Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Lepukkant sztriptíz bár •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Az idióta, meg idéz egy démont, és mindenkit megakar öletni, és én szenvedjek, mert ilyen helyen dolgozom. Sosem terveztem, hogy mindig ezt csináljam, volnának más elképzeléseim is, mint pénzért riszálni magam, és különben sem akarom örökké ezt csinálni, kell a változatosság. A férfi nem gondolja át a dolgot, és szó szerint mindenki halálát kéri, és hogy én szenvedjek, nagyon sokat. A démon végez az idézőjével elsőnek, amit nem nézek végig, majd mikor végez és kimerem nyitni a szemem, a démon nadrágba míg az idézője egy fejetlenül a karjaiban. Megindul felém, én pedig a pulthoz rohanok a sótartó ért, mert ha jól emlékszem, az gyengíti őket. Találok is egyet és a hátam mögé téve indulok vissza a démonhoz. Kellő távolságban megállva várom, majd hallom amint a démon hozzám szól. Egyébként az is csak most tűnik fel, hogy még mindig vannak az épületben, talán a haverjai kívülről eltorlaszolták, bár akkor a kidobónk tenne is valamit. No mindegy, visszatérve hozzám, hallom a démont, hogy ez csak üzlet, de csak gondolatban jegyzem meg, hogy persze vágom én. A hátam mögül előveszem a sótartót, és a fedelét le tekerem, majd valaki mögülem megszólal, a és a előttem lévő démonnak esem, a sótartó pedig ki esik a kezemből. Még megmozdulni sem tudok, mert aki neki lökött, most hozzá présel.
~ Nos, ez nem a te napod csajszi. ~ Fut át az agyamon, miközben össze préselődöm. A férfi undoritó száj szagát és forró leheletét, valamint nyelvének érintését érzem az arcomon. Hallom a nekem cseppet sem tetsző hangját, érzem amint hozzám ér, és érzem, hogy a kezére tapadt szilánkok karistolják bőrömet, felfelé és ettől fel szisszenek. Mind két keze a nyakamra fonódik, és olyan szorosan kezd szorítani, hogy alig kapok levegőt. Kezem a csuklójára fonódik, és erőtlenül ugyan, de próbálom lefejteni a nyakamról a kezeit. Mi tagadás nem terveztem, hogy meghalok, de ha már így alakul. Minden esetre a hosszúra nőt körmeimet a bőrébe mélyesztem, de lehet semmi haszna, de mivel a sótartó kiesett a kezemből jobb ötlet híján ezzel próbálkozom, bár volna egy másik is, de az üzlet miatt talán nem érdekelné.
reveal your secrets

Online
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 8:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Blessed are the gluttonous




Éreztem a karistoló csontszilánkokat belefúródni a talpamba, mikor az idézőt arcátlansága miatt beletaposta a padlóba. Lábam tulajdon és az ő vérétől volt ragacsos, az agyveleje cuppogott, ahogy megtettem az első lépést. Mezítelen lábam vörös nyomokat hagyott a padlón, ha egy kicsit is tisztelettel fogadott volna talán végig nézhette volna a pusztítást, amire annyira várt, akkor megnézhette volna, hogy mit művelek az általa választott táncossal. A terve kedvemre való volt, de a modortalansága, csak tovább rontott amúgy is haragos hangulatomon. Ráadásul a vélhető oka szánalmasan nevetséges volt, hát utolsóból elsővé avanzsált, ahogy az a szentírásba is írva vagyon, de a halandók elfelejtik ezeket az egyszerű intelmeket. Ahogy azt is, hogy nem ugráltathatnak senkit kényük-kedvük szerint, főleg, ha az én vagyok. Szánalmas bolond!
Az alku azonban alku, hát a táncosnő felé veszem utamat, próbálva megszabadulni a talpamat csiklandozó húscafatoktól, ami nagy elégedettségemre van, le lehet olvasni élvezkedő mosolyomról, de hát nem az idéző maradékával kell jól és hosszan mulatnom.
Nézem, ahogy a prédám neki iramodik. Végtére is lehetünk stílusosak és adhatok pár lépés előnyt neki, hiszen az épületből úgy sem juthat ki. Nincs okom a sietségre bőven ráérek, hát egyáltalán nem szaporázom meg a lépteimet, ahogy felé tartok.
Három. Unottan figyelem, ahogy a táncosnő feszes teste a bárpulthoz igyekszik, néha el-eltűnik alakja előlem a rengeteg menekülőtől, akik egymást taszigálva felém próbálnak kitérni az utamból, mint valami ijedt madár raj. Rájuk villantok egy sok fogas vigyort. Később veletek is játszom, nem kell úgy rohangálni itt, mint a mérgezett egér, hogy elvonjátok a figyelmemet. Mindenki sorra kerül.
Kettő. Mindig akadnak kétkedők, akik képtelenek hinni a történéseknek, vagy csak egyszerűen ostobák ahhoz, hogy felfogják azt és hisznek a szemüknek, ami emberinek mutat, kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek. Az ilyen erény bajnokok, bár számuk igen csekély a halandók körében, mégis oly ostobák, hogy közém és a prédám közé álljanak. A hős férfi, egy törött üveget tart kezében, mint valami szúrófegyvert, cigaretta lóg a szájából. Akik ismernek tudják, a világ legnagyobb balgasága ez. Félrebillentett fejjel nézem, ahogy hadonászik felém értelmetlenül, erejét fitogtatva. Milyen nemes, szinte meghatódom. Felém szúr, kinyújtott kezem tenyerébe állítja az üveget, s diadalittas mosollyal pillant rám, ami azonnal le is hervad az én tébolyult mosolyomtól.
– Gyanítom, most én jövök. – eddig tartott a bátorság, míg rezzenéstelen arccal húzom ki tenyeremből a beletört hegyes szilánkot, de az apróbbakra ügyet sem vetek. Meg kellene tanulni célozni is. Közelebb hajolok, hagyom, hogy fekete szemem sötésége nyelje magába a látványát, míg ő megreszket, s jól érezhető kénes illata lesz. Behúgyozott! Még arra sem méltó, hogy megegyem, hát csak kiveszem szorított szájából a cigarettát és ellépek mellette.
– Később erre még visszatérünk...- ígérem, de jelenleg akad egy kis dolgom, sokkal ízletesebb dolgom, mint egy nadrágjába húgyozott szerencsétlen.
Egy. A nő határozottan áll velem szemben, teste feszes, szépen gömbölyödő, de hát a munkája azt kívánja tőle, hogy kívánatos legyen. – Drágám, ez nem személyes, pusztán üzleti az ügy. – rántom meg mímelt sajnálkozással a vállam. Ekkor azonban, nem szándékosan de egészen közel kerül hozzám, a jól ismert hangtól kicsit megborzongok. – Fogalmam sincs mit keresel egy ilyen helyen, de mint láthatod, nem a magam örömére vagyok itt. – a mellkasomhoz préselt női testet átfonva karjaimmal ölelem meg én is Athlant, de nyelvem végig nyalja Eyla arcát, hiszen vele kell játszanom. – Azért, örülök, hogy látlak...- bár tekintetem a nőt falja, módszeresen darabolja. Mivel is kezdjük? A csinos arcával? A mellével? A combjával, mellyel elbájolta az ostoba halandót, s mivel nem merülhetet el közöttük, iderángatott? - Hozzuk ki azért ebből a helyzetből a legjobbat. – mosolygom negédesen. Engedem Athlant, hogy a közénk préselt női testen simítson kezem, a tenyerembe ragadt szilánkok felsértik a bársonyos bőrét. A nyakáig csúszik kezem, majd a másik is odatapad, hogy két kézzel ragadjam azt a kecsest nyakat elfullasztva a szépséget, aki a szerencsétlen kiválasztott lett.



