Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Gravesend •
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 8:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 609 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Komolyan néha úgy viselkedik, mintha nem ismerne. Kikerekedett szemekkel tekintek a válaszára, annak is leginkább a hangsúlyára. Mintha nem évek óta dolgoznánk együtt, mintha nem ő lett volna, hogy gyerekként is kiképzett, hogy segítségemre volt.
Avagy csak én figyelek oda a részletekre? Miket szeret, merre jár, mennyire visszahúzódó, mennyire nem keresi mások társaságát, de ettől függetlenül senki képét nem veri be rögtön, ha hozzászólnak? Ez a fajta gondoskodás, nem inkább odafigyelés, csak nálam jelenik meg? Kezdek egyre jobban erre gyanakodni, főként, hogy az utóbbi időben is, mintha nem ismerne igazán Drake. Valahol összeszorul a szívem emiatt, hisz ez csak azt jelenti, hogy élünk egymás mellett, de igazán mások életébe nem avatkozunk bele. Nem vagyunk igazán részesei, talán nem is számítunk egymásnak.
Így csak kelletlenül húzom el a számat az egészre. Lehet, hogy most tényleg az lenne a legjobb ha pár hétre felszívódnék. Ehhez hasonló esetek sem történnének meg, hiszen Drake sem engem küldene ki akkor vele.
- Gondolom, ahonnan bárki más is – vonom meg a vállamat. – Az én asztalomon is csak ott terem, miután bekérem őket, vagy csak Drake meglepetésaktákat felejt ott, hogy oldjam meg a rejtvényt – vonom meg újra a vállam, a rejtvénnyel a rúnák áthelyezésére gondolok. Nem tudom, hogy Ed honnan szerzi őket, biztos van ennek is egy adatbázisa. A bázis struktúrája is olyan, mint egy pókháló. Biztos vissza tudnánk fejteni, ha mindenki az igazat mondaná nekünk. A kérdés tényleg csak az, hogy valóban azt kapnánk?
Ahogy rám tekint, újra csak felvonom a vállamat, ajkamat elhúzom, amolyan ki tudja, arckifejezéssel tekintek rá. Nem tudom, hogy képes lenne-e ilyenre Ed, ha igen, akkor miért. Évek óta nincs vele gond. Ha pedig csak véletlen, nagyon el fogom verni a seggét.
- Oké – emelem fel a kezemet, ahogy a megölésére célozgat a démonnak. A magam részéről kezdek teljesen lenyugodni, az idegeim kiengednek, ámbár ismerem magam annyira, hogy tudjam, bármikor egy másodperc alatt a plafonon tudok lenni. Egyelőre csak engedek a férfinak, vitatkozni már rohadtul nincs kedvem. Ezért is indulok el azért, hogy összeszedjem a szétdobált cócmókjaimat. Itt követem el az első hibát. Nem nézek körbe, hogy a démon a helyén van-e, csak haladok tovább, a sarokba dobott táska után. Könnyedén hajolok le hozzá.
Későn hallom meg Zagar hangját.
Halkan hümmentve egyenesedek fel, érdeklődve tekintve rá, halk sikoly szökik ki a számból, ahogy berántja a démon a lakásba.
- Ugye most csak szórakoztok? – sírom szinte, majd keresek valami fegyvert, de a baseball ütőn nem maradt több. Azzal rohanok vissza, ahol a két férfi már egymáson hemperegnek is. Épp addigra érek oda, amikor Zagar szemeibe fúrja az ujját. Én pedig ezt az alkalmat választom, hogy a fejét használjam labdának. Azonban nem repül le a nyakáról, inkább csak felkászálódik Zagarról, én pedig ütnék újra, ám hirtelen ragadja meg a kezem.
Alkarján felsejlik egy rúna. Letekintek rá és az életem filmje pereg le szemem előtt.
- A franc – ennyi időm van csak. Ereje megnő, elrugaszkodik és most már az én nyakamat szorongatva nyom a falhoz. Persze ehhez a két méteres távolságot, ha bárki is engem kérdez, fénysebeséggel tesszük meg, a hátam újra nekicsapódik a falnak. Vakolat apró porszemei hullnak hajamra, vállamra, szépségemmel mégsincs időm foglalkozni, mert tüdőmből fogy az oxigén. Csípőmet fegyverem nyomja, mégis olyan szorosan áll, hogy alig férek hozzá. Lábamat emelem, hogy meg tudjam rúgni, ám combján kívül mást nem találok el.
Érzem, hogy miként kezdek el hörögni, érzem, hogy ég az arcom. Nőies mozdulattal fejelem le, majd ha tudom, akkor előveszem a fegyverem és az oldalába lövöm a maradék három golyómat, de hiába égeti a testét, nem akarna ereszteni. Nem, inkább újra fagyasztásba akar kezdeni, kezével immár a nyakam táján.
Ne már…
Kezdeném el, ám hang nem jön ki a torkomból.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
- Jó.
Vágom rá a felszólalására, mert hát hogyan is gondolhattam hogy ő majd egy suttyó helyre megy be? Hogyan is gondolhattam az emberi mulasztásra? Hiszen nálunk mindenki tökéletes! Úgy érzem én jobban aggódom a karja miatt, mint ő saját maga. Ez is a ritka pillanatok egyike. Kimondom neki a gondolataimat, és megint csak fel van háborodva? Egyébként tényleg...mi a t@kömet akarhatnak tőle? A szavaiból úgy veszem ki, nem tőle, inkább tőlünk. Ez esetben nem csak ő van veszélyben. Egy ideig csendben gondolkodom és a szám szélét összeszorítva hunyorgok Natalie-ra. Megölni Lucifert? Miért pont őt? Jah ez hülye kérdés, elvégre démonok. Heh! Ha kizárólag csak rajtunk múlt volna, már mind halott lenne. Nem olyan egyszerű megölni ezeket a nyavalyásokat, főleg az arkokat. Bolond démonok! A következő kérdésére zökkenek ki ebből, és én is az ablakhoz sétálok.
- Kitől kapta a térképet?
Igen, Ed-re gondolok. Persze William-nek is megemlítettem és benne sem bízok meg, mert még semmit sem tett le az asztalra, én meg már csak ilyen vagyok, viszont nem árultam el neki semmi részletet. Ed azonban pontosan tudta mikor indulunk, melyik napon, és hogy honnan fogunk behatolni a szektorba. Oldalra fordulok, rápillantva Natalie-ra, lehet most találkozik a tekintetünk és összenézünk. Ez most paranoia, vagy Ed-nek valóban köze van hozzá? Jó kérdés! Hm. Most Natalie-t is beoltottam. Bár kettőnk közül még mindig én vagyok a veszélyes Ed-re. Utána hamar dűlőre jutunk a menjünk haza tervvel kapcsolatban. Nem lep meg az érzelmi kitörése, az eleje óta nem akart itt lenni. Azt nem értem, akkor miért nem Drake-nek hangoztatta, amikor a tervről beszéltünk? Eleve el sem kellett volna jönnie! Fogalmam sincs mi zajlik kettőjük között, de én nem akarok ebbe csatlakozni.
