Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• High Line Park •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


B
iccentek a fiú kérdésére, természetesen értem amit mond. Arra viszont cseppet sem számítok a magam részéről, hogy rám tör az az őszinteségi hullám, hogy megosztom végül Vendégemmel, miket is tettem régen. Reakciója könnyeket csal elő belőlem, teljesen hihetetlen számomra, hogy így vélekedjen a dologról. Én azt hittem, hogy így teljesen másképp néz majd rám, hogy utálni fog, megvet, visszavonja amit nem is olyan régen megbeszéltünk... Mellkasára támaszkodok és könnyáztatta arcomat végre felé fordítom.
-Még... sosem beszéltem... erről...-nyelek egy nagyot ahogy tudtára hozom, Ő az első aki ezt hallhatta. Tudja, hogy mi tombol bennem... Végül egy újabb mondat után vissza bújok hozzá, szorosan simulok testéhez és ahogy átölelve tart a karjai közt úgy nyugszom meg szép lassan. Nem számolom az időt, talán egy kicsit el is szundítok rajta, de ahogy mozdulok, már nem olyan szörnyű a világ, mint ezelőtt volt. Van aki nem neheztel rám, és meg is ért! Most már képes vagyok a dolgaimra is koncentrálni. Finoman kibújok Alastor óvó karjai közül, bár nem szívesen teszem. Úgy döntök, hogy készítek valami finom ebédet. Mielőtt kilépnék a szobából Kandúrom egy papírt és valami író eszközt kér, így percekkel később egy tollal, ceruzával, rajztáblával és pár darab papírral térek vissza hozzá. Egy hálás mosollyal hagyom magára és vonulok el a konyhába. A napok elrepülnek felettünk, ahogyan pedig megbeszéltük, éjszakánként egymás mellett térünk nyugovóra, vagyis én Alastoron pihegek és egyre könnyebben alszom el mióta itt van velem. Nem rettegek attól, hogy bárki rám törne éjszaka. Biztonságban vagyok, évek óta először... Két nap telt el mióta kiöntöttem szívem a fiúnak, azóta sem néz rám másképpen és borzasztó hálás vagyok érte. A konyhából indulnék a szobába, hogy közöljem hamarosan ebéd lesz, benyitva Alastor épp a párnája alá dug valamit.
-A művész nem szereti ha zavarják?-kérdezek rá mosolyogva, utalva arra, hogy épp elkaptam a pillanatot ahogy a párna mélyére süllyeszt valamit. Persze nem kezdek el kíváncsiskodni, a privát tér mindenkinek a sajátja. A fiú az ágy szélére csúszik és egy kérdést intéz felém ahogy közelebb sétálok hozzá, viszont nem hagy válaszolnom, ahogy kartávolságba kerülök egy pillanat alatt fonódnak ujjai a csuklómra.
-Ah...-a csodálkozástól nem csupán ajkam nyílik el, hanem szemeim is eléggé kikerekednek. Egy kérés hagyja el Alastor száját miközben komoly tekintettel néz fel rám, Szeretném, ha senkinek nem beszélnél rólam., hallatszik a mondat mire finoman biccentek csupán, helyénvalónak érzem kérését, de meleg ujjai a csuklómon elvonják a figyelmem. Nem túlzottan, de kellő nyomatékkal ahhoz, hogy szóban ne erősítsem meg a biccentést. Ígéretet követel és feláll velem szembe, kishíján összesimul a testünk és kezét még mindig vékony bőrömön érzem. Kérlek ígérd meg, hogy titokban tartod. A pillantásában minden benne van, én pedig nem tudok neki ellenállni, elhomályosul előttem a kép ahogy szabad kezem arcára simítom, mint ismeretségünk óta többször is, puha bőrének érintése mosolygásra késztet.
-Te leszel az én titkom!-suttogom milliméterekre az ajkaitól, majd szám finoman érinti az övét, puhatolózva, csókot lopva tőle.
-Megígérem. Senkinek nem beszélek rólad.-pillantok még fel a szemeibe ajkáról, hogy aztán ígéretem egy forró csókkal zárjam ajkunkra, megpecsételve amint ígértem neki. Elhúzódom tőle és egy halovány mosollyal finoman lefejtem ujjait a csuklómról.
-Elviszlek a könyvtárba, de csak az ebéd után. Azonnal tálalok Művész Úr.-kacsintok rá, majd sarkon fordulva kilibbenek a szobából, mire Ő is a nappaliba lép, már az asztalon várja a gőzölgő frankfurti leves és a rántott hús burgonyapürével.
-Jó étvágyat.-pillantok rá és az asztalhoz invitálom, együtt kezdünk falatozni, hogy aztán a második elfogasztása után gyorsan elmosogassak.
-A napszemüveget ne hagyd itthon.-hozom tudtára miközben pulóveremet áthúzom a fejemen és lábaimat bokacsizmába bújtatom.

Zene: I Fell In Love With The Devil
Üzenet: Add meg magad Razz  *q*
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Szemei sárgasága. Egy újabb kérdés, amit képzeletbeli listájára, megválaszolandó kérdései sorába tehet.
-Nem igazán. De érted ugye, mire gondolok? - kérdez vissza a lány huncut mosolyát figyelve. Egy pillanattal később elterülve a puha matracon, Asaliah felfedi Alastor előtt életének egyik sötét időszakát, amikor bukottként angyalhoz méltatlan dolgokat kényszerűt tenni a túlélés érdekében. Egyáltalán nem büszke, arra ami vált belőle, de a muszáj nagy úr. Szinte ösztönösen jön a mozdulat. A kígyó végig simít az angyalnő haján és mond néhány vigasztaló szót. A nő halk sírásba kezd, könnyei eláztatják a férfi pólóját. Talán valami rosszat mondtam? Merül fel benne a kérdés kimondatlanul.
Aztán egyszer csak a lány feltámaszkodik és könnyes arcát vendége felé fordítja.
-Könnyebb, igaz? - úgy érzi nem sokakkal oszthatta meg mindezt, régóta nyomhatja már a "lelkét". Asaliah most vallotta be, hogy a rossz lányok bűnös életét élte, mégsem látja Alastor arcán a megvetés vagy a szánakozás jeleit.
