Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• 90-es út New Orleans felé •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


90-es út New Orleans felé VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 11, 2020 3:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
- Béna vagy, kapitányom - jegyzem meg magamban csendes korholással, ahogy a lámpás fényében artériás vér spiccel fel bőségesen. Az angyal kardja eret talált, ami elkerülhető lett volna, ha telekinetikusan ráfókuszál, de a démon már a következő mozdulatra készült, ami balszerencsét hozott neki. El kell beszélgetnünk alkalomadtán az elbizakodottságáról, hiszen ugyanezzel az erővel szét is roppanthatta volna a lámpást, hogy olajjal borítsa be a szárnyat. Kár érte, kár a repedett betonon szétömlő lángokért, bár a látvány mutatós, ahogy a széles szárnyakon kapaszkodó ügyes fickóm és a levegőben megbicsakló tollas alakját megfesti, kevéssé hasznos, hogy a döglődő ló beleesik, égő sörényének, szőrének, húsának bűzét messze viszi a szél és gyomorforgató szagok telepednek a környékre.
Bár @Beelzebub alighanem a száját nyalná, ha a közelben lenne, és ilyen invitálást érezne a levegőben.
A harc heve sokféle mozgással jár, kapitányom elsiklik a kéz elől, ami érte kap, hogyan is remélte az angyal, hogy eléri, a karhossza nem egész fél méter, a szárnya ennek a többszöröse, a démon sem bolond, hogy oda ugorjon ha egyszer ekkora kitárt felülettel kínálják meg, ahol elkaphatják, a szárnya vége felé csúszik, nem is törődik azzal, hogy talpra érkezzen, csak a bőrön próbál minél nagyobbat hasítani, hogy elvegye a röpképességet egy rövid időre. Az utánaszúrt angyalpenge is csak azért böki meg a karját, mert megkapaszkodik a hártyában, hogy letépje a csontról, dühös kiáltással rántja vissza megdöfött kezét, és a földre huppan az angyal előtt, elgurul a közeléből.
Az én igézetem szól már a csatazaj helyett, a kiáltásával egy időben elmosolyodok.
- Csak rám figyelj zúgó szárnyú döglégy - és még mondanék más valamit is, amiből talán tanul, de mérges kapitányomhoz rohan a kutya a lándzsával, és ő a farúddal úgy veri le az angyal az eszméletéről, mint a kotlósokat a gazdasszony a petrencéről. Ha nem angyalból lenne érett dinnyeként csattanna szét a feje a pokoli csapástól, de így... így semmi baja nem lesz, és félek gondolat se jut bele.
Persze a kapitányom azt akarja, ragadjuk magunkkal, de hát az ő feladata az, hogy akarjon az enyém pedig az, hogy döntéseket hozzak.

//köszöntem a játékot! #misranzáró #misranzáró2//
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 09, 2020 3:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Misran
Igazából nem akartam harcot. Nem is gondoltam arra, hogy megtámadjam. Úgy véltem békés úton is megegyezésre juthatunk, de csak üres mellébeszélést kaptam, gőgöt és akkora egot, amely a mennyekig ér. Herceg. Persze. S ezáltal úgy véli mindent is megtehet. Tőlem alázatot vár el, mély tiszteletet, és vak hitet. Nem egy démon előtt fogok megalázkodni. A hitem pedig a Teremtőé, azt egy pokolbéli soha nem akarhatja el. A tiszteletet pedig ki kell érdemelni. Nos... nem is arról van szó, hogy nem adnám meg neki, vagy éppen tiszteletlen lennék vele szánt szándékkal, csak unom az egyoldalúságot. Unom, ahogy szemrebbenés nélkül a szemembe hazudik. Mert lehet, hogy tényleg nincs nála az angyal, de hogy tudja, hol van, az egészen biztos. S mondhatná ezt is. Akkor tovább alkudoznék vele, és talán az ajándékom is időben, megfelelő körülmények között kerülne elő.
De nem. Ő semmibe vesz, mert én egy senki vagyok a szemében, elvégre sem szeráf nem vagyok, se Iphraem, se arkangyal. Semmi rangom, ellenben ő egy herceg, akit csodálni kell. Démoni gőg. Hol van az előírva, hogy én ténylegesen kevesebb vagyok, mint egy pokolherceg? Nem fogadom el ezt, soha nem is fogadtam. De hogy elérjem a célomat visszafogom a szavaimat. Nem is sejti mennyire. S talán nem is vele van a bajom, hanem kísérőjével, aki valójában egy senki, egy szolga, egy talpnyaló, még is olyasmit enged meg magának, amit nem tűrhetek el, nem hagyhatok válasz nélkül.
Érzem a zsigereimben azt a vágyat, ami felém sugároz a másik lovasból. Koránt sem a nőnek szól a férfitől, hanem az angyalnak egy démontól. Épp úgy acsarog, mint a két kutya a fénykörön kívül, csak nem annyira látványosan. Az ő acsargása ébreszti fel bennem a haragot. S hogy mi teszi fel végül az i-re a pontot? Az, ahogy kegyet gyakorol az ajándék elfogadásával. Ez a "Na jó, ha már annyira akarod, el is fogadhatom." dolog, egy gyomorszájütéssel ér fel. Egy dobozka szivar vagyonokba kerül a mai világban. Egy démonherceg egy majdnem porig rombolt városban vajon mekkora luxushoz juthat hozzá. Azt gondolhatnánk persze, hogy a Szárnyatlan fattyai mindent megkaphatnak. De mi van, ha még sem? Ha meg még is, akkor is illendő lett volna nagyobb érdeklődést mutatni. Erre a dobozkára nem egykönnyen tettem szert.
