Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Tenger és annak partja •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


See your face again



Sariel & Nathaniel
──────────── ────────────
Az, hogy Atyánk kitagadott minket a Mennyből és a Földön kellett boldogulni, eléggé lesújtott, de tudtam, hogy megvan az oka erre, nem lettünk kevesebbek a szemében és velünk maradt, figyel minket. A szárnyam, a gyönyörű fehér tollaim, ahogy feketék lettek, úgy éreztem valamit vétkeztem, nem is használtam a földre érésem után jó ideig még őket, a színük miatt. Nathaniellel egy darabig csak távolból tartottam a kapcsolatot, ám eljött ez a nap is, ismét látjuk egymást, bár nem Mennyei pompánkban. A fekete szárnyakat nehéz megszoknom rajta, valahogy igyekszem csak nem tudomást venni róluk.
- Köszönöm. - A kezemmel megkapaszkodom a köpeny széleiben, ahogy rám teríti, kellemesen meleg, már nem is fázom így szerencsére. Nem gondoltam volna, hogy a víz miatt ennyire hűvös lesz itt. Az iphraemem természetesen figyelmes, mint mindig, pedig próbáltam nem olyan feltűnő lenni, hogy a hideg átjár ebben a lenge öltözékben. A homok érzése is furcsa, a lábujjaim néha megmozgatom, mielőtt ismét a homokba merülne el.
- Eleve, hogy a semlegeseket összegyűjtik egy helye, ez nem jó. Az, hogy Uriel háta mögött vagy, hogy ő nem szól róla előtte nekem, az szintén nem túl jó, Valami nem stimmel, de csak akkor tudhatom meg, mi az, ha elmegyek oda és utána járok. A testvéremmel utána beszélek, hogy tudott-e róla. - fogalmam sincs, hogy húgom mögött akarja-e intézni ezt a bizalmasa vagy tud róla és rá hagyta. Az egész elég zavaros, nem értem, elvégre én és még páran semlegesek vagyunk, előbb velünk kellett volna megvitatni, bármi is legyen az. Hallva, hogy nem csak mi, magasabb rangú angyalok kaptuk meg a hívást, hanem azok is, kikkel Nathaniel csoportban mozgott eddig, elég érdekes. Nem akarok előre semmit sem levetíteni, az nem jó, majd ott elválik.
- Szeretném, ha eljönnél és a közelben maradnál, nem vonnálak be, csak ha szükséges. - Nemek a legsemlegesebb bizalmas kell, aki még erre sem menne el, tudom, hogy így tenne, mégis arra kérem, hogy tartson velem a helyszínre.
- Ez azonban a jövő zenéje, másról is szeretnék veled beszélni. Van ismét Harmónia arkangyal, Ophilia, ha segítséget kérne, akkor segíts neki kérlek, vigyáznunk kell egymásra és van más is... - Kicsit komolyabbá válik a tekintetem, mert nem tudom, hogy ez mi, de tudom mitől alakulhatott ki, bár biztosra nem vehetem.
- Van köztem és közte valami különleges kapocs, csak érzem, de nem tudom mi az, gyakorlatilag az én vérem tisztította meg Amara átkától, meghalt és testvéremként támad fel újra. - Ebben Atyánk keze is benne van biztosan, kétlem, hogy az én vérem ennyire értékes lenne, hiúság lenne azt hinni.
- Van miről beszélgetnünk, nem is tudom, hol kezdjem. - A fejem kicsit megrázom, tényleg nem tudom, mivel kezdjem, talán lesz kérdése a bizalmasomnak, ami segít tovább terelni a beszélgetést, elég sok dolog hangzott el most.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


────────────── ──────────────
- Üdvözöllek, Sariel ark - csak akkor szólalok meg, miután üdvözölt, s utána egyenesedek csak ki.
Oly jó látni saját szemeimmel, annyi idő után. Noha számunkra ez nem számít olyan hosszúnak, s hozzátartozott küldetésünkhöz, feladatunkhoz, jobb kedveltem, ha személyesen is mellette lehettem, elvégre ezért lettem bizalmasa.
- Téged is öröm saját szemeimmel megpillantani.
Érzékelem a pillantását a víz felé, s hogy szélvédett irányba áll, mellyel fedem őt tőle. A következő pillanatban köpenyem halkan siklik le rólam, s terül el Sarielen, körbevonva, hogy ne fázzon, míg magam mozdulatlan maradok. Halvány mosollyal tekintek rá újfent, ha a köpeny utolsó libbénese, melyet a mozgás okozott, elhal.
