcsán pislogok rá. A talajt bámulja és bennem erősödik a késztetés, hogy magamhoz öleljem. Hogy eloszlassam a borús felhőket, meg is mozdulok, egyik karom óvatosan felé nyújtva, hogy legalább vállát érinthessem, de az utolsó pillanatban megállok. Nem akarok neki rosszat!
-Dex! A miértjét is elmondod? Mi történt veled? Mitől lett ez?-ejtem le magam mellé a kezem, tompán puffan tenyerem a szőnyegen és fájdalmas sóhajt hallatok.
-Kicsit hosszabb időbe telt összerakni a képet, de akkor sem értem. Az ok nincs meg, csak az okozat...-nyomom fel magam végül és sétálni kezdek a szőnyegen. Végül eszembe jut egy apró dolog.
-Kicsit átformálhatnánk ezt az edzést akkor. Konkrétan rád! Gyakorolhatsz rajtam, hogy meddig bírod!-ajánlom fel, majd ujjaimmal csettintek.
-Gyere, állj fel!-kérem finoman, ám kezem nem nyújtom most felé, csupán szemeimmel kérlelem, ha rám tekint.
-Ígérem, én nem fogok hozzád érni!-biztosítom álláspontomról és remélem, hogy hisz nekem. Mikor szemeit lehunyta, akkor sem éltem vissza a lehetőséggel.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 1:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
659 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Asa jókedvéhez veszélyes magabiztosság párosul – talán már érzi, hogy menekülök, talán kiszúrta a belőlem áradó bizonytalanságot, akár egy ragadozó a prédája illatát. Soha nem ő volt köztünk a legerősebb vagy a leggyorsabb, de a legjobb megfigyelő egészen biztosan igen, ezutóbbi pedig legyőzhetetlen ellenféllé teszi bárkivel szemben, akinek valamiféle gyengepontja vagy rejtegetni valója akad. Nem számoltam vele, de most már látom: az én gyengeségem jelenti az ő erősségét.
Nem hagyhatom betalálni az ütését, a nekem csapódó lábának azonban épp ezzel engedek szabad utat. Tudom, hogy régen bőven elég lett volna az ezt követő pillanat töredéke ahhoz, hogy gond nélkül megakadályozzam a támadását, de szinte görcsbe rándulnak az izmaim az elkerülhetetlen összeérésünktől, hiszen ez már a sokadik alkalom az elmúlt néhány perc alatt. Minden egyes érintés kellemetlenebbnek hat a korábbitól és egyre nagyobb ellenállást generál odabent; úgy válnak rá érzékenyebbé az idegeim, ahogy szaporodnak az érintkezéssel telt másodpercek.
A földre kerülök. A helyében nem állnék meg, nem állnék meg, mert még nem nyert, és bár látszólag örül a sikerének, az újabb rúgás vagy ütés elmarad, helyette leguggol ott, ahol én is térdelek. Az arca szemmagasságba kerül az enyémmel, de most egyszerűen túl nehéz lenne a tekintetébe vezetnem a sajátomat.
Nem válaszolok. Kénytelen leszek elmondani az igazságot, tudom, hogy nem kerülhetem el örökké, mikor éppen most bizonyosodott be, hogy meg sem közelítem a régi formámat, hogy a védelmi kötés nem sokat javít a helyzetemen… De Asaliah nem érdemel gyenge szeráfot – vagy ha nem is mondhatom magam többé annak, nem érdemel gyenge vezetőt, ahogy ebben az állapotban én sem érdemlem meg a tiszteletét. Harcképteleneknek hogyan is járhatna második esély?
Lassan mégis felveszem vele a szemkontaktust. Azt hiszem, hogy megbántottam őt; nem csoda, ha azt gondolja, nem bízom benne többé, pedig a feltételezés nem is állhatna messzebb az igazságtól, a probléma mindössze annyi, hogy fogalmam sincs, miként kezdjek bele.
