Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Grand Canyon, Arizona •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 12:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4




We should form a new foundation
If we could find the right location

Biccentek, örülök, hogy jól szórakozik, miközben az ujjaim simogatnak a megadás szürke fellegében az emberekből áradó imádat komolyában. Azt ugyan nem tudják, hogy mi fog velük történni, de hiszik, hogy nagy dolgokat hivatottak véghez vinni és miért is lenne ez téves következtetés? Így lesz, így van.
Finomkodunk, futjuk a tisztelet teli köröket a démonnal, pont úgy nem értékel alul, ahogy én sem őt, a kellő megbecsülés nagyon jó indítás, nem szertetem annak hiányt, hamar haragra lobbantja amúgy sekély tiszta jellemem. – Éles szemed van Hercegem, zavarba hozni egy ennyire idő entitást, mint én, nem könnyű feladat, de talán koránt sem lehetetlen, azonban azt hiszem, más célok vezérelnek. – Szívom el az emberek energiáit, akaratlanul is teszem, mert egyetlen pillanatra érzem végig bizseregni magamon, sajnos megkötni képtelen vagyok, tovább fecskendezem a nagy örökkévaló létbe. – Talán elviselem ezt a büntetést, de jobban szeretem a jutalmazást, végül is, itt vagyok, nem? - Csupán a szemem körüli ráncok mosolyodnak el a szavaira, a szám alig is moccan, touche. Ravasznak lenni manapság nem kiváltság, egyenesen elvárt, azonban mi most szócsatázunk, játszunk, hergeljük egymást, ennek köze nincs a valós ittlétem okához.  – Lesz legközelebb? Miket nem beszél a szép szád. – úgy pillantok felé, mint aki ennyit értette meg a szavaiból, a drámai sóhajból. – Szeretem a szépen csomagolt meghívásokat, túl öreg vagyok már, hogy tudjam értékelni a szőttest, ha annak van értéke. – mint az embereket, akik alám simulnak, engem csodálnak, mintha én olyat adhatnék, amit más nem és ebben van is némi igazuk. Hát nekik adom, amit jelenleg lehet, az érintésem hűsítő nyugalmát, a békét, a szív elcsendesedését, hiszen annak idején, amikor a világ még nem fordult ki a négy sarkából, pontosan ezt ettem, ez a képesség sem foszlik semmivé, ahogy minden csak átalakul. Iszom magamba a démon látványát, szokom, megpróbálok értelmet látni az idézésben, de ki fog derül így vagy úgy, már itt vagyok és csak a tekintettemmel közelebb intem magamhoz. – Egy kegyes úr, kinek a kegye önmagából fakad és vajon önnön magad adod, hogy kiteljék a kedvem? – mennyi munka rejlik már abban is, hogy itt vannak a halandók, hogy a haláluk olyan szép lesz, csendes és töltés a fénytelen Úrnőnek, kinek rabszolgája a nem létező lelkem, kinél elkopik a térdem alázatomban és ki ellen hajt a belső hang, mely hallgat, ha a dolgok kedve szerint alakulnak, nem dörgöli az orrom alá a hibát, amit vétek, most csak rázza a vészharangot, egy démonban sem lehet bízni, mára senkiben sem. – A történetük itt véget ér, a múltjuk nem lényeges, a jelenük merő áhítat, a jövőjük pedig már csak rajtam áll. – így nem érdekel, hogyan kerültek ide, jelentését vesztette, nem elutasító a hangom, nem azt mondom, hogy zavar ha elmeséli, azt mondom, hogy nem bír már horderővel. Lágy, puha a hanglejtésem, mintha azzal is simogatnék. De kinek szól?
Kilépek a körből, mögötte haladok. – A szájhagyomány újból elvégzi feladatát és mint olyan elindul A pontból, már B-ben is más a mese, C pedig  a neveket sem tudja jól, mire eljut az ABC közepére már erősen megkérdőjelezhető, de tény, hogy szólnak a lantok és megint dalokat írnak, hogy megörökítsék jelenüket a halandók, szó esik rólad, hiszen nem titkolod. De a valóságot te tudod egyedül. – minden mese és minden monda igaz valahol, vagy nyomokban tartalmaz némi valóságot, ahogy ez is, ahogy látom. A herceg fogott magának egy fiúkát, akivel múlatja az idő és aki iránt különös érzelmek táplálják, lehet a veszte vagy éppen a túlélésének záloga. Azonban jó tudni, hogy tart ütőkártyát a közelében, már aduászt… másnak. – Kinek van joga eldönteni mennyire vagy jó? – játékosan kötekedek vele, nem több ez annál, mert ő is játszik beszállok én is. A tekintetem végig fut a tájon, keresem az árulkodó  jeleket.
Míg kényelmesen leülök, ő elkapja érdeklődő pillantásom, amit ezután rá függesztek, kibuggyanó bőrére a szájára, mely szavakat formál. A szívem sem ver hevesebben. Egész kis kompániát hozott magával. Most vagy hízelgésnek veszem, hogy tart tőlem vagy csapádba csalt és ennek a reggelnek nem lesz jó vége, senkire sem nézve. Le sem veszem a pillantásom róla, nincs értelme azt kutatnom merre lehetnek a démonjai, felesleges kűr, csak energiát emészt fel, mert ha harcra kerül sor az elkerülhetetlen lesz, nem dönt róla a beszélgetés, nem változtatja meg semmi. Ha Misran azért szólított ide, hogy küzdelembe hívjon annak úgy kell lennie és úgy is lesz. Vagdalkozhatok szavakkal, hivatkozhatok nyílt és tiszta küzdelem esélyére, de minek egy démonnal? A becsületük drága kincs, mely el nem veszhet, mivel… nincs.
