Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anastasia


Bali szigete - Page 2 519cea3f940bf7e3be8e99468e1e7c4856a2b33d
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Mariya Poezzhaeva
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 10:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


MephistoAnastasia
Bennek nagyon tetszik Mephi és azt hiszem a kémia visszafele is működik. A kiskutyám szinte majd kiugrik a kezemből, ahogy a srác incselkedik vele.
- Nagyon eleven, tényleg igazi ördögfióka lehet - simogatja meg a fejét Ben. - Hogyhogy nem rágja meg a cipőket?
- Egy időben megrágta, de csak a nővérem cipőjét addig, míg a fejére nem koppintottam velük, azóta nem csinálja, tudja, hogy kapni fog érte, de érdekesmód az enyémbe meg belefekszik.
- Biztos érzi rajta szagod. Tudod, hogy az a gazdié igaz? Igaz, kis haver? - magyaráz Mephinek pont, ahogy gyereknek szoktak. Elmosolyodok, feldob Ben élénksége, már szinte el is felejtettem, milyen egy ember társaságában lenni és talán azt is, hogy nem minden ember egyforma, akadnak még olyan egyedek, akik nem csak szenvedést és kárt tesznek a másikban. - Á! - kiált fel, ahogy az eb fogai végig karistolják a kézfejét. - A fene ez fájt.
- Szóltam, hogy vigyázz vele - ül ki egy kaján vigyor a képemre.
- Gonosz vagy... - fújtat duzzogva.
- Miért is? Mert igazam lett? Az én kutyám, csak ismerem - válaszolom majd belém csap egy gondolat. Mi lenne, ha Bent kérném meg, hogy arra az estre magához vegye, ha Mephisto nem szíveli el a kis Mephit? - Ben... - szólalok meg hirtelen, jelentőségteljesen, mire ő megilletődve rám néz. - Nem tudom, hogy... - akad el egy pillanatra a hangom, mikor egy hajszál választ el, hogy kimondjam az igazi nevét. - Ivan eltűrné- e Mephit - sósajtok kicsit elkenődve.
- Szeretnéd, hogy magamhoz vegyem, ha fiúd kidobná? Hát milyen ember lenne képes egy ilyen helyes pofit utcára tenni? - gügyög neki újból. Igazából nem is ember... gondolom magamba. - Ha tényleg nem engedné, hogy megtartsd, akkor szívesen figyelek rá - fordul vissza hozzám mosolyogva.
-  Köszönöm, semmiképp sem szeretném egy bizonytalan életre utalni, vagy az utcára rakni, de ahogy elnézem nálad jó sora lenne.
- Együtt nőhetne fel a kicsivel - mereng el kicsit - amúgy, hogy tűnt el ez az Ivan gyerek?
-  Ne hívd már fiúnak, meg srácnak... gyereknek meg pláne! - horkantok rá dühösen, miközben a bal szemem szinte rángatózni kezd.
- Jól van - sóhajtja a szemét forgatva. - Akkor a pasid, hogy tűnt el?
- Nem a pasim... igazából... - gondolkodok el mit is kéne most mondanom. Csak nem mondom azt, hogy a gazdám.
- A vőlegényed, a férjed?
- Nem! Ivan! Hívd inkább így.
- Oké... - rázza meg értetlenül a fejét. - Szóval, hogy tűnt el? - kérdezi, mire elgondolkodok, hogy is tudnék erről beszélni neki.
- Egy bandaháború miatt tűnt el, már három éve.
- Bandaháború? - fintorodik el értetlenül. - Akkor ő valami maffiózó? - kérdez vissza, mire én fintorodok el a szemöldökömet felvonva, kezd elég abszurd lenni a helyzet.
- Olyasmi... - válaszolom kissé magam is kérdőn. - Figyelj ez az egész bonyolult, hagyjuk is inkább, nem a magadfajta embernek való téma - igyekszem inkább lebeszélni a további kérdésekről.
- De ne már, én kíváncsi vagyok.
- Ne legyél! Mondom ez olyan dolog, amiről jobb, ha nem tudsz.