-Nem gondolom, hogy el kellene ítéljelek ezért. - pillant le rá, miközben Asa közelebb bújik hozzá. Alastor hagyja hogy a lány egy ideig rajta pihenjen, a karjai között, míg megnyugszik. Később, mikor az angyalnő kibújik öleléséből és dolgára indul, távozása előtt még egy darab papírt és valami íróeszközt kér tőle, arra az esetre, ha valami eszébe jutna, le tudja jegyzetelni...
Két nap telik el és a papíros nem marad üresen, ám nem szavak vagy félgondolatokkal, hanem anatómiai rajzokkal lesz tele. Méghozzá elég részletes, élethű ábrázolással. Alastor meg is állapítja magában, tud rajzolni és elnézve mindezt, amit kezéből kiadott, kezd határozottan olyan érzése lenni, hogy régen orvoslással foglalkozhatott.
Mikor Asaliah váratlanul betoppan a szobába, azonnal elrejti a rajzait a párna alá, egyelőre még nem akarja megmutatni őket. A lába időközben helyrejött és bár még enyhén biceg balján, késznek érzi magát, hogy több napos bent lét után pár órát szabad levegőn töltsön.
-Asaliah, elvinnél arra a könyves helyre, amiről beszéltél? - kérdezi, miközben az ágy szélére csusszan és ha a nő kellő távolságban van tőle, hirtelen elkapja a csuklóját. Nem várja meg a válaszát, rögvest egy kéréssel áll elő.
-Szeretném, ha senkinek nem beszélnél rólam. - néz fel rá komoly tekintettel. Volt ideje firkálgatása közepette gondolkodni önmagán és fontolóra venni Asaliah szavait, amit a városban rejlő veszélyekről mondott. Jobbnak látja, ha komolyan veszi a bujkálást. Jobb, ha senki sem tud a létezéséről, legalábbis addig míg  tisztában nem lesz önmagával.
-Kérlek ígérd meg, hogy titokban tartod. - feláll a matracról és kérlelően pillant az őrangyalára.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 10:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


A
lastor nem tudja, hogy szemei miért változtak így el, bár engem nem zavar sőt, minél tovább nézem annál jobban tetszik.
-Azt akarod mondani, hogy a simogatás zavarba hozott?-kérdezek rá egy huncut mosollyal, következő kérdésemet viszont nem teszem fel, hogy esetleg én voltam-e az első aki így ért hozzá?! Mivel ő is természetfeletti, így erre nem adnék sok esélyt. Csendesen beszélgetünk tovább, több témát is érintve köztünk, többek között a további éjszakákat is. Felhívja figyelmemet, hogy nyugodtan mellette is aludhatok, elférek az ágyon, pedig igazán nagyvonalúan kiköltöztem volna a kanapéra is, nem okozott volna gondot, de ha már itt tartunk, akkor egy apró kéréssel fordulok felé. Kellemest a hasznossal ugyebár! Így jutunk el oda, hogy ha mellette térek nyugovóra, akkor bizony Őt használnám párnának is. Ezt pedig a fiú gyorsan prezentáltatja hogy hogyan is gondolhatom. Mivel elejtek egy plusz mondatot, így a visszakérdés sem maradhat el, ám nem tudom hogyan fejthetném ki a dolgot. Ám ahogy maga mellé húz az ágyra és fejem a mellkasára kerül úgy érzem el kell mesélnem neki, hogy milyen is voltam/vagyok... Így kissé nehezen, de bele kezdek, hogy elmondjam mit értettem "rossz életű" alatt. A szavak nehezen jönnek, a beszéd fáj és határozott hangom hamar vált suttogóra. Ismét elpirulok, fejemet a mellkasába fúrom szégyenemben, legszívesebben elbőgném magam. Szörnyű arra gondolni, hogy angyalként... Bukott angyalként erre kényszerültem. Nem akarom többet megtenni és régóta kerülöm az ilyen helyzeteket. Frászt kapok a férfiaktól! De a mellettem fekvő fiú kivált valamit belőlem. Egy olyan érzést ami ellen nem akarok küzdeni! Akarom Őt! Még ezt is elmondom és nem tudom hogy miért teszem, de úgy érzem tudnia kell róla. Aztán elhallgatok és fel sem merek pillantani rá. A kiborulás határán vagyok, nem sokon múlik hogy könnyeim áttörjék a gátat. Az sem segít sokat, hogy Alastor egy szót sem szól. Hosszú percek telnek el így már a nyelvemen van, hogy kérlek mondj valamit, amikor érzem mozdulni, kezével végig simít hajamon, ujjai beletúrnak a tincseim közé és ez a mozdulat annyira gyengéd, annyira szíven üt, hogy a pillanatokkal később érkező szavaival együtt átüti a gátat a könnycsatornámban és peregni kezdenek a sós cseppek. Megértő hangja halkan szól, egészen közel a fejem fölül, nem merek ránézni, nem merem felemelni a fejem. Aztán elárulja, hogy így sem néz rám másként. Nem bírom tovább, hangosan felzokogok. Miért ilyen kedves velem?! Más biztosan elítélne ezért... Mondjuk Adexael. Tutira megkapnám hogy nem ezt várta tőlem...
-Alastor...-suttogom fakóan és megtámaszkodva mellkasán végre megemelem könnyáztatta arcomat, hogy szemeibe nézzek.
-Megígérem Neked, vissza szerezzük az emlékeidet. Megtudjuk, hogy ki voltál!-szipogom és letörlök egy kövér könnycseppet, majd végül nyakába borulok, magamhoz ölelem és arcomat a nyakába fúrom.
-Nem találkoztam.... Nem volt még... Én azt hittem... Annyira kedves vagy hozzám...-sírdogálom bőrébe. Nem hiszem el, hogy ez megtörténhet velem.
-Bármit megteszek érted!-súgom meghatottan.

