Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 4:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Leheletnyire emelkedő szemöldökökkel fogadom a halandó lány magyarázatát, majd értetlenséggel elegyedő pillantásomat nővéremre emelem.
- Ez esetben nem szükséges Lucifert, vagy inkább Amarát a falra festeni. Már itt van – jelentem ki határozottan, ugyanis kétségem sem támad affelől, hogy ő felel a San Franciscot érő legújabb csapásért, másrészt továbbra is vallom, nincsen értelme titkolni a nyilvánvalót. Amennyiben tisztában vannak az emberek a ténnyel, nem holmi természeti katasztrófa sújtotta a városukat, hanem egy afféle entitás, mellyel még mi, angyalok sem vagyunk képesek felvenni a harcot, tán könnyedebben győződnek meg a mihamarabbi menekülésük és az otthonuk hátrahagyása érdekében. - Úgy véled? - kérdezek vissza Puriel megállapítása kapcsán, miközben útnak indulok velük az alagút sötétjében.
Essie részletesen értekezik a fajtársai mozgatórugóiról, melyhez a kerub is hozzáteszi a maga megfigyelésein alapuló tudását. Figyelmesen hallgatom őket, noha a végső következtetés nem változik; a kimenekítésük közel sem lesz olyan egyszerű vagy kategórikus, mint azt korábban reméltem.
- Még ha össze is tartanak, Essie elmondása szerint változatlan mozgásban lesznek. Alaposan át kell fésülnünk az alagutat – állapítom meg, hegyezve az érzékszerveimet a korábban is hallott, különös zajokra, hangfoszlányokra, bár a beszélgetés mellett valamivel nehezebb dolgom van. Nem pusztán mert elnyomják a távolabbi ingereket, hanem mert az én koncentrációmat is lekötik a lány gondolatai.
- Pontosan milyen teremtményekről is volna szó? - érdeklődöm meg csöndesen, szemeimet az előttünk elterülő úton tartva, noha minden lépéssel egyre bizonytalanabbá válok a haladásunk tekintetében. Bensőmet nem mardossa félelem vagy vonakodás, ellenben valamiféle kényelmetlen jelenség kivetülése vesz erőt rajtam s figyelmeztet; Essie-nek itt meg kellene állnia. A tudatomban Puriel magának utat törő hangja erősíti meg az előérzeteimet.
~Igen. Óvd a halandót.~
Tudatom vele, mielőtt megtorpannék és támadásra emelném a pengémet. Az emberlány fényforrása kapkodóan vetül az alagút nedvességtől csillanó kőfalaira, majd egy magát komótosan vonszoló alakra, melynek mivoltáról előbb értesít a pártfogoltunk, minthogy én tűnődni kezdhettem volna a jelenség mibenlétéről.
- Halkabban, ha többen vannak, ide vonzod őket – okítom köszönet helyett, a válaszukat azonban nem várom meg. Bízom Puriel reakciókészségében és tudásában, így hát a teret s időt megcsalván hagyom őket fedezetlenül, hogy a morgó, hortyogó lény háta mögé kerülhessek. A fegyverem szúrt sérülések okozója, ennek dacára nem okoz gondot angyali erőmet bevetve s élességét kihasználva elválasztani a fejét a nyakától a fertőzöttnek billogozott létformának. Tompa puffanással omlik a teste a földre, míg a feje a sötétség homályába vész. Csakhogy a zaj nem szűnik, sőt, egyre kifejezettebbé válik, melyhez a korábbi, csoszogó hang többszöröse társul.
- Többen vannak és erre tartanak – jelentem ki, ösztönözve őket a döntésre; tovább vagy vissza? Mielőtt viszont még válaszolhatnának, az első fürgébb bestiák – szám szerint hárman - előrontanak a sötétből.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Idegen tekintet számára azonnal kiütközhet a két jelenlévő angyal viselkedésbeli különbsége. Cassael tárgyilagos, Puriel tudja, hogy kapásból rávágta volna a feltett kérdésre az igenlést, hezitálás nélkül. Az angyalnő viszont emberi, mind mozdulataiban, mind "természetében", melyet a halandók között eltöltött folyamatos évek formáltak, így aztán, ha hátán szárnyai takarásba bújnak, megtévesztő egy jelenség. Mindenesetre ajkai kedélyesen rándulnak felfelé, pillantása pedig érdeklődő, mikor fivére Lucifert említi az egyszerű közmondás miatt.  Hát persze, Cassael nem érti, a leány viszont kisegíti a nőt, mielőtt ő maga szólhatna hasonlót. - Nekünk sokkal több időt kellene egymással töltenünk, testvérem - ahogy az emberek mondanák, "húzza" kicsit fivérét, azzal az ártatlan arckifejezésével, melyet Atyjuk faragott neki.

Cassael szavaira (mikor kijelenti, hogy hálával tartoznak az információért Essie-nek), megerősítően bólogat.

- Viszont - ha mondhatok ilyet, a családok esetében legalább abban bízhatunk, hogy nagy eséllyel nem széledtek szét egyenként, hanem egymás közelében maradtak.   - teszi még hozzá a túlélők kapcsán. - Az emberek társas lények, többed-magukkal a biztonságérzetük is nő. Az egymás iránti szeretet és féltés ilyenkor összetartja őket. - ezúttal kicsit kibontja mondandóját, javarészt fivérére való tekintettel. Az emberi viselkedés tanulmányozásában elvégre Puriel elég jártas ahhoz, hogy most felhasználhassa, megoszthassa a másikkal.

- És a városvezetés nem tett semmit, hogy kivizsgálásra kerüljön az ügy?   - ugrik meg szemöldöke Essie válasza után. A mendemondák néha szárnyra keltek, s Purielhez is csak susogás szintjén került. Talán azok túlnyomó része felfújt, hiszen mind tudjuk, hogy a halandók hajlamosak néha hozzátenni, vagy elvenni az igazságból, de kétségtelenül volt valami alap, ami után elterjedt a hír. A lány pedig most megerősítette az állításokat, melyek egyáltalán nem hatnak kedvezően jelen helyzetre (sem).

