Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Metatron


Utcák           Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
23
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 18, 2021 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon


Pici Ophilia és minden angyal, akik azt gondolják, hogy Isten, az a lókötő minden okkal tesz, minden mögött ott az értelem, sajnos nem, sajnos nem így van, Amara számára biztosan nem. Hisz Ők ketten egy azon érme két fele, egyik nem tudja irányítani a másikat, ahogy a másik se tudja megszabni a sorsát, akárhogyan is akarja. Csupán terelni próbálgatja.
- Erre még később visszatérünk pici Ophilia.- mondta egy barátságos és meleg mosoly társaságában, nem volt atyai, sokkal inkább amolyan nagybácsis, ha létezett is olyan, ha nem, nos mostantól már igen.
Megvonta a vállait, mondta, amit mondott, ezen már nem tud változtatni és nem is akart, hiszen csak a kialakult helyzetet akarná előnyükre használni, semmi mást nem tervezett, előnyükre fordítják a rosszat, hogy valami jó is kisülhessen belőle.
- Most miért ne?- kérdezte nyugodt hangján.- Megnyugtatlak, hogy az nem most fog véget érni. Hisz akkor a fenti és lenti Kapuk is nyitva lennének, ezt pedig nem engedheti meg a nénikénk.- ismerd az ellenséged, tartja a mondás, és akkor már félig megnyerted a csatát. S jelenleg Metatron volt az egyetlen, aki nem csak Isten de Amara előtt is állt, talán még a legtöbb tudással is az öreg angyal rendelkezett.- Legyen ahogy szeretnéd pici Ophilia, ez a te világod, úgy lesz, ahogy szeretnéd.- vidáman elmosolyodott, legalább egy teherrel kevesebb nyomja a vállait, más az, ki irányít. Az kit valaha utódjának szánt, de sajnos ezek a napok már nem fognak eljönni vagy csak nagyon sokára.
- Nincs mit, pici Ophilia, nincs mit, hisz ez is a dolgom lenne.- egy pillanatra lehunyta szemeit és előtörtek szárnyai, talán még nem volt annyira rozsdás a tudása, hogy kudarcot valljon.
Nem az egészet megtartani, csupán darabonként, apró kavicsokat, a szemeket, az atomjait, hisz úgy könnyebb, nem foglalkozni a súlyával, kiűzni az elméjéből a súlyproblémát, a sajátját és az épületét is. Helyette egy dal tört utat az elméjébe, mi eltereli a gondolatait a feladatról amit magára vállalt. Nem foglalkozik a tarkóján végig kúszó hideg verejtékkel, meg-megremegő lábaival, nem engedheti meg magának ezt a luxust.
Női hang
- Nehezebb… mint gondoltam, de menni fog… ez. Olyan minta repülés… nem lehet elfelejteni… csak kijönni a gyakorlatból. De csak úgy mellékesen… mennyien vannak… még bent?- nem szeretne sürgetni senkit se, de szó mi szó, nem bánná, ha haladnának, talán túl merészek voltak a szavai, és csak négy perc és fél másodperc lesz ebből az egészből.
reveal your secrets

Ophilia


Utcák           Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 11, 2021 12:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Falcon
Only in the darkness can you see the stars
• Zene: Swan Lake
Szemöldököm halványan ráncolom annak nyomán, amit Metatron elém tár. Szavai kétségtelenül érdekfeszítőek, leíró és a maga idejében talán még magam elé is képzelném a látványát. Ennek helye itt most nincs. Bólintok, mint aki megértette szavait. Valóban, ezen túl mégsem tudok mit mondani most erre. Később, talán visszatérhetünk arra, pontosabban, hogy merre is járt.
- Érthető – teszem azért hozzá. Megértem, hogy vannak oly testvéreim, kik belefáradtak már abba, hogy lássák saját társaink miként mennek ölre egymással. Miért? Atyánk szeretetéért? Azt mikor lehetett fémmel és vérrel megszerezni? Nem hinném, hogy valaha is. Homlokom mégsem simul ki, akkor sem, amikor folytatja a beszédet.
Főként emiatt nem.
- Vélhetőleg okkal kívánta Atyánk ezt az utat választani, a mi és Amara számára is – ebben egyre inkább kezdek hinni. Van oka annak, amiért most szabadult ki, amiért ennek ellenére sem tér vissza közénk. A problémát mi okoztuk, a mi dolgunk ezt megoldani. Ezt mégsem fogjuk tudni, ha nem fogunk össze teljes mértékben.
Gondolatokat fűznék tovább, ha lenne rá időnk. Az épület azonban egyre inkább kezdi megadni magát, így teszem azt, amihez értek. Amíg tudom, megtartom azt. Erőm teljében sem leszek rá képes tovább, mint pár perc.
Metatron fújtatását nem értem, szavait még inkább nem, de megszoktam már, hogy többször nem értem, amit nekem mondanak, mint amit megértek belőle. Évezredekig éltem kicsiny irattáramban, figyeltem az embereket. És bár ebből következőleg nekem tudnom kellene mindent róluk, az interakciók jelentéseit, valójában ez nincs így. Nem, amikor magamról és a velem való beszélgetésekről van szó.
Mindazonáltal régi testvérem nem kíván vitába szállni velem, segítségemre van. Vagyis hát…
- Metatron! – tekintek rá enyhén megütközve, ötletét hallva. Ajkaim enyhén tátom el, mint aki nem hisz a fülének. Valóban nem is hiszek. – Nem kívánhatod az emberek halálát. Sosem tudhatjuk, hogy mikor ér véget Amara bűbája a halálra – mikor nyílik ki újra a menny és a pokol kapuja és kerülhetnek a lelkek méltó helyükre halálukat követően. – Elnézést, de ezt túl kockázatosnak gondolom – főként most. Az emberek rémültek, szeretnék, ha segítenénk őket.
- Köszönöm, Metatron – bólintok az irányába. Szavait biztatásnak veszem, négy perc. Ennyinek elégnek kell lennie. Szárnyaim elrejtem, hisz amire készülök, ott csak útban lenne. Meghajlítom a teret, annyira, hogy a legközelebbi terembe jussak az épületbe. Minden embernek segítek, akit csak találok. A térhajlítást hozom segítségül, időnk szűke miatt.
Azt örömmel veszem, hogy a nő, kit megállítottam, tényleg tereli az embereket és ők hallgatnak is erre.
- Hogy bírod? – tekintek fel a férfira, kitől segítséget kértem.  