- És honnan tudod, hogy eljön? Vagyis, ha három éve eltűnt és egy ilyen... bandaháború közepén, miből gondolod, hogy még él egyáltalán? - teszi fel a kíváncsiskodó kérdést, ami legalább annyira szíven üt, mint annak idején a családom halála. A tengerre pillantok. Ha Mephisto nem élne... ahogy ebbe belegondolok a torkom elszorul és könnybe lábadnak a szemeim. Nem! Ilyen opció nincs élnie kell! Megrázom hevesen a fejem.
- Él, ebben biztos vagyok - jelentem ki olyan határozottan amennyire azt elfojtott hangon lehetséges. - Eljön, meg fog találni.
- Szorítok, hogy így legyen - teszi a kezét a kézfejemre. Ránézek, mire megereszt egy kedves félmosolyt. - Mert, ha nem így lenne, már azért érdemes lenne megverni, hogy egy olyan lányt megsiratott, aki ennyire hisz benne.
- Esélyed sem lenne - mosolyodok el gúnyosan. - Egyébként miért beszélsz ilyen marhaságokat egy vadidegennek?
- Mert én ilyen vagyok - vonja meg a vállát játékosan.
- Örült vagy.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Ezt mondták akkor is, mikor részegen elkiáltottam magam, hogy repülök és leugrottam az emeleti szobából, pár évvel ezelőtt - tárja szét karjait értetlenül. Akaratlanul is elnevetem magam, ahogy a szemem előtt lebeg a jelenet. Ő is nevetni kezd, azon ahogy nevetek, mire még jobban nevetni kezdek. Képtelen vagyok abbahagyni. a könnyeim hullnak a szám elé kapom a kezem, mert már lassan nem kapok levegőt. Kell pár perc, mire képesek vagyunk a röhögőgörcsöt elhagyni és újra levegőt venni, a hasam is belefájdul, de ennek ellenére nagyon jól esik. Nem emlékszem, mikor nevettem ilyen jót, talán még akkor, mikor az öcsém élt. Hihetetlen, hogy több, mint száz év eltelt, de most mégis olyan, mintha tegnap lett volna.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Bali szigete - Page 2 Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Bali szigete - Page 2 ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Bali szigete - Page 2 9BtQwhA
☩ Reagok :
59
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 16, 2020 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Annushka, merre kószálsz?
Említettem már, hogy átkozottul gyűlölöm ezt az új felvonást ebben a történetben? Rohadtul gyengének érzem magam démonhoz képest és az még rátesz egy mocskos nagy lapáttal, hogy halandónak kell kiadnom magam. Próbáltam megidézni Anát és Hélt, de semmi eredménye nem volt, amin magam is meglepődtem, először azt hittem hirtelen, hogy már nem is élnek, de ez az új kellemetlen Amara helyzet sok mindent megborított. Ami eddig könnyen ment, a Pokol bezárultával megnehezült. Démoni praktikák híján pedig a halandókhoz kellett forduljak. Szánalmas nem igaz? A világom totálisan a feje tetejére állt, én pedig szüntelenül keresem a kibaszott balanszot. Mégis eredményes volt üzletet kötni a szabálytalan öltözködést előnyben részesítő humán nőszeméllyel, mert most vetettem meg a lábam a homokos parton, a nap már lemenőben. Végre valahára megérkeztünk Bali szigetére, ahová a nyomok vezettek. Egy örökkévalóságnak tűnt az utazás, nem volt zökkenőmentes, akadtak gondok, de a hajó végülis kikötött Singaraja hajdani kikötőjében, még akkor is, ha közben a fele legénységet elvesztettük. De ez egy másik történet...Nieven tekintetét érzem meg a hátamon, miután sikeres volt a partra szállás. Sóhajtva fordulok vele szembe, majd segítek elcipelni a holmijait a szállásig. Már ami megmaradt belőle. Miután bevágtam a szobámba a zsákomat, eltűnök a többiek szeme elől, mint a kámfor. Kisurranok, míg ők pakolásznak. Egyedül akarom feltérképezni a