- Igen - bólintok. - Az üzenetet megkaptam, a hívást. Mit gondolsz e felől? S milyen rossz előérzeted van ezzel kapcsolatban? Aki küldte... vajon történt valami Uriel arkkal, hogy Phanuel Iphraem szólítja a semlegeseket? - Lehet, hogy sok ok van mögötte, s ebbe az is beletartozhat, hogy Uriel arknak baja esett.
- Közülünk senki sem jelezte szándékát, hogy jelen akarna lenni a helyszínen - mert semlegesek vagyunk.
S magam sem mennék oda, ám ha Sariel ark úgy dönt, elmegy, akkor mellette a helyem, ebben a helyzetben. Magamtól nem mennék oda, számomra érdektelen, feltéve, ha nem segítségről van szó, hiszen sok minden történhet. Érdemes ennek a lehetőségnek utánanézétnem, egy angyalt már megbíztam eme feladattal.
A szél belekap hajamba, járja táncát körülöttem, ám nem zavar, mint ahogy hófehér ruházatommal is játszadozni kezd, mely a hollófekete csuklyás köpeny alatt van. A dagály még messze van, hogy elérjen bennünket.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


See your face again



Sariel & Nathaniel
──────────── ────────────
Marissa már mélyen álmodik a régi szép dolgokról, meghagytam neki mindent, hogy az emlékeit ne rontsam el, hogy valójában egy szegénynegyedben lakik, nyomor van körülötte és düledező házak. Ez sem volt túl biztonságos, de én helyretettem azért, megvan hozzá az emberfeletti erőm és mégis csak ő volt, aki befogadott engem. Még soha nem éreztem magam olyan... hm... rosszul? Mink amikor megláttam, hogy a fehér tollaim feketék lettek és a Menny szinte kidobott magából, bezárult a kapu és testvéreimmel szétszéledtünk. Én semleges maradtam, senki oldalán sem állok, egyedül Isten áll felettem és neki engedelmeskedem, még ha némaságával is büntet minket, angyalokat. Az ablakhoz sétálok és kinyitom azt, lágy szellő szökik be, a függöny is mellettem száll szépen hullámozva, ahogy a szél játszik vele. Az arcomnak kész felüdülés és a hajam is a hátam mögé szökik. Lehunyt szemmel mélyet szippantok, majd a Holdra emelem a szemeimet. Annyira gyönyörű, tiszta és fényes. A városban is csend honol, minden olyan nyugodt így éjjel. Az ablakba felállok mezítláb és hagyom, hogy a szép fehér ruhámba kapjon a befelé áramló levegő. Úgy érzem, eljött az idő, hogy ne csak kivetüléssel találkozzak az én angyalommal, az én másik felemmel, az én barátommal, akit testvéremként szeretek. Sokan mondják, olyan, mint az én férfi felem, ő az én horgonyom, hogy semleges tudjak maradni, itt az emberek között megtapasztaltam az érzéseket. Volt, amit csak láttam, volt, amit egy álomban éltem át, mikor belenéztem Marissa emlékeibe az egyik éjjelen. Nem bántani akartam, csak tudni, ő hogyan látta még a világot és arról én is tökéletes leírást tudjak adni neki. A hazugság sem mindig bűnt, én csak jót akarok neki, tudom és láttam, mekkora fájdalom érné, ha ezt a kis reményt is elveszteni. Az emberek ebbe kapaszkodnak, a reménybe, a jó szándékban hisznek, ám az sokszor tőrbe csalja őket és a démonok mellett kötnek ki. A nefilimek is nagyon hajlamosak erre, sajnos. Lehet tényleg mindannyijukat bűnnek kellene kezelnem és végezni velük, de nem mind ilyen.
Kiugrok és már repülök is a teret meghajlítva egy olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel senki sem fog minket megzavarni. Rég találkoztunk, mégis úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna és tudom, hogy ő semmit sem változott, egyike azon kevés angyalnak, aki nem közeledett emberekhez. Mikor közelebb érek, már nem ugrálok többet, csak lassan leszállok a homokos tengerpartra. Előre üdvözöl, meghajol, én pedig a fejem biccentem neki. A homokba landolva a lábujjaim közé is becsúsznak a szemcsék, annyira különös érzés, még nem jártam ilyen helyen, főleg nem cipő nélkül. Mostanában megszoktam a hordását, de jobb szeretem anélkül szabadon. Az a rengeteg ruha, mint egy börtön úgy nehezedik rám.
