Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Anael lakása •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Anael lakása VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 1:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


329
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


Távozott.
Súlyos lépteit még hallottam.
A némaság kínkeserves fájdalommal ordított bele a tiszta békességbe, amely szinte szétrepesztette dobhártyámat. Utána tekintettem, azonban csak a zárt korhadt ajtóra vetettem fáradságtól felsötétlő íriszeimet. Egyedül maradtam, ténylegesen. Ez volt hát, amire vágytam nem? Fájdalmat és gyötrelmet okozni neki. Kitépni a lelkét mellkasából. Akkor az enyém miért sajgott ennyire? Azt tettem, amire vágytam… Hacsak… Tétován megráztam a fejemet, s mielőtt még a gondolat burjánzni kezdett volna csírájában fojtottam is el. Ahogy belerévedtem a semmibe, rájöttem: nem változott semmi – az élet lassan újra berobbant a tudatomba; hallottam az alattam lévő öregember televíziójának sercegő képcsövének hangját, a felettem kiabáló házaspár elcsukló ordibálását… Ennyi?

Tétova léptekkel sétáltam a kopott szegélyű ablak mellé, ahol a szakadt függöny óvó takarásában leltem meg menedékem.
Egyre távolodó alakját figyeltem a neonfények tündöklő színeiben. Néztem, ahogy távolodik… Kisétál az életemből, mintha ez lenne a világ legtermészetesebbike, azonban hiába minden felszínre bukó düh hullámom mégsem tettem semmit sem, pedig… Utána mehettem volna, amelyet voltaképpen szerettem is volna megtenni, azonban a dac és a büszkeség nem engedte hiába annak, hogy nem értem be ennyivel. Keveselltem mindazt, ami történt még annak ellenére is, hogy túlhevült érzelmeim túlhevült vágyban fürdőztek ittléte alatt. Feladta. Nem küzdött, nem harcolt… Egészen egyszerűen csak alázattal elfogadta!

Tekintetem lassan lejjebb csúszott, ujjaim megszorultak a penge markolatán.
Ha bántam is… bármit ezen az éjszakán, úgy ez hamar elfeledtette velem. Emlékeztetett, hogy mindez bár megtörtént korábban már elhatároztam, hogy nem számít – erőszakkal kényszerítettem magamat, hogy ne sajnáljam és ne érdekeljen. Tudtam, hogy nem helyes, azonban mégsem akartam többet tapasztalni ebből a visszatérő érzésből. Elég volt. Gyakorlattal és rutinnal tartottam távol magamtól a fájdalmat, csakhogy… Ezúttal…

Nem éreztem hatalmat. Nem éreztem dicsőséget.
Hanem egészen egyszerűen mindent éreztem.
A közöny köntörfalának túloldalán nem várt más, csak a fájdalom – szinte régi jó barátom, akit mindennél és mindenkinél jobban igyekeztem távol tartani magamat; olykor hagytam, hogy a felszínre bukkanjon – ám ezúttal kíméletlenül kopogott be az ajtón ezen a kellemetlen éjszakán és hiába számítottam rá mégsem sikerült felkészülnöm.


Részemről az öröm és bocsánat, hogy eddig várattalak a végével. Sad k76k


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Anael lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 19, 2020 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Again Again

@Anael && Raiden  


Fájdalmam visszanyelem, már nem tehetem ezt. Egyre jobban kivetkőztem, mint még eddig soha sem. Árnyéka vagyok csak önmagamnak, szinte emberi semmilyen árnyéka. Visszaidéződnek benne a régi emlékek, mikor még az én Anaelem volt, mikor még puha bőrét érintettem, s csókoltam. Mikor illata belengett, és most? Belenézek a szemébe, s mintha sötétség köszönte vissza. Nem létező lelke elhalványult. Ezt én tettem? Ha együtt bukunk most boldogan élhettünk volna? Lehetet volna fogadott gyermekünk, boldogságban élnénk messze mindentől, s mindenkitől?

Ezt már soha sem fogom megtudni. "Elkéstél" Visszhangzik a fejemben a mondata, ami üveges tekintettel párosul, s olyan, mint ha szívem tépné, s darabolná. Hang sem jön ki a számon, csupán a szuszogásom hallatszik, ami fájdalommal van tele. Felemelkedem, miközben a penge a kezében.
- Legyen. - Suttogom. Összekaparni most magam lehetetlennek tűnik, de ezt az akadályt is megugrom. Lehunyom a szemem egy pillanatra, s hagyom, hogy az utolsó megrekkent könnycseppem legördüljön arcomon.
- Nem ejtek több könnyet érted. - Préselem ki fájdalmasan.
- Végeztünk, akkor végeztünk. - Megfordulok, s lépek az ajtó fele, nem törődve azzal mond e valamit, nem törődve azzal, hogyan fog nézni, hogyan mozdul majd, s mit sem törődve azzal, hogy angyal pengém nála felejtem. Elhagyom a lakását, ajtót pedig határozottan bevágom, mi erős ahhoz, hogy hangos legyen, de nem elég erős ahhoz, hogy kitörjem helyéről. Pedig legszívesebben ezt tenném, de nem koráztathatok. Ebben a városban nem így kell élnem majd, hiszen vissza nem mehetek.