reveal your secrets

Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




I'm coming right back,
back, back like a boomerang


Némán sóhajtottam fel a nő fejében. Szóval a tagadós típus, mi? Gyűlöltem, ha figyelmen kívül hagynak… és ő pont ezt tette most. Kedves, mondhatom… viszont a kialakuló káoszban nem sok időm maradt megsértődni a viselkedésén, bár elfelejteni ilyen könnyen azért nem fogom, a pillanatok alatt kirobbanó káosz magával ragadta a figyelmem. - Pont nem az. – Suttogásszerű gondolat az egész, talán fel sem tűnik neki, ellenben azzal, hogy alaposan felmértem az érkező hiányos öltözetű démont, főleg az emlegetett testrészt, ha már szóba került. Mondjuk a fajtájának aligha kell több ruhadarab ennél. És ha eléggé megszeppent, akkor nem csak a férfi csupaszságát bámulhatta meg általam, hanem bátorkodtam a rég látott arc irányába fordulni, aki addigra már egészen közel hajolt hozzánk. Régi szép emlékek… Gondolatban vagy az arcán is, de kiszélesedik a mosolyom. Remélhetőleg eléggé megszeppent ahhoz, hogy ne makacskodjon túlzottan amikor mozdítok a kezén, hogy azt a démon már távolodó állához csúsztatva felelhessek, kihasználva a pillanatot, hogy átvettem az irányítást. –  …nem fogsz még egy ilyen ajánlatot kapni. - Ha ellenkezni próbált, ezúttal nem volt szándékomban könnyen adni magam, a történtek után nem igazán érdemelte meg, ezért most meg is harcoltam érte, ha kellett. Fogaival finoman az ajkaiba haraptam, bár mivel még alig ismertem az arcizmait, könnyen lehet, hogy szexi helyett nevetségesen nézett ki, főleg, ha eddigre már kezdett harciasabb lenni és ő is rángatta a finom arcizmait. Hoppácska? De nem mondhatom őszintén, hogy megbántam.
A gyerekes szórakozás öröme semmi volt ahhoz képest, amit Athlan arca láttán éltem át. Ha ennyire izgatott, az csak jót jelenthet… mármint, nekem, azoknak a szegény lényeknek, akik testestől-lelkestől jelen vannak már kevésbé előnyös a dolog. – Szóval ismered. – Ha sikerül ismét megszólalnom, tagadhatatlan az izgatottság a hangomban… de ha el is némít, a közelségünk miatt talán a nő is érzi áthaladni a testén, annak ellenére is, hogy éppen most öltek meg valakit, ráadásul nem is kevés vérrel. A halál mellékes, könnyedén túltekintettem már rajta, de talán a nőnek ez nehezebb volt? Vagy kellemes csalódást fog okozni?
A megidézett démon szavainak egy részlete elért hozzánk a sikolyokon át is… megesz mindenkit… az örömöm egy pillanatra megremegett, lehet még a testem is, miközben elöntöttek az emlékek. Déja vu. De nem lehet akkora szerencsém, hogy mindketten itt legyenek… talán csak egy másik démon, hasonló ízléssel, végül is köztük a kannibalizmus talán csak valami desszert szerű. Vagy főfogás. Reggeli, ebéd vacsora és minden más…
A démonokat akarom figyelni, minden mozdulatokat, de nem félelemből, sokkal inkább… kíváncsiságból? Vagy valami hasonló lehet, de az biztos, hogy a rettegés részemről késleltetve volt még ki tudja meddig. Pár idegen halála már nem igazán ráz meg, főleg tudva, hogy rám is ez várna ha kiderülne a titkom. Születési jogtól fogva. Szóval talán nem szemét dolog azt mondani, hogy az embereknek is kijár a korai eltávozás, még akkor is, ha mostanában azt egy kicsit körülményesebb kivitelezni. – Le kellene csekkolni a démonokat. – Újabb halk gondolat a nő fejében, annyira, hogy egy pillanatra akár sajátnak is hihetné, ha nem figyel eléggé. Meglepő nagylelkűséggel hagyok neki egy pár békés pillanatot, amíg én gyönyörköve nézem a felzaklatott, pánikban menekülő embereket, akik egymást is taposva és lökdösve igyekeznek a kijáratokhoz tódulni… de valamiért nem úgy tűnik, mintha fogynának, pedig elég sok fejben megfordult a menekülés gondolata. Egyre érdekesebb. És egészen jól jön, így kevesebb energia fog kelleni itt tartani a testet, ha esetleg túl félős lenne. – Remélem bátor kislány vagy… - Csak egy rövid suttogás a fejében, és újra elhallgatok, mintha meg sem történt volna. Egy pár ember a pult mögött próbált megbújni, ha már kijutni nem tudott, így még azt is hihette, hogy onnan jött a hang. Micsoda este… én meg még azt hittem, hogy unatkozni fogok! Már el is felejtettem az eredeti célom, a távozás gondolata eszembe sem jutott. És a hölgyeményt sem engedhetem el ilyen könnyen. Nem felejtek. Került egy pár lerendezni való ügyünk a korábbi pillanatokban.
Megpróbáltam felállni a testtel, ha még nem tette meg előttem és elindulni a rettegés középpontja irányába, miután megragadtam egy vagy két üveget a pultról… nehogy már csak távolról bámuljuk amíg ezek ketten szórakoznak! Elvégre, szórakozásért jönnek ide az emberek, nem? Az igazi műsor csak most kezdődött… Amikor én léptem a testben előre, igyekeztem gondoskodni a kecses mozdulatokról, amik bár nekem nem jöttek természetesen, volt annyi gyakorlatom, hogy bár nem tökéletes, de hihető legyen a mozgás. Persze, ha közben ellenkeztek akkor ez is egy kicsit másként festett kívülről, mint a fejemben.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Fuckin Chaos

