Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Lakónegyedi utcák •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Lakónegyedi utcák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 10, 2021 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ries


Lakónegyedi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
14
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 11:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Arleen és Ries
Mindig is úgy tartottam, hogy az óceán olyan bölcs, amilyen mély, ámbár az én halaim nem éppen észlények. Úsznak, esznek, vannak, mint iszapban a kagyló. Rólam mit se tudnak. Ellátja őket az akvárium minden jóval, ahogy azt a tenger tenné. Nincs okuk kötődni hozzám. Ma mégis jó dolguk lesz az istenadtáknak! Jó dolguk lesz, mert én, a gazdájuk fülig zúgtam egy jó lelkű csajba. Erről persze sejtelmük sincsen nekik. Mint mondtam, nem éppen észlények.
Ashi mindent türelemmel visel. Mindent elfogad, ahogy van és helyzetéhez mérten derűvel áll a világhoz. Együtt érez minden élőlénnyel. A halaimmal is. Tudom, akkor is ha nem mondja. Ma arra ébredtem, szégyellem Ashina előtt a halak kicsi életterét. Biztos vagyok benne, hogy Őt zavarja ez, de végül is, nem kizárt a tévedésem. Talán Ashi nem gondolja kicsinek. Na de ha mégis? Döntöttem, nagyobb akvárium kell! Eltökélt szándékom vezet abban, hogy térdig járjam a lábam alapanyagért. Közben elképzelem, ahogy Ashina csodálattal nézi majd művemet, én pedig mögé lépek és szemtelenül megsimogatom a hasát, hogy közben az ujjam hegye a nadrágjába, sőt, a bugyijába csusszanjon. Gyorsan száguldó képzeletemben Ashi kikapja a kezem onnan, megfordul felém és kéjes mosollyal leteremt. "Ha akarsz, akkor mindenhol akarj!" Majd én puha vállától és nyakától indulva, csókokkal borítva leszek kénytelen megdolgozni érte. Nem mintha nem ez lett volna az eredeti tervem, csupán szemtelenkedni is jól esett.
Megrázom a fejem. Ashi még nem tart itt. Az ő gondolataiban nem az előjáték jelenne meg, hanem egy ismeretlen és ijesztő valami, amit szexnek hívnak és ami bűnös dolog számára. Ha random hozzányúlnék, megijedne, zavarba jönne, talán védekezésből megpofozna de az is lehet, hogy csak elrohanna. Jó lesz, ha visszafogom magam.
Még kilencet sem ütött az óra, én már bejártam az egész környéket üveglapokért. Borzalmas, milyen nehéz itt bármilyen építő elemhez hozzájutni. Leginkább bontott áru cserél gazdát és az is aranyárban. Akváriumhoz erős üveget kellett találjak. (Ráadásul külön műsor lesz majd az üvegragasztó.) Hónom alatt a széles és nehéz üveg, a járda szűk, sokan kerülgetnek szemből. Éppen megállok egy néhai erotikus üzlet betört kirakatánál, mikor szemből elhalad mellettem egy lány. Nem látom, de mögém érve ő is megtorpan. Valami miatt hátra ugrik vagy lökődik, nem tudom, de rajtam csattan. Elejtem az üveget, a drága, nehezen megszerzett üveget ami annyi darabra hullik, mint égen a csillag.
- Ó, hogy az a tetves, fonnyadt, elrohadt és szárazra szikkadt... X LÁBÚ, KANCSAL ÖREGAPÁD FAAA - ordítom a végén, de nem fejezem be. Mikor megfordulok egy lány kuporog előttem a földön. Szégyenkezve szedné össze az üvegdarabokat, de azok megvágják a kezét. Kedves hangon szabadkozik, rögtön elszégyellem magam a durva szavakért. Leguggolok szemben vele, gyorsan megfogom mindkét csuklóját, mielőtt több szilánkot összeszed.
- Ne, ne csináld! Röstellem, hogy kiabáltam veled! Ez csak üveg, nem nagy dolog. - Üveg, ami piszkosul vérző sebeket tud vágni. A lány keze alatt már vértócsa gyűlt a betonon. Azonnal el kell látni! Nem messze tőlünk akad ugyan egy patika, ahol a gyógyszerésznő kint az ajtó előtt dohányzik éppen. Végignézte az esetet, de nem mozdulna.
- Haló! Nem segítene? - szólok neki, de az fogja magát, elnyomja a csikket és visszamegy az üzletbe, szó nélkül. - Ez sem tudja, mi a dolga tátott szájjal a f...sz erdőben! - jegyzem meg, de attól még a lány tenyere nem gyógyul. Lekapom a sálam, azzal kötözöm be. Mivel csak egy sálam van, neki meg két vérző tenyere, kénytelen vagyok a kezeit összekötni, mintha legalábbis elrabolnám. Szépen nézünk ki. Így nem hagyhatom itt.
- Gyere velem. Nem lakom messze. Otthon tartok normális kötszert.
Amíg elindulunk, történnek dolgok, amiket én magam nem látok...

A gyógyszerésznő komor tekintettel néz ki az üzlet ablakos ajtaján. Tekintete találkozik Arleenéval, pillantása ellenséges. Talán a női megérzés baljós jóslatot súgott neki, vagy csupán lenézi a lányt, aki képes a két kezét így tönkre tenni. Ám az is megeshet, hogy régi, kellemetlen tapasztalatok fűzik Ries vendégéhez, de szót emelni nem mer, vagy nem akar.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 21, 2021 1:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ries&Arleen
A lábaimat egymásra rakva terpeszkedtem a kanapén, míg a karjaimat széttárva a támlán pihentettem. Azalea mellettem ült és a fejét rázva sóhajtozott. Én csak a szemeimet forgattam miközben a szőke lófarokba kötött hajából kiválasztottam egy tincset és az újam végével csavargattam. Az órára pillantottam pár perc és itt kellett lennie az ipsének. A nyakamon lévő vágás égni kezdett fintorral simítottam végig rajta.
„Fáj?” szólalt meg húgom.
- Volt már rosszabb is.
„Mondtam neked, hogy nem kellene ezt csinálnod. Belehalhattál volna!” horkant rám dühösen. „De nem bírsz a véreddel és most mi lesz? Megint befogsz törni valahová?”
- Fogalmam sincs mit akar az ürge, de amint megjön megtudjuk.
Nem is kellett sok, pontosan érkezett, kopogtatott aztán belépett. Felhúzott szemöldökkel oldalra döntött fejjel néztem rajta végig, majd a fotel felé intettem.
- Foglaljon helyet – mondtam egy hideg mosoly kíséretében.
„Nem túl bizalom gerjesztő az aurája” súgta közelebb húzódva Aza. „Szerintem nem jó ember”
- Jó emberek nem szoktak felkeresni – pillantottam rá fejet rázva, majd visszafordultam a férfihez, aki kérdőn nézett rám a fotelből. – Ne foglalkozzon vele – ráztam meg a fejem – inkább kezdjen neki.
- A menyasszonyomról lenne szó… - kezdett bele a terjedelmes mesébe. Mesélt a lányról, meg arról, hogy elszökött valami másik faszihoz.
- Szóval, ha jól értem az én feladatom lenne eltüntetni a faszit, akivel csalja a menyasszonya – fontam össze a karjaimat magam előtt gondolkodva. – Ugye tudja, hogy nem dolgozom olcsón és nem igazán szeretem a romantikus drámákat – jelentettem ki, mire a férfi elém tette a nekem szánt összeget.
„Arleen kérlek ezúttal hallgass rám, valami nagyon bűzlik nekem a férfi körül. Kérlek!” vette elő Aza a kiskutya szemeket.
- Rendben van, de időre van szükségem… Három hét! – jelentettem ki egyszerűen.
- Három hét? – horkantott fel az ipse.
- Egy hét csendes megfigyelés aztán a másik kettő a személyes kapcsolat felvétel és a tényleges eltávolítás. Mindezek mellett minden apró részletet tudni akarok, minden lényeges vagy lényegtelen információra szükségem van a lakóhelyüktől kezdve, a pontos kinézetükig. Ha ez így megfelel vállalom a munkát.
Aza csak elkeseredetten rázta a fejét.

