Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Alagsori cellák •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Alagsori cellák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 23, 2020 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Zagar & Athlan

"Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet."
Van egy olyan kellemes érzésem, hogy sikerült egy kicsit felkavarnom az állóvizet. Zagar ritka halandók egyike, aki nem ostoba, s a furán célzó szavaim szerintem biztosan eljutottak hozzá. Innentől nekem nincs is dolgom velük, tökéletesen elég, hogy elültettem a levegőben némi kételkedést. Most van fontosabb dolgom is, hiszen valahogyan ki kell jutnom innen, lehetőleg úgy, hogy ne vonzzak magamra túl sok tekintetet, sem pedig egy halálig tartó bosszút, ha valakit megölök itt a bázison. Amíg nem tudok visszajutni a Pokolba, addig muszáj meglapulnom, s ha egyszer majd újra kinyílnak a kapuk, akkor teljesen biztosan egy jó ideig senki sem fog itt látni... Francnak sem hiányzik a feltűnés.
Charlotte léptei halkan közelednek, s mikor a rácsok elé ér, számomra karnyújtásnyira, akkor sem teszek hirtelen mozdulatot. Nem nyúlok át a vasak közt, amitől esetleg megijedhetne, ugyanúgy kapaszkodok ott tovább, mint eddig.
- Akkor biztosan azt is tudod, hogy nem bántottam senkit. Itt ragadtam a világotokban, egyszerűen csak próbálom élvezni az életet, s nem kelteni túl nagy feltűnést. Bár ilyen nők láttán azért nem olyan egyszerű nyugton maradni... - sóhajtom kacéran, ahogy végignézek rajta. Végigsimítok a rácsokon, mintha csak őt képzelném oda, majd fejem nekidöntöm a hűs acélnak.
- Velük semmit sem szándékozok tenni. Csak veled... - mosolygom buján. - Azokat a szép ajkakat szerintem beszédre is nagyon jól tudnád használni. Aztán ha sikerülne elküldened a többit egy fél órára, megmutathatnád, mire tudod még használni őket. - kacér vigyorom mögött sejtelmesen csillannak meg fehér fogaim. Én innen a rácsok mögül túl sok mindent nem tudok tenni, de ha a leányzó kitalálna valamit, amivel rábeszéli őket, hogy egy fél órája húzzanak innen, akkor nyert ügyem van.
- Mondd nekik, hogy meg akarsz kínozni, és őrködjenek odakint az ajtó előtt. - adok némi tippet, s ha Charlotte eltűnik, akkor én türelmesen várok akkor is, ha esetleg már az éj leszálltával térne vissza hozzám. Ha kinyitja a cellát, ebben az esetben sem teszek még hirtelen mozdulatot, hiszen fegyver van nála, s nem tudom, milyen gyors, mennyire használja azt jól. Lassan lépek hát hozzá, s odaérve belefúrom az ujjaim a hajába, s kicsit megdöntöm a fejét.
- Jó kislány... - suttogom ajkainak, szavaim vége pedig egy szenvedélyes csókba fullad. Csupán annyi értelme van ennek, hogy kizökkentsem, s kissé eltérítsem a gondolatait. Sokáig nem is időzök, mikor érzem, hogy kissé ellazult, akkor váratlanul elég erősen tolom neki hirtelen a fejét a falnak. Épp annyira, hogy elájuljon, de még nem annyira, hogy meghaljon itt nekem. A fegyverét sem veszem el, egyedül a kulcsait. Innentől pedig aztán nincs megállás...
Az erőm ugyan lekötötték, de valójában némi fondorlattal megoldható minden. Igyekszek az árnyékokban meglapulni, s mindenkit, aki csak keresztezi az utam, leütni. Így hát hordók mögött bújok meg, bokrokban várok ki, s úgy osonok, mint valami idióta róka. Jó, ilyen azért nem volt tervben, de hát éles helyzetben szövődnek az igazán jó túlélési gondolatok. Azért be kell látni, nagyon nem egyszerű az egész. Nem jutok ki perceken belül, sőt, órákat ölel át, s közben még begyűjtök pár sérülést is. Aztán mikor sikerül átmásznom az egyik kerítésen, ami után hirtelen száll vissza az erőm, onnantól meg sem állok hosszú kilométereken át, s egy ideig visszahúzódok a kunyhóm mélyére. Biztos, ami biztos...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 22, 2020 7:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Athlan
A kérdésére elgondolkodva rágcsálom a számat és figyelem a homlokának egy pontját. Talán az öreg. Ő biztosan tud róla valamit. Aztán ahogy folytatja úgy eszembe jut, valóban egy démonnak mi lenne olyan érdekes Ruby-n? Utána rájövök hogy ez a kérdés nem állja meg a helyét. Inkább mi ne lenne érdekes rajta? Nekik a puszta öldöklés is örömet nyújt, de vegyük elő akkor Athlan-t. Miközben ezeken agyalok ide oda jár a tekintetem rajta. Szóval ő nem az a vérszomjas típus, nem is zakkant, nincsenek olyan heppjei hogy attól indulna be, ha egy embernek hiányzik egy testrésze és üvölt, konkrétan a brutalstásban nem gyönyörködik, meg ilyenek, különben nem beszélgetnénk. Alku kötés? Ejh, nem tudom. Mondok még ezt azt, amire ő válaszolgat. Jól bele is felejtkezek az elmélázásba, mert közben már ott tart hogy egyedül és magányosan fog itt elpusztulni. Úgy érzem, ez a téma még nem lefutott. Vagy az öreget kell megkörnyékeznem, vagy a testvérem, vagy jobb híján Ruby-t. Nem feltételezem Athlan-ról hogy többet tudna nálam, hiszen én is kérdezgettem az erdőben és úgy tudom, hogy nem ismeri az apját, de ha minden kötél szakad, itt elővehető. Megvonom a vállaim a kijelentésére, hozzáfűzhetném hogy "Ce la Vie", meg fő a pozitív szemlélet, de szerintem mindenkinek jobb ha egy démon a rácsok mögött van és nem kószál odakint szabadon. Ezután elköszönök tőle és magára hagyom, a nevetésének akusztikája követi utam.