szigetet zavaró tényezők nélkül. Amúgy sem vagyok egy társasági démon, nem kedveltem meg senkit, talán Nievent, mert ő is démon, nem rossz fej és Belialék ismerőse. De a halandók egy percig sem izgatnak, nem kenyerem a hála. Innentől igazából az sem izgat, ha Cara nem érkezik meg. Nem létező lelki szemeim előtt csak egyetlen cél lebeg. Az ő mosolygós arca, a tekintete amint megpillant. Három év csupán annyi idő lenne jobb esetben egy olyan ősöreg démon számára, mint amilyen én is vagyok, mint egy könnyen múló pillanat. Viszont ez kemény három pokolmentes esztendő volt. Csoda, hogy úgy igénylem a régi szép időket ezek után? Úgy kapaszkodom a megszokásaimba, mint pulya az anyja csecseibe. Egész nap azon lógna, le se szállna róla. Az életembe, a megszokásaimba pedig már ő is beletartozik. A tulajdonom. És remélem Hél rendesen vigyázott rá, mert ha nem, akkor biztosan nem emlegeti meg azt, amit tőlem kap. Fájdalmas lenne a viszontlátás. Sóhajtva kezdem el a térképet bogarászni és megindulok a város szíve felé, mert nemsokára besötétedik. Singaraja egyik ivójában, egy bizonyos karaoke bárban vagy mi a tökömben látták őket utoljára. Nem kérdeztem meg Carától vagy bárki mástól, hogy az mit takar, mert fura lett volna, hogy halandó létemre nem vagyok ilyen fogalmakkal tisztában, szóval csak remélem, nem olyasmi, mint a szriptízbár, mert akkor nagy bajban lesz Hél. Tőle kitelik, hogy ott keressen magának hancúrpajtit, de Anát nem akarom lengedező farkak árnyékában meglátni, mert idegbe jövök és viszlát inkognitó. Szerencsére kellemesen csalódok, amint belépek az ivóba, mert nem fogadnak riszáló hímtagok, de még random templombelső sem. Csak a fülsértő ricsaj az, ami kellemetlenséget okoz, valami részeg fazon adja ki magából egy összetákolt pódiumon tántorogva. A bárpulthoz sétálok és végigmérem a csapost. Talán ő lenne az infóforrás?
- Egy pohár vodka lesz. Illetve egy kérdés. Maga Noah Irham? - érdeklődöm meg azt a bizonyos nevet, amit keresek, közben azért rendelek egy kis szíverősítőt, kiszáradt a torkom utazás közben.
- Az attól függ, ki kérdezi. - gyanúsan kezd el méregetni. Na jó, ne játszadozzunk már itt, édesfaszom!
- Ivan Romanovich Putin, Cara Pierce embere. - válaszolom jelentőségteljesen ránézve. Abbahagyhatja ezt a rejtélyeskedést, ha nem akarja, hogy a feje az asztallapnak csapódjon.
- Igen, én vagyok. - válaszol, mire valami somolygást erőltetek a pofázmányomra, hogy ne tűnjek már úgy, mint aki mindjárt keresztülhúzza az asztalon, hogy csicseregjen, de nagyon gyorsan, ha jót akar magának. Viszont nem nyújtom a jobbom kézfogásra.
- Maga az, aki a két nőt keresi? - kérdi, miközben kitölti nekem a vodkát.
- Igen. Lyudmila és Polina Putint, akik pár hete itt jártak. - teszem még hozzá, közben tekintetemet körbejáratom a kócerájban.
- Igen, itt jártak, az egyikük rendszeresen vissza is tér...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anastasia


Bali szigete - Page 2 519cea3f940bf7e3be8e99468e1e7c4856a2b33d
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Mariya Poezzhaeva
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 16, 2020 12:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


MephistoAnastasia
- Egyébként Ben vagyok - szólal meg hirtelen a srác megtörve a csendet. - Tudom, hogy bunkó vagy és nem érdekel, de ennyi idő után illendő lenne bemutatkoznunk egymásnak.
- Nem vagyok bunkó, csak nem szeretek ismerkedni - forgatom a szemeimet dunnyogva.
- Az feltűnt - fordul felém és nyújtja a kezét. - Szóval Bennek hívnak - azt várja, hogy hasonlóképp tegyek.