Hihetetlen hálás vagyok a türelmedért, köszönöm  játékot.  3  k76k  ipippipi Szólj, ha zárhatom a helyszínt s4h4h  s4h4h





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 03, 2020 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


492
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


Tekintetem ürességtől telt, ahogy lelkem nyárfa félelmében mégis megremegett, mintha lassan porladt volna el lelkem, ahogy hűvös kezem forró húsát érintette; a perzselő nyarat felemésztette a rideg és kíméletlen tél, amely nem hozott magával mást csak kegyetlenséget és emésztő fájdalmat – vágytam arra, hogy szeressem és újra érezzem azt az érzést, amelyet egykoron nyújtott bódító ölelésével, nyugtató karjaival és félelmet elűző csókjaival, azonban ez nem volt több mint puszta emléknyomat, amelyhez mindketten ragaszkodtunk.
Szavaim, mintegy jégömlenyként törtek fel belőlem megfagyasztva a levegőt és az időt; a kopott falak most sötéten, vészjóslóan meredtek felénk, ahogy a világ körülöttünk megszűnt létezni. Kimondtam, amit már régen éreztem és mindeddig egy kis részem nem akart elismerni, mert rettegtem, hogy mi fog történni. Gyomromban idegesség húzódott, ahogy lassan felállt és hátrébb lépett kissé. Féltem Rá nézni. Féltem látni, hogy mit okoztam. Fájdalmat. Azt a fájdalmat, amelyet okozni akartam és közben mégsem. Nem akartam fájdalmat okozni, mégis sikerült. Elégtételt éreztem, azonban a lelkem mégis belesajdult. Sohasem voltam kegyetlen, ám ezúttal… Sem. Az elmém ragaszkodott a régmúlthoz, azonban a lelkem döntött: könyörtelenné formálódott irányába és az engesztelhetetlen fájdalom, amely gyökeret vert bensőmben és most rügyezni látszott még mindig nem volt elég ahhoz, hogy kivirágozzon – még többet akartam azzal, hogy utat engedek a keblemen nevelgetett gyűlöletemnek. Magamat. Legszívesebben körömmel téptem volna le húsomat, mert tulajdon önmagamat gyűlöltem mindennél jobban; amiben mindeddig hittem és amivé váltam – minden ide vezetett, ehhez a ponthoz. Őt. Mert ezzé változtatott. Mindenkit. Mert ezt az érzést akartam mindig is megtapasztalni és gyűlöltem, hogy ez az érzés egyáltalán létezett. Lepattogzott körmeim a tenyerembe vájtak. Valahol most örömet okozott a fizikai fájdalom; megszabadultam háborgó gondolataimtól és lelkemtől, hgoy valami egészen másra koncentrálhassam.
Némán figyeltem.
Nem könnyítettem meg Neki.
Nem tettem semmit sem, álltam mozdulatlanul és néztem, ahogy fájdalma olykor a felszínre bukik; nagyot nyeltem és dacosan felszegtem az államat – hátam merev volt, miközben íriszeimben nyugtalanító üresség tükröződött.
– Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni – formáltam a szavakat, azonban hirtelenjében még magam számára is elképzelhetetlenül idegennek hatottak. Nem sajnáltam. Már nem volt meg az a képességem, hogy segítsem vagy szánjak bárkit is; idővel közönyössé váltam a világot körülvevő fájdalomra, mert tudtam, hogy nem vagyok képes mindenkit megmenteni főleg itt. Nem is olyan régen hunyt ki belőlem ez a szikra, talán Carle volt az utolsó, aki e tekintetben mérvadó lehetett, azonban… Ő utána valóban nem volt már senki sem.
– Elkéstél – mondtam üvegessé vált tekintettel rá meredve – a mi időnknek a múltban a helye, nem a jelenben. – Mindössze ennyivel tudtam összegezni a mostanra egészen nyomasztóvá vált alaphangulatot. – Amire pedig Te vágysz, akit szerettél… Az a naiv angyal már csak számodra létezik. Nem él már. Csak én maradtam. – Nevettem el magamat idegesen a hajamba túrva; a régi Anaelt könnyedén lehetett szeretni, hiszen őszintén és odaadóan szeretett mindenkit nem is beszélve arról, hogy a tudni vágyása nagyobb volt, mint bárki másé.
Felvettem a földről az angyalpengét, amit nem sokkal ezelőtt hajított el. Megforgattam ujjaim között; Isten tudja milyen rég óta nem fogtam ilyet a kezemben.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Anael lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Again Again

