Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Long long time ago •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

Válaszol a ki nem mondott kérdésekre, és ha azt hittem, hogy majd belassít, hát tévedtem, még mindig folyamatosan ömlik belőle a szó. Talán magyarázkodik, de abban is biztos vagyok, hogy ez a magyarázat, már nem csak nekem szól, hanem neki is, mintha a saját megnyugtatásaként mondaná ki a szavakat.
Biztonság, biztonság, úgy ismételgeti ezt a szót, hogy a jelentése már, szinte értelmét vesztette. Látszik rajta, hogy egyre nagyobb a pánik, ahogy a fentről érkező hangok szépen lassan elnyomják a mondandóját. Én nem is erőltetem magam, hogy megszólaljak, nincs rá szükség, biztos vagyok benne, hogy a tekintetemben minden benne van.
Utálom a hangzavart, egyszerűen nem bírom elviselni, az, hogy bosszant enyhe kifejezés, kedvem lenne ordítani, hogy fejezzék be, kedvem lenne széttörni valamit, hátha nagyobb zajt csap mint a fentiek. Utálom a hangzavart, ideges, és feszült leszek tőle, nehezebben koncentrálok és ez főként azért idegesít, mert az élet velem nem szokott kegyes lenni, mindig a sarkamban lohol a halál, olyan mintha egy kicseszett céltábla lógna a fejem felett. Tehát, ha nem koncentrálok, az életemmel fizethetek.
Bird elsétál mellettem, szinte rám sem néz, és ez talán egy kicsit kiránt az elmémet tipró idegállapotból. Utána fordulok, és követni kezdem. Kimegyünk a konyhából, és remélem, hogy a lépcső felé vesszük az irányt, de, amit most nem tudok eldönteni, hogy örülök e neki vagy sem. Nem tudom, hogy akarom e látni azt, ami fent folyik vagy sem, és azt sem tudom, hogy ha kiakaszt az, ami fent van, akarom e, hogy Bird lássa, amikor én kiakadok.
Nem jutunk messzire, mert a hangok valószínű forrása, egyszer csak velünk szembe jön elviharzik mellettünk, és a kijárat felé veszi az irányt, majd megtorpan. Vissza néz ránk, akik szintén őt bámuljuk, számomra innen is látszik, hogy szanaszéjjel van, mintha most jönne le valami cuccról. És ez eszembe is juttatja azt a gondolatot, hogy esetleg drogot árulnak, vagy termesztenek, mert ha ez valós lenne, akkor megmagyarázná a most látottakat is.
Nincs annyi időm, hogy végig gondoljam, hogy a szárnyam még mindig a hátamon van, eszembe sem jut elrejteni, addig a pillanatig, amíg meg nem áll és vissza nem néz rám, és fürkész a ködös, őrült tekintetével. Farkasszemet nézünk, így csak fél füllel figyelek, amikor a lány az anyjának szegezi a kérdést, majd mellém áll. Már éppen a lány elé állnék, egyfajta védelmezésként, amikor a nő csatakiáltásba kezd, és nekem jön, persze nem engem ért el, mert Bird közénk áll. Kis balga, nem is értem, hogy miért csinálja, eltudok bánni egy nővel, még ilyen állapotban is, és senkinek sem kell, hogy ő megsérüljön. A nő lendülete nekem taszítja Bird testét, és már nyúlnék utána, hogy elkapjam estében, de én vesztem el az egyensúlyomat, és esek neki a hátam mögötti falnak, a szárnyaimba éles fájdalom nyilall. Az események hirtelen gyorsulnak fel, Bird és az ismeretlen egymással hadakoznak, visítoznak, a lány anyja, meg csak hápog némán. Ő okozta ezt az egészet, akkor miért nem tesz valamit, miért hagyja, hogy egy őrült szétcsapja a lányát. Értetlenül állok az egész előtt, mert olyan, mintha Bird anyja a vadászt féltené, nem a tulajdon lányát. Talán ezek összessége az, ami benne eluralkodik, és már nem tudom megítélni, hogy a házban kiben van nagyobb őrültet, az idegenbe, Bird anyjában, vagy éppen benne, ami a hangzavar és a lehetetlen faszságok elegyének köszönhető.
Bird rám, szól, hogy menjek fel. - Hát én ugyan nem fogok, azt lesheted. - Csapkod a nő, és bevisz a lány állába, egy jobb egyenest, ha ő nem hajol el időben. Visítozik és vergődik alatta, majd újult erővel esik neki. Rám néz, elborul az agya, az a maradék is, ami abban a csökött fejében van, azt, hogy honnan szedte az erejét fogalmam sincs, de egyik pillanatról a másikra, úgy dobja le magáról a lányt, mintha egy dekát sem nyomna. Talpra szökken és vicsorogva az irányomba rohan.
- Komolyan kivagyok már ettől a sok szarságtól. - Lemondóan sóhajtok egyet, mély levegőt veszek. Amikor a közelembe ér, félre ütöm a kezeit, elkapom a torkánál fogva, kihasználom a lendületét, és fordulok vele egyet, amíg a falnak tudom csapni. Sötétséget képzeltetek el a nővel, de ez nem sima sötétség, ez, az a fajta, ami mindent elemészt, az a fajta sötétség, amiben egy kanyi fény sincs. Olyan ez, hogy nem tudod, hogy hol van a föl, és hol van a le. Ujjaim megszorulnak a torkán, pupillái kitágulnak, levegőért kapkod, érzem az ujjaim alatt, ahogy lüktet az ér a nyaka oldalán. A kezeivel karmolássza a karom, hogy elengedjem, de én csak szorítom tovább, amíg szépen lassan ernyed a kaparászás. Nézem ahogy levegőért küzd, és látom a pánikot a szemében... hogy mi is okozza, nem tudom, vagy a sötétség, vagy az, hogy hamarosan a szuszt is kiszorítom belőle, és tudom, hogy képes lennék egy apró mozdulattal elroppantani a nyakát, és ami még jobb, örömömet lelném benne, mert akkor végre csönd lenne, nem visítoznia...

