Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Sedleci osszárium •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Sedleci osszárium VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 6:51 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 3:35 pm
Következő oldal


☽ Tisztítás

@Athlan && Sidriel
• Bocsi a késésért :3 • Credit:
 
Néha még az angyalok is félnek. Ebben biztos vagyok. Akkor is, ha vannak, vagyunk olyan elővigyázatosak, hogy nem mutatjuk, igenis tartunk bizonyos helyzetektől. És pontosan ez a helyzet most, velem is. Nem akarok itt lenni, ebben a csonttemplomban. Minden idegszálam tiltakozik ellene, de nem tehetek mást. Hívtak, tehát jöttem. Pedig legszívesebben némán sikítva szaladnék ki, és hagynék mindent magam mögött... a segélykérővel együtt. De nem tehetem meg. Az ugyanis nem lenne angyalhoz, méginkább erényangyalhoz méltó magatartás. Úgyhogy erőt veszek magamon és közelebb lépek a térdeplőhöz.
- Persze, hogy eljöttem! Hívtál, itt vagyok!
Nem értem, miért kell ezen így meglepődni... végülis csak a dolgomat végzem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy barátkozom is mindenkivel, akivel összesodor a sors. Mármint pesze, alapjáraton barátságos vagyok, de még nálam is van egy bizonyos határ. Ezt pedig pont most próbálják meg átlépni. Ezt észlelve egy lépést hátrálok, a férfi pedig remélhetőleg ért belőle, és nem lép utánam.
- Képes vagyok segíteni, de ahhoz neked is akarnod kell a tisztulást! A kérdés itt az, hogy te mennyire akarsz változni. Nem lesz könnyű, és talán fájni fog néha, de itt vagyok, segítek. Felkészültél?

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 05, 2020 9:43 pm
Következő oldal


Sidriel & Athlan

"A vétek oly ügyetlen, ha remeg:
Romlástól félve, magát rontja meg."
Unalom. Az bizony hatalmos úr ezekben az időkben egy olyan démon számára, ki nem sok örömét leli a földi világban, s minden pillanatában visszavágyódik a Pokol kénköves bugyraiba. Nem jó sehol, nem jó semmikor, nem jó senkivel. Mit tesz hát egy olyan démon, ki egyre inkább van tudatában gyengeségének? Megpróbálja azt kiirtani magából, gyökerestül kitépni elméjének legmélyebbre nyúló zugából. Ehhez azonban szükség van egy angyalra. Egy olyanra, kinek még mesésen lengedeznek tollai a szélben, kinek pihéi édesen cirógatják a bőrt, kinek szárnyának íze semmi más nedűvel sem versenghet... Imádatom tárgya ott van az angyalokban, s olyan dolgokat képes gerjeszteni bennem, melyeknek nem szabadna létezniük sem. Magyarázatot még nem találtam arra, miért űzöm ilyen megszállottan a tollakat, de ideje megszüntetni ezt a görcsös imádatot. Szólítok hát találomra egy nevet a könyvből, magát a tisztaság megtestesítőjét, ugyanakkor nem sok reményt fűzök hozzá, hogy ha egyáltalán valamilyen módon meghallja hozzá intézett fohászom, akkor meg is jelenik.
Nem is tudom, mennyi ideig mantrázhatom magamban a különösen csengő nevet. Fogalmam sincs, milyen mélyre tudom lökni magamban őt mágikus erővel. Hamarosan azonban léptek zaja veri fel a templom komor csendjét, s csak akkor nyitom ki szemeim, mikor megszólal egy vékony hang. Lassan fordítom hátra fejem, s mint aki nem hisz szemeinek, úgy pislogok felé méregben ázott zöld tekintettel.
- Hát eljöttél... - felelem halkan, s egyből feltornázom magam a térdelő pózból állóba. Lassan lépek el a nyomorult pap holtteste mellett, kinek jelenléte láthatóan nem zavarta meg az angyalt. Helyes. Jobb is így mindenkinek.
- Sidriel... - mélyen zengő hangom halk visszhangot ver a templom magányos félhomályában. Tudom, távolságot kellene tartanom, hiszen mégis csak angyal, de hát ő nem tudhatja rólam biztosan, hogy démon vagyok, ennek pedig egyelőre semmi jelét nem szándékozok mutatni. S mintha a kétségbeesés előre kúszna a tisztelet elé, úgy váratlanul mikor megérkezek elé, a pillanat erejével megpróbálom átölelni őt és szorosan magamhoz húzni. Ha sikerül, úgy tenyereimet egyből a hátára fektetem, mintha csak keresném a szárnyak búvóhelyét. Ha elhúzódik, úgy nem erősködök, hanem némi tettetett bűnbánással lépek egyet hátrébb. Bárhogy sikerüljön, szavaim nem maradnak bennem.
- Igazán képes vagy arra, hogy megtisztíts minden olyan lelket, mi bemocskolódott? - kérdem őt enyhén oldalra biccentett fejjel. - Olyan sokat vétkeztem mostanság, hogy érzem, ahogy a romlás minden porcikámat kezdi felemészteni. S ha így folytatódik, akkor annyi ártatlan ember fog meghalni, hogy... - halk sóhajjal hunyom le szemeim, s közelebb lépek Sidrielhez. Ha hagyja, akkor megfogom mindkét kezét, s szorosan mellkasomhoz húzom őket. Ha nem, úgy csak a köztünk levő távolságot csökkentem le egészen kicsire.
- Neked bármit bevallanék. Segítesz hát nekem megtérni? Képes vagy a leghatalmasabb fertőt is kiszívni belőlem? Erre a csekély időre, leszel az én... Angyalom? - különös izgatottság csillan zöldellő szemeimben, ahogy a bájos külsejű mennyei teremtényt fürkészem. Nem tudom, mekkora ereje lehet, nem tudom, mennyire tántorodik el tőlem ezek után, de érezheti, hogy mennyire vágyom őt most is, épp úgy, ahogy a hívásomkor. Annyi különbséggel, hogy nem egész egyszerűen azt akarom, hogy megmutassa tisztító képességét, hanem a szárnyait is akarom. Mindkettőt. Érinteni, elveszni bennük, simogatni és harapni, s általuk kiszakítani magamból megszállottságom. Még ha akkor is, ha abba a fenséges szárnyak is majd beleszakadnak...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 11:35 am
Következő oldal


