Kedvesem szó szerint megbolondít, mindenhol érzem őt, minden porcikám érte kiált, sóvárogja érintését és könyörög a megváltásért amit csak Ő adhat meg számomra. Hamar világossá válik számomra, itt ma maximum szenes vacsorára számíthatunk, mert amint heves csókjával elvonja a figyelmem, a nyársam a tűzben végzi, mert karjaim eztán nyaka köré csavarodva kötnek hozzá, hogy ruhánktól szabadulva más élvezetek kutatásába kezdjünk. Testünk szorosan összesimulva fokozza vágyunkat, ujjaink és szánk találkozása nyomán a közös dallam ismét megszületni látszik. Adunk és kapunk egyszerre, egyikünk sem szenved hiányt, figyelünk egymásra. Kellemes percekben részesítjük egymást intimebb tájainkon, míg ujját fel nem váltja férfiasságával s pillanatokon belül magáévá tesz újra. Feltüzel ahogy kitölt belülről pedig nem mozdul meg rögtön, kiélvezi a percet ahogy egyesülünk és én sem siettetem. Élvezem amint testünk összesimul, feszes mellkasának forró bőre préselődik a hátamnak ahogy megmozdul először. Lassú ütemet diktál, mélyen elmerülve bennem, újra és újra, majd vált én pedig csatlakozom csípője ritmusához, összehangoltan mozgunk egy ideig így. Elhúzódva tőle felé fordulok, szenvedélyes csókunk közepette döntöm ismét a hátára és emelem át rajta a lábam, hogy marokra fogva tagját vezessem magamba és így kezdjek lovagolni rajta. Hamar váltok gyorsabb tempóba, mellkasára borulva csókolom végig, forró leheletem simítja bőrét s nem sokkal később hátra hajolva támaszkodom meg combján, fejem hátra vetve élvezettel lovaglom tovább, észre sem véve, hogy a démon épp kitörni készül belőlem, fekete szemekkel tekintek fel az égre, míg mágiám kissé elszabadul és a mellettünk égő tábortüzet kissé fel is korbácsolja, de tudomást sem veszek róla, épp jobb elfoglaltságom van. Kedvesemet űzöm a vágya beteljesülése felé. Kezeit érzem a combomon és a csípőmön, vágytól fűtött mosoly suhan át arcomon ahogy mélyről jövő morranását hallom. Egyre szaggatottabban szedem a levegőt én is, ahogy hallom Ő is ezzel a "problémával" küzd, de már nem szándékozok megállni, Belial pár hosszabb pillanat múlva ül fel és ahogy magához szorít úgy döf mélyen belém, elhaló nyögéssel fogadom magamba, csípőmről a keze derekamra vándorol, másik kezével a fenekemre fog rá, ajka melleimre talál, csókokkal halmozza el. Elsuttogott szavaira karjaim nyaka köré fonódnak, nem állt szándékomban megállni, ha felpillant rám csupán ördögi mosolyomat láthatja egy rövid pillanatra.
-Ne félj, még kínozlak egy ideig.-búgom buján a fülébe ahogy szélesre tárom lábaimat és újra megmerítkezik bennem teljes hosszával. Apró kezem közé fogom Viszály arcát, hogy szájára hajolhassak ám most nem csókért, ajkát fogaim közé véve szívom meg leheletnyit erősebben, mint eddig tettem. Ütemes csípőmozgásom közben nyakát is célba veszem viszonzom kedvességét és a billogot pár helyen Ő is megkapja. Vágyam egyre elérhetőbb közelségben érzem, testem egyszerűen sikít a robbanásért, körmeim akaratlanul szántanak végig Lordom hátán, vérét véve ismét.

