Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Wallenberg-lak •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 9:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 398 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Az angyal egyáltalán nincs jó bőrben. Mit nincs jó bőrben, mindjárt összeesik itt nekem. Izmaim megfeszülnek, ugrásra kész tigrisként vibrál bőröm alatt, hogyha valóban megtörténne, még azelőtt tompítsak esésén, mielőtt túl csúnyán odaütné magát.
Igen.
Bármilyen mostohák is iránta az érzéseim, mert azok, nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy megmentette Wallenberget. Persze, segítségére nem feltétlen lett volna szükség, vagy ha igen is, az enyém is elfért volna mellettük, ez mégsem teljesült. De magát azt a valóságot, hogy segített a barátomnak, képtelen vagyok elmenni mellette.
Ennyivel tartozom neki, meg azzal, hogy ne akarjak a szívébe karót állítani. Rossz érzéseim mégsem csillapulnak iránta, legfeljebb elnyomom.
Mint oly sok minden mást is az utóbbi időben. Nem foglalkozok magammal, nem tehetem meg, az előtérbe mások helyezkednek el. Mint most, Wallenberg. Kicsinyes érzéseim pedig nem lehetnek, nem ebben a szűkös időben.
Még akkor is, ha minden porcikám kiált érte.
Viszont szarkazmusom nem érti. Mély sóhaj merészkedik elő mellkasomból, de csak fújtatva adok neki hangot.
Mennyire merevek az angyalok, sose fogom megszokni.
Ekkor dől a szekrénynek én pedig óvatosan közeledem felé egy lépéssel. Mélyen szívom le tüdőmbe a levegőt.
- Várj egy pillanatot - nézek mélyen a szemébe, majd megfordulok és a walkie-talkiemhoz sétálok. A megfelelő hullámot megkeresem rajta és amikor jelt kapok, kapcsolom be, emelem a számhoz.
- Jackson - lépek újra az angyalhoz közel, kezemmel intek magam felé, gesztusként, hogy fogadja el támaszom, legalább a kanapéig. - Wallenberg bent van? Beszélnem kell vele, vétel.
A vétel recseg, egy darabig nem hallunk mást.
- Hey, Natalie, itt Bob. Jackson nincs itt, de Wallenberg sem, miért kérded, vétel - hallom a sistergésen keresztül a vékonyka férfi hangot. Mélyet sóhajtok.
- Hol van? - kérdem röviden, majd tudom, hogy ennyi nem elég. - Vétel.
- Passz, órák óta nem látta senki - feleli röviden, szinte látom magam előtt, ahogy megrántja a vállát. Na remek. Torkomba keserű gombóc furakodik, a rossz érzés pillanatokon belül elönti lényemet.
- Kerítsd elő, amilyen gyorsan tudod. Nem érdekel, hogy hol van. Hogy mit csinál, hogy kivel van. Azt akarom, hogy amilyen gyorsan, de húzza haza a belét. Vétel - és ezzel le is dobom a kanapéra az eszközt.
Mindeközbe meg remélni tudom, hogy legalább karom elfogadta, hogy segítsek neki, leülni. Bár a kanapé utána vélhetőleg kuka lesz, de még mindig kényelmesebb, mintha állnia kellene.
- Mint hallod, igyekszem, viszont azt mondtad, hogy fontos. Miért? Mire akarod figyelmeztetni? Mi történt veled? - szaporáznak a kérdéseim felé szakadatlanul. Drake nincs, neki viszont fontos ez a tollas.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 9:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 318 • Credit:

A lényéből sugárzó feszengéssel ellentétben kedélyes mosolyt húz fel maszkként az ábrázatára, s ha még mindég az a teljességgel tudatlan angyal volnék, mint közel három évtizeddel ezelőtt, bizonyosan nem érteném a viselkedése és az arcvonásai között feszülő disszonanciát. Mostanra azonban megtanultam, az, mit a halandók éreznek s mit láttatnak ritkán esik egybe; ez az ő eszközük a valóság elferdítésére. Ettől független képtelen lennék megállapítani, az érthető aggályai ellenére miért fárad olyannyira a barátságosság látszatával.
Nem kérdezem, a felesleges beszédnél jóvalta nehezebb feladatot kell megoldanom, méghozzá eszméletemnél maradni az erőforrásaim maximális kiszipolyozottságának állapotában. A Sötétség rajtam s a démonon átviharzó csapása önmagában megtépázta az energiáimat, abban a leharcolt helyzetben még elrepülni idáig a tűréshatár végét jelentette. Mégis talpon kell maradnom, tudatomnál, hogy egyetlen perccel se kelljen később arról a veszedelemről tudomást szereznie Drake-nek, minek birtokába én is alig, hogy kerültem.
- Tudom - összébb húzott szemhéjakkal mérem végig Wallenberg bizalmasát, ám lehetőségem már nem adódik arra, elmagyarázzam, éppen ezért érdekel a holléte, ugyanis megimbolygok, és esetlenül a mellettem ácsorgó szekrénynek dőlök. Sóhaj puhatolózik elő az ajkaim mögül, de még nem adom meg magamat az elgyengülésnek. Újabb, frusztrált szusszanással lököm el testemet a polcoktól, s átlépvén a fotel mellett, a rákövetkező mozdulatommal nemes egyszerűséggel belerogyok. Szárnyaimat előtte még kitártam, így miként a hátam az ülőalkalmatosság támlájának simul, nem gyűröm a kettő közé megviselt végtagjaimat.
