Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Upper East Side •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
A szópárbaj végül célt ér. Az angyal sikerrel győzi meg a férfit, részben. Persze Önös érdekéből és zsarnoki uralmából nem enged. Engem pedig nem kímél, jól is teszi másként magára vessen a későbbiekben. Mintha csak előre látna valamit. Talán tényleg így van? Nem hinném. Nem kell sok ész, hogy kisakkozza, bárki nem volna képes ennyi ideig kitartani ilyen sérülések után. Katonát lát bennem, veszélyforrást amit ki kell iktatni. Stratégia. Én sem tennék másként, maximum annyiban, hogy én már régen végeztem volna a potenciális veszélyforrásokkal, időt sem hagyni az ellencsapásra, ezt említettem, itt hibáznak oly sokan, jelen esetben szerencsénkre. Látom a dühödt dac kibontakozását, látom a szemében az aggodalmat, pillanatra magam is beszűkítem szemeim mikor összeakad tekintetünk. ~ Csak nem aggodalmat vélek felfedezni? ~ Fut át fejemen, még ilyen helyzetben is a humorizálás. Aztán inkább maradok a koncentrálásnál, az a fránya angyal penge, kivesz az erőmből, főleg így, hogy nem is vagyok erőm teljében. Aztán érkezik az elterelés, gondoltam a lámpát oltja vagy ilyesmi, az aranyló fényre mondjuk pont nem számítottam. De végtére is mindegy, a célt nehéz elvétenem, hiszem éppen karom tartják jó szorosan. Így csupán erőmmel kell előrántsam őket, még egy kis telekinetikus kitörés is rásegít, hogy a lifajtót és vele együtt az egész falat átszaggassák vezérükkel egyetemben, hogy végül az eggyel lentebbi szinten kössenek ki nyakatekerten, törmelékek közepette. A másik fickót pedig vakon támadom, mögöttem állt nem sokkal, így csupán fél fordulat és lendül is az öklöm, hogy a falba csapjam. Valamit eltalálok, jó esetben nem az öreglányt és nem az angyalt. Mivel csupán egy nyekkenést hallok így nem is tudom pontosan megállapítani. De végül a szemem világa visszatérni látszik. Az angyal ében szárnyai suhannak el mellettem ahogy kilép az ajtón. A hang irányába. Fordulok is utána, én is a hang irányába. Kezd összeállni a kép. A törmelék megmozdul. S a katona felegyenesedik, megannyi sebből vérzik, de teste még sem jelzi a szenvedést. Halkan nevet a földet bámulva, kezében a véremtől ragacsos pengét tartja. - Oly ismerős szavak, mind ezt mondja... - Válaszol az angyali szavakra s szemeit a pengén futtattja végig eközben, majd tekintetét felemeli. Immáron nem a halandó szempár figyel. Olajos fekete tekintet akad össze előbb az enyémmel majd az angyaléval. Arcom megfeszül a dühtől, egy alantos kis rohadék, a pokol vetette ki magát és ilyen helyzetbe hozott. Ennek bíz csúnya vége lesz én mondom. Peregnek fejemben a gondolatok, mozdulni akarok s fájdalom hasít belém. De ez most nem tarthat vissza. Gondolom a szőkeségnek is immár leesett, hogy megszállták a testet, egy démon bitorolja. ~ Valami alsőbb rendű fattyú lehet, viszont a penge. Nem kellemes, vigyázz vele. ~ Fut át fejemen a gondolat. - Lám lám, mit nem vetett ki a kénköves pokol. Egyáltalán, tudod Te ki vagyok? - Kezdek beszélni és próbál felegyenesedni ezzel tán elterelem a figyelmét egy pillanatra. A levegét részletekben veszem, nem kellemes az érzés, de erőt veszek magamon, nem az első, és vélhetően nem az utolsó eset.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Az angyal tervez ember pedig végez, tartja a mondás. Legalábbis ha a magam szájízére alakítom át. Eljöttem egy kellemes társaságba, hogy lopva csenjem el, mi meggátolja, hogy a maghoz jussak. Erre egy teljes csetepaté kellős közepén találom magam. Az emberek gyávák, ismét csak. Nem tesznek semmit, hallgatnak, lapulnak. Egy démon és egy angyal próbál segíteni rajtuk. Mily irónikus ez az egész helyzet.
A hasonló szituációkban soha nem voltam otthon, nem tudom, hogy miként kell cselekedni. Világéletembe egy irattárba ültem, figyeltem miként bocsátkoznak harcba az emberek, az angyalok, olykor démonokat is képes voltam észrevenni. De hogy én is részese legyek egynek? Még nem fordult elő. Nem úgy, hogy ne hagyjam magam. Egyszer azonban mindent el kell kezdeni, nem igaz?
Mély levegőt véve, dacos arccal tekintek a vezetőre. Egykor nem így tettem volna. Szelídséggel próbáltam volna meggyőzni, saját testi épségem árán is, akár. Most mégis inkább mártanám azt a pengét a szívébe. S csak azért, amiért nővéremmel tett, hogy megszerezze azt.
- Nem, de én vagyok az egyike azoknak, akik hajlandóak segíteni neked. Nélkülem mit gondolsz, meddig fogsz eljutni a raktárig? - teszem fel a költői kérdést. Fenyegethet, ahogy kívánja, de tudnia kell, hogy nélkülünk nem fog eljutni a legjobb esélyei mi vagyunk. Az együttműködésre neki is fejet kell hajtani. Vagy eldurvulnak a helyzetek. Szemem sarkából figyelem, ahogy Don küzd, eddig mindhiába. Fejem felszegve fúrom zöldes íriszeimet a főnökébe. Nem zavar testközelsége, még ha idegen is jelenléte.
Fogaimat szorosan zárom össze. Nem a nőt akartam ellátni, hanem épp a férfit, ki újabb vágással gazdagodig. Miért kalapál ennyire a nem létező szívem? Mi ez a feszültség bennem? Elvesztésének gondolata miért frusztrál? Kérdések, melyekre nem találok még választ.
- Ne! - kiáltom, próbálom magam kirángatni a katona szorításából. Nem vagyok harcos, még ha erőm nagyobb is, mint az övék, képtelen vagyok alkalmazni ellenük.
Fújtató légzésem a liftben sem csillapodik, szemem sarkából hol az öregasszonyt nézem, hol pedig a sebesült férfit. Ketten tartják fogva.
