Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Upper East Side •
reveal your secrets

Ishtar


Upper East Side Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 25, 2021 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


• Dal: Palladio • Szószám; 489  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
-Ritka… - ezt el kell ismernem, ami extra dolognak számít most, hogy az elhallgattatás nem megy csak úgy hogy nyissz egy torok és el van intézve. Szájhúzással, és erőltetett vigyorral de muszáj vagyunk mi is engedni a pórázon néha. Aztán csak megakadok a mondatán. – Az angyallal együtt? – egy szemöldök felszalad, ha a nénike két kapura játszik még lehet potenciális veszélyforrás. Ennyit a megbízhatóságáról, cuki hogy segített, de a kollektív természetük feletti pátyolgatása azért óvatosságra int. Megmenteni egy egeret a fagyhaláltól, hogy a kígyó elé vesd, nem erény…
Az élet apró örömei… csak néha elfelejtek neki örülni. Tudom, hogy a kényszer nagy úr, és jelen állás szerint ez itt az otthon édes otthon, de attól még nem vagyok köteles vigyorogni. Nem szeretem még csak eljátszani sem hogy ember vagyok, hiszen nem kell már ezt a megnevezést viselnem vagy 800 éve. Igen, tisztában vagyok vele, hogy épp az egyik testében élősködöm, mint egy parazita, hiszen életközösségnek aligha nevezhető az amit csinálok. Kihasználom, megfertőztem az elméjét, aztán átvettem az uralmat, és a gazdatest icipici lelkét elnyomom a francba, hogy kussoljon és aludja az igazak álmát. Higgyétek el kurva idegesítő tud lenni amikor épp belezel ki valakit az meg viszolyogni kezd. A legszörnyűbb a dologban hogy az ilyen csodás teremtett szörnyetegeknek fogalmuk sincs róla, milyen fos dolog alantasabbnak lenni. Mert tény… mi sosem leszünk egy rangon. Ahogy persze Tera is felül kerekedett önnön kicsinyes bukott énjén, és kapott erőt, házat, kocsit, bejárónőt… meg utálókat szép számmal, attól még nem lesz másabb… testet használ, mások testét, alantas lények testét, mert csak egy fekete fingfelhő, mint ahogy én is.
Amit ki akartam hozni ebből a kis elmélkedésből, hogy élvezem én az élet apró örömeit, de csak azokat amik sötét lényemnek örömet okoznak, és az hogy palacsintát sütögessek otthon, vagy shoppingolni menjek csacsogva más nőnemű egyedekkel… bleeeehhh kösz nem.
A beszélgetés rövid, lényegretörő… ezt a pozitívumok oldalára írom, ahogy azt is hogy az öreglány nem kezdi el feszegetni hogy ki vagyok és mégis merre meddig hány méter. Nem most kellene elvágnom magam Háború szemében, mert nem tudok uralkodni a jómodoromon.
Egy szökőkút alatt? Akkor vagy búvárruha vagy útmunkás álca kell… senki nem nézné jó szemmel hogy a tér közepén egy csákánnyal verem fel a betont. Vagy az sem. Egy lovas szobor rejti a bejárat nyitját, méghozzá a bal szélső. Kissé ironikus hogy egy lovas áll mellettem és egy lovasszobrot kell kicsit megtapizni hogy feltáruljon a titok, de ennyit ugyan már csak engedünk.
Jön az óva intő figyelmeztetés… ki itt belész hagyj fel… jah nem az egy másik téma. Persze csapdák, ki ne számítana rá, mégiscsak egy mesekönyvért indulunk, nyilván van könyvtáros, meg őrök, meg úgy minden amit nyársra lehetne tűzni. A felém fordulásukra kapnak egy mosolyt, hát hogyne, mindent hallottam és értettem és…
-Thomas Jefferson-épület – hát hogyne – Neptunusz szökőkút alatt, Bejárat a bal szélső lovas szobor. Feltehetőleg csapdákra, őrségre, egyéb akadályokra számítanunk kell. Intézzek elterelést? Renováló ponyvát, munkás kocsit? –még hogy nem látszom profinak. Csak egy ember vagyok bazijó meggyőzőerővel, munkakapcsolatokkal, vagy bármivel… amit meg lehet szerezni azt elmozdítjuk.. akarom mondani megszerezzük…
Részemről ennyi, nagyi mehet vissza kötögetni én meg foglalom a repjegyet és hellooo Kongresszusi könyvtár… kezd visszatérni belém az élet, végre csinálok valami izgit, nem csak várok, hogy végre eldöntse a vezérkar, mikor szolgálják fel az 5 órai teát…


reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 11, 2021 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Old friend
Music: All night