- Igeeen.
Charlotte eddig a többi őrrel csevegett, főleg az egyik barátnőjével, aki a folyosó túl felénél biztosítja most a védelmet, ő pedig jobb híján Zagar és a démon kettősét figyelte. Amikor Athlan megszólítja érdeklődve válaszol tömören, aztán pár lépéssel közelebb araszol a cellához. Alkatilag magasabb az átlagnál, úgy 180 cm lehet, vékonyabb, sportos testalkatú, inkább szögletes, mint kerek. Olajzöld színű kabát, ugyanilyen nadrág és egy hosszú szárú, fekete bakancs ékesíti a ruhatárát a mai napon. A kabát nincs összecipzározva, alóla pedig jól kivehető egy rózsaszín póló, ami cseppet sem megy ehhez a szín-összeállításhoz, szóval a hölgy ízlésficamos. A haja majdnem olyan szőke, mint amilyennek Ruby-ét láthatta, még talán olyan hosszú is, de össze van fogva lófarokba és fehér baseball sapka takarja el a tekintetét olykor, amelynek hátuljába belefűzte a haját. Valójában kajánul vigyorog a megszólításon, de ezt a démon csak akkor látja, amikor ténylegesen a cella ajtaja elé ér. A kezében egy MP5A5, biztosítva. Egy ideig szúrós tekintettel hallgatja a démon szavait, aztán a rács nyalogatása közben felröhög.
- Van némi elképzelésem arról, mennyire izgága egy alak lehetsz. Pontosan tudom az okát, amiért behoztak.
Azt már nem teszi hozzá, hogy nem tűnik annyira veszélyesnek, négy éve dolgozik itt, a vadászok között, azóta tudja jól, semmi sem az aminek látszik. De ez az Athlan neki kissé fura. Nem üvöltözik, nem szitkozódik, nem veri a rácsokat, még csak idegesen fel alá járkálni sem látta.
- Falnak nyomhatsz, de vagyunk rajtam kívül még hárman ezen a folyosón. Velük mit szándékozol tenni?
A vigyor ismét megjelenik az arcán, maga a kérdés is mulatságos, hát még a válasz mennyire lesz az.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 21, 2020 12:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Zagar & Athlan

"Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet."
- Mellesleg ismerte bárki is az igazi apját? Tud róla bárki bármit? - a kérdést direkt úgy teszem fel, hogy Zagar elgondolkozzon rajta. Ruby említette, hogy angyal volt az apja, az anyja pedig nemrég halt meg.
- Meg is lepett, hogy ilyen könnyen túllépett. Mondjuk sosem lehet tudni, hogy egy ártatlan külső mögött milyen rejtelmek lakoznak, nem igaz, barátom? - vonom fel a szemöldököm célzóan. - Berobban az életetekbe egy kölyök, aki körül nagyon hamar ott lebzsel egy démon. Egészen fura, nem igaz? - támasztom meg egy pillanatra a tenyeremben a kezem. Nálunk nem igazán számítanak a külső adottságot. Persze, egy-egy szép vonásokkal megáldott porhüvelyt hamarabb észreveszünk, de valójában ez nem mérvadó, amiért felfigyelhettem volna a leányzóra.
- Ez most fájt. De komolyan. - helyezem a tenyerem a szívemre sértődötten. - Amíg nem vagy démon, addig felesleges ilyet állítani, hiszen nem tudhatod, mi lakozik bennünk. Pár jó történet képes egy egész fajt leépíteni. A démonokat egy érzelemmentes gyilkológépnek beállítani, akiknek nem számít senki és semmi magukon kívül. Akkor felvilágosítanálak, hogy ez bizony téves meglátás. - hogy hazudok, vagy igazat mondok, azt igazából sosem lehet tudni. Egyedül zöldellő tekintetem különös csillogása utalhat valami igazságra.
