Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Katolikus templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 11:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Megvannak a módszereim. Nem tűnsz idősnek. – Belegondolva, talán így kellett volna kezdeni, és nem az öreges téma után felhozni a korát, és akkor talán, de csak talán, nem értette volna félre és sértődött volna meg? Mert úgy tűnt ez történt, ráadásul terven kívül. Lehet még menteni a helyzetet, ha már visszalépni késő? Vagy a legjobb, ha tovább lépünk és felejtsük az egészet, mielőtt még rosszabb lenne… Cara kiszámíthatatlan, mintha mindenre harapna, vagy pedig én vagyok egy teljes idióta, akinek semmi érzéke a nőkhöz.
Seymour… a névhez azonnal társult az arc is, sőt, annál több, mélyen gomolygó, sötét szempár amiben elvesz a tekintet, magába szippant és nem enged, rabjává tesz éjjel és nappal, kitölti a gondolataid míg lassan minden más megszűnik körülötted. A puszta létezése fenyegetés, hiszen ami benne van az érdeklődés, pont az mire vágytam, de pont az amitől óvakodnom kell ha túl akarom élni. De talán… ez egy másik Seymour? – Seymour… különleges név. Több Seymourt is ismersz? Még nem igazán hallottam… - Hazudok természetesen, szűkíteni akarom a lehetőségeket… - Illetve, egyszer talán, laktam egy bizonyos Francis Seymour közelében. Furcsa alak volt. – Elkezdtem megemlíteni pár külső jellemzőjét, arra várva, hogy ugyanarról a személytől beszélünk-e… aki közelében mellesleg sosem éltem, de úgy hintettem el az információt mintha igaz lenne. Kellett a történethez, mintha csak egy óvatlan pillanat lett volna. Azért beszéltem már annyi különös alakkal, hogy ilyen felelőtlenül ne áruljam el a mostani vagy múltbéli tartózkodási helyemet.
- Szép gondolat. – És pont ennyi, gondolat. Az emberek manipulálhatóak és kihasználhatóak… gyengék. – Miért, te talán képes lennél meghalni egy embertársadért? – Ha már erről van szó, mondja csak ki ő is a véleményét. Érne számára ennyit egy másik nagyra becsült ember élete? Mert ha nem, azzal le is zárhatnánk a témát. Az emberek egyszerűen… nem érik meg az áldozatot.
Szerencsére úgy tűnt, hogy a démon hollétét illető faggatáson túlléptünk, bár a téma amihez érkeztünk hasonlóan kellemetlen volt, csak teljesen más okokból. Ez azonnali viszkető érzést okozott, késztetést keltett arra, hogy megforduljak és elmenjek, minél távolabb ettől a helytől… És ő még élvezi is… ez az én játékom szokott lenni, ő pedig gondolkodás nélkül ragadja meg az alkalmat és teszi sajátjává. – Ugyan, mi feszélyezne ebben a felemelő építészeti remekműben? – Kevesebb gúnnyal kellett volna, sokkal kevesebbel ahhoz, hogy hihetően hangozzon… vagy talán még akkor sem lett volna az. Kénytelen voltam kissé távolodni a lelkétől és kevésbé hatással lenni rá, különben túl sokat érezhetett volna abból, hogy pontosan mennyire nem is tetszik amibe belekezdett, már most is, mikor csak a szélén sétálgat, tesztelve, hogy hol is húzódnak a határaim. Mit akar elérni ezzel? Így aligha leszek közreműködőbb, nem úgy volt, hogy ő is kérdezne?
Az ujjaink lassan siklottak a finomra csiszolt fapadok mentén, miközben ráérős léptekkel haladtunk a sor végéhez. Mindez az ő műve volt, én pedig túl meglepett és feszült voltam ahhoz, hogy azonnal reagáljak… és amikor tisztultak a gondolataim, akkor eszembe jutott, hogy azt ígértem, hagyom a testét… de abban a megegyezésben nem volt szó arról, hogy mi történik, ha ő nem viselkedik! Erre a részletre ügyelnem kellett volna… Ha nem lett volna eléggé felháborító a kezdeti öröme amit a felismerés okozott, az utunk egyenesen az oltár elé vezetett, ahol is az ujjai egymáshoz fonódtak, mintha csak imára készülne. Ha bele is kezd, én… fogalmam sincs mit teszek, de azt nagyon is tenni fogom. – Az, főleg azzal a csonkolt angyalkával ott baloldalt. Igazán bájos meg minden, de emlékszel még, hogy egy beszélgetés közepén voltunk? Mi ketten, te és én, nem pedig hármasban az öreggel odafent. Ha imára vállalkoznál azt majd privátban intézd, nem rám tartozik ahogyan az öregúrnak panaszlod az életed nagy problémáit, azt remélve, hogy segíteni is fog, de közben magasról tesz az egészre. Csak éppen valamiért évezredeken át el tudta hitetni, hogy nem így van. Nem is tudom hogyan, mondjuk azzal a tollas sereggel az oldalán, akik parancsra mészárolnak? Ha már úgy is dumálni kezdtek, megköszönheted neki azt is. – És még körbe is néz, de persze, amikor én tettem, akkor nem szabadott… - Azt hittem nem akarsz bámészkodni… - Meg is jegyzem hangosan, mintha azt hinném elfelejtette. Direkt csinálja. Biztosan szándékos. – Mondd, jól szórakozol? – Nem kell a válasz. Érzem. Pontosan érzem. Ő egyelőre csak tompítva érezheti a növekvő dühömet, amíg még tudok figyelni… de a hangomból hallhatja, hogy nem tetszik a játék, csak akkor, ha én játszhatom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 684 • Credit:

 

– Azt megtudhatom, hogy az én koromról honnan szereztél információt? Vagy így látod a bőrömön, hogy milyen korosztály vagyok? Az arcomat például még nem is láttad. – na de majd fogod. Egészen közelről. Meg, ha kiderül, hogy valaki csicsergett a koromról, azt is megfogom látogatni. Még Phil is csak annyit tud, hogy huszonöt éves vagyok, azt nem közöltem vele, hogy hány éve vagyok annyi. Bár ő tud rólam olyan információkat, amiből esetleg levonhatóak megközelítőleg pontos következtetések. Ő viszont biztos nem árulná el senkinek a sejtését, mert tudja, hogy erre harapok… Na mindegy, legyen ez a legkisebb probléma. Könnyen meglehet, hogy Lev csak simán besaccolt valamit, és az alapján jelentette ki, hogy egy korcsoport lehetünk. Egyébként érdekes, hogy Levnek megint sikerült beletenyerelnie egy olyan dologba, ami számomra kellemetlen. Na most vagy ő a nők felidegelésének a mestere, vagy én vagyok egy kicsit harapósabb az átlagnál. Áh, biztos az előbbi…
Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a haragom teljesen jogos volt akkor, amikor Seymour a legutóbbi találkozásunk alkalmával kibaszott velem. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy vajon komolyan gondolta-e azt a hármast, vagy csak tudta, hogy úgyis kifogok táncolni belőle. Mindenesetre a búcsújára gondolva mindig ökölbe szorul a kezem. Csak azt sajnálom, hogy nem láttam a reakcióját, amikor a malacot a lakásába csempésztettem, és az minden bizonnyal a biológia folyamatainak teret adva ’kidekorálta’ a lakását. Na jó. Ha elképzelem már attól is kicsit jobb kedvem lesz.
– Nos, Seymour mindig is egy beszari alak volt, akire elég volt csúnyán ránézni és máris összecsinálta magát. Ehhez képest, amikor legutóbb találkoztam vele tököket növesztett, és olyan lépéseket tett, ami biztos, hogy korábban még eszébe sem jutott. – természetesen eszemben sem volt bővebben belemenni, hogy pontosan mire gondolok, mert túlságosan sértette az eset a büszkeségemet, hogy újabb dühroham nélkül beszélni tudjak róla. A helyzeten még az sem segít, hogy a szavakat nem mondtam ki hangosan, bőven elég, ha a gondolataim már az eset körül forognak. Azt a lehetőséget, hogy esetleg démon van a dologban pedig végképp nem akartam elképzelni.
– Éppen ezért is lenne tanácsosabb az embereket védened és nem a démonokat. Az emberek között akadnak jók is. Míg a démonokról ez nem mondható el. – erre tökéletes példa Athlan. Első látásra azt hihetné az ember, hogy csak egy fura, tetovált alak, de amint lehetősége adódott rá, egyből a torkomnak esett. Nem lehet megbízni egyikőjükben sem. Bár emberek között is akadnak jó páran, akik leginkább betonkockát érdemelnének a lábukra kötve, meg egy enyhe lökést a víz felé, de mégiscsak akadnak közöttük olyanok, akik az életüket is képesek feláldozni másokért. Én persze nem tartozom közéjük, de kifejezetten szar alaknak sem mondanám magam, szóval részemről kihagynám az ’úszást’. A kérdés már csak az, hogy Lev mégis miért nem akarja, hogy én megtudjam a démon tartózkodási helyét? Kötve hiszem, hogy a testi épségem miatt aggódna, hiszen azt pont azzal tudná védeni, ha átadná nekem az információt, és pedig messziről elkerülném azt a helyet. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, akkor lehet, hogy véletlenül megsúgnám a vadászoknak azt a bizonyos lakcímet. Egyelőre azonban sokkal érdekesebb az, hogy miért is zavarja Levet ez a templom. Ha ministráns fiúk kántálnák a hozsannát, akkor tökéletesen megérteném, hogy mi a gondja, de jelen esetben ez csak egy szimpla épület…
– Csak nem feszélyez ez a hely? – önkéntelenül is mosoly húzódott az arcomra, de ezúttal az én hangulat változásom volt a dologban. – Pedig ez csak egy épület semmi több. – felálltam a padról és végig simítottam a háttámlán. Kezemet lassan vezettem a padsor végéig, miközben megindultam az oltár maradványai felé. Semmi kedvem nem volt sétálgatni, de éreztem, hogy Levnek ez valószínűleg kellemetlen élmény lesz. Vagy legalábbis reméltem, hogy ezzel némi borsot tudok törni az orra alá. Mikor az oltár elé értem, a kezeimet összefontam, mintha imára készülnék.
– Nekem tetszik ez a hely. Olyan barátságos. – természetesen csak őt akartam heccelni. Már dobbantottam volna, ha nem lenne itt. Azonban, ha már így alakult kíváncsi voltam, hogy a megállapodásunk ellenére megpróbál-e a testem mozgatásával megállítani. Egészen közel mentem az építményhez és szépen lassan végig hordoztam a tekintetem rajta. Vajon meddig fogja bírni Lev szarkazmus vagy cselekedet nélkül?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


