Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Upper East Side •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Upper East Side VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 12:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


The Devil within

@Lailah && Saraquiel  


f707c114323dc7f796664aab3fb21c66ca144fe6.gifv

A lágyan csobbanó szurokszínű víz a Hold sápadt fényében újra és újra nekicsapódott a lépcsősor repedező kövezetének, minden alkalommal kimosva a morzsálódó apró kavicsos iszapmaradékot. A korábban távolban fürdőző kicsiny szárnyas körül fodrozódó víz tükrözte csak annak apró szárnysuhogását, karmos lábainak kapálózó mozdulatait. A smaragdzöld nyakú madár felhagyva a távolsággal, lassan, óvatos mozdulatokkal közelítette meg az angyalt, aki legalább húsz perce, mozdulatlanul ülve figyelte őt, s csak annyira libbent tova a keze a szelek lágy dallamára, hogy a kezében, ujjai közt rejlő kenyér darabkáit a vízbe szórja. Nem érkezett rég a városba, és ameddig a lélek nem talált ideiglenesen gazdára, nem akarta volna háborgatni őt, s azzal pedig elűzve abból a biztonságból, melyre vágyott. Saraquiel létezésének esszenciáját a rábízott lélek adta, amely immár, százhatodik éve az ő oltalma alatt állt. Többé kevésbé, mert Sara kezdte feladni a reményt, hogy valaha is huzamosabb ideig képes lesz épségben, egészségben megtartani a halandóba költöző ringó-reszkető lelket. A védencei sorra hagytak fel földi létükkel, az angyal pedig minden ilyen alkalommal megtört kissé, hagyta, hogy az emberi tulajdonságok, érzelmek magukkal ragadják őt, és noha Meatballnak és Micahnak is szüksége lett volna rá, nem hagyhatta csak úgy magára a vándorló, egyesek szerint csupán huszonegy grammnyi testetlen lelket.
Ahogy a madár lecsapott az első falatra, Sara lehunyt pilláin túl koncentrált a férfire, akiben az élni akarás, a romlottság gyalázatos mételye sejlett fel, és csak nagysokára találta meg azt a valakit, akit elrejtett az az álca, az a hideg és rideg fal, amit maga köré épített. Henry sem volt más, mint a többi esendő földi alak, tele gyermeki reményekkel, kíváncsisággal, szeretetéhséggel, s olyan vágyakkal, amik egytől egyig csakis a földiekre volt jellemző. Család, gyermekáldás, a szerelem utáni olthatatlan vágy, amit eltorzított a testiség, az, hogy ő bárkit, bármikor megkaphatott volna hamis szavakkal, olyan ígéretekkel, amiket valójában sosem gondolt komolyan. Az angyal mégis elkapta azt az aprócska lángot, amely a jóságban fürdőzött odabent, narancsos vörösségben izzó őrláng volt csupán, lágyan ringó tűzpetty csak. Sara magára hagyta a madarat, hogy amaz az átvizesedő foszló ételt ragadozó módjára habzsolja, hogy percekkel később, néma léptekkel szelje a sötétségben úszó utcák sorait, hallgatva a megérzéseire, hallgatva arra az örömmámorban úszó, vágytól átitatott gondolatokra, amely Henry felől érkezett el hozzá. Izgatottság, fösvénység, a szex ígérete tapadt Saraquiel pórusaira, amit ha akart volna sem tudott volna lemosni és eltüntetni magáról. Minden gondolatot igyekezett elűzni a gondolataiból, s csak arra koncentrálni, ami lényeges volt, megszaporázó léptekkel vágott át utcákon és amikor a ház lépcsőházában szaladt fel a lépcsősorokon, már nem is titkolta jöttének okát, megmenteni azt, aki bűnös kárhozatra ítéltetett, s aki újra lecsapni készült volna. Mert látta, mit rejtett a külső.
A nyitott ajtón kiszűrődő fények nem rejtették el előle az eszméletlen testet, a bőrdzseki neszező susogása, a szőke fürtök eleinte nem azt ígérték, amivel aztán Saraquielnek szembe kellett néznie. A kék szemek űzötté, óvatossá váltak, ahogy szembefordult vele a nő, pillantása a kemény, mégis nőies vonásokon nyugodott és járta be ismételten az az arcot, amit évtizedekkel ezelőtt látott utoljára, és akit azóta is vágyott látni, de nem ilyen körülmények között. Talán a döbbenet lett rajta annyira úrrá, hogy hagyta Lailah szavait leülepedni és hagyta azt is, hogy a nem teljesen barátságos szavakkal illessék őt, de kényszerített nyugalommal az arcán sóhajtott fel hosszan, előbb balra, aztán jobbra elnézve a folyosón. Ha nem is invitálták be, Sara vette a bátorságot erre, és a lakásba lépve maga mögött behúzta az ajtót a biztonság kedvéért, a kulccsal viszont nem szórakozott.
- Saraquiel. Nem lep meg, hogy nem emlékszel, vagy nem akarsz rám emlékezni. Nem volt túl jó az elválásunk, Lailah - hátát a mögötte feszülő ajtó lapjának döntötte. - De ha nem is szeretnéd felidézni, mindketten ismerjük Micaht. Az ő neve talán nem lesz annyira ismeretlen számodra - húzta el a száját bocsánatkérően, hogy fel kellett hoznia a férfit, és mielőtt még elharapódzott volna kettejük közt a hangulat, feltette megadón a kezeit a levegőbe, jelezve, hogy nem volt nála fegyver. Pontosabban... nem volt szándéka önmagát megmenteni, ugyanakkor a halandót igen.