~ Te is érzed?~ szánja gondolatát már a tisztátalan megjelenése előtt. Az emberi életfunkciók nem kísérik az árny forrását, csak a test mozog. Védelmezés céljából Puriel közelebb lép a fiatal nőhöz, még karját is megfogja, hogy veszteg maradjon.
- Maradj mellettem    - halkít hangján, egyértelműen a lánynak szánva a kijelentést. Amikor az események új fordulatot vesznek. Isten szeráfi katonája egyébiránt is hátra parancsolná őket, Puriel viszont megelőzve a parancsot ösztönösen reagál.   Természetesen, mint minden angyalnak, neki is megvan az angyalpengéje, habár nem szívesen csúsztatja jobbjába - azonban  úgy tűnik, a biztonság kedvéért a helyzet megköveteli. Bár felsejlik benne az aggodalom, testvére képzettsége, s tapasztalata felülír mindent. Egy sárgaszemű pokoli ivadék egy angyal ellen? Ugyan...



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Essie Dawson


Utcák           Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
San Francisco volt technológiáért felelős vezetője
☩ Play by :
Naomi Scott
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 8:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


457
Szó
San Francisco bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


- Ez csupán egy szólás - fordulok az emberi kifejezésekben kevésbé jártasnak tűnő angyalférfihoz. - Kb azt jelenti, ne jósolj rosszat - időnként van alkalmam megtapasztalni, milyen nehezen boldogulnak egyes angyalok az emberi kifejezések értelmezésével, azt szintén megszoktam már, hogy a segítségükre legyek. Vezetőként azt hiszem több angyallal volt alkalmam találkozni, mint az átlagos polgároknak. Ha nincs a kis titkom, minden bizonnyal elképesztően megtisztelve éreztem volna magam. Ígyis, ám nephilim létem miatt volt bennem rendesen félsz is, hogy esetleg valamelyik valahogyan rájöhet a származásomra.
- Köszönöm - bólintok hálásan az angyalnő felé karom újbóli épsége okán hálálkodva. Szerencsére úgy döntenek magukkal visznek, amitől nagy kő gördül le a szívemről. Így vagy úgy, de mindenképpen az emberek kimenekítésén dolgoznék, talán olyan botor is lennék, hogy egyedül ereszkedjek vissza ide, majd pedig mélyebbre. Két angyallal sokkal biztonságosabb, érzékeik kifinomultságának hála alaposabb is.
- Az emberek könnyen bepánikolnak, olyankor pedig gyakran logikátlanul cselekszenek, arról nem is beszélve, hogy a bezártság és a sötétség még inkább rossz hatással vannak rájuk - magyarázom Cassaelnek, miért gondolom, hogy a túlélők nem maradnak nyugton. - Én is tovább indultam volna egyedül, ha nem jöttök, akkor is, ha nem ismerném az alagutak térképét. - Ebben az egyben bizonyos vagyok, nem csücsültem volna ott örökké, tétlenül várva a halált. Az alagutak talán a pusztítástól biztonságot nyújtanak, mégis ijesztőek, pláne ha ismeretlenek.
- Az a probléma, hogy fogalmam sincs - rázom a fejem a kérdésre kelletlenül. - Valamennyi egészen biztosan, mert tűnnek el nyomtalanul emberek benne - persze megeshet, hogy elszöknek a városból, mert akad egy ismeretlen kijárat, mégis sötétebb sorsra gyanakodunk. - Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy Amara rusnya teremtményei, amelyekkel megtámadta a várost ide húzódtak vissza - osztom meg velük. Igazából szinte semmit sem sikerült megtudni azokról a lényekről, s amelyen váratlanul érkeztek, olyan nyomtalanul tűntek is el. Más esetben bizonyosan állítanám, hogy kicsit sem éri meg mélyebbre ereszkedni, ám mivel az emberek nem hallhatnak meg, így a romok alatt könnyen lelhetünk szenvedőket, akik testét ki tudja mennyi kő temette maga alá.
- A megépített alagútrendszer nagy részét láttam tervrajzokon, onnan tudom, hogyan és merre futnak, azonban azóta lehet, hogy alakítottak rajtuk azok, akiknek volt merszük lejönni ide - inkább a természetfelettire célzok, semmint egyszerű halandókra, ám a kétségbeesés is nagy úr lehet. Ha üldöznének talán én is itt keresnék menedéket.
Időközben halk neszezés hallatszik előlünk, mintha valaki vonszolná magát. Gondolom az angyalok nálamnál jóval előbb észlelték, de mire hozzám is eljut a hang, lassan már zseblámpám fényével is elérem. Keresem is bőszen, sebesültre számítva, de nem azt kapom, amire számítok. Amint rávetül úgyanis a fény, nekünk ront. Arcára irányítva a világosságot megkapom a választ miért: a szeme nem emberé.
- Ez egy fertőzött! - tudatom rémült hangon az előttem haladó karddal felszerelt angyallal. - Csak a fejét levágva lehet megölni - kiáltom neki. Nem emlékszem, mikor emelkedett meg a hangerőm, de egyértelműen az ijedtség számlájára írandó.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 18, 2020 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

