Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Abaddon


Utcák           - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 9:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Cage the Beast • Credit:
Feketébe fordult szemekkel száguldok az erőt tápláló mágiatudó kutyarém felé. Érzékelem a környezetet, figyeltem mi zajlik körülöttem - a háború művészete, légy tisztában a környezeteddel, mindig tudd mi vesz körbe - az angyal az idegen nővel viaskodik, nem tartom túl nagy fenyegetésnek egyelőre, így az angyal gondjaira bízom, amúgy is el vannak láthatóan. Közeledésem nem állítja meg semmi, a tűzzel átitatott csapás ismét meghozza hatását. Immár bizonyos, a tűzzel szembe nem képesek oly mértékben védekezni mint a fizikai támadásokkal szemben, amelyek láthatóan hatástalannak bizonyultak. Pontosabban mellékhatásként megduplázták számukat. Az rém az enyészetté válik és mágiája megtörni látszik. A hirtelen támadt hideg érzet alább hagy és a feltörő víz sem munkálkodik tovább. De az öröm még korai volna, már ha volna ilyen. A föld hirtelen megremeg alattunk s hullám fut végig az utcán. Vélhetően mind keressük egy pillanatra egyensúlyunk melyet a harc hevében végül megtalálhatunk. Az utóhatás pedig látványos, a megmaradt lények változnak, karjuk helyére jégből nyújtott kardok kerülnek. Fejem forgatva realizálom amint lassan körém araszolnak. A távolban az angyal s az idegen továbbra is jól mulatnak. - Játszadozzatok csak bátran, a többit majd én megoldom, nem gond... - Legyintek szóban némi ironikus humorral. El kell valahogy fogjuk azt a nőt, mert továbbra is vallom, vagy totál bolond, vagy tud valamit és látva a varázserejét illetve a rémlény segítőkészségét irányába, inkább utóbbi felé hajlok. Egy kérdést pedig megér a dolog, még ha válaszolni valószínűleg úgy sem fog. No de, idő közben társaságom akadt ismételten amelyet, úgy döntök, egy elegáns megoldással végzek be. Orcámra mosoly ül amint látom, hogy szépen körém gyűlnek, gyűrűt alkotva lépésről lépésre. Hagyom pár pillanatig a manővert, s közben erőt gyűjtök magamban. A levegő vibrálni kezd s parányit a magasba emelkedem míg összehúzom testem. Parázs kel testem körül és egyre csak gyülekezik egyetlen pontban. Míg nem, kiengedem. Pusztító tűzgömbként száguld végig köröttem, hogy por s hamu legyen minden mi körülvett egy szép nagy körzetben. Eddig bevált a tűz, hát járt utat a járatlanért el ne hagyjak mondják, így hát nem teszem. Meglátjuk ezúttal, a jeges lényeg ellen milyen hatása lesz az ellentétnek, a tűznek. A lökéshullám energiája még tán a két viaskodót is elérheti de a tűz nagy erejű, koncentrált hatását csak körülöttem kapják a rémségek remélhetőleg. Ők már maximum egy lökést éreznek. Vagy még azt sem ha kellően messze vannak. Én pedig a sikertől függően folytatom a ténykedést, előbb ezeket kell rendezzem, a nővel csak utána foglalkozom, jelenleg a lények a nagyobb gond, ez a meglátásom.

reveal your secrets

DragonLady


Utcák           - Page 5 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Abaddon rugóként pattan, ahogy a mágikus szörny felé veti magát. Pajzs nem állja útját. Úgy tűnik, hogy egyszerre csak egy mágikus tudással bír a lény. Így nem nehéz elérnie a jegesedő vízbe. A tűzbe borult ököl előbb hátrataszítja a lényt, majd gyorsan ég el. Hirtelen múlik el a víz jegesedése, ám a feltörő áradat már közöttük marad. Nem támad már fel. Nem lesz újabb szörny belőle, sem pedig mágus. A méreg zölden izzó szempár és rúna eltávozik örökké.
Bokáig ér a víz. Tom a romok alatt maradt, ott vacog tovább.
Sariel és Helene pedig egymással szembe. A hóhér próbálja feltartani a leviatánt. Kardjával támad felé, az ereje még gyenge a másiknak. Így egyelőre nem tehet mást, mint kitér előle. A vizet próbálja használni, mely a lába alatt nyugszik. Mégis az angyali ark sem most kezdte a szakmáját. Szuszanásnyi időt sem hagy neki. Nem hagyja, hogy egy percig is gondolkozzon, pihenjen, készüljön a védekezésre, vagy viszont válaszra. Kardja csapkod körülötte. Erejét felhasználva hol előtte, hol mögötte jelenik meg. Ugyanez Helene is. A démon vajon elnézegeti, vagy a többi szörnyt győzi le?
Hirtelen csap végig egy erőhullám a városon. Egy újabb. A föld megremeg a lábuk alatt.
A megmaradt lények keze könyékig jegessé válik. Karjuk megnyúlik, karddá formálódik.  Az egyik szörny a földön húzza maga után. A láva lassan kialszik, minden, amihez hozzáér jégvirággá dermed, majd lassan fagy meg. Legyen az a beton, a ház fala, a talajt ellepő tóvá váló tócsa.
A lények felismerik ki az, ki rájuk az ártalmat hozta. A vérző démon. Vele kell végezniük, ha tovább akarnak menni. Ezért is állják lassan körbe őt. Nincsenek már sokan. Féltucatan maradtak. Ők jegesedő karddal állják körbe.


