Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next






A vergődés elhal, hiszen minden küzdelem hiába való, csak nyöszörgése, ziháló lélegzetvételi kérnek, kérlelnek könyörületet, de hiába. Néha beljebb tolom az eszközt, a kinyílt körte szeletek, éles karmokként hasogatják belülről, újabb sebeket hasítva a vékony belek tekervényes falán, melyek szakadva adják meg magukat sorsuknak. Ebben a kiszolgáltatottságban nem a fájdalom a legkínzóbb, bár kétségem sincs afelől, hogy az is pokoli, hanem a megalázottság, hogy méltóságának morzsáit is lecsipegetem róla, hiszen senki nem vágyik ily megalázottan, elgyötörten kínlódni, különösen nem ellenségei körében, akik szenvedésein mulatnak. Bár én nem vagyok ellensége igazán, csak egy eszköz vagyok most éppen Őviszályságának a kezében, mint ahogy az én kezemben is csak egy eszköz a körte, mi megtöri, nem csupán a testét. A Lord szavaira megrántom a vállam, a legtöbb kínzó eszköz nem egészséges elméből pattan ki, hiszen torz elme az melyik mások szenvedésein lakmározik, hizlalja fel magát fajtársai kárán, legyen az démon, avagy halandó. Elég torz vagyok, hogy élvezetet leljek a kínban, s ne legyek rest megdolgozni is azért, hogy egyenesen istenné avasson az a riadt félszempár, mely rám függeszkedik. Én jót mulatok rajta, nekem ez valóban jó mulattság, én ezt élvezem, hát nem vagyok rest ajkaim szélén mohón végig nyalni, fenyegető izgalommal sóhajtani megelégedettségemet. Így most jó, teljesen remény vesztett, behódolt nekem már, pedig nem is en vagyok, kinek meg kellene adnia magát, akinek át kell adnia az uralmat tulajdon teste felett.
- Úgy tűnik lényegére tapintottam...- csapok combjára, buján simítom hozzá arcomat, a veszélyes számat, melyben éles fogak villannak, hisz várják már azt, hogy ők lehessenek a következők, akik a Kapitány testébe hatoljanak.
- Nem várhatunk kevesebbet egy ilyen rangos démontól, bár azért kissé szomorú, hogy eljött ez a pillanat. – mert ez így már unalmassá válik a nézőközönségünk számára, ami egy személyes, meg sem lepnek hát a szavak. A parancsa számomra kívánság, hát elégedetten mordul a gyomor, s mozdulok, hogy combjába harapjak végre, figyelemre sem méltatva a tiltakozást. S most, mintha újra erőre kapna, de már hiába, mert a fogaim szaggatják és nyelek, nyelem, hogy úgy erezzem gyarapodok, hízok, amíg ő minden harapással fogy, s egy időután az üvöltések is csak fülemben szólnak már, mikor a kiszaggatott belek kígyóként ömlenek ki rejtekükből, s a pofámon a vér melyet belefúrok a langymeleg belsőségek közé kihűl, s rám szárad a vér, hogy úgy pillantsak fel még egyszer a Lordra, mint aki most született újjá a pokolba Kapitányának testéből. De jelentéktelenné válik minden, csak az evés mámora marad, a fogaim között porrá őrölt muzsikája, s ki tudja a Lord mikor távozik, de az sem számít, míg a dög hús még valamennyire ráng és még friss. Amíg végleg el nem fogy, addig semmi más nem számít, csak nyelvemen burjánzó ízek, a nyelés, a torkomon lecsúszó hatalmas hús, mely egy pillanatra kitölt, aztán kell még. Még kell, mert sosem elég, nem lehet elég. Mert én vagyok a falánk mohóság, a torkosság, akinek bendőjét egyetlen kapitány sem töltheti ki túl hosszú ideig, de a mámort addig élem, míg felócsúdva kesereghetek, hogy ez is elfogyott. Ám nincs időm ezen bánkódni, hiszen valahol újabb préda vár, újabb áldozat, hogy eggyé váljon velem.

//egy elmény volt, köszönöm :3

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 11:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A bukott kapitány
Beelzebub & Belial
[You must be registered and logged in to see this image.]
Lordi akaratom teljesült. A lázongók végleg lecsillapodtak és kapitányuk. Nos, ő láncokra verve került színem elé. Nem várt rá semmi jó, ezt ő is tudta, mikor belépett kínzókamrám ajtaján, de álmaiban sem gondolt volna arra, ami itt fogadta. A kínpad melletti asztalon sorjázó eszközök, csak arra vártak, hogy ők is részesei legyenek az előadásnak. Minél inkább dacol a démonom, annál többen csatlakoznak a játékhoz. Általuk szemét, nyelvét, fogsorát veszíti, mellkasát felszakítva bordáit pedig mint ablakok szárnyait szellőztetés idején, tárja ki kínzómestere. Látom sötét belsőjét, fekete szívét dobogni. Fekete vér alvad körülötte és a levegőt is megtelíti a szurokszerű démoni vér szaga.
A Torkos által is megállapítást nyer engedelmességet hiába várnánk. Szomorú és lehangoló ez a kiolthatatlan makacsság. Hirtelen ötlettől vezérelve, látva Kapitányom félszemében rejlő rettegést, amint tág tekintetével a Falánkra néz, ördögi gondolat ébred fejemben. Válassz egy játékszert. Hangzik következő mondatom és a Mohó nem rest a kedvére leginkább való trükkös kis kínzójátékot kezébe venni. Felemeli az apró eszközt, ami új választott cinkostársa lesz Kapitányom gyötrésében. Megvallom Beelzebubnak, működésében még nem láttam a kínok körtéjét, ezért mielőtt játékba hozná a kicsikét, az áruló testét előbb pozícióba helyezi, mindezt azért, hogy saját szememmel láthassam, a trükkös eszköz mire is képes. A démon lábai magasra kerülnek és megmutatkozik a kapitány azon testrésze, amit alapjában soha nem akartam látni. Milyen méltatlan helyzet. Előtűnik segglyuka.