Döccenve állunk meg, úgy tűnik, hogy senkit sem izgat annyira a megakadt lift. Pillanatnyi csevely, tán vita, többre nincs is időnk. Az elterelés elindul. A lift hirtelen telik meg színarany fénnyel. Angyali erőmet kiterjesztve árasztom el az apró helységet a vakító fehérséggel, épp csak annyira, hogy mindenki számára szükséges legyen a hunyorgás. Don pedig nem tétlenkedik, habár fényemtől nem sokat láthat. Így ki is hunyom azt, ellenben szárnyaimat megmutatom. Csontosabb végével csapok a fogvatartóm irányába, nyakát éri az ütés, egyenesen a lift falának vágódik. Kicsi a hely a szárnyamnak, azonban épp ezért remek harcoló eszköz.
Figyelmemet nem kerüli el a démon gyűrűjének enyhe izzása, ám többet nem tulajdonítok egyelőre neki. Majd később ráérek foglalkozni vele.
Azonban Don képtelen harcolni, túl sok sebet kapott. Kényelmesen sétálok el mellette a nyitot ajtóliften át, kifelé. Hallom a nevetést, de nem aggaszt. Zephyr jut róla eszembe.
- Oh, a legrosszabb angyallal kezdtél ki - szárnyaimat nem rejtem el, még hasznukat vehetem, cipőm sarka visszhangzik. Elmúlt az az időszak, amikor csak tehetetlenül veszek részt a harcokba.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 1:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
Gondolataimat jelenleg a belülről égető fájdalom köti le, igyekszem koncentrálni, megfigyelni, már amennyire jelenleg telik tőlem. 3 repült be az ablakon, másik három érkezett a berobbantott liften. Ez mindösszesen 6. Ketten engem tartanak míg 1, a vezetőjük velem szintén velem, vagy épp az angyallal van elfoglalva. a mardék 3 a többiekkel. Fejben összegzem a helyzetet és próbálom kitalálni mi lehetne a legjobb. Játszi könnyedséggel megoldhatnánk a dolgot, ezt Ő is és én is nagyon jól tudom. De ha így teszünk annyi az álcának melyet oly gondosan építgettem, gettünk. A velem szemben álló élesen villanó eszköze szintén igencsak kényessé teszi a helyzetet. Valami nem stimmel a fickóval. De tovább nem jutok a gondolattal mert mozgást érzek mire válaszul fegyver dörren. Reflexből kapom oda tekintetem annak irányába. Ophilia megtorpan, de nem őt érte a lövés. Az egyik öltönyös gondolta úgy, hogy hőst játszik. Az idős nőt hamar elcsendesítik, fejét fogva próbál tápászkodni, az angyal segítségével sikerül is. Az angyal határozott szavaira a fickó oda kapja tekintetét. Kimért léptekkel indul felé. Én mozdulok, rántok egyet ismét a fogvatartókon, mindhiába. - Ha cseppet körülnéznél szépségem hamar észrevennéd, hogy nem vagy épp parancsnoki helyzetben. - Lép igencsak testközelbe, kimért, higgadt hangnemben. Pár pillanatig fürkészik az angyali íriszieket amaz pedig állja a tekintetet. Végül ismét megszólal. - Kösd be, aztán indulás. - Biccent az idős nő irányába.
Nekik is egyszerűbb ha egyel kevesebbet kell cipelni. Az irnétsre letekint saját kezére, majd vissza az angyalra. A katona tudja a dolgát, elhúzza hát, ha tetszik ha nem. A vágás ez sajnos nem gátolja meg.
Végül eljutunk a lifthez s levelé tartunk. A számok peregnek, mintha csak a pokol felé igyekeznénk. Mondhatni sokan vagyunk, de még is tágas a lift, sok személyre tervezték, a kényelmes gazdaké ugye. Szavait hallom a fejemben. A kérdésére csupán halovány kis mosoly úszik orcámra. Nem őrültem meg, mindig is az voltam. Odalent már nem lesznek tanúk, csak ők maguk. Az idős nő az egyetlen ki bármit is láhat. Viszont az tény, az angyalpenge hatása dolgozik rajtam, elveszi az erőm, az egyetlen eszköz mely képes súlyos sebeket ejteni rajtunk és ez a jómadár éppen jó pontokat talált meg. A fickóval valami nem stimmel. Hirteln áll meg a lift, mindenki roggyan egyet, majd a hangja ismét szól a fejemben. ~Az több mint elég. Intézd el aki fogva tart.~ Fut át fejemen a gondolat válaszként. Majd nem tudom pontosan mit is akar Ő, de ha az elterelés bekövetkezik akkor nem leszek rest. Ujjamon a gyűrű egy pillanatra felizzik, nincs más választásom, ahhoz kell folyamodjak. Csupán annyit szipolyozok belőle amennyit szükséges. A két fogva tartómon akkor erővel rántok egyet, hogy egymást lefejelve az előttünk lévő ajtót szakítsák ki, jó esetben a vezetőjükkel, lévén Ő legelül állt a kis csaptban. Sikere esetén egy szép tántongó lyukkal nézünk farkasszemet ahogy átszaggatták az ajtót s a falat. Az erő mi átjár nem tart a végtelenségig, így gyorsnak kell lenni. Fordulok is rögvest ha már a rajtam lévőktől megszabadultam, hogy a bal oldalam mögött lévőt egy jól irányzott ütéssel építsem a falba. Immár láthatják, a szemem olajos fekete s a gyűrűvel egyszínben, parázslik az is ahogy arcomra a düh ül ki hirteln. Féltérden állok ahogy fordultam, nem erőltetem a lábam. A maradék kettővel már talán tudunk valamit kezdeni mielőtt lövödözni kezdenének. Ha úgy alakul igyekszem segíteni az angyalnak meg a nőnek. Aztán némi motoszkálás odalentről, majd tompa nevetés hallatszik... Mia..?!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 11:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Mozdulok és lövés dörren. Egy pillanatra torpanok csak meg, azonban nem a démont érte a lövés. Onnantól kezdve, hogy az emberek feltámadnak, kevésbé érdekel. Kicsit ellesz a semmiben - igazából még azt sem tudnám mondani, hogy a túlvilágra mennek, mert képtelenek. Azonban, ha én, vagy Don hal meg… Az végleges lesz. És amúgy is inkább elterelném a támadók figyelmét a valódi értékekről. Ha az, az emberek kezébe kerül… tudatosan… csak még veszélyesebb lesz.
- Ha nem mondjuk meg, akkor is - ripakodok kedvesen az idős hölgyre. Nagyon nem tudom még, hogy ő mit csinál, esetleg tényleg lenne egy ilyen szerkezet, ahova épp a démon lenne a kulcs? Szemeimet csak enyhén szűkítem össze a hölgyre, de végül hagyom, hogy beszéljen. Tán a segítségünkre lehet.