Felnevettem a reményeire. – Akár az is lehetne… - Úgy tűnik, végre ráérzett a dolgok súlyára is… de azért nem hagytam elég időt ahhoz, hogy újra pánikolni kezdhessen, helyette folytattam. – De nem vagyok annyira öreg. – Mintha ráéreztem volna az aggályaira, ami tulajdonképpen részben igaz is. Azt nem tudtam mi miatt, de azt igen, hogy rossz érzése támadt. – Nagyjából egy korcsoport lehetünk. – Plusz mínusz pár év. Ennyi információt nem féltem elárulni egyelőre, hiszen a tetteim alapján valószínűleg ő is fiatalnak tippelhet, nem nagyon erőltettem meg magam, hogy érettebbnek tűnjek a valóságnál… szóval vagy ez, vagy egy bekattant öregember akinek már tényleg minden mindegy. Bár az utóbbihoz meglepően közel állok, egyedül a kor az ami nem stimmelne.
- Ugye? Elképesztő mennyire hasonlítunk. – És milyen gyorsan váltjuk az irányokat, ezzel tényleg nem segítek a beszélgetés lerövidítésében.
A haszon szóra képzeletben a szemeimet forgatom, hát ha ő nem lát hasznot maga számára én nem fogom erőltetni az biztos, minél kevesebbet kér annál több juthat nekem.
- Például? – A megváltozott viselkedés már egy jó jel lett volna arra, hogy tényleg démoni befolyás alatt állt a személy. De ez csak számára hasznos információ, kiérződött ez a hanglejtésből is ahogyan feltettem a kérdést… kicsit sem lelkesen. A sötétben tapogatózunk, még ha szerencsém is van és tényleg Beelzebubról is van szó… nem hittem, hogy bármi hasznos információt elhintett volna Caranak, ha ennyire tudatlan a nő, még ha meg is történt volna… talán meg sem jegyezte. De mégis nyúzom a témát, faggatom még… amíg van türelmem. De egyre kevesebb, főleg amíg úgy érzem, hogy a beszélgetés csak számára kedvez. Hiszen éppen segítek neki azonosítani egy pontot az életében, ahol potenciálisan összefutott egy démonnal… de én mit is kapok cserébe?
- Egy démon tud magára vigyázni, egy ember kevésbé. – Valahol ez volt az a pont ameddig hajlandó voltam fejtegetni ezt a témát, innen már csak egy lépés és kényesen személyes lesz, hogy mikor és miért kellett megvédenem azokat az embereket akik még számítanak… számítottak? Vagy csak visszafogtak… Nem vagyok egy szörnyeteg, nem igaz, hogy sosem jutnak eszembe azok a testek akik a kezeim közt haltak meg, nem igaz, hogy minden cseppnyi bűntudat nélkül vezetem őket a halálukba…. De az sem igaz, hogy nem is segítek nekik valahol. Sokuknak tényleg nem lett volna más választásuk, egy pár nap és egyéb okokból is a haláluk szélére kerültek volna. És valahol már nekem sincs más választásom… valahol ez már egy ők vagy én probléma… nem tudok egyszerre jó lenni és magamat is megmenteni.
A szent fazék szófordulatra nemtetszően horkantok fel, de azért hagyom csak, folytassa. – Igen… - Sajnos, de legalább az plusz pont, hogy nem az ő választása volt a templom, amit mellesleg még megbámulni sem volt kedve Caranak. Gondolatban elvigyorodtam a helyzeten, de nem erőltettem tovább a pillantást, igazából én is bőven sokat láttam már az épületből. – Igen. – Őszinte a válasz, igazából kevés idegesítőbb helyet tudnék mondani a templomoknál… - De ez most nem a kényelmemről szól. – Bár talán kedvesebb is lehetnék, ha nem szemezne velem az a bájos angyalka a falról, akinek mellesleg hiányzik már a fél feje, de az a tenyérbemászó mosolya, na az megmaradt. Pedig pont azt kellett volna lekaparni az arcáról, bár az jó, hogy a glóriája sem látszott már. Mert gondolom az is volt neki, amilyen kis szentnek állítják be őket. - Hülyeség az egész... - Halk morgolódás még mindig a templomos témával kapcsolatban, konkrétabban a vallási háttérre értve. Kényes téma, de tényleg zavar az a falon lógó angyalka maradványa ott velünk szemben. Nem kellett volna körbenézni, akkor nem vettem volna észre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 11:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 975 • Credit:

 

