Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Az árulás - Las Vegas 2 éve •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Az árulás - Las Vegas 2 éve VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 20 Jan. 2019 - 20:10
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Lezárt játék
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 25 Nov. 2018 - 1:41
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
Apró biccentéssel jelzem, hogy megfontoltam és jóváhagytam Jaesa válaszát a táskára vonatkozóan; igaza van a pozíciómat illetően, így hát átvetem a vállamon a pántot és nem kérdezek többet róla. Rassilon persze rögtön kijavít, s bár nyilván nem arra gondoltam, hogy egy ráérős délutánomon majd belekukkantok a táska tartalmába, nem veszem magamra szúrós megjegyzését. Azért oldalra sandítok rá, enyhén megbillentve a fejem. Egy óra. - üzenem szótlanul, majd összeszűkülő szemmel hozzáteszem: Egy oldalon állunk. Néha hajlamos úgy viselkedni, mintha nem lenne egyértelmű számára.
A feszültség ismét felpattan köztük, mire halkan felsóhajtok. Nem értem, Jaesa miért provokálja Rassilont; hiába teszek meg mindent, hogy eloltsam benne a harag tüzét, a nő egyetlen megjegyzése újból fellobbantja a parazsat. Teljesen feleslegesen próbálok így békét teremteni.
- Ezért vagyok itt - szólok közbe, elvágva remélhetőleg kettejük párharcát. Hogy hiteles-e a táska tartalma vagy sem, azt pontosan az én dolgom eldönteni. Talán kaphattam volna több időt is, de egy óra elég lesz rá. Jaesa bocsánatkérésére odapillantok, de nem vagyok benne biztos, hogy kinek is szól pontosan.
Biccentek Rassilonnak, elkönyvelve az utasítást, és figyelem, hogyan tárja ki a szárnyát. Nem kell kérnem még csak telepatikusan sem, hogy vigyázzon magára, hiszen jól tudom, ismer annyira, hogy egyetlen pillantásomból lássa, féltem. - Szólíts, ha visszaértél. - Csak ennyit közlök, mielőtt elfordulnék tőle, hogy a nőhöz lépjek. Bár nekem kéne utasítanom, nem igazán tudom, mihez kezdjek vele ebben az állapotában.
- Egyedül vizsgálom át a táska tartalmát. Nem akarom, hogy befolyásolj. Addig szedd össze magad és pihenj... - Bár már nem fest olyan rosszul, szüksége lesz erre az egy órára. Közelebb lépek és leguggolok elé, hogy szemmagasságban lehessek vele. - Ha lejelentettem Rassilonnak, utána szeretnék beszélni veled. Meghallgatni, mi történt. - Előbb a tények, aztán a személyeskedés. A táska tartalma nem bizalmi kérdés, hanem a logikáé és a rációké, és ha ezek alapján felvázoltam a saját tényeimet, utána hagyom, hogy Jaesa finomítson rajta, ha akarja. Nem hiszem, hogy sokat számítana neki, hogyan vélekedek róla vagy a történtekről.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. 7 Nov. 2018 - 11:22
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Sharael érezheti, ahogy utasítására, miszerint csitítsam az elmém, képzeletben is csak a szemeim forgatom. És bár némi daccal, de mégis eleget teszek a kérésének. Egyenes utat adok a katonám számára, hogy összegyűjtse a szükséges információkat. Ám bármily zökkenőmentessé is próbáltam tenni útját, úgy tűnik még így sem megfelelő számára. Megrándulok, amikor olyan hirtelen lép ki elmémből. De ez az apró kellemetlenség jelenleg a legkisebb bajom, így még csak szóvá sem teszem. Azt már persze kétkedőbben figyelem, amilyen harmóniával a két harcos folyamatosan egymásra tekint. Valamiről lemaradtam? Mi ez a nagy elnézés Sharael részéről? Ám szavakkal ezt sem szólom meg, mindössze egy feszült szusszanással adok hírt róla, hogy nem barátkozni vagyunk itt. Ami tőlem nem feltétlenül megszokott, hisz fontos számomra az osztag, mint egység, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a beosztottjaim képesek legyenek együtt dolgozni. Optimális esetben pedig még kommunikáljanak is egymással „munkaidőn kívül”.
- Egy órád van átnézni. – Javítom ki nem túl elnézően Sharael szavait, miszerint elviszi és majd később átnézi. Úgy gondolom a táska tartalma többnyire felesleges számunkra, hisz ami kellett azt kinyertük Jaesa elméjéből. De akadhatnak ott többlet információk is, mindent át kell fésülnünk. Szóval persze, nézze csak át. De nem majd, hanem most. Jaesanak pedig igaza van, valóban nincs olyan helyzetben, hogy engedélyt kelljen tőle kérni, de erre sem szólok. Jaesa humorizálását azonban már nem tudom elengedni a fülem mellett.
- Folytasd csak a hasonló megjegyzéseket, ha azt akarod, hogy letépjem az arcod. – Hangom a legkevésbé sem emelem meg, az nem szokásom. De fogalmazásom és jeges tónusom igencsak árulkodnak róla, hogy valaki feszült. És hogy nem fogok olyan könnyen szemet hunyni Jaesa ballépése felett, mint egyébként szoktam. Az osztagban sajnos nyílt titok, hogy hajlamos vagyok engedékenyebbnek lenni vele, mint a többiekkel. Kérdés, hogy ez a szokás itt most befejeződött-e.