Zene: I Fell In Love With The Devil
Üzenet: Legyél cukiiii  *q*
[/i][/color]
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Szóval rejtőzködnöm kell. Próbálgatja arcán a szemtakarót. Az angyalnő kérdésére viszont képtelen választ adni elváltozott pupilláit illetően.
-Fogalmam sincs. - húzza el kicsit a száját és reméli vagy vissza sárgul a másik, vagy a meglévő kígyószeme vált vissza normálisba, mert így felesbe eléggé érdekesen fest.
-De lehet hasonló oka van, amiért az arcod néha élénk rózsa színbe vált. - jegyzi meg utalva a lány arcán megjelenő bőr változásra, amire már jó előbb is felfigyelt. Amit úgy vél a zavar érzése vált ki belőle. A leviatán nem titkolja, elveszettnek érzi magát az emlékei nélkül. Vendéglátója pontosan megfogalmazza a benne kavargó, nyomasztó érzést. Fogalma sincs mit kezdjen magával. Benne van a késztetés a cselekvésre, de ötlete sincs milyen irányba induljon. Siettetné az időt, hajtaná az emlékezést, de lassan be kell látnia, türelemmel kell lennie.  
A férfi nem látja okát a távolságtartásnak, hiszen a tollaslányt nem érzi magára nézve fenyegetőnek. Ráadásul még kedveli is. Ezért sincs ellenére, hogy az éjszakákat mellette fekve töltse.  
Alastor hátra dől a matracon és egy pillanattal később a lányt is magával húzza, aki kicsit még fészkelődik mellette, míg megtalálja a legkényelmesebb pózt. A férfi közben visszakérdez, bár valahol érzi, hogy kényes témára tapintott Asánál, mikor afelől érdeklődik, miért gondolja magát rossz életűnek? Persze megmarad ő válaszok nélkül is, ha az angyal számára ez nehéz téma és inkább magának tartaná, Asaliah mégis úgy dönt, felel a kérdésre. Szavait halkan suttogja, mintha egy féltve őrzött titkot mesélne el. Hangja olykor elcsuklik, újra és újra nekifog egy-egy mondatának, ebből is érződik, nehéz róla beszélnie, mégis megosztja, hogy bukása után nehéz időket élt. Egyedül volt, magányosan, nem volt aki segítségére legyen. Üldözték őt, ezért be kellett olvadnia és a halandók átlagos életét élnie, ezért pedig olyan dolgokat kellett megtennie, ami nem okozott számára örömet. Alastor elsőként hallja azt a szót, hogy kurva, de az angyal tettei jól körül írják, mit is jelent. A nő arcát a férfi mellkasába temeti, de még így is látszik, ahogy a szégyentől füléig pirul. A leviatán pólójába motyogva kér újra bocsánatot, amiért úgy rá vetette magát az előbb. Vendége percekig nem szól, keresi a szavakat, mit is mondhatna minderre, majd mielőtt bármit reagálna, kezével az angyallány haján simít végig, ujjai finoman túrnak a barna tincsek közé.
-Semmi baj, Asaliah. A túlélésért sok mindenre hajlandóak vagyunk. Tetted amit tenned kellett. - hangzik megértően és úgy tűnik, a férfit egyáltalán nem zavarja ez az egész.
-Nyugi, emiatt nem gondolok rád másként. - teszi hozzá egyértelművé téve, hogy nem változott meg a véleménye. Még mindig kedveli őt. Asa szégyelli élete ezen szakaszát és ez szavaiból, hangjából tökéletesen kiérződött. Már nem akarja ezt az életet.
-Bár én is tudnám milyen voltam régen. - sóhajt fel kissé keserűen.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


A
lastor a szendvicsét majszolva osztja meg újabb gondolatait velem, igazából nincs is benne kivetnivaló, nem találok hibát, pusztán az az apróság, hogy...
-De, az elgondolásod tökéletes ez ügyben.-mosolygok rá, mert képtelenség ellenállni neki. Tudásvágyát máshogyan kívánom kielégíteni, elvetem a orvosos szálat, szerencsére mivel beadja a derekát, így hamar átfutjuk azt is, hogy a feltűnést illendő volna kerülnie. Nem túlzottan rám nézve, inkább magára legyen tekintettel. A pikkelyeit a ruha bőven elfedi, a szeme viszont... Nos, az tényleg bajos lehet, viszont mindenre van megoldás. Sárga íriszeit napszemüveg mögé rejtheti. Elég sötét mindkét darab lencséje, hogy ne látszódjon át, így nyugodtan mászkálhat vele nap közben. Éjjelre meg úgyis lekapcsolom a Drágát. Figyelem ahogy vendégem végül az éjjeliszekrény felé nyújtózik, majd az egyik szemcsit leemelve próbát tart. Hihetetlen, hogy nem látott még ilyet. Le és feltolja a szeméről, majd végül fején állapodik meg a napszemüveg.
-Mondtam, hogy megorvosolható a probléma. De hogy-hogy már csak az egyik szemed olyan? És mitől változott meg?-kérdezek rá óvatosan, vajon mi állhat ennek a hátterében? Az ágyas téma jól is esik, de ismét értetlenkedek, nem tudok kiigazodni Alastoron, egyszerűen képtelenség. Nem is sikerül elsőre érdemben hozzászólnom a dologhoz. Másról kezdek beszélni és a választ hallva megértő mosoly suhan át ajkaimon.
-Elhiszem. Minden új, fogalmad sincs mit kezdj magaddal... Te pedig még rosszabb helyzetben is vagy... Hiszen semmire sem emlékszel.-sóhajtok fel. Olyan mint én a szárnyaim elvesztése után. Saját magam látom benne. Csak én tele voltam emlékekkel és senki sem segített, neki viszont a nevén kívül halvány lila gőze nincs, hogy kicsoda, vagy micsoda, ám mellette áll valaki, szerény kis személyemben.