Az őszintesége megnyugtat valahol, esélytelen vagyok ennyiükkel szemben, de ha úgy alakul a kardommal annyit viszek magammal, amennyit lehetséges és a végsőkig megyek, ezt ő is tudja, én is. Nincs mit beszélni róla. Majd foglalkozom vele, ha eljön az ideje. Valójában sejtettem, hogy nincs egyedül, azt is, hogy lépre csalt, de nem tudom mik a szándékai, míg beszél ellazítom a vállam. Tudom, rendben. – Még akár hízelgésnek is vehetem, hogy ilyen felkészült vagy és inkább veszem annak, mint fenyegetésnek, még nem akarok véget vetni ennek a rögtönzöttnek nem mondható … mi is ez? – gonosz apró mosoly bújik meg a szám sarkában, igazából egészen felizgat a lehetősége, hogy Misran megtámadna, mégsem hiszem, hogy akkor leül velem borozgatni. – Hiszen az ördög a részletekben lakozik. – jogos a felvetés. – Az apróságok építik a nagy terveket, azokra alapozunk, ha nincs fix betonozás összedől a ház, ahogy most teszi a nagy mű, hiszen atomjaira esik. Ennél én… erősebb várat húznék fel, elveszve a részletekben. -  átvitt beszélgetés, minden szónak van jelentősége, ha jól értjük megy egymást, ha nem… nos akkor is van, csak más. Vágyat látok benne, azt érzek, de milyen jellegű ez a mohóság? Mire éhezik a pokol egyik hercege? Mit szeretne befalni, belakomázni? – A vérfürdő előzménye lesz a fénytelen sötétnek, ha abban jobban otthon érzed magad, hát tekintsd előjátéknak, mert ami utána jön, meglátod tetszeni fog, de ismeretlen, mint olyan riasztó, pedig minden ismeretlenből megszokás lesz kiaknázott lehetőség, elfújt gyertyaláng, ami már nem hoz több kívánságot, önnön maga miatt létezik és enyészik el, hogy aztán újból lángra lobbanjon. – mint minden a világban, minden erről szól, az új holnapról, a reményről, a feltápászkodó továbblépésről.
Ráemelem a serlegem, együtt iszunk. – Mennyire kíváncsi vagy, vezess be a titokba mi hajt téged, hogy ilyen kérdéseket intézel hozzám, pont most? Mitől lettem érdekesebb, mint eddig? Mi keltette fel az érdeklődésed annyira, hogy tőrbe csalj és nyíltan megfenyegess? – közelebb hajolok, hiszen ő megérint, megteszem én is, a szeme alatt a számmal a bőrét, miközben beszélek végig húzom felette, már nem érek hozzá. A szájára simogat a leheletem. – Az Éden színe lenne, ami meghatározza az élvezeti értékét, vagy maga az Éden az, ami megadja nekünk a kéjt? Mondd hercegem, nem mindegy milyen? Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. – mielőtt komolyan vehetné a szám az ajka közelébe hátra dőlök, kiiszom a serleget és mellé teszem, hogy letámaszkodjak a kezemre. – Mert egyszer világosság lett, senki nem mondta, hogy ez a jó döntés.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Kiválóan szórakozom - lassan felelek, szinte húzom, mert nem sietek, nincsenek kétségeim, úgy teszek mégis, mintha átgondolnám, mert a tettetés is szórakoztat. Egyikünk sem annak mutatja magát, mint aki, hiszen az őskáosz fejében fenevadként kellene egymásnak esnünk a pusztán mégsem teszünk mást, mint kimódolt léptekkel kerülgetjük a forró kását. Felnevetek a kérdésére. - Egy kis pirosság az arcodon jól mutatna nem tagadom, de azt hiszem korábban kellene felkelnem ahhoz, hogy zavarba hozzalak még ennél is - hogy nem aludtam és ezeket a szerencsétleneket is hajtottam most mégis úgy érzik az éji panaszok után, hogy megérte, minden megérte, mert bár nem látják a fekete szárnyakat, szinte hallják a suhogását.
- Természetesen büntetés, amiért nem feleltél a levelemre! - vágom rá most hirtelen, pedig ó milyen ravasz róka ez a Ramiél, foghegyről vigyorgom rá - Nem gondolom, de biztos vagyok benne, hogyha pucér testem látása kényeztetne, akkor azt rónád fel nekem egy ilyen csalafinta kérdésben. Ravasz vagy, öreg angyal - és ezt bókként mondom, másként nem is lehet, hiszen ravasz is, öreg is, angyal is, nem hoz szégyen a fejére egyik jelző sem, és nem hoz ő sem reájuk, a szavak sima fondorlatossággal ölelnek körül engem, pedig én vagyok a kígyónyelvű és mégis, hagytam, hogy fölibém kerekedjen annyira elvarázsoltak a külsőségek, a megjelenésének puszta kellemes ténye. - Észben tartom, hogy legközelebb világosan fogalmazzak és annak rendje és módja szerint kikössem a megjelenés módját. Nemdebár ezért nem tudtál dönteni mit felelj, hogyan is mondhattál volna igent vagy nemet, ha nem tudod, hogy pontosan mire teszed - sóhajtom azzal a fájdalmas megértéssel, amivel az emberek hazudják egymásnak a törődést, de én velük ellentétben törődöm az angyallal. Mohóságom dicsfényként övezi, a szurdok felett hajnali vadászatra induló sasokkal együtt figyelem éles szemmel minden kis mosolya az enyém, minden mozdulata, amivel megsimogatja a méltatlanokat, akik mégiscsak jók valamire. Megmutatni azt, milyen finom keze is van a szép halálnak, és mennyi kegy cseppen ki az ujjai végén azért, hogy a kegyvesztetteket megajándékozza. Sűrű benne a sötétség azt mondják, de nem növesztett patát és ördögszarvakat, annak mutatja magát aki volt, angyal a legfelsőbb mennyekből. És mégis... mégis a pillantása rajtam vétkezik, és ettől megremeg a lábam és közelebb lépek hozzá.
- Kegyes úr vagyok - méltósággal veszítek éppen szúrós pillantást vetve rá, de kedvtelve mosolyogva - és nem félek, hogy ne találnánk a kedvednek valami más kifejeződési lehetőséget. Teljen sok örömed ezekben az ajándékokban, saját kezűleg válogattam neked össze őket, később ha akarod elmesélem a történetüket - biccentek fejet, hogy teljes legyen az átadás gesztusa.