Zene: Szenvedély

Már rég nem érzem hűvösnek a minket körül ölelő éjszakát, Belial megmozdulása, hogy elcsábítson tökéletesen eltereli a figyelmem az időjárásról, csókjai, érintése és közelsége teljesen magával ragad. Hevessége ismét előcsalja belőlem a bujaságot, kedvem lelem abban, hogy ajkaimmal kényeztessem hosszú perceken át, felkorbácsolva rendesen az idegrendszerét. Nem is hagyja sokáig, hogy uraljam a terepet, felhúz magához és visszaveszi az irányítást, ajka birtoklón tapad az enyémre, nyelve utat tör magának a számban ahogy maga elé fordít, hátam izmos mellkasának feszül ahogy karjaival körbefon és tenyerébe veszi ikreimet, míg másik keze lábaim közé siklik, hogy tovább izgasson. Ujjai játéka közben válok még forróbbá, s nem sok hiányzik ahhoz, hogy elveszítsem a fejem. Érintése nyomán rezdülök finoman és élvezem a törődését, engedve az érzésnek markolom meg a takarót alattunk, másik kezemmel az övében keresek kapaszkodót s ahogy fokozza vágyam fejem vállára hanyatlik, hogy sóhajaim közt suttogjak fülébe édesen. Kedvesem ajkamra hajolva puhán fojtja belém további mondanivalómat míg ujjai elhagyják testem legmélyebb pontját, pillanatokkal később merevségét érzem meg lábaim közt ahogy végig húzza forróságomon, majd egy lélegzetvétellel később merül el mélyen bennem. Hangunk egybeforr az éj leple alatt, míg ő egy morranással jelzi a jóleső érzést, én ugyanabban a pillanatban nyögök fel ahogy kitölt belülről. Talán egy perc is eltelik, mielőtt mozogni kezdene bennem, de nem bánom, hogy nem kezd rögtön munkába, csendes sóhajjal hagyom érzékeimet ráhangolódni a tényre, hogy bennem lüktet, kemény férfiasságát ölelem körbe szorosan, ahogy megmozdul kevés hiányzik ahhoz, hogy ne kiáltsak fel újra. Ajka nyakamat érinti, közben élesen szökik tüdőm felé a levegő. Szám épp csak elnyílva kap levegő után ahogy Kedvesem egyre ütemesebben mozog bennem. Csípőm lassan felveszi ütemét és lökései elé megy. Hátam teljesen nekifeszül mellkasának és kéjesen nyögök fel ahogy egészen mélyre hatol bennem. De amikor legközelebb elhúzódik tőlem, én is így teszek, kicsúszik belőlem, óvatosan fordulok karjai közt és hajolok szájára, míg elérem, hogy ismét a hátán feküdjön, markomba fogom szerszámát és ahogy átemelem lábam csípője felett, úgy vezetem magamba és kezdek el rajta lovagolni. Ütemesen mozgok teljes hosszán, épp csak ki nem csúszik belőlem, míg máskor egészen mélyre hatol. Mellkasára hajolva borítom be apró puszikkal sóhajaim között, majd ismét felegyenesedve, magam mögött combjaira támaszkodva fokozom a tempót, fejem hátravetve engedek utat az érzésnek, szemeim elfeketedve vizslatják a holdvilágot, miközben mellettünk a tábortűzből egyre magasabbra csapnak a lángok.