A kezemet kéri. Hiába helyezkedett azóta ülésbe, én tovább térdelek előtte szótlanul. Fogalmam sincs, mit tervez vele csinálni és szívem szerint soha nem is tudnám meg, de tartozom neki ennyivel, tartozom neki a tettekkel a szavak és ígéretek mellett – tartozom neki a bizalmammal akkor is, ha a következő mozdulat ellen minden porcikám tiltakozik.
Előre nyújtom a karomat, a kezem megállíthatatlanul remeg kettőnk között. Nem lehet eltitkolni, nem lehet nem észrevenni, és amint ő is felém nyúl, minden erőmet bele kell adnom abba, hogy ne rántsam vissza azonnal. Egyelőre nem ért még hozzám, de a tenyere nem sokkal az enyém alatt áll meg, és tudom, hogy csak idő kérdése, hogy…
Hunyjam le a szemem? Zavartan pislogok le Asára, aki úgy tűnik, teljesen komolyan gondolja a kijelentését. Igyekszem lelassítani a légzésemet, felkészülni odabent a legrosszabbra, mielőtt ezt is megteszem: rövid hezitálás után becsukom a szemeimet és arra koncentrálok, hogy legalább néhány másodperc hosszáig kibírjam azt, ami most következik.
Legnagyobb meglepetésemre egyedül az anyagot érzem a bőrömhöz érni, ahogy megfeszül és óvatosan visszatekeredik a kézfejemre és fel az alkaromra – mire a könyökömhöz ér, a remegés minimálisra mérséklődik. Ezután ismét megszólal, mire óvatosan, de kinyitom a szemeimet. Már csak a fásli legvégét tartja az ujjai között. Hálásan fúrom a tekintetemet az övébe, mielőtt lassú mozdulatokkal elvenném tőle, hogy betűrjem a maradékot a kötés alá, ezúttal vigyázva, hogy a saját ujjbegyeim se időzzenek túlságosan sokat a bőröm közelében.
Sejthettem volna, hogy észre fogja venni, hogy Asaliah előbb-utóbb összerakja a képet… Némi gondolkodást követően én is leülök valahol a szőnyeg legszélén mellette, alig egy méterrel arrébb. Aztán belekezdek. Csendesen, de végre belekezdek.
Nem tudok... Nem tudok hozzáérni senkihez. Időnként magamhoz sem – vonok vállat a talajt bámulva kettőnk előtt. Szánalmas módon most is épp így ülök, valamennyire fel- de a törzsemhez mégsem túl közel húzott lábakkal, a kezeimmel pedig csak azért támaszkodom meg kétoldalt, hogy addig se kerülhessenek egyhelyre. Talán néhány perc elég lesz hozzá, hogy elmúljon. – Képtelen vagyok – csóválom meg a fejemet haloványan – Az elmúlt száznégy évben képtelen voltam. Nem csak a karjaimon, hanem mindenhol, Asa. – Nehezebb kimondani, mit gondoltam, innentől kezdve azonban nem tettethetem tovább, hogy a probléma nem létezik.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 8:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


A
dexael egyre furcsábban viselkedik ahogy megfosztom a fáslitól, bár oltári nagyot zakózok amiért kirúgja a lábam, azzal, hogy nem eresztem el a kötését, így megszerzem az első anyagot róla, bőre immár fedetlenné válik. Nem is teketóriázok sokat a földön, rövid pihegés után felnyomom magam és követelem a másik kezén lévő kötést is, szinte azonnal felé rúgok, ám fejét elrántva menekül az első csapás elől, nem hagyom sokáig pihenni, feltolom magam és ütésekkel sorozom, ezzel hátrálásra késztetve.
-Nem próbálom, megteszem Főnök. Hisz te mondtad... A munka akkor van befejezve, amikor megszereztük amit akarunk!-közlöm vele derűsen ahogy hárítja ütéseimet. Amint lelép a szőnyegről kénytelen megfogni felé száguldó öklömet, így hárítva az ütést, furán villan a szemem, meglátva a lehetőséget emelem lábam, hogy bordán rúgjam, hirtelen érkező támadásom elől képtelen kitérni, így térdre rogy előttem, oldalára szorítva karjait.