A halandó leány kérdésére egyszerű bólintással felelnék, elvégre meglátásaim szerint nincs értelme titkolni azt, melyre rövides időn belül mindannyian rá fognak döbbenni, azonban még a mozdulat megfoganásakor megakasztanak nővérem szavai. Leheletnyire ráncolódó homlokkal fordítom rá a tekintetemet.
- Már miért festené bárki Lucifert egy falra? - billentem oldalra a fejemet, igaz, túlzottan soká nem ragadok le a témakörnél, figyelemmel adózom az Essie nevezetű embernek is. Tehát vezető a városban, méghozzá afféle, aki minden kétséget kizáróan hasznos segítségnek bizonyul a további túlélők felkutatásában és az alagútrendszer hatékony feltérképezésében. Amennyiben hinnék affélében, mint a szerencse, ezt a találkozást bizonyosan neki tulajdonítanám.
- Így igaz. Még csak rövid ideje indultunk neki az egyik beomlott szakaszról – felelek a kérdésére, míg Puriel megsegíti a sérülése begyógyításával. - Értékes információkkal rendelkezel, Essie, igazán hálásak vagyunk a segítségedért – röpkeéltű, apró mosollyal biccentek a lány felé, aki az iménti kuporgásánál sokkalta jobb állapotnak örvend a társam közbenjárásának köszönhetően.
Olyannyira, hogy momentumokon belül útnak is eredhetünk az alagútrendszer sötétjében, melynek egyedül a halandó lány fényeszköze ad színt s életet. Engem különösebben nem zavar a világítás, bár igaz, a távolban rejtező árnyakat efféleképpen nehezebb feladat felderíteni s időben észrevenni. Legalábbis a látásunk útján, elvégre a többi érzékszervünket nem tompítja semmi.
- Tehát nem várnának segítségre, hanem nagy eséllyel útnak erednének? Ez esetben alaposabban át kell fésülnünk a rendszert, mint eddig hittem – összegzem főként magamnak és Purielnek a fejleményeket, melyek nem igazán tesznek a kedvemre. Néha áldásos volna, ha az emberek az ösztöneik helyett az eszüket is használatba helyeznék. Kicsiny sóhaj, nem több mivel a szituációnak adózok.
- Milyen szóbeszédek keringenek? - fordítom hátra a szemeimet egy röpke pillanatra az úti társaimra, ugyanis bevallom, nem tudok sok mindent San Francisco városáról. Annak idején, a Mennyekben a nagyobb egészt kellett szemlélnünk s csupán ritka alkalmakkor merültünk el egy-egy vidék részleteiben, Gabriel vérengzése óta pedig inkább New Yorknak szenteltem a figyelmemet, mint az angyalokkal emígy is bőven megsegített városnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 12, 2020 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Vajon mennyi idő kell még a sötétségnek, hogy feleméssze a Földet? Isten jelenléte s hatalma nélkül ők, az angyalok sem képesek a csodára. Csupán mentik, amit lehet, s teszik, ami erejükből telik, de mindeközben tizedelődnek a létformák. Persze eme komor gondolatmenet ellenére Puriel még nem véli kilátástalannak a helyzetet, a vele teremtett hite erősebb ennél. Azonban a naivság sosem volt a része... Egyelőre abból kell előrébb jutni, amivel rendelkeznek: jelen esetben Cassael segedelmével mentik a bajbajutottakat. Hogy miként menekítik őket a lerombolt városból, már puszta részletkérdés, ugyanis az emberek életben maradása felülírja a továbbiakat, s azok másodlagos szempontokként kerülnek megoldásra.
Az angyalnő a város ezen föld alatti szakaszát aligha ismeri, társa szintúgy, habár lejutván csakhamar akad valaki, aki talán segítségükre lehet. Amíg ellátja a sérült területet, kisebb fajta beszélgetés alakul ki; mégis, megugrik szemöldöke a kapott kérdésre. Egy elég konkréten odaszegezett kérdésre. - Egyelőre ne fessük az ördögöt a falra... - még csak hajlandóságot sem érez, hogy kiejtse Amara nevét, bár a kijelentésével egyenértékűen maga a tény is legalább olyan közhelyes számára, hogy már a halandók is nevén nevezik a megfoghatatlan sötétséget. Aligha tudni róla bármit is, s lám, mégis beette magát e leány gondolataiba. Belenézhetne a fejébe, hogyan szerzett tudomást, netán hogyan terjedhetett el szájról szájra a név,  s a mögötte lappangó, aligha pontos mendemonda, de nem teszi. Úgy gondolja, a találgatások, még akkor is, ha igaznak bizonyulnak, szükségtelen az emberek között. Nincs szükségük még több pánikra és félelemre...

A kerub még mindig különösen érzékeny hangolódással viseltetik a lélekkel rendelkezők iránt, így hát közel sem biztos benne, hogy a lány teljesen igazat mondott sérülése kapcsán. Angyali kékjeiben egy pillanatra meg is csillan valami, ahogy felnéz az Essie néven bemutatkozó lányra. Nem teljesen érti, miért kellene hazudnia, hisz ezt a hasítékot valóban valami kiálló fém okozhatta... Mindenesetre, mint kiderül jobban ismeri a rendszert, mint ők, a bár először nincs elragadtatva az emberélet kockázatától, Cassaelnek gondolatban fejet hajt. ~ Ám legyen. ~
Majd nem pusztán gondolatban hajt fejet, immáron határozottan bólint, jelezvén elfogadását haladásuk kapcsán. Három lépéssel marad Essie mögött, valóban így lesz a legbiztonságosabb neki, hisz az angyalok reflexeik jóvoltából hamarabb reagálnának az esetleges bajra, semmint a lány egyet pisloghatna. Fivére kezében már ott a penge, ő azonban egyelőre valamennyivel kevesebb feszültséggel viseltetik, bár ha szükség volna sajátjára, hamar keze ügyébe kerülne.
- Sok furcsa szóbeszéd kering erről az alagútrendszerről, Essie. De mégis, mennyi a valóságalapja?  - szólal meg haladásuk közepette, a sziluetteket követve. Gyanítja, hamarosan kiderül, rejlik e itt bármi igaz abból, amit hallott eddig erről a helyről, de amennyiben a fiatal nő ténylegesen úgy ismeri az alagútrendszert, mint a tenyerét, valószínűleg tudnia kell ezt-azt...


