Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ház az erdő mélyén •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





+18


A félelem eluralja a csepp testet, átjárja, s a prédák egyszerű ösztöne, csak két lehetőséget kínál, vagy menekülj  vagy dermedj mozdulatlanná. Egyik sem túl jó taktika, mert a végkimenetelt már rég eldöntöttem. Ez a halál félelem az, mely paralízisbe taszítja a kislányt, ez mely ólomsúlykent reszket végtagjaiban, hogy mozdulatlanul várja meg, míg érte nem megyek. Csontig hatol, befurakszik a puha szövetekben, ott elfészkel kiirthatatlanul. Igazán hízelgő is lehetne, de egy csöpp lányka rémületét nem oly nehéz elérni, bár a mai világban tán kissé nehezebb, de nem lehetetlen. Csak mikor emelem mozdul, kapálódzik hasztalan, míg én minden hasztalan mozdulata ellenére is játszi könnyedséggel viszem a vesztőhelyének szánt asztalra, s hiába minden nem nyújtja el hosszúra az odavezető út gyorsan pergő pillanatait, s hasztalanságát belátva egy pillanatra nyugodtan fekszik a falapon, mely neki szánt oltár, ahol feláldozom majd, de nem holmi hamis istenségnek, az Urnak sem Lucifernek, csakis saját magamnak. Véráldozata az enyém, csak az enyém, ahogy szenvedésének hangjai is csak az én dobhártyámon visszhangoznak, tompítják hallásom, míg kezemben a fűrész kerül egyértelműsítve a szándékot, ami megkívánja fosztani a sérült, haszontalan lábától. Felismerve a nyilvánvalót harap ki belőlem egy darabot, melyet aprócska fogai ki is szakítanak testemből, hogy fájdalom húzza a szám, ajkaim rezdülnek, s bosszút követelne ez a pimaszság, a sajgó kín fantom fájdalma, mely a kiharapott részt gyötri. De fájt már jobban is, s a falatot meg kell becsülni, minden cafatot, húst, s és ízt, hát betapasztom száját, ahogy ujjait is. Talán szavaim el sem érik, ahogy az agyi tevékenység tompul a fulladás közeli élményben, a lecsökkent oxigén szint hasztalan légvételekre ösztönzik a testet, melyhez csak azután engedem, hogy húsom a méltó helyre került a szűk torkocskán keresztül. Helyes  bár intelmem tán el sem jutott hozzá, de már úgy sem lényeges, hogy megbecsüljön minden falatot, mert az éhség a legnagyobb kin, mely gyötörhet, mint kényúr.  Hatalmas levegőt vesz, én pedig a fűrészt veszem újra magamhoz, hogy onnan folytassam, ahol abbahagytam az imént, mielőtt kizökkentett a kis közjátékkal.  Hiába hát, a megnyugtató levegő újra áramlása, nem sokára úgyis a világba kiáltja mindet, mely et most szomjasan tüdejébe zárt. Mire elválik a lába a testétől kifárad, ott piheg gyötrelmekkel torzított arcocskával, szeme könyörög, de a megváltás sokféle lehet. Ha úgy vesszük a kalapács is megváltja, ha nem is egyből az első ütésre, de megóvja, hogy elevenen faljam fel, hogy éljen míg ízekre szaggatom. Ez a megváltás járt neki, amiért húsom eggyé vált vele, bár gyomrában még szét sem mállhatott. Vér pettyek mocskolják arcom minden ütésnél, az asztalról vörös folyamkent zúdul alá, míg a csontok szilankos törése már nem hallatszik, hisz apró darabokra törtem mind. A test még ráng párszor, mielőtt végleg elnyugodna. Én pedig neki látok a véres falatoknak, de az idegen hang elcsalja fülem, bár nem fordulok egyből irányába. Előbb még nyelvemmel kotrom a péppé klopfolt húst, felszürcsölik ajkaim a vért, s csupán ekkor fordulok hátra.
- Attól tartok, hogy valóban ő lehet. Ön pedig a hős, megváltó lovag nagybácsi, ha sejtéseim nem csalnak. – öröm híján egyáltalán nem örvendek a találkozásnak, sőt kissé csalódottan húzom el a szám, hiszen megzavar a lakomámban. De hát még egy fogás még belém fér, mindig bele fér feneketlen bendőmbe. – Elkésett  pedig nagyon hitt abban, hogy időben ideér. Annyira biztos volt benne, dehát a csalódás már nem fáj neki, sőt semmi sem. – biccentek az élettelen tetem felé fejemmel. A kérdése ostobaság, annyira emberi, hát mosolyra rándul a szám.
- Nem kell ok a kegyetlenséghez, de ha már értelmet keresünk ott, ahol nincs, a megnyugtatásául elmondhatom, hogy a válasz az éhség. Mert meg akartam enni és meg is fogom. – ez az egyetlen ok, az egyetlen magyarázat, mert nem kell több.  A kezembe fogom a kalapácsot, amíg felé lépek. – Szívesen csevegnék, de szeretnék ezen túlesni, ha nem bánja  hiszen én rettentően éhes vagyok, s mivel gondolom a távozása nem opció  így legyen a vendégem. – billentem félre a fejem, de hatalmam mindent, ami az asztalon van mozdít, a harapófogót, a veres fűrészt, az éles kis szegeket, hogy a betolakodó felé küldjem, s ha nem mozdul, védekezik, testének csapódik mind, a szegek belefúródnak a testébe őt is tálalva számomra.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
A kislányt eddig nem ismert rettégés uralja. A félelem beköltözik a bőre alá, lehatol mélyen csontjaiba, ízmait megbénítja. Képtelen mozdulni. Haley nem sokat tud az elmúlásról, annak ellenére sem, hogy igazi szülei már nem élnek. A felnőttek kímélték őt, egy gyermeki lélek számára emészthető történettel, ami a lány számára is lefogadható magyarázatul szolgál arra, szerető szülei miért nem térnek többé haza. A felnőttek  hazugságai miatt a világot szépnek, a benne élőket jónak hiszi, de van a gyermek számára egy titkos, sötét és rossz oldala is, amit még nem ismer. Most saját bőrén keresztül kénytelen szembesülni ezzel. Az idegen, akitől segítséget remélt és barátságosan játszani hívta, most súlyos fájdalmakat okoz neki és nem áll össze fejében a kép, hogy miért? Talán valami rosszat tett volna? Gondolatai pörögnek és buzgón kutatja, hol hibázott, mivel haragította magára a férfit, amiért ilyen kegyetlenségre sarkallja, de egyetlen elfogadható, épkézláb választ sem talál rá. Mert nincs.
Haley haza akar menni. A késztetés ott van benne a szabadulásra, lába és keze küzdelemre mozdul, hevesen ellenkezik, de tiltakozásának hamar feladás lesz a vége. A férfi marka közül nincs menekvés. Szinte ellenállás nélkül, megadóan terül el az asztalon, miután háta élesen csattan a deszkának. Nyugalma viszont múlandó, mert amint észreveszi a fűrészt pánikszerű érzés kavarja fel és cselekvésre készteti. Fogaival kínzója kezébe mar, mélyen a férfi húsába váj és kiszakít belőle egy nagyobb formásabb darabot. A megszerzett nyers húscafat kelletlenül bukfencezik szájüregében, ingerli nyelvpadlását és hatalmas késztetést érez, hogy kivesse szájából a falatot. Ám a démon gátat szab szándékának, összeszorítja a kislány állkapcsait, ami makacsul próbál szétnyílni, legalább résnyire, hogy a kelletlen húsdarab távozzon nyelve helyéről. Játszópajtása viszont ennél kegyetlenebb játékot űz vele. Nem csak száját zárja, de két ujjával orra nyílásait is betapassza gátolva Haleyt az oxigénvételben. Légzés elemi halandó ösztön, így kényszerhelyzetbe kerül. Nyel vagy fullad. Haley levegője fogytán, de a cafatot makacsul a szájában tartja és nem engedi tovább. Közben a férfi egy fontos dolgot tanít neki, az étel nem játék, nem köpjük ki. Ebből viszont, aligha fog fel valamit, mert minden figyelmét szorult helyzete foglalja le. A kicsike utolsó másodpercig hadakozik, feje hevesen rángatózik, próbál kitörni a szorításból, majd végül kénytelen nyelni egy nagyot, így az elbitorolt falat lecsúszik a torkán. Ahogy a démon elereszti úgy hatalmasat nyel a levegőből is, élesen szívja tüdejébe, megkönnyebbül. Olyan akár az első lélegzetvétel. Mégis egy árulkodó fintor jelenik meg arcán, habár a húscafat lent van, jellegzetes íze még mindig a szájában és ez kellemetlen érzéssel tölti el. De nincs ideje a kellemetlen szájízén töprengenie, mert fűrész durván a bokája fölé vág. Ordít, visít, ahogy csak a torkán kifér, ahogy a fémfogak durván bőrét, húsát, csontját nyesik. Egy pillanat az egész és a boka alatti rész leválik az apró testről. A lány fáradtan, elgyötörten vezeti szemeit a démon sötét, bajjós tekintetébe, aki hirtelenjében fölé magasodik. Némán, pillantásával kér kegyelmet, apró szája hangtalanul mozdul. Bácsi, kérem ne! De már látja szeme sarkából az emelkedő kalapácsot a férfi kezének lendületében, ami egy másodperccel később kíméletlenül sújt la arcára. Hangosan reccsen a csont vérfagyasztó kislányos sikolya alatt, amit újabb és újabb rá nehezedő ütés követ. A csapások által arccsontja ripityára törik. Vörös vére megszínezi a falat. A betört koponya résein keresztül termetes vértócsa képződik, ami az asztal lapján gyűlik össze, hogy majd széléhez érve vékony csíkban folyjon le növekvő vérfoltot képezve a koszos padlón. Haley az első néhány kalapácsütés után eszméletét veszti és már nem érzékeli az újabb sujtásokat, amit a nehéz fém okoz fején. Teste még jó néhányszor ösztönösen megrándul, majd lassan ernyed el, karjai élettelenül omlanak le.

