Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New York kapuja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 04, 2021 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Mindig is meg voltam győződve róla, hogy tökéletes emberismerő vagyok, és képes vagyok olvasni az apró jelekből, még akkor is, ha az illető megpróbálja elrejteni az igazi arcát. Mennyire naiv voltam. Igazából nem tudok semmit. Az utóbbi időben annyiszor nyúltam mellé, hogy az eddig megtépázhatatlannak hitt önbizalmam is súlyos sérüléseket szenvedett. Mondjuk erről főleg a természet feletti lények tehetnek, de sajnos már egyéb esetekben is előfordult, hogy csődöt mondtak az ösztöneim. Erre tökéletes példa, hogy amikor Fenrir azt mondta, hogy „egészségetekre” és Raiden ezen kuncogni kezdett, nem esett le azonnal, hogy mire is céloznak pontosan. Utólag persze teljesen egyértelmű, hiszen milyen más téma merülne fel két férfi között, amikor sebesültek árasztják el a várost, és nem mellesleg pattanásig feszült mindenki. De hát nekem akkor nem esett le egyből, így csak zavart tekintettel álldogáltam, mint egy idióta és nem szóltam semmit. Az eszem már a sebesülteken járt... Na jó igazából, inkább az italon, amit az otthonom melegében hagytam, és aminek a kortyolgatása egyre csábítóbb gondolat volt.
– Én meg a tervezett italozás előre hozatalát fontolgatom inkább, ha ez így halad tovább. – még pont rányomtam egy kis fertőtlenítőt a delikvens horzsolására a morgolódás közben, de hamarosan Fenrir már tovább is adta az illetőt egy másik személynek, aki szintén a sebesültek között forgolódott. Szavaira miszerint hoz egy csendesebbet hálásan bólintottam egyet, de mielőtt az említett cselekmény végbe ment volna, megérkezett Natalie. Megkönnyebbült sóhaj szökött ki a tüdőmből, hiszen a biztonság érzetem egyből szintet ugrott. Natalie már többször is bebizonyította számomra, hogy ha mellettem van, akkor nem kell aggódnom olyan ’apróságok’ miatt, mint az életveszély fogalma. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne piszkolnám be a nadrágomat, ha egy rázósabb szituációba kerülök, de tisztában vagyok vele, hogy nem fogok idő előtt jobb létre szenderülni, amíg Natalie tüdőjében is áramlik némi levegő. Amikor az autóban voltam a vadásszal, akkor is csak addig a pontig volt nehéz kordában tartani a vegetatív funkcióimat, amíg meg nem érkezett Natalie.
– Nem akartak minket átengedni. A vadász meg leblokkolt és nem tudta hirtelen, hogy mit csináljon. De most már minden szuper. Mondjuk, ha rám hallgattok nem léptetitek elő a közeljövőben azt a seggfejet. – ha nem lettem volna feszült, akkor minden bizonnyal sokkal kíméletesebb jelzővel illettem volna a kollégáját, de a maradék türelmemet inkább a sérülteknek tartogattam. Egy adott ponton még így is hiány fog fellépni. Azonban ezt a két férfi már nem fogja meg tapasztalni, mert Natalie nekik más feladatot szán, és hamarosan el is indulnak a fal felé, megfékezni a lázadozókat. Egy pár pillanatig hagytam, hogy ez a történés elvonja a figyelmemet, de hamarosan egy nő jajveszékelése törte meg az ideiglenes lelki békémet. A kezem ökölbe szorult, ahogy a hangja abba a hangtartományba ért, amit nehezen viselek, de végül kelletlenül megindultam felé. Lépteim persze nem voltak túl szaporák, így még volt időm segítségkérőn hátra pillantani Nataliera.
– Nekem még mindig a sérültekkel kell foglalkoznom? Csak mert ez esetben jól jönne egy segítőkéz. – jobban mondva egy ököl, ami nem rest kiosztani pár medvepuszit, ha szükséges. Fenrir például tökéletesen megfelelt erre a szerepre. Mindenesetre akár velem tart Natalie, akár nem, én a sipákoló nő felé veszem az irányt. Kivéve persze, ha más feladatot szán nekem. Mondjuk hozhatnék egy kis szíverősítőt a jónépnek? Áh, itt nem lesz egy hamar italozás…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


New York kapuja - Page 3 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
New York kapuja - Page 3 TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
New York kapuja - Page 3 Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco bukása


Korábban megtudakolva a vadászok fejétől, hogy miképpen állnak a mobil-kórházak, azonban csakhamar meg is érkezett a nem túlzottan bíztató válasz, amely szerint – „Úgy hiszem, még nem kezdtek hozzá…” – a nagy felfordulásnak köszönhetően ezek felállításához még hozzá sem láttak; hátrébb lépve azon személyek társaságában, akiket rendelkezésemre bocsájtott el is kezdtük megszervezni azok felállítását és sürgetését.
Több fontos tényező is akadt, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A felállított ellátó központoknak kellőképpen közel kellett elhelyezkednie a kapuhoz, azonban elég távol ahhoz, hogyha a tömeg megindul ne tudja elsodorni ezeket a könnyű szerkezetes sátrakat és járműveket, így ezért egy viszonylag békés utcát választottam, amerre könnyen be lehetett terelni az érkezőket. Gyógyszereket, kötszereket intéztettem.
Továbbá szabaddá kellett tenni még egy utcát, amely egyenesen a kórházba vezetett; a súlyos sérültek végett – ugyan az angyalok sorra hordták őket, azonban a tömegben is akadtak szép számmal, akik azonnali ellátásra szorultak.
A készletek és a rendelkezésre álló erő éles ellentétben állt a tömeghez képest.
Volt nekem is dolgom éppen elegendő és szinte nem is láttam a végét, azonban ahogy végig tekintettem a mostanra már haladtak a munkálatok és egyik-másik sátor már képes volt ellátni a gyengélkedő sereget; voltak, akik számára biztosítottak pihenőhelyet a közeli házakban távol a zavargó hangoktól, míg akadtak, akik inkább a város segítségére szerettek volna válni, ha már befogadtuk őket és látszólagos biztonságot nyújtottunk nekik.