- Üdvözöllek Nathaniel, jó újra látni. - Köszöntöm szavakkal is és szárnyaim kicsit megrázom, nem fogom elrejteni, miért is tenném? A tengerből felénk csapódó párlattól kicsit mérgesen pillantok annak az irányába, ezzel nem számoltam, rajtam csak egy fehér ruha van és ahhoz ez hűvös. A bizalmasom azon oldalára állok, ahol nem ér ilyen kellemetlen érzés többet.
- Készülődik valami, ami nem tetszik nekem, az egyik angyal összehívja a semlegeseket, téged is szólított? - Fordulok felé, rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban, mert már maga a tény miatt ez az egész nem lesz semlegesség, nem véletlen nem gyűjtöttem én sem össze ezen angyalokat. 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


────────────── ──────────────

HANGULAT
Kedvelem a Hold fényét. Tiszta, ezüstös, s csendes. Nyitott ablak mellett ülök, s a régen talált zongora előtt. Emberi dolog a zene, mégis, ez a hangszer az, mely mindent ki tud fejezni belőlük, bennük, holott éppen én vagyok az, ki nem ismeri őket, s nem is akarja ismerni. Az ütemek halkan dobolnak az ujjaim alatt, lágy ritmussal egybefonva a szél játékát, mely, mintha hallaná a dallamot, finoman lebbenti meg a függönyt, hajam, s ruhám ujját, játszva vele, belemerülve a hangokba. Amennyire állhatatos vagyok, s kitartó harcban, és hűségben, talán korántsem olyan állhatatosan, ám régóta ülök a hangszer mellett, belemerülve a dallamban, mely maga írja önmagát. Végül elhalkul, s a szél csendben távozik a szobából. Megállnak ujjaim a viseltes elefántcsontfehér, s fekete billentyűzetek felett, mikor ismerős hang érint meg. Felelek rá, s utána éppen olyan nyugalommal állok fel, mint amekkora átéléssel merültem bele a zenébe. Ugyan hova sietnék, s mi okán? Az idő másképp számolódik nálunk, s természetünk is más, mint a röpke életűekében.
A Hold fényében visszatükröződő, ezüstös vízfodrok felett, a távolból, először csak egy fekete pont látható, mely idővel nagyobbá válik, s mintha a hold fénye venné ezüstös gyűrűjébe, fodrozódik körülötte valami.
Lassan, kényelmesen repülöm körbe a környéket, többször is, mindent alaposan átnézve, figyelve, avatatlanok ne legyenek se szem, se fültanúi találkozásunknak. Az imént még ezüstösen derengő kör fehéren omlik rá a fekete köpenyre, mely nyugalmi állapotába kerülve, eltakarja az imént még hold fényében visszacsillanó fegyvert, ahogy lábam érinti a fehéresen derengő homokpart szemcséit.
Még egyedül vagyok, s kit várok, hamarosan érkezik. Karba fonom kezem, megszokott mozdulataként, testtartásaként figyelmemnek és pihenésemnek egyaránt. Szárnyaim nem rejtem el, élvezettel borzolódnak a sós víz hűvös áramlatában, melyet a szél hoz a víz felől.
Ahogy megérzem érkeztét, abba az irányba fordulok, s megdöntöm magam. Megszokott köszöntésem felé, s nem változtatnék ezen, csak ha ő kéri. Kezdettől fogva tisztelem, s bizalmasaként hűségem megingathatatlan, melytől csak a Teremtő felé lévő kapcsom és tiszteletem, hűségebb nagyobb, s erősebb, s tudom, kinek bizalmasa vagyok éppúgy érez.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Tenger és annak partja - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 17, 2018 4:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Athan & Helené
 • Credit:
-Látod! Pontosan ez a lényeg. Ne foglalkozz mások véleményével. Engem is szeretnek a testvéreink szurkálni, de nem érdekel. Ha ez teszi őket boldoggá, hát legyen. Ne foglalkozz velük.-Mondom neki bíztatóan. Nem hiszem, hogy ilyen apró dolgokkal kellene foglalkoznunk. Miért kellene bizonyítanom a testvéreimnek? Én nagyon is jól érzem magam a bőrömben.