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Fun & fright
Ömlik belőlem a szó, mintha mindent ki akarnék adni magamból ami ennyi éve felgyülemlett és az, hogy a lelkemet épp ez nephilimnek öntöm ki elég bizarrá teszi a pillanatot. Csak mondom és mondom, mindent, ami eszembe jut, sietve kapkodva minden részletre. Újabb emlékeket és sebeket tépve fel magamban ezzel, amiből Leo semmit sem láthat. Kivülről csak egy cserfes nő vagyok, aki most a nyakába zúdít mindent.
- Igen én. – torpanok meg egy másodpercre, azt hittem ez egyértelmű volt. Na mindegy. Folytatom is tovább a sztori göngyölítését. Leo arcán egyre baljósabb felhők gyülekeznek. Először nem akarok róluk tudomást venni, egyszerűen átlépük rajtuk. Az angyalra rákérdez. Sejtettem, hogy ezen fenn fog akadni. Bevillan az apjáról mesélt sztori. Anyám említette ugyan, de sosem volt fontos. A háttérben marad, szinte nem is létezik, a neve, ha a sajátja volt már rég feledésbe merült. Nem említjük.
- Nem tudom a nevét. – vonom meg a vállamat, igazat mondok mégis hazugnak érzem magam. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Sajnos idővel kikerülhetetlen a dolog, egyértelműen düh villan fagyszínű szemeiben. Csontig hatoló tekintetétől libabőrös leszek és egy nagyon kellemetlen érzés szépen lassan felkúszik gerincemen. Ereim lüktetni kezdenek, torkomban pedig gombóc nő. Fészkelődni kezdek, inkább az asztal lapját bámulom Leo komor arca helyett. Egész aurája fenyegetést kezd sugározni. Ne már… mi rosszat mondtam? Nagyot nyelek. Helyzetemen a fent zajlódó csatajelenet hangjai sem segítenek éppenséggel. Ha egyedül lennék nyugodtan reggeliznék fel sem figyelve a hangokra. De Leo idegei láthatóan pattanásig feszülnek. Arca már cseppet sem barátságos. Valami elemi erő veszi át az emberi vonások helyét.
- Igen. – szavaim már engem sem győznek meg, akkor mit várok? Két tenyeremet nyakamra szorítom hátha csökken a lüktetés. Adrenalin önti el testemet. Nem tudom pontosan, hogy ezek most a saját érzéseim vagy Leo táplálja belém akaratlanul, ahogy a hallucinációt… ha egyáltalán képes ilyesmire.
- Lucifer az ilyesmire szarik magasról. – nyüszítem válaszul. Magam sem tudom miért, de a vészcsengők rikoltanak bennem. Leo szeme haragosan villan. Teljesen letaglóz. Halálra váltan támaszkodok a pulton, hogy legalább ne rogyjak össze. Nem tőle félek, hanem a benne lakó valamitől, amit nem ismerek. Hiszen őt sem ismerem. Ki tudja mikor kattan el az agya és változik át vérengző szörnyeteggé, ami nem kímél senkit. Ugyanakkor nem akarom, hogy elmenjen.
- Biztonságban vagyunk! Biztonságban vagy Leonard! – ismétlem magamat. Hangomat fel kell emelnem mert az emeleti zűrzavar hangjai felerősödnek. Leot másodpercek választják el egy nagyon meggondolatlan tett végrehajtásától. Odafent egy sebesült van, ha felmegy abból semmi jó nem sül ki! Fájdalmában egyik sem tudna józanul gondolkodni. Hangja teljesen megváltozik. Követelésére felszalad a szemöldököm. Menni akar… tudom… érzem. Itt akar hagyni ezt a káoszt. Elindulok az emelet felé, ha követ kövessen. Elhaladok mellette. Nem szólok inkább semmit mert akkor még jobban haragudna. Miért is haragszik? Nem az ő dolga? Még senki soha nem akadt ki ezen. Ő az egyetlen, aki mérgelődik ilyesmin, teljesen alaptalanul. Kicsit lelkemre veszem hirtelen jött ridegségét. Eszembe jut néhány szó, de az események felgyorsulnak és a lépcsőn egy csapzott nő vágtat le. Félretaszít útjából, Leo mellett is elrohan nélkül, hogy észrevenné… vagy mégsem. Megtorpan. Vérben forgó szemeit a srácra emeli. Lassan kimérten fordítja felé arcát. Testtartása fenyegető. Óó ez nem jó nagyon nem jó! Anyám érkezik lihegve.
- Ki a francot engedtél be?! – ordítom artikulátlanul. A nőnél első látásra semmilyen fegyver nincs. Legalább ennyi jó van a dologban. Leo mellé lépek várva a nő következő lépését.
- Csak egy ember… egy vadász! Meg van zavarodva! Ne bántsd! – kiáltja vissza anyám elfuló hangon.
- Oké… de ő bántani akarja Leot! – mintha ez lett volna a végszó a nő támadásba lendül és puszta kézzel veti magát Leo felé. Meggondolatlan, egy természetfelettire puszta kézzel támadni. Én sem jutok el odáig, hogy végig gondolja mi a helyes. Közéjük ugrok így a nő velem ütközik. A lendület földre visz minket. Óriásit koppanunk a konyhakövön. Megpróbál megütni, ellökni magától. Egy gyors mozdulattal magam alá fordítom. Ujjaim torkára szorulnak. Biztosan le van gyengülve különben nem sikerült volna fölé kerülnöm egy vadásznak. Lovaglóülésben ülök rajta miközben ficánkol.
- Állj le! Senki nem akar bántani! – próbálom a lehető legnyugodtabban kirántani a kábulatból, amiben kering. Szemei teljesen ködösek. Látszik, hogy nincs tudatában a dolgoknak. Túl egyszerű… még nincs ennek így vége… hiába szorítom a földre lerúg magáról és hason úszni kezd Leo felé, teljesen reménytelen, de küzdeni próbál. Mozgása koordináltalan. Szédülve tápászkodok fel és megpróbálom a földre nyomni.
- Leo… megoldom… menj fel… kérlek! – nem kell, hogy felszakítsa a sebet vagy ilyesmi. Ezt mi intézzük. Vagy nem tudom mi lesz. A nő üvöltve vergődik alattam.

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 10:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