Az első hetem arról szólt, hogy megtaláljam a cél személyeket és észrevétlenül árnyékként követve meg figyeljem őket, a szokásaikat. Eljött a második hét, aminek most nagyjából a közepénél járunk. Ideje lesz valaminek történnie, valami fogást találnom az ürgén, valahogy kapcsolatba lépni vele, hogy bejussak a lakásba is kicsit körülnézni. Ma is, mint eddig követem őt és azon gondolkodok miként is kezdeményezhetnék…
„És mi lenne, ha csak szimplám meglépnénk a megbízó elöl és nem próbálnál kárt tenni benne? Nézd meg… olyan rendes embernek tűnik és jó képű…”
- És mi lenne, ha befognád, még a saját gondolataimat sem hallom tőled – förmedek rá.
„De Arleen!” kapja el a karomat, mire felugrok és két lépést hatra lépek neki ütődve valaminek. Hirtelen egy hangos csattanó hang üti meg a fülem, az ablak törés jellegzetes reccsenő hangja. Aza a szája elé kapja a kezét, mire megfordulok. Ő áll mögöttem, a pasi, aki miatt fel lettem fogadva. Meglepődve nézek rajta végig, majd a földre pillantok és apróra tört üveg szilánkok vesznek minket körül. Itt a lehetőség!
- Magasságos egek! – kiáltok fel Azalea arckifejezését utánozva. – Annyira sajnálom nem figyeltem a lábam elé. Úgy szégyellem magam – térdelek le az üvegszilánkok közé és szedegetem össze egyenként, direkt úgy fogva meg őket, hogy végig karistolják a kezeimet. – Kérem engedje meg, hogy kifizessem önnek a kárt… Micsoda szégyen! Olyan ügyetlen vagyok– mondom a szilánkokat szedegetve. – Au! – szisszenek fel, amint a sikerül az egyikbe mélyebben bele nyúlnom. Lesütöm a szemekkel figyelem, ahogy a kezem vérezni kezd, hogy minél hitelesebben tudjam előadni a szégyenkező, ártatlan lányt. Aza mellettem állva vörösödik az idegtől.
„Te aljas, szégyentelen és…” nem talál rám szavakat, erőlködnöm kell, hogy ne mosolyodjak el gúnyosan. Nem pillantok fel csak akkor, ha a pasi megszólal, kíváncsian várom bevette-e a csalit.  
credit
reveal your secrets

Hell or Heaven


Lakónegyedi utcák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 2:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Nieven


Lakónegyedi utcák Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 5:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sic trānsit glōria mundī!
───────────── ────────────
Hiába töltöttem több ezer évet az embereket fürkészve, még mindig nem tudom pontosan meghatározni, mire is gondolhatnak, azzal kapcsolatban pedig, hogy mit érezhetnek még inkább bajban vagyok. Most is, úgy tűnik számomra, hogy Cara elveszítette a helyzet feletti irányítást, s elsőre azt vélem, tényleg így történik, de aztán látva határozott fellépését elbizonytalanodom. Végülis akár próbára is tehet vele. Mondjuk összességében lényegtelen, melyik eshetőség áll fent, hiszen mindkét esetben dicséretes a helytállás, amit mutat. Legalább nem fogok mellette unatkozni, s újabb ismereteket szerezhetek az emberek viselkedése terén, na meg persze lecsekkolhatom a sajátom működését is.
Rendes, tempós mozdulatokkal látom el a sebet, s kezd már bosszantani ez a pofázó, mihaszna halandó. Erősebbet rántok a kötésen, mint az indokolt lenne, mire újabb felszisszenés és sirámáradat csapna elő ajkai közül, de még előtte beléfojtom a szót. - Hallgass, csak magadnak köszönheted a kialakult helyzetet! Visszaéltél Cara Pierce jóindulatával, nem adtad meg a tartozásod, és még van pofád vinnyogni is itt nekünk? - dühösnek látszó tekintettel hajolok közelebb hozzá, de amikor már nincs más választása, mint a szemeimbe nézni, hagyom, hogy a düh elillanjon, s ő csak üres, lelketlen tekintetem hidegét érzékelje. Úgy tűnik célba ért a mihaszna ponfrón a figyelmeztetés, sikeresen megrémítettem. Arról mondjuk fogalmam sincs, mit hitt, mit akarok csinálni vele, de a “gyógymód” bevált, máris kevésbé nyíg a fájdalom miatt, s a szitkozódások árja is csillapult egy csöppet.
- Nem hallottam tisztán a hálás köszönetet a nagyvonalúságáért, amit meg se érdemelsz - kezem jól láthatóan kardom markolatára vándorol, miután Cara ismertette Seannel a követelményeket. Hamár lúd, legyen kövér - tartja a mondás, úgy vélem, Seanben még van potenciál némi hálálkodásra, de ha nincs, az se gond, a kardommal szívesen rásegítek. Nekem sem fog megártani némi “jó” hír a határozottságomat és a lojalitásomat illetően.
- Nahát, köszönöm! - pillantok lelkesnek mutatkozva inkább Carára, mint Seanre. Legszívesebben jót vigyorognék eme ajándékon, tetszik, hogy Sean tulajdonát ajándékozta el, ebből a nőből akár még lehet is valaki! Természetesen megtartom a pengét, és hordani is fogom, de majd jól meg kell választanom a tokját, mivel vas is van benne.
Dolgunk végeztével követem Carát ki a lakásból majd az épületből. Elkísérem a munkahelyéig és türelmesen hallgatom a szavait. Kimondottan elégedett vagyok a mai napommal, ezt végre sikerült igazán hasznosan eltölteni!
reveal your secrets

Cara Pierce


Lakónegyedi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 19, 2020 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ When the brain is dead

Nieven & Cara
zene: Run  szószám: 556 • Credit:

 