Nem tudtam eldönteni, hogy Lev eleve ilyen cinikus természet, vagy én voltam rá rossz hatással. Mindenesetre a feszültségemre nem igazán volt jó hatással a beszéd témánk. Mondjuk akkor sem biztos, hogy jobb lett volna a hangulat, ha cuki kiscicákról kezdünk beszélni. Ellenben, ha pénzről… Igazából pont az a lényege az ügyfelekkel való kommunikációnak, hogy beszéld a nyelvüket. Némelyiknek a végösszes a fontos, másoknak a végrehajtási idő a vessző paripájuk, és olyanok is akadnak, akik szimplán csak annyit várnak el, hogy ’királyként’ legyenek kezelve. Nekem általában már egy rövid beszélgetés után van arról sejtésem, hogy a velem szemben álló mire bukik, de Levnek még úgy sem sikerült ráérezni az én ’gyengémre’, hogy már jó ideje bennem van. Mondjuk még én sem jöttem rá, hogy mi a vele való kommunikáció titka… Igazából nem tudok róla semmit.
– Hmm. Ez esetben kérlek mond, hogy nem vagy hegyi kecske, mert azt a tényt már biztosan nem tudnám feldolgozni.   – ami azt illeti az sem lett volna jó hatással a lelki világomra, ha kiderülne, hogy valójában egy hatvanas szőrös hátú öreg úr… Elég aggasztó gondolat. Hirtelen megint zavarni kezdett, hogy a testemben van. Basszus remélem, hogy tényleg most először jár bennem a sztriptíz bárban történtek óta, és nem lesett meg valami intimebb pillanatban sunyiban. Na nem mintha túl sok ilyen alkalom lett volna az elmúlt időszakban. A halálfélelem érzése jóval gyakrabban tört rám, mint a testi vágyé. Szomorú…
– Az enyémben sem szerepel. Még egy közös pont. Hurrá. – ha neki lehet szarkasztikus válaszokat adnia akkor nekem is. Nem igaz? Áh, tényleg vissza kéne fognom magam, ha előrébb akarok jutni, de nagyon nehéz, ha ő is egyre barátságtalanabbul viselkedik. Ha így haladunk tovább, újra befogok pukkanni, és az egyikőnknek sem lesz jó. Az újra felszínre törő haragomat azonban valamennyire megzabolázta azon kijelentése, hogy nem fog további hátrányom származni a jelenlétéből. Elmosolyodtam a tényre, hogy már mondta volna azt a bizonyos ’k’ betűs szót, de végül revideálta a mondandóját. Na, jól van. Mégis csak tanult rólam egyet s mást.
– Ez már legalább egy kicsit bíztató. Azonban sokkal vonzóbb lenne számomra ez a helyzet, ha akár valami hasznom is származna a dologból. – tényleg. Akár a segítségemre is lehetne a képességével. Vajon képes megtalálni valakit? Vagy csendben megfigyelni valakit? A kérdés az, hogy hajlandó lenne-e rá, vagy csak a saját céljaival foglalkozik. Esetleg megfelelő ellenszolgáltatásért? Áh, lószart… Tőlem bizony nem fog pénzt kapni, még ha lehozza az égről a csillagokat akkor sem. Már az embereimnek sem szívesen fizetek a munkájukért, de sajnos így működik a rendszer. Pedig némelyiküket még kedvelem is. Levvel azonban még csak ott tartottam, hogy az ellenszenvemet próbáltam semleges vizekre terelni a céljaim elérése érdekében. Nem mondom azt, hogy ez mindig így marad, mert semmit nem tudok róla, de per pillanat nincs benne a kedvenc személyeim listájában. Mondjuk elég rövid lista sajnos.
– Különösen? Többnyire idióták vesz körül. Számomra éppen az a különös, ha normálisan viselkednek. – gúnyosan felhorkantottam már a gondolatra is. Hát igen. Nem én vagyok a munkaadók gyöngye, így nem állnak sorban nálam a munkára jelentkezők. Gyakran vagyok kénytelen beírni olyanok szolgálatával, akikre alapesetben egy fej káposztát sem bíznék rá. Olyan is volt, aki sokáig egészen tűrhetően végezte a munkáját, de aztán bekattant és hagyta, hogy a kapzsisága felülkerekedjen a hosszú távú előnyökön. Konkrétan meglopott… Hirtelen be is villant Seymour tenyérbemászó arca, és egy gondolat, amit a mindennapi hajtás közepette már teljesen el is felejtettem.
– Bár most, ha jobban belegondolok találkoztam valakivel nem is olyan régen, aki abszolút nem úgy viselkedett, mint ahogy az elvártam tőle. Szinte kifordult saját magából. – és akkor még rendkívül finoman fejeztem ki magam. Egy teljesen másik emberrel találkoztam a bárban, mint aki előtte dolgozott nekem. Csak nem ebben is a démonok keze van benne? Oh bassza meg, istenem. Kérlek mond, hogy nem. Már így is feljebb kúszik a gyomorsavam, ha eszembe jut az a búcsúcsók, de ha kiderül, hogy démoni erők munkálkodtak azon az estén, akkor tuti, hogy beleverem a fejem a falba… Ezek után muszáj lesz több információt szereznem Levtől arról a démonról, akivel találkoztunk a sztriptízbárba, és aki névről ismert engem. Levből információt kiszedni viszont nehezebb, mint egy mulatozással töltött éjszaka után megoldani egy komplex matematikai problémát. A poén kedvéért egyszer próbáltam. Nem sikerült… Mondjuk józanul sem ment volna.
– Ez azt jelenti, hogy egy démon biztonságát jobban óvod, mint egy emberét? – nagyon reméltem, hogy a válasz egy határozott „nem” lesz. Ennyire benne lenne Lev a démon rajongó klubban? Basszus, lehet, hogy alapító tag… Én meg itt csevegek vele. Ha ez tényleg így van nem csak egy tökön rúgás fog neki járni, hanem minimum kettő. Persze megvárom, hogy összeszedje magát az első után, és amikor már azt hiszi, hogy túl van a nehezén akkor lendül meg újra a térdem. De ne szaladjunk ennyire előre. Könnyen meglehet, hogy van egy észszerű magyarázata. Kérdés az, hogy ez mennyire fog engem megérinteni.
– Az öreg ragaszkodott hozzá. Szent fazék. Nem vagyok oda ezért a helyért, de van az a mondás, hogy az Ügyfélnek mindent. – miközben ezen mondat elhagyta a szám, a tekintetem automatikusan végig hordoztam a helyszínen. Mivel ez tovább tartott, mint számomra kellemes volt, ’erőszakkal’ fordítottam vissza a fejemet az előtte lévő pad felé. Úgy gondoltam ebből megérti, hogy ez számomra nem kívánatos mozzanat volt, és nem szükséges ismét verbálisan kifejezni magam. Gondolkodóba ejtett viszont, hogy miért merült fel egyáltalán ez a kérdés. Mintha némi gyűlöletet is éreztem volna, de nem tudtam eldönteni, hogy ez tőlem származik vagy tőle.
– Esetleg jobban éreznéd magadat valahol máshol? – tettem fel neki kérdést, hogy finoman megtudakolhassam, mi a probléma tárgya. Mondjuk reménykedtem, hogy nem fog másik helyszínt javasolni a beszélgetéshez, mert bajban lettem volna. A lakásom közelébe eszemben sem volt vinni őt, nyilvános helyre pedig szintén nem lett volna tanácsos menni, tekintve, hogy mindenki őrültnek nézett volna. Mondjuk kezdtem lassan azt érezni, hogy annyira nem is lőnének mellé.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 24, 2020 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Ez a meghatározása a kapcsolatunknak, igen. – Miért, szerinte mi másra gondoltam volna? Nem hittem, hogy ki kell ejtenünk ezeket a szavakat, de ha ragaszkodik hozzá, hát legyen. Nem miden kapcsolatot köt össze bizalom vagy bármi más pozitív érzés úgy általában, vannak olyanok amiket csak az érdekek tartanak egyben, mást a harag köt össze vagy a gyűlölet, azok is mind kapcsolatok, de nem hittem, hogy egy nyelvleckét is be kellene ütemeznünk, már így is kezdett elhúzódni a felesleges szóváltásaink száma és azzal együtt fogyott a türelmem is. Amikor munkáról van szó, megjátszom, hogy tudok szépen ülni, mert muszáj, annyira nem akarok meghalni… de azért vannak határaim amik előjönnek időnként, főleg amikor kezd értelmetlennek tűnni az egész. A szórakozás eleve kiesett ebből a találkából, mert minden ami számomra beleesne ebbe a kategóriába… nos, Cara nem hinném, hogy értékelné. És lassan kezdtem ráébredni arra is, hogy sokkal kevesebbet tud a reméltnél. Lehet mégis a csalódások estéje lesz ez?
- Néha kockáztatni kell. – Itt megvonom a vállunkat ha nem figyel eléggé, én ennyivel le is tudnám a témát. Nem úgy volt, hogy nem szeretné felizgatni magát? Azt hittem a testrablós viselkedésem előváltja a kellemetlen emlékeit. Úgy tűnt nem is sejti egyelőre, hogy mennyire nagyon is válságon van a saját bőröm már egy ideje, de őszintén, jobb is így. Az biztosan nem segítene a kialakuló nem-kapcsolatunkon, mert ugye megbeszéltük, hogy ez nem egy kapcsolat, ha megtudná, hogy amúgy én is életveszélyben vagyok már mióta is? Túl rég óta. Az a probléma, hogy szinte percre pontosan tudom mennyi idő telt el azóta, és ha túl sokat gondolkodok rajta akkor lassan beleőrülök, ha nem tette meg eddig. A várakozás is egy kínzási forma, az ismeretlen amit máskor annyira kedveltem ellenem fordult, az árnyakban is látom néha, bár még tűrhető… mi lesz, ha tovább várat az elkerülhetetlennel? Szándékos vagy szándéktalan, de mélyre süllyedtem, és minél jobban kapálózok, annál jobban elnyel a mocsok és a vér különös elegye. A lelkemnek születésemtől kezdve késő volt, de tény, hogy nem segítettem rá én sem, sőt, magamnak ástam a síromat mióta az eszemet tudom. De nem egyedül tettem, segítséggel… először kérésre, majd önszántamból ragadtam meg az ásót, mert ezt tűnt a legjobb megoldásnak. Az elkerülhetetlen pont ez, elkerülhetetlen. Előbb vagy utóbb szembe kell nézni a rémálmainkkal is, és akkor legyen az én szabályaim szerint, amennyire lehet az. Az életem előre meg volt írva, de miután felszabadulnék ettől az átoktól… akkor talán… talán akkor szabadabban dönthetnék? És ennyi pont elég is volt, egy kis remény arra, hogy jobb is lehetne, hogy utána már kevesebb erőnek kellene fejet hajtani… Azt senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de a remény pont ezért veszélyes, elhintesz egyetlen magot és ha megfogant, akkor bizony fejlődni kezd, egy idő után pedig túl nagy lesz ahhoz, hogy csak úgy kigyomlálhasd. Valahogyan így lehetek én is, érzem mennyire el van cseszve minden, de már ez az egyetlen kis növénykém van amibe kapaszkodhatok, még ha harap is meg fáj is, ez van nekem és… az enyém. Szeretem az elcseszett növényem és meg akarom tartani, és alakítani.
- Dehogynem, rengeteg más közös témánk is van biztosan. – Itt talán ismét kicsivel több gúny tört fel belőlem a megengedettnél, de korábban ő vezetett rá egy sötétebb témára, amiből csak így tudtam felmászni. Így is hosszabb szünetet tartottam az illendőnél… de azért remélhetőleg megszólaltam mielőtt még azt hihette volna, hogy máris kiűzött magából. Nem, az ennél nehezebb menet lesz.
- A hangom alapján? – Itt szépen elvigyorodok, hogy érezze, éppen megcáfolni készülök a kijelentését. – Egy hang vagyok a fejedben. Tulajdonképpen közel akármi lehetnék. – Bár pont, hogy felnőtt vagyok és férfi, ahogyan eddig is hallott, a fejbeni hangok nem egyenlőek a fizikai hangokkal, itt nem a rezgések keltik őket, hanem egyéb bonyolult kis kapcsolatok hitetik el vele, hogy egy vagyok a gondolatai közül, pedig csak egy élősködő vagyok a testében. Egy gondolat, ami erősebb a kelleténél, ami olyan dolgokra is ráveheti a testét, amiket amúgy nem tenne meg… azt hittem érzi a közelségem súlyát, de úgy tűnik még nem eléggé. – Ahogyan mondtam, a halál egyelőre nincs a naptáramban. – Ráadásul most tényleg nem elég egy tetőről való leugrás. Vajon tud már róla? Ez a kijelentése alapján nem, így csak az a kérdés, hogy el kellene-e rontanom a gondolatmenetét vagy hagyjam a levegőben a dolgot, mint sok más részlettel tettem korábban is?
- …ez egy meglehetősen komplex kérdés lehetne. – Ezen a ponton már szándékosan beszélek így vele, szépítés nélkül, szándékosan terelve néha kettős értelmek vagy kétségek irányába a beszélgetésünket. Tényleg unalmas lenne ilyen kitérők nélkül, hiszen miatta is tettünk pont eleget. Valamivel el kell szórakoztatnom magam, ráadásul most a kivitel kedvéért nem is démon áll előttem, hogy teljes mértékben az életem lenne a tét – amit amúgy már felpakoltam az asztalra és csak arra várok, hogy elveszik vagy megtarthatom, de ez egy olyan részlet amivel majd később foglalkoznék, vagy inkább soha, de sajnos nem pont halasztható apróság. – De igen, tulajdonképpen nem hinném, hogy további hátrányod származna a k…– Ezen a ponton majdnem kimondtam újra a bűvös szót, amit nem szeret… gyorsan kellene egy másik, de a következő alternatívának a viszony jutott eszembe, de az talán csak még rosszabb lenne… - …heeeelyzetünkön. – Igen, ez, ez megfelelő lesz, bár várnia kellett rá. Kattogniuk kellett egy kicsit a fogaskerekeknek, ha már ennyire válogatós szavak terén. Felnőtt nő, miért kell ennyire harapni egy ilyen apróságra?
Felsóhajtok a kijelentésén, hiszen igaza van, de még így sem győzött meg, hogy sokkal többre mennénk a vallatásával. - …rendben, akkor, nem tudom, viselkedett mostanában valaki különösen a közeledben? – Ha már nem tudja ki a démon, de a démon ismeri őt… talán ebből az irányból kihozhatunk valamit. Vagy csak egy újabb zsákutca lesz az egész.
- Elhiszem, viszont úgy általánosan, a démonok nem igazán szeretik, ha felfedik a kilétüket… - Utalok finoman arra, hogy mégis hogyan gondolta, hogy csak úgy beköpöm a démont? Ez azért veszélyes tud lenni, és a mi nem-viszony-kapcsolatunk nagyon nem az a szint, amikor ezt csak úgy elárulom, még így, a templomban ülve sem. Főleg így, a templomban ülve nem. - Tényleg, miért is vagyunk egy templomban? – A hangom egyértelműen nemtetsző, miközben mozdítok az arcán, hogy megfigyeljem a hely belsejét. Fintorognék is, de az talán túlzás lenne előtte, ezért visszatartom. Egyelőre. Utálom a templomokat. A higgadtságom viszont átvetítettem rá… és ha még mindig hatással vagyok a testére, úgy érezhet a gyűlöletemből is egy keveset. A kapcsolat hátránya…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 22, 2020 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 875 • Credit:

 

– Oh, tehát nekünk már kapcsolatunk is van? Szerintem ideje, hogy leszállj a magas lóról és átpattanj egy pónira. Itt maximum közös érdekek, esetleg üzlet merülhet fel. Ha te akarsz tőlem valamit, akkor nekem is jár érte cserébe valami. Nálam így működnek a kapcsolatok. – ez egy kicsit nyersebbre sikerült, mint terveztem, de még egészen vissza fogtam magamat. Nem tehetek róla, de kiráz a hideg, a ’kapcsolat’ szótól. Az, hogy én mindenféle érzelmekre hivatkozva úgy táncoljak, ahogy más fütyül, teljesen ki van zárva. Biztos vagyok benne, hogy Lev nem erre gondolt, de akkor se használja ezt a szót. Ha még belerakta volna a ’hosszútávút’ is biztos, hogy futásnak eredtem volna bármilyen értelmetlen is lenne ebben az esetben. Szerencsére ennyire nem durvult el a helyzet, így a kisebb pánik felbukkanása után ismét megtudtam nyugodni valamelyest. Így nem vágtam rögtön vissza Levnek, amikor arról beszélgettünk, hogy ő is inkább az életbiztosítást preferálja. Na persze nem hagytam szó nélkül, csak némileg civilizáltabb hangnemre váltottam.
– Igazán? Pedig nekem inkább az a benyomásom támadt, hogy te hajlandó vagy kockáztatni. Persze úgy könnyű, hogy nem a saját bőrödet viszed vásárra. – nos a hangsúly a némileg civilizáltabban van, de próbálkoztam. Nem könnyű napi rendre térni afelett, hogy kockára tette az életem, mert neki démonokkal támadt kedve csacsogni. A mostani látogatása is a korábbi élmények miatt zaklatott fel. Alakulhatott volna másképp is. Tudok kedves is lenni, ha éppen jó a hangulatom. Esküszöm. Azonban az érzelmeim alakulására nincs pozitív hatással, ha olyan megjegyzéseket tesz, amik fájdalmas halálra utalnak.
– Nem beszélhetnénk inkább valami másról? Nincs túl jó hatással az idegrendszeremre, ha arról beszélgetünk, hogy ki és milyen módon akart engem a birtokába venni. – ’hidd el Lev, sokkal jobb lesz neked, ha nem firtatjuk ezt a témát’, tettem hozzá, de már csak gondolatban. Beszéljünk inkább róla, az sokkal jobb téma, mint ’szerény’ személyem…
– Nos. Te tudod. A hangod alapján nagykorú vagy, tehát azt csinálsz a saját testeddel, amit akarsz. De ha meg akarsz halni, egyszerűbb lenne, ha simán leugranál egy magas épület tetőjéről. Nem szükséges a démonok „segítsége”. – az ujjammal macskakörmöt imitáltam, ami igen bizarr benyomást keltett volna, ha van szemtanú. Elvégre egy külső szemlélő azt láthatta volna, hogy némán ül egy nő a templomban és hadonászik a kezével. Azért körbe néztem, hogy időközben nem tévedt-e be valaki, de szerencsére tiszta volt a terep. Mindenesetre támadt némi bűntudatom, mert ez a megjegyzésem nem csak, hogy cinikusra sikerült, de már majdhogynem kegyetlen is volt. Nem vagyok egyébként ekkora paraszt, de túlságosan sok mindenen mentem keresztül az elmúlt néhány napban. Olyan dolgokat tapasztaltam, amit ezelőtt még soha, és egy egyszerű embernek nem könnyű feldolgozni az ilyesmit. A megszokott kis világom csúnyán megrengett, és én még mindig csak ott tartottam, hogy próbáltam megtartani az egyensúlyomat és nem pofára esni. Ha ezen a részen túl vagyok, akkor majd jöhet az alkalmazkodás. Ha másban nem legalább ebben a hasznomra lehet Lev, hiszen az már egyértelmű volt, hogy sokkal többet tud a természetfeletti dolgokról, mint én.  A kérdés már csak az, hogy Lev is a rosszak táborába tartozik-e vagy inkább a jófiúk oldalán lenne a helye. Illetve az is megérne egy misét, hogy ő pontosan mi is? Démon nem lehet, mert akkor nem lenne probléma számára információt szerezni róluk. Nem vagyok faj gyűlölő, szóval a megítélésén nem változtatna, de mégiscsak jobb lenne tisztában lenni azzal, hogy kivel is van dolgom. A végleges véleményemet persze majd akkor fogom kialakítani róla, ha kiderül, hogy milyen is valójában. Azonban ehhez elengedhetetlen a személyes találkozó is…
– Nah, ez legalább egy jó hír. Ezt azt is jelenti, hogy tisztességesek velem a szándékaid? – nos a válasz, amit kapni fogok könnyen meglehet, hogy relatív lesz, esetleg ez elől is kitér, de sokat elmond már az is, ha éppen ehhez a megoldáshoz folyamodna. Tudni illik a legfőbb probléma az volt, hogy nem éreztem életbiztosításnak Lev társaságát. Nem zárkózom el előle, hogy ez pusztán csak az én túlzott óvatosságom miatt van így, de hogy ez megváltozzon, ahhoz tennie is kell valamit. Például, ha nem próbálkozik a megölésemmel a beszélgetésünk végéig, azt pozitívan fogom elkönyvelni.
– Nem éppen erre céloztam. Csak az én tudásom a természetfeletti lényekről igen hiányos, így könnyen meglehet, hogy tudok dolgokat, csak éppen nem vagyok tisztában a jelentőségükkel. – nekem mondjuk mindegy, hogy kérdez-e. Csak ha már így alakult, akkor nem akartam, hogy azelőtt távozzon, mielőtt kiszedek belőle valamit. Már pedig volt egy olyan érzésem, hogyha nem kapja meg amit akar akkor simán lelép, ahogy tette azt a sztriptíz bárban is. Várjunk basszus, mikor is mentem át oda, hogy már marasztalni akarom? Ja igen, akkor amikor türelmetlenségem okán túl hamar felfedtem a lapjaim… A mai este nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban. Ezen sötét gondolatok ellenére ismét mosoly kúszott az arcomra. Basszus Lev legalább ne vigyorogj már, amikor még én is képes vagyok türtőztetni magamat.
– Példának okáért az a térkép, amit korábban említettél. Számomra igen hasznos lenne, ha tudnám, hogy pontosan milyen helyet kell elkerülnöm ahhoz, hogy ne botoljak démon társaságba. – természetesen nem ez lett volna az első kérdésem, de ha már így korábban megemlítette, akkor nem fogok kihagyni egy ekkora ziccert. A démon holléte még fontosabb lehet, mint Levé, hiszen az a fenevad sokkal veszélyesebb. No lám. Talán mégis kisül ebből az egészből valami hasznos?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 22, 2020 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