-Jobb lett volna, ha nem? Ki tudja… Nem tudhatod, hogy most milyen lenne a világ, ha néhány angyal Gabriel oldalán nem őrült volna meg. Lehet az a világ sem tetszett volna jobban. Felesleges siratnod azt, ami lehetett volna. Inkább próbálj meg a jelenlegi helyzetből táplálkozni. Hidd el most is fogsz találni szép dolgokat. Ahogyan azt a macsekot is. Nem tűnt el minden az emberi létből. HA segíteni akarsz nekik feltápászkodni, akkor tedd azt, ha inkább csak megrántanád a vállad és hátat fordítanál nekik, akkor fordíts. Mindegy mit csinálsz. Nem fogunk miatta lebecsülni… Vagy legalább is én biztos nem.-Ha egyáltalán az számit neki valamit. Persze borzalmas dolgokat élhettek át az emberek, de nekünk sem volt könnyebb az életünk. Mondhatjuk azt is, hogy egyféle szelektálás indult meg náluk. Nem hiába dobtak le megannyi gyermeket a Taigetoszról. Az erősek maradhattak, a gyengékre halál várt. Ahogyan a természetben is. Az sem kíméli lakóit.
-Ez kedves tőled Athan. Tény nem lenne jó, ha kihalna az emberiség, hisz akkor nekünk sem lenne túl sok értelme itt maradni. De valahogy nem hiszem azt, hogy az Istenük hagyni fogja, hogy kipusztuljanak. Lehet, hogy még mindig nem szólt közbe, de szerintem az utolsó pillanatban elő fog kerülni és rendet tesz a gyermekei között.-Ha így lenne miért várt volna ennyi évet arra, hogy elpusztuljanak az általa teremtett lények? Lehet, hogy most csak messziről figyeli az arkjainak tevékenységeit. Kivár az utolsó pillanatig.
-Ebben bízom én is!-Csak nem lehetünk olyan ostobák, hogy a legnehezebb időkben is inkább a mocskolódást választjuk. Akkor mi is megérdemelnénk azt, hogy elpusztuljunk.
Természetesen én sem akarok a sűrűjébe mászni. Tudom jól, hogy erőnk csökkent, nem is kicsit. De egy kis izgalom sosem rossz.
-Védjék is. Különben túl könnyű dolga lenne az ellenségnek. Nem lenne izgalmas letarolniuk a várost.-A part mentén indulok el öcsém mellett, miközben a tekintetemmel a falat fürkészem. Mondjuk tény nem semmi, hogy milyen hamar sikerült felépíteniük egy védő falat… De az is tény, hogy nem mindentől védi meg őket az.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Tenger és annak partja - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 09, 2018 10:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Welcome, sister

Athan & Helene
szószám: 592 • Credit:

 
Beleegyezően bólogat csak szavaira, hiszen most valóban igencsak hasztalan az, hogy milyen lapokon szerepelnek, ha szerepelnek. Az sem a valóság, hiszen Isten alapos volt, ott is megnyírt mindent, amit csak lehet, így ha olvassák is a sorokat, akkor azok valóságtartalma nevetséges. De ennek így kellett lennie, a történetükbe kellett valami nehezítés, rossz, amelyből fel kell állniuk, igencsak magukra utalva, ahogy azt választották. Nem tudni, ha anyjuk élt volna még akkor, vele együtt ment volna-e a ládába, vagy máshova, egyenest a pusztulásba, de akkor ha kint nem, odabent biztos ő lett volna az első áldozat. Régi szép emlékek. Ezt vessék papírra.