- Nem megyek egyenesen Scorpiel után. Épp ezt akarja. Más tervem van. – Ahogy válaszba kezdek Sharael kérdésére irányulóan, fekete szárnyaim is kitárom. Vagyis távozni készülök. – Tudod, mi a dolgod. – Futó pillantást vetek a kezében lévő táskára. Ha jól sejtem nem kell neki részleteznem, hogy merre induljon el. Sosem kellett. Sharael rendkívül éles eszű angyal. Ez után Jaesara tekintek, aki jóval meggyötörtebb állapotban van, hála a nem régi konfliktusunknak. – Te meg szedd össze magad. Sharael utasításait követed. – Megvárom még, hogy van-e bármi óhaj sóhaj megjegyzés. Ha pedig nincs, erőteljesen elrugaszkodva távozom a tetőlyukon át.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 4 Nov. 2018 - 9:32
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa, Rassilon & Sharael


 


Szokatlan azt látni, hogy Rassilon megosztja valakivel elméjét. Nem azért, mert olyan ritkán szokta, hanem azért, mert általában az vagyok, akit beenged, vagy akinek tudatában turkál, nem az, aki kívülről szemléli. Valamiért ez most… zavar. Tekintetem leveszem róluk és ennek a furcsa érzésnek az okát kezdem kutatni. Zavar, az biztos, de miért? Nem is olyan nagy kérdés ez, ha jobban belegondol az angyal. Az én gondolataimat osztja meg. Úgy, ahogy ő akarja. Nincs azzal gondom, hogy Sharael belelásson emlékeimbe, de a tény, hogy ahelyett, hogy nekem kellene megmutatni, ő közvetíti felé, bosszantó. Rassilon most már annyira sem bízik bennem, hogy engedje, én magam osszam meg az információkat.
Akkor fordulok vissza feléjük, amikor az angyalnő elkapja kezeit. Kíváncsian figyelem, idegesít, hogy nem tudom, mit látott pontosan. Mi volt az, amiért így reagált? Jó, igaz, a szeráf gondolataira nem nehéz így reagálni. Néha olyan indulatokkal van teli, ami magával ránt, ha nem úgy reagálunk, mint Sharael. A nő pillantása viszont sokat mond. Szemeim lesütöm, miközben aprót biccentek jelezve, hogy egyetértek. Tudom, hogy hibáztam. Már akkor tudtam, amikor megtudtam, hogy mit tett Scorpiel.
- Nem vagyok olyan helyzetben, hogy engedélyt kelljen kérned tőlem, Sharael. Vidd, amire szükséged van! – fordulok vissza magam elé.
Hajlandó vagyok minden információt átadni, ami birtokomban van. Scorpiellel kapcsolatban, legalábbis. Azért nekem is kell, hogy maradjanak titkaim, de azok főként az informátoraimra vonatkoznak, vagy épp saját magamra. Akadnak még ezen felül, de azok terhét másokkal közösen viselem.
Valami azért motoszkál fejemben a nagy együttműködés ellenére is. Egy megjegyzés, mi szinte már marja nyelvem hegyét korábbi feszültségem miatt. Minél többet nézek főnökünkre, annál erőteljesebben akar kijönni belőlem, a táskába gyömöszölt papírhalommal kapcsolatban.
- Bízol abban, hogy a táska hiteles információkat tartalmaz? Hiszen én állítottam össze – mosolyodom el, egyenesen a szeráfra nézve.
Nem kellene ezt játszanom. Scorpiel pont azt akarja, hogy ne bízzon meg senkiben. Hogy láthassa, képes-e eldobni mindenkit a gyanakvás miatt. Képes lenne. Ami azt illeti, szerintem megtenné. Térdemre könyökölve tenyerembe temetem arcom. Ujjaim vége szőke tincseimbe fut, amik egy részét vörösre festette vérem.
- Sajnálom! – sóhajtom.
Szemeim lehunyva próbálok nyugalmat erőltetni magamra. Túl könnyen változik ma ingerültté a hangulatom. Nem mondanám, hogy hibáztatni lehet emiatt. Lehet, sőt, Rassilon minden bizonnyal közölné, hogy azért van, mert selejt vagyok. Régen minden sokkal könnyebb volt. Nem volt ennyi érzelem, csak a feladat… Aztán itt maradtunk a földön és minden megváltozott. Apránként, de biztosan. Az is valószínű, hogy ha csak főnököm lenne itt, nem kértem volna elnézést. Igaz, akkor azt a kérdést sem tettem volna fel, amit.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 3 Nov. 2018 - 14:43
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
A fejemben felcsendül Jaesa hangja. Épp csak a szemem sarkából pillantok felé, aprót biccentve, hiszen nincs ezen mit köszönni, természetes, hogy segítek. Összehúzom a szárnyam, hogy jobban elférjek, és mivel az angyalnő visszautasítja a hamut - kelletlenül húzom ugyan a számat a makacsságán -, ezért a bal tenyeremben lévő adagot is Rassilon sebére nyomom. Legalább biztosabb, hogy begyógyul, és nem kell olajat is használni rá.