18+
Büdös van. A ribancoknak nincs jó szaga. Tudom is már, hogy hova nem fogok többet jönni, hiszen még a híd alatt is életrevalóbb nőket találnék, mint ezen a lepukkant, ócska helyen. Ezen a tetves ginen kívül pedig semmi sem ér itt semmit, így tervbe veszem, hogy miután lehúztam az egész üveget, kihányom itt a placc közepére, aztán úriasan távozok. Egy kisasszony azonban beleköp a levesembe, s egy egyelőre ismeretlen ajánlattal áll elő.
- Nem olyan könnyű a kedvemben járni, de tehetünk egy próbát. Hallgatlak. - lehet, hogy párszor szereztem már fegyvert attól a faszkalaptól, de mivel egy szánalmas senki csupán, így ellenszolgáltatás nélkül is bármikor kiadnám bárkinek a férgesét. Ám ha már ez a nőcske így felajánlotta, miért ne fogadhatnám el? A hirtelen jött értetlen pillantásait nem teljesen tudom hova tenni, így hát egy újabb pohár tartalmát gurítom le a torkomon. S hamarosan elszabadul a pokol... Bár úgy lenne!
Ahhoz felettébb ostobának kell lenni, hogy valaki egy ilyen helyen idézzen meg egy démont. Vagy épp olyan ocsmánynak, hogy még pénzért sem táncol neki senki sem. Bárhogy is legyen, szeretem az ilyen spontán jött katasztrófát, úgyhogy szélesen vigyorogva figyelem az eseményeket. Azt hiszem, csupán az én arcomon van ilyen őrült, élvezkedő vigyor.
- Jobb lesz, ha sietsz. - közelebb hajolok a nőhöz, s haját elseperve ajkaimmal, a fülébe súgok. - A te érdekedben is legyen az az ajánlat a világ legjobb ajánlata... - hangom sejtelmesen árad felé, majd elhajolok, s kicsit lábujjhegyre magasodva nézek át a tömeg felett, hogy mégis melyik nyomorultat sikerült megidézni. Ekkor fagy belém hirtelen minden folyékony dolog, ami csak a testemben van.
- Na ne bassz. Ezt nem hiszem el. - amilyen gyorsan fagyott le a mosoly az arcomról, olyan hirtelenséggel tér vissza egy sokkal aljasabb árnyalatban. Talán még nem vett észre... Ám úgy tűnik, hogy valakit nagyon kinézett magának, így mikor az a leányzó mellénk lép, én azonnal odacsúsztatom neki a sót, hadd vigye csak!
- Gondolkozz, édesem, ketyeg az óra, ezután lehet, te leszel a soros... Most pedig ha megbocsátasz egy percre, mindjárt visszajövök. - felpattanok a székről, s a kis táncos leány után vetem magam, aki ott rejtegeti maga mögött a sót. Közel haladok hozzá, ott lépkedek mögötte, s mikor Beelzebub közelébe ér, akkor szélesedik csak ki igazán a mosolyom.
- Csak nem megismétli magát a történelem? Olyan deja vu érzésem támadt hirtelen... - ha Eyla nem néz hátra, s nem ugrik el azonnal, akkor bizony hátulról megtolom a testemmel, s egyenesen torkos barátunknak lököm úgy, hogy hátulról magamat préselem neki a lánynak, miközben hangosan röhögve ölelem át rég nem látott beles kis szépségünket. Persze, nem érzelmességből teszem ezt a nagy ölelkezést, hanem mert hirtelen eszembe jut a régi, kellemes emlék, amikor alant a Pokolban szétszedtük a magunk különleges módján azokat a fattyú démonokat. Ideje folytatni hát, amit abbahagytunk...
reveal your secrets

Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 4:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


From Cara

Régebben olyan egyszerű életem volt. Nappal végeztem a munkám békésen, este pedig álomra hajtottam a fejemet. Volt, amikor magányosan és volt, amikor egy feszes seggű futár srác kíséretében. De a lényeg, hogy mindig béke honolt az otthonomban és a lelkemben. Az utóbbi hónapokban viszont kezdett kicsit elszabadulni a pokol. Egyre rázósabb üzleteket vállaltam a profit kedvéért, és egyre sötétebb alakokkal hozott össze a sors. Erre tökéletes példa volt a bárpultnál ülő férfi akti megszólítottam. Nem szeretek elhamarkodott következtetéseket levonni, de azt biztosan tudtam, hogy ezzel a fazonnal nem akarok egy sötét sikátorban összefutni. Továbbá mivel nem tűnt egy tipikus öltönyös üzletember típusnak, úgy döntöttem, hogy hagyom is a szokásos udvariassági köröket a tárgyalás folyamán, és előveszem a közvetlenebb hangnememet.
– Ha csiripelsz nekem Hernandezről, akkor egészen biztosan feltudok neked olyat ajánlani, ami a kedvedre való. – válaszoltam egy széles mosoly kíséretében. Egyelőre nem akartam megkérdezni, hogy pontosan mit is akar. Volt egy olyan belső megérzésem, hogy jobb, ha egyelőre ezt az információt jótékony homály fedi. Ne nem mintha előítéleteim lettek volna. Tényleg nem.
Folytatni akartam a ’tárgyalást’ és megkérdezni tőle, hogy akkor van-e végül a birtokában olyan infó, amivel megtudnám egy kicsit fingatni az üreg Hugo bácsit, de mikor az ajkaimat szóra nyitottam volna ismét férfihangot hallottam. Ezúttal viszont tisztán és érthetően, mintha valaki a fejemben szólt volna. Mi tagadás előfordult már velem, hogy egy nagyon jellegzetes illatú cigaretta elszívása után egy belső hang arra bíztatott, hogy dobjam a textilt, és pattanjak fel a sárkányra, de ez most egészen más érzés volt. A tudatom teljesen tiszta volt, és ennek ellenére azt hiszem ki lehet jelenteni, hogy egy hangot hallottam a fejemben. Sőt mi több két kérdést tett nekem fel. Teljesen összezavarodtam. - Mi a ló fasz? - kérdeztem csak gondolatban magamtól, és nagyon reménykedtem, hogy nem kapok választ, és csak pillanatnyi elmezavar volt a férfi hangja a fejemben. A tetovált férfi időközben pozíciót váltott, és széles vigyor közepette a bár egyik pontjára mutatott, mondván kezdődik a műsor. Nem akartam rögtön odanézni, mert biztosra vettem, hogy csak valamelyik táncoslány vált meg a ruháitól, de mégis éreztem egy fajta apró késztetést, hogy elfordítsam a fejem. Nem ellenkeztem végül és odanéztem, hiszen csak a belső kíváncsiságom utasított, ebben teljesen biztos voltam. Talán titokban én is megakartam nézni a lányokat ki tudja. Lehet, hogy ideje lesz most már tényleg kezdeni valamit a hanyatló szexuális életemmel, mert ha már a meztelen lányok is érdekelnek, akkor tényleg nagy a baj. Ami viszont a szemem elé tárult arra egyáltalán nem voltam felkészülve. Hogyan is tudnám röviden összefoglalni a látottakat.
Egy szakadt fazon a földre borult. Egy pucér pasi megjelent a semmiből. Kis ordítozás, majd a pucér pasi lekapja a szakadt fazont. Még több ordítozás és vér.  Szakadt fazon összeesik, a pucér megtapossa, a gatyáját lenyúlja. Az emberek szaladnak a kijárat felé, egy táncos lány viszont egyenesen ide fut hozzánk a pulthoz. Hah, azt hiszem még is sikerült összefoglalnom. Feldolgozni viszont nem volt ilyen egyszerű. Annyira szürreális volt az egész, hogy kezdtem azt hinni, hogy valami hallucinogén anyag szabadult el a levegőben és csak a képzeletem játszik velem. A sikolyok viszont meglehetősen valósnak tűntek. Tekintetemet vissza emeltem a tetovált alakra, talán az ő reakciójából ki tudom olvasni, hogy most velem van a baj vagy tényleg egy gyilkosságnak voltam a szemtanúja. Csak álltam tovább a pultnál a súlyos másodpercek pedig csak teltek. Azt hiszem ennyire még sosem reménykedtem abban, hogy csak megbolondultam.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 10:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Már egy jó ideje itt dolgozom, s eddig nem volt rám sok panasz, jól kerestem a táncolásommal, a kis riszámmal. Most is egy férfinek táncolok, aki az irányítás mániás feleségétől menekül ide, és a még a feleségénél is rosszabb kölykétől. Szegény pára nem elég, hogy a munka helyén csesztetik, még otthon sem lehet nyugta, így mindig itt keres menedéket. A férfi a tangámba dug néhány ezer dollárost, majd a fenekemre caap, hogy távozhatok, mert közben a haverja is meg érkezik, akivel itt akart találkozni.
- Mond édes, a haverodnak nem kell egy tánc? - Kérdem, de a válasz egy egyértelmü nem, így magára hagyom a párost, de nem kell túl sokat keresgélnem, mikor leszólít a következő kuncsaft, s táncolni kezdek neki, közben beszélni kezd hozzám, és egy olyan állást kínál amihez nem füllik a fogam, azért akármit én sem válalok el. A férfi azért dug némi pénzt a tangámba, de folytatom a táncot a férfinak. A fickó nyált csórgatva kaján vigyorral élvezi, hogy hozzá dörgölöm magam, és egyebek. Táncol hattam neki vagy fél órája, mikor azt látom, hogy valaki, egy igazi tagbaszakadt tróger a földre borul, és csinál valamit. A táncom hamar abba marad, és megindulok felé.
- Hé, haver minden rendben? - kérdem kicsit aggódva, s ahogy közeledem felé hallom, hogy latinul kántál valamit.
- Frenk? Frenk kidob....? - A kérésemet már nem tudom befelyezni a kidobó felé, bár talán nem is hallotta, hogy neki szólok. Mondjuk ekkora hangos zene mellett, csoda lenne ha hallaná, meg jó távol tőlem. Szóval az idióta, megidéz egy démont, akit arra kér, hogy végezzen itt mindenkivel és, hogy én szenvedjek a legtöbbet, és rám mutat. Sok striptíz csajvan, és ők is a pénzért csinálják, így érthetetlenné válikszámomra, hogy miért pont én lettem kiemelve, hogy szenvedjek. A gyilkosságot nem nézem végig, mert becsukom a szemem, s csak a sikolyokat és a futó lépteket hallom. Mikor kinyitom a szemem a démon a fickó nadrágjában indul felém, én pedig megsem várva, hogy oda érjen hozzám a bár pult felé rohanok. A bár pultnál, só tartot keresek, aminek elvileg lennie kell, hisz vannak olyan italok amikhez nagyon is fontos kellék a só. Ha megvan a sótartó, a hátam mögé relytem, s úgy megyek a frissen ide idézett démonhoz, ha nincs kitalálok mást, de nem fogom megkönnyíteni a dolgát, azt akár el is felejtheti.
reveal your secrets