- Ha azt hiszed, hogy görcsösen kapaszkodok egy ilyen tapasztalatlan lánykába, akkor rosszul hiszed. Nem ér nekem annyit, hogy vásárra vigyem miatta a fejem. Akkor, abban a pillanatban kihasználtam volna az adottságait, és ennyiben is maradtunk volna. - felelem őszintén, s egy unott ásítással megvonom a vállam. - Persze, neked mindent el kellett rontanod. - a szavaimból érződik a közömbösség, s a tény, hogy számomra teljesen mindegy, hogy él-e vagy hal az a kislány. Pillanatnyi élvezetet nyújtott volna, ennyi s nem több.
- Ugyan, ki akarná az én segítségem... Itt fogok meghalni, egyedül és magányosan... - a szavaimba megint csak némi színpadias élt ültetek, ám ezúttal nem a vadásznak célzom őket, hanem annak a kisasszonynak, aki bizony minden szavunkat hallja, s aki olyan csillogó szemekkel nézett rám, hogy majdnem fogadtam is volna rá, hogy hamarosan kiesnek a helyükről.
- Viszlát, barátom, hamarosan találkozunk... - a nevetésem tovaszáll a börtönben, s amint becsukódik az ajtó Zagar mögött, meg is kezdem a kijutásom első lépését. Hosszú, vágyakozó sóhaj száll ki ajkaim közül, s belekapaszkodok a rácsokba.
- Charlotte... Milyen gyönyörű név! Nem, ne érts félre, egyáltalán nem szeretnélek aljasan elcsábítani, én csak őszinte vagyok. Tudod, régen ismertem egy gyönyörű lányt, akinek pontosan ez volt a neve. Nem gondoltam volna, hogy valaha találkozok még olyannal, aki még az ő szépségét is felülmúlja. - ezen a ponton majdnem felröhögök, de képes vagyok megállni, s folytatom a szenvedélyes szavakat. - Már akkor tudtam, mikor először megpillantottalak. Nem, tényleg nem azért mondom, hogy rávegyelek arra, hogy kijuttass. Nagyon okos nőnek tűnsz, egy percre sem feltételeztem azt, hogy ilyesmibe belemennél. De tudod... Szörnyen magányos vagyok itt egyedül, ebben a cellában... S ha tényleg itt fogok meghalni, amire nagy esély van, akkor jó lenne, ha legalább némi szórakozás lenne benne, és nem kellene így végeznem egyedül. Már ha érted, mire célzok... - ha figyel Charlotte, akkor ajkaimat beharapva nézek végig rajta. - Ugyan, te is tudod, hogy meg van kötve az erőm, semmit sem tudok itt használni. Bár van annyi fizikai erőm, hogy felemeljelek és erősen a falnak toljalak... - nyalok végig a rácson, lesve a leányzó reakcióját.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 18, 2020 6:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Athlan
Nem értem mire akar kilyukadni, netán arra hogy Las Vegas-ban kellene robbantgatnom? Szóba került, mármint hogy Las Vegas-ba valahogy bejutni, de mindig arra jutottunk, hogy az öngyilkosság. Szóval annyiban maradt a téma. Gondolom a démonoknak sem Hawaii, boldogság, napfény az a város, sőt, biztos vagyok benne hogy nem járnak oda. Egy ideig nézem a feje ingatását, aztán rátérünk az én és Ruby kapcsolatára. Hát, már vártam mikor fogja ezt a kérdést a fejemhez vágni.
- Az apja elhagyta őket, az anyja meghalt, így a testvérem lett a nevelőapja, nemrég költözött hozzánk. Technikailag a nagybátyja lennék, ha vér szerinti testvérem lenne. De nem az. Így a kérdésedre válaszolva mondhatnám azt hogy semmilyen rokonság, de mégis a nagybátyja vagyok.
Megint összefonom a kezeimet a mellkasomon, kíváncsi vagyok hol veszti el a fonalat. Egyébként attól mert én ilyen mogorva vagyok, még lehetnénk akár vér szerinti rokonságban is. Azt már nem akarom kommentálni hogy angyali-e, mert a kinézete mindenképpen az, amúgy Natalie-nak krampuszként jellemeztem őt is, meg még a másik két kölköt is. De ezt egy démonnal biztosan nem osztanám meg.
- Javíts ki, ha tévednék, de ti nem éreztek semmit. Így az hogy feltétel nélküli szeretet, nem állja meg a helyét, mert az nincs. Se az angyaloknál, se nálatok, a démonoknál. Nem nehéz egy olyant megölni, aki amúgy sem érez irántad semmit. Nincs igazam? Viszont az már megint egy másik kérdés hogy én érzek-e az iránt a személy iránt szeretetet, akit le kéne lőnöm.