Kezem a kilincsért nyúl és a pince ajtaja kitárul előttem. A fadeszka éles nyikorgása most elvész a gyermeki üvöltés hangjai között, ahogy lépteim zajai is lefelé menet a régi lépcsősoron. Közeledtem rejtve marad. Kétség sem férhet hozzá, hogy Haley odalent van, ahogy az is bizonyos, hogy elég nagy bajban. Amint az alagsor aljára érek áporodott levegő fogad. Rothadó, gyomorforgató szagok erősödnek, ahogy egyre bentebb jutok. Az oszló bűz mellett a friss vér illatát is megérzem. A kapaszkodóra könyökölve vetem körbe pillantásom, jól látni a lámpafényben, ahogy Haley kiszolgáltatva fekszik az asztalon, mellette egy férfi áll, aki kínoknak veti alá. Elkéstem...Még pont elkapom, ahogy az utolsókat méri rá lendületből egy fémeszközzel a kezében. Aztán a szerszám félre kerül és a démon az asztalra hajol, talán dézsmálna belőle, de szándékában megzavarom.
-Ha nem tévedek, az ott az unokahúgom. - kimért hangom szól a lépcső sötétjéből, ahová a viharlámpa fénye nem ér el. Ám nem rejtőzködök sokáig, közelebb merészkedek és pár lépés után, ahogy a fényforrás megvilágítja a démon arcát, benne ismerősre lelek. Beelzebub, te nyavalyás. Gondolatban aljas vigyor szélesedik arcomon a felismerésre, ám előtte állva rezzenéstelenül figyelem, majd tekintetem a halott, ruhátalan testére vetem. A levágott lábfej és a péppé zúzott arc láttán szemöldököm összevonom. Ha szülőanyja látná, maga se ismerne rá, merő szerencse, hogy a jó asszony már nem él.
-Mi okod volt rá? - kérdezem, ahogy egy egyszerű halandó is tenné, ha valami értelmetlen halált lát, de valójában érdeklődésem csupán költői.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 02, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next