Figyelem, ahogy ellépve mellettem újra Don elé guggol. Érzem, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt. Csak egy mozdulat lenne és a torkát vágná el. Tekintetünk összeakad, de most nem szól a hangom a fejébe. Arcomról is leolvashatja az aggodalom egy különös formáját. Csak ne csináljon hülyeséget. Tőlem ez nem színjáték, ez… a valóság. Patthelyzet. Ha felfedjük magunkat, minden, mit eddig építettünk oda lesz. Ha nem?
- Hé! - kiáltok rájuk és rögtön az idős nő mellett térdelek. Pulzusát ellenőrzöm, fején a sebet. Ha kell, akkor segítek neki felülni, ha tud.
- Várjanak! - állok fel újra, az idős asszony mellett. - Ilyen állapotba nem tudunk elmenni. Engedjék, hogy ellássam a sérüléseit, legalább a vérzést állítsam el… - kezdek bele, de újra a szavamba vágnak. Bosszant a férfi, de még mielőtt újra Don felé irányítaná a fegyvert közelebb lépek a férfihoz, angyalpengét fogó kezét érintem meg. - Kérem - nyomatékosítom, de a félelem egy szikráját sem mutatom neki. Azt viszont igen, hogy mindaddig vagyok hajlandó együtt működni, amíg ők is viszont. Meglehet, hogy ennek ellenére is eléri a vágás a démont, igyekszem magam megnyugtatni, a különös düh mégis erőt vesz rajtam. Újra.
Nem akarok menni, nem mozdulok, dühösen tekintek a férfira. A katona tessékelésére teszek meg először pár kósza lépést. Szemem sarkából figyelem Dont. A démonok is gyorsan gyógyulnak, de nem angyalpengétől. Nyugalomra intem magam, amennyire csak tudom.
Egy új ötlet kezd motoszkálni fejembe. Lift halkan nyílik ki, s elég sokan szállunk be. ~Megőrültél? Fogalmunk sincs, hogy mennyien várnak lent még rájuk. Ebben az állapotban…~
Nem, odalent nem lesz rá esély. A zsúfolt liftbe egy pillanatra lehunyom a szemem. Átgondolom, hogy miként is építették meg egykor az épületet. A liftnek pontosan milyen szerkezete felel azért, hogy megálljon. Csak egy apróságot kell megtennem és…
Két emelet között járhatunk, amikor hirtelen zökken dobozunk. „Ijedten” kapok a falhoz, lábaimat némileg beroggyasztom. Beszorultunk.
~Egy pillanatra el fogom tudni terelni a figyelmüket.~ Nem hinném, hogy kevés időnk maradt, mégis addig nem mozdulok, amíg nem gyűjt annyi erőt, amennyire szüksége van…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Komótsan lódul egyetlen csepp, hogy végső útjára kéljen egyenest a padó felé. Apró, sötétlő foltként hagyja el testem, hogy végül alant terüljön el és egy újabb kövesse. Közben a körülöttünk lévők is mozgolódnak, egy fikó mozdul mikor a szőkeség is, a védelmére próbálna kelni. De Ő kevésbé jár kellemesen, érintés helyett Ő is golyót kap. Peh. Nyomatékosítják a betolakodók, hogy bizony nem nagyon tűrnek elentmondást. A fickó tudomást sem véve a dologról le sem veszi a szemét az angyalról. Szavai végül a hasfalamat díszítve kapnak választ. Aztán érkezik a nagyszerű felvetés, erre már az idős nő is felnéz, éppen szóra nyitotta volna száját mikor meghallja Ophilia szavait. Kapcsol rögvest hát rájátszik Ő is. - Ezt nem teheted, ha hozzájutnak mindünket megölnek kedvesem... - Szerencsére nem mai csirke, hamar bekapcsolódik a színjátékba. Ugye ugye, a túlélő ösztön. Szemeim az nőre felé fordítom, össze is akad tekinteünk, persze engem a két fickó továbbra is lefog s térden tartanak a földön. A férfi pedig mélázik a szavakon, a szőke angyalt, majd engem mustrál. Ügyes lány, úgy néz ki sikerült bogarat ültetni a fülébe. Járnak a fogaskerekek. Közelebb lép majd leguggol hozzám, a pengét állam alá tolja úgy emeli maga felé tekintetem. - Ez a lány nagyon az életed akarja megmenteni. Én hálás lennék neki. - Kezd bele normál hangsúllyal. - Ezt a hálát rögvest meg is köszönheted neki igen egyszerűen, igaz amit mond? Ha nem, akkor bizony ez a penge az Ő makulátlan bőrét fogja felhasítani legközelebb. Tehát? - Eszelősen halálos nyugalommal beszél, mintha csak magamat látnám. Bosszant a fickó, hiszen tudom, hogy gond nélkül elintézném az egész csürhéjével együtt. De most Ő van nyeregben. Persze a kocka mindig fordul ugye mint tudjuk... Eltekintek mellette és az angyalra nézek, a szokásosnál gyorsabban veszem a levegőt. Az idős nő még rá is segít a műsorra. - Ne mondj nekik semmit, Don! Ha elmondod végeznek mindenkivel! - Rimánkodik mire csak viccent a fickó és az egyik marcona maszkos puskájának tusával üt oda, hogy padlón fogjon az asszony. Nem lacafacáznak. Odakapom tekinteem mint aggodó halandó. Persze inkább csak nyugtázom a helyzetet. De azért hálásak lehtünk az öreglánynak lássuk be, ügyesen bekapcsolódott a színjátékba. A fickó a választ várva figyeli íriszeimet. Bólintok végül nagyot nyelve, némi vér úszik ajkaim közé, mélyre ment az első szúrása. - Igaz. - Hajtom le a fejem mint ki megtört s nem lát más megoldást. - Csak ne bántsák. - Toldom még meg, hogy még hatásosabb legyen. - Na ugye! Megy ez! S el is vezetnél gondolom oda, nemde? Bizonyára! - Int a két alaknak akik felrángatnak. - Nos, akkor ha ezt így meg is beszéltük, ez esetben indulhatunk is. Magácska is elkísér minket igaz, hiszen ahogy kivettem szavaiból maga tudja merre is a hely. Meg persze nem árt a biztosíték, így a hölgytől sem válnánk meg. - Adja ki a parancsokat előbb az angyalra nézve, majd az idős nő irányába kinek halántékan vér serken, az ütéstől nem egészen van magánál. - Azt mondtad biomechanikus igaz? Írisz és ujjlenyomat. Nos akkor erre nem lesz szüksége. - Azzal mellém hajolva egy határozott mozdulattal vágja végig combomat. - Csak, hogy ne akarj ugrálni, katona. - Súgja még oda, erre következtet hiszen nem valószínű, hogy átlag civilek csak úgy tűrnék a hasonlók vágásokat. Fájdalmas üvöltés szakad ki belőlem így a harmadik angyalpenge általi vágás után már. Féltérdre rogyok, de a mellettem állók nem hagynak hullni, felegyenesítenek. Dühödten veszem a levegőt, s vérben forgó szemekkel tekintek a fickóra. Kicsinálom. - Egy rossz mozdulat és baja esik a leánynak. Csak okosan. - Lép oda az angyalhoz és kocogtatja meg hasfalát a pengével. Felnyalábolják az idős asszonyt is, engem is, és persze Ophilia sem mard kíséret nélkül. - Hölgyeim és uraim, egy élmény volt! Köszönjük az együttműködést! Nagy szolgálatot tettek a jövőnek! - Hajol meg színpadiasan búcsúzóul. Végül az angyalhoz fordul. - Akkor hát, vezessen kisasszony! - Engedi előre s a katona tessékeli is a lépcső irányába. A központi liftekhez jutva majd leindulhatunk