Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Kolostor - Szálláshelyek •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kolostor - Szálláshelyek VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1056
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 3:53 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kolostor - Szálláshelyek Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 11:19 am
Következő oldal


There is something in the dark...
Rosemary & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Beneath the Surface »

Az érkzékeink megcsalhatnak, veszélyes csupán egyikre, vagy a másikra hagyatkozni. A szem előtt lehet káprázat, a hallásunk rossz irányt mutathat, tapintásunk tévesen azonosíthat. De mind közül a leg veszélyesebb az elme. Az elme mely egyszerű árnyból szörnyeteget farag egyetlen pillanat alatt, a hangból rémséget szül s a megérintett tárgyból förmedvényt mely bármikor támadhat. A gondolatok végtelen, téves utakra viszik a halandó elmét egy erdőbe, melyből aztán nincs kiút, egy kanyar, s már nem is találjak az ösvényt melyen indultunk. S mind azt hisszük "mi mások vagyunk!" De ahogy egyre mélyebbre hatol úgy lesznek a lombok egyre sűrűbbek, úgy lepnek be az indák mindent s nyúlnak meg az árnyak is egyre többet fedve fel abból, hogy mi is lapul abban a sötét erdőben...

A természet megnyilvánul s odakint a szél erősödik. Az összekép pedig nem marad el, az árnyak vadul járnak hála a fák lombjának, melyeket erőszakkal perdít táncra a közelgő vihar első hulláma. Rémület, az ismeretlentől való félelem, hogy nem tudjuk mi vár ránk a következő sarkon, a következő pillanatban. A félelem pedig táplálék, abrózia egyeseknek. Fület bántó szózat hallatszik amint imába kezd a leány. A reakció nem marad el, újabb kopogás. - Rosemary! Kérlek ébredj, fontos beszélnünk kell! - Hallatszik kintről az ismerős hang, majd egy újabb száguld keresztül a szobán, előbb jobbról: ~ Ne bízz benne! ~ a következő pedig mintha balról érkezne: ~ Ne nyiss ajtót! ~ Hallatszik a lány fejében visszhangozva. Újabb kopogás s az ismerős hang folytatja, suttogva, ki tart attól, hogy lebukik az éjszakába, mint barát ki figyelmeztetni akarna valami közelgő bajra. - Rosemary, odabent vagy, Alexander vagyok. - Mutatkozik be végül az ismerős férfihang. Odakint a fák tovább járják táncuk, a Holdat bekebelezik az elé tolakodó fellegek, fénye csupán itt ott kandikál a világra, olykor az ablakot világtva, hogy utat mutasson a lánynak, hogy érezze, nincs egyedül, nem hagyta teljesen magára. Hogy min jár most kobakja? Jó kérdés, egy újabb szócska hangzik még el elméjében, tompán, alig hallhatón, szinte csak suttogva a távoli szélben, tán nem is hallja tisztán: ~ hazudik...~ Nyílik el a magányos szó és tánik is tova a semmibe, perceknek tűnő néma pillanatok majd a valóságba egy magányos koppanás rántja vissza. - Rose! - Hallatja magát az ismerős hang igyekezve halkan, de még is hatérozottan.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 28, 2019 12:55 pm
Következő oldal