- Szólíts Milanak - rázok vele kezet sóhajtva. - Nincs egyébként neked családod, akikkel inkább kéne a szabadidődet töltened, mint egy vadidegennel?
- De van, de mindenkinek jár egy kis én idő, kihasználjuk mielőtt bővül a család, utána egy jó ideig úgy sem lesz rá lehetőségünk.
- Bővül a család? - kérdek vissza gondolkodás nélkül.
- A feleségem félidős várandós - mosolyodik el szerényen. - Az első gyermekünk lesz.
- Akkor meg főleg nem itt a helyed - horkantok rá - nyomás menj haza!
- Mint mondtam most mindkettőnknek én idő van. Ő is a barátaival tölti az estét és én is.
- Nem vagyok a barátod - fújtatok.
- Tényleg nem, de a húgom az volt - egy újabb pillantást a tengerre.
- Emlékeztetlek rá? - érdeklődöm meg, miközben meglep, hogy száz év démon lét után is mennyire bennem maradtak az emberi vonások. Akkoriban, mikor alkut kötöttem Mephistoval, azt gondoltam az emberi mivoltomból semmi nem marad és majd a múltam is könnyen hátra hagyom, ahogy azt annak idején parancsolta. Démonná váltam, de az érzéseim nem múltak, az iránta való érzéseimet cseppet sem bántam, hogy megmaradtak, de a fájdalmat, ami a családom lemészárlása után maradt. Szívesen eldobtam volna, ehelyett még mindig gyötör ráadásul az egyetlen emlékemet róluk is elvesztettem Mephisto eltűnésekor.
- Túlságosan is - mosolyodik el keserűen.
- Alexei... - mondom ki random az öcsém nevét, minek hallatán felkapja a fejét.
- Így hívják a fiúdat, akire vársz?
- Nem, az öcsémet hívták így - mosolyodok el keserűen. - Azt a fiút, aki miatt szóba állok veled.
- Mi történt vele?
- Egy mészárlás áldozata lett, még csak tizenhárom volt - merülök el az emlékekben, képtelen vagyok kiverni a nevetését a fejemből. A gondolatra a keserű mosoly lehervad az arcomról és könnyek szöknek a szemeimbe.
- Ne haragudj, nem akartalak megríkatni vele - hadakozik, mire hevesen megrázom a fejem. - Beszéljünk valami vidámabb dologról - veti fel az ötletet, mire bólintok. Mephi odakódorog hozzám én pedig az ölembe veszem. - Van ízlésed az állatok terén - simogatja meg a kölyök fejét. - Miért Mephi lett a neve? - kérdi, mire még a levegő is meg akad a tüdőmben. Mit válaszoljak erre a kérdésre? Csak nem mondhatom, hogy életem szerelméről nevezem el a kutyámat, mert így olyan, mintha egy része még velem lenne...
- Azért, mert olyan, mint egy ördögfióka - válaszolom végül. - Szereti rágcsálni mások kezét - mondom, miközben Ben keze után kap. - Élesek a fogai - figyelmeztetem a srácot. - De legalább a cipőket nem rágja meg - mondom büszkén. Igazából egy időben megrágta Hél cipőit, de mielőtt kivágta volna az ablakon, eldugdostam őket és igyekeztem megnevelni. Ma már csak belefekszik a cipőkbe, de kárt nem tesz bennük. Nagyon reménykedtem benne, hogy azután is megtarthatom, hogy Mephisto visszatér, ha nem akkor viszont sürgősen jó gazdát kell találnom neki. Megteszem, ha ezt kéred tőlem, csak gyere végre vissza hozzám, Te vén kukkoló.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Bali szigete - Page 2 Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Bali szigete - Page 2 ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Bali szigete - Page 2 9BtQwhA
☩ Reagok :
59
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 14, 2020 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Annushka, merre kószálsz?