-Oppá, ez régen nem sikerült. Pedig hányszor próbáltam már. Valóban nem értem, mi van veled?!-ráncba szalad szemöldököm és leguggolok elé miközben szóhoz jut, de alig suttogva.
-Miért? Miért van ennyire szükséged egy fáslira? Ez csak egy anyag.-emelem felé a csuklómra tekert kötését. Bár tudnám mi történt vele... abban a fél évben miután visszament a Mennyekbe. Szomorúság költözik arcomra, köztünk sosem voltak tabuk, most pedig... Félre kapja tekintetét és nem kapok értelmes magyarázatot. Miért? Miért hallgat el előlem, egy látszólag nagyon is lényeges dolgot? Mély sóhaj szakad fel belőlem ahogy szemben vele fenekemre ülök.
-El fogod valaha mondani? Fogsz még bízni bennem?-keresem tekintetét és ha ne adj isten vissza pillantana rám a sértettség minden szintjét kiolvashatja pillantásomból miközben elkezdem letekerni a fáslit a csuklómról.
-Add a kezed!-utasítom, keményebben, mint szeretném, ha pedig legalább felém nyújtja, úgy tenyerem az övé alá helyezem, de nem érek hozzá, centikkel alatta tartom saját kezemet.
-Hunyd le a szemed!-kérem, ezúttal sokkal finomabban. Ha megteszi, ha nem, a fásli vége hamar kézfejéhez ér, az anyagot érintve csupán, bőrét gondosan kerülve kezdem el visszatekerni karjára, a textil anyagot, ám ahogy a végéhez érnék megakadok.
-Neked kellene betűrni!-köszörülöm meg a torkom ahogy ujjaim közt fogom a fásli végét.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 26, 2020 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
431 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Asa nem engedi el az anyagot, így az sebesen tekeredik le a jobb karomról: meglazul, körbe-körbe csavarodik és eltűnik, a levegő pedig ismét megcsapja a csupasz bőrömet. Ekkor még a földön fekszik, szüksége van néhány pillanatra ahhoz, hogy összeszedje magát az esésből. Egyre inkább tűnik ez az egész valódi küzdelemnek, mint cél nélküli edzésnek; most már minden egyes mozdulatnak valódi súlya van és egyikünk sem akar veszíteni.
Megfeszülve, szinte ugrásra készen figyelem, ahogy összekaparja magát. Büszke lehetnék rá, amiért felül, amiért nem adja fel – végtére is a sérüléseink ezúttal nem tűnnek majd el olyan hamar –, de legbelül semmi másban nem reménykedem jobban, minthogy abbahagyja a fáslikra való vadászatot.
Már azelőtt észreveszem, hogy mozdulni fog, minthogy ténylegesen elrugaszkodna a talajtól. Élesen szívom be a levegőt.
Asa – rántom oldalra a fejem figyelmeztetésképp, de tudom, hogy most úgysem tudnám őt megállítani. Addig nem, amíg el nem mondom neki az igazságot. – Meg se próbáld! – Elképzelhető, hogy ez ellentétes azokkal a szavakkal, amik nem is olyan régen szintúgy elhagyták a számat, de alig egy méterre állok a szőnyeg szélénél, érzem, hogy hamarosan nem lesz tovább; nemsokára menekülésnek fog látszódni az, ami jelenleg még éppen belefér a védekezés kategóriába.
Felém rúg, mire fél lépéssel hátrébb kitámasztom magam, hogy ki tudjak hajolni az útjából, az azt követő ütései kivédésével azonban már nehezebb dolgom akad. Sohasem okozott különösebb problémát a kézváltás, ezúttal viszont mindkettőre szükségem lenne – kétoldalról küldi felém a támadásokat, nekem pedig mindössze egyetlen karom alkalmas a felém száguldó öklök tompítására. A sarkam egyszer csak tényleg a hideg betonhoz ér, s nincs már hová elmozdulnom az ütések útjából, így ösztönösen kapom el a kézfejét a saját szabad tenyeremmel. Libabőr fut végig minden egyes végtagomon, szinte megbénít az érintése.
