Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Pokol, Északi Régió, Lordi Palota (Sophie álma) •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

- Nem is vagyok elázva! – Ezt a rágalmat kikérem magamnak. Csak nehogy meg is kapjam, óvatosnak kell lennem a kívánságokkal. – Csak iszogatok, még nem öntöttem le magam.
Bár ami késik, nem múlik, de ezt a baleset-vonalat elkerültem legnagyobb szerencsémre. Egy okkal kevesebb röhögnivaló.
- Értem én. De szerinted érdekel? Olyan jó így. Végre nem érzek semmit. Hurrá! – vigyorogtam idülten, vodkamámortól ködös tekintettel pillantva a démonra. Íme, a szégyen és alpáriság alja. Jobban mondva az aljának a csúcsa, gyakorolnom kell még, ha igazán azt szeretném, hogy ezekben a körökben is komolyan vehető legyek.
Ez egyelőre egy óvodás próbálkozásainak felel meg, amikor először meghúzza Petike a Julcsa copfját.
- Nem csak lehet, az is, hihi – vihorásztam. Úh. Remélem, holnapra semmire se fogok emlékezni ebből, és ha Belial fel meri hozni, megkeserítem az életét. Borzasztó vagyok részegen, az elviselhetetlennél is elviselhetetlenebb.
- Így osszon meg veled az angyal lánya bármit is – duzzogtam az előlem elcsórt pohártól könnyes búcsút véve. – Legközelebb egyedül iszom meg az egészet.
Fogadkoztam, bár ezt kár volt, mert lehet, tesz róla, hogy ne lehessen ebből legközelebb. Mondjuk ezt még Lucifer i megejtheti, hogy elbarikádozza előlem a legjobb piáit. Sebaj. Belialnak is kell, hogy legyen pincéje. A pia az pia, mindegy, hogy kié, loptam piát, lopok is, ha felakasztanak is. Oké, tényleg igaza van, ez már sokk, így, két k-val.
Ahogy az a nagykönyvben írva vagyon – vagy ha nem volt, hát mostantól lesz -, a másnaposság egy rémálommal ért fel, ez a gyökér démon meg volt szíves telibe kitenni a reggeli fénynek.
- Au! Normális vagy, hülye gyerek?! – aztán a saját hangomtól is megfájdult a fejem, nem elég a szédülés. A rókák egyelőre úgy néz ki, helyükön maradnak a gyomorbarlangban. Helyes. Nincs kedvem még ahhoz is lehajolni a vödörig.
- Neked azt se lehet elhinni, ami kérdezel, mit csodálko… hikk… zol? – nyöszörögtem, két csuklás között.
- Kávé! Kösz! Ugye nincs benne cián, vagy ilyesmi? – pillogok rá barna, nyúzott őzike szememmel, miközben a kávéillatot szimatoltam ezerrel.
Ha megmérgez, visszakapja.
Hogy mi a tervem ellene? Az, hogy nincs terv, szófogadó, jó lány leszek, és ó, ettől édesebb revans nem is kell, ezt el lehet nekem hinni.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Sophie méltatlankodik, mire elmagyarázom, hogy nincs oka rá. Sunyi ismét az én tulajdonom, ha fogalmazhatok így. Ha igényt tartana rá és szeretné magáénak, annak megvannak a módjai. Ám most eszbe sincs üzletről beszélni, főleg hogy a kislány így megrészegült a lopott portékától.
-Részletkérdés. De veheted élőnek is, ha neked úgy jobb... - vonok vállat, majd kortyolok italomból.
-Majd egy újabb vodkázós este mesélek neked róluk...amikor nem leszel így elázva... -  mondom, ha már ennyire kíváncsi a pokolfattyak egyéb erényeire. Elmondhatnám most is, de sok értelmét nem látom. Láthatólag nincs olyan állapotban, hogy megjegyezné vagy eleve felfogná az elhangzottakat. Valószínűleg holnapra az este nagy része is kiesik majd neki.
-Azt hittem érted, mire gondolok. - húzom el a szám értetlenségére. "Nem sok mindenre" vagy "bármire". Egy valamire. Ne okádja össze a szobát. Küzdve az elemekkel még azért visszaszól "lalalalazva". Szavaira fáradtan emelem rá tekintetem. Na ez vajon hogy vág a bepiálós-fetrengős témába?
-Igen, ez is lehetne egy baleset... - bólintok szavaim mellé. Ahogy az is, ha "véletlen", nagy fetrengésében a bútor alá akadnának tollas szárnyai. De én lennék olyan önzetlen, hogy szárnya letépésével segítenék neki kiszabadulni onnét.
-De most nem rólam van szó. - teszem hozzá, miközben elpakolok előle. Látva, hogy elkerül előle pohara és a maradék itóka, azonnal felcsattan elégedetlenkedve. Csak hümmögök egyet kapálózására, ami nem tart sokáig mert az alkohol győz. Na ennek már annyi. Összekaparom a földről és a neki előkészített szobában hagyom.