- Születnek még legendák a modern időkben? Azt hittem csak sötét angyalokról szól a fáma és a sötétből előtekergőzött leviatánokról, de persze imádom, ha rólam beszél a nép - szélesen elmosolyodom, bár a lágyuló szív sosem jelent jót egy démonnak, ahol a Halál azt mondja szimpatikusnak talál, ott én nem fogok méltatlankodni a szóbeszéd ellen. Majd elmesélem a fiúnak, hogy mit beszélnek róla, és elmesélem ezt a pillantást is, amitől borzong a bőröm az ing alatt, és lekívánkozik rólam a nadrág. Vagy a fegyverem a kezemben? Pont olyan nehéz eldöntenem, mint amilyen nehezükre esik a halandóknak elereszteni a választott végzetüket, mély mordulással sürgetem a visszavonulásukat.
- Nem olyan nagy baj az, de alkalmasint élvezettel hallgatom a felvilágosítást mester, mert ehhez elég jó leszek - hogy nem vette zokon a célzásom azt sugallja, nem afféle női praktika vonzotta a sötétség keblére, így bátran hátat fordítok neki. Egy pillanatig az arcom is eltakarom előle, mert viselt vonásaim nem tudnak dönteni afelől, hogy mit mutassunk: zavarjon-e a kedvencem emlegetése, vagy érjem be a tudással, hogy ő is tudja az én titkolatlan titkom. Csakhogy míg az övé csak magát jellemzi az enyém meglehetősen törékeny, vajon mi oka lehet az angyalnak arra, hogy felhívja rá a figyelmem? Ó Ramiél, mit forgatsz a fejedben? Csak nem szolidaritás támadt benned, vagy magad is rákívántál a rabszolgatartás örömeire?
- Hadd kényeztesselek el, és hadd nyugtassalak is meg. Heten vannak, mint a gonoszok a környező sziklák között - vele iszom, de nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy bár kényelmesen elhelyezkedett a tekintete éber és fürkész maradt - a csatlósaim legjava, természetesen, olyan harcosok akikkel számolni kell, és nem akarnám őket az ellenségeimnek tudni. Távolabb még többen, hiszen veszélyes az utazás, az egyik völgyszurdikban könnyebb karaván pihen, a zajra idejönnének. Nekünk volt időnk felkészülni a jöttödre, néhány bűvigét és igézetet követettünk arra az esetre, ha szükség volna rá, míg neked tudom, nem volt erre időd is lehetőséged. Figyelj csak rám, és nem lesz szüksége egyikünknek sem az óvintézkedésedre - csábítom a biztonság illúziójába, ahova úgysem követ, könnyedén megemelem a vállam. - Az örök életem is rövid pillanatok és tervek sokaságából épül fel, amik persze távoli célokat szolgálnak. De mi értelme a létnek, ha nem veszünk el a részletek örömeiben? - tudom én tudom, túl sok elveszés tévútra vihet, de annyira nem vagyok elveszett, hogy ne az ő szavaira figyeljek, bár a száj, ami mondja sem lehet mellékes, mégis, mégsem a hangja az, amitől az égre kúszó első napsugarak ellenére is megborzongat valami belső hideg.
- Nem félem a sötétet, mégis egy vérfürdő kiszámíthatóbb, mint a fénytelenség - s Amara, akit a Pokol mélyén börtönöztek be okkal táplál haragot minden démon iránt. Ugyanakkor arkangyalok segítettek az Úrnak abban, hogy elfogják, mind, mégis Ramiél él és fekete fényben fürdik és a szavai hallatán van értelme a káosznak. Iszom még, mert erre inni kell, könnyű bort a nehéz szavakra.
- Rólad szeretnék hallani most, csakis rólad, hogy mi vezet téged. A tettek és tervek azt hiszem megvárják a szalámis tortillatekercset, hadd halljak rólad - nézek rá ahogy közel ül, leejtem a kezem és nem tudom nem megérinteni fekete nadrágba bújt térdét, hunyorgó pillantást vetek rá. - Te a szép halál miért cseréled a ragyogó mennyeket egy sötét Édenre?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 10:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4




We should form a new foundation
If we could find the right location

- Tán nem szórakozol elég jól így is? - na a végén kiderül, hogy felöltözve még unalmas is vagyok és kevéssé  sem érdekes, a szívemre fogom venni a szavait, abban az esetben jobban fogunk mulatni, én mindenképpen, mert a csata heve jobban izgat, a kard forgatása mára természetes mozgásterem lett, pontos, célzott szúrásokkal juttok finom falatokat az Úrnőmnek, a fekete királynőnek, a sakktábla bábui között, a kérdés annyi, hogy a sötét király leszek vagy valamelyik paraszt, ha átverne, ha nagyobb hatalommal szövetkezne Amara, mint jómagam, nem lenne meglepő és nem lenne lehetetlen sem, csupán elképzelhetetlennek tartom. Túl hű vagyok hozzá, ezen a hangomon, mára a dolgok összeállnak, összemosódnak, a két akarata egyet formál lassan és nem kell attól félnem, hogy összeveszek magammal a nyílt utcán. - Milyen gondolatok járnak a fejedben Misran, szeretnél zavarba hozni? - felé pillantok egy nő arcáról, aki éppen az ujjam után csókol, mennyi, menny tisztelet. - Jutalom vagy büntetés, hogy a kedvemért gúnyát öltöttél? Miből gondold, hogy a természetes meztelenséged nem lenne tiszteletteljes a számomra? - ha incselkedik, miért is ne játsszam a játékot a kedve szerint? Nem vesztek vele semmit, már itt vagyok a szemtelenséget elkövette, már csak jóvá kell tennie és valljuk be tényleg reagálhattam volna a szép levelére, a hely és időpont megjelölésével. - A leveledben sem írtad, hogy kötelező a meztelenség, bátorkodtam azt hinni, nem is várod el. - felé mosolygok, követem a kezének vonalát a testén, az ujjam végig siklik egy szemöldökön, aztán már tolja is alám a következő arc magát.