Fogalmam sincs mire célozgat, de ez kezd egyre kacifántosabb lenni, és olyan hangot üt meg a beszélgetésem vele, amit nem akarok folytatni. Főleg nem a börtönben. A következő kérdését ő sem gondolhatta komolyan.
- Nem.
Vágom rá rögtön határozottan. Felejtsd el pajtás, hogy velem egyezkedj! Olyan a világon nincs! Szúrósan tekintek végig rajta, egyszerűen nem tudom honnan jön az a sok energia, amit abba az idétlen mosolyába beleinvesztál. De meg kell hagyni, fenemód kitartó! Még a hülyéskedésben is.
- Verdd ki a fejedből Ruby-t, egyszer, s mindenkorra!
Hajolok közelebb egy kicsit a rács és ezáltal ő felé, hogy aztán mint a mormota, a képébe dörmögjem ezen szavaim. Lehetséges hogy már rég elfelejtette, mármint nem akar tőle semmit, és az egész motelbéli közjáték az csak az akkornak szólt. Azért biztos, ami biztos. Utána eltávolodom tőle.
- Innen már csak holtan fogsz távozni, mikor utolsót üt az óra neked! Kivétel ha olyasmi történik, amiben valaki a segítséged kérheti és ezáltal megállapodhat veled. De ahhoz hatalmas mázli kell.
Hülyíthetném, de én nem ő vagyok, tőlem azt hallja, amire számíthat és az semmi jót nem tartogat a számára. Nem olyan nagy befolyású démon, bár azt sejtem, hogy idősebb. Ezért az a picinyke esély végül is megvan. De az hangyaf@sznyi. Ez után sarkon fordulok, még elköszönök tőle és Charlotte-nak intek egyet, aztán távozóra fogom.
- Egy élmény volt, Athlan.
Azt már nem teszem hozzá hogy jön majd a következő, mert mindig így van, de ki tudja. Senki. Úgyhogy nekem ennyi elég is, megyek a dolgomra, ő meg továbbra is itt fog unatkozni és boldogítani az őröket.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Zagar & Athlan

"Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet."
- Élvezném, ha te hoznád ki személyesen a kávém. - vágom rá egyből azzal a remek, gúnyos stílussal, melyet lassan megszokhat tőlem a vadász. Nehéz komolynak maradni ebben a szörnyen komolytalan világban. Egyszerűbb elviselni ezt a mocskot, ami itt van, ha egyszerűen mindenből humort csinálok. Illetve majdnem mindenből.
- Behozták? - kérdem szinte azonnal meglepetten, de csak utána tudatosul bennem, hogy ha Ruby csücsülne az egyik cellában, akkor róla azért kissé máshogy beszélnének, nem egy egyszerű angyalként, akit csak úgy behoztak. Sőt, ha annyira a családja ez az egész bagázs, ahogy elmondta, akkor talán még ezen lyukak egyikébe sem dugnák. Bár, ki tudja, lehet fontosabb a családnál a tény, hogy ő miféle szerzet, s inkább megölik, hátha veszélyt jelenthet. A közben megérkező Charlotte felé elkezdek integetni vigyorogva, miközben nekitámaszkodok újra a rácsoknak. Mikor pedig Zagar is felém pillant, neki egy kacsintás lesz a jutalma.
- Hé, szívecském, nem hoznál nekem egy kávét? - szólok az eltűnő páros után nem a leányzónak, hanem Zagarnak címezve a kérést, de végül egy unott sóhajjal telepedek vissza a földre, amíg ezek megvizsgálják a sorstársamat. Nincs túl nagy nyüzsgés idelent, ezek szerint én voltam ilyen szerencsétlen, hogy alábecsültem a vadászokat. Minden esetre amíg vissza nem ér a legjobb pajtim, addig mozdulatlanul, falnak döntött fejjel várok. Évekig is képes lennék így meditálni, ezért sem okoz nekem túl nagy gondot, hogy be vagyok zárva, ezt persze ezeknek a halandóknak nem kell tudniuk. Higgyék csak, hogy nem bírom itt egyedül, hogy társaságra vágyok, s szétvet az unalom!
Mikor a rácsok megzörrennek, akkor pattanok fel, s lépek újra közelebb ehhez a mogorva alakhoz. Pár pillanatig fürkészem a vonásait, s könnyen leszűröm, hogy bizony megdolgozta már őt az élet.
- Majdnem. - húzom ajkaim félmosolyra. - Nem gondolkoztál még azon, hogy nagyon rossz helyen keresgélsz? - döntöm ismét oldalra a fejem sejtelmesen. Hosszú sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy végig pillantok rajta.
- Milyen rokonságban állsz te Rubyval? Nem igazán hasonlítotok egymásra. Te olyan mogorva vagy, ő meg olyan... Angyali... - ezen a ponton hiába fogom vissza magam, muszáj felröhögnöm. Élvezem ezt az egészet, egyre jobban, s most már teljesen biztos, hogy konkrétan nem fogom elmondani Zagarnak a kis nephilim kilétét.