Na jó... nem csak ez volt a megvett csomagban, és az ár is elég magas volt érte. De megérte. Bár ebben a pillanatban sajnálom, hogy odaadtam azt, ami által jómagam is némi hatalomra tehetnék szert. Közvetve.
Mindegy már.
Az elfordulása, és a másik lovas acsargása elég nekem ahhoz, hogy elpattanjon az a szál, amit erős akarattal fogtam össze. Első, láthatatlan támadásom a közelebbi kutyára irányul, a lándzsa át is döfi a pokoli testet, hogy átszállva rajta a másikat vegye célba. Lehet, azzal is végezne, ha teljes figyelmemet annak szentelném. Nem. A lovast akarom meglepni, ami nem annyira sikerül.
Néma harcos vagyok, elég jó abban, hogy ne csapjak zajt. Most valahogy a csendes éjszakában még a szárnyaim hussanása is robajként hat. A szembeforduló, felágaskodó állat pofáján, nyakán szab végig a kard, és bár lovasa felém pörgeti a rúgkapáló lábakat, a nyaki erekből bőven ömlik a barna szőrre a vöröslő élet. Gyűlölöm ezért a lovast, mert a lovat nem akartam megölni. Túl nemes állat egy nemtelen démon alá.
A felém repülő lámpás nem csattan szét a szárnyamon, inkább labdaként lökök egyet rajta. Épp csak annyira, hogy az ágaskodó, vérző ló előtt földet érve, szétrobbanjon a megrepedezett egykori aszfalton. A kifolyó olaj tűzlávaként borítja be a területet közöttünk. Ám ezzel persze nincs vége a harcnak, hiszen csak most kezdődött. A fickó átugorva a ló háta felett szárnyamat veszi célba, ujjai kötött penge csillan a Hold fényében. Nekem csapódik, én a lendületétől hagyom magam megpörgetni. Érzem, ahogy a tőr fémje belehasít bőrömbe, vágást ejt a szárny izmán. Tollak hullanak a föld felé. Hallom a saját fojtott kiáltásom, melyet a villámlásként lobbanó fájdalom szakít fel torkomból, de harcos vagyok, nem fogok az első vércseppektől elájulni. Felé eső karommal megragadom, a sodró lendülettől ráfordulok, másik szárnyammal tartom még magunkat kicsit a föld felett, míg a másik karom is lecsap rá. Ám ebben az angyalpenge villan, hogy ha lehet pengéjét markolatig döfjem a nyak és a váll találkozási pontjába.
A fickó támadásával egy időben persze, elengedem elmémmel a lándzsát, és a kard is a földön csörren. Ha sikerül a támadásom, akkor a testet elengedem. Ez egybe esik időben a Hanggal, melynek ereje szinte kitépi kezemből az angyalpengét is. Szembe pördülök vele, izzó tekintettel mérem végig.
-NE!
De hiába a tiltakozás, hiába nem akarom, még is elsöpri minden ellenállásomat. A szárnyamban lüktető égő fájdalom ellenére is inkább támadnék, még sem bírok. Csak rebbenő tekintetem keresi a porba hullott fegyvereket, a megmaradt kutyát, és fürkészi azt, hogy sikerült-e végeznem a kapitánnyal?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 10:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
A kapitányom betartja az egyezségünk szerinti részt, még ha ide is hallom, hogy a foga csikordul belé, de nem értem, hogy vajon miért támad az angyal? Mi oka lehet rá, mert pöffeszkedő szavai csak a szokásos tiszteletlenséget mutatták, valójában okot nem mutatott, nem sértődött meg különösebben, nem volt dráma. Mit remél ettől? Gondolja, hogyha megöli az egyik kutyám majd könnyek közt vallok neki minden bűnről amit elkövettem, amíg ki nem hal az utolsó ember is a földön, mert az hosszú történet lenne? Vagy mi a célja, általam akar meghalni, megcsömörlött saját életének kilátástalanságától? Vagy arra vágyik tán, hogy pofátlan támadását megtorolva a városba hurcoljam erőszakkal, ahova kétszer is meghívtam rövid beszélgetésünk alatt önként? Nehogy véletlenül keresztülhúzzam a számítását és itthagyjam ebek harmincadjára.
Mert a támadása bármilyen gyors azonnal felkelti a figyelmem. Hiszen az ebeim jól képzett őrök, egymástól a lehető legtávolabb mozogtak nyilvánvalóan, és a Pokol nemzette őket is, mint engem. Az egyikük elhullik, a lándzsa láthatatlanul átdöfi a testét, de a másik vakkant, mielőtt félreugorna a felé irányított fegyver elől, acsarogva kap rá a nyelére, és csüng rajta akkor is, ha az angyal továbbviszi vele. Fáradjon csak.
- Maradj nyugodtan végig - címzem a lovamnak amikor kitárulnak a hatalmas szárnyak és baljós suhogásukkal megtelik az éj, hiszen a szárnyak tollai nem járhatják némán a levegőt, ahogy egy levél se rezdül a fákon hangtalan, kapitányom se süket a vakkantásra, nem tudom hogyan, de gyakorlottan bírja ágaskodásra forgó szemű lovát odafordítva a merénylő pengének. A felülről rázúduló élesre fent halál feltépi a ló nemes arcvonalát, az orrába hasít, végig kapálózó lábain, inkább zokogás az a hang, amit hallat, nem is annyira állati, furcsa sikoly. Újra és újra felágaskodik néhány másodperc alatt, a nő felé rugdal keményen, kapitányom pedig az égő olajlámpást egyenesen a kitárt szárnyra vágja biztosítva nekünk elég fényt az elkövetkezőkhöz, aztán a lóról rúgja el magát mielőtt azon úrrá lesz a menekülési ösztön, természetesen megkísérelve elkapni a szárnyát, egyenesen arra ugrik, a tőrét mártaná a lebernyegbe, ami hasogatásra termett.