A hit az emberiség legnagyobb gyengesége. Ennek a kislánynak is, mert hiszi, hogy lesz, aki megmenti, bízik benne, hiszen története nem érhet véget ily fiatalon, előtte az élet. Hát el kell keserítenem, igenis véget érhet itt a története, igenis meg fog itt halni, ha rajtam múlik és hát rajtam múlik. ajkaimon negédes mosoly játszik, amíg hallgatom fenyegetésnek szánt szavait. Szemem azonban kétkedik, ezt a kétkedést csepegtetem át neki, csepegtetem bele, mint mérget, mint fertőzést. Biztos vagy benne? És ha nem ér ide időben? Ha még sem tud győzedelmeskedni a gonosz felett? A jó  csak a mesében győz mindig, s néha be kell látnunk, hogy a hősnek képzelt felnőttek nem különlegesek, sőt gyengék, tehetetlenek. Sajnos a kislánynak nem biztos, hogy van még ideje arra, hogy megtapasztalja ezeket. Csalódni fog a kislány, én már előre tudom, s tán tudja ő is, csak még nem akar beletörődni, de hiába a szép remények, ha odaérek hozzá, s markomba kerülnek tincsei, amiket meg is rátok. A fájdalmas kis sikoly igazán szebben szól a kis szájacskájából, mint a beszéd.
- Addig is, amíg rá várunk meg a büntetésemre, addig én büntetlek meg téged, kis pimasz. Rendben? – nem mintha megvárnám beleegyezését, a fogó már furakszik is szájába, melyet hiába zárna már szorosra, hiszen a fogó bent harap, s csattan párat, mielőtt ujjaim benyúlnának a nyelvért. A szavak megformálása így kissé nehézkesebb lesz, de sikoltani meg tud, s pillantásom le sem veszem róla  míg a számba, majd a torkomra kerül egy nagyobb nyeléssel kivágott ízlelő szerve. Hüpp-hüpp-hüpp, Beelzebub trükk!
A sokkos hatás a fájdalomnak, s a látványnak is szól, hízeleg, de most nem hagyom elmenekülni előle, hiába menekülne a gyermekded törékeny elme. Kapálódzik ugyan, amíg viszem az asztalhoz, de biztos kézzel fogom, így az asztalin csattan, kicsit nyekkenve. Hiába is túl könnyű, túl törékeny, vigyázni kellene rá, hogyan teszem le, de kicsit neheztelek még az elrontott játék miatt. Keze karjaimra szorít, minden erejével, de gyengécske, csak körmei marnak félhold alakú sebeket rám, már amelyiket még nem nyestem le. Lehet le kellene vágnom utána az ujjacskáit is, de a fűrész a kezembe kerül, melyet lábszárához illesztek, lenyomva őt, a mellkasánál, így viszont a karom túl közel kerül, s megmutatja, hogy ő is tus ám harapni. Felszisszenve pillantok, próbálom lerázni a karomról, de a fogak szorosan zárnak, hát egy kicsit lágyult pillantással teszem le a fűrészt, hogy lefejtsem magamról, de a húsom, a beharapott izmok szakadnak vele, hát lehunyom a szemem, a szabadulás fájdalmas árán fintorogva szorítom össze száját  s összecsippentem az orrát. Nyelje le, ha kiharapta, ha megszerezte! Nyeljen, vagy megfullad, mert addig nem engedem levegőhöz, melyre szüksége van a kis testének ahhoz, hogy éljen. – Nem illik kiköpni az ételt. – jegyzem meg, s ha nyel már újra nyúlok is a fűrészért, hogy levágjam a lábam. Az apró fogak előbb a bőrbe akadnak, majd a húst reszelik fogaikkal, egészen könnyedén,, de annál mocskosabban, húscafatokat tologatva, s a csontnál erőt kell kifejtetnem, hogy a recés fogak vigyék, fűrészeljék a csontot, apró szilánkokat hagyva munkájuk után. A lány torka szakadtából ordít, fájdalmasan, kínkeservesen, olyan szép, hogy kicsit bele kell borzonganom, de amikor a felénél járok a műveletnek megállok, hogy nézzem, hogy fityeg-lifeg az a szép lábacska, amiből ömlik a vér, hát letépem a lábat, az amputáció sebét viszont egy már lassan szétfeslő kötéllel kötözöm el. Kár lenne, ha idő előtt elvérezne. – Csillagbogaram, most már jobb nem igaz?? – emelem fel, hogy jól láthassa a levágott mezítelen lábacskáját, az ennivalóan apró ujjacskákkal, ám még sem a lecsonkolt végtagnak, hanem a még mindig vérző lábán nyalok felfelé. – Úgy tűnik a bácsikád késik... – sőt már rég elkésett. Izzadságtól gyöngyöző homlokáróp elsöpröm a rátapadt vörös tincseket, apró puszit adok a homlokára. A fűrész helyett kalapácsot veszek magamhoz, mely éhezik a kislány fejében lezajló gondolatokra, mely fel akarja nyitni, mint egy kagylót, hogy kiszopogathassuk az agyvelejét. Lendül a kezem a kalapáccsal. – Ne aggódj, nem hagyom, hogy felismerjen...- csap a kis lány arcába a súlyos fém fej, törve az orr csontot, az állkapcsot, csap újra és újra, míg a szép arcból, a fejből csak pépes massza, s törött csontkupac marad. A rángás is abba maradt már rég, én pedig kicsit zihálva teszem le a kalapácsot, hogy a pépbe nyomjam a pofán, ízleljem, nyaljam fel az asztalról eltelve az ízzel  élcezkedve, habzsolva mohón.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 9:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
A hordóban terjengő rothadó bűz rántja Haley tudatát újra a valóságba. Felébred. Ám az ébredés a legkisebb mértékben sem mondható kellemesnek vagy örömtelinek. Számára felér egy megvalósult rémálommal. És ha sejtené, hogy ennél már csak rosszabb dolgok várnak rá, talán fejét újra hordó belső falának döntené és igyekezne minél hamarabb újra álomra szenderülni. A fojtogató, bomló gázok közt lélegzetvisszafojtva keresi a tartályból kivezető menekülőutat. A rémület és a rosszullét között ingázva az sem tudatosul benne, hogy a rothadó lében, amiben nyakig merült társa is akadt. Ki a hordóból, ki a friss levegőre. Csak ez lebeg szemei előtt. Hamar kiutat talál, de a bűz, ami eddig fogságban tartotta, a hordóból kilépve is vele marad és gyomortartalma ürítésére készteti. Legyengülve, ruhátlan testtel rogy a padlóra. Sebesülten. Szilánkosra tört bokával a leghalványabb esélye se marad a kijutásra. A pince fogságába reked, kiszolgáltatva a sötétségnek és a benne rejtőző szörnynek. Mert a férfi maga is egy szörnyeteg, aki örömet lel a kínzásában. Talán a legfélelmetesebb, akit Haley valaha látott. A képzelete és félelmei szülte mumus, ami szobája szekrényének mélyén lakik és akitől eddig félve hajtotta álomra a fejét, kóbor árnyék csupán a démonhoz képest. Az idegen meg fogja ölni őt, de ez a gondolat még nem realizálódott benne. Mert a halál ismeretlen számára még és olyan távoli.
Ki tudja mi sarkallja a vöröskét, hogy szóra nyissa a száját és fenyegetően szóljon játszópajtásához. De megteszi. Bácsikáját említi, aki eljön érte és megmenti őt. Szinte biztos benne, hogy így lesz. Hangja beszéde közben mégis megremeg, mire a férfi gonoszul felnevet és a gyermek felől érkező szavakat kétkedéssel fogadja. Cipője erősödő kopogása jelzi léptei közeledtét, alakja lassan elválik a sötétségtől és feltűnik a gyermek előtt. Ujjai között egy harapófogót tartogat, ami nem sejtett a lány számára semmi jót. A férfi hirtelen mellette terem teljes rémisztő valójában. Haleynek ideje sincs felnézni rá. Hatalmas, ragadozó kezek nyúlnak felé. Vékony hangon felsikolt, mikor a bácsi ujjaival fejtetején haját marokra fogja és megrántja vörös loboncát. Hajhagymái egyszerre sírnak fel a durva mozdulatra.
-A bácsikám, majd megbünteti. - mondja ki újra dacosan ezúttal játszópajtása sötét szemeibe fúrja tekintetét. Hangjában most nincs bizonytalanság. Az előbbinél talán még nagyobb meggyőződéssel hangoznak szavai.
A démon kezében szorongatott szerszám durván furakszik a kislány szájába, hogy szorításába vegye pimasz, fürge kis nyelvecskéjét, majd ujjak marnak érte és tépik ki helyéről, hogy aztán az idegen száját tárva nyelje magába. Haley felsikolt, majd szájürege megtelik meleg, fémes ízzel. A megfosztott testrész nyomán, apró ajkai szélén két oldal kibuggyan a vöröslő nedv és széles csíkban folyik végig állán. Újra az ájulás környékezi meg, ám a démon nem hagyja megpihenni. Ahogy a kismacskákat szokás, grabancánál ragadja meg és rántja fel a hideg padlózatról, hogy a pár lépésre lévő asztalra fektesse, ahol nem sokkal ezelőtt még körmét feszegette. Haley próbál szabadulni, de hiába rúgkapál háta hamar a fadeszkán csattan. Fájdalmasan nyög fel érkezésekor. Ha a férfi a fűrészért nyúl, hogy a kislány sérült lábát nyesse vele, úgy apró kezeivel karja után kap. Vékony ujjai szorításukba fogják a végtagot. Olyan erősen tartja, hogy saját ujjvégei szinte elfehérednek, mégsem valószínű, hogy a férfit nagy fájdalom érné, egy erősebb szorításnál aligha érezhet többet. A gyermeki próbálkozás talán mosolyt csal, talán megnevetteti a pokolfajzatot. Hasztalan erőkifejtés, nem több. Haley azonban megemeli a fejét, vérétől mocskos száját a férfi bőrére tapasztja, miközben fogait mélyen belemélyeszti, átszakítja a bőrt. Durván kínzójába harap. Fogsora harapófogóként zár össze és csípi közre a démon húsát, szájába szökő démoni vér az övével keveredik, majd kimetsz a karból egy nagyobb darabot. A lány szájából hanyagul, szinte magától fordul ki a démoni falat, ami pocsékba megy, mihelyst a koszos padlóra zuhan. A kicsike szemtelen húzása felbosszanthatja a falánkot. Ha a démon előző gondolatát befejezve mégis a fűrészét nyúlna, ha magához venné a fogas szerszámot és a törött boka felett faragni kezdené a gyermeki testet, Haley szakadatlan torzult sikoltással kísérné a férfi munkáját, egészen addig, míg a fémfogak át nem vágnak minden ínt, bőrt és csontot, míg a lábfej le nem válik a lábszárról.