Míg a kislány a részegek álmát alussza nem tétlenkedtem. Nem hülyéskedtem, amikor azt mondtam, ha kidől majd megcsapolom. Így is tettem, vért vettem tőle, nem is keveset, majd két decis üvegekbe palackoztam, amik a munka végeztével úgy állnak sorban a polcon, mint befőttek lekvárfőzés után. Ebből persze semmit nem vehetett észre és másnap reggel is csak annyi lehet számára fura, hogy fáradtabb a kelleténél, de ezt könnyen betudhatja az esti italozásnak és a szárnyain alvásnak. Ugyanis, mikor lefektettem nem pazaroltam arra időt, hogy eligazgassam a tollait.
Rátörök, míg alszik, zajosan ébresztem, olyan időtájt, amikor legszívesebben még a másik oldalára fordulna. Mikor felpislant a párnák közül, behazudom neki, hogy konyhaszolgálatot vállalt egy évre. Arcomon sunyi mosoly ül, de valójában meg vagyok lepődve válaszán. Emlékszik.
-Természetesen. Kaphatsz pár percet. - felelem, mikor gondjai támadnak a felkeléssel. Karba öltött kézzel figyelem próbálkozásait ágya elhagyására, de mint várható a tegnap este utáni kellemetlenségek még csak most jelentkeznek. Egy ideig elnézem, ahogy szenved a paplanok közt, majd gondolok egyet és az ablakhoz lépve hirtelen szétrántom a függönyöket. Az ablaküvegen keresztül, ami pontosan az ággyal szemben van éles vörös fény tűz egyenest a lány arcába, szemébe. Ez anélkül is elég kellemetlen lehet, hogy valakit kínozna a másnaposság.
-Nem hittél nekem. - jegyzem meg, miközben a kiterült lányra pillantok. A személyzet egyik tagja is betoppan egy csésze gőzölgő, frissen főzött kávéval. Intek neki, hogy adja a lánynak.
-Mint mondtam, aspirinünk nincs, de talán ez segít valamit... - mondom, miközben a lány teszi a csészét az éjjeli asztal tetejére. Ha Sophie elfogadja, megvárom, míg eliszogatja és kicsit magához tér. Ha nem vevő a forró feketére, így sürgetem, kapja össze magát és induljunk a konyha felé.

zene: Highway to Hell|| szószám: 504 || üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 1:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
-Igen. Igen. Úgy volt. - helyeslek. - De az még azelőtt, hogy ott hagytad. Az egyik démonom találta meg, összekaparta és elhozta nekem. Szóval..."talált tárgy", most már újra az enyém... - közlöm vele a szomorú tényeket. Ha úgy vélni, hogy ez nem igazságos, teljes mértékben igaza van. De az élet már csak ilyen, sokszor igazságtalan. Ő hagyta a parlagon, így egyedül csak saját magát okolhatja, amiért kicsússzant a kezéből az angyalpajtás. Persze nem zárkózom el, hogy egy újabb alku keretében ismét őt ajánljam fel, már ha tényleg annyira fontos a nefinek ez a tollas. Ám erről a remek lehetőségről egyelőre még nem ejtek szót.
Nem tudom mennyire megy át neki szavaim iróniája, de látom, nagyon igyekszik, hogy visszavágjon. Viszont erre még gyúrnia kell, nem is keveset, mert ez igen gyenge kötekedésnek.
-Nincs is ilyen szó. - nevetem ki szemtelenül, miközben megtörölgeti nedves szemgolyóit.
-Démoni erény, ha lehet így fogalmazni. - jegyzem meg, bár azt nem árulom el neki, hogy nincs oka nagy irigységre. Nyilván nem nézi ki belőlem, főleg démonként, hogy én is képes vagyok bizonyos fokú érzelemkifejezésre. Talán az emberek közelsége és a földi világban töltött idő miatt lehetséges. Magam sem értem. Mégsem számít sokat, hiszen rendszerint leszarom és nem veszek róluk tudomást. Jobban mondva nem mindegyikről.
Figyelmébe ajánlom, hogy ennyi pia elfogyasztása után, jobb ha nyugton marad és ledől. Még csak az kéne, hogy a vodka visszaköszönjön. Erre azt mondja, hogy fogalmazzak pontosabban, bár úgy hiszem nem erre gondolt. A piától már teljesen félrebeszél.  
-...akarod mondani inkább...fejtsem ki bővebben? - kérdezek vissza csak a pontosság kedvéért.
-Nem érzem szükségét. - vonok vállat hanyagul. Aztán meg megint a fejemhez vágja, hogy "mintha mondtad volna már....". Még inna a kisdrága egy utolsó pohárral a lopott vodkából, de az már bizonyosan előcsalná a rókasereget, így ezt értelemszerűen nem engedhetem. Teljes pofátlansággal veszem el előle a poharát és a megmaradt vodkát, amit önfeláldozóan helyette iszok meg.