- Van aki még talán igen, de az új generáció már nemigen tudja a régi korokat, csak tán azt, hogy mennyire jó és békés volt. Sajnálatos, bár nem tudom engem vetettek-e valaha papírra, nem számít. Én mindig magamnak értékeltem, anyánk után nem is akartam senkit, hogy fogja a kezem és megmondja, mennyire volt jó – rázza meg a fejét, és bár volt olyan, hogy mégis elkélt volna, a száját biza nem nyitotta ki, hogy kérjen. Ó nem, annál makacsabbá vált és szeszélyesebbé, ha kellett, még keresztbe is tett kicsit, de hát, ami elmúlt, az elmúlt. Nem halt meg a kicsit élesebb fele sem, csak most másképp mutatkozik. Mondhatni. Bár úgy néz ki, ezt még ő nem látja, úgy véli, vélik, talán még mindig rakja össze a dolgait a szabadulás óta. Pedig készen van, amennyit lehetett megtett és új dolgokat kész tenni. Talán ezeket majd egy unatkozó lejegyzi, de az se számít, ha nem. - Lehetetlen nem gondolni rá, mert akármerre mész, ez fogad. Nem csak itt, ezen a részen, hanem mindenhol. És ez engem zavar. Megtörtént, persze, de jobb lett volna, ha nem. Persze, kiabálhatok én órákig, akkor sem lesz jobb – sóhajt egy aprót, mert valóban, akármit tehet, az idő kerekét még mindig nem tudja megmozdítani, és erre talán senkinek nincs elég ereje, így azokra kell majd építkezni, ami van. - Már választottunk oldalt, akaratlanul. Mert ugye mindennek megvan az ára. Az angyalok is megtették, talán kész káosz lesz mikor visszatér az Istenük, és akkor aztán kezdődik még egy mészárlás. Vagy eltűnik mind, és... nem tudom. Talán velük semmi sem lesz. Nem tudhatom. Azt viszont igen, hogy továbbra sem tágítok, és nem kívánok üres Földet, még ha ez is lesz a vesztem – vonja meg a vállait kissé, hisz persze ügyel arra, hogy amikor majd kell, ne ő legyen az első, aki pofára esik. Annál már okosabb lett, hogy mindent a hevességére bízzon. Ez azonban a ködös jövő, mindenhol a kinek az oldalán áll kérdés leng körbe, nem tudja kikerülni sosem. Ez egy ilyen világ jelenleg.
- Együtt, valóban. Ebben igazad van, csak mindenkinek rá is kell jönnie, és tudjuk, hogy vannak igencsak erős súrlódások a családban. De, szerintem ha eljön az idő, ezeket ismét félre tudjuk rakni – néz ismét a vízre, a lábaira, majd kilépve a homokra, már csak azt figyeli, ahogy a lágy hullámok nyaldossák nyomait vagy épp lábfejét. A hűs szellő borzongatja végig, majd ismét rá figyel, szavaira fordul a város felé. - Védik ezeket a vacakokat. Nem olyan egyszerű kötekedni bárkivel. De a környékén már más, az könnyedén végig tudjuk sétálni – nem az van, hogy nem akar semmit sem, csak ami értelmetlen egyelőre, azt hagyni kell. Erejük rég nem a régi, és ha annak idején ezt a falat könnyedén el tudta volna söpörni egy akkora részen, ahol kényelmesen, királyként lépkedhetett volna be, most még a közelében sem járna. Bosszantó. De hát, egy apró küzdelem nem ártana, bár nem tudja, Helene mire is akar pontosan készülni.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 04, 2018 11:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Athan & Helené
 • Credit:
Érdeklődve figyelem, hallgatom öcsémet. Bármennyire is kevés idő telt el a kiszabadulásunk óta örülök a jelenlétének. Most más környezetben vagyunk, ahol Önmagunk lehetünk. A láda szinte mindenkiből kihozta a legrosszabbat, ami nem meglepő. Mindenki beleőrülne, ha ennyi ideig lenne bezárva sok másik makacs lénnyel.
-Nem hiszem, hogy akkor válik valaki naggyá, ha bekerül egy könyvbe. Egy könyv is elkopik idővel, ahogy a történetek is. Én is sok mindent tettem régen. Bekerültem könyvekbe, de mi van most? Szerinted, ha valakinek megemlítenénk Tróját emlékezne rá? Csak ostobán bámulna. Én akkor jót szórakoztam, bebizonyítottam, amit akartam és kész. Nem érdekel, hogy a testvéreim nem értékelik. Nem értük tettem…. Ne foglalkozz velük…-Legyintek egyet. Továbbra is úgy gondolom, hogy mindannyian egoisták vagyunk. Én már próbálok nem foglalkozni velük, nem érdekel, hogy mi a véleményük. Szidhatnak, ahogy akarnak… És akkor mi lesz? Ezek csak szavak.