A démoncimbi minden porcikájával ágál sorsa ellen. Verejtékezik, akár egy ló, de hiába minden lánccsörgés kísérte ellenkezés, végzetét nem kerülheti el. A Mohó jó tanácsként lazításra inti, de barátocskánk eddig sem volt jó diák, egyetlen tanácsot sem fogadott meg tőlünk. Ez most sem történik másként. Épp csak bőréhez ér a hűvös fém, teste ösztönösen rándul és csípőjét emeli az ég felé, béklyói viszont nem engedik messzire nyújtózkodni, így minden tiltakozása ellenére a körte utat tör magának. A férfi felhörög hirtelen fájdalmába, amint testének eddig érintetlen pontján érzi az idegen eszközt. Küszködik, de kínzója nem hagyja, hogy kivesse magából. Mikor rájön, hogy minden erőlködés ellenére sem szabadul résében éktelenkedő fémdarabból, Beelzebubhoz nyöszörög, hangfoszlányai könyörgőnek hat.
-Beteg elméjű ember, aki ezt kitalálta. - jegyzem meg nevetve, miután láttam választott cinkosának munkásságát. Milyen apró eszköz, és milyen kegyetlen. Egy pillanat alatt elvette a démonom minden méltóságát.
-Ohh, csak nem feladta? - emelem fel fejem az árulóra pillantva, mikor teste már nem vergődik őrülten a szabadulásért, a lánczörgések is halkabbá válnak. Küzdelmei hangjait felváltja a csendes megadás. Nyöszörgése viszont nem múlik, némán könyörög gyötrelmei okozója felé, akitől valójában nem számíthat kegyelemre. Egy pillantást felém is vet a nyomorult, látom szemében, elfáradt a harcban.
-Dicséretre méltó, hogy eddig bírta. - támasztom ökölbe szorított kezemmel fejemet, miközben szabad kezem poharam száját fogja és körkörösen mozgatva poharam játszadozom italommal. A maradék borom végigfut kelyhem belsején és közepén ott hullámzik a démon kivájt szemgolyója. Úgy vélem fordulóponthoz értünk. A kínzásban csak addig van élvezet, míg az áldozatban van küzdés, a néma megadás már nem olyan szórakoztató, így nem maradt más hátra, minthogy újabb parancsot adjak.
-Fald fel őt! - démoni vigyor szélesedik arcomon, miközben előbb kapitányomra nézek, majd Beelzebubra. Három szó hagyja el csupán a számat, mégis bőven elég, hogy a férfi szemeibe újra rettegés költözzön. Feje újra tiltakozóan mozdul, teste izmai ellenállásra feszülnek. A fémláncok hangosan csörrennek újra, amint kezeivel szabadulni próbál.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 07, 2020 10:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next







A termet betöltötte az édes vér illata, megült orromban a kín, s lassan ködként borul rá a józan észre, ami folytatni akarja a szenvedtetést, de az éhség már nyújtózkodik a maga jussaiért és kevesli azt, amit előételnek kapott eleddig, hiszen az csak gusztusos ízelítő bolt, s jól látható a kifeszegetett bordák rejtekében az izgatott hús, mely meg-megrezzen a pillantásomtól. A Lord jelentős jelenléte ím most válik jelentéktelenné, mert a kínt, a szenvedést én mérem a Kapitány számára, s már nem urára rebben pillantása szüntelen félénk szemérmes rebbenéssel, nem azt firtatja válaszokért, hogy mi jön még, hanem engem. Csakis engem. Így uralom el a termet, minden mozdulatommal rezzenése a válasz, mint a fákon sárguló levelek a fenti világban, akiket szél szaggat, abajgat kikövetelve magának az elhullást. Így válik a rang semmivé, mert ebben a teremben most hatalmasabb veszedelem vagyok, mint maga a Viszály, ki kényelmesen trónolva szemléli az előadást, hiába zajlik az ő kedvére, hiába az ő várakozása miatt feszegetem szét mosolyra húzva azt a kíntól préselt ajkat, azt a vérhiánytól sápatagot. S bár kis késedelemmel, de a Lord megkapja a fogatlan ínyek gyötrelmesen vért könnyező látványát. Mert én nem vagyok rest megmutatni a munkám gyümölcsét, s mert önmagamnak is tetszelgek vele, ahogy a megalázottság lassan teljesen felőröli a büszkeséget.
A Lord elégedett szavai számomra semmit nem jelentenek, tudom én, hogy jó munkát végzek, de a Kapitány mégis úgy vonaglik meg a szégyentől, mintha korbáccsal cirógatnák. Vonaglása lassan előszólítja a fenevadat, aki eddig türelmesen várt, de lassan felőrölt idegekkel akarja magát a koncra vetni, amit neki lancoltak ki áldozatként, de úgyse szaladna sehová, hát még egy kicsit... oly ritkán akad ennyire strapabíró test hosszú karmaim közé, oly ritkán párolhatom, fűszerezhetem kedvem szerint a falatot, hát ki kell élvezni minden ízében a Kapitány ostobaságát, mi hozzám juttatta.
- Azt hiszem már nem várhatunk tőle engedelmességet. – mert a pánik, a félelem édesíti a vérét, azt pumpálja öklendezve a szíve, melynek dobbanásai jól láthatok, megszámlálhatók. Megmérgezi az elmét a rettegés, s már azt sem tudja mivel érhetne el némi kegyelmet, mert talán, ha a Lord kedvében járna, már ehetném, rút, s lassú halál volna, de megváltó. A fejét rázza, olyan édes ez, hogy hegyes fogaimat cirógatja nyelvem kéjelegve. Nem mintha ettől én még nem azt választanám, amitől annyira berzenkedett. Az éhség figyel, kimér minden húst, felmér, így nem hibázhatok a választással, magabiztosan emelem hát választottamat, hogy a Lord is lássa. Valójában nem halálos kis szerkezet, de roppant kínos és fájdalmas.