Mégis a démont figyelem, a szívére hallgatok, tudni akarom mennyire játszik velem, nyilván teljes mértékben. Mégis aprót elmosolyodom, démonok, minden bűn az övék, maradjunk mi pedig tiszták, amikor a lábunk elé dobja a csábítás trükkjeit, legalábbis ő ezt teszi. Ennél jobban figyelmen kívül hagyom, pedig izgató, forrónak tűnik, simának, ízletesnek, elrágni valónak. Nem lopja kétely magát a szívemre, hogy nem, lesz alkalmam megkóstolni, hiszen Misran akar valamit, emiatt bevet mindent és én nem leszek rest kiaknázni a lehetőségeket, ha a kedvem úgy hozza.
Visszavándorol a pillantásom, felmérem a kigombolt inge mutatta bőrrészt, a nadrág simulását, hergelőn megállapodom az ölén, a combokra billen a fejem, el a lábszárán a bakancsa orráig és onnan az ujjam alá simuló nő szájára. Mintha minden véletlen lenne és nem egy előre megkomponál színdara résztvevője lennék, de ezt a darabot túl sokan játsszuk, hogy ne szóljak bele felrúgva a szerző akaratának engedelmeskedő erőket. - Döntetlent ajánlasz Herceg, s ezzel elúszik az engesztelés lehetősége, pedig egészen… - úgy hallgatok el, mint aki nem biztos benne, hogy ki akarja mondani, de az egész játék. - kedvet kaptam kárpótolni téged, de elfogadom a tiszta lap lehetőségét. - milyen színpadias mozdulat, közelebb hajolok az egyik halandóhoz, beszívom az illatát. - remek ajándék, mennyi megadás és vágy a megtisztulásra. - ki tudja mit teszek a kaszával nem igaz? Az is lehet, hogy ténylegesen megtisztítom őket, hogy Amara hatalma képes erre is, én már csak tudom, de rajtam kívül ki más is sejthetne bármit?
- Nocsak, már a hitet csemegézed, mesélik, hogy megváltoztál, hogy valaki megtöri a kegyetlen szíved, de azt hittem legenda, most látom… - most veszem úgy szemügyre, hogy leégjen a bőr róla. - hogy talán igaz. Szimpatikus hozzáállás. - kilépek a halandók köréből, még megfürdök a sóvárgásukban és aztán egyszerre sóhajtják a távozásom okozta csalódást. A démon után lépkedek. - Itt a baj - eszmélek rá, valójában értem a szavait, az enyhe kis célzást az Úrnőmre, értek én mindent. - Amiről te beszélsz, azzal élek, az nem randevú, de ha jó leszel hozzá elmondom a különbséget a kettő között, lehet a szívedbe lopnám a tanácsokat és az otthon tartott kedvenced is örülne kicsit. - finoman piszkálom meg, nem szeretném megsérteni, még nem, most nem, nincs okom rám élcelődöm csupán.
Megtörténik, kényelembe helyezem magam, felhúzott lábamra ejtem az alkarom, már csak őt szemlélem és a mozgást mögötte, de az érzékeim jelezni fognak akármi történik, előbb hallom meg, mint meglátom, ha akarok szívverések is leszámolhatnék, abból megmondanám hány embere van itt, de nincs még jelentősége, nem fenyegető, ám ez egyik pillanatról a másikra fordulhat meg. Lucifer gyermekei elég rafináltak. Átveszem a serleget, megszemlélem, aztán biccentek. - Te hízelegsz nekem, herceg. S mint olyan jobb lesz nagyon figyelnem rád. - így is teszem. Belekóstolok a borba, elismerően csettint a nyelvem. - Örök életed van, miért számolsz a rövid távú tervekkel? - messze kell tekinteni, neki és nekem a fajtájának és a fajtámnak, olyan messzire, ami már elérhetetlen lenne egy halandó gondolkodásnak. - Mindaz ami eltűnik, majd új értelmet kap új reményt, új életet kezdünk a sötétség országában, a lerombolt világ új alapokra épül, ha eljön az ideje érteni fogod, és addigra eldöntöd melyik oldalon harcolsz majd, mindenki megteszi. A fény kihuny, a sötét lesz az új napkelte. Dicsőséget, bőséget teremt az új Éden. - direkt nem mondok semmi konkrétat, de neki nem is kell, biztos vagyok abban, hogy olvas a sorok között és ha kémkedni van, nos akkor nem adhatok neki információt. - Erről szeretnél hallani? A tervekről? A tettekről, amik elvezetnek oda? - olyan közel ül, hogy érzem az illatát, a hajának hajnal leheletét, a bőre pulzálást, hallom a beszívott levegőt végig áramlani benne, látom őt, a szemének színezetét, az arcának vonásait. Ismerem ezt a testet, ha nem is olyan jól, mint ildomos lenne, de ismerem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Sokat adnék azért, ha én lehetnék a kéttucat, amely a vigasztaló érintés érzékiségére fittyet hányva nyugszik meg a Halál simogatása alatt. Sokat adnék azért, ha engem ölelne a keblére, mint a mondás tartja, ha az én számról fakasztaná fel az áhítat csendes sóhaját, ami illik a hajnalba. Sokat adnék érte, de azért a terveimet nem adnám fel, így szemhunyorítás csupán az irigységem.