- Itt! Ha nem beszél, megölöm.
Elindulok én is utána, tekintve hogy boldogan rohan kifelé és megint csak gondolkodás nélkül, úgyhogy mire kifordulok a folyosóra, már elviharzik pakolni és csak a egércincegő dörmögését hallom a hátam mögül.
- Nem akarásnak nyögés a vége.
Morgom neki vissza, aztán elindulok megnézni a démonunkat. A lépcsőfordulónál állok meg. Hűlt helyét találom neki, ahogy a csapdának is, mert már nincs felrajzolva a padlóra. Hirtelen egyszerre tör rám az összes vészjelző érzékem, azonnal a falhoz lapulok és egy nyilat teszek az idegre.
- Nat! Nat!
Hangosabban suttogva, már már hörögve próbálom figyelmeztetni, de azt is azért, mert közben a hátam a falhoz ér és megint a kelleténél jobban elkezd fájni.
- Gáz van!
Az egyik ajtó elé érek, amikor valaki kiszakítja azt tokostul, én meg rögtön szembenézek a démonunkkal, az úgy elkapja a grabancomat, hogy köpni nyelni nem tudok hirtelen. Kellett nekem Natalie-t szólongatni! Behajít a lakásba, olyan erővel, amitől aztán a padlón nyekkenek háttal, érzem a sniper részeit belenyomódni a hátamba, a fegyverem kiesik a kezemből, hangosan koppan a jobb oldalamon, tőlem távolabb. A démon pedig rám ugrik, még annyi időm sincs, hogy legalább az egyik késem előhúzzam. A reakció időm sem a legszuperebb, elég nehéz ha csillagokat látok és még a levegő is bent rekedt egy pillanatra, rendre meg is kapom az első bal egyenest, amitől elered az orrom vére. B@zdmeg! Még több csillag kezd el keringeni, bár az ösztöneim még köszönik, rendben vannak, a következő ütése nem érkezik célba, mert elkapom az öklét. Visszavágni azonban nem tudok, a másik kezével a nyakamra fog, én pedig a szabad kezemmel próbálom visszatartani. Biztos sok energiáját felemésztette a rúna megtörése, és mivel mi csak emberek vagyunk, akkor hajrá! Verjük agyon! Gondolta ő! Nah, abból nem eszel! A könnyeim már patakokban folynak kifelé a jobb szememből, ami bizsereg. Rögtönzött ötlettől vezérelve elengedem a kezét és két ujjal a szemeibe bökök. Meghalni nem fog tőle, de felhagy a fojtogatásommal és kuv@ra fáj -főleg annak, aki hozzá sem szokott-, időlegesen meg is vakulhat tőle. Amíg üvölt, megpróbálom minél gyorsabban elővenni a késem.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 485 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az idegeimen táncol, de tényleg. Percről, percre, egyre jobban. Meglehet én is az övén, de ez most roppant mód nem érdekel. Az jobban, hogy ő teszi ezt. Egykor összeszokott volt a csapat, ám mostanra? Mintha elszoktunk volna egymástól. A Tanács szétszedett minket. Nem engedte, hogy együtt dolgozzunk, amíg Wallenberg nem volt itt, csoda, hogy a felgyülemlett feszültség és a változás után már nehezen megy az együtt dolgozás?
Nem hinném. Mégis össze kell szednem minden idegszálamat, amely még megmaradt, hogy nyugodtan, legalábbis tetetett nyugodtsággal tudjam ráhagyni a dolgokat. Úgyis jobban érdekli a karom állapota – melyet azonban nem értek, hogy miért érdekli. Persze, mert vakarom, mint egy veszett kutya, ez most már nekem is feltűnt, ellenben vele, pontosan tudom, hogy miért.
Az a fránya tudatalatti. Hogy elküldeném én a francba. A démon szavai zavarnak, a megszállás. Engem csak pár percre használt ki egy szurokszemű, Wallenberg akkor mit élhet át? Szedd össze magad Natalie.
- A bázison tették rám – közlöm, szokatlan nyugodt hangon. – Ha valahol, ott azért ügyelnek a tisztaságra, eszem ágába se lenne egy suttyó helyen. Ha már tönkreteszem a bőrömet, legalább rendesen tegyék tönkre – vonom össze a szemöldököm. Tudom, hogy nem a festékkel van a bajom. Idegesítenek a démonok.
És az az angyal. Azzal a szőke hajával, azzal a barna szemével, melyet már néha kéknek látok. Szőke herceg fehér lovon mi? Inkább egy hóhér fekete szárnyakkal. Teljesen összezavart és ha ez nem lenne még elég, Alex miatt is hullik a hajam és Drake totál szétcseszte az idegeimet. Szóval köszönöm mindenki kérdését, totál rottyon vagyok.
- Hogy? – kapom fel fejemet, miután nem figyeltem rá. Próbálom megérteni, amit mondd, szemöldököm ráncolom, szinte már összeér orrnyergem felett a sűrű bozont. – Mégis mit akarhatnának tőlem? – teszem fel hitetlenkedve a kérdést. Semmit nem érnék nekik. – Habár egy démon megkeresett, hogy alkut kössünk. Igazából ő akart velem, hogy segítsünk, mi vadászok, megölni Lucifert – horkanok fel a végére. Aztán meglehet, hogy ezért akarnak velünk jobban beszélni, akkor viszont mégis a legrosszabb fegyverhez nyúlnak. Az erőszak nálunk nem old meg semmit.
- Kik tudtak arról, hogy kijövünk? – teszem fel neki a kérdést. Drake. És rajta kívül? – Na látod! Mióta kint vagyunk, ez az első dolog amiben tökéletesen egyetértünk! – csapok le rá. – Naná, hogy húzzunk innen a pokolba. Itt akarod kihallgatni, vagy bent? – indulok el a folyosó irányába. Nekem aztán mindegy, hogy merre teszi, én nem fogom. Ha akar tőle valamit, szedje ki, bár tudom, hogyha elkezd beszélni én leszek az első, aki golyót fog repíteni a fejébe. Nem akarom, hogy tovább beszéljen Samarielről, nem akarom, hogy bárki, ennél jóval többet tudjon meg. Nem tudom, hogy miért, fogalmam sincs, hogy miért reagálok így.
Talán csak a saját képmutatásom miatt.
Mégis elindulok ki, az emeletekről összeszedem a cuccaimat, amiket útközben hagytam el. Nem szöszmötölök, mégis nehezen megyek, nehezen lélegzem, szinte fáj minden porcikám.
- Megmondtam, hogy nem jó ötlet, ha én jövök ki – dörmögöm mégis az orrom alatt, most még az sem zavar, ha meghallja Zagar.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
- Mi van?!