reveal your secrets

Abaddon


Utcák           - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Cage the Beast • Credit:
A - vélt - jól végzett munka utáni megérdemelt bagónk jöhetne. De korai volt inni arra a bizonyos medve bőrre. Megkínálnám még az angyalt is, de a sors, vagy is pontosabban az idegen nő és a rémpofájúak másként rendelkeznek. Hirtelen kap fel egy idegen erő és ránt keresztül az utcán, hogy iszonyatos erővel csapjon a falnak, és vágjon hozzám mindent mit ér a környezetben, fémet, betont, bármit mi rabságba taszíthat. Démoni lényem ide vagy oda, egyetlen karcolás nélkül nem ússza az ember az ilyesmit. De ez cseppet sem érdekel. Kevés az ilyesmi, hogy gátat szabjon a Pusztítónak. Reflexből cselekszem, szabadulni akarok s úgy tűnik a robbanás sikerrel jár. Törmelék száguld mindenfelé, járulékos veszteség. A sofőrrel nem tudom mi lehet, betudom +1 halottnak a többi halandó közé. Arcomon sötétlő vérpatak úszik, szemem feketéje üresen ásít a semmibe amint az idegenre fókuszálok, az angyal a közelében van s mellettük egy kutyafattya ki színt váltva rúna izzik fel mely változik is. Valahogy segítik egymást. Nem érdekel hogyan, rövidre kell zárni a dolgot. - Egymást erősítik, de már nem sokáig! - Szólok oda az angyalnak, lévén Ő az egyetlen kit még talpon látok. Gondolom már neki is leesett a dolog s tán lesz oly eszes, hogy addig szóval - vagy karddal - tartja az idegen nőt míg én a másikat próbálom jobb útra téríteni. Majd nem is teketóriázok, izmok feszülnek hogy rúgóként lökjem el magam a faltól hova taszított. Arcom vonásai a harc hevét tükrözik, düh, harag, pusztítási vágy. A célpontja pedig jelenleg egyetlen: A fattyú lény ki a rúnát tartja. Amilyen sebességgel csak tudok száguldok felé, jobbom hátrahúzva készülök fel a csapásra. Nem cifrázom, ami a csövön kifér puszta kézzel, elemi erővel csapok egyenest a korcs szerű pofájába. Öklöm lángba borul menet közben, az előbb a tűz hatásos volt, hátha ezúttal is így lesz. Hogy rajta van e még a pajzs, nem tudom. Ha igen, akkor csúnyán felkenődök rá, de a környezet bizonyosan megérzi a csapás utószelét, már ha eljutok addig persze. A víz mely szivárog kikerül figyelmem alól, a szörnyre fókuszálok, már csak száguldásom közben realizálom, vélhetően későn amint a környezet fagyni készül. Az sincs kizárva, hogy mindjárt jégfalba ütközöm... Az angyal tán szerencsésebb lesz s időben észleli a dolgot, hogy hátrébb húzódjon. Nekem már nincs visszaút, de nem is szokásom, arcom megfeszülve vicsorba fordul ahogy még egy kis erőt préselek bele, hátha sikerül áttörnöm a rám váró nehézségeket, persze sok a ha, lássuk mi lesz.