- Szeretném megnézni, hogy Arthur Brooks jól van-e.. - kezdett bele halkan, elindulva az eszméletlen felé, miközben fél szemét le nem vette Lailahról. - A mai napig gyászolja a szüleit, akiket összesen hat éves korában veszített el, amikor még az emberek életét nem változtatta meg mindaz, ami történt - a hangja csendes volt és lágy. - Egyszerű balesetnek tűnt, ahol a vizsgálatok elektronikai hibát mutattak ki az autónál, csak tudod.. később kiderült, hogy az apa már évek óta mély depresszióban szenvedett, és a kilátástalanságból csak úgy volt képes szabadulni, ha eldobja nem csak a saját életét, de a családjáét is... A feleségét is magával rántotta.. pontosabban az a tehervonat, aminek az útjába álltak mit sem törődve a villanó lámpák fényével vagy a sorompóval... Arthurt az utolsó pillanatban Jenny Hastings mentette ki - ha nem akadályozták meg a tervében, akkor lassan guggolt le a férfihez, hogy az ujjai rácsússzanak a nyakának ívére, kitapintva a pulzust. Nem kellett volna megtennie, de csak így tudott a férfi és az egykori angyal közé keveredni. - Miért mindig a halál jelenti azt a menekvést, ami mellett lenne más út? Más lehetőség. Lailah... miért a halált választják az emberek? Miért könnyebb eldobniuk mindent, ami fontos.. miért nem képesek küzdeni? - nem volt hangos, nem akarta magára irányítani azt a túlzó figyelmet, amit valószínűleg most magáénak tudhatott.. de szerette volna, ha Lailah beszél. - Te még mindig küzdesz... ugye? - pillantott végre Arthurról a bukott angyalra, érdeklődése és kíváncsisága pedig valós volt és őszinte.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


well, this is a surprise
────────────── ──────────────
@Saraquiel - 640 -  szemöldökemelgetés
Lustán, csupán a szemem sarkából pillantok a férfira, aki pont úgy kortyolja a jég nélküli whiskey-t és közben legelteti rajtam leplezetlenül a szemeit, mintha a világon semmi gondja nem lenne. Persze nincs is; egyelőre, bár a csapdámba pont olyan vakon sétált bele, ahogy azt vártam is. A lehető legtermészetesebben rívok ki a körülményekhez képes már-már puccosnak nevezhető bár környezetéből a bőrdzsekimmel és a koptatott farmerommal, de tudtam, hogy erre bukik: annak az embernek is ilyen stílusban öltözködik a lánya, aki miatt itt vagyok. Nos, addig legalábbis biztosan így öltözködött, amíg delikvensünk le nem itatta egy helyi kocsmában, hogy aztán a saját javára fordítsa a helyzetet.
EZ az egész persze nem lenne több egy mindennapos szerencsétlen esetnél, amire mindenki magasról tojik, csakhogy ez a kedves úriember sajnos a rossz ember lányával szemben nyomta fullba a kretént, aztán arra vetemedett, hogy eltüntesse a nyomokat. Vagy legalábbis megpróbálja. Ez a rossz ember pedig sajnos hallotta, hogy a városban vagyok.
- Nem lenne kellemesebb egy csendes helyen meginni még egyet? – A suttogás a fülembe akár csábító is lehetne, ha alkalmazni akarnám az „aki másnak vermet ás” elvét, de kettőnk közül csak én tudom, hogy ki irányítja a szituációt valójában. Ezt tökéletesen példázza a bőrdzseki alá hezitálás nélkül, pofátlanul bekúszó tenyér is. – Akad még ebből a fagyasztómban – bök a vodkám felé az állával.
- Úgy nézek ki, mint aki gondolkodás nélkül felmegy egy idegen lakására? – lötykölöm meg az átlátszó italt a pohár alján. Nem nézek rá, de a szám sarkában ülő mosoly mindent elárul számára, amit tudni szeretne.
- Henry vagyok.
A mosolyom kiszélesedik; felhajtom az italt, majd egy kecses mozdulattal szembe fordulok vele a bárszéken, felé nyújtva a jobb tenyerem. – Barbara – mutatkozom be, és ugyanúgy hazudok, mint ő.
- Hívhatlak Barbie-nak? – duruzsolja közelebb hajolva, miközben meleg ujjait az enyémek köré kulcsolja, én pedig úgy kuncogok a förtelmes szövegén, mintha egy kicsit is eredeti lenne.
Elégedett arckifejezéssel segít le a bárszékről, miközben a csapos felé csúsztat némi készpénzt. Tudom, hogy a lakása csupán néhány saroknyira van innen, ezért hagyom, hogy végig a derekamnál fogva húzzon magához, miközben undorító dolgokat súg a fülembe, így ugyanis eszébe sem fog jutni a szükségesnél hamarabb rám mozdulni, hogy nyílt terepre kelljen vinnem a dolgokat. Nem lett volna szerencsés ezzel kezdeni a pályafutásomat New Yorkban.