Zene: Szenvedély

Francba az egésszel, hogy Belial ilyen külső borítást kapott. Csak rá kell nézni... Egy igazi szexisten! Minden részletében úgy lett megalkotva a halandókra jellemző pofija, hogy rögtön levegye a nőket a lábukról. Köztük engem is, pedig sokáig óvtam tőle magam, mint a tűztől, révén, hogy férfi főnököm van. Aztán bele zúgtam és már nem volt mit tenni, elvesztem! Bár nézeteimet most sem osztja, mint az esetek kilencvenöt százalékában, de legalább kimondhattam a véleményem és majd egyszer... Amikor a forró percek után kissé csillapszik a testem, majd gondolatban visszatérek erre, hogy mi van ha tényleg mellé teremtett Lucifer? Valahol magával ragadó az ötlet, de akkor a fater kapja be, hogy ennyit kellett várnom arra, hogy nekem is jó legyen, ne csak az első Lovasának! Mégsem állok már bele az igazam bizonygatásába, inkább máshogy szeretném neki szentelni a figyelmem. Mondandóm egy részét suttogva ismétli, majd meg is toldja saját kis gondolatával amivel emlékeket ébreszt bennem. A birtoklás! A szó minden egyes értelmét, fogalmát, használatát utáltam... Gyűlöltem az egészet. Sokszor emlegettem is, hogy a birtokjelző nálam tabu és ne is próbálkozzon meg vele, hogy használja rajtam. Elég időbe telt, mire megtanulta, aztán egy idő után már nem foglalkoztatott és mikor kicsúszott a száját ismét, szó nem érte a ház elejét érte. Sőt, valahol jól esett, hogy újra hallom. Már cseppet sem zavart. Saját szavaival vágok vissza, mikor közli, hogy milyen birtoklón hat, hogy csak az övé vagyok, természetesen mivel engem nem kell félteni, a tökéletes replikával érkeztem számára s láss csodát, nyertem. Pimasz kis mosoly mögé rejtem elégedettségem, de hamar odavész a mozdulat, mert csak hamar áttérek érzékeny területre, hogy elkezdett hódítását a kedélyek felkorbácsolásával jutalmazzam. Amitől pedig testben is férfi a férfi, azzal kezdek édes játszadozásba, keményítem vágyát ajkam és nyelvem munkájával egyszerre. Ösztönösen nyúl fejemhez és túr a hajamba, a morranások, a sóhajok, mind mind apró jelzések a számomra, figyelmességem jól esik neki, bár nem tervezem idő előtt abbahagyni a kényeztetést, mikor megérintem arcát Ő maga kér meg rá. Kis ünneprontó! Csalódottan csettintek nyelvemmel egyet mikor finoman kicsúszik ajkaim közül, én még folytattam volna! Keze nyakamra siklik s úgy húz fel magához, tekintete mindent elárul de mielőtt bármit is megjegyezhetnék ajka az enyémre forr, hosszan, birtoklón csókol, szenvedélye körül leng mindkettőnket, nem győzök betelni vele. Az én Viszályom! Elönt a vágy és észre sem veszem hogy mikor fordít az oldalamra, hátam mellkasának feszül, pont mint az első közös edzésünk alkalmával, annyi különbséggel, hogy... Ez már nem gyakorlás!
-Ó!-meglepett kis hang tör elő belőlem miközben karját átfűzi hónom alatt és tenyerébe veszi mellemet, két ujjával közre fogja mellbimbómat, majd szakavatott ügyességgel kezdi masszírozni. Felnyögve harapok rá saját ajkamra, pláne mikor megérzem másik kezének lassú mozgását. Csípőmhöz érve megragad és még közelebb von magához, keménysége fenekemnek feszül, szájának csókunktól felpuhult bőre előbb államat érinti, majd nyakamon haladva apró puszikkal halmoz el egészen a vállamig. Túlságosan sok impulzus ér ahhoz, hogy azt is kivegyem hol billogoz meg egy-egy szívással. Ujjai folyamatosan játszanak keményedő mellbimbómmal, másik keze combomon halad egyre beljebb, érintve vékony bőrömet s ösztönözve arra, hogy feltárjam magam előtte. Nem váratom sokáig, szapora légzésem eltörpül amellett az érzés mellett, mikor ujjai húsomra tévednek. A takarót markolom meg egy hangos nyögés kíséretében amiből majdnem kiáltás lett. Szabad kezemmel lábam közt kutató karjára fogok, de nem azért, hogy megállítsam, csupán egy biztosabb kapaszkodót keresek mielőtt könyörgőre fognám, hogy fejezzük be az előjátékot. Sosem gondoltam bele igazán, hogy mi lesz ha megkapom Belialt, de ez most túl szárnyal minden képzeletet. Karjai közt remegve fogadom a jól eső érzést, ujjának munkájába szabályosan beleborzongok, fejem a vállára hanyatlik és egy pillanatra talán nevét nyöszörgöm. Körmeim a karjába ékelődnek, míg takarót markoló ujjaim lassan fehérednek el.
-Ebből... soha... nem... elég...-suttogom fülébe sóhajok között.