Online
Beelzebub


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Blessed are the gluttonous


Ritkán hagyom el a kiválasztott testet, mielőtt a művem tökéletes lenne, hiszen szüntelen formálom, olyanná, amilyenné én akarom alkotni, mint puha gyúrható viaszt, de most megtettem. Seymour talán tanul az esetből, néhány órányi kómaszerű sötétség után. Vagy ez, vagy dühömben leharapdálom az ujjacskáit, aminek talán később mégis hasznát venném. Fogalmam sincs mi kivetni valót talált a terhes nőben, gömbölyödő hasának rejtekén a magzat már láhatóan feszegette a védelmet nyújtó test határait. Valamiért a halandókban van mindig egy erkölcsi gát, melyet sokkal nehezebben ugranak át, mint ahogy az megfelelne az én igényeimnek. Nőket soha, terhes nőt nem, gyermeket kizárt, csecsemőt esélytelen. Ezeken a maguk számára felállított határokon át kell őket segíteni, hogy megszünjenek a korlátok. Vagy át kell őket erőszakolni. Seymour húzta az időt, tudta, hogy nem leszek vele elégedett, ha miatta elszalasztjuk a prédát. Volt képe megkönnyebbülni. Megbocsáthatatlan, tűrhetetlen! Mit az ujjait? Az egész kezét tőből kellett volna kitépnem, lenyúzni azt a rimánkodó arcát a koponyájáról, amiért ellent mert szegülni nekem. De már nem sokáig fog, erről gondoskodom, amint visszatérek a testébe. Megbánja még az arcátlanságot, könyörögni fog azért, hogy kedvemre tehessen. Összecsikordult a fogam, tulajdon ajkaimat haraptam, s szinte már hiányzott Seymour fájdalmas nyüsszentése, a kínlódó vergődése, de most csak saját vérem serken a harapás nyomán, államon csordul végig a vörös életnedv, melyet ujjaimmal szétmaszatolok. A düh elfeledtette velem az éhségem, a harag ülte meg a gyomromat, s hiába kordult, nyüszített a bendőm, kaparta bensőmet, kivételesen meg sem hallottam késztetését a fülemben doboló véremtől, melyet az indulat ajzott hevesre. Ritkán húzom fel így magam, ritka, hogy egy halandó ennyire kibillentsen abból, ami egész lényemet alkotja. Megbocsáthatatlan! Ezért még valaki csúnyán megfizet, valaki csúnyán ráfizet!
Fortyogásom közepette éreztem meg a hívást, s tudomást sem akartam venni róla, de láthatatlan láncok szőtték szorosan testem, fojtogattak, rángattak, mint valami engedetlen ebet. Kimerészeli? Tűrhetetlen. Amúgy is harapós kedvemet csak tovább rontotta, hogy az idézés elevenembe vájt. Nagyon ajánlom, hogy legyen értelme ennek a szólításnak, mert megjárja, aki engem rángat, mint valami bábot. A halandók szemtelenek, a legcsekélyebb okkal is képesek zargatni. Mégis mentem, mert nem tehettem mást, nem a halandó volt erős, hanem a mágia, melyet gondosan készített, a padlóba karcolt, hogy a közepén teremjek.
A pánik nem a pőreségem szemellátható tényén kezdett kibontakozni, hanem magának a megjelenésemnek szólt, mert valahogy a halandók a mezítelenséget a kiszolgáltatottság jelének tekintik. Tévesen persze. Még maga az idézőt is megleptem csupaszságommal, s az vonta el egy pillanatra a figyelmét, nem a haragosan villanó sötét szempár, mely arra intette, hogy válogassa meg a szavait, amikor hozzám szól. Tátott szája végül mozdult, tébolyult elszántságát ismertem már.
- Azt akarom, hogy öljem mindenkit a teremben, hogy zabálj fel most azonnal mindenkit.- balgasága miatt észrevétlenül rándult meg a szám. Sok volt már a rovásán, ide rángatott, ráadásul olyan hangsúllyal utasítgatott, mintha a seggéből rántott volna elő. Nem volt benne tisztelet, nyoma sem volt az alázatnak, s ezt eléggé nehezményeztem. Nagy hibát követett el, azzal is, hogy ideszólított, azzal is, ahogy megszólított, de nem vette észre nem tetszésemet, mert csak saját aljas kis vágyi érdekelték, melyek hiába voltak tetszetősek, ha nem szeretem a modortalanságot.
- Mindenkit? – kérdeztem vissza türelmesen. A halandók azért vesztenek sokat a démonokkal kötött alkukban, mert csekélyértelműek képtelen átlátni a hagyott kiskapukat, mert semmi nem érdekli őket, csak a végeredmény, hát hiába köt minket adott, vagy írott szó, ha abból könnyedén ki lehet táncolni. Ő sem volt okosabb, s ezen nem lepődtem meg egy cseppet sem. Az idező egy táncosnőre mutatott ( @Eyla), olyan haraggal, mely még engem is meglepett, bár az indok cseppet sem. Valószínűleg a hölgy nem volt hajlandó a táncosrúd helyett az ő rúdját polírozni kívánatos kezeivel. Szánalmas...
- Ő különösen sokat szenvedjen!!!- szinte már magából kikelve ordította, ami a növekvő kétségbeesést hivatott túlkiabálni, mert már megjelent néhány sikoly, a kijárat felé történő dulakodás hangja. Ki azonban nem jutott senki, erről emberünk gondoskodott. Kár, hogy amúgy egy eltaposni való féreg volt, hát meg is ragadtam a kezét, hogy magamhoz rántsam. – Mi a fa...- kezdett bele zavartan, mire az én ajkaim mosolyra húzódtak. A mindenkibe bizony ő maga is beletartozik. A szája hajoltam, mintha csak csókkal szentesíteném eskümet, de az ordítását csak alig tompították ajkaim, míg a két száj között vér serkent, s én lenyeltem leharapott nyelvét. Ellöktem. – Megteszem, megölök és felzabálok mindenkit.-tapostam rá mezítelen talpammal a fejére, aztán újra és újra. Addig míg az arca felismerhetetlen masszává vált, míg a koponyájának szilánkjai közül az agyveleje ki nem folyt. Nah most lett aztán igazi a pánik, az emberek egymást taposták, lökdösték. De még mindig jobb halál tűsarkúcipők tiprásától elhalálozni, vagy a feldöntött gyertyáktól elevenen elégni, mint a karmaim között. Lehúztam az idéző nadrágját, hogy felhúzzam, aztán a szinte fejetlen hullájával lejtettem egy kört, hiszen itt riszálásért fizetnek, míg tekintetem a mutatott hölgyet kereste a tömegben. Folytassuk akkor vele. Nyugodtan indultam meg felé.
reveal your secrets

