Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Saldivar-kúria VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 12:48 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 12:35 am
Következő oldal


Terribly Lost In Darkness
────────────── ──────────────
@Athlan - szószám: 356 - Megjegyzésem: -
Ki hinné el rólam, a törékeny halandóról, hogy angyali méghozzá arkangyali vér csörgedezne ereimben? Ha nem mutatnám meg szárnyam, senkiben se merülne fel. Rákérdezett, mivel érdemeltem én ki ilyen rövid pórázt, mint valami óvni való, milliárd dolláros házi kedvenc, hogy még itt is árgus szemmel figyelték miden rezdülésem. Bizonyos szempontból igaza van, alig volt saját életem, amióta Zachriel felajánlotta, hogy védelmezne. Akkor még nem sejtettem, hogy évekkel később még két Gabriel párti angyal csatlakozik hozzá, és ha bárki kívülről szemlélte volna a két éve történteket, nos… bizonyára azt hinné, ez valami vicc.
Én is annak hittem, és mégis, Forthan és Zebulon az életem részévé váltak.
- Valóban nem az, néha legszívesebben fognám magam és lelépnék, de tudom, hogy nem ezt érdemlik – biccentettem a fiúk irányába. – Ahhoz túlságosan sokat jelentenek már nekem, hogy csak úgy megtegyem.
Azt már csak gondolatban tettem hozzá, hogy valószínűleg nem is sokáig maradnék életben nélkülük, tekintve a nagyon hiányos harci tudásomat, hisz nem arra az életstílusra rendezkedtem be, amikor tanulmányaim végeztem. Egy seregnyi könyvvel aligha lehet megmenteni az életünket. Maximum, ha jókor és jó helyen találok fejbe velük egy halandót, de akár egy egész könyvespolc rájuk borítása is kellő hatást képes gyakorolni.
Csak jól kell időzíteni hozzá.
- Erő, bennem? Van humora – nevettem fel halkan. Még hogy énbennem erő? Ki van zárva. Hol voltam én az angyalokhoz képest? De még emberszemmel nézve is egyszerű léleknek bizonyultam, és ehhez hasonló, egyszerű emberi életre vágytam. – Ki vágyna a Pokolba?
Ha a szeretteivel nem lehet együtt, fejeztem be elmémben a gondolatot, s Zachet kezdtem keresni szememmel. – Amikor maga a Föld vált azzá.
Hagytam, hogy vezesse a fiatalember a táncparketten, s követtem a zene kellemes, lassú ritmusát. Ezt még én is kibírom, ám ekkor olyasmi információ került birtokomba, amire valahogy nem vágytam.
- Tartottad volna meg magadnak – fintorogtam. – Nincs kedvem az ilyesmihez ma.
Elrontotta. Miért kellett kikotyognia, hogy ő egy démon? Zach látta csalódottságomat, és pillanatnyi mérgemet is.
Semmi baj, Nannie. A lényeg, hogy nem mert bántani.
E-le-gem van! Miért kell mindenhol ott lennie a természetfelettinek, Zach?
Gyere, menjünk haza, pihenten sokkal jobb lesz.
Lehet számomra is egyszer tényleg olyan, hogy haza?
Lehet, ha ezt szeretnéd, megoldjuk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 21, 2020 3:56 pm
Következő oldal