-Hogy igazságosnak tartom e? Nem is tudom… Nehéz az angyalok fejével gondolkozni. Isten nem tett semmit értük. Lehet valahol ő is megbántódott a teremtményeire, vagy újabb akadály elé állítja őket, hogy lássa elég erősek e a túlélésre. A természet is megsínylette ezt az egészet, de amint látod mégis küzd és talán még erősebbé vált. Az emberek még mindig elfelejtik azt, hogy mennyit tanulhatnának tőle… Inkább azt mondom, hogy valamilyen szinten megérdemlik, de valóban… Lehet, hogy ez a megoldás túlzás még az angyaloktól is. De nem ezen kell gondolkoznunk. Ami megtörtént az megtörtént, nem lehet visszafordítani. Inkább azt kellene eldöntenünk, hogy melyik oldalra állunk. Kényelmesen elhelyezkedve fotelünkben végignézzük a pusztulásukat, vagy esetleg mi is besegítünk, vagy ellenkezőleg, megpróbáljuk megmenteni, ami megmaradt!?-Teszem fel a kérdéseket. Igazából nem fogom őket sajnálni, maximum csak annyira, hogy ha kihalnak unatkozni fogunk. Nem lesz kikkel játszadozni. Csak mi maradunk majd… Ugyanolyan lenne, mint a láda, csak ez sokkal nagyobb. Annak meg nem igen van értelme.
-Viszont, ha eldöntjük, mit akarunk, együtt kell eldöntenünk. Nem állhatunk két oldalra…De egy szónak is száz a vége! Nem akarunk beljebb menni? Hátha találkozunk egy beképzelt angyallal, vagy arrogáns démonnal. Jó lenne egy picit feléledni, nem gondolod?-Kúszik egy széles, gonoszkás mosoly az arcomra.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Tenger és annak partja - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Welcome, sister

Athan & Helene
szószám: 594 • Credit:

 
Könnyed nevetés, amely a múltban, a börtönükben olyannyira hiány volt, mint a friss, tavasz szellő. Vagy épp a hűvös eső. Olyan, amit már-már el is felejtett szinte, és ami az ő ajkaira is kiült, mikor az angyal szavait hallotta és szinte már fájt, ahogy ajkai ilyen ívbe görbültek. Mintha arca szoborszerűvé vált volna, de minden egyes nappal, amit idekint tölt, lágyul, csak lágyul, és már-már teljesen kellemesen olvas bele a világba, annak ellenére, hogy az haldoklik. Így, ilyen könnyedén varázsol mosolyt arcára a hallottakon, és színpadi sóhajjal tekint körbe, mintha meg kellene gondolnia, mi is erre a válasz.
- Egy kicsit csak, aligha. Talán nem annyira, mint az angyalok, vagy épp démonok, de egészen hasonló – játszadozik el a szavakkal, mintha lenne tétjük. Olyan könnyed idekint beszélni, nem kell megrágni és küzdeni a szavakért. Ahogy feltölti a friss, tengeri szellő és a párás levegő, minden sokkal másabb. Minden. - Sok mindent képzelek manapság már, szerencsére kinőttem abból a korból, hogy anyám vagy mások adják a számba a szavakat – szinte felüdítő még ennyi idő után is, hogy nem kell tartania ilyesmitől, nem fogják vissza. Sok-sok évig ez volt az élete, a semmi és a csend, az, ahogy figyelte a többieket, neki pedig láthatatlan láncok és kezek voltak az irányítói. Persze, valahol hasznos is volt, hisz ráragadt ez-az, de nélküle sokkal kellemesebb, sokkal többet és gyorsabban volt képes tanulni. De ez a múlt, a jelen itt fekszik, a jövő pedig annyi de annyi mindent tartogat, hogy mindjárt bele is szédül. Szinte kedve lenne elébe szaladni.
- Én nem tudtam semmi olyat tenni, ami könyvekbe került be. Az elnyomás... nem a legáldásosabb a sor végén lenni, és ez a ládában csapódott le. Tudod, az egy mocskos hely, és áldásom, hogy nem voltam képes kárt tenni senkiben, mert olyan mélyen voltam, hogy ha lett volna erőm, megöltem volna valakit – sóhajt egy nagyot. Ki mit tett, ki milyen hatalmas és persze, neki ez már ott túl sok volt. Irigység, bizonyítási vágy és minden szutyok dőlt ki belőle, ebben a formában. - Voltunk. Most még nem vagyunk olyan erősek és hatalmasok, de ami késik... Persze, vannak előttünk még megoldani való dolgok, de úgy érzem, lehet ez még a mi évszázadunk – bizakodik még úgy is, hogy a Sötétség jelen van. Nem akar az ismételt bukásra gondolni, mert akkor bevonzza. Olvasott egy könyvet, ember alkotta könyvet, pszichológiáról szólt, és a szavak, gondolatok erejéről. És még tetszett is neki, okos gondolatok voltak még a szörnyetegnek is a múltból.