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Essie Dawson


Utcák           Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
San Francisco volt technológiáért felelős vezetője
☩ Play by :
Naomi Scott
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 6:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


436
Szó
San Francisco Bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


A két sötétből kibontakozó alakról hamarosan kiderül, hogy angyalok, amelyet a rossz látási viszonyoknak hála nem sikerült rögtön megállapítanom. Nagy kő esik le a szívemről, hiszen hallottam már pletykákat arról, hogy milyen lények élnek a csatornák és alagutak mélyén. Szerencsére sosem találkoztam eggyel se, mégse véltem ostoba gyerekmesének. Vezetőtársaim nem egyszer tolták félre olyan emberek aktáját, akik a város alatti rendszerben tűntek el. Magam is sokat tanulmányoztam az alagútrendszer térképét, hátha megvilágosodom, hogyan lehet biztonságosabbá tenni, de eddig még én se, ahogy a többi vezetőtársam se jutottunk eredményre. Úgy tűnik, ki is csúsztunk az időből, hiszen ez a vihar borzalmasan pusztítónak tűnik.
- Amara műve lehet ez a pusztítás? - kérdem halkan. Már randalírozott a városban, s akkor is hatalmas káoszt okozott. A pusztítás mértéke pedig oly’ hatalmasnak tűnt, amely démonok által elérhetetlennek tűnt, noha szerencsémre még a Pokol teremtményeivel sem volt dolgom. Avagy nem tudtam róla, hogy volt velük dolgom.
- Leugrottam egy magasabb helyről, de nem figyeltem eléggé és egy kiálló fémdarab felszakította - felelek, miközben a zseblámpát az alagút hosszán vezetem, arra az útszakaszra, amely még előttünk áll. Nyugodtan ácsorgom, amíg az angyalnő ellátja a karom. Biztonságban érzem magam mellettük.
- A technológiáért felelős - biccentek rá a férfiangyal szavaira. - Akkor nem régóta járjátok az alagútrendszert? - tálalom következtetésem kérdés formájában. Több kijárat is akad arrafele, persze ki tudja hogyan omlott be az aszfalt. Ott különösen gyenge volt az alátámasztás, már többször emeltem hangom a felújításért, de eddig semmi… most megmár minek?
- Örülök, hogy segíthetek, szeretnék veletek tartani! - határozottságomhoz nem férhet kétség. Elfuthatnék, talán bölcsebb is lenne, de apám lánya vagyok, és nem mellesleg San Francisco polgára. Talán léteznem sem lenne szabad, mégis az utolsó lehelletemig szolgálni akarom azt a várost, ahol élek. - Számtalanszor tanulmányoztam az alagútrendszer térképét, valamint tisztában vagyok a környező épületek felhasználási módjával - fogom saját pártom, igyekezve bizonygatni saját hasznosságom.
- Rendben van - bólintok rá Cassael utasítására. Végül nem teljesen mögötte, hanem valamivel átlósan helyezkedem el, hogy az angyalférfi háta mögül is meg tudjam világítani az utunkat. Remélem nem zavarja az érzékeiket a lámpa fénye, noha lekapcsolni nem akarnám, hiszen nélküle semmit sem látnék, csupán a sötétben botorkálnék. Az angyalpengét meglátva magam is befeszülök, elvégre biztosan tudja mit csinál, valami veszély fenyegethet minket… veszettül hegyezem a füleimet, de persze ez mit se számít az angyalok érzékeihez képest. Bármi is fog történni, én leszek az utolsó, aki értesül róla.
- Ez változó szerintem. Könnyen szorulhattak emberek a beomlott aszfalt alá. Lefelé menve pedig a különböző munkahelyek, lakóházak hátsó kijáratai vannak, ha valaki nem jutott ki másmerre, erre jöhetett. De nem találnának ki, mivel ritkán vannak használva az alagutak - legalábbis az előbb felsorolt épületek munkásai, lakói nem sok ismerettel rendelkezhetnek róluk.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 10:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Isteni csoda. Nos, valóban erre volna szüksége ennek a világnak, ám a Teremtőnk elhagyott bennünket, legalábbis nem kívánkozik beleavatkozni az univerzumot átszövő történésekbe, csakúgy megakadályozni a Sötétség tombolását, ezért másra kell támaszkodnunk, mint Atyánk végtelen hatalma. Viszont előrébb nem kerülök a megoldásban, hacsak nem vonatkoztatunk el Isten tényleges jelenlététől és nem támaszkodunk a Földön szerteszórt, ereje által megáldott tárgyak hatalmára. Ménész ládája nem az egyetlen efféle ereklye, noha az is félő, ha mindennemű lehetőségünket felhasználjuk pusztán a vihar megfékezésére, nem marad majd mit bevetnünk ténylegesen Amara ellen.
Összevont szemöldökökkel tanakodok, mialatt ellátom Puriel szárnyait, aztán egy határozott biccentéssel a hálálkodására odébb lépek tőle. Meglehet, egy mosolyt is megengednék magamnak, melynek csínját-bínját sikeredett teljesen elsajátítanom a halandóaktól, viszont nem érzem kényszerét ebben a helyzetben az öröm s jó kedély kifejezésének.
- Bízzunk benne. Nos, én sem ismerem náladnál jobban San Francisco alagútjait, kénytelenek leszünk alaposan átfésülni – állapítom meg, mielőtt nekiveselkednénk a feladatunknak.