A város magasabb pontjáról végig tekintve látni lehetett a távolból érkező és folyamatosan előbbre hömpölygő halandók végeláthatatlan tengerét, ahogy a kapu felé tartva bizakodtak a biztonságban, ahová még azelőtt bejuthatnak mielőtt az bezáródhatna. Aggodalmasan végigpillantottam újra és újra a megfáradt, sápadt orcákon – akik már bejutottak, azok megkönnyebbültek. Idővel, azonban a kaput a város kénytelen lesz bezárni, hiszen annak befogadóképessége véges és minden más szempontból korlátozottnak bizonyult. Mikor döntenek vajon eképpen? Ennek csak az idő lehetett a megmondója.
S ez sem volt más, csak egy újabb rémálom…

A város vadászának hangja messzire elért annak a démonnak a segítségével – mint ez utólag kiderült – akivel nem is olyan régen még egy kocsiban utaztunk idefelé. Az emberek – függetlenül attól, hogy itt éltek vagy most érkeztek – ráfigyeltek és szinte köré gyűltek és várták, hogy mit tegyenek, ami nem is volt meglepő, hiszen egy ilyen helyzetben szükségeltetett egy vezető, akinek utasításaira adnak és képes arra, hogy kezébe vegye az irányítást. Amint arról szó is volt a vadászok szinte azonnal elkezdtek körbe járni, sót osztani – a démonok ellen, akik közül a szerencsésebbek minden bizonnyal már be is jutottak a biztonságot és óvást nyújtó falakon belülre, hogy itt kezdjék el ízekre szedni mindazt, amit néhányan igyekeztek megteremteni.
– A mobil kórházak már egy része már felállítva, s az utak szabaddá téve a kórház felé, amennyiben szükség lesz rá. – Jelentettem az illetékesnek. – Talán át kellene fésülni a város gyengébb pontjait, előfordulhat, hogy arrafelé akadnak Hívatlanok. – Ugyan tudatában voltam annak, hogy kevesen voltunk és, ha megosztjuk az erőinket akkor a helyzet könnyedén rosszabbá fordulhat, azonban, ha a baj a városon belül üti fel hamarabb a fejét, mint odakint az komolyabb károkat okozhat, kiváltképpen egy olyan helyzetben, mint a jelenlegi, hiszen ahogy Don szavait elcsíptem nem egyszerre történt meg a csapás, talán vár valamire vagy valakire, s ilyen tekintetben az ellenség már lehet a falakon belül tanyázik…


team Oroszláncsapat



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 3 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 3 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 3 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Párducok
Fall of San Francisco
Fenrir édes kis megszólalásán megvetően pillantok rá, majd elvigyorodom. ha tudná hány nőre lehetett volna mondani ezt. Isten szexinek teremtett, imádnak a nők. Megvonom a vállam válasz képpen még mosolyogva. „Egészségetekre” Mondja, belőlem egy halk kuncogás tör ki.

Az emberek tömkelege szinte földbe gyökerezi a lábam, csak bámulok rájuk elborzadva. Emberi érzelmektől megrészegülve, melyeket az évek során vettem magamra. Bár ne lennének most. Ha ott lettem volna talán segíthettem volna. Míg én csak bámulok addig a többiek haladnak, ám nem messze állok még így se tőlük, s csapat himnusz zökkent ki. Közelebb lépek, s figyelem őket. Érdeklődésem felkelti a sipákoló ember. Nehéz beismernem, hogy fogalmam sincs mit kellene most tennem. Nem vagyok gyógyító, sem pedig óvó bácsi.  Pedig valamit kezdenem kellene magammal. Vajon Cara honnan ért ehhez?

Fenrir elindulna, de ekkor valaki csatlakozik hozzánk. Jó kedvem elszáll, mint ha ott sem lett volna és felemészt a bűntudat maró fájdalma. Ha ott lettem volna, ha erősebben ellenállok Azura „varázsának”. Minden az én hibám. Hallom, hogy beszélnek, de egyszerűen nem érzem, hogy ott lennék. Ismét hóember zökkent ki, rám pillant kérdően. Megköszörülöm a torkom, s bólintok komolyan, s követem, a fal irányába. Összevonnom szemöldököm,s megtorpanok egy pillanatra.
- Hosszú ideje élek, komolyan láttam én már mindent, de mi van? – Kerekedik el a szemem a félvér szó hallatán. Persze értettem minden szót. Tudtam, hogy léteznek démononak gyermekeik az emberekkel, de nem tudtam, hogy még nem irtották ki mind. Azt sem, hogy ezek képesek ennyi ideig élni. Elkezdtem őt kedvelni, és most utálhatom meg?
Nagylevegő, és inkább a lényegre koncentrálok.
- Valóban, ám nem vagyok nagy mestere. – Jegyzem meg fintorral az arcomon.





