Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Willard Asylum •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 552 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Nem bízok meg benne - eszem ágába sincs. Még azzal sem, hogy csak így idejön és bemutatja a lapját, de azzal sem, hogy segíteni próbál, hogy ki is volt a tettes. Ezt meg egyszerűen csak nem hiszem el neki. Megtehetném, hiszen szavai is arról árulkodnak, hogy jobb lenne, ha hinnék. Valami mélyen, legbelül mégsem hiszi el. Egy hetedik, nyolcadik érzék. Barna lélektükreim rávetülnek, fürkészem arcát, ám arról sok mindent nem tudok leolvasni.
Ahogy várható is volt, egy olyan démontól, amilyen ő is. Aki olyan szinten van, mint ő.
Ezért sem hihetek neki.
- Ha ennyire zavar, vadászd le magad, ne másokra húzd rá a munkát - vetem oda, egy pillanatra hátrahőkölök, hogy végigmérjem a férfit. Vajon mégis mit képzel magáról? Nem sokat, hogy azt mondjam. Nem leszünk soha egy démon csicskása, hogy még mi vegyük nyakunkba az ő bajait is. Na persze.
- Az egyezségünk tiszta, hidd el, ha tehetném téged sem hagynálak futni hagyni - mosolygok rá negédesen, fejem enyhén félrehajtva. Csakhogy tudja, hogy miként állok hozzá. Ajkaim görbületét mégsem élvezheti soká, hisz, ahogy rámnéz úgy olvad is le, bosszúság mégsem váltja fel, azt inkább magamba zárom, bármennyire is kikívánkozik belőlem.
- Mh, igaz, ezért sem hiszek neked, mert lehet, hogy igazad van, lehet, hogy csak a piszkos munkát kívánod elvégeztetni - vonom fel a vállam. Persze nem azt mondom, hogy nem fogok ennek a Furcasnak utánanézni, hogy egylátalán látta-e valaki a városba, hallotta-e valaki a nevét. Egyszerűen csak nem fogok csettintésre ugrani, na meg elhinni neki bármit is.
Ettől függetlenül nem tetszik, hogy a városomba hozzák a kicsinyes vitáikat és itt próbálják ezeket lerendezni.
Nem erről volt, szó. Sőt, mi több, épp emiatt lett az a nyavalyás egyezmény, nem? Persze, és már megint az van, mint a legtöbb ilyen esetnél. Én a belem is kidolgozom, hogy választ adhassak nekik, de ők meg?
Egy, egyszerű óhajt sem képesek betartani.
- Oh, tényleg? - lepődöm meg, hangom mégis több ponton is gúnyos. - Fel sem tűnt, hogy érint - teszem szívem helyére a kezem, majd le is engedem.
- Mh, épp erre lett egy egyezmény, tudod? Mégis mit gondoltál, hogy örömömbe tapsikolni fogok, egyáltalán bárki a városba tapsikolni fog, hogy ennyire szavahihetőek vagytok? - kérdezem meg tőle, őszintén. Fogalmam sincs, hogy mit vár, mégis miként fogadjam, azt, ami elém tárul. A látványt, az üzenetet. Kezeim ökölbe szorulnak újra csak. Hihetetlen, hogy mit képzel ez is magáról. - De ha nektek, démonoknak, ennyit ér az ígéret és a szó, akkor - vonom meg a vállam. - Akkor a segítségünk sem kell nektek - villantok rá egy negédes mosolyt. Francba is az egyezséggel akkor, ha ők így viselkednek.
Mégis most hagyom itt, mielőtt a méreg teljesen elönti az elmémet. Mellkasom így is megremeg minden levegővételnél, torkomba felkúszik a gúny, a méreg, a gyűlölet és oly kevés híja van annak, hogy szemem köpjem.
Nagyon rossz napot választott arra, hogy kioktasson és fölényeskedjen felettem.
Hallom a hátam mögött a neszeket, a fegyvert mégis visszatűzöm most az övembe, ám közel magamhoz. Bár… vélhetőleg vajmi kevés sikerrel tudnék ellene igazán küzdeni.
- A feltételezés semmit sem ér, ha nincs hozzá kézzel fogható bizonyítékod - állok meg hirtelen és fordulok meg. Hiszen én is ezért vagyok itt. Hogy megbizonyosodjak, hogy Mammon járt itt. - Szóval, innen tekintve, a szavad pont annyit ér, mint bármelyik embernek, aki belépne és azt mondaná, hogy Kis Jóska tette ezt - mutatok körbe a romos helyen. Persze, kissé túlzás, ám a lényeget még megértheti ebből.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 3:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Megosztom vele kis mesémet, ami félig meddig igaz is. Furcast nevezem meg tettesként a vigyorgónál elkövetett aljasságokért. Noha vádam a kerítésen hagyott meglepetésre nem terjed. Ráfoghatnám azt is, de értelmetlen volna. Ugyanis annyira meggyőzőre sikeredett a vadászfejes üzenet, hogy feltételezem Natalie akkor sem hinné el, hogy nem Mammon öcsém tette, ha magam vállalnám fel a dolgot. Elég biztosnak látszik benne, hogy fivérem szabadult be ide megszegve az egyezményt, és rakta oda azt a testrészt. A vadászlány gyanakvó tekintete rám szegeződik és feltesz egy újabb barátságtalan hangvételű kérdést. Bármennyire is rideg és ellenszenves próbál lenni, kimért viselkedése és csipkelődő megjegyzései nem fognak rajtam, mi több, lazán leperegnek.