Sercen a gyertya viasza. Lobban a pici láng. Csobban a víz. Imát lezáró ajkaimon két kezem simít át. Halk sóhajom fáradt és semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy végre nyugovóra térhessek. Hálóruhám, mely földig érő, durva zsákvászon, zizzen minden mozdulatomnál, és mikor végre kiegyenesedem, a víz felszíne, mely szép lassan lenyugodni látszott, hirtelen újra fodrozódni kezd. Zavartan kerekednek el ajkaim, még jajj szavam is csak legbelül hallatszik, kimondani is félek, nehogy megrémítsen önnön félelmem. A sötétség kel életre a víznek tükrében, mely szépen lassan egy alakot vet ki magából. Arctalan entitás, szinte ide sem illik, mozdulatlanná dermedve, akárha csak egy látomás lenne. Mint a tónak vonzó mélysége úgy húz maga felé, én pedig majdnem közel engedem magam a lavór tetejéhez, amikor a hátam mögött csattan egy hang, nevemen szólítva. Határozott, szinte szíven ragad és az utolsó kis dobbanásomba is ököllel csap.Hagyom a vizet és megpördülök, kezem a lavórt tartó állványba kapaszkodik, kifehéredő ujjaim menekülési vágyról árulkodnak. Leplezni sem tudnám mennyire félek, ahogyan azt sem, hogy jól tudom megint az jött el hozzám, aki eddig is a közelemben volt. Érzem őt azóta a nap óta, mióta csak meghallottam, mintha már a születésem pillanatában belecsimpaszkodott volna a lelkembe és úgy himbálózik ott, mint túlérett, leverhetetlen de rothadó gyümölcs.
Odakint haragos szél támad szinte a semmiből, vihart ígér a korábban csendesnek tűnő este. A szoba ablaka úgy vágódik ki,  mintha sötét ujjak mohón kapnának utána, és robajára szinte sikoltva rezzenek össze. Szívem úgy kalapál mellkasomban, hogy képtelen vagyok megregulázni, elcsendesíteni. Vért vesztett, hűvös ajkaim lassan imám mormolják, melyben a Mindenhatót hívom, küzdelmesen könyörögve kérem, hogy bármily gonoszság is van jelen e helyütt óvjon meg tőle. Tisztaságom és meg nem rendíthető hitemmel csak arra gondolok, hogy el nem tántoríthat a hang, hogy senki nincs aki oly erővel bírna, hogy az életem féltve is akár odavetném magam akaratának. Ha elveszítem az életem, vesszen vele tiszta hitem is. Istennek így kellek. Az üdvözülésre szomjazom.
Bizonytalanul, reszkető térdekkel és kezekkel indulok az ablak felé, hogy bezárjam azt. Ide-oda hintázik, kitéve a természet erőinek. Ahogyan szinte megszokásból pillantok távolabbra, az aprócska virágoskert kései homályai közé, mintha egy alak gomolyogna sötéten. Nem tudom eldönteni, hogy pusztán alvásért kiáltó fáradt elmém zavarodott látomása az, vagy valóság. Szemeim behunyva igyekszem erőre kapni, és amikor kinyitom a szemeimet, mintha az alak a távolban már eltűnt volna. Hűlt helyére csak a füvet ezüstfeketére befestő holdnak árnyéka vetül.
Még azonban időm sincs végiggondolni mindent, mert az ajtóra hangot vet egy kéz. Két apró koppanás. Kérés, invitálásra késztetés, lassú türelemmel való játék. Sietve lépek oda, hogy ellenőrizzem bezártam vajon mikor beléptem? Igen. Kétszer fordítottam rá, és felül a két reteszt is a helyére igazítottam. Alapvetően nem engedélyezett, kivált a novíciák számára ez a fajta bezárkózás, de meggyőztem Felipe atyát arról, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy a hálócellámra zárat szereltethessek. Noha Helene rendfőnök asszony nem kimondottan örvendett a hír hallatán, azért mégis beleegyezett az atya közbenjárásának hála.
Az ajtót figyelve hátrálok egészen a fal felé, nem messze az ágyamtól, és kezeimet összekulcsolva ereszkedek a földre, alkaromat felhúzott térdeimre helyezve, hátamat a cellám hűvös kőfalának vetve.
Az éjjeli világ hirtelen életre kél. Mintha már nem itt lennék a kolostor, az otthonom védelmező falain belül. Mintha a külvilág hívogatna, és arról suttogna, hogy odakint nagyobb biztonságban lennék. Arról, hogy vessem le a habitusom, hagyjam hátra a főkötőt, engedjem szabadon szállni búzaszín tincseimet, arcom fektessem a feltámadó langyos délutáni szélbe, ismerni akarjam milyenek az öntözött violák egy nyári koraestén. Mindezeket pusztán hallomásból és a fantáziám játékából ismerem. A kis kert mely a monostorhoz tartozik, a közepes méretű gyümölcsös, a fűszerlugas….nekem ennyi a világ. Ez amiben élek, ezen kívül nem ismerek mást.
Nem tudom miért éppen ezek jutnak eszembe, ahogyan az ajtót figyelve csak gubbasztok ott, hangom búgó lágysággal könyörög és kérlel.
-… és áldott legyen a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk szűz Mária, Istennek szent anyja könyörögjél érettünk bűnösökért most és halálunk óráján….
Legbelül érzem a szavaim kemény súlyát. Legbelül feszít darabokra. Fülelek. Nem hallatszik újabb kopogás. Mégsem merek megmozdulni, levegőt is úgy veszek, hogy szinte haragos robajként hallom önnön légvételem zúgni a fülemben. A félelem az ismeretlentől úgy köt gúzsba, hogy keresem a menekülés lehetőségét, noha jól tudom nincs hova. A hang azonban még nem érkezik, nem bújik a fülem mögé, nem csiklandozza a tarkómat, nem húz magával láthatatlan ujjaival, nem kísért és nem kérlel. Nem csábít a bűnnek fertelmébe, nem szól semmit. A csend mégis sokkal vészjóslóm mint bárminemű kísértés. Erősíti bennem a rettegést. Nem tudom mennyi idő telhet el, hogy ugyanazt az imádság részletet mondom újra és újra, akárha egy bevégezetlen rózsafűzér lenne. Ujjaim láthatatlan morzsolják a szemeket. Ugye jó az Isten? Ugye ő vagy bárminemű követe meghallgat? Grace nővér szerint elhagyott bennünket a remény, és csupán a saját üdvözülésünk illúziójába kapaszkodunk. Hitehagyott lenne? Talán nem ő az egyetlen, látom az arcokon a beletörődő, kárhozatra önmagát feladó érzelmeket. Én nem akarom így végezni. Nem akarom.
Kezeim melyeket eddig összekulcsoltam lassan bontom szét, megtámaszkodom a falnak, és álló helyzetbe tolom magam. Kibontott hajam, mely egészen a csípőmig ér, végigkaristolja a durva köveket.Riadtan még mindig az ajtó felé tekintek, mintha onnan várnám valaki érkeztét, noha talán egy érzés, valami halk, alig hallható mormolja, szinte sikoltva suttogja, hogy bármi is teszi ezt most velem, nem az ajtón át fog érkezni, és a zárak, reteszek nem fogják távol tartani, ahogyan annyi éven át nem tartották. Mit akar tőlem?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kolostor - Szálláshelyek Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 5:30 pm
Következő oldal