○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Apró és vékony verejtékcsepp hasított magának kanyont a démon arcára tapadó poron át. Minden lépéssel közelebb került a vízhez és minden egyes lépéssel egyre jobban érezte a só kellemetlen hatását. De elviselte, mert el kellett viselnie, idős démon volt, nem engedhette meg magának, hogy legyűrje ez az apróság, céljára fokuszált, határozottan haladt, még elért végre a parthoz, ahol a hullámok lassan, ráérősen ringattak egy csónakot, mintha egyenesen Mammonra várna, hívná magához. A démon pedig él a lehetőséggel.
Egy húzás a másik után, és egy inkább csökkent a távolság a démon és a sziget közt. Figyelmét pedig úgy terelte el, ahogy kevesen várnák, énekelni kezdett. Hisz nincs ki hallja, nincs ki lássa, és arra pedig tökéletes, hogy ne foglalkozzon a levegőben lévő sóval.
Végre megérkezett a szigetre, minek fényes jövőt jósoltak, de végül nem lett más, csak hajléktalanok otthona, betegek börtöne, végül pedig a testüknek otthont adó föld. Tökéletesen megfelelt Mammon számára, hogy innen szerezze meg az angyalok bukásához vezető hozzávalók egyikét.
- Régóta itt pihentek, elszomorító, hogy itt vesztegetitek a tehetségeteket.- beszélt a fertőzésekhez, járványokhoz, amiket a csontok rejtenek magukban. S az ásó mohón mart a sáros földbe újra és újra, eltakarítva a mocskot a démon és a koporsó közt. Sietnie kell, hisz még máshová is el kell a mai nap jutnia.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 3 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 5:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 525
Ugyan elkapom a felém hajított doboz gyufát, de a gondolatkép sehogy sem akar összeállni bennem, amiként szorgosan hamvasztva a tollakat, serénykednék a sebesültek között. A fékevesztett segíteni akarás valahogy kimaradt a jellememből, amikor az anyám összefeküdt az apámmal, azonban nem adok ennek hangot. Ellenben felhorkantok a Hegyi troll újabb sziporkájára.
- Nem a te súlycsoportod, cimbora – jegyzem meg, miközben a számat aljas vigyorra rándítom, noha a Carát illető megállapításakor rajtam a sor, hogy egy momentumra megálljak, tegyek egy idézőjeles hátralépést, és hol az egyiket, hol a másikat mustrálva összepakoljam a fejemben az elejtett információt.
- Egészségetekre – összegzem végül a dolgot egy léha vállrándítással - úgy sejtem, az alsóneműjéről nem holmi véletlenségből van tudomása Raidennek -, majd magamra erőltetve a tettvágyat, vadászok magunknak egy ellátandó sérültet.
A visítozása és az ellenkezése újfent eszembe juttatja, miért is kedvelek inkább a halandóak körein kívül létezni, ám nincs apelláta, be kell jutnom a városba, szóval el kell viselni az összes logikátlanságot, mit a Teremtő képes volt magából ezekbe a lényekbe plántálni. Persze a kényszeredett maradás még nem gátol meg abban, hogy ne osszak le az alaknak egy sallert, mikor Carát vállba böki.
- Viseld magad – rándítok egyet a grabancán is, amit azóta nem eresztettem el, hogy eléjük vonszoltam a szerencsétlent. A gyógyításra különösképp egyébiránt nem figyelek oda, hagyom dolgozni a fehérnépet, akiről messzire süt, hogy pontosan annyi elkötelezettséget lelt a bensőjében vértől és portól mocskos sebesüléseket nyalogatni, mint kicsiny kompániánk bármelyikének.
- Azt hiszem, ezután megfontolnám azt a csapathimnusz komponálást – horkantok fel, hátrafele lódítva az ellátott fajankót az egyik segítőcsoport irányába, akik az eredeti feladatunkat kezdték el végezni, vagyis a sérülések mértékétől függő szortírozást. - Szerzek egy csöndesebbet – osztom meg velük a tervet, mielőtt azonban még újabb áldozat után nézhetnék, A szemtelen nőszemély társul hozzánk. Intéz néhány szót Carának, majd felénk fordul és bár rendkívül bonyodalmas odafigyelni az őt körüllengő érzésekre ebben a káoszban, azért nem tud egykönnyen a fejemre sem ejteni. Keserűség mégsem fogan bennem, hozzászoktam ahhoz, miként viseltetnek felém – felénk – az emberek, így hát nemes egyszerűséggel bólintok a felkérésre.
- Azzal remélem tisztában vagy, hogy a kintiek vérmérsékletét a benti ellenállás korbácsolja – meg néhány démon, jó eséllyel… Ismerem őket, ki nem hagynának egy ilyen lehetőséget, bár ezen a ponton kérdéses; valóban a halandóakat sanyargatják, vagy önmagukat? Minél kevesebb ember él túl ebben a háborúban, az ő életük annál céltalanabbá és érdektelenebbé fog válni. - Velük is kezdenetek kell valamit, nem lehet tüzet oltani miközben olajat locsolnak rá – állapítom meg, majd Raidenhez fordulva megemelem az egyik szemöldökömet, mintegy némán érdeklődve; jössz vagy maradsz? Amennyiben velem tart, elindulok vele a fal irányába.
- Figyelj ide, Hegyi troll. Félvérű vagyok, szóval azon kívül, hogy pofán verem a hőzöngőket, nem sokat tudok tenni az ügy érdekében – ez sem kimondottan igaz. Ha nagyon kívánom, képes vagyok kiszipolyozni belőlük az összes reménysugarat és hitet addig a pontig, míg nem marad más hátra belőlük, mint összetört, keserűségbe fulladt porhüvelyek. Azonban minden büszkeségem dacára nem szívesen taszítanék senkit ebbe az állapotba. - Kevés, amit rólatok tudok, de azt rebesgetik, képesek vagytok az elmét kontrollálni? - nem lenne utolsó, ha elültetné bennük a béke magvait noha lehet, ennél hatékonyabb eszközök is akadnak a tarsolyában.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuja - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 1:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Are we waiting for you?
Rózsaszín párduc
──────────── ────────────
« Comment; Pamparaam • Szószám; 398 • Zene; Slowdown»
« Ettől izgalmas a halandó-lét.
Mindannyiszor megújul,
folyvást másmilyen!»
Wallenberg gyorsan kitessékelt a kapunk kívülre én pedig ha morogva is, de azért némileg megkönnyebbülten teljesítettem a kérését. Na jó, annyira azért nem, mert nem felejtettem el, hogy felzárkózzak abból, hogy mi is folyik odakint. Mély levegőt veszek, ahogy látom, hogy Merlin már nem kikötve van, de hirtelen áll meg, fékez le.
Figyelmem mégsem tudom teljesen az odasereglők és leginkább Carának szentelni, mert figyelmem elvonja az újonnan kialakult konfliktus helyzet. Ezúttal a kapun kívülről. Az emberek félnek, türelmetlenek. Ez pedig ritkán vált ki, békés megmozdulást tőlük. Akkor is, ha tudják, hogy egyetlen esélyük a városba jutás. És hát lássuk be, nem úgy néz ki a helyzet, mint akiket be akarnak engedni. Követ emelnek fel…
- Francba… - szűröm fogaim között, akkor is, amikor a kaput dobálják meg. Néhány társamat kérem meg, hogy segítsenek megfékezni őket, de szemmel láthatóan ez édes kevés lesz. Fogaim szorítom szorosa egymáshoz, a tehetetlenség és a keserűség hirtelen kúszik fel egészen a torkomig. A feszültség szinte már kézzel tapintható körülöttem. Tíz perce sem jöttem vissza, de mintha az elmúlt három nap pihenése mit sem számítana. Eltörölték volna.
Kezeim ökölbe szorulnak és hirtelen fordulok meg a hármas irányába, akik épp serényen látják el a sérülteket. Épp, ahogy kértem tőlük. Ez az egyetlen, ami némi megnyugvásul szolgál. Legalább van még olyan, aki azt teszi, amit kérek tőlük.
Megnyújtott léptekkel haladok feléjük, de nem tarolom le őket, amikor melléjük érek. Cara vállára teszem óvatosan a kezem.
- Hey, jól vagy? – vonom össze a szemöldököm. Lelki szemeim előtt lebeg még a tekintete, ahogy rám nézett a kocsiból. A rémület ott ült benne. – Mi történt odabent? – nem mintha nem láttam volna a végét, de az eleje érdekelne leginkább.
Közben pedig felöltöm a legbarátságosabb mosolyom és a két férfira tekintek.
- Lehet, hogy enyhén pattanásig feszült a helyzet a városlakók és az érkezők között. Nem hiszek abban, hogy elegen vagyunk arra, idekint, hogy a kintieket kordába tartsuk – kezdek bele, lenyelem minden büszkeségem, mely neveltetésemtől van bennem. Természetfelettit kérni, hogy segítsen, beismerni, hogy emberként képtelen… Keserű pirula, akkor is, ha az ősz hajú férfival igen kellemesen töltöttük az elmúlt napokat.
- Segítségre lesz szükségem a feldühödő tömeg ellen. Egyre többen jönnek és van egy olyan érzésem, hogy nem csak a békésebbik fajtából. Számíthatok rátok? – tekintetem előbb Fenrirre vezetem, majd onnan a tagbaszakadt férfira. Vele van, vélhetőleg ismerik egymást (?), de ha nem is, testalkata elmondja, hogy nem könyvolvasással tölti a mindennapjait.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


