Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Utcák, sikátorok •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Utcák, sikátorok 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




So I follow you into the ground


- Hidd el, elmennék én szívesen, csakhogy, nem tudom feltűnt-e, de a turizmus manapság nem annyira virágzó iparág, szóval sajnos nem mehetek akárhová. – Már az ide vezető út sem volt egy álom. A nyugodt vakációzgatások napjai eléggé lehanyatlottak, a kalandparkokra meg nem igazán van szükség, mert minden nap egy kaland tud lenni, amit vagy túlélsz vagy nem.
A felkiáltását egy pár pillanat csend követte, mintha meglepett volna, de még mielőtt igazán reménykedhetett volna a sikerben, a nevetésem megtörte a csendet. – Majdnem bevált… majdnem. – Persze, nem voltak igazak a szavak, ennyinél azért többet kell tennie, hogy kiverekedjen a testéből. Főleg így, másnaposan, amikor nehezebben tud koncentrálni. Szinte már túl egyszerű? Mennyit ihatott, hogy ennyire morcos utána? Talán eleget ahhoz, hogy önkéntes böjtbe meneküljön az ital elől egy időre.
Elismerem, az ismerkedésünk nem kezdődött túl fényesen, de egy ilyen jellegű kapcsolat nem is igazán kezdődhet ígéretesen, hiszen már a bevezető mondat is csak rossz lehet. Kevesen annyira rugalmasak, mint a hamvazószerda, többnyire nem kaphatóak a változásra. Pedig nem is évi egy napról van szó, csak egy pár percről, esetleg órácskáról, amit talán soha többé nem kell megismételniük… vagy, rosszabbik esetben, életük végéig melléjük tapadok. De néha csak jobb nekik, csak nem látják az újjászületést, mint tűzszenteléskor, csak éppen a megújulás abban rejlik, hogy én is melléjük csapódok. Még egy tapsihapsis „Mi a hézag, hapsikám?” kérdés sem dobna eleget a hangulaton, hogy megfeledkezzen az ember a betolakodóról. Bár azért lehetne fennebb tenni a mércést egy beszélő nyúl védjegyénél. Vagy pont, hogy nehéz túlszárnyalni. Végül is, elég népszerű figura.
- Ó, szóval tényleg nefilim vagy. Örvendek a szerencsének. – Gonoszan mosolyognék, de maximum csak a hanglejtésemből sejtheti. Első kérdés pipa, hiszen angyal nem lehet, más szárnyas emberforma lény pedig nem igazán akad. Az utolsó megjegyzésére lassan elhúzom a szám. – Ennyire rosszul repülsz?  - Már majdnem megsajnáltam. Bár biztosan akadnak olyan fajtársak valamerre, akiknek nem volt lehetőségük megtanulni ezt a képességüket, vagy talán még a másikat is. Ebben a tekintetben egészen szerencsés voltam Walterrel… másban már kicsit kevésbé.
Mintha ráéreztem volna, hogy a kiirtásomon gondolkozna – bár ide talán nem kell túl nagy megérzés, előbb vagy utóbb, de mind szabadulni akarnak a megszállóiktól, pedig most még viszonylag kedves is voltam. Bár tőlem azért nem lehet megszabadulni egy szenteltvízzel való locsolkodással, de megvannak a módszerek ahogyan kiűzhetnek, ha nem is pont úgy, mint egy démont.
- Szóval… gondolom te vagy Sophia, igaz? – A hangom magabiztosnak hat, pedig nem vagyok teljesen biztos, hogy ugyanaz a személy akit keresek. De elég közeli ahhoz, hogy hasznot hozzon, szóval ha nem is ő az, akkor is megteszi. - Tudod, valaki nagyon szeretne közelebbről megismerkedni veled. - A mosolyom mintha enyhén vészjósló lett volna, bár nem voltam biztos abban, hogy neki az egész mennyire lesz rossz, csak azzal voltam tisztában, hogy számomra mekkora a haszon belőle. És ahhoz elég volt, hogy elvonszoltassam magam egészen idáig.
#húsvét
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Sophia N. Haynes


Utcák, sikátorok Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Lev & Sophia
So follow me down, into a crazy mind
Ez a hang a fejemben kellemetlen és bosszantó. Minek szekíroz engem, amikor így is megvan a magam nyomora? Napról napra a fennmaradásért küzdöttem, hogy életben maradjak – nem annyira anyagilag, kimondottan jól éltem meg, és félretett pénzem is volt, inkább a származásom miatt kellett aggódnom. Hogy le ne bukjak nephilim létemmel.
- Húzzál már el melegebb éghajlatra, ha nem tudsz jobbat, és hagyj egyedül szenvedni! – morogtam továbbra is, mint valami bolhás kutya, másnaposságomban sínylődve. El kéne vergődjek valahogy a legközelebbi gyógyszertárig némi fájdalomcsillapítóig, hogy ne robbanjon szét a fejem. Nem most kéne megőrülnöm.
- Hagyjál már békén! – üvöltöm gondolataimban. Aucs, nem kellett volna. Kicsit sokan vagyunk idebent, ez a test nem készült fel ilyesmire, pláne a kiadó éjszakai tivornya után. Kit érdekel, hogy be szokott-e válni a fenyegetőzésem? Általában amúgy se fenyegetőzni szoktam, hanem addig dumálni idegesítően, amíg a másik inkább a megszökést választotta a megszokás helyett. Van előnye annak, ha írónő és könyvtáros is az ember lánya.
- A szárnyaimról csak akadjál le. Nem akarok repülni, a reggelim marad ott, ahol a helye van – Ha repülni próbálnék, annak kis róka lenne a vége. Nope. Szóba e jöhet a kis kretén gondolatfoszlányra hallgatás.
Csak tudnám, miért pont itt és most jelent meg először, korábban miért hallgatott, mint szar a gazban? Felettébb érdekelne, hogy került ide, mi okozta nálam ezt a bomlást. Vagy megőrülni készülök, vagy pedig valami meg akar szállni. Jelentsem vagy ne? Mit csináljak? Nem akarok kéretlen vendéget a testemben, ez az enyém, és punktum.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Utcák, sikátorok 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 01, 2020 8:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




So I follow you into the ground

A hangom sértettséget játszott. – Miből gondolod, hogy nem voltam eddig is az? Csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy megszólaljak benned. – Csak vakmerő tipp, de ha semmi sem történt, akkor is kitalálok valamit, részben mellébeszélésből élek, nem kell félteni ha szavakról van szó, ezért is ejtem mindet olyan magabiztossággal, mintha tudnám, hogy igazak.
- Nem igazán, de úgy tűnik, hogy te igen, szóval adhatsz tippeket. Én nem vagyok annyira mogorva, mint egyesek, hogy ne hallgassam meg az embereket. – És egyesek alatt igyekeztem eléggé erősen rá célozni, remélhetőleg vette is a lapot, de ha mégsem, az sem probléma, majd rásegítünk.
Akár akarta akár nem, ismét mosolyt csalt az arcomra, ami ezúttal már egy rövid nevetéssé is elfajult. – Hess? Hess??? A madarakat hessegetjük, nem a hangokat a fejünkben. – Meg kell halni, olyan kis naiv. Persze, azért próbáltam nem alábecsülni, de ilyen megjegyzések mellett nem volt egyszerű feladat. Meg igazából az arca sem segít a helyzeten, olyan ártatlan a tekintete, már amennyit eddig láttam belőle. De manapság ki tudja… meglephet még, sőt, szeretném, ha meglepne, de eddig nemigen érzek készülődni semmit, amire nagyon nem számítottam volna.
- Amikor utoljára néztem, nem te voltál abban a pozícióban, hogy fenyegetőzz. – Könnyedén mozdítottam az ujjain. Kis dolognak tűnik, de hasonló apró mozdulatokból épül fel minden. Átenged egy kis részt magából, s mire felocsúdna, már irányítom. Akárcsak a következő pillanatban, ha nem figyelt eléggé, a szavak már nem csak a fejében hangzottak el, hanem az ajkai formálták, hangosan kiejtve őket. – Még a hangod is aranyos. Nehéz lehet így fenyegetőzni… be szokott válni? Vagy csak a másnaposság miatt van? – Érzem, amit a teste érez, nem kell bevallja, sejtem, hogy az üveg aljára nézett. Vagy rémes az alkohol toleranciája.
A tekintetem a hátára téved, ha lehet, a hatás kedvéért fordítom a fejét is, ha nem, akkor csak képzeletben pillantok oda. – Szerinted ha eléggé próbálkozok, elő tudnám csalogatni azokat a szárnyakat? – Szórakozni jó dolog, de azért nem felejtettem el ilyen gyorsan, hogy miért érkeztem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Sophia N. Haynes