-Őszintén? Nekem csak jó, ha többen vadásznak a fejére. - adok választ egy pillanatig sem titkolva, hogy nem kevés problémát okoz nekem is az a démon és szívesen látnám inkább halva, mint élve. Most úgy fest, így a gyújtogatás után, hogy ez a démon közös problémaforrás, amitől szerencsés volna gyorsan megszabadulni, mielőtt újabb nehézségeket okoz.
-De ha ti inkább futni hagynátok...hát rendben van. - vonom meg kissé a vállam. A vadászkák közreműködésével vagy anélkül, előbb utóbb úgy is ki lesz fingatva a tag. Következő kérdésére viszont én emelem meg szemöldököm, amolyan "te egy vadász vagy, ezt most komolyan kérdezed?" módon.
-Miért is kellene értelmet keresni egy démon tetteiben? - kérdezek vissza. Vadászként tudhatná, hogy a pokolfattyaknak nem kell különösebb ok a károkozásra. Azt hittem ezt megtanították nekik a jágersuliban. Ám ha mindenképpen indokot akarunk találni egy démon cselekedeteire - mert az emberi agy már csak ilyen, úton útfélen logikát keres ott is, ahol nincs - nos választási lehetőségekben nincs hiány. A "szórakozni akarok, mert unatkozom"-tól, a "csak úgy"-on át a személyes bosszúig bármilyen opció jó lehet. De legyen. Ha már a szándékoknál tartunk én is mondok két lehetőséget, ami még igaz is. Bizonyítás vágy. Az egyik leghihetőbb motiváló erő, főleg egy rangtalan démon számára, aki elismerésre és a hierarchia felsőbb szintjeire vágyik. És a félvér-gyűlölet. Ezt nem tudom, miből fakad a démoncimboránál, de kétségtelenül rühelli a féldémonokat és sok mindent megtenne a kipusztulásukért.
Natalie hűvös morgolódással jelzi nemtetszését, amire csak egy könnyed sóhajjal reagálok.
-Ahogy gondolod....de....érdekel vagy sem, azért valahol mégis csak érint titeket. - jegyzem meg követve a kislány tekintetét a vasrácsok irányába. Érzékelem, ahogy összerezzen egy pillanatra, nem is kérdés mitől. A Mammon-hatás még hosszú ideig a kerítésen marad.
-Tetszik vagy sem, köztetek élünk... - bár ezt nyilván mondanom sem kellene - ...most már a földön zajlanak a kis csatározásaink... - azok is, amik korábban a Pokol berkein belül zajlottak -...lényegében a játszótereteken, a szemetek előtt... - teszem hozzá, és ennyivel be is fejezem mondandóm, remélem a lényeget érti. Bolondnak kell lenni, főleg a rend felesküdött őreként, hogy figyelmen kívül hagyja avagy ne érdekelje eme apróság. De ő tudja, akár a homokba is dughatja a fejét.
Tesz néhány gúnyos megjegyzést, miközben elhalad mellettem. Mikor odavágja, hogy feltételezések helyett inkább gondolkodhatnék, mielőtt beszélek, egyszerűen felnevetek. Bár nem a szokásos rám jellemző önelégültséggel, ahogy ilyen helyzetekben amúgy tenném, de azért jókedvűen derülök szavain.  
-Ugyan kérlek... - lépek utána, hiszen nem csak őt érdekli a leégett épület belseje. Magam is szeretnék alaposabban körbenézni odabent. Ha emiatt úgy gondolja követem, hát az se érdekel.
-..ne mondd, hogy te nem szoktál felételezésekbe bocsátkozni, ha erős gyanúd támad.... Nyilván nem ismeretlen számára a helyzet, amikor szinte biztos valaki bűnösségében, ám nincs a kezében semmi, amivel alátámaszthatná. Ha kicsit magába...vagyis, talán inkább a vaskapu irányába tekint, egészen biztos bevillan előtte egy remek testközeli példa. Saját gyanúja az ékes bizonyíték rá, hogy konkrét nyomok híján Mammon látogatása is csak az ő gyanúja marad.  

zene: nincs || szószám:582  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 20, 2020 9:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 482 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Nincs semmi okom arra, hogy meggyőzzem bármiről. Amennyiben nem kíván nekem hinni, akkor szíve-lelke legyen rajta. Én biztos nem fogom győzködni semmiről, főként arról nem, hogy feltámadnak-e a holtak, vagy sem. Nekem elég tudnom arról, hogy mi fog történni a korboncnok elmondta az álláspontját, még ha a munkája az utóbbi időben kicsit meg is változott.
Lássuk be, a mostani helyzet nem kedvezett neki, vagy éppen egy picikét megváltozott a munkaköri leírása - neki is. Nincs mostanában más dolga, mint várni, hogy a holtak felkeljenek, nyugalmat biztosítson nekik, aki amúgy alapvetően sem tud bánni az emberekkel. Nos igen. Vannak ilyenek.