New York kapuja - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
355
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 1:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


San Francisco Bukása
─────────────── ───────────────
« Oroszlán csapat • Zene; Starvation »
A feszültség csak úgy vibrál a város kapuknál. Nincs ezen mit meglepődni, ilyen a természetünk. Ezen való átlépés még egy következő szint lesz s bíz ha nem lépjük meg akkor megyünk mind a süllyesztőbe. De erről majd később kell számot vetnünk úgy gondolom. Mindent szép sorjában. Elsőként a kialakult káoszt kell mihamarabb rendbe szedni kicsit, mondjuk úgy kontrollálhatóvá tenni. A New Yorki vadászok ezt mondhatni meg is kezdték mire ideérünk. Gyorsan reagáltak a kialakult helyzetre. Szorgos hangyákként sürögnek, bár hatásfok kevés, egyelőre legalább is, de addig is, a jelenlét adott. Drak felém intézett kérdésére nemes egyszerűséggel fordulok a Vadászok vezérének irányába. - Én eddig is itt voltam. - Vonom meg röviden a vállam, majd folytatom miközben tekitnetem ismét a körülöttünk lévő kaotikumra vezetem vissza. - Szeretem tudni mi zajlik körülöttem, a nagy egészet csak akkor láthatod át ha az apró kis darabkákkal is tisztában vagy s ennek a legjobb módja ha a kellős közepén vagy mindennek. - S hamar le is vontam a következetésem mit ki is fejtettem az imént, hogy ez nem több mint figyelemelterelés, az erőforrások elterelése. Míg a halandó világ ide koncentrál - s mivel muszáj neki, nem tehet mást, nagyszerűen kikényszerített helyzet - addig is a háttérben ügyködhet a másik. Ez újabb megviágításba tereli a dolgokat, fontos részlet melyet el is raktározok elmémben későbbi felhasználásra. Végül jön a tényfeltáró kérdés, a válasz pedig csupán röviden. - Meglátom mit tehetek. - Meg is kezdődik a szónoklat, végül ennél marad, nem lep meg, hogy az én módszerem nem nyerte el tetszését, ettől függetlenül az akkor is hatásosabb lett volna. Orcám parányit fordítom, bár túlzottan nem zavartatom magam, szemeim acélos kékje olajossá kezd válni de még mielőtt bekövetkezne hunyom le őket. Tán Anael ki parányit láthat belőle mielőtt íriszeim szemhéjam rejtekébe vonulnak, tán nem volt több, csupán káprázat, az elme bolondos játéka?
A szél erejéhez fordulok, azt használva járja be az utcát a vadász hangja. A hatás nem egészen az mire számított, de a feladatát ellátja. Szemeim újra feltárom a világnak, de immár az acélszín, kékes tekint vissza bárkire ki felém fordulna. - A jó öreg só. - Jegyzem meg, de csupán ennyit, más kommentárnak nem látom sok értelmét. - Ez csak a kezdet Drake. Valami készül. - Bukik ki belőlem újfent a horizontot fürkészve. Mit lépsz legközelebb sötét banya? Vetem fel magamban, majd újra szólni készülök, hogy megosszam gondolataim a vadászok vezetőjével, tán nem árt, ha Ő is gondolatait inkább irány irányba koncentrálja mintsem a pillanat káosza terelje el a lényegről. - Ez a lépés arra utal, hogy idő kell még neki. Ha ereje teljében lenne akkor egyik pillanatról a másikra tűnnénk el, de nem így lett. Máshoz kellett folyamodnia. Ez pedig azt jelenti, hogy van még időnk. Hogy mennyi? Jó kérdés, de van mivel nem a teljes pusztítást választotta. - Ilyen és hasonló inkább előre mutató gondolatokkal kötöm le magam mintsem a jelenlévők jajveszékelésének zajával. Azt orvosolják majd mások. Én inkább arra koncentrálok, hogy mi jön most?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 19, 2020 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