-Nem... megölni valóban nem akarlak. Nem lennék rá képes, főleg, hogy te sem ártasz nekem.-pillantok rá végül és mély levegőt veszek, ezzel is igyekszem nyugtatni magam. Vele lehetek éjszakánként! Legszívesebben felpattannék és körbe táncolnám örömömben az egész lakást. Hát ennyi mégis csak jár nekem?! A rengeteg rossz után... Végre valami jó is történhet velem? Ki akarom nyitni az ablakot és kiüvölteni rajta, hogy mennyire boldog vagyok! Ám a vissza kérdése megakaszt pillanatnyi örömömben. Beharapom ajkaimat és finoman megrázom a fejem, nem biztos, hogy erről én most beszélni szeretnék. Inkább színt vallok neki és elárulom, hogy vonzódom hozzá, egy mosolyt kapok válaszul és ez nekem pont megfelel hogy arra kérjem még közelebbi hálótársam legyen. Tegye meg értem azt, hogy esténként mellkasán hajthassam álomra a fejem. Az első két éjszaka alkalmával is biztonságban éreztem magam mellette. Erről nem szívesen mondanék le önként, csak ha nem enged a kérésemnek. Viszont a következő pillanatban azt veszem észre, hogy háta a matracnak feszül ahogy hátra dől az ágyon, nem sokkal később felém nyúl és maga mellé húz, fejem pedig mellkasára dől.
-Ohh!-pislogok meglepetten, de ajkaimon boldog mosoly ver tanyát. Fejem óvatosan mozdul izmain és igenlően bólogatok párat.
-Majdnem így gondoltam.-engedek meg magamnak egy apró kuncogást, majd egyik kezem rásimul a derekára és befészkelem magam mellé rendesen.
-Így már jobb. És el sem lophatnak tőlem.-magyarázom ahogy görcsösen ráfogok pólója aljára. Nem szabad Asaliah! Nyugalom! Muszáj vagyok elterelni a gondolataimat, már megint ez a helyzet... Mély levegőt veszek, majd kissé feljebb biccentem a fejem.
-Az elsőbb... amit kérdeztél... Szóval, azzal az van...-kezdek bele nyekegve és félve, hogy mit is fog majd szólni ezek után még hozzám... Nem is értem miért akarom végül megfelelni a kérdését, csak azt tudom, hogy őszinte akarok vele lenni.
-A bukásom után hol az angyalok elől bujkáltam, hol pedig élni próbáltam, elvegyülni az emberek között. Az angyali erőm nélkül már semmire sem voltam jó... Én... Én a... Nem találtam jobb megoldást...-határozott hangom előbb elvékonyodik, majd szép lassan suttogóra vált, képtelen vagyok erről hangosan beszélni. Le is sütöm szemeimet, nem vagyok olyan jó, mint képzeli.
-Én a testemet használtam, hogy elérjem a céljaimat... Férfiakra másztam rá, hogy legyen mit ennem, legyen mit felvegyek... Legyen hol lakjak, ahol elrejtőzhetek...-suttogom tovább, egyre nehezebben, szinte küszködök a szavakkal, hogy ki tudjam mondani.
-A halandók erre mondják azt, hogy kurva...-mondom ki megsemmisülten.
-Ezért a lakásért is... nagyon sokáig egy, vagy két menettel fizettem... De volt hogy... Volt, hogy nem is a kiadó jött el, hanem valaki... mást küldött...-beleborzongok a rossz élménybe, soha senkinek nem beszéltem róla, olykor borzasztóan féltem... De évekkel ezelőtt feldobta a pacskert az ipse. Talán akkor voltam a legboldogabb amikor ezt megtudtam.
-Azóta én... nem érzem jól magam a bőrömben, nem tölt el jó érzéssel a vágy... Nem akarok már férfit látni, érinteni, érezni.... De most jöttél te... Egyszerűen nem bírok magammal. És tényleg... sajnálom hogy így rád vetettem magam. Nagyon, nagyon akartalak, talán még sosem éreztem ezt.-fúrom fejem mellkasába, hogy arcom pírját eltakarjam. Azt hiszem, többet is elmondtam, mint akartam.

Zene: I Fell In Love With The Devil
Üzenet: Legyél cukiiii  *q*
[/i][/color]
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Még ha el is csodálkozik a férfi szavain, Asaliahnak jól esik a dicséret.
-Szerintem nincs ebben semmi meglepő...elég gyorsan eldönthető, hogy kedvelsz-e valakit vagy sem... - jegyzi meg a szendvicsét majszolva. És ő egyértelmű jelét adta, hogy szimpatikus neki az angyalnő.
-Vagy nem így gondolod? - kérdez vissza a nőre pillantva. Az elmondottak után világossá válik a leviatán számára, hogy a világ, ahová csöppent kicsit sem veszélytelen, főleg a maga fajtának. A város ahol már harmadik napját kezdi, vadászik az olyan természetfelettiekre mint amilyen Asa vagy ő maga. Letesz arról, hogy nem kutat gyógyító után, inkább a könyvtárban próbál kérdéseire válaszokat találni. Eldönti, hogy megfogadva a nő tanácsát, igyekszik kerülni majd a feltűnést. Nem hoz bajt a fejükre. Teste pikkelyes részeit anyaggal fedi, de szeme sárgásságára a tollaslány szolgál megoldással. Vendéglátója mondandóját hallgatva az éjjeli felé hajol és a bútorról elveszi az egyik szemtakaró eszközt, hogy kipróbálja. A szoba hirtelen válik sötétté, ahogy arcára teszi. Kinéz mögüle, majd visszahúzza szemei elé, majd újra kitekint mögüle, végül feltolja a fejére.
-Azt hiszem ez jó lehet. - tetszik meg neki a találmány. Közben Asaliah felajánlja, hogy ezentúl az ágyában aludhat, de Alastor nem gondolja azt, hogy kényelme érdekében a lánynak a kanapéra kellene szorulnia, bőven elfér mellette is. Talán még három ember is elaludna rajta, olyan széles a fekvőhely. Ezzel ismét meglepetést okoz a nőnek. "Olyan ártatlan vagy! Mindig vigyázni fogok rád" mosolyogja meg Asa szavait.
-Inkább elveszettnek érzem magam kissé. - vallja be és el is neveti magát. Bár lehet a világtalan is egész jól lefedné jelenlegi állapotát.