A hirtelen feltörő pánik bizony csúnya dolgokra tud minket késztetni, még akkor is, ha egyébként felkészültek lennénk a kiváltó szituáció kezelésére. Jelen helyzetemben ugye nem kéne problémát okozzon egy szimpla szúrt seb ellátása, hiszen anyámnak ’hála’ bő kiképzést kaptam elsősegély nyújtás terén, és a ’szép’ időkben ezen képességnek köszönhetően tettem szert fontos ismeretségekre is. Ennek ellenére mikor egy váratlan helyzettel találtam szembe magamat, amit ráadásul én is okoztam, mintha kikapcsolt volna az agyam. Ha már tisztán gondolkodni nem tudtam, próbáltam legalább a figyelmemet elterelni, és ehhez régi jó öreg barátomat a ’haragot’ vettem elő. Hiszen egyébként is, mi a francért kellett Seannak keménykednie? Oda adta volna nekem a pénzt és már mindenki szürcsölgetné a fincsi a koktélját formás és ellenkező nemű személyek társaságában. Ehelyett mit csinált ez a barom? Sorban állt a lófaszért. Mindenesetre, ha már én képtelen voltam értelmes ember módjára cselekedni, akkor hagytam, hogy Nieven elvégezze az én munkámat, és mikor megkért, hogy ehhez adjak neki helyet, rögtön teret engedtem neki. Elvégre profi vagyok, és nem azért bénáztam, mert egy balfasz vagyok, pusztán lehetőséget teremtettem Nievennek, hogy bizonyítson… Ha megkínoznak akkor is ezt fogom mondani mindenkinek…
– Rendben csináld csak. – félre álltam, és hagytam, hogy Nieven elvégezze azt a feladatot, amit igazából nekem kellett volna. Meg eleve nem lett volna rá szükség, ha nem szarat be egy a szomszédban leesett tányér… Ugyanakkor viszont nem hagytam sok időt az önmarcangolásra, hanem inkább arra a tényre koncentráltam, hogy Nieven már megint bizonyított, miszerint ’rázósabb’ helyzetben is képes megőrizni a hidegvérét és cselekedni. Fontos erény, és sokan híján vannak. Úgy tűnik, hogy jó magam is. Erre a tényre azonban továbbra sem fogom felhívni a figyelmet, és adom tovább a ’profit’. Sean eközben fejhangon visítva közölte Nievennel, hogy nincs elsősegély ládája, így a nő kénytelen volt a férfi pólóját felhasználva, egyéb vérzéscsillapító technikát alkalmazni. Legalább a vér látványától nem lettem rosszul, ha más nem, ennyi erényem csak megmaradt. Nieven viszont a hiányos felszerelés ellenére is korrekt ellátásban részesítette Seant, aki persze nem volt rest végig illetlen szavakkal kommentálni a történteket. Egy ponton már a nyelvem hegyén volt, hogy állítson most már a stílusán, ennyire azért nem böktem meg, de végül csendben maradtam és Nievenre hagytam, hogy válaszoljon, ha esetleg megelégelné a sértegetést. Én egy másik utat választottam, miszerint leplezzem a ballépésemet, és megpróbáljam menteni, amit még lehet.
– Figyelmeztettelek Sean, hogyha nem fizetsz, akkor annak következményei lesznek. De lásd, hogy milyen arany szívem van, kapsz egy nap haladékot fájdalomdíj gyanánt. Azonban ha továbbra sem törlesztesz, nem csak a vállad miatt kell aggódnod. – hangom tökéletesen kimért volt, már amennyire egy ilyen felfokozott idegállapotban képes voltam rá. Közben pedig eszembe jutott, hogy mégis csak kéne még valami, amivel Seannak a tudtára adom, hogy még tényleg nincs vége, ezért megkerestem a kést, amit korábban eldobtam, és újból a kezembe vettem. Ha Nieven végzett a seb ellátással, akkor oda nyújtom neki.
– Tessék, ezt fogadd el Sean nevében, amiért segítettél neki. Illetve ideje mennünk, a mai napot még megkapja, hogy elgondolkozzon a tettein. – miután befejeztem egy szigorú pillantást küldtem Sean felé, de aztán rögtön az ajtó felé fordultam, és ha Nievennek nincsenek további észrevételei vagy aggályai, akkor el is indultam az ajtó felé. Ha kiérünk az épületből, akkor persze még lesz pár dolog, amit meg akarok vele beszélni, de egyelőre bölcsebb lesz, ha minél távolabb kerülünk a ’bűntett’ helyszínéről.


reveal your secrets

Nieven


Lakónegyedi utcák Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 4:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sic trānsit glōria mundī!
───────────── ────────────
Kimondottan ritka volt az ilyen alkalom, amikor fizikálisan estem neki valakinek, nem pedig mágiával. Régebben, a láda előtt, erőm teljében nem jelentett problémát senkit agyonütni egyetlen gondolat, na meg mondjuk egy kő segítségével. Az emberek könnyedén legyőzhetőek voltak, mégha sok ezer követ is kellett ehhez megmozgatnom, a mágiámat semmi se korlátolhatta. Kiszámíthatatlansága miatt tartózkodtam mindössze a használatától, ezért, na meg mert érdekelt, ama okból álltam neki a kardforgatás művészetének elsajátításához. Minél többet tanultam, annál inkább úgy gondoltam, hogy a pengék tánca érdemes a művészet kifejezésre. Nem találkoztam két olyan mesterrel, akinek teljes mértékben azonosak lettek volna a technikái, a mozdulatai. Mindannyian elnyerték a csodálatom, amelyre azért ember ritkán pályázhatott. Egy könnyebb karddal pedig valóban úgy lehetett mozogni, mintha táncolnál. Több ezer év tanulás után az én mozgásom is könnyed, sőt, akár kecsesnek mondható lett, persze csak akkor, ha az ellenfelem nem valami batárnagy állat volt, aki “csak” agyonütni akart.
Még mindig “hűségesen” követtem Carát, és ezt megmosolyogtam. Ritkán fordul elő, hogy ilyen szinten hajlandó lennék követni egy ember kívánságait, de a mostani céljaim, na meg a kedvtelésem miatt mégis megtettem. Talán már hiányzott az emberek társasága, egy csomó kellemes emlékem fűződik hozzájuk. Tettem róla, hogy majdnem mind jó legyen.
A nő kérésének eleget téve helyre tettem a férfiállatot, egyszer, kétszer, s végül harmadjára is. Mulattató, hogy az embereket mozdulatlanná teszi a félelem, lefagynak, akár a víz, aztán meg - még ennek ellenére is - képesek hülyeségre adni a fejüket. Elvégre a késrántás mi más lett volna? Egyszer kellett csak póruljárnom, hogy örökre megtanuljam, mindig figyelnem kell a rejtett helyeken kutató kacsókat. A próbálkozó természetesen holtan végezte, de én is kénytelen voltam kényszerpihenőt tartani akkor. Aljas kis féreg volt!
Miután kihúztam a kardom Sean ingujjából, a nyakának szegeztem a pengém hegyét, hogy mostmár tényleg tartozkódjon az ökörségektől. Nyugodtan vártam, hogy Cara megtegye, amit akar, a kezemben moccanatlanul nyugodott a kard markolata. Mivel nem fáradok, így akármeddig eltartogathattam. Csendben figyelem, mit ügyködik a főnöknőm. Lustán, pislogás nélkül nézem a férfi és a nő párosát, várva, hogy Cara megelégedjen a Sean idegein való játékkal. Mulattatni persze mulattatt, de nem akartam vigyorogni, mint holmi vadalma. Meg se rezzenek a hirtelen hangra, ugyan teljesen pontosan nem tudnám megmondani, honnan és milyen messziről érkezett, de az nyilvánvaló, hogy nem veszélyeztet minket, így el se kezdem keresni a hang forrását. A nő ellenben megijed, s véletlen a férfi vállába mélyeszti a kést. Erre azért már döbbenten pislantok egyet, mint aki nem tudja eldönteni, hogy jól látta-e, amit látott. Nem tudom mit vártam, talán, hogy a pallérozott elme páratlan ügyességgel társul, avagy halált megvető bátorsággal, de úgy tűnik nem ez a helyzet. Nem mozdulok, biztosra veszem, hogy meg tudja oldani a kialakult helyzetet, de pár másodpercen belül ebben is csalatkoznom kell. Látom rajta, hogy megijedt, de nem értem ennek pontos indokát. Talán büntetés jár azért, itt New Yorkban, mert sérülést okoztál valakinek? Ilyen törvény mondjuk máshol is volt, de nem értettem miért kellett ettől egyeseknek sírva fakadniuk… ott zokogták, hogy ők nem akarták, meg minden… Az emberek olyan furcsák! Cara is teljesen ki volt akadva, mintha nem támadna fel még halálából is a fószer. Persze kérésére azonnal cselekedem, elvégre most átengedtem neki az irányítást… illetve, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kénytelen leszek visszaragadni tőle. Kardom visszacsúsztatom a hüvelyébe, majd hozzájuk lépek.
- Menj odébb, teszek nyomókötést a sebre. Sean, van itt elsősegély ládád? Vagy alkoholod? Minél tisztább - letépem a férfi pólójának alját, és azt szorítom a sérülésre, majd a válaszától függően intek Carának, hogy hozza ide. Ha van, akkor az abban található gézből készítem el a kötést - gondosan fertőtlenítve a sebet -, ha nincs, úgy a pólóját bontom tovább, hogy azzal regulázzam meg a vérzést. Nyugodt, precíz mozdulatokkal dolgozok, nem kevés gyakorlatom van benne.
reveal your secrets