reveal your secrets

DragonLady


Utcák           - Page 5 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A por és a tűz elültével Helenének azzal a szomorú ténnyel kell szembe néznie, hogy elfáradt. Régen hasonló sose esett meg volna vele. A lelketlen szíve mélyén tudja, hogy a lény segítsége nélkül meglehet, hogy ő is megpörkölődött volna a tűzbe. Meghalt volna? Nem. De csinyos kis külcsíne nem lenne az igazi. Így megőrzi hamvas frissességét és ha bár lihegve, de így néz szembe a szárnyas angyallal.
Eközben a fiúk sem unatkoznak. A beton fogságába a démon szabadul ki először. Robbanása darabjaira szaggatja a betont, a szélrózsa minden irányába repülnek belőle darabkák. Nem ússza ezt meg sem Sariel, háta, szárnya, sem Helené. De még a szörnyek is kapnak belőle. Ami nem lett a tűz és hamu martalékává azt most a betondarabok szaggatják ketté. Ablakok törnek be, sőt, még Tomnak is jól jön a fedezéke. Ha nem lenne, bizony ő is bajba lenne most.
De a történet itt még nem ért véget. A bűvkörőn lévő szörnyek mind egy szálig elpusztultak. Tom a beton fogságába rekedt, Helené és Sariel egymással szemben állnak. Az előbbi trükkös vízmágiát alkalmaz a Hóhér ellen.
Ekkor mozdítja kezét a mögötte álló szörny. A rúna színe élénkebben világít, alakja is megváltozott. Mintha összhangba lenne a leviatán akaratával. Előbb a pajsz, most pedig ez. A felrepedt beton alól előbb csak lassan, majd özönvízszerűen szakad fel a víz. De nem csak ennyi történik. Jégvirágok jelennek meg, a víz hőmérséklete pedig egyre csak csökken. Hideg fuvallat söpör végig a nyári éjszakán. Hideg, akár a leghidegebb tél, mit tapasztaltak valaha. A víz egyre csak hűl, jégpárák jelennek meg a tetején.
Helené fejébe bátyja hangja szólal meg, elvonva figyelmét a külvilágtól.~A város kincset takar. Az emberek lelkei mágiákat rejtenek. Erőnk hatalmasabb lehet bármi másnál, mint egykoron. Nem lesz szükségünk többé sem Amarára, sem senkire. A világ urai lehetünk.~ A mágikus rúnát formázó szörny pofája tátog. Hangot mégsem ad ki, a leviatán mégis pontosan hallja hangját. Képtelen másra koncentrálni ezidő alatt.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 3:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Még magam sem tudom, hogy mi a lények célja. Egyelőre csak a pusztítást látom, de biztos vagyok abban, hogy nem ez a fő cél. Valami más oka van annak, hogy előbújtak és én minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek nekik. A testvérünk lényeiről van szó, ami egyenlő vele. A testvérünket meg meg kell védeni. Minden erőmmel azzal koncentrálok, hogy visszafojtsam a tüzet. Nem látom, de érzem, hogy egyikük besegít nekem. Együttes erővel elérhetjük a céljukat. Igaz nem tudunk mindenkit megmenteni, de úgy vélem a város más pontjain is elszaporodtak a drágák.
A por lassan kúszik alá. Mellkasom fel-alá jár ahogy mélyeket lélegzem. Régebben ennyit meg sem éreztem volna, de a bezártság elszívta erőnk nagy részét. Ha egyszer találkozom vele…
Az angyalka elkap engem, de a helyett, hogy harcolna beszélgetni akar. Annyi előnye van a dolognak, hogy addig én is pihenek és talán sikerül valamennyi erőt összegyűjteni.
-Tényleg ennyire fontos az, hogy ki és mi vagyok?-Tényleg azt gondolta, hogy majd elárulok magamról bármit is? Ennyi erővel azt is elmondhatnám, hogy hogyan tud megölni. Ostoba angyal. Halk szavakat hallok. Egy mosoly kúszik arcomra. Talán húzni kellene az időt? Elterelni az angyalunk figyelmét?
-És te ki lennél repkedő galamb?-Idő közben próbálom az erőmet összeszedni, hogy a víz erejével lephessem meg őt. Nem látom, hogy mi történik a többiekkel, de azt tudom, hogy a java még hátra van!


reveal your secrets

Abaddon


Utcák           - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 07, 2018 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rémlények közeledése nem különösebben zavartatja disputánkat a rally bajnokkal. - Amikor épp nem árnyakból született kutyámajmok szaladnak az úton mindenkit fel zabálva, akkor többnyire igen. - Válaszolom a kérdésre, hogy körül nézek e az utcán, persze, jó polgár vagyok én, ja nem. A tinifilmbe illő jelenet tesz csupán csavart közénk, szó szerint hiszen kicsavarodó nyakkal fordulunk az idegen nő után, ezek szerint mindketten. Eközben persze a csinos madarunk végzi a dolgát rendesen. Aztán jön a fekete leves. Lángra lobbantott szívvel lobbantok én is lángra mindent, mikor tudatosul a csalódottság érzése bennem. Persze csupán az irónia szól belőlem, a valósághoz semmi köze. Sorra csapnak fel a lángok, rángatva az utcát és fokozva a pánikot, de legalább az emberek még jobban szaporázzák lépteiket, hogy mihamarabb eltűnjenek még a környékről is. Így már szinte csak mi magunk maradunk. A tűz, a tisztító tűz ereje hatásosnak bizonyul. Ahogy a robbanások abba maradnak, szemeim feketéje visszavált a normálisra. - Tollasnak tűnik a hátam? - Érdeklődöm a repülés témával kapcsolatban, persze, hogy nem. De látva, hallva a hatást, s míg várjuk a fejleményeket a zsebembe nyúlok, előveszem a doboz piros Marlborot, igazi klasszikus, már csupán 5 szál van benne. Felé nyújtom a dobozt egy szállal kifelé. - De a szavam mindig tartom. - Vigyorodom el. Aztán ha vesz egyet akkor utána én magam is a számba csúsztatok egy szálat és közben az angyalunk is megérkezik. - Csak természetes, nem szeretek pazarolni. - Kacsintok rá viszonzásul. Ha már így alakult hát felé is nyújtom a papírdobozt. - Bátran, ma jótékony napot tartok. - Ezek után elteszem a kissé megviselt papírdobozt és a gyufát veszem elé, hogy tüzet csiholva lobbantsam lángra a kicsiny szálat mely majd körbe járva parázst csal a cigarettákra. De eddig nem jutok. Épp mikor feléjük nyújtanám a lobbanó gyufát, hirtelen száguldok keresztül az utcán és vágódok az egyik épület falának. A gyufa bizony apró lángocskájával perdül a földre ott ahol voltunk ahogy kirepül kezemből én pedig becsapódva még a bagót is kiköpöm, na EZ már pazarlás. Persze itt nem ér véget a műsor, a környezet megmozdul és lefogni készül, iszonyatos erővel köt béklyóba a fém, a beton és minden mi csak mozdulni képes. Csupán szemem sarkából veszem észre a fényt mely izzik miután a por elült. De időm nincs vele foglalkozni, saját gondom most nagyobb. Reflexszerű reakció következik: a börtönből a vad kitörni kényszerül, nagy erejű robbanást idézek, az epicentrum pedig én magam vagyok. Ha sikerrel károk akkor a törmelék a szélrózsa minden irányába szétrepülve hasítja a levegőt. Ha nem, akkor maradok a béklyóban. Hogy a többiekkel mi történt, lássuk be, nem tudom. Szabadulnom kell, hogy megtudjam első lépésben. Ha ez nem megy, majd próbálkozom mással.