Sophia & Athlan

"Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség,
S titokzatossá bűvölt a sötétség -
A sejtelmes, az ismeretlen."
Igyekszek magamra erőltetni némi komolyságot, s nem telibe röhögni ezt a leányzót, de hát ez borzalmasan nehéz, mikor abból az átkozott, hamis könyvből példálózik. Ajkaim enyhén megremegnek, de egy köhintés kíséretében sikerül visszanyelnem a röhögést. Ha tudná, hogy démon vagyok, talán még ő is jót derülne ezen. Ellenben a következő szavai gondolkodóba ejtenek, mire akaratlan magam köré kell néznem.
- Nahát, minek köszönhető ekkora védelem? Azért az sem túl gyakori, ha egy leányzónak ennyien figyelik a lépteit. Nem zavaró? Mármint úgy értem, hogy rendben, biztonságban érzed magad mellettük, meg minden... De azért a személyes tér hiánya nem lehet túl jó. Bár, nem vagyunk egyformák. - s ezzel le is zárom ezt a témát. Én nem tudnám elviselni, ha mindig lenne valaki körülöttem, hiszen túlságosan nagy a szabadság utáni vágyam. Persze, ha valaki gyenge, akkor azért átértékelődnek a dolgok.
- Félig ember... Hmm. - húzom összébb szemeim, ahogy végigpillantok Sophián. Majdnem a homlokomra is csapok, mikor érkezik a felismerés, hogy ez a kisasszonyka bizony angyali vérrel is rendelkezik. Valószínűleg ezért ez a nagy védelem, s ezért félt annyira az az ostoba angyal Raphael haragjától, aki kiadta neki a parancsot, hogy mindenáron legyen a nephilim mellett. Talán Raphaelt sokkal szorosabb szálak fűzik Sophiához? Csak nem... A lánya?! E gondolatra még a szemeim is elkerekednek egy pillanatra. Remek, Athlan, megint mibe sikerült nyúlnod...
- Talán még nem jöttél rá, hogy milyen erők lakoznak benned pontosan. Ha tudnád biztosan, mire vagy képes, talán nem akarnál ember lenni. - ám ezek csupán feltételezgetések, hiszen Rubyban is például rengeteg kétség és félelem volt. Ki ő valójában, elfogadnák-e, ha kiderülne, melyik oldalon áll pontosan... Hiába, nem lehet könnyű isteni lénynek lenni úgy, hogy kikövezett út vezeti őket a Pokolba. Ám ez már a nephilimek baja, s én nem akarom magam beleásni ezekbe a dolgokba. Raphael egy híres angyal, s nekem nincs szándékomban bármiféle jelét adnom annak, hogy egyáltalán létezek. Jobb meglapulni, s tartogatni az erőmet azokra az időkre, amikor majd meg kell mutatnom magam.
- Akkor hát... - nyújtom a kezem a lány felé, s ha elfogadja, akkor elkezdem őt húzni a bálterem felé, ahol már több pár lassúzik egy felettébb nyálas és romantikus zenére. Kezem a leányzó derekára csusszan, közelebb húzom magamhoz, s megfogom a kezét. Lassan kezdek mozogni, s egy-két perc után egészen közel hajolok hozzá. Ajkaim súrolják a tincseit, s halkan súgok a fülébe.
- A védelem ellenére úgy tűnik, hogy sikerült mégis rossz helyen mászkálnod, nem igaz, angyalkám? - ekkor megperdítem, s kicsit a táncparkett széle felé kezdek vele sétálni. Úgy mozgok, hogy bemenjünk egy nagyobb növény mögé, hogy kissé takarásban legyünk. Ha nem húzódik el tőlem, akkor pedig enyhén a falhoz tolom, s közelebb simulok hozzá.
- Azért küldtek, hogy levegyem rólad a rontást, ami itt kering valahol bent... - bökök a mellkasára, s hirtelen elkezdek suttogni a fülébe egy érthetetlen nyelven. A hangom elmélyül, s az ige végén Sophia nagy megkönnyebbülést érezhet, mintha teljesen megtisztult volna. A rossz kedv, fáradtság, s hasonló negatív dolgok eltűnhetnek belőle.
- Kerüld el messze a démonokat, nem mindegyik olyan barátságos, mint én. - kacsintok felé, végül elhúzódok, s meghajolok. - Viszlát, szépségem. - ajkaim csókban csattannak kézfején, majd hátat fordítok neki, s mint aki jól végezte dolgát, megindulok a kijárat felé. Nincs itt már maradásom, s a tény, hogy Raphaelnek talán több köze is lehet ehhez a lányhoz, mint kellene, még inkább eltántorít ettől az egésztől. Kifelé menet szórakozottan biccentek az őröknek, kiknek arcára hamar egy megkönnyebbült ábrázat telepedik.
- Mondtam, hogy nem csinálok bajt... - intek nekik, aztán szép lassan eltűnök az utca végén. Dolgom van még északon, kár lenne tovább pocsékolni az időm bárhol.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 10:38 pm
Következő oldal