Lev Swain


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




I'm coming right back,
back, back like a boomerang

Elveszve hagyom magam sodródni lélektől lélekig, de sehol sem maradok sokáig, egyik sem pont az akire már napok óta vadászom… talán távolabb kellene utaznom? Tovább úszok köztük a város ki tudja melyik szegletébe, két emberrel korábban már elfelejtettem, hogy hol tartok, mozgás közben pedig nem igazán akad lehetőség a tájékozódásra is. Test nélkül nem hallod a hangokat, nem érzed az illatokat s másképp látsz, mint a szemeiddel… a teljesen szabad közlekedés pedig lehetetlen, láthatatlan erők vonzanak egyik testtől a másikig, vagy, ha több ideális jelölt bukkan fel egyszerre, akkor több irányba is, mintha csak szét akarnák tépni a lényem s ki tudja mi történne, ha nem döntenék gyorsan köztük. Az ugrálások mellékhatásai kezdtek előjönni, ezért úgy döntöttem, hogy a következőnél, legyen akárki, elidőzők egy kicsit amíg visszatér az erőm. A terv az volt, hogy csendben meghúzom magam, remélhetőleg nem keltek túl nagy gyanút és különösebb küzdelem nélkül tovább állhatok… de a tervek csak tervek, nem mindig jönnek össze.
A bár kivilágítása váratlanul ér, igaz a test szemei már hozzászoktak, nekem kell egy pillanat amíg kitisztul a kép… de amikor kitisztul! – Oooooh, hellóóó. - Hosszasan nyújtom a szavakat, egyelőre csak az idegen fejében. A hang alapján mosolyognék, de még nem próbáltam mozdítani a testen. Egyértelműen tetszett a látvány ami fogadott, bár a háttérben ritmusra vonagló domborulatok helyett az előttünk ülő tetovált alak képe bilincselt le. Hogyan is felejthettem volna el? Egy igazi démon nyomot hagy az emberben. Ugyanakkor ennyit arról, hogy csendben leszek és meghúzom magam… de a látottak után már az is kérdéses volt, hogy valóban annyira sietős tovább menni? A megbízatás ráér még egy napot… talán itt valami érdekesebb van kialakulóban. Szóval, ha már itt vagyok…
Már elszóltam magam a nő fejében, a zavara alapján még hallotta is, szóval meg sem próbáltam tovább tagadni a jelenlétem. – Ismered őt? – Csak nem egy alkukötés közepébe csöppentem? Vagy egyéb üzlet? A nő ember vagy félszerzet, kizárt, hogy démon, hiszen kettőnkön kívül senkit sem éreztem odabent. A démonok valamiért ritkán kedveli a hasonló édes hármast, s eléggé zajosak szoktak lenni, ha kopogás nélkül berontok melléjük. – Merre vagyunk? – A kérdés abszolút mellékes, de előbb beszéltem s csak utána gondolkodtam. Bár, ha kicsit is másra figyelek, mint a démonra, eléggé leszűkülnek az opciók…
Ha a nő nem tenné azonnal, úgy én próbálok mozdítani a fején, hogy arra pillanthassunk amerre a démon figyelme terelődött, de a próbálkozás egyelőre még finom, még nem tervezem átvenni az irányítást a teste felett… persze, ha agresszívabban lépne fel a jelenlétem miatt… akkor majd én is kénytelen leszek nehezen adni magam. A démoni idézőszöveg zene füleimnek, bár elsőre fogalma sincs, hogy kit szándékszik megidézni, a kialakuló kaotikus helyzet ígérete bőségesen elég, hogy maradásra bírjon. Legyen bármi az ára, ezt a bulit nem fogom kihagyni, főleg, ha nagy lesz. És nagyot reméltem.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Fuckin' Chaos

