Kedvesem szó szerint megbolondít, mindenhol érzem őt, minden porcikám érte kiált, sóvárogja érintését és könyörög a megváltásért amit csak Ő adhat meg számomra. Hamar világossá válik számomra, itt ma maximum szenes vacsorára számíthatunk, mert amint heves csókjával elvonja a figyelmem, a nyársam a tűzben végzi, mert karjaim eztán nyaka köré csavarodva kötnek hozzá, hogy ruhánktól szabadulva más élvezetek kutatásába kezdjünk. Testünk szorosan összesimulva fokozza vágyunkat, ujjaink és szánk találkozása nyomán a közös dallam ismét megszületni látszik. Adunk és kapunk egyszerre, egyikünk sem szenved hiányt, figyelünk egymásra. Kellemes percekben részesítjük egymást intimebb tájainkon, míg ujját fel nem váltja férfiasságával s pillanatokon belül magáévá tesz újra. Feltüzel ahogy kitölt belülről pedig nem mozdul meg rögtön, kiélvezi a percet ahogy egyesülünk és én sem siettetem. Élvezem amint testünk összesimul, feszes mellkasának forró bőre préselődik a hátamnak ahogy megmozdul először. Lassú ütemet diktál, mélyen elmerülve bennem, újra és újra, majd vált én pedig csatlakozom csípője ritmusához, összehangoltan mozgunk egy ideig így. Elhúzódva tőle felé fordulok, szenvedélyes csókunk közepette döntöm ismét a hátára és emelem át rajta a lábam, hogy marokra fogva tagját vezessem magamba és így kezdjek lovagolni rajta. Hamar váltok gyorsabb tempóba, mellkasára borulva csókolom végig, forró leheletem simítja bőrét s nem sokkal később hátra hajolva támaszkodom meg combján, fejem hátra vetve élvezettel lovaglom tovább, észre sem véve, hogy a démon épp kitörni készül belőlem, fekete szemekkel tekintek fel az égre, míg mágiám kissé elszabadul és a mellettünk égő tábortüzet kissé fel is korbácsolja, de tudomást sem veszek róla, épp jobb elfoglaltságom van. Kedvesemet űzöm a vágya beteljesülése felé. Kezeit érzem a combomon és a csípőmön, vágytól fűtött mosoly suhan át arcomon ahogy mélyről jövő morranását hallom. Egyre szaggatottabban szedem a levegőt én is, ahogy hallom Ő is ezzel a "problémával" küzd, de már nem szándékozok megállni, Belial pár hosszabb pillanat múlva ül fel és ahogy magához szorít úgy döf mélyen belém, elhaló nyögéssel fogadom magamba, csípőmről a keze derekamra vándorol, másik kezével a fenekemre fog rá, ajka melleimre talál, csókokkal halmozza el. Elsuttogott szavaira karjaim nyaka köré fonódnak, nem állt szándékomban megállni, ha felpillant rám csupán ördögi mosolyomat láthatja egy rövid pillanatra. -Ne félj, még kínozlak egy ideig.-búgom buján a fülébe ahogy szélesre tárom lábaimat és újra megmerítkezik bennem teljes hosszával. Apró kezem közé fogom Viszály arcát, hogy szájára hajolhassak ám most nem csókért, ajkát fogaim közé véve szívom meg leheletnyit erősebben, mint eddig tettem. Ütemes csípőmozgásom közben nyakát is célba veszem viszonzom kedvességét és a billogot pár helyen Ő is megkapja. Vágyam egyre elérhetőbb közelségben érzem, testem egyszerűen sikít a robbanásért, körmeim akaratlanul szántanak végig Lordom hátán, vérét véve ismét.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Egyetlen mélyebb csókkal indul az egész. Kezeim ösztönösen nyúlnak felé, hogy közelségembe vonjam őt. Ujjaim elvesznek felsőjének finom anyagja alatt puha bőrét érintve. Bensőséges hangulat ver köztünk tanyát. Valahol még szokatlan, hogy így megváltoztak közöttünk a dolgok, de kicsit sem ellenemre való. Egy másodperc töredéke alatt fogalmazódik meg bennem, hogy akarom őt. Mozdulataim határozottá válnak, követelőn csókolom, amiből Belphegor számára is azonnal világossá válik, kell nekem. Bizalmasom nem tiltakozik, zokszó nélkül belemegy a játékba. Ő is akarja ugyanúgy. Öltözékünk darabjai, szinte maguktól hullanak le. Egyik a másik után vész el a sűrű fű között. Ajkaival kényeztet, nyelvével izgat, minden másodperccel jobban meg akarom kapni őt. Ölelésembe fogom, és hamar elveszek benne. Forrósága körül vesz, lassan mozdulok, apró lökéseimet kéjes sóhajtásokkal fogadja, miközben csípőjére fogok, követem mozgását. Testünk hamar egy ritmusra jár, összehangolódik, majd egyre gyorsabban, egyre mélyebben hatolok belé. Élesen, kapkodva szívom be a levegőt én is. Aztán egy röpke pillanatra elhúzódik tőlem. Ölelésemben maradva fordul felém, hogy számra hajoljon egy újabb érzéki csókért. Közben tenyerét érzem a vállamon, finoman rám nehezedik, hanyatt fekvésre ösztönöz, én pedig nem állok ellent, lassan a hátamra helyezkedem. Belphegor újra átveti lábait rajtam, majd duzzadó férfiasságomért nyúl és markában tartva vezet magába. Egy lélegzetvételnyi idővel később újra benne lüktetek. Vadul kezd mozogni csípőmön, majd egy pár másodpercre mellkasomra borul, szája nyomát és forró leheletét érzem bőrömön, aztán felegyenesedik, hátra veti a fejét és két karjával a combomra támaszkodva gyorsít tempóján. Zihálva kapkodom az oxigént. Egy pillanatra lehunyom a szemem is, és újra mély, jóleső morranás tör elő belőlem. Veszettül élvezem, amit csinál. Egyik kezem a combjára simul, a másikat csípőjére vezetem, így kísérem ütemes mozgásában. Egy másodpercre sem lassít, minden mozdulatával szítja bennem a vágyat. Újra és újra elmerülök forróságában, mindeközben mellei le-fel himbálóznak. Néhány percig pihengve figyelem őt, homorított tökéletes testét, ahogy engem lovagol. Nem szokásom jogot formálni semmire és senkire, de most úgy érzem, el tudnám viselni, hogy ő csak az enyém legyen. Lassan felülök. Csípőjén pihenő kezem derekára csusszan és szorosan magamhoz vonom. A másikkal fenekébe markolok, míg számmal feszes dombjaira hajolva csókolom. -Ne hagyd abba. - suttogom mellei közé.