A játék egészen a társasház második emeletéig folytatódik, amikor is végre elenged, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Senki nincs a folyosón, a szerencse az én oldalamon áll – ha humoros akarnék lenni, azt mondanám, Atyám figyeli a lépteimet, pedig már csaknem száz éve elengedte a kezem, jóval azelőtt, hogy eltűnt volna. A szerencse reálisabbnak tűnik, de a legkevésbé sem Henry számára: ahogy csábító vigyorral az arcán megfordul, hogy beinvitáljon, én is csábító mosollyal az arcomon ütök erőteljesen felfelé az állcsúcsára, aminek – és egyszerű halandó létének – köszönhetően azonnal elájul.
A hóna alá nyúlva tartom meg még estében, mielőtt nagy hangzavart csinálna és előcsalogatná a szomszédokat, majd egyik kezemet kiszabadítom, hogy lenyomhassam mögötte a kilincset. Újra meg kell állapítanom, milyen határozottan a munkám előnyére válik, hogy a fizikai erőmet nem veszítettem el teljes egészében, miközben bevonszolom a férfi testét a lakásba, egészen a nappaliig. A szőnyeg közepén hagyom leesni, és mivel egyelőre nem kell számolnom azzal, hogy magához tér, felegyenesedem, készen arra, hogy visszamenjek becsukni az ajtót.
Ekkor kezd el bizseregni a tarkóm, amiből rögtön tudom, hogy figyelnek.
Félig-meddig kíváncsian fordulok meg, de az igazi meglepetés csak akkor jön, amikor megpillantom az ajtóban álló alakot és néhány másodperc alatt eszembe jut, honnan ismerős. Az a fafejű Micah mutatott be minket egymásnak, amikor az Egyesült Államokba kerültem; vagyis inkább engem mutatott be neki, mint határozottan nem követendő példát.
- Nocsak, ezt nevezem meglepetésnek – vonom fel a szemöldököm, majd halvány mosollyal összefonom magam előtt a karom. Rohadtul érdekelne, mit keres éppen itt, de egyelőre nem teszem fel az egyértelmű kérdést. – Ne haragudj, de nem biztos, hogy emlékszem a nevedre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Upper East Side VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
339
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
A hangok eltompulnak körülöttem, már nem hallom az angyal hangját sem, csupán ismerős túnosáról tudom megállapítani, hogy hozzá tartozik. Beszél ugyan tompán, de hogy mit azt képtelen vagyok kivenni. Sötétség. Sötétség mindenfelé, villám cikázik az égen megtörve a fénytelenséget s megvilágítva  megannyi szárnyas rémet. Köröttem keringenek. Lucifer küldöttei, fenyegetőn köröznek. Hasztalan, erőtlenül ugyan, de dacosan térdelek a fekete homokban. Figyelem őket, ezúttal a végtelen mező a börtönöm, nem a betonfal és a vasrács. A testem közben dologra kél, hála az angyali erőnek bizonyosan gyorsabb lesz majd a gyógyulás mint a legutóbbi esetnél. Az sincs kizárva, hogy anélkül az enyészetbe vesztem volna... ki tudja. De azért ennyi még nem végez egy Lovassal, nemde? Egy kis pihi és minden rendben... Majd azért emlékeztetem magam, hogy köszönjem meg a szőkeségnek. Egyszer. A koromsötétségben valami fényt pillantok meg, ruhája perdül ahogy tánclépésekkel fordul egyet, orcáján mosoly mely derűt hoz a sötétségbe. Ó igen, jó is, hogy eszembe jut, a tánccal még mindig lóg nekem! Ezt feljegyzem. Aztán a kép száll is tova, marad a sötétség és a köröző rémek. Otthon édes otthon. A mi álmaink inkább rántanak a végtelen mélységbe mint sem idilli tökéletességek. Ez is a szenvedésünk része, idővel már szinte rutinná válik.
Az idős nő hallgatja az angyalt figyelmesen, gondolatai cikáznak, próbálja összerakni a kirakós darabkákat.
A sötétségben némán térdelek, a föld lassan szippant be, lefelé próbál húzni mint futóhomok mely évezredeken át próbálja áldozatát a mélybe húzni, nem sieti el. Aztán hirtelen a távolból élesen kopogó léptek törik meg gondolataim, karmok. A sötétségbe meredek a vélt irányba mely felől a lábak zaját hallom, pokolkutyák, gondolom én...
Léptek zaja töri meg a rövid csevejt. Felfegyverkezett férfiak érkeznek, kissé tán megkésve, de végül is jobb később mint soha nemde? A nő miután felsegítik az angyalra tekint. Pár pillantnyi csend majd szóra nyitja ajkait. - Egy démon volt a támadónk, bejutott valahogy. Mr. Don mentett meg minket, de súlyosan megsérült. Ms. Page is megsérült. John, vigyék őket a kocsimhoz és vigyék oda ahova Ms. Page óhajtja. Tegye amit mond. Ha végzett térjen vissza. - Tekint végül Ophiliara s parányit bólint felé, így tán a leg hihetőbb történet. A parancsot kiadta, a férfiak összenéznek de a John ként ismert férint kérdés nélkül bólint. - Értettem asszonyom. Ti ketten, emeljétek, irány a másik lift és le a garázs szintre. - hajta végre és adja ki maga is a parancsot, ezek a férfiak nem voltak ott a rendezvényen, idő kellett mire közbe tudtak lépni, a vén asszony nem bíz semmit a véletlenre. Tetszik, pontosabban teszenek ha magamnál lennék.