A vérnyomok egy faházhoz vezetnek. Az épületre nézve nem kelt bennem nagy bizalmat, mégis úgy döntök szétnézek odabent. Megállok az ajtó előtt, kezemet a kilincs felé emelem, mikor a fadeszka mögül egy lány fájdalmas nyöszörgése tör fel. Haley az és tudom, nincs egyedül. Lenyomom a kilincset és egy laza mozdulattal tárom ki magam előtt az ajtót. A küszöböt átlépve talpam alatt élesen sír fel a padlódeszka és minden lépésem után ugyanezt teszi. Érkezésemet...hogy valaki a házban jár, odalentről is tisztán hallani.
-Haley. - szólítom meg a gyermeket hangot adva jelenlétemnek, majd tovább követve a vörös vérfoltokat haladok végig a folyosón, miközben oldalvást belesek az oldalsó szobákba is. A nyomok a pincelejáró ajtaja előtt véget érnek. Haley odalent van....

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 31, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





+18

Hasztalan a futás, hiszen nem evilági ragadozó jár a csöpp lány nyomában, akit úgy tűnik a sors sem vesz pártfogásába. Pedig olyan közel volt, nem igaz? Ám most oly távolra kerül megint a várostól, mintha egy egész világ választaná el tőle. Alélt teste könnyű, nyakát nem szegte, s édes, jótékony sötétség vonja körbe elméjét, burokként szenderedhet benne, mert megóvja tőlem egy időre, de szerencsétlenségére rengeteg időm van, az övé pedig vészesen fogyatkozik, ahogy a másodpercek felhízlalják magukat percekké. Ám addig is a házba érve találok neki jó helyet, ruháitól megfosztva rakom a hordóba, a másik mellé, aki alig él, de a halál édes állapotát most soha el nem érheti. Mindig tudtuk mi démonok, hogy létezik rosszabb a halálnál, s most, hogy ez a megváltó magasztos pillanat bár elérkezik, de úgy löki vissza a lelket a testbe a túlvilág, mintha mi sem történne, s akkor kezdődik minden elölről, de még mindkét halandó él. Arról gondoskodom, hogy feje ne bukhasson a gyermeknek a poshadt lébe, melyben a másik érlelődik, illetve immár ketten, kár lenne, ha megfulladna szegény pára  de a hordó tetejét felteszem, hadd szenderedjen. Unalmamban altatót dúdolok neki  régit, oly korokét, mikor még ijesztő dallammal ringatták álomba a kisdedeket, hogy ne feledjenek el félni a gonosztól, hogy ne bízzanak, hogy legyenek mindig gyanakvók, mert a szörnyek bizony közelebb vannak, mint azt gondolnánk, s emberi arcot viselnek álruhaként, belebujnak szeretteik bőrébe, mintha csak egy ruha volna. Mikor feledték el ezeket a tanokat? Valamikor régen, valamikor, amikor hagytuk, tán túl keveset voltam a felszínen, hogy ez megtörténhetett.
Hallani, hogy fordul a nyugodt lélegzetvétel küszködésbe, öklendezésbe, melyet a bomlás gázainak szaga vált ki. Pedig biztosan jobban örülne, ha saját pihe-puha ágyikójában ébredne, s az egészet elkönyvelhetné egy rossz rémálomnak. Csak, hogy én valóságos vagyok, a valóság vagyok. Nem sietek segítségére, hagyom, hogy kiszenvedje magát a hordóból, mint kisded az anya méhből, s legalább annyira védtelenül pihen meg a hordó szélén, miután gyomra kevéske tartalmát kiöklendezte. Az emberi gyomor nem bírja a bomlás szagát elviselni, mert az elmúlással párosul, s eme berögzült ösztön, leküzdhető ugyan, de ahhoz több idő kellene. Nézem, ahogy szánalmasan mászik ki a hordóból, s lélegzet visszafojtva várom, hogy talpra kerüljön, de a bokájába nyilalló fájdalom csak akkor ér el tudatáig, mikor csekély súlya ránehezedik, egyből összecsuklik, hogy a padlón kössön ki. Hagyom realizálni, nincs menekvés. Ekkor ciccentek fel, mély levegőt veszek sóhajtok elégedetlenül. Nem mintha vége lenne a játéknak, de számára már véget is ért igazából, ám ez csak annyit jelent, hogy az enyém most kezdődik igazán. Remegő hangja követelődző, mint a legtöbb gyermeké, mire gonosz kuncogásom a válasz, s felé indulok, a kezembe akadó harapófogóval együtt, melyet nem rejtegetek a hátam mögött, hiszen nincs értelme. A fenyegetésre megtorpanok, nem a riadtság állít meg, hanem a sértettség, van mersze a kis butácska libának fenyegetődzni?? A mai gyerekek nem túl jól neveltek, kis pimasz. Mellé lépek, kezemet vörös, csapzott fürtjeire teszem, kicsit meg is paskolom.
- Igazán? – kérdezem némileg kétkedve, de aztán csak megrántom a vállam. – Nos, van időnk megvárni, de addig is. Erősen markolok a hajába, apró szájacskájába dugom a harapófogót, mely könnyedén megtalálja azt a kis felvágott nyelvet, s rácsíp, hogy lecsippentse szinte teljesen. Kihúzom a fogót, s ujjaim kikortorják a nyelvet, majd nemes egyszerűséggel a számba helyezem, hogy egyetlen nyeléssel eltüntessem.
- Talán most már nem leszel annyira beszédes, aranyom. Nézzük, mit vágjunk még le? – a grabancánál fogva emelem, erre a bokára már nem igen lesz szüksége. Van egy fűrész az asztalon, az éppen megteszi, hogy leamputáljuk a felesleges lábfejet, hiszen hasznát már úgysem veszi. Hát a már ismert asztal felé veszem vele az irányt.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 31, 2020 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Akitől egy perce még a biztonságot remélte válik a legnagyobb veszedelemmé. A férfi iránti bizalom sóhajként illan el. A rémület olyannyira hatalmába keríti Haleyt, hogy szinte meg is feledkezik az ujját ért fájdalomról. A bácsi gonosz, ártani akar neki. Ahogy fény gyúl körülötte még világosabbá válik, nem maradhat itt. A férfi eláll útjából ezzel esélyt adva a menekülésre. Még csak fel sem merül a kislányban, hogy ez is a játék része, ez is csak egy csapda. Hátra sem tekint, apró lábait igyekezve szedi, így iramodik az erdőnek. De mintha az is ellene esküdött volna, nem jut túl messze. Egy kiálló gyökér állja útját és fékezi meg menekvésében, pedig a városba vezető ösvény már feltűnik szemei előtt. Csúnyán elterül a földön, közben bokáját töri. A kő, amibe érkezéskor a homlokát vágja, a talajon marasztalja....
Se kép, se hang, mintha még az idő is megszűnne létezni körülötte. De nem pihenhet sokáig.
Hosszú percekkel később halk nyöszörgés szűrődik ki a hordóból. Rothadó hús szaga veszi körbe. Lélegzetvételével az oszló bűz mélyen bekúszik orrnyílásaiba, tovább halad a torokba, le egészen a tüdejéig. Levegővételével a szájában is érzi a kellemetlen ízt, ami irritálja, öklendezésre készteti. Haley felébred. Hirtelen pattannak fel szemei, kezei a fatároló belső falaira tapadnak. Egy villanásnyi idő alatt tudatosul benne, hogy ez már nem az erdő....valami szűk, sötét, zárt, rémes szagú helyre került. Pánikérzet járja át minden porcikáját. Újra elerednek a könnyei. Segítség! Valaki segítsen! Rémülten levegőt visszafojtva, matatnak ujjai a szabadulást keresve, míg feje fölött nem találnak rá a kivezető útra. A hordó teteje könnyedén nyílik fel, és mint fuldokló a víz alól, dugja ki a fejét mély levegőt szívva magába. De hiába, a rothadó bűz beleette magát orrjárataiba, és még hosszú időn keresztül ott is marad. A gyomra nem bírja a megpróbáltatást, és előrebukva, száját tátva vetődik ki belőle az ebéd, miközben előre hulló, hosszú vöröslő tincsei áldozatul esnek a manővernek. Percekig félaléltan, elfáradva kapaszkodik a hordó peremébe, majd erőt véve magán megpróbál kimászni a tárolóból. Egyik lábát a másik után emeli ki, de mihelyst egyensúlyt találna a talajon, rongybabaként esik össze. Éles fájdalom hasít gyökértörte bokájában. Felszisszenve érinti meg apró ujjaival. Ez bizony szilánkosra tört. Hazafutni már bizonyosan nem fog.  
Egy sóhajtás nem messze tőle, mire fejét felkapja. Könnyes szemekkel bámul a sötétbe. Úgy érzi, valaki nézi őt, de az illető olyan távol áll, hogy a feketeség teljesen elfedi alakját. Haley soha életében nem rettegett még ennyire, mint most. Mégis minden bátorságát összeszedi és a démon felé szól.
-Bácsi! Tessék elengedni! - követeli remegő gyermeki hangon, némi dacosság is kihallik szavai mögül. Ökölbe szorított kézfejével törli le könnyeit.
-Ha a bácsi nem enged haza, nagyon meg fogja bánni. - következő mondata szinte fenyegetőnek, mégis egyben ígéretnek hangzik.
-A bácsikám értem fog jönni! És megbünteti. - teszi hozzá, miközben küszködve, de felküzdi magát a hűvös padlóról és fél lábán támaszkodva figyel előre. Kezeit továbbra is ökölbe szorítva tartja, mert ha ujjait lazára engedné, úgy remegnének félelmébe, mint a nyárfalevelek. Áll és vár. Várja, hogy az idegen szóljon hozzá valamit. Gyermeki naivság, de hiszi, hogy előbbi szavai, majd meghatják a férfit és elengedi őt.