Utcák, sikátorok Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 01, 2020 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Lev & Sophia
So follow me down, into a crazy mind
Ennyi. Végérvényesen is kijelenthetem magamról, hogy megőrültem. E-le-gem van a természetfelettiből. El akarok húzni a francba, nyugodtan, emberek között lenni, szárnyak és minden egyéb flanc nélkül.  Igen. Talán Sariel megtenné, hogy levágja. Hóhérként nincsenek talán annyira érzései, és megszabadítana ezektől a tollaktól, amikre úgy éreztem, sem szükségem nincs rájuk, sem pedig méltó nem voltam soha arra, hogy ilyet kapjak Nagyapámtól.
Már csak a te kioktatásod hiányzott. Felcsaptál lelkiismeretnek, mint a Pinokkióban, mi? – gúnyolódtam. Tényleg nem a legjobb pillanatban kapott el ez az idegen, újabb őrület. Nem nagyon tudtam behatárolni, miféle lény költözhetett az elmémben, mennyire a saját sötétségem szólalt meg belőlem, és ez rendkívül frusztrált. Nem akartam mást is beengedni a gondolataim, érzelmeim közé..
Tudod, kit tollpihézz! A testem meg az enyém, hess onnét! – morrantam fel. Nem örültem, hogy ez az idegen akarat, öntudat belepiszkált a mozgásomba. Világos, azonnal segítséget kell kérnem, de kitől tegyem úgy, hogy az illető ne akarjon rögtön démoni megszállottságra gyanakodva azonnal átsegíteni a túlvilágra?
Kapsz tíz percet arra, hogy regélj nekem, ki vagy és mit keresel a testemben, aztán takarodó haza a sajátodba, ha van, vili? – és akkor még roppantmód engedékeny vagyok. Ha nem lennék ennyire másnapos, talán kedvesebb oldalam is mutatnám, de jelenleg nem jár máson az eszem, csak hogy valahogy „emberibb”, szalonképesebb állapotba vergődjek.
Ez a házavató buli annyira nem volt jó ötlet. Még mindig éreztem a számban az italok koronázatlan királyának, az absynthenak az ízét. Nem volt szép tőlem, hogy csak úgy cetli nélkül hagytam otthon a lakótársam, de azt mondják, a friss levegő is segít a józanodásban. Majd figyelmeztetnem kell, hogy nekem többet inni ne adjon mert khm, ki tudja, mik lesznek a következményei.
Szóval lendüljek túl az egészen egyszerűen. Oké. A másnaposság felett már kevésbé tudok túllendülni, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Szerencsére a Kis Vuk már otthon érezte magát a kádam lefolyójában. Hupsz, kajáltál volna? Bocsi…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Utcák, sikátorok 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




So I follow you into the ground

- Neked is szia. – Morrantam rá, bár az idegesség inkább színlelt volt, mögötte ott ült némi szórakozottság. Egyelőre. A fejében kavargó gondolatok káosza üdítő volt, bár nem tudtam mi gyötri ennyire, éreztem, hogy őrlődik a súlyok közt. Bár az eredeti terveim nem pont így voltak, ha már felhozta a témát, kaptam az alkalmon. Meddig tudnánk húzni? Elvégre senki sem mondta, hogy a munkát nem lehet szórakozással vegyíteni. Közben pedig lesz időm megtudni amire felkértek, hiszen egészen sok minden kiderülhet egy ártalmatlannak tűnő kis beszélgetés közben, főleg, ha az ember azt hinné, hogy magával beszélget. Már ha valóban lenne ennyire naiv és elhinné. – Nem tagadhatod le a lényed egy részét. Nem ennyire egyszerű menekülni önmagad elől… - Attól függetlenül, hogy mit gondol, honnan származom, máris többet sejtek róla, mint gondolná. És a nap végére valószínűleg többet is fogok tudni, mint szeretné. De valljuk be, nem igazán hagyok neki választást… főleg, ha ellenállást sem tanúsít. Szinte már túl egyszerű.
Lassan gomolygok a lényében, mivel egyelőre meg sem próbált ellenállni, lassan tesztelgettem, meddig is enged, apró mozdulat az ujjaival, talán észre sem vette, hogy nem ő volt, hogy én szórakozom vele, és a gondolattal, hogy mennyire tudnám az irányításom alá vonni, ha arra kerülne sor. Vagy akár megtartani? Bár női testeket ritkán foglalok el, kényelmesebb a másik nemé, ráadásul talán valamivel hitelesebben is alakítom a karaktereiket. De tény, hogy néhanapján hasznosabbak tudnak lenni a másik nem adottságai… főleg, ha az emberek válogatósak. Túlzottan válogatósak, ha már itt tartunk.
A szavaira majdnem felnevetek, de még időben visszafojtom, azt viszont már nem tudom megállni, hogy mosolyra húzzam az ajkaink, hacsak nem ellenkezett közben, valóban egy nem túl széles, kissé gúnyos görbére álltak az ajkai. Bocsánatot kér. Alig hiszem el. Hát nem aranyos? Úgy hittem, ez máris válasz volt az egyik kérdésemre. – Hosszú volt az éjszaka, tollpihe? – Ha már így cseverészünk, néha kissé konkrétabb vizekre is evezgethetünk, példának okáért arra, hogy úgy sejtem, nem egyszerű ember, hanem valamivel több annál. És ha erre is érkezik válasz, újabb mezőt pipálhatunk ki. Nem is olyan nehéz, igaz?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Sophia N. Haynes


Utcák, sikátorok Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
155
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to: Lev
„Show yourself”

Muszáj volt levegőznöm. Egyszerűen nem bírtam ott maradni. Kótyagos fejjel mászkáltam az utcákon, még mindig a másnaposság hatása alatt, de valamivel józanabbul. Kéne egy nyamvadt kávé, vagy bármi, ami helyre teszi az agyam. Ó, te jó Szűz Maris! Soha, de soha többet nem szabad innom.
Jó, honnan tudtam volna, hogy blokkolni fogja a képességem? És hogy leettem ilyen naiv, hogy hittem neki, és még egyenest… a többit inkább nem részletezem.
Pláne, miután egy hang szólalt meg a fejemben. Kész. Ennyi. Beadom a bakancsot, megyek Sarielhez, büntessen meg, nyírjon ki, bánom is én, csak szűnjön már meg ez a folyamatos szerencsétlenség-halmaz, ami én vagyok.
Már az is csoda, hogy idáig életben maradtam. Egy gyenge nyomoronc vagyok, aki nem képes magára vigyázni. És most már ártatlannak se nevezhettem magam abban az értelemben.
Ez gáz. Kínos. Muszáj eltűnnöm innen minél hamarabb.
Úgy rohantam el onnan, mint egy riadt kismadár, aki előtt nyitva hagyták a kalitka ajtaját, és megérezte a menekülési útvonalat. Pedig kedve volt velem, én meg micsoda görény vagyok.
Itt hagyom anélkül, hogy tisztáznánk, mi is történt.
Ó, apám! Gyártottál volna te is széket inkább, arra le lehetne ülni!
Ki a bánat vagy te? – üvöltöttem idegesen a hangra. Megbántam, mer utána fejemhez kaptam. Hogy a sikátorokig hogy jutottam el, meg ne kérdezze senki.
Húzzál ki a fejemből, hagyjál békén, vagy ha csak megőrültem mondd azt, te hang. – Csodás. Már hangokat is hallok. Nagyon elcseszett egy vérvonalam lehet, vagy apa, vagy anya részéről. Elég a természetfelettiből, nyugalmat és békét akarok, legalább a fejemben hadd lennék egyedül, de nem! Közi, Nagyapa, legalább valami helyettest hagyhattál volna ott magad helyett a trónon, ha már te úgy döntöttél, hogy elzúzol egyet vakációzni. Itt lenn a távollétedben meg mindenki azt hiszi, szabadon lehet bulizni, tehetsz, amit akarsz-üzemmód van.
Jó lenne, ha eljönne végre közénk és eltakarítaná a romokat. Bár inkább ő takaríttatja mással, a történelem ezt mutatja. Mi a frászt akarsz? Akárki vagy, nem a legjobb hangulatomban kaptál el, bocsi.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Utcák, sikátorok 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Sabrael
téged még várunk
☩ Reagok :
43
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