Nem jutok messzire, ahogy a lépcső felé közelítek. Bird szinte pánikolva ragadja meg a kezemet, és ránt magával a konyhába. Ezt egy olyan reakció volt tőle, ami száz százalékosan bebizonyítja, hogy van fent valami és rejtegetnek valamit, vagy valakit, vagy valamilyen tevékenységet. Lehet, hogy kísérletezgetnek, vagy drogot termesztenek, készítenek? Ez sem lenne meglepő, hiszen mi is nagyobb védelem, mint egy anya és a lánya, teljesen ártalmatlan külsővel. Simán kinézem belőlük, hogy valami ilyesmiben ügyködnek. Ha meg a másik, hogy kísérletezgetnek, akkor felmerül a kérdés, hogy én mit kaptam az előző éjszaka? Hm... normálisnak érzem magam, a kis kábaság, és a fájdalom ellenére is. Lehet, hogy meg kellene kukkantanom a hátam, ki tudja, hogy mit művelt ott hát, például azt hihetem, hogy van szárnyam, közben meg csak valami csonk lóg ott. Hátra pillantok a vállam felett, és azért részben meg is nyugszom, hogy a tollak meredeznek, szépen sorban és ugyan olyan feketének tűnnek, mint eddig, mi több, mind a kettőt látom, szóval akkor nagy gond már csak nem lehet. Ugye?
A kezembe nyom egy pohár vizet, de most már az előbbi gondolataim miatt kicsit, hogy is mondja, bizalmatlan vagyok. Nem vagyok egyébként sem hipohonder, sem üldözési mániás, hiszen ha az lennék, már meg is őrültem volna ebben a világban. Minden esetre, egy kicsit óvatosabb leszek, és inkább le teszem magam mellé a poharat a pultra. Jobb félni, mint megijedni. A sóhajából, és azt követő két szóból kiderül számomra, hogy valamiféle válasszal fog elörukkolni. Hallgatom és hallgatom, most annyit beszél, hogy csodálom, hogy levegőt van ideje venni.
- Gondolom te voltál a baba. - Ezt csak mint tényt szúrom közbe, hogy legyen ideje levegőhöz jutni, és a hadarásából is visszább vegyen egy kicsit, mert ha így folytatja, elfüstöl a szája. Nyilván ő volt a baba, de érdekesebb, amit utána mond. Ezek szerint van egy angyal, aki rájuk vigyáz. Lényegében akkor az egy őrangyal, még ha nem is hivatalosan.
- Ki volt az angyal? - Bár kétlem, hogy ismerem, mivel elég kevés angyali tapasztalatom és találkozásom volt, de ami volt is, az mind egyenlő a nullával, vagy egy jó nagy adag szarral. Tehát, pozitív találkozásom még nem volt, de bevallom az őszintét, az eddigi tapasztalataim alapján, nem is kívánok különösebben kapcsolatot létesíteni velük. Az a legjobb, ha ott maradnak, ahol vannak, tőlem távol, pont ezért jöttem anno ebbe a városban. Felháborít még most is, hogy mennyire álszent és képmutató az angyali banda, emberekkel dugnak aztán, ha kölyök születik belőle, akkor kapnak a fejükhöz és nyírják ki az utódot, na pont ezek miatt igazán leköpni valóak. Rohadékok.
A fejünk felől ismét kapálózások, koppanások, és érthetetlen szavak hangzanak le, majd egy apró sikkantás, egy nagyobb dobbanás, és mintha elvágták volna a hangokat. Szemöldök ráncolva nézek fel, majd Birdre, komolyan azt hiszi, hogy nekem elég lesz az amit mond, hát mindenki a szemének hisz a picsába is. Tudjátok van az az érzés, amikor késztetés van valamire, nos, nekem arra, hogy megnézzem, hogy mi dőlt el, illetve mi adta ki ezeket a hangokat. Pontosan olyan, mint amikor egyedül vagy otthon, és hangokat hallasz a másik szobába, holott tudod, hogy nincs ott senki, ezért felkelsz az ágyból, és mész megnézni. Na ez van most felem is, egyszerűen látnom kell, hogy alább hagyjon az adrenalin lüktetése a testembe, és, hogy az izmaim is végre nyugalmi állapotba kerüljenek, vagy pont ellenkezőleg és végre harcban adhassam ki a felgyülemlett energiát.
- Szóval, akkor te az állítod, hogy amolyan béke szigete van itt? - Nehéz elhinnem, hogy ezt komolyan is gondolja. - Azért elég necces pont New Orleansban játszani ezt, nem gondolod? Nem féltek attól, hogy egyszer nem pont egy rendőr, vagy egy sérült lép be, hanem mondjuk a Lucifer, vagy a csatlósai? Mit gondolsz, mit fog szólni, ha meglátja, hogy angyalokat varrtok össze, a helyett, hogy neki jelentenétek? Ez a város az ő fennhatósága alatt áll, azt gondolom tudjátok. - Nem nézem őket hülyének, csak egy kicsit meggondolatlannak. Nem lenne ezzel semmi gond, ha nem a város közepén csinálnák, persze abban is lehet némi ráció, hogy pont a pokol urának szeme előtt kell csinálni, mert akkor nem tudja meg... de elég nagy rá az esély, hogy már amúgy is tudja, és csak pillanatok kérdése, hogy mikor unja meg ezt, nekem meg akkor már nagyon nem kellene itt lennem, nem azért küzdöttem el magam idáig minden szaron át, hogy utána itt leljem halálomat. Sajnálom már előre ezt a lányt, mert biztos vagyok benne, hogy valami baszott nagy gebaszt fog a tulajdon anyja a nyakába ereszteni. Eddig szerencséjük volt, hogy akit összefoltoztak, nem támadt rájuk, de ki tudja, hogy milyen lesz a következő lény, a bukottak lehetnek kattantak, a démonok és félvérek szintén, arról nem beszélve, hogy elvetemültek is. Nemlegesen ingatom a fejem a hallottakra.
- Adj valami ruhát. - Közlöm vele mogorván, össze kell szednem magam, mert nem akarok a kelleténél több időt eltölteni a naivság házában.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 14, 2020 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




The eagle and the canary
Vállam lassan sajogni kezd szorításától. Rápillantva elgyötört arc néz vissza rám. Ekkor leszek biztos benne, hogy a rendőrök nem azt látják amit én. Karomat derekára csúsztatom a szárnyak csiklandós tollai alá és óvatosan megsimogatom forró bőrét. A gesztust támaszként szánom, hogy ne aggódjon tudom mit csinálok, mindjárt vége tartson ki mert ránézni nem merek még a végén elárulna arckifejezésem és akkor feleslegesen erőltetné meg magát. Megvonaglik tenyerem alatt a teste. Gyötrődve préseli össze ajkait nagyon fájhat neki. Csak kicsit kell még kibírnia. Ahogy sejtettem a sok rizsa amit az arcukba tolok no meg az álca, amit Leo fenntart megteszi a hatását és vonakodva ugyan de végre eltakarodnak a vendégek. Leoból feltör a megkönnyebbülés, valami hasonlóan óriási kő esett le most az én szívemről is. Leo szó szerint megmentette a seggünket azt hiszem most kvittek vagyunk.
- Mit tehetek, hogy elviselhetőbb legyen? Nem lesz! – kérdezem előtte állva. Megölelem. Mert jólesik és mert nem tudok magammal mit kezdeni. Ki kell kerülnöm szárnyait, hogy megkerülhessem és nappali fényben megnézhessem a sebet nem nyílt e szét esetleg. Ennie kéne és pihennie de ez valahogy nem akar összejönni. A maradék erejét ilyen idiótákra kell elpazarolnia.
- A te kedvedért megtanulok dorombolni… Oroszlán. – vigyorgok gonoszan a háta mögött. Szerencsére a seb rendben van, bár hátán gyöngyözik az izzadtság és itt ott elég maszatos még szóval nem lehet kellemes.
- Hirtelen nem tudtam jobbat. Ott álltam melltartóban ez meg úgy tartotta a trikómat mint a gyilkosság bizonyítékát. Mit mondhattam volna? – hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Jut eszembe… még mindig egy szál melltartóban ácsorgok.
- A lényeg, hogy elmentek. Azt hittem elájulok mikor kijöttél onnan. Elfelejtettem, hogy ők nem azt látják, amit én. – elnevetem magam de nevetésem a feszültségtől szaggatott. Épp folytatni akarnám a mondatot és a konyhába menni mikor az emeletről lábdobogás és beszéd szűrődik le hozzánk. Felnézek a hang irányába aztán lassan vissza Leora. Nekem is szögezi a kérdést, amit tudtam hogy nekem fog, mert ha nem tette volna az lett volna a meglepő. Kényszeredett vigyor húzódik arcomra. Az arckifejezés ami az ő arcára ül ki megállítja a szívdobogásomat. Metsző hideg tekintete átjár, mint az északi szél és azonnal dideregni kezdek.
- Ömm… izé… hihi… mmm… - megindul a lépcső felé. Rémülten nézem első néhány lépését, nem engedhetem! Ne! Szívverésem meglódul és keze után kapok, hogy megállítsam. Nem lenne jó ötlet felmennie főleg mert fogalmam sincs éppen mi ücsörög odafent. a konyhába vezetem ott pedig a kezébe nyomok egy nagy pohár vizet. Hangja egyből megváltozott mikor azonnali választ akar. Ellentmondást nem tűrő szavaira kénytelen vagyok válaszolni. Eddig is úgy éreztem belelát a lelkembe most meg szemébe sem merek nézni. A pultnak támaszkodok megint és a földet bámulva hozzá kezdek a magyarázkodáshoz. Megadóan sóhajtok.
- Oké. Szóval. – miért is ilyen nehéz kimondanom az igazságot? Talán mert attól félek fogja a cuccát és lelép. Összeszedem magam és óriási levegővétel után folytatom kicsit rendezettebben.
- Amikor megszülettem apám elhagyott minket. Anyám egyedül maradt egy babával ebben az apokalipszisben. Mindenki a saját irháját mentette, senki nem akart egy anyát meg a kölykét a nyakába. Anya mindent megtett, hogy túléljünk. Aztán egyszer belefutott egy sérült férfibe. Megszánta, hazahozta, ápolta. Kiderült, hogy angyal. Hálából, amiért anyám megmentette megígérte, hogy vigyázni fog ránk. Aztán egyre több lett a harc, egyre több a sebesült. Közel s távol nem akadt senki és semmi, ami a sebesültek segítségére lehetett volna, így hát anyám megtanult sebet varrni meg ilyenek. Azok, akiknek segített cserébe ellátták a felszerelésekkel, fegyverekkel, étellel. Védelemmel. Aztán már nem csak a „jók” jöttek. Démonok is találtak itt menedéket, anyám mindenkivel ugyan úgy bánik. A harcok elcsitultak de ez megmaradt. Valahogy vonzzuk a segítségre szorulókat. Látod, téged is teljesen véletlen találtalak meg. Sok sok lény ücsörgött már azon a széken ahol te. Sok sok élet… a dübörgés gondolom anyám egyik új páciense. Én is tőle tanultam, bár én igyekeztem nem belefolyni jobban a szükségesnél. Nem kizárt, hogy egy reggel arra ébredek, hogy egy démon alszik a kanapén. Jó kezekben vagy Leonard! Bármennyire is furán hangzik. – nincs mit szépíteni ezen. Egy szörny átjáróház a lakásunk. De Leo biztonságban van. Szerencsére az ide érkezők mind semleges területként tekintenek erre a helyre. Nem esnének egymásnak ha csak nem ment el a józan eszük. Most mikor befejeztem mondókámat merek ránézni. Nagyon lassan emelem rá szemeimet, félek az arckifejezésétől. Kezemet tördelve állom előtte. Úgy ömlöttek belőlem a szavak, pedig sosem szoktam elmesélni a teljes történetet senkinek. Könnyen lehet egy újabb szörny mászkál odafent, de arról tuti szólt volna anya.