Már rég nem érzem hűvösnek a minket körül ölelő éjszakát, Belial megmozdulása, hogy elcsábítson tökéletesen eltereli a figyelmem az időjárásról, csókjai, érintése és közelsége teljesen magával ragad. Hevessége ismét előcsalja belőlem a bujaságot, kedvem lelem abban, hogy ajkaimmal kényeztessem hosszú perceken át, felkorbácsolva rendesen az idegrendszerét. Nem is hagyja sokáig, hogy uraljam a terepet, felhúz magához és visszaveszi az irányítást, ajka birtoklón tapad az enyémre, nyelve utat tör magának a számban ahogy maga elé fordít, hátam izmos mellkasának feszül ahogy karjaival körbefon és tenyerébe veszi ikreimet, míg másik keze lábaim közé siklik, hogy tovább izgasson. Ujjai játéka közben válok még forróbbá, s nem sok hiányzik ahhoz, hogy elveszítsem a fejem. Érintése nyomán rezdülök finoman és élvezem a törődését, engedve az érzésnek markolom meg a takarót alattunk, másik kezemmel az övében keresek kapaszkodót s ahogy fokozza vágyam fejem vállára hanyatlik, hogy sóhajaim közt suttogjak fülébe édesen. Kedvesem ajkamra hajolva puhán fojtja belém további mondanivalómat míg ujjai elhagyják testem legmélyebb pontját, pillanatokkal később merevségét érzem meg lábaim közt ahogy végig húzza forróságomon, majd egy lélegzetvétellel később merül el mélyen bennem. Hangunk egybeforr az éj leple alatt, míg ő egy morranással jelzi a jóleső érzést, én ugyanabban a pillanatban nyögök fel ahogy kitölt belülről. Talán egy perc is eltelik, mielőtt mozogni kezdene bennem, de nem bánom, hogy nem kezd rögtön munkába, csendes sóhajjal hagyom érzékeimet ráhangolódni a tényre, hogy bennem lüktet, kemény férfiasságát ölelem körbe szorosan, ahogy megmozdul kevés hiányzik ahhoz, hogy ne kiáltsak fel újra. Ajka nyakamat érinti, közben élesen szökik tüdőm felé a levegő. Szám épp csak elnyílva kap levegő után ahogy Kedvesem egyre ütemesebben mozog bennem. Csípőm lassan felveszi ütemét és lökései elé megy. Hátam teljesen nekifeszül mellkasának és kéjesen nyögök fel ahogy egészen mélyre hatol bennem. De amikor legközelebb elhúzódik tőlem, én is így teszek, kicsúszik belőlem, óvatosan fordulok karjai közt és hajolok szájára, míg elérem, hogy ismét a hátán feküdjön, markomba fogom szerszámát és ahogy átemelem lábam csípője felett, úgy vezetem magamba és kezdek el rajta lovagolni. Ütemesen mozgok teljes hosszán, épp csak ki nem csúszik belőlem, míg máskor egészen mélyre hatol. Mellkasára hajolva borítom be apró puszikkal sóhajaim között, majd ismét felegyenesedve, magam mögött combjaira támaszkodva fokozom a tempót, fejem hátravetve engedek utat az érzésnek, szemeim elfeketedve vizslatják a holdvilágot, miközben mellettünk a tábortűzből egyre magasabbra csapnak a lángok.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Nem osztozom Belphegor elképzésében, már ami Lucifert illeti, bár meg kell hagyni, díjaznám egy jóízű nevetéssel, ha kedvesemnek igaza volna és valóban tervezetten alkotta volna meg a Főnök azon célból, hogy mellettem bizalmassá váljon. Jelen felállást tekintve kicsit többre is. Még egy hosszabb pillanatot szentelek ennek a tetszetős gondolatnak, aztán figyelmem ágyékom felé terelődik a lábaim között térdelő démonnő felé, aki huncut csillogással a szemében ajkai közé vesz és nyelvével izgatva kényeztet. Hosszú percek telnek el szája melegségében. Ajkai ölelésében nő bennem a vágy és úgy válok egyre keményebbé. Jól esik törődése, mély morranó hangok és sóhajok közvetítik felé, hogy mennyire. Olyan ügyességgel vesz kezelésbe, hogy még néhány perc és élvezetem tetőfokára hágna. Ezt viszont nem várom meg, elhúzódom tőle, hogy magamhoz vonva viszonozzam figyelmességét. Számat az övére tapasztom, forró heveséggel birtoklom ajkait, a közben magam elé fordítva fogom ölelésembe. Egyik kezem formás mellére simul, tenyeremmel veszem gondozásba, másik lassan vándorol oldala vonalán, csípöjén keresztül a combjáig. Ujjaim követelő érintésére tárulnak szélesre lábai utat engedve intimebb tájaira. Belphegor a plédet markolva kéjes nyögéssel élvez kezeim alatt, ujjaim gyorsuló játék fokozzák forróságát. Szabad kezét lábai közt munkálkodó karomra simítja, belém kapaszkodik, erősebben szorít, majd körmeit belém mélyeszti, miközben teste vágytól remeg. Ujjaim már benne járnak, mikor fejét hátra vetve a vállamnak dől és szaggatottan kapkodva a levegőt, halkan a fülemhez suttog. Szájára hajolok egy lágyabb csókért, közben elhúzódom lábai közül. Férfiasságomat megmarkolva simítok végig ott, ahol ujjaim az előbb még mélyen érintették. Majd lassan belé hatolok. Jóleső mordulással, könnyedén mélyülök el nőiességében, szabad kezemmel ráfogok csípőjére. Talán egy percig meg sem mozdulok, kiélvezem hogy teljességében benne vagyok. Csak ujjaim cirógatják finoman melleit, közben újra nyakára hajolok, hogy lángoló bőrén csókoljak végig. Lassan mozogni kezdek benne, kínzó lassúsággal húzódom kintebb, majd merülök el benne újra. Ismételve a mozdulatot, fokozatosan gyorsítok a tempón.