reveal your secrets

Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
39
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
167
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 02, 2021 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
@Cassael  -  luvu
Ó mily szöges gondolkodásmenetbeli ellentétek... Megmosolyogtató parányit, még ebben a csúf, tragikus helyzetben is. Cassael lényegre törően közölné a nyilvánvalót, míg Puriel másfelől közelítve finomsággal csitítana: tehát az irány ellentétes a két angyal esetében, noha a cél megegyezik.  Egyébként az angyalnőnek pusztán azért nem áll szándékában Amarát emlegetni jelen pillanatban, mert épp elég félelem-magot hintett már el az a teremtmény ahhoz, hogy csupán a nevének ejtése is több kárt okozzon, sem mint kellene... És tanakodni máskor is ráérnek. Ha majd kijutnak innen, a többi ittlévővel együtt.
- Pontosan úgy. - válaszol fivérének sejtelmesen. - Mintegy kölcsönös érdekből.   - szövi tovább, noha egyelőre nem bontja ki, csak ha a másik fél kéri. Lényegében a szeráfnak több "emberség", míg a kerubnak több "angyalság" kellene; vagy legalábbis, egyikőjüknek sem ártana belőle. Milyen érdekes, s mennyire meglátszik, ki hol töltötte el idejének végtelen részeit... Persze ez nem azt jelenti, hogy ítélendő volna a viselkedés, vagy gondolkodás. Sőt. Puriel néha kicsit valóban vágyja, hogy szűkebben, egyszerűbben lássa a világot, s a benne leledzőket. Úgy, mint a kezdetek kezdetén, teremtése óráiban, amíg nem szívta magába Isten halandó gyermekeinek érzéseit és nem formálódott maga is.

Az Essie nevű lány szavait hol hallgatja, hol maga is hozzáfűz valamit, s ugyanígy előttük Cassaelre is figyel. Baljós helyzetbe kerültek, s az sem segít, hogy egy sebezhető életformával oldalukon keresik a többi, őhozzá hasonlót. Puriel maga is feszültebbé válik, legalábbis, nyugtató jelensége alatt immáron rezdülései arról árulkodnak, hogy zavarja valami. Nyilvánvalóan a súly, mely most rájuk telepedett nehezebbé teszi a szituációt, ahogy érzékeny érzékeibe vájó ismeretlen források sem hatnak rá kedvezően.
Aztán minden felgyorsul.

Az angyalnő először csupán hátrébb vonja a lányt, aki bár remélhetőleg nem pánikol s nem kezd nagyobb sikongtásba, védtelen mivoltából fakadóan csak ideiglenesen lehet biztonságban. Ha egyébként Essie mégsem maradna csendben, Puriel kénytelen lenne betapasztani a száját, hisz az, hogy még három nem evilági fajzat bukkan elő, csak valami kezdetének mutatkozik.
Az egyik oldalról az alagút nyirkos fala, másik oldalról Puriel megfeszült angyalteste nyújt védelmet a fiatal nőnek, de a három bestia mögött még több vánszorog feléjük, a hangokból ítélve egyre gyorsabban.  - Nem maradhatunk itt! - kiáltja fivére felé  sürgetőn, pedig biztos benne, hogy a szeráf érzékei is épp úgy, ha nem jobban érzik a veszedelem nagyságát. - Nem lesz semmi bajod, ígérem - súgja immáron lány felé, közel vonva magához, majd - testvérének társaságában fénysebesen távozik.

Nem volt más választás. Mily csekély vigasz ez... Igazából el sem fogadható... S ahogy fivérére pillant, égkék tekintete árulkodón beszél szavai helyett.

New York falai maradtak egyetlen mentsvárnak. Talán ott majd... ott majd nem buknak el...