Két katona engem nyalábol a harmadik, John, pedig Ophiliát várja, amennyiben másként nem rendelkezik úgy elindulnak lefelé a liftel egyenesen a garázs szintre ahol egy fekete masszín Ford pickup várja őket. Azzal indulnak majd oda ahova a lány akarja. Természetesen Én a hátsó ülésre kerülök a két fickó által. Hülye egy helyzet, de ez van. Azt hiszem lógunk eggyel az öreglánynak...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
777
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Biztos hely? Majd ha kicsit jobban lesz, akkor elviszem. De én is kimerültem. A sötétség ereje ide, vagy oda, halványak már az erőink. Megfakultak, nem olyan mint régen. A gyógyítás a telekinézis, a térhajlítás, mind, mind kivett az erőmből. Hogy el tudjam vinni, ahhoz időre van szükségem. Addig pedig úgy néz ki, hogy itt ragadtunk. A lift tönkre ment, legfeljebb a lépcsőt választhatnánk. Kérdés, hogy mennyi idő után mernek lejönni, vagy egyáltalán szólni bárkinek.
S kérdés, hogy vannak-e még csatlósai a démonunknak. Mennyi idő után fogják őt keresni? Nem kellett volna csak úgy megölnöm… Bele kellett volna jobban néznem a fejébe. Ez a tudatlanság… Ez teljesen megőrjít.
De végül minden sebét lefedtem gyógyító erőmmel, az idős hölgy pedig végigasszisztálta csendesen. Természetes, hogy vannak kérdései.
- Köszönöm, Asszonyom - mosolygok rá kedvesen, majd lenézek a saját tollaimra, szárnyamra. - Angyaltoll - húzom el számat kissé, majd elmosolyodok. Könnyedén húzom hátam mögé őket, majd rejtem el hátamba. Egy kicsit megborzongok. Szokatlan, főleg annak, ki egész életében nyitott szárnyakkal járt-kelt.
- A sötét füst, mi ellepte a várost… Sokkal több volt ennél. A menny és a pokol bezárta kapuit, kivetett magából mindent, de ezt biztosan tudják. A vadászok tudják, hemzsegnek az utcán a pokolkutyák és az impek. A démonoknak szükség van az emberekre, gazdatestekre. S úgy tűnik, hogy nem mindegyik akarja, hogy életben is maradjanak, inkább kihasználja az adott alkalmat - próbálom megmagyarázni a ma történteket. Még számomra is zavaros, hiszen ez…
De hát démonokról beszélünk. Még ha az egyikük, az itt fekvő meg is értette, hogy szükség van az emberekre és meg akarja menteni őket, nem mindegyik ilyen. Találkoztam Beliallal. Tudom, hogy nem csak ez a fajta létezik.
- Meg. Az angyalpenge… - tekintek vissza a tőrre, mely ott hever, fekete vértől ázattan a fal tövébe. - Veszélyes egyaránt a démonokra, de ránk angyalokra is - tekintek vissza az idős hölgyre. Nem akarok neki hazudni. Túl sok hazugság hagyta el már el az ajkam. Szentségtelen.
- San Franciscoból jöttem. Még pár hónappal ezelőtt a vadászokkal tárgyalni. S ami azt illető, ő sem hazudott, tényleg a Sejknek dolgozik. Keresi miként lehet harcolni azzal, mivel szemben állunk. Maguk a város védelmét akarják, ő egy kicsit… nagyobb védelmet. Ő démon én angyal. Különös a világunk, de mióta nincs Atyánk jelen össze kell fognunk - legalább is Amara ellen. Legalább is neki. - A toll, amiért jöttem. Egy egyszerű nádtollnak tűnik, a dolgozóba van. Kérem ne engedje, hogy elvegyem. Sajnos munkálkodik bennem egy kis gonosz, mi nem éppen akarja, hogy a mostani őrület végetérjen - sóhajtom el magamat őszintén. Lábdobogás csapja meg fülemet a lépcsőház irányából.
Pár férfi az emeletről töri be az ajtót, mindannyian valami fegyvert fognak… Mégis döbbenten állnak meg a közelünkbe, látva, hogy túl sok baj nincs. Igaz a sejk testőre eszméletlenül fekszik - de lélegzik.