- Még nem láttad? -vonom fel a szemöldököm, akkor kénytelen vagyok megmutatni, de ahhoz, hogy jól lássa Őviszálysága előbb a Kapitány testét kell szemérmetlenül kitárnom előtte. Hát leteszem az eszközt, de csak, hogy a démon elé sétáljak, megragadom térdei alatt a lábát, s felhúzom őket, annyira magasra, hogy a rés, amibe bekívánom helyezni a hideg fémet könnyű, szabad préda legyen. Kiszolgáltatottsága ellen tiltakozik, csörgeti a láncokat, de kap még kettőt a térdeire, hogy ebben a pózban fixáljam. Testén az izmok összehúzódnak, mintha azzal bármit is meggátolhatna, kitárt combjai közé guggolok a kis szerkezettel, hogy vállaim felett a Lord jól láthassa a műveletet.
- Én a helyedben inkább lazítanék...- jegyzem meg, ahogy a réshez érintem a fémet kissé megugrik, bár aligha azért mert hideg. Nincs próbálgatás, nyakáért nyúl kezem, hogy ha már ennyire ugrál, akkor testét húzzam rá a szerkezetre, mely bele is kerül. A fém nem csúszik könnyen a száraz belsőben, de utat hasít magának, s az elpattanó belső vérrel könnyíti meg a szerkezet behatolását. Vér csorog alsó feléből, lassan próbál kipréselődni a körte mellett, hogy csíkot húzzon a padló felé. Már ez is elég fájdalmas, a Kapitány teste ívben feszül, teste próbálja kipréselni magából az idegen tárgyat, mert a test már csak így működik, hogy küzd az ellen , ami nem a megfelelő helyre való, de én nem hagyom, hogy kiküzdje magából a szorgosan dolgozó izmok hada. Tekerek a szerkezeten, nem kegyelmezve, mely még jobban feszítí belülről, még több vért fakasztva, lassan tágítva a Kapitány testét.
- Így működik. – pillantok hátra a vállam felet, a ruganyos test sem képes ily gyorsan követni a növekedést, hallani, ahogy szakad belül, míg a visítás és kapálódzás szüntelen, remeg a láncokon. Pedig ebbe még nem halt bele senki. Most hozzám fohászkodik, mantraként vinnyogja, hogy szedjem ki, húzzam ki, hogy ne tekerjem! Így lettem én az ura, hogy gyönyörködöm az elém táruló látványban.







reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 04, 2020 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A bukott kapitány
Beelzebub & Belial
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kapitány arcára állandósul a fájdalom. Maga sem tudja, melyik csonkított testrésze felől érzi leginkább, hogy a keletkezett szűnni nem akaró kín, mindjárt megőrjíti őt. Gondolatait nem látom, nem vagyunk eme képesség birtokában, hogy olvasni tudjunk benne, de fogadni mernék, cikázó gondolatai között felmerül az is: ennek nem lesz vége soha! Ha gondolatát szavakba ölthetné, megnyugtató válaszként annyit felelnék: barátocskám, nyugalom, egyszer elmúlnak a véget nem érő percek. De nem akkor, amikor ő akarja, hanem amikor én és kínzója úgy döntünk eleget szenvedett.
Szétnyitott mellkasa tárja elénk lelketlen valóját. Se nyelve, hogy beszélhessen, se foga, hogy harapni tudjon. Elkerülhetetlen végzetét is csak fél szemmel figyelheti, párja italom tetején lebeg, mint egy eltévedt csónak a tó közepén. Nem kérek sokat csak egy mosolyt, hiszen nem is olyan rég telibe nevetett és könnyedén hangoztatta, letaszít helyemről. Hol van most az a büszke vigyorod, Kapitány? Testrészei fogyatkoznak, csorbulnak, fekete vére hatalmas tócsává nőtte ki magát lábai előtt, de makacssága kitart. Bosszantó az ellenkezés. A férfi erősen szorítja össze ajkait, így mond szavak nélkül ellent akaratomnak, de egy jelentőségteljes pillantásom a Mohónak és ő tesz róla, hogy az a mosoly szélesre nyúljon a démon arcán.
-Igen, erről van szó. - gúnyosan vigyorodom el a fogatlan kapitány arcát figyelve.
-Jobban örültem volna, ha önszántadból teszed. - jegyzem meg a démonomnak és egy kis játszadozásra hívom a Falánkot. Megadom neki az esélyt, hogy eszközt és testrész válasszon a következő körhöz. Vagy mondhatnám úgy is, szabad kezet kap Beelzebub, aki gonoszul felnevet és démoni kacaja semmi jót nem ígér. A kapitány kérlelően néz felém - fogjam vissza, állítsam meg, eszembe sincs. Most szánalmasabb mint eddig bármikor. Hevesen a fejét rázza, mintha csak előre tudná, hogy a Torkos pajtás mi mellett dönt majd.
-Már késő. - mondok csak ennyit, míg a kínzómester kiválasztja a következő játékszerét, amit csak kínok körtéjének neveznek.
-Nincs ellenemre, hisz mondtam, azt választod, amelyiket csak akarod. - erősítek rá egy elvetemült vigyor kíséretében, zöld utat adva a kis fémeszköznek.
-Úgysem láttam még élőben, hogy működik. Ez egy remek alkalom, hogy a jó Kapitány prezentálja. - gonosz pillantásom a félszeműre vetül. A férfi teste már a tárgy látványától összerezzen, idegesen mocorog, próbálja hátsóját szorosan összezárni és olyan közel simulni a falhoz, amennyire csak lehet és láncai engedik.