Az átadott papírost megnézem, majd vissza is nyújtom neki, szó nélkül. Bizalmam ettől irányába nem nőtt meg - egy démon iránt sem. De ez már legyen az én problémám, nem igaz?
Hümmögése is arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem hisz nekem. Nem körítem nagyon a dolgokat: semmi köze, hogy bent voltak-e félvérek vagy sem. Főleg nem egy olyan démonnak fogom elárulni, aki kifejezetten ilyeneket keres. Elevenen ég még emlékeimbe a nyolc évvel ezelőtti események, hogy ne akarjak egy félvért egy démon kezére játszani.
Szemöldököm mégis a magasba szökken, a fegyvert továbbra is a kezembe tartom, ez mégsem akadályoz meg, hogy ne fűzzem össze kezem a mellkasom előtt.
- És mégis miért árulnád el, hogy ki volt? - gyanakszom arra, hogy nem mond igazat. A nevet mégis elraktározom, körbe kell kérdeznem, hogy ki hallott már róla, ha pedig nem, minden létező iratba átnézni… Oh, hogy mennyi munkát zúdítottam önmagam nyakába.
Mély levegőt veszek, állam felszegem, ahogy figyelem a démont. - Még ha ő is volt, mi értelme lett volna, tettének? - teszem fel a további kérdést, hangom nem enged fel, fagyos, hideg, számító. Csak szemem sarkából tekintek a kapu irányába, gyomrom abba a pillanatba összeszorul. Fogaimat jobban szorítom, arcomon a bőr megfeszül
Méghogy Furcas. Persze… Bár nincs kizárva, hogy így volt, e pontosan tudom, hogy ki is járt itt valójában.
- Remek, hívja fel magára a figyelmét máshol, pont nem érdekel a pokolbéli politika - felelem hűvösen. - De ha így játszotok, legyen hát. Nem szükséges tartanunk magunk akkor semmihez sem - emelem jéghideg szempáromat a démonra, kezeimet leengedem, hogy tovább ne is foglalkozzak vele, kikerülve őt elindulok az épület irányába. Ha ők így, akkor mi is.
Minek segítsünk nekik, ha saját fajtájukat sem tudják kordába tartani? Azt hiszik, hogy a vadászok repkedtek az örömtől, amikor megkapták a hírt erről az átkozott egyezségről? A szükség mégis helyzetet teremt és ez a legjobb, amit tehettünk jelen pillanatban.
- Mh, szóval nem is tudod igazán, hogy ő volt, csak feltételezed - állok meg még egy pillanatra, fejem fordítom csak hátra, pillantok a démonra, cinikus mosolyt küldök irányába. - Mielőtt beszélnél, legalább gondolkodnál - vetem oda neki, mielőtt folytatnám az utam az épületbe, mely nem épp egy életbiztosítás. De ez érdekeljen engem most.
A bejárat előtt átlépek egy leszakadat gerenda fölött. Az épület falai kormosak, az égett hús szagát még mindig lehet érezni. Orrom facsarja, mégsem foglalkozom vele, beljebb hatolok az épületbe.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 16, 2020 8:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
A vadászlánykából árad az ellenségesség, de szavai gúnyossága könnyedén suhan el fülem mellett. Válaszát némi hitetlenkedéssel fogadom, hiszen nehéz elképzelnem, hogy egy szénné keményedett testből, majd idővel újra eleven lesz. Bár ezekben a "meghalunk és feltámadunk" időkben igazán semmi sem lehetetlen. Kérésének eleget téve nyújtom át a hivatalos tartózkodási engedélyem, amit a városszéli beléptetőnél Mastemah nevére állítottak, ami annyira elég, hogy a kislány bizonyosságot nyerjen, nem illegális határátlépő vagyok.
-Hm...- emelem tekintetem a koromlepte romokra, miközben a vadászka azt állítja, hogy nem voltak félvérek az épületben. Tudom, hogy ez nem egészen így van. Nem egy féldémon töltötte idejét a Willard falai között. Az odakozmált tetemekből meg ki mondaná meg, hogy az nem-e egy félvér volt? Ám nem merülök el a kérdésben. Mikor a lány az első arkkal kötött egyezséget emlegeti, szavaira megeresztek egy halovány mosolyt. Ez inkább a démonnőnek szól, mint Natalienak. Mazikeen olyan dologra tett ígéretet, amire nincs korlátlan befolyása még a Pokol urának jobb kezeként sem, bár ő lehet ezt hiszi...kordában tartani a démonokat? Az összeset? Szavatolni hogy engedély nélkül nem lépnek majd New York földjére és nem tesznek kárt ittlétük alatt? Hova tette az eszét, amikor erre rábólintott? Abban sem lennék biztos, hogy Lucifer képes lenne tartani egy ilyen ígéretet. Főleg, hogy az utóbbi években erősen megzuhant a népszerűségi indexe. Vannak akik inkább letúrnák a pokoli trónról, mint hogy szolgáják őt. Azt sem tartom valószínűnek, hogy fordított helyzetben működne ez. Az emberi természet sem egyszerű és a vadászkák között is mindig akad egynéhány, aki már csak azért is meg akarja mutatni, hogy ő itt a Jani.