a földszintre, úgy talán gyorsabb mint végig gyalogszerrel, főleg, hogy engem mondhatni cipelnek. Idő kell míg kicsit ergenerálódok. ~ Ügyes lány, csak jussunk le, elintézem őket... ~ Nyögöm magamban, remélem a szőkeség hallja gondolataim. Az idős nőt is tessékelik, segítük velünk, így hát hárman akadtunk a horgunkra. A többiek fent maradtak s, hogy mit tesznek, passz, bizonyára értesíteni próbálják a vadászokat és utánunk küldeni őket, vagy valmi hasonló... én most csak ide koncentrálok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 4:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Sokat nem tudok mit tenni, minthogy egyelőre közbelépek és próbálok az ész érvekre hatni. Merészen. Könnyedén véget vethetnénk ennek, azonban a tökéletesre felépített álcámat egykönnyen le is rombolnám. Az pedig egyelőre nem éri még meg. Így inkább csak kiállok egy férfival szembe. Arról egyelőre nem veszek tudomást, hogy az itt ülő nagyon magukra lévő férfiak miért ülnek úgy, mint akik maguk alá csináltak volna.
Kétségtelen, hogy a férfi Amara füstjének a hozadéka. Attól bolondulnak meg az emberek. A kérdés csak az, hogy miért akarok ellene véteni, miért akarok végetvetni ebben a pillanatban a Sötétség terjedésének. Jó is lehetne számomra, elég lenne végignéznem, ahogy legyilkolnak mindenkit és elmennem, azzal, amiért jöttem. Ez most mégsem megy…
Mintha mennék valamire a szavakkal. Végigsimít arcomon, én pedig félrefordítom azt. Valahogy továbbra is idegen, hogy bárki is hozzám ér. Fent a mennyben senki sem tulajdonított ezeknek nagy dolgot, nem is alkalmaztuk. Ám ezzel még nincs vége. Állam alá fogva kényszerít arra, hogy ránézzek. Állom tekintetét és ha már itt vagyok, belenézek elméjébe is, anélkül, hogy ő ezt akár észre is venné. Az információkkal most mégsem tudok mit kezdeni.
- Engedje, hogy… - kezdek bele, de nem érdekli. Szavamba vág, arcom pedig eltorzul. - Ez pont egy olyan válasz, amit most csak várhat. Azzal, ha árt még bárkinek, nem fogja megkapni, amit akar - kezdek bele, de hasztalan, félrehúznak, én pedig karomat rántom ki fogságából, rántanám, hogy visszaálljak a férfi és a démon közé. Még ha későn is. Megérzem a vér érdes illatát és ha tudom egy kicsit hátrébb lököm a vezetőt. Valaki a háttérbe igazán csinálhatna már valamit… Vagy tényleg mind itt halnak meg.
- Épp azt akarja megölni, akinek teljes hozzáférése van a raktárhoz. Biomechanika védi, amire szükség van rá! A kódokra, amiket csak ő ismer, ha most megöli, soha nem jut be, nemhogy maga, de senki más sem oda - hazudok egy őrületeset, de tán ha hasznát látja abban, hogy életbe tartsa Dont… akkor egy próbát megér. A vérzőre tekintek, majd vissza a férfira. Lélegzetem szapora.
- Ebben az állapotában nem fog tudni beszélni, engedje, hogy elállítsam vérzését. Senki sem akar ma itt meghalni, segíteni akarunk, azoknak, akik megvédenék a várost - fogalmazok direkt úgy, hogy érdekük legyen. Nem érdekelnek az emberek jelenleg… csak kicsit. Nyilván nem fogjuk hagyni, hogy bármit is elvigyenek… Bárhonnan.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Hogyan csesszünk el egy nyugodtan induló napot. Persze lássuk be, a nyugalom manapság igencsak nagy luxus cikk. Meg nem is az én asztalom. A perdülés ügyesen veszi aztán szóra nyílnak ajkai, de sokáig nem jut mondandójában. Csak úgy pörögnek az események a padlón, előbb a padlón, majd a falnál találjuk magunkat. Senki sem marad ki a kellemes motozásból. Aztán érkezik a monológ s kiderül, hogy kivel állunk szemben, mondjuk én ezt nem nevezném annak, de legalább az kiderült, hogy őrülttel van dolgunk, vagy inkánn fanatistával, igen azt hiszem ez jobb szó, persze a lényegen nem változtat. Egy lövés támasztja először alá, majd a penge éle a hasamban. Még be sem gyógyultak teljesen az előző hegek már is egy újabb díszeleg majd, remek. Fájdalmasan szisszenek fel kivívva elismerését, melyre csupán amolyan kabbe jellegű tekintettel válaszolok. No persze a szőkeség nem bírja ki. Közbe lép. ~ Bolond lány ~ fut át agyamon azonnal, a fickó rá emeli rideg szemeit. Ő pedig csak dacol, ügyes, mondanám, de jelenleg nagyon rossz ajtón kopogtat. Mozdulnék, de tartanak, no nem mintha gondot okozna két halandó számomra, ámbár a fém mely belém hasított, az nagyban rásegít az összhatásra. Orcája nem rezdül, a szőke lányt fürkészi. - Bátor vagy. - Jegyzi meg majd folytatja. - Jól mondod, a javak amikről beszéltem, nem a pénz. Az manapság hasztalan. Nyersanyag, élelmiszer. Ezért vagyunk itt. Pontosan a hely érdekel, hogy hol rejtegetik, hol tárolják. Eszes lány vagy Te. - Mosolyodik el s simít végig az arcon, még ha amaz nem tetszését is fejezi ki, s húzza állát parányit közelebb. Mire én is mozdulnék, figyelmeztetése eljut agyamig, de attól még rándulok egyet, hogy cselekedjek, de valami gyengít, a két fickó erősen tart így csupán, fújtatva rántok rajtuk egy nem túl kellemeset. Pár pillanatnyi csend ahogy a szemekt fürkészi ily közelről, majd ismét szól a férfi. - De ez nem válasz, így nem nek veszem. - Biccent fejével és egy újabb katona lép oda, hogy az angyalt félrehúzza, s nincs más hátra, lendül a kard, újra. Mellkasomon szántja a penge ezúttal végigmarva a húst. Mintha belülről gyúlna lángra a test, olyan érzés mikor a szentelt penge hasítja a szentségtelen testet. Vér serken nyomán, csupán én érzem fokozottan a hatását. Legalább a színjáték még valósabb, nézzük a jó oldalát. A pengét a kezében tartva tekint le rám. Fogam összeszorítva tartom magam, szemhélyam szorosra húzva tűröm. Egyelőre. - Kitartó fickó vagy Te. De kérdés vajon meddig bírja. Én ráérek. - Magyarázza előbb nekem, majd a közönségnek mely rémülten figyeli az eseményeket, tanácstalanok, jórészt felsem fogják mi történik éppen, sokkot kaptak, egyebek. - Tudom nem értik most, de nincs más választásom. Ha kell egyesével halnak meg. A végük jó célt szolgál majd, az utókor megérti, akik túlélik majd tudni fogják. - Magyarázza maga elé s a közönségnek is egyben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Amint közelebb hajol, akaratlanul is kissé hátrébb húzom a fejemet. Szemréseimet parányira húzom össze, jobb szemöldököm egy pillanat erejéig a magasba szökken. Vagy ennyire nem érdekli a figyelmeztetésem, vagy tényleg ennyire felelőtlen. De hát csak egy démonról van szó, miként máshogy is viselkedhetne, ha nem így?