So I follow you into the ground

San Francisco. Messzebb volt, mint amennyire úgy általában utazni szoktam, bár a levegő változásnak örültem, a ténynek, hogy az út jelentős részét a saját testemben ülöm végig már kevésbé. Idegen terepen kevés biztonságos hely volt ahol felügyeletlenül hagyni lehet ekkora értéket, ráadásul a kialakítása és funkciói miatt nem hagyhatom akárhol, nem áshatom el, nem zárhatom el túlzottan a levegő elől. A magamfajtáért sehol sem rajonganak igazán, de itt talán különösen népszerűtlenek vagyunk. Ráadásul a hely tele van angyalokkal. A helyzet egyetlen előnye, hogy az üres porhüvelyük nem hívogat magához, így máris csökkent a lehetséges célpontok száma. Nehéz körbeírni az érzést, amikor a lelked kiválik a testedből, amikor rágondolsz egy vágyra és érzésre és hirtelen már nem csak a sajátod van jelen, hanem másoké is, váratlanul sokkal közelebb kerülsz az emberekhez mint valaha is szeretnél. Mert ennyire mélyen érezni őket nem mindig annyira vicces, mint amilyennek hangzik. Egyes embereknek komoly problémáik vannak, amik, ha nem vagy elég óvatos, téged is magaddal rántanának. Azt hinnéd, hogy egy ilyen képességtől empatikusabb leszel. Pedig pont ellenkezőleg. A saját túlélésed miatt egyre immúnisabb leszel mások problémáira. De a sötét elméknek is megvan az előnyük, ők a leghangosabbak. Annyi elfojtott érzelem, kétely, aggódás, félelem… bár a világ helyzete miatt gyakori érzelmek, mégis, még mindig vannak kiemelkedő esetek. És ha minden igaz, egy hasonlóan vívódó lélek után kutatok. Kedvtelenül húzom el az ajkaim, utoljára, mielőtt még egy távolabbi helyre sodródnék, egy helyre, amit kevesen láthatnak… vagy talán csakis én, ebben a formájában. Ha nem figyelnék eléggé, könnyen összekeverhetném, hogy mi az, amit én érzek, és mi jön valaki mástól. Koncentrálj. Bár nem hallok mindent egyszerre, néha így is túl sok hang szól hozzám, túl sok lélek képzeletbeli sikolyait hallom. Az érzelmek különös teremtmények, néha úgy tűnik, mintha saját személyiségük lenne… vagy csak én kezdek becsavarodni tőlük. Mindkettő egyformán lehetséges.
Ritkán sikerül a trükk elsőre, de minél több labirintusban jártál, annál jobban kiismered magad bennük, észreveszed az apró jeleket, amiket más nem, amik elvezetnek a célodhoz. Bár ahhoz nem árt pontosan tudni a célt. Az, hogy valaki egy nephilim, nem tartozik a legfontosabb információk közé, hogy megtalálhassam… bár mindenképpen jobban felkelti a kíváncsiságom, mintha csak egy ember lenne. Nephilimek esetén tényleg nem lehet tudni, hogy mire számítsak.
A pontos időt ilyen állapotban elég nehéz belőni, az adhatja az egyik legstabilabb támpontot, hogy mennyire fáradtam el. De még nem voltam kimerülve, amikor meghallottam őt. Szinte sikított a hangja a többiek közül. Még félig egy idegen testében vagyok, amikor körbenézek, de csak megszokásból, az ilyen úthoz nem kellenek szemek. Elengedem a szerencsétlen nőt, aki hirtelen azt sem igazán tudta, hogy mi történt vele… és pillanatokon belül egy másik testnél kötök ki. A bejutás többnyire egyszerű – a bent maradás, na az tud problémásabb lenni. Megállok, mielőtt még magába szippantana, bár az érzés túl erős, közelebb kerülök hozzá, mint szerettem volna, talán már így is érzi a jelenlétem, mint egy kényelmetlen viszketést, amitől nem lehet szabadulni. Óvatosan tapogatom az érzelmei skáláit, annak ellenére is ellenőrzöm, hogy úgy sejtem, jó helyen járok. Amennyit tudok róla… beleillik ebbe a lélekbe. Bár az ilyen kérdésekben nehéz biztosan tudni… egy mód van, hogy meggyőződjek: az ismerkedés. És hogyan lehetne jobban, mint a másik cipőjébe lépve? Nem várok tovább, elengedem magam, a következő pillanatban pedig már újra a megszokott módon látom a világot magam előtt. Pontosabban, látjuk. – Helló. – Csak egy gondolat vagyok, egy a sok közül ami a fejecskéjében lehet abban a pillanatban, de egy, ami biztosan idegen, önálló, saját akarattal bíró. Az első találkozások kényelmetlenek tudnak lenni, a jelenlegi körülményeink pedig még szokatlanabbá teszik. Mármint számára. – Voltál már megszállva? – Hupsz, ez hangosabb volt, mint szerettem volna… - Na, nem úgy értettem, nem kell pánikba esni… - Ugye nem esel pánikba? Kellemetlen lenne, ha azonnal ellöknél magadtól, még be sem mutatkoztunk. Nem mintha elárulnám az igazi nevem… - ...bár az emberek hajlamosak pánikba esni, ha ezt mondják nekik. Szóval... enyhén pánikolj? - Végül is, egy aprócska oka talán van rá. Na de olyan rémisztőnek tűnök? Hiszen nem is lát.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Utcák, sikátorok VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
902
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 1:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Michael & Armaita

You cannot go far alone.
You enjoy your journey
better if you have people by your side.
Ingadozó állapotom ellehetetlenített mindentől. Kerültem mindent és mindenkit. Hol lakhelyemre zárkóztam be hosszú napokra hol pedig az irodámba. Kerültem minden lénnyel a kontaktot. Nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Ettől függetlenül pár információ így is sikeresen eljutott fülembe. A város Faye halálát követően emberi vezető nélkül maradt. Azonban én mint a katonai vezető is elzárkóztam a vezetéstől. Néha egy-egy parancs elhagyta számat, de többet nem tettem értük. Ennek meg is lett a következménye. Egyes beszámolók szerint az emberek elégedetlenkedtek. Bár nem tudom miért. Volt hol élniük. Éltek. Minden adott volt számukra. Nekik nem halt meg a társuk, párjuk azért, hogy a többi boldogan élvezhesse azt amijük van. Faye megtette ezt. Képes volt eldobni a saját életét, hogy megmentse a most elégedetlenkedő hordát. Vajon ha tudta volna, hogy ez lesz a vége akkor is megtette volna? Soha nem tudom meg. Már nem az, aki volt. Egy démon.
A lakhelyem ablakának peremén álltam. Kezemben egy majdnem teli whiskys üveg és onnan kémleltem a várost. A várost mely kezeim nyomát viseli és azok lakják akiket megmentettem, akiket Faye megmentett. A hiánya késként vájt szívembe minden egyes percben. Csak mélyen legbelül egy részem volt képes elfogadni a tényt, hogy nincs többé és, hogy ezért a testvére is utál engem. Holott ha tudná, hogy tényleg minden tőlem telhetőt megtettem… Én is haragszok saját magamra hisz Michael a hős, a Mennyek nagy hadvezére képtelen volt egyetlen életet megmenteni. A számára legfontosabb életet. Talán ez volt az ára annak, hogy angyal létemre gyengéd érzéseket tápláltam egy halandóval szemben. Egy biztos. A lecke tanulságos volt és kellőképpen megfizettem az árát.
Pulóverem kapucniját a fejemre húzom olyannyira amennyire csak lehet. Nagyot kortyoltam az üvegből majd mint akit meglöktem előre dőltem a semmibe. Ha ezt valaki látta volna biztos azt hinné öngyilkossági kísérlet az egész. Bár köztudott, hogy az angyalok ennyitől nem halnak meg főleg az arkangyalok. A fajtánk legerősebbjei. Félúton járhattam az ablak és föld között amikor kiengedtem ébenfekete szárnyaimat és az ég felé vettem az irányt. Körözni kezdtem a város felett mint amikor a sas keresi a prédáját azonban én csak a várost figyeltem. A várost aminek most lenne rám a legnagyobb szüksége.
Hangtalanul értem földet egy sötét, kihalt utcában. Egy lélek sem volt erre pont ezért céloztam meg ezt a helyet leszálló pályának. A kapucnimat ami a menetszél korábban letépett a fejemről rögtön visszahúztam. Nem volt szükségem arra, hogy minden ember észrevegyen majd és lerohanjanak. Nem ezért szabadultam ki saját magam által alkotott börtönömből. Csak sétálni akartam és kiszellőztetni a fejemet. Ideje lett volna visszatalálni önmagamhoz.
Pár perc csendes séta után belecsöppentem a város éjszakai életébe. Emberek és angyalok cikáztak az utcákon. Volt, aki egyedül és volt, aki párban. Én pedig csak ismét az üveg fenekére néztem amikor furcsa érzés fogott el. Mintha valaki bámulna. Szinte éreztem tarkómon a szúrós tekintete. Lopva körbetekintettem hátha észreveszem ki az akit ennyire érdekelhetek. De könnyen lehet az is, hogy csak az alkohol próbál megtréfálni mint márt sokszor.
XXX SZÓ. @Armaita .

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Utcák, sikátorok VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
902
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 02, 2017 10:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Sofiel
When one door closes, an other one opens..