- Mi történt? - kérdezik döbbenten. Egy ember az idős hölgyet karolják fel, egy másik nekem nyújtja karját. Ketten pedig Dont nyalábolják fel, azzal a céllal, hogy visszavigyék a lakásba.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
339
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
Deja vu, az égető fájdalom lüktet bennem, mindenhol érzem terjedni. A halandók ezt azt hiszem másként élik meg. A normál fegyverek okozta sebeket érezzük ugyan, de nincs rá olyan hatása mint rájuk. De mikor ez a szent fém hasítja testünk, az egészen más. Oly kínzó fájdalom mint mikor izzó acélt döfnek keresztül a húson majd sóval s ctirommal hintik meg, hogy fokozzák a hatást. Igen, nagyjából ehhez lehet hasonlatos mikor a szent írinti a szentségtelent. Kényszerű nevetés törne fel belőlem, de csak amolyan köhécselés lesz belőle. Csupán ennyire futja reagálásként a tüdőmmel és a dohányzással kapcsolatban. Kicsit pihenő módra kapcsolom magam, így nem nagyon fogom fel mi történik körülöttem. De a tudatom tusztában van a veszéllyel, pontosabban azzal, hogy még nem múlt el. - Alvás, biztos hely. - Motyogom halkan, tompán, alig hallhatón. S ez is a terv, kis pihi aztán irány valahova ahol meghúzhatom magam és az álomvilágban helyreállíthatom a sebeim. Közben serényen ténykedik köröttem mit én csak részlegesen fogok fel. Idegen hang, tompán hallani. Majd egy mondat Most már aludhatsz hát nem kell kétszer mondani az biztos. S valamivel jobb is, bármit is csinált, jó hatást keltett. Az idős nő segítő kezet nyújt, már amiben tud. Miután a művelet végére érnek az asszony értetlenül néz a lányra. - Bár nem egészen értem, de legyen hát. S miféle toll ez? - Kérdez vissza ha már így belekezdtek, majd fejét értelenól csóválva néz le rám aztán vissza a szőke angyalra. - Hogyan lehetséges ez? Mindig is tudtam, hogy köztünk járnak, de még is... hogyan? Miért? Miért most? - Érkeznek a kérédések, valóban érthetelen a számára az egész hiszen épp az imént látott egy angyalt és egy démont küzdeni egy fajtájukbélivel s látszólag az Ő oldalukon mindezt. - Megmarad? - Kérdi még rám nézve, őszintén érdeklődve. - Udvarias, kellemes társaságként ismertem meg, Amir Sejk testőre és kísérője. S ezek szerint maga sem San Fransiscoi lány, ha jól sejtem. Kik maguk pontosan? - Tekint végül vissza a zöldesbarna szemekbe szelíden, megértőn, s egyszerre őszinte érdeklődéssel. A kezdei sokkon látszólag hamar túltette magát, gazdag idős nő létére bizonyára sokat látott, nem a fenhéjjázó fajtából való mint látszik.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
777
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
- Ne… - suttogom halkan, arcát tenyerembe simítva simítok rajta végig. - Ne aludj, bármit csak azt ne, nem szabad - mondom halkan, szokatlan nyugodt hangon. Holott legbelül nem vagyok az. Vihar tombol lelketlen porhüvelyembe. Az elvesztésének a gondolata megrészegít, szédülök tőle. Nem. Hiszen ő a Pusztítás, ennyitől nem hallhat meg. Nem, mert gyorsan kell cselekednem. Vére kezemre tapad, feketesége rám szárad, most mégsem tudok mit tenni.
Azonban ha most elalszik, ennyi sérüléssel. Hogyan lehet még most is ennyire gondtalan? Ennyire… Fejemet megrázom, nem ezzel kell foglalkoznom. Homlokomra simítom a kezemet, majd hátra a hajamat, hogy ne lógjon a szemembe. Feketévé válik minden körülöttem, az olajos vére terjeng. Eljutok a hátsebéhez, sikert érek el, még ha nem is látom miként gyógyul a sebe, érzékelem, ahogy tekintete még a lezárt szemhéjai mögül is ide-oda cikáznak.
Óvatosan lapogatom testét, keresve bármit, amivel meggyújthatnék egy tollat, vagy épp kettőt. Talán nem is fog rá emlékezni. Nem alszik, s nemcsak a tekintetéből látom, erőtlanul szólal meg. Mégsem értem…
- A penge átszúrta a tüdődet - vonom össze a szemöldökömet, teljesen értetlenül. - Ha most rágyújtasz az többet árt, még ha démoni is a tested - rázom meg a fejemet. Semmi logika nincs abban, amit…
Bingó.
Egy doboz gyufa. Remegő kezekkel nyitom ki és veszek ki egy szálat. Vennék ki, de kiesik a kezemből, a földre. Kettőnk közé. Gyorsan felkapok egyet, ám képtelen vagyok meggyújtani. Annyira remegek… De miért? Hasonló reakciót még soha, semmi sem váltott ki.
Nem, Ophilia, most koncetnrálnod kell.
S ahogy ezt kigondolom, fény lobban mellettem. Halkan, ijedten sikkantok egyet, kissé megugorva helyemről. Ijedten és kapkodó levegővel tekintek fel az öreg hölgyre. Tekintetét nézem, hogy mennyire is bízhatok meg benne, bízhatunk meg.
- Csak arra kérem, hogy bármit is lát ma itt, soha, senkinek ne mondja el… - majd a szárnyamhoz nyúlok. Két tollat tépek ki belőle. Apró, szúró érzést vált ki, de nem foglalkozom vele. Rosszabb is esett már velem. - És kérem tartsa a lángot, Hölgyem - tekintek rá, majd az egyik fekete tollat felé tartom. Másik kezemet pedig a gyújtó alá. Különös dolgot láthat: hirtelen lobban fel a toll, majd apró csillámló hamuvá válva hull a kezemre. Két tenyeremen dözsölöm szét, majd pedig óvatosan húzom végig a kezemet Don mellkasán, a hasán, ahol a komolyabb szúrás érte. Oda nem volt elég olajam. De ez még kevés. Feltartom a másik tollat is és azt is meggyújtom. Majd bekenem vele a maradék sebeit, a combján, a mellkasán még. A hátára is jut egy apró.
- Most már aludhatsz… - jelentem ki mélyről jövő sóhaj kíséretébe. Tekintetemmel a penge irányába tekintek. Nagyot nyelve rázom meg a fejemet és inkább az idős hölgy felé fordulok.