Cara Pierce


Lakónegyedi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ When the brain is dead

Nieven & Cara
zene: Run  szószám: 732 • Credit:

 

Amikor a verő embereim oldalán teszek látogatást valakinél, akkor az esetek többségében nincs szükség erőszakra. Meg feszítik az izmaikat, némelyik tol egy önbicepsz puszit, és már nyílik is az adós pénztárcája. Éppen ezért küldtem ide Andrewt, mert elég fenyegető külsejű ahhoz, hogy némi ejnye-bejnyénél ne legyen szükség többre. A tervek azonban nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt elképzelem, így nem maradt más, mint hogy kihozzam az elbaszott helyzetből a maximumot, és felhasználjam ezt az esetet arra, hogy a potenciális új emberemet leteszteljem. Azonban mivel két törékeny nő jelent meg Sean ajtajában, hiába volt az egyik állig felfegyverezve, valahogy nem igazán jött be a rögtön összecsinálja magát és tejel akció. No, de nem is baj, mert így Nievennek esélye volt elkápráztatni engem és bizony ténylegesen sikerült lenyűgöznie. Na nem is önmagában a produkció, mert erre azért jó pár emberem képes, ha összeszedi kicsit magát, hanem a tény, hogy mindezt egy ekkora nőtől láthattam, rendesen megsimogatta a feminista érzéseimet. Még egy hangyányi irigység is megcsapott, tekintve, hogy tudom, hogy én sosem lennék képes ilyesmire. Na, de sebaj, nekem más eszközeim vannak az ellenfelek megpuhítására, és azok is tudnak időnként olyan hatásosak lenni, mint egy kivont penge…
A mellem előtt összefont karokkal, a falnak dőlve vártam, hogy most már előrébb jussunk egy kicsit, de Sean nem adta meg a hölgyeknek kijáró tiszteletet, így kénytelen voltam ismét Nieven segítségét kérni a büszkeségünk helyreállításában. A nő most sem okozott csalódást, mert olyat vágott Sean bordájára, hogy az fel is ordított egy pillanatra. Nem tudtam leplezni az arcomra kiülő elégedettséget és kárörömöt. De most komolyan. Tényleg lehetne annyi esze, hogy nem ficánkol, ha már egyszer lenyomta őt egy nő. Azonban a férfiak nem így működnek. Igazából nem is tudom, hogy a génjeikbe van-e kódolva a macsó hülyeség, vagy csak szimplán az agyuk lassabban fejlődött, mint a testük. Mindenesetre Sean még ezután sem adta fel. Feltűnően sok időt töltött el a fiókjában való kotorászással, és ugyan nem kerülte el az én figyelmemet sem a dolog, de Nie volt az, aki még időben cselekedni is tudott. A kardjával felszúrta Seant a ruhájánál fogva, aki ijedtében azonnal elejtette a kezében tartott kést. Ellöktem magam a faltól és kimért léptekkel odaballagtam én is az események helyszínére. Lehajoltam és felvettem az elejtett kést. Érdeklődve vizsgálgattam egy pár pillanatig, majd Seanhoz fordultam.
– Nos, ez sajnos nem fedezi a teljes tartozásodat. Van más ajánlatod? Esetleg vigyek el belőled egy darabot?   – pusztán verbális fenyegetéssel nem elégedtem meg, így a kezemben tartott kés hegyét a jobb kulcscsontja alatti ponthoz érintettem. Óvatos mozdulattal húztam át a kést a bal oldalra ügyelve arra, hogy ne vágjam meg, de érezze, hogy elég egy rossz mozdulat és nem csak a ruhája lesz felnyársalva. Nem válaszolt nekem, csak vinnyogó hangot adott ki. Tulajdonképpen mozdulni sem mert. Éreztem, hogy a pulzusom közben felszökik és fura bizsergető érzés járta át a testemet, mert igazából eléggé tetszett ez a felállás. Az élete a kezemben volt, és bár eszemben sem volt kárt tenni benne, de jó érzés volt, hogy megtehetném, ha akarnám. Az más dolog, hogy Sean is képes lett volna bennem kárt tenni, hiszen csak egy karnyújtásnyira voltam tőle, de éppen az volt az izgalmas a dologban, hogy mostanra már annyira összecsinálta magát, hogy ez a lehetőség valószínűleg fel sem merült benne.
Hirtelen zaj rángatott ki a hatalom érzet mámorából. Egy szomszéd valószínűleg összetörhetett egy tányért vagy valami hasonlót. Semmi komoly, de a váratlan hang elég volt arra, hogy én magam összerezzenjek, és az akkor éppen Sean bal vállánál járó penge egy picit megmozduljon a kezemben. A penge jó három centinyire állt bele a férfi vállába, a vére lassú folyamként kezdett csörgedezni le a karján. Egy tisztes káromkodást is kaptam Seantól, akinek pánikkal átitatott tekintete köztem és a válla között cikázott.
– Oh, bassza meg.   – ijedtemben kirántottam a kést és Sean vére még jobban ömleni kezdett. Ezt rohadtul nem terveztem, én csak azt akartam, hogy a szar is megálljon benne, de tényleg nem akartam őt bántani.
– Picsába. Nie segíts kérlek, hozz valamit, amivel elállítjuk a vérzést.   – a hangom eltorzult a pániktól, és éreztem, hogy a homlokomon már izzadság cseppek is gyöngyöznek. Ezen a ponton Sean már a sérült vállát markolászta és minden bizonnyal a káromkodási paletta teljes skálájával illetett magában. A kést eldobtam a szoba másik végébe és jobb híján a két kezemmel próbáltam a vérzést csillapítani. Na ezért nem én szoktam végezni a piszkos munkát. Mert egy BALFASZ vagyok…