A sötétségben lépkedve, az árnyak közt haladva, a fénytelenség útját járva, s a reménytelenség erdejébe veszve. Fent, s lent, avagy lent, s fent.. Számolgathatnánk milliónyi érveket, melyekkel mindkét oldalt erősíthetnénk, avagy gyengíthetnénk. De voltaképpen mit érnénk el vele? Előrébb jutnánk egyáltalán néhány szóval? Az érzéstelenség határán ingadozva, az őrület valódi kapujánál állva, s az elménk rejtett zugába húzódva. Hazudunk, játszunk, csalunk.. remélünk, megvetünk, hiszünk.. de igazából mindezeknek van értelme? Nem nézzünk hátra, hisz' egykori csalódásaink mély nyomot hagytak bennünk, s nem is tekintünk előre, mivel félünk a rejtélyes, sőt megjósolhatatlan jövőtől. Csalódás? Félelem? ...tán fájdalom? Semmi értéke az emberi mi voltnak, sőt használhatatlan minden egyes vonulata. Vérző sebek, maradvány cafatok, belsőség lenyomatok.. Halk, egyenletes szívdobbanás, egyre lassabb lüktetés, míg végül a pulzus megszűnik, s elérkezik a vég..
Tekintettemet a színtiszta égboltra szegezem, a kékes árnyalata elbűvölő összhatást kelt. Mondhatni, miszerint megigéző jelenségű, ahogy a horizont érintkezni látszik a talajjal, mindeközben pedig a tökéletes tisztaságot hirdeti, s mégis mily' ironikus módon a vér mossa be ezt a teret. Néhány lépésembe telik csupán, míg a hátam az egyik épület falának ütközik. Védekező alakzatot veszek fel, s minden megjegyzése ellenére sem tántorodom el az eredeti céltól. Szentül hiszek abban, amit kigondoltam. Bal kezem ujjai egyre erősebben szorítódnak az eszközökre, ezzel is felsértve a bőrt a tenyeremen, s majdan a véremet ihatja a talaj, ahogy cseppenként folyik le a pengén keresztül. Hirtelen lépek ki az árnyékok sokaságából, minden különösebb megfontolás nélkül cselekedve. S egyetlen célzással repül is az első penge, amelyet újabbnál újabb követ, míg el nem fogy az összes, amelyet markolni mertem. Nem számítok könnyed harcra, avagy teli találatra, hiszen attól csak egyszerűbb lenne a játékunk. Bár sikernek könyvelem el, amikor megszakad a ruhája, de különösebb módon, nem vetek rá jelentősebb figyelmet. Kifejezéstelen vonásokkal fürkészem jelenlétét, miközben igazán rideg tekintettel illetem őt. Fejemet enyhén oldalra döntöm, ahogy az alsó ajkamba harapok. Szavainak hatására, kissé elálmosodtam unalmamban. Ám, minden iróniát félretéve lépek előrébb, ezáltal viszonozva a közeledését. A távolság kettőnk között vészjóslóan csökken, s ahogy ő sem fél tőlem, úgy én sem tőle.
- Nevezhetsz, aminek csak szeretnél, Sistah'.. - Ejtem ki nyomatékos éllel a hangomban. - ..a felállási módon úgy sem változtat. - Írok le egy kört a mutatóujjam segítségével a levegőben. - "Ti sem vagytok szent lelkek.." - Mutatok idézőjelet mindvégig, miközben egyet lépek oldalra. Pillantásom a macskaköves terepre téved, amelyet néhol a por lep el. - Kifejezetten örömmel teli látni téged, egykori harcostárs, sőt már-már könnyekkel megcsordult a pillanat hevének a varázsa. Kezdem úgy érezni, hogy szívmelengető volt hazatérni.. - Fűszerezem meg a mondandóm végét, színtiszta gúnnyal. Íriszeim újfent szegeződnek rá, miként összefonom karjaimat a mellkasom előtt.
- Mit akarok? Néhány ébenfekete szárnyat, egy pár tollas angyalt, avagy éppen tollatlant, ami csupán a helyzet felállásától függ egyedül. - Szegezem neki kötekedőn, néhány lépést téve felé, vagy csak megeshet, miszerint fokozni kívánom a hangulat egyediségét. - De mivel "berezeltem", nyilván képtelen vagyok megölni közületek egyet is, nem de? Hiszen sunyi gazemberként csak hátulról támadok, míg ti erőfölényben álltok e pillanatban hozzám képest. Hékás! Mit ér az erő? Semmit! Kukázhatod az ócska kis újoncokat, mert még egészen jó a fülem.. - Célzok arra, hogy a távolban legalábbis pár személy beszélgetését szűröm le, amelyet igencsak harsány léptek követnek. - ..csak nem erősítés? - Mosolyodom el félszegen, s míg ez elterelheti a figyelmét, nos már előtte sem vagyok. Egyetlen szökkenéssel lapulok meg egy közeli falmenténél, ahogy lehajolva a bakancsom belsejéből előhúzok egy-egy tőrt -, s tökéletesen jut mind a két kezembe.
- Édes kicsi Sofiel... - Hangom kegyetlen éllel szegeződik neki. - ...mond csak mit szeretsz annyira Michael-ben? - Jelenek meg nem messze a hátánál. - Rendkívüli a teázós módszere? - Egyetlen mozdulattal csapok le rá a tőrrel, s amennyiben nem találta el, nos egy újabb mozdulatsorral illetem, persze immáron a másik tőrikével. - Persze elhiszem én, hogy szép emlékek fűznek hozzá.. - Jegyzem meg elgondolkozva. - ..engem is, amíg le nem cserélt. - Nevetek fel szórakozottan, míg a szavaimban semmiféle komolyság sincs, sőt igazán nem is lehetne, ugyanis Michael pártállása merő röhej. Nem, nem bántani szeretném az édes kis arkocskát, de... de ki azaz elvetemült, aki ilyen gyámolatlan férgeket támogat?
Seb ide, vagy seb oda... ha van rajta, ha nincs, avagy legyen rajtam is, nos igazán nem számít. Ugyanis az elkövetkezendő sorokban ellépek tőle, és minden gondolkozás nélkül dobom az egyik érkezőfél felé a pengét. - Megmented, vagy meghal? - Teszem fel a kérdést Sofiel felé pillantva, miközben a véres kezemet, ökölbe szorítom.

▲ music: Courtesy Call▲ ▲Words: 734▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 17, 2017 12:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Stamiel & Sofiel
I put my armor on, show you how strong I am


Már egy ideje elég csendesen telnek a napok, ami feltűnő is számomra. Általában azért egy-két aprócska összezördülés mindig volt a környéken. Megpróbáltak betörni a területeinkre, megtámadni a még gyenge katonáinkat… vagy éppen elvinni őket és saját célokra fordítani. Változatos és néha gusztustalan is a másik fél módszere, bár lehet fordítva ők is ugyanezt gondolják rólunk. De hát… akárhogy is nézzük, ez a háború. Ez az, amikor két ellentétes oldal küzd valamiért, ami sose fog eljönni. Mindkét fél túlságosan nagy hozzá, mindkét fél serege egyenlő. Véleményem szerint céltalan köröket futunk valami olyan miatt, amiért nem éri meg küzdeni, de nem az én szerem ezt eldönteni. Én hű vagyok Michaelhez… a világért se adnám fel a küzdelmet mellette, s úgy teszek, ahogy parancsol, ahogy azt egy jó katona teszi.
- Sofiel! – Szólal meg mögöttem egy hang, kissé gyengécske, de azért próbál határozott lenni. Minden kiképzettünk tudja, hogy nem tűröm, ha határozatlanul állnak előttem.
Hátra fordulok egy határozott mozdulattal és egyből a katona szemébe nézek.
- Mondd.- Hangom is határozott és bár semmi kezdem társalogni, vagy egyszerűen jelenleg mások közelében lenni, nem küldöm el melegebb éghajlatra, csak szokásos szigorú tekintetemet meresztem rá.
- Én… megyek helyetted körbejárni! – Az elején még határozatlanul szólal meg, majd hirtelen megembereli magát és egészen kemény hangot üt meg.
Felvonom szemöldököm és hátat fordítok neki.
- Esetleg elkísérhetsz… esetleg. – Szólok hátra, majd elindulok, alig két lépés után hátra fordulok. – De kérvényt nem fogok benyújtani.
A kezdő katona egy másodpercig habozik még, majd elindul velem.
Francba… reméltem, hogy berezel, vagy meggondolja magát. De ha már elég bátor velem jönni, akkor legyen… megígértem úgyis, hogy megpróbálok kedvesebb lenni velük, bár velem se voltak sose kedvesek. Kedvességgel nem lehet katonákat kiképezni, érdekli a fenét, hogy az embereknek gyengébbek a lelkiviláguk. Katona az katona, legyen az ember vagy angyal, ha a lelkével törődik az ember, vagy ha kedveskedünk, akkor nem fog tudni rezzenéstelen arccal ölni. Márpedig ha arról van szó és meg kell tenni egy pillanatnyi habozás is végzetes lehet.
Az emberkatonák miatt az angyalok is mások… és már nem tehetem velük azt, amit anno velünk. Mi katonának születtünk… azt hiszem könnyebb dolgunk volt, világ életünkben egy meghatározott világban egy meghatározott céllal éltünk, nem voltak kilengések, nem voltak ellenvetések. Ezért vagyunk és pont.
Oldalra pillantok a mellettem bandukoló fiúra, mert szegény férfinek még nem nevezném, s látom, hogy szólásra nyitja a száját, mire egy apró, de határozott mozdulattal jelzem, hogy csend legyen.
- Ha jár a szád, nem tudsz figyelni. Ha nem tudsz figyelni, nem hallasz, nem látsz tökéletesen és semmi értelme annak, hogy itt legyél.
- Érte…
- Csend! – Szólok rá hangosabban, amiért utólag persze magamat is átkozom, de felbosszantott az ostobaságával. Hirtelen csapja meg szárnysuhanás a fülem és tudom azonnal, hogy nem közülünk való az illető… már nem.
- Eredj vissza a helyedre – Szólok rá halkan, de erősen, hogy érezze nem tűrök nemleges választ. – Tartod a szád, nem láttál semmit!
Francnak kéne, hogy eljárjon a haverjainak a szája és valamelyik hősködni akarjon. Az én őrségem alatt egyik kis katonácska se fog meghalni az biztos.
Megállok az épület szélénél és lecsukom szemem, hogy jobban halljam merre mehet az illető, de percekig semmit nem hallok, aztán pár lépést, de muszáj közelebb mennem, ha meg akarom tudni merre megy, vagy miben sántikál.
Aztán megüti fülemet a hangja… egyből felismerem, a memóriám hibátlan, s bárki, akit régről ismerek, pláne, akivel egykor együtt harcoltam az emlékezetembe ég.
- Ugyan Stamiel… csak egy gyáva kezd egyből védekezéssel. – Nevetem ki, enyhe gúnnyal fűszerezve szavaimat, ahogy közelebb lépek felé. Kedves szavait pengéi követik, ami elől éppen, hogy el tudok hajolni, ruhám szélét súrolva, egy helyen el is szakítva azt.
- Nem célod bántani őket, de pusztán attól berezelsz, hogy egy veled egyenrangúval találod szembe magad, s egy lélegzetvételem után támadsz? Mindig is tudtam, hogy Gabriel seregében sunyi gazemberek vannak… de hogy ennyire?
Még pár lépést teszek felé mutatva, hogy egy pillanatra se ijedek meg a kis játékszereitől, ahogy tőle se, immáron teljesen láthatóvá téve magam számára, ahogy én is láthatom őt.
- Mit akarsz itt? Semmi keresnivalód erre…
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 05, 2017 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Sofiel
When one door closes, an other one opens..