// Köszönöm luvu  //
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 4:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Leheletnyire emelkedő szemöldökökkel fogadom a halandó lány magyarázatát, majd értetlenséggel elegyedő pillantásomat nővéremre emelem.
- Ez esetben nem szükséges Lucifert, vagy inkább Amarát a falra festeni. Már itt van – jelentem ki határozottan, ugyanis kétségem sem támad affelől, hogy ő felel a San Franciscot érő legújabb csapásért, másrészt továbbra is vallom, nincsen értelme titkolni a nyilvánvalót. Amennyiben tisztában vannak az emberek a ténnyel, nem holmi természeti katasztrófa sújtotta a városukat, hanem egy afféle entitás, mellyel még mi, angyalok sem vagyunk képesek felvenni a harcot, tán könnyedebben győződnek meg a mihamarabbi menekülésük és az otthonuk hátrahagyása érdekében. - Úgy véled? - kérdezek vissza Puriel megállapítása kapcsán, miközben útnak indulok velük az alagút sötétjében.
Essie részletesen értekezik a fajtársai mozgatórugóiról, melyhez a kerub is hozzáteszi a maga megfigyelésein alapuló tudását. Figyelmesen hallgatom őket, noha a végső következtetés nem változik; a kimenekítésük közel sem lesz olyan egyszerű vagy kategórikus, mint azt korábban reméltem.
- Még ha össze is tartanak, Essie elmondása szerint változatlan mozgásban lesznek. Alaposan át kell fésülnünk az alagutat – állapítom meg, hegyezve az érzékszerveimet a korábban is hallott, különös zajokra, hangfoszlányokra, bár a beszélgetés mellett valamivel nehezebb dolgom van. Nem pusztán mert elnyomják a távolabbi ingereket, hanem mert az én koncentrációmat is lekötik a lány gondolatai.
- Pontosan milyen teremtményekről is volna szó? - érdeklődöm meg csöndesen, szemeimet az előttünk elterülő úton tartva, noha minden lépéssel egyre bizonytalanabbá válok a haladásunk tekintetében. Bensőmet nem mardossa félelem vagy vonakodás, ellenben valamiféle kényelmetlen jelenség kivetülése vesz erőt rajtam s figyelmeztet; Essie-nek itt meg kellene állnia. A tudatomban Puriel magának utat törő hangja erősíti meg az előérzeteimet.
~Igen. Óvd a halandót.~
Tudatom vele, mielőtt megtorpannék és támadásra emelném a pengémet. Az emberlány fényforrása kapkodóan vetül az alagút nedvességtől csillanó kőfalaira, majd egy magát komótosan vonszoló alakra, melynek mivoltáról előbb értesít a pártfogoltunk, minthogy én tűnődni kezdhettem volna a jelenség mibenlétéről.
- Halkabban, ha többen vannak, ide vonzod őket – okítom köszönet helyett, a válaszukat azonban nem várom meg. Bízom Puriel reakciókészségében és tudásában, így hát a teret s időt megcsalván hagyom őket fedezetlenül, hogy a morgó, hortyogó lény háta mögé kerülhessek. A fegyverem szúrt sérülések okozója, ennek dacára nem okoz gondot angyali erőmet bevetve s élességét kihasználva elválasztani a fejét a nyakától a fertőzöttnek billogozott létformának. Tompa puffanással omlik a teste a földre, míg a feje a sötétség homályába vész. Csakhogy a zaj nem szűnik, sőt, egyre kifejezettebbé válik, melyhez a korábbi, csoszogó hang többszöröse társul.
- Többen vannak és erre tartanak – jelentem ki, ösztönözve őket a döntésre; tovább vagy vissza? Mielőtt viszont még válaszolhatnának, az első fürgébb bestiák – szám szerint hárman - előrontanak a sötétből.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
39
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
167
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 9:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Idegen tekintet számára azonnal kiütközhet a két jelenlévő angyal viselkedésbeli különbsége. Cassael tárgyilagos, Puriel tudja, hogy kapásból rávágta volna a feltett kérdésre az igenlést, hezitálás nélkül. Az angyalnő viszont emberi, mind mozdulataiban, mind "természetében", melyet a halandók között eltöltött folyamatos évek formáltak, így aztán, ha hátán szárnyai takarásba bújnak, megtévesztő egy jelenség. Mindenesetre ajkai kedélyesen rándulnak felfelé, pillantása pedig érdeklődő, mikor fivére Lucifert említi az egyszerű közmondás miatt.  Hát persze, Cassael nem érti, a leány viszont kisegíti a nőt, mielőtt ő maga szólhatna hasonlót. - Nekünk sokkal több időt kellene egymással töltenünk, testvérem - ahogy az emberek mondanák, "húzza" kicsit fivérét, azzal az ártatlan arckifejezésével, melyet Atyjuk faragott neki.

Cassael szavaira (mikor kijelenti, hogy hálával tartoznak az információért Essie-nek), megerősítően bólogat.

- Viszont - ha mondhatok ilyet, a családok esetében legalább abban bízhatunk, hogy nagy eséllyel nem széledtek szét egyenként, hanem egymás közelében maradtak.   - teszi még hozzá a túlélők kapcsán. - Az emberek társas lények, többed-magukkal a biztonságérzetük is nő. Az egymás iránti szeretet és féltés ilyenkor összetartja őket. - ezúttal kicsit kibontja mondandóját, javarészt fivérére való tekintettel. Az emberi viselkedés tanulmányozásában elvégre Puriel elég jártas ahhoz, hogy most felhasználhassa, megoszthassa a másikkal.

- És a városvezetés nem tett semmit, hogy kivizsgálásra kerüljön az ügy?   - ugrik meg szemöldöke Essie válasza után. A mendemondák néha szárnyra keltek, s Purielhez is csak susogás szintjén került. Talán azok túlnyomó része felfújt, hiszen mind tudjuk, hogy a halandók hajlamosak néha hozzátenni, vagy elvenni az igazságból, de kétségtelenül volt valami alap, ami után elterjedt a hír. A lány pedig most megerősítette az állításokat, melyek egyáltalán nem hatnak kedvezően jelen helyzetre (sem).

~ Te is érzed?~ szánja gondolatát már a tisztátalan megjelenése előtt. Az emberi életfunkciók nem kísérik az árny forrását, csak a test mozog. Védelmezés céljából Puriel közelebb lép a fiatal nőhöz, még karját is megfogja, hogy veszteg maradjon.
- Maradj mellettem    - halkít hangján, egyértelműen a lánynak szánva a kijelentést. Amikor az események új fordulatot vesznek. Isten szeráfi katonája egyébiránt is hátra parancsolná őket, Puriel viszont megelőzve a parancsot ösztönösen reagál.   Természetesen, mint minden angyalnak, neki is megvan az angyalpengéje, habár nem szívesen csúsztatja jobbjába - azonban  úgy tűnik, a biztonság kedvéért a helyzet megköveteli. Bár felsejlik benne az aggodalom, testvére képzettsége, s tapasztalata felülír mindent. Egy sárgaszemű pokoli ivadék egy angyal ellen? Ugyan...