reveal your secrets

DragonLady


Utcák           - Page 5 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Sariel újra lecsap egy szörnyre, tapasztalatai ugyanazok lehetnek, mint eddig. Kettő keletkezik belőlük. Nem tágítanak az utcáról és mintha egyre dühösebbek lennének azért, amiért útjukat állják. Megölték társukat - még ha azok újra is élednek - bosszúért kiált ez a tett. Nem vall Sethre ez a bosszúszomj, mégis valahol az ő lelki állapotát tükrözik a szörnyek. Ezt még Helené is észreveheti.
Ahogy Sariel kutat elméjében, miként tudna harcolni ellenük, különös érzés keríti hatalmába. Találkozott már a nővel. Nem tudja, hogy mikor és hol, de azt igen, hogy a történelem folyamán álltak már így egymással szemben. Halvány érzet csupán ez, nem több. Hiába kutat, semmit sem talál róluk, csak ezt. Látta már.
A démon éles hangja töri meg a szörnyek vicsorgó csendjét, majd hatalmas robbanás rázza meg az utcát. A házak fala is beleremeg, miközben a betont lassan áttöri a tűzcsóva. Helené sem rest cselekedni.
Megpróbálja elszívni a levegőből a jótékony oxigént, hogy legalább a közelében lévő szörnyek biztonságba legyenek. De nem csak ez történik. Mellette az egyik szörny szeme hirtelen méregzöldbe csap át. Tökéletes célpontot kínálva a két férfinak, úgy világít a sötétben tekintete. Egyik mancsát kinyújtva az ég felé emeli. Felette pár centivel méreg zölden feljsejlő rúna körvonalai jelennek meg. Hozzásegít Helenének a varázslatához. Levegőhiány miatt kapkod mindenki és egyfajta védőburkot képez tíz méteres hatósugarú körbe. A beton itt nem repedezik fel, enyhe forrosság érezhető alóla, de tűz lángja sem csap fel, nem úgy mint mindenhol máshol. Előtte és mögötte, két oldalán végig.
Velőtrázó sikolyok törik meg tűz robaját, a lények azok.
Ahogy lassan leülepszik a por és korom, ez a kép tárulhat a három harcoló szeme elé. Mindent elpusztított a tűz, kivéve a burok alatt lévőket. Kristálytiszta felületet hagynak maguk után. Az éjszakába a tűz fénye narancssárgává rajzolta az utakat. Lágy szellő szeli át a területet, a lények hamvait sodorja tova. De most nem keletkezik újra a massza. Most nem sokszorozódnak el. Elfújja őket a szél, a tenger irányába, az enyészetté lesznek.
Bámészkodni még sincs idő, a Hóhér nem is teszi meg. Illúziót varázsol Helené köré, még azelőtt, hogy ő támadásba lendülhetne. Érzi, hogy kifáradt, mellkasa fel-alá járkál. Szüksége van pár percre, hogy újra összeszedje erejét. Besegített neki testvére lénye, de még így is érzi: erejük nem a régi. Mégis egy hangot hall meg fejében. Nem, nem csak a nőét. Mintha fivére, Seth szólalna meg. De mégsem ő. Ez más, ősi nyelven kántál varázsigét.
A méregzöld szemekkel pásztázó szörny sem tétova. Kezének tartását megfordítja, a rúna immár lila színekbe tündököl. Ebben a pillanatban két férfit, mintha két láthatatlan kéz löki el két oldalra, egyenesen a ház falához csapva őket. A betondzsungel körülöttük életre kel. Béklyóként akarja kordába verni őket. Börtönt képezne körülöttük, hogy ne tudjanak mozogni. Sarielt egyelőre békén hagyja.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 10:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Borostyán Csapat
öltözék  • Credit:
Kettejük között sétálok el, nem is véletlenül. Egy hatalmas mosoly kúszik arcomra, ahogy elérem a célom. Érzem tekintetüket rajtam. Ostobák… Ilyenkor is hagyják, hogy más vezérelje őket. Seth lényei elé érve meg kell vallanom jól érzem magam.
Meglepődve veszem tudomásul, hogy bár tény nem bántanak engem, de nem cselekednek a szavaimra. Ezek szerint csak bátyám hangját hajlandóak elfogadni. No sebaj. Attól még kedvelem őket és célom lesz a védelmük. Amint megfordulok egy angyal kerül a látómezőmben. Legszívesebben megragadnám a nyakánál és egy gyors mozdulattal tépném ki szárnyait a hátából. Idegesítő kis jószágok ezek.
Az ellenségeink azonnal támadásba lendülnek és valamennyire sikerrel is járnak. Bár nem sikerül mindegyikükkel végezni, így is megtarkították a csapatot, de nem sokáig….
Jó magam is meglepődöm, mikor a porból ismét felveszi a szörnyformát, és nem csak egy, hanem kettő lesz belőle. Ezek szerint Seth erre is gondolt. Most már engem is érdekelnek a gyengepontjuk, de ennek ellenére is még mindig a védelmük a célom.
Lehunyva tekintetem állom meg egy pillanatra. Lassan emelem fel kezeimet, majd hirtelen mozdulattal a nő felé, majd a férfiak felé mutatok, aminek hatására egy-egy vízcsóva feléjük száguld. Akár eltalálja őket akár nem, nem állok meg. Mivel ezek a lényeg hatalmasak és sokan vannak valami nagyobb védelmet kell kitalálnom nekik.
Az egyikük nem tétovázik. Tűz tőr fel a földből és gyorsan közelít meg minket. Összeszedve erőmet újra próbálkozom. Megpróbálom az utolsó robbanástól, ami minket érne el, elvenni az éltető levegőt, visszafojtani, hogy ezzel megállítsam és megvédjem Seth teremtményeit. Amennyiben sikerül lihegve várom meg én is, hogy leülepedjen a por, a hamu… Egy újabb mosoly kúszik arcomra. Bár tudom erőnk jóval gyengébb, mint korábban még bízom abban, hogy maradt annyi energiám, hogy egy újabb támadásba kezdhessek. Az életető elemünket a vízet hívom segítségül. Egy nagyobb áramlattal próbálom őket elsodorni, hogy a lények tovább haladhassanak.  Talán ezt a tüzes "emberünket" is kissé lenyugtatja majd.