Lerázom tenyeremről a maradékot, és a parancsot hallva közelebb lépek a férfihoz. A kezemre rászáradt itt-ott Rassilon vére, de nem zavartatom magam, kétoldalról közrefogom a halántékát és lehunyom a szemem. Nem szeretek egyesülni semelyik társammal sem, valahogy kellemetlen a fejükben vájkálni és átrágni magam indulataik kavalkádján, így most is csak arra az információra koncentrálok, amit meg óhajt mutatni. Csitítsd az elméd - kérem őt, s általa magamat is utasítom. Fel sem tűnik, hogy az elém vetített képekkel együtt gyorsul a légzésem, kapkodóvá válik, ahogy egyre inkább a kettejük közti történések hatása alá kerülök. Rassilon haragja túl sok nekem, úgy rántom el tőle a kezem, mintha égetne, a szemem viszont csak lassan nyitom fel, még elraktározom az utolsó képeket, elemzem az utolsó információkat, rögzítem az utolsó hangokat és benyomásokat.
Kétkedő, sokatmondó pillantásom egyből Jaesahoz vezet. Talán látja rajtam, hogy bár igyekszem pártatlan maradni, mégis egyet értek abban, hogy hibázott, habár sajnálom őt a büntetésért, amit kapott.
Halk, nehéz sóhaj szakad fel belőlem, ahogy a földön heverő táskához lépek.
- Ezt elviszem és később átnézem. - Kérdőn pillantok Jae-ra, szabad-e, mielőtt felvenném a táskát. Bár mindent láttam, amit szerintük kellett, jobb, ha alaposabban kivizsgálom ezt az egész ügyet. Talán sikerül visszaállítanom kettejük megtört kötelékét is, ha olyasmire bukkanok, ami enyhíthet Jae körülményein. - Senki sem számított Scorpiel árulására, Rassilon. Senki. - Nyomatékosan megismétlem az utolsó szót, még mindig a békítő hangszínemen maradva. Eszem ágában sincs Jaesát védeni, de ha sejtett is valamit, nem hiszem, hogy előre látta volna, mi fog történni. Ezt senki sem láthatta, a bizalom mindannyiunkat elvakított.
- És most? - Bármi is a következő lépés, talán bölcsebb nekilátni, mint tovább feszegetni ezt a témát.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 2 Nov. 2018 - 21:26
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Nyilvánvalóan felzaklatott Scorpiel árulása és magamat hibáztatom érte. Részben okkal. Másrészt viszont itt van Jaesa, akinek mint kiderült több köze van hozzá, mint azt gondoltuk volna. A jelenléte pedig olaj a tűzre. Nem kellene ebben az állapotban egy levegőt szívnunk, ez most mégis elkerülhetetlen. Elvégre dolgoznunk kell. Ha nem tudjuk elkapni Scorpielt, legalább arra ügyelnünk kell, hogy tartani tudjuk a tempót és ne kerülhessen egy, vagy akár több lépéssel elénk. Mert erre most igazán nincs időnk, vagy erőforrásunk mindazzal, ami a világon történik. Elgyengült pillanatomban képes volnék a teljes épületet magunkra rántani - ami aggasztó, hisz sosem viselkedek ilyen szélsőségesen. Szeráf vagyok. Jó vezető vagyok. És lásd, most mégis - mikor Sharael megérkezik.
Szavaira mindössze a tőlem megszokott kifejezéssel reagálok. Szemöldököm némi arroganciával emelkedik homlokom felé. Érzelmek? Ugyan már, Sharael. Ezek legfeljebb indulatok. De ebbe a részletkérdésbe nem most fogok belemenni. Persze igazán remek vitapartner a nyugodt délutánokon, olykor kellemes egymáson élesítenünk elménket. Ez az idő azonban nem most van, ebben egyet érthetünk. Ám ahogy lenyesett jobb kezem eddig olaj volt a tűzre, úgy tűnik a másik harcos jelenléte egyenesen poroltó. Nála ősibb kapcsolatom talán csak Zhorriddal van. Ez pedig sokat számít. Sőt, olykor, ha a csillagok állása is úgy akarja, még mindig hajlamos vagyok úgy viselkedni, mintha Sharael felettem állna. Jó, ez így talán erős, de értékelem őt, még ha sokszor nem is úgy tűnik.
Így eshet meg, hogy a gyógyító hamuval telt kezét nem tolom el. Szemem sem rebben. Teljesen érdektelenül hagyom, hogy begyógyítsa angyalpenge okozta sérülésem, melyről én eddig nem vettem tudomást. Szúrós pillantását jegesen viszonzom, ez után pedig hanyagul Jaesara téved tekintetem. Képletesen kezd mínuszba menni körülöttünk a hőmérséklet. Különösen, mert sejtem, hogy Sharaelhez beszél. Ismerem ezt a tekintetet. Erre mondják a halandók, hogy társaságban nem illik sugdolózni.
Meggyötört bizalmasom hagyom leülni. Nem távozhat, de egyelőre nincs is vele dolgunk. Előttem egyszer már megnyitotta az elméjét, de jelenleg nem bízom benne annyira, hogy ezt még egyszer olyan hitelesen meg fogja tenni. Ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad.