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 8:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


457
Szó
San Francisco bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


- Ez csupán egy szólás - fordulok az emberi kifejezésekben kevésbé jártasnak tűnő angyalférfihoz. - Kb azt jelenti, ne jósolj rosszat - időnként van alkalmam megtapasztalni, milyen nehezen boldogulnak egyes angyalok az emberi kifejezések értelmezésével, azt szintén megszoktam már, hogy a segítségükre legyek. Vezetőként azt hiszem több angyallal volt alkalmam találkozni, mint az átlagos polgároknak. Ha nincs a kis titkom, minden bizonnyal elképesztően megtisztelve éreztem volna magam. Ígyis, ám nephilim létem miatt volt bennem rendesen félsz is, hogy esetleg valamelyik valahogyan rájöhet a származásomra.
- Köszönöm - bólintok hálásan az angyalnő felé karom újbóli épsége okán hálálkodva. Szerencsére úgy döntenek magukkal visznek, amitől nagy kő gördül le a szívemről. Így vagy úgy, de mindenképpen az emberek kimenekítésén dolgoznék, talán olyan botor is lennék, hogy egyedül ereszkedjek vissza ide, majd pedig mélyebbre. Két angyallal sokkal biztonságosabb, érzékeik kifinomultságának hála alaposabb is.
- Az emberek könnyen bepánikolnak, olyankor pedig gyakran logikátlanul cselekszenek, arról nem is beszélve, hogy a bezártság és a sötétség még inkább rossz hatással vannak rájuk - magyarázom Cassaelnek, miért gondolom, hogy a túlélők nem maradnak nyugton. - Én is tovább indultam volna egyedül, ha nem jöttök, akkor is, ha nem ismerném az alagutak térképét. - Ebben az egyben bizonyos vagyok, nem csücsültem volna ott örökké, tétlenül várva a halált. Az alagutak talán a pusztítástól biztonságot nyújtanak, mégis ijesztőek, pláne ha ismeretlenek.
- Az a probléma, hogy fogalmam sincs - rázom a fejem a kérdésre kelletlenül. - Valamennyi egészen biztosan, mert tűnnek el nyomtalanul emberek benne - persze megeshet, hogy elszöknek a városból, mert akad egy ismeretlen kijárat, mégis sötétebb sorsra gyanakodunk. - Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy Amara rusnya teremtményei, amelyekkel megtámadta a várost ide húzódtak vissza - osztom meg velük. Igazából szinte semmit sem sikerült megtudni azokról a lényekről, s amelyen váratlanul érkeztek, olyan nyomtalanul tűntek is el. Más esetben bizonyosan állítanám, hogy kicsit sem éri meg mélyebbre ereszkedni, ám mivel az emberek nem hallhatnak meg, így a romok alatt könnyen lelhetünk szenvedőket, akik testét ki tudja mennyi kő temette maga alá.
- A megépített alagútrendszer nagy részét láttam tervrajzokon, onnan tudom, hogyan és merre futnak, azonban azóta lehet, hogy alakítottak rajtuk azok, akiknek volt merszük lejönni ide - inkább a természetfelettire célzok, semmint egyszerű halandókra, ám a kétségbeesés is nagy úr lehet. Ha üldöznének talán én is itt keresnék menedéket.
Időközben halk neszezés hallatszik előlünk, mintha valaki vonszolná magát. Gondolom az angyalok nálamnál jóval előbb észlelték, de mire hozzám is eljut a hang, lassan már zseblámpám fényével is elérem. Keresem is bőszen, sebesültre számítva, de nem azt kapom, amire számítok. Amint rávetül úgyanis a fény, nekünk ront. Arcára irányítva a világosságot megkapom a választ miért: a szeme nem emberé.
- Ez egy fertőzött! - tudatom rémült hangon az előttem haladó karddal felszerelt angyallal. - Csak a fejét levágva lehet megölni - kiáltom neki. Nem emlékszem, mikor emelkedett meg a hangerőm, de egyértelműen az ijedtség számlájára írandó.


reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 18, 2020 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