- Vele óhajtok beszélni. Küldess érte, bizalmasaként hallgatnak rád, bizonyára - lehelem kimerülten, tollaim megadó komótossággal simulnak alá a bepiszkolt padlódeszkákra. Kísértetiesen emlékeztet a momentum a visszatérésünk alkalmára Ophilia lakására, minekután sikerrel megszabadítottuk a lényét a Sötétségtől. - Kérlek - teszem hozzá, mihelyst ráeszmélek, az udvariasság gyakorta felülírja a józaneszet az emberi világban, s inkább van beleszólása egy cselekedet kivitelezésébe, mint a tett szükségességének.
- A Sötétség történt velem. Érted már, miért fontos beszélnem Drake-el? - pillantok fel rá a türelmemet veszejtetten, mégsem ellenségesen vagy támadólag. Nincsen időnk a találós kérdésekre, ezt bizonyosan ő is belátja.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 418 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
Egyre szaporábban veszem a levegőt. Nem azért, mert ennyire tartanék őangyalsagától, inkább a bosszúságom az oka. Ezen próbálok minél hamarabb úrrá lenni, mélyen szívom le a levegőt és sokáig tartom bent, ennek köszönhetően hamar érezni kezdem, mintha fordulna velem egyet a világ, elmémbe dobog szívem.
Figyelem értetlen arcát és rá kell döbbennem. Az angyalok nem értik az embereket és azok megszólalásait. Újabb mély levegőt veszek, ezt most benntartom, kezem lassan engedem le, a fegyver markolatát mégis úgy szorítom, mintha az életem múlna rajta. Talán így is van.
Lassan, túl lassan eresztem ki a bordakosaraimba rekedt éltető oxigént, s rá kell jönnöm, most nekem kell engednem.
- Ez az igazi szerencséd - mosolygok rá kedélyesen. Mintha nem is léteznék, talán szerény személyem nem is annyira meghatározó ebbe a rohadt városba, mint ahogy én azt mindig is gondoltam. Előb az ifjú Crusader lány nem hallott még rólam. Rólam! Most meg Drake nem kürtöli világgá, hogy milyen remek csapata van.
Ezt az utóbbit nem tudom is csodálom, ne is kösse akárki orrára, egyébként. Főleg ne egy angyaléra, túl nagy lépéselőny lenne ez a számukra.
Mégis úgy beszél Wallenbergről, mintha időtlen idők óta ismerné, mely csak egyet jelent számomra.
Ő az. S ennek még nevet is ad. Érzem, ahogy kiejti nevét, miként feszül meg minden izmom, miként válik egyre nehezebbé a nyelés, torkom kiszárad.
Ő az.
Az angyal, akibe hamarabb megbízott, mint saját társaiba. Nem tehetek róla a kelletlenség a tudatomba költözött, nem örülök a fejleménynek, valahol mégis hálásnak kellene lennem. Megértem Drake egykori döntését, mégsem tudok elmenni egy dolog felett.
Nem bízott meg bennem. Ennyire nem.
- Ismerem a neved - teszek csak ennyit hozzá, azt állítani, hogy ismerem, balgaság lenne. Egyszer hallottam Draket beszélni róla, a hála a hangjába… A tekintetének melegsége…
- Mint láthatod, nincs itt - sóhajtom el végül magam, izmaim elengednek, a fegyvert az egyik komód tetejére teszem. A nyakamba függő medál halványan kezd derengeni, közelsége miatt. Viszont az angyal megviselt és bármennyire is irritál a jelenléte…
- Hadd segítsek - sóhajtom el magam. - Milyen információt? Bent van a bázison, ám ha ott így jelensz meg, menten a többi vadász kérdés nélkül állítja beléd pengéid, még mielőtt eljuthatnál hozzá - mondom a teljesen nyilvánvalót. Jó, nem teljesen igaz, elvileg béke honol, de attól még nem teheti be akárki angyalfia a lábát a bázisra.
- Mi történt veled? - jó érzékkel sejtem, hogy köze lehet kinézetéhez ahhoz, amit közölni kíván. Vissza kell nyelnem minden rossz érzésem vele kapcsolatban, egy belső ösztön ugyanis azt súgja, megbízhatok benne. Segíteni akar, de mibe?
Azon túl, hogy nem abba, hogy segítsen rendet rakni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 392 • Credit:

Újabbat lépek előre, s noha figyelmeztetőleg kellene, hogy hasson rám a nőszemély kezei között szorongatott angyalfém, valamiként nem veszem komolyan a fenyegetését. Tán, mert jelen állapotomban ha kívánnám, sem tudnám felvenni a harcot egy vadásszal, hiába a fajtánkban leledző, mindennemű különbözőség, mely alapvetőn az én malmomra hajtaná a… vizet, igen, a vizet, nem specifikálják a halandók tengerre vagy folyóra. A lényeg, az óvatosságom ebben a helyzetben már nem tényező. Gondolatvilágomban bólintva s konstatálva a megállapításomat, belekapaszkodok a fotelba, amelyért egyáltalán megkockáztattam az előre mozdulásomat. Olybá tűnik mindez nem feszélyezi az idegent, ellenben a kérdéseimre a saját kérdéseimmel felel. Ábrázatomon mélyülő értetlenséggel, államat oldalra billentve mérem végig az arcát, tűnődve, vajh miféle ostoba szójátékot űz velem?
- Én kérdeztem előbb - bököm ki a szemöldökeim enyhe megemelésével, s némi rejtett büszkeséggel az éles visszavágásom okán. Szerencsére több sem kell neki a meghátráláshoz, a pengét leengedi, s végre válaszra méltat a mibenlétéről és az itt tartózkodásának okáról. Igaz, ettől okosabb még nem lettem.