Az esemény, eseményt követ, lépés pedig lépést. Táncparkettán állva nem sok időt hagyunk magunknak, de legfőképpen annak, hogy egy pillanat erejéig is egyedül lehessünk. Nem, hiszen újra mozdul, karjainkat a magasba emelve csavar egyet csuklóján, pörgésre kényszerítve. Végig a lábaimat figyelem nehogy egymásba gabalyodva orra bukjak. Mégis talán ez a mozdulat az, mely a legkönnyebb az eddigi „táncunk” alatt.
- Tudod… - kezdenék bele, de mire bármi hasznavehetőt is mondhatnék az események felgyorsulnak. A robbanás elsüketít röpke időre. Hajam alatt nyúlok fülemhez, érzem, ahogy vékony csíkban folyik a vérem. Dobbhártyám, gondolhattam volna. Fajomnál fogva érzékenyebb vagyok a külvilágra, ez most meg is látszik. Igyekszem letörölni ujjammal, nehogy bármit is eláruljon rólunk.
A földön fekve, alulról tekintek fel a férfira. Ismernem, emlékeznem kellene rá. Legalább gyerekként milyen lehetett. Több mint huszonhét éves, az biztos, ha lenne csak egy…
A kérdés, mely mindenkit izgat elhangzik, ám válasz nem érkezik. Halkan horkanok csak fel azon, hogy ő lenne a remény. Fejemet lehajtom, homlokomat a földhöz érintem.
~Minek fektettek le, ha…~ Engedelmesen felállok, habár fejem még zsong a zajtól, a fájdalomtól. Kapaszkodót keresek, egy kósza oszlopot, vagy falrészt, aminél meg tudok állapodni egy pillanatra. Szívesen kibújnék köröm cipőmből, mégsem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Durva kéz tapintja végig ruhámat, lábamat, hajamba is beletúr, ám semmit sem talál. A kéz államat fogja meg, kényszerít, hogy a támadóm szemébe nézzek. Ellenkeznék - csak a színjáték kedvéért. Durván löki fejemet oldalra, karomat megfogva pedig egy szófa irányába lök. Eddig tartott kecses megjelenésem, bokáim összeakadnak, én pedig félig elterülök a gondos kezek készítette díványon.
Kezeimmel feltámaszkodom, úgy hallgatom az önjelölt hős szavait. Számra nem egy, de nem is két megjegyzés ül, de még mielőtt bármit is mondhatnék lövés dörren. Akaratlanul rándul meg vállam, figyelem a vér lassú terjedését a falon, majd miként válik több útra, hogy mielőtt a földre érjen.
Majd megszólal Ő is. Szemeimet vetem rá, csendre inteném, nyugalomra, de esélytelen. Nem tekint rám, nem néz engem.
~Don, légy nyugodt~
Tanácsolom számára, remélem hangom eléri.
- Az erőszak semmit se… - kezdek bele, ám ekkor új áldozatot akarnak szedni. Hangom elcsuklik, ahogy a vezér kését meríti a démon testébe. Érzem, ahogy izmaim megfeszülnek, szemeim kikerekednek. Meglepődik. Miért? A pengét figyelem, egy vonását, egy…
Nevet rajta.
Lailah. Ismertem az angyalt, kedves kerub volt, az emberek javát akarták. Az a penge nem hozzá tartozik, az…
Testem lassan mozdul meg. Óvatosan állok fel, de annál sietősebben lépek a férfi és Don közé, még akkor is, ha ezzel két idegennek fordítok hátat.
- Értjük, az erőszakkal akarja megoldani, de… -kezdek bele nyugodt hangon, ahogy egykor is tettem a mennybe. Ahogy egykor megismert Don is. - A vadászok kint harcolnak az utcán, védve a várost, de legfőképp az ártatlanokat. Mit gondol, mi az mi számukra a legjobban szükség van? Pénz? - tekintek a vezetőre, mosolyogva intek fejemmel. - Semmi haszna nincs már a pénznek ebben a korban - alsó ajkamba harapok, óvatosan. - Mindent, mit adunk, nem hozzuk magunkkal. Az élelmiszer, a fegyver, a gyógyszerek, azt hiszi, hogy itt vannak, ebben az épületben? - kérdezem meg őszintén. Nem hinném, hogy a tehetősek a pénzükkel bármire is mennek. Nem. Ebben a városban és ebben a világban már nem.