Feladhattuk volna már annyiszor, miközben elbuktunk számtalanszor, és most megtörve ülhetnénk saját kelepcénk zárkájában. Megbocsátásért könyöröghetnénk, vétkeinket szidva, s imára kulcsolt ujjainkkal, nos remélhetnénk az életben maradás feltételét. De egyáltalán megérdemelnénk mi a létezést, vagy csak a kárhozat várna ránk örök jutalomként? Közülünk sokan vesztették az életüket a semmiért, s bár hagyatkozhatunk arra csupán, hogy mindez járulékos veszteség, de a seregeink száma fogyatkozóan tündököl, míg az ellenség aránya csak folytonosan nő. Láncra verhetnénk, s eltiporhatnánk önmagunk, remélvén a megbocsátás édes gondolatát, de a bűneink súlya meghaladná azt a szintet, ahonnan már megbuktatni szokás az angyalokat, s míg egyesek megváltást nyernének el, nos mi végleg elvesznénk a teher alatt. Meggyötörten kínzó lét, rabként esdeklők sorsa, s nyöszörgő életek vonulata.. Ám, mit érnénk a meghátrálással, s a fehér béke zászló lengetésével, ha a célok semmivé válnának, és a saját testvéreink leigáznának? Harc, káosz, küzdés.. Nem lépünk hátra, nem fogjuk vissza magunk, hanem előre törünk, s háborút vívunk. Mert mindkét véglet egyben hisz -, miszerint küzdelem a végsőkig. S a győzelem moraja cseng, a végütközet oly' közel, és a legutolsó összecsapás mindent elsöprő lesz. Mégis a léptek lassan vánszorognak tova, míg az idő telése teljesen olyan, mintha csak éppen megállt volna.
Az épület pereméhez sétálok, miközben tekintettem a kihalt utcarészletet fürkészi. Tisztán látom a poros utat, az alattam elterülő tér minden kis négyzetét, s ahogy a napfény megcsillan az épületek ablakainak üvegén. A szellő könnyedén kap bele a hajfürtjeimbe, ahogy szétborzolja a frizurámat, s rendezetlenné teszi az összhatást. Arckifejezésem semleges vonulatokkal átitatott, míg a tekintettem rideg tükörként csillan meg. Egy ördögi félmosolyra húzom az ajkaimat, hirtelen fordítok hátat a lenti tájképnek, és egyetlen mozdulattal indulok meg a tetőzet közepéhez. Végül finoman megállok, jobb kezem ujjaival a hajamba túrva. A tiszta égboltra tekintek még egy pillanat elejéig, majd megfordulva ugyanazt a szöget veszem fel, mint az előbb a peremszélnél. Halk sóhajt hallatok, a szárnyaimnak nyoma sincs, levegőt pedig végképp nem szívok magamba. Lendületet veszek, és már futásnak is eredek. Egyetlen szökkenés, és máris a levegőben kötök ki. Szemeimet lehunyva élvezem az esést, a szellő fokozatosabbá válik, ahogy az iram ezzel egyaránt gyorsul fel. Percek sem telnek el, mire oly' közel kerülök a földhöz, s ezzel egy arányban nyílnak szét ébenfekete szárnyaim, hogy aztán féltérdre ereszkedve érkezek a talajra. Körbevonom magam a szárnyakkal, és eltakarom ezzel a kilétemet. Perceken át maradok mozdulatlanul, mire végül eltüntetve, nos álló helyzetbe kerülök. Rideg pillantással nézek körbe, és indulok meg legvégül pusztán előre.
Durva helyzetkörbe kevertem bele magam, olyanra vállalkoztam, amely kockázatokat kíván, és lépéseket követel meg. Számtalan társam vesztette életét, s áldozta fel magát a célért. Túl sokat tettek a katonák, s azt hiszem bőven kijár, hogy részt vállaljak az osztályrészből. S akárki akármit mond, én mindig is egy báb voltam, egy mintakatona, aki parancsra ölt, harcolt, és cselekedett. Sosem diktáltam ölbe tett kézzel, ahogy mindez most sem megy. Ide, avagy oda mindennel, hiszen a lényeg az, hogy előrébb mozdítsuk a harcot, s ha rajtam múlik, akkor ez nem is lesz másként. Elmélkedésem vonulata hirtelen marad abba, amikor is néhány hangra leszek figyelmes. Békével jöttem, és nem szándékozom kárt okozni -, kivételesen csak győzködés szempontjából, hogy meggyengítsem Michael seregének létszámát. Ám, ha jól sejtem, akkor egykori harcostársaim, nos elfogultan ragaszkodnak majd az elveikhez, ugyanis emberek ellen tenni nem kis lépés. Én is szentül hittem Michael céljában egykoron, követtem minden parancsát vakul, s nem kérdőjeleztem meg sohasem. Hű, lojális harcos voltam, de a nézetek változtak, és a felállási sorrend is másabb lett.
Újfent megállva szemlélem a terepet, miközben tisztán érzem azt, miszerint nem vagyok egyedül a környéken. Vászonkabátom belsőzsebéből, nos könnyedén veszek elő csillagformájú pengéket. Védjegyemmé vált ugyanis, hogy amerre járok, ott néhány ilyen kis apróság megmarad. Bal kezem ujjai a pengékre szorulnak, míg egy darab a jobb kezemben köt ki. Védekező állást öltök magamra, ahogy egy félreeső falhoz húzódom.
- Ha célom lenne a védenceitek gyilkolása, akkor már rég azt tenném, nem gondolod? - Kérdezem meg fennhangon, ahogy eltökélten szívok magamba némi levegőt. - Ehelyett pedig még a légynek se ártok, s főként nem, hogy neked, ...Sofiel! - Mondom ki a nevét halkabban, miután sikerült beazonosítanom az auráját, s ha minden igaz, akkor...
Kilépve a falak közül, nos könnyedén eldobok egy pengét, és hagyom, miszerint, vagy eltaláljon valamit, vagy csak csörömpölve a földre hulljon. A lényeg a figyelemfelkeltése, avagy inkább csupán elterelése?

▲ music: Not Gonna Die▲ ▲Words: 709▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 26, 2017 12:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




***
szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 20, 2017 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cassael & Aliyah
Az igazi harcosnak úgy kell uralkodnia a fájdalmán, mintha labdát vezetne, hol a halál partján, hol az életén.