Fel sem tűnik, hogy megmozdult a lába, amíg a bordáimhoz nem csapódik oldalról; kiszorítja belőlem az összes levegőt. Ezúttal segítség nélkül térdelek le elé: összegörnyedve, a karjaimat magamhoz szorítva kapkodom a lélegzetemet, s ebben a másodpercben kiszolgáltatottabbnak érzem magam, mint valaha.
Sohasem szorultam még rá a könyörületességére, sőt, az ellentétére biztattam mindannyiukat – a munkát minden esetben be kell fejeznünk, az érzelmeknek pedig soha nem volt köztünk helye, és most mégis felé emelem a nagyrészt fásli takarta tenyeremet. Feladni szánalmasabb, mint veszíteni, de hozzám ért és a rettegés erősebbnek bizonyul minden akaraterőmnél.
Szükségem van rá – suttogom két köhögés között, aztán lassan, de felemelem a fejemet is. Emlékszem arra a napra, amikor a porban fekve pontosan ugyanígy nézett le rám. Akkor egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy megbocsájt. – Nélküle én nem… Nélküle nem… – oldalra kapom a tekintetemet, mialatt ismétlem magam, a mondatot azonban sehogy sem vagyok képes befejezni – Szükségem van rá.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 10:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


V
alóban nem számítottam a fejelésre, borzasztóan váratlanul ér és nem is tudom hová tenni hirtelen, így apró hatásszünet áll be mielőtt akcióba lépek. Hátra csavarva a karját lépek mögé, hogy fél térdre kényszeríthessem. Talpam keményen vágódik térdhajlatába és így egy szinttel lejjebb kerül, mint én.
-Hát persze, hogy nem pofázunk, de nem tapasztottad be a számat.-kuncogok fel ahogy megakad a mondandójában ahogy megérzi kezemet a kötésen matatni. A begyűrt véget keresem, megmondtam, ha nem veszi le magától, akkor segítségére sietek. Megfeszül a teste, minden porcikája tiltakozhat ez ellen, de nem állok le, ahogy magabiztosan kifordítom az anyagot, rámarkolok, ám letekerni róla nincs érkezésem, mert Dex előre mozdulva megtámaszkodik és kirúgja alólam a lábaimat. Váratlan mozdulata nyomán nem sikerül eleresztenem időben, reflexszerűen kapaszkodom a fásli végébe és zakózok egy oltári nagyot mellette, így pedig a fásli hihetetlen sebességgel oldódik le Adexael kezéről.
-Mi a f@sz!...-nyögök fel levegőért kapva, ahogy megérzem bordáim reccsenését. Ám diadalittasan emelem fel a magasba a fáslit.
-Hát... egy megvan.-csettintek nyelvemmel egyet, míg szabad kezemmel igyekszem magam ülő helyzetbe tornázni. Nem kerüli el figyelmemet, hogy eltávolodik tőlem a Főnököm, feláll és onnan pillog rám, tisztes távolságból.
-Ugyan már Dex... csak egy fásli.-tekerem csuklóm köré az anyagot egy ördögi mosollyal.
-Mutasd a másikat is.-intek felé az ujjammal miközben négykézlábra állok és feltolva magam egyik lábam kinyújtva a magasba emelem és ha Dex nem lép hátra, úgy sarkam keményen állcsúcson találja, ha hátralép, úgy villámgyorsan állok lábra és indulok meg felé, hogy határozott ütéseimmel amiket arca irányába indítok, hátrálásra késztessem. Ahogy elég közel érek hozzá, ismét lábamat emelem, hogy oldalról megrúghassam őt a bordáinál.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 14, 2020 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
335 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Nem esik túl jól a fejes, amit Asának küldök, de az arcát figyelve azt hiszem, számára még ennyire sem volt kellemes a kettőnk összetalálkozása. Ő akarta, hogy ne szórakozzunk tovább, így hát semmi megbánás nincs bennem, amiért sikerrel járt ez a nem túl szokványos támadási módszer – régen sohasem választottam volna ezt egy jól átgondolt ütéskombináció helyett, de most mérges vagyok. Mérges, amiért nem hagyja a témát és mérges, amiért meg sem közelítem a régi formámat, és talán egy kicsit kétségbeesett is, hiszen nem sokkal másabb most a helyzetem, mint egy sarokba szorított vadállaté. Abból, ahogy a szemei villannak, előre tudom, nem állíthatom meg pusztán ennyivel – bármeddig elmenne, hogy megtudja az igazságot, vagy ha mást nem, leszedje rólam a gondosan körbecsavart kötéseket.