☽ Tisztítás

@Athlan && Sidriel
• Bocsi a késésért :3 • Credit:
 
Szabadnap... az az, amit a magamfajták, vagyis az angyalok, méginkább az erényangyalok nem ismernek. Mert hogyan is ismerhetnénk? Mindig úton vagyunk, mindig feladatunk van... akkor is, mikor nagy balgán, naivan azt hisszük, hogy mégsem. Ugyan, az angyalok nem igazán ismerik azt a szót, hogy szabadnap. Meg azt se, hogy nyugalom. Vagy... csak a hozzám hasonló túlbuzgók járnak ilyen szerencsétlenül? De ha egyszer feladatot kaptam, akkor most mit tegyek? Ha mennem kell, hát megyek. Bárhová. A hívás és a segítség szent dolog.
Így jutottam a sedleci Osszáriumba - egy csonttemplomba. Furcsa hely, nem mondom, de... ha ide szólít a hívás, akkor bizony ide fogok jönni. Nincs mese. Akkor sem, ha minden porcikám és tollpihém ellenkezett ellene, mert valahogy ösztönösen éreztem, hogy nem lesz könnyű dolog. Mégis mentem, mert hívtak, és nem tudok ellenállni a hívásnak. Nem mintha akarnék, de akkor is.
Csendben lépkedek a csontokból, koponyákból kirakott oltár elé, közben igyekszem nem mutatni, hogy bizony, nekem egyáltalán nem ez a természetes közegem. De a futás késztetését is sikerül valahogy legyűrni. Oké, általában érvényes a "szégyen a futás, de hasznos" elv, most viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Nem fogok megfutamodni a kihívás elől. Nem vagyok olyan, és nem most fogom elkezdeni. Lassan odaérek az engem szólongató alakhoz, s ahogy egyre közelebb érek úgy lesznek egyre jobban és jobban kivehetőek a sebhelyei és tetoválásai. Mi a... nem tudom, ki lehet ez, de nagyon meg akar tisztulni, ha ennyire hív.
- Itt vagyok!
Hangom halk, mégis visszhangot ver a csonttemplom falai között. Tekintetemet ráemelem a férfira, így várom, hogy ráeszméljen, válaszoltam a hívására. Eljöttem, most pedig türelmesen várom, hogy elmondja, mit is szeretne tőlem.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 8:26 pm
Következő oldal