Mi tagadás nem számítottam rá, hogy a Natalie által leírt személy éppen az a férfi lesz, akivel New Orleansban találkoztam, arra viszont még kevésbé gondoltam, hogy a jó öreg Connor a tollas csapathoz tartozik, és egyébként is a Raiden névre hallgat. Ha nem harapódzott volna el a káosz körülöttünk, akkor biztosan hosszú perceket szántam volna arra, hogy ezeket a tényeket feldolgozzam, de tekintve, hogy ennél sokkal lényegesebb történések voltak folyamatban, gyorsan túl kellett lendülnöm, a zavaró tényezőkön. Hiszen önmagában a jelenlétem még nem jelent automatikusan ‘jó pontot’ a város vezetőjénél. Minimum úgy kell csinálnom, mintha hasznos lennék, de persze előnyösebb, ha tényleg valami érdemleges segítséget tudok nyújtani a káoszban. Éppen ezért is mikor Raiden megkérdezte, hogy ismerjük-e egymást Fenrirrel, nem kezdtem hosszas magyarázkodásba, csak a leglényegesebb információkat közöltem velük.
– Nos, ismeretségnek hívni erős túlzás. Van egy függő üzleti ügyünk. - világítottam rá, hogy Fenrirről még annyit sem tudok, mint Raidenről, és azt sem feleltettem el, hogy van még tartozásom a férfi felé. A nevét viszont csak onnan tudom, hogy Natalie megemlítette, amikor kiküldött hozzá. Bár tekintve, hogy Raiden olyan testrésszel is rendelkezik, amiről korábban nem tudtam, esélyes, hogy a nekem elejtett információ morzsák nem teljesen fedték a valóságot, így róla sem tudok sokkal többet. Ismerkedni viszont bőven ráérünk később is, ha már kezeltük a kialakult vészhelyzetet, feltéve, hogy egyáltalán felmerül-e ez az igény. A magam részéről minél hamarabb vissza akartam jutni a lakásomba, hogy azt felbontott üveg bort békében elfogyaszthassam. Tekintve viszont a történteket, kezdtem attól tartani, hogy meg fog buggyanni az ital, mire innen hazajutok. Hiszen amilyen zseniálisnak tűnt először az ötletem, hogy majd én bajlódom a könnyebb sérültekkel, annyira visszaütött, amikor realizáltam, hogy bizony belőlük is rengeteg van. Abszolút előttem volt a kép, hogy hősiesen rányomok egy sebtapaszt valami szerencsétlenre, majd Drake hátba vereget, hogy én vagyok a legjobb kamu barátnő a piacon, de amint végig néztem az ember seregleten azonnal ‘gyomorszájon rúgott’ a valóság. Szerencsémre viszont Fenrir javasolta, hogy segítsenek nekem, bár ez csak azután vált számomra egyértelművé, miután jelentőség teljesen rám bökött, hiszen a név, amivel illetett erősen meglepett. A Raiden által kitalált becenév már logikusabb volt számomra is.
– Nah, szuper akkor most már a cuki becenevek is megvannak. A csapat himnusz megkomponálása előtt viszont csináljunk valami hasznosat is. - hogy a ‘lelkesítő’ beszédem tette-e meg a hatását, vagy Fenrirben egyébként is buzgott a tettvágy sosem derült ki, de nem sokkal később el is kapott egy férfit, aki feltehetően ellátásra várt. Kár, hogy az említett delikvens, már nem volt olyan ‘lelkes’, mint mi, de úgy tűnt Fenrirt, nem zavarja ez az apró tény. Nekem viszont igen nehezemre esett ‘megvizsgálni’ őt a folyamatos kapálózása miatt.
– Istenem segíts kérlek, meg fogok halni. Mind meg fogunk halni. Meghalunk, meghalunk... - férfihoz nem kifejezetten méltó módon minden egyes szavával újabb magaslatokat ütött meg a hangszíne, és egyre kevésbé mutatkozott együtt működőnek. Próbáltam elkapni a jobb karját, mert azon láttam egy véres foltot, de mihelyst alaposabban szemügyre vehettem volna a sebét azonnal elhúzta a kezét. Tényleg egyszerűbb lett volna a súlyos sérültekkel.
– Nyugodjon meg kérem, szeretném ellátni a sebét. - vettem elő a legkedvesebb hangszínem, és még egy barátságos mosolyt is erőltettem az arcomra, noha a türelmem már akkor is fogytán volt. Természetesen nem értem el semmit a jó modorral, mert a férfi továbbra is változatos szinonimákkal ecsetelte, hogy miként fogjuk mindannyian végezni, és az istennek se akart nyugton maradni. Letöröltem a homlokomról egy izzadság cseppet, ami egyértelműen a növekvő stressz szintem hozadékaként került oda, majd újból megpróbáltam lecsillapítani.
– Uram, ha nem engedi, hogy megvizsgáljam, akkor itt fogjuk hagyni, és ki tudja mikor kerül újra sorra. Ezt szeretné? - néhány pillanatba beletelt, és a további kapálózás közben kaptam véletlenül egy kisebb ütést a vállamra, de végül a férfi elgondolkozott a mondandómon és egy pár pillanatra abba hagyta a mozgolódást. A száját viszont továbbra sem csukta be, így a maradék türelmemet felhasználva, a fogaimat erősen összeszorítva vizsgáltam meg a sebét. Elég erős volt a kényszer, hogy ‘véletlenül’ megnyomkodjam a sebet… Azonban tűrtőztettem magam, és pár percnyi ‘analízis’ után elkönyveltem a sebet, mint egyszerű horzsolás. A biztonság kedvéért fertőtleníteni kell majd, de egyébként semmiség.
– Van még máshol is fájdalma a karján kívül? - beletelt pár pillanatba, de a férfi végül nemet intett a fejével. Az én agyamat viszont elöntötte a méreg, amikor ráeszméltem, hogy egy szimpla horzsolással szarakodtunk ennyit… Fenrirre és Raidenre emeltem a tekintetem, és igyekeztem nem ‘elküldeni’ nekik az összes feszültségemet.
– Jöhet a következő. - közben nyomtam egy kis fertőtlenítőt a férfi sebére, és ezzel én elvégzettnek is tekintettem ezt a munkát. Ha nem Drakerről lenne szó, már ezért is vaskos számlát nyújtanék be. Ez viszont minden bizonnyal csak a kezdet volt...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