- Lépj be az elmémbe. - Fordulok felszínes higgadtsággal Sharael felé és hagyom, hogy halántékom megérintve egyesüljön velem. Nem kószálhat persze bárhova, de nem is kell neki. Tudatosan vezetem végig azokon az eseményeken, melyeket nem rég Jaesa mutatott nekem, melyek évekre nyúlnak vissza. Elmémben a légkört haragom mérgezi, de tudom, hogy ezt ki tudja szűrni, el tudja különíteni, és arra figyel, amire kell. Láthatja ő is, hogy a falnál ülő harcos túl sok jelet látott ahhoz, hogy szemet hunyjon Scorpiel viselkedése felett, mégis így tett. És igen határozott indoklást kap arra is, hogy miért van Jaesa olyan állapotban, amilyenben. És hogy nagyon olcsón megúszta.
Hagyom neki, hogy elidőzzön, hogy elraktározza magának a kapott információkat, amiket később majd elemezhet. Igen, később, mert most még egyértelműen dolgunk van. Nem penderíthetek ki innen mindenkit, amíg ez a vita le nincs zárva.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 2 Nov. 2018 - 20:35
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa, Rassilon & Sharael


 


Amikor azt mondja, ne menjek közelebb, megtorpanok. Ha ezt akarja, ám legyen. Innen is el tudom mondani azt, amit akarok. Nem szükséges nekem pont elé állnom miatta. Tudom, hogy nem csak Scorpiel idegesíti. Én is. A tény, hogy képes voltam előle eltitkolni dolgokat. Olyanokat, amik most visszaütnek, és ezért minden joga megvan ahhoz, hogy hibáztasson. Az árulás mégis túlzás. Miért árulnám el? Mire mennék vele? Esélytelen, hogy feljebb lépjek bármilyen ranglistán. Az is csoda, hogy engedik, hogy Rassilon jobb keze legyek a múltam miatt. Vagy engedték. Kétlem, hogy ezek után az maradok.
Mondandóm elmondom, akár akarja, akár nem. A tény, hogy kiabálni kezd, nem állít meg ebben, sőt. Egyre bátrabban mondom azt, amit. Hogy miért? Azért, mert ki akarom próbálni, hogy neki ez használ-e. A kiabálás és a dühöngés. Ajkaim mosolyba fordulnak, amikor körülöttünk megremeg az épület. Magabiztosan állok továbbra is, állva az angyal dühét. Mit nekem egy mérges szeráf, nem igaz? Ó, valójában még ha meg akarnám akadályozni benne, ő akkor is képes lenne felaprítani. Nem azért, mert szeráf, a rangnak ehhez semmi köze. Erőben nem vagyok tőlük alább. A legtöbbtől. Neki viszont még ha nehézséget is okoznék, vagy ha nem történik csoda, végül sikerülne bevégeznie a dolgát. Vagy kivégeznie engem.
- Elment, hogy megkeresse a te agyad és visszahozza! – sziszegem tudatában, félre csapva kezét, amivel fejem kocogtatja.
Utálom, amikor ilyen lenézően viselkedik. Mintha ő lenne a világ legnagyobb esze. A képébe tudnám mondani, hogy szálljon a földre, mert nem így van. Talán meg is tenném, ha nem szűnne meg minden egy csapásra, pont, mielőtt Sharael megérkezik.
Ingerülten fújtatok egyet. Ez nem az érkező angyalnak szól, sokkal inkább annak, hogy neki hála Rassilon visszatért a mindent magába fojtó állapotába. Mindegy, ezen már nem tudok segíteni. Néhány lépést arrébb állok, kezeim pedig keresztbe fonom mellkasom előtt. Szemeim lehunyom néhány pillanatra, hogy nyugalmat erőltethessek magamra. Legalább egy kis ideig.
Hálás vagyok a nőnek, amiért kezeli Rassilon sebét. Én ezt aligha tehetném meg jelenleg. Nem engedné, hogy azzal foglalkozzam, csak felhúzná magát azon is. A csapatból Rassilon után talán őt tisztelem a legjobban. Meglehet, néha jobban, mint főnökünket. Attól függ, a szeráfnak mikor támad elviselhetetlen kedve. Tapasztalt és nem az a fölényeskedő, mint sokan mások. Valójában, ilyen szempontból talán pont az Angyalom ellentéte. Sok szempontból az. Most is.
- Köszönöm, hogy segítesz neki! – suttogom elméjében.
A megszólalást még mindig hanyagolom. Ezt egyébként sem kell hallania Rassilonnak. Elég, ha mi ketten tudunk róla. A nekem nyújtott hamut látva viszont megrázom fejem. Az a pár kis karcolás, amit angyalpenge okozott, nem okoz nagy nehézséget. Majd begyógyul egyszer, ha meg akadályozna, úgyis kezelem magam. A nyelvem pedig már gyógyul, bár ezt a részt aligha láthatja.
- Megleszek nélküle – mondom lágy mosollyal.