Te harcoltad ki! – vágok vissza, mielőtt újabb cselezésbe kezdene. Egy másodperc alatt csavarja hátra a karomat, az ujjaim azonban nem mozdulnak olyan gyorsan, mint ahogy azt én szeretném, hála a hosszú másodpercek óta tartó kontaktusnak, s az általa okozott egyre erősödő rettegésnek, amit annyira utálok, így könnyedén sikerül mögém kerülnie.
Arcon üt, mire meglepődött sértődöttséggel nyílnak szét az ajkaim.
Elég idős vagy, tudhatnád, hogy nem pofázunk ennyit a küzdelem közepén… Talán túl sok akciófilmet lá- – szidnám tovább, miután a fülembe suttogja következő undok megjegyzését, de nem tudom befejezni, mert annál előbb kényszerít féltérdre. Érzem, hogy a karom környékén matat; valószínűleg az anyag végét keresi.
Egyből gyorsabban kezd verni a szívem, mert tudom, hogy mire megy ki a játék, s ebben most semmiképp sem hagyhatom nyerni – a becsületem forog kockán. Bármit megtennék még egy kis időért, mielőtt kénytelen vagyok felfedni előtte ezt a szégyenteljes gyengeséget, mert az azt jelenti, hogy magamat is szembesítenem kell vele…
Gondolkodás nélkül dőlök előre, s amint megtámasztom magam a szabad kezemmel, kirúgom a lábát az egyik sajátommal abban a reményben, hogy úgy mindketten a földre kerülünk. Ha sikerül az akcióm és Asaliah nem enged el időben ahhoz, hogy rendesen tompítson, hatalmasat esik ugyan, a fásli azonban kioldódik és a kezében marad. Ha igen… Nos, megússza a fenekén keletkező lila foltokat. Bárhogyan is sikerül tőle elszabadulnom, a védelmi kötéssel vagy nélküle, most riadtan távolodom előre és fordulok vele szembe, amint felállok.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 3:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Adexael & Asaliah


L
átom arcán a sértettséget, legalább valami jel, hogy célt ért amit mondtam. Ugyanúgy, mint régen. Nem tetszett valami, az orra alá dörgöltem. Sosem hazudtam, nem játszottam meg magam, most sem fogom ezt tenni. Mivel nem válaszol, így mihamarabb támadásba lendülök, az nyer aki először üt, szoktál volt mondani. Másodjára megragadom a kézfejét és ráfogok a fáslis karjára. Szinte azonnal érzem, ahogy lemerevedik, furcsán villan a szemem, nem értem ezt, mi lehet az oka? Sosem ódzkodott egyetlen baráti mozdulattól sem, már a múltkor észrevettem, amikor találkoztunk, hátralépett mikor felé nyújtottam volna a kezem. Fájdalmas érzés, hogy nagyra tartott Főnököm így tesz. Egyszerűen nem értem Őt és nem felel, csupán viszonozza pillantásomat, de ennyi. Hamar meg is elégelem, közénk emelem a lábam és megtaszítom vele miközben elengedem a karját. Hátra tántorodik ugyan, de nem esik el, nem is ez volt a célom vele egyébként. Vissza nyeri egyensúlyát hamar, arca dühössé válik és rögtön parancsolgatni kezd. Szemöldököm a magasba ugrik, de már nem tudok szóban felelni neki, mert azonnal mozdul. Adexael gyorsabb tempóra kapcsol, épp csak védeni tudom gyomrom felé érkező ütését. Cseles! Elkapja karjaimat és közelebb ránt magához, feje sebesen vágódik az enyémnek és egy hosszabb pillanatra lehunyom a szemem és megszámolom a szemhéjam mögötti gyorsan feltűnő csillagokat. Felszisszenek a fájdalmas érzésre és elrántom a fejem a közeléből, kicsit megrázom, majd dühösen nyílnak rá ismét kék íriszeim.