Valami azt súgja a pincér ezúttal nem kapja meg amire igazán vágyna. No de persze ez csupán kóbor gondolat mely elhalón száll tova. Mi pedig maradjunk a fontosabb dolgoknál. Kérdése nem épp kellemes emlékeket idéz fel, lássuk be az angyal pengét éppen ellenünk készítették odafent, így igencsak hatásos ha rajtunk alkalmazzák. - Mondjuk úgy, nem kellemes, és igen lassan gyónyul. Nem javaslom a saját bőröd cirógatását vele. Párszor már sikerült majdnem odavesznem általa. De hát az élet már csak ilyen. - Emelem meg parányit poharam, az más kérdés, hogy volt, hogy szándékosan futottam bele, alátámasztandó és elintendő mindenféle hátsó információt, de ez egy másik történet. Legalább már tudja, nem kímélem magam, mondtam, hogy szeretem testközelből átélni a dolgokat, egyenest a sűrűjében. - Nem egészen, mi megmentettük őt, Ő cserébe kijuttatott és diszkréciót is fogadott felénk a mellékelt ábra szerint. Ami lássuk be, ritka manapság. Amilyen állapotban voltam simán feladhatott volna, az angyallal együtt biztos helyre juttatott minket. Szóval mondjuk ebben egál van. Viszont azt, hogy a teljes készleteik titkát meg tudtunk védeni, nos alapos indok rá, hogy jöjjön nekem eggyel. - Magyarázom el kicsit bővebben, így egyre több részletre derülhet fény a kis kobakjában is. Apró bólintással veszem tudomásul válaszát, s beletörőd "De..." is sokat mond, de többre nincs is szükség jelenleg. Élvezze a helyzetet, ahogy a halandók mondják, "minden apró örömét" ugye. Ha egy szép ruha, egy jó ital egy jó zene, akkor azt. Sokat töltöttünk idefent, sokat tanultunk mi is tőlük, vettünk át szokásokat. De lássuk be, a természetünket teljesen legyőzni akkor sem tudjuk, nem is akarjuk. "Vagyok ami vagyok, mert kell egy ilyen is." Ezt íratom majd a koporsómra, ha lesz olyan, remélem nem, bőven jó lesz ha csak úgy elenyészek majd ha eljön az idő. De az még odébb van, s addig még sok a dolgom. Eszmecserénk hamar megszakad hiszen az aztó nyílik s a várt személy megérkezik, mi pedig követjük őt a rövid kis protokolláris körök megtétele után. Végül fényderül a felvetésre, kiderül a Biblia helye. Washington. Figyelmem Ishtarra emelem kérdésem nyomán s Ő csak hamar pozitiv válasszal is szolgál, nagyszerű. Kérdésére pedig az idős hölgy rögvest szól is. - A főépület előtti Neptunusz szökőkút alatt indul a járat. Annyit tudok, hogy a három szobor közül a bal szélső lovas rejti a bejárat nyitját. Ó és még valami. - Emeli rám tekintetét ismételten. - Tudom, hogy nem szükséges téged félteni, de jó ha tudod, akik a könyvet elrejtették gondoskodtak annak biztonságáról is. Biztosan számíthatsz feltartó tényezőkre. - Aprón kúszik mosoly orcámra, de végül bólintok. - Értékelem, akkor ezt jó ha észben tartjuk. - Kacsintok egészen parányit majd felhajtom italom. Végül Emilie felé fordulok, várva egy megerősítést, hogy így már akkor világos melyiket is keressük a négy szárny közül. Ha a válasz igenleges, akkor részünkről lassan távozhatunk is, de előbb még megvárom, hátha a lány is hozzáfűzne valamit. Washingtonban ritkán jártam, így sokat nem tudok róla, milyen állapotok uralkodnak ott, kikre kell számítani, vagy épp kikre nem, hogy összefut vele az ember fia - jelen esetben démon fia - no perszer nem mintha gondom volna vele, szimplán szeretek képben lenni. Szun Ce mondásai igen elmések, hogy mindig légy tisztában a környezeteddel. Taktikus volt az öreg mindig is.


reveal your secrets

Ishtar


Upper East Side Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 04, 2021 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


• Dal: Palladio • Szószám; 489  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
A pincér fejét elcsavarni gyerek játék lenne, a bőrének pírjéből így is levágom, hogy a mocskos kis keze már a bugyimban mászkálna ha lenne rá alkalma.
Távolabb sétálva végre nyugodtan beszélhetjük meg a miért is vagyunk itt kérdéskört. Ez a Miss Wilson nekem nagyon egy kétélű fegyvernek hangzik. Ami pedig a büdös tollas madarat illeti, remélem ma nem akarnak bepofátlankodni a bulira, már csak az hiányozna hogy egy angyalpenge megkarcolja a csinos kis bőrömet, hát ezért vigyáztam eddig rá?
-Nyom nélkül gyógyul? Vagy kész heggyűjtemény lesz aki az útjába áll egy ilyen fénylő csodafogvájónak? Már épp kérdezni akartam rablóhúst csináltál e belőle… ahhh szóval Miss Wilson megmentő… - nem, még mindig fenntartom, hogy a nő nem feltétlen barát. Azért segített mert? Remélt valamit? Ezt a jó ügyért, meg az oldalunkon áll dolgot nehezemre esik lenyelni.
A Háború pillantása igéző, de most nincs idő enyelegni, inkább kifejti hogy is van ez a dolog az öreglánnyal. Illetve annak tűnt, de úgy fest most, hogy ez a story ennyi és inkább arra tereli amit már eddig is tudtam. Amara egy büdös kis kurva, aki miatt a játszótér inkább otthon lett, és az otthon meg tiltott zóna. Ha leölünk mindenkit később nem lesz kit szekálni, és most nem segít hogy több billiárdan vannak. Elfogynak, higgye el ezt nekem mindenki, kva gyorsan el fognak fogyni.
Felül kell emelkednünk… értem, persze hogy értem, nem ölhetek kedvemre, nem rombolhatok kedvemre, ez most mind nem segít, amíg a sötét szuka szabadon lézeng minden bohó tettemmel őt táplálnám, az pedig nem visz előre, se a saját céljaim felé.
-Képes vagyok, túl tudok látni a saját kicsinyes vágyaimon, haza akarok menni, és az a jellemtelen szajha az utamban áll. Ha ehhez az kell hogy jókislány legyek, hát én leszek a legjobb… - mosolygok rá, de egy kényszeredett vicsor azért kiül az arcomra.
-De… - rövid tömör válasz, ha neki ez a móka, hogy halandókkal bújócskázzunk, ki vagyok én hogy elrontsam? A dícséretre azért őszintén elmosolyodom, a csali nem a legjobb poszt egy kibontakozni készülő akármi esetén, de mindenki elkezdi valahol. Nézzük mindennek a napos oldalát, gyakorolhatom ezt a képességem is, meg a bizonyítás… majdnem el is felejtettem, miután Lilith nem került elő, nem igazán volt lehetőségem a képességeimet megcsillogtatni, és így nem kerültem közelebb ahhoz hogy a mágiában való jártasságom szintet lépjen. Na majd most…
Az ajtó kinyílik és bemutatás nélkül is levágom, hogy a két kísérő csak annak jár aki fontos személy… és ki más lenne most fontos ha nem a mi jó öreg Miss Wilsonunk…
Körbe pillant és azonnal ki is szúr… oh igen, ő lesz az, és ezt erősíti hogy nem a bárpult az ahova először lép. Valahol a 70 és a halál között lehet, és teljesen emberinek néz ki. Mondjuk Háború nem mondta hogy valami különleges szerzet lenne, talán csak egy halandó aki jókor jó helyen akarja eladni a lelkét az ördögnek?
Első az ismerős, aztán jöhetek én. Bájos mosoly, kéznyújtás, csak legyünk természetesek, ahogy Emilie… jah én vagyok Emilie.
-Örülök, hogy megismerhetem. – a kedves vonásai mellett ott az a vizslató szempár, mint aki mindent tud, lát, és érez, vagy csak kvajól eljátsza. Ha kicsit is ijedős lennék, most tele lenne a pellus.
A kötelező protokoll után már indul is csendben, én pedig követem Háborúval az oldalamon. Le nem maradnék a nagy műsorról, meg hogy végre pontosan megtudjam miféle szerzet ez a nőszemély.
Privát szoba, privát beszélgetéshez, két őr az ajtó előtt, nem bíz semmit a véletlenre, és pont most nincs nálam a Khopesh… igen igen, tudom, nem gyilkolászunk… néha annyira nehéz ez a vágy elnyomás dolog… hogy a fenébe bír ehhez Abaddon még mosolyogni is?
-Köszönöm… - a gesztus bárkinek szóljon én értékelem. Emilie meg csendben kusshad a sarokban.
Don és az ő barátnője… gondolom az előző csetepatéról van szó, a lényeg azonban a jön eggyel részen van. Mindig szeretem ha tartoznak nekünk… oké neki, de most egy csapat vagyunk, szóval nekünk…
Volt 800 évem hogy tökéletesítsem a fapofát… épp arról van szó hogy vele kutatok a sötét szuka likvidálásának lehetősége után. Nem vághatok döbbent fejet, hogy egy olyan helyről kellene egy olyan wc papír ahol a csodálatos mennyei teremtő atya szent gatya is őrizteti az első mesekönyvét. Fa pofa, mint aki pontosan tudta eddig is mi a terv. Egy pillantás ide egy oda. Fontos a csekkolás ugye nagyanyó?
Kényes az info… az előbb mondta hogy jön eggyel, a tartozás törlesztésének módját nem neki kell megválasztania. Egy tepsi fahéjas sütivel senki nincs kisegítve. Aztán mégiscsak elhagyja a száját az info, én meg már fejben csomagolom is a bőröndöm. Washington… én ugyan nem jártam ott, de Emilie igen, és ahogy a teste úgy az élete és az emlékei is nyitott könyv előttem.
-Jártam párszor, tudom merre van a Kongresszusi Könyvtár. Már csak azt kellene tudni hogy a négy épülete közül melyikben van az a bizonyos alagútrendszer.


reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 6:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Old friend
Music: All night

A protokolláris köröket hamar letudjuk. A két jómadár pedig rögvest egymásra is talál s nekilátnak a jövendőre nézve fontos dolgok megvitatásának. Helyes, ez a dolguk. A fenntartható jövő érdekében pedig olykor nem árt egy kis támogatás. Az már részlet kérdés, hogy honnan is érkezik, végtére is a végeredmény a fontos, ugyebár.
A pult felé vesszük az irányt s közben fény is derül Emilie történetére. - Elsőre nem is rossz. - Jegyzem meg elismerésül. A történet fontos, az elvegyüléshez mindenképp. A gyémántok iránti szeretet a végére apró kis mosoly csal orcámra. - Akkor a lehető legjobb kísérendőt kaptad. - Utalok a sejkre, persze jelenleg más értékelődött fel, de azért lássuk be a ritkaságok értéke megkopni sosem fog. Apró játékát a pincérrel egészen apró, orcámon megjelenő gödröcskeként mutatkozó mosolykezdeménnyel nyugtázom. Legyen egy jó napja a fiúnak.
Aprón bólintok megjegyzésére s közben kortyolok italomból. - Miss Wilson kellő befolyással bír. A legutóbbi ittlétünkkor egy angyallal kerültünk egy kisebb fosztogatási próba kellős közepébe. A támadók egyikénél angyalpenge volt. Árt a bőrnek, nagyok. De már kezdem megszokni. - Mesélem, nos igen, nem az első alkalom volt, hogy angyalpengével vágtak a húsomba. De mint mondtam, szeretek a dolgok sűrűjében lenni. - A fickóról később kiderült, közülünk való. A pokolból kiokádott melléktermék, Ő is rövid távon gondolkodott. Így hát vesznie kellett. - Újabb korty majd folytatom. - Miss Wilson juttatott ki. Ő az egyetlen aki tudja a helyiek közül ki vagyok. Eddig hasznosnak bizonyult. Ő is osztja a véleményt melyet oly kevesen értenek meg, főként a halhatatlanok közül. - Fordulok a lány felé, hogy pár pillanatra íriszeit fürkésszem, múló momentum és már nyílnak is újra ajkaim, hogy kifejtsem. - A világ pusztul, ez tény, Amara a nyakunkon, ez is tény. S még is, a legtöbben nem látnak túl saját kicsinyes igényeiken. Úgy hiszik minden így jó s végzik tovább dolguk mintha semmi sem történne. Persze így is lehet. - Tekintek el és vezetem körbe acéles szemeim a termen. - Én másként vélekedek. - Újabb pillanatnyi szünet mielőtt folytatom. - Ha minden várost lerombolunk, nem lesz mit romboljunk. Ha minden halandót megölünk, nem lesz több kit megöljünk. Tovább kell lépjünk a kicsinyes vágyakon. Túllátni az aktuális gőgön és beszűkült látókörön. Felül kell emelkednünk önnön magunkon. Erre kevesen képesek. Te képes vagy rá, Ishtar? - Fordulok végre újra felé, acélszín szemeim egyenesen az övébe fúrom. Hirtelen lesz csend közöttünk, hogy várjam válaszát, aztán utána ismét folytatom, hiszen vége a mellékvágánynak, bár szükségszerű, minden az. - S hogy miért fontos, hogy ittlétünk továbbra is rejtve maradjon? Ez is a hosszútávú gondolodás része. Meg aztán, egy kis móka sosem árt, nemde? - Kacsintok rá aprót ahogy arcom is megenyhül az iménti kissé komolyabb téma után. - Mellesleg, jó ruhaválasztás. Mindenki rád figyel, és nem pedig rám. - Mosolyodom el ismét parányit ahogy nem engedem a tekintetét arra a kis időre míg újabb korttyal gazdagítom porzó torkom. Figyelemelterelés, ha valamit el akarsz rejteni, tedd az emberek szeme elé. Vagy a másik, jelenlegi taktika, mutass nekik olyat ami sokkal érdekesebb, sokkolóbb, figyelemfelkeltőbb. S a háttérban, azt teszel amit akarsz, senki nem fog veled foglalkozni. Ezt az évezredek során tokélyre fejlesztettem, lásd Atlantis. Mindenki a város pusztulásával, süllyedésével volt elfoglalva, senki sem foglalkozott a valódi okkal, mégpedig, hogy a gyűrűt ez alatt csendben tudtam megszerezni. Drasztikus, de szükségszerű.
Az ajtó ismét feltárul, s két férfi, közöttük pedig Miss Wilson lép be. Bordó kosztüm van rajta, 60 as éveiben járó idős nő. Hajába már itt ott belemardt az idő fehér madara. Üdvözli a bentieket, aztán végül tekintetünk is összeakad. Több sem kell neki, rögvest párosunk felé veszi az irányt, bizonyára tudja, hogy ha én itt vagyok, annak oka van, főként a legutóbbi után. - Miss Wilson. - Bólintok neki ahogy közelebb ér. - Don, újra itt? Kérdezném, hogy mi járatban, de erre úgy hiszem hamarosan fény derül. Ki a barátnője? -
Fordul végül Ishtar felé. - Ő itt Emilie, új a városban. Ő is az ügyünk mellett van. Érdemes volna, valahol privátban beszélnünk. - Válaszolom röviden s megvárom míg a két nő bemutatkozik, protokoll tudjátok, szükséges a látványnak. Az idős nő is veszi a lapot s végigmérve a lányt, aprón bólint. Némán indul el a hátsó folyosók felé, mi pedig követjük, legalább is remélem Ishtar is velünk tart. Magünk mögött hagyva a társalgókat hamarosan már csak a lány cipőjének kopogása hallatszik. Némaságba burkolózunk, de túl messze nem jutunk, az egyik oldalsó ajtót tárja fel és lép be rajta. - Mr. Smithel és a kísérőjével privátban beszélek. - Nem is kell kétszer mondani, tudják a dolguk, mindketten megállnak, s nem vonulnak a szobába. Így hát magunk maradunk, hármasban. Az ajtó zárul, Ő pedig helyet foglal s minket is azzal kínál. - Csak tessék. - Előre engedem Ishtart, majd magam is csatlakozom. - A legutóbb a kis barátnőjével jó szolgálatot tettek, Don. Jövök eggyel, szóval hallgatom. - Elmosolyodom, rögtön a lényegre, mintha csak magamat hallanám. - A cél szentesíti az eszközt. - Jegyzem meg, csak hogy reflektáljak neki, majd én is a lényegre térek. - Emilie és jómagam az után kutatunk, hogyan győzhetnénk le a Sötét szukát. Van rá több megoldás. De információ kell. A halandó világ rejtett dokumentumaira van szükség, arra a helyre ahol az első Bibliát rejtették. - A lényegre, nincs időnk mit húzni kéne. Az idős nő ujjait összefonva tekint rám, megfigyel, majd a lányra tekint egy kósza pillanatra, s végül vissza rám. - Ez elég kényes információ, de a jelenlegi helyzetre való tekintettel, ám legyen. A hely amit keresel, Washingtonban van, a Kongresszusi Könyvtárban. Mélyen a föld alatt titkos alagút rendszer van. Évtizedek óta nem jártam arra, valószínűleg a rombolásban megrongálódhattott. - Érkezik a válasz, én pedig elmélázok rajta. - Szóval Washington. Te jártál arra? - Tekintek végül Ishtarra, hátha Ő volt a városban mióta kitört az aktuális helyzet.