-Szegény bolond. - ingatom meg a fejem felesleges erőfeszítéseit látva. Ez rajtad úgy sem segít.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next







Gyomromban érzem a Kapitányt, körül öleli az emésztő szerv,  savval marja fel szinte azonnal, hogy se híre, se hamva ne maradjon bennem, s a bendőm panaszkodva, nyűgösen kordul, hiszen neki már így is elnyújtott az előjáték. Még egy kicsit türelemre intem, hiszen, van valami gyönyörű a kőpadlón koppanó fogak sokaságának látványában, ahogy véres csont gyökereik hiába kapaszkodtak a húsba, mégis talpam alatt végzik a metszők és őrlők. Kopp-kopp. Különös szólamú, furcsa ütemű zápor, melyet a Kapitány tesz még kívánatossá, mikor gurgulázik torokhangon, ahogy a fogó újra és újra a szájába furakszik, s véres nyála kiömlik ajkai közül. Ahogy nyöszörög, ahogy ordít minden egyes foghúzásnál, pedig gyötört hangszála szinte már képtelen hangot adni fájdalmának. Minden fognál megrándul a lánc, keserveden zörgeti, kapaszkodva a gondolatba  hogy most talán engedni fognak a kíméletlen szemek, legalább ők megkönyörülnek rajta, ha más nem is ebben a teremben, de csörgésük inkább gúnyos, mint szánakozó. Hiú ábránd, hogy eresztik, hiszen itt minden a szenvedését várja. S hiába marja a fém fogót fogaival, azon csak csikorognak törnek a csontok, magának árt vele, mert törötten nehezebb kivésni őket a helyükről, s harap a fogó is újra meg újra, amíg nem jelenthetem a Lordbak, hogy végeztem. Bár előtte jól megtapogatom a sajgó, vérző ínyt ujjaimmal, hiszen immár nem marhat rám sebet, s hiába zár rá az ujjaimra, az a vére nyáltól síkosan csúszkál tapogatódzva a száj belsőben, befúrom ujjaim végét az üresen tátongó lyukakba, hiszen minden lyuk arra vár, hogy betömjék, hogy kitöltsék. Csak akkor mozdulok, mikor Lord szavait hallom, aki mosolyt kér, de a Kapitány csak még szorosabban préseli az ajkait. Hát semmiből nem tanul? Mögé lépek, hogy ne takarjam el a látványt, ujjaim kampóként akadnak szája szegletébe és húzzák, feszegetik szélesre, hiszen vagyok olyan hiú, hogy művemet mutogassam, szemérmetlenül kitátva, hadd lássa a Lord is a fogtalan szájat, melyben a nyál és a vér bőven ömlik ki a kényszeresen kitátott ajkak közül. Hátulról simulok hozzá a Kapitányhoz, elégedettségem lélegzem bőrére, s megrészegültem szenvedésétől, hát rányalok tarkójára, amitől úgy ugrik meg  mintha izzó vassal cirógattam volna meg a bőrét, hogy felperzseljem, szénné égessem húsát. Olyan édes...
Az ellenszegülést azonban a Lord a maga módján értékeli, teszem hozzá jogosan, dehát a Kapitány úgy tűnik már nem tudja, hogyan járjon Ura kedvében, hogy megkímélje magát a továbbiaktól.  Nevemet hallva kikukkantok, hogy a Lordra nézhessek, aki bár jól mulat, de nem tűnik boldognak a sok ellenszegülés miatt. Elvigyorodom szavaira, hiszen most is játszunk, de neki dőlök a démon testének és érdeklődve hallgatom a Lordot.
Kacajom semmi jót nem ígér, hiszen tudom mitől tart a legjobban a Kapitány, valahogy még a démonok nagy része is berzenkedik a gondolattól, hogy testének szentélyébe dolgok kerüljenek. Talán a megaláztatás miatt, talán másért, de attól, amitőm félnek csak még kívánatosabbá teszi azt tenni velük, hát ijedten figyeli, ahogy a kínok körtéjét emelem a magasba, jól láthatóan tekergetem, hogy szétnyíljon már-már ijesztő nagyságra. – Lehet ez? – kérdezem azért, mert egyértelmű, hogy mit fog tágítani. – Vagy nem szívesen néznéd végig, ahogy elveszíti a szüzességét? – mert valahogy egyértelmű, hogy a Kapitány nem szereti hátulról, bár emiatt nem ítélkezem, hiszen nem Bujaság vagyok






reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A bukott kapitány
Beelzebub & Belial
[You must be registered and logged in to see this image.]
A falánk egy pillanat alatt örök szótlanságra ítéli az árulót. A nyelv egy másodperc töredéke alatt szakad ki a szájüregből és helyét a démon sötét vére tölti meg. A hirtelen fájdalom üvöltésre készteti, de karcos kiáltása jól jelzi, hangszálai igencsak a végét járják. A démonpajtás jól láthatóan feje fölé emeli a nyelvet, majd száját hatalmasra tátja és rágás nélkül, egyetlen nyeléssel fogadja magába a kitépett testrészt. Már igen tekintélyes a vérveszteség, de a körülményekhez képest a Kapitány igen jól bírja, így semmi okunk perceket szentelni pihenésére. A démon nem adta könnyen a nyelvét, galád módon kínzója kezébe harapott éles fogaival. De hiába gyatra próbálkozása, a nyelvtépést így sem kerülheti el. Aki nem beszél szépen, az ne beszéljen sehogy se. Beelzebub teátrális mozdulattal nyújtja kezét felém, lássam milyen harci nyomot hagyott rajta a férfi fogsora. A fejemet ingatom rosszallóan ezen tettre. Micsoda pimaszság! Ezért megtorlás jár! Rövid megjegyzésem megerősítés lehet a Torkos számára, amit egy pillantással erősítek meg, amit az asztalon heverő csinos kis fogóra vetek. Az egyik legcélravezetőbb eszköz a probléma orvoslására. Oda vezetem a tekintetét, az övét és a félszeműét is. Hiába rázza a fejét az áruló. De bizony, de. A kapitány szorosan zárja száját, szint el is fehérednek ajkai az erőfeszítéstől. Egy újabb felesleges próbálkozás. Pedig a Mohó olyan szépen kéri szájnyitásra, de kérlelő szavait szemtelen mód figyelmen kívül hagyja. A férfi épp csak enged ajkai szorításán, egy apró rés, egy apró lehetőség, főtorkos felismeri az esélyt, majd a játékszere durván a szájba furakszik. A fogó egyik, majd a másik fog után mar. Satuként a vas közé fogja és kíméletlenül, gyökerestől tépi ki helyéről. Minden rántást egy gyötrelmes nyögés kísér. Szépen sorjában, míg az utolsóhoz nem ér, majd jelenti: Kész! Felnevetek gonoszul, és kacajom mögött elégedettség érződik.