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 10:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

A pillanatok telnek, ezek meg csak itt ácsingóznak, szaglásznak, kutatnak. Azt hiszem egészen jó vagyok, de aztán rá kell jönnöm, hogy még mindig gyerekcipőben járok a képességeimet tekintve, arról nem is beszélve, hogy most sérült, fáradt, és még egy kicsit kába is vagyok. Izzadság csepp csorog végig a halántékom mentén, az erőfeszítéstől, hogy ne remegjen meg a képzet, amit nekik mutatok. Nem lenne a legjobb, ha a szárnyam egy része felsejlene mellettem, vagy ha csak a körvonala kirajzolódna. Minket méregetnek, mi meg őket bámuljuk. Mi vagyunk a megtestesült ártatlanság, noha a nyakamra csordul le az izzadság, és egyre jobban szorongatom a lány vállát, hogy erőt gyűjtsek. A hátamon alá folyik egyetlen apró csepp, ami egyenesen a sebemben landol, és ha eddig csak kicsit fájt, most aztán rohadtul elkezdte csípni az az egyetlen kis sós cseppecske a bőrömet. Majdnem elhagyja a számat egy apró szisszenet, de még pont időben harapom össze az számat, hogy ne csusszanjon ki.
Kérdezgetnek, a helyett, hogy eltakarodnának innen, de Bird, ontja a válaszokat, mintha egy kisördög súgná a fülébe, vagy mint aki nem először műveli ezt. El is mentem az agyamba, hogy rákérdezzek majd, hogy valójában mit is művelnek itt az anyjával, mert nincs azaz isten, hogy aki amúgy normális keretek között él, az így hazudjon, tuti van valami vaj a fülük mögött, és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok itt az első elesett, akit összefoltoznak.
Kifelé menet közel jönnek hozzánk, és én visszartatom a levegőt, már érzem, hogy nem sokáig fogom bírni. Átnyújtja a névjegykártyát én meg a fejemben ordítok - Takarodjatok már a picsááábaaa! - Persze kívül az arcom sem rezzen. Rám néz, fürkész, nekem meg kedvem lenne beverni a fejét, de ugye nem teszek semmit. Még szerencse, hogy nem néznek le a kezemre, mert akkor buknánk a storyt, nem bírtam tartani a vágás látszatát. Csukódik az ajtó, és kiszakad belőlem a felgyülemlett stressz és nagy levegő adag, amit bent tartottam.
Lecsúszik az ajtó mentén, én meg osszeroskadnék, de nem tehetem a szárnyaim miatt, csak a térdeimen támaszkodok meg, fújtatok, mint aki most futott le egy fél maratont.
- Ja, csak ne legyen most több ilyen, mert nem biztos, hogy bírnám. - Kiegyenesedek, a segítséget biztos kérni fogom, és mondanám is, ha nem lepődnék meg azon, hogy megölel.
Elnevetem magam a becézés hallatán. - Improvizáltam, és misem mutatja jobban a bensőséges kapcsolatunkat, mint egy becenév, persze, te kezdted. - Végig is gondolom, hogy miket hallottam. - Még, hogy elvágtam a kezem, szerinted melyik idióta hitte el, ennyi vér egy kenyérvágástól? Esélytelen, hogy valósnak tűnt nekik a történeted.
Hangzavar hallatszik fentről, szitkozódások, és döngő léptek, és az is biztos, hogy Bird anyja nincs egyedül. A lépcső irányába kapom a fejem, és akkor jut eszembe, hogy nekem még tudnom kell valamit.
- Oké, mostmár elmondhatod, hogy mi a tökömet műveltek ebben a házban? - Kérdőn és szigorúan nézek Birdre, majd vissza az emeletre vezető út felé. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az, és elég nagy a késztetés, így megindulok a lépcső irányába, lassú és megfontolt lépésekkel. A törülközőt két kezem közé szorítom, mintha fegyver lehetne, chö vicces, és ha már itt tartunk, hol az angyalpengém, amit tegnap este szereztem. Mennyi kérdés, és én mindenre választ fogok kapni, ha tetszik ha nem.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 11, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