reveal your secrets

Nieven


Lakónegyedi utcák Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 14, 2020 3:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sic trānsit glōria mundī!
───────────── ────────────
Igyekszem elrejteni kíváncsiságom, miközben őt fürkészem. Azt próbálom kitalálni, mégis min gondolkodhat éppen. Abban biztos vagyok, hogy démonokkal kapcsolatos. Alig tudom elfojtani a mosolyt, mikor felfedezem az apró borzongást, ami végigfut rajta. Elégedettségem nem az ő esetleges félelmének szól, hanem megfigyelőképességemnek, amely most sem hagyott cserben. Afelől - az apró reakció észrevétele nélkül is - biztos vagyok, hogy eme gondolatok, vagy éppen emlékek nem lehetnek kellemesek. A démonokkal való kapcsolatba lépés ritkán jövedelmező a halandóknak, noha időnként megesik, hogy kívánsága abban a formában teljesül, amelyben elképzelte, de leggyakrabban csak sírás, fájdalom és halál vár rájuk eme “szörnyek” mellett. Pedig olykor a lélekkel rendelkezők borzasztóbbak.
Meglepett, mikor a végtagok meglétét említette, mint a démonnal való találkozás egyik lehetséges vesztesége. Rengeteg mindenre gondoltam volna elsőre, de ez nem szerepelt köztük. Fel is merült bennem, hogy talán látott már kart letépő démont, vagy esetleg hallott már olyanról, akivel ez történt. Nagyon furcsa rémtörténetek terjednek New Yorkban. Már hozzánk kapcsolódóakat is hallottam, ám ezeken egyelőre csak jót mosolyogtam, hiszen az égvilágon semmi közük nem volt a valósághoz.
- És azt mondják, léteznek náluk szörnyűbb lények is - veszem egy picit halkabbra a hangom, mintha félnék ezt mégcsak kiejteni is a számon. Aztán persze megeshet, hogy még sosem hallott rólunk, és kapásból Amarára gondol, nekem igazából az is megfelel.
Amint belementem, hogy teljesítem neki a feladatát, nagyon jó kedve kerekedett. Ugyan eddig se volt letört, avagy morcos - legalábbis a beszélgetésünk alatt, előtte határozottan idegesnek tűnt Andrew miatt -, ám szinte kivirágzott az üzlet tényleges megjelenésére. Megint kénytelen voltam elfojtani egy mosolyt. Kicsit hasonlított a testvéreimre, amikor valami nagyon értékes dolgot leltek.
Számomra nem voltak bonyolultak a szabályok, de nem lepett meg, hogy van, akinek igen. Több ezer évet töltöttem az emberek tanulmányozásával, számtalan selejttel akadtam össze. Általában egyszerűen leráztam őket, felesleges lett volna ilyesmivel megerőltetnem magam, avagy sokkal inkább rabolnom az időmet, de megesett, hogy megszabadítottam tőlük a világot. Ha valami olyasmibe akartak belekontárkodni, amit érdekesnek találtam, úgy akár királyok is szenvedhettek véletlen balesetet. Véletlen halálos balesetet.
Ugyan a fószer nem a világ legkeményebb ellenfele, sőt, mivel ember, eléggé a tápláléklánc alján helyezkedik el, azonban nem lep meg, hogy mind a kettőnknél erősebbnek hiszi magát. Ez a neme sajátossága, legalábbis a nagyrészüké. A puszta tény pedig, hogy el sem gondolkodik látva az övemre szíjazott kardot, avagy a hátamon lógó tegezt látva, nyilvánvalóvá teszi, hogy óvatlan. A mozdulataiból és beállásából pedig nem nehéz leszűrnöm, mennyire messze áll a profi harcostól. Erre alapozom tehát a támadásom, amit alig néhány tervezgetéssel töltött perc után alkalmazhatok is. Tökéletes a kivitelezés, még mágiával se érhettem volna el többet. Miután a férfi már a földön hever, óvatosan felsandítok Carára, egy tizedmásodperc erejéig, mennyire elégedett a megoldásommal. Úgy látom, nincsen kivetnivalója. Kijelentésére elvigyorodom. Ezúttal nem hagyom, hogy ijesztő, enyhe őrültséget sejtető vigyor üljön ki az arcomra, görbülő ajkaim csupán jókedvet, meg talán egy hangyányi kárörömöt mutatnak. Csendben figyelem az elkövetkezendőeket, alaposan kielemezve a mozdulatot és a rá adott választ. El kell ismernem, így még nem jutott az eszembe senkit sem megfenyegetni, noha tudom, hogy az egy érzékeny rész.
Sean úgy tűnik végre kötélnek áll, Cara elemeli a lábát a golyók felől, s legnagyobb meglepetésemre a kezemhez ér. Egy egészen hangyányit megborzongok, elvégre nem igazán kedvelem a testi érintkezést, de a kezem még a legkevésbé kellemetlen felület. Lejjebb eresztem a kardom, a penge hegye ezúttal a föld felé mutat, ám nem tévesztem szem elől az ürgét.
Úgy tűnik mégsem törődött bele teljesen az elkerülhetetlenbe. Természetesen hallom a kiejtett szót, hiszen alig két lépésnyire távolodott el tőlem, ám nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Hosszú életem folyamán ennél sokkal bicskanyitogatóbb dolgot is mondtak rám, ráadásul egy általam levert pali szájából ez inkább dicséret, mint sértés. Cara azonban hallhatóan nem így gondolta. Meg is lep vele, hogy megint támadásra biztat. Azonban csak egy másodpercig hezitálok, s máris újra Sean nyomában vagyok, hogy egy villámgyors kardlendítéssel a bordáira csapjak. Ütök, nem vágok, bordáinak falát a penge lapja találja el. Komoly kárt nem szenved, de a későbbiekben szép nagy lila foltja lesz ott. Fel is ordít a csípő érzésre.
Talán tényleg teljesen megjuhászodott végre, ám inkább jobban szemmel tartom, hátha szán még neki Cara némi - karddal kiosztható - ajándékot. A fürkészés ki is fizetődik, a megmagyarázhatónál többet turkál a fiókjában. Óvatosan húzza ki a kezét, ruhája ujjával takarná is el, ám… nem csak látom a fegyver élének egy darabját, de érzékelem is az undorító vasat.
- Meg ne próbáld! - szisszenek dühösen, miközben kardom hegyével felszúrom ruhájának enyhén lógó ujját a fiók feletti deszkára. Látom szemeiben a rémületet, azt hitte, a kezét fogom élből levágni, ezzel párhuzamosan pedig koppan is a kés a lakás padlóján. Most lenne esélye támadni, megragadhatná a kardot tartó kezem, de eddig úgy tűnik, hogy túlságosan lesokkoltam az előzővel.
reveal your secrets