Sidriel & Athlan

"A vétek oly ügyetlen, ha remeg:
Romlástól félve, magát rontja meg."
A tisztaság angyala... Ujjbegyem megáll az ősöreg imakönyv megsárgult lapjának egy felső során, s halk hümmögéssel ízlelgetem nyelvem hegyén a templomi félhomályból kirajzolódó nevet, mellyel még sosem találkoztam. Valójában egy angyal nevének betűi sem maradtak meg elmémben, nem mintha számtalan olyan könyv akadt volna sápatag ujjaim közé az Alvilág bugyraiban, melyekben eme szárnyasokat említették volna. Olvastam róluk, van ismeretem az angyalokról, ám az oly csekély, hogy akár mind hazugság is lehet csupán. A jelen azonban számtalan új tapasztalatot tartogat számomra, s ha nem záródtak volna be a kapuk, most minden bizonnyal nem lenne lehetőségem ily közel férkőzni az egykor hófehér, mára ébenfeketére mocskolódott szépséges tollakhoz, elvégre időm nagy részét az alsóbb világokban töltöttem magányomban, s idefent... Idefent szörnyen nehéz maga a puszta létezés is, ily távol attól a helytől, ahol igazán önmagam lehetek.  
- Sidriel. - szólal fel mögülem egy rekedtes hang, mire törzsem félig elfordul a pódiumtól a hátam mögött leselkedő szakállas, ősz alak felé, ám tekintetembe kíváncsiság helyett unalom költözik. Az atya szívet melengető mosolya némi görcsöt okoz a gyomromban, főleg mikor annak keze a vállam felé közeleg.
- Magam is képes vagyok olvasni. - lököm félre csuklójánál, s mintha ott sem lenne, folytatom tovább a betűket.  
- Pedig igazán nehéz a nyelvezete, egy élet sem lenne elég arra, hogy valaki megtanulja. Te, fiam... - türelmes vagyok, ám a felesleges beszéd akkor, mikor egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, felettébb pattanásig képes feszíteni idegrendszerem szálait. Így hát haragosan fújtatva csippentem össze két ujjam a levegőben, mire a kotnyeles, istenverte teremtés szája egyből összefeszül, s nem képes többé kiszökni rajta hang. Teljesen véletlenül orrcimpái is összébb húzódnak, így hamarosan halk puffanással és halovány lilás arccal hasal el a hűvös kövön, épp Krisztus koponyákból kirakott oltáron levő lábai előtt. Így már kellemesebb a légkör... Egy ideig még úgysem fog visszatérni lelke az élők közé, s élvezhetem újra a csonttemplom áporodott csendjét.
Tehát a tisztaság angyala... Méregben ázott szemeim kíváncsian szöknek vissza a fakó fekete betűkre, s nincs is szükségem arra, hogy tovább olvassak. Sidriel. Ő lesz az én választottam. Elégedetten csukom vissza az öreg könyvet, melynek halk csapódása apró porfelhőt ereszt a hűvös levegőbe. Hogy mi célom lehet azzal, hogy megpróbálom őt magamhoz hívni? Az égadta világon semmi. Kíváncsiság járja át minden zugom, mely az unalommal karöltve nem igazán hagyja nyugodni elmém, főleg így, hogy megszállottságom tárgyát ennyi mennybeli teremtmény hordozza, kik ennél közelebb nem is lehetnének hozzám. Ó, azok a mesés tollak... Puha tapintásukat visszaidézve remegő sóhaj száll ki belőlem, miközben letérdelek az atya teste mellé, egyenesen az oltár elé. Tenyereimet összeszorítom, majd összekulcsolom ujjaim, s mellkasomhoz húzom úgy, hogy a földre lógó köpenyem nyílásában hideg bőrömhöz érintem ujjaim.
- Sidriel... - súgom magam elé, ám még e halk, mély zöngés is kísérteties visszhangként száll szét a csonttengerben. Zöldellő tekintetem eltűnik szemhéjaim mögött, s immáron hangom a saját fejemben zsong tovább. Egyre csak kérlelem őt, vágyom őt, kapaszkodok képzeletbeli alakjába, szólongatom, s olyan érzésekkel próbálom körbeölelni nevét, melyek azt sugallhatják, hogy szükségem van áldott tisztaságára és segítségére, hogy levethessem magamról szentségtelen valóm, s tiszta lehessek végre... Ó, Sidriel, jöjj el hozzám, érints meg szárnyaiddal, bomlaszd szét romlásom... Mert ezt így kell, nem? Fogalmam sincs, hogy kell szólni egy angyalhoz, hogy kell magunkhoz vonzani őket, s egyáltalán biztos sem vagyok benne, hogy a mágikus erővel segített koncentrációm elegendő lesz ide. Én mindenesetre egy ideig még próbálkozok, s ha nem járok sikerrel, úgy majd kiélem unalmam az atya szürkés testén...  
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 7:22 pm
Következő oldal


Sedleci osszárium 5YbuxR6
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2