Egyre mélyebben járok az erdőben, az ösvényt rég hátam mögött hagytam. Megállok és körbenézek, mire a szél kicsit feltámad és friss vér szagát sodorja felém. Néhány métert teszek, és a következő susnán túl egy nagyobb vértócsára bukkanok. Alig pár lépésre a vöröslő vérfolttól egy gyermekcipő hever. Rossz érzésem támad. Aztán felfigyelek a vérfoltokra, ami tovább a sűrűbe vezet. Követni kezdem a nyomokat...


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 31, 2020 12:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




+18

Oly furcsa a gyermeki elme, torzított üvegen keresztül szemlélik a világot, melynek az elmúlás fenyegető, elkerülhetetlen sorsszerűségének nincs helye. Nem képesek feldolgozni a halált, mert csak az élet szép hazugságát ismerik még, a csúf valóságról mit sem sejtenek, mert valahogy senki nem akarja bevezetni őket ebbe a világba, senki nem akarja velük megosztani az elkeserítő tudást, mert nincs szívük hozzá. A gyermeki tudatlanság aranyos, de nekem van szívem, s nem áltatom hazugsággal  hiába reménykedő a kérdés. Inkább beleharapok a nyuszikába, húsát tépve, elcsámcsogok rajta, de a kislány figyelmét elcsalja a másik nesz. A falatot még le sem nyeltem, miközben választ formálnak ajkaim, de a sötétben aligha látni, hogy bukfencezik fogaim között a kedvencének húsa.
- Nem. Tudod, nem minden javítható, ha eltörik. – magyarázom kedvesen, negédes hangon, míg az állat teteme a földre zuhan ujjaimon közül, nincs gondom a vad hússal, de valahogy sosem elégítették ki éhségemet, ahogyan semmi ezen a világon, mégis, ha választanom kell a gyermek, s a nyúl között kétségtelenül az előbbit választom, gondolkodás és habozás nélkül. Mert az állat szenvedése egyszerűbb, mert a lelke is sokkal egyszerűbb, míg a halandók sokkal összetettebb, gondosabban formázott teremtmények. Hogy lehet, hogy az ekkora gondoskodás, a hatalmas érzelmi készlet, a gondolkodás mégis gyarlóvá teszi őket? Nos, ezt attól kellene megkérdezni, aki megalkotta őket, vajon bánja-e már a művét? Ha erre a csepp kislányra nézek, azt hiszem nem, az ártatlan lány, magában hordja még azt, amikor az ember a paradicsomban volt a helyén, bár már tele van kíváncsisággal, tudás szomjjal, s eredendően cipeli minden halandó egyik legnagyobb vétkét. Legalábbis, ha hihetünk a szentfazekak által írt  angyali sugallatra írt könyvnek, mely legalább annyira unalmas, mint egy rossz ponyvaregény. Tele találgatással, kevés ténnyel.
- Érzem, ahogy közelebb bújik, ahogy riadalma nagyobb az ismeretlentől, pedig az nem ártó szándékú, s nem szokásom hazudni, hát könnyedén elárulom neki, hogy én raktam a sarokba azt, aki a hang forrása, mely annyira taszíthat és riasztja. Érthető, a kiszáradt torokhang krákogó károgása, érdes simítása nem éppen oly kellemes, mint az én baritonom, nem cirógató, nyugtatva csitítgató. Pedig segítő szándék miatt nyöszörög, riasztva, kérlelve a lányt, meneküljön, meneküljön, amíg teheti, de szavak híján, ez a jó tanács, hiába rémisztő, csak a karjaimba hajszolja a lányt. Csalódást okozott a lány, s már ily fiatalon is tudja, hogy a felnőttek csalódása általában következményekkel, retorziókkal jár, hát a kérdésére igenlően hümmentek, hiszen kétségtelenül büntetést kap, s még bizonyosabb, hogy fájni fog.  Mégis nyújtja a kezét, hiszen elképzelhetetlen, hogy bárki is bántson egy gyermeket, ahhoz oly mértéktelen gonoszságnak kell lakozni annak a valakinek a szívében, mely ritkán születhet meg. Azonban én nem születtem, nem anyai öl vajúdott erre a világra hónapoknyi gondoskodás után, s gonosz vagyok, kár lenne tagadni, lelketlen szörnyeteg, akit a kibuggyanó könnyek, a fájdalmas sikoly nem hat meg, mert nincsen mire hasson. Sőt, kifejezetten kedvem lelem a szenvedéséven, élvezetet nyújt a fájdalomtól megvonagló test, melyen végig cirógatok  tán egyáltalán nem úgy, ahogy azt egy ily fiatal, aprócska testtel kellene tenni, nincs bennne vigasz  atyai megbánás, csak az örömöm kéretlen kinyilatkoztatása, melyet ruhájára kenek tenyeremmel. Míg nyelvem a sebzett ujjat babusgatja, s már nincs több kérdés. Ha nincs több kérdés, akkor legyen világosság, hogy minden világos legyen, a pislakoló, elsőre elvakító fényben jól látszik, hogy a gyermek már mindent tud, amit kell, nem kell nekem elmesélnem a tanmesét. Elhátrálva hagyom, hogy leugorjon az asztalról, s felszaladjon a lépcsőn. Nem kell sietnem, mélyet lélegzek, kezemmel eltakarom az arcomat egy pillanatra, míg el nem tűnik fent. Megjegyeztem az ízét, az illatát, de még pár lépés előnyt igazán adhatok, mielőtt a nyomába szegődnék. Lépteim sietősek ugyan, de egyáltalán nem rohanok, hiszen jól hallani segély kiáltását, az avar zörgését, könnyű követni a nyomát. Követem, de hirtelen elhallgat az erdő  csak riadt madarak szárnycsapásait hallani, a levelek susogását, ahogy a szellővel társalognak, míg megtalálom az alélt lányt. Nem jutott messzire, bokája duzzadt, hiszen talán el is tört a rohanásban, amikor a fa gyökere elkapta. Elkapta, mert itt minden azt akarja, hogy egyek, hogy emésszek, hogy felzabáljam a világot is. Hiszen mi más lenne a küldetésem, ha a Pokol nem tartott magában, s vissza sem fogad? Felkapom az alélt gyereket, kiábrándító, hogy meg kell várnom, míg magához tér, visszatérve vele a házba, levetkőztetem, hiába, kicsit megnyalogatom, kicsit megrágcsálom, hátha, de a fejéből szivárgó vér hosszú és mély álmot biztosít neki. Levonhatjuk a következtetést, hogy a fogócska sem az ő játéka, nem szórakoztatott elég ideig. Beteszem a másik fogasom mellé a hordóba, hátha a rothadó bűz elér a tudatáig, hogy felébressze.