Cara Pierce


Lakónegyedi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 12:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ When the brain is dead

Nieven & Cara
zene: Run  szószám: 806 • Credit:

 

A démonok említésétől egy pillanatra kirázott a hideg. Mélységesen egyet tudtam érteni Nieven azon kijelentésével, hogy egy démon sokkal rosszabb dolgokat is megtett volna vele. Én végül egész szépen túléltem még New Orleanst is, de voltak, akik nem voltak ilyen szerencsések. Rémálmaimban még mindig kísértett az a felém guruló véres fej. A legdurvább álmom az volt, amikor a saját fejemet láttam a padlón gurulni. Még szerencse, hogy azonnal felébredtem akkor, és nem is tudtam már tovább pihenni. Gyakran előfordult velem, hogy még ha fel is riadtam egy rémálomra, később visszaalvás közben tovább folytatódott. Gecik a démonok, de a saját agyunk gyakran még nagyobb kópé.
– Sajnos ezzel csak egyetérteni tudok. Végül is minden végtagod meg van. Egy démonnal való találkozó esetén nem biztos, hogy ez így lenne. – a hangom már egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint korábban. Csúnya dolgokat láttam na. Nyilván van, aki még keményebb dolgokon ment át, de mivel az én ingerküszöböm igencsak alacsony, így rám már ez is hatással volt. Olyan ez, mint az alkohol ivás. Valakinek egy üveg vodkától van csak móka, másnak már két üveg sör is elég ugyanehhez. Én ugye, ha veszélyes dolgokról van szó, akkor egy 6 éves kislány toleranciájával rendelkezem. Nah, azért nem rohanok el sikítva és kiáltozok a ’mamimért’, de kellőképpen cikisen tudok viselkedni.
A Nievennel való találkozás viszont abszolút pozitív volt. Széles mosollyal vettem tudomásul, hogy szívesen velem tart a pénzbehajtásra. Először gondolkoztam rajta, hogy egy kicsit visszafogom magam, de ha tényleg alkalmazni akarom Nievent, akkor látnia kell mindent. Elmagyaráztam neki a teendőket, és azonnal megértette, így gyorsan fel is írtam neki magamban egy piros pontot. Máris rávert az embereim két harmadára intelligenciában. Hamar fel is értünk a kívánt emeletre, és belekezdtem először a kedvesebb változatba. Sajnos, illetve igazából nem sajnos ez nem vált be, így nagyon hamar át kellett váltani a ’B’ tervre. Kimondtam azt a bizonyos varázsszót, és Nieven rögtön akcióba lépett. Simán a padlóra küldte a csávót és a kardját is rászegezte. Annyira tetszett a műsor, hogy kedvem lett volna tapsolni, és hátba veregetni Nievent, de az nem lett volna túl profi, elvégre Sean nem tudhatta azt, hogy Nie még csak a ’teszt’ időszakját tölti nálam. Sean annyira megdöbbent, és minden bizonnyal annyira beszart, hogy nem is tudott szólni hirtelen.
– Na mizu Sean? Padlót analizálni támadt kedved? – a vigyoromat viszont nem tudtam palástolni. Nem szép dolog a káröröm, de… Persze tovább akartam fokozni, így jó magam is Sean fölé álltam, én viszont nem a fejére összpontosítottam. Felemeltem az egyik lábamat, és a legintimebb helye felé helyeztem. Nem állt szándékomban rálépni, legalábbis egyelőre. Bőven elég volt az, hogy a félelem a szemében most már inkább pánikká változott.
– Kérlek, csak a zsacsimat ne. - a hangja olyan vinnyogó volt, mintha máris ráléptem volna. Mondjuk már éppen elég közel voltam. Ha kibillentem volna az egyensúlyomból, akkor tényleg bajban lett volna.
– Szóval akkor kezdjük elölről. Ideje rendezni a tartozásodat. Vagy búcsút mondhatsz a golyóidnak. – a legbájosabb mosolyomat villantottam, bár a fogam fehérje is kivillant, így biztosan elég baljósra sikerült. Azonban a célt elértük. Ez pedig akkor is nagy eredmény, ha nekem igen kevés részem volt a sikerben. A munka nehezét Nieven végezte el.
– Oké-oké csak szálljatok le rólam. Hozom a pénzt. – elvettem a lábamat a ’kakaskája’ fölül majd Nieven felé fordultam. Az egyik kezemet finoman a kardot tartó kezére tettem.
– Egyelőre elég lesz, de kérlek tartsd szemmel. Ha bármivel próbálkozik, nyugodtan bökd meg egy kicsit. – Sean nyelt egy hatalmasat, majd kiengedte a levegőt, amit eddig bent tartott. Ha Nieven hátrébb lép, akkor felkel és elindul a lakása belseje felé.
– Én a helyedben sietnék Sean. Nem illik megváratni a hölgyeket. – összefontam magam előtt a karomat, de én továbbra is az ajtóban maradtam. Reméltem, hogy Nie viszont nem veszi le a szemét Seanról. Kellemetlen lett volna, ha mondjuk elővesz valami fegyvert. Bazi nagy égés lett volna, ha most nekem kellene az életemért könyörögni.
– Picsák. – Sean csak suttogva ejtette ki a szavakat, de megütötte a fülemet, így gondolom Nie is hallotta. Reméltem, hogy magától is cselekedni fog, és nem hagyja ezt a sértést annyiban, de a biztonság kedvéért elővettem újra a varázsszavunkat.
– Sean-Sean-Sean… tényleg nem hagysz más választást, mint hogy Nieven barátosnémmal megosszak egy sajtos szendvicset. Pedig nem szeretek osztozkodni. – sóhajtottam egyet, mintha bántana a dolog, de valójában hangosan röhögtem magamban, és kíváncsian vártam, hogy Nieven ezúttal milyen kunszttal áll elő. Nem szoktam elhamarkodott döntéseket hozni, ha új munkaerő felvételéről van szó, de túlságosan lelkes voltam már Nieven eddigi megmozdulásaitól is. Igazából már nem is érdekelt annyira, hogy a pénzt megkapom-e, csak azt tudtam, hogy nekem pont egy ilyen emberre van szükségem. Na jó, azért mégis csak kéne a pénz. Az a minimum, hogy meghívom Nievent egy italra belőle. Persze remélem valami olcsóbb itallal is beéri majd. A lelkesedésemnek is van egy határa.  