There is something in the dark...
Rosemary & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Beneath the Surface »

Magányos felhő gomolyag burkolja be a távoli napkorongot. Komótosan takarva azt a kíváncsi szemek elől. Amúgy is már készült nyugovóra térni, hogy átadja helyét a magasban éji párjának mellyel sosem lehetnek egyek míg világ a világ. Az öreg kőfolyosók kihaltak már, csend honol hisz mindenki nyugovóra tért. Itt ott pislákol még gyertyaláng csupán. Csak úgy mint vélhetően a lány. Egyszerű lavór tárolja a mosakodásra szánt vizet. S amint a fiatal lélek merít, hogy orcáját mossa, a víz fodrozódásában megpillant valamit. Valamit mit nem nem illik a képbe. Egy alak tekint vissza rá, ismeretlen férfi, arcát óvón sötétség takarja, kiállása határozottságról árulkodik. Egyetlen pillanat csupán míg láthatja a következőben már éles férfi hang hallatszik tompán, közvetlenül a háta mögül, mintha csak éppen mögötte állnak ki a hangot hallatja. ~Rosemary~ Hallatszik az egyetlen szócska. Ha meg is fordul, a szoba bíz üres. Odakint a fák kopár lombját szél cibálja, vihar közelegne? Hirtelen robaj zavarja meg az amúgy sem túl nagy nyugalmat. Az ablak, engedve a viharnak kivágódva perdül táncra s ez így is marad míg a leány be nem zárja azt. Amennyiben így tesz s odalép, hogy kitessékelje szobájából a kéretlen vendéget az által, hogy az ablakot zárja: egy árnyalakot pillanthat meg a sötétedő éjszakában. A kolostor kertjének szélén áll, a kapun kívül, az sincs kizárva, hogy rosszul látja hiszen az ereszkedő sötétség nem hat jótékonyan a látásra. Tán csupán a fáradtság űz csúfos tréfát a hosszú napot maga mögött tudó ifjúval... Túl sok idő nincs elmélkedni mert a következő pillanatban két egymást követő kopogás hallatszik az ódon fa ajtón.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Kolostor - Szálláshelyek Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 4:44 pm
Következő oldal


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6