Ezúttal sokkal érthetőbben sikerül formálnom a szavakat. Azt hiszem, ezzel már megleszek, újra használhatom nyelvem a telepátia helyett. Jobb híján helyet foglalok a fal mellett, egy kisebb törmelékkupacon. Gondolom eljött az ideje annak, hogy Rassilon elmondja, milyen haszontalan vagyok és átadja a tőlem kapott információkat az angyalnak. Beleszólásom úgy sincs. Egyelőre.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 2 Nov. 2018 - 20:04
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jae, Rassi & Shari
az árulás  • Credit:
Harag, gyűlölet és fájdalom - tisztán érzem mindhármat. Alattomosan kúsznak be a bőröm alá, megtöltik üres vázamat. Ezek nem az én érzéseim. Lehunyom a szemem és koncentrálok, kezemben még ott az angyalkard, mozdulatlanná merevedek az utca közepén és Rassilon tudata felé nyúlok. Csendesen, határozottan kérem, hogy nyugodjon meg, hogy szedje össze magát és ne engedjen az indulatoknak, de bármi is történik közte és Jaesa közt éppen, szinte repülök kifelé a tudatából. A haragja engem is feszültté tesz, úgyhogy megrázom a fejem és elszakadok. Nem tehetek mást, minthogy várok.
Egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre szólít. Mondhatnám, hogy készenlétben álltam mindvégig, a jelre várva, de valójában épp készültem berontani az épületbe, mikor az elkezdett remegni és darabokra omlani. Talán nem véletlenül lett Jae a jobb kéz, nem pedig én, de vannak pillanatok, amikor igenis az én temperamentumomra volt szükség. Azt hiszem, ez épp olyan pillanat lehet.
A lyukon keresztül landolok, kissé durván és erősen, készen arra, hogy közéjük ugorjak, ha kell, de úgy látszik, épp egy nyugodtabb percet kaptam el. Félrefújok egy arcomba lógó tincset, ahogy felpillantok rájuk. Vér és pusztítás... A rombolás nyomai tisztán láthatóak rajtuk.
- Nézzetek magatokra... Mivé tesznek titeket az érzelmek... - Hangom halk és csitító, nem próbálok sem kioktatni, sem vitát generálni, a szomorúság beárnyékolja vonásaimat és kilopja az élt a hangomból. Egyszerűen csak sajnálom őket, hiszen mindketten fontosak számomra, mégis egymást sebzik a közös ellenség helyett.
- Mit tudtál meg? - érdeklődöm, de pillantásom Jaen pihen meg közben. Ha nem is tudom, érzem, hogy a válasz hozzá kapcsolódik. Figyelmem nem kerüli el a Rassilon hasából szivárgó vér - az angyalnő sérülése mellett fel sem tűnne, csakhogy azzal ellentétben az nem úgy néz ki, mint aki nagyon gyógyulni akar.
Közelebb húzódom, észrevétlen is közéjük próbálok lehorgonyozni, egyfajta békefalat vonva kettejük közé. Talán annyi is elég, ha az aurámmal kettévághatom a feszültséggel terhes levegőt köztük. Hátranyúlok, arcom épp csak megrezzen, ahogy kitépek egy-egy tollat. Halkan, gyengéden susogok nekik, mire fellobbannak és hamuvá égnek a tenyeremen. Jobb tenyerem céltudatosan Rassilon sebére nyomom, hacsak nem óhajt engem is kizárni, de ha már feláldoztam rá egy tollamat, a legkevesebb, hogy enged. Nem vagyok ellenség, üzeni szúrós pillantásom, ha ellenkezne, a balomban lévő hamu finom szemcséit pedig ellágyuló tekintettel Jae felé kínálom.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 1 Nov. 2018 - 17:09
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Sérteget. Ketté tudnám roppantani és sérteget. Nem vagyok benne biztos, hogy a harcosomnak mi célja van ezzel, de kétlem, hogy sikerrel fog járni.
- Ne gyere közelebb. - Lépteire kinyújtom felé egyik karom és ujammal egyértelműen rámutatva adom ki a parancsot. Maradjon ott, ahol van. Nem akarom a közelemben tudni. Ha mégis megpróbálna tovább jönni, telekinetikus, láthatatlan falba ütközik. Utolsó figyelmeztetés, mielőtt beturmixolnám az agyát. Szavairól ítélve pedig nagyon el van tévedve a gondolatmenete. Itt most nem Scorpiel árulásáról van szó. Legalábbis nem csak az övéről, hanem Jaesaéról is. Minket angyalokat megteremtenek és szolgálunk az örökkévalóságig, hacsak angyal fémmel karóba nem húznak. Nem túl gyakori az előrelépés, ha nem arról van szó, hogy a felettesed elhullott és kell valaki a helyére. Nincs alaptermészetünkben az ambíció. Én viszont nem azért jutottam el oda, ahol ma vagyok, Gabriel balján, mert más nem volt. Hosszú évmilliók óta, rangos démonokat megszégyenítve tartom fél szemem szüntelenül a hátam mögött. Nem bízva szinte senkiben. A fondorlatom juttatott el ide, nem a szerencsém. Egy pokolfajzat egykor azt mondta mielőtt átdöftem a szívét, hogy a Pokolban uralkodhatnék, ha nem a Mennyben szolgálnék. Hogy mennyire volt igaza ebben, az vitatható és nem is számít. De fontos tulajdonságokra célzott, melyeket teremtésemkor Atyánk ültetett belém. Ám most először fontosabb dolgokra kellett összpontosítanom a figyelmem, míg a bizalmasomnak kellett volna hat óránál ügyelnie rám. Megtette? Nem. Ellenkezőleg.