@Anael && Raiden  


Csókja hihetetlenül jó érzés volt, bennem újra éledt minden szerelem. Minden iránta érzett vágyam, s minden emlék, amiket együtt éltünk át. Szeretem, és akarom, hogy szeressen. Kiélvezem méz édes, puha ajkát, majd ajkaim a nyakára vándorolnak, de  ekkor, mint ha nem lenne itt. Olyan, mint ha a sötétség megfertőzte volna.
Mellkasomra helyezi apró, törékeny, puha tenyerét, és tol el magától. Hirtelen szívem kihagy egy ütemet, ahogyan belepillantok tekintettébe. Mint, ha megfertőzte volna valami.
- Mihh... - Szökik ki hatalmas fájdalommal ez a szó, mire nem várok választ. Testem megmerek, oylan fájdalom kezd végig futni a végtagjaimon, amit egy penge sem képes okozni. Szinte hallom, ahogyan a szívem mellkasom börtönéből kitörni készül.
Folytatja...
- Miii... - Ismét ez a szó.. Felállok, s lépek egyet, megrázom  fejem, vállig érő hajam ide oda libeg, tekintettem nem tudom levenni róla, s percre se tudom felfogni szavait. Folyamatosan csak víz hangzik bennem "Ez már nem jelent Nekem semmit.".
Talán akkor ejtettem utoljára könnycseppet, mikor elvesztettem, de most újra legördül egy csepp arcomon, melyet dús szakállam fog fel.
Megakarok halni, levegőt se kapok.
- Anael, kér..ké..- Próbálok beszélni.
- Kérlek. - Suttogom halkan, de talán még hallja. Nem tudom elfogadni, nem. Megakarok halni.
Eddig az tartott életbe, ha egyszer megtalálom megbocsájt.
- Anael. - Mondom szinte már hisztérikusan a nevét, s még egy meleg, sós könnycsepp gördül. Harcos angyal, aki itt bőg egy nő miatt. Azonban tekintettem rácba szedem, s mereven nézek rá, hiába néha meg-meg csuklanak vonásaim.
- Ennél még az is jobb lenne, ha belém mártanád a pengém. - Mondom. Nagy levegőt veszek, s most jelenleg nem tudom, hogyan élem túl ezt a fájdalmat.
Behunyom a szemem, s kiengedem az utolsó könnycseppem is.

- Akkor jobb lesz, ha távozom. - Próbálok most hideg lenni, de már teljesen szét estem. Ami évszázadokon át összetartott, mint ha egy pillanat alatt lerombolta azt gyönyörű tekintetével.








○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 3:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