A halandó leány kérdésére egyszerű bólintással felelnék, elvégre meglátásaim szerint nincs értelme titkolni azt, melyre rövides időn belül mindannyian rá fognak döbbenni, azonban még a mozdulat megfoganásakor megakasztanak nővérem szavai. Leheletnyire ráncolódó homlokkal fordítom rá a tekintetemet.
- Már miért festené bárki Lucifert egy falra? - billentem oldalra a fejemet, igaz, túlzottan soká nem ragadok le a témakörnél, figyelemmel adózom az Essie nevezetű embernek is. Tehát vezető a városban, méghozzá afféle, aki minden kétséget kizáróan hasznos segítségnek bizonyul a további túlélők felkutatásában és az alagútrendszer hatékony feltérképezésében. Amennyiben hinnék affélében, mint a szerencse, ezt a találkozást bizonyosan neki tulajdonítanám.
- Így igaz. Még csak rövid ideje indultunk neki az egyik beomlott szakaszról – felelek a kérdésére, míg Puriel megsegíti a sérülése begyógyításával. - Értékes információkkal rendelkezel, Essie, igazán hálásak vagyunk a segítségedért – röpkeéltű, apró mosollyal biccentek a lány felé, aki az iménti kuporgásánál sokkalta jobb állapotnak örvend a társam közbenjárásának köszönhetően.
Olyannyira, hogy momentumokon belül útnak is eredhetünk az alagútrendszer sötétjében, melynek egyedül a halandó lány fényeszköze ad színt s életet. Engem különösebben nem zavar a világítás, bár igaz, a távolban rejtező árnyakat efféleképpen nehezebb feladat felderíteni s időben észrevenni. Legalábbis a látásunk útján, elvégre a többi érzékszervünket nem tompítja semmi.
- Tehát nem várnának segítségre, hanem nagy eséllyel útnak erednének? Ez esetben alaposabban át kell fésülnünk a rendszert, mint eddig hittem – összegzem főként magamnak és Purielnek a fejleményeket, melyek nem igazán tesznek a kedvemre. Néha áldásos volna, ha az emberek az ösztöneik helyett az eszüket is használatba helyeznék. Kicsiny sóhaj, nem több mivel a szituációnak adózok.
- Milyen szóbeszédek keringenek? - fordítom hátra a szemeimet egy röpke pillanatra az úti társaimra, ugyanis bevallom, nem tudok sok mindent San Francisco városáról. Annak idején, a Mennyekben a nagyobb egészt kellett szemlélnünk s csupán ritka alkalmakkor merültünk el egy-egy vidék részleteiben, Gabriel vérengzése óta pedig inkább New Yorknak szenteltem a figyelmemet, mint az angyalokkal emígy is bőven megsegített városnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
39
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
167
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 12, 2020 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Vajon mennyi idő kell még a sötétségnek, hogy feleméssze a Földet? Isten jelenléte s hatalma nélkül ők, az angyalok sem képesek a csodára. Csupán mentik, amit lehet, s teszik, ami erejükből telik, de mindeközben tizedelődnek a létformák. Persze eme komor gondolatmenet ellenére Puriel még nem véli kilátástalannak a helyzetet, a vele teremtett hite erősebb ennél. Azonban a naivság sosem volt a része... Egyelőre abból kell előrébb jutni, amivel rendelkeznek: jelen esetben Cassael segedelmével mentik a bajbajutottakat. Hogy miként menekítik őket a lerombolt városból, már puszta részletkérdés, ugyanis az emberek életben maradása felülírja a továbbiakat, s azok másodlagos szempontokként kerülnek megoldásra.
Az angyalnő a város ezen föld alatti szakaszát aligha ismeri, társa szintúgy, habár lejutván csakhamar akad valaki, aki talán segítségükre lehet. Amíg ellátja a sérült területet, kisebb fajta beszélgetés alakul ki; mégis, megugrik szemöldöke a kapott kérdésre. Egy elég konkréten odaszegezett kérdésre. - Egyelőre ne fessük az ördögöt a falra... - még csak hajlandóságot sem érez, hogy kiejtse Amara nevét, bár a kijelentésével egyenértékűen maga a tény is legalább olyan közhelyes számára, hogy már a halandók is nevén nevezik a megfoghatatlan sötétséget. Aligha tudni róla bármit is, s lám, mégis beette magát e leány gondolataiba. Belenézhetne a fejébe, hogyan szerzett tudomást, netán hogyan terjedhetett el szájról szájra a név,  s a mögötte lappangó, aligha pontos mendemonda, de nem teszi. Úgy gondolja, a találgatások, még akkor is, ha igaznak bizonyulnak, szükségtelen az emberek között. Nincs szükségük még több pánikra és félelemre...

A kerub még mindig különösen érzékeny hangolódással viseltetik a lélekkel rendelkezők iránt, így hát közel sem biztos benne, hogy a lány teljesen igazat mondott sérülése kapcsán. Angyali kékjeiben egy pillanatra meg is csillan valami, ahogy felnéz az Essie néven bemutatkozó lányra. Nem teljesen érti, miért kellene hazudnia, hisz ezt a hasítékot valóban valami kiálló fém okozhatta... Mindenesetre, mint kiderül jobban ismeri a rendszert, mint ők, a bár először nincs elragadtatva az emberélet kockázatától, Cassaelnek gondolatban fejet hajt. ~ Ám legyen. ~
Majd nem pusztán gondolatban hajt fejet, immáron határozottan bólint, jelezvén elfogadását haladásuk kapcsán. Három lépéssel marad Essie mögött, valóban így lesz a legbiztonságosabb neki, hisz az angyalok reflexeik jóvoltából hamarabb reagálnának az esetleges bajra, semmint a lány egyet pisloghatna. Fivére kezében már ott a penge, ő azonban egyelőre valamennyivel kevesebb feszültséggel viseltetik, bár ha szükség volna sajátjára, hamar keze ügyébe kerülne.
- Sok furcsa szóbeszéd kering erről az alagútrendszerről, Essie. De mégis, mennyi a valóságalapja?  - szólal meg haladásuk közepette, a sziluetteket követve. Gyanítja, hamarosan kiderül, rejlik e itt bármi igaz abból, amit hallott eddig erről a helyről, de amennyiben a fiatal nő ténylegesen úgy ismeri az alagútrendszert, mint a tenyerét, valószínűleg tudnia kell ezt-azt...