- Nem hallottam még rólad - jelentem ki nemes egyszerűséggel, akárha természetes volna Wallenberg vadászainak számon tartása a tudatomban. Voltaképpen jó néhányukat megjegyeztem, ám Drake sohasem mesélt a bizalmasáról vagy bármelyik hozzá közelebb eső társáról. Jóllehet tisztában vagyok vele, a halandóknak szükségük van kapcsolatokra, barátságokra vagy bajtársiasságra, Ő róla valahogy mégsem tudtam elképzelni, hogy létezne bárki igazán fontos a számára. Nyilvánvalóan nem avatott be a magánélete rejtelmeibe, s noha éreznem nem kellene semmit, valahogy kellemetlen nyomás telepedik a mellkasomra. Bizonyosan a sérüléseim…
- Cassael vagyok, az Úr egyik angyala… - mutatkozok be a szokásos mód, mielőtt megköszörülve a torkomat hozzátenném; - S Drake bajtársa - a barátjának tarom magamat, azonban nem átallnék efféle jelzővel élni, minekután oly’ hosszú időre eltűntem a szabadulásomat követőn. Gondterhelt szusszanás hagyja el a tüdőmet, s mintha csak erre a momentumnyi gyengeségre várt volna a testem, egészen meginog a biztosnak hitt ácsorgásban. Minden bizonnyal oldalra esnék, amennyiben nem kenődnék fel a mellettem húzódó szekrényre, pontosabban fogalmazva nem akadna, mibe belekapaszkodjak. Újabb tárgyak hullanak a földre, ám foglalkozni velük nem tudok.
- Azért vagyok itt… - kezdek bele változatlan reszelős hangon, hol a nőszemélyt, hol pedig a polcot markoló, véres kezemet vagy a padlót figyelve. - mert figyelmeztetnem kell Drake-et. Információkat átadni - pontosítok, hátha így könnyebben megérti, miről is beszélek. - Hol van? Ez nem tűrhet halasztást - jelentem ki, ezúttal szakadatlan a tekintetébe fúrva a sajátomat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Wallenberg-lak - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


So it begins
Cassael & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 526 • Zene; High hopes»
« Maybe the paths that you each shall tread
are already laid before your feet,
though you do not see them.
A pihenés az utóbbi időszakba nem fogadott kegyeibe. Egyszerűen képtelen vagyok rá, az elmém folyamatosan mozgásban van és a testem hiába sír, könyörög érte, egyszerűen nem adja meg neki. Lakásom újra kerülöm, egyre jobban jövök rá, hogy el kell onnan mennem. El kell adnom, máshova kell költöznöm. Képtelen vagyok ott lenni és bármikor térek be, egyre többször jön a felismerés: nem érzem magam otthon. Nem érzem magam jól. Kerülgetem Dylan cuccait, a sajátjaimat és mostanában nem áll össze a kép. Nem illik össze, pedig hasonlót sose éreztem és eme felismerés fájdalmat szül csak bennem.
Ezért is lehet, hogy most sem ott vagyok, hanem kedvenc főnököm lakását takarítom. Vagyis ez már a második. Abigailnél kezdtem, csak hogy totál kiborítsam őket, ugyanis mindent lehet mondani a takarítási folyamatomra, csak azt nem, hogy normális. Először is, mindent az adott szoba közepére hordok, elrakok, átpakolok, amíg tisztítok, takarítok, nagyobb kupit csinálok, mint előtte, hogy aztán lassan, szép lassan pakoljak vissza mindent a helyére.
Közbe bútorokat tologatok, mert két kupac között persze, hogy útba vannak és ha már ott járok, akkor kitakarítok mögötte, alatta. Ablakok gyönyörű átlátszóan ragyognak, por nem marad letöröletlen kezeim alatt. Kedvenc nagyikám konyhájába jártam, amikor kitessékelt a lakásából! Engem!
Na jól van akkor, gondoltam átjövök egy szem főnökömhöz, aki amúgy sem szeret itthon tartózkodni, mióta hazajött. Kényelmesebb neki is vadászlak. Vajon miért érzem úgy, hogy lelki-testvérek vagyunk? Túl sok a hasonlóság.
De ezen most ne akadjunk fenn, azon annál jobban, hogy milyen por áll nála. A kikészített ruhái is érintetlenül pihennek az ágyán. Komolyan, elképzelem, hogy egy hete még alsót sem cserélt.
Csak mély sóhaj tör fel belőlem, arra nincs időm, hogy felkössem a hajam. Rögtön belekezdek a munkába és ami azt illeti én órákon át, olyan boldogan ellennék a saját gondolataimmal, amikkel épp nem akarok ellenni.
Már a káosz felszámolásánál tartok, amikor valami történik.
Valami, amit… hiába látok, nem tudok először feldolgozni.
Konkrétan egy angyal pottyan le az égből. Ilyen klisét! Szárnya fennakad a csilláron, leszakítja azt, akaratlanul is felsikítok, ijedtembe, bár még nem tudom, hogy mitől ijedek meg jobban. Hogy angyal van itt, vagy hogy leszedte a csillárt, vele együtt pedig a fél plafont és finom porréteggel árasztja el, a kemény munkám!!!!!!!
Nem, az első lesz az. Az elmém nem ébredt még fel, de testem igen, már mozdulok is, hogy az egyik komdóhoz lépjek és egy fegyvert vegyek ki belőle és az ismeretlenre fogjam. Íriszeim összevonom a fegyvert pedig két kézzel szorítom, ezúttal nem is remeg meg.
Bárki is ez, nincs jó passzba. De arra azért van ereje, hogy véres mancsával!!!! A falat!!!!!!!!! tapizza össze. És még be is szóljon! Egy angyal! Nekem! Hogy mit keresek itt!?