-De komolyan mondtam. - erősít rá előbbi kijelentésére. - Nem látom mi gond lenne azzal, ha mellettem alszol el. Elvégre, nem akarsz megölni. - tereli figyelmét ismét az őrangyalára. Ha ártani akart volna neki, már megtehette volna. Ezért nem ítélő őt fenyegetésnek.
-De miért lennél rossz életű? - ragadja meg figyelmét a lány egyik mondata. Nem érti miért beszél magáról így? Aztán Asaliah is bevallja, szimpátiájuk kölcsönös, ő is nagyon kedveli Alastort, amit a férfi egy mosollyal fogad. Ám a lány következő mondatánál hirtelen az ágynemű felé kapja a fejét. "Szeretnélek a kispárnámnak használni".
-Hmmm... - dől hanyatt az ágyon, majd mikor a háta a matracon, az angyala felé nyúl és finoman húzza őt maga mellé úgy, hogy Asaliah feje mellkasán landoljon.
-Így gondoltad? - pillant a mellette fekvő lány felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 12:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


-Ó!
Nem úgy értettem... Jól estek a szavaid, csak... nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan ezt kiváltom bárkiből is.-és újra kimondja hogy tetszem neki, a szívem szaporán ver mellkasomon belül és talán még a levegőt is gyorsabban szedem a kelleténél. Annyira abszurd egyébként, hogy egy férfi így érezzen ilyen rövid időn belül... És Alastor mégis kimondja, perceken belül kétszer is tudatosítja bennem érzéseit. Bár csak ne jött volna a nős dumával... Most reggelije helyett egymást falhatnánk. Szemét az élet! Falatozása közben kifejti gondolatait, orvost keresne és megmutatná magát de én a lehető leggyorsabban elvetem az ötletét, a könyvtárat ajánlom figyelmébe, jobban jár ha ott kutat, aztán ha nem talál megfelelő információt akkor majd máshogy megoldjuk a problémát. Arról is szót ejtek, hogy errefelé nem díjazzák a másságot.
-Igen, egy kicsit nem árt ha figyelsz. De majd segítek.-mosolygok rá, valószínűleg lesz pár dolog amit korrigálnom kell majd. Aztán a fiú biztosít felőle, hogy szerinte menni fog a dolog, finoman biccentek, legyen így. Mindkettőnk érdeke, hogy ne csináljon butaságokat. Aztán adódik egy megoldandó probléma, Alastor kígyó szerű szemei, amik a forró simogatás után tárultak fel előttem is.
-Persze, adok egy napszemüveget. Ha esetleg felhős az ég nyugodtan foghatod arra, hogy nem bírja a szűrt fényt a szemed, fáj tőle. Senki sem fog gyanakodni.-magyarázom és az éjjeliszekrényre mutatok ahol az említett tárgyból kettő is pihen.
-Válaszd ki nyugodtan melyik tetszik, de, ha rám hallgatsz mindkettőt magadnál tartod, olykor fogyó eszköz, leesik eltörik ilyenek.-beszélek tovább, majd felajánlom vendégemnek, hogy továbbra is használja az ágyamat, én pedig majd átköltözöm a kanapéra hogy ne zavarjam. Bár mikor ide került a kisszobát ajánlottam fel neki, de el kell ismernem, jobban mutat az én szobámban. Jobb érzéssel tölt el, hogy itt látom. Szeretném ha mindig itt térne nyugovóra! Ám a fiú újból meglep mikor maga mögé pillantva felméri az ágyamat és közli, hogy mivel elég nagy az ágyam, elférek mellette.
-Ó!...-szalad ki számon a sóhaj szerű hangocska és egy rövid ideig elnémulva figyelem vonásait. Nem értem őt... Elutasította a közeledésem, de elférek mellette az ágyon, ez nekem sehogy sem jön ki az egyenletben. Mit szeretne végül elérni? Ne siessek annyira? Akkor azt mondja! Erre kicsit később kellene vissza térni, vagy nem tudom. Inkább másra terelem a szót. Szeretném ha tisztában lenne Alastor pár dologgal velem kapcsolatban. Az első, hogy én sosem voltam igazi őrangyal. Most csinálok először ilyet és csak Őrá vigyázok! A fiú leteszi végül a szendvics maradékát és a tányérra együtt az ágy szélére teszi, hogy felém fordulhasson. Szavai tisztán csengenek és apró mosolyt csal ajkaimra vele. Kezem finoman emelkedik és ismét arcát érintem, végig simítok rajta, majd suttogva szólalok meg végül.
-Olyan ártatlan vagy! Mindig vigyázni fogok rád.-pillantásom sárga íriszébe fúrom és légzésem teljesen lelassul, koncentrációk középpontját teljesen kitölti ez a különleges férfi aki számomra olyan fordulatokat hoz az életembe, hogy úgy érzem egy forgószél kürtőjének közepén ülök és várom mikor ér el a vész.
-Komolyan mondtad, hogy elférek melletted az ágyon? Nem zavarna... ha egy ilyen... egy ilyen rossz életű nő csak úgy feküdne melletted éjszakánként? Hiszen úgy kellett levakarnod magadról.... Ki tudja nem-e próbálom meg újra?-folytatom csendesen mondandómat miközben pilláim most inkább lefelé rebbennek szégyenkezve.
-Én... nekem... Alastor az első pillanattól vonzódom hozzád.-vallom meg végül én is a titkomat irányába. Azt hittem ezzel még várnom kell majd, de, ha már Ő elmondta... Lássunk mindketten kristálytisztán.
-De ha valóban... Ha megengeded... és nem okozok vele nagy gondot... Lehetne, hogy úgy aludjunk, mint az első két éjszakán? Kaphatnék belőled ennyivel többet? Szeretnélek a kispárnámnak használni, a mellkasodon álomra hajtani a fejem miközben átölelhetlek. Kérlek szépen...-tekintetem kérlelővé válik, félve attól, hogy újra elutasít. Kezemet is elveszem arcáról, ölembe ejtem és ujjaimat inkább összefűzve várom Vendégem ítéletét.