Persze, Scorpiel azért árulhatott el, mert megadtam neki az esélyt. Őrlöm magam, elég láthatóan és nyilvánvalóan így teszek, miközben igyekszünk minél diszkrétebben kezelni a dolgot még a gabrielista angyalok előtt is. Hibáztam és ez a szárnyaimba kerülhet. Ám Jaesa is épp ekkorát hibázott az árulásával. Azzal, hogy információt tartott vissza. Elvégre mennyi erőfeszítésbe került volna neki időben szólnia? Megelőzhettük volna!
- FOGD BE! Szállj ki a fejemből, fogd be! - És végszóra eltörik a mécses én pedig lényegében üvöltözni kezdek vele. Elég volt a hegyibeszédből. Ezalkalommal nem rángatom semerre, egyszerűen fölé tornyosulok a folyosó közepén állva és tüzet okádok. Nem viselek magamon rejtő rúnát, nem tudom kizárni a gondolataim közül. Pedig megtenném a hisztéria helyett, ha ilyen egyszerű lenne. De kezdek kimerülni, dühös vagyok, eddig bírta az idegrendszerem. - Nem látod mit tettél?! Nekem beszélsz hibákról?! Hova lett az agyad a fejedből? - Nem csökken a hangerő, míg utolsó szavaimnál a homlokát kocogtatom meg ujjaimmal. A folyosó szinte már remeg körülöttünk. Talpam alól az égtájak minden irányába repedések futnak végig a padlón, a tetőn lévő lyuk egyre tágul, ahogy törmelék hullik belőle nem messze tőlünk a földre, és a falon is repedések sora fut végig. Képes lennék az elmémmel darabokra tépni ezt a helyet. Inkább a helyet, mint Jaesat. Pedig megérdemelné. Megérdemelné.
Majd hirtelen veszek egy mély levegőt és mindent elengedve hátra lépek. A falak remegése abba marad, minden elcsendesül. Érzem, hogy Sharael közeledik. A következő másodpercekben pedig ő is megérkezik az immár igen tágas tetőablakon át. Mire lábai földet érnek, már egyenes tartással, márványos tekintettel nézek irányába.
- Ideje volt, dolgunk van.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 1 Nov. 2018 - 16:11
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Legszívesebben nevetnék azon, hogy szerinte túlbecsült. Pont ő becsülne túl valakit? Aligha. Sokkal valószínűbb hogy alábecsül valakit, ha a csapatáról van szó. Nem hiába intéz annyi dolgot egymaga és nem hiába kell annyi idő, amíg valakinek hajlandó elismerni a teljesítményét és tudását. A lehetőséget meglátja, de onnantól kezdve sosem elég neki semmi. Mindig magasabb és magasabb elvárásokkal van, ha pedig úgy látja, valakinek bőven van ideje megbirkózni az ügyekkel, úgy nehezít az illető sorsán. Annak ellenére, hogy a fontosabb ügyeket maga intézi, mindig talál valami apró feladatot, vagy inkább százat, amit elvégeztethet másokkal, ha úgy látná, van egy órácska szabad idejük.
- Nem te vagy az egyetlen, aki túlbecsül másokat. Én is így jártam veled.
Hiszen bíztam benne, a tudásában és a képességeiben. Az angyalok megítélésének terén szintén. Nem hiába bíztam annyira Scorpielben sem, annak ellenére, hogy mutatott jeleket. És lám, most ez jelenti bizalmam vesztét. Vagy az övét? Mindkettőnkét. Jobban kellett volna kételkednem benne. A felettesemben. Észre kellett volna vennem a csapat tagjainak hibáit, nem csak az övét. Mert vannak neki. Ó, hogy mennyi… Kezdve az önérzetével. Nem baj az, ha van belőle, de nála már sok. A legrosszabb, hogy kezdem ezt én magam is átvenni. Mintha mellette az enyém is növekedni kezdett volna. Ezért is esik olyan rosszul, hogy árulónak titulál. Közös múltunk során nem először… Kezd ebből elegem lenni, hogy őszinte legyek.
- Tőled tanultam – szólalok meg újra gondolataiban, elhagyva a szavakat.
Jó volt megszólalni, de még nem az igazi. Amíg pedig így áll a helyzet, maradok ennél a módszernél. Érthetőbb és erőteljesebb. Na meg nem fáj úgy, mint nyelvem használata. Karambitomra szorított keze kiszakad enyéim közül. A penge hegye eltávolodik bőrömtől, vagy én tőle, ez már egy jó kérdés. Valószínűleg az utóbbi, hiszen Rassilon ütésének hála a folyosó végén találom magam, beágyazódva a falba. Szemem sarkából még látom a görbe kést. Közvetlen az előtt, hogy nyakam mellett a falba áll.
- Valóban… Megvágtad a nyakam – húzom el a szám.
A kés görbe felületének köszönhető mindez. Ahogy nyele a falba állt, az visszafordult egyenesen torkomnak. Hiába dobta mellém, tudjuk jól, hogy szándékosan, mégis elért. Nem mély, csupán felületes, de megkarcolt. Hogy ez hibának minősül, vagy nem, nem most fogjuk megvitatni. A falból kilököm magam, amint megkaparintom fegyverem. Mögöttem nagy lármával omlik kupacba a törmelék. A tőlem megszokott módon leporolom vállaim, ezúttal viszont hátsómnál is söprök egyet-kettőt, hogy ott se legyen rajtam annyi por.