- Nos, igen. Könnyebb lett volna egy ép világban megjelenni, nem pedig egy... romosban, de nem mi választottuk ezt, az angyalok cselekedtek. Mit gondolsz? Igazuk volt, hogy ezt tették? Hogy lemészároltak megannyi embert és saját társaikat? - pillant nővére felé, érdeklődve arról, mi a gondolata az angyalok jelenlegi szerepéről ebben a helyzetben. Egyetért velük vajon? Ő nem akarta sose így a végét, sosem így kiirtani az embereket. Nem egyet ölt már meg, de nem is milliókat.
- Attól még nem az volt a sorsuk, hogy kipusztuljanak. A mi időnkben is kapzsik voltak, kegyetlenek, miközben kardokkal ölték egymást a semmiért szinte. Halomban álltak a holttestek és mégis, senki nem csapott le, hogy elég ebből. Nem, lehet, hogy hibásak azonban ebből sosem volt gond – nekik. Nem voltak különbek csak a módszereik mások. Emberek, ez a lélek átka, ami nekünk nincs és nem is értjük. Próbáltak védekezni, igen, de egymás ellen, nem a mennyek ellen. Ez bonyolultabb... - fodrozza fel lábainál a vizet és az égre tekint, mintha várná, látni akarná, ahogy alászállnak, de ennek már rég nincs ideje. Nem ez volt a megoldás.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Athan & Helené
 • Credit:
Elnevetem magam öcsém szavain. Még, hogy bocsánatot kér ilyen miatt. Ő az egyikük, akikre nem igen tudok haragudni, aki valamennyire közelebb áll az úgymond szívemhez. Széles mosollyal arcomon nézek rá, majd szólalok meg.
-Szóval azt mondod a családunk kicsit egoista? Áh ez aztán merész kijelentés… Mégis mit képzelsz?-Játszom el a sértődött testvért, majd ismét elmosolyodom.
-Sajnos igazad van. Mindenki…. vagyis pontosítok. A legtöbben szeretik fitogtatni a tudásukat, a történeteiket. Mindannyian tettünk olyat, amire büszkék lehetünk. Mindannyian tehetségesek vagyunk, csak nem ugyanabban. De mi már csak ilyenek vagyunk nemde? Szeretjük megmutatni, hogy milyen hatalmasak és erősek vagyunk.-Mondhatni az egész életünk egy nagy verseny. Te csinálsz valamit, majd jön az egyik testvéred, aki leköröz és ez így megy tovább. Sosem lesz vége, vagy lehet, hogy pont a bezárásunkkal vetettek véget ennek a versenynek? Vajon újra fog kezdődni?
-Őszintén? Nem igazán. Próbáltam kideríteni, hogy vajon tudnak e valamit arról mi is történt velünk, ismernek a minket, de senki sem foglalkozik már a múlttal. Mindenki a jelenben él, a jelent próbálja meg túlélni. Még a jövőre sem mernek gondolni, mert nem tudják mi vár rájuk holnap. –Rázom meg kicsit a fejem. Elég szánalmas látni így őket. Nem hittem volna, hogy ha kiszabadulunk, ilyen világba kerülünk. Sok mindent elképzeltem az itteni életről, de pont ezt nem.
-Ez valóban így van. Sok mindent elértek nélkülünk is, sok mindent felépítettek, de most nézz körül. Ezt is maguknak köszönhetik. Kapzsik és önzőek. Azt hitték ők uralják a világot. Nos valaki megmutatta nekik, hogy milyen gyengék is. Hiába építettek hatalmas épületeket, hosszú falakat. Hiába az a sok fegyver, vagy az a macskás valami… Megvédeni nem tudják magukat ettől!-Mutatok körbe. Tény sok mindent elértek, de vajon megérte? Ha körbe nem úgy érzem, hogy erre igen lenne a válasz.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Tenger és annak partja - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 4:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☠️ Welcome, sister

Athan & Helene
szószám: 394 • Credit:

 
Kíváncsi tekintettek érdeklődik afelől, mire akar Helené célozni, vagy épp mire nem. De hát, nem egyformák, és mégis, úgy néz ki, most egy szintre kerülve kell megtapasztalni, milyen egymás cipőjében lépdelni. Amit előtte nemigen tettünk, mert mindenki a maga múltját és jelenét formálta.