-Kapitányom, villants Lordod felé egy széles mosolyt. - szólok a férfinak. Ez persze nem kérés volt. Látni akarom azt a foghíjas mosolyt. Az előzőek fényében nem nagyon számítok együttműködésre, így ha magától nem emelné fejét, hogy vigyorát mutassa, úgy tekintetemmel a kínzómestert venném célba, ösztökélje a démont kedve szerint engedelmességre.
-Nem tetszik ez az ellenkezés. - jegyzem meg inkább magamnak, mint nekik. Tekintetemet a plafon felé emelem, közben egy kortyot veszek magamhoz szemgolyós italomból, majd hirtelen kúszik ördögi mosoly arcomra.
-Beelzebub. - szólítom meg a démont, és közben kézfejét figyelem, amin a kínzott harapásnyoma éktelenkedik.
-Játsszunk egy kicsit. - sejtelmes vigyorral hívom játékra. A jómadarat párszor már kínzás alá vetettem, így - még ha nem is én okozok neki kínokat - sokat tud módszereimről, talán a következő lépésemet is sejtené, így úgy döntök, kicsit meglepem a drága jó kapitányt.
-Válassz egy játékszert és egy testrészt....amelyiket csak akarod. - adok neki szabad kezet, hogy ott kínozza és azzal, ahol ő szeretné. Veheti ezt a gesztust akár fájdalomdíjként is, kínzás közben szerzett sérüléséért. Ha a kapitányt eddig nem járta körül a haláltól való rettegés, most szavaimat hallva egész biztosan minden porcikájában érzi.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 9:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Felemelve a puha ízlelő szervet, alkaromon csordogál a vér, cseppekben hullik arcomra, de nem sokáig szemlélheti sem a Lord, sem a félszemű Kapitány, mert hagyom eltátott számba alá hullani, aztán rágás nélkül nyelem el. Hosszú nyelvemmel arcomat tisztogatom a vérétől, majd a kezemen is megnyalintom a sebet, melybe belefúródtak fogai, hogy meggátoljanak tetteimben. Ám, ahogy a halandók, a démonok is rendelkeznek bizonyos beidegződésekkel, a harapás ellen a legjobb módszer, ha nem kifele húzod a szájából, amire ráharapott, hanem mélyebbre nyomod. Akkor a teste és a feltétlen reflexek arra ösztönzik, hogy engedje el, bármire is sikerült ráharapnia, mert különben megfullad. A könnytől mocskos arcát nézem, melyet vér is áztatott már jócskán, s ő még mindig szitkozódni akar dühösen. Hát bölcsnek nem túl bölcs, remélem tényleg nem ő volt a Lord legélesebb kése a fiókban, mert akkor milyen lehet a többi? Kezem végig simít rajta, ám mivel kezem is véres , nem letörlőm megtisztítva arcát, inkább szétkenem rajta. A fészkelődésre épp csak hátra sandítok a Lordra, míg elpanaszolom, hogy bizony meg lettem harapva, s ezt nem feltétlenül díjazom, még  felé is tartom a kezem, hogy jól láthassa fogai által rám billogozott jelét, a seb jó mély satnya fogaihoz kepést, s újra és újra megtelik véremmel. Fájni nem igazán fáj, legalábbis annyira nem, amennyire az én szerető és törődő gondoskodásom fáj a Kapitánynak. Csak bosszantó, kissé talán sértő. A Lord egyetért velem, s szinte az arca súgja a megoldást, melyen újabb ádáz mosoly terül el, ahogy az eszközök felé fordul, s én követem a pillantását, ahogy a Kapitány is. A fogó fürdik hármunk figyelmében, míg én odalépve felemelem, s csattintok vele egy párat a levegőben, hadd hallja jól ezt a hűvös kíméletlenséget mindenki. A fogó könyörtelensége zene füleimnek, hogy felsóhajtva borzongok, míg értelmetlen szavakkal könyörög nekem a Kapitány. Nyilván megbánta már, hogy harapott, és még hogy fogja bánni, hiába szorítja össze ajkait, szinte szelíden csippentem szabad kezemmel ujjaim közé az orrát, megfosztva az éltető levegőtől. A pánikoló szív hangosan veri a taktust, szinte hallani lehet most a nyitott mellkasból zenélni.
- Mondd, hogy ááá...- tátom el én a számat, melyben rakoncátlan nyelvem megperdül, táncol, mint valami kígyó, mely játszadozva szaladnak végig tulajdon fogaimon. Amikor a Kapitány már nem bírja szuflával, szinte alig nyitja a száját, de én felismerem a lehetőséget, hát beleerőszakolom a szájába a fogót. – Ugyan már, olyan szépen kérem, hogy nyisd ki... – ráharap a fogóra is, hallom, ahogy csikorognak fogai a fémen. Nos, ha nem megy máshogy, akkor keresünk egy szájterpeszt, és egy pecket. A szemem, már keres is az asztalon, kutat, a láncok idegesen csörrennek, ahogy inkább magára terelné mégis a figyelmemet, mert aggódik, hogy találok valami ezerszer rosszabbat. Vajon mit láthat az asztalon, amitől ennyire fél? Végig vezetem a pillantásom néha rátekintve, míg szeme arra rebben, amerre riadalmának oka van. A körte alakú fémszerkezetet is ismerem, a kínok körtéjének hívját. – Nyugi, egyszer az is sorra kerül...- oszlatom el hiú reményeit, s végre megeredne a nyelve, már ha volna még, mozdul a fogó, hogy az egyik őrlőjére harapjon, míg kihúzom nagyon lassan, csavargatva, mintha nem akarna gazdájától elválni. Kihúzva a fogat, a veres húscafatoktól meg tisztogatom. – Ne még egyet...- s most nem zárja össze, mert amíg fogai hullanak, addig nem indulok új eszközért. S hagyom, hadd higgye, hogy megfeledkezem róla, amíg a fogai a hideg, véres kövön koppanva gyűlnek, sokasodnak, amíg a szájában nem marad más csak a puha íny ágy, s a fogsor helye. Beledugom szájába az ujjaimat, tapogatok, kutatok, forgatom. Így sokkal jobb, így sokkal.hívogatóbb ez a szájbelső már is, már szinte akármit bele lehet dugni veszélyek nélkül. – Kész. – jelentem azért a vállam fölött a Lordnak.





reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 14, 2020 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A bukott kapitány
Beelzebub & Belial
[You must be registered and logged in to see this image.]
Még alig érte bántalom, a játék még csak most kezdődött. Lábából egy életlen kés nyesett egy nagyobb darabot, egy kampó vájta ki félszemét üregéből és egy szike hasított végig mellkasán, hogy utat nyisson a kalapácsnak, ami csontjait zúzva, bordáit szétfeszítve mutattam meg démoni belső valóját. Szétfeszített mellkasát kémlelem. Sötét szívét a rémület dobálja hevesen. Négy egyszerű eszköz, de ha az asztalt szemléli megmaradt szemhéjtalan, saját vérétől homályosult tekintetével jól láthatja hogy még számos eszköz hever ott arra várva, hogy testéből vágjon, szúrjon, nyessen egy-egy darabot. Szájára veszi Isten nevét és a segítségét kéri. Méltatlan a könyörgés egy démontól, főleg ha rimánkodása nem a Nagyurunkhoz szól. Még, hogy Isten... Nyelvéért nem kár. Félre többet nem beszél. Több közlendője felém már nem lehet, elmondott mindent amit akart, az esélyt legalábbis megadtam neki. A szitkaira pedig akkor sem szánnék több időt, ha nem lenne jobb dolgom, csak átkozódását hallgatni. A Falánk nekilát, hogy megszabadítja a szemtelenjét a rakoncátlan húsdarabtól. A kínzómester benyúl a szájüregbe és a démon nyelvét ujjaival rabul ejti. De nem adja magát könnyen, fogaival durván harap, Beelzebubon mégsem fog ki. Beláthatta volna már a drága kapitány, haszontalan minden erőfeszítés, amit ellenkezésre szán. Jobban jár ha könnyen adja magát, de ahogy a halandók, makacs népség a démon is. Küzd, amíg csak lelhet. A nyelv könnyen szakad ki a helyéről és mint egy győzelmi lobogót, Beel úgy emeli fel a magasba, hogy jól láthassam, áruló démonom újabb testrészt vesztett. Miközben démonom fájdalmas üvöltésétől zeng újra a terem, elégedetten kúszik végig arcomon a gonosz vigyor jelét adva, hogy élvezem a produkciót. Székemben fészkelődöm egy keveset, hogy még kényelmesebb pozícióban láthassam a folytatást. A férfi szájából sötét vér ömlik szája teljes széltében, végig folyik állán és nagy fekete cseppekben egyesülve hullik a lába alatti alvadó tócsába. Keservesen nyöszörög és bár az ösztöne beszédre késztetné, de a hiányzó testrész miatt csak érthetetlen torokhang hagyja el a száját. Mégsem kellenek szavak, hogy tudjuk mit próbálna elmondani nekünk. Gondolatai arcára vannak írva....szitkozódna a nyomorult.
A Mohó száját húzva jegyzi meg, nincs kedvére a fogazás.
-Én sem díjazom... - osztozom az ellenérzésben, miközben sötét tekintetem lassan, jelzés értékűen a kínkészletre vándorol. Mintha csak azt mondanám ezzel, barátom, tegyél ellene. A kiláncolt démon elcsendesedik, kínjaival küzdve feszülten figyel. Ő is követi a játékszerek felé sikló pillantásomat. Milyen bizarr, pincehelyiségünk parányi ablakán beszökő fáradt fény pontosan egy rozsdás harapófogóra, a tökéletes jelöltre vetődik. A szerszám, mintha csak magától jelentkezne a feladatra, hogy kapitányom fogait egyenként mozdítsa ki helyéről. Ha tudna beszélni, talán még Beelt is megszólítaná. Válassz engem! A démonpajtás farkas szemet néz a fogóval. Mivel hallását még nem érte károsodás, az előbbiek fényében nem nehéz kitalálnia, mi következik ezután. A fejét rázza tiltakozásként és könyörgően tekint kínzójára, kegyelmet remélve tőle.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 12:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next







Néha vigyázni kell azzal, hogy mit kíván valaki, még akkor is, ha az illető démon. Erről tanúskodik a Kapitány a láncon, kinek egyik szeme már a Lord poharából szemléli a világot. De most minden figyelmünk az övé, s ha úgy vesszük a kínterem éke, hiszen őt méltatjuk árgus figyelemmel, még a Lord is őt nézi, alávetve magát bájának, pedig biztosan lenne más dolga is. Jobb aligha... Bárhonnan nézzük ez is egy fajta hatalom, de meg is kell fizetni az árát ennek is, mint mindennek, ahhoz, hogy továbbra is benne gyönyörködjünk, kíntól torzult arcán élvezkedjünk, még többet kell adnia. Még többet. De az adakozás egyetlen démonnak sem erőssége, hát én dolgozom rajta, hogy továbbra is érdekes maradjon. Mert az érdektelenség most a legrosszabb ítélet, ha a Lord elunja a nézelődést, s felemelkedve kényelmes székéből távozik, az azt jelenti, hogy kettesben marad velem. Velem, aki bár élvezi a szenvedését, de közönség híjján sokkalta előbb véget érne, s bár a gyorsaság miatt kíméletesebbnek tűnik, egyáltalán nem az, hiszen én szívesen játszom az étellel. Amíg a Lord itt van, addig akad számára remény, melybe kapaszkodhat elméje, hát alig halható gyötrő hangon kér könyörületet, amit persze nem kaphat, de esély van rá, hogy a Lord meghallja a hozzá fohászkodó szavakat. Tán megenyhül, bár ezt valahogy kétlem, de a szolga ismeri igazán jól urát, én itt csupán vendég vagyok, akit vacsorára hívtak. Kettesben azonban csak nekem rimánkodhatna, de az én fülem süket az effélére, mert engem nem bájol el a bálványimádás, az ezzel járó hatalom. Hidegen hagyott mindig is, csak a táplálkozás érdekel. A Lord érdeklődése most az élet, mely bár szenvedésekkel teli, kínokkal szegélyezett kálvária menet, de unalma halált jelent pusztán. S nem szép halált, hiszen nem azért hivatott engem, nem azért tesztelt, hogy könnyed, kíméletes halált szánjon az árulónak.