reveal your secrets

Ishtar


Upper East Side Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 26, 2021 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


• Dal: Palladio • Szószám; 489  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Pillantásunk találkozik és az otthon egy szelete, puha, sötét takaróként ölel körbe. Ugyan a kialakult helyzet miatt a sötét szónak nem kellene a barátomnak lennie, mégis szörnyek között ki a legnagyobb király? Ő majdnem ott hagyta a fogát, bárhogy is alakult, mert ugyan részleteket nem kötött az orromra, én meg akkor nem tartottam lényegesnek hogy faggassam, mindazonáltal cseppet sem tartom sem gyávának, sem árulónak, hogy nem ment bele egy bukásra ítélt oroszrulettbe, ahol csak ő húzhatja a rövidebbet.
Bemutatnak minket egymásnak, és szemérmes pironkodással üdvözlöm. Gyerünk Ishtar játszd szépen a cuki kislányt.
-Mr. Smith… örülök hogy megismerhetem. – a két halandó folytatja csevegését, mi pedig az italos pulthoz sétálunk.
-Emilie Reinhardt… törzsgyökeres amerikai, kisvárosból szalajtott nagyravágyó lányka. Botanikát tanult, egy kicsit ért a bioüzemanyagokhoz, és a konzervgyári melléktermékek újrahasznosításához, különösképp a szilázsok energia és rostanalíziséhez. Ahh és szereti a gyémántokat… - mosolygok mézédesen, mintha csak az időjárásról csevegnénk, vagy a drága prada topánkákról. A pincérfiúcska árgus szemekkel várja a rendelést, meg azt hogy egy kicsit nézzek már más felé, mert rohadtul szeretne szemmel levetkőztetni.
-Hiányzik annak a whiskynek az íze – kacagok és csábosan a pincérre pillantok. – Ha lenne esetleg valami régebbi évjáratú skót… vagy ír… - az meg csak bólint és lelkesen elsiet a vágyamat teljesíteni. Ahogy megkapom a poharam arrébb sétálunk.
-Sejtésem szerint nem azért, hogy részvényeket vásároljunk valamelyik megújuló energiaforrással foglalkozó részvénytársaságban. – míg készülődött Amir másról sem tudott beszélni. Az információ kicsit sok és kicsit hirtelen jön, és ugyan ő lelkesen adja elő, de nekem, mint a Halál elsőtisztjének, vagy fedélzetmesterének, jobbkezének, hívjuk bárhogy ez az emberi taktikázás a túlélésre nem igazán érdekfeszítő. Haza akarok jutni, térjünk a tárgyra.
-Miss Wilson… - ismétlem a nevet, memorizálva azt. Sosem hallottam róla. – Ezt kérned sem kell. – mégis mit gondolt, hogy valami pletykás vénasszony vagyok, vagy egy twitterező tinipicsa, aki azt is kiposztolja az instára, hány dekásat pakolt a fehér csészébe?
-Hogy érted hogy elszabadultak a dolgok? - oké elérte hogy rohadtul kezdenek érdekelni a részletek. –Világos… ha baj van sikítva menekülök, sírok és nyüszítek, ahogy kell… Emilienek menni fog… - simítok végig a ruhámon. Remélem nem kell elmondanom neki, hogy az információk nem légből kapottak. Emilie Reinhardt a test amelyet immáron ötödik éve birtokolok, bitorolok, nevezzük akárhogy. Emilie tényleg cuki, és a gyémántos részt leszámítva minden igaz. A kedvence a gránát… és már vagy egy éve beletörődött a helyzetébe, és végre abbahagyta az égtelen ordítozást legbelül. Cserébe megígértem neki hogy nem csinálok belőle pókmalacot, és nem kell átélnie egy ördögűzést sem. Jókislány, ért a szép szóból.


reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Old friend
Music: All night

A tehetős népek mindig is másként vélekedtek a világ dolgairól. Máshogy vannak bekötve, ahogy a halandók mondanák oly modern módon. Vannak kik szimplán nem akarnak tudomást venni az aktuális helyzetről, a struccpolitika igen hasznos dolog, gondolják ők. Vannak akik szimplán nem akarnak leadni a megszokottból. S van az az igen szűk réteg, kik tenni is akarnak, lépni, cselekedni. Csupán olykor nincs bennük a kellő elszántság, bátorság, hogy lépjenek. Nos, számomra ez utóbbi kategória kik hasznosak lehetnek. Bíztathatók, motiválhatók, s ugyebár sok esetben csupán csak egy apró lökés kell, hogy az ember cselekedjen. A hit, a remény, hatalmas fegyverek az avatott kézben.

Pezsgős pohár csilingelő hangja ahogy az egymásnak ütődik s a benne lévő folyadék ütemes táncot jár nyomán. Fiatal nő tettetett kacaja hangzik el ahogy a vele szemben álló valami hihetetlen poénal kápráztatta. Legalább is Ő ebben a tudatban van, a nő meg, nos a csillogó drágaköveknek szól kényszerű nevetése mintsem az illetőnek.
Hármas fogat a másik sarokban diskurál, kettő idősebb míg a harmadik húszas éveiben járhat. Hallgatja a nagy öregek bölcsességét. De ez csupán néhány a jelenlévők közül.
Én magam hallgatom a szemben álló okfejtését erről az új technológiáról. Azt hinnék untat, pedig nem. Valójában szeretek képben lenni a dolgokkal, hiszen számomra minden lépés befektetés, befektetés a jövőbe. Ez az mit kevesen értenek meg, hiszen ha rombolni akarunk, előbb építeni kell. Ez az elvem, mindig is ez volt. De most nem ezért vagyunk itt, viszont az álcát fenn kell tartani. Don Smith pedig régóta tesz jó szolgálatot Amir Azham Sejk testőre és kíséreteként.
A technikai résznél jár barátunk mikor az ajtó feltárul. Egészen apró mosoly kezdemény jelenik meg orcámon, ahogy a párosra tekintek. Lépteiket felénk vezetik, s a szönyeg felfogja a cipellők kellemes kopogását így amaz nem kápráztatja fülünket. - Don, Rég találkoztunk. Jó újra látni! - Üdvözöl a sejk, s apró biccentéssel viszonzom s fogadom a nyújtott kezet is. - Amir. Való igaz, a vártnál jobban lefoglaltak, a város igencsak kibővült. - Jegyzem meg válaszul röviden. - Valóban, lesz dolog bőven. - Mélázik el parányit. - De hát éppen ezért vagyunk itt, nemde!? - Tér vissza újra vidáman, próbálva pozitivan állni a helyzethez. Bájos látvány. De mindegy is, kell az ilyen is, remény, hit, emlékeztek? - Emilie, Ő itt Don Smith, jó szolgálatot tett New Yorkban a családomért. A testőrség jeles tagja. - Mutat be végül a fiatal nőnek, én pedig alátámasztva bólintok parányit. - Emilie, Örvendek. - Köszöntöm őt is, s az az egészen apró, parányi, már ismert mosolykezdemény újra megjelenik. - Amir, hadd mutassam be George Oswaldot. Egy újfajta megújulú energián dolgozik. - Fordulok végül a köpcös alak felé. Akiből, miután állát visszahelyezte a helyére a női bájak látványa, illetve annak érintése után, már ömlik is a szó a Sejk felé. Nagyjából eddig volt érdekes neki a lány. Meg úgy én is. Persze Amirt se kell félteni, csak úgy issza a szavait, de mielőtt még jobban belemerülne azért reflektál Emilie kijelentésére. - Persze, persze, érezd jól magad! Don, kérlek szórakoztasd, új a városban. - Tőlem pedig csak rövid válasz érkezik. - Örömmel. - Azzal én is magára hagyom a párost s Ishtar mellé lépve indulunk meg az utalos pult felé. - Szóval Emilie, nem rossz. S mi a teljes történet? Ki is ez az Emilie pontosan? - Érdeklődöm két lépés közt, míg szemeim a bentlévőkön míg várom a válaszát. Sok nem is kell, s eljutunk a pulthoz ahol is már szép sorakoznak a pezsgős poharak. - Csak bátran. - Mutatok feléjük s a pincér fiú is készséggel áll szolgálatunkra. Hogy ne állna, ilyen csillogó szemeknek tudna ellenkezni? És itt most nem a mellettem álló leányra gondolok feltétlen, persze ki tudja, a mai világban. Egy kacsintást megérdemel, hadd pörögjön rajta kicsit. Aztán Ishtar, jelenlegi nevén Emilie felé fordulok újra és invitálom pár lépéssel arrébb, hogy magunk lehessünk. - Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért is vagyunk itt. - Vetem fel, de választ nem várok a felnem tett kérdésre. - Akiket itt látsz, azok szinte mind New York városának krémje, az utolsók kiknél a világ erőforrásai összpontosulnak. Ha elül a por, rajtuk áll a világ újjáépítése. Amir Azham, az apjának birtokában van a Dubai olajmazők java. Mára por és hamu, de a tartalékok megvannak. A bátyjával ketten jöttek át a kontinensre és hoztak minden vagyont. Nos, Ő már nincs az élők sorában. Hála nekem. Így most a fiatalabb kezében minden. Motivált, álmodó. Optimális. Nagy szerelmese a megújulú energiáknak. Itt jön a képbe George barátunk. Nagy koponya, jó ötletei vannak. Csupán össze kellett kötni a keresletet a kínálattal. - Biccentek a párosra, kik kezében azóta pohár is pihen s azzal hadonászva magyaráznak. - De nem ezért jöttünk, akik itt vannak sok információval rendelkeznek. Egészen pontosan egy valakit várok. Miss Wilsont. A diszkréció viszont magasan elvárt részedről. - Fordul felé, hogy nyomatékosítsam a dolgot. Az idős nő, tudja ki s mi vagyok. Tartotta a száját, hát cserébe én is megadhatok neki ennyit és ezt elvárom a másiktól is. - A legutóbbi látogatáskor igencsak elszabadultak a dolgok. S itt bármi is történjen, nem fedheted fel a kiléted. - Egészítem még ki, hogy értse. Itt bizony Ő mostantól Emilie, s ezért kérdeztem tovább is kitalálta e történetét, honnan származik, egyebek. Az enyémet már nagyjából ismeri, a Sejk testőrségének tagja vagyok, számukra csak Don Smith.