-...persze, hogy egy démon... - motyogom orrom alatt.
-Sejtem is ki lehetett... - fordulok a lány felé, fejemet enyhén oldalra döntöm. - ...Furcas, a démon neve.. - jelentem ki, miközben tekintetem a vaskapu irányába téved. Nem okoz nehézséget feláldoznom a démonpajtást, aki évek óta hűen szolgál engem. Bár démonok közt hűségről beszélni, kicsit ironikus...inkább azt mondanám, hogy Furcas saját előrébb jutása miatt ennyire elkötelezett. Már az elejétől kezdve ez volt a célom, hogy törtetnő cimborámat bűnbakként a vadászok elé vetem. Valakinek el kell vinnie a gyújtogatós balhét. Elejtek egy nevet, pár ráutaló jelet igazolásként, a többi meg már csak rajtuk múlik. Ha esetleg egy hajtóvadászatban kezükre akad a kapzsi, akkor sincs okom félni. A lebukás veszélye továbbra sem fenyeget. Jó előre gondoskodtam arról, hogy valódi kilétem és a vigyorgóban elkövett dolgaim mind titokban maradjanak, még akkor is ha a démon fogságba kerül és kínzásnak vetnék alá. Ha Furcas a leghalványabb utalást próbálna tenni rám, abban a pillanatban az átok, amit ráküldtem elintézi, hogy egyetlen árulkodó szó se hagyhassa el a száját. Furcas nevét csak a gyújtogatással kapcsolatban hozom fel Natalie előtt, a vadászkölyök fejéhez nem kötöm. Egyelőre hagyom abban a hitben és talán félelemben is, hogy a kapurácson hagyott kis meglepetést az öcskös helyezte oda. Natalieban joggal merülhet fel a kérdés, honnan tudom, hogy ez a Furcas nevű pokolszökevény lehet a felelős. Mielőtt eme gondolat kérdésként fogalmazódna meg benne és gyanakvó tekintettel nekem szegezné azt, elébe megyek és válaszolok.
-Furcas egy feltörekvő démon, aki igyekszik felhívni magára Lucifer figyelmét. - magyarázom, bár feltűnési igyekezete elég látványosra sikerült. - Nem mellesleg gyűlöli a félvéreket... - talán jobban, mint bármit ezen a világon. Ezzel kapcsolatban még csak nem is kell ferdítenem az igazságon. Fogalmam sincs mire fel ez a nagy ellenszenv, de nem egy félvért szabadított már meg az életétől, különösebb ok nélkül. Ha Furcas pajtás úgy hitte, hogy Willard egy félvér szállás - amiről saját szemmel bizonyosodhattam meg, hogy nem éppen úgy van - az épület és lakói könnyen válhattak célpontjává.
-...nem lepne meg, ha emögött is ő állna. Mindent megtesz, hogy bosszúságot okozzon nekem... - teszem hozzá.
 

zene: nincs || szószám:596  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 336 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Más vadászokhoz képest mindig is jóval nyitottabb voltam más fajok irányába. Volt időszak, amikor hittem nem lehet mindenkit az alapján megbélyegezni, hogy milyen fajba tartozik, ez egyszerűen csak túl gonosz lenne. Dylan nagy hatással volt rám emiatt, félvér volt, de jó ember. S ezt tartani is fogom, amíg csak élek, halálát nem érdemelte meg, mégis, változtatni rajta már nem tudok. Reményeim vannak csak az iránt, hogy sikerült túllépnem rajta.
Legyenek bármilyenek is az érzéseim, legyek bármennyire is nyitott, kedves, mosolygós az esetek nagy többségében, még akkor is, ha démonnal szembe vagyok, egy valamit soha ne feledjen el senki. Vadász vagyok. S mint olyan, a könyörtelen gyilkolásra képeztek ki, angyalokkal és démonokkal szembe. Törékeny testem ne tévesszen meg senkit, kegyetlen hajlamaim, ugyanúgy meg vannak bennem is, mint Drakebe is – legfeljebb belőlem nehezebb előhúzni.
Nem tartozom semmivel eme démon felé, fajtáját régóta megvetem és biztos lehet abban, hogy egy cseppnyi barátságos hangvételt nem fogok megejteni az irányába.
- Ugyanúgy feltámadnak, a folyamat csak hosszabb – tudatom a démonnal, hogyha ezt nem tudta volna. A testeket elszállították, a megfelelő helyre, ott kezelik őket – legalább is elzárták őket. Őrültek mindannyian, ostobák lennénk, ha hagynánk, hogy csak úgy ténferegjenek akárhol.
Ha nem lenne lelkük… Lelki szemeim előtt felidéződik a cirkuszban történtek. Szabad kezem ökölbe szorul.
Szemeim megvillannak, ahogy mozdul, mégis nyugodt maradok, hirtelen mozdulatot nem teszek, jobban nem szorítom a fegyvert, mint eddig. Fürkésző tekintetem elől, mégsem menekülhet.