Amennyiben mind ez nem sikerül és az angyal áldozatául esem előbb meglepetten pislogok körbe a megváltozott környezeten. Azonnal tudom, hogy ez csak valami illúzió lehet. A kérdésre eleinte csak elmosolyodom, majd válaszolok is neki.
- A rémálmod!-Azzal bár nem látom őket, de ösztöneimre hagyatkozva próbálom kizökkenteni őt egy nagyobb vízsugárral, amit vélhetően feléjük irányítok.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
A háború sokszor szólt megalkuvásról, szövetségekről, egyezményekről, ez is csak egy, ahogy a démon és ember oldalára kerültem. Egy és ideiglenes, ahogy a mondás tartja, ellenségem ellensége barát. Már pedig nagyobb problémát jelentenek ezek a förmedvények és közöttük a ledér öltözetű nőszemély, ki a legújabb célpontommá válik, ahogy soraik közé török be. Nem nehéz a védvonalukat romba dönteni, ahogy hamar észreveszem, áldozataimból nem marad más mint egy maroknyi sötét hamu. Porból lettél, porrá leszel te is csak.
A hév, a belső láng, a hit és remény visz tovább, mozgatja izmaimat, csontjaimat, ahogy felveszem a harcot. De egyszer csak... szinte lélegzetem is eláll, ahogy a félhomály felhasad, a sötéten átkúszik erővel a fény, és bevon melegével. Megrebegnek pilláim, ahogy úgy érzem magam, akár egy lemerült aksi, melyet áramra kötnek. Meghallott! Eljutott hozzá szavam, és segített az Úr. Atyám! Az áldással egyetemben nem csak képességeim bontakoztak ki, hanem szívem is csordultig telt kitartással, oly reménnyel, ami eddig csak pislákolt bennem. Még itt van! Még figyel ránk!
Érzékelem, ahogy az angyalpenge is egy pillanatra felragyog, ahogy bőröm mentén, mintha megmaradnának a fénypászmák, de erre nincs időm, ahogy a sötét ölelésében, megtörve a pillanat varázsát, azonnal, újult erővel és lehetőségekkel csapnák le, csakhogy látómezőmben megjelenik valami. Massza, megformázatlan anyag, nem lehet tudni, de alakul, mozog, mintha a réteg alatt valami születni akarna. És nem sokkal később két hatalmas lény fejlődik ki. Mindenkit, akit eddig megöltünk, újra talpon, megsokszorozódva. Mik az esélyeink? Égessük el a maradék port, zárjuk le pecséttel? Mik ezek? Még én, aki arkangyal, sem tudom megmondani, mik is ezek, démoniak, ez biztos, de... bárhogy kutatok elmémben valami fonal után, meg világosságot adna gyenge pontjukra, nem találom, már pedig rosszul áll a szénánk. Másodjára is összeállnak? Kardomat emelem, suhan a penge újabb lényen át, és szaladnék karmaik közé bátran és merészen, míg a démon szava el nem jut hozzám. Fel? Esélyeit vesztené el, ha most akarna kijátszani a játékból, ha harcolni akar ezek ellen, így ennyi bizalmat engedélyezek, és ahogy rezdül a talaj, máris lendül két hatalmas szárnyam, hogy felfelé vegyem az irányt.
Robbanás emeli meg a talajt, így is érzem, ahogy a törmelék utolér, miközben egyre csak felfelé nyargalok. Piros pont, démon! Talán, ha mindennek vége, nem is eredek oly gyorsan a nyomodba, hogy levadásszalak.
Finom ívvel fordulok vissza, hisz jó magam is látni akarom, hogy mi is lett a történések eredménye. Vajon, ez meggátolná őket az újra formába kerüléshez? És mi történt az ismeretlen nővel? Kellően felkeltettük az érdeklődését? Ha nem, ideje megállítani...
Földet értem, nem sokkal a páros előtt, rájuk pillantottam. Mily különösek...
- Leköteleztél, démon - feleltem hidegen, de egy halovány mosollyal a szám sarkában, megtartva azért azt a bizonyos távolságot, hiszen a démon a bűn szülötte, az angyalok ellentéte, még ha most egy oldalon is állunk, amúgy ellenfelek vagyunk.
Vállon veregettem az embert is, lehet a mi mércénkhez nézve, gyengének tűnik, de szerintem nem véletlen, hogy Istennek oly kedvesek. Túltekintve, látni, ahogy a Nő még nem tűnt el. Oh nem, ohh itt maradt, ohh úgy tűnik, nincs a legjobb kedvében. Csak az érdekelt, hogy maradjon. Megállt.
- Nem mész sehova - leheltem csak. Most, hogy megerősödtem, nem voltam rest képesség után nyúlni, eddig is szerettem hajlítani a valóságot, de most még jobban megtettem. Illúziót kreáltam köré, ahogy az utca eltűnik a házakkal egyetemben, a talaj egyenetlensége - mely Abbadon műve volt - elsimul, a homály feloszlik, mi személyeink is szertefoszlanak előtte. Vakká tettem, ha senki sem állított meg benne, és a kérdés az, mennyire van hatással rá, mennyire kell még nyomást gyakorolnom érzékszerveire. - Kicsoda és micsoda vagy?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