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 30, 2020 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Haley bánatos arccal emeli elreccsent nyakú pajtását a férfi felé, fel sem véve saját eséséből származó sérüléseit. A fájdalom, amit érzett pillanatnyi volt.
-Meg tudja a bácsi javítani? - rebegi reménykedve. Gyermeki hangja kérlelő és bizakodó is egyben. Apró ujjai könnyedén eresztik el, mikor a férfi magához veszi a döglött jószágot. A sötétben alig látni valamit, de talán nem is baj, hogy szemei előtt homályos a kép...elborzadna, ijedten felsikoltana fel, ha látná, hogy játszópajtása száját hatalmasra tárva fogaival hogyan marcangolja darabokra a halott nyulat. Figyelme a démon helyett a sarokban lévő alakra terelődik, akiből szintén nem lát sokkal többet. Haleyt elkapja egy rossz érzés, el is feledkezik bundás barátjáról. Halk ütemes zihálás teljesen megrémiszti, így démonhoz bújik biztonságot keresve. Úgy hiszi, a felnőtt mellett nem érheti bántódás. Megállapítására igazolást kap, a sarokban tényleg van valaki. Haley csodálkozásra nyíló szemekkel néz fel a férfira, amikor bevallja, ő rakta oda...és bár hang nem jön ki torkán, szája mégis egy kérdést formál: A bácsi volt? A démon felkapja a lányt és az asztal szélére ülteti. "Nem bújtál el jól, megtaláltalak, azt hittem jót játszunk." Érzi az idegen hangjában a csalódottságot, mire szomorúan hajtja le fejét. Vörös tincsei előrebuknak és elrejti bánatos vonásait és alig hallhatóan kér bocsánatot. "Mivel nyertem a vesztesnek zálogot kell adnia..." folytatja a démon.
-Büntetést kapok? Fájni fog? - kérdez vissza lebiggyesztett ajkakkal és engedelmesen nyújtja a kezét. Talán körmösre számít, de amit a démon tartogat számára az sokkal kegyetlenebb. A sötétben nem látja jól, de érzi, hogy valami kemény érinti ujjbegyét bőre és körme találkozásánál, majd érkezik egy éles fájdalom és éles, vékony hangon felsikkant. Haley szemeiben könny szökik, ami egy nagy kövér könnycseppé duzzadva buggyan ki, majd folyik le arca mindkét oldalán. Előtör belőle a csendes zokogás. Teste összerezzen és újra ijedtség keríti hatalmába, amikor megérzi, hogy sebzett ujját a férfi szájába veszi, megérinti nyelvével. Újra szóra nyílna a szájra, egy kérdés kívánkozik ki belőle, amit valószínűleg remegő, elhaló hangon tenne fel a játszópajtásnak. Milyen játék ez bácsi? Viszont egy halk leheletnél több nem hagyja el ajkait. Hirtelen fény villan és szabad kezét kényszeredetten emeli arca elé. Bántja a hirtelen világosság a hosszú sötét után, így hunyorogva pislog a vele szemben álló alak felé. Lassan leereszti kezét és felszegett fejjel bámulja a férfi sötét tekintetét. Ujjai még mindig szája fogságában, amit egy pillanattal később aztán elenged egy kérdéssel kísérve. A kicsike bólint, ismeri jól az említett mesét, Nadi néni sokszor olvasta el a nagy mesésből éjjelente, lefekvés előtt. Az idegen újabb játékra hívja. Ezúttal fogócskázna vele, de ő már nem akar itt lenni, nem akar játszani. Rájön a bácsi gonosz és bántani akarja. Pedig milyen kedvesnek látszott. A démon hátrál egy keveset, mintha egérutat adna. A kislány pedig nyomban leugrik az asztalról és a lépcső felé indul sietve. A korlátba megkapaszkodik és nagyokat lépve küzdi fel magát a lépcsőfokokon, átrohan a házon, hátra se néz. Elhagyva a bejáratot az erdő felé vegye az irányt. Nem tudja hova viszik lábai, mindegy, csak innen el. Itt nincs biztonságban.
-Segítség! Segítség! - szinte sikítva könyörög, valaki mentse meg őt, de az erdő mélyén nem sok mindenki hallja kérlelését. Egyedül van, vissza kell találnia az ösvényre. De hol van az út? Kétségbeesetten rohan, újra sírni kezd. Már a bokrok között fut, a cserjék ágai végigkaristolják karját, mire fájdalmasan szisszen fel, mégsem áll meg egy másodpercre sem. Aztán feltűnik neki a csapás, arcára örömteli mosoly költözik. A kivezető út karnyújtásnyira kerül, mégsem éri el, mert az egyik fa földből kiálló gaz gyökere kigáncsolja őt. Cipője orra beleakad, lendületében elhasal a földön, fejét egy nagyobb kőbe veri és egy pillanat alatt elveszti az eszméletét...

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 30, 2020 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