550
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


Angyali létem letűnt pirkadatán, amikor pusztán mások után titokban leskelődve tapasztalhattam meg az érzelmeket és nem élhettem meg őket teljes örömükben és fájdalmukban, még fogalmam sem volt arról, hogy milyen az a kín, amely szemérmetlenül dönti nyomorba a lelket, hogy a világba vetett reményt és hitet, olyan kegyetlen mértékben szakítsa szét, hogy míg a világ nem válik a pusztító tűz hamujává soha többé nem foltozza azt össze semmi. A világ kegyetlen volt. Az emberek kegyetlenek voltak. Az angyalok kegyetlenek voltak. A démonok kegyetlenek voltak. Ki hát a jó?! S akárhányszor feltettem magamnak ezt a kérdést, nem leltem a választ. Talán mert nem is létezik? A világ, amelyet egykor tiszta szívűnek ítéltem, már nem létezett. Talán… Soha nem is létezett? Most minden feketén izzott. A sötétség leple, mindent beborított. Nem volt többé fény, amely vezetett. Elveszett belőlem mindaz, ami egykor… Különlegessé tett? Hiszen már nem akartam jót tenni; nem vágytam új tudás megszerzésére; nem feszített a tenni akarás, hogy segítsem. Nem vágytam semmire. Minden álmom, amelyet egykoron dédelgettem a bukásom utáni évszázadokban lassan elhalványodott, megfakult. A fény kialudt. A sötétség megelevenedett. Olykor… valami a vaksötétségben tompán felfénylett… Idegen, mostanra távoli érzés gyöngéden könyörgött, hogy azt tegyem, amit egykor; olykor megtettem – jobbára egy kis fizetségért, amelynek nem vettem hasznát, azonban a világ így működött. Semmit sem adtak ingyen. Carle. Kegyetlen volt.
– A világ sajnos ekképpen működik. Ha akarod, elveszed. Ha nem, eldobod. – A nyers keserűségnek már nyoma sem volt hangomban, egészen egyszerűen szavaimat a lélek nélküli üres közöny töltötte meg valamiféle egykedvű élettel, amely lassan elemésztett.
A lelkem üres volt.
A vágyaim lelketlenek.
Mégis annyi mindenre vágytam, hogy túlcsordult.
Ahogy rá tekintettem, ahogy újra lassú csókban forrtunk össze minduntalan csak arra vágytam, hogy visszatérhessünk a múltba és át éljük azokat az éjszakákat, amelyeket egymás ölelő és óvó karjaiban töltöttünk egymást kényeztetve, szeretve. A fájdalmat, amelyet magammal hordoztam árulása következtében, akartam elfelejteni. El akartam felejteni mindent, ami hozzá volt köthető. A szerelmet. A vágyat. A tapasztalást. Mindent, amit valaha nyújtott… Csak meg akartam szabadulni, hogy lelkem terhe könnyebb legyen. Önző akartam lenni. Fájdalmat okozni neki, legalább olyat, mint Ő tette. A fájdalomra vágytam. Emésztő kínra. Halálra. S ahogy nyakamba harapott mindezen gondolatok már távolinak tűntek, mert Őt akartam. Azzal az őszinte, tiszta szerelemmel, amelyet egymásnak adtunk… Kétségbeesetten vágytam arra a szerelemre, mégsem…
Tekintetem üveges tekintettel meredt előre.
Gondolataim tompa nyomást gyakoroltak agytekervényeimre.
Nem éreztem azt a szerelmet, amelyet egykoron iránta tápláltam mindössze annak foszlányai feszítettek üres vásznat a létezésemre; kísértettek, azonban az idő feledtette velem ezt az őszinte, tiszta szerelmet – nem maradt más, mint egy remény, hogy újra átélhetem. Most, hogy itt voltunk… Kétségbeesetten akartam érezni valamit, magamban némán könyörögve, hogy egy kicsit kaphassam… Kérésem nem talált megbékélésre. Testem reagált mindössze. A lelkem érintetlen fagy maradt, mint a puha hó, amely a földre hullik kietlen tájon. A fájdalom békítő árkában rekedtem. Fantomjárás.
– Mindig is abban hittem, ha egy napon újra találkozunk… Elmúlik majd a fájdalom és újra érezhetem mindazt, amit régen… De nem múlt el és nem érzem ugyanazt. – Mellkasának feszítettem a kezeimet, hogy finoman eltoljam magamtól. – Nem az vagyok, aki régen és sohasem leszek olyan, mint régen. A testem szerelemre vágyik, hogy feloldódjon abban az édes kéjben, mert újra érezni akartam az ölelő karjaidat, de… Ez már nem jelent Nekem semmit. – A gondolataim és tetteim élettelenül csapongtak jobbra és balra, egymásnak ellentétesen.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Anael lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Again Again

@Anael && Raiden  


Csenden megrázza fejét. Fájdalom bele mar a szívembe. Közönyössége csak még jobban tört döf a szívembe. A szívembe, amit egykoron neki adtam, de mit is várjak? Azt hittem majd sírva borul elém? Nem. Az nem az Én Anaelem lenne. Vagy már talán nem létezik az én Anaelem? Csilingelő kacaja, kedves teremtés volt. Most viszont megtörve látom a nem létező lelkét.
Oly sok idő, olyasok tudás volt, mit adott nekem. Bevezetett engem a világba, az emberek életébe. Nem hagyta, hogy gépies legyek, s nem hagyta, hogy egy legyek az angyalok közül.

Csókom nem pofonnal ért véget elször, hanem édes falásba torkollott, mint egy méz édes gyümölcs ízleltem, mit olyan rég nem tettem. Olyan édes, olyan finom. Angyali létem miatt még jobban érzek mindent. Ajka puhasága, az íze. Sose csókoltam még édesebb ajkakat. Megcsap a bódító illata, mitől csak jobban megrészegülök.  Felszisszenek, mikor belém mar, de nem a fájdalom, inkább a vágy, ami erre késztet.
Majd megkapom a jól érdemelt pofonom is. Gondoltam, hogy elmaradhatatlan kelléke lesz vágyaim kinyilatkoztatásának.