-Nem kell ez neked. - mondom, miután lenyelem az utolsó kortyot is. Lassan teljesen vízszintesbe helyezkedik, a pia úgy tűnik teljesen kiüti. Várok még néhány hosszabb percet, míg félálomba szenderedik, aztán felkelek a kanapéről és mellé guggolok. Alaposan megnézem magamnak, hiszen ilyen nyomorultul még nem láttam nefilimet. Annyi jóérzés szorul belém, hogy ne hagyjam a padlón vegetálni - tartok némileg tőle, hogy az elfogyasztott pia, majd álmában a perzsa szőnyegre böffen, ezért felkapva a kislányt a földről a karomba veszem és a szobájába viszem. Bár nincs könnyű dolgom, a hatalmas csirkeszárnyak miatt nehéz belépnünk az ajtón. De megoldom és végül Sophie is az ágyába kerül. Az éjjeli asztala mellé lábbal azért odarúgok egy vödröt, ha éjjel rókáznia kéne, majd magára hagyom.
Másnap reggel kopogás nélkül nyitok rá. A saját házamban majd biztos kopogni fogok. A lány még az ágyban heverészik valószínűleg a másnaposság minden nyomorával.
-Jó reggelt Sophie! - üdvözlöm talán kicsit hangosabban, mint ahogy alapból beszélni szoktam. Az idő olyan hajnali 5 körül lehet.
-Ideje munkába állnod! - közlöm vele.
-Emlékszel, ugye? Tegnap éjjel bevállaltad, hogy egy éven keresztül a konyhában melózol. Minden nap... - nézek rá tök komolyan.

zene: Highway to Hell|| szószám: 492 || üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 4:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

Ha ne adj’ nagyapa bárki kérdezne, szerintem ez a kapcsolat helyben meghalt.  Csapnivalóak vagyunk. Annak az egynek örültem, hogy apa már nem láthatta, mivé lettem. Brutálisan nagyot csalódott bennem szerintem így is, hogy elindultam le a lejtőn, de ez van. Ez az én korcs fajtám sorsa.  Nem sértődöm meg a szón, amit a démonoktól is megkapok, mert az igazságon kár lenne sértődnöm. Irritált a tudat, hogy apám miatt annyi mindent megúsztam. Folyamatosan az árnyékában éltem, és mégsem érhettem őt el.  Esélyem e volt nekem, a gyenge nephilimnek, a halandó véna jobban uralkodott bennem, mint az arkangyali genetika.

- Unalmas – vontam vállat. – De amúgy miért ne tehetnék vele bármit is, elvégre azt mondtad, enyém lehet. Az üzlet az üzlet.
Aztán kicsit elszabadultak az indulatok, hát még abba is beleköt, ahogy beszélek. Ilyen nincs. És de, van.
- Miért, be voltál ábrándulva? – vigyorodtam el szemtelenül. Ha neki szabad a szókiforgatás, nekem miért ne? Felfoghatná úgy is, hogy tanulok tőle, ha már itt kell leélnem az örökkévalóságot, valahogy csak el kell üssem az időt. Azt pedig tudni kell, hogy én és az unalom sosem voltunk jó párosítás.
- Irigyellek, hogy nem tudod, milyen érezni – hüppögtem, könnyemet törölve. Komolyan, én most hagytam, hogy kihozzon a sodromból? Jó, mondjuk piásan nehéz is tartani magam az elvhez, hogy nem adom meg az örömet, hogy nyomorultul lásson. Késő bánat, eb gondolat.
- Baleset? Már van. Nézz csak rám – céloztam arra, hogy ez is az volt, amit szerintem nagyapám már hetvenszer megbánt, de apám is. –  Ahogy mondani szoktad, fogalmazz pontosan.
Tudtam én jól, hogy mire gondolt, de nem nagyon érdekelt. – Ha el tudnék kelni é még egy pár pohárral legurítani, tökéletes lenne az eredmény. Legalább ideiglenesen kussoljon be a lelkiismeretem.
Fejeztem ki hangosan is vágyaimat, csak nem vártam el túl sokat. Aztán majd jöhet a Belial bosszantása projekt első lépése. Hamis nyugalom-érzetben ringatni a démont. Nyugalmas lesz, mert másnaposan aligha fogok tudni bármit is művelni, ami akár csak hangyányit is produktívnak nevezhető.
Hm, így vízszintesen jobban tetszik a világ. Reggelig én innét egy tapodtat se mozdulok magamtól.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 8:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Látom kemény fejű a lány és végtelenül szemtelen, szemernyi tisztelet sincs benne. Ezek a mai fiatalok, borzasztóak. Emelem tekintetem egy pillanatra a mennyezetre. Nemtetszésemet gúnnyal és méla közönnyel palástolom. Gondoltam, az alapvetőt megadom irányába, révén hogy csak a Főnci tollas arktesójának ivadéka, de látva viselkedését, inkább nem erőltetem. Megjegyzésére inkább nem is reagok, legfeljebb a szemem forgatom. Virágnyelv? Hát mondtam én ilyet? Egy szóval sem.