Ezek szerint ő még nem hallott a Pokol döntéséről. Pontosat én sem tudok, csupán híreket. Pletykákat, ha úgy tetszik, minek nem is adnék hitelt, ha nem fröcsögte volna már túl sok démon a képembe.
- Attól tartok, én sem tudok pontosat. Főként démonoktól hallom. Olyanoktól, kik a városba osonnak, hogy emberekkel találkozzanak, vagy éppenséggel megtámadjanak egyet-kettőt, abban a hitben, hogy nem esik majd bántódásuk. Ugyanakkor mikor túl sokszor hallunk valamit, még mi angyalok is képesek vagyunk elhinni - magyarázom.
Ennél többet egyelőre nem tudok. Nem kaptunk hivatalos utasításokat ezzel kapcsolatban, legalábbis én nem. Márpedig minden bizonnyal lenne valami. Az sem elvetendő azonban, hogy mindezt titokban akarják tartani, nehogy a másik fél megneszelje és nagyobb erő toborzásába kezdjen. Semmi sem biztos. Egy ilyen szövetséget semmiképp nem kellene világgá kürtölni. Egyrészt azért, mert azzal oda lenne az angyalokba vetett hit maradéka, másrészt pedig többen kezdenének bízni Lucifer gyermekeiben, eladva nekik a lelküket. Egyik sem kedvező kimenetel.
- Isten akarata szerint... - ismétlem magam elé mondva a szavakat, elgondolkodva rajta.
Ki tudja manapság, hogy mi az ő akarata? Tudta egyáltalán valaha valaki? Amióta az eszemet tudom, tisztában voltam küldetésemmel. Feladatommal, mi a Menny és angyaltestvéreim vigyázása. Hiszem, hogy továbbra is irányítja világunkat, azt viszont egyre jobban kétlem, hogy én megfelelnék a nekem kiosztott szerepnek. Egyre mélyebbre hatol ez az érzés, magával rántva a sötét fenekű gödörbe, honnan csak Cassael az, ki jelenleg képes kirángatni. Hálás vagyok érte, hogy nem hagyott elenyészni érzelmeimben, de elgondolkodom azon, ezek után mennyire képes még bízni bennem és döntéseimben? Látott meginogni, mire nem kerülhetett volna sor. Soha, semmilyen körülmények között, akkor sem, ha előtte száz Háborúval kell megküzdenem.
Összeszedem magam és parancsok osztogatásába kezdek. Próbálok mindenre ügyelni, csakhogy megerősítésre van szükségem. Ezért pillantok a pártatlan szeráfra, kinek szavai nyugtatólag hatnak rám. Az pedig, hogy bele is kezdene dolgába, még inkább. Csupán az esik rosszul, hogy ennyire rá kell most támaszkodnom. Hogy nélküle képtelen lettem volna ezt megtenni, vagy ha mégis, úgy sokkal több idő szükségeltetett volna hozzá. Hirtelen távozásra kényszerül, minek először nem értem okát, aztán rájövök. Nem mindenki viszonyul úgy az oldalt nem választókhoz, mint én. Egyesek gyávának és árulónak vélik őket, éppúgy, miként a velünk szemben álló angyalok, holott ez közel sem igaz. A tettek határoznak meg minket, nem az, hogy melyik térfélen állunk a küzdelemben. Cassael pedig minden bizonnyal velünk van, csak szabadabban. Őt nem kötik a választott oldal szabályai, néha pedig bevallom, pont erre lehet szükség. Valakire, aki szabadon mozoghat, mégis sokkal megbízhatóbb, mint sokan mások.
- Bízom benne, hogy hamarosan látjuk még egymást, testvérem! Még egyszer köszönöm a segítséget! - engedek meg egy hálás mosolyt, aztán megvárom míg távozik, majd rendelkezem a frissen érkezőkkel és magam is munkához látok.




Megjegyzés:  Very Happy || Szószám: x ||  Credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 15, 2017 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aliyah & Cassael
We can't help everyone, but everyone can help someone
Ha mindeddig nem cikáztak volna mélyen ülő ráncok a homlokomon, Aliyah kijelentésének nyomán bizton veszem, elfoglalják méltó helyüket bőröm felszínén. Szemhéjaimat résnyire húzom, amint elmémben újra és újra lefuttatom az angyal ajkai mögül előcsorduló mondatokat, ám nem jutok előrébb; változatlan az újdonság erejével csapnak le rám. Mondanivalójának további szegmentumai eltörpülni látszanak Lucifer említésének okán, nem is vagyok képes egyébre koncentrálni.
- Micsoda? Ez mégis mikor történt? Lucifer bejelentése - toldom hozzá, révén, nem egészen egyértelmű, mire éleződött ki ilyen mértékben a figyelmem. Ez nem jó… Cseppet sem jó… Már is készen állna hadba szállni Gabriel ellen? Mégsem volt szüksége a lovasok mindegyikére, vagy netán elkéstem volna, és Pestis szabadulása itt várakozna a küszöbön? Amúgy is, miként maradhattam le egy ilyen horderejű hírről?
- Kérlek, mesélj el mindent… - szusszanok gondterhesen, bocsánatkéréssel nem bajlódva, dacára annak, teljesen félreértettem tudatlanságom okán korábbi meglátásait. Az emberekre oly’ jellemző udvariaskodás helyett a jelen momentum legfontosabb mozzanatára kívánok összpontosítani, minden más ráér azután, hogy a megfelelő információk birtokába kerültem.
Ennek remélhetőleges megtörténte végett egyébre is képes vagyok gondolatot szakítani, mint például a fajtánkat érintő problémák. Tény és való, biztossággal vehető felelettel és tanáccsal nem szolgálhatok senki számára, mégis, hallva angyaltársam enyhén tán lelombozódott hangszínét, képtelen vagyok beérni holmi semmitmondó válasszal.
- Ha igazán őszinte kívánok lenni hozzád, nem kísértene minket a pusztulás, ha mind Isten akarata szerint járnánk el. Tán van hitem, de nem mindenki iránt - vallom meg, révén, kik Gabriel mészárszékét gyarapítják, angyalszámba sem vehetőek. - Higgyetek abban, ki arra érdemes, úgy nem vész el a remény - biccentek felé, mielőtt útnak indulnék, hogy ezúttal az emberekbe vetett bizalmam oltárán adózzak megsegítésük által, persze a sors fintora ezúttal is közbeszól.
Kínzóak a másodpercek, amíg a por leülepszik, Aliyah-val ellentétben valahogy mégsem ragadnak el az érzelmek és az elborzadás. Megeshet, gőgösen igyekszem ellentmondani Ophilia meglátásainak, de az sem kizárt, kötelességtudatom erőteljesebbnek bizonyul a szimpátia bénító érzeténél. Próbálom a másik harcost is visszarántani a realitás talajára, s amint ez bekövetkezik, munkához láthatunk. Régen esett már, hogy bárkivel együtt, csapatban tevékenykedjek, megtapasztalva tehát az angyali összetartozás erejét, fellobban bennem az utóbbi időben egyre haloványabban pislákoló reménykedés.
- Mindenre gondoltál - pillantok rá, viszonozva tekintetét, és egyúttal megerősítve, kérészéltű leblokkolása nem gátolta meg abban, a lehető legtöbbet megtegye a bajbajutottakért. S hogy ne maradjanak csupán szavak a parancsai, tüstént munkába kezdek, azaz kezdenék, ha nem akasztana meg mozdulataimban néhány ismerős hang. Íriszeim rögvest a közeledőkre irányulnak, látványuk pedig nem éppen gerjeszt kicsattanó üdvrivalgásra. Mindkét szeráfot jól ismerem, az emberek iránti elköteleződésükkel problémájuk nincsen, azonban tudom, a városuk védelmét sem veszik félvállról. Legyen szó démonokról, vagy éppen a hozzám hasonló, pártatlan veszélyforrásokról.
- Mennem kell.  Ha bármi információ birtokába kerülök a Háborút vagy a többi démont illetően, tüstént felkereslek - helyezem egyik kezemet Aliyah vállára, mintegy biztatva, a folytatást már nélkülem is megoldja.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 02, 2017 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cassael & Aliyah
Az igazi harcosnak úgy kell uralkodnia a fájdalmán, mintha labdát vezetne, hol a halál partján, hol az életén.