Terribly lost in Darkness
Athlan & Sophia
──────────── ────────────
« taggeld; @valaki • Szószám; passz • Zene; nincs»
- Valóban nem árt – értettem egyet vele. A pezsgőt kortyolni jól esett, végre elfeledkezhettem a fejem felett zajló angyali marakodásról, amit két nagybátyám rendezett. Meg még egy pár rokon is beszállt ebbe.
Irigyeltem a halandókat, akik tényleg közönséges, egyszerű emberek, és nem bűnös fogantatás eredményei melyet szárnyaim reprezentáltak. Nem véletlenül nem mutogattam, ha tehettem. Emlékeztettek, hogy milyen sors vár rám.
- Olyan, amilyennel nem terhelnélek egy ilyen szép estén – feleltem egy mosoly kíséretében. Szünet és hosszabb kikapcsolódás egy háború közepén? Szép az álom, de jobb, ha megtartom magamnak, és fejem ingatom erre. – Ebből nem tudom kihúzni magam csak úgy. Emlékeztetném, hogy járt Jónás a cethallal.
Ha művelt, olvasott, akkor simán rájön, mire céloztam.
- Üdvözlöm, Athlan – biccentettem, elfogadván a bemutatkozást. Az apró kézcsók váratlanul ért, picit meg is rezzentem, hisz a mai világban ezen szokások már igencsak kihalófélben voltak.
- Hasonlóképpen. – Eleve ellenséges időszakban éltünk, nincs ebben semmi meglepő. Az lenne a csoda, ha béke és nyugalom uralkodna a környezetemben végre, ha letelepedhetnék, ha egy kis álladóság költözne végre az életembe.
- Pontosan. Nála jobbat el se tudnék képzelni, hogy elkísérjen. Még van két őr velem, de őket is hagytam ma, hadd szórakozzanak, rájuk fér – a két segítőm még így is árgus szemekkel figyelt, hogy ha baj történne, azonnal közbe tudjanak lépni.
- Emberi ember. Mert nem vagyok az, csupán félig – ritkán vallottam be, hogy mi volnék, itt, ennyire jól őrzött helyen azonban biztonságban éreztem annyira magam, három, engem figyelő szempár mellett, hogy ne sejtsek bajt.
- Csak rövid időre. Lassan mennünk kell, jó, Sophie? Rád fér a pihenés – adott engedélyt Zach a táncra. Közben dühöse pillantott az úriemberre.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 4:42 pm
Következő oldal


Sophia & Athlan

"Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség,
S titokzatossá bűvölt a sötétség -
A sejtelmes, az ismeretlen."
- Azért nem árt, ha egyik szemünket mindig a tömegen tartjuk, s mindig gyanakszunk. Elvégre, ki tudhatta előre, hogy egyszer csak eláraszt mindent a sötétség, nem igaz? Talán ha előre próbáltunk volna gondolkodni, sok életet megmenthetünk volna. - mintha csak egy bölcs halandó lennék, úgy beszélek. Nem nehéz beleélni magam ebbe a szerepbe, hiszen a Pokolban töltött időm jó része elmélkedéssel és tanulással telt el.
- Ha nem titok, milyen munkát végzel, ami ennyire leterhel? Rád férne egy kis szünet, egy hosszabb kikapcsolódás, nem gondolod? - kérdem felvont szemöldökkel. Szeretek kérdezni és beszélni, eléggé kíváncsi természetem van, s bevallom, fúrja kicsit az oldalam, hogy miért fontos annyira ennek az angyalnak ez a leányzó, hogy képes volt érte alkut kötni. Ohh, és hogy mi köze van hozzá Raphaelnek.
- Ugyan, nem vagyok én ilyen görcsös. Maradjunk a tegezésnél, az közvetlenebb, már ha neked is jó így. - magamon is meglepődök, mennyire udvarias tudok lenni. Mondjuk sosem voltam az a démon, ki fajából adódóan mindennel és mindenkivel alpári és aljas. Sőt, kisebbségi komplexusaim sincsenek, hogy mindenkit a hatalmam alá vonjak. Néha sokkal többet lehet elérni szép szavakkal, mint erőszakkal. Igen, ezt én mondom, egy nyomorult démon!
- Örvendek, Sophia, az én nevem Athlan. - mikor nyújtja a kezét, megfogom azt, s ráhintek a kézfejére egy apró csókot. Picit tovább időzök ott a kelleténél, mert hirtelen különös érzésem támad, amit nem tudnék hova tenni. Talán Ruby körül éreztem ezt utoljára, ám egyelőre mivel nem tudom megfejteni, nem is agyalok rajta. Elengedem hát a kezét, s ajkaimat visszatapasztom a pohárra egy pillanat erejéig.
- Hozzászoktam az ellenséges pillantásokhoz. - emelem a kezem a magasba, ahol a kézfejemet s az ujjaimat is tetoválás fedi, épp úgy, ahogy az egész nyakam, s szinte mindent, amit a ruha fed. Ezek nem egyszerű varratok, hanem rúnák, melyekbe sok évszázadnyi tudás van ültetve.
- Azonban nem hibáztatom, én sem hagynám a húgom csak úgy magára, hogy minden idegen megkörnyékezze. Még szerencse, hogy itt figyelnek a biztonságra. - igen, ezért vagyok én magam is itt! Ironikus. Egy újabb korty pezsgő gurul le a torkomon, illetve gurulna, ha nem akasztanák meg azt Sophia szavai. Kissé köhögve és aprón a mellkasomat ütögetve térek magamhoz.
- Hogy érted azt, hogy teljesen ember lennél? - kérdem csillogó szemekkel és kíváncsian. Talán valamit félreértettem, de ha nagyon is jól értettem, amit mondott a kisasszony, akkor bizony kezd körvonalazódni a kép, miért lehet olyan fontos a biztonsága.
- Micsoda gondolatok egy fiatal lány szájából, egészen meglepsz. Ám igazad van, semmi sem történik ok nélkül, maximum eleinte nem tudunk annyira messze nézni, hogy meglássuk az értelmét. - biccentek bizakodóan, majd leteszem a kiürült poharam, aztán már lépek is odébb a lány kísérője elé. Állom a szúrós pillantásokat, s határozottan szólalok meg.
- Nem bánnád, ha elrabolnám a húgod egy táncra? - ekkor Sophia felé pillantok. - Persze, csak ha ő is szeretné. - nyújtom a leányzó felé a kezem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 1:28 pm
Következő oldal