Francba az egésszel, hogy Belial ilyen külső borítást kapott. Csak rá kell nézni... Egy igazi szexisten! Minden részletében úgy lett megalkotva a halandókra jellemző pofija, hogy rögtön levegye a nőket a lábukról. Köztük engem is, pedig sokáig óvtam tőle magam, mint a tűztől, révén, hogy férfi főnököm van. Aztán bele zúgtam és már nem volt mit tenni, elvesztem! Bár nézeteimet most sem osztja, mint az esetek kilencvenöt százalékában, de legalább kimondhattam a véleményem és majd egyszer... Amikor a forró percek után kissé csillapszik a testem, majd gondolatban visszatérek erre, hogy mi van ha tényleg mellé teremtett Lucifer? Valahol magával ragadó az ötlet, de akkor a fater kapja be, hogy ennyit kellett várnom arra, hogy nekem is jó legyen, ne csak az első Lovasának! Mégsem állok már bele az igazam bizonygatásába, inkább máshogy szeretném neki szentelni a figyelmem. Mondandóm egy részét suttogva ismétli, majd meg is toldja saját kis gondolatával amivel emlékeket ébreszt bennem. A birtoklás! A szó minden egyes értelmét, fogalmát, használatát utáltam... Gyűlöltem az egészet. Sokszor emlegettem is, hogy a birtokjelző nálam tabu és ne is próbálkozzon meg vele, hogy használja rajtam. Elég időbe telt, mire megtanulta, aztán egy idő után már nem foglalkoztatott és mikor kicsúszott a száját ismét, szó nem érte a ház elejét érte. Sőt, valahol jól esett, hogy újra hallom. Már cseppet sem zavart. Saját szavaival vágok vissza, mikor közli, hogy milyen birtoklón hat, hogy csak az övé vagyok, természetesen mivel engem nem kell félteni, a tökéletes replikával érkeztem számára s láss csodát, nyertem. Pimasz kis mosoly mögé rejtem elégedettségem, de hamar odavész a mozdulat, mert csak hamar áttérek érzékeny területre, hogy elkezdett hódítását a kedélyek felkorbácsolásával jutalmazzam. Amitől pedig testben is férfi a férfi, azzal kezdek édes játszadozásba, keményítem vágyát ajkam és nyelvem munkájával egyszerre. Ösztönösen nyúl fejemhez és túr a hajamba, a morranások, a sóhajok, mind mind apró jelzések a számomra, figyelmességem jól esik neki, bár nem tervezem idő előtt abbahagyni a kényeztetést, mikor megérintem arcát Ő maga kér meg rá. Kis ünneprontó! Csalódottan csettintek nyelvemmel egyet mikor finoman kicsúszik ajkaim közül, én még folytattam volna! Keze nyakamra siklik s úgy húz fel magához, tekintete mindent elárul de mielőtt bármit is megjegyezhetnék ajka az enyémre forr, hosszan, birtoklón csókol, szenvedélye körül leng mindkettőnket, nem győzök betelni vele. Az én Viszályom! Elönt a vágy és észre sem veszem hogy mikor fordít az oldalamra, hátam mellkasának feszül, pont mint az első közös edzésünk alkalmával, annyi különbséggel, hogy... Ez már nem gyakorlás! -Ó!-meglepett kis hang tör elő belőlem miközben karját átfűzi hónom alatt és tenyerébe veszi mellemet, két ujjával közre fogja mellbimbómat, majd szakavatott ügyességgel kezdi masszírozni. Felnyögve harapok rá saját ajkamra, pláne mikor megérzem másik kezének lassú mozgását. Csípőmhöz érve megragad és még közelebb von magához, keménysége fenekemnek feszül, szájának csókunktól felpuhult bőre előbb államat érinti, majd nyakamon haladva apró puszikkal halmoz el egészen a vállamig. Túlságosan sok impulzus ér ahhoz, hogy azt is kivegyem hol billogoz meg egy-egy szívással. Ujjai folyamatosan játszanak keményedő mellbimbómmal, másik keze combomon halad egyre beljebb, érintve vékony bőrömet s ösztönözve arra, hogy feltárjam magam előtte. Nem váratom sokáig, szapora légzésem eltörpül amellett az érzés mellett, mikor ujjai húsomra tévednek. A takarót markolom meg egy hangos nyögés kíséretében amiből majdnem kiáltás lett. Szabad kezemmel lábam közt kutató karjára fogok, de nem azért, hogy megállítsam, csupán egy biztosabb kapaszkodót keresek mielőtt könyörgőre fognám, hogy fejezzük be az előjátékot. Sosem gondoltam bele igazán, hogy mi lesz ha megkapom Belialt, de ez most túl szárnyal minden képzeletet. Karjai közt remegve fogadom a jól eső érzést, ujjának munkájába szabályosan beleborzongok, fejem a vállára hanyatlik és egy pillanatra talán nevét nyöszörgöm. Körmeim a karjába ékelődnek, míg takarót markoló ujjaim lassan fehérednek el. -Ebből... soha... nem... elég...