- Köszönöm, asszonyom - mosolygok rá szelíden és kedvesen. Mindenféle ártó szándék nélkül. - Bizonyára nehéz lehetett önnek és… öhm… - harapok bele alsó ajkamba, szemeimmel a földre pillantok. - Megtenne még valamit? Ha itt is maradunk, amíg felkel, de nem éppen… lennék önmagam… Megmondaná neki, hogy Toth tollát keresem? Fent van a lakásba, ez az, amiért jöttem valójában? - valakinek tudnia kell róla. Valakinek, aki megállíthat. Nem szerezhetem meg. Nem, amíg Amara sötétsége fogságban. Nem tudom, hogy mennyi időt kaptam ezúttal. Mennyi idegi leszek önmagam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
339
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 7:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
Az események így is elég gyorsan peregtek, nos akkor most fénysebességre váltottak. A döntést hamar kell meghoznom, nincs min elmélkedni, nincs rá idő. Persze még is tudatos. Nekem már volt szerencsém a pengéhez, többször is, ismerem az erejét, Róla viszont nem tudom mennyire felkészült a földi teste az ilyesmire, a fejmben jobbak a túlélési esélyeim ha engem talál el, nem ismerem az erejét és a határait, csak a magamát. Vagy talán csak ezzel magyarázom tettem. A lényegen nem változtat. Fénysebességgel szelem a levegőt, hogy némi erőt még kisajtolva véghez vigyem ezt a lépést, lehet az utolsót. De végül is sikerrel járok. Próbálok fókuszálni rá, látom amint kapkadkodja szemeit, de képtelen vagyok már követni. A gyűrűt nem szívom tovább így az erő visszatér a béka segge alá. Megrogyok s végül földet is érek, segítségével. Valami humorosat szólnék az aggadás dologra, tudja, hogy nem vagyok aggódós fajta. De csak valami fintorba forduló mosolyszerű valami kerekedik belőle, többre most nem futja. Lassan a padló egyre csábítóbb lesz, de igyekszem szememmel követni a mozgását amint a démon velé megy, helyes, végezze csak ki. A kép homályosodik ugyan, de a lényeget felfogom, ledöfi a saját kardjával. Amit persze belőem húzott ki, hékás! El se jutott tudatomig, hogy kirántotta. Hasznos egy eszköz, a magunk fajta ellen legalább is... Erőtlen vigyor ül ki arcomra de immár lehunyom szemem. Aludnom kell, mint akkor, álmodnom, hogy a testem helyreálljon. A szigeten is emiatt éltem túl, bár ott egyszerább volt a helyzet, egyedül voltam. - Ilyen könnyen azért nem szabadulsz tőlem. - Bököm ki végül vérző ábrázattal, csukott szemmel. - Csak... aludnom kell. - Motyogom halkan. Egy pár napot, vagy épp hetet mire ezek megint helyrejönnek, már Ha helyrejönnek, ki tudja mi változott azóta hiszen a legutóbbi eset még az előtt volt, hogy a sötét maca megjelent. No de ezen most nem elmélkedek, nem pazarlom az erőmet. A többi mondandójára nem reagálok, lehunyt szemmel veszem a levegőt, ki, be s közben lassan vérzem csendes magányomban. Majd eláll, gondolom én, a legutóbb is így történt. Motoszkálását hallom ugyan tompán, de próbálok belépni az álomvilágba. Persze még nem szabad, előbb valahogy biztos helyre kéne menjek, de most még nem megy, csak egy kis pihenés és minden okés lesz, nem kell sok... Folyadék kerül rám s a sérülések gyógyulásnak indulnak, továbbra is lassan, hiszen a szent penge szentségtelen húsba vájt, az pedig nem gyógyul egy könnyen. De a hatását megérzem. Mit művel ez a lány?! Értelen tekintek rá ahogy kinyitom a szemem, de szólni nem szólok, most inkább nem. - Egy cigi most tényleg jól esne... - Bukik ki belőlem némi humorral megfűszerezve s bizony nem kell soká keresse, a zakóm belsó zsebében akad egy doboz gyufa rajta a Never Club felirat. Nem igazán ellenkezem ténykedésének. A gyűrű ugyan még ott van, de míg nem érzek közvetlen veszélyt nem pazarlom. A fickó halott, mi élünk, mondjuk. Ez épp elég most. Az öreg nő értelen nézi az eseményeket, meg nem feledkeztem jelenlétéről, de jelenleg nem Ő van előtérben. Végül odavonszolja magát Ő is. Szikra pattan a szőkeség mellett, az idős nő tartja ezüstszín gyújtóját melyben ott lobog a parányi tűznyelv. - Mit segítsek? -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
777
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Nincs idő most foglalkozni az öreggel, majd utána kezelésbe veszem. Sokkja is csak addig fog tartani. Egy ember emlékezetét könnyebb átírni, mint oly sokét. Kevesebb erőmbe is kerül. Majd akkor ráérünk kitalálni, hogy miként emlékezzen erre vissza. Addig is, most már dolgom akad.
Don a figyelmét kéri, legalább is hangja erről tanúskodik. Ezért tekintek csak szemem sarkából rá, ám az események újra felgyorsulnak, mit gyorsulnak. A gyűrű az ujján újra felizzik, s hallom elmémben a vészjelzőket ezzel kapcsolatban. Emlékeztetni akarnak valamire, de nem tudom, hogy mire. Egy pillanatra tereli csak el a figyelmemet, de az is több, mint amennyi kellett volna. Hallom a fél sikolyát, miközben a levegőt szeli át. Már fordulnék vissza, hogy megállítsam azt - hisz nem gondolhatja, hogy nem hallom meg?