- Vegyem el? – Nem akarom elvenni, azt akarom, hogy ő adja.
Megcsókolom ismét, s majd nyakát kezdem el, s beleharapok, ha engedi. Mi lesz itt, hát újra enyém lehet, ennyi idő után is? Engedi? Miért tenni? Bizonytalan vagyok, és nem akarom, hogy ez valamiféle mocskos dolog legyen, hiszen szerelmem nem szűnt meg iránta. Más nővel akárhogy, akármikor, de vele sose lennék olyan.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 1:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


467
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


Némán ráztam a fejemet.
– Miért? – Mosolyomban őszinte szomorúság; én magam sem tudtam, hogy miért élek, így hát a tanácsom, annyit ért volna, amennyit: semmit. Az életem, s létem mióta elváltunk céltalan volt; halmoztam a tartalékjaimat, gyűjtögettem; miért? Mi célja volt a létnek, ha nem volt annak oka? Milyen okot kellett volna találjak? Bosszú? Vágytam a bosszúra, a fájdalomra és annak kiteljesedésére; de nem mindennek árán. – Csak… tégy úgy, ahogy jónak látod, amit jónak érzel. – Független attól, hogy az jó vagy rossz. Ki bírálhatná el? Csak tulajdon lelki fájdalma okozhatja szívében a bánatot, nem másé. Csak ő tudhatja, hogy miért.
– Ne…
Hangszálaim fájdalmasan feszültek meg, ahogy tüdőmből kipréselődött a levegő, amelyet a szellő könnyed, kacér csábítással ragadott magával és fogta marokra. Abban a pillanatban, ahogy magához vont testem lázassá vált, s minden félelmem, amelyet magam számára is palástoltam hirtelenjében valósággá vált és igazolást nyert; megkaptam hát a jussomat mely gyötrő fájdalomban bontott szárnyakat az idők végezetéig mégis lágy szárnyain úszva lubickoltam. Lágy olaj volt a forró tűzre. Túl sok. Túl sok. Meggyötört lelkem pusztító vigaszért könyörgött, s teste és fedetlen mellkasa óvó templommá vált, melyben pokoli lánggal égett a tűz; nem vágytam másra csak Rá, hogy egészen felemésszen pusztán pillangó szárnycsapásnyi boldogságért, kielégítettségért. Szilaj mámorban fürdőzve csókoltam, haraptam évszázadok óta nem érzett ajkait, melyek egykor a megváltás édes gyümölcsét kínálta. Most tönkretesz. Körmeim a húsába mélyedtek, szinte bőrét téptem – saját sajgó lelkem dühöngését akartam az övébe oltani, hogy lénye egy kicsiny része érezze, amit én: az üres, tompán kongó fájdalmat melyet széthasadt lelkem zöreje táplált. A vágy és a fájdalom elegye bukott a felszínre, mert egyszerre akartam őrülten szeretni és mérhetetlen kínt mérni rá. Gyűlöltem magam, hogy gyűlölve szerettem. Hirtelen el löktem magamtól, hogy apró tenyerem az arcán csattanjon; emésztetlen haraggal tekintettem rá, s tekintetemben sóvár lelkem könnyei gyűltek. Mellkasom ütemesen emelkedett és süllyedt, amelyhez szapora légzésem társult. Lüktetett a vér az egész testemben, ereimben, szinte alig bírtam magammal. Érzékeim teljes egészében felkorbácsolódtak, kevéssé voltam tudatában a tetteimnek, így csak hagytam sodródni magam az árral. Megvetettem. Gyűlöltem. Elárult. Fájdalmat okozott. Mégis úgy vágytam rá, mint szomjazó egyetlen csepp vízre. Kárhozat.
– Ha akarsz tőlem valamit vedd el, ha nem… Akkor csak tűnj el…
S hogy Én mire vágytam?
Zavartan bolyongtam lelkem elzárt, idegen területein; szétszakadtam.
Tudatom homályában lusta hömpölygéssel elevenedett meg az együtt töltött számtalan éjszaka, amelyek túlontúl hamar hamvadtak el lassan kínzó csókok, íjhúrként egymásnak feszülő testünk és gyötrő incselkedéseink következtében – titok és vágy kísérte minden pillanatunkat. Milyen izgalmas volt! Az éjszakákat együtt töltöttük, többnyire. A nappalok pedig nem álltak másból, mint tiltott pajkos pillantásokból… Majd hirtelen vége szakadt. Azóta sem töltötte be semmi az űrt, amelyet hagyott és most nem tett mást csak még inkább megmételyezte a fájdalmam.
Jéggé hűlt ujjaim tétován gombolták a kabátomat.
Tekintetem kíméletlenül fúródott az övébe.
Bárhogy is lesz…elvesztem.
Bárhogy is lesz… összetör.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Anael lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 3:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Again Again