Már közel vagyok a célomhoz, gyönyörű démonaimhoz. Csak éppen a Csendes-óceán választ el tőlük. Segáz. Nincs áthidalhatatlan probléma a számomra, főleg ha a tartozékaimról van szó. Az aszimmetrikus üzletasszonnyal öröm volt üzletelni, mert tényleg szerteágazó a kapcsolati hálója. Nem tudom, hogy csinálta, de meglett az a bizonyos várva várt füles, amit a Geneseos vakvágányok után vártam. Bali szigetén látták utoljára Lyudmila és Polina Putint. Bár jó pár külföldi turista ott ragadt az apokalipszis eljövetele után, ennek ellenére eléggé kitűntek az őslakosok közegéből, szóval nem volt nehéz kiszúrni őket. Egyre türelmetlenebbé váltam és igazából már ott helyben felmondtam volna, mikor Cara elcsicseregte az infókat, hogy akkor én holnap elhúzok és csá, de mielőtt még benyöghettem volna, úgy intézte, hogy kis csapatunk feszkólevezetésképp pontosan oda utazzon. Türelemre intettem magam, mert azt mondta, hogy mindent elintéz az utazással kapcsolatban, ami kapóra jött nekem, illetve nem lehettem biztos abban, hogy nem e újabb zsákutcába futok, mint a múltkori nyomok esetében. Franc essen már bele! Nem tudom Hél mi a tökömet gondolt, komolyan, hogy majd kirakósozni kezdek vele? Bassza meg...
Nievennel nyaralásra készen állunk a lepusztult hajókikötőben, a főnökasszonynak viszont se híre, se hamva egyelőre. Viszont hű maradva szavához szépen összeszedett pár vállalkozó szellemű tengerészt (legalábbis annak vallották magukat), illetve egy kisebb gőzhajót. A kis barnaság dupla annyi cuccal érkezett, mint én, nézem is, hogy a rákban fogja ezt elcipelni a szállásig. De már a szeme állásából és a pillarebegtetéséből látom, úgy képzeli, majd beránt a cipekedésbe, elvégre démon vagyok, nem szakadok bele. Sóhajtva rázom meg a fejem. A cuccainkat közben összeszedik, felpakolják a hajóra, hamarosan ideje lesz beszállni.
- Hol a fenében van már Cara? - kérdem az órámra pillantva, de csak vállvonogatást kapok válaszul. Senki nem tud semmit szokás szerint. Már sípol az egyik tengerész, jelzik a beszállást, Cara sehol. Vállat vonva, pofátlanul beállok a sor elejére magam mögé utasítva a többieket, majd jelentőségteljes pillantást vetek Nievenre, hogy ugyan álljon már be mellém, ne görcsöljön rá, majd beesik valamikor Cara is. Vagy nem. De én már vissza nem fordulok senki kedvéért sem, az is biztos. Elmegyek én nélkülük is, lesz elég dolgom ott. Pár pillanattal később beesik a főnökasszony egyik ölebje, személyi asszisztense vagy mi a tökömje és a tüdejét kiköpve közli velünk, hogy Cara nem fog ideérni, mert feltartották, de mi menjünk el ezzel a hajóval, ő majd később utánunk jön. Azzal távozóra is fogja. Postafordultával. Így végül Nieven is beáll mellém indulásra készen. Végre valahára beszállunk és elfoglaljuk a helyünket. Elindul a hajó hangos kürtszó közepette, hogy még véletlenül se maradjunk észrevétlenek. Ugyan minek? Miután behajítottam a bőröndjeimet a fekhelyemhez, azonnal elkezdem felmérni a terepet potenciális energialöketek után kutatva, bár azon gondolkodom, lehet most nem kéne egymásnak uszítani a legénységet és a munkatársaimat, hogy biztosan megérkezzünk Bali szigetére minden probléma nélkül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anastasia


Bali szigete - Page 2 519cea3f940bf7e3be8e99468e1e7c4856a2b33d
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Play by :
Mariya Poezzhaeva
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


MephistoAnastasia
Újra besötétedett, minden nap alig várom, hogy eljöjjön ez az idő és kiszabadulhassak a kőbörtönből, ahol Hélel megszálltunk. Nem szeretek napközben kijárni, olyankor mindig rengetegen vannak a parton és ez cseppet sem segít az emberundoromon. Csendben sétálunk Mephivel a parton a papucsommal a kezemben élvezem, ahogy fű és a föld hűsíti a talpam. Egészen hozzászoktam ehhez a helyhez pedig még csak két hete vagyunk itt. Nehéz volt Hélt meggyőznöm, hogy jobb lenne, ha megállnánk valahol és megvárnánk, míg Mephisto ránk nem talál. Kezdtem úgy érezni semmi értelme keresni őt, mert ha ő is minket keres akkor valószínűleg folyton elkerüljük egymást, de az is lehet, hogy még mindig túl emberein gondolkodom. Mephi élvezi a kint létet mindent körbe szaglászik. Igazán kajla egy jószág, de hamar megtanulta a rendet. Az útszélén találtam pár hónapja és megesett rajta szívem. Hiába lettem démon azért vannak dolgok, amik emlékeztetnek, hogy valamikor én is egy voltam az itt sétálgató halandók közül. Megérkeztünk! Füttyentek egyet a kószáló ebemnek majd levágódom a fűbe. Szinte repül az ölembe. A fejét simogatva az eget kémlelem, és arra gondolok, hogy ő is ezalatt az ég alatt kószál… valahol és minket keres, remélhetőleg minél közelebb hozzánk.