- Ki vagy te? És mit keresel Wallenberg otthonába? - fordítom vissza a kérdésem, egy belső ösztön mégis mást súg nekem.
A fegyvert lejjebb engedem, arcom barátságossága mégsem olvad fel ettől. Szemöldököm lágyan tikkel, ahogy odaköp. Torkom köszörülöm meg.
- Natalie vagyok, Drake bizalmasa, te ki vagy? - teszem fel neki a kérdést, ám a fegyvert még mindig fogom, noha két kezem már testem mellett pihen, lazán tartom őket. Mosolyom most én is száműzom.
- És legfőképp, mit akarsz? - nevén szólította Wallenberget. Szóval ismeri. És angyal. Egyre rosszabb sejtelmem van az alakkal kapcsolatban.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 8:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Natalie & Cassael
Zene: Bringin' Home the Rain • Szószám: 479 • Credit:

A valóságot megcsalni sohasem egyszerű feladat egy angyal számára. Igényli az összpontosítást, a tudat teljes jelenlétét, hogy a tér s idő kontinuuma éppen olyan formán görbüljön, alakuljon, az a mi kedvünkre tegyen. S még az erőnk legmagasabb fokán sem lehetünk óvatlanok, mikor az univerzum szabályait fondorlatosan kerülgetve jelentős távokat csalunk le, azzal arányosan pedig időt spórolunk meg a repülésünkből, hisz afféle hatalmasságokkal keringőzünk, melyekhez halandó ész fel sem érhet igazán. Ennek okán katasztrofális végkimenetellel kell számolnia annak, ki a nem megfelelő körülmények ellenére erőszakkal viseltet a természet irányába, s úgy vélem, az én utazásom most pontosan egy effajta hullámvasútnak felel meg.
A vélhetően a Sötétség által ránk szabadított újabb káosznak hála megtépázott szárnyakkal, meggyengült testtel és elmével keltem útra, hogy aztán mihamarabb értesíthessem Wallenberget és a városát a várható veszedelmekről. Ujjaim között szorítom Mammon nem különbül vonzó hagyatékát, az egyik fogát, mihelyst reményeim szerint megérkezek Drake lakásába. Különös a sors fonala, amennyiben a létezését elfogadjuk; a legelső s egyben legutolsó alkalommal is ekképpen robbantam be a házába, szabadulván a láda fogságából...
A mozdulataimat s a landolásomat képtelen vagyok kordában tartani, utat török magamnak az épület belsejébe, és amint a testem manifesztálódik a halandók által érzékelhető és felfogható síkjában a világnak, rongybabaként zuhanok alá a padlóra. Érzem, miként az emígy is megcsócsált tollaim beleakadnak a plafonról csüngő csillárba, magukkal rántva a fényforrást, ami aztán hangos csörömpöléssel csapódik be a megviselt deszkákba. A saját esésemet némileg sikerül tompítanom, mindenesetre így is felborítok egy fotelt, átgurulok egy asztalon, majd az első, szembejövő falnak ütközve ugyan sikeredik megállnom, ám onnét is sűrűn hullnak le képkeretek s egyéb, a falat díszítő tárgyak.
Mélyet szusszanok, s kitartott másodpercekig meg sem moccanok. Sajog minden porcikám, és ha találgatnom kellene, valahol az egyik szárnyam is eltörött. Angyal létemre a fájdalmat jól viselem, ezúttal mégis azt kívánom, ne lettem volna ily' ostoba, hogy alapvetőn leharcoltan röppenjek Wallenberg lakására. Már csak azért is, mert ezt a pusztítást nem fogja szó nélkül hagyni; hab lesz ez a tortán, amiért egy árva szó nélkül eltűntem s eddig nem is kerestem.
Érzem, amint vér gyülemlik fel a számban, és ezt egyfajta jelnek értékelve nagy nehezen elkezdek felkászálódni a földről. Nyöszörögve támasztok ki a kezeimmel, majd a falba kapaszkodva, mindennemű mennyei méltóságomban és önérzetemben megtiporva segítem fel magamat egyenesbe. Ekkor hallok meg vajmi tompa neszezést oldal irányból. Olyannyira nem aggódok, Drake jelenlétére számítani lehet a saját házában, azonban ahogy odapillantok, egészen nyilvánvalóvá válik, hogy az itt létének természetessége nem is olyan egyértelmű. Mármint, hacsak nem változott hirtelenjében hosszú, barna hajkoronával megáldott nőszeméllyé.
- Ki vagy te? - teszem fel a kérdést reszelős, erőltetett hangon, mialatt bizonytalan léptekkel, gyanakvón hunyorítva megindulok felé. Igaz, néhány próbálkozást követően kénytelen vagyok megállni, s a számban egyre szaporodó vörös nedvet nemes egyszerűséggel a földre köpni. - És mit keresel Drake otthonában? - vetem oda a kíváncsiságom újabb tárgyát a procedúra végén, a barátságos élt messzire száműzve a dörmögésemből.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Wallenberg-lak - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 596• Credit:

 
- Sajnálom, amit a fajtám tett, de nekem nem volt esélyem megállítani Gabriel őrültségét. Jelenleg az a legjobb, amit tehetek, szóval kérlek, az elvetemült testvéreim tettéért ne engem okolj, mert az Olyan, mintha Cass-t okolnád.  Majdnem ugyanúgy járt, mint én.
Szólok a vadászra, amikor reagálva az alapanyagok létére elkezdi az én szememre hányni, hogy kiégették a fákat a testvéreim. Sebaj, beszerzem az alapanyagokat pár másodpercre eltűnvén.