The Lion and the Bird
Vállat vonok. Felőlem mehet, nem tarthatom fogolyként itt. Kicsit azért hiányozni fog talán, de jön majd helyette újabb sérült katona, ő pedig feledésbe merül, ahogy egybeolvad az előző számtalan arccal. Vagy talán mégsem lesz egy a sok közül, mert őt én találtam.
- Hidd el, jobban vigyáznak ránk, mint gondolnád. Legalább addig maradj, amíg erőre kapsz. – nem tenne jót neki, ha a következő utcasarkon megtámadná valaki. Nem baj anyámnak van pár barátja, aki szívesen tesz nekem egy szívességet. Majd megkérem valamelyiket tartsa szemmel még pár napig. Akkor az én lelkem is megnyugodna, hogy biztonságban van.
Takarítás közben a fürdőben zajló eseményeket próbálom elképzelni a lehető legviccesebb verziókban, gondosan ügyelve a kényes részletek mellőzésére. Megkedveltem a srácot de nem akarok majd később úgy visszagondolni rá, mint a férfi, akit megkívántam. Inkább úgy, mint a para külsejű vicces idegen, aki lávagépet varázsolt a kávéfőzőből!
A kopogás mögött pont olyan nem kívánt vendégek állnak ahogy sejtettem. Miközben birtokba veszik a konyhát, a nő megtalálja a trikómat, engem lever a víz. Heves imádkozásba kezdek magamban könyörögve minden létező istenhez, nehogy Leo kijöjjön a fürdőből. Amitől azonban azonnal rosszullét fog el az a fürdőajtó nyílását jelző jellegzetes nyikkanás. Ó szentséges ég, most meghalunk! Rá sem merek nézni Leora, a zsaruk arckifejezését bámulom meredten. Teljesen lezsibbadok, mikor hozzám ér, átkarol. A két velünk szemben álló arca azonban meg sem rezdül. Leo pusziját szinte nem is érzékelem ezért kis késéssel rebbenek fel a sokkból.
- Igen, megmondtad. Sajnálom. – motyogom bűnbánan, lesütött szemekkel. Miért ilyen nyugodt mindenki? Hiszen a sebesült angyaluk itt áll mellettem az orruk előtt. Vagy nem látják? Pajkosan megsimítom aggódó párom gondterhelt arcát, mintha ezzel akarnám eltörölni aggodalmát.
- Szívem ne aggódj! A járőrök csak meg akartak bizonyosodni arról minden rendben van -e velünk. Képzeld a ház előtt minden csupa vér!
- Odafent mi van? – vakkantja a férfi.
- A hálószobánk és anyám szobája. Ő most is odafent dolgozik, biztos jelezte volna ha valami nincs rendben, az előbb beszéltem vele. – hosszas hallgatásba burkolóznak. Nem fognak nekem hinni. Nem fognak nekem hinni. Leo szárnya közben hátamhoz simul. Beleborzongok az érzésbe. Egek legyen már vége!
- Rendben. – mondja végül a nő. – De bármit észlelnek azonnal értesítsenek! – névjegykártyát nyújt át, kezem alig észrevehetően reszket ahogy érte nyúlok. Irigylem Leo higgadtságát. Még utoljára körbe szimatolnak a vérebek majd távoznak. Az ajtó bezárul mögöttük és pedig leroskadok az ajtóban.
- Azt a rohadt életbe! Szép volt Oroszlán! – felállok és szemügyre veszem mire jutott a fürdéssel. Körbejárom.
- Ha ettél… szívesen megmosom a hátad! – felnevetek és megölelem, persze óvatosan.
- Annyira jó voltál… Cica!

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

- Muszáj vagyok megpróbálni, nem dekkolhatok nálad, vagy inkább nálatok - nézek fel az emeletre a fejem fölé, ezzel célzok az anyjára, akit ma reggel még nem láttunk. Kicsit fura is, kétlem, hogy ilyen sokáig aludna, bár az is lehet, hogy dolgozik. - Az a baj, hogy csak veszélyt jelentek rátok, amúgy is necces ez a város, főleg nektek embereknek, nem, hogyha még egy sérült nephilimet is rejtegetni kell.
A következőkben azt hiszem, hogy csak sodródok az árral, nem is akadékoskodok, csak követem a lányt, majd hagyom neki, hogy betuszkoljon a fürdőszobába. Minden olyan rohadt gyorsan történik, hogy mire feleszmélek, már a zuhanyzó mellett állok kezemben egy törülközővel és a hátam mögött már záródik is az ajtó.
- Oké.... köszi, azt hiszem. - Bár a lány már sehol nincs, csak az utószelével közlöm ezeket.
A fürdő alapból is kicsi, főleg, ha szárnyakkal a hátán lép be ide az ember. Azt hiszem a törés-zúzás nemhogy abba marad, de még csak most kezdődik el. Esküszöm az égre, hogy próbáltam úgy megfordulni, hogy szó szerint magamba olvasztom a szárnyaimat, de amikor az ember fia, nem bírja visszahúzni, és nem is nagyon bírja úgy mozgatni, ahogy egyébként kellene, esélytelen, hogy ne törjön el semmi. Óvatosan lépkedek a csap irányába, lévén tudom, hogy nagyon nem fogok beférni a zuhany alá, arról nem is beszélve, hogy amúgy sem jó ötlet, hogy a víz ráfolyjon a frissen varrott sebre.
Hihetetlen, de sikeresen eljutok a csapig, és csak egy szennyes kosarat borítottam fel félig, mivel megakadt a zuhanyzó oldalában. Belenézek a tükörbe és a véres, őrült énem néz vissza rám. Régen voltam már ennyire ramaty állapotban. Megnyitom a csapot és megmosom az arcomat, nyakamat, és a felsőtestemet is. Látszódik, az oldalamon, ahogy a lány megpróbált megtisztogatni, halvány vércsíkok vannak csak a bőrömön, újra átdörgölöm magam ott, ahol elérem, de az esélytelen nyugalmával indulok, a hátamat illetően. Még a tükörben sem látom, nemhogy elérjem. Pár percnyi csutakolás után már a tiszta, és kék-zöld bőrömet tekinthetem meg. Megint jól szarrá vertek, ujjhegyemmel megnyomom azt, ami a bal oldalbordámon terül el. Már az érintésre is összerándul a hasizmom.
A jobb karomat mosom, amikor zsongást érzek a fejemben, megrázom, mintha ezzel ki tudnám, űzni, de nemhogy eltűnik, hanem még inkább erősödik. Éreztem már ehhez hasonlót, csak most valószínűleg a gyógyszerek hatása miatt más az érzet. Valami fura vágyat érzek az irányomba, de mintha nem is akarna semmit. Általában tudom, hogy mit is akarnak tőlem, de most egyszerre taszít, és vonz... fura, bár mit is várok? Biztos a lány az, biztos akar is meg nem is, ez megmagyarázná, ezt a megfoghatatlan vágyat. Szétkúszik egy vigyor a fejemen. Azt hiszem, hogy ez tetszeni fog nekem.
Áttörlöm a testemet, hogy száraz legyen, és elindulok kifelé. Alig nyitom résnyire az ajtót, ahogy meghallom, hogy Bird beszél valakivel.... vagy valakikkel. Szabadkozik, hogy a barátja miatt véres mindene. Megropogtatom a nyakam, és egy mély levegő kíséretében kitárom az ajtót. Egy pillanat az egész, és a két idegen, akik valamiféle járőrnek tűnnek rám néznek, de nem azt látják amit valójában kellene. Egy félmeztelen srácot látnak kilépni a zuhanyból, aki teljesen normális, nincs rajta egy darab szárny sem, sem sérülések, és ez így is van rendjén, ha ember valaki, csak a kezemben a törülköző, ami igazi, semmi más. Öles léptekkel közelítem meg Birdöt, kikerülve az idegeneket, és mellé érve, jobb karommal, átkarolom a vállát, halántékára puszit nyomok.
- Megmondtam már, hogy ne engedj be idegeneket a házba, igaz Cica? Nem tudhatod, hogy mifélék. - Mondom neki úgy, hogy az idegenek is jól hallják, és szúrós tekintettel nézek rájuk. Szárnyam halkan suhog mögöttünk, ahogy megemeltem a karom, de ezt maximum csak mi ketten hallhatjuk.
- Amúgy mit is keresnek itt? - Még ha fáradt, és sérült is vagyok, fent tudom tartani a képzetet tíz- tizenöt percig, de kétlem, hogy annál tovább menne, szóval, remélem hamar lelépnek a picsába. Pont ezek miatt nem akarok itt maradni, ki tudja, hogy legközelebb ki lép be az ajtón, szintén hívatlanul. 