reveal your secrets

Nieven


Lakónegyedi utcák Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 09, 2020 2:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sic trānsit glōria mundī!
───────────── ────────────
- Mostmár szerencsére minden esetben a vallás előtt van - sosem értettem az emberek hülyeségét. Mármint az önfeláldozó emberekét. Mi az már, hogyha megütnek tartsd oda a másik orcád? Hülyeség, inkább bassz le annak aki megütött egy olyat, hogy soha többet ne merjen veled kezdeni, vagy esetleg később köpj bele a levesébe, ha kímélni akarod az ökleidet. Ám ha valamiért mégis fontos az, aki ilyesmire vetemedett, úgy lapulj meg, várd a tökéletes alkalmat, és facsarj ki belőle mindent, amit lehet. Ergo, törekedj a maximális profitra. Ami ugye nyereség. Több irományt is találtam a reformástusról, s egészen egyszerűen nem voltam képes megérteni, miért nem tettek úgy a hívek, mintha katolikusok lettek volna, mikor nekiálltak üldözni őket. Na nem mintha lenne bármi lényeges különbség a katolikus meg bármelyik református hit között. No mindegy, nem ez a lényeg, az emberek sokszor viselkednek érthetetlenül.
- Valóban. Abba nem érdemes megbízni, aki az életedet kockáztatja - Voila! Némi koncentráció, s máris elsőosztályúan gondolkodom emberként. Az persze más kérdés, hogy én, mint leviatán hogyan cselekednék. Elvégre nálam a profit olykor többet érhet, mint az “életem”. Ott van például Athlan. Egy józan ésszel megfelelően megáldott ember biztosan elkerülné mérföldekre, én azonban tervezek vele a későbbiekre. Hatalmas az ereje, ami veszélyt jelent rám - főleg szélsőséges természetével párosítva -, ám pont ettől lesz olyan vonzó az egész. Elvileg már megszületett köztünk a paktum, hogy háromszor a segítségemre lesz, ha hívom. Na persze ki tudja, mi lesz abból. Talán állja a szavát, talán nem, mégis, értékes segítség lehet, amivel számolok. Ráadásul számomra értéktelen dolgokkal vettem rá erre, így voltaképpen nem kockáztatok mást, csupán a testi épségem. Mondjuk azt nem tudom, hogy tudja-e, de ha átvert, akkor biztos lehet benne, hogy én is megkísérlem elveszejteni őt. Könnyen visszanyalhat a fagyi - amiről végre tudom mi az -, ahogy az emberek mondják.
- Mostanság a barátságnál fontosabb tud lenni a túlélés - biccentek rá. Régebben is gyakran megesett, hogy fontosabb volt, pont ezért is volt általában jellemző - már ahogy megfigyeltem -, hogy a “barátok” vagy egy társadalmi rétegből kerülnek ki, vagy esetleg egy magasabb rangú próbál vele maga mellé állítani egy alacsonyabb rangút. Persze az utóbbi addig szokott működni, amíg az alárendeltnek valaki többet nem ajánl. Persze vannak belőlük szuper ragaszkodó példányok is. Nem ejtettem ki hangosan, de a barátságnál márcsak a bajtársiasság volt számomra hihetetlenebb. Az van most a vadászok közt is. Mintha a barát és a testvér közt helyezkedett volna el, félúton. Az emberek olyan kreatívak! Kitalálnak maguknak egy halom fogalmat, amit aztán gonosz szándékkal alakítgathatnak, bájosan kibújhatnak alóla, vagy éppen takarózhatnak vele. Meglátszik, mennyit tanultak az évezredek folyamán a démonoktól.
- Ugyan, semmi volt ahhoz képest, amit mondjuk egy démon tett volna velem - legyintek könnyedén. Hát igen, egy ember sosem lehet arra képes, amire az anyám volt. Aprót biccentve követem őt, amíg felérünk a megfelelő emeletre. Figyelmesen hallgatom a szavait, hogy a későbbiekben a kedvére tehessek. Szerencsére ő eddig olyan embernek tűnik, akinek nem fog ez a nehezemre esni. Vannak olyan embertípusok, akik - sajnos, vagy nem sajnos - egy idő után kitépett torokkal végzik mellettem. Nem vagyok a végtelenségig toleráns, és vannak dolgok, amiket nem tűrök. Mondjuk kötve hiszem, hogy ez a nő az ágyába próbálna csábítani.
- Igen - vigyorodom el a végén. - Vágjunk bele! - felelem lelkesen. Azért nem teljesen tiszta, hogy pontosan hogyan fog kinézni eme vészszónak a gyakorlati alkalmazása, de bízom magamban annyira, hogy ne firtassam, csak le fog esni. Mászás közben van időm végiggondolni, hogy vajon kellene-e megérkezésünkkor zihálnom, vagy sem. Fontos az emberi álca. Bár ki tudja, talán hajlandó lenne démon testőrt is alkalmazni, de az jó időre betehetne a kettőnk közti “bizalomnak”. Most értelmes melóra van szükségem, s ő megadhatja azt. A későbbiekben ki tudja, talán másban is tervezhetek vele, de addig még sok instabil tényező akad. Végül úgy döntök, nem szükséges, elvégre én egy harcedzett leányzó vagyok.
A kérteket betartva, némán hallgatom a kettejük közt folyó beszélgetést, talán a későbbiekben még hasznosíthatok belőle valamit. A szavakon kívül az arckifejezésüket sem hagytam figyelmen kívül. Ám ennél még lényegesebb figyelmem fordult a férfi felé, akinek nyíltan mustráltam egész lényét, hibákat, támadási felületeket keresve. Minél nagyobb valaki, annál nagyobbat tud esni, és annál könnyebben veszíti el az egyensúlyát. Márpedig ő már most sem állt tökéletesen a lábain. Testtartása minden bizonnyal azért volt ennyire hanyag, hogy Cara felé azt sugározza: nem fél tőle. Milyen emberi! Kedvem lett volna elvigyorodni, de annak most nem volt itt az ideje. Türelemre intettem magam, is visszatereltem gondolataimat a “finom leszerelés” irányába. Persze, egyszerűen hasba is szúrhatnám, ám az kevéssé lenne elegáns, ráadásul Cara kívánalmainak se felelne meg. Lenne még miről elmélkednem - igazándiból mindig van -, ám elhangzik a vészszó, én pedig azonnal cselekszem, hiszen már kész tervem van. Azért megvárom, még Cara befejezi a mondandóját, hogy a tartozó nyomorult nehogy lemaradjon valamiről.
Hirtelen vetem előre magam, balkezem már rég a kardmarkolatomon pihen, s mire átérek a küszöbön, már nem fedi a pengém a hüvelye. Sean természetesen megriad, hátrálna, még jobban megbontva egyébként is gyenge egyensúlyi helyzetét. Gyors ütést mérek a szíve fölé kardom markolatával, hogy kiszaladjon belőle a levegő, s elkábuljon egy pillanatra, fél másodperccel ez után - amikor én már újra a megfelelő lábamra terhelek, kirúgom alóla a sajátját. A többit pedig elintézi helyettem a gravitáció, szép nagyot puffan a földön, s mire feleszmél, már kardom hegyével szemez.
- Cara Pierce-nek nem tetszett ez a válasz - jelentem ki hivatalosan. Egyenlőre semmit sem teszek, a figyelmem nem kalandozik el a férfiról, ám ha Cara szóban tudatja velem, hogy ennyi elég volt, úgy készségesen hátralépek, s még a kardomat is elteszem.
reveal your secrets

Cara Pierce


Lakónegyedi utcák Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 30, 2020 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ When the brain is dead