- Abaddon nekünk akkor kell, ha harc törne ki. A láda elég sokat ki fog belőlem venni, tudom előre -magyarázom neki, mielőtt a ládát nyitnám. A Démon gúnyos megjegyzését figyelmen kívül hagytam. Nincs szükség azokra, még ha eléggé szellemesek is.
- Jó ötlet, talán megmenthet minket ez a rúna.
Elvégre, ha tényleg egy befele áramló „térörvény” akkor ezt az óvintézkedést meg kell tenni.
És meg is történik a nyitás. Megremegek amikor a ládához érek. Atyám keze munkája, érzem. Hatalmas energia az, ami átáramlik rajtam, hallom, ahogy pár pecsét meg is törik, semlegesek lesznek. Ha tehetném abbahagynám, de már elkezdtük, másnem megöljük a lovast. Lesz, ami lesz, de ez a láda itt és most kinyílik. Azért vagyok itt, ez az elrendelt utam.
Érzem a belőlem kiáramló erőt, az energiatömeg mámorító. Ebben a ládában kétség nélkül az Úr ereje van. Megtisztelőnek érzem, hogy ilyen tárgyat érinthetek.
Szinte lemerülök, én is majdnem elterülök a padlón, ahogy lecsukom a ládát, de felkelek. Látom a pestis arcát. Fel is akarok kiáltani, a hang már kipréselődni készül. megborzongok a démoni hangtól, annyira gonosz az aurája. Nem természetfeletti érzékelés, csupán egyszerűen hallatszik a hangjából.
Átvillan az agyamon a gondolat, hogy mit tettem. Kiengedtem azt, amiért Cassael beáldozta volna magát. Hogy lehettem ennyire balga? De hiába, nekem kell majd Cassael, de mi lesz most? Nem tudom, nagy tervek forognak a fejemben, de egyedül nem megy. Nekem majd segítség kell és Cassael egy megbízható angyal.
A démon hamar eltűnik nagy bánatomra, mielőtt nekironthattam volna. talán megölhettem volna, de nem sikerült. Dühösen mordulok amikor eltűnt.
- Bakker… -morgok, majd Cassra nézek, felsegítem a földről. - Ne haragudj! Azt hittem a rúnák megfogják őt, de a láda feltörte azokat vagy nem tudom… Meg fogom találni a Pestist, ne félj, de… most pihenj.
Nézek Cassaelra kerek szemekkel. Eléggé „le van gatyásodva”, ahogyan egy idősebb orvoskollégám mondta anno, mikor itt dolgoztam.  Akkor is történtek balesetek, de ez hatalmas baklövés. A Pestis szabadon ólálkodik, de most az a legkisebb baj, azt Abaddon talán el tudja intézni.
- Én most távoznék, ha más nincs. Cassael, hamarosan megkereslek. San Franciscóba megyek, annyi erőm még van, hogy most odarepüljek.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 26, 2019 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake & Cassael
Zene • Szószám: 574 • Credit:

Megreng a föld. Megfáradt szemhéjaim komótosan nyílnak, kifakult íriszeim érdektelen vetülnek a kopár, élettelen tájra, amely néhány kitartott momentum után sem változik, mozdul, így elkönyvelem a különös tapasztalást az elmém újabb, csalfa játékának, netán a démon szórakozásának. Gyakorta leli kedvét a bosszantásomban, a hitegetésemben, azonban hosszú ideje nem láttam semmit a külvilágból, nem kerestem kapcsolatot odakintre sem, emiatt pedig már ritkán esek bárminemű csapdájába. A sorsomat a bekerülésünk pillanatában elfogadtam, s hónapok, évek óta - ki tudja - az enyészet ellen sem dacolok többet. A láda halhatatlanságot ad, ellenben meghagy a létezés leghaloványabban pislákoló lángján égni, így szerencsére holmi kevés, ami eljut a tudatomig belőle.
Visszahunynám a szemeimet, tovább lavírozva az időtlenség és változatlanság átkában, viszont újra megrezdül alattam a föld, s mellette feltámad a szél a balomról. Kimért lassúsággal, erőlködve fordítom oldalra a fejemet, és rá kell jöjjek, nem is igazán a mímelt természet vihara csapott fel, hanem a tér egy bizonyos pontjának örvénylése kelt egyre vadabb léghullámokat.
- Ez a te műved…? - hangom rekedtesen szól az idő közben felbukkanó démonhoz, aki nálam élettelibben, érdeklődőbben figyeli a furcsa jelenséget, melyet mintha vajmi kékes fény is elkezdene áthatni. Megátalkodott vigyorral legyint, s még csak rám sem néz, ellenben a tenyerén kezd el valamit kaparni a körmével. Koránt sem megszokott viselkedése arra ösztökél, hogy nehézkesen felkeljek a megszokott ülőhelyemről, noha a hirtelenjében felpezsdülő vérem, amely átjárja a porcikáimat, közel sem egyszerűsíti a dolgomat. Támolyogva, és a felélénkülő fény hatására egyre inkább hunyorogva lépdelek a közelébe, míg hirtelen fel nem lobban az örvénylés, s a nevemen szólít. Az átszűrődő, vad üvöltés ismerősen cseng, de annál sokkalta komolyabb ráeszmélés üti meg a tompult elmémet. A ládát felnyitották, méghozzá úgy, ahogyan senkinek sem kellene vagy lenne szabad.