- Sokkal jobban szórakoznánk, legalábbis én egészen biztosan - és a kíséretem tagjai, ez az őszinte válasz, a démonlélek fogékony még a meztelenség csínyének kiélvezésére, fricska ez az első emberpár után, akik az Édenben még meztelenül szaladgáltak s aztán száműzetve már eltakarták magukat. Mi megmutatjuk amink van, mi démonok létrehozzuk a saját Édenünket, de mi marad a szemérmes angyaloknak? Örök száműzetés? - Kard helyett inkább dorongot mondanék, és máris élnék vele, de hát... a tiszteletedre én is felöltöztem - ő az arcokon, izzadt tincseken, gyöngyöző homlokokon és bársonyos szemhéjakon simít végig, én addig saját magamon. Könnyű, lenvászon inget szereztem az alkalomra, félig máris kigomboltam, a bőröm alatta napsütötte, de az anyag színe is igazodik a rózsapír hajnali fényben dagonyázó éghez, csak éppen az alkonyat középbíborába fedi többé-kevésbé a testem, aminek oly kevés figyelmet szentel, hogy biztos vagyok benne, csak alaposan megvárat a szemügyre vétellel. Vagy tán tart tőle, hogy a feszes fekete nadrág és az alkalomra letisztogatott bakancs elcsalná a figyelmét. Nálam nem látni fegyvert, kisebb pengém eltakarja a ruha, a komolyabbakat pedig a piknikkosár és a pokróc. Persze csak szükség esetére.
- Alig várom, hogy kiengesztelj és megbocsáthassam az udvariatlanságodat, vagy ha okosságra vágysz, mit szólsz ehhez Ramiél: válasz nélkül hagytál, ezzel megsértettél. Merészeltelek megidézni fittyet hányva arra, hogy mi feladatok lehet éppen másutt, ezzel megsértettelek. Egy-egy, tehát nulla-nulla, és még ajándékokat is kaptál - bókoló kézmozdulattal intek a halandókra, még egy pukedlire is futja. Nem derogál meghajtani a derekam a szárnyas hatalmasság előtt miközben arra gondolok, hogyha én utasítást osztok neki és ő végrehajtja akkor tényleg kevés lesz a hely a Pokolban, Mennyben és a Földön is kettőnknek. Büszke angyal a Halál, hiszen részt vett a Teremtésben ahogyan azóta is lélekről lélekre részt vett a fenntartásában is, és bár nem érthetem a szolgálatkészségét látott olyan dolgokat ebben az univerzumban, amiket még én sem. Ez pedig óvatosságra int vele kapcsolatban, vonzzon bármennyire is égtiszta szemének mélye.
- Amilyen időket élünk, kipróbálom a hitet is - kis mosollyal gondolok a fiúra odahaza, akiben oly sok a hit és oly jól elrejtőzik a remény mit szólna vajon ezekhez a szavakhoz, mi váddal illet engem az angyal. Egy igazi angyal, nem olyan vérben tekergő nyomorult, mint amilyen van odahaza is. - Talán nem ez az utolsó fényes reggel baljós szavaid ellenére, de ha mégis, nem bánom, hogy téged csábítalak el benne egy-két jó falatra - ha halandó szívem lenne a szavai megremegtetnék, de nem rémít meg a sötét, inkább kíváncsivá tesz, és ami így tesz az számot tarthat az érdeklődésemre. Felszisszenek a gyönyörűségtől, ahogy természetes koreográfiával engedik útjára a halandóságukat elveszített emberek, nekem is kedvem támad a lábát simogatni miközben áthág közöttük - Gyakrabban kellene kidugni az orrodat Amara szoknyája mögül, és nem érne ilyen csalódás, a végére sem érnél a légyottoknak, minden napra jutna neked egy liezon, ha másra nem is, rám számíthatnál - incselkedem vele, miközben a hátam mögött jön, nem bízom benne, de mégsem tehetek mást, vezetem magam után és csak a végszónál fordulok felé, hogy lássam az arcát. A titka nyílt titok, de vajon titkolná-e egyáltalán, hogy urat váltott, miután az övé elhagyta, és új asszonya nem különösebben népszerű a mi kis felbolydult arkánumunkban? Nem tudom, annyi mindent nem tudok. - Helyezd magad kényelembe - én is ezt teszem, közel hozzá, szinte túl közel, de csak így tudom a borral teli ivóserleget neki nyújtani kényelmesen miután töltöttem a megcsorbult, de épen maradt palackból. - Igen, az te vagy rajta - mit tagadjam, az ereklyepárt egy vallásos házból emeltem el, nem akármilyen vésett poharak ezek, talán még kegytárgyak is voltak valaha. Egy neki, egy nekem.
- Némineműleg igen, de ahogy én látom nem kategorikus ellenkeznek, persze úgy lehetetlen meghatározni, hogy egyik oldal sem fedte fel egyértelműen a rövid távú céljait, a hosszú távúakat pedig évezredekkel ezelőtt eldöntötték már. A pillanatnyi döntések forgatagában te és én nem vagyunk szövetségesek, ahogyan eddig sem voltunk. De az eljövendő napokra sötétséget jövendölsz, és a sötétségben mindenki egyenlőnek tűnik és eltűnnek a különbségek... de mi fog eltűnni valójában? - kortyolok a borba ami hűségesen őrizte meg a zamatát, a szebb korok ízét.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4




We should form a new foundation
If we could find the right location
To: Misran

Halandó lelkekkel megáldott testek, melyek az érintésem alatt szinte fellazulnak, elhiszik, hogy megmentem őket, ezt akarják és nem is olyan régen ezt tettem volna, elcsitítom a félelmük, hogy megértsék övék a menynek országa, hogy az ezüstváros csak rájuk vár, megbocsátották bűneiket, nincs több nélkülözés, csata és fájdalom, hogy az Éden feltárja előttük kapuit.  Mert hívjuk az Istent akárhogyan, legyen a neve bármily magasztos, a hozzá vezető út akármilyen leleményes, leljük bár csatában a megváltást, feloldó imában, végül azok jutnak el az ő országában, kiknek a létezése az utolsó pillanatban megérti a bűnt és őszintén bánja meg. Imádkozzunk bármilyen néven hozzá, keletnek fordulva, térden állva, vagy törökülésben, az isten egy és ugyanaz, aki most elhagyta a Földet, hogy az Éden helyet a pokol csábítson kínzó ölére.