A kislány totálisan félreértette a helyzetet az angyalpajtással kapcsolatban. Arról nem tehetek, hogy nem fogalmazott pontosan, ahogy arról sem, ha nehéz a felfogása. Hogy haragszik rám a saját butasága miatt, meg a legkevésbé sem hat meg, így amikor közli, hogy továbbra is neheztel rám, csak egy hanyag vállrándítást kap feleletként.
-Semmit. Nem azért van itt, hogy te bármit is csinálj vele. - világosítom fel.
Őszinte megjegyzésemre látom idegbe rándul, talán még szívesen hozzám is vágna valamit, pedig nem mondtam valótlant egyáltalán. Csupán jó tanácsként ajánlottam figyelmébe, hogy úgy ajánlgasson, nehogy idegen kezek matassanak ott, ahol nem szeretné. Azt hittem egyértelmű, hogy célzásommal csupán általánosságokban beszélek. Még a démon szó sem merült fel mondatomban. Ő mégis fontosnak tartja kiemelni, hogy nem vonzzák a pokolfattyak. Még ilyet...  
-Oh, most aztán jól kiábrándultam. - gúnyolódom rajta egy keveset. Nem tudom honnan jött neki ez, de nem feltételeztem róla egy pillanatig sem, hogy démonok után csorogna a nyála.
-Én viszont érdeklődöm a tollasok iránt...tudod... - fűzöm hozzá gonosz mosollyal. Tollként párnába, falvédőként a szoba falán és egyéb apróságok.
Édes Lucifer! Döntöm oldalra kissé a fejem, amikor a lány egyszeriben elbőgi magát. Érzelmektől párás szemeibe nézek, miközben könnyeiért engem okol és közben legyűri a vodkamámor. Na remek! Részeg és még bőg is. Már nem szólok semmit, csak ülök kényelmesen és rezzenéstelen arccal követem, néha belekortyolva alkoholos italomba, ahogy a nefike kibontott szárnyaival, illumináltan vergődik az asztal és a fotel között. Kezével az asztalszélbe csimpaszkodik, talán próbálna felállni, de nehéz eldönteni, mit is akar. Ilyen szánalmas dolgot, rég láttam. Most mondhatnám azt, hogy én szóltam előre...és akkor még hol van a holnap reggeli másnaposság. Az lesz még számára kemény buli! Italomat tovább iszogatva várom, mikor adja fel a küzdelmet és dől ki.
-Csak szólok, ha baleset lesz, te takarítasz! - közlöm vele. Úgy tervezzen vörösbundás akciót, hogy őt küldöm rókavadászatra. Bár fogalmam sincs mennyire jut el hozzá az üzenet, részegen az "ember" eléggé szelektív tud lenni. Mindenesetre a kicsike rendesen bekészült, nos így jár az akiben nincs meg a kellő rutin az iszogatáshoz.  

zene: Highway to Hell|| szószám: 398 || üzenet:  bbb  ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 2:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little bad, little sad hangulatfestő muzsika  • Credit:

Nem tettem hozzá, hogy ez egem olyannyira nem érdekelt. Nem fogok tisztelni olyan valakit, aki nem tett róla, hogy tiszteljem. Félni persze félek tőle… démon, egy szavában e lehet hinni, még abban se, amit kérdez. Tisztelni viszont nem tisztelem, azt bizony ki kell érdemelni, akár az ő háza, akár nem… Nem önszántamból kerültem ide. Nem kényszeríthet rá, hogy szeressem a jelenlegi állapotokat.
- Belial. Tudtommal ez a Pokol, és nem a Menny. Miért kéne virágnyelven fogalmaznom? -  Pláne, hogy innentől úgyis édes mindegy, mit csinálok, mert itt ragadtam, ha tetszik, ha nem. És drágalátos nagybátyám kitalálta, hogy engem küld Belialhoz, mert egy, már ismertük egymást úgy nagy jóindulattal fogalmazva, kettő, mivel annyit bosszantotta, gondolta, jó visszavágás lesz, mert majd meg kell küzdenie, ha be akar törni.
Erre a gondolatra elvigyorodtam. Azzal a fajta alkoholmámoros vigyorral néztem, amiből már sejteni lehetett, hogy valamit forgattam a lassított felvételben, de még működő agyamban.
- Attól még haragszom rád érte. Mert így megzakkanva mihez kezdjek vele? Semmi érdekes nincs benne – forgattam a szemem. Rossz ötlet volt, mert beszédültem tőle és muszáj volt engednem az édes csábításnak, levágódtam az asztallapra. Aucs. Ezt tényleg meg fogom bánni. De akkor se ismerném be soha, hogy igaza van, ha a feje tetejére állna, se.
Arra a megjegyzésére szerettem volna, ha képébe loccsanthatnám a vodkát, de piát nem pazarolunk, nem azért loptam.