Zene: All I Need
Üzenet: Legyél cukiiii  *q*
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
"Alastor, zavarba hozol" mondja csendesen a lány egyre rózsásabb arccal, miután a férfi megvallja, hogy tetszik neki az őrangyala. Szépségét, kedvességét és jó illatát hozza fel példaként, hogy elmagyarázza, mit tart vonzónak benne így elsőre.
-Nem akartalak zavarba hozni, ne haragudj! Csak hát...tetszel. - nézi közben az angyal rebegő pilláit. A leviatán nem igazán érti Asaliah reakcióját, bizonyára hallhatott már másoktól is dicsérő szavakat, nem ő az első, akitől effélét hall.
Az ágyon ülve vacsoráját fogyasztja jóízűen, miközben felötlik benne a gondolat, hogy orvost kerítsen magának. Ez egyszerűen nem lehet természetes, még akkor se, ha ő egészen biztos nem halandó. Talán ha egy szakértő szempár vetne egy alaposabb pillantást különös foltjaira vagy szokatlan íriszére, több minden kiderülne számára. Legalábbis ő ebben bízik. De Asaliah határozottan ellene van, nem tartja jó ötletnek a dolgot, ezért igyekszik is lebeszélni vendégét arról, hogy gyógyítót keressen fel, mert azzal New Yorkban csak rosszul járhat. Helyette inkább egy sokkalta biztonságosabb formáját javasolja az infószerzésnek: a könyvtárat. A gondolat igen tetszetős a kígyó számára, szívesen ellátogatna a kötetgyűjtőbe maga is. "Akkor nektek itt...rejtőzködnötök kell?" kérdezi kíváncsian. Hiszen mi más oka lenne annak, hogy nem mutatogathatja különlegességeit, ha nem az, hogy ezt az itt élők nem fogadják túl jól. Asaliah szavai csak ráerősítenek benyomására, és ez nem tölti el jó érzéssel.
-Szóval akkor figyelnem kell, hogy átlagosnak látszódjak. - összegzi gondolatait. És rögtön eszébe jut a panelugrása.
-Rendben, szerintem menni fog. - mosolyodik el. Még véletlenül sem akar problémát okozni a lánynak. Az elmondottak alapján tudatosul benne az is, mekkora kockázatot vállal érte őrangyala, mivel ha Alastor nem elég megfontolt és valaki felfigyel szokatlan vonásaira vagy képességeire, akkor vele együtt a nő is bukik. Ezt pedig természetesen nem szeretné. Különös foltjait ruházatával takarhatja. Amennyiben a pikkelyesedés nem terjed tovább testén, vagy nem bukkan fel új helyeken, út testét alá rejtve áthidalhatja ezt a problémát. Az elsárguló szempárral viszont már más a helyzet. Nem járhat becsukott szemmel.
-Van valami, amivel eltakarhatom ha elszíneződnek? - emeli mutatóujját még mindig siklószerű pupillája felé.
Az angyalnő felajánlja neki a saját ágyát, ott majd kényelemben lábadozhat, ő maga pedig a kanapét választja alvóhelyéül.
-De hát... - pillant Alastor maga mögé szemrevételezve a fekvőhely nagyságát. - ...elég nagy az ágy kettőnknek. Elférsz mellettem. - harap bele ismét a szendvicsébe, majd figyelmét a tollaslányra tereli. "Én csak a Te őrangyalod vagyok, szárnyak nélkül!" Egy pillanatra értetlenség fut át arcán, amint lenyeli a falatot. Tudja, hogy nincsenek szárnyai, nem felejtette el, ahogy megérintette hátán húzódó sebhelyeit. "jól értek a kardforgatáshoz... Meg a szavakhoz, de semmi más különlegességem nincsen" folytatja a nő csendesen, talán kissé bánatosan. A férfi visszateszi reggelije maradékát a tányéra, a tányért pedig az ágy szélére és vendéglátója felé fordul. - Nem baj. Vigyázol rám és segítesz nekem, nincs szükségem másra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 9:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


E
gyszerűen nem hiszem el amit mond, vagyis... elhiszem de mégis olyan hihetetlen. Azt mondja nagyon tetszem neki, de hát mégis hogyan? Nem tudok napirendi pontra térni felette, két apró kérdés bukik ki belőlem habogva, mert mégis... Valami élhető válaszra volna szükségem, mert így, csak fáj, hogy nem hagyott többet... Ha valóban... Ha tényleg így érzi, akkor mi az oka? Elhabogott kérdéseimre viszont válaszol ami újfent meglep. Szép vagy...és kedves...és....jó az illatod., érkezik a válasz, arcom csak még pirosabb színre vált.
-Alastor, zavarba hozol.-suttogom csendesen, mosolyogva, sűrű szempilla rebegtetés közepette, szívem mégis csordultig tele érzelmekkel. Bár letámadhatnám újra, most! Helyette az ágyhoz segítem és igyekszem pihenésre bírni Őt. Neki lát a reggelijének és beszélgetni kezdünk közben. Gyógyítót emleget, de én igyekszem lebeszélni róla, itt maximum kísérleti alany lehet belőle. Azt pedig nem hagyhatom. Csak a testemen keresztül nyúlhatnának hozzá! Amíg velem van senki sem bánthatja Alastort!
-Majd én vigyázok rád, ne félj!- mosolygok a fiúra, alternatívaként felajánlom a közeli könyvtárat, szívesen hoznék el neki könyveket hogy utána olvasson a bajának (már ha annak ítéli ténylegesen), de ehelyett Alastor arra kér, hogy inkább mutassam majd meg neki.
-Rendben, vedd úgy, hogy már meg is történt!-kacsintok rá, ha ez szíve vágya akkor ezt is megteszem neki. Kis idő múlva lemászok a fotel karfájáról és úgy döntök mellé telepszem, a kis gikszer ellenére is, szeretném a közelségét. Megengedi és én hálás vagyok érte, nem lök el magától, így leülve az ágyra újra felteszem kérdéseimet. Immár válasz is érkezik rá.