A méltósága megtörik, elroppan, feje lehanyatlik, mintha ereje sem volna tartani, pedig még csak egy szemet, s egy szemhéjat veszített, de az én kezem szorgos, a szike bőrt hasító éle ígér még több élvezetet, mely neki gyötrelem. A kérdésre elvigyorodom, s ettől rezzen össze igazán, hiszen a penge élés vágás fájdalma, csak később érkezik meg hozzá. Szeméről lenyalogatom a vért, élvezkedő sóhajjal, nyelvemmel csettintem el elégedettségem az íz miatt, de a kezem tovább dolgozik.
- Csssss, majd megtudod. – de ettől sem lett sokkal nyugodtabb, sőt szaporábban kezd verni a szíve, a szív, amit nem sokára megnézhetek magamnak, ahogy a Lord is.
Feltárul a mellkas, a kifeszegetett bordák már nem rejtik szemérmesen, sem az áruló, hevesen dobogó szívet a reszketeg, lélegzetért ziháló tüdők ölelésében. Úgy üvöltött, ahogy csak bírt, ameddig rekedtté nem vált a hangja, amíg volt még benne elég erő, de a szép sikoly érdessé vált, reszelőssé az erőltetéstől. A dobhártyámon visszhangzott szólama, fülemben csengett, míg megérintettem az érett gyülmölcsre emlékeztető szervet. Aztán félre állok, hadd szemlélje meg a Lord is a művet, aki alig lélegzetével szólongat egy másik teremtőt, aki szintén nem kegyesebb, mint a mi Urunk, hiszen megalkotta a jót, s a rosszat is. Eltorzult lehet az az Atya is, tébolyult, s ő sem fog segíteni rajta. Senki nem segít, mert a mi szavainkra aztán igazán süket az Isten.
- A sokktól lehet és a vérveszteségtől. – jegyzem meg megrántva a vállam, de ha vágjam ki, akkor én kivágom. Hát közelebb lépek, ujjaim bekúsznak az ajkai között, a fogai mellett, hogy a simaklós ízlelő szervet megragadjam, mint kígyót a fészkében. Fogai összecsattannak de hiába mar belém, hosszú éles karmaim a torkára csúsznak, hogy öklendezve engedjen. Kifelé húzom a kezem, ujjaim között tartva nyelvét, s nem segítek karmaimmal leválasztani, inkább kitépem, kihúzva a magasba emelve mutatva a Lordnak.
– Harapni még tud, csak nem szeretem, ha fogaznak. – húzom el a szám, ha nincs kérése a nyelvvel kapcsolatban, akkor beteszem a szíve mellé, hozzá dörgölve, mintha saját magát ízlelhetné, aztán hátra hajtva a fejem, eltátom a szám, hogy lecsússzon a torkomon.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A bukott kapitány
Beelzebub & Belial
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyik vagy mindkettő? Tűnődöm válaszomon. Melyik lehet gyötrőbb kapitányom számára? Ha csak a fél látásától szabadíttatom, vagy ha teljes vakságba taszíttatom a nyomorultat. Bár felettébb csábító, hogy mindkettőt kinyesse a kampó, mégis csak félmunkát kérek a Falánktól. Az áruló szeme a kezemből hamar a borospoharamban landol, és ahogy a benne lévőnedűt lötybölöm, úgy bukkan fel és alá a szemgolyó. Mint fulladozó hajótörött a háborgó tenger hullámai között. Kérésemnek nincs különösebb jelentősége, csak a magam számára ad okot egy elégedett vigyorra. A démonom most fürdőzhet a lordi létbe, bár úgy hiszem, nem igazán ebben a formában gondolta.
A testének fogyatkozását egészen közelről érezheti, látnia nem feltétlen kell. Jegyzi meg a kínzómester, és szavaival aligha vitatkozhatok. Egy bólintással jelzem is egyetértésem.
-De látni és érezni egyszerre...- szélesedig elvetemült vigyorom.. - ...milyen szép is az érzékek összjátéka. - teszem hozzá kicsit ábrándosan, poharam a számhoz emelem és magamhoz veszek egy kortyot, kicsit sem zavar, hogy kapitányom szemgolyója ott bukfencezik benne. Az árulót arra ítélem, hogy figyelemmel kísérje saját büntetését, ha már csak a fél látását vetettem el a Falánkkal. A férfi viszont megmakacsolja magát, megmaradt szemét lehunyva, szorosan zárva tartja. Talán így akar menekülni a valóságtól? Esélye sincs rá! Milyen ostoba gondolat. Szemhunyását sértő szemtelenségnek veszem és utasítom a Mohót gondoskodjon róla, hogy démonpajtásunk kizárólagos figyelemmel méltasson. Egy pillanat műve az egész, a szike könnyedén varázsol arcára állandó tekintetet. Felnevetek vérben úszó arcát látva. Az üvöltése újra bejárja a terem mind a nyolc szegletét.
-Nee, könyörgöm...neeee... - zokogó, elcsuklott hang tör fel a torkából. Szégyenletes viselkedés. Hova tűnt az a hatalmas rendíthetetlen büszkeség? Talán a szemére folyt sötét vér miatt vagy talán a kínzó fájdalom, amit kikapart szemgödre miatt érez, egy pillanatra lankad figyelme, feje kicsit lecsuklik, és csak akkor rántja fel ijedtében, mikor mellkasa tájékon éles, gyötrő érzéssel hasít végig a szike. Végigszelve őt, bőre mögül előbuggyan a sötét vér, ami testén végigfolyva hatalmas tócsává érik lába alatt.