- Nem hinném, hogy lényeges lenne a kapcsolatunk szempontjából. – Őszintén, milyen válaszra számított erre a kérdésre? Semmi okom nem lenne megosztani vele ezeket a részleteket, még ha közelebbről ismernénk egymást sem. Csak akkor volt köze hozzá amikor az ő testében próbáltam megközelíteni a démonokat, de az a téma már nem pont aktuális. A jövőben nem terveztem újra használni a testét, előnyösebb ilyenekre a névtelenek közül választani, akiknek a hiánya senkinek sem tűnne fel igazán, hiszen ők maguk is annyira az árnyékban élnek. Cara nevét viszont túl sokan tudják, az ő hiányát megéreznék, még ha talán nem is gyászolná mindenki tiszta szívből. Vagy gyászolná, nem tudom, ez a részlet nem érdekelt annyira, hogy utánanézzek.
- Ebben egyetértünk. – Talán különösnek tűnhet számára a válasz a korábbiak alapján, de az én szemszögemből nézve igenis logikus a kijelentés. Hosszú évek tereltek erre az útra, bár talán az akaratamon kívül is, de most itt vagyok és elkezdtem, szóval tényleg nem hátrálhatok ki már semmiből sem. Számomra már a démonok jelentik az életbiztosításom… mondjuk a pokol lezárulta nem a tervnek kedvez egyelőre.
- Szerintem tudod te is, hogy az egy metafora volt. – Oh, nem, nem fogom ezt szépíteni neki, barátkozás ide vagy oda, a kegyetlen igazság bizony az, hogy Beelzebub megenne mindent és mindenkit, ez a szabály alól pedig Cara sem kivétel. Bárhogyan is futottak össze, a démon név szerint megjegyezte, szóval valamilyen kapocsnak csak kell lennie kettejük közt… de úgy tűnt, hogy egyelőre a dolog meglehetősen egyoldalú és Cara tényleg nem vett észre semmit abból, hogy kapcsolatba került a főbűnnel. Attól annyira nem tartottam, hogy jobban fel fogja zaklatni majd a tényközlés, hogy mik lehettek a tervei Beelzebubnak vele, végül is az nem az én hibám volt, hogy ismerték egymást. Ki gondolta volna, hogy New York ennyire kicsi tud lenni? De ahhoz mégsem elég kicsi, hogy Cara valami említésre méltót is közölni tudjon. Mondjuk talán ő pont nem fogja ennyire fekete fehéren látni a helyzetet és pont, hogy engem fog okolni hiszen én adtam a lendületet, hogy a démonok elé járuljon… de ha ennyire ragaszkodni akar az ilyen részletekhez, akkor úgyis felrémlenének a fájó emlékek a távozásom után is. Tekintettel lehetnék az érzéseire is mondjuk, hiszen talán nincs hozzászokva az ilyen jellegű pánikhelyzetekhez… de a képességem mellékhatása, hogy kevésbé érdekel mások lelkivilága. Különben már beleőrültem volna a használatába. Vagy már elkezdett megtörténni, csak még nem tűnt fel.
- Dehogy, egy térképem már van. – Vigyorgok megint, hiszen volt szerencsém házhoz menni az egyik démonhoz, a másikukkal meg bonyolultabb a helyzet… de ő tudja, hogy merre keressen ha úgy alakulna. – Általánosan véve jó tanács, de azt hiszem szívesebben tartanám közel őket, mint távol. – Főleg a múltamat tekintve mindkettővel. Persze, valószínűleg ezt is őrültségnek hiszi majd, mint eddig is, de magyarázkodni tényleg nem akartam. Talán úgysem értené meg, hiszen valószínűleg nem ugyanazokat a dolgokat éltük át.
Úgy tűnt legalább a lenyugtatása miatt nem ellenkezett. Nem tett rá megjegyzést, de biztosan észrevette ő is a fokozatosan rátelepedő higgadtságot. Nem baj, nem is azért tettem, hogy megköszönje – csupán azért, mert már kezdett zavaróvá válni a folyamatos pánikhelyzete.
- Már az elején sem az volt a terv, hogy tönkretegyem, csak te nem hitted, hogy tudok szépen ülni, ha kell. – Aki tönkretette, az pont, hogy ő volt… bár talán a jelenlétem is hozzá tett az egészhez, az ügy lerendezése mégis rá volt hagyva. De azért ezt így ne mondtam konkrétan a szemébe, csak a levegőben hagytam a témát, talán sejti így is, hogy milyen gondolat követte a megjegyzést és talán ez is több a szükségesnél. A kedvesség néha meglepően nehéz tud lenni, főleg ha nem gyakorlod. Vagy csak Cara egy különös eset – ami a találkozónkat tekintve azért igaz is. – Már majdnem kezdett gyanús lenni az együttműködésed. – Hiszen eddig csak én próbáltam a magam módján egyezkedni vele, ő inkább elvolt a saját elképzeléseivel… - Miért, ha többet kérdeznék, vagy netalán még válaszolnék is, felfrissülne a memóriád démonügyekben? – Bár tény, hogy voltak más elképzeléseim is, jelenleg ez a legsürgetőbb témám az életem érdekében. De már egészen meggyőzött arról, hogy ilyen tekintetben javarészt haszontalan lesz, érződött ez a kérdésem hanglejtésén is. Bár még nem hagytam volna félbe a beszélgetést, arról lassan lemondtam, hogy Beelzebubról vagy Athlannol mondjon valami hasznavehető információt. – Igazán? És milyen érdekes válaszokkal szolgálhatnék? – Újra érezheti a mosolyomat magán. Csak nem visszakanyarodna arra a témára, hogy merre találhatna meg? Egyszer már volt egy átlátszó lépése, ilyen könnyen nem felejtettem el, bár egész szépen elterelte a gondolataimat róla, most, hogy kijelentette a szándékát újra megelevenedett a ballépése. – Hölgyeknek elsőbbség. – Nem mintha ennyire udvarias lennék úgy általában, de ha már felhozta, érdekel, hogy mivel hozakodna még elő. Talán még meglephet?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 21, 2020 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 924 • Credit:

 

Mi tagadás, számítanom kellett volna rá, hogy a démonok lesznek a téma, hiszen ez ’hozott össze’ minket. Már akkor is észrevettem, hogy feltűnően érdeklődik utánuk, csak éppen azt nem tudtam, hogy mi célból. Feltételeztem, hogy meggyűlt velük a baja korábban, és egy esetleges bosszú miatt akar a közelükben lenni. Ha őszinte akarok lenni, akkor én is szívesen törnék némi borsot az orruk alá, ha erre kockázat nélkül lenen lehetőségem, és Levnek éppen ez adatott meg. A képességének hála csak bebújik egy testbe, megpróbálkozik valamivel, és ha nem jön be, otthagyja a testet, mielőtt az örök álomra szenderül. Igen nagy lenne a kísértés, ha nekem is hasonló adottságaim lennének. A lényeges különbség, hogy én képtelen lennék egy ártatlan ember életét a saját is céljaimért feláldozni. Ha az életem lenne közvetlen veszélyben, akkor már könnyen meglehet, hogy átértékelném a gondolkodásomat, de addig is igyekszem tartani magam a minden emberi élet szent tételhez. Na persze könnyen meglehet, hogy Levnek egészen más gondolatok járnak a fejében, így lehet, hogy bölcs lenne arról is szereznem némi információt. Igazából mindenféle információ jöhet róla, az étkezési szokásaitól kezdve a nő ügyein át, minden apró morzsa hasznos lehet, mert a sok darabból előbb utóbb összeáll egy teljes cipó. A gondolkozás közben hirtelen egy mosoly kúszott az arcomra, pedig abszolút nem volt indokolt. Sejtettem, hogy Lev keze van a dologban, de most kivételesen szó nélkül hagytam a dolgot. Ha tényleg jó fiú lesz és maximum az arcizmaimat piszkálja akkor nem lesz gond. A testem veszélyes szituációkba való beleterelésével vannak gondjaim… Ez azonban talán elkerülhető, ha valamennyire békét kötünk egymással. Legalábbis egyelőre.
– Valóban? Akkor megosztanád velem, hogy pontosan mit tervezel velük? – mondjuk, ha a rajongó táborukhoz akar csatlakozni, akkor lehet, hogy bölcsebb lenne részéról inkább hazudni egyet. Az idegrendszerem így is folyamatos táncot jár, nem szükséges, hogy még ő is beleszóljon a koreográfiába. Mindenesetre rendkívül kíváncsian vártam, hogy egyáltalán fogok-e végül választ kapni. Azt ugyanis már észrevettem, hogy rendkívüli eleganciával kerüli el a kényes kérdéseket. Továbbá azt is, hogy egészen másképp vélekedik bizonyos dolgokról, mint én.
– Nos ez igen hiteltelenül fog hangzani az én számból, vagyis hát a fejemből, de inkább egy életbiztosítás, mint a haszon. – igazából el sem hiszem, hogy kimondtam gondolatban Levnek, de a még megdöbbentőbb az egészben, hogy komolyan is gondoltam. Pedig nem olyan bonyolult. Ha halott vagy nem tudsz több hasznot csinálni… Ha most írna valaki egy könyvet üzleti tanácsok témakörben, akár lehetne ez az első pont. Hamarosan azt is megvitattuk, hogy miként tudja felismerni a természetfeletti lényeket, és pechemre a válasz a képességében keresendő. Csodás. Ez azt jelenti tömören, hogy baszhatom. Innentől kezdve már nincs is értelme több kérdést feltenni ezzel kapcsolatban, mert nem fogom a hasznát venni. Pedig valami használható megoldásért még fizetni is hajlandó lennék, hiszen mint említettem az életbiztosítás még a haszonnál is fontosabb. Az viszont egy másik probléma, hogy a jelek szerint még úgyis bele futok a rázós szituációkba, hogy nem is tudok róluk. Ennek tökéletes bizonyítéka, hogy a Beelzebub nevezetű névről ismert engem. Lehetne és talán kéne is firtatni, hogy ez pontosan hogyan lehetséges, de hasznosabb lenne inkább arra kidolgozni egy stratégiát, hogy gyorsan elfelejtsen.
– Nem tudom, hogy az milyen. Én sosem kaptam tortát a születésnapomra. – reméltem, hogy tényleg a tortáról beszélünk és nem arra célzott, hogy a démon megakart enni... Mondjuk benne van a pakliban, de ahogy ő kitudja kerülni a kényes témákat, úgy én is. A nyugalmam egy cérnaszálon függött, és ha az lesz a téma, hogy még annál is nagyobb veszélyben voltam akkor, mint gondoltam, akkor már nem fogok tudni felelősséget vállalni a tetteimért.  Nem túl gyakran kerültem még pánik helyzetbe, így nem tudom pontosan, hogy milyen hatással lenne rám, ha elveszíteném a józan eszemet. Már pedig így Levvel a fejemben, ennek a kivitelezésére még pánik szituáció nélkül is van esély.
– Csak nem csalódást okoztam? Arra számítottál, hogy térképet rajzolok neked a tartózkodási helyükhöz? Mondjuk, ha ismerném azt a helyszínt, akkor legalább elkerülhetném, és szerintem bölcsen tennéd, ha te is inkább távol maradnál tőlük. – van az a mondás, hogy aki hülye az haljon meg jelent esetben pedig, aki démonok közelében akarja sütögetni a pecsenyéjét az ne csodálkozzon, ha meg ég a keze. Azonban Lev egyáltalán nem tűnt ostobának. Inkább olyan benyomásom volt, mintha nagyon fiatal lenne, és még nem tapasztalta volna meg, hogy mire is képesek ezek a lények. Na nem mintha nekem túl sok személyes tapasztalatom lenne, de az, aki a vadászok városában lakik, az hall egy-két történetet, ami arra sarkalja, hogy óvatosabb legyen. A sötét gondolataim ellenére mégis azt éreztem, mintha megnyugodnék egy picit. A testem ösztönösen engedett a feszült tartásból, és mintha a szívverésem is egy kicsit egyenletesebb lett volna. Különös. A testem nem így szokott reagálni, amikor szembesül a szarcunamival. Ah, biztos ebben is Lev keze van… Azonban kivételesen ezt a fajta közbeavatkozást nem utasítottam el. A stressz egy mocsok dolog, és a szervezetet nagyon megtudja viselni, ha folyamatosan 150%-on pörög. Megköszönni azért nem fogom neki, előbb harapok betonra. Érje be azzal, hogy úgy teszek mintha nem vettem volna észre.
– Nos én éppen a beszélgetésünk elejét nem nevezném ígéretesnek. Azóta haladunk valamerre, amióta betartottad a nekem tett ígéretedet, és nem kontárkodtál bele az üzletembe. Na azóta lehet ezt beszélgetésnek nevezni. De kérdezz csak még, ha gondolod. Lehet, hogy van esetleg egy apró részlet, ami felett elsiklottam. Azonban én is feltennék neked majd néhány kérdést, ha már így alakult. – tudod Lev kellenek a morzsák. Persze csak diszkréten, hogy ne vegy észre, hogy az ő elemózsiáját dézsmálom. Mert abban biztos lehet, hogy nem adom fel a felkutatására vonatkozó terveimet…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 11:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