Zene: Szenvedély

Megőrülök tőle, nem hiszem el, hogy ezt teszi velem, mintha csak egy édes álomba csöppentem volna. Nem cserélném el semmi pénzért, szükségem van rá, hogy ilyen legyen velem. Legyünk ilyenek egymással, szenvedélyesek, szerelmesek... Az sem szükséges hogy kimondja, csak érezzem!
-Ki tudja, megeshet az is, hogy Lucifer így adott neked... Fejlesztést. Te nem gondoltál még bele soha így?-még ha feltételezés is... Megeshet, hogy a Pokol Ura pont Belialnak teremtett. Talán nem is utolsó gondolat. Mi más magyarázná azt a pofátlanságot amit én meg merek engedni vele szemben, félelem érzet nélkül?! Na és ha abból indulunk ki, hogy sosem kaptam egy ejnye-bejnyén kívül nagyobb megrovást... Soha nem bántott, nem ütött meg, nem gyakorolta felettem a hatalmát sem. Szép ábránd! Ám gondolatfoszlányomat ajka érintése üti ki a ringből, átadom magam az érzékeimnek, forró mellkasához szorít ölelő karja, ujjai végig járják gerincem vonalát s fogást találva fenekemen finoman belemarkol. Az érzésre belenyögök a csókba és jóleső borzongás fut végig rajtam, ajkaim közé suttog én pedig megköszönve kedves szavait csúszok lejjebb rajta, míg lábai közé nem sikerül másznom. Végig nyalva hosszán hallom meg morranását, ördögi vigyor szalad végig ajkaimon miközben felpillantok rá és egy apró mondatot közlök még vele. Szavaimat suttogva ismétli, s számomra egyetlen másodpercig úgy hat, mintha egy fogadalom lenne. De nyilvánvaló, hogy azt sem bánnám.
-Úgy hangzik, ha... végre jogot formálsz rám.-említem meg egy nagyon régi mondatát, emlékszem mikor ezt közölte velem, rettenetesen sok ideig ódzkodtam a gondolatától is, hogy Ő birtokjelzővel illessen. Egyszerűen rigolyám volt tőle, senkihez nem akartam úgy igazán tartozni. Szó szerint elutasító voltam még a gondolatra is. Számtalanszor mondtam neki, hogy nem vagyok az övé! Képes voltam vita napot tartani emiatt, hogy az legyen amit én akarok... A drágám, kedvesem, Belphegorom.... a falra tudtam mászni a megszólításaitól. Ám most... Akarom, hogy ez legyen, szavakkal is mondja el, hogy az övé vagyok. Ujjaim finoman kulcsolódnak farka tövére míg ajkam forróságába vezetem. Kínzó lassúsággal kezdem kényeztetni, s míg fejem fel és le mozog rajta, nyelvem finoman cirógatja, így keményedik meg szám játéka közben még inkább. Kezét érzem fejemen, s míg ujjaival hajam közé túr lehunyva szemem dolgozok rajta gyorsítva a tempón. Hallom amint felsóhajt és gondolatban megmosolygom. Szívesen kérdezném meg tőle, hogy milyen érzés két vállra fektetve lenni bizalmasa által, de mivel tele van a szám, nincs kedvem megszakítani az élvezetet, amiben részesíteni szándékozom. Szabad kezemmel felnyúlok és ha elérem, végig simítok ujjaimmal az arcán, míg tekintetem rá emelem, arra ösztönözve Őt, hogy szemeimbe nézzen s ha így tesz, úgy pillantásába mélyesztem íriszeimet és úgy tűnik el számban egészen mélyre, majd ahogy fejem ismét emelkedik nyelvem végig simít makkján amit végül néhányszor megszívok, hol erősebben, hol pedig finomabban.