- Hát persze, természetesen – hangom gúnyos, továbbra is. Fenének sincsen kedve jópofizni, meg amúgy is…
Mégis én lépek hozzá közelebb, hogy átvegyem a lapot, megnézzem az aláírást, mely ismerős. Visszanyújtom neki, bizalmam ettől még nem kapta meg.
- Félvérek nem voltak az épületbe. Nem a holttestek között – felelem, mikor két lépést távolodok tőle. – Mindenesetre a tüzet démon okozta, vagy legalább is erős köze volt hozzá. Úgy gondoltam, hogy volt egy egyezségünk – egy arkdémonnal tárgyaltam, és kezdem visszasírni a napot, hogy nem Luciferrel. Elég erősen. Démonokba nem lehet bízni és ez az ékes bizonyítéka. Ha Mammont nem tudják kordában tartani, akkor mégis kit fognak tudni? 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 08, 2020 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
A komor és élettelen arckifejezését figyelem, miközben arcomban fegyver szegeződik. Nem különösebben aggaszt a tudat, hogy szemrebbenés nélkül meghúzná a ravaszt és a képembe lőne vele, ha én bármilyen általa fenyegetésnek ítélt lépést tennék felé. Rezzenéstelen arccal nézek vissza rá, miközben magamban fülig érő, sunyi vigyorral mosolygom meg éberségét és haragos ábrázatát. Más esetben szívesen eljátszadoznék vele, hogy kiderítsem milyen mély is fajtám iránti haragja és meddig menne el, hogy kárt okozzon bennem, esetleg megpróbáljon megölni engem, de ez most nem az az alkalom. A második arkdémon álcájában fontosabb teendőim vannak, minthogy ilyesfajta szórakozással üssem el az időt. Ellépek fegyvere csöve elől, hogy bámészkodhassak kicsit a leégett épület romjaiban. Pisztolyát erre lejjebb engedi, de készenlétbe tartja, ha mégis lőnie kellene. Bár nem teszek irányába semmit, amit fenyegetőnek érezhetne. Az óvatosság és a gyanakvás még is ott van benne, amit legfőképp démoni mivoltom számlájára írhatok. Neki szegezett kérdésemre nyers, már-már kioktatóan hangzó választ kapok, de nem veszem magamra. Tudom, hogy a démonok iránti mély ellenszenv szól belőle, ami javarészt Mammon öcsémnek is köszönhető. Alaposan hazavágta Natalie lelki világát. Mégis a lány barátságtalan szavai úgy peregnek le rólam, mint kutyáról a víz.
-Nagyjából nyomon követem. - válaszolom hanyag vállrándítással, miközben testemmel félig felé fordulok. Bizonyára ő is jól tudja, hogy egyedül az angyalok és a démonok azok, akikről a mai napig biztosan állítható, hogy nem rendelkeznek saját lélekkel - más fajról jelenleg nincs tudomásom. Amara felbukkanása után a dolgok kicsit megváltoztak. A lélek meglétéről csak akkor nyerhetünk bizonyosságot, ha az illető meghal, majd újra felkel.
-Csak azt nem tudom, szénkupaccá égett testek esetében mi a megszokott. - vallom be. Számos testet küldtem már a lángok közé, mióta bezárultak a kapuk, de egyszer sem követtem végig mi lesz velük azután, hogy a lángok kialszanak. Felismerhetetlenségig összeégett tetemük vajon újra életre kel? 
-Tudok egyezményről, amit Mazikeennel kötöttetek. Természetesen betartom a megállapodást... - jól láthatóan emelem fel bal kezem és lassan hátra, a farzsebemhez nyúlva húzok elő egy összehajtott papírlapot. Idejövet volt gondom arra is, hogy ne mulasszam el a lejelentkezést. Számítottam rá, hogy számon kérik majd rajtam, becsekkoltam-e a kapuknál. Arkdémoni minőségemben pedig elvárható, hogy példát mutassak és támogassam a közös ügyet.
-Parancsolj. - hajtom szét, majd nyújtom felé, hogy közelebbről is szemrevételezhesse az ittlétem törvényességét igazoló okmányt. A tanúsítvány természetesen eredeti, Mastemah-nak kiadva magam nincs okom rá, hogy hamisat gyártsak, mint ahogy más esetben tenném, ha magam nevében járnék el. Nem várom el, hogy egy darab cetlitől, amit a vadászkollégái állítottak ki, majd bízzon bennem, de együttműködésem jeleit és békés szándékomat érzékelheti.
 

zene: nincs || szószám:414  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 07, 2020 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 329 • Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Tekintetem rideg, arcom csakugyan. Ajkaim szegletébe nincs mosoly, máskor talán heccelős, gúnyos megjelenne, ám most nincs. Az utóbbi időszak túlságosan is megterhelő volt, túl sok minden esetben, hogy csak olyan könnyedén menjen ez most. Nem megy. Képtelen vagyok rá, nem is tudok mit tenni ez ellen. Ebben a pillanatban pedig nem is kívánok.