Terribly lost in Darkness
Athlan & Sophia
──────────── ────────────
« taggeld; @valaki • Szószám; passz • Zene; nincs»
A fáradtság okát nem tudnám megmagyarázni. Az utóbbi napokban gyakran éreztem magam fásultnak és kimerültnek, talán ez az emberi oldalam hozadéka. Mit emberi, hiszen annyi közöm van csupán az angyalokhoz, hogy egy közülük az apám, felismerem őket, és van szárnyam, kész. Hova is gondoltam, amikor azt reméltem, hogy tartozhatok még közéjük?
Kissé megszédültem, talán a némiképp alkoholgőzös levegő a tettes, meg kellett támaszkodjam, ezért a falna döntöttem hátam.
- Nem hiszem, hogy ma bármi ilyen előfordulna – értettem egyet az újdonsült beszélgetőtársammal, bár kételkedtem benne, hogy csupán beszélgetni óhajtana velem ezen az estén.
- Inkább csak sok a munkám, és leterhel. Annyira nem szörnyű azért. – Végül is, tényleg nem az, hiszen még élek, és itt vagyok, nem is értem, miért csináltam a bolhából elefántot. Talán azért, mert fontosnak akarom érezni magam? Ez hülyeség, nem kéne, hogy így érezzek. Megvannak a saját szeretteim, akiknek elég vagyok úgy, ahogy vagyok.
Pontosan. Ideje felengednem, bár elég nehéz úgy, hogy nem voltam a toppon fizikailag. Ideje az alvás csodás, jótékony hatásainak is átadnom magam valamikor a közeljövőben, utána mindig majd kicsattantam a jókedvtől. Pláne, ha emberes életet éltem, és elfeledkeztem a fejem felett zajló dolgokról.
- Csupán udvariasság a részemről, hiszen még nem találkoztunk, hogy lenne merszem letegezni önt az engedélye nélkül? – szabadkoztam, amikor szememre vetette, hogy tán túl idősnek tartom egy baráti hangnemhez. Többnyire meg szoktam várni, amíg felajánlják, mert nem tudhatom, kit sértek meg, ha egyből tegeződéssel nyitnék.
- Persze – átvettem tőle a cigarettacsikket addig a kis ideig, amíg szerzett pezsgőt. Én a helyében nem dohányoznék, de ki vagyok én, hogy ítélkezzem felette? Azt inkább nem akartam tudni, mire gondolt alternatívaként búfelejtésre, néha hálát adtam érte, hogy a gondolatolvasás és elmemanipuláció, meg egyéb finomságok nem öröklődtek rám atyai oldalról.
- Sophia – mutatkoztam be, kezemet nyújtva, hogy eleget tegyek a formalitásoknak is, és tiszteljem meg, ha már ő megtisztelt társaságával.
- A kísérőm, akit ennyire távolabb látna, a bátyám, és ha szépen elkér tőle, talán kevésbé fogja ellenségesen méregetni magát – nevettem fel finoman, kezemet szám elé téve. Adjunk a jól nevelt, úri kisasszony álcájának.
- Előttem ismeretes a sorsom, nálam nagyon nem oszt, nem szoroz, inkább arra vágyom, hogy bár csak teljesen ember lennék, és ne látnám, mi zajlik az orrom előtt. – Rossz volt látni, és tudatosítani magamban, hogy bizony, nincs itt béke, legfeljebb úgy teszünk, mintha az lenne.  – Aztán mindig rájövök, hogy ok nélkül sose történik semmi, minden a döntéseink következménye, és inkább hálásnak kéne lennem azért, ami megadatott.
Meg még egy valakié, de ezt már csak gondolatban tettem hozzá, miközben kortyoltam egyet pezsgőmből. Hm, ez kimondottan finom fajta.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 08, 2020 10:18 pm
Következő oldal