@Anael && Raiden  


Rázom meg első mondatára a fejem, hiába suttogja azt. Nem létező lelkem megremeg, nem tudok mit mondani. Igaza van, minden szava igaz. Mindig is tudtam, hogy hol van, mit csinál. Csak egy repülés lett volna, de a feladataim mindig előrébb valóak voltak. Sose volt erőm elhagyni Michaelt, és önös érdekeimben cselekedni. Megmentett a biztos bukástól.  Tekintette fájdalmat tükröz. Erősnek kell lennem, hogy ne roppanjak meg pillantása alatt. Őzike szemeiben látok mindent mit gyűlölök magamban.
- Nem? – Kérdezem alig hallhatóan, de ő bizonyosan hallja majd.
De nem bírtam. A fájdalom csak jött, és felemésztett. Mindent kiadok, s a pohár nem csak egy pohár, hanem a nem létező lelkem összetörésének szimbóluma.  Csak úgy jött belőlem, s már nem tudtam kontrolálni. Tekintetét a lába elé dobott pengémre szegezi. Felveszi.
- Miért éljek? – Suttogom remegő ajkakkal. Tudtam, hogy nem kapom vissza, de nem akartam ezt. Nem is tudom mit akartam, miért jöttem. Ez a szerelem, ami nem múlt el évszázadokon át sem. Hiába jöttek nők, soha sem érhetett fel egyik sem szépségéhez, vagy csak a „lelkéhez ”.
Térdre ereszkedik, s mondja. Testem remeg a fájdalomtól. Rosszabb ez, mint akármilyen angyal penge okozta seb.
- Anael. – Suttogom nevét. S elkapom, őt magamhoz húzom, s ha engedi, megcsókolom. Elvesztem a maradék eszem is. Minden mi összetartott az évszázadok alatt most elpattant. Talán egy pofon vár rám, talán meg se tudom csókolni? Vagy talán most mártja belém a pengéjét. Nem akarok még elmenni, de ha ez az utolsó csókunk is, az se érdekel. Puha ajkát akarom érezni, mi után epekedtem, mióta nem láttam.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 12:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


498
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


– Elfelejtettél, mert el akartál. – Suttogtam inkább csak magamnak, mint neki. – Ha… számítottam volna, bármi ellenére is jössz és nem csak gyáván, a sötétben lapulva figyeltél volna. Nem hittél volna olyanoknak, akik sohasem élték át mindazt, amit Mi.
Tekintetem bánattal telve állapodott meg rajta.
Hiába értettem minden egyes szavát és éreztem át aggodalmaival átitatott fájdalmát, amelyet az elmúlt évszázadok sötét időszaka temetett el benne, azonban bármennyire is szerettem volna átérezni mégsem váltott ki belőlem többet, mint bármelyik másik idegen, akivel összetalálkoztam volna az utcán a nap folyamán. Annyi mindent éltem át és tapasztaltam meg, hogy mostanra alig tudott megérinteni bármi is. A lelkem egy része befagyott, megszűnt dobogni. Iránta is. A lustán kéjelgő felismerés… megrémített, mert kétségbeesetten vágytam arra, hogy többet érezzem, mint kékszín lángban fortyogó dühöt és emésztetlen bánatot. A szerelmére vágytam, amelyet már nem leltem magamban. A vígaszában reménykedtem, amelyet nem kaptam meg tőle.
– Raiden… Sohasem vágytam arra, hogy elbukj… – Óvatosan lapítva tekintettem fel rá, mint egy róka, aki a susnyásban meglapulva tekint körbe, hogy felmérje a helyzetét. A bukás számomra nem volt megrendítő, sem büntetés. De számára… Ez nem lett volna élet. Mentenie kellett magát, s én ezt megértem, mint ahogyan azt is, miért mentették mások. A bukásom, az én hibám volt, ám az, hogy nem keresett az övé.
Kezdetben, amikor angyalként a Földre érkeztem kétkedve figyeltem a halandókat és a többiekhez hasonlóan idegenkedtem az érzésektől, ám idővel megbabonázott az életvitelük és, ahogyan megélték mindazt, amit… Kezdetben csak elvágyódást éreztem, mintha nem lett volna teljes az életem, azonban idővel egyre több idegen gondolat ütötte fel a fejét elmémben, azonban az idő elteltével elkezdtem szomorkodni és magam sem értettem az okát. Aztán megjelent Ő; a kezdeti ridegség szerelemmé formálódott. – Azaz Én keresztem volt!
Olyan közel hajoltam hozzá, amennyire nem szégyelltem.
A belőle áradó melegség egy sóhajtásnyira elgyöngített, mert egy részem arra vágyott, hogy az ölébe üljek és hozzá simuljak, mert kétségbeesetten érezni akartam valamit. A lélegzete perzselte arcomat legalább annyira, mint szavai.
Óvatosan tettem hátrébb egy félszeg lépést, ahogy ültő helyéből hirtelenjében felemelkedett. A fejemet hátra vetettem, mivel fel kellett tekintsek rá. Egyenes háttal, magasra szegett fejjel, szemrebbenés nélkül oroszlánként álltam a szavait. A lábaim elé vetett angyalpengére tekintettem. Egykoron volt nekem is, azonban a bukásommal elvesztettem – pontosabban elkobozták tőlem, mivel a fenti szabályok fényében, nem voltam rá érdemes, úgy ahogy a szárnyaimra sem. Lehajoltam, felvettem – nehezebb volt, mint amilyenre emlékeztem. Gyönyörű és veszélyes volt, olyan amilyen a földieket képes lett volna megbolondítani.
– Mint mondtam, nem akarlak megölni. – Ráztam a fejemet némán. – Ha valaki megfog, az biztosan nem Én leszek.
Nem voltam gyilkos, s nem akartam azzá válni.
Tudatában voltam annak, hogy embereket segítettem át a túlvilágra, azonban Én pusztán kegyes halálban részesítettem őket, segítő szándékkal; de hogy ebben a formában szándékosan megöljek bárkit is azt elképzelhetetlennek tartottam.
Lassan térdre ereszkedtem, le hozzá.
– Menj el – kértem némán, lehajtott fejjel – már nem vagy az életem része és nem is szeretném… Utolsó mentsvárad ként érkeztél hozzám, hogy… Megváltsalak, vagy együtt érezzem veled?
Egy részem nem akarta el engedni. Soha.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Anael lakása E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