reveal your secrets

Ishtar


Upper East Side Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
27
☩ Rang :
a Halál jobb keze
☩ Play by :
Kadritskaya Bogdana
☩ Korom :
782
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 24, 2021 7:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


• Dal: Palladio • Szószám; 476  • »

Abaddon & Ishtar


A végén csak egy számít: mennyi az embered, s mennyi jön ellened.
Szóval Upper East Side… ide szólt a meghívóm, egy kellemes partira, egy kellemes úriemberrel, aki se nem úr se nem ember, de mindkettőt remekül el tudja játszani. Nem, nem erről a viszonylag jóképű arany meg olajmágnás ficsúrról beszélek, bár megkell hagyni egy két ajtócsapkodást megérne, főleg ahogy a lábaim stíröli. Tehetek én róla hogy a smaragd és az arany remekül áll? Karját nyújtja felém, jöhet a nagy bevonulás. Az ő pozíciójában adni kell a külcsínyre, még a legvészterhesebb időkben is, és ez itt Amerika… egy burkába bugyolált nővel nem jelenhet meg. Szóval a hat feleség otthon, én meg ma este itt. Mondanám hogy epekedve várom mit tartogat számomra, de már nagy vonalakban most is sejtem. Sok sznob, még több pezsgő, képmutató csevegés, fontoskodás, üzletek és egy férfi, akit nem a hatalma tett vonzóvá számomra, bár az első randinkon kishíján leitatott és felnyársalt két ágyútölteléket alig egy méterre tőlem. Még hogy a romantika kihalófélben van.
Az ajtó nyílik én pedig kísérőmbe karolva mosolygok miközben a vörös szőnyegen lépkedek. Amúgy melyik gyökér találta ki hogy a tűsarkúban ez olyan csodás ötlet? Tény nem csúszol el, és nem kell minden pillanatban a kopogását hallgatni, ami egy ekkora rendezvényen is már idegtépő lenne két perc után, mégis egy tűzvész esetén ez a szar inkább akadályozna mint sem segítene menekülni.
Negédes mosoly a számon, csillogó szemek, és úgy simulok a mellettem lépkedő emberhez mintha ez lenne a legfőbb dolgom. Az meg csacsog valamit hogy mennyire örül hogy itt vagyok, és milyen elragadó… meg bla bla bla… hogyne… hogy én legyek a 7. neje. Addig állj féllábon.
Végre megpillantom aki miatt ma itt vagyok, és a mosolyom egy pillanatra őszintének hat. Lassan lépkedünk felé, a sejk kezet nyújt előbb az egyik majd a másik férfinek. Ahh van itt egy másik is. Alacsony, kövér, szemüveges és úgy vizslat mintha egy szaftos cupák lennék… mi van ezekkel?
-Emilie… - nyújtok kezet a kismalacnak – nagyon örvendek… - mindjárt elhányom magam. – Hozok pezsgőt – bújok a sejkhez egy pillanatra, aki szemmel láthatóan oda van az alázatos ajánlkozásomért… hát hogy ne lenne. Elfordulok és végre megmozgathatom az állkapcsom, fáj ez az idétlen vigyorgás.



reveal your secrets

Abaddon


Upper East Side Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 22, 2021 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Old friend
Music: All night

Látogatásom New Orleansbe nem volt túl hosszú, s csupán részleges eredménnyel járt. Lovas fivérem s tanácsadója ámbár szolgált hasznos információval, hogy merre is tovább. Való igaz, eredeti célom, Nővérem, nem találtam meg, helyette valaki egészen mást vetett az utamba a véletlen, vagy a sors, bánom is én ki miként nevezi. Hogy mennyire bizonyul majd hasznos útitársnak, azt majd az idő megmondja, de be kell lássam, magányos út ide vagy oda, olykor jól jön az a kis extra. A tény, viszont, hogy a Halál hollétéről sincs hírünk, új irányba terel egyet smást. Itt jön majd a képbe a lány. De ne szaladjunk ennyire előre, mindent a maga idejében.

New York, újra itt, újra az Upper East Side on. Hajdanán ez volt a New Yorki elit fellegvára. Mostanra a támadások, s az idő vasfoga bíz a város ezen részét sem kímélte. De az ember gyarló, s ameddig csak lehet fenntartja a luxus látszatát. Már megjegyeztem párszor, tán éppen ők csinálják jól, a világ pusztul s alig vesznek róla tudomást. Áldott tudatlanság, vagy szándékos, az már részlet kérdés, a végeredmény ugyanaz. De nem az erről való filozofálás vezetett ide. A kialakult vészhelyzet újabb összejövetelre készteti a halandó világ krémjét, vagy legalább is aki még annak tartja magát. Én magam pedig egyetlen személyt keresek újfent ki szinte biztosan megjelenik majd ezen az eseményen. Az idős hölgy, Ő tudja ki vagyok, segített, mindkettőnknek akkor és ott. De rajta kívül akad itt más is ki érdekes lehet, az információ szerzéshez pedig a fiatal leány éppen kapóra jön, egészen biztos vagyok benne, hogy feltalálja magát. A címet megadtam neki, s a nevet is ki által bejuthat, a jó öreg Amir sejk, igen jó szolgálatot tesz még mindig nekem. Én a testőre, a lány pedig az aktuális esti kísérete lesz ezúttal. A történet adott, elvegyülhetünk újfent. Jobb ez így, a kialakult helyzet megköveteli az óvatosságot, legalább is egyelőre. A dresskód adott, de biztos vagyok benne, hogy feltalálja magát. Én maga a fekete öltönyt választottam fekete inggel, ezúttal is, megy a szemem színéhez. Az elvegyüléshez tökéletes. Kevesebben vannak mint legutóbb, de még így is szép számmal, mérnökök, tudósok s a gazdag réteg. Az idős nő még sehol, bizonyosan később jön. Én magam pedig pohárral a kézben egy alacsonyabb, kövér, szemüges fickóval beszélek. Amire sejk nagy befektetője a megújúló energiáknak, ez a fickó pedig épp a napergiákról zeng nekem ódákat. Az őrök figyelnek, s néhány pincér jár körbe, hogy italt szolgáljon. Az emeleti ajtó pedig feltárul.