- Ismerlek annyira, hogy tudjam, ilyen esetben nem szokásod hibázni – kezdek bele, miközben elindulok újra felé.
Ma már hányadszor? Sokadszor. Nem számoltam, ahogy viszont megpillantom, hova simul tenyere, megsürgetem lépteim. Még mindig nem gyógyul…
- Úgy tűnik, a háznyi méretű önérzeted most ellened fordult. Dühös vagy és sok angyalt hibáztatsz. Scorpielt, engem, talán másokat is a csapatból, de legfőképp magadat. Amiért nem vetted észre – magyarázom, fejében szólaltatva meg hangom.
Tépkedheti a nyelvem, de akkor is végig hallgat. Pillantásom kicsorduló vérére terelődik. Mintha a harag akarna kiszivárogni belőle, mert nincs már több hely a testében. Ahelyett viszont, hogy megszabadulna tőle ennek hála, az a testére ragad és ott növekszik tovább.
- Minél többet állsz egy helyen, annál jobban feszül a bőröd alatt a düh. Mindig próbálod magad higgadtnak mutatni. Még ilyenkor is a fagyos nyugalomba menekülnél ahelyett, hogy kitörnél, pedig néha pont az a megoldás. Egy épület ledöntése, valaki elpáholása… Ahelyett hogy kieresztenéd a gőzt és elengednéd, magadba zárod és forralod, mint egy fazék vizet.
Persze lehet, hogy ez csupán nálam megoldás, de nem úgy ismerem a szeráfot, mint aki képtelen a tombolásra. Sőt… Ha valami oknál fogva feldühödik egy küldetésen, vagy máshol, angyal legyen a talpán, aki képes megállítani. Aztán amikor már egy ellen sincs a környéken, megnyugszik, mint Hulk abban a régi filmben.
- Nem fogsz meggyógyulni, amíg így bünteted magad a hibádért. Nem fogsz leállni önmagad hibáztatásával, amíg dühös vagy. A dühödön viszont kénytelen leszel tovább lépni, ha előrébb akarsz jutni. Ideje lenne észhez térni és visszatérni a régi, taktikázni képes énedhez, Angyalom!
Bármit tesz velem, befejezem a mondandóm. Fojtogathat, tépkedheti a nyelvem, falhoz vághat, nem érdekel. Amint összébb szedem magam, folytatom fejében a magyarázatomat. Még akkor is, ha utána megütöm a bokám. Ami nagyon… valószínű.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 1 Nov. 2018 - 10:40
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


- Ostoba vagy, Jaesa. Magasan túlbecsültelek. - Mindössze ennyivel reagálom le azt, hogy én elárultam őt. Mégis mit képzel! Létfontosságú információkat tartott vissza tőlem. Hanyag volt. Ezt nem engedhette volna meg magának. Az információvisszatartás akár hanyagságból, akár valaki más érdekében - bele sem gondolok inkább, hogy Scorpielért tette - márpedig árulás. Ostoba voltam én is. Tudtam, hogy az áruló milyen szeszélyes angyal, mégis bevettem az osztagba, mert szükségem volt a képességeire. Szerinted miért ostorozom magam annyira, hogy még a legapróbb sérüléseim sem képesek gyógyulni? De még mindig én vagyok a parancsnok. Itt nem nekem kell „magyarázkodnom” az itt álló harcosnak, hanem fordítva. Legalábbis kellene, ha magyarázkodásra lennék kíváncsi. Azon már túl vagyunk, a kifogásai nem érdekelnek. Mindketten tudjuk, hogy valami itt most megtört és hogy nem lesz egyszerű újra bizonyítania és visszakerülnie a bizalmamba. Azon belül is arra a helyre, ahol eddig volt. Ettől függetlenül még itt van. És még én is itt vagyok.
Kimért, márványos tekintettel figyelem, hogy most mire készül. Láthatóan a lehető legkevésbé sem aggaszt, hogy épp mit akar azzal a karambittal, amit egykor valószínűleg egy hulláról rángatott le. Akkor sem változnak vonásaim, amikor ujjaim hanyagul már a fegyvert ölelik, a penge hegye pedig Jaesa mellkasát sérti. Arra nem számítottam, hogy ilyen hamar mondatokat lesz képest formázni, még ha esetlenül és halkan is. De ez sem érdekel.
- Mióta vagy te ilyen drámai? - Sziszegem felé lenézően. A fegyvert pedig elvonom tőle, ha még mindig a markom fogja, hát a kezei közül kitépve sajátomat. Másik tenyeremmel ezzel egy időben, erőteljesen mellkasára ütök, telekinézist sem kell használnom, hogy ezzel egyenesen a szemközti falig repüljön a nem csak magas hanem széles folyosón és fék nélkül belecsapódjon. A karambit pedig repül utána, egy másodperc késéssel. A legkevésbé sem alkalmas a formája miatt arra, hogy dobókésnek használják, angyali erőmmel mégis úgy vetem utána, hogy a sebessége miatt egy fél fordulatra sincs ideje a levegőben, már a tompa részével tövig a falba fúródik. Közvetlenül Jaesa nyaka mellett. - Oh. Félre ment. - Jegyzem meg épp csak az orrom alatt, valami mímelt csalódással. Pedig mindketten tudjuk, hogy én nem hibázom. Ahogy azt is, hogy sosem bántanám őt. Előbb nyesném le saját karjaimat. Jelen helyzetben persze rezeg a léc. A „jobb kezem” helyett másra fókuszálok inkább.