Mintha az idő lelassult volna. Egyik oldalról a penge száguld felém, másik oldalról Don. Kezem kinyújtanám, de akkor mögöttem terem. Újra, mint akkor. Csak ezúttal másképp. Közém és a penge közé veti magát. Olajszínű szemeim rögtön visszaváltoznak, az aggodalom most valódi. Nem színlelem nem is titkolom.
- Don… - fogom meg a karjánál, segítek neki, hogy a föld felé hulljon, ne csapódjon be. - Mit tettél, te ostoba? - suttogom neki, nagyot nyelve. Tekintem ide-oda pattog az arcán, a szemén, szája sarkából kicsorduló vérre. Sebeire. A hátára és a belőle kiálló pengére. Érzem, ahogy haragom újra feléled. Egyre szaporábban lélegzem.
- Mondtam, hogy ne aggódj… - teszem még hozzá, s felállok mellőle. Nincs sok időm, főként a következő lépésem után nincs. Ugyanis a pengét kihúzom a hátából. Számolom a másodperceket, mennyi ideje van, mielőtt elvérez. Nem játszadozom tovább. A teret meghajlítva termek pillanatok alatt a démon előtt, nem teketóriázok. Szívébe mártom a pengét, mögötte pedig újra megnyitom a teret. Ha Don figyel, láthatja, hogy a sötétség tovább kebelez be. Könnyedén lökök rajta egyet, habár ő kapaszkodna. Végigkarmolja karomat, de nem foglalkozom vele. A távolba küldöm, messzi, lakatlan szigetre, ahol soha nem találják majd meg…
S minden hirtelen remeg meg. A kezembe maradt penge. Ijedten tekintek le remegő kezemre, melyből kihull a fegyver. Hideg acél csapódik a padlóhoz.
Az első gyilkosság, mely kezemhez tapad. Ajkaim megremegnek, s eszembe jut, hogy mi is történt. Minden lejátszódik az elmémbe, pillanatok alatt, de most másként. Más szemszögből.
Gyorsan fordulok meg. Számolom a másodperceket, az aggodalom széthasítja belsőmet. Esetlenül szaladok vissza a démonhoz. Az utolsó métereket már csúszva teszem meg.
- Don… - szólok bársonyos, szelíd hangon. Mint régen. - Ne, ne, ne, tarts ki… - kérem tőle s szárnyaimat hozom előre. Két kezem közé veszem a tollaimat a tövénél. Nem kellene ezt látnia, nem szabadna tudnia róla.
De nem halhat meg… Nem miattam.
- Mit tettél? - suttogom, remegő hangon. Sietnem kell, mégsincs elég időm. Amennyi olajat csak tudok kisajtolok a kezemre. Óvatosan beosztva, előbb a hátán lévő heg széleit kenem be, gondoskodva arról, hogy a sebbe is jusson. Pillanatokon belül hatnia kell. Ha ezzel kész vagyok, démonvértől tocsogó kezemmel fogom meg karjait és fordítom át az oldalára. Hasán is beszerzett egy csúnya sebet. Még arra kell egy kis olaj, a többire elég lesz a hamu… Csak tűzre lenne szükségem. - Komolyabban nem ártott volna nekem… - lélegzetem még mindig szapora. Figyelmeztetnem kell. Figyelmeztetnem, amíg én vagyok mellette. Mégsincs rá időm. Még egy apró cseppet sajtolok ki és kenem be a hasát is.
- Mondd, hogy dohányzol - jegyzem meg, választ nem is nagyon várva tőle. Átlapogatom ruháját, zsebeit, hátha találok bennük valamit. - Gyerünk, legyen nálad tűz… - kérlelem, könyörgöm neki. Csak egy kicsit…
~Kérlek Atyám… Adj erőt. Adj tüzet, csak hogy megmentsem, kérlek…~
Túl sok élet veszett már oda… Ne halmozzuk őket…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
339
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
A rögtönzött akció a meglepetés erejével hatásosnak bizonyul, még az öreglánynak is hasznát veszi a szedett vetett kis kényszercsapat. PS aztán két zihálást közt van ideje végignézni mindkettőnkön jó alaposan, tekintetem még egy pillanatra össze is akad az Ő értetlen íriszeivel. Nem tudja hova tenni, hogy az általan ismert fiatal San Fransiscoban megismert leány és a Sejk kísérője, testőreként megismert ifjú, éppen egy angyal és egy démon képében díszeleg. De most nincs idő elbeszélésekre. A falnak lapulva kap sokkot vélhetően, vagy csak próbáéja összerakni a kirakóst, bánom is én amíg nincs útban. Figyelmem a démonra és az angyalra öszpontosul. Hallgatom szavait s látom kitárt, ében szárnyait. Erőt gyűjtök még, a gyűrű ott van, használhatnám, de okosan kell beosztanom, az ereje véges, sajnálatos módon... Nem bánik kesztyűs kézzel a fickóval rögvest a falhoz csapja azt. Ez már valami. Jegyzem is meg magamnak. Alattam közben lassan olajszín vértócsa kerekedik. Szaporán veszem a levegőt, próbálok koncentrálni, figyelem mi történik. Válaszolom röviden én is ha már Ő is. Csapán figyelmeztettem, hogy nem kellemes a magunk fajtának, sőt kifejezetten halálos lehet, mondhatni igencsak árt az egészségnek. - Sose... - Robban ki belőlem amint félig felém