A megszólítást nem tudom hova tenni. Nem ez a nevem. De aztán végül is felhagy a doktorosdival. Jobb is! Hiába vannak ott a fotelek, nem akar leülni. Inkább veszett egér módjára járkál fel le, remegve és talán közben kiegyenesedik, de nem biztos. A vakarózására reagálva, azért legalább azt sikerül szemügyre vennem, nem vág pofán, nem lök el, így megfogom a karját. Figyelek rá hogy finoman, mert ha nekiáll itt rángatózni, még a végén megrándul, vagy ki is törheti saját magának. Szóval jobb, ha inkább az én kezem csúszik le róla.
- Nem lehet hogy allergiás vagy a festékre, amivel csinálták?
Olyanról már hallottam, meg olyanról is, hogy nem steril körülmények között történt a tetoválás felvitele és komoly vérmérgezést kapott az illető.
- Minden rendben volt, amikor ez felkerült rád?
Bár...akkor nem csak vörös lenne a környéke, hanem Nat haluzna mindent össze vissza, láza lenne és nem tudta volna lelőni a démont se. Menni alig bírna, nem hogy itt szájalni velem! Lenne néhány megjegyzésem, de inkább elhúzza a kezét és az ablak irányába menetel. Jó! Amúgy sem vagyok kedves nővér a lókórházból! Most mondjam neki hogy ne vakarja? Úgy is azt csinál, amit akar! Felveszem a kezembe a nyílpuskát, ő meg belekezd a lényegtelen magyarázásába. Csendben hallgatom, és egyre inkább nem tetszik, amit hallok. Nem az angyal miatt.
- Meglehet miattad voltak itt és már az elejétől fogva csapdába kerültünk! De ha így van, akkor áruló van a soraink között, mert Drake nem verte nagy dobra a küldetésünket!
Továbbra is duzzog az ablakban, vagy figyelni fog rám? Eljutnak a szavak hozzá?
- Tekintve hogy az egész terv dugába dőlt, és fel kellene deríteni a szektort a rúnák javítgatása helyett, talán jobban tennénk, ha most vissza fordulnánk, amíg nem lepik el a helyet ezek a nyavalyások. De előtte vallassuk ki a démont!
Jah, meg a többi, hogy el sem indultunk, de már le vagyok harcolva, ő pedig a franc tudja éppen hol jár fejben, mert nem itt az biztos és tényleg ki tudja még hányan tartanak ide. Valamerre amúgy is mozogni kéne hamarosan. Nélküle nem indulhatok meg önkényesen semerre. Sosem volt semmi sem könnyű, de ez már az eleje óta egy rémálom. Egyre inkább úgy érzem az volna a helyes döntés, ha visszatérnénk a bázisra. Függetlenül attól, hogy milyen információkat tudunk kiszedni a démonból. Ez az akció felkészületlen és fejetlen, a téves információk következtében halottnak mondható, és valószínűleg vagy egyedül kell kijönnöm felderíteni, vagy valaki mással, de nem vele. Ilyen állapotban semmiképp.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 623 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Mit is mondhatnék burkolt fenyegetésére? Kezemet tárom szét és lemondóan vonom meg a vállamat. Jöjjön akkor, állok elébe. Még csak útját sem állnám az öklének és nem csak azért, mert nem tudnám kivédeni. Hanem mert ha eltöri, biztos, hogy nem fogok tudni beszélni és ha nem, akkor el sem tudom mondani, ami történt. Ami úgy tűnik, hogy a többi démon fülébe is eljutott. Egyrészt áldás, mert sejthetik, hogy egy erősebb angyallal van szövetségem, és egyfajta védettséget kaphat nem csak jómagam, de még a város is.
Vagy most nagyon is túlgondoltam ezt az egészet, amit jobban sejtek. Biztos, hogy túlgondolom, nincs ebbe semmi. Leginkább csak céltábla lettem és furdalja őket a kíváncsiság, hogy vadász létemre, miként engedhetek egy angyalnak segíteni.
A lakásba, azonban nem akar tudomást venni rólam és a komolyságomról. Szemeimet lassan hunyom le. Mély levegőt veszek, melyet lassan fújok ki. Erre van most a legkevésbé kedvem.
- Zagar Joseph Berten! – csattan végül a hangom. Fogalmam sincs, hogy mi a középső neve, ha akarok valamit, akkor valamit csak kitalálok. Tegyük hozzá, hogy így van egy kicsit komolyabb hatása a mondandómnak.
Mégsem mondom tovább. Feszült vagyok, átjár az ideg és a félelem. Fogaimat szorítom, úgy tekintek fel a férfira, észre sem veszem, hogy közben miként vakarom alkaromat. Nem az ő vére. Csak horzsolás. Azért ennyire… De makacs.
- Csinálj, amit akarsz – hagyom rá végül, ha azt akarja, hogy elfertőzödjön, akkor hagyja, nem érdekel. Orvoshoz engem még akkor sem tudnak elráncigálni, ha a beleim kifordulnának, vagy ha a csontom a bőrömön kívül lenne. Dylan halála óta nem akarok orvost látni. Ebben is megegyezünk, de azért nem szoktam haklis lenni, ha a felületi sérüléseimet segítenek ellátni, főleg amihez nem férek hozzá.
Nem, neki még ez is derogál, hát akkor derogáljon.
- Szusszanj – tudom le ennyivel, hangom remeg, de még magam sem tudom, hogy miért. Miért reagálom ezt ennyire túl, én inkább kihasználom a lehetőséget és a lakásba járkálok le és föl. Ha épp nem a kezemet vakarom, akkor a hajamat túrom hátra, majd végül az ablaknál állapodok meg. Nem tudom, hogy ő leül-e, avagy sem. Ahogy az sem jut most el az agyamig, ha újra leordibál. Tegye, többet nem tudna már mondani, mint amit eddig mondott.
Arra eszmélek csak fel, hogy mellém állva, kapja el a karomat. Ekkor tűnik fel első körbe a pecsét körüli vörös folt. A bőröm már felhorzsolódott néhány helyen. Egy egyszerű megszállás elleni pecsét, semmi több. Mégis életidegen a bőrömön.
- Zavar, nem szeretem, hogy rajta van a bőrömön, nem lehet leszedni – vallom be őszintén. Mennyiszer hallgattam végig a csapattól, hogy felelőtlen vagyok, hogy nincs rajtam és úgy járkálok az utcán, úgy harcolok démonokkal. Nem érdekelt, nem hittem, hogy megtörténhet, hogy megszállhatnak.
Újabb nagy levegőt veszek, kitekintek az utcára, ami még mindig túl csendes. Az épület előtt a tűzlétra mégis tehetetlenül fekszik a betonon.