New York kapuja - Page 3 E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :

New York kapuja - Page 3 ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
New York kapuja - Page 3 CqPr1KH
☩ Reagok :
164
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 17, 2020 12:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


FALL OF SAN FRANCISCO
──────────────── ────────────────
«  • Csapatom; Párduc csapat • Zene; TIGGER »
Carára pillantok, és felhozott szemöldökkel mutogatok a férfi és közötte.
- Ti ismeritek egymást? Itt mindenki ismer mindenkit? – Forgatom meg a szemem. Majd Fenrir újra csatlakozik hozzánk. Talán van valami erotikus múltjuk? Nem izgat, de ha van is örülök, hogy nem lógattam be a nőnek. Nem szeretnék ezzel a manussal lyuktesók lenni. Kitudja, milyen dolgokat kapnék el tőle. Tudom nem lehetséges, de azt se tudom micsoda, mi van, ha ő hozza el a halálom valami flancos nemi bajjal. Elkalandoztál Raiden. „Miénk is” feleli, mire jól kihozom magam, s elengedek egy mosolyt, majd keresztbe fonom a kezem.
Ezen a ponton osztom meg szárnyaim tollait velük, s kérdésére felelve előveszek a zsebemből egy gyufát, és oda dobom, remélve elkapja.
- Ha lóval tudsz kontrolálni ez is menni fog. – Vetem neki oda direkt nem egyértelműen, hiszen nem akarom lebuktatni. Nem tudom, hogy a nő látta-e és, ha igen értette-e, hogy mit látott. Francba is van ebbe a fickóban olyan, amit még kedvelhetek is talán. Miért vinném akkor a bajba?
- Aha, és az ki? Szexi? – Vigyorodom el a férfira nézve. A férfi végre vissza hozza belőlem a rég elfelednek hitt önfeledt énem, amit annyira hiányoltam. Keresztet? Érdekes. Vajon ez csak kifejezés, vagy ebből kiindulhatnék, hogy ki is ő.
- Rókád is van? – Kerekedik el a szemem. Na jó sok lesz így mára. Aztán természetesen leesik, hiszen a nőre bök. Lassan végig mérem csucsoríve és megvonom a vállam.
- Nekem csak nyuszi bugyis lány. – Újra felkötöm a hajam, hiszen az akciózásom nem tett jót és össze vissza bele lóg a szemembe.
Fenrir mondatán bólintok, ám nem hiszem, ha felismerek valakit, SF városból, hogy szót fogadna-e nekem. Én áruló vagyok a szemükben, és a sajátomban is. Elindulunk, tekintettem mindent végig pásztáz.
Hirtelen már egy nő csatlakozik hozzánk, akit eddig össze, vissza futkosni láttam hébe hóba a szemem sarkából.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