- Mondd csak, te olyan vadász vagy, aki még a saját anyját is képes lenne megölni, ha kiderülne, hogy alvilági, vagy épp odafentről származik? Annak ellenére, hogy a szeretete feltétel nélküli, igazi, szívből jövő... Mi számít neked igazán? A kötelesség vagy a család? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, hiszen valóban érdekel a válasza, amin bizony sok minden múlhat, sőt, még azon is, ha nem válaszol a kérdésemre. Nem tudom, mi történt volna, ha Zagar nem toppan be, de esélyesen nem az, hogy bántottam volna Rubyt. Nem érzek késztetést arra, hogy ilyen könnyű prédákon éljen ki magam, azok az évek már rég elmúltak. Már egészen mások az igényeim...
- Van esély rá, hogy kiengedsz? - teszem fel váratlanul a kérdést, a mosolyom pedig azt tükrözi, hogy akár meg is egyezhetünk.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 16, 2020 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Athlan
- Hogyne lehetnél! Én meg lehetnék felszolgáló a New Yok Café-ban.
Vágom rá zsigerből a meglátására, mert olyan könnyen megszállta Ruby-t. Igaz, nem volt rajta megszállás elleni rúna, de alapból megszállni valakit egy kezdő számára sok energiát igényel és tartogat meglepetést az érzékelés, amikor már a megszállott testében van. Elhúzom a számat, mert a szememre veti hogy ne legyek nagyképű. A kezeim karba fonom a mellemen és érdeklődve figyelek. Szóval neki mindenki kell és még nekem mondja! Megrázom a fejem nemlegesen a következő mondatára, utána egyre inkább elveszünk a színjátékában. Mi van? Egy darabig követem a fonalat, de valahol a titok nyitjánál már kilibbenek a közönyből. Főleg mivel közben az angyaltollal torllkodik. Egyébként biztos hogy az az és nem egy fehér galambot kopasztott meg? Vetek még egy pillantást rá, aztán morogva kikapom a kezéből. Egyértelműen az, és nagyon csökött egy darab. Úgy látom ezt a viccet sosem fogja abbahagyni. A tollról aztán ismét az arcára kúszik a tekintetem, jobban végig gondolva a felvetését, jogos.
- Charlotte!
Intek a helyi őrök rangidős tisztjének, nem túl kérlelő arckifejezéssel, inkább csak a hangom lágyabb tónusa érezteti vele, hogy szükségem lenne rá. Láthatóan ő is morog egyet, mert épp valamelyik másik csajjal beszélgettek valamiről, én meg megzavartam őket a szokásos stílusommal, de aztán elindul. Odajön hozzánk, az ajtó elé, egy karnyújtásnyira tőlem.
- Hoztak be mostanában angyalt?
Először rám néz, aztán Athlan-ra és mintha látnám ugyanazt a hülye vigyort, amit Ruby-n is. Jól van..most a démont fogja stírölni, vagy kapok választ is a kérdésemre? Ne kelljen már üvöltenem! Összeszűkül a szemem és én is Athlan-ra tekintek, aztán vissza a kollégára.
- Igen. Ott van a túlsó felén.
A kezével tőlünk jobbra mutat, valahol a végén lehet, a másik oldalon.
- Mutasd!
Elindulok, ő meg jön utánam, kis időre magára hagyjuk a démont, de csak amíg megnézem magamnak azt az angyalt. Charlotte azt mondja, hogy rátámadt egy civilre az utcán. Amikor pedig az angyalt kérdezem, ő azt mondja hogy ő rá támadtak rá. Pont lesz@rom! A lényeg hogy el van zárva és nem bánthat senkit. Úgy tíz perc múlva visszamegyek egyedül, a démon ajtaja elé és megint ráverek az ajtó rácsára.
- Hosszúkás arcú, búza szőke hajú, kék szemű f@szfej, zöld nadrágban és fehér ingben, kék mellénnyel?
Dörmögöm neki érdeklődve, mert nem tudhatom, ahogy mondta. De Charlotte szerint csak ezt az egyet hozták be azóta, amióta Athlan a vendégszeretetünket élvezi idebent.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 15, 2020 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Zagar & Athlan

"Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet."
- Még mindig lehetek egy "majdnem" tapasztalatlan újonc, nem tudhatod! - persze, csak húzom az agyát. Zagar nem olyan hülye, hogy ne sejtené már csak abból, hogy nem vagyok újonc, hogy milyen könnyedén irányítottam azt a kis szőkeséget. Egy kezdő ilyesmire közelről sem képes, s a megszállás sem olyan művészet, mely egyik napról a másikra történik.