Úgy sétálok köztük, mint, akinek a kezében a békesség honol és valójában ezt is teszem. Szétosztom a megváltás ígéretét, miközben a tekintetem alig is méri fel őket, érzem a vágyat a halandókból, sütögeti az agyam. – Milyen ostoba remények Hercegem, mondd min változtatna, akkor máshogy mérnél fel? – nyilván nem őt ostobázom le, egy jó ark tudja mennyit ér az erő és hatalom a követők, a hűségesek, a pokol hercegei pedig bírnak egynéhánnyal, kötve hiszem, hogy Misran a meztelenségem okán szólított ide, hogy a múltkori vágyak muzsikálnak a szervezetében, sokkal több lappang emögött, még a végén kíváncsi is leszek rájuk. – Pucéran, szárnyba és kardba öltözve? Mmmm.  Tudsz élni. – hajakban siklik az ujjam, a kezem alá tárt arcokon, lehunyt szemeken, az ujjbegyeim térképeznek, puha érintés, szinte rebbenés. A nevemre felöld a gát minden sóhaj bennem visszhangzik, azt kapták hát, akit akartak, engem várnak, egy hozzám kötött szép szólam hozta őket, hogy önként vagy sem az már nem érint. – Sőt mi több, egyenesen megsértette ez az udvariatlan gesztus. – milyen engesztelhetetlen hiba, nem kezdtem vele levelezésbe, Ejnye. – Okosan bánj a száddal Misran herceg, nehogy én legyek, aki zokon veszi a szavaidat, még a végén úgy találom utasításokat osztogatsz nekem, ebben az esetben vitatkozhatunk a tisztelet fogalomköréről. – végig futtatom a tekintetem rajta, pedig ismerem ezt a testet, amit most visel magán, meg azt is, ami a valósága, ami benne rejlik, tudom milyen a sajátja, a gyúrt és teremtett démon, de ez sem áll neki rosszul. Kis gúnyos mosoly szalad a szám sarkába, ahogy a nevem maszatalom el a cipőm orrával tönkretéve a kört, mely amúgy sem tarthatna fogva. Átnézek a válla felett a tájat szemlélem, hol lehetnek a csatlósai? Mert nem ezekben a testekben, azt erősen sejtem, ám gyönyörű terv része lenne, mégsem hiszem, hogy  a megtámadásom a cél. Lassú, nyugodt szemlélődés után térek vissza hozzá, vizsgálgat, tanulmányoz, mintha tényleg meztelen lennék, botorság lenne bedőlni ennek a nézésnek, ezen szavaknak, hiába démon, hiába hírlik messze földön bújának, mégsem tartom valószínűnek, hogy emiatt hívott ide, szemtelenül, teszem hozzá.
- Ékesszóló beszéd, milyen sok hit rejtőzik egy démon fejében, a tegnap lezárultak valóban, a holnapok meg vannak írva, a jövő sötétbe burkolódzik és nem mert kiismerhetetlen, hanem mert a fény ellentéte és a fény kialudni látszik, de miért is ne ülhetnék le … piknikezni? – valójában mi tart minket vissza tőle? A szabad akarat, melyet ajándékul kaptunk a mennyek és a pokol lezárásával, a döntés képessége, eddig tettük a dolgunkat, most is azt tesszük vajon?
Odabent néma a másik hang, béke ragaszkodik a belső szerveimhez, a szívem alig üti a kellő ritmust, csak a körülöttem térdelők halk légzése ad kellő dallamot a napkeltének.
Előre lépek, azonnal szétrebbenek, úttat nyitnak nekem a Halálban hívők és oda tartók. A lábam érintik meg, a lábszáram, a cipőmet, miközben kifelé lépkedek. – Minő csalódás, hogy politizálni hívsz én meg azt hittem valós randevú, milyen régen nem is jártam olyanon. – kavicsok ropognak a talpam alatt, szellő kap a bőrömre, követem őt.  Letelepszem, a kard markolatára fogva feljebb húzom az egész tartóval együtt, hogy ne nyomja a hátam, de le nem teszem, hiszen biztos vagyok benne, hogy nincs egyedül. Kényelmesen nekidőlök egy párnának, a lábam elnyújtom, úgy fordulok, hogy őt is lássam, de mögé is valamennyire. Az ördög nem alszik, itt ül velem szemben. – Érdekes elképzelés, hogy te és én szövetségesek lennénk, javíts ki, ha tévedek, de a ti céljaitok némineműleg  ellenkeznek az enyémmel. – hiszen Ophilia nem tartotta meg a titkom talán nem is volt az sosem, mégis tudom, hogy találgatnak, reménykednek, hogy végül a jó oldalra lépek a végső pillanatban és ki tudja… talán így is lesz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 19, 2020 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
A fohász hangjai felerősödnek, mert a rémület megedzi a torkot és hiába egy angyalt várunk, a fények és részek megjelenése a körben megdobogtatja az emberek szívét, megedzi a torkot, kitágítja a szótagokat. Ahogy az apróbb darabokból nagy egész lesz és a szem nem is fogja fel a részleteket, csak tud tudja, amit tudnia kell, hogy a semmiből valami lett, hogy ahol az előbb még a hajnali fény szitált ott most egy férfi alakja áll, az a valami, az a nagybetűs Csoda, ami elválasztja a hétköznapit a rendkívülitől. Megtelik a levegő valamivel, aminek nem adtak nevet a teremtés hajnalán, jobb szó híján nevezzük varázslatnak, és hozzánk szól az az égi lény, akit már beszennyezett a Föld legmélyebb mélyénél is mélyebb sötét, bár ez a küllemén nem hagyott nyomot. Hogyan is gondoltam? Csak a 90-es évek előtti filmekben volt szokás úgy ábrázolni a gonosz, hogy az megmutatta magát első pillantásra, de sose volt igaz. Bár ki tudja mit rejteget a ruha alatt.