New York kapuja - Page 3 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 17, 2020 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 418
Kimért lassúsággal emelem meg a szemöldökömet Raiden önkívületi állapotára s a tényre, a száját a legmocskosabb kocsis is megirigyelné tőle. Úgy fest a kifejezések terén is sokat elsajátított a halandóaktól. Mégis, ahogy hitetlenül a fejét rázza, pimasz félmosoly rándul a szám szegletébe, amint elsétálok mellette immáron a kantárján vezetve a megszeppent hátasomat.
Az igazat megvallva nem fűlik egyetlen fogam sem ahhoz, hogy itt hagyjam a tömegtől nem is olyan messze kikötözve, felügyelet nélkül Merlint, azonban ha meg akarom nyerni magamnak a bejutást a városba, kénytelen vagyok áldozatokat hozni az ügy érdekében. A lelkesedésem persze ettől még nem fog nagyobb magaslatokba rúgni, mihelyst visszasétálok a társasághoz.
A Rókaszemű éppen a fejleményeket összesíti, mikor megérkezek, és nem kerüli el a figyelmemet, hogy a nevemen hív. Ismét emelkedőre fogják a szemöldökeim, viszont nem kezdek faggatózásba arról, mégis honnét ismer engem. New Orleansban határozottan nem osztottam meg vele, így az egyetlen tippem Natalie volna. Azt hiszem el kell beszélgetnünk arról újfent, hogy kinek kotyoghatja ki a valódi nevemet és kinek mutasson be a közösen megválasztott, emberekéhez inkább hasonulón.
- A miénk is – felelem az arany szívét illetően, ami bizonyára annyira közösködik a túlárazott fémmel, minthogy én a város vezetője vagyok. Kötve hinném, hogy bárki lelke patyolattól ragyogna, aki ilyen fizimiskával van megáldva, s nem mellékesen egy démonoktól, angyaloktól roskadozó összejövetelen mulatozna. Sőt, frappáns ajánlatokkal rukkolna elő a táskája visszaszerzése érdekében. Röhög a vakbelem.
- Abba is beavatsz minket, hogyan használjuk ezeket? - emelem meg az idő közben tollakkal megrakott kezemet Raiden felé, mert fogalmam sincs, hol fogjuk ezeket elhamvasztani, továbbá szerény madárismereteim alapján az olajat sem ezekből fogjuk kinyerni. Persze a semminél végső soron több hasznát vesszük. - Natalie szerint a sebesülteket kell szelektálnunk, az enyhe sérültek hátra, a súlyosabbak előre. A fél lábbal a sírban lévőkre meg vethettek egy keresztet – vonom meg a vállaimat, jobb híján az övembe passzírozva az angyalpihéket. Tulajdonképpen nem gyógyításra lettünk felkérve, én pedig Fenrir, a második arkdémon fattya nem is fogok jótékonykodni. - Amondó vagyok, segítsünk a Rókának – bökök Carára, nem is kendőzve a becenevet, amit önkényesen ráaggattam. - Út közben szólunk a tollas cimboráidnak, hogy a komolyabb eseteket vonszolják előre, mi pedig megregulázzuk a drámakirálynőket – vigyorodok el nem túl barátságosan, majd körbkémlelvén ki is nézek magamnak egy hevesen sipítozó emberlényt, aki túlzottan virgonc ahhoz, hogy komolyabb sérülései legyenek. Amint mellé érek, elkapom a grabancát, és enyhén megemelem a rögtönzött mentőcsapatom felé.
- Itt egy önként jelentkező – tudatom velük, és a halandó kapálózása ellenére odébb vonszolom a tömeg szélére, hogy elláthassa Cara vagy a Hegyi troll.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New York kapuja - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
256
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 15, 2020 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Fall of San Francisco