- Tedd le a fegyvert Nephabriel - nem megyek közelebb, a hangom minden Lucifer adta démoni hatalmammal teli kiáltás, aminek engedelmeskednie kell mindennek, ami él.

//dobd ki kockával 50-50% hogy fog-e rajtad a démoni energia//
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Misran


Megforgatom a szemem. Most tényleg? Ki mondott olyat, hogy személyesen nekem ilyesmit mondott volna a Teremtő? Bosszúsan szusszanok egyet arra, hogy kiforgatja a szavaimat. De hát mit is vártam volna egy démontól. Az ördög mindig hárít: "Nem én voltam, ő volt." Annyira felesleges ilyen vitába belemenni. Fáraszt is. Miért is hittem azt, hogy célt érhetek, és alkut köthetünk? A baj ott van alapjaiban, hogy erősen hátrányos helyzetből indulok. Nem sok mindent birtokolok, ami mélyebben felkelthetné egy pokolherceg figyelmét, ami talán alku cserealap lehetne. Nem is játszhatom ki egyből minden ütőkártyámat, ám önmagam felkínálása egyértelműen nem hozza lázba.
Miért is hozná. Hiszen van nála egy angyal, mondjon is akármit. Érzem a zsigereimben, hogy tudja merre lelem meg Caelt. No meg a fiú... a fiúról még szó sem esett, és nem tudom igazából okos dolog lenne-e feltárni előtte, hogy tudok róla. Tudom, kit őriz az élete árán is Cael.
-Hát siess akkor Misran herceg haza. Bár a következtetésed téves, és tudom, hogy csak a rosszindulat csavarja ki a szavaimat. Szándékosan érted félre.
Elindul, utána szólok. Megáll, de nem mutat érdeklődést. Vagy nagyon jól palástolja. Még ez is lehet.
-Ne kábíts Herceg. Úgy tudtam, a démonok látnak a sötétben.
De azért megvárom, míg a másik, a szolga, fényt gyújt. Nem mintha nem tehetném meg én, de már azért sem strapálom magamat. A fényben a szolga megvető pillantásommal találhatja szemben magát. Engedem, hogy lehalássza a levegőből az igencsak értékes dobozkát. Nem annyira maga a tartóeszköz értékes, bár szép a maga nemében, de jó minőségű szivart szerezni manapság nem egyszerű.
Megvárom, míg elfordítja a lovát, és az talán lép is egyet-kettőt. A kutyák a fénykör szélén, amely felé igyekszik most a másik lovas is elfoglalva kicsit magát azzal, hogy a szerzeményt biztonságos helyre juttassa. Egy pillanat csupán, amíg nem figyelnek rám, és ez nekem éppen elég.
Egy mozdulat a kezemmel, ahogy az asztalon pihenő, még láthatatlan lándzsa a szél sebességével indul útnak, hogy a becsapódást megelőző ezredmásodpercben váljék csak láthatóvá, átdöfve oldalról mind a két kutyát.
Mire ez megtörténik, a kardom is előröppen hüvelyéből, szárnyam újra a levegőbe csap, és már is a szolga mellé érkezem, hogy az éles penge csapást mérhessen rá. Ha lehet, megpróbálom elválasztani a fejét a nyakától. Mindez, hangtalanul és villámgyorsan. Ha sikerül.
És ha ez sikerül, akkor szembefordulok a herceggel, aki vélhetően eddigre már észleli a támadásomat. Ha nem sikerül, akkor persze, újabb támadást intézek a szolga ellen, őt akarom először kiiktatni a képletből.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 03, 2020 11:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
- Szóval Isten neked, személyesen azt mondta, hogy azért ment el, mert a démonok, azaz én elvégeztük a feladatot, amiért létezünk, és kísértettük az embert? Neked személyesen, miközben mindenki más sötétben tapogatózik abban a kérdésben, hogy hova lett - undok mosoly a számon, de időközben teljesen ránksötétedett. - Órákig tudnám hallgatni az ömlengésedet arról, mi szépet tanítottatok az emberiségnek, ami olyan unalmas volt, hogy szükségét érezték egy-két démoni ötletnek, de egyszerűen muszáj hazamennem Nephabriel, hogy elmeséljem a nagy hírt: Isten jóváhagyta hogy kiirtsátok a dédelgetett emberiséget, azok ezt érdemlik és punktum, a harc az emberi lelkekért lezárult, pfuj pfuj ember - nevetek rajta, ahogy szónokol olyannyira belefeledkezve a gyilkolási jog megmagyarázásba, mintha egy embert hallanék beszélni magas állványról. - Talán mégis van értelme akkor Istennek, ha így cselekedett, dőljön a vér, csapra a hordót! - kaparja a torkom a kacagás folytatása, inkább elindulok le ne forduljak a lóról, kár, hogy a nevemen szólít, arra meg szoktam állni, felé fordulok.
- Leszállt az éj angyal, nem látom a sötétben mit mutatsz.