Sophia & Athlan

"Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség,
S titokzatossá bűvölt a sötétség -
A sejtelmes, az ismeretlen."
Feltűnik, hogy a leányzó mosolya nem túlságosan őszinte. Mintha az arcán a fáradtság jeleni mutatkoznának, s ahogy szemeim az övéibe fúrom, úgy látom, hogy a tán egykori csillogás most veszőben lehet. Van egy olyan érzésem, hogy az a bizonyos rontás már elkezdett dolgozni benne, s hamarosan bizony felemészti majd, ha nem teszek semmit. Vannak olyan átkok, melyek azonnal hatnak, ám vannak olyanok, melyek lassan fertőzik a testet és a lelket, lassan zabálva fel az áldozatot belülről. Ez is pontosan ilyennek tűnik.
- Mint itt mindenki. Kétlem, hogy azért jöttek volna el az emberek, hogy még a szórakozásból is vérre menő harcot generáljanak. - vonom meg a vállam szórakozottan. Érezhetően eléggé elutasító a kisasszony, de hát ha nem megy szép szóval az, hogy magamhoz csábítgassam és halkan megoldjuk a problémáját, csinálhatjuk majd erővel is. Rajtam ne múljék!
- Ez úgy hangzott, mintha túl sok szörnyűségen mentél volna keresztül. - jegyzem meg mellékesen, miközben aprót kortyolok az italból. Gint elég kevésszer ittam eddig, de már bánom, hiszen kellemes, ahogy végigégeti a torkom, s édes utóízt hagy maga után.
- "Igya csak meg"? - ismétlem meg a leányzó szavait. - Ennyire idősnek tűnök, hogy magázni kell? - nevetem el magam, bár inkább a ténytől, hogy pár év, s valójában a hétszázadik esztendőmet fogom betölteni. Borzalmasan hosszú időt...
- Majd én szerzek, ne fáradj. Megfognád? - nyújtom felé a cigarettám, melyet ha nem vesz el, akkor az ablakpárkányra helyezek addig, amíg vissza nem jövök, majd végül visszalépek az épületbe, s rögtön az első pincértől leemelek egy édesen gyöngyöző pezsgőt. A gint gyorsan lehúzom, s az üres pohár helyett egy másik pezsgőset is magamhoz veszek. A mi fajtánknak több kell pár kortynál, hogy megérezzük az ilyesmit.
- Parancsolj. - nyújtom neki az italt. - Még akár ez is el tudja feledtetni a gondot egy kis időre. Persze, nem csak az alkohol képes erre... - felelem sejtelmesen, s visszaveszem magamhoz a füstölnivalót, melyből pár szívás maradt csupán. A megmaradt csikket ábrándos és kissé talán unott sóhajjal pöckölöm odébb.
- Hogy hívnak, Szépségem? - fordulok felé, majd kissé közelebb hajolok hozzá. Hátrafésült, fekete hajamból egy kósza tincs arcom elé hullik, s a méregzöld íriszeim titokzatosan csillannak meg a holdfény tükrében.
- Mennyi esély van rá, hogy a kísérőd lekopik rólad egy kicsit? Vagy őt is meg kell puhítanom, ha el akarlak rabolni egy táncra? - mosolygom szélesen, majd elhajolok tőle, s nekitámasztom magam a hűs falnak. Elgondolkodva emelem a tekintetem a csillagos égbolt felé, egy hullócsillagot követve a szemeimmel.
- Ha rám hallgatsz, legalább az ilyen eseményeket megpróbálod kihasználni. Ki tudja, mit hoz a holnap? Lehet, hogy mindent elnyel a sötétség, s késő lesz már bánkódni azon, hogy nem is éltél igazán idáig, vagy éppen nem élvezted ki az életed. Elvégre, egy lehetőségünk van csupán. Ha azt elcsesszük, nincs több esély. - jegyzem meg bölcsen, s egy újabb korty pezsgőt gurítok le a torkomon, ahogy figyelem a leányzót.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 3:18 pm
Következő oldal