Ha látnál sem biztos, hogy sikerülne – néma gondolat marad csak a kijelentés, helyette egészen más választ hallhat. – A cinizmus ragályos. – Főleg mivel tőlem sem annyira idegen a fogalom. Bár ezúttal a vicc mögött ott volt a kényelmetlen valóság, hogy nagy részét komolyan is gondoltam a mondatnak, Cara már így is eléggé elkezdett feszengeni, nem volt arra szükség, hogy még ennél is kényelmetlenebbé tegyem számára az élményt. A teste is arról beszélt, hogy tovább vezette már fejben a gondolatot, talán érzi ő is, hogy mi volt a mondat hátterében… ez a sejtés pedig bőven elég, egyelőre máson kellene törnie a fejét, mondjuk felidézni a régi emlékeket. Számára talán ez sem lesz kellemesebb, de nem egy kényelmes kis teapartira ültünk le éppen. Feszülnek a közössé vált izmaink, minden megjegyzést mégsem vagyok képes elharapni, így csak késleltetni tudtam a felhúzását, de elkerülni nem. Viszont lesz még rosszabb is, hiszen még csak a beszélgetés elején vagyunk. Beszélgetés, vagy vallatás inkább?
Egyelőre csalódást csalódás után halmoz Cara, de mégsem vagyok hajlandó ilyen gyorsan elengedni, talán valami még kihozható ebből a beszélgetésbő is… különben még mindig ott van a dolgok másik oldala, ha marad még arra hangulata a hölgynek miután kivégeztük az első témát.
A határozott kijelentésre válaszul csak egy mosoly érkezik, és most, hogy az öreg tekintete már nem figyelhet olyan éberen, és kettesben maradtunk a templom nyomasztóan nagy csendjében, már nem figyeltem arra az apró részletre, hogy a teste átveszi-e tőlem az apróbb mozdulatokat vagy sem – így ha nem figyelt, a szánó mosoly könnyedén megjelenhetett a saját arcán is, s nem rekedt meg egy fantom késztetésként a belsőjében.
- Az elpusztítás talán kicsit erős szó. – Hajlamos vagyok kényelmetlennek vagy netalán veszélyesnek nevezhető közelségbe terelni magam a démonokhoz, majd rájátszani, hogy a figyelő tekintetük szélében ragadhassak hosszabb távra is… és akivel már elmentem ilyen végletekbe, nos, nem szívesen végezném ki. Már elve egy haláltánc volt felhívni magamra a fenyegető figyelmüket, minden korábbi erőfeszítés semmissé válna ha mégis az elpusztításukra adnám magam. Viszont, ha a kérdés úgy szólna, hogy ők vagy én… az már egy sokkal komplexebb téma lenne, főleg a dolgaim jelenlegi állásában. Egyszerűen még nem tettem meg a szükséges óvintézkedéseket a halálom esetére… bár már kialakulóban van, a cél még távoli és halvány. Egyik démonban sem bízhatok meg még annyira, hogy magabiztosan kijelenthessem, meg fogom kapni amit akarok, vagy legalább annak egy töredékét, amit az alkudozásaink során elérhetek tőlük. – Néha a démonok hasznosabbak élve, mint holtan, még ha nem is egy életbiztosítás a közelükben maradni. -  Nem tudhatja, hogy nekem sehol sem egy életbiztosítás hosszútávon, talán ezért is érti meg olyan nehezen, hogy miért is lehet nekem annyira jó velük üzletelni. De ő már mondta, hogy nem vállal be ilyen jellegű üzleteket, így talán jobb is témát váltani, mielőtt még elmerülnénk a módszereink közti különbségekben – ez egy olyan tenger amibe könnyen belefulladhatunk már így az elején. A démonírtással eleve van egy olyan probléma, hogy túl sokan vannak. Megölhetsz egy párat, de az összeset? Okosabb lehet közös nevezőre jutni, mint belekezdeni a válogatás nélküli kiirtásukba.
- Igen, ahhoz kapcsolódik. – Rövid válasz, de egyelőre ennél több részletbe csak úgy nem mentem volna bele, számára talán amúgy is ez volt a lényeg – a trükk amit alkalmazok nem emberi, így aligha tudná leutánozni, pont úgy, ahogyan azt sem tudhatja meg egyhamar, hogy milyen megszállni egy másik emberi lényt és betekintést nyerni a lelkébe, abba a kis zárt világba, amiről azt hiszik csak az övék és az ítéletük napjáig nem is fogják figyelni és ítélkezni felette.
- Teljesen. Pont úgy nézett ki, mint egy gyerek a születésnapján, amikor előhozzák a tortát. – Kicsit kevesebb iróniával talán beszélgetésbarátabb lett volna a kijelentés, de érezheti ő is talán, hogy milyen szép párhuzam van a szülinapi torta és Cara teste közt… ha feltűnt neki, hogy Beelzebubnak melyik az egyik kedvenc étele. – A démonok néha másképp örülnek. – Egy apró vállrándítással oszlatnám el a témát, feltéve, hogy ilyen könnyen elengedi a tényt, hogy éppen most viccelődtem az elfogyasztásáról? Elfogyasztásunkról. Én is benne voltam, szóval talán így enyhébb az egész? Vagy pont, hogy nem rédekli, mert a saját formás feneke védése fontosabb. Ami abszolút érthető lenne, ha választanom kellene, én is magamat menteném és nem őt.
- Tehát semmit semmi érdekeset nem tudsz a korábbi démonokról. – A hangom valahol mintha egészen csalódott lenne, miközben ösztönből lazítok a tartásunkon, ha még mindig feszült lenne, úgy érezheti, hogy a légzése és szívverése szabályozódni látszik ahogyan átragad rá a belőlem áradó nyugodtság. Könnyebb úgy koncentrálni, ha nem ragasztja rám a dühét, ezért kezdtem én hatni a testére, hátha úgy mégis egyszerűbb dolgunk lesz. Ha ellenkezni kezdene, akkor viszont abbahagyom, tomboljon akkor, bár nem tudom az melyikünk számára lenne jó? – Pedig már majdnem ígéretesnek indult a beszélgetésünk. – De ha ténylegesen nem üzletel démonokkal, akkor lassan dobhatjuk is az első témánkat. Majd megoldom személyesen a részleteket… ha marad rá időm. Cara talán egy kicsit zsákutca volt, de ha már itt vagyok, akkor nem hagyhatom, hogy tényleg elpazarolt idővé váljanak a percek és órák, amiket azzal töltöttem, hogy megtudjam hol és mikor fog tartózkodni éppen.
A szavaimat szinte búcsúnak is hihette, szinte úgy is ejtettem őket, mintha elköszönni készülnék... viszont azt még terveztem. Ha már energiát öltem ebbe a találkozóba, akkor nem fogok mélyen könnyedén távozni tőle. Az viszont érdekelt, hogy a marasztalásom számára kedvező lenne-e, vagy már túllépett azon, hogy kiszedjen belőlem még egy pár részletet? Bár talán azért is engedne, mert úgy hiszi, a befolyása elég ahhoz, hogy előbb vagy utóbb megtaláljon. Talán igaza is van. De nem ő az egyetlen aki a nyomomban van már egy ideje...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 6:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 874 • Credit:

 