- Elmondhatom magának, de előbb engedje, hogy a barátom sebét ellássam - kezdek bele alkudozni. Megölhet, a megoldáshoz nem kerül közelebb. Tekintetem nem veszem le róla, nem tágítok előle. Merészen állom pillantását.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 02, 2019 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Szó szót követ és érkezik a perdület, cipősarka élesen támad, célt talál fintort vágat. De a célt végül elérjük s esetlen karolunk beléjük. Egy mosoly s pár újabb szó. - Tudod, szeretek a dolgok sűrűjében lenni, első sorból élvezni mindent. - Hajolok parányit közelebb sokat mondón halkabban szólva, arra, hogy jobb volna tartanom a távolságot. Ha folyton tartanánk valamitől akkor hova az élet élvezete? Azért kaptuk, hogy használjuk, élvezzük ki. Apró nevetés kezdeményt kényszerít ki belőlem mikor a sorban állásról beszél, elismerően bólintok, ez ám a harci szellem. - Ó, igazán? Akkor próbáljunk valami újat! - Jegyzem meg kényelmetlennek ítélt helyzetére nézve és azzol meg is perdítem, kezellem feje felett vezetem, hogy rövid időre távolra kerüljön, megperdülhessen majd visszatérjen ismételten. Ahogy azt illik. Mosollyal fogadom mikor visszatér amint elkapom hogy folytassuk a lépéseket. Köröttünk már igen sokan hasonlóképp tesznek. De a jó lát nem örökké való. Éles robbanás szakítja meg a hangulatot s hangos, távoli kiáltások míg a hallójáratok tisztulnak. Ütemes lépések zaja érkezik mikorra kitisztul a hallás. - Még is kinek képzeli magát?! Ki a fene maga?! - Jön az értelmes kérdéssorozat az egyik öltönyöstől ki erősnek érzi magát a helyzetben. Nem túl bölcs. De a kérdés egy része engem is foglalkoztatna. A fickó a kíváncsi felé fordul s kimért léptekkel vonul elébe. Pisztolyát előveszi s annak álla alá helyezve emeli feltekintetét. - A remény vagyok, a megoldás a fertő ellen ami ellepte a világunkat. - Válaszol nyugodt, kimért, csendes hangon mintha csupán neki szólna. - A falhoz, mindenkit megmotozni. - Adja ki az újabb parancsot. A fegyveresek szó nélkül engedelmeskednek és tessékelnek fel mindenkit a falhoz háttal, majd motozás következik. Fegyverek után kutatnak. Akivel végeznek azokat mind a kanapékre, ülőalkalmatosságokra tessékelnek, 2 fegyveres áll velük szemben, hogy ne csináljanak butaságot, míg a maradék a fennmaradt embereket ellenőrzni fegyverügyben. - Nos, tudják világunkat egy fertő mérgezi. Szeretett városunk vezetői pusztítóinkkal szövetkeztek. S a magunk fajta hazafiak már szinte ellenségként kezeltetnek. - Folytatja a körjáratát kezét háta mögött kulcsolva össze, így kémlelve az embereket. - Ha elül a por, majd megértik, megérti mindenki miért volt szükség erre. - lép oda egy nőhöz s szinte már sajnálkozón folytatja. - Most szörnyetegnek tekintenek, rémségnek, de nincs más út. Ha mindennek vége akkor majd hálásak lesznek, hogy voltak magunk fajták kik nem féltek bemocskolni kezüket. Kik cselekdtek mikor mások csak a csodát várták. - Eszelős hazafi, nincs kétség. A maga szemszögéből reálisak a szándékai, s sikerült pár bohócot is maga köré állítani. Ophilia szavai eljutnak hozzám, bár nem értem miért óv ennyire csecsebecséket, tudom, hogy nagy rajongója az ilyesminek, de nem érnek ezek annyit. - Erőszakkal nem megy itt semmire! - Bukik ki egy idős nőből, az egyik házigazda. Vélhetően a fiatal nőről akarta elterelni a figyelmét, sikerült. Elmosolyodik majd lassan megfordul. - Valóban? Hiszen az mindig mindent megold. - Jegyzi meg hűvösen, majd emeli a pisztolyt és dörren is egy lövés, az egyik falnál állót találja el úgy szív magasságban. Vér borítja a falat majd csuklik is össze a férfi némi hörgéssel karöltve. Sikolyok szakítják meg a viszonylagos csendet és mozgolódás. - Mit akarsz? - Rivallok rá magam is reflexből, sajnos egyébre nem futja lévén még mindig csupán halandó vagyok a szemükben. Persze többse kell a fickónak, rám emeli tekintetét. - Csupán egy kis adomány, hogy megvívjuk a csatát maguk helyett. - Persze a sokat látott idős nő rögtön rá kell kontrázzon. - Maga fajunk ellensége, nem kap egyetlen vasat sem! - A fickó nem áll meg, kimért lépteivel felém tart, arcára eszelős mosoly ül, nem néz a nőre, csak engem figyel. - Pedig én jó szívvel adok a vasamból... - Jegyzi meg amint közelebb ér és már lendül is a karja, hogy a pengéjét rántsa és egyenst döfje a hasfalamba. Szemeim kikeredve érzékelik a hideg vasat. Éles fájdalom száguld át a testemen. Ez bizony nem sima acél, jut el tudatomig amint letekintek. Fekete ingem hamar ragacsossá válik véremtől, a két katona mellettem azonnal rámfog, hogy a földre nyomjanak. Féltérdre kényszerítenek, hogy úgy ránthassan ki a pengét. Nem tagadom engem is meglepett. Egy pillanatra nézek csupán az angyalra. Ha lát a gondolatiamban akkor értheti orcámra kiült kérdéseket s a fájdalmat, ez bizony igazi, nem épp könnyen múló élvezet. Volt már benne részem nem egyszer. A legutóbb is ilyen fegyver okozta majdnem a vesztem, s a legbosszantóbb, a tudat, hogy gond nélkül végezhetnénk az elégg bagázzsal, de nem tehetem, lebuknánk azonnal, így egyelőre marad a féjdalmas színjáték. - Egész jól bírod fiam. - Jegyzi meg kissé térdét rogyasztva. - Sajnálatos, pedig hasznos volna egy ilyen a csapatba. De hát minden háborúnak vannak áldozatai. Innentől kezdve, minden nemleges válasz egy vágással közelebb juttat majd a véghez. Így hát újra megkérdem, hol rejtik az adományokat? Csupán anyagi javak, már épp elég vér folyt, feláldoznának még egy életet, hogy óvják a javaikat? - Tekint le rám miután felegyenesedett és tekint körbe is a többiekre. Valóban csupán javak, de az itt összegyűlt javak erősíthetik meg a város vadászait, őrzőit, anélkül bizony New York igencsak hátrányba kerül... Fogós kérdés, hogyan dönt majd az nép, 1 a sokért. Irónikus. Egyelőre még az égető fájdalommal küzdök mely a mellkasomat veti szét, nem kellemes érzés az angyalpenge általi vágások. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem az első eset, így már ismerem, de ettől még nem kedvelem... Egy kósza pillantást vetek a szőkeség felé, remélem nem tervez butaságot a kobakjában. Tán parányit láthatja is mozdulni fejem mellyel nemlegesen bólintok, egészen aprót, szinte észrevétlen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Szemöldökömet egy pillanatra összevonom, így tekintek a démonra. Fejemet is kissé félrehajtom, miközben hallgatom a mondatát. Visszaemlékszem azon időkre. Miként nőtt fel, miként viselt hadat számos háborúban.