to: Athlan

Nehéz lerázni az őrangyalomat, de azért jól esett a figyelmessége. Azt szerettem volna, és ő is, a végre kicsit félre tudnánk tenni ma a munkát, és élnénk az életünket. A bál zsúfolt, parfümöktől nehézkes levegője lenne rám ilyen rossz hatással? Ki tudja. Talán egy kis friss levegő jót tesz, így meg is indultam kifelé.
Valami kemény csattant a vállamnak, pohárcsörömpölés ütötte meg fülem, és egy idegen hang.
- Ó, bocsánat – pillantottam félre némiképp szégyenlősen, elvégre megfosztottam akaratlanul is az italától. – Engesztelésül meghívhatom egy pohár borra?
Szinte mennék is tova, hogy leintsek egy pincért a rendelésért, de megállított. Nem igen értettem szavát, csak nem rám célzott az imént? Biztos nem, hisz sok hölgy jelent meg itt, akik igen érdekesek.
- Azt hiszem, erre most nem én vagyok a legalkalmasabb személy, és köszönöm, az izgalmakból jó ideig nem kérek. Jelenleg inkább nyugalomra és békességre vágyom. – feleltem, enyhe mosolyt erőltetve arcomra, pedig fáradtság kínzott belül. Hogy testi, vagy lelki fáradtság-e, azt aligha tudtam volna egymagam eldönteni, úgy éreztem magam, mintha valami betegség lappangott volna bennem, s csak a megfelelő pillanatra vár, hogy előbukkanhasson, és szedje áldozatait, beleértve engem is.
- Köszönöm, de én inkább pezsgő-párti vagyok – jegyeztem meg, kissé oldottabb hangulatban, kedves felajánlására. – Igya csak meg nyugodtan, én mindjárt kerítek pezsgőt.
Nincs jó mulatság finom édes fehérpezsgő nélkül.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 07, 2020 2:47 pm
Következő oldal


Sophia & Athlan

"Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség,
S titokzatossá bűvölt a sötétség -
A sejtelmes, az ismeretlen."
Hiába a széles mosoly az emberek arcán, letagadhatatlanul ott száll a levegőben az a fojtogató, nyomasztó érzés, mely mindenkinek az auráját apró cafatokra préseli össze. Egy ilyen összejövetel alig segít valamin. Legalább ezer kellene ahhoz, hogy az apokalipszis háttérbe szoruljon, s minden sötétségével együtt legalább egy kicsit el tudjuk feledni. Igen, ez még nekem sem könnyű. Nem alkalmazkodok könnyen, s ha nem a saját terepemen vagyok, akkor könnyedén magamba fordulok, s olyan dolgokat teszek, amik... Talán még egy démonhoz sem méltóak. A félelem és bizonytalanság pedig a halandók elméjét fertőzheti meg, és sarkallhatja olyan tettekre, melyet egy idilli környezetben nem csak hogy nem tennének meg, de eszükbe sem jutna.
Ajkaimhoz emelem a poharat, melyen apró pára jelenik meg, ahogy kifújom a gondolataim egy halk sóhajon keresztül. Ettől a személyes küldetéstől nem várok túlságosan sokat, sőt, ha sikerült "meggyógyítanom" a leányzót, olyan gyorsan szelelek el innen, hogy a nyomomat sem látják majd. Addig viszont éberen fürkészek, szemeim egyik boldogtalan arcról a másikra ugrálnak, míg nem egyszer csak észreveszek valakit, kinek a vonásai nagyon hasonlítanak arra a lányéra, ki a zsebemben pihen egy megsárgult kép formájában. A tekintetem innentől nem veszem le róla. Ha esetleg felém pillantana, akkor egy apró mosollyal kísért biccentéssel köszöntöm. Olykor az őrző kutyaként mellette lépkedő alakot is megfigyelem, de nem tulajdonítok neki nagyobb figyelmet. Nem azért jöttem, hogy magamra vonjam a figyelmet s mindenkit karóba húzzak. Elég lesz csak a kisasszonyt kezelésbe vennem...
Röpke tíz perc elteltével indulok meg a páros után egy újabb pohárral a kezemben. Ócska, ismerkedős trükk, de ha a halandóknál beválik, akkor nálam miért ne működne? Ahogy elhaladok a lány mellett, a pillanat erejével véletlenül nekimegyek a vállának, s a pezsgő egy részét a földre löttyintem.
- Ohh, nagyon sajnálom, kisasszony! Már az alkohol is meg akar szökni előlem... - mosolygom felé szélesen s nagyokat pislogok méregzöld szemeimmel. Finoman megérintem a vállát, azzal tovább haladok. Csak semmi feltűnés! Beolvadni az árnyak közé, mintha semmi célom nem lenne. Ezután is következik egy kis szünet, talán negyed órát ölelhet át. Eközben odasétálok pár vendéghez, csevegek időjárásról, családokról, Mafláról, az öreg kutyáról... S mikor megpillantom, hogy a leányzó a kijárat felé indul, akkor lépek én magam is utána. Nem tudom, hogy elmenni készül, vagy esetleg csak levegőzni, de én utolérem őt az ajtótól pár lépésre.
- Várj! - szólok utána, s egyből előhúzok egy cigarettás dobozt, melyet a lány felé nyújtok, s megkínálom a kellemes aromájú cigarettából. Ha kér, akkor az öngyújtót is nyújtom felé, ha nem, akkor csak a sajátom lobbantom lángra. Öngyújtó, chh... Micsoda pazarlás!
- Tudod, mikor meghallottam az összejövetelt, azt gondoltam, hogy majd őszinte mosollyal és jó kedvvel találkozhatok itt, valaki olyannal, aki elterelheti a figyelmem azokról a borzalmakról, melyek a világot érték... Szomorú látni, hogy egy ilyen bájos lányt is inkább a búbánat leng körbe. - szívok egy nagyot a cigarettából, s hosszasan kifújom a gomolygó füstjét. Valahogy el kell csalnom a kísérőjétől, hogy négyszemközt lehessünk.
- Pedig megnéznék egy mosolyt! Tele van minden unalmas és szürke emberekkel, nézz csak körül! Téged pedig majdnem leöntöttelek, szóval ez már súrolja az izgalom határát! - mosolygom szélesen, mikor is megjelenik mögöttünk egy pincér, tálcával a kezében. A cigit a számba helyezem, s szabad kezemmel leemelek róla egy poharat.
- Kutatások kimutatták, hogy az alkohol gyógyítja a gátlásokat. - nyújtom felé az italt nevetve. - Én a helyedben tesztelném!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 06, 2020 4:01 pm
Következő oldal