Zene: Szenvedély

-Valamelyest? Azért ez sértő rám nézve.-kuncogok miközben a fejem is megingatom kissé. Ennél azért ügyesebb már. Bár ha jobban bele gondolok, talán nem is az a fontos hogy mit beszél a szánk, hanem hogy mennyire is figyelünk egymásra valójában. Olykor elég csupán rá néznem és tudja mit akarok, hétezer év bújik meg mögöttünk, túl sok együtt töltött idő, mi egymásra hangolódtunk, és nem csupán most, mikor ruháinktól szabadulunk, hogy ismét az élvezeté legyen a főszerep, már jóval előtte ez volt, csupán én nem fogtam fel, vagy nem akartam, mert féltem. Badarság volt azzal takarózni, hogy nem figyel rám... Mindig figyelt, érdeklődött, ott volt amikor szükség volt rá. Ahogy megválik nadrágjától csak hamar én is ruhátlan leszek, ujjai finoman, kínzó lassúsággal szabadítanak meg a falatnyi fehérneműtől, fölém hajolva ostromol tovább ajkaival, puhán szalad végig nyakam ívén, egészen az ikrekig, nem tudom megállni jóleső sóhaj nélkül, de nem is akarom. Felfedező útra indul a kezem, tarkójától a csípőjéig, az utolsó köztünk lévő akadály eltüntetésére készülök, nem ütközöm ellenállásban, így pár hosszabb pillanat múlva egálba kerülünk ruha ügyileg. Oldalunkra fekve helyezkedünk a takarón s míg ajkaink élvezik egymás társaságát, folytatom amit a boxer anyagán keresztül elkezdem, csupán most már textil nélkül. Óvatosan izgatom őt tovább, ám felötlik bennem egy apró kérdést, amit muszáj vagyok feltenni. Mielőtt Kedvesem válaszolna még ad magának időt egy lopott csókra, nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta, mintha ajkam érintéséből merítené az erőt, pedig nem is kérdeztem olyan furcsa dolgot.
-Nyilván ezt nem fogom tudni megvétózni, de a kivétel erősíti a szabályt. Igaz?-sokszor láttam már, emberek miként fordulnak ki önmagukból Viszály mellett, hogyan válik a békés, idilli hangulat egyszerűen káosszá... S most jön az érdekesség! Belial újabb szavai rántanak vissza a gondolataim közül.
-Nos...-kezdek bele a válaszba miközben magam alá fordítom, csípőjére helyezkedve támaszkodom meg kezeimmel két oldalt a válla mellett.
-Az első perctől fogva, amint a közvetlen közeledbe kerültem. Tényleg különös, mai napig nem jöttem rá, hogy miért van ez. Bár való igaz, egy percig sem bánom. Talán így van elrendelve.-felelek amint egyre lejjebb hajolok hozzá, hogy a végén forró csókot válthassunk. Szájának puhasága magával ragad, csókunkba nyögök amint átfog izmos karjaival, ösztönből simulok még közelebb hozzá, kis tenyereimmel közre fogva arcát adom át számára a vezetést, hogy birtokolja a testemet. Érzem amint ujjai végig szaladnak gerincem vonalán, végül fenekemnél állapodnak meg, ujjbegyei bőrömbe mélyednek ahogy megmarkol, szájába nyögve jelzem, hogy akár tovább is mehetett volna. Csókunkba suttogott szavai mégis kicsit csillapítanak pillanatnyi hevességemen, talán még el is válok ajkától egy hosszabb pillanatra.
-Köszönöm.-suttogom elfúló hangon, homlokom az övének döntöm s ha enged annyit karja szorítása akkor lejjebb csúszom rajta finoman, míg meg nem érzem meredező hím tagját alattam. Elkapom pillantását, ajkammal mellkasára hajolok és izma ívén haladok egyre lejjebb, lábai közé mászom, végig nyalok teljes hosszán ám mielőtt ajkaim közé veszem még utoljára felpillantok rá.
-A legkülönlegesebb akkor is az, hogy ez a nőszemély csak és kizárólag a tiéd.-kacsintok rá ahogy ujjaimmal ráfogok, majd finoman körbe ölelem ajkaimmal és mélyen közéjük engedem.