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




The eagle and the canary
Túl hamar vége szakad az amúgy hosszú percekig tartó ölelés. Bőrömet égeti láztól forró teste. Emberi lényen kívül más még sohasem ölelt meg. Kihúzhatok még egy dolgot a bakancslistámról. Végignézek véráztatta testén.
- Pont úgy nézel ki, mint akit jól megrágtak és kiköptek. Gyere, megmutatom a fürdőt! – vannak kétségeim afelől, hogy be fog férni szárnyastól a kádba és le tud zuhanyozni rendesen.
- Biztos vagy benne? Hason tudsz aludni éjszaka, úgy hogy a szárnyaid kint maradnak. Jobb lenne ha még nem erőltetnéd. – javaslok neki egy alternatívát mielőtt túl hamar próbálja meg becsukni szárnyait és felszakad a seb újra. Bevezetem a fürdőbe és a kezébe nyomok egy türcsit. A pulcsiját pedig szó nélkül kiveszem a kezéből és beledobom a csapba. Eresztek rá hideg vizet hogy ellepje.
- Ha nem jön ki belőle a vér biztosan találunk rádvalót, van pár férficucc a szekrényben. Jó zuhanyzást! Ha szükséged van segítségre csak szólj! – kacsintok és egy kacér mosolyt ejtek mellé. Magára hagyom. Természetesen eszem ágában sem lenne bemenni hozzá miközben…meztelen. Akaratom ellenére jelenik meg gondolataimban a röhejes jelenet ahogy bajlódik a zuhanyzással. De nem álmodozhatok soká a fürdőszobánkban mosakodó félvér pasiról, mert vár a csatatér, amit magunk után hagytunk. Úgy néz ki , mintha megöltek volna itt valakit.
Kopognak. Görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon nem hiányzik most ide egy vendég! Kivárok, hátha elmegy, meggondolja magát az a valaki, de sajnos újra kopogtat mostmár kicsit türelmetlenebbül. Nagyot nyelek nem jót sejtek! Végül elindulok ajtót nyitni, útközben megszabadulok véres trikómtól és melltartóban nyitok ajtót. Az bejárat előtt álló két alak arcába azonnal pír szökik. A páros női tagja találja meg elsőként hangját.
- Jó napot kisasszony! Erre jártunk és megláttuk a vércseppeket meg a tollakat, követtük őket és az ön házához vezettek. Érdeklődnénk, hogy minden rendben van-e?! – mondat közben a férfi nyújtogatni kezdni nyakát, hátha többet lát a lakásból. Hirtelen nem jut eszembe semmi. Tettetett értetlenséggel kilesek a nő válla felett.
- Te jó ég! – rémületemben még a kezemet is szám elé kapom. - valóban minden véres és tollas és a nyomok tényleg a mi ajtónkig vezetnek. Picsába!
- Fogalmam sincs mi történhetett itt! – bárgyú mosolyt villantok a rend kotnyeles őreire.
- Ha jól sejtjük egy sebesült angyaltól származik a vér és a toll. Nem juthatott messzire. Nem észleltek semmi szokatlant az elmúlt néhány órában?
- Nem, pedig egész este itthon voltunk. – a pasin látszik, hogy nem akar hinni nekem. Hülye mocsok!
- Azért bemennénk körbe nézni, biztos, ami biztos! – szólni sem tudok, félretol az ajtóból. Szerencsére a konyha már nem úgy néz ki mintha mészárszék lenne. A kopók szeme úgy jár, mintha a legkisebb sarokban is elrejtőzhetne az angyal, akit üldöznek. A rohadt életbe! Tűnjetek már innen! Idegesen dobolok ujjaimmal mellkasom előtt összefont karomon. Leo remélem nem most tervez kijönni onnan! A nő szúrós szemmel méregeti a hanyagul ledobott, véres trikót. Rám néz, majd vissza a ruhadarabra.
- Tudja aaaaa barátom csúnyán megvágta reggel a kezét, miközben a kenyeret vágta…csúnya jelenet volt, persze engem is összekent, mikor megpróbáltam bekötözni. – Leo… könyörgöm maradj a seggeden!