-suttogom fülébe sóhajok között.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Egy újabb széles mosoly fut végig arcomon, mikor fejlesztésként hivatkozik magára. Bár kétségtelenül van benne igazság. Mióta mellettem van sokkal könnyebben igazodom ki az emberi világban. Bár mind a mai napig nehezen értem meg a halandókat, a viselkedésüket és azt a temérdek földi szokást, amit világukba járva tapasztalok, de úgy hiszem bizalmasom nélkül, nehezebb dolgom lenne. Lucifertől számos kiváló képességet és démoni erényt kaptam, de köztük a múló életűek megértése nem szerepelt. Belphegor viszont rendelkezett mindezzel. Hogy a főnök direkt mellém alkotta volna őt, ebben nem igazán hiszek. Legalábbis nagyon meglepődnék, ha így tett volna. Legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyesmire pazarolja az idejét. Inkább csak a véletlennek és az események fura összejátékának tudom be, hogy végül mellettem kötött ki tanácsadóként. -Megvallom, sosem jutott eszembe ilyesmi. - felelem. Halvány elképzelésem sincs, mi járhatott a Főnök fejében, amikor Belphegort teremtette, ahogy azt sem, mikor engem. Halkan ismétlem meg mondatát, miközben feldereng egy régi emlék. Régen mennyire ellenére volt, hogy bármi olyan szóval illessem, ami bár csak egy egyszerű szófordulat, nem több, valódi kötődésre nem utal, mégis birtokást fejez ki. Teljes felháborodást váltott ki belőle, szinte sértve érezte magát a birtok jelző miatt. Ő nem tartozik senkihez, most pedig saját maga mondja ki, hogy kizárólag csak az enyém. Apró megjegyzést teszek, mire saját szavaim köszönnek vissza. -Akkor legyen így. - fogadom el, hogy mostantól csak az enyém. Kedvesem ajkaival érint, miközben lassan lábaim közé csúszik, hogy érzéki játékba kezdjen. Nyelvével végig nyal, duzzadó férfiasságomat ajkai közé veszi. Mélyen szája melegségébe fogad. Feje le-fel mozog rajtam, ismételve a mozdulatot, egyre gyorsabban és határozottabban jár végig hosszomon, miközben apró ujjai körbe fonják keményedő tagom. Nyelvével kényeztet, vadul cirógat. A jól eső érzésre újra és újra felmordulok, egyértelmű jelét adva annak, mennyire kedvemre való, amit csinál. Ujjaim erősebben markolnak barna tincsei közé, mégsem annyira, hogy fájónak érezze, miközben ő szabad kezét nyújtva felém, ujjaival arcomon siklik végig. -Gyere ide. - kérem mély sóhajok között és ha kiereszt szája közül, kezemet nyakára simítva húzom fel magamhoz, hogy birtoklón csókoljam puha ajkait. Heves csókunk közben oldalára fektetem, magam elé, így kedvesem háta mellkasomnak feszül. Egyik kezemet átfűzöm hóna alatt és finoman dús mellére markolok. Tenyerem egészen rásimul, két ujjam közé veszem bimbóját és határozott mozdulattal masszírozni kezdem. Másik kezemet oldalán vezetem végig, derekánál egy pillanatnyi időre megállva, csípőjét finoman megragadva húzom magamhoz, hogy forró bőrén érezze merevedő vágyam. A nyakához hajolva csókolom álla ívét, majd nyaka vonalán haladok tovább válláig. Finom bőrét megszívva néhol hagyok rajta gyorsan liluló nyomot. Ujjaim közben kínzó lassúsággal haladnak végig combján. Kézfejem lábai közé siklik arra ösztönözve tárja szélesebbre lábait. Ha terpesze szélesebbre nyílik, legforróbb pontjához érek, ujjaim izgatóan kényeztetik nőiességét.