- Drága Belial… ki kell ábrándítsalak, nem eseteim a démonok – tettem hozzá mézesmázos hangon. Ó, Lucifer, mi lesz még itt… nem is olyan rossz az ötlet, hogy bosszantsam Belialt. És már meg is volt rá a haditervem, csak másnaposságomra se felejtsem el.
- És bocs, de kihoztad belőlem. Nyilván démonként fogalmad sincs, és igazából irigyellek is érte. Mert… - Nincs merszem kimondani. Hogy hiányoznak. Piszkosul. Helyette inkább utat engedtem a könnyeimnek, és a nyakamban levő kis képes medált szorongattam.
- Pont, hogy nem lep meg… az lepett volna meg, ha a te kezed munkája is benne lenne, úgy érdekesebben hangzott volna – feleltem két csuklás között. Hoppá. Szerencsére ez még nem rókacsaládot jelez. Csak elcsuklott a hangom.
- Én nem is erőltetek semmit – puff, csatt, a kezem zsibbadtan nem tudta követni az erősen illuminált állapotban leledző agyam által hevenyészve összetákolt parancsot. Úgy dőltem ki, ahogyan az iszákosok nagykönyvében az írva vagyon. Vagy ha nincs, mostantól lesz.
- Milyen rókákat? – vihorásztam idétlenül, félig-meddig az öntudatlanság kútja felé tartva. Hálát adtam, hogy ezt apám már nem láthatta. - Kösz az ötletet.
Valahonnét szereznem kell egy falkányi vörös rókát. Vicces lenne, ha szétengedném őket itt.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Nem szokásom "ki az úr a háznál" játékot játszani, de egyre pimaszabb és részegebb vendégem viselkedését látva, szükségesnek érzem helyre tenni a kisasszonyt. Jó ideig itt fog maradni nálam, mert Lucifer így rendelte. Nem öröm ez számomra sem, de kaptam már ennél kellemetlenebb utasítást is. Ezzel is boldogulni fogok.
-Oh, vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer hangsúlyozni. - legyintek grimaszolására.
A következő kör vodka után azt találja nekem mondani, hogy "basszam meg".
-Ejj, te lány...így beszélni a házigazdáddal, szégyelld magad. - dorgálom meg a kicsikét fejemet ingatva közben. Arkangyal apja mit szólna, ha tudná, hogy az ivadéka ilyen mocskosan beszél? Meglehet, hogy ijedtében és hirtelen reflexből szappanért nyúlna, hogy kimossa a nefike száját.
-Nem hazudtam neked, csak épp a részletekre nem tértünk ki...azért ez nagyon nem mindegy... - emlékeztetem, hogy egy szó sem esett az angyal állapotáról - azaz hány darabban is szeretné a sunyit? Csupán az átadás tényében egyeztünk meg. Még, hogy kihasználtam? Aljas rágalom! Az első szabály, amit mindenkinek tudnia kell, ha egy démonnal üzletel, hogy pontosan fogalmazzon, mert az ördög a részletekben rejlik. Az angyalt amúgy is ingyen kapta, nem értem mire fel a panasz. A vérét pedig a szabadságáért cserébe vettem el. Nincs itt semmiféle kihasználás. Az meg, hogy véletlen levált a fej a nyakról? Hát "istenem". Nem tervezett dolog volt. Ez még engem is meglepett egy kicsit. De ha már leesett, leesett, nem lehet mit tenni.
-Megkaptad őt...csak két darabban. - rántom meg a vállam érdektelenül.
-Amúgy meg...csak akkor mondogass ilyesmit, ha komolyan gondolod...még a végén valaki felhívásnak veszi és a szoknyád alá nyúl... - ajánlom figyelmébe jó tanácsként. Észreveszem közben, hogy megcsillan az arca. Csak nem? Előrébb dőlök, hogy jól látom-e amit látok, miközben érzéketlen, lelketlen dögnek nevez.
-Démon vagyok, naná hogy nincs lelkem... - felelem szavaira visszadőlve a kanapéba. Ami az érzéseket illeti, képes vagyok emberekhez hasonlót produkálni ha nagyon megerőltetem magam, de nagy hitelt nem tulajdonítanék nekik. Szóval lényegében azok sem nagyon vannak.
-Te most....ugye.....nem kezdesz el sírni? - kérdezem kíváncsian a szemeit figyelve. A lány keze közben mágnesként tapad az üvegre és tölti újra kiürült poharát. Ez a lány nem tudja, hol a határ. Ebből még baj lesz.
-Hmm.. - szólnék pár keresetlen szót esetlen mozdultait látva, de inkább gondolataimat megtartom magamnak és kioktatás helyett csak sunyi vigyorral kortyolok bele italomba.
-Talán meglep? - kérdezek vissza, mikor az építkezés hallatán elcsodálkozik.
-Ezt a kastélyt nem a szél fújta ide. - jegyzem meg némi gúnnyal.