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

Az ölelés meglepően természetes érzetet kelt, bár nem tudom, hogy mi is okozza, a fájdalom csillapítok, esetleg a lehetséges fertőzések, amiket elkaphattam a seb és a kosz által, ami a véráramba került, vagy csak simán ez a lány váltja ki belőle. Érdekes, hogy mennyire lehet bensőséges egy pillanat, egy olyan személlyel, akit jóformán nem is ismerek. Bár még nincs huszonnégy órája, hogy találkoztunk, vagy inkább, hogy rám talált, még is úgy érzem, mintha már hetek, vagy hónapok óta ismerném.
Felnéz rám, és csak most tudatosodik a gondolataimban, hogy tényleg mennyire fiatal, amikor beszélek, még meg is érint, ami még inkább fokozza a pillanat gyengeségét, de mielőtt bármi olyan látna ebbe a helyzetbe, megtöröm a pillanatot. Semmi esetre sem szeretném, ha gyengéd érzelmeket táplálna irántam egy gyerek, az kellene nekem még ebben, a nyomorult világban.
Nevetni támad kedvem, noha egyáltalán nem szabadna, mert a fájdalomba beleszakad a hátam, és érzem, hogy az arcom is görcsbe rándul. Lassan kezd alább hagyni a fájdalom csillapító... vagy nyugtató, franc se tudja, hogy mit is tömött belém az este folyamán.
- Neked legalább csak a hajad az, amúgy fel sem tűnt, valószínűleg azért, mert nekem az egész testem szutykos -mutatok magamra. Mindenhol vér és azzal keveredett koszfoltok vannak rajtam. El sem merem képzelni, hogy a hátam hogy is nézhet ki. Koszos, véres, mázgás véraláfutásos elegy. Lassan a sok szar helyett, kerülgethetne engem egy kis jó is, mondjuk egy nyugodt éjszaka, bár már most érzem, hogy ez rohadt nagy kérés lenne a részemről, és ez amolyan majd ha a pokol befagy dolog lesz... bár a pokol most ugyan nem fagyott be, de nem is üzemel, szóval lehet rá némi esély, hogy egyszer még is lesz egy hangyapöcsnyi szerencsém.
- Szerintem ma este megpróbálom becsukni a szárnyaimat... - Tűnődök el, hiszen nem dekkolhatok itt napokat, haza kell jutnom, nem akarok problémát okozni, arról nem is beszélve, hogy Magic, már biztos kivan teljesen, hogy merre vagyok, és miért is nem jelentkezek. Általában a tudtára szoktuk adni a másiknak, hogy életben vagyunk, mert ebben a városban, mint a példa is mutatja, nem lehet semmit a véletlenre bízni. És, hát biztonságosabb lenne otthon, mint egy idegen helyen, mivel nem ismerem ezt a helyet, még csak a bejárati ajtót és a konyhát láttam, nem tudom az esetleges gyenge pontjait a lakásnak, se a menekülő útvonalakat. Megannyi tényező, amitől csak úgy borsódzik a hátam.
- Esetleg a kaja előtt, megmutatnád, hogy hol tudok megmosakodni? - Nem vagyok egy hipohonder fajta, de azért jó lenne egy kicsit tisztábbnak lenni. Megkeresem a konyhában a véres pulcsimat, és átnézem, hogy mekkora károkat szenvedett. A hátán van egy vágás, és sok rajta a vér is, de még talán menthető lenne. A lány felé fordulok.
- Kérnék egy szappant is, hogy ezt egy kicsit kimossam. - Ha megszárad, ebben simán haza tudok menni, feltéve, hogy be tudom csukni a szárnyaimat, ami egyenlőre még egy felfedezetlen terület.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 01, 2020 9:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




The eagle and the canary
-Miket mondott? – nem vagyok benne biztos jó ötlet volt rákérdezni. Vissza kell emlékeznie a szörnyű másodpercekre miközben az életéért küzdött. Biztosan lepergett előtte az élete. Milyen borzalmas trauma lehetett felfogni, hogy a saját apja próbálja megcsonkítani. Kiráz a hideg a képzeletemben felvillanó képektől. Örülök, hogy rátaláltam és most itt áll egészben, békés mosollyal arcán. Egészen megkedveltem. Kár lett volna érte, nem érdemelt volna olyan borzalmas halált vagy ha nem is halált hosszú hosszú szenvedést, egyedül egy sikátor mocskos aszfaltján.
- Igen, valószínűleg nekik is elmehet az eszük. A reménytelenség, Isten távolléte, a bizonytalanság könnyen az ő elméjüket is megháborítja. Apád… vagy legyen bárki is az, aki megtámadott, biztosan olyan helyzetbe került, amibe beleroppant és megbomlott az elméje. – elhallgatok. Nem szabad ezt a témát tovább húzni. Gyenge még nem tesz neki jót ha felcseszi az agyát. Jobb így, mosollyal az arcán.
- Igen a kanári és a sas. Jó páros! – jókedve és nevetése elhessegeti az előző szomorú témát. Láttam arcát eltorzulni mikor leangyaloztam. De tagadhatatlanul ott folyik az angyalvér ereiben, nem csak a szárnyak mutatják. Szép arca, igéző szemei mind mind veszélyes fegyverek, amiket angyalvérének köszönhet. Vajon mennyire veszélyes másokkal? Mást is megölt már? Kicsit túlpörgöm az éhség témát. Többnyire azért mert agyam valahol másik síkon járt eddig, teljesen elfelejtettem a saját igényeimet is nemhogy az övét. Mielőtt a hűtőhöz ugorhattam volna megragad két vállamnál. Leállít, kiragad a pillanatból. Lefagyok, senki nem szokott megérinteni anyámon kívül. Jégkék tekintetébe süllyedek.
- Ömm… persze…bocs… - mindent kitöröl agyamból. Másodpercek alatt az összes dolgot elfelejtem, amit tenni vagy mondani akartam. Bólogatásra vagyok csak képes. Ami ez után jön teljesen kiégeti a biztosítékokat az agyamban. Rongybabaként hagyom, hogy magához húzzon és megöleljen. Az eddig teljesen abszurd helyez most képtelenné válik. Karjaim önálló életre kelnek, agyam úgysem tudna most rendesen működni. Megölelem. Csupasz bőrömet tollai újra végig simítják libabőrös leszek. Mellkasára hajtom fejemet. Szíve hevesen ver szinte átlyukasztja testét. Bőrének keserű vér illata van de most ez sem számít. Lehunyt szemmel hallgatom terveit.
- Rendben. Reptess meg ha már röpképtelen madár vagyok. – felnézek rá éppen csak egy millimétert távolodok el tőle. Fogalmam sincs ez most mi a frász… de tetszik. Lecsillapít. Agyam teljesen üres, ő tölti ki az egészet. Légzése, illata, hangja, bőrének, tollainak puhasága. Sejtelmem sincs mi járhat az ő fejében, mit érezhet. Nem akarom én megszakítani a pillanatot de meddig állhatunk így még?
- Angyalkám. – ismétlem meg a szót bár feleannyira sem lágyan, mint ő mondta. Megsimítom bágyadt arcát. Óriásit sóhajtok. Visszahajtom fejemet rá. Az érzelmekben nem vagyok jó. Egy kósza könnycsepp gördül le arcomon, aztán mellkasára cseppen. Gyorsan letörlöm mintha ott sem lett volna. Hála égnek ő töri meg a ránk nehezedő csendet.  
- Tollas a hátad? – a lehetőséget orvul kihasználva megtapizom szárnyát mielőtt eltol végre magától. Újabb nagy sóhaj szakad ki tüdőmből. Talán el is pirulok. Mennyire könnyű lenne ebbe a helyzetbe többet gondolni. Feleslegesen áltatnám magam ennél több nem lesz és ez így helyes. Neki dolga van még, nemsokára elmegy innen s talán soha nem látom többé. Gondolataimba merülve inkább a hűtőhöz sétálok és kipakolok belőle mindent, ami csak ehető. Az asztal közepére teszem őket egy tányér kíséretében.
- Remélem a hajam szaga nem vette le az étvágyadat. – mocskos vagyok, kialvatlan. Úgy festhetek, mint egy kriptaszökevény.

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Long long time ago - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 11:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Egy esti séta...
néha... meglepetéseket rejt. [You must be registered and logged in to see this link.]