to Borostyán Csapat
Zajlanak az események, hamarost megjelenik az egyik angyalom, úgyhogy a létszám teljes, noha Abaddon tán nem közvetlen a teremtményem, hanem közvetve, de szerintem jó párosítás. A Hóhér és a Pusztító.
- Jaj, kérlek, mondd hogy nem fogyott el!
Fakadok ki, mikor a tekintetét látom, meg kell valljam nem épp úgy néz ki, mint aki megszánt, mert nem is. A lényekre lövöldözöm, a hiedelmekkel ellentétben eltalálom őket, aztán a bugris démon közbe avatkozik. Nehezményezi a vezetői tudásomat. Na na!
- A felező vonalon sétálgatni cool?!
Elvégre ott mászkált, amikor befékeztem a kereszteződésbe.
- Körbe szoktál nézni, mielőtt átmész az úton?!
Folytatom, de lőni nem tudok, mert lefelé irányítja a stukkerem.
- Engedd már el a cerkám! Hogy végezzem a dolgomat, ha nem hagyod?!
Közben Sariel elindul, és mivel hozzám fohászkodik, ez meghallgatásra talál. Még szép! Csak válaszolni nem tudok neki erre rögtön, egyrészt Abaddon miatt, másrészt megjelenik egy nő a közelünkben, jobban mondva leviatán, amit valószínűleg rajtam kívül senki sem tud itt. A démonnal szinkronban fordulunk meg, látszatra abba hagyjuk a vitatkozást és minden szempár a nőcskére tapad. Hamar leesik a filléres, Abaddon elengedi a stukkerem, én pedig széles vigyorral az arcomon konstatálom eme tettét.
- Köszönöm!
Aztán mivel az is elér a tudatomig hogy adna cigarettát, már sokkal lelkesebben állok neki lövöldözni, büszkén kihúzva magamat.
- Esküszöm, meghálálom!
Üvöltöm, bár éppen kifogyóban van a táram, és hiába találtam el a dögöket, azok meg többszöröződnek. Közben Sariel-re fénysugár száll alá az égből, utat törve magának a sötétségben, melegséggel takarva be alakját és fénnyel. Érezni csak ő érezheti, hogy Isteni áldást kapott, mely felerősíti képességeit, állóképességét és erejét, bőszen hirdetve hogy az Atya vele van, s bár a fénysugár hamar tovaillan, az angyal körül még fényes aura körvonalazódik sokáig.
- Nem lehetne hogy mi is felszállunk Wonderwomen után?
Kérdezem Abaddon-t, látva az igyekezetét, miközben én is tárat cserélek, kihúzva az utolsó telit a farzsebemből. Kerek szemekkel meredek az előbbi történés nyomán az angyal nőre és mutogatok felé, gondolom ő is látta. Arra apellálok hogy Abaddon angyal. Persze tudom hogy nem, de ugye ezek a hülye keresztkérdések. Viszont újabb tárat nincs lehetőségem kiereszteni a dögökre. Hirtelen robbanások rázzák fel az utcát. Kis idő kell, míg alászáll a por és a törmelék, addig tétlenül állok a másik pasas mellett/mögött. Szemeim Sariel-t kutatják, s bár az aggodalom íródik ki arcomra, valójában nincs így. Ez egy angyalnak, főleg úgy, ahogy az előbb állt, meg se kottyan, akkor sem, ha történetesen nem tudott időben felrepülni, mint ahogy azt a démon kérte tőle. Attól viszont tartok, hogy mit fog lépni a leviatán, szerintem biztos hogy felcukkoltuk.
- Kisebbre gondoltam és csak egy szállra.
Fordulok később Abaddonhoz, kérlelő tekintettel. Ugyan, ne legyen már ilyen smucig, láttam, hogy bagózott az úton.
reveal your secrets