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 6:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


436
Szó
San Francisco Bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


A két sötétből kibontakozó alakról hamarosan kiderül, hogy angyalok, amelyet a rossz látási viszonyoknak hála nem sikerült rögtön megállapítanom. Nagy kő esik le a szívemről, hiszen hallottam már pletykákat arról, hogy milyen lények élnek a csatornák és alagutak mélyén. Szerencsére sosem találkoztam eggyel se, mégse véltem ostoba gyerekmesének. Vezetőtársaim nem egyszer tolták félre olyan emberek aktáját, akik a város alatti rendszerben tűntek el. Magam is sokat tanulmányoztam az alagútrendszer térképét, hátha megvilágosodom, hogyan lehet biztonságosabbá tenni, de eddig még én se, ahogy a többi vezetőtársam se jutottunk eredményre. Úgy tűnik, ki is csúsztunk az időből, hiszen ez a vihar borzalmasan pusztítónak tűnik.
- Amara műve lehet ez a pusztítás? - kérdem halkan. Már randalírozott a városban, s akkor is hatalmas káoszt okozott. A pusztítás mértéke pedig oly’ hatalmasnak tűnt, amely démonok által elérhetetlennek tűnt, noha szerencsémre még a Pokol teremtményeivel sem volt dolgom. Avagy nem tudtam róla, hogy volt velük dolgom.
- Leugrottam egy magasabb helyről, de nem figyeltem eléggé és egy kiálló fémdarab felszakította - felelek, miközben a zseblámpát az alagút hosszán vezetem, arra az útszakaszra, amely még előttünk áll. Nyugodtan ácsorgom, amíg az angyalnő ellátja a karom. Biztonságban érzem magam mellettük.
- A technológiáért felelős - biccentek rá a férfiangyal szavaira. - Akkor nem régóta járjátok az alagútrendszert? - tálalom következtetésem kérdés formájában. Több kijárat is akad arrafele, persze ki tudja hogyan omlott be az aszfalt. Ott különösen gyenge volt az alátámasztás, már többször emeltem hangom a felújításért, de eddig semmi… most megmár minek?
- Örülök, hogy segíthetek, szeretnék veletek tartani! - határozottságomhoz nem férhet kétség. Elfuthatnék, talán bölcsebb is lenne, de apám lánya vagyok, és nem mellesleg San Francisco polgára. Talán léteznem sem lenne szabad, mégis az utolsó lehelletemig szolgálni akarom azt a várost, ahol élek. - Számtalanszor tanulmányoztam az alagútrendszer térképét, valamint tisztában vagyok a környező épületek felhasználási módjával - fogom saját pártom, igyekezve bizonygatni saját hasznosságom.
- Rendben van - bólintok rá Cassael utasítására. Végül nem teljesen mögötte, hanem valamivel átlósan helyezkedem el, hogy az angyalférfi háta mögül is meg tudjam világítani az utunkat. Remélem nem zavarja az érzékeiket a lámpa fénye, noha lekapcsolni nem akarnám, hiszen nélküle semmit sem látnék, csupán a sötétben botorkálnék. Az angyalpengét meglátva magam is befeszülök, elvégre biztosan tudja mit csinál, valami veszély fenyegethet minket… veszettül hegyezem a füleimet, de persze ez mit se számít az angyalok érzékeihez képest. Bármi is fog történni, én leszek az utolsó, aki értesül róla.
- Ez változó szerintem. Könnyen szorulhattak emberek a beomlott aszfalt alá. Lefelé menve pedig a különböző munkahelyek, lakóházak hátsó kijáratai vannak, ha valaki nem jutott ki másmerre, erre jöhetett. De nem találnának ki, mivel ritkán vannak használva az alagutak - legalábbis az előbb felsorolt épületek munkásai, lakói nem sok ismerettel rendelkezhetnek róluk.


reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 10:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


San Francisco bukása
Zene: Emergence@Puriel & @Essie Dawson • Credit:

Isteni csoda. Nos, valóban erre volna szüksége ennek a világnak, ám a Teremtőnk elhagyott bennünket, legalábbis nem kívánkozik beleavatkozni az univerzumot átszövő történésekbe, csakúgy megakadályozni a Sötétség tombolását, ezért másra kell támaszkodnunk, mint Atyánk végtelen hatalma. Viszont előrébb nem kerülök a megoldásban, hacsak nem vonatkoztatunk el Isten tényleges jelenlététől és nem támaszkodunk a Földön szerteszórt, ereje által megáldott tárgyak hatalmára. Ménész ládája nem az egyetlen efféle ereklye, noha az is félő, ha mindennemű lehetőségünket felhasználjuk pusztán a vihar megfékezésére, nem marad majd mit bevetnünk ténylegesen Amara ellen.
Összevont szemöldökökkel tanakodok, mialatt ellátom Puriel szárnyait, aztán egy határozott biccentéssel a hálálkodására odébb lépek tőle. Meglehet, egy mosolyt is megengednék magamnak, melynek csínját-bínját sikeredett teljesen elsajátítanom a halandóaktól, viszont nem érzem kényszerét ebben a helyzetben az öröm s jó kedély kifejezésének.
- Bízzunk benne. Nos, én sem ismerem náladnál jobban San Francisco alagútjait, kénytelenek leszünk alaposan átfésülni – állapítom meg, mielőtt nekiveselkednénk a feladatunknak.