Kezem nem remeg meg, amibe a fegyvert tartom, merészen tekintek fele szembe, akkor is ha neki egy pillanatba kerülne, hogy kiroppantsa a nyakam. Hümmög és fejét is hátrább szegi. Egyelőre nem tesz semmi meggondolatlant. Kétsége nem lehet afelől, hogy valóban lelőném.
Látom, ahogy íriszeit levezeti a nyakamba függő medálra. Helyes, lássa csak, hogy teljesen felkészületlen nem vagyok - még ha meggondolatlan sokszor.
Szemréseim húzom össze, próbálom beazonosítani a nevet. Nincs nehéz dolgom. Mintha az utóbbi időbe az összes magas rangú démon New York után érdeklődne.
- Mikor érkezett a városba? Kinél jelentkezett be? És hol van az ehhez szükséges okmányok? - sorolom a kérdéseket, mert csak a két szép szemének nem fogok hinni, fegyverem pedig eszem ágába sincs elemelni fejétől. Érzem, ahogy tenyerem izzad, érezem ahogy a markolat fémességével találkozik, keserű szaga orromat facsarja.
Egyéb iránt meg teszek a rangjára, felőlem maga Lucifer is lehet, ezen a ponton. Azonban ő ellép, egyelőre nem kíván támadni. Kezem lassan engedem el a fegyvert mégis a kezembe tartom továbbra is, ujjaimat szorítom rá.
- Nem tudom, hogy mennyire vagy képben a világ aktuális helyzetéről, de ki lélekkel rendelkezik, nem igazán hal meg - jönnek az epés szavak a számra. Ha jól tudom - és ezt jól tudom - a testeket elszállították. - Szóval a kérdésed egy icikét picikét helytelen, meglehet, csak átfogalmaznod kell - a kedvestő most nagyon messze állok, Mammon az utolsó idegszálam felemésztette. Még gúnyos mosolyra sem futja, mégsem tartok semmitől. Ártson, ha akarna, nem tudna. Feltámadok. És talán épp ő sem kívánná a démonokkal kötött alkut felbontani, tekintve, hogy szükségük van ránk. Kellemetlen egy helyzet, mi?
Ahhoz képest, ők még ezt az apróságot sem tudják betartani…  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 05, 2020 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Mint ahogy a viszály férkőzik az emberek közé, olyan alattomosan és észrevétlenül férkőztem a városukba is. Jelenlétem senkinek nem szúrt szemet, aki pedig látott, az már nem beszél, mert széndarabként vagy hamukupacként fekszik Willard romjai között. A leégett elmegyógy is nagy port kavart, de nagyobb híre ment a kapura tűzött vadászkölyök fejének és a homlokába vésett démoni üzenetnek. A vadászkák most minden bizonnyal az utolsó kavicsot is felforgatják, hogy valami nyomot találjanak Mammonhoz. Figyelemre méltó az igyekezetük, de fáradozásuk teljességgel hasztalan. Az öcskös nem hagyhatott nyomot, ha itt sem járt. A sajátjaimat pedig a tűz jótékony lángjai fedték el. Natalie a romok között szemlélődik, mikor megzavarom merengésében. Kérdésem figyelmen kívül hagyva ösztönösen nyúl a derekánál pihenő fegyveréhez és rántja elő arcomnak szegezve.
-Hm... - nem mozdulok, csak fejemet húzom kicsit hátrább. Annak ellenére, hogy a kislány egy mordályt tart a fejemhez, nem tűnök sem ijedtnek, sem meglepettnek. Egy ilyen reakcióra általában sunyi démoni vigyor kúszik végig az arcomon, ám most arcizmom se rezdül, legfeljebb szemöldököm emelkedik meg kissé. Mielőtt válaszolnék nem túl barátságos hangvételű kérdésére: ki is vagyok én? meglátom narancsos fényben felvillanni nyakában lógó medálját, ami azonnal leleplez. Láttam már korábban effélét. Felfedi viselője előtt a közvetlen közelében tartózkodó természetfelettit. Trükkös és felettébb hasznos holmi.
-Egy démon. - pontosítok, hiszen legjobb tudomásom szerint az a csinos kis ékszer annyira nem pontos, hogy ezt is megsúgja tulajdonosának. 
-A nevem Mastemah. A második arkdémon, Lucifer bal keze. - jelentem ki olyan határozott természetességgel, mintha mindig is így hívtak volna. Szerencsére az arkdémonról keveset tudni, ritkán mutatkozik, ezért nem kell tartanom, hogy valaki lebuktat. Nem törődve a rám fogott fegyverrel lépek közelebb a romok felé, fél méterrel növelve a köztünk lévő távolságot.
-Nyilván érdekel, miért vagyok itt... - pillantok a lány felé megelőzve a második leggyakoribb kérdést, amit az emberek nekiszegeznek a másiknak.
-A félvéreim miatt. Nem lehet számára sem ismeretlen, hogy a rommá égett épületnek több féldémonivadék is lakója volt.
-Szóval...maradt túlélő? - teszem fel újra a kérdést, hátha ezúttal választ is kapok rá. 