- Te kurva élet... Hát ezek meg hogy a picsába néznek ki már megint? - ez a legelső kérdésem a csaposhoz, amikor odalépek a pulthoz, s épp hogy csak körbelegeltetem a tekintetem a bentieken. Mikor legutóbb voltam itt, felfordult a gyomrom ettől a sok gusztustalan ribanctól, s jelenleg a helyzet úgy látszik, hogy változatlan.
- Mit mondtam legutóbb? - huppanok le egy bárszékre, mire a csapos azonnal elém rak egy üvegpoharat. Biccentek az egyik hátsó üveg felé, melyben gin lötyög, abból pedig löttyint nekem jó pár kortyot. A kérdésemre természetesen nem válaszol, hiszen még nem fejeztem be a pofázást.
- Egzotikum, Lars. Eg-zo-ti-kum. - még kezemmel is kihangsúlyozom a tagolt szavaim, s egyből legurítom a torkomon az alkoholt. Túlságosan sokat nem érzek belőle, hiszen valamiért egy legutóbbi balul elsült kísérlet során elvesztettem az ízérzékem, s még nem sikerült azt elővarázsolnom, így csupán annyit érzek, ahogy az ital gyengén ugyan, de végigkarcolja a torkom.
- Ferdeszemű szépségek, fekete csokibabák... - unottan támasztom ki állam az öklömön, s kérek egy újabb kör gint. Azt hiszem, ez a mai este itt nem fog számomra sokáig tartani, szóval a tervek szerint legurítok még pár kört, aztán viszontlátásra.
- Nem azt mondtad, hogy tudsz hatni a főnöködre? - kérdem egy hosszas sóhaj kíséretében, mikor is egy lány (Eyla) úszik be a látóterembe, s pár percig csak azt nézem, ahogy ő táncol. Végül felé mutatok, s újra visszaszegezem a tekintetem a csaposra.
- Nézd csak meg azt ott! Ha fekete lenne a bőre, már én is ott csúsznék előtte! - nevetek fel aljasan, végül visszafordítom az egész testem a pulthoz, hogy lehúzzam az újabb kortyokat. Ez a nyomorult még mindig nem hajlandó válaszolni, de most kedvem sincs ahhoz, hogy kiverjek belőle pár értelmes szót. Annyira azért nem vagyok ijesztő, hogy ilyen látványosan kussolni kellene! Ez pedig hamarosan be is igazolódik, hiszen ott terem mellettem hirtelen egy hölgyemény, kinek kérdésére a magasba szökik a szemöldököm.
- A kurva, hát ez elég konkrét kérdés! - nevetek fel, bár elnézve a vonásait, eléggé céltudatosnak tűnik. Hogy érdekelhet még ez az egyszerű kérdés is jobban ezeknél a szakadt ribancoknál?
- Ha lesz belőle hasznom, akkor lehetek az a forma. Miben segíthetek? - teszem fel a kérdést kissé nagyképűen, s majdnem meg is könnyezem a kedvességem. Kezdek lassan elpuhulni... Az újabb kérdésem azonban hamar elúszik, mikor meghallok mögülünk egy eléggé ismerős kántálást. A vigyor egyből az arcomra telepedik, mire megfordulok, hátam a pultnak vetem, s kezeimmel kitámasztom magam.
- Ha akarsz valamit, akkor gyorsan mondd, mert hamarosan kezdődik a műsor... - közlöm a lánnyal, majd a hitvány patkány felé biccentek, akire úgy látszik, hogy ezen a szutyok helyen jött rá az idézhetnék. Lássuk hát, melyik nyomorult, szánalmas lófasz démont akarja idevarázsolni!
reveal your secrets

Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 5:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