Úgy tűnik, félreértett. Meglehet, én vagyok még képtelen pontosan fogalmazni, de egyáltalán nem ezt akartam mondani. Valójában azok után, hogy neki kellett segítenie gyógyulásomban, nem is értem, hogy tud ilyesmit feltételezni.
- Ha így gondolnám, szerinted útját álltam volna Ashtarothnak? Úgy értettem, hogy amióta Lucifer bejelentette, hogy védeni fogják az embereket, néhány angyal összezavarodott. Ahány démonnal csak találkozom a városon belül, eltüntetem azokat. Most pedig, hogy tudom a védelem egyik résének hollétét, azt képesek leszünk kezelni. Már csak a többit kell megtalálnunk - jelentem ki.
Mert biztos, hogy többről van itt szó, nem csak egyről. Jobban oda kell figyelnünk a városban megbúvó démonokra is, mindehhez azonban az én csapatom kevés. Meglehet, jobban járnánk egy konkrét paranccsal, az azonban még nem érkezett. Talán nem csupán számunkra furcsa a helyzet. Furcsa? Talán ez lehetne az új megfelelő a hétköznapira, annyi szokatlan dolog történt az elmúlt időszakban. Kezdve azzal, hogy az angyalok alászálltak a mennyekből és kettéválva háborúba kezdtek a halandók életéért. A démonok mindemellett valószínűleg a legkisebb gondom. A démonok akkor is démonok maradnak és úgy is fogok velük viselkedni, testvéreim azonban... Nem szívesen harcolok velük halálig.
- Reméltem, hogy te tudod a választ. Ezek szerint nincs más, mint tenni, amit eddig is. Mindent, amire képesek vagyunk.
Utána pedig reménykedni, hogy jól tesszük a dolgunkat. Vagy inkább bízni benne? Jelenleg nem hiszem, hogy képes lennék rá. Fogalmam sincs, jól tettem-e, hogy útját álltam Háborúnak. Főleg azok után nem, hogy a romos épület szemeim előtt omlik össze. A nagy porfelhőben sikeresen megtalálom Cassaelt, ezáltal megállítva őt, meglehet, feleslegesen, ugyanakkor inkább nem kockáztatnék. Nem hiányzik senkinek, hogy neki is baja essen. Magamban számolom a másodperceket, amik most szörnyen lassan telnek. Mintha az idő kettőt előre, majd egyet hátra lépne játszva aggódó idegeimmel. Végül pedig egy kisebb sokkban részesít, amint tudatosul bennem az előttünk megmutatkozó kép.
Újfent hálával tartozom pártatlan testvéremnek. Ha ő nincs, ki tudja meddig ácsorognék egy helyben, engedve a saját és a környezetből áradó kétségbeesésnek. Ugyan mi harcosok nem érezzük annyira mások érzelmeit, mint más angyalok, ez még számomra is szinte kézzel fogható. Rám nehezedett, hozzáadódva bűntudatomhoz, s ha Cassael nem rángat vissza a valóságba, talán el is nyelt volna. Nagy levegőt veszek, magamra parancsolva közben. Most erre nincs idő. Később ráérek ezen gondolkodni. Biccentek egyet felé, szárnyaim pedig kitárulkoznak, repülésre készen. A magasba emelkedem, valamivel utána, menet közben összeszedve megmaradt határozottságomat. Most segíteni kell, nem harcolni. Itt nem lehet hiba!
- A könnyebb sérülteket hagyjátok az emberekre! Mi nekikezdünk a törmelékek elhordásához, hogy mihamarabb kimenekíthessük a bent rekedteket - kezdek bele, lelki erőm maradékát hangomba csempészve - Ti ketten menjetek és szerezzetek olajat, meg hamut! Mindketten hozzatok mindkettőből és amilyen gyorsan lehet, térjetek vissza. Az sem gond, ha többször kerültök - intézem szavaim a jobbomnál felbukkanó két angyalhoz, majd megállapodok a törmelékhalom felett.
Ők ketten azonnal útra is kelnek. Már csak az itt lévőkkel kell kezdeni valamit. Jobban mondva, a lényeget tudják. Elgondolkodom azon, kell-e még utasítás, de végül arra jutok, hogy egy-kettő nem árthat.
- Egyvalaki álljon készenlétben! Amint szabadulni látszik valaki a törmelék alól, az ő dolga lesz odébb vinni. Ha kiszabadul valaki és megérkezik az olaj, megkezdjük a gyógyítást is. Addig a lehető legtöbb sebesültet szedjük ki a rakás alól. Először a súlyos sérülésekkel foglalkozunk. Miután azt mindenkinél elláttuk, jöhetnek a könnyebbek, ha lesz még erőtök.
Azt hiszem, ennyi elég lesz. Gyógyítómra tekintek, hátha neki eszébe jut valami. Ő most a kapaszkodóm, az erő, mi visszarángat józan eszemhez, elűzve a feltörni vágyó kételyt.
- Még valami! Cassael azért van itt, hogy segítsen. Ha mond valamit, tegyétek meg! Munkára! - mondom még ki, biztos, ami biztos.
Én is a törmelékeknek vetem magam. Így is bőven sokat beszéltem, ahelyett, hogy tettem volna azt, mihez most hozzákezdtem. Nem csak én, de sokan mások is. Az óvintézkedés ezzel megtörtént. Amennyiben mégsem bírnám a végéig, úgy biztos kezekben lesznek a többiek.




Megjegyzés:  Very Happy || Szószám: x ||  Credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 02, 2017 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aliyah & Cassael
We can't help everyone, but everyone can help someone
Harcos társam meglátásainak nyomán gondterhes, legfőképpen értetlen ráncok száguldanak végig ábrázatom legapróbb szegletein is. Nem vagyok biztos abban, mit kíván megjegyzésével a tudtomra adni, a legelső, mire gondolni képes vagyok, egyáltalán nem egyezkedik az általam eddig közvélekedésnek hitt nézetekkel.
- Úgy véled, ez felhatalmazza őket a városban történő garázdálkodásra? S miért éppen most? Ti se feledkezzetek meg arról, alábecsülni őket badarság, helyük pedig egyáltalán nincsen itt - sajátos jó tanácsom eltörpülni látszik, hiába élvezik egymás közelségét szemöldökeim kitartón, és hiába nem tágít arcizmaimról a fagyott komolyság. Nincs pontos belelátásom a város életébe, a Mihály által képviselt értékrendekbe, s az előírt szabályokba, ám úgy vélekedem, valami nem egészen működik itt megfelelően. -  Attól még, lényükbe ivódott a fondorlat, s indítékaik is kézenfekvőnek tetszenek, oda kell figyelnünk rájuk - csóválom meg a fejemet. Megkövült hangulatomon az sem egyenget többet, Aliyah nyíltan elutasítja minden igyekezetemet az elméjét terhelő aggodalmas gondolatok elűzésére. Valóban igaza volna Ophiliának, és csakugyan egyre több érzelmet, emberi vonást tudhatok magaménak? Hiszen mennyivel egyszerűbb a halandókat megbékíteni néhány könnyed szóval, elterelni figyelmüket akár egy apró dicsérettel, feltölteni lelkivilágukat egy kedves mosollyal. Majd’ elfelejtettem, az angyalok zömének többet nem jelent ajkaink görbülete, mint holmi bizarr gesztust, melynek üzenetét legfeljebb könyvekből érthetik meg.
Keserves hullámvasúton hánykolódó gondolatfoszlányaim közé már nem ékelődik akkora magabiztossággal és elhivatottsággal a társaim iránti hit említése, az amannak fenntartását célzó kérdés pedig egyenesen a szívembe mar.
- Ha tudnám e kérdésre a feleletet, bizonyossággal nem állnánk már háborúban - tekintek le rá, miközben talpra segítem gyógyulását követőn. Észrevétlen szusszanást engedek meg magamnak, hogy felkészítsem testemet a feladataink folytatására, de alig teszünk meg néhány lépést, ezen lehetőségünk szinte egy szempillantás alatt elszáll. A sűrű porfelhő és egyéb nehézségek ellenére ösztönnel kezdek a törmelékek felé araszolni, hogy mielébb a bajba esettek segítségére siethessek, ám haladásomban megakaszt - vélhetően - Aliyah, felkaromnak csapódó keze. Fejemet feltételezett irányába fordítom, míg egyik szemöldökömet finoman megemelem, várva magyarázatát.
- Rendben van - biccentek egyet jó eséllyel legfeljebb magamnak, majd a harcos tanácsa előtt adózván, ha nem is türelemmel, viszont kitartóan várakozok a törmelék és porfelhő nagyjának leülepedéséig. Amint körvonalazódni tetszenek a romok és az első áldozatok sziluettjei, indulnék ismét, újabb utasításért mégis Aliyah-ra vetem tekintetemet, révén, a városi angyalok között bizonyosan ő az, kinek szavára hallgatni ildomos. Nem is bánom ezen cselekedetemet, látva az arcát uraló kétséget, annak legalábbis előfutárait, tudom, hogy egyedül nem fogja tudni kézbe venni az irányítást.
- Aliyah, gyere, segítenünk kell. A te szavadra hallgatnak - érintem meg felkarját, miután tettem felé egy lépést, s hogy tudassam vele, valóban útnak kellene erednünk, hangzatos susogással előengedem éjfekete szárnyaimat is. Hogy végül követ-e, avagy sem, rajta áll, amennyiben visszanyeri „lélekjelenlétét”, utasításának megfelelőn cselekszem, máskülönben saját belátásom alapján emelkedek a magasba, aztán repülök a törmelékekhez, hogy elsősorban az embereket menekítsem. A fajtámhoz való ragaszkodás érthető mód erősen marja a bensőmet, nekik kívánnék legelső alkalommal segítő jobbot nyújtani, de ők még kibírják, halhatatlanok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 23, 2017 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Cassael & Aliyah
Az igazi harcosnak úgy kell uralkodnia a fájdalmán, mintha labdát vezetne, hol a halál partján, hol az életén.