Odalent hamarost rálelünk egy túlélőre, aki a sérülése dacára nem fukarkodik a szavaival. Ugyan nem tartom rajta sokáig a tekintetemet, ám figyelemmel követem minden szavát.
- Vajmiféle vezető vagy? - engedem rá a pillantásomat egy momentumra, míg megválaszolja a kérdésemet. Ha csakugyan így van, komolyabb segítséggel egészültünk ki, mint bármelyik fivérünk s nővérünk képében, ugyanis bizton veszem, egyikük sem ismeri olyannyira ezeket a nagy eséllyel titkos járatokat, mint az emberek. Persze ez a halandó együttműködésén is múlik, s ahhoz a legelső lépés a sérülésének begyógyítása. Leheletnyi biccentéssel jelzem az angyalnőnek, végezze nyugodtan a feladatát, melyet néhány másodpercnél tovább nem követek nyomon. Ennek ellenére éppen elég ideig, hogy láthassam a kacsintását, melynek értelmét eddig még nem sikerült megfejtenem.
- Rendkívül hasznosak az információid, köszönjük – állapítom meg, s minden bizonnyal több energiát is fordítanék a szimpátiájának elnyerésére, amennyiben nem aggasztanának azok a különös hangok a távolból. Nehéz döntés előtt állunk; magunkkal vigyük a halandót, hogy még több embert menekíthessünk ki, ugyanakkor kockáztassuk az épségét, vagy küldjük New Yorkba, s folytassuk magunk az általunk teljesen ismeretlen alagút feltérképezését? Nehéz, mindazonáltal egyértelmű a döntés, főként; az Essie nevezetű lány is tettre késznek mutatkozik.
~ Nincs más választásunk, túlzottan értékes információk birtokában van. Megvédjük, s mihelyt veszélyt észlelünk, az egyikünk kimenekíti. ~ Osztom meg nővéremmel az elképzeléseimet a gondolat síkján, mielőtt ismét a röpke-éltűhöz fordulnék.
- Ha valóban segíteni kívánsz, elfogadjuk azt. Megvédünk, ha bármi gond adódna – biztosítom a kölcsönös együttműködés feltételeiről. - Én megyek elől, Te kövess engem, s Puriel hátulról fogja biztosítani az épségedet – osztom meg velük a terv további részleteit, noha ismét néma kérdést intézek az angyalnő felé; megfelel így?
Amennyiben beleegyezését kifejezi, úgy útnak indulok az alagútban, angyalpengémet a biztonság kedvéért kézügybe helyezve. Itt, a föld mélyén elképzelésem sincs, miféle lényekkel kerülhetünk szembe a menekülőkön kívül, tehát tanácsosabb felkészülni minden eshetőségre.
- Miként vélekedsz, a társaid ugyanúgy a lejáratok közelében húznák meg magukat, vagy mélyebbre mennének? - kíváncsiskodok, hiszen fontos tudnunk, merre fordítsuk az erőforrásainkat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Ha nem a szeráf hozza fel, talán ő maga hozta volna szóba a városba maró katasztrófát, habár a kérdés elhangzása után Puriel feltételezheti, angyalfivére is kevés információval rendelkezik e téren. - Attól tartok fivérem, hogy ezt a pusztítást Isteni csoda lett volna kivédeni. - pillant hátra válla felett, ismét. - Láttam már a természet rombolását, de ilyet még soha...   - megrázza a fejét. A természet való igaz, kegyetlen tud lenni, de ez a vihar túl erős volt, túl specifikus. S nem csupán embereket ölt meg a vele járó rombolás, tőlük is testvéreket vett el, oly könnyedén, mintha angyali mivoltuk sosem létezett volna. Mintha erejük egyenlő lett volna a haladókéval...
Kivárja, hogy társa ellássa, s csak utána reagál, immáron ismételten szembekerülvén vele. Határozottan kellemes lesz a hirtelen megszűnő fájdalom, szinte megkönnyebbül, s szárnyai is eképpen terjeszkednek szét, majd simulnak hátára, mielőtt megszólalna. - Köszönöm. És legyen úgy, Cassael. - biccent aprót a nő, illedelmesen, lényének minden bájával. Ha mondhat ilyet (márpedig ő mondhat), kedveli testvére társaságát, azonban találkozásaik száma csekély mértéket üt meg, s épp ezért, őszintén reméli, hihet még az általa említett békés alkalomban. De Purielnek jelenleg az is megnyugtató, hogy most, e percben mellette lehet.
- Sajnos mindössze ezt az egyetlen pontját ismerem - jegyzi Cassael szavainak egy bizonyos részére, ámbár újfent bólintással reflektál az összegzésre, mi szerint kellene a leghatékonyabban eljárniuk. Ha akadna is a nőben ráragadt konokság, ezúttal semmiképp nem jönne elő, hallgat a társára, hisz egy cél vezérli őket, s mindkettejüket óvatosság jellemzi.
- Több testvérünk sziluettjét láttam a közelben. Bízzunk benne, hogy lesz közel segítség, ha szükségünk volna rá. - mi mást tehetnének? Habár senki angyal fia nem unatkozik, ámde abban biztos, hogy aki részt vesz San Francisco mentésében, nem hagy hátra bajbajutottat, s addig kutat, míg érzékei jelzik értelmét. Ahogy ők ketten is ide találtak, van esély rá, hogy más angyal is meghallja a segélykiáltásokat. Ha azonban csupán ketten maradnak, arra is fel kell készülni. Egyelőre viszont a cél az, hogy egyáltalán eljussanak hozzájuk...

És csakhamar, hamarabb is megtörténik az első találkozás, mint arra számítani lehet. Puriel felajánlott segítségét nem utasítják el, s látszólag a lány amennyire lehet, nyugodttá is válik, hát az angyalnő közelebb lép.  - Nem szükséges világítanod, köszönöm. -  nem nehéz kicsiny, biztató mosolyt megjelenítenie, ez már olyan ösztönös nála, mintha Atyja így alkotta volna. - Elég mély... hogyan szerezted? - s lám, máris csevelyt kezdeményez, noha a sebesülés valóban nem éppen kis vágásnak mondható. Egy röpke pillantást Puriel Cassael felé intéz, miközben saját üvegcséjét előveszi zsebéből. Még csak mentális párbeszédet sem kell kezdeményezniük, a két angyal egyike ellátja a sérülést, a másik pedig körbenézhet.
Mielőtt még azonban Cassael kérdésére szavalni kezdene a lány, Puriel gyengéden megfogja a karját. - Egy csöppet sem fog fájni, hidd el -  s ha éppenséggel ráfigyelnek, még egy kacsintást is észrevehetnek tőle, mielőtt üvegcséjének tetejét lepattintaná, s olajával finoman a roncsolt felületre fókuszálna.