Abaddon


Utcák           - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
BOROSTYÁN CSAPAT  • Music - Fire! • Credit:
A rally bajnok kifakadásával mit sem törődöm, a riadt, menekülő tömeg részét képezi számomra. Gondolataimat teljesen leköti a kialakult helyzet és a rá megfelelő megoldás keresése, stratégia szemmel tekintek az előttem álló problémára. Ő még is lát valamit, ott mélyen belül, s ha mélyebbre tekint akkor meglelheti a forrását melyről tán én magam sem tudok, ismeretlen gondolat elmém mély, rejtett bugyraiban. A szőke angyal képe sejlik fel előtte amennyiben valóban mélyre tekint, tán egyfajta féltés volna? Jó kérdés, én bizonyosan nem tudom, tisztában sem vagyok vele, nem is tudom mi az a foszlány, s tudomást sem veszek róla lévén még csak a létezéséről sem tudok, oly mélyen leledzik az a parányi szikra. De ennyit is mellékvágányról hiszen erről én mit sem tudok, ezek csupán az éterben megfogant sorok melyek oda is szállnak tova.
Részemről továbbra is a helyzetre fókuszálok, már legalább is tenném, ha nem ballagna elém, a háttérben épp felnyársalom az egyik jómadarat. Ekkor kér tőlem egy szálat, felé fordulok és már nyitnám szóra számat elmagyarázva, hogy mennyire baromira de nem érek rá és pánikoljon 2 háztömbbel arrébb ha egy mód van rá. De meglátva a rémeket üvöltözni kezd és pisztolyt rántva lődözni, vaktában. Kezem mozdul és a pisztoly tetejét a föld irányába tolva szólalok meg végül. - Legalább lőni megtanulhattál volna ha vezetni nem sikerült... - De nagyjából eddig tart a műsor mert ekkor közöttünk lép át egy lenge öltözetű nőszemély. Cipője sarkától haladok végig rajta feketéimmel, meg lehet rögtönzött társam is hasonló képp cselekszik, igazán humoros látvány lehet a két idióta vizslatva a lassított felvételben ellép csinibabát a háttérben szörnyekkel kik trappolva haladnak keresztül mindenen. Aztán az idilli kép abban a pillanatban foszlik ketté amint az idegen nő szembe kerülnek a rémekkel beszélgetésbe kezd. Ahha, szóval vagy az agyára ment az apokalipszis, de látva, hogy a rémek őt nem támadják, csupán megkerülik és haladnak tovább. Mintha az oldalukon állna. Aztán a végső mondat ajkai közül "Azzal a kettővel meg… nyugodtan játszatok!" utal itt bizonyosan éppen ránk, ez a végső döfés fájó szívünkbe. Elengedem a pisztolyt, hogy ismét célra emelhesse (már ha egyáltalán sikerült az elsőnél is gátat szabnom lődözésnek majd rá sem nézve folytatom). - Akarom mondani, nagyszerű lövész vagy, folytasd csak. Sőt, még sárgát is kapsz mindjárt mellé, amennyit csak akarsz. -
Fogan meg fejemben ez esetben a Pusztító gondolatat. Most az Ő vagy is az Én stratégiámat követem. Szársuhogás és hozzá egy újabb női hang párosul. Felettünk repül át az angyal és veti magát a sűrűjébe, rossz ötlet, fut át agyamon, mármint az Ő részéről teljesen jó, én is ezt tenném, csupán az imént megfogant gondolat miatt fogalmazódik meg bennem eme tényállás. Na sebaj. Figyelem mozgását, látom ahogy száguld köztük és pengéje hasítja az egyiket. De sajnos, csak úgy mint az övé, a mesterlövészé avagy az enyém, nem várt hatást keltett, a rémek osztódnak. - Fasza. - Bukik ki belőlem, ez a látvány végképp megerősíti a következő lépésem. Az angyal nem tudom merre jár de Őt nem célom felperzselni így elkiáltom magam. - A magasba szárnyas! - Ha hallja hallja, ha nem nem. Én tökre megpróbáltam... A kátrányos szempár pillanatra lecsukódik, s mikor újra nyitom egy mélyről jövő robaj rázza meg az utcát. A távolban hatalmas robbanás szakítja fel a betont és fokozatosan záporoznak előre haladva a rémek alatt perzselő lángoszlopként robbanva a magasba, határozott tempóban felénk haladva. Csupán az utca egy rövid, felénk eső szakasza kerül lesz ilyen mód a tűz martaléka, nagyjából előttem/ünk néhány méterrel állnak meg a robbanások, minket épségben hagyva (már ha sikerül létrehoznom.) A gázvezetékek és egyebek hasznosak egy effajta manőverhez. - Remélem elég sárga. - Jegyzem még meg miközben a por s a törmelék lassan ülepszik, de nem veszem le tekintetem a helyről, várom, hogy végre ismét tisztuljon az utca, hogy meglássuk milyen hatást ért el a tűz, ha már a kaszabolás nem tűnt hatásosnak.