Egyszerűen képtelen vagyok nem azon gondolkodni, hogy mit kellett volna másként csinálnom. Hiába hallom Cassael fel nem tett kérdéseit, mikre valójában elmémben válasz is adatik, nem tudok koncentrálni. Magabiztosságának forrása mindenképp hatalmas ereje, s nyilvánvaló, hogy a démon miatt volt itt, tehát a kérdés inkább az, hogy mit művelt a szétmarcangolt áldozat. Ő is életben maradt volna, ha hamarabb cselekszem? Minden bizonnyal, de akkor az szintén előfordulhatott volna, hogy meglép, mi pedig azt sem tudtuk volna, hogy őt keresték. Így viszont megtalálták. Ez sem sokkal jobb, sőt, az emberek halálával rosszabbá vált.
- Sokan megfeledkeztek arról, hogy még ha a szándékunk egyezik is, a célunk jelentősen eltér a másikétól. A démonok fennmaradásuk és sokasodásuk érdekében védenék az embereket. Éppen ezért... a módszereik is különböznek - rángatom ki magam előző gondolataimból.
Arról nem is beszélve, hogy jobb lesz átnézni a falat és annak réseit. Megfigyelések sokasága vár ránk, végtére is meglehet, hogy elsiklunk egy-egy részlet felett. Ha találunk egy démont, úgy követnünk kell, hogy tudjuk, merről jött be és meg kell szüntetnünk az utat, épp úgy, mint ahogy a most találtat is fel kell számolni.
Cseppet sem vigasztal, hogy esetlegesen felbosszantottam Ashtarothot. Ettől talán csak erősebb lett és elszántabb. Az is lehet, hogy legközelebb csak azért jön ide, hogy fejemet vegye, amit valójában annyira nem is bánnék. Nem, ha végül a falakon kívül rendeznénk le összecsapásunkat, a halandók és más angyalok veszélyeztetése nélkül. Hibáztam ma, meglehetősen sokat. Fejlődnöm kell, nem pedig elmerülni azon képzelgésekben, vajon hogyan érzett a mai nap után a másik fél. Gyógyulásom megindul, ezt azonban csak testvéremnek köszönhetem. Jó tudni, hogy sokak tévhitével ellentétben, még mindig lehet számítani rá. Attól, hogy nem választott oldalt, még teszi, amit tennie kell.
- A kérdés, hogy mit tehetünk azért, hogy maradjon is? Éppúgy neked, mint másoknak.
Karját elfogadom, hagyva, hogy felsegítsen, mialatt lábaimra nehezedem. Felsőm visszaigazítom helyére, hogy valamivel rendezettebb legyek, majd megindulok mellette. Ez nem lehet... Az épület szinte abban a pillanatban dől össze, hogy elindulunk. Ez nem történhet meg! Szándékos volt, ugye? Nem. Esélytelen. A sikolyok és jajveszékelések teljesen másról árulkodnak. Talpam a talajnak nyomódik, készen arra, hogy elrugaszkodva futásnak eredjek, mindhiába. A második lépéskor már szembetalálkozok a felénk száguldó porhullámmal, mi úgy halad át rajtunk, akár szökőár a fákon. Egész alakunkat ellepi, behatolva szánkba, orrunkba, köhögésre késztetve emberi tüdőnket, s védekezésre húzva kezünket arcunk elé. Hallgatom a mellettem járó lépteit, úgy haladok vele egyszerre, mígnem lábam beleütközik valamibe, jó néhány lépés után. Amint észreveszem mi az, karom oldalra tárom, remélve, hogy megakad Cassaelben, s megállásra késztethetem.
- Várj egy kicsit! A közelben járunk, a föld romokban lehet, innentől kezdve ajánlatosabb repülni, ahhoz azonban meg kell várnunk, hogy lejjebb üljön a por - magyarázom döntésem okát.
Közben lehajolok tőrömért, mibe az imént ütközött lábam. Minden bizonnyal a korábbi harc színterén állunk, hacsak nem próbálta meg valaki magával vinni fegyverem sikertelenül. A pengét visszacsúsztatom csizmám szárába, elvégre semmi szükség most rá. Mikor azonban a koszfelhő komolyabb oszlásnak indul, s kirajzolódnak előttünk a romok, megdermedek. Jó néhányan a törmelékek mellett tartózkodnak. Azok a szerencsések, kik kénytelenek voltak kint várakozni a mentés adott szakaszában. Van, akit egyáltalán nem látni és van olyan is, kinek egy-egy tagja megmutatkozik. Úgy érzem, az egész az én hibám. Elkerekedett szemekkel nézem a démon menekülésének maradványait. A kétségbeesés kerülget, főleg, mikor meglátom az angyalok rám vetülő tekintetét. Én voltam az, aki az utasításokat adta érkeztükkor, de most... Mégis mit kellene tennem? El kell kezdeni a romok eltakarítását és a sérültek kimenekítését. Kell hamu és olaj a sérülések ellátásához, tudom jól, szavaim azonban torkomra fagynak.



Megjegyzés:  Very Happy || Szószám: x ||  Credit
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
268
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 22, 2017 11:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aliyah & Cassael
We can't help everyone, but everyone can help someone
Bólintásommal jelzem viszonylagos egyetértésemet, noha a kétség alattomos magvai rögvest árkot vájnak maguknak a bensőmben, kérdések sokaságával halmozva el gondolatvilágomat. Ha a démonok valóban Mihály oldalát kívánják gyarapítani, miért ront a városába egy ilyen magas rangú példány, s miért enged meg magának ekkora pusztítást? Tán nem születtem embernek, pusztán képzelt lelkemet sem feketítették meg a Pokol bugyrai, azonban egy effajta támadás még számomra is nyilvánvaló, inkább ássa alá az angyalok és démonok közös ügyét, semmint virágoztatná azt. Ékes példája ez csupán annak, a förmedvényekbe változatlan nem fektethetjük bizalmunkat, Gábriel véres uralmát más oldalról kell megbillentenünk.
- Ne is rágódjunk tovább azon, mi lett volna, ha… Jobban aggaszt itt létének oka, s túlzott magabiztosságának forrása. Egyre nagyobb a démoni jelenlét, nővérem, bizony itt, a városban - tudatom vele szerteágazó aggodalmaimnak egyik fő okát, mialatt óvó vigyázással megszemlélem sérüléseinek mértékét, majd tudásom legjavát hívva segítségül, az ellátásába kezdek. - Nincs rálátásom a városotok irányítására, sem arra, miképpen őrzitek, de ezentúl figyelmesebbnek kell lennetek. Mesterkednek valamiben - folytatom magyarázatomat, természetest nem annak érdekében, lekicsinylőn értekezzek az itteni angyalok munkájáról, éppen csak figyelmeztetni kívánom a viszonylagos békére lelt fivéreimet s nővéreimet a gyarapodó veszélyre. A Pokol teremtményeiben akkor sem lelhetünk feltétlen bizalomra, ha ügyünk egyelőre ugyanazon vágányon siklik. A szárnyaimat merném tenni rá, mindemellett vajmi alattomosabbat, aljasabbat készítenek elő, amit nem fognak megköszönni Isten égi gyermekei.
- A büszkélkedés nem erényem, ám bizton veszem, ő maga fortyoghat a dühtől - tekintek fel rá egy momentum erejéig, míg mélyebb sebeibe az olajat öntöm, s erőtlen mosolyát nálánál nagyobb magabiztossággal viszonzom. Utána sem hagyom figyelmen kívül reakcióit, a gyógyítás folyamata alatt gyakran ellenőrzöm megfáradt vonásait, légzésének milyenségét, izmainak tónusát. Olybá tűnik, innentől kezdve boldogulni fog szerencsére.
- Ez csak természetes… Még van hitem, angyalokba vetett hitem - jegyzem meg csöndesebben, gyöngécske mosollyal pakolva el a kiürült fiolákat, mielőtt felkelnék a földről. Jobbomat rögvest Aliyah-nak nyújtom, s amennyiben elfogadja segítségemet, úgy egy határozott mozdulattal felrántom ideiglenes fekhelyéről. Eztán fordulok csak vissza az épület felé. A lehető legrosszabbkor, ugyanis amaz éppen abban a szent momentumban hagy fel a kitartással, és omlik össze néhány kiigyekvő angyalt, s embert maga alá temetve. A pusztítás szele, a sűrű, törmelékekkel gazdagon tarkított léghullám egyhamar elzárja előlünk a kilátást, és bár kárt nem okozhat bennünk a tömény füst, mégis óhatatlan az arcom elé emelem az egyik karomat, résnyire húzott szemekkel, sűrűn pislogva várva, mikor kezd elülni a kavalkád.
- Nem… - megszólalnék, ám emberi testem pontosan úgy reagál a légútjaimat mardosó, vastag porra, mintha valóban halandó volnék. Köhögni vagyok kénytelen, mielőtt megregulázva angyali voltomat, öngyógyító folyamataimmal küszöbölném ki a kellemetlenséget. - Nem látok semmit… - lassú, tétova léptekkel indulok meg a jajveszékelő hangok irányába, de révén, a talaj megannyi helyen mély, vaskos repedésekkel tűzdelt, még így sem tudok magabiztossággal közlekedni az ideiglenes vakságban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7