Sophie felpattan a kanapéról, hogy a toronyba feltornászva magát, fejest ugorjon a felejtésbe. Hiszen nyilvánvaló, hogy a piálás nem hozza meg számára a kívánt hatást, valami tartósabb és maradandóbb módszerre van szükség...mind mondjuk az amnézia. Ám azzal nem számol, hogy az időközben elfogyasztott alkoholnak lesznek utóhatásai. Igen kellemetlenek. Egy rutinos ivó jól tudja, hogy egy elfogyasztott mennyiség felett, inkább jobban jár, ha csak oldalra dől és kivárja, hogy a reggel ébressze. A nefilány viszont túlpörög, megpróbál felkelni és sétára indulni, ám a lábai nem akarnak engedelmeskedni neki.
-Én a helyedben.... - figyelmeztetném. Meginog és gravitáció csúnyán legyűri. Úgy vágódik el, mint egy krumplis zsák, hangosan csattan a padlón és terül ki.
-Jaj Sophie, ezt nem kéne erőltetni... - ingatom meg a fejem ismét, miközben a lány az asztallapba kapaszkodik és próbálja magát pozícióba hozni.
-...még a végén ránk szabadítod itt a rókákat is. - forgatom meg a szemeim. Más sem hiányozna, mint hogy körbehányjon mindent.

zene: Highway to Hell || szószám: 544 || üzenet:  bbb ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 12:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
"Little bad, little sad" zene  • Credit:
Jobb, ha ezt a témát többet nem firtatjuk, a vége az lenne, hogy egymás torkának esünk. Csak énnekem ahhoz előtte ki kéne józanodni, amit nagyon nem akarok, sőt. Pont, hogy az asztal alja a cél.
Akkor egy darabig elleszek, aztán lehet, kipróbálom azt a kötél nélküli bungee jumpingot a toronyból, ha nem leszek elég lusta felmenni odáig. A bízom benne-felelet nem nyugtatott meg túlzottan abban, hogy nem lesz még egy ilyen Amara-féle kizáródós ramazuri, na, akkor nagy hisztit csapnák, az biztos, ha most még a Pokolból is ki lennék tessékelve.
Nem túl kelleme érzés kóborló lélekként két világ határán tengődni.
- Jé, mintha nem mondtad volna lásuk csak… vagy négyszer az utóbbi egy-két órában? Akkor mondjuk úgy, hogy én nem azért vagyok itt.– grimaszoltam. Néha használhatnék más arcmimikát is, biztos jobbat tenne, de jelenleg nem volt valami rózsás a hangulatom. Puskaporos hamarabb.
És ez az érzelmi lőporos hordó a következő mondatai után robbant is, nem állt módomban megfékezni. Hoppá, apáék elfelejtetek hozzám használati utasítást mellékelni…
- Baszd meg, hogy a francba érezzem jól magam, amikor mindenki, akit szeretek, a családom ott van a Mennyben, én meg itt vagyok távol tőlük? Ráadásul épp veled, aki, hadd emlékeztesselek, kihelyezett egy hülye csapdát, és kihasznált. Holott azt ígérted, megkaphatom… tudod, mikor hiszek én neked – emeltem meg egy fokkal a hangom. Mondhatnám, hogy a pia beszélt már belőlem, a ki tudja, hányadik pohár vodka után, és most már a könnyeim is megjelentek. – Lehet, hogy te egy lelketlen dög vagy, ennél fogva nem nagyon vannak érzéseid, de képzeld, van, akinek igen.
Dühösen nyúltam az üvegért, úgy döntöttem, ha már én loptam a piát, jár nekem, hogy önkiszolgáló legyek, és tegyek róla, hogy a felejtés záloga ott legyen a pohárban. Aztán a gyomromban, vagy a fejemben, ki tudja azt már.
- Oh – építkezés? Mi fene? Itt ilyen is van? Jó sok minden másként élt a fejemben a pokolról, mint amit valójában eddig én itt tapasztaltam.
Hát, ha neki nincs fogalma róla, egyféleképpen lehet csak letesztelni. Mivel nem tartottam tőle, hogy tollpárnát akarna belőlem csinálni, egyelőre még nem húztam fel annyira, pedig gyanítottam, hogy előbb-utóbb sor kerül erre, kiengedtem a szárnyaimat.
Nem a legpompásabb tollak, de azért elmegy.
- Merre is kell menni? – kértem útbaigazítást a toronyhoz, és elfeledkezve az italozás hatásáról, megpróbáltam kísérletet tenni a mozgásra. Első kapitális hibaként vonult be a Pokolra kerülésem történetében.
Úgy vágódtam el az asztal mellett, lassított felvételben, diagonálban, mint a bábuk egy bowling-pályán.
- Csak szeretnéd – kapaszkodtam meg a bútordarab szélében, mielőtt még a gravitációnak engedelmeskedve a lábam megadta volna magát.