reveal your secrets

DragonLady


Utcák           - Page 5 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Rejtély a ködben
Borostyán csapat Ad mortem  • Credit:
Sariel könnyedén bontja szárnyait a földre érkezve nem messze a két férfitől. S megjelenik még egy alak közöttük. Egy másik nő. Szembe a tömeggel, szembe az árral. Tom és Abaddon között elhaladva halad egyenesen a lények felé. Felismeri bátyja munkáját, ha pontosan nem is tudja, hogy mik ezek, mikre képesek, sejtései vannak. A ládában sem volt oly közlékeny a báty, de tudják, hogy hatalma, teremtett lények tekintetébe meghaladja az övékét.
Az egyik lény egy kisebb embercsoportot készül karmaival felszántva a falhoz csapni. Karját emeli, karmai megvillannak. Mégis min? A hold nem süt, a város fényei kialudtak. Mégis megvillan a ködbe, egyfajta jelzést adva a démonnak, hogy hova célozzon. Az obszidián úgy nyársalja fel, akár egy karó az embert a régi korszakokba. A magasba lendül a szörny teste, egy mélyről jövő ordítást hallat, hogy aztán az enyészetté legyen. De nem teljesen. Teste elporlik, hamuvá vész el, a földre hull.
Ugyanezt a hatást tapasztalhatja Tom is. A golyó ha nem létfontosságú szerveket talál el, úgy hatolnak át rajtuk, mint ha papírból lennének. Ám, ha szívüket, homlokukat érik, akkor bizony hasonlóképp porladnak el a semmibe.
Ezt láthatja Helené is. Habár megállnak előttük a szörnyek, szavaira mégsem engedelmeskednek. Nem ő az, akit keresnek. Ő nem a gazdájuk. Ők csak egy leviatánnak parancsolnak. Megállnak előtte, majd kikerülik. Az egyetlen személy, kihez nem nyúlnak, kinek nem ártanak, csak ő az. Mégis haladnak előre a három alak irányába.
Sariel a hátul maradóknak segít. Könnyedén repíti őket a magasba, harcol ellenük. Tapasztalhatja, hogy nem nehéz végezni velük.
Azonban.
Testüket jelképező fekete hamu elkezd duzzadni. Mind a három, melyet eddig megöltek. Folyékony porként nagyobbodnak, alakjuk egyelőre torz. Derék magasságot elérve megállnak a növekedésbe. Megremeg a massza, mely nem bontja még alakját. Megremeg, majd ketté válik. Innen már csak pillanatok kérdése, hogy két egyforma lény keletkezzen.
Egy tucatből máris tizenötöt kapnak a nyakukba. Az emberek sikítva menekülnek, a lények ezeket is követik, meg nem is. Követnek valamit, de nem az embereket. Ők csak útban vannak és el akarnak onnan mindenkit tüntetni. Itt mégsem tudnak egykönnyen tovább jutni.
Túlvilági üvöltéssel rendeződnek csatarendbe. Egyszerre mozognak, lábuk egyszerre emelkedik, egyszerre ér a talajra. Kezükbe különféle fegyverek vannak, kard, fokos, lándzsa, kopja. Nem mai korból származó fegyverek, az ősidőbkől származhatnak, mégis egyikük másikuk angyalpengéből készült. Már ha ezt észreveszi bárki is hirtelenjébe. Némelyikük piciny kerek fapajzsot tart a kezébe - az ő testükhöz képest kicsiny. Egy embernek ez egy fél emberméretű. Így rohamozzák meg egy részük a két férfit, egy másik pedig Sarielt. Mindennek központjában pedig nem más áll, mint Helené.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2