Sokkal jobban érzem magam, már a tudattól is, hogy életben vagyok, arról nem is beszélve, hogy végre világos van kint. Ez olyan önkénytelen reakció, amolyan ember menekülés, ha világos van nincs veszély, holott csak annyi a különbség, hogy látod azt, ami veled szemben jön. Az árnyékot sokan veszélyesebbnek élik meg, pedig, ha arra gondolunk, hogy sötétben könnyebben el lehet rejtőzni, hogy ha szükség van rá, már is pozitívabb hatást kelt.
Közben a lány félig félre érti amit mondtam. - Nem, nem... én arra értettem, hogy nem azért akarta levágni az állítólagos apám a szárnyamat, mert nephilim vagyok, hanem azért mert megzakkant. - Még mindig nehezen hiszem el, hogy életben volt az öreg, és hogy akkoriban miért hagyott engem életben, amikor az anyámat nem. Valószínűleg sosem fogom megtudni, most meg már végképp nem, így hogy meghalt. - Marhaságokat magyarázott, nehezemre esik elhinni, amiket zagyvált. - Elgondolkodok a történteken, és hangosan is kimondom ami annyira foglalkoztat.
- Szerinted meg tud őrülni egy angyal? - Kérdezem őt, mert szükségem van valakire, aki szintén rábólint erre az egészre, kell valami szilárd dolog, hogy nem én őrültem meg.
Gondolataimból egy mély hang ráz fel, körbe nézek, hátha megtalálom a hang helyét, de elképzelésem sincs, hogy melyik irányból jött. Ránézek, de mintha őt nem igazán a dolog, még el is mosolyodik, ami nagyon furcsa, ezt azért elmentem magamba, úgy néz ki, hogy rejteget valamit, amit nem tudom, hogy jó vagy sem ha kiderítem.
- Bird... hm... - mosolygok a nevén. Annyira abszurd ez az egész helyzet. - A kis madár, aki megtalálja a nagy madarat? - Nevetem el magam kedvesen, semmi gúnyolódás nincs a hangomban, csak amolyan viccelődés. Az éhezésem kapcsán annyira felpörgeti magát, mintha hirtelen nem tudná, hogy most mihez is nyúljon.
Úgy érzem, hogy muszáj lenyugtatnom, mert ennyire még nem vagyok friss, hogy ezt a hadonászást lekövessem. Elkapom a két vállánál fogva, és egy picit megrázom.
- Hé, nyugi, felnőtt ember vagyok, nem kölyök aki éhen veszik, ha nem kap kaját óránként. - Rámosolygok és egy kicsit közelebb húzom magamhoz. - Amúgy meg, még meg sem köszöntem, hogy ennyire önzetlen, és jófej voltál velem. - Magamhoz húzom, mellkasomra vonom, és átölelem, enyhén borostás arcomat a halántékához simítom. Próbálom úgy mozdítani a szárnyaimat, hogy elférjen alatta a keze, ha ő is meg akar ölelni, de ez a kis mozdulat is szisszenést vált ki belőlem.
- Azt hiszem egy ideig nem fogok repkedni. - Nevetek bele a hajába. - És tuti, hogy valamivel fizetni fogok, ha más nem, elviszlek egy séta repülésre, ha még majd fogok tudni repülni valaha. - Vannak azért félelmeim, mert oké, hogy most tűrhető a fájdalom, de mi van akkor, ha ez rosszabb lesz, vagy ha minden alkalommal amikor kinyitom a szárnyam felszakad a seb, vagy soha nem gyógyul meg, vagy ami még rosszabb, maradandó fájdalom marad. Mivel nem látta orvos, lehet, hogy sérültek az izmok, idegek...
- Amikor megtudtam, hogy szárnyas lettem, kedvem lett volna kitépni őket... de tudod, anyám tudta, hogy mi leszek, mindig "Angyalkámnak" hívott. - Még mindig az ölelésemben tartom és nem tudom, hogy ez még a megköszönés, vagy nekem van rá szükségem. Egy idegen lányt ölelgetek, mert megmentett, vagy csak azért, mert ennyi év után jól esik egy kis emberi érzelem és ez rohadtul megrémít. Lélekben megrázom magam, muszáj ezt abba hagynom, így viccesre veszem a további mondandómat. - Meg hát, úgy hozzám nőtt. - Nevetem el magam, ahogy eltolom a vállainál fogva, és vissza állok oda, ahol az imént voltam, hogy újra kortyolgathassam a vizemet. Alig volt egy maximum két perc az ölelés, még is veszélyes vizekre eveztem, nem akarom, hogy többet lásson bele ebbe az egészbe, mint ami.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Leonard & Snowbird
-Kíváncsivá tettél! Mutasd mit tudsz Leonard! – karba tett kézzel a konyhapultnak támasztott háttal állom átható tekintetét. Bár be kell valljam hősiesen a pillangók őrült táncba kezdtek gyomromban ettől a kacsintástól. Nem csak a képessége érne meg egy misét ha már itt tartunk. Leplezetlenül mérem végig tetőtől talpig. Incselkedve nézek farkasszemet vele néhány röpke pillanatig. Látni akarom mire képes! Ez a képesség főnyeremény nem vitást!
- Most kivételesen? Értsem úgy, már megpróbáltak megszabadítani tőlük? – ha nem ez az első eset valóban elég szerencse nélküli a srác. Nem láttam rajta heget, ilyen csúnyán biztos nem látták el a baját azelőtt. – Az apád? – mivan? Mennyire barbár népség a szenteskedő angyalfajta! Elképesztő! Begurulok! Legszívesebben ordítanék úgy elönt a méreg. De mit érnék a dühöngéssel? Semmit, nem az én szárnyaim nem az én életem. Lecsitulok. Nehezen de sikerül.
- Sajnálom. Miért tette? – nem úgy fest mint, aki megrázó történetet mesél. Volt ideje ezt magában eltenni arra a helyre, ahol a legjobb. Nem akarnám feltépni a sebeit. Nem is tudom mi lenne vele ha elveszteném anyámat. – Ha esetleg bármikor szükséged lenne a családi felhajtásra mi szívesen látunk bármikor. – mondom alig hallhatóan lesütött szemmel, szégyenlősen. A dinka két fős családomat ajánlom a sebesült nephilimnek a konyhában. Ennél abszurdabb már tényleg ne legyen ma már ha kérhetem! Dümm… megint az az átkozott furcsa hang. Borsódzik tőle a hátam. Elvigyorodom.
- A nevem Snowbird, de híj csak Birdnek. A barátaimnak simán Bird. – elpirulok. Szedd össze magad! Nem olvadhatsz el néhány kacsintástól és kedves szótól! Mielőtt teljesen leégetném magamat Leonard előtt elfordulok és újabb adag kávét töltök a bögrébe, nem kívánom de nem jutott eszembe jobb.
- Oh… izé. Persze! Kaja. Sok minden van. Mit ennél? – összerezzenek mert nem arra figyeltem mit mond. Kapkodni kezdek, véletlen feldöntöm a teletöltött bögrémet.
- Basszus! Jaj! Nem dehogy ezt gyorsan felejtsd el! Vendég vagy. Sebesültként érkeztél, akinek szüksége volt menedékre, de vendéggé váltál. Itt ez a szokás! Kérlek, ne törődj semmivel. A lényeg elsősorban hogy felépülj annyira, hogy mehess utadra! Nem tartozol fizetséggel a segítségért! – magyarázok neki hevesen gesztikulálva. Anyám ezt elmagyarázta az elején. Azért tesszük mert szükségük van biztonságra, segítségre nem pedig mert nekünk lenne szükségünk bármire.

Long long time ago - Page 3 1572444087 l © l Music
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5