reveal your secrets

Hell or Heaven


Upper East Side VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 12:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


The Devil within

@Lailah && Saraquiel  


f707c114323dc7f796664aab3fb21c66ca144fe6.gifv

A lágyan csobbanó szurokszínű víz a Hold sápadt fényében újra és újra nekicsapódott a lépcsősor repedező kövezetének, minden alkalommal kimosva a morzsálódó apró kavicsos iszapmaradékot. A korábban távolban fürdőző kicsiny szárnyas körül fodrozódó víz tükrözte csak annak apró szárnysuhogását, karmos lábainak kapálózó mozdulatait. A smaragdzöld nyakú madár felhagyva a távolsággal, lassan, óvatos mozdulatokkal közelítette meg az angyalt, aki legalább húsz perce, mozdulatlanul ülve figyelte őt, s csak annyira libbent tova a keze a szelek lágy dallamára, hogy a kezében, ujjai közt rejlő kenyér darabkáit a vízbe szórja. Nem érkezett rég a városba, és ameddig a lélek nem talált ideiglenesen gazdára, nem akarta volna háborgatni őt, s azzal pedig elűzve abból a biztonságból, melyre vágyott. Saraquiel létezésének esszenciáját a rábízott lélek adta, amely immár, százhatodik éve az ő oltalma alatt állt. Többé kevésbé, mert Sara kezdte feladni a reményt, hogy valaha is huzamosabb ideig képes lesz épségben, egészségben megtartani a halandóba költöző ringó-reszkető lelket. A védencei sorra hagytak fel földi létükkel, az angyal pedig minden ilyen alkalommal megtört kissé, hagyta, hogy az emberi tulajdonságok, érzelmek magukkal ragadják őt, és noha Meatballnak és Micahnak is szüksége lett volna rá, nem hagyhatta csak úgy magára a vándorló, egyesek szerint csupán huszonegy grammnyi testetlen lelket.
Ahogy a madár lecsapott az első falatra, Sara lehunyt pilláin túl koncentrált a férfire, akiben az élni akarás, a romlottság gyalázatos mételye sejlett fel, és csak nagysokára találta meg azt a valakit, akit elrejtett az az álca, az a hideg és rideg fal, amit maga köré épített. Henry sem volt más, mint a többi esendő földi alak, tele gyermeki reményekkel, kíváncsisággal, szeretetéhséggel, s olyan vágyakkal, amik egytől egyig csakis a földiekre volt jellemző. Család, gyermekáldás, a szerelem utáni olthatatlan vágy, amit eltorzított a testiség, az, hogy ő bárkit, bármikor megkaphatott volna hamis szavakkal, olyan ígéretekkel, amiket valójában sosem gondolt komolyan. Az angyal mégis elkapta azt az aprócska lángot, amely a jóságban fürdőzött odabent, narancsos vörösségben izzó őrláng volt csupán, lágyan ringó tűzpetty csak. Sara magára hagyta a madarat, hogy amaz az átvizesedő foszló ételt ragadozó módjára habzsolja, hogy percekkel később, néma léptekkel szelje a sötétségben úszó utcák sorait, hallgatva a megérzéseire, hallgatva arra az örömmámorban úszó, vágytól átitatott gondolatokra, amely Henry felől érkezett el hozzá. Izgatottság, fösvénység, a szex ígérete tapadt Saraquiel pórusaira, amit ha akart volna sem tudott volna lemosni és eltüntetni magáról. Minden gondolatot igyekezett elűzni a gondolataiból, s csak arra koncentrálni, ami lényeges volt, megszaporázó léptekkel vágott át utcákon és amikor a ház lépcsőházában szaladt fel a lépcsősorokon, már nem is titkolta jöttének okát, megmenteni azt, aki bűnös kárhozatra ítéltetett, s aki újra lecsapni készült volna. Mert látta, mit rejtett a külső.
A nyitott ajtón kiszűrődő fények nem rejtették el előle az eszméletlen testet, a bőrdzseki neszező susogása, a szőke fürtök eleinte nem azt ígérték, amivel aztán Saraquielnek szembe kellett néznie. A kék szemek űzötté, óvatossá váltak, ahogy szembefordult vele a nő, pillantása a kemény, mégis nőies vonásokon nyugodott és járta be ismételten az az arcot, amit évtizedekkel ezelőtt látott utoljára, és akit azóta is vágyott látni, de nem ilyen körülmények között. Talán a döbbenet lett rajta annyira úrrá, hogy hagyta Lailah szavait leülepedni és hagyta azt is, hogy a nem teljesen barátságos szavakkal illessék őt, de kényszerített nyugalommal az arcán sóhajtott fel hosszan, előbb balra, aztán jobbra elnézve a folyosón. Ha nem is invitálták be, Sara vette a bátorságot erre, és a lakásba lépve maga mögött behúzta az ajtót a biztonság kedvéért, a kulccsal viszont nem szórakozott.
- Saraquiel. Nem lep meg, hogy nem emlékszel, vagy nem akarsz rám emlékezni. Nem volt túl jó az elválásunk, Lailah - hátát a mögötte feszülő ajtó lapjának döntötte. - De ha nem is szeretnéd felidézni, mindketten ismerjük Micaht. Az ő neve talán nem lesz annyira ismeretlen számodra - húzta el a száját bocsánatkérően, hogy fel kellett hoznia a férfit, és mielőtt még elharapódzott volna kettejük közt a hangulat, feltette megadón a kezeit a levegőbe, jelezve, hogy nem volt nála fegyver. Pontosabban... nem volt szándéka önmagát megmenteni, ugyanakkor a halandót igen.
- Szeretném megnézni, hogy Arthur Brooks jól van-e.. - kezdett bele halkan, elindulva az eszméletlen felé, miközben fél szemét le nem vette Lailahról. - A mai napig gyászolja a szüleit, akiket összesen hat éves korában veszített el, amikor még az emberek életét nem változtatta meg mindaz, ami történt - a hangja csendes volt és lágy. - Egyszerű balesetnek tűnt, ahol a vizsgálatok elektronikai hibát mutattak ki az autónál, csak tudod.. később kiderült, hogy az apa már évek óta mély depresszióban szenvedett, és a kilátástalanságból csak úgy volt képes szabadulni, ha eldobja nem csak a saját életét, de a családjáét is... A feleségét is magával rántotta.. pontosabban az a tehervonat, aminek az útjába álltak mit sem törődve a villanó lámpák fényével vagy a sorompóval... Arthurt az utolsó pillanatban Jenny Hastings mentette ki - ha nem akadályozták meg a tervében, akkor lassan guggolt le a férfihez, hogy az ujjai rácsússzanak a nyakának ívére, kitapintva a pulzust. Nem kellett volna megtennie, de csak így tudott a férfi és az egykori angyal közé keveredni. - Miért mindig a halál jelenti azt a menekvést, ami mellett lenne más út? Más lehetőség. Lailah... miért a halált választják az emberek? Miért könnyebb eldobniuk mindent, ami fontos.. miért nem képesek küzdeni? - nem volt hangos, nem akarta magára irányítani azt a túlzó figyelmet, amit valószínűleg most magáénak tudhatott.. de szerette volna, ha Lailah beszél. - Te még mindig küzdesz... ugye? - pillantott végre Arthurról a bukott angyalra, érdeklődése és kíváncsisága pedig valós volt és őszinte.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