Anael lakása ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Anael lakása CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 4:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Again Again

@Anael && Raiden  


Tekintette találkozik az enyémmel. Ismét kihagy egy ütést a szívem, ahogyan kimondja a szavakat. Felcsillan benne a fény, mint régen istenítettem.
Sóhajtok.
- Szerinted, hogy lett volna pofám eléd állni? Évszázadokon át csak sínylődtem. Michael újra elhitetette velem, hogy nem vagyok más, mint egy gép, hogy az emberségem el kell nyomnom. És így tettem, elnyomtam mindent, mint tudtam. – Vállnak erősebbé szavaim, de nem kiabálok, csak a fájdalom tükröződik vissza a hangomban. Hogy feltételezheti, hogy nem akartam meg keresni, de neki kell tudnia a legjobba, milyen szabályok vannak fenn, vagy is voltak.
- Tudom elkéstem, de erőt kellett gyűjtenem. – Suttogom most szánakozva. Az a tábla is akkor bukkant fel, amikor kellett. Valami azt akarta eljöjjek, s tisztázzam vele a dolgokat.
- Helyesen cselekedtél. – Mondom büszkén, ám biztos vagyok benne, hogy ezt őt nem érdekli. Nem érdekli az én büszkeségem irányába. Miért? Annyi indokom lenne. Kortyolok.
- Mert hagytalak veszni, s nem buktam veled. – Mondom ki a legegyszerűbb magyarázatott számomra.
Elmosolyodom, s nevetek egyet halkan.
- Többsége hallott – Mondom, de nem magyarázom többel. Azonban a gondolataimban fortyogok. Azura a démon, ki elsötétített elmém, s Gabriel kinek parancsára tette.
Közel hajol, s megbódít illata. Fülembe súg olyat, mitől fel kell állnom. Mérgemben nem uralom tetteim, s a poharat a falnak vágom., senki nem bosszantott fel még ilyen hamar.
- Mit akarsz Aanael? – Ordítok.
- Mióta bukásod láttam szenvedek, mióta Gabriel elvette az eszem szenvedek, s még is… MOST. – Nyomom meg az utolsó szót.
- Most ez a mondtad okozza legnagyobb fájdalmam. – Kezeim görcsben. Hajamat elsimítom. Akárhogyan is dönt, feláll, vagy ülve marad, én lábai elé dobom angyal pengém.
- Tessék!!! Ölj meg. – Mondom, majd letérdelek elé polóm szakítom, így a mellkasom szabad lesz.
- Szeretlek… örökké szerettelek, szeretni is foglak, de akkor inkább ne éljek, mint ez halljam préselődni ajkaidból, melyet régen csókoltam. – Tárom szét a karom, várom mit akar.