Hallgatja közben a lány neki kissé zavaros szavait.
- Nem volt kit kimentenünk, kedvesem. Te vagy az első, akivel idelent találkoztunk. - fűzi oda, fel sem nézve, egyelőre a többire nem reagálva. Ha a megrongált ajtón túl nincs is már ember (s onnan valóban nem hallani semmi erre utalót), az alagút további részeiről bizony ez már nem mondható el. Hallja. Hall valamit. És biztosra veszi, hogy Cassael is. Habár csakhamar a kérdés, melyet mindketten kapnak a lánytól, bizonyára ráncba szalasztja a homlokokat: Purielét bizonyosan. Épp akkor végez a sebbel, ami hamarosan összegyógyul majd. - Biztos, hogy jó ötlet volna velünk tartanod? - ő maga nem szívesen kockáztatna egyetlen életet sem, s ez a hangjából kiérződik. Ha beomlik az épület...
- Nos, ő Cassael, az én nevem pedig Puriel. - lép el az Essie nevű lány mellől, karjait egymásba fűzve. Fivére nevét azért is meri ily könnyedén ejteni sajátja mellett, mert a formalitások most még neki is nehezebben megy, nemhogy egy harcosnak...
~ Nem vagyok benne biztos, hogy a lány épségét kockáztatnunk kellene, bár... a túlélők kivezetésében kétség kívül segítségünkre lenne ~ ugraszja meg szemöldökét fivére felé a gondolati síkot használva.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Essie Dawson


Utcák           Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
7
☩ Rang :
San Francisco volt technológiáért felelős vezetője
☩ Play by :
Naomi Scott
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 2:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


463
Szó
San Francisco bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


Nincs igazán sok időm kifújni magam, s feldolgozni, hogy majdnem meghaltam, ugyanis léptek koppanása törli el az alagút eddigi csendjét. Igazából hálásnak kellene lennem, hogy megzavartak, nem időzhetek itt, el kellene tűnnöm, aztán pedig csatlakoznom apámhoz és a vőlegényemhez.
A két alak megáll, s nyugtatni próbál. Ahogy végig mérem őket a zseblámpa fényével, úgy feltűnik a mögöttük feketéllő szárnyuk is. Nagy, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, hogy barátokra leltem, nem ellenségekre, bajban lennék, ha harcolnom kellene.
- Igen, és hálás is lennék érte - biccentek az angyalnőnek. - Látod a zseblámpa fénye nélkül, vagy világítsak rá? - kérdezem kicsit bizonytalanul. Úgy tudom jobbak az angyalok érzékei, mint az embereké, csak azt nem tudom, hogy mennyivel. Türelmesen várom, hogy megnézze, s ha úgy ítéli ellássa a sérülésemet. A kérdését követően eszmélek csak rá, hogy talán nem életem ötlete volt az ajtó mellett összerogyni, hamár nem átlagos módon jöttem ki rajta. De nem akarok gyanúsnak, gyanúsabbnak látszani a szemükben, mint amilyennek nagyon muszáj. Ámbár, valahol hasznos lenne, ha itt hagynának, mert akkor elmenekülhetnék és biztosan túlélném ezt az egész pusztítást. Vagy az angyalokkal lenne nagyobb esélyem? Persze már tudom, hogy egyik sem fog bekövetkezni, elvégre hiába menekítettem ki az összes alkalmazottam, apám biztosan hajtana, hogy ha megtehetem mentsek meg még több embert. Illetve, a lelkiismeretem hajtana.
- Az ajtón túlról jöttem - mutatom a kissé rossz állapotban lévő fémet a folyosó másik oldalán. - Nincs már bent senki, mindenki evakuálva lett, magam gondoskodtam róla, hogy kijussanak - felelem a férfi kérdésére. - A nagy része már biztosan beomlott, és veszélyes is lenne visszamenni - nemcsak magam miatt mondom, nem tudom, hogy az egyes felszerelésekben mekkora kárt tett a beomlás, viszont egészen biztosan nem szeretném sem megnézni, sem kipróbálni.
- Arról mindenkit kimentettek, ahonnan jöttetek? - kérdem várakozón, ha pozitív feleletet kapok, csak akkor folytatom. - Úgy 50 méterre van egy feljárat a föld fölé, azután nem sokkal kettéágazik az alagút. Ha balra fordulunk, úgy még mélyebben a föld alá ereszkedhetünk, jobbra pedig egy másik feljárat van. De az szerintem beomlott - egy pillanatnyi gondolkodás után folytatom csak - Igen, biztos, hogy beomlott, nem bírhatott ki ekkora terhelést a szerkezete - ismertem nagyjából a környék felépítését, még a terveket is láttam, ami alapján felépítették, s néhány adat ismeretével képes voltam megbecsülni, melyik volt még járható, s melyik nem. Legalábbis remélem, hogy tényleg minden tényezőt figyelembe vettem, mertha Amara örvénye elsöpört felette, talán már egyáltalán nincs meg.
- Őőőő… ki megy elől? - nagyon harciasan s határozottan ácsorgom mellettük, tettre készen, de azért annyira nem vagyok kalandvágyó, hogy előre csörtessek. Tökéletesen megfelel nekem a két angyal mögött. Védem a hátukat, ha úgy tetszik.
- Egyébként Essie Dawson vagyok. Bennetek kit tisztelhetek? - először a nevük, merthát az igencsak lényeges, mégse hívhatom őket Egyes meg Kettes Tollasnak. Emellett azzal is hadilábon állok, hogy most akkor tegezzem, vagy magázzam őket. Lövésem sincs, melyiket illik, és nem szeretném megsérteni őket.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