well, this is a surprise
────────────── ──────────────
@Saraquiel - 640 -  szemöldökemelgetés
Lustán, csupán a szemem sarkából pillantok a férfira, aki pont úgy kortyolja a jég nélküli whiskey-t és közben legelteti rajtam leplezetlenül a szemeit, mintha a világon semmi gondja nem lenne. Persze nincs is; egyelőre, bár a csapdámba pont olyan vakon sétált bele, ahogy azt vártam is. A lehető legtermészetesebben rívok ki a körülményekhez képes már-már puccosnak nevezhető bár környezetéből a bőrdzsekimmel és a koptatott farmerommal, de tudtam, hogy erre bukik: annak az embernek is ilyen stílusban öltözködik a lánya, aki miatt itt vagyok. Nos, addig legalábbis biztosan így öltözködött, amíg delikvensünk le nem itatta egy helyi kocsmában, hogy aztán a saját javára fordítsa a helyzetet.
EZ az egész persze nem lenne több egy mindennapos szerencsétlen esetnél, amire mindenki magasról tojik, csakhogy ez a kedves úriember sajnos a rossz ember lányával szemben nyomta fullba a kretént, aztán arra vetemedett, hogy eltüntesse a nyomokat. Vagy legalábbis megpróbálja. Ez a rossz ember pedig sajnos hallotta, hogy a városban vagyok.
- Nem lenne kellemesebb egy csendes helyen meginni még egyet? – A suttogás a fülembe akár csábító is lehetne, ha alkalmazni akarnám az „aki másnak vermet ás” elvét, de kettőnk közül csak én tudom, hogy ki irányítja a szituációt valójában. Ezt tökéletesen példázza a bőrdzseki alá hezitálás nélkül, pofátlanul bekúszó tenyér is. – Akad még ebből a fagyasztómban – bök a vodkám felé az állával.
- Úgy nézek ki, mint aki gondolkodás nélkül felmegy egy idegen lakására? – lötykölöm meg az átlátszó italt a pohár alján. Nem nézek rá, de a szám sarkában ülő mosoly mindent elárul számára, amit tudni szeretne.
- Henry vagyok.
A mosolyom kiszélesedik; felhajtom az italt, majd egy kecses mozdulattal szembe fordulok vele a bárszéken, felé nyújtva a jobb tenyerem. – Barbara – mutatkozom be, és ugyanúgy hazudok, mint ő.
- Hívhatlak Barbie-nak? – duruzsolja közelebb hajolva, miközben meleg ujjait az enyémek köré kulcsolja, én pedig úgy kuncogok a förtelmes szövegén, mintha egy kicsit is eredeti lenne.
Elégedett arckifejezéssel segít le a bárszékről, miközben a csapos felé csúsztat némi készpénzt. Tudom, hogy a lakása csupán néhány saroknyira van innen, ezért hagyom, hogy végig a derekamnál fogva húzzon magához, miközben undorító dolgokat súg a fülembe, így ugyanis eszébe sem fog jutni a szükségesnél hamarabb rám mozdulni, hogy nyílt terepre kelljen vinnem a dolgokat. Nem lett volna szerencsés ezzel kezdeni a pályafutásomat New Yorkban.
A játék egészen a társasház második emeletéig folytatódik, amikor is végre elenged, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Senki nincs a folyosón, a szerencse az én oldalamon áll – ha humoros akarnék lenni, azt mondanám, Atyám figyeli a lépteimet, pedig már csaknem száz éve elengedte a kezem, jóval azelőtt, hogy eltűnt volna. A szerencse reálisabbnak tűnik, de a legkevésbé sem Henry számára: ahogy csábító vigyorral az arcán megfordul, hogy beinvitáljon, én is csábító mosollyal az arcomon ütök erőteljesen felfelé az állcsúcsára, aminek – és egyszerű halandó létének – köszönhetően azonnal elájul.
A hóna alá nyúlva tartom meg még estében, mielőtt nagy hangzavart csinálna és előcsalogatná a szomszédokat, majd egyik kezemet kiszabadítom, hogy lenyomhassam mögötte a kilincset. Újra meg kell állapítanom, milyen határozottan a munkám előnyére válik, hogy a fizikai erőmet nem veszítettem el teljes egészében, miközben bevonszolom a férfi testét a lakásba, egészen a nappaliig. A szőnyeg közepén hagyom leesni, és mivel egyelőre nem kell számolnom azzal, hogy magához tér, felegyenesedem, készen arra, hogy visszamenjek becsukni az ajtót.
Ekkor kezd el bizseregni a tarkóm, amiből rögtön tudom, hogy figyelnek.
Félig-meddig kíváncsian fordulok meg, de az igazi meglepetés csak akkor jön, amikor megpillantom az ajtóban álló alakot és néhány másodperc alatt eszembe jut, honnan ismerős. Az a fafejű Micah mutatott be minket egymásnak, amikor az Egyesült Államokba kerültem; vagyis inkább engem mutatott be neki, mint határozottan nem követendő példát.
- Nocsak, ezt nevezem meglepetésnek – vonom fel a szemöldököm, majd halvány mosollyal összefonom magam előtt a karom. Rohadtul érdekelne, mit keres éppen itt, de egyelőre nem teszem fel az egyértelmű kérdést. – Ne haragudj, de nem biztos, hogy emlékszem a nevedre.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Upper East Side VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2