Megőrülök tőle, nem hiszem el, hogy ezt teszi velem, mintha csak egy édes álomba csöppentem volna. Nem cserélném el semmi pénzért, szükségem van rá, hogy ilyen legyen velem. Legyünk ilyenek egymással, szenvedélyesek, szerelmesek... Az sem szükséges hogy kimondja, csak érezzem! -Ki tudja, megeshet az is, hogy Lucifer így adott neked... Fejlesztést. Te nem gondoltál még bele soha így?-még ha feltételezés is... Megeshet, hogy a Pokol Ura pont Belialnak teremtett. Talán nem is utolsó gondolat. Mi más magyarázná azt a pofátlanságot amit én meg merek engedni vele szemben, félelem érzet nélkül?! Na és ha abból indulunk ki, hogy sosem kaptam egy ejnye-bejnyén kívül nagyobb megrovást... Soha nem bántott, nem ütött meg, nem gyakorolta felettem a hatalmát sem. Szép ábránd! Ám gondolatfoszlányomat ajka érintése üti ki a ringből, átadom magam az érzékeimnek, forró mellkasához szorít ölelő karja, ujjai végig járják gerincem vonalát s fogást találva fenekemen finoman belemarkol. Az érzésre belenyögök a csókba és jóleső borzongás fut végig rajtam, ajkaim közé suttog én pedig megköszönve kedves szavait csúszok lejjebb rajta, míg lábai közé nem sikerül másznom. Végig nyalva hosszán hallom meg morranását, ördögi vigyor szalad végig ajkaimon miközben felpillantok rá és egy apró mondatot közlök még vele. Szavaimat suttogva ismétli, s számomra egyetlen másodpercig úgy hat, mintha egy fogadalom lenne. De nyilvánvaló, hogy azt sem bánnám. -Úgy hangzik, ha... végre jogot formálsz rám.-említem meg egy nagyon régi mondatát, emlékszem mikor ezt közölte velem, rettenetesen sok ideig ódzkodtam a gondolatától is, hogy Ő birtokjelzővel illessen. Egyszerűen rigolyám volt tőle, senkihez nem akartam úgy igazán tartozni. Szó szerint elutasító voltam még a gondolatra is. Számtalanszor mondtam neki, hogy nem vagyok az övé! Képes voltam vita napot tartani emiatt, hogy az legyen amit én akarok... A drágám, kedvesem, Belphegorom.... a falra tudtam mászni a megszólításaitól. Ám most... Akarom, hogy ez legyen, szavakkal is mondja el, hogy az övé vagyok. Ujjaim finoman kulcsolódnak farka tövére míg ajkam forróságába vezetem. Kínzó lassúsággal kezdem kényeztetni, s míg fejem fel és le mozog rajta, nyelvem finoman cirógatja, így keményedik meg szám játéka közben még inkább. Kezét érzem fejemen, s míg ujjaival hajam közé túr lehunyva szemem dolgozok rajta gyorsítva a tempón. Hallom amint felsóhajt és gondolatban megmosolygom. Szívesen kérdezném meg tőle, hogy milyen érzés két vállra fektetve lenni bizalmasa által, de mivel tele van a szám, nincs kedvem megszakítani az élvezetet, amiben részesíteni szándékozom. Szabad kezemmel felnyúlok és ha elérem, végig simítok ujjaimmal az arcán, míg tekintetem rá emelem, arra ösztönözve Őt, hogy szemeimbe nézzen s ha így tesz, úgy pillantásába mélyesztem íriszeimet és úgy tűnik el számban egészen mélyre, majd ahogy fejem ismét emelkedik nyelvem végig simít makkján amit végül néhányszor megszívok, hol erősebben, hol pedig finomabban.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Hátamra fekszem és hagyom, hogy lábát átvesse rajtam, elkényelmesedjen, nőies forróságát érezzem ágyékomon. Karjaival megtámaszkodik vállaim mellett, tökéletes rálátást nyújtva formás melleire. Miközben egyre közelebb hajol, tekintetem úgy vándorol kerekded idomairól arca felé. Az első perctől fogva...pedig akkor még bőven nem a káoszból merítette az energiáit. Csak az első mellettem töltött évezrede után, szövetségkötésünket követően lett erőforrás számára a zűrzavar. Megosztottam vele saját energiáimat, így ha velem vagy a közelemben van, sohasem érez valódi fáradtságot, ha pedig mégis kimerül, hamar feltöltődik általam. Mai napig nem tudom, mennyire volt jó ötlet ezt meglépnünk, hiszen amennyi előnnyel, annyi hátránnyal is jár ez a kötelék. A nahant utáni három év erőt próbáló lehetett számára, csak saját magára számíthatott. Nem is csodálom, hogy ennyi halandó szokás ragadt rá ez idő alatt. Túl kellett élnie, nélkülem. Bár ő alapjáraton fogékonyabb az emberi dolgokra. Nem is ismerek másik olyan démont mint ő, aki képes ennyire emberinek tűnni. "Talán így van elrendelve." Fogalmazódik meg Belphegorban a gondolat. -Úgy gondolod, talán Lucifer akarta így? - mosolygom meg az elég képtelennek tűnő felvetést, mielőtt puha ajkai az enyémhez érnek. Forró szenvedélyes csókot váltunk. Karjaimba fogom őt, szorosan magamhoz ölelve. Míg ikrei mellkasomnak feszülnek végig simítok testén, a gerince vonalán. Ujjaim a fenekére tévednek, finoman megmarkolom, mire jól eső nyögés szökik ki ajkai közül. Néhány elismerő szó bizalmasom felé és ő hálát rebeg, homlokát az enyémnek támasztja, majd lassan lejjebb csúszik rajtam. Ajkaival finoman érinti mellkasom, hasfalam, míg lábaim közé nem fészkeli magát. Nyelvét lassan végig húzza keményedő férfiasságom teljes hosszán, egy pillanatra lehunyom a szemem és jólesően mordulok egyet a kellemes érzetre. Közben megmosolygom kedvesem szavait. -Kizárólag az enyém. - ismétlem halkan, és egy percre végig gondolom, mit is jelent ez számomra. -Ez elég birtoklóan hangzik. - jegyzem meg. Jól tudja, ritkán vallok bármit is igazán magaménak és kevés dologhoz kötődöm. Bizalmasom láthatólag nem bánná, ha úgy döntenék, kisajátítanám magamnak. Talán én sem bánnám, ha csak az enyém lenne. Huncut pillantása elárulja, mire készül. Ezúttal nincs itt a vörös lepel, hogy szememet takarja vele, így leplezetlenül nézhetem őt közben. Belphegor marokra fog, ujjai finoman ölelik körbe tagomat, aztán mélyen az ajkai közé vesz, finoman kényeztet. Kellemes, bizsergő érzés jár át, miközben élesen szívom a levegőt. Kezeim ösztönösen emelkednek felé, tenyeremet fejére helyezem és ujjaim végével finoman beletúrok barna tincsei közé. -A pokolba... - sóhajtom, közben egyre jobban elönt a forróság. Előbb lassan, majd gyorsítva a tempón jár rajtam. Ahogy feje fel és le mozog hosszomon, nyelvével cirógat, úgy ajkai ölelésében, szája melegségében egyre keményebbé válok.