A rég nem látott kerub atyánk által tökéletesre szabott ábrázata fájdalmas grimaszba torzul szárnyának próbálásánál, ezért hát ismerősen csengő szabadkozását hallván felfelé görbül az egyik szemöldököm. Különös, olykor milyen kényelmetlenül is hasonulunk a halandóakhoz, legalábbis azokhoz a példányokhoz, kik semminemű imádság árán nem látnák be esendőségüket. Olyanokhoz, mint Drake.
Kíváncsi volnék, miként birkóznak meg a New Yorkba érkező menekültekkel, s egy halovány, kérészéltű momentumra belém hasít az érzet; ott kellene inkább segítenem. Azonban csakhamar kiűzöm a fejemből a sületlen gondolatfoszlányt, elvégre, amíg az emberek nem tanulják meg machinálni az idő és tér kontinuumát, addig rám itt van szükség.
- Miként esett el a város? Nem tartott ki a védelme? - érdeklődöm csöndes hangon, várván, míg Puriel megfordul s szárnyait szabaddá teszi nekem. Nem itt s nem most volna a helye a testvérem vallatásának, azonban tudnom kell, mi az, ami ehhez a katasztrófához vezetett. Mi az, mellyel hamvában holt ötlet volna New Yorkban próbálkozni… Hogy egyáltalán volna-e értelme az angyalok erejére összpontosítani a stratégiánkat, vagy az idő szűkében újabb megoldást kellene találnunk? - Valóban akadhatott volna kellemesebb módja is egymás viszont látásának – értek egyet vele, mialatt ellátom a szárnyait. Az olajat elégséges leheletvékonyan felkennem a sérülésekre, hogy amazok melengető pulzálás és gyér fényjelenség kíséretében összeforrhassanak. - Azonban hiszem, lesz még alkalmunk békés találkozóra. Készen vagyok – tudatosítom vele, mit vélhetően ő is összetéveszthetetlenül érzékelt. Az üvegcsét visszasüppesztem a kabátom belsejébe, majd homlokomat ráncolva pillantok el a beomlott alagút irányába.
Megvolna a gyors és hatékony módja a környék feltérképezésének, ám félő, a végére a New York-i útra nem maradna erőnk, főként a nyakunkban egy, netán több halandóval.
- Keressünk beomlási pontokat, illetőleg ha tudomásod van lejárókról az alagútba, azok környékét is fel kell térképeznünk. A köztes szakaszokon egyelőre feltételezzük, nincsen halandó – biccentek felé, mialatt az óvatosság oltárán adózva higgadt tempóban indulok meg a föld alá. - Az erőforrásainkat is tartalékolnunk szükséges, Puriel, hacsak nem társul hozzánk valaki, aki a mentést követően rögvest tovább is szállítja az embereket – teszem hozzá kelletlenül, ugyanis még mindég különösen nehéz elfogadni egykori hatalmunk drasztikus megcsappanását. Ha nem hagyott volna el minket az Úr, ha nem volna zárva a Mennyek kapuja, tán San Francisco sem esik el. Ám felesleges a történések alternatíváiba ásni magunkat, a jelent ezen momentumokban éljük azokkal a feltételekkel, amelyek adottak a számunkra. Az érzékeink még nem tompultak el, a szárnyaink még a helyükön vannak, s állóképességünk sem hagy cserben minket mérföldek távlatában sem. Ez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy felderítsük a túlélőket, méghozzá sikerrel.
A közelben különös fény villan, majd egy zseblámpáé, s másodpercekkel később egy bizonytalan lány hangja társul a jelenséghez. Halandó szemnek sötét van az alagútban, ezért sem ér meglepetésként a tény, elkerülte figyelmét a hátunkhoz simuló, egyébiránt csakugyan éjfekete szárnyaink jelenléte.
- Az Úr angyalai vagyunk. Aggódnod nem szükséges – biztosítom, majd helyt hagyok Purielnek a meggyőzésre. Temérdek jellemvonását figyeltem már meg a röpke éltűeknek, többek között azt is, gyakorta fordítanak nagyobb bizalmat a saját nemüket gyarapító idegenekbe. Ezért hát, míg a kerub megbecsüli a sérülés mértékét és a halandó együttműködését, tovább lépdelek, felmérni a viszonyokat. Olykor-olykor különös hangok érnek el a füleimhez, ám nem vagyok benne biztos, a visszhang csalfa játéka szórakozik-e az érzékeimmel, vagy valóban rejtezik még valami méterekkel előttünk?
- Vannak társaid a közelben? Másik lejárat talán? - fordulok a lányhoz, majd Purielnek szegezem a szemeimet, néma kérdést intézvén hozzá; szükséges asszisztálnom a seb ellátásában?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Metatron


Utcák           Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
13
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Team Falcon!!