- Majd én - kapitányom közben megfékezte lovát, és hozott egy olajos lámpást is, amit most meggyújt az angyal felé tartva megregulázott hátasát. Ők a fény körében, a kutyák pont a fény és sötétség határán, én pedig a sötétségben állok.
- Nagyon távol áll tőled a tisztelet angyal, de némi kárpótlást mindig elfogadok. Igazán örültem - fordítom újra el a lovam, és indulok meg a betonút maradványain miután megnéztem mit kínál, és azt a kapitányom is el tudja venni, amúgy is ő van ott mellette. Tudom milyen ádáz képpel méregeti az angyalt, de meghagytam neki, hogy csak akkor támadunk, ha ő támad, ám akkor viszont mindent lehet, úgyhogy szeretné, ha így történne. Hallom, ahogy köp amikor levadássza a levegőben lebegő szivardobozt, várakozóan a nőre néz, aztán utánam indul, a kutyák persze még mindig az angyalt lesik.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 03, 2020 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Misran
Beelzebub. Az emlék felkavar. S talán emiatt esek ki némileg az előre elgondolt szerepből. Annyira szeretnék én is fölényesen viselkedni. Visszavágni. De tudom, hogy megsértődne, mert ő egy herceg, én meg csak egy jelentéktelen kis senki vagyok. Ha nem vagyok elég simulékony, azért kapja fel a vizet, ha meg túlságosan az vagyok, gyengének tart. Remek pozíció. Semmiképpen nem megfelelő egy alkuhoz. Nincs mit adnom? Mit is adhatnék egy hercegnek, akinek vélhetően mindene megvan? Nehéz kérdés. Ám lapul egy-két apróság a táskámban.
Elfintorodom a visszavágásra. Részben jogos. De csak részben.
-Ugyan már Misran. Nézzünk csak mélyebben bele. Ha nem lettetek volna ti démonok ennyire éhesek, nem tartanánk ma itt. Mi tanítottuk meg az embereket teremteni, ti csak a pusztítást tanítottátok. Odaadtuk nekik a tűz hatalmát, felégettettétek vele a szomszéd kunyhóját néhány ügyesebb kőbaltáért. Megadtuk nekik a kerék készítésének tudományát, ágyúkat gyártattatok velük. Megmutattuk a nyereg, kengyel és zabla tökéletességét, hogy irányíthassák a hátasaikat, háborúba száguldoztak. Az alkímián keresztül sok minden szépet mutattunk nekik, de ti a tűzijáték porából puskaport találtattátok fel. Sorolhatnám ide a pusztító vegyi anyagokat, úgy mint napalm és nitroglicerin, vagy éppen a mustárgáz. Megtanítottuk a tiszta energiára használatára az atommag hasadással, ti pedig elkészíttettétek az atombombát. Ha nem lettetek volna ennyire mohók, kezdve Lucifer első csábításával, amikor kígyó képében megrontotta Éva elméjét, akkor az Isten nem csömörlött volna meg gyermekeinek gyarlóságától, hatalom, pénz és gyönyör éhségétől, és a gyilkolási vágyuktól. Akkor nem hagyta volna el ezt a világot, és mindenki boldogan élne, míg meg nem hal. De mit adtatok ti? Halált, éhínséget, fertőző betegségeket, gyilkolást, erőszakot. Ki is akkor hát a hibás mindezért?
Talán túlságosan is színpadias a mozdulat, amellyel körbemutatok. Miért is kéne benyelnem a sértéseit? Azért mert herceg és én meg csak egy kis senki vagyok? Nem kéne ezen ennyit túráznom. A hangom persze nem gőgös, vagy sértő, egyszerűen felsorolom a tényeket.
Aztán persze, hogy kevesli a személyemet. Sok esélyt nem ad, még a javításra sem. Egy ajánlat, s ha az nem megfelelő, nincs második lehetőség. Olyan jellemző a démonokra. Szélsőséges viselkedés. Valami vagy fekete vagy fehér. Nincs  közötte piros, kék vagy zöld. Felsóhajtok, már-már megadóan. A hátamra simuló vászontáskát, melynek pántja most a mellkasomon fut elől keresztbe, magam elé fordítom, és míg beszél szétnyitom a száját, belekotorászok.
-Sejtettem, hogy kevés leszek, de hidd el, nem akartalak megsérteni.
Elmosolyodva jegyzem meg. Miért is hihettem azt, hogy esélyt adna így, ilyen egyszerűen, ilyen olcsón? Rápillantok az utolsó mondatánál. Látom sietős, unott és haragos mozdulatát, ahogy elköszön, és megindulna vissza a város felé. Eszemben nincs hátba támadni.
-Kérlek Misran herceg, várj egy kicsit.
Leugrok az asztalról, és kezemben egy csomagocskával utána indulok, de a kutyákkal szemközt megtorpanok. Megtehetném persze, hogy elintézem őket, de nem akarom. Felesleges vérontáshoz vezetne. Ha a hangomra, megáll és visszafordul, akkor felmutatok neki távolabbról egy puha anyagba csavart csomagot.
-Szerettem volna ezt kicsit nyugodtabb körülmények között átadni neked. Egy kis apróság, vehetnéd ajándéknak, amivel megtisztelnélek.
Nem, nem felejtettem el, bár nem tudom, hogy mennyire fogja értékelni. Feléje nyújtva húzom félre az anyagot, mely így oldalra hullva elfedi kézfejemet. Tenyeremen fából készült jellegzetes dobozka, s benne egyelőre még láthatatlanul dohányrudak illatoznak. Néhány szivar.
-Szeretném, ha elfogadnád tőlem.