Zene: Az élet fája

Érdekes gondolat ötlik fel bennem, vagyis inkább spekulációnak mondanám, legalábbis részemről biztos vagyok az állításomban, tudom jól, hogy nem tudnám elvonatkoztatni az edzést a kapcsolatunktól, főleg amilyen jól alakul. Hm, biztos érdekes lenne máshogyan is kipróbálni a gyakorló szőnyeget. Mik nem jutnak eszembe... Lucifer, mit tesz velem ez a Démon? Teljesen elveszi az eszem. Vajon jó lesz ez így a továbbiakban? Nos, majd kiderül! Addig is élvezem a MI időnket. Még pimaszkodásomnak is találok helyet, mert miért ne tehetném meg? Vissza kérdésén sejtelmesen mosolygok, nem mondok se igent, se nemet. Szemtelen hozzáfűzésére végig nyalok ajkamon, megrebben szempillám és mosolyom szélesedni látszik.
-Hidd el, annak már eléggé örülök, hogy kezded kapizsgálni, mit miért is mondok.-kuncogok, mielőtt egy olyan kérdés érkezik felém, amire már nem hagy válaszra időt. Forró csókunk mélyíti el nyelve játékával, míg tenyere felváltva jár melleimen, én sem késlekedem tovább, hogy megszabadítsam őt ingétől, majd feljebb tornázva magam, fél kezemmel nyúlok közénk, megszabadítva övének szorításától, a gomb összetartó erejétől és a cipzár fogságától. Apró tenyerem a két anyag közé csusszan és duzzadó erekciójára simul. Kedvesemből jól eső sóhaj tör fel és nem tudom megállni, egy komiszan édes mosoly suhan végig ajkaimon. Percek kérdése csupán, hogy Belial kibújjon cipőiből, majd a zokniból s míg elereszt egy pillanatra, nadrágját is maga mögött hagyja hamar. Hátrébb húzódva szabadít meg szandálomtól, majd nem sokkal később a falatnyi rövidnadrágomból bújtat ki, csípőmet megemelve húzza át lábaimon az anyagot, lapos pillantásokkal figyelem minden mozdulatát, most nem cécózik sokat, a nadrágom után ujjai ismét bevetésre indulnak s a cél ezúttal a csipke ami még testemet fedi előtte. Testem azonnal reagál az érintésére, ahogy forró ujjbegyei a tanga anyaga alá csusszannak összerezzenek jólesőn, finoman rámarkolok hosszára és még a szemem is lehunyom egy pillanatra, felmorranok a kínzó lassúságra ahogy végig simít az anyag alatt egészen a fenekemig, hogy végül megszabadítson az utolsó akadálytól. A falatnyi ruhadarab a kupac tetején végzi, pillantása felégeti bőrömet, a családi ékszerén keresztül érzem minden vágyát, egyetlen sóhaj szakad fel belőlem ahogy ismét fölém hajol, visszaereszkedek a paplanra, a kezem amin eddig támaszkodtam felszabadul, ujjaim tarkójára simulnak ahogy nyakamra hajol, végig csókol bőrömön, majd egészen mellemig halad, szabad kezével combomat igazítja magához, nem ellenkezek és nem hazudok ha azt mondom érintését azonnal megértem. Eközben tenyerem lassan jár rajta, kiélvezve duzzadt tagjának minden milliméterét. Tarkójáról ujjaim lejjebb vándorolnak, végig simítok vállán, lapockáján, ujjbegyeim lesiklanak egészen a derekáig, így két kezemet használva nyúlok a boxer gumis dereka mögé s lassan legördítem csípőjéről az anyagot, míg kezem leér, aztán vállaira fogok és finoman eltolom magamtól ha hagyja magát. Amint lehetőségem nyílik rá el is tüntetem róla az anyagot, kipottyantom ujjaim közül a pamutot és így az is a ruhakupacon végzi. Visszahúzom magamhoz de az oldalára fordítom míg ajkam az övére talál, egyik kezemmel átölelem a derekát, míg a másikkal meredező férfiasságát kezdem kényeztetni.
-Vajon mindig ilyen hatással voltál rám, vagy ez csupán felerősödött az elmúlt napokban?-suttogom nyakának bőrére mielőtt finoman megharapom, épp csak érintve bőrét a fogaimmal. Végül neki feszülök tenyeremmel mellkasának és hanyatt döntöm ha sikerül, csípőjére lendülök és úgy nézek le rá szeretetteljes pillantással, majd lehajolva hozzá forró csókban részesítem.

Zene: Az élet fája