-Elférsz itt az ágyamon, én majd a kanapén alszom. Szeretném ha nem szenvednél hiányt semmiben. Ha bármire szükséged van, ne habozz szólni, rendben?-pillantok felé és finoman megérintem a karját, hogy vegye a lapot, komolyan gondoltam. Végül egy kérdést kapok amire elkomorodik az arcom.
-Igen, lényegében véve elég sokan élünk így. Bár talán az angyalokat.... A valódi szárnyasokat, annyira nem piszkálják. Viszont a démonokat biztosan nem nézik jó szemmel.-sóhajtok egyet.
-De itt biztonságban vagyunk, Te is és én is. Bizonyos óvintézkedéseket tettem, nem fedeznek fel minket. Ez egy remek rejtekhely.-somolygok egy kicsit. Figyelem ahogy fogy a szendvicse és jó érzéssel tölt el, hogy megtehetem ezt érte. Olyan kis elesettnek tűnik az emlékei nélkül. Olyan, mint én voltam a földre való száműzetés után... Elképedve ér a felismerés, saját magamat látom benne.
-Alastor! Figyelj csak rám egy kicsit kérlek....-szólalok meg végül álla alá nyúlva, hogy figyelmét kérjem.
-Szeretném ha tisztában lennél azzal... Én csak a Te őrangyalod vagyok, szárnyak nélkül! Én csak egy katona voltam régen, jól értek a kardforgatáshoz... Meg a szavakhoz, de semmi más különlegességem nincsen.-árulom el neki csendesen, őszintén, kissé talán félősen.

Zene: All I Need
Üzenet: Mindent a Kandúromért luvu
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 12:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Tudja, hogy nem kellett volna kikelnie az ágyból és végig kúsznia a szőnyegen. Még lábadozik a paneltetős botlása után, mégis hajtja a kíváncsiság. Elsárgult szemei ébresztik fel benne érdeklődést, hogy közelebbről is megnézze gyíkszerű íriszét. Sok ideje mégsem marad az önvizsgálódásra, mert Asaliah lép be aggodalmas tekintettel és veszi hamar gondoskodásába. Különös egy angyal. Nem tölti el undorral bőrének pikkelyesedései, sőt megérinti azokat. Sárga gyíkszemei sem rémítik halálra és késztetik menekülésre. Alastor nem kertel, az angyalnő szemébe mondja, hogy tetszik neki, nagyon is. A lány viszont szavait megilletődve fogadja. Hogyan? Tessék? Rebegi nagyokat pillázva a férfira. Mintha nem hinné el, amit hall.
-Szép vagy...és kedves...és....jó az illatod. - fejti ki bővebben mi tetszik neki a nőben, akinek közben rózsaszínűvé válik az arca. A leviatán mindig is kimondta amit gondol, most sem érzi azt, hogy kendőzni kellene szimpátiáját vendéglátójával kapcsolatban. A csók is kedvére való volt. Valóban megállított az angyal kezét aggasztó gondolatai miatt, mikor az a boxerjába nyúlt és Alastorra markolt, de ez mit sem változtat azon, hogy kedveli Asaliah közelségét. Ha kiderülne, hogy nem tartozik senkihez, a leviatánt nem várja máshol asszony és gyermek, megint megengedné, hogy a nő elmélyedjen nadrágjában. Jó érzés volt.
A férfi az ágy szélére telepszik, majd rövidesen hozzálát a reggelijéhez. Két falat között a tollaslányt faggatja, ismer-e a környéken gyógyítót, aki megvizsgálná őt? Testi elváltozásait baljóslónak találja, igen távol áll a természetestől, az is megfordul a gondolatai között, hogy valami halálos nyavalya kínozza és lehet, hogy már csak hónapok vagy hetek vannak hátra az életéből. Vajon ha betegségben huny el, akkor is újraéled majd? Tűnődik el egy hosszabb pillanatra, amiből Asa féltő szavai rázzák fel. "New Yorkban nem igazán szeretik a természetfelettieket. Ki tudja mit tennének veled".
-Ez nem hangzik jól. - harap bele újra a szendvicsbe, de nem látszik idegesnek emiatt. A nő szerinte nincs szüksége orvosra, a válaszokat a közeli könyvtárból is megszerezheti. Csak néhány témába vágó betűfogóra van szüksége.
-Ha szépen megkérlek, elviszel majd oda? - lelkesedik fel a könyvtár gondolatára. Betegségekről szóló könyvek, érdekes hely lehet. Már étele felét elvarázsolta a tányérról, amikor Asaliah a lakótársa mellé telepszik az ágyra, miután az egyértelmű jelét adja, nem bánná.
-Határozottan jobban, de egy-két nap még biztos kell, mire magamtól is lábra tudok állni. - válaszolja lenyelve a falatot. Egy percre elhallgat és maga elé meredve a szendvicsét nézi, majd kicsit elkomorultan pillant a mellette ülő angyalnőre.
-Akkor nektek itt...rejtőzködnötök kell? Sokan élnek így? - tudakolja.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Alastor & Asaliah


S
zobámból tompa puffanás hallatszik, szinte azonnal feleszmélek az önsanyargatásból, villámgyorsan hálómnál termek és nyitok is be az ajtón, hogy lássam mi a hang forrása. Vendégem már nem az ágyon fekszik, hanem a fotelnél húzódzkodik fel, hogy tükörben tekintse meg magát. Egy pillanattal később már mellette guggolok és zaklatottan érdeklődöm, hogy ugyan miért is nincs az ágyban. Vissza szeretném tessékelni az ágyba, neki most pihennie kellene! Óvatosan húzom fel magammal ő pedig jó lábára áll, de mintha fájdalom gyötörné. Ámultan nézem szemeit, az egyik még mindig sárga színben pompázik. Alastor szájából a nevem hangzik el, de én csak szemeit figyelem és rájövök, hogy nem is félelmetes amit elsőre annak véltem. Arcára siklott kezem hüvelykujjával simítok végig bőrén és még egy mosoly is elsuhan orcámon. Csak egy pillanat és a fiú három szóval teljesen letaglóz.