- Meg ne próbáld… - figyelmeztetem Mammont, és bár fizikai erőm is vajmi kevés az egykori valómhoz képest, most minden idegszálamat és inamat megfeszítem ahhoz, hogy még azelőtt ugorjak hozzá, kapjam el a karját, mielőtt kihasználná a soha vissza nem térő lehetőséget. Sikerül időben mögé kerülnöm, karja helyett a grabancát elkapnom, csakhogy a lendületet, amit már felvett az örvénylésbe ugrásához, képtelen vagyok visszatartani, s mire felfoghatnám, mi történik, bőven késő…

Hatalmas robajjal érek padlót, a kemény deszkák alatt minden porcikám feljajdul, azonban még bennem tombol a tenni akarás, így viszonylag hamar állok talpra, dacára a gyengeségemnek és a kimerültségemnek. Szemeim sietősen mérik fel a füsttől és káosztól terhes levegőt, melyben a korábban látott kék fénylés - ami mintha az ismerős démon gyűrűjéből eredne - egy része szertefoszlik, s melyben a szintén ismerős angyal szárnyai kitárulnak, majd a láda instabil, visszaverődő energiájának köszönhetően kis híján megsemmisülnek. A harmadik alakot a padlón feküdni veszem észre, szaggatott mozgásából ítélve még eszméleténél van s legfőképpen él.
- Hát ez zseniális! - Mammon hangja ránt vissza a helyiség felméréséből, aki a romos, többségével megtört pecsétekkel és rúnákkal felvértezett szoba kellős közepén illegeti magát vérző tenyerével. - Hálám üldözni fog benneteket! - lelkes hangját a tenyerei összeütődése követi, és mielőtt még kiejthetném a számon, hogy „ne!”, vagy egyáltalában felé mozdulnék, már el is tűnt az alakja.
A döbbenet momentumokon belül szakad a lényemre. Koszos ujjaim a börtönvilág porától megszürkült tincseimre szorítanak, amiként lassú tempóban megfordulok a tengelyem körül és újfent végigpásztázom a környezetemet. A füst elkezdett megülni azóta, így a lecsukódott ládát már nem rejti semmi a szemeim elől, egyúttal a tényt, amannak külső oldalára kerültem, Mammon pedig kiszabadult. Mammon kiszabadult.
- Mit tettetek...? - elhaló hangon intézem a kérdést az ismerős, s mégis ismeretlen alakoknak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Wallenberg-lak - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
340
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; The Devil Inside You »

Ellenszenv, kétség, a bizalom teljes hiánya, nem, egyáltalán nem lep meg egyik reakció sem a halandó avagy az angyal részéről. De itt vagyunk, mind közös szarban csücsülünk. Lévén a bemutatkozásnál elregéltem mondókám ezzel kapcsolatban röviden, tömören, így szemrebbenés nélkül veszek bárminemű szurkálódást. Igyekszem a ládára fúkuszálni. Végül feloldódik a béklyó mely erőnket tartotta kordában. Érzékelem a vadászok vezérének tekintetét magamon. Csupán halovány mosoly kúszik orcámra, egészen apró, szinte észrevétlen. Majd fordulok is Phanuel felé hallgatva felsorolását mire szemöldököm kissé mozdul. - Bevásárló listát nem írtál véletlen? - Bukik ki belőlem, elugorhatunk a supermarketbe... ja nem. Na sebaj, van ami van, vagy ami nincs, Ő az angyal, Ő tudja a módját, hogy kell kinyitni, én személy szerint vélhetően a fedelét megemelve nyitottam volna ki mindenféle körítés nélkül... Meg lehet vesztemre. Persze csupán viccelek. A szó melyet használtak már többen is "Berántotta", igen pontosan ez a gond. Tehát a ládának valami ereje van ami képes magába szívni a lényeket, Calpyso is erről a ládáról beszélt. Talán Amara ellen is hatásos lenne, de erre majd később térek vissza. Előbb rángassuk ki Cassaelt. - Ha megengeded... - Lépek mellé s ha akad kréta, vagy bármi alkalmatosság amivel rajzolhatok így magunk köré egy igen méretes kört készítek. - Védőrűna, az ellen véd, hogy kimenjünk belőle... Ha igaz, hogy az a valami beszippant, akkor talán jön ha még is itt maradunk ez általán. - Vonom meg vállam, hirtelen jobb ötletem nincs. Jelzek Drake nek is, hogy álljon a körbe, jó esetben megteszi, de a döntés az övé. - Bizalom, nagy ára van Vadász, Te döntesz. - Heccelem még kicsit újabb válrántás közepette, de ha ért az okkult tudományokhoz akkor értelmezheti a kört is, s valóban az aminek állítom, az egyetlen érdekessége, hogy igen magas szintű jelképek alkotják, vélhetően jóval erősebb mint azt egy kezdő képes volna felrakni. S így is van, mert az általam ismert legmasabb szintű erővel készítettem, igen, olykor ki kell játszam a lapjaim, a bizalomnak ára van, néha nekem is bíznom kell. Számukra talán hasztalan információ, de nekem fontos, hogy ne tudják, hogy erőm jóval meghaladja azt miről a világ egyáltalán tudni vél, s ennek így is kell maradnia. De most szükségszerű felfednem egy lapot, ez van. Ezután némán figyelem a rituálét s közben - a jó esetben mellettem, közelemben álló - vadászhoz beszélek halkan. - Remélem van nálad valami amivel lassíthatod a Pestis ha esetleg kijutna, csak végzsükség esetén, ha úgy alakulna. - Nem nézek rá, Phanuelt figyelem, gondolom a halandó úgy is felkészült. A gyűrűn megcsillan a tűz fénye, én készen állok. S közben újabb