- Még pár pohár, és tökéletes lesz. Csak ne érezzek végre.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 19, 2020 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
-Aki nagyon menni akar, azt semmi nem tarthatja vissza.. - felelem egy hanyag vállvonással. És ez igaz minden teremtményre. Bár ha Raguel előre tudta volna, valószínűleg inkább maradt volna láncokon lógva démoni vendégszeretetemet élvezve. Nem vettem félvállról a bebörtönzését. Meglehetősen sok időt szántam rá, hogy olyan rejtekhelyet találjak a számára, ahol egészen biztosan senki sem keresné. A rejtek beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mi sem lehet nagyobb bizonyíték erre, minthogy 25 éven át jól megvolt ott. Igaz kétszer majdnem sikerült megszöknie, ez azért az arkangyal leleményességét dicséri. De mindkét alkalommal sikerült fülön csípnünk, harmadjára viszont csak összehozta, hogy a testvérei rátaláljanak és kiszabadítsák. Nem lepett meg a kislány próbálkozása, inkább az, hogy negyed évszázad alatt csak ennyiszer kísérelt megszökni tőlem.
-Bízom benne... - bólintok Amarára vonatkozó kérdésére.
-Én azért vagyok itt mert...hm...itt lakom. - fűzöm hozzá szavaihoz pimasz vigyorral.
-Sejtettem egyébként, főleg hogy a Főnci útbaigazításának köszönhetően vagy itt....de, attól még érezhetjük jól magunkat. - teszem hozzá nagyot kortyolva az italomból. Szeretem magam körül a káoszt, lételemem, kivéve a házamban. Mindenkinek kell egy nyugodt, csendes hely, nekem is.
Amit a Lelkek taváról mond, nem igazán tudom hova tenni, de nem is nagyon firtatom. Letudom annyival, hogy biztos az emberi képzeletvilágból hozta ezt a dolgot magával.
-Ahh...most nem érnek rá koncertezni, a lelkeket befogtam építkezni. Akadt némi tennivaló a déli falaknál. - felem halvány vigyorral. Ha kíváncsi rá, később akár saját szemével is megnézheti a falaknál serénykedő lelkeket. Talán még dalolnának is neki valami szépet.
-Fogalmam sincs. - vallom be őszintén. Én magam sosem próbáltam, nem hajtott a felejthetnék. Már épp javasolni akarnám, hogy ha kíváncsi működőképes-e az ötlet, gyalogoljon fel a toronyba és vesse le onnan magát, mikor egy különös kérdéssel áll elő. Kiütném-e őt?
-Hát...kiüthetnélek, de a toronyugrással szerintem tartósabb sikered lenne. - jegyzem meg egy pillanatra eltűnődve.
-Bár ahogy elnézlek, szerintem a vodka hamarabb leterít. - figyelem vodkamámoros tekintetét.

zene: Highway to Hell || szószám: 303 || üzenet:  bbb ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 18, 2020 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Belial & Sophia
Little Bad, Little Sad Hangulatfestő zenécske  • Credit:

Szeretném azt hinni, hogy egy nap megkedveljük egymást, de erre láthatóan semmi esély. Lucifer aztán tudta, kihez küldjön, hogy egy örökkévalóságra nyomorulttá tegyen.
- Ha mondjuk kicsit jobban őrzöd, talán még élne, a fogságban is – vetettem fel. Ez ütött. Nem tagadom, tényleg fájt.
- Ugye ezúttal rendesen elzártátok Amarát? – pislogtam az asztallapról. Kényelmes itt. Szerintem fel se szedem a fejem, úgyis kezdett nehezedni.
- Legyünk őszinték egymáshoz, nem barátkozni van itt egyikünk se. Én pláne – utaltam az önéletrajzomra, és még lehet, megbánom ezt a fene nagy szám, de most már legalább ráfoghattam arra, hogy a pia beszélt belőlem. Lassan tényleg kezdett.
- A lelkeknek nem valami zsúfolt helyen kéne sínylődniük? Valami sikolykoncertről beszéltél még nekem odaát. Szóval, hogy van ez itt? - céloztam a földi vérvételes szitura, amikor arról faggattam, hogy itt mégis milyen zene szól.
- Nem minden, csak az én ittlétem – egyre világosabb, hogy a szökést választom a szokás helyett. Végül is mi az a pár magánhangzónyi különbség? A módja kérdéses még. – Talán apára tekintettel nem kínzott meg.
Amúgy meg tényleg igaza van, elég, hogy a saját emlékeimmel küzdök, hogy valaha voltak szeretteim, és én most nem lehettem velük.
- Szerinted az működni fog? – Kissé bizalmatlanul ízlelgettem az ötletet, miszerint próbálja ki a kötél nélküli bungee jumpingot, fejjel a talajnak fal helyett.
Újabb kör ital fogyott el, és egyelőre úgy éreztem, ennyi elég is. Talán eltúloztam a fogyasztói képességem, de semmi nem férne belém, még rendes kaja sem.
- És ha kiütnél? Az nem használna? – gondolkodtam, vagyis, fogjuk rá, hogy ahhoz hasonló tevékenységet folytattam lassított üzemmódban.