to: Athlan

Az utóbbi időben nagyon nem voltam jól. Sőt, Zach szerint kimondottan borzalmasan festettem, és elkezdett gyanakodni, hogy nincs minden rendben velem. A bálra együtt mentünk, mondván, úgy érzi, rám férne egy kis gondtalanság, némi önfeledt szórakozás. Idejét e tudom, mikor éreztem magam igazán jól utoljára. Talán soha. Illetve de. Akkor, amikor Zach és köztem szorosabbra fűződött barátságunk.  
- Lazíts már! – nógatott, de valahogy nem akart mosoly jönni az arcomra. San Franciscóban voltunk, vagy legalábbis a közelben, az ég szerelmére! Baromira nem volt rendben semmi. Se családom, se otthonom, és igazán barátaim se jószerivel. Kinek kell mégis egy féllény, aki se nem angyal, se nem ember egészen?
Sehol se találtam a helyem.
- Zach, ez így nem lesz jó – csóváltam a fejem. Hiba volt, mert megszédültem.
- Mi a baj? Hisz még csak egy pohárkával se ittál még meg!
- Épp ez az. Szerintem lebetegedhettem, nincs kizárva – vetettem fel. – Vagy akár meg is lehetek átkozva, ki tudja. Biztos begőzölt rám az öreg…
- Már miért tenné?
- Egy ideje ezt érzem, szerintem nem jó ötlet ez a bálosdi – Nem kéne betegen emberek közé mennem, ha ez a helyzet.
- És ha csak szimplán túlhajszoltad magad? Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, Nannie-m.
- Zach, fogalmam sincs, de nagyon nincs kedvem ehhez – Végül abban maradtunk, hogy adunk egy esélyt ennek a programnak, és ha egy fél óra után se érzem jól magam, ideiglenes szállásunk felé vesszük az irányt.
Egyelőre még bírom, csak miatta nem rohanok homlokegyenest ki az ajtón.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 06, 2020 3:34 pm
Következő oldal