- Romantikus csillagnézés az elképzelt pasiddal? – hallom meg a gúnyolódó hangot.
- Nem képzelt… - vetek a srácra egy gyilkos pillantást, majd keserű mosollyal a a vízre szegezem a tekintetem.
- Igaz, igaz. És nemsokára itt lesz – válaszolja a hangjában még mindig érezhető gúnnyal.
- Így van és jobban jársz, ha nem talál itt, mert letépi a fejedet szó szerint, de ezt már jobb, ha ő nem tudja.
- Mit is mondtál, hogy hívják? – kérdezi a tengert bámulva.
- Nem mondtam és hiába is próbálkozol sem az ő nevét nem fogom elmondani, sem az enyémet.
- Tudod így nehéz ismerkedni... - sandít rám mosolyogva.
- Abba nem gondoltál bele, hogy nem is akarok? - vonom fel a szemöldökömet. - Csak azért állok veled szóba, mert...
- Mert hasonlítok az öcsédre - fejezi be a mondatom. Hihetetlenül bosszantó egy alak, de biztos vagyok benne, hogy Alexei is pont ilyen mosolygós és bosszantó felnőtt lenne, ha lett volna esélye felnőni. Elfordítom a fejem, nem akarom, hogy lássa, hogy a létezése is mély sebet tép fel bennem.
- Pont olyan bosszantóan makacs vagy, mint amilyen a húgom volt - mondja keserűen mosolyogva. Mephi felnyüszül, kirakom az ölemből és hagyom, had kavircoljon kicsit. A beszélgető partneremet nem sokkal azután ismertem meg, hogy idejöttünk Héllel. Minden este itt ült kint és a sötét tengert nézte, míg én minden este a csillagokat bámulva reménykedtem benne, hogy Mephisto ezen a napon rám talál, de ez eddig még nem történt meg. Mikor a srác megjelent azután őt bámultam, szinte pislogás nélkül. Az járt a fejemben, ha Alexei élne és felnőtt volna valahogy így nézne ki, mint ahogy ő. Egy nap leszólított, miért bámulom őt ennyire. Dejavú érzés kapott el, nem is értem, hogy miért. Akárhogy nem akartam vele szóba állni, ezt a kérdést nem tudtam szó nélkül hagyni. Elmondtam, hogy az öcsémre emlékeztet, mire ő pedig mesélt a húgáról, aki egy éjszakai fürdőzés közben bele fulladt a tengerbe. Nem sokat beszélgettünk azóta sem, szinte minden nap a mostani beszélgetés zajlott le köztünk. Nem tudom a nevét, nem is akarom, így is többet tudunk egymásról a keleténél. Csend áll be köztünk én pedig újra az eget kémlelem. Hiányzol, úgyhogy jó lenne, ha végre ideérnél, mielőtt Hél meggondolja magát és újra útnak indulunk.
credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Bali szigete - Page 2 Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Bali szigete - Page 2 ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Bali szigete - Page 2 9BtQwhA
☩ Reagok :
59
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Bali szigete - Page 2 Image
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7