- Ohh, ennyire ne legyél nagyképű. Nekem nem csak ti kelletek. Nekem minden és mindenki kell. - egy kis ferdítéssel, inkább értve minden fajra és lényre, hiszen a kíváncsiságom fonalai nagyon sok fele szerteágaznak. Ebben az új világban pedig nem állhatok meg a halandóknál, hiszen olyan kapuk is megnyíltak, amik sok érdekes dolgot juttattak a Földre.
- Úgy látom, sok tapasztalatod van a démonokkal. Hiba lenne részedről, ha ilyen egyszerűen kategorizálnál engem. - a sejtelmes mosolyom egyre szélesedik, ahogy rám zúdítja a kérdéseit. Maradhatnék csendben is, de ez a vadász eszes, ezáltal pedig kár lenne nem kihasználni a helyzetet, hogy kicsit megdolgoztassam. Pedig ha tudná, hogy Ruby semmit sem számít... Bármikor elárulnám, hiszen egy jelentéktelen nephilim számomra, hiába találom különlegesnek a születési adottságai miatt. Attól még senkit sem védek be.
- Vajon mit akarhat egy démon egy ártatlan, fiatal lánytól... A szüzességét tán? Nem... - eltöprengve lépek egyet oldalra, s lassan elkezdek járkálni fel s alá. Államon olykor végigsimítok, miközben a hangom és a gesztusaim mind felvesznek egy színpadias vonulatot.
- Talán felhasználná a többi nagyobb vadász ellen? - hirtelen pillantok Zagar felé nagy szemekkel, mintha rájöttem volna valamire, de végül elröhögöm magam. - Ez sem nyert. Nem érdekelnek a hatalmi harcok, nem célom kiirtani a bázist sem, bármilyen meglepő. - vonom meg a vállam őszintén. - Meg akarná ölni? Áhh, az már túl unalmas lenne. - s ezzel haloványan elszólom magam, hiszen következtethet arra, hogy az ilyesfajta démoni késztetéseimet a pokolbéli életem hajnalán már kiéltem. Azóta pedig eltelt sok-sok évszázad.
- Akkor vajon mi lehet a titok nyitja... - természetesen nem fogom magamtól kibökni, jobb szeretek rébuszokban beszélni, s még akkor is nyitva hagyni a történetet. Hadd agyaljon csak!
- Nézd el nekem, kevés tollas járt még a számban, elég rágósak! - nevetem el magam a toll felé biccentve, melyet ha el akarna venni, abban az esetben hagynám neki, hadd tanulmányozna. Ha így történik, s ért valamennyire a dologhoz, akkor a végéből megítélheti, hogy nem erőszakkal lett kitépve, hanem úgy hullott ki a gazdájából a nem épp kifejlett pihe.
- Bizony, ott volt a motelben. - bólintok határozottan. Ekkor azonban egy pillanatra elhallgatok. Fejemet oldalra biccentve mosolygok a vadász felé alattomos módon, meghagyva a vihar előtti csend feszültségét.
- Honnan tudod, hogy csak én vagyok itt? - húzom összébb a méregzöld szemeim gonoszan, miközben karba teszem a kezeim. Majdnem kibukott belőlem a válasz, hogy még véletlenül se akarnám, hogy ez az angyal a közelemben legyen, de ennél azért egy jobb kérdés jutott az eszembe. Remélem, elgondolkozik rajta Zagar!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 10, 2020 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Athlan
Nagyon megörülhetett nekem, mert egyből a rácsnak ugrik, persze nem szó szerint, de még a homlokát is odanyomja. Egyébként rettentően unalmas lehet itt, pár négyzetméternyi területre bezárva és az őrök sem túl szórakoztatóak. Bár Charlotte-ra nem lehet panasza, igazán szemrevaló lány, nem szebb Ruby-nál, de attól még ha ennyire Ruby-ra kattant, akkor rá is kattanhat. Bár valószínűleg nála zsákutcába fordulna a dolog, ő már tapasztaltabb a huszonéves csitrinknél. De ki tudja. Athlan nagy dumás, ezt már tapasztaltam. Most is rázendít, be nem áll a szája.
- Bácsi, az te vagy!
Nem tudom a korát, de szinte biztos hogy már áthaladt a százon. Én meg nem szeretem ha idegenek lebácsiznak. Az egy dolog, hogy Ruby lebácsiz, de a démon ne bácsizzon le! Utána egy darabig csendben figyelek, mert hát őkelmét nem nehéz szóra bírni, csak úgy foss@ a szavakat. Szúrósan tekintek rá, amikor a szükségelteit ecseteli, ha a testvérem itt volna, akkor azt hiszem a démonunk most kapna egy alapos verést. Nem tudhatom hogy hazudik-e, avagy igazat mond, de az biztos hogy Ruby áthívhatta, mert annyira odáig volt érte, szinte már nyáladzott rá. Én meg mit tudnék kezdeni egy ilyen helyzettel? Elvégre az én felfogásomban már nagy lány. Noha jobb lenne, ha inkább embereket hívna át és nem démonokat. Megragadja a figyelmem az is, amikor a kelleténél jobban kihangsúlyozza hogy Ruby különleges.