- A város szélén van a régi fegyvergyár épülete, már évek óta nem járunk oda, mert mindent kiszedtünk, amit lehet, én mégis szeretem a környékét. Csendes, közel van a környezet, az erdő, békés. Habár az utóbbi időbe démonok vertek ott tanyát – kezdek bele, mert tudom, hogy nem fog békén hagyni vele. – Pár hete betért oda egy angyal, hogy megismerje ennek a városnak is az embereit, a kultúráját, épületeit – és ezzel még sokat nem is hazudok. – Tíz démon rontott ránk, ebből ő úgy hetet könnyedén lefegyverzett, három jutott rám, de ebből egy megszállt. Azt hitték, hogy röpke ismeretségünk miatt, majd engem nem öl meg – horkanok fel. Komolyan néhány démonnak osztanék agysejteket is az erővel együtt. – Igazából halál könnyedén kiűzte belőlem – tekintek fel a pasasra, összevont szemöldökkel, homlokkal. – Ennyi. Ezt tudja ezek szerint az, meg talán a társa is. Vélhetőleg egy harcos angyal, azért volt könnyebb dolga – teszem még hozzá, mint lényegtelen információt.
Lényegtelen is az egész…
Lényegtelennek kell lennie.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 7:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Csak azért nem kérdezek vissza, mert éppen a késemmel vagyok elfoglalva. Beletörlöm a vért a gatyám szárába, azután elrakom. Megszokás, hiába ha az angyalpenge nem tud rozsdállni. Persze az is feltűnt hogy Natalie öreg néne módjára, meghajolva kalamol itt nekem. Hú, én rögtön felismerem ha leráznak. Azt is, ha valaki hazudik nekem. Ő most csak leráz. Lényegtelen! Hah, bagatell! Majdnem ott döglöttem, de ne akarjam tudni..ugye..Még szép hogy megint elönt az ideg.
- Aki legutóbb legyintett így nekem egyet, mondván "lényegtelen"...annak később eltörtem az állkapcsát!
Hangosabban beszélek, de nem üvöltök. Mivel közben pont a hátát figyelem, látom a veszett menyét módjára vakarózását. Csak próbálom a tudtára adni, hogy engem így nem fog lerázni, aztán dönthet úgy is, hogy nem mondja el. Akkor majd kiderítem. Nem, nem úgy hogy neki is eltöröm az állkapcsát. Nat még a vernyákolásával is távol áll ettől, leszámítva az üvöltözést, mert sokszor nagyon makacs és ezt könnyen kihozza belőlem. Követem, mert azt mondta menjek. Bent a kezembe akad egy törölköző, abba beletörlöm az arcom, meg a kezeimet, azután a ruhámról igyekszem leitatni a vért, bár feleslegesen. Rá fog száradni. Először azt hiszem talált valamit, aztán kiderül, hogy be akar kötözni. A közeledésére összerezzenek, majd két lépés hátra.
- Ez nem az én vérem!
Hátrálni fogok tőle, főleg ha erőszakosan azért is be akarna kötni, mert nincs rá szükségem! Közben az ingem elejét húzogatom, láthatja, nem karmolászott össze a dögje, ahhoz azért gyorsan megragadtam az ajtót védelem gyanánt. Nem szeretem, ha megpróbálnak pesztrálni, sose! Orvoshoz is csak akkor megyek, ha a beleimet húzom a földön, vagy össze kell varrni, mert olyan a sérülés, de volt már olyan is, hogy úgy vittek be, mert nem voltam magamnál. Ez most nem egy olyan szituáció, úgyhogy nem!
- Csak horzsolásaim, zúzódásaim vannak.
Végig a hátamon, de ez mellékes. Fáj, mint a fene és gyönyörű szép térképes véraláfutásaim lesznek, de ehhez aztán tényleg nem kell kötszer. Inkább borogatás, de majd otthon. Ha visszatértünk. Ellenben ő, láthatóan nincs jól. Hosszú percekig csak figyelem. Tekintve hogy bementünk egy lakásba, én most elindulok széket keríteni neki.
- Mi lenne ha szusszannánk egyet, mielőtt kifaggatjuk a démont? Te is!
A nappaliban találok két gurulós fotelt. Az egyik mellé állítom a nyílpuskám, a másikra pedig előzékenyen rámutatok.
- Főleg te!
De ha nem ül le, én nem tudom mit csinálok vele! Az a vakarózás meg kezd idegesítő lenni. Nem azért idegesít, mert csinálja, hanem mert kárt tesz vele magában. Megpróbálom elkapni a kezét, amelyiket vakarja, ha ül, akkor lehajolva hozzá, ha áll, akkor csak mellé lépve.
- Mi van ezzel?
Láttam mennyire vörös körülötte, de kérdéses hogy azért, mert vakarja, vagy esetleg begyulladt? Egy tetoválás is simán elfertőződhet. Terveztem lemenni és szétnézni, amíg ő itt üldögél, elvégre mi van ha jönnek még? De most már inkább jöjjenek! Nem hagyom itt ilyen állapotban! Megnézném a tetoválását, ha engedi. Nem mintha értenék a rúnákhoz, de azt még felismerem, ha mégis valami baj lenne vele.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 8:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 477 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Talán egy jó dolog van ebben az egészben. A csapdák még a helyükön ha fel is fedezték őket, akkor sem tudnak szabadon mozogni két szint között. Ennyi és nem több, ugyanis minden más totálisan nem úgy történt, ahogy azt mi szerettük volna.  Bár azért remélem, hogy azt nem hiszi, hogy ezek után a ricsaj után nem fogok neki segíteni, mert biztos hogy abban a szent minutumba fogok szíjat hasítani a hátából. Még ha ezt már meg is tette egy kutya.
Rosszálló pillantásnál nem kap többet a lakásba, és amúgy is más dolgunk van. Mint megbirkózni két démonnal. Én komolyan nem tudom, hogy mi van ezzel a várossal, hogy azt hiszik ketten akár egy egész haddal is képesek vagyunk szembeszállni.
Habár ez a démon azt hiszi. Gyomrom fordul egyet az idegességtől, senkinek sem meséltem arról az éjszakáról, főként nem a gyárépületben történtekről. Érzem, ahogy a tetoválás helyen viszket, égeti a bőrömet, de nem más ez, mint a tudatalattim csúfos játéka. Csak hogy én és a tudat alattim nem vagyunk valami nagy barátságban az utóbbi időkben. Úgy húsz éve.
Mégis, nem támad tovább. Szemöldököm lágyan vonom össze, magyaráz, pedig itt lenne a lehetősége.
Egy futó pillantást vetek Zagarra, majd már ugrok is a fegyverem után. Felkapom és a korlátba támaszkodva emelkedek fel. Szinte egyszerre mozdulunk. Én egy golyót repítek a mellkasába, ő pedig egy pengét, hátulról. Tisztességtelen? Egyáltalán nem érdekel.
Amint vége nem is teketóriázok tovább, a vérző társamhoz sietek, még ha a tüdőm, hátam, bordáim mást is diktálnak nekem, na meg zúgó fejem. Azt észre sem veszem, hogy korán sem járok egyenesen, ez minden egyes alkalomnál ha falhoz vágnak normális.