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 15, 2020 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Félangyal a Pokolban
Sophie & Belial
Unott ábrázattal figyelem, ahogy a kicsike homloka egyszer csak nagyot csattan az asztallapon, talán még a fejemet is oldalra billentem a jelenet láttán. Már a harmadik kör vodkánál jár, úgy tűnik lassan kezd nála beütni a pia. Ahhoz képest, hogy nem tűnik nagy ivónak, egész jól bírja. Szemöldököm magasra ível ostoba fecsegése hallatán. Édes Lucifer, hát már megint itt tartunk?
-Kiiktatásában? Ne viccelj már... - a szerettének neve kimondása nélkül is tudom, hogy Harmóniára gondol. Az ő pusztulásához pedig továbbra sincs semmi közöm.
-...az teljes mértékben Amara "érdeme".... - javítom ki. - ...de már mondtam... - teszem hozzá gondolatban szemeimet forgatva. Úgy beszél, mintha korábban nem tisztáztuk volna, hogy szeretett arknénje megboldogulásáért egyes egyedül a Sötét nagyasszony tehető felelőssé. Bizonyára elfelejthette korábbi szavaim, vagy eleve fel sem fogta azokat, ha most újból a "kiiktatásával vádol". Raguel halálában nem volt részem, bár ha nagyon akartam volna, számtalan alkalmam lett volna megtenni, míg láncaimon lógott. Sőt, ha nem szöktetik meg börtönömből kotnyeles tollas testvérei, talán még most is ott függene és az élők sorában tudhatnák a tollaskát. Mikor megjegyzi, hogy nem nézi el nekem Raguel ellen elkövetett gaztettemet - feltételezem kiiktatását - hát esküszöm, röhöghetnékem támad, ám mégsem teszem. Még egy tőlem megszokott sunyi vigyorra sem méltatom, ehelyett gúnyosan húzom el számat. Mintha bármit is tudna róla, mit műveltem vele valójában. A pletykák, amiket esetleg hallott, közel sem fedik az igazságot.
-Nem szorulok rá a megbocsátásodra... - vetem oda flegmán egy hanyag vállrándítás kíséretében. Egy démonnak az efféle dolgok, mit sem számítanak. Főleg nem egy félangyaltól. Számhoz emelem a poharam, hogy nagyot kortyolhassak italomból, de mozdulatom félbe marad.
-Kislány, vegyél vissza magadból...kettőnk közül én vagyok az, akinek el kell téged viselnie... - morgom poharam mögül kimérten, utalva rá, hogy nem a tollas haverjával beszél. Vodkamámor ide vagy oda, ha nem tűnt volna fel számára, én vagyok itthon, ő csak egy beesett vendég és az is marad bármeddig is kellemetlenkedjen nálam. Ha nem volna a Főnci pihés arktesójának ivadéka, nem lenne ilyen kivételes helyzetben. A fenti kényelmes szobája helyett, inkább a pincébe kapna egy szolid lakosztályt a pokolférgek közt. És köztudott - legalábbis a lentiek számára, hogy a paraziták nem épp a legkellemesebb hálótársak. És attól, hogy kapásból nem az alagsorban szállásoltam el, még nem jelenti azt, hogy nem kerülhet át a parazitalakba. Figyelmébe ajánlom az amnéziát, mint a gyors emlékezetvesztés tuti receptét. Az embereknél bevált, egy nefilimnél is simán működhet. Legalábbis gondolom, de egy próbát mindenképpen megér.
-Miért hiszed, hogy itt minden Lucifertől függ? - kérdezek vissza poharamat az asztal szélére helyezve.
-A felejtésről saját magad is gondoskodhatsz, nem szükséges a Pokol urának közbenjárása... - jegyzem meg, miközben felbontok egy üveg jó minőségű whiskey-t. Előbb bizalmasom poharát töltöm tele, majd a magamét.
-...ugorj fejest a toronyból...és próbáld fejjel érinteni a talajt... - javaslom neki. Belehalni nem fog, de a fejére mért trauma talán megteszi a kívánt hatást. Bár megeshet, hogy az is kiesik neki, amit nem akarna feledni, de hát valamit valamiért.
-Lelkek tava? - kérdezek vissza. Nem tudom, ez honnan jött neki megint. Nem kérdezem meg, hogy mi az élet lehet az, a megnevezés elég árulkodó. Egy tó tele lélekkel. Inkább a kérdés az, miért gondolja, hogy a Pokolban van ilyen hely és miért kerülne egy pokoli tóba bárki lelke? Mint mondjuk az övé. Lehet, egy földi meséből vette. A halandóknak elég élénk a fantáziája, főleg ha a Pokolról vagy a Mennyekről van szó. Sokszor találnak ki légből kapott dolgokat, amit igaznak hisznek, ezt számtalanszor megtapasztalhattam már a köztük eltöltött idő alatt.
-Sosem hallottam róla. - jelentem ki határozottan. 

zene: Highway to Hell || szószám: 574 || üzenet:  bbb ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2