A zűrzavar már nem csak a város békéjét zavarta meg, hanem az elmémben is egyre nagyobb felfordulást okozott. A felém vágtató ló, és a szárnyakkal megáldott Connor képe teljesen felbolygatta a lelki békémet, így nem is tudtam hirtelen cselekedni. Mondjuk tekintve, hogy mennyi alkoholt fogyasztottam el aznap este már az is csoda, hogy egyáltalán emlékszem Conorra. Szárnyak viszont abszolút nem szerepeltek az emlékeimben, így talán érthető, hogy össze voltam zavarodva. Továbbá ott van a ló, aminek a jelenlétére hiába hívta fel a figyelmemet Natalie, így élőben egész másképp festett a helyzet. A kisebb sokk pont elég volt arra, hogy a nyilvánvaló veszély ellenére egy tapodtad se mozduljak, de szerencsére a vadász észnél volt, és megpróbált odébb cibálni, mielőtt a patás állat vészes közelségbe ért volna. Na persze nem volt egyszerű dolga, mert én tátott szájjal bámultam volna tovább az eseményeket, és simán figyelmen kívül hagytam volna azt a tényt, hogy ha megtapos egy ló, az bizony nagyon ‘fájdalmas’ tud lenni. Mielőtt viszont odaért volna a patás hozzánk és a körülöttünk álló emberekhez, mintha hirtelen megtorpant volna, és hiába vágtatott volna tovább, nem haladt előre már egy centit sem. Ezt látva már teljesen kiakadt a ‘normalitás’ jelző az agyamban, így már azon sem lepődtem volna meg, ha hirtelen megjelent volna az égen egy sárkány, és lágy jazz dallamokat kezdett volna el dúdolni a tömeg megnyugtatására. A pillanatnyi ‘őrületből’ a hosszú ősz hajú férfi képe rángatott ki, aki nem csak, hogy tökéletesen megfelelt a Natalie által adott személyleírásnak, de így személyesen már nekem is ismerős volt. A férfi, akivel New Orleansben találkoztam, és aki ‘visszaszolgáltatta’ a táskámat. Ha Beelzebubnak köszönhetően nem szabadult volna el akkor a ‘buli’, akkor feltehetően egyből haragra gerjedtem volna, de tekintve a történteket, a táskám visszaszerzése volt a legkisebb probléma azon az eseményen. Így végül egy semleges biccentéssel köszöntöttem őt én is, jelezvén, hogy egyébként minden rendben van. Végül is tényleg, hiszen még nem jelent meg a sárkány… Természetesen egyből eszembe jutott, hogy még jövök egy szívességgel ennek a férfinak, és szándékomban is állt ezt teljesíteni, de mélyen reméltem, hogy nem épp most a káosz közepén szándékozik, majd beváltani azt. Connor közölte velem, hogy egyébként Raidennek hívják, és ez az apró információ már tényleg nem billentett ki. Legalábbis annál jobban, mint amennyire ebben a helyzetben indokolt volt. Időközben Natalie is megérkezett, így nem győztem kapkodni a fejem az ‘ismerősök’, és a még mindig rendkívül nagy számban jelenlévő sebesültek között.
– Szuper, tehát van egy Connorunk, aki Raiden, egy Fenrirünk, akinek a lova most már remélhetőleg nem szed több áldozatot, és egy Natalienk, aki mindjárt elrendezi nekünk ezt a “kellemetlen” kis szituációt. Azt hiszem én már nem is kellek ide.   - jelentettem ki szélesen vigyorogva, de igazából a zavaromat próbáltam leplezni. Nagyon sok volt ez így egyszerre nekem. Viszont végig néztem ismét az embertömegen, valamint eszembe jutott, amit még bent láttam, és gyorsan beláttam, hogy bizony akkora kulimászban vagyunk, hogy még egy magamfajta haszontalan ‘vállalkozó’ segítsége is jól jön. Lemondóan sóhajtottam egyet, és Fenrir felé fordultam.
– Igen, segíteni jöttem. Hiszen aranyból van a szívem.   - hazudtam egy hatalmasat, de tekintve, hogy se Connor, se Fenrir nem ismer túlzottan, nem valószínű, hogy rájönnének, hogy egészen más szándékok vezérelnek. Natalie meg remélhetőleg nem figyel rám annyira, hogy feltűnjön neki a turpisság. Van ennél sokkal nagyobb gondja. Illetve nekem is. Elő is vettem gyorsan a kis elsősegély dobozt, amit magammal hoztam és már nyitottam volna éppen ki, amikor Raiden, ismét kiengedte a szárnyait, és neki állt tépkedni a tollait. Nem teljesen értettem először a dolgot, de amikor olajról és hamuról kezdett magyarázni bevillant, hogy ha minden igaz az angyalok tollait lehet használni gyógyításra. Zavartan néztem végig a saját kis dobozkámon, ami igen szánalmas látványt nyújthatott az említett ‘csoda’ tollakhoz képest, de mivel nem tudtam pontosan, hogy miként is kéne alkalmazni ezt a ‘varázsszert’, csak még szorosabban markoltam meg a saját készletem, és talán némi dac is kiült az arcomra. Én bizony csak azért is maradok a saját cuccomnál. Majd Fenrir és Natalie használják a tollakat. A tudatlanságomat viszont leplezni kell, így olyan ötletem támadt, ami elősegíti, hogy ne derüljön fény arra, hogy totálisan hülye vagyok a természetfeletti dolgokhoz.
– Majd én ellátom a könnyebb sérülteket. Velük most úgy sem foglalkozik senki, és jajveszékelni ők is ugyanolyan hangosan tudnak, ami nem biztos, hogy ideális, tekintve a bent lévő feszült helyzetet. Mindenki más pedig foglalkozhat a súlyosan sebesültekkel. Jó lesz így? - emeltem tekintetem először Natalira, majd a többiekre. Tény, hogy sok a súlyosan sérült, de ha senki nem foglalkozik a könnyebbekkel, akkor előbb vagy utóbb, ők hangot fognak adni a nem tetszésüknek. Így viszont egy ember ellátja és lenyugtatja őket, mindenki más pedig elvégezheti a fontosabb teendőket. A diplomácia érzékem amúgy is kiváló… Öhm… Vagyis hát… Mindenesetre, ha valakinek van jobb ötlete úgy azt készséggel fogadom, de a saját elsősegély készletemhez viszont ragaszkodom...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New York kapuja - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
222
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 13, 2020 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Oh, mily könnyű, mily könnyű így, hogy az ostoba vadász magára vonzza mindenki tekintetét, minden szempár rászegeződik. Még Mammon is felé tekint, majd lassan elkezd hátrálni, ajkán halvány mosollyal. Így se volt messze a kaputól, de így még egyszerűbb volt számára a belépés, és séta közben ujjai rámarkolnak egy ásó nyelére, mit egy helyi lakos szúrt le a földbe. Nem kell már mások fejét betörnie vele, nem fog fogakat kitörni vele, jobb célt fog szolgálni.
Lassan és nyugodtan sétált célja felé, de így sokáig tart, ám szerencséjére valaki a falnak támasztott egy biciklit, és bár olya nyolcasok voltak a kerékben, amiket még sose látott, de koldus ne válogasson. Baljában fogta az ásót, még jobbjával a kormányt, kissé ingadozva ugyan, de valamivel gyorsabban haladt tovább a sziget felé.
Eltávolodott már a kaputól és útközben egy elnyűtt táskát is talált, mit szintén magához vett, de a legfontosabb, hogy egy sarkon befordulva belefutott egy fiatal vadászba. Megállt mellette, amit nem is igazán értett az ember, nem tudta az okát, de Mammon felvilágosítja róla.
- A kapuknál szükség van minden épkézláb vadászra, nem sok kell hozzá, hogy egymásnak essenek az ottaniak. Ha neked lennék kapkodnám a lábadat, és keresd meg Wallenberget, egy szurokszemű azt üzente neki, hogy valami volt lakótársa várja a Hart szigeten. Passz mit jelent, szerintem hülyeség, de mit tudhatok én? Csak egy itteni vagyok, még csak nem is vadász, inkább te mond el neki, lehet még a közelébe is tudsz jutni.- nem is várt választ Mammon, megvonta a vállát, és folytatta a biciklizést még a vadász éghetett a vágytól, hogy fontos legyen, mert futva indult meg a kapu felé. Mammon pedig újra befordult egy sarkon, és már érezte a kellemetlen sós levegőt. De a célért mindent.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5