Ekkor a dobozt elengedem, az pedig a levegőbe emelkedik. Erőm már nem olyan, mint harminc éve volt, de némi telekinézis még mindig belefér. Misran felé lebeg az ajándék.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 03, 2020 1:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
Az a kóbor vállsimogatás azt sugallja, hogy a vén Nephabriel felett nem múlt el az idő @Beelzebub kóstolása nélkül. Megjegyzem ezt egy szebb időre, de most a másik téma követeli az élceim.
- Ez egy ilyen: bocs Isten népe, hogy lemészároltuk az egyik feled, és megtettük volna a másikkal, ha egyes buta kis tollas barátaink nem avatkoznak közbe - vallomás? - csúfolódom rajta, mert felületet adott, hát tényleg kijött a gyakorlatból, hova lett a hit, a tűz, a magabiztosság, a tudata annak, hogy hol áll? Elkopnak az erények akkor, ha nincs mögöttük támasz, márpedig mi támasztaná alá az erényeket? Ami csak jó a Teremtésben az bűn, arra viszont nagyon, de nagyon lehet számítani.
- Akkor meg mire véljem ezt? - emelem fel a kezem, és mutatok rá egy nagyvonalú mozdulattal az egész lényére, elvégre, ha ő nem felejtett és tudja milyen jelentéktelen akkor nincs magyarázat a viselkedésre. Megtisztelem, hiszen nem is küldött nekem ajándékot, nem kereste a kegyeim, és főleg nem is úgy néz ki, mint aki olyan ajánlatot készül tenni, ami aztán kárpótol mindezen mulasztásai miatt. De kivárom, az idők tiszteletére, amikor még az ő létezésének értelmet adott az Ég, és aszerint létezett is, azóta azonban sok idő eltelt.
Nincs előttem tükör, hogy lássam összepréselődni a szám és megsötétedni a szemem, a búcsúzó Nap fénye után maradt sötétben alighanem ő sem látja a lényeget.
- Mit gondolok? Azt hiszem úgy vélheted, hogy mert angyal vagy, Isten ajándéka vagy a megnyomorított Földnek és minden démonnak természetesen. Kiváló ajánlat Nephabriel! Igazán megtisztel, hogy vendégül láthatlak egy éjszakára egy angyal szabadságáért cserébe, akit nem is láttam. Jó utat hazafele, remélem Cujo, Furfur, vagy valamelyik tehetségesebb angyalvadász elkap - megfordítom a lovam, füttyentek a kapitánynak és a kutyáknak, és a szelíden kivilágított város felé indulok. Persze ha az angyal azt hiszi, hogy hátba támadhat nagyon fog csalódni, a kutyák pontosan képzettek arra, hogy őt nézzék amíg elég messze nem vagyok, és csak aztán induljanak utánam. Vakkantással jelzik nekem a veszélyt, és vezetik fel az ellentámadást, ha így döntene. Remélem nem. Egy kicsit hányingerem van. Mit gondolok! Mit gondolnék?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 7:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Misran
-Sejtettem.
Már-már rezignáltan bököm előre. Persze, hogy nem kívánságműsor, ha démonokról van szó. De azért legyen már szavam hozzá. Akaratlanul simítom meg a vállamat, ahol a Mohó @Beelzebub -ról esik szó. Ha ténylegesen nem is, mert a sebek majdnem maradéktalanul begyógyultak, de lelkiekben mindig is magamban fogom hordani annak az 1888-as szeptemberi éjszakának a nyomait.
-Mi kezdtük... tök ciki mi, hogy elbaltázódott?
Fanyar mosollyal jegyzem meg, nem kevés öngúnnyal. Ha rajtam múlik, vélhetően nem jutnak idáig a dolgok. De Gabriel hajthatatlan volt a haragjában. Tombolni kezdett, és hát... ez lett a vége. A töretlen hűség, és az engedelmesség tartott mellette az utolsó pillanatokig. A felperzselt földek és a temetetlen milliók kínba torzult testének látványa, eddig számomra nem tapasztalt fájdalommal mart belém. Képtelen voltam tovább öldökölni, hajszolni az ártatlanokat. Mert hiszem, hogy nem volt mindenki bűnös. Főleg a halott gyermekek ráztak meg. Nem értettem, hogy ők mit vétettek? Egy démon talán soha nem is gondol ilyesmire. Megrázott, hogy egy angyal sem. Persze sokban hozzájárult a dologhoz mindazon őrangyal testvéreim hitehagyottsága, akik feladatukat elveszítve, céltalannak érezték hirtelen az életüket, lényegtelennek és feleslegesnek önmagukat. Hány őrangyal bukott el feladata teljesítése közben azért, mert nem volt képes megvédeni az őrizettet. Mert higgyük el, egy őrangyal feladata nem az, hogy megakadályozza, hogy ne üssön el a villamos, ne ess le egy szikláról, ne lőjenek le az utcasarkon, ne erőszakoljanak meg egy sikátorban, hanem az, hogy ha az a vállalt sorsod, hogy egy utcasarkon szurkáljanak halálra, akkor abban az időpontban te ott legyél azon az utcasarkon, ha az, hogy petefészekrákban múlj el, akkor megkapd azt az impulzust, amely kiváltja ezt a betegséget a testedben. Hiszen minden ember úgy születik le a földre, hogy tudja, mikor és miként fog elhalni a teste, hogy a lelke aztán visszatérhessen a mennyekbe a Teremtőhöz. Csak ezt a vállalást kitörli a leszületés kínnal teli pillanata. Még is, a lepergetett életfilm adja a de ja vu érzését. Nos... az őrangyal ezt a vállalt véget biztosítja. Mindent ezért tesz, hogy a visszatérést biztosítsa ott és akkor. Az angyalsereg földre érkezésével, a pusztítással ezt a feladatot vettük el tőlük, tettük semmissé a munkájukat.