-Valamelyest? Azért ez sértő rám nézve.-kuncogok miközben a fejem is megingatom kissé. Ennél azért ügyesebb már. Bár ha jobban bele gondolok, talán nem is az a fontos hogy mit beszél a szánk, hanem hogy mennyire is figyelünk egymásra valójában. Olykor elég csupán rá néznem és tudja mit akarok, hétezer év bújik meg mögöttünk, túl sok együtt töltött idő, mi egymásra hangolódtunk, és nem csupán most, mikor ruháinktól szabadulunk, hogy ismét az élvezeté legyen a főszerep, már jóval előtte ez volt, csupán én nem fogtam fel, vagy nem akartam, mert féltem. Badarság volt azzal takarózni, hogy nem figyel rám... Mindig figyelt, érdeklődött, ott volt amikor szükség volt rá. Ahogy megválik nadrágjától csak hamar én is ruhátlan leszek, ujjai finoman, kínzó lassúsággal szabadítanak meg a falatnyi fehérneműtől, fölém hajolva ostromol tovább ajkaival, puhán szalad végig nyakam ívén, egészen az ikrekig, nem tudom megállni jóleső sóhaj nélkül, de nem is akarom. Felfedező útra indul a kezem, tarkójától a csípőjéig, az utolsó köztünk lévő akadály eltüntetésére készülök, nem ütközöm ellenállásban, így pár hosszabb pillanat múlva egálba kerülünk ruha ügyileg. Oldalunkra fekve helyezkedünk a takarón s míg ajkaink élvezik egymás társaságát, folytatom amit a boxer anyagán keresztül elkezdem, csupán most már textil nélkül. Óvatosan izgatom őt tovább, ám felötlik bennem egy apró kérdést, amit muszáj vagyok feltenni. Mielőtt Kedvesem válaszolna még ad magának időt egy lopott csókra, nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta, mintha ajkam érintéséből merítené az erőt, pedig nem is kérdeztem olyan furcsa dolgot. -Nyilván ezt nem fogom tudni megvétózni, de a kivétel erősíti a szabályt. Igaz?-sokszor láttam már, emberek miként fordulnak ki önmagukból Viszály mellett, hogyan válik a békés, idilli hangulat egyszerűen káosszá... S most jön az érdekesség! Belial újabb szavai rántanak vissza a gondolataim közül. -Nos...-kezdek bele a válaszba miközben magam alá fordítom, csípőjére helyezkedve támaszkodom meg kezeimmel két oldalt a válla mellett. -Az első perctől fogva, amint a közvetlen közeledbe kerültem. Tényleg különös, mai napig nem jöttem rá, hogy miért van ez. Bár való igaz, egy percig sem bánom. Talán így van elrendelve.-felelek amint egyre lejjebb hajolok hozzá, hogy a végén forró csókot válthassunk. Szájának puhasága magával ragad, csókunkba nyögök amint átfog izmos karjaival, ösztönből simulok még közelebb hozzá, kis tenyereimmel közre fogva arcát adom át számára a vezetést, hogy birtokolja a testemet. Érzem amint ujjai végig szaladnak gerincem vonalán, végül fenekemnél állapodnak meg, ujjbegyei bőrömbe mélyednek ahogy megmarkol, szájába nyögve jelzem, hogy akár tovább is mehetett volna. Csókunkba suttogott szavai mégis kicsit csillapítanak pillanatnyi hevességemen, talán még el is válok ajkától egy hosszabb pillanatra. -Köszönöm.-suttogom elfúló hangon, homlokom az övének döntöm s ha enged annyit karja szorítása akkor lejjebb csúszom rajta finoman, míg meg nem érzem meredező hím tagját alattam. Elkapom pillantását, ajkammal mellkasára hajolok és izma ívén haladok egyre lejjebb, lábai közé mászom, végig nyalok teljes hosszán ám mielőtt ajkaim közé veszem még utoljára felpillantok rá. -A legkülönlegesebb akkor is az, hogy ez a nőszemély csak és kizárólag a tiéd.-kacsintok rá ahogy ujjaimmal ráfogok, majd finoman körbe ölelem ajkaimmal és mélyen közéjük engedem.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Kérdésemre sejtelmes, huncut vigyort kapok válaszként. Bár enélkül is jól tudom, a női fül sokkal többet szeretne hallani, mint amit a férfi száj mondani képes. Kezdem kapizsgálni. Tökéletes megfogalmazása annak, mennyire értem meg kimondott gondolatait. -Hétezer év áll mögöttünk, kínos lenne rám nézve, ha ennyi idő múltán sem tudnék valamelyest eligazodni rajtad. - felelem egy halvány mosollyal. Bár azt hiszem mindketten jól tudjuk, hogy nem a beszélt nyelv az, amin a legjobban megértjük egymást. Egy pillantásából vagy sóhajából, teste egyetlen rezdüléséből többet megtudok, mint felém intézett szavaiból. Ingem után nadrágom öve is meglazul, érzem ahogy az anyag enged derekam körül. Kedvesem tenyere boxeremre simul és ujjai pedig izgatóan járják be teljes hosszomat, amit egy elégedett morranással jutalmazok. Rutinosan vetem le magamról öltözékem darabjait, egyiket a másik után, egyedül alsónadrágomat hagyom magamon, majd Belphegort is vetkőztetni kezdem. Nadrágja és nyitott lábbelije hamar a fűben végzi. Utoljára finom alsóneműje marad, amit ráérősen simítok le róla. Ahogy ujjbegyeim a csipkét kísérve végighalad forrósodó bőrén, lehunyja szemeit és jóleső halk nyögés szökik ki ajkai közül, egyértelmű jelét adva annak, kedvére való a dolog. Nyakához hajolva csókolom, végig haladok nyaka ívétől a kulcscsontjáig, onnan formás melléig. Sóhajai között keze tarkómra simul, majd tovább siklik vállamon, a hátamon át egészen a derekamig. Apró ujjai csípőmnél állapodnak meg. Másik keze hozzá társul, hogy két oldalról tolja lentebb rólam alsónadrágomat. Ujjvégei beférkőznek bőröm és az anyag közé, mire a sötét textil szépen, lassan a térdemig vándorol. Hagyom, hogy ő szabadítson meg öltözékem utolsó darabjától, ami