- Lett volna lehetőségem minden démont megismerni, csak az egyik rohadék nem élt a lehetőségével - ismerem be a tényt, melyről lehet hogy meséltem már neki, lehet, hogy nem. A magam részéről röhejesnek tartottam a démon ajánlatát. Lucifer megölése, cserébe annyit nem volt képes megtenni, hogy elmondja milyen démonok vannak a városba. Kezem nyújtom Zagarnak, ha még nem tudott felállni. De megy az neki nélkülem is. Kikerülve nyitok be az emeleten minden lakásba. Közbe a démon felé fordulok és csak jelelve közlöm vele, ha egy szót mer szólni én kicsinálom.
- Lényegtelen - legyintek, majd egykoron zöldre mázolt ajtót nyitok ki. - Gyere - intek fejemmel irányába közbe pedig végigtekintek leharcolt ábrázatán. - talán még vannak kötszerek itt. Ki ne találd, hogy anélkül indulunk után, hogy nem kezeljük a sebedet. Ebbe a fülledt, párás időbe minden baktérium megtelepedik a hátadba, tiszta Kánaán és orgia lesz számukra - csak adja Isten, hogy ne most kezdjen el sérthetetlen hőst játszani és lássa be, hogy nincs jól. A sírás szélére fogok kerülni, ha igen, én nem bírom a nálam makacsabb embereket, mert kiakasztanak.
A tetoválásom ennek ellenére még mindig ég az alkaromon és fel sem tűnik, hogy mennyire vakarom. Bőröm már vörös, félő, hogyha tovább csinálom, akkor önmagam nyúzom le.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Számomra felgyorsulnak az események, nem igazán tudok mit kezdeni Nat értetlenkedésével, se azzal hogy csak azért lejött, hogy itt feltegye nekem az egyszavas kérdését, aminek abszolút semmi értelme sincs. Hacsak nem egy szemrehányás lenne... Megvonom a vállamat, az arcom pedig fájdalomba torzul közben, mert majd besz@rok. Nincs egy centiméter ép hely a hátamon, amit nem zúztam volna össze és akkor még örülhetek hogy komolyabb bajom nem esett és hogy a sniper strapabíró. Persze nem ártana ellenőrizni, ám idebent biztos nem fogom használni. Lecseszhetném, hogy majdnem sikeresen agyonlőtt a stukkerjével, de előttem volt a sütőajtó, és össze vissza mozogtam, miközben szúrtam a dögöt ahol csak értem. Vagy azért, mert ott hagyta a megbeszélt helyét, csak hát nem vagyok a felettese, se az anyja, se az apja, se a pasija. Bár egy két dolog megint nagyon kikívánkozik belőlem, még egyenlőre bírom és nem kezdek el üvöltözni vele. Lemaradok tőle, tekintve hogy össze kell szednem a nyilaimat, miután pedig ez megtörténik és kint vagyok, most ketten szaladhatunk felfelé, mert ő még felhívja a figyelmüket arra hogy éppen hol is tartunk. Egyáltalán kapott rendes kiképzést? Tudja mit jelent az hogy csendes formáció? Bár ez már nem vita téma, én is tisztességes hangzavart generáltam a kutyákkal, noha nem szándékosan. Vagyis nem volt a tervben, nem számítottam rá hogy négyen vannak és hogy bent csúszni fog a tetves padló a befőttől. Igen, mind a ketten elcsesztük bizonyos elemeit az akciónak. Nem tudok olyan gyorsan szaladni felfelé, mint ő, de azért sikerül még kiviteleznem a magam részét. Azután mindketten fent fetrengünk a felső szinten. Az egyik démon a csapdában vergődik, a másik meg pofázik. Pedig most lenne alkalma, de csak f@ssa a szavakat. Aki hülye, annak úgy kell! Mondom én. Közben veszettül kutatok a kezeimmel előre nyújtózkodva és a padlón kúszva a nyílpuskámért. A szívverésem az agyamban lüktet, fájok, szóval legkevésbé az érdekel, hogy miről hablatyol itt nekem. A szavai ugyan értelmes egésszé állnak össze, még ott tartok, hogy Nat most éppen rá lövöldöz. Ez kapóra jöhet. Felhagyok a nyílpuska kézhez kerítésével és megfordulok feléje, előrántom a vadászkést és becélzom a mellkasát. Azt még így térdelve sem tudom eltéveszteni, elég nagy felület. A pengéjével fogtam meg, most pedig eldobom felé. Aztán hogy ettől, vagy Nat golyóitól múlik ki, kicsit sem izgat.
Fel kéne állni. Csak nehogy úgy maradjak, mert Natalie-t ismerve, akkor tényleg az agyamra fog menni. Jó hír hogy a fájdalomhoz kezdek hozzá szokni, lassan, de biztosan talpra vergődöm néhány morgás kíséretében. Inkább morgás legyen, mint jajgatás. Majd egy hatalmas levegő, mikor lehajolok a nyílpuskámért, hogy aztán felegyenesedve a késemért induljak.
- Ismered ezt a s@gglyukat?
Nekem nagyon úgy tűnt, a démon ismerte őt. Hamar odaérek a teteméhez, még egy nagy levegő hogy kihúzhassam belőle a késem, aztán ott hagyom lógva. Mivel angyalpengét is kapott, kizárt hogy túlélte. No, de a másik. Az még ott van a csapdában. Natalie felé pillantok, ha nem sikerült még talpra állnia, akkor oda indulok hozzá, hogy felsegítsem. Ha már áll, akkor csak közelebb lépkedek hozzá.
- Miről zagyvált ez?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 31, 2019 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 761 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Fejemet csak rosszállóan csóválom meg. Egyikünk sem normális, de ez amire készül, öngyilkosságnak is tűnhet én pedig nem fogok tudni ott lenni mögötte, hogy tarkón vágjam, hogy lássa, nekem volt igaza és amúgy is idióta. Inkább csak elengedem ezt az ötletet és hagyom, hogy a végzetébe vágtázzon. Annyira azért nem érnek ezek a démonok, hogy kifaggassuk őket, bár kínozni szívesen jelen állapotomba.
Jelezzek. Szám eltátva nézem a sziluettjét, ahol eltűnt, majd fejemet rázom meg. Jelezzek, hát ez. Inkább munkának látok, jelezzek. Mégis miként? Ha kiabálok, akkor az feltűnik nekik, tudják, hogy. Ó, hogyne tudnák, hogy még itt van valaki? De azt igen, hogy csapdára készülnek. Gyorsan dolgozok és precízen. Nem ez az első eset, hogy előkészítem a terepet, a csapdának, amíg ők harcolnak. Az sem mellékes, hogy sokszor elkések a megbeszélt időről, mert épp jobb dolgom is volt, ezért kicsit slamasztikába kerülnek, de aztán mindig kijönnek belőle.