Sophia & Athlan

"Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség,
S titokzatossá bűvölt a sötétség -
A sejtelmes, az ismeretlen."
Nehéz megmondani, mikor döntöttem úgy, hogy szövetkezek az angyalokkal. Jó, ez egy kicsit erős túlzás, hiszen nem állok senkinek sem az oldalára, s nem is segítek sehol a hatalmi harcokban. Egyszerűen rájöttem, hogy így, hogy idefent ragadtam, s képtelen vagyok arra, hogy visszaszálljak a Pokol mesésen varázslatos, kénköves bugyraiba, muszáj valahogy boldogulnom. Egyáltalán nem olyan jók a kilátások, mint alant, s bár eleinte borzalmasan elutasító voltam mindenkivel, viszont így ennyi hónap után rá kellett jönnöm, hogy nyitnom kell a külvilág felé, hiszen sokkal kedvezőbb lehetőségekre bukkanhatok. Az élet itt... Borzalmas. Ha nem akarok elsorvadni az erdőszéli kunyhóm félhomályában, akkor kénytelen vagyok kilépni a fényre. Márpedig ott bizony szárnyasok is nyüzsögnek.
- Neve? - csendül fel egy szigorú hang, mely mögött egy szúrós szempár kezd fürkészni.
- Kleopátra. - oly' határozottsággal ejtem ki a szavakat a cigarettafüst ölelésében, hogy szinte még én magam is elhiszem.
- Uram, ne szórak... - a szó azonban a torkában akad, mikor ujjaim a nyakára fonódnak, s felkenem a mögötte levő oszlopra. A társa ijedten pislog felénk, előkapva egy éles tőrt, amit az oldalamnak szegez.
- Ha egyszer azt mondtam, hogy Kleopátra a kibaszott nevem, akkor elvárom, hogy annak is hívj, te hitvány halandó! - arcom undorodott ábrázatot ölt, de nem bírom sokáig, hiszen pillanatokon belül elröhögöm magam, majd elengedem a szerencsétlenül kiképzett őrt. A másik még mindig remegve szegezi nekem a pengét, de én az ujjammal visszatolom azt felé.
- Nem akarok bajt. Észre sem vesztek majd. Démoni eskü! - pislogok nagyokat széles vigyorral, de látva az ostoba ábrázatukat, nagy és unott sóhaj hagyja el ajkaim. - Jól van, választhattok. Vagy ráhúzlak titeket oda... - mutatok a kerítésen levő tüskés rész felé. - Vagy úgy csináltok, mintha soha nem találkoztunk volna, én pedig besétálok úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán mikor kijövök, ti ugyanilyen szépen fogtok itt állni. Na? - porolom le a szúrós szemű ruháját, aki tanácstalanul néz társa felé, ki csak heves bólogatásra képes. Ellenben az előttem álló még mindig próbál határozott lenni.
- Rendben, démon. Az életünk fontosabb ennél a szarnál... - biccent maga mögé. - De ha bármi gondot okozol... - a szavába vágok azzal, hogy a szájára tapasztom a kezem.
- Kussolj már. Szörnyen unalmas vagy. - ingatom meg a fejem, végül kinyitják nekem a kaput, s mint aki jól végezte dolgát, megindulok a kúria irányába az öreg, kikövezett úton. Még mindig vicces számomra, hogy Efren Saldivar, a híres sorozatgyilkos egykori otthonában rendezik meg ezt az összejövetelt, melynek célja a szórakozás lenne, hogy az emberek - s ki tudja, milyen szerzetek - megnyugvást találjanak ezekben a szörnyű időkben, s hogy kissé elfeledjék azt a sötétséget, ami körülveszi őket. S ami bizony még ide is beteszi a lábát szerény személyem képében... Bár nem önszántamból és szórakozásból vagyok itt, hiszen alkut kötöttem egy nyomorult angyallal. Nála van valami, ami nekem kell, cserébe leveszek egy rontást valami lánykáról. Ennyi s nem több. Egy egyszerű alku, aminek hamar pontot tehetünk a végére. Legalábbis, eleinte így gondoltam...
A tömegből túlságosan nem tűnök ki, talán annyival, hogy az arcomról nehezen tudnám leolvasztani a sugallatot, hogy rosszban sántikálok. A hosszú köpenyem most elhagytam, helyette egy ében öltözék díszeleg rajtam, inggel, zakóval és nyakkendővel. Amint belépek a kísérteties épületbe, elveszek az egyik felszolgáló tálcájáról egy pohár pezsgőt, mellyel a kezemben nekitámaszkodok a hallban levő, szobák felé vezető lépcső korlátjának, onnan figyelem a népet. Közben előhúzok a zsebemből egy öreg, megsárgult képet, melyen a leányzó még jóval fiatalabb volt. Csupán ennyit kaptam róla, semmi többet. Az arcát beégetem a tudatomba, majd visszacsúsztatom a képet a zsebembe, s az italt kortyolgatva fürkészem tovább a tömeget. Kissé elkéstem, így a szélső helyiségből már lágy dallam szól kifelé, s ha jól látom, néhányan már elkezdtek táncolni is. Van egy olyan érzésem, hogy a kisasszony is hamarosan felbukkan. Érzem azt a kellemes kis rontást a levegőben...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 06, 2020 2:45 pm
Következő oldal


Saldivar-kúria 2451311-bigthumbnail
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6