- Sose akart hírnevet, csak egy csendes életet - felelem. De mindketten tudjuk, hogy voltak, kik tettek arról, hogy neve fennmaradjon. Csakhogy cselekedetei nem az övék voltak. Egy tiszta lélek ekként vált tisztátalanná. Egy nemes ekképp nem került soha a mennybe. Kihasználta testét, amíg győzelmet nem szerzett, mások kárára.
De hát az már mind a múlt, melyen kár is rágódni. Változtatni nem is lehetne rajta.
Letekintek a padlóra, majd pedig onnan újra fel rá. Sok választásunk nincs. Holott van, épp ő mondta. Mindig van választásunk.
- Mi tagadás, noha eléggé békés lénynek képzelem magam, ezt magam sem hittem volna. De ez csak azért lehet, mert nem tudod még, hogy mily veszélyt is jelent rád nézve egy angyal - legyen az akár én is. Démon még eddig nem járt jól azzal, ha egy angyalt közel engedett magához. És fordítva sem, de erről talán ne most ejtsünk szót. - Talán nem ártana tartanod a távolságot - olykor. Néha.
De nem teszi meg, ehelyett a táncparkettre ránt. Lépteimet képtelen vagyok teljes mértékben kontrollálni, így ha kissé meg is taposom, teljes véletlenségből teszem. Persze ez nem jelenti azt, hogy utólag nem tölt el kellemes érzéssel eme aprónyi elégtétel.
- Az nem igazán alku volt - jelentem ki kissé megrázva a fejemet. Mozdulataim kissé vontatottak, tanácstalanok, ezt érezheti annak ellenére is, hogy ő próbál vezetni. - Inkább egy fogadás, és mint tudod a kettő köszönő viszonyba sincs egymással - mosolygok rá hitetlenkedve. Egyszerűen hihetetlen számomra, miként tudja csűrni-csavarni a dolgokat.
- Vagy csak előre vágok a sorba - vonom meg a vállamat karja érintése alatt. - Egyáltalán nem. Kényelmetlen számomra a helyzet, melybe belekényszerítesz - s ezt érezheti is. Izmaim feszültek, képtelen vagyok elengedni magamat, noha próbálok nem úgy mozogni, mint egy darab pálcikat. Nehezemre esik. Ismeretlen számomra a szituáció, de az elkövetkező események sem segítenek ebben.
A lift ajtaja újra nyílik, hallom a csengő hangját, majd pedig egy kattanást. Fejemet már későn fordítom abba az irányba. A detonáció hirtelen robban, visszhangot teremtve az apró teren. Dobbhártyám, mintha beszakadna, elengedve Dont tapasztom be fülemet, görnyedek meg némileg. Cseng a fülem, semmit sem hallok, fájdalmasan kiáltok fel. Mintha távoli univerzumból érzékelném az ablakok betörését, a falhoz csapdó testeket. A padlót nézem magam előtt, de a hallásom mit sem akar javulni. Cseng minden, a szavak, minden… tompák de egyszere mégis élesek.
Mire újra felnézek két fegyveres közelít felénk, körülöttem emberek fekszenek le önszántukból, köztük Don is. Tétován követem őt, nem esik nehezemre eljátszani az ijedt lány szerepét. Amíg…
A füst csípős szaga megcsapja az orromat, a csengő hang egyre jobban tompul.
Félig feltekintve látom, ahogy egy férfi válik ki a füstből, hátra tett kézzel sétálgat és… A tárgyakat nézi. Mély levegőt veszek, igyekszem magam megnyugtatni. Oldalra fordítva fejemet tekintek a démonra.
~Nem vihetnek el semmit…~
Nem vihetik el, amiért jöttünk…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Who we are »
Vitába ezúttal nem torkollunk, legalább is egyelőre nem úgy néz ki, de valóban, gyermeteg még az este... Egyetértőn bólintok a harcosokkal kapcsolatban. - Néhány név marad fenn csupán az utókornak. Achilleus is ezt vágyta, az örök létet. Megkapta. - Mosolyodom el sokat mondón, az alku megköttetett, és végre is hajtatott. Még ma is zengik nevét. - Nem, valóban nem. De nincs választásuk. Ahogy nekünk sincs. Gondoltad volna, hogy egyszer majd egy démonnal lejtesz táncot? - Humorizálom el, de azért látható a mögöttes tartalom. Valóban elég nyakatekert egy világban élünk. Galád mód vonom meg jobb vállam és közelítek hozzá állammal, "Ilyen ez" kifejezéssel reagálva az imént elejtett közhelyekre. Aztán elérünk a szenthármashoz. Érkeznek ellenkező szavai, de az események gyors ütemre váltanak és hirtelen perdülve érkezünk meg a táncparkettre immáron egymással szemben. Természetesen nem rest éles sarokkal megáldott cipőjét lábamba mélyeszteni. Orcámon apró jele megcsillan persze, hadd legyen csak boldog vele. A végeredmény végül csak elérkezik. - "Az elsőként partot érő a győztes" - Idézem a hajón elhangzottakat. Közben lassú táncot járunk a háttérben szóló dallamra. - A győztes én voltam, a kérésem pedig egy tánc volt. S lám most itt volnánk. Tehát lényegében éppen most hajtom be az alkut. - Kacsintok röviden aztán mosolyom szélesebbre húzódik amint meghallom szavait. - Szerintem ahhoz nem ártana sorszámot tépned. - Nevetek is röviden, jó kedélyűen. Majd parányit hajolok közelebb s úgy folytatom némileg halkabban. - De azért ne tagadd, hogy ínyedre van. - Toldom meg egy parány kacsintással. S közben köröttünk mások is kedvet kapnak a mulatáshoz. Néhány páros csatlakozik hát a tánchoz. Aztán újabbat csendül a lift ajtaja. A kedves leány rendre megy is, hogy szívélyes mosolyával üdvözölje az érkezőket. De nem várt meglepetés fogadja. Robajló robbanás szakítja ki az ajtót eltaszítva a lányt még az előtt, hogy egyáltalán odaért volna. A közelben tartózkodók mind a falnak, padlónak csapódnak a lökéstől. Akik beljebb tartózkodnak, úgy mint mi is, reflexből óvva magukat közelednek a padlóhoz. Szitok szavak és sikolyok szakadnak fel. De csak, hogy ne unatkozzunk az ajtó robbanásával egyetemben az ablakok közül 4 szintén beszakad ahogy feketébe öltözött maszkos