Odalent hamarost rálelünk egy túlélőre, aki a sérülése dacára nem fukarkodik a szavaival. Ugyan nem tartom rajta sokáig a tekintetemet, ám figyelemmel követem minden szavát.
- Vajmiféle vezető vagy? - engedem rá a pillantásomat egy momentumra, míg megválaszolja a kérdésemet. Ha csakugyan így van, komolyabb segítséggel egészültünk ki, mint bármelyik fivérünk s nővérünk képében, ugyanis bizton veszem, egyikük sem ismeri olyannyira ezeket a nagy eséllyel titkos járatokat, mint az emberek. Persze ez a halandó együttműködésén is múlik, s ahhoz a legelső lépés a sérülésének begyógyítása. Leheletnyi biccentéssel jelzem az angyalnőnek, végezze nyugodtan a feladatát, melyet néhány másodpercnél tovább nem követek nyomon. Ennek ellenére éppen elég ideig, hogy láthassam a kacsintását, melynek értelmét eddig még nem sikerült megfejtenem.
- Rendkívül hasznosak az információid, köszönjük – állapítom meg, s minden bizonnyal több energiát is fordítanék a szimpátiájának elnyerésére, amennyiben nem aggasztanának azok a különös hangok a távolból. Nehéz döntés előtt állunk; magunkkal vigyük a halandót, hogy még több embert menekíthessünk ki, ugyanakkor kockáztassuk az épségét, vagy küldjük New Yorkba, s folytassuk magunk az általunk teljesen ismeretlen alagút feltérképezését? Nehéz, mindazonáltal egyértelmű a döntés, főként; az Essie nevezetű lány is tettre késznek mutatkozik.
~ Nincs más választásunk, túlzottan értékes információk birtokában van. Megvédjük, s mihelyt veszélyt észlelünk, az egyikünk kimenekíti. ~ Osztom meg nővéremmel az elképzeléseimet a gondolat síkján, mielőtt ismét a röpke-éltűhöz fordulnék.
- Ha valóban segíteni kívánsz, elfogadjuk azt. Megvédünk, ha bármi gond adódna – biztosítom a kölcsönös együttműködés feltételeiről. - Én megyek elől, Te kövess engem, s Puriel hátulról fogja biztosítani az épségedet – osztom meg velük a terv további részleteit, noha ismét néma kérdést intézek az angyalnő felé; megfelel így?
Amennyiben beleegyezését kifejezi, úgy útnak indulok az alagútban, angyalpengémet a biztonság kedvéért kézügybe helyezve. Itt, a föld mélyén elképzelésem sincs, miféle lényekkel kerülhetünk szembe a menekülőkön kívül, tehát tanácsosabb felkészülni minden eshetőségre.
- Miként vélekedsz, a társaid ugyanúgy a lejáratok közelében húznák meg magukat, vagy mélyebbre mennének? - kíváncsiskodok, hiszen fontos tudnunk, merre fordítsuk az erőforrásainkat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Puriel


Utcák           48519e3dc3601406798910f8d718a9c41b1d0088
☩ Történetem :
☩ Reagok :
39
☩ Rang :
Kerub
☩ Play by :
Katie McGrath
☩ Korom :
167
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 9:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


You frighten me, when you say there isn't time
────────────── ──────────────
Ha nem a szeráf hozza fel, talán ő maga hozta volna szóba a városba maró katasztrófát, habár a kérdés elhangzása után Puriel feltételezheti, angyalfivére is kevés információval rendelkezik e téren. - Attól tartok fivérem, hogy ezt a pusztítást Isteni csoda lett volna kivédeni. - pillant hátra válla felett, ismét. - Láttam már a természet rombolását, de ilyet még soha...   - megrázza a fejét. A természet való igaz, kegyetlen tud lenni, de ez a vihar túl erős volt, túl specifikus. S nem csupán embereket ölt meg a vele járó rombolás, tőlük is testvéreket vett el, oly könnyedén, mintha angyali mivoltuk sosem létezett volna. Mintha erejük egyenlő lett volna a haladókéval...
Kivárja, hogy társa ellássa, s csak utána reagál, immáron ismételten szembekerülvén vele. Határozottan kellemes lesz a hirtelen megszűnő fájdalom, szinte megkönnyebbül, s szárnyai is eképpen terjeszkednek szét, majd simulnak hátára, mielőtt megszólalna. - Köszönöm. És legyen úgy, Cassael. - biccent aprót a nő, illedelmesen, lényének minden bájával. Ha mondhat ilyet (márpedig ő mondhat), kedveli testvére társaságát, azonban találkozásaik száma csekély mértéket üt meg, s épp ezért, őszintén reméli, hihet még az általa említett békés alkalomban. De Purielnek jelenleg az is megnyugtató, hogy most, e percben mellette lehet.
- Sajnos mindössze ezt az egyetlen pontját ismerem - jegyzi Cassael szavainak egy bizonyos részére, ámbár újfent bólintással reflektál az összegzésre, mi szerint kellene a leghatékonyabban eljárniuk. Ha akadna is a nőben ráragadt konokság, ezúttal semmiképp nem jönne elő, hallgat a társára, hisz egy cél vezérli őket, s mindkettejüket óvatosság jellemzi.
- Több testvérünk sziluettjét láttam a közelben. Bízzunk benne, hogy lesz közel segítség, ha szükségünk volna rá. - mi mást tehetnének? Habár senki angyal fia nem unatkozik, ámde abban biztos, hogy aki részt vesz San Francisco mentésében, nem hagy hátra bajbajutottat, s addig kutat, míg érzékei jelzik értelmét. Ahogy ők ketten is ide találtak, van esély rá, hogy más angyal is meghallja a segélykiáltásokat. Ha azonban csupán ketten maradnak, arra is fel kell készülni. Egyelőre viszont a cél az, hogy egyáltalán eljussanak hozzájuk...

És csakhamar, hamarabb is megtörténik az első találkozás, mint arra számítani lehet. Puriel felajánlott segítségét nem utasítják el, s látszólag a lány amennyire lehet, nyugodttá is válik, hát az angyalnő közelebb lép.  - Nem szükséges világítanod, köszönöm. -  nem nehéz kicsiny, biztató mosolyt megjelenítenie, ez már olyan ösztönös nála, mintha Atyja így alkotta volna. - Elég mély... hogyan szerezted? - s lám, máris csevelyt kezdeményez, noha a sebesülés valóban nem éppen kis vágásnak mondható. Egy röpke pillantást Puriel Cassael felé intéz, miközben saját üvegcséjét előveszi zsebéből. Még csak mentális párbeszédet sem kell kezdeményezniük, a két angyal egyike ellátja a sérülést, a másik pedig körbenézhet.
Mielőtt még azonban Cassael kérdésére szavalni kezdene a lány, Puriel gyengéden megfogja a karját. - Egy csöppet sem fog fájni, hidd el -  s ha éppenséggel ráfigyelnek, még egy kacsintást is észrevehetnek tőle, mielőtt üvegcséjének tetejét lepattintaná, s olajával finoman a roncsolt felületre fókuszálna.