- Egy farmon neveltem néhány nyulat, kukoricát termesztettem és éltem a farmerok életét, tudod, fűszál a számban, szalmakalap, overál, kockás ing, és ilyesmik. Nem volt kedvem megnézni az angyalok polgárháborúját… megint.- talán valami bővebb magyarázatra várt, többre, valami olyanra, aminek van értelme is. Sajnos akkor csalódnia kell az ifjú angyalnak. Nem volt ilyen. Metatron egyszerűen belefáradt abba, hogy látnia kell, ahogy újra és újra egymásnak esnek az angyalok.- Awwh… ez nem jó hír, már az, hogy pusztít, kár volt ennyi időre bezárni, csak még mérgesebb lett. Mindig mondtam, hogy legalább valami olvasnivalót adott volna Amaranak, hogy elterelje a figyelmét a bosszúról. A tervének egy része, hogy embereket mészárol, csak egy része. Akkor végre valami hasznosat is csinálnak azok az angyalok.- ezt kellett volna már a kezdetektől, nem egymással kakaskodniuk, hanem Isten távozása után az embereket védeni, oltalmazni őket, a démonoktól és saját maguktól is ha szükséges.
- Shaj… még egy, aki a régi utat követi. Na majd ha megnősz, akkor máshogy látod, pici Ophilia. De azért jó tudni, hogy a lényeget hallottad meg te is.- orrlyukain át fújta ki a levegőt, és hangjában némi megrovás, oktatás bújt meg. Azt hallani meg, amibe bele tudnak kötni, tipikus tini viselkedés.- Többre is képes vagy, mint gondolnád, de majd később visszatérünk rá.- széttárta szárnyait, felemelte karjait, kifújta a levegőt, ellazította a testét és becsatlakozott az épület megtartásába.
- Ügyes volt Zachariel, ha van még valaki, akkor hozd ki őket, ha túl sokan vannak… hát dobáld ki őket az ablakon, nincs halál, maximum kicsit mérgesek lesznek utána, de legalább életben maradnak… vagyis újra élni fognak.- bonyolult volt ez a mostani helyzet, de inkább beszélt sokat és feleslegesen, mintsem tudomást vegyen arról, hogy elég rég kellett ennyire igénybe vennie a képességeit. Vénségére még elpuhul itt a végén, kellene valami angyal viagra.
- Hallották a hölgyet, shushushu, mondják el annyi embernek, amennyinek csak tudják, szaporán.- legördült egy verejtékcsepp a halántékán, miközben a szavak elhagyták az ajkát.
- Öreg angyal nem vén angyal, pici Ophilia, menni fog az akár négy perc és egy másodpercig is. Csak bízd rám, ti pedig menjetek és tegyétek a dolgotok. Ha esetleg néhányan mégis az épület vagy épületek alatt ragadnak, majd utána kiszedjük őket, most próbáljatok meg annyit megmenteni, amennyit csak tudtok.- mondta nyugodt, lágy hangon. S bár nem volt ark, de nem is volt egyszerű angyal, Isten tollnoka, az első Iphraeme volt, Metatron, ezer és ezer éve volt arra, hogy tökéletesítse a képességeit, egy ilyen épület nem fog ki rajta, addig tartja meg, még csak képes rá, még rá nem omlik az egész. S egyébként is túlélné, maximum a ruhája látná a kárát.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
30
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
166
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Röptében lentebb érzékelte szárnyas testvéreinek körvonalát, ahogy messzebb, az égen is nyugtázta a felbukkanó, egy-egy sziluettfoltot. San Francisco angyalai teszik, amit kell. Azonban nem talál rá elegendő felszabadítani való időt, hogy az alakokhoz arcokat, s ezáltal személyeket társítson, a prioritás máshol helyezkedik: ott, ahol mindig is lennie kellett teremtésétől fogva. Az embereken. Higgadtsága rozoga, hisz felkavarták a történtek, mindazonáltal sürgetően érik el a segélykiáltások egy barátságtalan alagútrendszer mélyéből, hát indulni készül. Mégsem lepődik meg, amikor a háta mögül szárnysuhogást hall, ez az egyetlen hang, mely biztatóan furakszik hallószervébe. A nő oldalvást fordul, s Cassael pillantásába fonhatja sajátját. Jobb esetben azok a kék íriszek barátságosan csillannának fel, azonban e helyzet megfakítja, s elveszi az üdvözlés szokványos módját. - Cassael... - ejti a megkönnyebbülés sóhajával, hiszen az angyalférfi segítsége kétség kívül áldás. Persze hallja a megállapítását a szárnyairól, és azt is tudja, hogy a szeráfnak igaza van; könnyebben mozogna, és könnyebben menthetne, ha nem hátráltatnák szárnyai. Automatikusan jobb oldalon pillant háta mögé, kissé kiterjeszti hozzá tollazatát. A mozdulat önmagában sikeres, de mindeközben a szárnyvégekig nyilall a lüktető érzés, és ez a nő arcán is nyomot hagy. - Valószínűleg zúzódás. Tudom használni őket, csak... - csak nehezebben, tenné hozzá, de előbb győz a józan ész, hát megrázza fejét, és inkább segítségkérőn fordul Cassaelhez, aki eközben már feltételezhetően folyékony gyógyítását kutatja. - Igazad van. - e apró beismerés nélkül is biztos benne, hogy társa nem hadakozna ellátásának kapcsán, megfordul hát, hogy rálátást biztosítson szárnyterületeire. - Kár, hogy ily körülmények között látjuk viszont egymást. - susogja, habár csakhamar abbamarad csacsogása, s türelemmel, hangtalanul próbálja viseli a következő pillanatokat.
- Van valami javaslatod? - fordul fivére felé, de csak miután túl lesznek az szárny-ellátáson. Puriel javasolhatja, hogy szakaszonként, angyali gyorsasággal haladjanak, de a szeráf minden téren tapasztaltabb, így csak az ő válaszának/tanácsának függvényében indul meg végül az alagútrendszer belsejébe.

Bármilyen sebességgel is haladjanak, a szapora légzés, a heves szívdobogás, a levegőben terjengő friss vér elegye messze megelőzi a falnak dőlt női alak körvonalait. Puriel ösztönösen lesz óvatosabb, mely haladásában is meglátszik. A lánynál zseblámpa van, azonban biztos benne, hogy érzékei nem csaltak, mikor a lámpa fehér fénye előtt kéket látott felvillanni, majd eltűnni. Minden esetre, kezeit engedelmesen emeli fel, mintegy jelezvén, nincs mitől tartani. - Nyugalom kedvesem, segíteni jöttünk - kommentálja érkezésük mibenlétét a tőle telhető leglágyabban. Mivel regenerálódás céljából nem volt lehetősége elrejteni szárnyait, és csupán összébb húzva pihennek hátán, azok feltűnhetnek, mely talán megerősítésnek is kisegíti szavai mellé. - Fájdalmasnak tűnik... megengeded, hogy megnézzem? - figyelmét nem kerüli el a felkar sérülés, de szerencsére úgy tűnik, ennyivel megúszta az ittlévő. - Hogy kerültél ide? - kérdezi, ámbár ha Cassaelnek is van a nővel szemben hozzászólása, természetesen megvárja, s ezután szól ő.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 47 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 37 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7