+18


A gyermeki öröm, a boldogság bájos, ami elterül az arcocskán, amitől felragyog, ím így vonja éteri glóriai fénybe az ártatlanság a halandókat, melyet össze kell törni, hiszen előbb-utóbb összetörne amúgy is.  Én pusztán egy kicsit meggyorsítom a folyamatot, ahogy a lejutásét is  azzal, hogy taszítok rajta egyet. A reccsenés ismert hang, valami eltört, egy igazán törékeny csontocska apró szilánkokban végzi. Nah ez az igazán édes hang, nem az angyalokat idéző, csilingelő kuncogás. Ahogy a nyöszörgés is inkább kedvemre való, hogy alig várjam, hogy elérjek a számolás végéhez, amikor is a csöpp lány közli velem, hogy még el sem bújt. Nos az már az ő baja, nem igaz?
Reccsenő fokok jelzik közeledtem  hogy minden lépéssel egyre közelebb érek hozzá, s valóban nem bújt el jól. A döglött nyúlért nyúlok, ami élettelenül hever, hát ő reccsent, de a kislány vérének illata is csodás parfüm permettel cirógatja elmém. Kicsit megrázom az állatot, majd elhúzom a számat.
- Valóban elpusztult...- s kár a zsenge nyúlhúst elprédálni, hát a sötétben ajkaimhoz emelem, fogaim között reccsennek, roppannak a csontok, szakadnak az inak, tépődik a bunda, melynek szőre irritálja kissé csiklandozza a torkomat. Néhány a harapás után hagyom kicsúszni ujjaim közül a kizsigerelt nyuszikát, hogy tompa puffanással érjen földet, olyanbal, amire csak élettelen, sebzett, véres tetemek képesek. Földöntúli hang, igazán csodás! Azonban nem én rémisztem a lánykát, hanem a sötétség leple alól hallatszodó neszek, hát átölelik lábam az apró karok, s a kis test teljesen hozzám simul. Keze a sarokba int, ahonnan az ijesztő hang hallatszik, hát óvatosan nyúlok érte, karjaimba emelem.
- Van ott valaki. – bólintok megnyugtatóan, hogy félelme nem alaptalan, hiszen én is tudom, hallom, sőt látom is a sötétebb árnyat. – Én tettem oda. – de nem az alak felé indulok meg, hanem az ócska asztal felé, melyen várakoznak az eszközök türelmesen. Ráültettem a kislányt, kisimítom haját az arcából, félre söpröm, majd kezembe veszem apró kezét, a puha ujjakkal, a finom kis körmökkel, míg másik kezem szöget keres, s a kalapácsot.
- Nem bújtál el jól, megtaláltalak, azt hittem jót játszunk. – mondom kissé csalódottan.- Mivel nyertem a vesztesnek zálogot kell adnia...- s nem habozok, fogvatartott kezét leszorítom, hogy a körme alá illesszem a szeget, míg másik, szabadabb kezem a kalapácsot szorongatva emelkedik és csap le. Lecsap, hogy a puha körmöt elválassza a hústól, hogy véresen forduljon ki a helyéről, míg én a sebzett ujjat ajkaim közé zárom, nyelvemmel dédelgetem, pöckölöm le az ott maradt szarut, fogaim az eddig pajzzsal védelmezett puha húsba harapnak, de nem harapom le a kis ujjacskát. Még nem. Helyette meggyújtom a régi vihar lámpást, hogy ijesztő árnyalakok táncoljanak az apró kanócon villogó lángocskától, s a kislány végre megláthassa mi is van a sarokban. A sötétség, mely szemeimben ül, míg ujja még mindig fogaim között sínylődik, aztán kiengedem a számból, szájszélemet nyalogatva.
- Ismered Jancsi és Juliska történetét? -teszem fel neki a kérdést, bár lehet a fájdalomtól, alig figyel rám, s a gyermekek meg őszintén sírnak, zokognak, mert nincs bennük szégyenérzet miatta. – Mi lenne, ha most fogócskáznánk? – kérdezem, s félre siklok el az útból, csak le kell ugrania az asztalról és rohanni,  rohanni, ahogy csak bír, de nálam...nem lesz gyorsabb úgysem. Hát bőven adhatom neki némi lépés előnyt, hátha ebben ügyesebb lesz, mint a bújócskában.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 29, 2020 10:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Haley szája buzgón csacsog és talán többet is elárul, mint kellene. A démon kimondja a varázsszót: játék és minden kételyt eloszlat. A közös móka ötletét mint mézesmadzagot, húzza el a lány előtt. És Ő a szó hallatán szinte azonnal bedől neki. A kicsike szemei hatalmasra nyílnak, csillogva néznek fel leendő játszópajtására. Csupán egyetlen kérdés akad, a nyúl vele jöhet-e? És amikor a démon rábólint - a lány kedvenc szürke bolyhosa is osztozhat a játék örömében - csak még inkább vágyik a férfival játszani.  
-Hallod Répa, te is jöhetsz. - örömködve osztja meg a hírt a nyúllal, majd engedelmesen, kézen fogva követi a férfit a pincelejáróig. Az ajtót nyitván előbújik mögüle a sötétség, a kislány vonakodva pillant lefelé, rálép a legfelsőbb lépcsőfokra és bizonytalanul nyitná száját kérdésre. Ha szólna azt kérdezné: bácsi, milyen játék van a sötétben? De erre nem marad ideje...a feketeség magával rántja a férfi segítő kezei által...és lezuhan. Egy elhaló vékony sikoly és egy alig hallható reccsenő hang kíséri Haleyt a lépcső tetejéről annak aljáig. Bár csak pár fok az egész, mégis nagyot esik. Térdeire érkezve a durva beton lehorzsolja bőrét. A feje is koppan valami keménybe, mire apró seb keletkezik homlokán. Vére épp csak kiserken és vékony vörös csíkban folyik le arca vonalán. Csendesen nyöszörög az esés után, talán pár csepp könny is összegyűlik szeme sarkába, mégsem sírja el magát. Odalent újra érzi azt a kellemetlen, rothadó bűzt, ami újra orrfogásra készteti és amit semmivel nem tud beazonosítani. És még valami felkelti figyelmét...a szoba túlsó felének lihegésszerű hangjai. Egy pillanatra a nesz irányába fordítja fejét és megborzong, bőre talán lúdbőrözik is, amint megfogan benne a gondolat, valaki van még idelent a bácsin és rajta kívül. Ijedtében a nyuszijáért nyújtaná karját, hogy magához szorítva tőle biztonságot és megnyugvást nyerjen, ám a pajtás mozdulatlanul fekszik szétálló fülekkel, lógó nyelvvel, rosszat sejtető nyaktartással és fennakadt szemekkel. A földet érés a kis kedvenc számára szomorú véget ért. Összerobbant gazdája ránehezedő súlya alatt. Haley hallja a férfi közeledő lépteit, és a számokat, amit közben az orra alatt mormol - egy, kettő, három....tíz! Aki bújt, aki nem, megyek! A játék elkezdődött...
-Bácsi váááárj, még nem bújtam el. - sipítja szomorú hangon a kislány az előtte feltűnő alaknak.
-Kinyúlt...- görbül le a szája a kitört nyakú nyulat a férfi felé lógatva. De újra hallja a zihálást, mire rémülten pattan fel a földről és öleli át a bácsi derekát, apró kezeivel ruhájába kapaszkodik és a világ minden kincséért sem eresztené. Pedig ha tudná, hogy a házban leselkedő legnagyobb veszélyt fogadta ölelésébe....
-Van ott valaki...a sarokba... - szorítja össze erősen a szemeit és egyik kezével - oda se fordítva fejét - mutat hátra a szoba egy sötét pontjára. Mégsem tartja sokáig zárva szemhéjait, a gyermeki kíváncsiság tekintetét mégis a zihálás felé vonzza. Odalépne, hogy megnézze mi fekszik ott a sötét félhomályban, de biztonságosabbnak érzi, ha leendő játszótársa közelében marad.

-Haley, Haley! - kiabálja a nő a kislány nevét, hangjától zeng a fás, a gyerek mégsem válaszol. Oldalvást pillantva rá figyelem, ahogy széthajtja a zöldest, benéz minden nagyobb bokor mögé és alá. Még egy utolsót szívok bagómból, visszatartom mélyen lélegzetem, majd lassan magam elé eresztem a füstöt, miközben az egyik fa oldalán elnyomom a cigicsikket. A nyomok itt elhalnak, állapítom meg, amit ismét a földet figyelem. Ha egyenesen ment volna tovább a sáros szakasz után még métereken át látszanának sáros láblenyomatai, ám ennek nem látom jeleit. Erős gyanúm támad, hogy Haley letért a biztonságos csapásról és útja a sűrű bozótoson át vezetett tovább. Elindulok arra, amerre tovább haladni vélem, és pár méter után az egyik zöldes ágai között rálelek ruhája egy darabjára. Meglehet észrevétlenül akadt fel a növény ágaiba, ami kimart egy apró darabot öltözetéből. Hátrafordulok és kérem a nőt, sétáljon végig az ösvényen, míg én a susnáson keresztül haladva keresem...