- Nem, koránt sem vagyunk azok – rázza meg a fejét, csüggedt sóhajjal. Vak lennek bárki, ha ilyet nem venne észre. Ó, bár mást kellett volna elsőre észrevenniük! De nem, ez szembeötlött és kiütközött, már az első lépések alkalmával. És nagyon nehéz megszokni, lehetetlennek tűnik.
- Fogalmam sincs, mennyire vannak már a többiek beszélgetős kedvükben. A ládában én kimaradtam belőle, ezt tudom, de nézd el nekem. A sokadik én ezt tettem, ez voltam mondat után nem bírtam, én nem.. - komorodom el, hogy valahol mérges vagyok, mert nem voltam az a testvér, aki kibírta a többi mellett, aki elutasította azt, amit egykor elismert, megdicsért vagy épp segédkezett benne. Ellökte őket, pedig tudja, tudta, hogy a család az első. Ő, amikor lehetett, más választott, és talán hálátlannak tűnhetett. Az is volt, de nem érdekes. Neki akkor az volt fontos, és most sem hanyagolná el az angyalt, a család mellett sem. Már mások a nézetei, jóval.
- Minden romokban, egyszerű azt nézni, mi marad épen. Az információ manapság kincs, de ára van. Az emberek gyűlölik ami természetfeletti, és nem közösködnek velük. Az angyalok gyilkosok, a démonok meg.. démonok. Kicsit nehéz, de meg lehet oldani. Megtudtál valami érdekeset? - figyeli, ahogy elveszi tőle, ahogy forgatja és az arcát, amely értetlen. Hát persze, nem mindenki tudja az apróságokat értékelni, sokan nem nézik, hogy ezeknek hasznuk van, volt, nem tudnak vele mit kezdeni. Ő most olyan, mint egy gyerek, felfedez és örül mindennek, amit nem ért de mégis másnak lát, mint egy hasztalan kavicsot. Nem szégyelli, hogy most fürdik ebben a felfedezésben. Talán kinevetik de állja, ez most ő.
- Ez mind így igaz. Ők voltak, valóban, és Isten sincs sehol. Ez egy kegyetlen világ jelenleg, és haldoklik. Nem akarom a halálát, de nincs sok erőm küzdeni ellene. Én nem azt mondom, hogy baromságokat találtak ki, hanem hogy roppant jól alkalmazkodtak mindenhez, irigylésre méltóan, mágiamentesen. Mert ugye abból már nem kaptak utánunk senkitől sem. Ez azért mindenképp érdekes, nemde? - veszi vissza a kis kütyüt és a zsebébe mélyeszti, hogy el ne vesszen. - Szeretem ezt, még így is. Ahogy van, és nem kívánnék lemondani róla.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 09, 2018 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Athan & Helené
 • Credit:
-Hogy? Jah nem! Csak gondoltam jó volna összeülni, megbeszélni, hogy hogyan tovább. Gondolom már te is rájöttél arra, hogy nem vagyunk ugyanazok, mint a bezárásunk előtt. –Mosolyodom el halványan. Mondjuk talán még kellene időt hagyni nekik. Meg ha én hívnám össze a társaságot nem hiszem, hogy mindenki eljönne. Tudom jól, hogy nem mindenki szívlel, amivel nincs semmi gond, hisz miért kellene mindannyiunknak kedvelnie? Csak azért mert testvérek vagyunk? Micsoda baromság. Nem pont az érzelgősségünkről vagyunk híresek… Na jó egyáltalán nem vagyunk híresek… Még…
Érdeklődve hallgatom öcsémet. Arzenált? Egy kicsit túlzásnak tartanám azt, de tény, nem lehetünk elég óvatosak.
-Egyelőre csak felmértem a terepet, megnéztem magamnak az ismert helyeket, hogy milyen állapotban vannak. Próbáltam minél több információt összegyűjteni.-Értetlenkedve veszem át a kis tárgyat, majd meg is nyomom és tényleg világítani kezd.
-Ez most komoly? Mi ebben az érdekes? Az emberek sok baromságot kitaláltak, talán ezért is kerültek ide. Vannak, akik rettegnek az angyaloktól.  Azt mondják Gabriel és bandája csinálta mind ezt. Begőzölt az angyal és elkezdte pusztítani az embereket. Úgy tűnik az annyira imádott Istenük elpártolt tőlük.-Közben visszaadom a macskás kütyüt öcsémnek.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6