Harag, beletörődés, harag. A hangulatom úgy ingadozott, mint a fűszálak egy nyári viharban. A szokatlan helyzetek, váratlan reakciókat szülnek, de mégis helyén valónak éreztem őket. Viselhettem volna lazábban, hogy Lev a fejembe férkőzött? Igen. De mennyivel is lett volna jobb nekem? Ha elfolytjuk a haragunkat, az előbb vagy utóbb belülről kezd el felemészteni, míg nem marad más csak egy égő lávafolyam, ami elevenen porlasztja el az elmét. De ha hagyjuk tombolni, az ugyan olyan pusztítást tud véghez vinni, mintha a testünk börtönébe próbáljuk bezárni. Hát maradt az, hogy hagytam szabadon áramlani az érzéseimet, és csak akkor feszítettem meg a béklyójukat, amikor már nagyon messzire akartak kóborolni.
Amint a démonok kerültek szóba még egy érzelem kezdett el kavarogni bennem, és ez még a haragnál is kellemetlenebb tud lenni. A félelem észrevehetetlenül kúszik be a bőröd alá, és ha nem tartod kordában, átveszi a tested és az elméd felett az uralmat. Milyen érdekes párhuzam, hogy eddigi tudásom szerint, Lev képessége is éppen így működik… Áh, nem. Most nem szartam össze magam a felismeréstől. Ellenben még inkább meg akartam találni őt. Azonban kis lépésekkel kell haladni, és nem hagyhatom, hogy a türelmetlenségem idő előtt leleplezze a valódi szándékaimat. Már így is volt jó pár elhamarkodott megjegyzésem, ami miatt már lehetett egy sejtése. A cél, hogy gyorsan eltereljem a ideáit, és ne sikerüljön összeraknia a kirakós darabokat. Hát nincs más választásom, mint készségesen válaszolni a kérdéseire, és ez remélhetőleg a saját gondolataira tereli a figyelmét az enyéim helyett. Az már más dolog, hogy a véleményemet nem biztos, hogy magamban fogom tudni tartani, főleg, ha olyan mondatok hagyják el a száját – vagyis az elmémet – hogy mennyire feltudja dobni a szervezetet a démonok közelsége…
– Oké. Így, hogy nem látlak, nem tudom eldönteni, hogy ezt komolyan gondoltad-e vagy már rád is át ragadt a cinizmusom. – nagyon reméltem, hogy az utóbbi lesz a válasz, mert ellenkező esetben arra a következtetésre kéne jutnom, hogy Lev mazochista. Ez alapesetben nem zavarna, mert mindenki azt csinál a saját testével, amit akar, de a hangsúly a SAJÁTON van. Ösztönösen húztam magam össze egy kicsit, és védelmezőn magam köré fontam a karomat. Az én testem bizony nem megy megint démonok közelébe, de nem ám… Előbb zárom magamra a szobámat és nyelem le a kulcsot. Na onnan próbálja meg kivinni Lev a testemet. Mondjuk ebben a tervben van az emberi mivoltom miatt van némi hiba, így lehet, hogy érdemes lesz alaposabb vésztervet kidolgozni. Hiába mondta Lev, hogy a helyzet nem fajult el a számunkra, ez nem igazán nyugtatott meg. Egy törékeny nő vagyok bassza meg, akivel egy sima ember is azt csinál, amit akar, tehát el lehet képzelni, hogy egy démon mire lenne képes… Már majdnem válaszoltam is Levnek, hogy ’bekaphatja’ a nem fajult el-lel együtt, de inkább csöndben maradtam, A karjaim pozícióját viszont megváltoztattam, és inkább kissé durcásan fontam keresztbe őket a mellkasom előtt. Belégzés… Kilégzés… Nyugalom Cara, információt akarsz, és ehhez nyugodtnak kell maradnod... Nem ülhetsz fel az érzelmi hullámvasútra, mert nincs rajta biztonsági öv. Már éppen kezdett célt érni a légzésgyakorlat, és éreztem, hogy nyugodtabb vagyok, amikor Lev megemlítette, hogy az egyik démon bizony még a nevemet is tudta, ezzel el is értünk a másik rejtélyig, aminek a megoldására vágytam ugyan, de tudtam, hogy nem Lev fog ebben a segítségemre lenni.
– Ami azt illeti, arra én is szeretnék rájönni, hogy honnan ismer. Sosem láttam még azelőtt az este előtt, és ebben teljesen biztos vagyok.   – öhm… legalábbis amennyire biztos lehetek a saját emlékeimben. Volt némi igazság alapja annak, amit a saját magamba vetett bizalomról mondtam, még akkor is, ha az irónia csomagoló papírjába burkoltam. Tisztában vagyok vele, hogy eszméletlenül király vagyok, de nem vagyok tévedhetetlen. Azonban azt senki nem veheti el tőlem, hogy tanulok a hibáimból, és a következő feladathoz már bölcsebben egészen biztosan bölcsebben fogok hozzá.
– Hah, igazán? Nos, ha az elpusztításuk a célod, még a végén cimborák leszünk. – kissé gúnyosan felhorkantottam már a lehetőség megfogalmazására is, de tény, hogyha ő is éppen olyan radikálisan áll hozzá a démon kérdéshez, mint én, akkor sokkal barátibb lesz a viszonyunk, a mostani ’ha meglátlak biztos, hogy minimum tökön rúglak’-nál. Amennyiben csalódást okoz… Igazából a jelenlegi helyzetnél már nem lehet rosszabb. Azért komoly fizikai sérülést nem okoznék neki, bármit is csinál. Erős és határozott kellemetlenségeket annál inkább…
– Ennek a démon és angyal felismerésnek van valami köze a képességedhez? Vagy hogy csinálod?   – nekem is jól jönne valami detektor féleség, ami segít még azelőtt azonosítani a szemeteket, mielőtt belesétálnék a csapdájukba. Basszus az-az este… Még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut… Nagyon csúnyán is végződhetett volna. Hogy még csak véletlenül se sikerüljön kivernem a fejemből a gondolatot, Lev elő is vette a témát újra.
– Örült? Neked ez volt a benyomásod? Hát én nem épp erre a következtetésre jutottam… – még hogy örült… egyáltalán képes ilyen érzelemre egy démon? Erősen kétlem. Tény, hogy nem tudok túl sokat róluk, de nem is akarok. Tartsuk meg a személyes 200 kilométer távolságot, és mindenkinek jó lesz. Vannak nálam sokkal érdekesebb szerzetek is ezen a mocsok lepte bolygón, fölösleges éppen engem kipécézni. Példának okáért Lev élete biztosan sokkal izgalmasabb, mint az enyém. Na jó, igazából senkinek nem kívánom, hogy felkeltse egy démon érdeklődését, így neki sem. A nők bosszúja gyakran kegyetlen, de azért nem ennyire…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Katolikus templom - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 8:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next