Ez is a dolguk, nem is értem, hogy olykor miért dühösek rám.
Zagar hallhatja trappoló lépteimet, tudom, hogy csendbe kellene lennem, de valamiért valamiért. A magam részéről, persze, hogy felmegyek a legfelső emeletre is, de ahelyett, hogy a tetőre mennék, inkább megpróbálom eltorlaszolni. Ha mással nem az emeleten lévő lakások ajtaját betörve nézek szét, legalább egy parfis után, hogy beakasszam a kilincsbe, hogy ezzel is gátoljam őket. Ha kutyák jönnének onnan, legalább ők nem jutnak át, a démonoknak az meg sem fog kottyanni.
Majd minden elcsendesül.
A falhoz tapadok, szinte eggyé válok vele, érzem, miként lüktet a szívem, hallom ütemes verését a fülembe, az enyhe szédülést, mely az adrenalin okoz és a mosolyt a szám szegletébe. Persze, ez máris tetszik, mi? Egy kis veszély, hogy le lehessen csillapítani a kedélyeket.
Hallom a lépteket, az ajtó nyílását alattam lévő emeleten majd a csapását.
A fenébe.
A felette lévő lakásba trappolok be, más ötletem meg nincs, mint hogy elkezdjek rajta ugrálni, hátha ezzel felfogja drága vadászom, hogy ez a jel. Jöhet. Nagyobb zajt nem akarok csapni, habár lehet, hogy ezt is meghallják a dögök.
Abbéli reményembe, hogy ez elég volt, visszasurranok a folyosóra. A fegyveremet a két kezembe tartom, izzad, érzem az érdes szagot, ahogy a fém és a bőröm keveredik egymással.
Ekkor hallom meg a tányérok félreismerhetetlen törésének hangjait.
- Tényleg? - kérdezem leginkább magamtól, majd sóhajtva trappolok le a lépcsőn, kettesével véve a fokokat a végén pedig ugorva.
A dög van a lakásba, amikor pedig berontok…
A szurreállis képre csak nagyokat tudok pislogni. A sütőbajnokok liszttől csatakosan gyömöszölik egymást, a számat tátva áll a nappali közepén, mellette pedig én. A sokktól hirtelen nem tudunk megszólalni, de még csak cselekedni kell.
Ugyanis ezt látnunk_kell.
De amikor már a bőrét karmolássza, akkor döntök. Kezemet felemelve célzom be a dögöt, de persze, hogy Zagar ekkor fordul rajta át, hogy a fegyveréhez nyúljon ezzel eltakarva a dögöt. Ám amikor újra végre láthatom, akkor - talán épp egyszerre - lövünk. Csak hogy az én fegyverem hangja fülsükítető.
Fejemet csak félrehajtva fordítom Zagar irányába.
- Tényleg? - teszem fel immár a kérdést neki. De tovább nincs időnk, én pedig fordulok, hogy egyedül hagyjam, fel az emeletre. A lépcsőfordulóba látom meg a két démont.
- Na mi van idióták? - vigyorgok rájuk, pofátlanul, elcsalva őket Zagartól, megyek fel. Persze nem megy ez teljesen, hiszen kedvenc vadászom is jön utánam, a maga tempójába, engem pedig totálisan lefoglal az rám jutó démonom. Még mielőtt belépne a körbe, telekinézissel hajít a szemközti falhoz. Kezemmel tompítom az ütést, majd az esést. Fegyverem elejtem, tőlem pár méterre csúszik.
- Anyád - köpök a földre egy adag vért.
Persze a fegyverem nélkül nem sok esélyem van, minden más fegyveremet elhagytam valahol félúton.
Viszont a démon nem támad. A társa sem támad Zagarra. Az amúgy is csapdába esett a másik azonban pofátlanul vigyorog rám, kezét pedig a zsebébe süllyeszti.
- Nocsak a vadász, aki tíz társammal is elbánt egyszerre - tekint végig, ahogy a fal mentén állok fel. Érzem a tüdőmbe rekedt levegőt, a fájdalmat a hátamba, mellkasomba, ezzel most mégsem foglalkozom. - Igaz akkor volt egy kis segítséged…
Nekem pedig ennyi sem kell, a fegyver után ugrok, még mielőtt bármit tehetne - vagyis remélem, bár újra az erejét használja, de annyi időm van, hogy felé küldjek pár golyót. Kedvem nincs, hogy bemártson Zagar előtt, hogy egy angyallal milyen jól elharcoltam. Inkább elhallgattatom a démont, aki csak röhög.
- Habár nem hittem volna, hogy cimboráltok angyalokkal… - ennyit a tervemről, még ha el is találom, annyit sikerül elérnem, hogy belsejét marja a só és az erejét gyengítse a rúna. Ha rálátok Zagarra, akkor most tekintek rá, hogy Most lőjön. Ha nem, akkor bele kell csalnom abba a csapdába.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
- Igen. De ha csapdába kerül egy, akkor kikérdezhetjük.
Felelem neki kurtán, az előbbi letolásra nem is reagálva, mert azt napi szinten megkapom, már túl semmitmondó nekem. Egyáltalán honnan nézzük, mi a norma? Mihez kellene viszonyítanom? Ha ezt a kérdést feltenném neki, ő se tudna rá válaszolni. És nem érünk rá itt csevegni! Úgy tűnik a vizes palack ide oda vándorol, bár most leszedi a kupakját és úgy nyújtja nekem, én pedig elmerengek. Lehet még is csak jó lesz a szenteltvíz. Elfogadom, és meghúzom egy korty erejéig, aztán a kupakért mutogatok. Amint odaadja visszatekerem, nehogy a rohangálás közben elfogyjon, mert kell. Sőt, egy egész tervet építettem köré ebben a szent minutában. Csak sikerüljön kivitelezni.
- Jelezz valahogy! Akárhogy!
Morgom még neki és már fordulok is meg, hogy roham léptekkel faképnél hagyjam. Nem tudom miért olyan biztos benne hogy démonok is vannak itt, elvégre az a létra megvan már 60 éves. Amikor még volt élet itt, igyekeztek karban tartani, de nem elképzelhetetlen hogy valóban elengedtek már az illesztései. Főleg most hogy a kerület lakatlan és ilyen szörnyetegek kószálnak itt. Azért a víz mégis csak jól jöhet, ha neki van igaza, beledugom a nadrágom zsebébe. Egy emeletet rohanok lefelé, ami már a földszint feletti rész, menet közben látom hogy van egy fő közlekedési útvonal a lépcső, lift az nincs. Valamint a folyosó végén a másik szárnyban egy keskenyebb lépcsős megoldással kivitelezett vészkijárat. Gondolom az, mert az ajtaján ott díszeleg a felirata is. Ha többen vannak akkor biztos ketté váltak. Én a kutyákat küldeném előre. Értük nem kár. Úgyhogy a folyosó közepét kettészelő lépcső tetejénél állok meg, hátam a falnak vetve becélzom a feljárót, így még a folyosó végére is ráláthatok. Még ha egy démont lőnék fejbe, igaz nem hal meg tőle, de tutira a pokolba kívánna és nem tudna rögtön reagálni. A kutyát meg tudom, a szívénél kell eltalálni és kifekszik. Az lenne a könnyebbik verzió. Néhányat elintézek itt, aztán szaladok felfelé, ez a terv, mondjuk két emeletet, mert az utolsóra csak nem megy fel Nat. A tetőre pedig nem volna jó ötlet kimenni. A víz pedig a vésztervem, ha nem tudnék olyan gyorsan iszkolni előlük. Ami valljuk be, a nyílpuskával esélyes.