lábfejeimen átbukva egy pillanat alatt ott végzi, ahol a többi. Oldalamra fekve heveredek mellé, szájára hajolva váltunk újabb szenvedélyes csókot, míg szorgos ujjai kényeztetve fokozzák bennem a vágyat. Épp csak elválnak ajkaink, mikor egy kérdés bukik ki belőle csendesen. Halkan suttogja a szavakat és azon tűnődik, mióta vagyok rá ilyen hatással? Nem igazán értem mire is céloz éppen. De mielőtt bármit is felelnék, egy újabb apró csókot lopok puha ajkairól. -Én mindenkiből a legrosszabbat hozom ki. - mondom ki a vitathatatlan igazságot mély lélegzeteket véve. Démoni energiáim felkavarják a nyugalmat, rossz érzéseket keltenek, feléleszti a mélyen nyugvó vagy felszínen elnyomott vágyakat és bűnök elkövetésére sarkallnak. Már ha halandókról vagy nem alvilági eredetű lényekről beszélünk. A démonokra se vagyok éppen jó hatással, különféleképpen reagálnak jelenlétemre. De csak kivételes esetekben úgy, mint Belphegor. -Kivéve belőled. Te valamiért mindig is nyugalmat éreztél mellettem, ami lássuk be elég különös. Egy démon, aki békére és biztonságra lel a Káosz oldalán. - megmosolygom a gondolatot, miközben hátamra fordulok át és hagyom, hogy Belphegor lábát átvetve rajtam csípőmre telepedjen, majd fölém magasodva forrón csókoljon. Karjaimmal átölelem és szorosan vonom magamhoz forró testét, miközben dús mellei mellkasomnak feszülnek. Egyik kezem a lapockájára simul, a másik derekán pihen, majd ujjaim hátáról a gerince mentén haladnak lefelé, hogy feszes fenekéhez érve finoman megmarkoljam őt. -Egy igazán különleges démoni nőszemély vagy. - suttogom ajkai közé.
Érdekes gondolat ötlik fel bennem, vagyis inkább spekulációnak mondanám, legalábbis részemről biztos vagyok az állításomban, tudom jól, hogy nem tudnám elvonatkoztatni az edzést a kapcsolatunktól, főleg amilyen jól alakul. Hm, biztos érdekes lenne máshogyan is kipróbálni a gyakorló szőnyeget. Mik nem jutnak eszembe... Lucifer, mit tesz velem ez a Démon? Teljesen elveszi az eszem. Vajon jó lesz ez így a továbbiakban? Nos, majd kiderül! Addig is élvezem a MI időnket. Még pimaszkodásomnak is találok helyet, mert miért ne tehetném meg? Vissza kérdésén sejtelmesen mosolygok, nem mondok se igent, se nemet. Szemtelen hozzáfűzésére végig nyalok ajkamon, megrebben szempillám és mosolyom szélesedni látszik. -Hidd el, annak már eléggé örülök, hogy kezded kapizsgálni, mit miért is mondok.-kuncogok, mielőtt egy olyan kérdés érkezik felém, amire már nem hagy válaszra időt. Forró csókunk mélyíti el nyelve játékával, míg tenyere felváltva jár melleimen, én sem késlekedem tovább, hogy megszabadítsam őt ingétől, majd feljebb tornázva magam, fél kezemmel nyúlok közénk, megszabadítva övének szorításától, a gomb összetartó erejétől és a cipzár fogságától. Apró tenyerem a két anyag közé csusszan és duzzadó erekciójára simul. Kedvesemből jól eső sóhaj tör fel és nem tudom megállni, egy komiszan édes mosoly suhan végig ajkaimon. Percek kérdése csupán, hogy Belial kibújjon cipőiből, majd a zokniból s míg elereszt egy pillanatra, nadrágját is maga mögött hagyja hamar. Hátrébb húzódva szabadít meg szandálomtól, majd nem sokkal később a falatnyi rövidnadrágomból bújtat ki, csípőmet megemelve húzza át lábaimon az anyagot, lapos pillantásokkal figyelem minden mozdulatát, most nem cécózik sokat, a nadrágom után ujjai ismét bevetésre indulnak s a cél ezúttal a csipke ami még testemet fedi előtte. Testem azonnal reagál az érintésére, ahogy forró ujjbegyei a tanga anyaga alá csusszannak összerezzenek jólesőn, finoman rámarkolok hosszára és még a szemem is lehunyom egy pillanatra, felmorranok a kínzó lassúságra ahogy végig simít az anyag alatt egészen a fenekemig, hogy végül megszabadítson az utolsó akadálytól. A falatnyi ruhadarab a kupac tetején végzi, pillantása felégeti bőrömet, a családi ékszerén keresztül érzem minden vágyát, egyetlen sóhaj szakad fel belőlem ahogy ismét fölém hajol, visszaereszkedek a paplanra, a kezem amin eddig támaszkodtam felszabadul, ujjaim tarkójára simulnak ahogy nyakamra hajol, végig csókol bőrömön, majd egészen mellemig halad, szabad kezével combomat igazítja magához, nem ellenkezek és nem hazudok ha azt mondom érintését azonnal megértem. Eközben tenyerem lassan jár rajta, kiélvezve duzzadt tagjának minden milliméterét. Tarkójáról ujjaim lejjebb vándorolnak, végig simítok vállán, lapockáján, ujjbegyeim lesiklanak egészen a derekáig, így két kezemet használva nyúlok a boxer gumis dereka mögé s lassan legördítem csípőjéről az anyagot, míg kezem leér, aztán vállaira fogok és finoman eltolom magamtól ha hagyja magát. Amint lehetőségem nyílik rá el is tüntetem róla az anyagot, kipottyantom ujjaim közül a pamutot és így az is a ruhakupacon végzi. Visszahúzom magamhoz de az oldalára fordítom míg ajkam az övére talál, egyik kezemmel átölelem a derekát, míg a másikkal meredező férfiasságát kezdem kényeztetni. -Vajon mindig ilyen hatással voltál rám, vagy ez csupán felerősödött az elmúlt napokban?-suttogom nyakának bőrére mielőtt finoman megharapom, épp csak érintve bőrét a fogaimmal. Végül neki feszülök tenyeremmel mellkasának és hanyatt döntöm ha sikerül, csípőjére lendülök és úgy nézek le rá szeretetteljes pillantással, majd lehajolva hozzá forró csókban részesítem.