Sose voltam ura a gondolataimnak, tetteimnek. Michael az, ki mindig magabiztos, megfontol. Ebből is látszik micsoda emberi érzelmeket sikerült magamba szívnom Halljak meg, legyen vége mindennek.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Anael lakása 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Anael lakása TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Anael lakása Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


515
Szó
Better days

@Raiden  && Anael  


Az ital folyékony aranyként karcolta torkom belső felszínét.
Tudtam, hogy mire vágytam. A lelkem felszínén sohasem akartam megérteni, azonban mindig is sajnáltam és őszinte nyers szánalmat éreztem azon emberek irányába, akik eleget tettek kívánalmaiknak és önmagukat megvetve adták meg magukat az alja csábításnak, hogy olcsó lőrében és különféle selejtes anyagokból összekutyult tudat módosítókban leljék meg tulajdon fohászukat, azonban most hirtelenjében mégis megértettem miért adtak alább. Felejteni vágytam. A múltamat. A jelenemet. Önmagamat. A bennem pusztító ragály megfertőzött, s legyőzött. Látens szemeim előtt idilli képként jelent meg a korábban az ablakom előtt elsétáló részeges férfi, aki mostanra valamelyik árokban hempereg és a sárban, patkányokkal birkózik. Talán ma este mellette heveredem le.
– Akartalak látni… – A szemeim az este folyamán most először mélyedtek az övébe, hogy egy pillanatra újra felfedjem előtte a gyengeségemet és lemeztelenítsem a lelkemnek még megmaradt jóságát, reményét és szerelmét. Aztán idővel kénytelen voltam rájönni, hogy talán mindvégig csak áltattam magamat és tévképzeteket szültem, valótlanról. – A szavaim ugyan elhalkultak, azonban hangom mégis megerősödött és már nyoma se volt a pillanattal korábbi remegésnek.
A szerelem nem volt más, mint az élet fájdalma és annak legálszentebb továbbá legkíméletlenebb hazugsága.
Hajdanán, amikor megtapasztaltam ennek az érzésnek a létezését megőrjített a vágy, hogy én magam is részese lehessek még angyali létem ellenére is. Úgy éreztem, hogy erre a szeretetre mindenki méltányos. Az elvakult hit, s remény táplálta minden tettemet, hogy megtapasztalhassam mindazt a jót, mi nekünk nem adódhatott volna meg. A valóság csak halvány leképzése volt a valóságnak, az iránta érzett szerelmem pedig többet nyújtott, mint maga a valóság. Őrület! Ábrándos delírium volt. Mint, amikor a rideg test elmerül a forró fürdőben: lágyan bizsergetett.
A válasza szíven ütött.
Egyszerűen fájt.
– Szóval, ha jól értem… egészen mostanáig egyszer sem érezted úgy, hogy meg kellett volna keresned? – A valóság hirtelenjében szilánkosra törött elmémben, amelyben a lelkem egyenest dalolva sétált, fürdőzött, hogy minél több fájdalmat szívjon magába. Az érzés vasmarokkal szorított. Sohasem keresett. Személyesen sohasem. – Ez esetben most még kevésbé értem, hogy most mi keresni valód van itt… – S erre a rejtélyes kérdésre mindezidáig nem kaptam meg a választ. Keresett, de sosem személyesen. Most itt volt, de miért? Miért most? A kérdések szűnni nem akaró vad táncot jártak elmémben, ahogy válaszok után kutattak. Úgy éreztem, hogy gondolkodni sem tudtam. Egyetlen magyarázat sem jutott eszembe tettére. Csak az, hogy… sosem szeretett.
– Nem gyakran megyek bele meddő csatákba. A metróban történtek… pillanatnyi impulzus szüleményei voltak, mert valami jót akartam tenni. – Hiszen az utóbbi időkben nem járt utánam más, csak a halál. A legtöbb ember számára Én adtam fel az utolsó kenetet és segítettem át a más világra, ha egyáltalán tovább tudtak jutni jelenleg bárhová is. Jót akartam tenni. Egy elesett lelket megmenteni. Sikertelenül.  – Én miért akarnálak megölni? – Vetettem fel a kérdést értetlenül homlokomat összeráncolva, ahogy felkeltem a helyemről. Lassan elé sétáltam, lépteim óvatosak voltak. – Annyi ellenséged lehet, ha csak elkurjantanád magad, hogy "itt vagyok" több tucatnyian vállalnák át a megtisztelő feladatot, önként. – Harcos angyal volt, számtalan ellensége akadhatott főleg ennyi idő elteltével és gyanítottam, hogy nem mindegyikkel tudott leszámolni.
Egészen közel hajoltam hozzá, s a fülébe suttogtam.
– Édesem, én csak azt szeretném, hogy szenvedj.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5