Ám a szavaim nem nyerik el a tetszését. Megint csak felsóhajtok, szusszanok egyet.
-Nem felejtettem el ki vagy, Misran herceg. Azt is tudom, hogy jelentéktelen vagyok, nem kell az orrom alá dörgölnöd. És tényleg megtisztelsz azzal, hogy eljöttél, és nekem szenteled az értékes idődet. Igyekszem rövidre fogni, nehogy lekésd az esti programodat.
Tehetném epésen is a megjegyzéseket, de egyszerűen, már-már közömbösen hangzik az egész. Nem akartam megsérteni, még is lehet, óvatlan szavaimmal megtettem. Visszakozót kell hát fújnom, hogy a célom elérjem. Értem én, mire akar kilyukadni. Én épp annyira semmi vagyok, és voltam, mint a kísérője. Egy parancsvégrehajtó, egy szolga, egy az ezerből, vagy millióból, aki ura és parancsolója kénye és kedve szerint tesz. Tudom, hogy semmibe veszi Gabrielt, ahogy a többi démon is. Azt is tudom, hogy jobbára nincs is olyan angyal, akit valamire is tartanának. Én sem vagyok több vélhetően Misran szemében, mint egy kellemetlenkedő szúnyog, akit a legszívesebben lecsapna. És ostoba lennék, ha azt hinném, hogy visszarettentené az a lehetőség, hogy nem vagyok egyedül. Tudom azt is, mit vállaltam azzal, hogy idejöttem egyedül. Nincs mögöttem senki, senki nem védi a hátam.
Felröppenésem megugrasztja a hátasokat, ám míg Misran képes megfékezni a sajátját, a másik már nem. A ló megugrik, elvágtat, lovasával együtt. A kutyák morognak és csaholnak. Nem izgatom magam miattuk. Még nem. Az újabb becsmérlő elnevezésre, csak megcsóválom kicsit a fejem és elfintorodom. Miért muszáj mindig ez? Ő megteheti, hogy megsért, én nem viszonozhatom. Be kell nyelnem, ha a célomat el szeretném érni. Fekete szárnyaim lassan fordulnak vissza hátamra, újra láthatatlanná válva. Kis terpesszel állok, szemközt a pokol hercegével.
És persze tagad. Mi mást is várhatnék? Hazugságokat és tagadást. Biccentek mosolyogva.
-Értem. Sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni. A neve Cael. És tudom, hogy New Orleansban van.
Nem akarom elmondani, hogy honnan tudom, de mivel nem hülye, biztosan sejti, hogy tudom. Hehhh! Én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod. Fasza. Fejet csóválok. Az ajánlat, amit tesz, majdnem nevetésre késztet, de visszafogom. Még a végén sértésnek venné. Ejjj, Misran herceg!!!
-Legyen. A... vendéged leszek egy éjszakára, cserébe elengeded Caelt. Mit gondolsz?
Azt hiszem, elég nagyot ajánlok egy közönséges őrangyal életéért. És simán elmondhatom, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe. A kiinduló alaphelyzet, hogy sohase bízz egy démonban, most inogni látszik. Bármit is megígérhet itt nekem, és ott nevetve szegi meg a szavát. Mert hiszen démon. Nincs olyan, hogy szavahihető démon, kivéve, ha bezsebelendő lélekről van szó. Akkor nagyon is tartják a szavukat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 10:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
- Ez nem kívánságműsor - mosolygom a sóhaját, és megcsóválom a fejem, erős angyal létére is túlságosan pofátlan szavakat választ ezen a környéken. Erős, de magányos angyal az égi fennhatóság támogatása nélkül, közel s távol sehol senki. Nem annyira tudom mire vélni ezt a viselkedést, ez pedig óvatosabbá tesz.
- Ti kezdtétek meg a mészárlást, tessék szépen kiélvezni, nem kell a süket duma Spártáról. Az az emberek harca volt, mi csak ott voltunk, mint mindig az emberek harcaiban, de ez... nos ebben a pusztításban nincs semmi emberi. Ez angyali - engedem a világba a szót, a kimondatni vágyó ítéletet, ami ott kering a rommá lett világ felett: mindez angyal munka, akárhányszor is mosakodjanak a tollasok. Isten tervez, angyal végez, az embervér pedig hullik. Angyalvér is hullhatna. Ha így folytatja Nephabriel, akkor az övé, a szavai hallatán a szemem forgatom és felhorkanok.