Hosszú percekig csendben várok, hangot nem hallok sehonnan, a legtöbb lakás ajtaja tárva nyitva amúgy is észrevenném, ha mozgás kezdődne. Először a körmök ütemes koppanása hallatszik fel a lépcsőkről, aztán a morgás. Az első szurokfejet megpillantva már fókuszba kerül a dögje, akkor kapja a nyilat, amikor felfelé ugrik a lépcsőről a folyosóra, ezzel nagyon egyszerűvé téve a dolgomat. Ott helyben ki is múlik. Mögötte a következő már közelebb kerül hozzám, mivel újra fel kell húznom az ideget, a nyílvesszőt beletenni, a lövés pillanatában ugrik felfelé. Elhátrálok, tekintve hogy elterült a földön, gondolom ennek is annyi. Az utolsó szurokfej még csak most kerül képbe, ő is ugorni készül rám, én pedig beszaladok a legközelebbi lakás ajtaján, azt mögöttem lábbal hangosan becsapom. Előtte hallottam zörögni a dögjét a falon, nekiugrott. Most pedig rohanok egy nappalin keresztül, beérek a konyhába, mikor betörik az ajtó. Ezt se tanították meg kopogni! Felhúzom az ideget menet közben. Valami trutymón megcsúszok a földön, és nem tudom korrigálni a mozgásomat, frankón nekirohanok egy szekrénynek, ami tele van tányérokkal, meg mindenféle fűszeres dobozzal és befőttes üvegekkel. A másik pillanatban meg a kutya villan egyet befelé jövet, én a földre taknyolva háttal csúszok a fal irányába, a szekrény éppen összedőlni igyekszik, pont rá a kutyára. A létező összes liszt, fűszer, üveg meg minden sz@r a nyakába borul a szekrénnyel együtt és akkor látom hogy nem egyedül van. Ösztönösen rántok ki egy nyilat és teszem az idegre, aztán egy kapáslövéssel próbálom leszedni a lisztes képűt. Oldalvást állt nekem, sikerrel járok. De a szurokfejűre már nincs időm. Hamar kiront a szekrény fogságából. Még pont fel tudok állni és hátrálni a faltól a sütőig jutok, amikor rám ugrik. Ösztönösen mozdulok, a nyílpuskát rántom a nyakam elé keresztbe. A sütő ajtaja először lecsapódik, aztán a súlyunktól le is szakad, amikor maga alá gyűr a dögje. Olyan finom és intenzív fájdalom nyilall a hátamon végig és a hátsómba, amit az orvosom is javasolt, amikor meg voltak húzódva az izmaim. Bár ő azt hiszem a thai masszázst említette, hát ez most felért azzal! Ezért is üvöltök közben! Tekintve hogy a pofája ráakadt a fegyverem elejére, és az van olyan hosszúságú keresztbe hogy nem tud rajta tovább lendülni így első nekifutásra, most oldalra lököm, ütve is egyet a pofájára vele. Nem szeretem sosem, de most elengedem a nyílpuskát és megragadom a sütőajtót. Az megvéd a karmaitól és a fogaitól, amíg a szabad kezemmel a vadászkésem után nyúlok. Nem tart két pillanatig sem, mire megint nekem ugrik, most a pultnak b@szódunk neki, a kiálló széle oldalba vág, majdnem elejtem a kést is a kezemből. Beszorul a levegő, még üvölteni sem tudok, de a karmai dolgoznak rendesen, alig bírom tartani az ajtót egy kézzel. Csak állatias hörgésekre futja, miközben kifelé szúrok vele, az ajtó takarása mögül. Az állat is üvölteni kezd, én pedig vad egymásutánban folytatom a döféseket, amíg a szívébe nem sikerül beleállítani a pengét. Megvolt a tíz, mire kifekszik. Elengedem az ajtót, hangosat csattan a márványlapon, ami ketté is törik tőle. Most hogy ismét kapok levegőt, zihálva és botladozva rongyolok át a kutyán, még csak nem is gondolkozom, cselekszem. Magamhoz veszem a fegyverem. Még lehajolva érte tapasztalom hogy csupa vér a ruhám, a kezeim és a gatyám is, nem beszélve az arcomról, arról is folyik lefelé, ahogy a hajamról. Mint aki vérfürdőt vett! A konyhát stílusosan átrendeztük, nem szólja le senki hogy nem volt használva! Szép piros a sütő ajtaja és mobilis! Miután körbenéztem, összeszedem a nyilaim itt, és amikor kiérek, akkor kint a folyosón is. Letörlöm a kezemmel a vért az arcomról, egyúttal félresöpröm a rakoncátlan tincseket. A szívem még a torkomban dobog, közben ismét felhúzom az ideget. Kis időre megállok még a feljárónál, hangokat azonban nem hallok, leszámítva a saját zihálásomat. Aztán oldalt érzékelek mozgást. Két alak jelenik meg a folyosó végében, a másik lépcsőt használták. Rohanni kezdek felfelé a lépcsőkön. Úgy tűnik Nat-nak igaza volt! El kell tűnnöm a szemük elől, vagy még moccanniuk sem kell ahhoz hogy felnyársaljanak. És biztos hogy gyorsabban mozognak mint én. Felérek a következő emeletre, amikor már látom az egyik vállát és kobakját. Egy kopasz, kecske szakállas fekete szemű, mire feltekint én már elhussanok a következő fordulóba, az egyik kezemmel elengedem a nyílpuskát, amíg a szenteltvizet húzom ki a nadrágom zsebéből. A következő lépcsősor közepéig jutok. Ott már érzem hogy vagy cselekszem, vagy mindjárt kilapítanak valamin, mert most már hamar feltűnik a két alak. Belerakok egy nyilat az idegre, elhajítom feléjük a vizes palackot és azt becélozva lövök. A nyíl kettévágja az üveget, ami szétloccsan, bele a pofájukba és a szemükbe szórva a tartalmát. A lövést követően megfordulok, rohannék felfelé, sikerül is pár lépcsőfokot megtennem, amikor elemelkedek a talajtól. Húha! Most vígan repülök keresztül a korláton, átszakítva azt, nekicsapódok a szemközti falnak. A karambol közben elejtem a fegyveremet, az valahol mellettem landol a földön, a fal mellett. Térdelő helyzetbe jutok a felállást tekintve, amikor megpillantom az egyik alakot, aki utánam ugrott. Látom az arcán a vicsort, mennyire dühös, és úgy, de úgy megagyalna, azonban valamiért a lendület hevében ott ragadt. Valami pedig aktiválódott a lábainál. Ó! Amint oldalra pillantok, látom Natalie alakját, és hallom a felfelé trappoló másik démont, akinek látszólag több esze volt a bajba jutott társánál. Nem, a leszórt sóig nem jutok. Inkább a fegyverem után kapok megfordulva. Nem tudom melyikünket szeretné kinyiffantani először, ahogy azt sem mi van most Nat-nál amivel megállíthatja, de igyekszem minél előbb felhúzni az ideget és lövésre alkalmas pozícióba kerülni, mert így fekve, meg kúszva mászva nem túl jók a kilátásaim.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Gravesend - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Why am I here?