alakok vágódnak be rajta ütemes tempóban. Automata fegyvereik roppannak egyet, fokozva a káoszt és jelezve a komolyságot. Nagyszerű pszichológiai hatás. Meg is van az eredménye. - Földre! Mindenki a Földre! Senki sem mozdul! - Dübörögnek a szavak a maszkok mögül, persze hát a riadt népek teljesítik is engedelmesen a rájuk fegyvert szegezők szívélyes kérését. Tekintetem Ophiliara siklik egy pillanatra. Halandóként vagyunk itt, nem árulhatjuk el magunkat, remélem ezt Ő maga is letisztázza magában. Parányit bólintok felé miközben eleget teszek a kérésnek magam is. A lift ajtó pora lassan ülepszik. A füstből 2 maszkos lép ki ugyancsak fegyvert szegezve, határozott parancsot adva rá, hogy senki se mozduljon. Végül még egy alak bontakozik ki a lift irányából. Érdes hangja megzavarja a pár pillanatra kialakult csendet. - Kopp Kopp. Remélem nem zavartuk meg a mulatságot. - Lépdel be kényelmesen a középkorú férfi. Tar fején hegek díszelegnek, csak úgy mint arcának jobb felét, csúnya vágás lehetett. Egyszerű, fekete katonai mellényt visel, pisztolya combjára erősítve, s míg valami díszeleg rajta, egy rövidkard méretű penge is pihen mellkasán keresztbe szíjjazva. - Úgy hallottuk adományozó kedvében van a város színe java. - Jár körbe lassan, szemlélve a falra aggatott vagy épp asztalra helyezett méregdrága tárgyakat, kezet háta mögött összefonva mint pedagógus a múzeumban. - Ez nagyszerű, igazán nagylelkű. Mi magunk is a rászoruló kisebbség volnánk. Igazán értékeljük, hogy ránk is gondolnak. - Magyaráz még jártában. Nem láttam még a fickót, járatom a kobakom, de eddig nem volt hozzá szerencsém.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 27, 2019 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Habár kezeimet védekezőleg tettem fel, végül kérdéses tartássá alakul át. Csukloimát megtöröm, tenyereimet a plafon irányába fordítom, így vonom meg a vállamat. Mégis ki tudja? Valóban így lenne?
- Mindennek megvan a maga ideje és helye - felelem, hiszen társaságunk már elment. A magunk módján lehetünk őszinték egymáshoz. Ajkaimat csenevészen húzom el az egyik irányba. Viszont korai még az este, még megeshet, hogy vitatkozni fogok vele.
Még akkor is, ha el akarom ezt engedni és nem kívánok senkinek sem érvelni semmiről. Előbb-utóbb mindenki belefárad ebbe. Még én is.
- Valahol ez igazságtalan, nem gondolod? Ők, azok kik vérüket adják, és ők azok, akik a legvégén nem lesznek megbecsülve - húzom össze enyhén szemeimet. A kérdés csak költői, valódi választ nem várok rá. Ez egy olyan örök igazság, mely végigkísérte az emberiséget. Én pontosan tudom, hisz láttam. Ő is tudja, ő tapasztalta ezt. Valahol hasonlítunk egymásra, annyi különbséggel, hogy amíg én mindent láttam, ő mindent tapasztalt. Tökéletesen ki tudnánk egymást egészíteni… - Különös, hogy New York nyitott a tengeren túlra is. Nehezen nyitott saját kontinensén belül is. A vadászok… Nem épp barátságos népség - húzom el a számat, mint akinek volt már szerecséje párral.
Sajnos volt. De ez rég volt, amit akartunk megszereztünk tőlük. A magot. Amit elzártam és ezzel meg is érkeztem ahhoz, amiért itt is vagyok. Hjaj, csak egy pillanatra akartam kiszakadni ebből. Talán majd egyszer sikerülni fog. Vagy nem, akkor meg már ugyan mindegy lesz.
Úgy tűnik van még valami, amiben egyet értünk.
- A megoldást még ha tudjuk sem fogjuk nekik elárulni - jutok mégis erre a következtetésre. Várjuk, kíváncsiak vagyunk, hogy mit tudhatnak, de saját tudásunk nem adnánk át számukra. Nem, mert veszélyes lenne a kezükbe. A bizalmatlanság az, mi mindkettőnket jellemez a mai világban.
Köszönetképpen hajtom meg a fejem előtte, hogy nem akarna belefolyni jobban a témában. Még akkor is, ha két perccel később visszasírom ezt. Inkább folytunk volna bele a véget nem érő vitába, mint…
- Tényleg, kiszúrod a szemem közhelyekkel és tőszavakkal? Máskor úgy csűröd-csavarod őket, hogy még egy költő is megirigyelhetné - tekintek rá hitetlenkedve. Tudja, hogy mennyire szomjazok a tudásra, hogy tudjak mindent, erre meg itt kéreti magát. Ajkamba harapva rázom meg inkább a fejemet.
- Hidd el, nem fogok táncolni - rázom meg a fejemet nevetve, lépnék el mellette, még akkor is ha folytatja. Ölelő karja mégis váratlanul ér. Egy pillanatra kifut minden vér az arcomból, miközben feltekintek rá. - Embereket győztél meg, nem angyalokat… - javítom ki, csak hogy tudja, hogy mi is a bökkenő ebben a szituá…
Hirtelen mozdul, ajkamon meg halk sikkantás csúszik csak ki. Belekapaszkodok karjába, lábammal igyekszem nem megbicsaklani, de azért remélem sarkammal sikerül a lábára taposnom.
Amilyen hirtelen indultunk meg úgy állunk is meg. Hitetlenkedve és szapora légzéssel tekintek fel rá, némileg dacosan. Mégis engedem, hogy keze derekamra simuljon, másik kezemet pedig kezei közé fogja.
- Nem kötöttem veled alkut - rázom meg a fejemet, végül csak mosoly kerül az arcomra. - Úgy levakarnám ezt a mosolyt az arcodról. El sem hiszed, hogy mennyire idegesítő - tudatom vele, miközben lassan kezd el vezetni. Óvatos, bizalmatlan léptekkel követem. Mégha ő nem is, nekem olykor muszáj lepillantanom, hogy lássam merre is lépek. Mégis újra és újra a jégkék szemeibe fúrom tekintetem. Újra feljönnek bennem a kérdések, melyekkel mindig is bombázom. Szólásra is nyitom számat, ám hangok nem jönnek ki. Inkább csak elnevetem magam...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7