- Persze hogy az!
Morgom rá helyeslően, bár nem mondanám hogy ezen nem gondolkoztam el, mármint hogy szerinte különleges. És még szerelmet is vallott neki. Ó jaj! Már csak az hiányozna! Sejtem hogy nincs így, de a másik résztvevő lehet komolyan vette.
- Nem lepődök meg. És tudod miért nem? Mert a démonoknak kellünk. Némelyikőtök rettentően nagy vadállat és megöl embereket, de ez csak kevesetekre jellemző. A többségetek felhasznál minket. Szóval, kérdem én. Mire akarod felhasználni?
Nem kapok rögtön választ, sejteni lehetett a csendből, aztán meg az öklendezéséből. Ekkor kapcsolok hogy a nyílvesszőt a fejében hagytuk. Bár nem láttam sebet a fején. Biztos kihúzta magának, de ettől még lehet rosszul, ha nem gyógyult be neki rendesen. Aztán pár perccel később a hülyeségeiből már tudom hogy jól van. Megint kezdi az angyalos viccet.
- Ha tényleg így van, úgy megfeküdte a gyomrodat! Kac-kac-kac.
Hátha most kapok választ az előbbi kérdésemre. Ugyanakkor az is elgondolkodtató hogy honnan a jó fenéből van az a toll? Nyilván nem evett meg egy angyalt, mert az képtelenség, de ha mégis nekem volt igazam, és ott volt egy a motelben?
- Arra is b@romira kíváncsi lennék hogy egy démon vajon miért véd egy angyalt? Ott volt a motelben, igaz? Miért jó az neked, hogy most csak te vagy itt? Nem lett volna jobb, ha őt is behozzuk? Képzeld el, lenne kit szívatnod egész álló nap. Én elintézném neked, hogy a melletted lévő cellába tegyék!
Nem nézem hülyének, ez inkább egy súlyosabb poén a részemről, de hátha elszólja magát közben, mert annyira szeret beszélni.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 4:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Zagar & Athlan

"Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet."
Borzalmas fejfájással ébredek, olyan, mintha egy nyíl keresztülfúrta volna a koponyám. Ja, mert hogy így is történt! Nyekeregve és felnyögve tolom el magam a hűvös padlótól, ám pillanatokon belül visszadőlök, hiszen erős szédülés lesz rajtam úrrá abban a pillanatban, ahogy megmozdulok. Azonnal rájövök, hogy mi okozza...
- Legalább ezt a kurva nyilat kiszedhettétek volna belőlem! - kiáltom el magam, s hirtelen úgy érzem magam, mint egy ősöreg fa, amibe belenőtt valami oda nem illő tárgy. A nyíl is épp ilyen, a szervezetem regenerálta magát, az oda nem illő tárgyat pedig egészen körbenőtte. Letöröm hát az egyik végét, majd hátulról kihúzom azt a fejemből, így újabb óráknak kell eltelnie, amíg ismét helyrejön a testem. Az alattam levő csapdáknak köszönhetően próbálkozni is kár azzal, hogy kijussak innen, hiszen azzal csak a saját erőmet pocsékolom. Ideje elkezdeni töprengeni azon, hogy jutok ki innen. Igen, annak ellenére, hogy be akartam jönni körülnézni... Nos, nem éppen így terveztem. Ruby szép kis kudarcot vallott, de hát mit is várhattam volna egy ilyen tapasztalatlan kislánytól, aki még azt sem tudja, melyik oldal felé csábuljon? Egy nephilim egy démon tanítványaként? Az emlékekre muszáj felnevetnem olyan csöpögő gúnnyal, amilyennel csak tudok.
Az órák pedig telnek s múlnak, de mi az egy olyannak, aki éveket képes volt befordulva lenni a saját világában ott a Pokol mélyén? Kellemetlen, hogy a mágikus erőm vissza van szorítva, de hát nem vagyok túlságosan szívbajos és dühöngő típus, az mindig egy vörös fátylat borít a jó ötletek elé, így nem verem a rácsot, nem üvöltözök, nem járok fel s alá. Egyszerűen csak fekszek a földön, vagy épp hátam döntve ücsörgök, esetleg a rácsoknál kémlelek kifelé, hátha látok valami érdekeset. Ám az őrök borzalmasan unalmasak. Még arra az egyszerű kérdésre sem válaszolnak, hogy vajon a sellőknek miért nem a tetejük van halból... Pedig érdekelt volna a válasz!
Aztán egyszer csak nyitódik a távoli ajtó, s az ismerős léptek felém közelednek szép lassan. Bizony, hallom őket jól, Zagarnak van egy különleges, kemény járása, amit nem nagyon lehet összetéveszteni másokéval. Mikor szól hozzám, én lassan sétálok ki a cella hátsó sötétjéből, s közelebb lépve hozzá megkapaszkodok a rácsokban, miközben homlokom a hűs fémnek döntöm.