-Mit...mit csinálsz? - hőköl fel a démon és szemhéjatlan szeme majd kiesik a helyéről, mikor meglátja a kalapácsot kínzója kezében. Úgy nyílik szét mellkasa, mint ahogy a ruhás szekrénye ajtaja. A székemig elhallik az inak szakadása, a bőr hasadása, tisztán kivehető a csontok ropogása, azok jellegzetes reccsenő hangjai, annak ellenére is, hogy a démon folyamatosan üvölt a fájdalomtól, bár egyre rekedtebbnek tűnik. A hangszálai talán kezdik feladni a szolgálatot. A pajtás belső valója tárul elém. Hosszan rajta tartom tekintetem, minden egyes lüktető belső részt alaposan figyelemre méltatok. Pillantásomat elvetemült mosolyom követi, egyértelmű jelzésként üzeni, hogy kedvemre való a látvány. Az áruló jó úton halad a méltó büntetés felé.  
-Istenem...- nyöszörgi fájdalmasan, félig talán már nincs is eszméleténél. Még ha Lucifert szólítaná megváltásért, de hogy pont a tollasok atyjához fohászkodik? Mélyre süllyedt a kapitányom. Hiába ejti ki Isten nevét, a vén szakállas egészen biztos nem nyújt neki segítő kezet, főleg a maga fajta söpredék démonfattyak számára.
-Vágd ki a nyelvét is...csak félrebeszél.... - szólok a Falánknak.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Beelzebub


Pokol, Északi Régió, Vörös partvidék (18+) Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 08, 2020 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next







A Lord parancsa szinte kívánság a számomra, bár nem értek egyet, hogy csak egy szemét vájjuk ki. A vakság átok, a látás hiányától a többi szerv kiélesedik, a hús marcangolása szinte beleordít a fülekbe a szakadás hangja, ráadásul  az ismeretlen mindig ijesztőbb, ha nem tudjuk mi vár ránk, nem tudunk felkészülni sem ellene. De én úgy játszom, hogy a Lordnak tessék az előadás, hát csak egy szemét ejtem tenyerébe. Kissé érdeklődve figyelem, ugyan mihez kezd vele, hiszen nem él az énféle élvezeteimnek, egy szem aligha jó másra, vagy megaszalja és a nyakában fogja hordani? Mégis a poharában köt ki, mit valami díszítő elem, bár ez én véleményem, hogy a szem nem javít a tökéletes minőségű italon. Ahhoz a szem ízetlen. Javasolhattam volna mást, de hát minden ízlés dolga, s csak fél szemmel szemezek én is a pohárban úszkáló, fogó kivájt érzékszervvel, mikor a bor háborgása minden mozdulatnál, ide-odalötyögteti.
- A testének fogyatkozását egészen közelről érezheti, látnia nem feltétlen kell. – rántom meg a vállam, ám mégsem akad a kampóm a még teli gödörbe. – úgy zihál a Kapitány, hogy gyönyörködve figyelem ajzott mellkasának emelkedését és süllyedését, ahogy izzadságtól gyöngyözik húsa, vére lecsorog testén. Mély levegőt veszek, hát ki tudna ennek ellen állni? De nem néz rám, amikor közelebb mozdulok, szemét erősen szorítja össze, mint halandó gyermekek, ha félnek. Pedig nem vagyok én rémség, kiről mende-mondák szolnak, s rémmesék. Csak egy démon, mint ő. Hogy lehet egy ennyire szánalmas lény Kapitány? Megkérdezném a Lordot, de inkább a szemét próbálom kifeszegetni, amit csak meg szorosabbra zár.
- Miért is ne? – jegyzem meg a Lord szavaira, hiszen ha már kegyeskedtünk meghagyni a szemét tessék rám figyelni, ennyit igazán elvárhatok, nem? Milyen udvariatlan, de a szike gondoskodik róla, hogy szemhéjtalan szeme immár tágra legyen zárva. Bár a vérfüggönytől aligha lát, bármit is, de azt kegyesen letisztogatom, hogy újra jól láthasson. Vérétől maszatos ajkaim, vigyorra húzódnak, ahogy végre rám fókuszál. – Nem elájulni! – s a szikével felhasítom mellkasán a bőrt, gyomrától egészen fel, ipszilonba  fejezve be a kulcscsontjánál. Leteszem a szikét, amíg kézzel lehántom az irhát, két felé nyúzom a bőrt, ami néha inkább szakad, mert nem segítek rá az éles pengével. – Arra gondoltam megnézem, hogy milyen egy áruló szíve...- jelentem, de ahhoz a bordakosarat, a szegcsontnál el kell törni, hogy minden bordáját kifeszegessem a helyéről eltörve, hogy kitárulkozva jól láthassa a Lord is, hogy még ennek a démonnak is van ám szíve, ami szaporán ott dobog a rendeltetési helyén  de előbb vésőért és kalapácsért nyúlok és a szegycsonthoz illesztem. Lendül a kezem, de óvatosan ütök, hiszen nem akarom elérni a szívét, csak feltárni, mint holmi kincset. Egy ütés ehhez nem lesz elég, kettőtől már hallani a repedő reccsenést, három nyit utat. Leteszem a kalapácsot, hogy kézzel törjem a lengő bordákat, majd a többit, kifelé, hogy úgy nézzen ki mint akinek mellkasából kitört valami rémség. A vértócsa lábam alatt melengeti talpamat. Aztán amikor végre megpillantom a szívet, megérintem, mint valami tiltott gyümölcsöt, hogy tenyeremben érezzem lüktetését. A Kapitány azonban már ordítani sem képes, tiltakozó mozgása vergődés helyett csak lágy ringás. Kicsit félre állok, hogy a Lord is szemre vehesse.
– Azt hiszem egy kis pihenőért a lelkét is eladná. – ha lenne a nyomorultnak, de nincs, én pedig élvezettel nyalogatom, szopogatom véres ujjaimat.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6