zene: nincs || szószám:328  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 04, 2020 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 309• Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Milyen egyszerű lenne, ha találhatnék egy kis démonvért, a földön - jelenleg bármilyen vércseppnek megörülnék. Esetleg egy elkószálodott rúna lenyomatott, pecsét maradványát, mely annak szól, erejét miként növelte. Nem tudom egyszerűen elhinni, hogy magától idejöjjön. Látnia kellett, az ég szerelmére valakinek látnia kellett volna, hogy mi történik itt, mi folyik itt. Nem lehet, ennyire láthatatlan senki sem.
Az egész kibaszott város Mammont keresi, mégis miként tudott bejutni úgy, hogy senki sem látta? Wallenberg nem fogja soha beismerni, belátni, hogy mennyire a padlóra küldte, nem is kell. Mi, a társai épp azért vagyunk, hogy kiálljunk érte, azért vagyunk, hogy többé a démont ne engedjük a közelébe.
Eme nagyszerű tervem addig is tartott, amíg valahogy magamra nem vontam a démon figyelmét. Keserűen csikordul meg a fogam.
Mégis próbálok teljesen a természetemre figyelni, megosztani azt, hogy halljam, ha valaki közeledik.
Mely nem sikerül annyira, mint ahogy én azt terveztem.
A hangot meghallva, az első dolgom, relfexszerűen, hogy fegyverem kapom ki derekam és farmerom közül és szegezem az idegenre. Mikor meglátom a magasságán, kezem magasságán is igazítok, hogy a fegyver fekete ólomszínét az arcába mutassam.
- Ki vagy? - szűröm ki idegesen a szavakat. Arcomon nem pihen ott a megszokott kedvességem, de ő ezt nem is ismerheti, ajkaim szegletében nincs most játszi félmosoly, szemeim sem csillognak az élet apró örömeitől. Komoly, rideg, akár egy alabástrom.
Nem ragozom tovább, egyszerű kérdésre, egyszerű választ várok. Nyakamba függő tűzopál medál lágyan kezd el pulzálni, fényleni közelségétől. Már rég rájöttem, hogy természetfelettit jelez. Nem tudom, hogy ő tisztában van az egyszerű holmi funkciójával, nekem azonban támpontot ad, tudjam, hazudik-e, avagy sem.
Kezem nem remeg meg, ahogy rátartom a fegyvert, kétsége azonban nem lehet afelől, hogy meghúzom a ravaszt, ha szükségét érzem ennek.
Nem félek tőle, mérges, haragos, annál inkább. S emiatt legfőképp dacos, ha azt hiszi bármely természetfeletti lény, hogy büntetlenül szórakozhat velünk, akkor nagyon félreismertek minket.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 01, 2020 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Fedőnevem: Mastemah
Natalie & Belial
Miután sikeresen leszállítottam a pokolebeket az öcskösnek, már csak egy feladatom maradt hátra, meglátogatni Natalie-t és a második arknak kiadva magam a bizalmába férkőzni. Nem tudom mennyire lesz nehéz dolgom, de nem számítok könnyű menetre, tudva, hogy Mammonnak hála, hogyan viszonyul a kislány a démonokhoz. Ez persze nem tántorít el, hogy pofátlan szemtelenséggel Mastemah nevében próbáljam vele megtalálni a közös hangot. A fogadás az fogadás, és eszemben sincs könnyen feladni és hagyni, hogy Mazikeen nyerjen.
Míg a pokolebekkel foglalkoztam megbíztam egy démont, hogy tartsa szemmel a kicsikét, de szigorúan csak távolról és persze jelentsen nekem róla. Tudni akartam, milyen lelki állapotban lesz, amikor majd felkeresem. Démonom részletesen beszámolt arról is, hogy fogadta a kislány a kapu vasrácsán hagyott neki szóló apró csekélységet. Teljesen összetört. Várható is volt. Főleg, hogy közeli ismeretség fűzte a fej tulajdonosához. Erről persze előzetesen nem volt tudomásunk, csak a sors fintora, hogy Furcas pont azt a vadászgyereket csípte el egy nyakazásra, akivel Natalie is jóban volt. Amikor megtudom, hogy a vadászlány a Willard romjaihoz megy, méghozzá egyedül elérkezettnek látom az időt a találkozásra.

Egy ideig a kocsijában ül és a lehúzott ablaka mellől szemléli a tűz okozta pusztulást. Valószínűleg erőt gyújt, hogy közelebb merészkedjen. Hosszú percekig tart, míg kinyitja a verda ajtaját és lassan kikászálódik belőle, aztán az elmegyógyintézet udvara felé veszi az irányt, tekintetét a földnek szegezi, mintha keresne valamit. Ha tippelnem kellene, nyomok után kutat, amiket társai nem fedeztek fel. Hozzáteszem feleslegesen, mert nem maradtak utánunk bűnjelek, leszámítva a kapura tűzött neki szánt ajándékot, ami pedig egyértelmű üzenet.
-Milyen tragikus... - lépek mellé megzavarva magányát, miközben magam is a ketyóotthon romjait szemlélem tartva köztünk pár lépés távolságot.