From Cara

– Remélem nyomós indokod van arra, hogy éppen ez előtt a hely előtt kellett találkoznunk. – vetettem az asszisztensem Phil szemére. Alapesetben a lakásomon szoktuk megejteni a szokásos napi helyzetjelentést, de ma valamiért szükségét érezte, hogy egy lepukkant sztriptíz bár előtt találkozzunk.
- Igen, igen  – próbált szabadkozni, majd folytatta - – Még ma beszélned kell valakivel, azért vagyunk itt. Odabent van egy férfi, aki ha minden igaz hasznos információkat birtokol. Egész pontosan a Hernandez ügyről van szó.
Mi tagadás, a korábbi ingerültségem azonnal tova szállt, és széles vigyor terült szét az arcomon a név hallatán. Hugo Hernandez. Ilyen névvel csak balfasz lehet valaki, de ez az ember még ezen az alap definíción is túl tett. Hatalmas fegyver készleten csücsült a kis város széli villájában, de nem csinált vele semmit. Mondom SEMMIT. Annyiszor tárgyaltam már vele, hogy adjon túl rajta, és szerezzen valami olyat cserébe, aminek komolyan a hasznát is veszi, de ő nem volt hajlandó. Egész nap csak ül a házában és a puskáit fényesíti. Számtalan tárgyalás után - mondhatjuk úgyis, hogy évek alatt - végre eljutottunk oda, hogy talán mégis eladná a készletének egy kisebb részét, de olyan elképesztő összeget akart érte kapni, hogy esélyem se volt belőle üzletet csinálni. Persze sokan mindent megadnának érte, hogy felszerelhessék magukat az ő arzenáljának akár a töredékével is, de ez a fazon mindent plusz még annak a szorzatát és a hatványát is elvárta cserébe. Én pedig jó vagyok ugyan abban, amit csinálok, de közel sem annyira, hogy egy ilyen paraszt üzleti tranzakcióját levezényeljem. Szóval, amikor Phil bedobta a Hernandez nevet, és hogy hasznos információkat fogok ma tudni szerezni, igazán jó hangulatba kerültem. A testemet átjárta az a kellemes szinte már bizsergető érzés, ami akkor fog el, ha meghallom a profit fogalmát. Az örömöm fényét, viszont árnyékba borította egy gondolat, ami éppen akkor ütött szöget a fejembe.
– Álljunk meg egy percre. Miért is kell ezt ma pont nekem intéznem? A te dolgod lenne az ehhez hasonló beszélgetések levezénylése. Én akkor jövök a képbe, ha már a matekról tárgyalunk. – néztem kérdőn Philre. Eddig is az óvatosabb hangnemét használta velem szemben, de miután ezek a szavak elhagyták az ajkaimat, tulajdonképpen behúzta fülét-farkát, és csak a cipőjét merte bámulni.
- Barbara meg öl, ha ide bemegyek…  – sustorogta Phil a cipőjének, ha nem figyelek talán meg sem hallottam volna.
– Hogy mondod? – emeltem fel a hangomat, a növekvő haragomat cseppet sem leplezve.
- Igazából ez még nem is találkozó, csak azt az infót kaptam, hogy valaki, aki üzletelt már Hernandezzel, ma itt lesz. Gondoltam megkereshetnéd, és esetleg beszélhetnél vele.
– Ez esetben pláne a te dolgod lenne ide bemenni. Mit csináljak én az ilyen pletykákkal? Nekem konkrét találkozó időpontokra van szükségem. Nem fogom az időmet bújócskára pazarolni.   – a szar már kezdte egyenletes ütemben elönteni az agyamat, de egyelőre visszafogott voltam és nőies. – Különben is mi köze ehhez a nejednek?
- Barbara tényleg kinyír engem, ha megtudja, hogy sztriptíz bárban voltam. És tudod milyen. Egyszerűen megérzi, ha hazudok neki.  – már éppen válaszolni akartam neki, de végül visszafogtam magam és inkább csendben maradtam. Sajnos ezzel nem tudtam vitatkozni. Az én szememben az üzletért mindig áldozatokat kell hozni, de tény, hogy Phil felesége igencsak tűzről pattant, és nem lenne rest monoklit varázsolni Phil képére, ha az alulöltözött hölgyekre csorgatná a nyálát. Még akkor sem, ha csak üzletről van szó. Mi tagadás, én is a nadrágomba csinálok Barbarának már csak a gondolatától is, szóval szomorúan, de be kellett ismernem, hogy a békesség érdekében tényleg jobb, ha én megyek be. Csalódottan sóhajtok egyet.
– Hát jó akkor intézem. Viszont ajánlom, hogy legyen bent vörös boruk, mert különben botrányt csapok. – Phil arcán egy halvány mosoly szabadult el.
- Biztosan lesz nekik. Én akkor haza is megyek. Lehet, hogy kéne virágot is szereznem az asszonynak. – Mondta már szinte nevetve, majd tovább folytatta. – Ja igen a lényeget el is felejtettem. Egy agyon tetovált, fekete ruhás alakot kell keresned. Még az arcán is van motívum, szóval nem fogod eltéveszteni.
– Bekaphatod. – búcsúzom tőle, egy jól bevált műmosoly és egy integetés kíséretében. A vigyora csak még szélesebb lett és már el is indult hazafelé. Nem haboztam sokáig, hanem az ajtó felé fordultam és beléptem a sztriptízbárba.
A sör és izzadság szag mágikus elegye azonnal megcsapta az orromat. A formás és kevésbé formás lányok vidám mosollyal az arcukon illegették magukat a vendégek között. Én rögtön a bárpulthoz indultam, és igyekeztem minél kevesebb pucér csajt megbámulni. Mindig is a férfiakra buktam szóval nem volt nehéz ‘visszafogni’ magamat. Ahogy közelebb értem rögtön észrevettem egy tetovált alakot. Hát Phil nem viccelt. Tényleg a testének szinte minden pontján fellehetett fedezni egy alakzatot. Elgondolkoztam, hogy vajon ott is van-e rajz, ahova ritkán süt be a nap, de gyorsan elhessegettem a képet a fejemből. Most nem ezért voltam itt. Odaléptem hozzá is megszólítottam.
– Szép estét. Nem te vagy véletlenül az a forma, aki üzletelt Hugo Hernandezzel? - Ahogy hangosan kimondtam a nevét önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám. De most komolyan. Nem lehetett egyszerű gyerekkora. A vidámságom azonban hamarosan alább hagyott. Egy férfi hangját hallottam meg. Nem értettem pontosan, hogy mit mond, pedig olyan hangosan hallottam, mintha a fülembe beszéltek volna. Azt hittem, hogy a velem szembe lévő tetovált fazon beszélt, de nem mozdultak meg az ajkai miközben a hangot hallottam. Nem értettem a dolgot, ezért megráztam a fejemet. A helyzet viszont nem változott. A mosolyom immáron teljesen lehervadt. Mi az isten folyik itt?
reveal your secrets

Cara Pierce


Lepukkant sztriptíz bár - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2