-Aljas vagy Dex!-sziszegem és ha sikerül úgy fordítom csuklómat a markában, hogy közben átbújva saját karom alatt mögé kerüljek, így tekerve hátra az ő karját, ám közben szabad kezemmel még arcéle felé suhintok, remélve hogy el is találom.
-Már-már démoninak mondanálak.-suttogom a fülébe, majd egy határozott mozdulattal talpalok hátulról a lábába, bízva abban, hogy fél térdre ereszkedik. Ha így tesz, akkor szabad kezem immár a fáslin matat ami karját fedi, hogy a begyűrt részt kitapintva kioldjam róla a tekervényt.

Zene: Magányos Angyal
reveal your secrets

Adexael


New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 GilFB0gNew York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
New York-i edzés; Dex és Asa - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
157
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 9:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


The Fire Within

[You must be registered and logged in to see this link.] & Adexael
347 szó •• [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Asa kritikus hangnemének hála csak kiül az arcomra némi sértettség, még ha megjegyzéseinek sorozatát ezután el is engedem a füleim mellett.  A tónusa nem tetszik, de örülök, hogy viszontlátok valamennyit az egykori katonából – az angyalból, akit legelsőként választottam és aki felé korlátlanná vált a bizalmam az együtt töltött évezredek során. Talán ő az egyedüli, akinek régen is szó nélkül hagytam a csípősre sikeredett véleménynyilvánításainak nagyját, már amennyiben nem a teljes csapat előtt, hanem négyszemközt osztotta az ehhez hasonló kritikákat.
Figyelmesen követem a tekintetét a támadása előtti néhány rövid másodpercben, így egyre biztosabb vagyok benne, hogy tényleg a karjaimat fedő anyag lesz az első célpontja. Kétféle módon állíthatom le őt: azzal, ha elmondom az igazságot vagy azzal, ha én győzök. Egyelőre utóbbi látszik a kényelmesebb megoldásnak, így támadóállásba helyezkedve hárítom az első felém küldött ütéseit.
Már a másodiknál elkapja a karomat, és az öklömre tapadó tenyere szinte azonnal megfagyaszt a mozdulat közepén. A kézfejem nagyrésze ugyan biztonságban van a kötés alatt, az ujjaim bőségesen érintkeznek Asaliah bőrével, az ettől érzett bizsergés pedig futótűzként terjed onnan lefelé. Esélyem sincs feltűnésmentesem kirántani a karomat az övéből, így rövid ellentartás után feladom, s minden erőmet összeszedve viszonzom az enyémbe fúródó pillantását.
Nem válaszolok. Hallom a kérdést, de képtelen lennék kinyitni a számat, és egyébként is felemészti a koncentrációm nagy részét az, hogy ellenálljak az apró tűszúrások okozta menekülési vágynak. Megfeszül minden végtagom, de erre a pár másodpercre mérsékelni tudom az egyre erősödni akaró remegést.
Aztán Asa megunja és elrúg magától. De legalább elenged.
Halkan zihálva, de legalább olyan megkönnyebbülve állok meg távolabb a lábaimon, amint visszanyerem az egyensúlyomat, s ezután egyetlen pillanat kell csak hozzá, hogy dühössé változzon az arckifejezésem.
Elég ebből. Fogd be és harcolj! Ez most parancs, Asaliah – rántom oldalra a fejem idegesen, hátha menni hagyja végre a témát, s még azelőtt támadásba lendülök, hogy ideje volna rá bármit is reagálni.
Elszántan indulok el felé és jóval gyorsabban mozgok a korábbinál: egyszerű ütéssel kezdek, abban az esetben azonban, ha ösztönösen kivédi a gyomra tájéka felé száguldó kezemet, minden viszolygásomat félretéve rámarkolok a sajátjára és közelebb rántom magamhoz, majd lefejelem.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2