Hallgatja közben a lány neki kissé zavaros szavait.
- Nem volt kit kimentenünk, kedvesem. Te vagy az első, akivel idelent találkoztunk. - fűzi oda, fel sem nézve, egyelőre a többire nem reagálva. Ha a megrongált ajtón túl nincs is már ember (s onnan valóban nem hallani semmi erre utalót), az alagút további részeiről bizony ez már nem mondható el. Hallja. Hall valamit. És biztosra veszi, hogy Cassael is. Habár csakhamar a kérdés, melyet mindketten kapnak a lánytól, bizonyára ráncba szalasztja a homlokokat: Purielét bizonyosan. Épp akkor végez a sebbel, ami hamarosan összegyógyul majd. - Biztos, hogy jó ötlet volna velünk tartanod? - ő maga nem szívesen kockáztatna egyetlen életet sem, s ez a hangjából kiérződik. Ha beomlik az épület...
- Nos, ő Cassael, az én nevem pedig Puriel. - lép el az Essie nevű lány mellől, karjait egymásba fűzve. Fivére nevét azért is meri ily könnyedén ejteni sajátja mellett, mert a formalitások most még neki is nehezebben megy, nemhogy egy harcosnak...
~ Nem vagyok benne biztos, hogy a lány épségét kockáztatnunk kellene, bár... a túlélők kivezetésében kétség kívül segítségünkre lenne ~ ugraszja meg szemöldökét fivére felé a gondolati síkot használva.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 2:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


463
Szó
San Francisco bukása

@Puriel, @Cassael  &  & Essie


Nincs igazán sok időm kifújni magam, s feldolgozni, hogy majdnem meghaltam, ugyanis léptek koppanása törli el az alagút eddigi csendjét. Igazából hálásnak kellene lennem, hogy megzavartak, nem időzhetek itt, el kellene tűnnöm, aztán pedig csatlakoznom apámhoz és a vőlegényemhez.
A két alak megáll, s nyugtatni próbál. Ahogy végig mérem őket a zseblámpa fényével, úgy feltűnik a mögöttük feketéllő szárnyuk is. Nagy, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, hogy barátokra leltem, nem ellenségekre, bajban lennék, ha harcolnom kellene.
- Igen, és hálás is lennék érte - biccentek az angyalnőnek. - Látod a zseblámpa fénye nélkül, vagy világítsak rá? - kérdezem kicsit bizonytalanul. Úgy tudom jobbak az angyalok érzékei, mint az embereké, csak azt nem tudom, hogy mennyivel. Türelmesen várom, hogy megnézze, s ha úgy ítéli ellássa a sérülésemet. A kérdését követően eszmélek csak rá, hogy talán nem életem ötlete volt az ajtó mellett összerogyni, hamár nem átlagos módon jöttem ki rajta. De nem akarok gyanúsnak, gyanúsabbnak látszani a szemükben, mint amilyennek nagyon muszáj. Ámbár, valahol hasznos lenne, ha itt hagynának, mert akkor elmenekülhetnék és biztosan túlélném ezt az egész pusztítást. Vagy az angyalokkal lenne nagyobb esélyem? Persze már tudom, hogy egyik sem fog bekövetkezni, elvégre hiába menekítettem ki az összes alkalmazottam, apám biztosan hajtana, hogy ha megtehetem mentsek meg még több embert. Illetve, a lelkiismeretem hajtana.
- Az ajtón túlról jöttem - mutatom a kissé rossz állapotban lévő fémet a folyosó másik oldalán. - Nincs már bent senki, mindenki evakuálva lett, magam gondoskodtam róla, hogy kijussanak - felelem a férfi kérdésére. - A nagy része már biztosan beomlott, és veszélyes is lenne visszamenni - nemcsak magam miatt mondom, nem tudom, hogy az egyes felszerelésekben mekkora kárt tett a beomlás, viszont egészen biztosan nem szeretném sem megnézni, sem kipróbálni.
- Arról mindenkit kimentettek, ahonnan jöttetek? - kérdem várakozón, ha pozitív feleletet kapok, csak akkor folytatom. - Úgy 50 méterre van egy feljárat a föld fölé, azután nem sokkal kettéágazik az alagút. Ha balra fordulunk, úgy még mélyebben a föld alá ereszkedhetünk, jobbra pedig egy másik feljárat van. De az szerintem beomlott - egy pillanatnyi gondolkodás után folytatom csak - Igen, biztos, hogy beomlott, nem bírhatott ki ekkora terhelést a szerkezete - ismertem nagyjából a környék felépítését, még a terveket is láttam, ami alapján felépítették, s néhány adat ismeretével képes voltam megbecsülni, melyik volt még járható, s melyik nem. Legalábbis remélem, hogy tényleg minden tényezőt figyelembe vettem, mertha Amara örvénye elsöpört felette, talán már egyáltalán nincs meg.
- Őőőő… ki megy elől? - nagyon harciasan s határozottan ácsorgom mellettük, tettre készen, de azért annyira nem vagyok kalandvágyó, hogy előre csörtessek. Tökéletesen megfelel nekem a két angyal mögött. Védem a hátukat, ha úgy tetszik.
- Egyébként Essie Dawson vagyok. Bennetek kit tisztelhetek? - először a nevük, merthát az igencsak lényeges, mégse hívhatom őket Egyes meg Kettes Tollasnak. Emellett azzal is hadilábon állok, hogy most akkor tegezzem, vagy magázzam őket. Lövésem sincs, melyiket illik, és nem szeretném megsérteni őket.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2