varázsba kezdek. Cassaelt idézem meg, hiszen valahogyan jeleznünk kell neki... nem tudom eljut e hozzá az üzenet, meghallja e majd, de jobb nem jut eszembe hirtelen. Gondolom csak akad hozzá eszköz mivel sikerülhet a varázs míg Phanuel a többivel ügyködik. Halkan mormolok, remélem sikerül. A láda pedig nyílik... Az erő megindulhát, érzem amint bekebelezni próbál, amint szipolyoz. A rúnám felizzik ahogy dolgát végzni, remélem. Jobb kezem reflexből lendül hát előre, ujjamon a fémkarika ekkor izzik fel, szemeim feketednek és parázsszinre váltanak amint a gyűrű kifejti hatását. Remélem jó ötlet volt a védőkör... Felfoghatatlan energiák szabadulnak fel, érzem amint áradnak körülöttünk, a gyűrű hevesen izzik, szinte hófehérré vált oly hőt áraszt kezemen. - CASSAEL! - szakad ki torkomon az emberi hangtól igen távol álló módon. A mélység bugyraiból feltörő dübörgésként rázza meg az épületet. Sok a ha, de remélem sikerrel járunk és kiszabadul az együgyű angyal, hogy aztán végre tovább léphessünk a következő fázisra... Vagy mind odabent kötünk ki s elpusztulunk, vagy vagy, de meg kell próbálni nemde? Minden erőm felszabadítom, hogy tartsam magam s magunkat. Told már ki a segged az ég áldjon... Mondanám hangosan is, de épp mással vagyok elfoglalva. Ha a Pestis jelenne meg, úgy taktikát kell váltsak, remélem Drake készen áll, hogy lassítsa, gyengítse, vagy bánom is én, a többit már megoldom hiszen erőben immár jóval felette járok. Az egyetlen gond csupán a láda ereje melyet kordában kell tartsunk... Reméljük sikerül a manőver és hamarost meglátjuk a bárgyú fejét az angyalnak amint kibukik a ládából.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 19, 2019 11:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Raiders of the Lost Ark
Abaddon & Phanuel & Drake
──────────── ────────────
« Szószám; 492 • Zene; thunderstruck »
What a weird rescue team...
A szurkálódást leszarom. Egyik fülemen be, másikon ki. Phanuel azt mondta szükség van az ő erejére is. A gondolat rohadtul nem tetszik, más esetben ellenkeznék, visszakézből elutasítottam volna a kezdeményezést. A bizalom erős kifejezés, a hitel helytállóbb. Ennyit megadtam az angyalnak. …és az utólag, a démonfatty által megosztott részleteket hallva megmásítom a róla alkotott véleményem. A tekintetem rajta nyugszik. Szavak nélkül, gondolatolvasás nélkül is tudni fogja mire gondolok. Bármi balul sül el, bárkinek baja esik a városban a kibaszott Lovas miatt, azt az ő hibájaként fogom elkönyvelni és kezelni. Nulla kedvességgel, kegyelemmel.
Egyszerre egy probléma. Emlékeztetnem kell magam, eredményeként véleménytoldalék nélkül bólintok, adok igazat a fekete szeműnek: szedjük ki Cass-t. Többet nem reagálok, a részleteket ők ismerik. Raktározok. Figyelek. Minden mást elmondtam, a szám jártatásához nem fűlik a fogam. Az egyetértés egyelőre vitathatatlan, a Pestis bent marad. Feltételezem, ha valóban azonos a cél, mindketten tudják mi várna a világra a szabadulását követően.
A levegőben lebegő rajzolatot próbálom elemezni, hasonlóságokat felfedezni az és aközött, amit a sivatagban láttam körülöttem. A minta egy részét felleltem a régi könyvekben. Egészen nem értem, a logika diktálja az tartott a ládán kívül. …hogy mennyire egyezik ez az angyal által létrehozottal…? A kérdésen nem rágódok, a szemöldököm feljebb szökik a folytatás hallatán. Egy bárány vére. Mit hisz? Olyan gazdag a város naponta, kétnaponta vágjuk le a birkákat friss vérért? Angyalok… rohadtul nincsenek tisztában a világgal, amiben élünk. Miattuk.
- Előre tudtad ezekre szükséged lesz; miért nem jelezted vagy szerezted be időben? Használd az én vérem, egy tapodtat sem mozdulok a házamból, hogy futárt játsszak és itt hagyjalak mindkettőtöket a ládával. Az eszem nem ment el. – Az imént visszamondott ige az aktivált pecsétekre lehet hatással volt, a kiegészítésre várókra azonban nem. A térben ide-oda ugrálás az ő reszortjuk, nem az enyém. Kibaszott mágusok sem vagyunk, hiába emlegeti ezeket az összetevőket gyakoriként. Egykor lehet azok voltak. Jelenleg rohadt nehéz a meglévő technológiával, változott időjárással megfelelő körülményeket teremteni a termesztésükhöz.
- Tál, levendula, boróka van a szekrényben. A fűzfákat évekkel ezelőtt szinte teljesen kiégettétek a környékről… – ha nem is ő, tudni fogja a fajtájára célzok. - …egyik pillanatról a másikra nem termek ott, ahol akarok, szóval beletelne mire beszerzem. – Kell az emlékeztető az emberi mivoltomra, nem gondoltam volna szükség lesz rá. Fizikálisan nem is, gondolatban összefont karokkal várom mekkorát koppan majd a logikátlanságának hiánya.
Ha intézik, akármelyikük, a szekrényből előkotrom a nálam meglévő dolgokat. Fél maréknyi épp, hogy akad belőlük. A levendulából, ami azt illeti némileg kevesebb van a többihez képest. Kevesli: majd hoz, hozat a démonnal. A rituálé, varázslás, kiszabadítási kísérlet, akármi megkezdése előtt azonban van egy kérdésem, amit nem tartok magamban.