Viszály, az első lovas
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
Felötlik Belphegorban egy gondolat, bár nem tudom mennyire komoly. Én mindenesetre szükségtelennek tartom a választást. Szívesen töltöm az időt gyakorlással, hogy tőrpárbajban mérkőzzünk meg, de mint láthatja ez a fajta, új státusszal járó edzésmód sincs ellenemre. Bizalmasom nem állja meg, hogy ne fűzön szavaimhoz egy pimaszabb megjegyzést. -Komolyan, kinézed belőlem, hogy én ilyesmiket mondanék neked? - kérdezek vissza megmosolyogva a hallottakat. Valószínűleg, akkor sem bukna ki ilyen mondat a számon, ha így is gondolnám. -Vagy csak szeretnéd, ha ilyet mondanék?! - teszem hozzá szemtelenül. Elhangzik egy újabb kérdés, de meghagyom költőinek. Válaszolásra esélyt sem hagyva hajolok újra ajkai fölé és veszem őket birtokba. Míg tenyeremmel fedetlen ikreit veszem gondozásomba, finoman masszírozom őket, ő lesodorja vállaimról szétbontott ingemet, levételében segítségére leszek, majd fél karjára támaszkodik, nyakamhoz hajol és lágy csókokkal halmoz el. Közben szabad keze sem tétlenkedik, észrevétlenül kúszik kettőnk közé, ujjai gyakorlott mozdulattal bonták ki nadrágom övcsatját. Már csak arra leszek figyelmes, hogy övem szorítása lazulni kezd derekam körül és vele együtt gatyám anyaga is enged. Az ám igen! Egy pillanat alatt fordítja át gombomat a nadráglyukon és húzza le a cipzárt, hogy szabad utat engedve tenyerét duzzadó férfiasságomra simíthassa alsónadrágomon keresztül. Érintésére mély, jóleső sóhaj tör elő belőlem. Gyorsan lerúgom magamról cipőimet, egyiket a másik után, ügyeskedve kibújok zoknijaimból is, majd elemelve egy másodpercre kézfejem feszes mellei fölül, tolom le térdemig nadrágomat, hogy egy laza mozdulattal emeljem át magam alatt és lábszáraimon végig vezetve megszabaduljak tőle. Ezután kedvesem jön. Kicsit hátrább húzódok tőle, hogy kihámozzam alsó ruházatából. Nekem sem kerül több időbe, mint neki. Előbb lábfejeit bújtatom ki a szandáljából, majd csípőjét kissé megemelve simítom le róla a könnyed ruhaanyagot, előbb az egyik lábát, majd a másikat is kihúzom a nadrágszárból. A levedlett darab a kupac tetején landol. És ha már így benne vagyok a vetkőztetésében, azt a falatnyi csipkét sem hagyom rajta, ami még nőiességét takarja. Ujjaim finoman a leheletnyi vékony anyag mögé férkőznek és forró bőrét érintve kínzó lassúsággal, feneke alá nyúlva fosztják meg öltözéke utolsó darabjától is. Újra végig vezetem tekintetem fedetlen testén, és ha még tenyerét boxeremen tartja, tenyere alatt érezheti, mennyire kedvemre való a látvány. Újra fölé hajolok, ám ezúttal nem ajkait veszem célba. Nyaka ívén csókolok végig majd melleit kényeztetem, míg szabad kezemmel combját derekamhoz simítom.
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán! 2016.09.07-én nyitottunk, és azóta is sok újítással, fajokkal bővültünk. Oldalunk apokaliptikus világban játszódik 2021-ben. A jelenlegi állapotokat az oldal hirdetőfalán (Generalitiesben) találod. Leírásainkat adminjaink alkották, de alapul vettek pár ismert sorozatot is, mint pl: Supernatural. Mielőtt regisztrálsz, kérünk tekintsd meg a Kanon illetve a Keresettjeink listáját. Kettő admin van jelen az oldalon, de kérünk, hogy főfiókra írd a hozzánk intézett kérdéseid. PM linket megtalálod a Generalitiesben. Sok szeretettel várunk ebben az őrült világban!