Nieven & Cara
zene: Run  szószám: 906 • Credit:

 

Niét nagyon érdekelte a kísértetkastélyban tett látogatásom. Ennek az okán gondolkodtam és arra jutottam, hogy vagy nagyon kíváncsi természet, vagy lehet, hogy enyhén mazochista. csak reménykedni tudtam, hogy inkább az előbbi, mert nem lenne túl jó egy mazochista testőrrel nyomulni. Még a végén olyan bajba keverne, amit egyébként könnyen ellehetne kerülni, csak hát beütött nála az ’ez az, üssél bébi’ szituáció. Mondanom sem kell, hogy nekem nem kenyerem az ilyesmi, így inkább megszavaztam neki azt a bizalmat, hogy csak a kíváncsisága miatt van szüksége még több információra.
– Azért a profit nem minden. De kétségtelen, hogy benne van a top háromban. – túlélés, profit és a harmadik… öhm… azt hiszem a harmadik nem szorul magyarázatra. Vannak, akik ezt a bizonyos dolgot teszik első helyre, de én azért ennél már több élettapasztalattal rendelkezem, és tudom azt, hogy a földi örömök mit sem érnek, ha odalent, vagy éppen oda fent építed az egzisztenciádat. Ezért is hagyott bennem mély nyomot az, amit a lány tenni akart velem. Megbíztam benne, ő meg kishíján hátba szúrt. De szó szerint. Az ilyet pedig nem könnyű elfelejteni.
– Végül kijutottunk, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy jó ötletei voltak, de ez akkor sem mentség arra, hogy meg akart ölni. Egyébként sem barátkozom könnyen, de az ilyen esetek után biztosan nem lesz nagy baráti összeborulás. – kissé durcásan összefontam magam előtt a karomat. Az hagyján, hogy még mindig dühös voltam arra a lányra, de a legjobban a saját védtelenségem bosszantott. Azért elég kellemetlen, hogy mindenféle veszélyes szituációkba keverem magamat, de valójában képtelen vagyok saját erőből megvédeni a fenekemet. Pedig mennyivel egyszerűbb, és költség hatékonyabb is lenne, ha nem kéne izomkolosszusokkal körbe vennem magamat. Ilyen szempontból kicsit irigyeltem is Nievent, hogy ő képes megvédeni magát. Azonban az általa elmeséltek alapján ennek nagy ára volt.
– Sajnálom, hogy rossz tapasztalataid voltak. – hirtelen támadt is egy leheletnyi bűntudatom, hogy most éppen én akarom belekeverni egy rázósabb helyzetbe, de ha komolyan gondoljuk ezt a testőr dolgot, akkor előbb vagy utóbb be kell piszkítania a kezét. És legfőképpen tudnom kell, hogy erre hajlandó-e az én kérésemre, ellenvetés nélkül. Mindenesetre az bíztató volt, hogy azonnal igent mondott arra, hogy egy kicsit megszeretgessük azt a fazont, aki tartozik nekem.
– Csak kövess engem. Majd én mutatom az utat. – széles mosolyra húzódott a szám, és meg is indultam az épület felé. Már éppen ráfogtam a lépcső korlátjára, hogy könnyebben küzdhessem le az előttem álló emeleteket, amikor visszafordultam Nievenhez, hiszen némi útmutatást azért mégis kell adnom arra vonatkozóan, hogy mi fog történni.
– Figyelj. Szeretnélek megkérni arra, hogy engedj engem beszélni, és te ne szólalj meg első körben. Az bőven elég, ha kedves és ártatlan mosollyal az arcodon meg állsz mellettem. Viszont vezessünk be egy vészhelyzeti szót. Ha azt én kimondom, akkor szükség lesz némi erőszakra. Természetesen nem kell megölni, elég, ha ráijesztesz. Andrewnál ez elég jól sikerült. – huncut mosolyra húzódott a szám, és rákacsintottam Nievenre. Utána jutott eszembe, hogy el kéne mondani, hogy mi legyen az a szó. – Ja igen, és ez a szó legyen a Sajtos Szendvics. Minden érthető? – megvártam, hogy bólintson, vagy további kérdéseket tegyen fel, majd miután mindent tisztáztunk elkezdtem felfelé menni a lépcsőn. Néhány emelettel később meg is érkeztünk az ajtó elé, ami mögött az a személy bújt meg, aki nem igazán volt túl motivált, hogy visszafizesse a kölcsönt. Azonban ez most változni fog. Bekopogtam, és néhány másodperces matatás után ki is nyílt az ajtó. Ott áll előttem személyesen a köcsög. A körszakálla most egy kissé elhanyagolt volt, de a nyakán lévő tetoválás egyértelművé tette, hogy jó helyen járunk. Ahogy meglátott és felfogta, hogy kivel is van dolga, azonnal pánik jelent meg a szemeiben.
– Nahát Cara, micsoda meglepetés. Ahogy látom nem is egyedül jöttél. Segíthetek valamiben? – csak egy picit remegett a hangja. Helyes. Szeretem, ha az ilyen idióták, már a látványomtól is összecsinálják magukat. Nem mintha én bántanám őket, de tudják, hogy én mindig csapatban gondolkodom, és ha engem bosszantanak, akkor annak következményei vannak.
– Sean. Kedveském. Mondanám, hogy örülök a találkozónak, de pontosan tudod, hogy eszembe se jutna ide jönni hozzád, ha nem lenne egy rendezetlen ügyünk. – bájos mosolyt varázsoltam az arcomra, hogy elvegyem egy kicsit a szavaimból áradó fenyegetést. Először mindig a jómodor szabályait betartva közelítem meg az ilyen eseteket, és csak végszükség esetén folyamodok erőszakhoz. A kérdés csak az, hogy pontosan melyik eseményt ítélem meg a végsőként.
– Rendezetlen ügy? Mire gondolsz? – egy hatalmasat nyelt. Pontosan tudta miről van szó, hiába akarta játszani a hülyét. Mondjuk ezzel az arccal nem volt nehéz dolga.
– Pontosan tudod, hogy mire célzok Sean. Vagy azt hitted, hogy elfelejtettem a kis megállapodásunkat? – a mosolyom mit sem enyhült, de a szemem már leheletnyi haragot is árasztott.
– Sajnálom, de tényleg nem tudom, hogy mire gondolsz. Így a fiúkáid nélkül szerintem te sem gondoltad komolyan, hogy emlékezni fogok.   – a hangja még mindig remegett, de egy mosoly féleség azért megjelent a szájszegletében. Tehát így állunk. Nem hülye, hanem azt hiszi, hogy ha én jövök el, akkor nem lesz megmogyorózás. Micsoda tévedés.
– Rendben Sean. Így is játszhatunk. Talán én akkor elmegyek és eszem egy sajtos szendvicset. Tudod az elég finom dolog. – bár Sean legalább kétszer annyit nyomott súlyban, mint Nieven, azért bíztam benne, hogy nem lesz itt gond, és Nie is megérti a start jelet. Ha nem akkor még mindig nálam van ugye az angyal pengém, de ez most nem az én tesztem, hanem Nievené. Kíváncsi voltam, hogy miként fog neki kezdeni.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2