- Én is örülök a viszont látásnak, Zagar bácsi! - mondom gúnyosan, s egy unott sóhajjal nyújtom el a mondat végét. Sejtettem, hogy nem úszom meg a vallatás részét, de hát ettől lesz csak izgalmas! Ha akarnám, szépen meg tudnám kavarni a dolgokat...
- Rubyt kerestem ott, természetesen. - vágom rá egyből határozottan. - Áthívott magához a kislány, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne? - vonom meg a vállam. - Lehet, hogy démon vagyok, de attól még férfi is, és vannak szükségleteim. - vonom fel kacéran a szemöldököm, s célzóan végignézek a vadászon. A szavaim azonban őszintén csengenek. Illetve majdnem.
- Ruby igazán különleges lány... Egyből megéreztem, mikor besétált a motelba, s úgy nézett rám, ahogy. Bár meg kell hagyni, azt hittem, hogy felkészültebb. A mai világban egyedül hiba kiengedni egy ilyen igazán különleges leányzót... - újra csak megnyomom a különleges szócskát, s még egy sejtelmes mosolyt is társítok hozzá. - Ha akartam volna, rég megölhettem volna. Bőven azelőtt, hogy te megérkeztél. - ekkor elgondolkodva simítok végig államon, s ellépve a rácsoktól teszek egy kört a cellában. - Vajon miért nem ölhet meg egy démon egy védtelen lányt? Mert hát nevezzük védtelennek, az ostorral való bohóckodást inkább hagyjuk. - összekulcsolom hátul a kezeim, úgy fordulok vissza Zagar felé. - Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy nem minden egyes démonnak az a vágya, hogy minden élőt megöljön? Némelyek érdekesebbek élve, mint holtan... - ekkor váratlanul a hasamhoz kapok, s öklendezve görnyedek össze. Pár percnyi szenvedés és köhögés után végül a kezembe köpök. Aztán mintha mi sem történt volna, úgy egyenesedek vissza, s Zagar felé nyújtom a tenyerem.
- Nahát, úgy tűnik, hogy mégis megettem egy angyalt. - vigyorgom szélesen, az apró tollpihére célozva, mely még Rubyé volt, s melyet voltam oly' kegyes, és lenyeltem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 09, 2020 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Athlan
A nap végére csak eljutok ide is. Akartam, mert érdekelt mit csinál ez a nyavalyás démon. A motelben sem volt egyértelmű, egyébként meg Ruby annyira nem akarta hogy kifingassam. Ide hoztuk a szőnyegbe csavarva, amit szintén nagyon nem akart, aztán egy cellába dugtuk. Nah nem a szőnyeggel együtt, elvégre a cellák egy egy nagyobb pecsétre épültek. Vannak angyalokra szabottak, és vannak démonokra. Ő a rá szabott egyikben csücsül. A szőnyeget meg elhajítottam, az épület hátsó részénél a szemeteskukába. Ahogy elnézem megvolt a váltás, mert most nem Robby az ügyeletes, ugyan elhaladok Ed cellája előtt, de egyáltalán nem érdekel mi van vele. Még csak egy pillantás erejéig sem tekintek oda. Charlotte kap egy integetést tőlem, jelezvén csak én vagyok, de ez már biztosan feltűnt neki, aztán Athlan cellája elé megyek.
- Hé!
Üvöltök egyet és ráverek az ajtó rácsaira párat, hátha alszik, vagy mittudom én. Mostanra már biztosan felgyógyult, tudtommal a csapda csupán a mágikus képességeiket blokkolja. Várok egy kicsit amíg előmászik az odújából, mindenesetre amíg jobban képbe kerül és nem kell a szoba túlvégébe magyaráznom. Már jócskán sötét van odakint, itt az épületben is csak a világítás ad fényt nekünk, de a cellákban nincs ilyesmi. Amint megjelenik, alaposan végignézek rajta. Tudom hogy Drake és Cam előszeretettel járnak ide természetfelettieket kínozni, bár tekintve hogy őt én hoztam be, nem hiszem hogy nekiestek volna, de ki tudja.
- Tudsz arra értelmes választ adni, hogy mit kerestél Ruby-ék lakásában?
A fiatal Crusaderünk el volt ragadtatva ettől a találkozástól, én kevésbé. Még otthon is hallgattam hogy miért kellett nekem lelőni őt, meg blablabla. A szokásos sz@rságok, amiket akkor kapsz, amikor te vagy a f@sz. Ruby-t nem láttam igazán gyászolni amióta megérkezett, nem tudom milyen álomvilágot képzelt maga köré, de azért az nagyon gyanús hogy ez az alak pont akkor volt ott, amikor a cuccaiért mentünk vissza. Meglehet csak véletlen az egész, de az sem kizárt hogy van összefüggés a történtek között.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Alagsori cellák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 28, 2019 7:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2