- Valahogy az reméltem készületlenül ér az invitálás, pucér leszel, mintha ma teremtettek volna. Pucér és fegyvertelen, na jó, egy fegyvered veled lehetett volna, ha már hozzád nőtt - így köszönnek a démonok, nem? Obszcén gondolatokban dagonyázva, önelégülten mosollyal gyűrve fel azt a sok bőrt a képemen.- Nem tagadom, semmiben sem szenvedek hiányt. Üdv neked Ramiél - ahogy megnevezem sóhajt a keze alatt a lelkek köre, alázattal lehajtott fejek simulnak az ujjai alá. Megváltást ígértem neki, akad köztük bűnös és bűntelen is, bár eredendően egy sem vétlen, az angyal tudja, hogy valójában mit érnek. Oly szép és szertartásos a megjelenése, hogy egy pillanatra még engem is rabul ejt, de nem téveszt meg, egy gyűrődés a hátán, a kezének mozdulata amivel leengedte a markolat után kapó reflexet elárulja, hogy nem védtelen madár a kalickámban, amit rá se zártam, ahogyan én sem vagyok az, és bár őt magányra kárhoztattam, én egyedül sem vagyok, ha megrettentene ez az ádáz tekintet megnyugtatna a démonaim közelsége, ám mert inkább felizgat...
- Te vagy rá az élő példa, hogy szoktak. Nemnek vettem, szóval zokon vettem és ennek következményeként intézkedtem. Nem várok hiába, soha, senkire, rád sem, szép Halál, ha el akarod kerülni az ilyen kínos intermezzókat tisztelj meg azzal, hogy visszaüzensz - és valószínűleg ugyanígy megidézem csak akkor zártabb köröket alkalmaznék. De már itt van, szembe áll velem, a nevét maszatolja amit én rótta fel a földre, hogy idehozzam őt, gyönyörködöm benne, mint a jól végzett munka érett gyümölcsében. Kár volna tagadni, a szemrevalóbb angyalok közül való, teremtőjük alighanem ugyanabból az anyagból gyúrta őt is, mint Lucifert.
- Minden Sötétség után ott van egy új hajnal fénye. A tegnap sora lezárult, a holnapok megkezdődtek. Nem látok rá okot, hogy mi ketten miért ne beszélhetnénk, ha már a fajtáink békét kötöttek úgy mint angyalok és démonok, és egészen másfajta érdekszövetségre bomlottak fel. Gábriel, Mihály, Lucifer és Amara határozzák meg most az eljövendőt, de elég jól hangzik a gondolat, hogy mindezeken túl Ramiél és Misran is leüljön egy asztalhoz... vagy inkább piknikkosárhoz. Gyere - invitálom a mélység fölé nyúló sziklaperemen leterített nagy takaróhoz, amit csíkos huzatú párnák kényelmesítenek a romantika korának eleganciáját felelevenítve. - legyél a vendégem némi borra, süteményre, földi mindenféle jóra, hogy egészen túlvilági dolgokról beszéljünk - csalogatom ellépve a dermedt emberkörtől.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4




We should form a new foundation
If we could find the right location
To: Misran

A hívás úgy ér, mintha hideg víz csörgedezne végig a hátamon, lefolyik rajta és végig ránt, érzem a hívást, tudom, ellenállhatnék neki, megpróbálhatnám, de vérből és mágiából köttetett. Erős, elemi igézet. Sietve kapok a  fegyvereim után, mert tudom, hogy az ima és az idézés ereje kikap a térből és időből, leránt a mélybe, majd feldob, mint, amikor mi mindannyian a földre zuhantunk és igaz lett a régi poén, a nőknek ellőt hódító duma, ja… fájt.
Körbe pördül a szoba, a világ és kiszippant a mágia ereje, a testem mintha millió darabra esne szét, hogy egy másik helyen rakodjon össze, mint a porszemek. Atomháború a gyomorban, a szívben, a bensőben. Maga a megjelenés felvállalás a létnek.
A hangok még a fülem érik, a kánon szőtte háló befedi az elmém egy pillanatra, mielőtt a hajnal pőre világossága a szemembe lopná a fényt és kirajzolódik a démon alakja a körön kívül, az obszcénul szemtelen vezényléssel. Leolvadnak az ujjaim a kard markolatáról.
Felsóhajtva intem csendre a hangorkánt az igazán hízelgő ima áradatát, csak legyen végre csend, hogy halljam  a gondolataimat, na persze lehet hozzám szépen szólni, mennyeien kérni, még talán teljesítek is, ha úgy hozza a kedvem. - Hallgass! - csendes parancs a hangom, de nem én vontam a szívükre ármányt, nem rám fognak hallgatni, csak ha megtöröm a démon igézetét. Tudom, hogy engedelmeskedni fog, hogy elcsitítja őket, akiket elém tárt.
- Neked aztán van bőr a képeden, démon. - nyugodt a hangom, halk, apró kis kívánás csendül benne, míg körbe járom a kört és egyesével megérintem a szeánszolók arcát, milyen forró a sok finom emberi bőr, milyen ízletes. A bakancsom talpa alatt ropog az elszórt csont, fekete nadrágomban és hófehér ingemben meglehetősen illek ide, a kard és a kasza a hátamon, mágia rejti a szemek elől. Tekintetem le sem veszem a hercegről, pofám leszakad. Tényleg nem fél semmitől, oka kell, hogy legyen, hogy ide hívott. Nem lehet egy elutasított levél, ahhoz sok a befektetett energia.
A kanyon felett mindig csodálatos a napkelte, jó néhányszor láttam már, megannyi szögből.
Az emberek hangja némaságba fordul és ha nem tévedek ők az ajándékaim.
- Szoktak neked úgy nemet mondani, hogy te azt annak is veszed? - visszatérek a kör tetejéhez a lábammal kenem el a nevem benne, milyen szemtelen egy dög ez, a pokol szülöttei mind ilyenek. Ha csak nem játszik, az egész felhívás keringőre. Mint a múltkori találkozás, amikor a bőröm vette tapogatás célzata alá, ami eleddig nem jellemezte fura kis ismeretségünket. Talán árt neki a földi lét.