fordul és aggodalmat akar oszlatni s már izzik is fel újra a gyűrű. Sebesség, arra van szükségem, mert érzékelem a villanást s ismerem a mocskos fajtáját. Egy pillanatra nem figyelsz és véged lehet. Erős a lány, de még nem elég tapsztalt úgy tánik. A fájdalmat pillanatra ismét megöli a gyűrű ereje ahogy megint szipolyozok belőle, nincs más választás. A becsapódást követően a barátunk ugyanis nem volt rest. Egy pillanatra várt s azt meg is kapta, elég volt neki míg a lány megtorpan s szóra nyitotta ajkait. A pengét indította útnak. Ereje nem sok, de épp elég a célra. Kinetikus erővel gyorsíítja fel a pengét, hogy felé száguldjon. Én pedig magamat, s a gyűrű hatalma eleget is ad, ha csak rövid időre is, hogy mögötte teremjek, egy fordulat, hogy én legyek háttal a támadónak. Remélem Ő nem csinál túl nagy butaságot. Hideg érzés hasít a hátamba. S immár a zöldesbarna íriszekbe nézek. - ... lankadjon a figyelmed. - Fejezem be a mondatom mit megkezdtem egyetlen szemvillanással ez előtt mikor még a liftben voltam. A vörös izzás alább hagy s a gyűrű is visszaáll a normális kerékvágásba, nem parázslik már. Aztán a padló egyre szimpatikusabb lesz, előbb féltérdre borulok, próbálkozva egy nagy levegőt venni, igencsak szakaszosra sikerül s immár ajkaim közül is fekete nedű érkezik. Úgy érzem magam mint akkor ott, a szigeten. Na pontosan ilyen szarul nézhettem ki akkor is, csak épp akkor nem egy fajtársam akart eltenni láb alól. - Nyírd ki, vagy én teszem meg... - Nyögdécselem még erősködve, persze nem úgy nézek ki mint aki képes még talpra állni, no de ismerjük a fajtám, nem adom magam egy könnyen. Ha jobban megnéz a kisasszony akkor láthatja, hogy amennyiben nem történt semmi csoda akkor bizony egyenest a hátamból áll ki a penge. Nem túl kellemes...

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Upper East Side Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
777
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 6:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
A hang a fejemben pár pislogásra késztet. Szemem sarkából tekintek csak a démonra, laposan pislogva rá. Magam sem tudom a kérdésére a választ, így inkább azt válaszolatlanul hagyom. Nem akarom, hogy meghaljon. Vagy legalább is nem így, nem itt. Kicsit méltatlan lenne hozzá képest. Mily irónikus, nem? Évezredeken keresztül tökéletesen álcázta magát, túlélt ezernyi ütközetet. S itt lelné halálát egy fogadáson. A démon figyelme sem lankadhat, de az enyém sem.
Az események gyorsan pörögnek. Még ha a szócsatát meg is nyertem, a harcot nem. Nem enged túlságosan a saját akaratából az pedig baj. Igazából csak pár percnyi időre van szükség vele kettesbe, nem többre. Azonban félő, hogy az a pár percnyi idő, épp Donra kellene fordítani és a sérüléseire. Ha nem állítjuk el a vérzést…
Átkozott angyalpenge.
Fényt hozok a sötétségbe, még ha a magam fénye tompább is, mint ahogy én megszoktam. A sötétség kebelezi be, nincs mit tenni ellene. Jelenleg mégis hasznunkra van ez a fény is. Szárnyammal a liftajtóhoz csapom a férfit, másik hármat elintézi Don. S mi tagad az öregasszonynak is sikerült egyet, ha mást nem erőből megrúgnia és a fejére mért ütés miatt mély álomba szenderült.
Ellépek Don és az öregasszony mellett, szárnyaim simogatják őket. Amint kiérek a szűk liftből, éjbenfekete szárnyaimat megrázom, fejemet kissé oldalra fordítom. Jólesik kinyújtoztatni ennyi idő után.
- Valóban, viszont találkoztál-e már hasonlóval? - fejemet most csak egy pillanatra fordítom oldalra, mintha megrándulna. Szemeim hasonló olajszínűbe fordulnak, mint a démonoké. Fényemmel újra elárasztom a területet. Szívem helyén még is tátongó sötétség gomolyog. Egy-egy csík folyamán járja át egész lényemet, megmutatva mily sebességgel kezd elnyelni. Lassan, túl lassan ölel magához, mégis a nyomai érzékelhetőek.
- Soha ne dühítsd fel a Sötétség szolgálóját - javaslom a démonnak. Korán sem érdekel, hogy ártatlan ember bőrébe bújt. Telekinetikus erővel vágom a szemközti falhoz, ekkor hallom meg Don hangját. Fejem félig hátrafordítva, szemem sarkából tekintek újra csak rá. - Ne aggódj - válaszolom neki, ezúttal hangosan. Figyelmem újra a vezetőnek szentelem.
- De amint látom, az illendőségre sem tanítottak meg.  Elsősorban, hogy nem illik ártani a másiknak - lépek eggyel közelebb a démonhoz, majd még egyet, vészjóslóan.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7