- Blablablaabla mi a picsáról beszélsz tollcsomó? Méltó ellenfél? Harcos? Csapda? Pucér seggű magányos angyal vagy. Na és? A Pokol Dél-keleti Régiójának választott tartományhercege vagyok angyalom, ha elfelejtetted volna, ha tudom is, hogy egyedül vagy, nem jövök magam. Nekem semmi bajom a népemmel, nem kell tőlük elszakadva intéznem az ügyeim, mint neked szónokló pacsirtácskám. Jó kapitányom, szórakoztat, segít, kísér és a csatlósom. Az ura vagyok, ő a szolgám, ott a helye, ahol én vagyok. Csak azért van ő itt egyedül, mert mindenki mást lefoglalnak az előkészületek, ahogy mondtam elfoglalt vagyok ma este - tartok neki rövid ismertetőt és emlékeztetőt arról, hogyan is működik a világ, ha nem egy rangtalan senki, egy utolsó tollszár vagy egy nagyon seggfej tollas kloákája mellé betűzve ahonnan kihullottál, mert úgy látom elfelejtette, hogy egykor ő is az volt, ami most a kapitányom. Jobb kéz, kísérő, udvaronc, harcos, persze, ha szükség van rá, és jelen levő amikor nincs, talpnyaló, mert kétlem, hogy Gabriel olyan gyakran privát bokorra ment démonokra a kis körítése nélkül. Megcsóválom a fejem, nem is értem ezt a nőt, de a szárnycsapását már igen - a ló marad - a sörénybe markolok és az enyém marad is, de a széttárt szárnyaktól a kapitányomé túlságosan megriad ahhoz, hogy megfékezze a félelem, kirúg és elvágtat. A kutyák dühösen felmorrannak, én sóhajtok.
- Nesze némber a pár a perc magány, amit úgy akartál - addig jó kapitányom összeszedi a lovát, és visszajön hozzánk. Addig megnézem a szárnyait, amik feketék, mint az összes többié, érdemük szerint. Az emberek azt hiszik nincs igazság a földön, de elég volna csak a fekete szárnyakra nézni és tudná, hogy az igazság közelebb van, mint hinnék.
- Tudom én - mosolygom, mert egy hízelgés nem maradhat soha hatástalan, jól állok és kellemes társaság is vagyok,bár a körülmények éppen nem a kellemkedős hangulatomat hozzák elő, még mindig nem tudom hova akar kilyukadni, és annyira nem szórakoztat a nosztalgiavonal, mint hihette. Ahhoz többet kell virítani errefelé. - Kétlem - ingatom meg a fejem, de a folytatásra elmosolyodom. Ó angyalom. - Nephabriel, nem tudom tudsz-e róla, de nincsenek angyalok New Orleansban. A démonoké a város. Pont annyi angyalt találsz itt, amennyi démont Las Vegasban. Ha csak ezért fáradtál ide gyere, legyél a vendégem éjszakára, és akkor legalább elmondhatjuk, hogy ott leszel. Nem látom miféle alkut köthetnénk mi ketten egy nem létező angyal szárnyára, nem igazán látom magam, amint keresztül-kasul lovaglok a keleti és a nyugati tenger között, hogy neked megtaláljam az elveszett barátodat - ha démon vagy, és nem ajánlanak rögtön a szádíze szerint való méltó jutalmat, akkor hazudni fogsz.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 26, 2020 9:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Misran
-Képmutatás!
Vágok vissza azonnal, elnevetve magamat. Elvégre kétszer is csavartak a szálakon a tisztelt pokolbéli hercegek. Először, amikor elsutyorogták a kellő fülekbe, hogy hurcolják át a feketéket Afrikából rabszolgának, aztán meg akkor, amikor az északiak vezetőségénél suttogtak a rabszolga-felszabadításról, miközben kavarásként a délieket támogatták nem egy esetben. Káoszfattyak! Bosszantana is a dolog, ha nem a múltról beszélnénk, egy lecsengett eseményről, amelynek fonalán már így sem, úgy sem tudunk változtatni.
De azért megmosolygom a lelkesedését. Jól áll neki. Ahogy a déliek szürke egyenruhája is anno.
-Beelzebub... -Felsóhajtok. Van emlékem róla is, kevésbé kellemes.- Az ő társaságához nem annyira ragaszkodom.
Mindezt mosolyogva, könnyedén jegyzem meg, mintha csak tényleg valami kellemes vacsora meghívás részleteit egyeztetnénk le. A következő szavaira elfintorodom. Akarta a franc. Én biztosan nem. Katona vagyok, aki parancsot teljesített. Szar kifogás tudom, de akkor is így az igaz. Tudom, hogy velem együtt sokan hivatkoznak még erre. De egy közkatona mit tehet? Mondjuk amit én is. Szándékosan szakadtam le a csapattól, hagytam magam mögött a harcokat, és a történések miatt nem tértem még vissza Gabrielhez. Nem akarok több felesleges öldöklést látni, átélni, végrehajtani. Most úgy érzem, megint azt a szerepet vettem magamra, amit Jeanna d'Arc idejében. Nem őrangyal vagyok, még is, védőnek teremtettem.
-Kétes győzelem, mint Spártánál.
Jegyzem meg feléje, erre is emlékeznie kéne. Akkor ő a perzsák oldalán ténykedett, s hiába is győzték le Spártát, a dicsőség még sem az övék maradt a történelmi krónikákban. Legyintek is egyet rá, hagyjuk a témát, nem ezért kértem, hogy ugorjon ki ide.
-Hmmm... -Elmosolyodom.- Sose tartottalak ostobának Misran. A méltó ellenfelet tiszteli egy harcos. És jogos, nem tudhattad hányan várnak itt, lehetne csapda is. Nem az. Egyedül vagyok látod.
Tárom szét a karomat, ahogy kicsit komollyá válik a hangom, s a folytatásra biccentek. Szárnyaim kitárulnak. Egykori ezüstjük, amelyekre ő is jól emlékezhet tovatűnt. Fekete tollain sötéten csillan a lebukó nap utolsó sugara, ahogy eltűnik a város megmaradt házai mögött. Félhomály ereszkedik körénk, az erdő, mely visszahódította már az emberek által hasznosított területeket, sötéten ásít mögöttem. Furcsa kép a sok üresen kongó épület maradvány, a roncs autók, melyeket kikezdett az idő. Volt időm elnézegetni a tájat, míg vártam rá. Most könnyed szárnycsapással emelkedem fel, de nem lebegek a levegőben, csak annyit, míg lépésnyivel hátrébb a még talpán álló asztal tetejére érkezem, melynek korábban a szélén ültem. Így már majdnem egy magasságba kerül a szemünk.