Annak ellenére, hogy azt mondanám barátságot nem kötöttünk, azt sem, hogy túl sok beszélni valónk lenne egymással, volt képe iderángatni. Mi céllal vajon? A tudás fáját learatták már oly régen, talán egyszer újra sarjad, ha úgy alakul, ha nem és Atyánk elhagyta ezt a földet és minden veszve, akkor is jobb tudni, hogy kik lesznek azok, akik majd a sötét oldalt szolgálják és ki harcolnak körmük szakadtáig a jó ügy érdekében, amikor majd a mennyek megnyitja kapuit, mert meg fogja. Talán ez izgatja őt is?!
Elsüllyed Bibliák lengedeznek a vizek mélyén, kipusztul a tudás a hatalomvágy mindent ledönt a  falakon kívül és belül. A pánik már visszavonulóban, de  az anarchia romboló sorai megvetették lábukat az emberiség lerombolt hite felett, nincs mit kezdeni ezzel, el kell fogadni és tudni, hogy valamerre tart a világ. Ezek a lények, ma elvesztik a lelküket, az életüket egy gonosz kis alku miatt, ami talán nem is arról szól ami, de ki tudja miről. Vajon tudják, hogy hullák, hogy Amara oldalát erősítik majd?
Nem lépek ki a körből, az emberek gyűrűjéből, hiszen most ő komponál, csak végig futtatom a tekintetem rajta, hagyom a szám sarkába megbújjon egy apró mosoly, ami talán jelen sincs igazán. - Milyen romantikus, hogy pont a napfelkeltét vártad ki. - játsszuk azt, hogy valóban a levele miatt vagyok itt, melyben ugyan megjelölte a helyet és időpontot, nagylelkűen nem vettem tudomást róla, nem vevén komolyan a herceg szándékait, amit most sem teszek, sokkal jobban hiszem, hogy más tervei vannak, mesteribbek.
Lényem szebbik fele elragadó álomban pihen a gyomrom mélyén, valahol az agyam ködfátylában figyel, de semmit sem ért.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 17, 2020 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Az indiánok imádták ezt a helyet. Istenként imádták. Szó szerint azt gondolták, hogy ez a hely egy Isten teste - léptem ki a meredély szélére, és mögöttem az összeverődött embercsorda egy emberként hördült fel. Nem voltam benne biztos, hogy azt kívánják NE zuhanjak le, vagy inkább azt, hogy igenis tegyem meg, annak ellenére, hogy aktuális parancsuk szerint követniük kellett mindenhova. Most is bizonytalan léptek csikorogtak a bizonytalan kövekkel, felzihált egy pár torok ahogy a hozzájuk nőtt emberek letekintettek velem együtt a szabad mélybe, mert követtek engem annak rendje és módja szerint. - Igazság szerint én is imádom, bár az én ízlésemhez képest egy kicsit túlságosan közel van Las Vegashoz - a pillantásomat a hajnali kékben fürdő égre emeltem. Még nem tört ki a keleti horizonton a világosság, de már elhalványodtak a csillagok és kapitányom az összes lámpást és fáklyát eloltotta mielőtt visszavonult volna elég tisztességes távolságba ahhoz, hogy az angyal ne vegye zokon a közelségüket, ha ugyan észreveszi őket mielőtt későn lenne.
- De több nap, mint kolbász, chop-chop - ütögetem össze a kezeim is feléjük fordulok - ne lopjuk itt a napot hajnalok hajnalán, leülni körbe és imádkozni. Remélem nem felejtettétek el a szavakat! - majd két tucat férfi, nő és gyerek bólintott nekem, a Halálnak szánt ajándékok ezek, csak húscsomagok amikből majd kifejti a lelket amikor megérkezik. Szerény lett volna azt gondolni, hogy "ha" megérkezik, de éppen elfoglaltam magam az angyalidéző kör felrajzolásával. Az emberekkel összekevert vérem használtam, mert egy arkangyalt készültem meghívni, aki nem válaszolt a saját kezűleg írt invitálásomra, pedig úgy hírlik, a Sötétségnek adta magát, nincs mire gőgösnek lennie. Ramiél. A Halán nevét énoki rúnákkal a kemény földbe véstem, és rávetettem a hollócsontokat, majd a tüzet, ami elemésztette ezeket. Körülöttem vonultak az ima hangjai, én az igézettel csatlakoztam alájuk, de az ő szájuk szebben szólt, mint az enyém:
- Szent Ramiél, nyomorult lelkem és szenvedélyekkel teljes életem Közbenjárója! Ne hagyj el engem bűnöst, ne távozz el tőlem mértéktelenségem miatt. Ne engedd, hogy a gonosz démon hatalmába kerítsen, erőt véve halandó testemen. Erősítsd meg gyenge és erőtlen karomat, és vezess az üdvösség ösvényére. Igen, Istennek Szent Angyala, nyomorult lelkem és testem őrizője és Védelmezője, bocsáss meg nékem mindent, amivel életemnek minden napján megbántottalak. És ha az elmúlt éjjel valamiben vétkeztem volna, akkor óvj meg engem a mai napon, és őrizz meg minden ellenséges kísértéstől, hogy semmilyen bűnnel meg ne haragítsam az én Istenemet. Könyörögj értem az Úrhoz, hogy erősítsen meg az ő félelmében és méltasson az ő jóságára engem, az ő szolgáját. Ámen. - szólt a kórus és én büszke karmesterként idéztem körünkbe a vonakodó sötét angyalt a kelő nap első sugaraival. Magam választottam az imát hozzá, remélem értékeli a fricskát a megrontott szent, a szentségtelen rút, munka nélkül maradt Mennyei Halál.

#misrankezdő #misrankezdő4
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 17, 2020 9:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


***
Grand Canyon, Arizona - Page 4 N5oIZNkyQ30Jg94b3jaIBfQkfZQC71DkM0yIwHQxYA9CrLetb4y3Q0MnBqsdqmBYjqm5MorIjbMjb3lrqpqpkCxZh5SwfgHGUnn0cyGiWrsV-xzxysQFSTp7D5-5NCfcJiDz
***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7