- Tehát közvetlenül nem kell mágia útján bevonnod Abaddon-t? – Félretekintek a szóban forgó démonra. Itt kell lennie a ereje miatt. Kell a segítsége. …a kérdésre tekinthet úgy is, mintha csak arra világítottam volna rá mindezek után, mit keres itt akkor? A biztosítékot nem utólag kell használni. Eleve esélyt nem kellene hagynia arra utólag kelljen bármit is, hanem előre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Wallenberg-lak - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 4:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


☽ RAIDERS OF THE LOST ARK

Drake xXx Abaddon xXx Phanuel
- • szószám: 596• Credit:

 
Biccentek, amikor a vadászok vezére felold minket. Tudom, hogy nem bízik bennünk, senki nem is kéri tőle ezt. Lehetetlen már bízni a természetfelettiekben. Mi fajtánk, ki védelemre teremtetett pusztít, a démonok meg kevésbé ellenszenvesek. Bolond világ. Testvéreim, bárhol vagytok, szerte a világon, megtépázott szárnyaink meggyógyulnak, mikor újra egyesülünk.  Ennek a bekövetkezéséért vagyok itt.  El kell hoznom a nyugodalmat családunkba. Hátha még az Atya is visszatér. Vagyis, remélem, hogy visszatérsz, Isten. Szükség van rád, és te nem teszed meg azt, amit tenni kell? Vagy ez a terved. Bár tudnám mi forog a fejedben.
- A határok lényegtelenek, jelenleg össze kell fognunk, máskülönben mindenki megy a süllyesztőbe. Kár is boncolgatni a témát. Ennek ellenére Mammon nem lehet szabad. Ő nem akar majd velünk összefogni, és egy kétlábon járó hidrogénbomba világba eresztése nem történhet meg. Nem fogom hagyni. Őt visszarugdosom a ládába, vagy más megoldást találok.
Amit mondok azt komolyan gondolom. Ha a Pestis elszabadul itt csak káosz lesz és több halál. Nem ismerem a démont, de biztos vagyok benne, hogy nem alkuképes. Elég labilis hatalmas lény jár a Földön.
A lára fölé befestem az általam ismert legerősebb csapdát és némi egyéb rúnát, ami alól a jelenlévők és Cassael kivétel lett. Ők védve vannak a mágiámmal szemben, Mammont meg remélem megállítja ennyi rúna.
 - Szükségem van pár dologra. Egy kisebb fém tál, boróka, fűzfa kéreg, levendula és egy bárány vére. Pálmalevél az van itt a zsebemben. - Elő is veszek egy darabot, amely ki van száradva. A pálma levele sok rítushoz kellhet. – Bárányvéred remélem van itthon, Drake.  Az a legjobb erre a célra. Másnem a tiédet kell használnom. Nem sokat, csak pár cseppet. Addig míg beszerzitek én tanulmányozom a ládát. Bár biztos vagyok benne, hogy nektek vadászoknak ezek a gyakori dolgok megvannak. Nem kell sok belőle, fél-fél maroknyi mindből.
Kiadom az utasításokat, és a ládához kuporodok és elkezdem vizsgálni azt. Hozzáérek mutatóujjammal, érzem az energiáját.  Ha valaki maradt velem hangosan kezdem el gondolataimat kibontani.
- Ez a láda egy kapu egy másik valóságba, és Cassaelt valami berántotta oda, hacsak nem maga a téranomália nyelte el. Nem veszélytelen a dolog.
Aggódva nézek körbe. Engem nem szabad beszippantania. Elképzeltem, hogy a láda egy éhes szörnyeteg és fel akar falni. Nem falhat fel, hiszen akkor elveszik megint a Mennyek kulcsa. Nem-nem. Én itt fogok maradni.
Amint megvannak az alapanyagok - ha valamit nem tudnak beszerezni, akkor azért én teleportálok- elkezdem a rituálét. A padlóra rogyok, ráülök a sarkaimra, a tálba összekészítem az alapanyag elegyet, a bárányvért hagyom a végére. Nem csepegtetek bele egyből. Jobb kezemet a vér felé helyezem és magamban énokiul motyogok valamit, majd abból a testhelyzetből a homlokom a padlóra helyezem és imádkozni kezdek. Kérem Istent, hogy segítsen, hogy ne hagyja, hogy a láda elnyeljen és legyen elég az erőm megtenni azt amire készülök.
Rövidke fohász után visszaülök, és az előbbi bárányvért a növényekre csepegtetem, a tenyerembe meg egy rúnát karcolok pengémmel és fél kezemmel egy gyufás skatulyát halászok elő, és meggyújtom belőle az egyik szál gyufát, és beledobom a száraz füvek közé. Az a vér ellenre nagyobb lánggal kezd el égni. Én gyorsan felé tartom a megvágott kezemet és a véremből némi belecsöpög a tálba, közben a mennyei nyelven kántálok.  A felszálló füstöt belélegzem az orromon és a számon fújom ki. A vérzés eláll a tenyeremben, én meg érzem a belém áramló energiát.
- Már kezdhetjük.
Tenyereimet a láda fedelére helyezem, a szárnyaim akaratlanul kinyílnak és széttárom őket és megnyitom annak a fedelét. Tudom, hogy a szemeim kékje csaknem ragyog, nem evilágivá teszi a tekintetem.  Elkezdem lassan emelni a pokoli szerkezet fedelét. El ne hagyj Uram, mert nélküled az én erőm oly’ kevés!


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7