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 10:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




+18


Az aprócska sikolya riadt, ám kérész éltű, hiszen könnyű egy ilyen régi romos épületben rémeket látni, felfesteni az ördögöt a falra, megijedni minden reccsenéstől ropogástól, ahogy az öreg faviskó nyújtózkodik. Ám a balsejtelem, ahogy a sikoly is elhal  ahogy megpillant. A gyermeki naivitás, az ártatlanság sosem feltételezi, hogy egy felnőtt rosszat akarhat neki, főleg, ha erről nem rendelkezik tapasztalattal. Addig míg be nem zárják, a gyermek lelke nyitott marad, még a legijesztőbb helyzetben is. Pedig az egészséges bizalmatlanság sok mindentől megóv, például attól, hogy előtte térdelve méregessem a csöppséget, ujjaim közé csippentsem a rezes tincseket, hogy belélegezzem üde és ártatlan illatát, melytől észrevétlen tágul a pupillám. A félbe hagyott mondat alig szomorítja el a gyermeket, egy ekkora gyermek talán fel sem fogja az elmúlást, a természet rendjét. Pedig a halál mindenhol ott van, figyelő szemeivel nézi most párosunkat, s kardját a kislány feje felett lengeti fenyegetően, vendégem volt már rég, hiszen odalent valaki haldoklik, s a sorsát senki nem kerülheti el. A kis csacsogó azonban túl sokat mondd, úgy avat be lényegtelenek tűnő információkba csilingelő hangján, hogy levonhassam a következtetést, lesz, aki keresni fogja, aki a nyomába ered. Érdeklődő szemében mohósag csillan a játék iránt, mire én szelíden billentem félre a fejem, pedig csapda ez, szövevényes, pókháló szerű, melybe könnyű beleragadni. A kérdésére a nyúl szerű valamire pillantok, csak egy gyermek fejéből pattanhat ki Répának hívni egy nyulat.
- Nagyon örülnék neki, ha ő is csatlakozna, akkor mókás a játék igazán, ha többen vagyunk. – a gyermeki figyelme szétszórt, úgy gurulnak tova mint rengeteg üveggolyó, s mindegyik gördülékenyen túlszalad arról, amire figyelni kellene. Imádom a gyerekeket. Formálhatók, könnyebben idomíthatók, s nincs szebb, mint egy ártatlan lelket szilankosra törni, a kis elméjével együtt. Hagyom, hogy kihúzza ujjaim közül a kezét, s kijavítsa a hibám, most ő csúsztassa csöpp tenyerét az én hatalmas kezembe. Így vezetem, sétálunk a pince lejáróhoz. Alig pár lépcsőfok, de odalent oly sötét van  mintha egy szörnyeteg tátongó, várakozó gyomra volna. Pedig a szörny itt áll a kislány mellett.
- Én a bújócskát és a fogócskát szeretem, de meg nézzük milyen játékot találunk odalent. – biztató a mosoly, ahogy elengedem a kezét, s előre engedem. Csak pár lépcsőfok, a míg a kislány a mélységbe bámul bizalmatlanul, mert minden gyermek ösztönösen fél a sötétségtől, s vágyik a fénybe, ezt kapták útravalónak, addig én észrevétlen csúsztatom a hátára a kezét, s minden habozás nélkül, apró taszajtással lököm le őt. Nyakát nem szegheti, de kétségtelenül pár zúzódást megszerezhet.
- Jól vagy? Itt nagyon csúszósak a lépcsők. Akkor én számolok, te meg bújj el jól kicsi lány... Egy. – épp csak egy lépcsőfokot lépek le, hogy becsukhassam magam után az ajtót, hogy még sötétebb legyen, nem kell még tudnia honnan ered az elviselhetetlen bűz, bár a számolások között beálló csendben hallani a zihálást, s a rovarok rajzását.
- TÍZ...- érek a számolás végére, s eddigre bőven hozzá szokott a szemem a sötétséghez annyira, hogy gond nélkül indulhassak lefelé. – Aki bújt, aki nem, jövök!

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Ház az erdő mélyén  - Page 2 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  - Page 2 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  - Page 2 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  - Page 2 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1020
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 27, 2020 11:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Haley reményekkel telve lép be a bizalmat kicsit sem sejtető erdei ház ajtaján. A cipőtalpa alatt nyikorgó padló elárulja közeledtét. Fura szagot érez, orrát megcsapja az oszló bűz, ami egyértelműen valamelyik oldalsó szobából terjeng, ezért szabad kezének hüvelyk és mutatóujját csipeszként illeszti orrcimpáira.
-Hahóó! Van itthon valaki? - kérdi csilingelő hangján, de felelet ezúttal sem érkezik.
-Most mit csináljunk Répa? -  emeli szemei elé a szürke nyulat. Hiába vár, tanácsot a bundástól nem kap. Tétlenül ácsorog ideig, mikor egy mély férfihang szól a háta mögül. A váratlan jelenlétre élesen felsikolt, talán még ugrik egy nagyot. Kezei között a nyúl ölelését szorosabbra veszi. Aztán, ahogy a férfi arca előtűnik a sötétből a kislány nagy, kíváncsi szemekkel néz az idegenre. Kellemes, barátságosnak tűnő hangja, bizalomkeltő vonásai eloszlatnak a kicsi lányban minden rossz érzést és kételyt. Mintha a ház keltette félsz és nyugtalanság a betoppanó démon nyomán egy varázsütésre eloszlottak volna. Talán nagyon halkan, legbelül, ösztönei távozásra sürgetnék, mégsem érzékeli a rá leselkedő veszélyt, így lába nem indulnak meg igyekezve a kijárat felé.
-Csókolom bácsi! - rebegi kicsit nyugodtabb hangon. - Eltévedtünk... - mondja bánatosan és elhúzza kicsit a száját is, miközben a démon elé térdel, a gyermek apró kezéért nyúl és illatos vöröslő fürtjeivel játszik. - A szüleim már nagyon régen.... - hagyja félbe mondatát. - De...Nadi nénikémnél lakom. - derül fel az arca a kedves nő alakjának gondolatára. Az idegen felveti, míg várakozással telik idejük, tölthetnék hasznosan. Játékkal. A játék szóra szinte felcsillan Haley szeme és elég egy pillantás, hogy tudja a démon, nyert ügye van.
-A barátom, Répa is jöhet? - kérdezi rögtön, mert hát a bundást nem akarja magára hagyni. A lány még akkor sem sejt rosszat, amikor a férfi ujjai bilincsként fonódnak a csuklójára. Legfeljebb annyi megjegyzést tesz, hogy a bácsi rosszul fogja a kezét, és ha van rá mód, úgy kihúzza apró kézfejét a démon ujjai közül, de csak annyi időre, hogy rendesen a kezébe csúsztatja a sajátját. Mehetünk. Mosolyog és ha a démon elindul a pince lejáratához, a kislány vidáman dalolászva követi.
-Bácsi, mit fogunk játszani? - kérdezi izgatott kíváncsisággal az ajtóhoz érve, ami hasonló éles nyikorgással tárul ki, mint a bejáraté. Haley megállapítja, hogy nagyon sötét van odalent...

Eközben már az erdőt járom Haley után. Az ostoba nőszemély is velem tart, aki hagyta elcsatangolni. Maradt volna otthon, itt csak hátráltat, mint segítené a kutatást. A kislány nevét kiabálja, sír, vérnyákol és feleslegesen zajong. Felveri a fél erdőt itt nekem. Ez így nem segítség. Türelmetlenül haladok a földúton, ahol nem is olyan régen még a gyerek ugrándozott. Cipője lenyomatai egy szakaszon látszanak, ahol az előző éjjeli eső fellazította a talajt, de néhány száz méter, utána elhal minden nyom. Itt megállok rágyújtani egy szálra, és egy fának döntve hátamat próbálom kitalálni, vajon merre mehetett tovább?

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6