-Hogyan?... Tessék?...-el akarom kapni róla tekintetem, de képtelen vagyok. Ezt most miért mondta? Az előbb még... azt mondta... Elpirulok és nem tudom mit mondhatnék neki, ott van a nyelvemen, hogy első pillanattól vonzódom hozzá, de nem merem kimondani, csupán csillogó szemeim árulkodnak arról, hogy mekkora örömet okozott most nekem. De nem tudom hová tenni most ezt. Miért most? Miért nem az előbb? Fenébe, akarom Őt! Mégsem teszek semmit, erősen koncentrálok arra, hogy segítsek neki az ágyig eljutni. Szeretném ha inkább enne és pihenne. Az ágy szélére ül míg én előkeresem a kis tükröt a szekrényből, ölébe veszi a tálcát és a szendvicset méregeti. Elmosolyodok rajta, majd a falnak dőlök és onnan nézem amint beleharap a szendvicsébe, utána felpillant rám és beszélni kezd.
-Alastor, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Itt New Yorkban nem igazán szeretik a természetfelettieket. Ki tudja mit tennének veled.-borzongok meg látványosan. Még csak az kellene, hogy valakinek rajtam kívül ezeket felfedje.
-Figyelj csak, a közelben van egy könyvtár, szívesen elmegyek és körbe nézek találok-e valami könyvet az anatómiáról, betegségekről... Itt nem biztos, hogy fel kellene fedned magad! Bízz bennem, ehhez nem kell orvos. Ne csinálj butaságot!-segítek neki, csak ne akarjon itt önkényesen orvost kéretni. Szerintem ez egyébként sem orvosi eset. A fotelig sétálok és letelepszem a karfára. Nyelek egy nagyot és ismét a fiúra nézek, szívesen faggatnám Őt, mégis miért vall meg olyat ami az előbb még gond volt, mármint... Képtelen vagyok szavakba önteni a gondolataimat, ujjaimat idegesen nedves tincseim közé fúrom, elkapom Alastorról a pillantásom, még mindig érzem, hogy arcom lángol kissé. Olyan közel van, de mégis annyira távol... Beharapom ajkamat és felállok a fotelról, közelebb sétálok a fiúhoz miközben ujjaimat tördelem.
-Nem baj... nem bánod ha ide ülök melléd?-kérdezek rá félszegen és ha igen a felelet akkor végül mellé telepszem.
-Hogy van a lábad egyébként? Hogy érzed magad?-pillantok felé, mert arra emlékszem, hogy ezekre a kérdéseimre nem felelt, de azóta nem is tudtam újra feltenni, mert a hév úgy elkapott, hogy most tudatosul bennem, hogy nem álltam volna meg míg meg nem kapom.

Zene: All I Need
Üzenet: Mindent a Kandúromért luvu
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 30, 2020 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Újra a ládán kívül
Asaliah & Alastor
zSNV8NX.gif
Egy szendvics az éjjeli szekrényen, majd Asaliah ismét eltűnik. Egy darabig a dunna közt fekszik, majd a reggeli finom illata felcsalja pihenéséből. Megfordul a fejében, hogy megeszi a bútoron hagyott ételt, de amikor kóbor tekintete találkozik önmagával a falon lévő tükörben, nem tudja nem észrevenni, hogy pupillái szokatlan színben pompáznak. Sárgásak. Ha tehetné, azonnal kipattanna a párnák közül, hogy a tükröződő felülethez lépve közelről vegye szemügyre teste újabb változásait. Előbb pikkelyek, most kígyószemek. Mégis mi ez? Mire kúszva a fotel mellé ér, addigra egyik szeme visszanyeri barnás-zöldes színét. Távozása az ágyról nem történt hangtalanul, a puffanást az angyalnő is hallotta kintről. Robbanásszerűen nyílik az ajtó és vendéglátója lépbe rajta aggodalmasan. Mi történt? Rögtön látja hogy a férfi már nincs az ágyba, majd csakhamar felfedezi őt a tükörbe bámulva. Asaliah zaklatottan lép mellé és miközben átfon karjaival a leviatán derekára, úgy sürgeti őt vissza az ágyba. Alastor érzi a noszogatást és nehézkesen sikerül is féllábra állnia, de teste jelez. Éles fájdalom fut rajta végig emlékeztetve, nem is olyan rég, még egy panel tetejéről csapódott betonnak. Így utólag már nagyon ostoba ötlet volt, egész biztosan ha visszaszállna az időben, nem tenné meg újra. Még annak tudatában sem, hogy képes visszatérni a halálból.
-Asa....??? - ejti ki a nő nevét, ahogy a lány elmélyülten a szemeibe néz. EGy hosszabb pillanatra megragadja a fiú tekintetét és nem ereszti. Mintha kicsit elbambult volna.
"Nem is olyan félelmetes" apró mosoly jelenik meg a bukott angyal arcán, miközben ujjával végigsimít finom vendégéjén.
-Nagyon tetszel nekem... - tör elő belőle halkan, váratlanul három őszinte szó, amivel talán kissé zavarba is hozza a nőt. Nem tűnik úgy hogy a leviatánt kicsit is zavarta volna az előbb történtek, vagy tolakodásnak vette volna a nő közeledését. Miután Alastor megosztotta a tollaslánnyal, hogy vonzónak találja őt, összeszorított fogakkal lépdel vissza a fekvőalkalmatosság mellé, majd szélére lecövekel.
-Jó rendben, pihenek. - ígéri meg, miközben maga elé veszi a tálcát. Kíváncsian les a két kenyérdarab közé, mi rejtőzik benne. De nem elemezgeti sokáig, nagyot harap belőle. Fél szeme sárgasága nem tűnik el, az ágyra letett tükörbe sandítva látja önmagát. Arcán egy fintor suhan át. Akár egy kígyó.
-Beszélnem kell egy gyógyítóval. - pillant a nőre, amit lenyeli a falatot. Biztos benne, hogy ebben a városban élnek emberek, akik orvoslással foglalkoznak.
-A sárga szemem....szerintem rendellenesek a májfunkcióim. - magyarázza, majd harap még egyet a szendvicsből, de fogalma sincs, honnan jött ez az elgondolása.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2