I've always liked to play with fire


Tetszik, ahogyan kialudni látszik a dühe, bár ezzel együtt a szórakozás is kiveszőben van a beszélgetésünkből, legalább közreműködőbb lesz Cara, ha a célunk hasonlóvá válik: egymás idegesítéséről átlépni látszunk végre egy beszélgetés szerű állapotba. Szinte már gyanúsan kedves kezdett lenni, főleg a vad fogadtatása után. Enyhíteni próbáltam a helyzetet, de a gyors eredmény talán még fenyegetőbb, mintha hosszasan kérlelni kelle. Aki gyorsan lenyugszik, talán pont olyan gyorsan lobban fel újra. Bár nem adta meg magát azonnal, azért meglepően kezes lett a korábbi határozott képhez képest amit kialakított magáról. Végül is, nőként vezet egy férfiak által dominált munkában, még ha személy szerint nekem nem is szúrja ez az oldalam, azért a sokaknak fájhat, hogy kivívott magának egy bizonyos szintű hatalmat. Bármilyen kezes báránynak is tűnik pillanatnyilag, a jelenlegi helyzetébe biztosan nem csak a szép mosolya miatt került. Talán pont emiatt is kételkedek a kijelentésében, miszerint nem bízik magában. Bár alkohol alatt érthető, azon kívül vagy most osztotta meg az egyik mély gyengeségét, vagy pedig csak szórakozik velem. Ezért is engedem el olyan könnyedén a témát, hiszen könnyedén zsákutcába futhatunk vele.
A lelke nem marad sokáig békében, vele együtt érzem szétáradni a dühöt és a sértettséget a testében, még ha a vonásai olyan szelídek is, érzem bárány mosolya mögé bújó farkas vicsorát. Az öreg olyan pontra taposott ahová nem szabadott volna, büszkeségbe szúrt amiért nem bízott meg benne, pedig már üzleteltek korábban. De legalább segített kitapasztalni Cara határait, még ha csak gyengébben érintette is, máris több, mint a semmi. Bár a dühe újra égetni látszott, ezúttal legalább már nem én voltam a középpontjában. Vagy még nem, hiszen amint eléggé eltávolodott, már el is kezdtem rátérni a közös témánkra, ami talán csak olaj a tűzre, de nem kerülhetjük el tovább. Ha meg akar keresni talán úgy is meg fog, talán még meg is talál… csak az a kérdés, hogy elkésik-e? – Ugye? Kevés dolog tudja annyira feldobni a szervezetet, mint egy démon közelsége. – A démonok veszélyt jelentenek, ha nem is az örök életre, akkor a földire, ami most aktuálisabb éppen. Vele ellentétben az én szavaim őszintének hangzottak, viszont mielőtt teljesen belegondolhatna abba, hogy mennyire is vagyok őrült, újra megszólaltam. – Viszont, a helyzet nem fajult el. Legalábbis számunkra nem. – Mi megúsztuk egy karcolás nélkül, bár tény, hogy nem mindenki volt ennyire szerencsés a bárban. És, bár a szavamnak nem sok értéke lehet még számára – őszintén, én sem mindig adnék hitelt rá, de milyen szépen hangzik, hogy megbízható vagyok – azért próbáltam utalni rá már akkor is, hogy ki tudunk mászni a helyzetből. És ki is másztunk, bár a szerencsés szerencsétlen végkimenetel után. Sajnos nem volt időm beszélni a démonokkal….
Az viszont szintén pozitív jel volt, hogy Cara nyelve megeredt, talán csak a dühtől, talán csak azért mert nem érezte, hogy mennyire értékesek számomra a részletek amikbe belekezdett. Megválaszolta a kimondatlan kérdéseim egy részét, így nekem csak gyanútlanul folytani kellett a beszélgetést amit gyorsan átvett. Figyeltem minden mozdulatát, hátha feltűnne valami apró rezdülés ami arra utalna, hogy hazudni készül. Nem a legmegbízhatóbb módszer, de a semminél mégis több. Egyelőre meggyőzött, hogy komolyan gondolja, végül is, a bárban sem tűnt úgy, hogy hozzá van szokva a démoni társasághoz… bár amikor arra került a sor, azért pörgött az agya, de az a munkája során szerzett rutin is lehetett. Félt és lefagyott egy pillanatra, még akkor is, amikor még nem a démonok előtt álltunk. Bár azért a démonok még távolból sem biztonságosak, főleg ha semmit sem tudunk róluk.
Sosem üzletel démonokkal. Most először okozott csalódást, ha igazat mond, akkor a démonokról aligha fog tudni beszélni… de azért volt egy részlet ami gyanús volt. – Nem üzletelsz velük, az egyikőjük viszont névről ismert. Ráadásul nem is rangtalan. – Tudja vajon, hogy a főbűnök egyike tisztelt meg a jelenlétével aznap? Bár utalt az evésre, biztosan nem ő az egyetlen démon aki nem veti meg az emberi húst. Athlannak is volt szerencsém tapasztalni az étkezési szokásait, de ő úgy szereti, ha “érlelődött” már az étel fogyasztás előtt.
Azt állította, hogy nincs köze démonokhoz, de azért nem engedtem ilyen könnyen a témából. Ha másért nem, legalább elvarrni a feltépett sebeket, mielőtt még ő akarná megtenni, mondjuk egy engem megcélzott hajtóvadászattal. – Nos, az alapszabályaink némiképp különböznek. Elintézetlen ügyeim vannak bizonyos démonokkal. – Konkrétan a korábban említett kettő pont beletartozik ebbe, de ezt a részletet egyelőre elég, ha fejben összerakja egy kérdőjellel. – Különben jó vagyok a démonok és angyalok felismerésében is. – Elhintem a választ, mintha csak mellékes lenne, kezdjen vele valamit, ha szeretne. Az angyaloknak nincs lelkük, őket mindig kiszúrom, a démonok egy részének szintén nincs, s aki mégis egy lélek mellé bújt, az a többnyire meggyötörte a halandót. Azt könnyen megmondom, hogy nem halandók, de azt az aprócska részletet, hogy démon vagy angyal már nehezebben. De néha mindegy is. Az emberek egy része túl könnyen elfelejtette a mészárlásnak azt a részét, ami a mennyei oldaltól érkezett. Nem csak a pokollakók kezéhez tapad a vér, a szárnyasok is ontották, és ontják is, egy részük igen határozottan választott oldalt az emberekkel szemben. Csak azért, mert fentről jöttek nem jelenti azt, hogy mind jók. Nincs jó, ha volt is, kiveszőben van. Mára csak élő van és halálra ítélt – mert már az sem igaz, hogy az egyetlen biztos dolog a halál. Tényleg nem maradt szilárd kapaszkodó az emberek számára.
Érzem felgyorsulni a szívverését a testben amin osztozunk. Félelem? Lassan árad szét, azt csak sejthetem, hogy mire gondol – talán felidézi a múltkori este részleteit – de abban biztos lehetek, hogy mit érez, a lelke és a teste nem hazudik. Kívülről átverhetne a betanult gesztusaival amik mögé menekülni szokott, hogy határozottabbnak tűnjön, de ellenem ez nem lesz elég. Előlem nem tudja elrejteni a lelkét. A kérdés már csak az, hogy az ismeretlentől fél, vagy tényleg tud valamit a démonokról és az rémíti meg? Bárhogyan is, egy kicsit rá játszottam a kialakulóban levő aggodalmára. - Úgy tűnt, Beelzebub kifejezetten örült amikor felismert téged.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Katolikus templom - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


☽Unpleasant surprise

Lev & Cara
zene: This is war  szószám: 703 • Credit:

 

– Azért az elméleteket nem szokás figyelmen kívül hagyni. - jegyzem meg még mindig bosszúsan, de egyre inkább érezheti a hangomon a beletörődést. Ha belegondolok, lehetne rosszabb is. Ha egy démon szállná meg a testemet, akkor biztosan nem cseverésznénk ennyire békésen. Bármennyire is fáj beismerni, de a vadászokat éppen ezért is kell megbecsülni, mert nem hagyják, hogy a gonosz szerzetek ellepjék az utcákat. Mondjuk igazán végezhetnének alaposabb munkát, ahogy a sztriptízbárban történt eset is mutatja… Hiába feszélyez Lev jelenléte, vele legalább szót lehet érteni. Azonban, hogy a mentális státuszomra milyen hatással lesz ez az egész, már egészen másik téma. Igazából az őrülettől, még az öregedésnél is jobban félek. Éppen ezért is volt számomra kulcskérdés, hogy Lev tényleg az, akinek állítja magát, és nem az én elmém szüleménye.
– Mondjuk ebben van valami. Viszont magamban sem bízom túlságosan. Pláne akkor nem, ha alkohol is van a véráramomban. – nem tudom pontosan miért osztottam ezt meg vele. Már szinte csevegő hangulatba kerültünk. A végén még ő fog engem megpuhítani, és nem fordítva… Oh, nem, a mami nem felejt. Maximum a hangulata ingadozik kissé. Ezt a tényt alátámasztandó, a közel nyugodtnak mondható állapotom egyből elillant, amikor az öreg felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg más segítő után néz. Nem is igazán a pénz miatt zavart a dolog – bár az is igen lényeges szempont – hanem amiatt a tény miatt, hogy egyáltalán felmerült az öregben az, hogy nem tudom elintézni, amire megkért. A megítélésemen az sem segített volna, ha kifejtem neki, hogy a jelenlegi koncentrációs zavaraim mögött egy a fejemben lakozó férfi áll… De egyébként is bekaphatja az öreg. A múltkori eset után tudnia kéne, hogy amit megígérek, azt tekintheti elintézettnek. A távozása miatt viszont nem maradt más, mint a beszélgetés Levvel. Mi tagadás már én is vártam, hogy belekezdjünk. Eddig semmilyen információt nem tudtam kisajtolni belőle,
– Oh, remek végre egyezik az érdeklődési körünk. Arról én is szívesen beszélgetnek veled. – akár személyesen is… – Például, amikor a két démon közé sétáltattad a testem, az igazán mámorító élmény volt. – a cinizmusom ismét visszatért, de legalább most nem Lev idegesített fel. Az öregre voltam még mindig nagyon pipa. És ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább saját magamra voltam dühös. Szeretem magam tévedhetetlennek hinni üzleti ügyekben, de sajnos nem vagyok az. Nos most majd az is el fog válni, hogy test bitorló férfiakkal való kommunikációban mennyire vagyok erős. Hogy jelezzem, hogy megadom az esélyt az értelmes beszélgetésnek – és persze hogy a lábamban érzett fájdalomnak is némi enyhülést hozzak – leültem a padra, kényelmesen hátra dőltem és a lábaimat is keresztbe fontam magam előtt.
– Nos az tényleg üzletnek indult, de eléggé mellé nyúltam akkor.   – és most is az öreggel, de ezt már eszemben sem volt az orrára kötni. – Fogalmam sem volt róla, hogy démon. Én csak azt az információt tudtam róla, hogy üzletelt valakivel, akit én is szeretnék megpuhítani, így reménykedtem benne, hogy ad róla némi hasznos információt. – egy kissé kétségbeesett kacaj féle hagyta el az ajkaimat. Na igen, akkor is egy balfasz voltam. Csak a szerencsének, és a démon szeszélyes viselkedésének köszönhetem, hogy végül túléltem a dolgot.
– Sosem kötök üzletet démonnal, ez nálam alapszabály. – mondhatni beton biztos. Mondjuk egy véső segítségével sok mindent el lehet érni…És egyébként is nem a becsület gerjesztette ezeket az erkölcsöket, hanem inkább a félelem. Az emberek pontosan behatárolhatók. Mind a mentális, mind a fizikai teljesítményüknek van egy határa, amit nem lépnek át. Egy démon viszont kiszámítatlan, és sosem lehet tudni, hogy mikor rúgná fel a megegyezést, és fanyalodna rá inkább a húsodra…
– Te egyébként honnan tudtad, hogy ők démonok? – tettem fel neki a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott. Nekem az volt a benyomásom, hogy már régóta ismeri őket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valódi kilétükkel is tisztában lenne. Bennem egészen addig fel sem merült a természetfeletti mivoltuk lehetősége, amíg nem lett az arcomba tolva a nyers valóság. Az emlékek ismét feltörtek egy pillanatra, ennek következtében a szívem egy picit hevesebben kezdett dobogni. Csodás, most már nem az a problémám, hogy ideges vagyok, hanem az, hogy a félelem újra felszínre tört. Nem volt olyan rég, amikor a démon legyilkolta azokat az embereket. Ráadásul ismert is engem valahonnan. A millió dolláros kérdés, hogy honnan…


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7