- Sharael, gyere ezekre a koordinátákra. Információim vannak számodra. - Telepatikusan nyúlok ki a harcosom felé. Ő többre fog menni a Jaesa által mutatott jelenetekkel, mint én. Őt ismerve, amúgy is tűkön ül, hogy végre közbe avatkozhasson. Apropó, Jaesa. Felé fordulnék, hogy mondhassa, ha még van mondani valója, mielőtt Sharael megérkezne. De a mozdulat közben megtorpanok és egy elnyelt morgással rántom egyik tenyerem a hasfalamra, ahonnan egy kevés vér még mindig szivárog. Erre most annyira nincs időm. Francba veled Scorpiel!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. 31 Okt. 2018 - 18:45
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Támadásnak azért nem nevezném azt, amit csinálok. Egyszerűen így törtek elő belőlem az indulatok, amit tettei váltottak ki. Legszívesebben elkezdeném felöklendezni a lenyelt vért. Rengeteget kiontottam már, tapadt kezemhez, arcomhoz, és még sok más ponthoz bőrömön, s valóban, még nyelvem hegyéhez is, ha épp úgy jött ki a lépés, hogy ajkaim közt végezte néhány csepp. Ez mégis más. Túl sok egyszerre.
- Köszöni, még a helyén van – felelem gondolatban.
Szerencsére. Macerás lenne a démon kapcsolataimmal tárgyalni, ha nem használhatnám a nyelvem. Az értékem nagyot zuhanna a beszélőkém nélkül, ezzel talán még az angyal is tisztában van. Tisztában kellene lennie. A másik pedig, bár az nem lenne ellenemre, hogy agyában kiabáljak naphosszakat. Ó, megtenném én, ha ahhoz tartaná kedvem és ezzel bosszanthatnám. Ezek után, ha egy kicsit lenyugszik, talán meg is próbálkozom vele. Jó lenne, ha már ott tartanánk és nem itt. Jó lenne, ha biztos lehetnék abban, hogy lesz ilyesmire alkalmam és nem hajít el maga mellől, akár egy véres rongyot. Ó, micsoda találó megnevezés… Még a szám is elhúzom a gondolatra.
A vérözön lassan alábbhagy, ahogy nyelvem gyógyulásba kezd. Arra még nem jó, hogy értelmesen beszédre használhassam, de legalább nem kell minden tizedmásodpercben vértől öklendeznem. Az is valami. Elállok útjából, nem tartom fel, amikor arrébb állna. A célom nem az volt, hogy a falhoz szögezzem. Így átgondolva, tudom, hogy nem az volt, sokkal inkább az, hogy valahogy itt tartsam. Hogy beszélhessünk, a maga bizarr módján.
- Ahogyan te is engem, néhány éve. Mégsem volt egyik sem szándékos – suttogom, ismételten csak telepátiával.
Kezd idegesíteni, hogy nem hallom a saját hangom. Sokkal jobban érezném magam, ha beszélhetnék. Ha övé után saját hangom kúszna fülembe, nem csak fejemben hallanám visszhangozni szavaimat. Tényleg azt mondtam, hogy megérdemli? Azt hiszem, valami ilyesmit. Nem, eszemben sem volt ezt mondani! Egyszerűen így vette le az egészet. Persze… nem áll messze a valóságtól, de én csak azt akartam mondani, hogy nem sokan képesek elviselni azt, amit mi. Például, mint én. Ki más maradna itt beszélni vele azok után, hogy félig kitépték a nyelvét?
Újra elé kerülök. Egyenesen útjába állok, s ha elfordulna, nem hagyom. Jobban mondva, lépek utána, hogy szembe lehessek vele. Tekintetem övére emelem, miközben lassan előveszek csizmámból egy karambitot. Még a lassúnál is lassabban, hogy alaposan megnézhesse mit csinálok, nehogy fenyegetésnek vegye ezt is. Ha mégis annak ítéli, hát baj van az agyával. Ó, ez most nem meglepetés. Akár akarja, akár nem, egyik kezét megfogva a görbe késre helyezem ujjait, majd a pengével együtt vonom mellkasom közepére. A fegyver hegye át is lyukasztja bőröm, amint odaér. Nem kellene több, csak egy lökés és vége lenne.
- Ha mégis úgy gondolod, hogy elárulnálak, csak rajta… Egy árulóval kevesebb – mosolyodom el.
Tudom, azt mondtam, nem engedem, hogy levágja a szárnyaim. Ezt sem kellene hagynom, de ez újfent egy olyan helyzet, amikor hajlandó vagyok ítélőképességére bízni az életem. Rajta múlik. Ha nem bízik bennem, egyébként is mindegy, hogy létezem-e, vagy sem. A telepátia helyett ezeket már saját hangomon mondom. Suttogva, de legalább nem csak fejben. Ez is valami.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6