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 466 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az akcióm sikerrel zárul, az, hogy most már miként marad meg a tűzlépcső, annyira nem érdekel, pedig érdekelhetne, már csak a későbbiek miatt. Miként lehet az épülettel ezzel számolni, ha valamikor balhé ütne ki a körzetbe. Fel kell jegyezni, egyelőre még csak fejben. Miután visszasegít hevesen dobálgatom neki a szükséges kellékeket, melyek nem kellenek neki.
Ráadásul vackok! Vackok!
Nem fogom emlékeztetni, hogy ezek mennyire megmenthetik az életünket, áh dehogy. Miért is tenném, hiszen csak kezdő, analfabéta vadászok vagyunk.
Hiába veszem a nagy levegőt, figyelek. Minden idegszálammal rá figyelek.
- Te nem vagy normális – közlöm vele, miután végig hallgattam. Ezernyi ellenérv szól ez ellen, kezdve a démonok képességével a szűk hellyel. Tudom, tudom, az előbb szó nélkül kiengedett, de ott legalább mögöttem volt és ha gáz van számíthattam volna rá, de itt? Több emelet magasan mit tehetnék érte?
Persze a csapdákat.
- Ugye tudod, hogy több sebből is vérzik a terved? – de még mennyiből, mégsem mondom, hogy ne menjen, vélhetőleg feleslegesen. Le fog menni. Tapasztalt és ügyes, az hogy közben megőszülök az aggodalomtól az meg legyen az én bajom, mi?
Persze, hogy legyen. Mély levegőt veszek az egyik palack vizet kibontom és felé tartom.
- Legalább az nyilak helyeit mártsd bele. Nekik nem árt, a démonokat legalább jobban lassítja – a szenteltvíz sose volt jó barátjuk, sem a só. Abba már nem is reménykedek, hogy azt magával viszi. Ő nem lesz tündérkeresztanya, ahogy én voltam Drakekel, amikor visszajött.
Ha pedig kész, akkor én is felkapom a maradék cócmókom, mindent visszarámolok a táskába és útnak indulok. A legtöbb falrészre rúnákat fújok fel, jelölőket, hogy tudjuk, már erre járnak. A lépcsők tetejére pedig sót szórok, így ott sem fognak tudni átjárni. Gyorsan dolgozok, emiatt nem túl precízen, de most jó lesz így.
Minden szinten pedig vérrel rajzolok fel pecsétet. Nagyjából kiöntöm és a tenyeremmel mázolom szét, ujjammal rajzolom bele a rúnákat. Haladok emeletről emeletre, közben pedig hallgatom a lent folyó eseményeket.
Mindent megcsinálok, amit kér, a só és a vér el is fogy mire felérek. A földön egy-két gyengítő rúna is van, félek hatástalan lesz, de többet nem tudunk most tenni. Egy próbát megér. Majd lerohanok pár emeletet, a fegyver a kezembe pihen. A golyókba is gyengítő rúnák vannak belevésve, lassíthatjuk őket.
Az egyik lépcsőfordulónál megállok és várok. A lépcső tetején só van, csak úgy tudnak átjönni, ha az utolsó foknál átlendülnek a korláton, ám akkor démoncsapdába sétálnak. Ha túl erősek, akkor haszontalan lesz, ám ha gyengébbek akkor könnyedén végezhetünk velük.
Érzem szívem ütemét, majd kiugrik helyéről, kezem enyhe remegését, amíg a fegyvert két kézre nem fogom. Ekkor bekapcsol a robotpilóta és már tudom, hogy mit kell tenni.
Szinte eggyé olvadok a fallal. Mély levegővétellel csillapítom magam, habár vérem dübörgését a fülemben hallom. Minden idegszálam figyel, minden apróságot meghallok, észreveszek, ami a lépcső irányából jön. Ha nem Zagar jön előre…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Nataly
Látom hogy veszettül keres valamit a táskájában, amikor már bent állunk az épületben az ablak előtt. A megjegyzésére csak megvonom a vállam. Heh? Lovagiasság? Csak mert nem hagyom odaveszni a stratégánkat? No, hamar kiderül mire vállalkozik, amitől minden szál hajam hirtelen égnek meredne, ha nem lógnának le annyira. Hú! Szóval vissza akar mászni arra az ótvar létrára, lövöldözni. Sejtem mire, mikor elhangzik a válasza. Valamit tennünk kell, nyilván, ezért sem állítom meg. Próbálok arra koncentrálni, hogy ha összedőlne alatta az a nyavalyás fémszerkezet, el tudjam még kapni. Ha meg nem, akkor be tudjam segíteni.
Akár hogy is történik, én ott leszek neki.
És amikor ismét idebent áll és már a sót, meg a vizet hajigálja nekem, ugyan elkapom, de aztán vissza adom a kezébe. Nem értem miért akarja kiütni a falakat, hát tök jó hogy el vannak szeparálva, legalább nem egyszerre szakadnak a nyakunkba.
- Tartsd meg ezeket a vackokat és figyelj!
Mivel az előbbi akciója sikerrel járt, legalább a kutyák láthatóak. Remélem meghallgat és nem kezd el megint valami hisztit generálni.
- Nézz körbe az emeleten, és a legfelső szinten! Csinálj nekik egy csapdát! Én lemegyek a legalsó szintre és felbosszantom őket! Aztán felcsalom mindet!
Nincs jobb ötletem. Ha nagyon sokan lennének, akkor már hallanánk a felfelé trappolásaik a lépcső felől, a morgásokat, akármilyen hangjukat, de még semmit sem hallok. Ledobom a földre, az ablak alá az elemózsiás táskát, és a kezembe veszem a nyílpuskát. A sniper marad a hátamon a táskában. Amíg a válaszára várok, hátha kiegészíti még egy két hasznos momentummal, addig ellenőrzöm a nyílt és a felhúzott ideget.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2