-...túlélte valaki? - szegezem a kérdést a lány felé, feltételezve, hogy vannak információ az itt történtekről. Tudom róla, hogy jól ismeri a fajtámat, így egy pillanatig sem titkolom előtte, hogy démon vagyok. Ha megrémítené a tény, hogy egy pokolfajzat ácsorog mellette, úgy közlöm vele, hogy nincs félnivalója, nem áll szándékomban bántani őt, nem ezért vagyok itt. Akár elhiszi, akár nem. De nem lepne meg, ha kételkedne, hisz miért adna hitelt egy magam fajta szavának.

zene: nincs || szószám:445  || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Willard Asylum - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


I never give up
Belial & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 522• Zene; Chasing the First time»
«It's all about
finding the calm in
the Chaos.»
Nem állítom, hogy az üzenet, melyet kaptam nem akasztott ki. Ha hazudni akarnék sem tudnék hasonlót állítani. Megrémített, jobban, mint, amikor Mammon nálam járt. Megrémített? Egyenesen a frászt hozta rám, a pánik, mely akkor átjárta a lelkem, testem, nem szűnt meg. Ismertem a vadászt, oh, mit ismertem? Én voltam az, akivel kiment egykor a városból, mert a Tanács úgy vélte, hogy egyszerűbb, ha Drake vadászai miatt halnak meg. Ám akkor visszatért a halálból, még ha a démonok meg is ölték. Akkor visszatért és nem akart vadász lenni. Mégis meggondolta magát Tom. Meggondolta és adott még egy esélyt a hivatalnak.
A pánik gyorsan sokkba csapott át, lelkembe beitta magát a lelkiismeretfurdalás és szégyen, de be kell vallanom, hogy megtörtem. Összetörtem. Ott ültem Drake irodájába, levegőt venni nem mertem, hangom pár oktávot megugrott, lelkem készítette ki a látvány, lecsillapítani nem tudtak. Az orvosok nyugtatót injekcióztak bőröm alá, könny áztatta arcomat.
A világ lassan kezd összeomlani körülöttem én pedig képtelen vagyok összerakni újra. Képtelen vagyok felállni és menni előre. Magamba roskadva ülök és úgy érzem, ezúttal nincs senki mellettem, aki segíthetne felállni. Senki sincs, akitől segítséget kérhetnék, aki mellettem lehetne. Akire támoszkadhatnék, nincs mert mindenkinek megvan a maga gondja. Miként aggadhatnám a vállukra, az enyémet?
A nyugtató hatása ideiglenesen megtette a hatását, de amint a szervezetemből kiürült, minden kezdődött elölről. Életembe először állítottam be, könnyáztatott tekintettel az orvoshoz, hogy többet kérjek tőle, hogy nyugodtan tudjak aludni. Aludni? Mégis hol? Vadászbázisi irodám kanapéja az egyetlen hely, ahol menedéket tudtam találni, ahol elhittem, hogy biztonságba lehetek, ahol talán nem találnak rám a démonok, nem akarják fejem venni. Ahova még Mammon sem tenné be a lábát. Testem és lelkem is beleremeg az egész esetbe.
Nyugtatómhoz, altatót kevertem és képes voltam aludni pár órát. Rémálmok ezúttal nem gyötörtek, újak legalább is nem, a régiekhez pedig hozzászoktam már.
Mégsem tudtam pihenni az elkövetkezendő napokba. A sokkhatás alatt, hallottam, hogy merre találták meg. Magam sem értem meg, hogy mit teszek, de szükségét érzem, hogy elmenjek oda. Miért? Nyomokat keresni. Tudom, hogy Drake és a többiek is megteszik, mégsem rájuk vadászik.
Épp ezért tartanám egyéb esetben balgaságnak, hogy idejövök. Mégis megteszem, képtelen vagyok arra, hogy józanul gondolkodjak. Kocsiba ülök, nem szólok senkinek, egyedül megyek. Nincs nálam semmi, csak egy kósza fegyver, semmi több. Ennyi, amit magamnál tartok és egy árva démonpengéből készült tör az övembe fűzve. Így tartok az bolondokháza felé. Bekötött szemmel is tudom oda az utat, így nem esik nehezemre valóban oda is találnom. A látvány mégis letaglóz. Percekig a Jeep lehúzott ablakán keresztül figyelem a leégett épületet, a maradványait. A koromtól feketéllő falakat, a kitört ablakok helyeit. A kaput, melyen még ott sötétlik Tom vére. Szívem újra összeszorul a páni félelem mégsem leng most körbe. Most nem. Lassan szállok ki a kocsiból és indulok meg a kapuk irányába, az udvarra. Fejem a földre szegezem, nyomokat keresek, amit a többiek nem, de én észrevehetek. Bármi, ami arra utal, hogy itt járt Mammon.
Egyszerű farmert viselek, trikóval. Bőrkabátot, a pirosságot ezúttal a hajamba loptam be. Néhány tincsem vörösen izzik fel a sötét zuhatagba.
Bármi, amitől rájöhetek, hogy mit is akar végérvényesen tőlem. Hogy mi lehet a következő lépése. Nem hiheti, hogy legyőzhet. Nem engedem neki, hogy megtegye, az elhatározás eljutott hozzám. A megvalósítás… Oh, Uram, adj erőt, hogy az is meglegyen.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Willard Asylum - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 24, 2020 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2