-Neked minden jól áll Misran.
Biccentek rá elmosolyodva megint, megkenegetve a hiúságát egy kicsit. Nem érdemes felbosszantani, ingerültté tenni, hiszen akarok tőle valamit. S ha feldühödik csak harc lesz, üzlet nem.
Megpróbálom, figyelmen kívül hagyni a trágár szavakat. Azokat, melyeket ő köp elém, és azokat is, amelyeket a kísérője szája hagy el. Nem akarok arra odafigyelni, nem akarom felvenni azt a kesztyűt, mert annak megint csak nem lesz jó vége.
-Nem akarom rabolni az értékes idődet Misran, pedig sajnálom, ha sietsz, igazán kellemes társaság vagy. -Újabb hízelgés, bár őszinte. Nem tagadhatom volt idő, amikor tényleg így éreztem. Még most is. Csak túlságosan sokat voltam egyedül, túlságosan sokat harcoltam már, és tartok attól, hogy most sem fog lezajlani enélkül az üzlet. Bár ki tudja?- Keresek valakit. Talán tudsz róla? -Szinte biztos vagyok benne, hogy igen.- Egy őrangyalról lenne szó. Régi barátság fűz hozzá, és néhány hete eltűnt a látószögemből. A Te városodba vezetnek a szálak. Tudom, miért is segítenél nekem? De talán tudunk alkut kötni?
Rátérek hát arra, amiért a találkozót kértem. Nem húzom tovább, nem akarom felheccelni, nem akarom megsérteni. Ismerem már annyira a démonokat, hogy úgy nem érhetek célt. Más kérdés, hogy az egyensúlynak meg kell maradni, én sem látszódhatok gyengének. Régen nem okozott ennyire gondot egy alku. De ebből is kiesik az angyal, ha nem gyakorolja rendszeresen. Ráadásul egy démont meggyőzni sosem volt könnyű. Most sem lesz, ha egyáltalán sikerül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


90-es út New Orleans felé Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
205
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 25, 2020 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angyalok alkonya 18+
────────────── ──────────────
@Nephabriel - kertek alatt az angyalok megfagynak
- Éljen a rabszolgaság! - lököm fel a kezem a megidézett kedves emlékre, hiszen a rabláncok nem vesztek oda, csak az idővel átalakultak. Az angyal akkor a szabadságért harcolt, ami sose jött el erre a földre, most vajon miért van itt? Hamar a tárgyra térhetnénk, de mindig örömöm leltem az előjátékban, felnevetek.
- Terítéknek talán pocsék, de bízd csak rám magam, megtalálnám hozzád a megfelelő terítéket, olyan főfogás lehetnél, ami után mind a tíz ujjunk megnyalnák. @Beelzebub , a Mohó zokogna, ha nem hívnám meg egy ilyen lakomára - csettintek a nyelvemmel, hiszen az ötlet kiváló, összefut a számban a nyál, még a főangyal említése se veszi el a jókedvem, de még az sem bír vele, ahogy ő emlegeti fel a rémes angyalt.
- Ti akartátok, hogy így legyen, ez a ti diadalotok angyalom - tárom szét a kezem mutatva a sötétségbe rejtőzőt tájat. Elbújt a lenyugvó nap függönye mögött a mindenség, mintha szégyellné rozsdás gépeit a mező ami valaha termő volt, mint kombájnok és traktorok sírkertje. A szélben csikorog egy távoli kút fémalkatrésze, kísértetházak kuporognak a pusztán, az elhagyatott utak betonját áttöri a gaz, és magányos kocsik rohadnak az árkokban. Kit hol ért utol a végzet. Az elmúlt harminc év széthordta ugyan a tetemet, de még mindig fehérlenek koponyák elburjánzott málnabokrok tövében, a föld még nem nyelte el nyakló nélkül mészárolt gyermekeinek maradványait, hiába pihennek most a harcok. Az angyaloknak hála mindezért.
- Hogy mondod? - ezek a szavai elmerengetnek, még a ló is beledermed - Azt hiszem nem csak az én memóriám romlott, de a tied sem az igaz, mert sok mindenre emlékszem, hogy voltam, de szánalmasan ostoba az egyszer sem. Vagy mégis? Volt talán idő amikor nem voltam herceg és nem voltak csatlósaim? Mire kellene vélned Nephabriel? Talán a gonosz, magányos ikertestvéremet keresed? Ő nincs itt - nem is értem mire gondol, elnevetem magam a folytatásra. - Csak rád és rám? Meg a távol levő atyaúristenre. Ne fárassz már tollas, szerinted nincs jobb programom ennél estére? - még finoman figyelmeztetem.
- Jól áll nekem, hogy magas lóról beszélek veled, úgyhogy maradok. Esetleg felreppenhetnék, ha fáj a felnézés, fáraszd ki magad, ha már nekem is ide kellett fáradnom és térj a tárgyra vagy takarodj. Lássuk be, baszni és mulatni nem akarsz, el sem tudom képzelni mi dolgok lehet itt velem.
Kapitányom nevet, gúnyos szitokszókat ereget az angyal felé, éppen a kutyákkal hozva közös nevezőre, valami szárnyas kiskutyákat is kiveszek az elbeszéléséből.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 35 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7